Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Qeol. Soc. (1911) 101. 398—405
A Szolnok-mármarosi flisárok szerkezeti helyzete és kapcsolatai dr. Kőrössy
László
A z M F T Általános Földtani Szakosztály 1 9 7 5 . évi tektonikai ankétjának egyik célja a vitás kérdések megbeszélése, a m a g y a r geológusok korszerű és egységes álláspontjának kialakítása v o l t . Tisztázásra szorul t ö b b e k k ö z t az alföldi flisárok kérdése is, ezt k í v á n o m itt taglalni.
1. A flisárok megismerésének története K ö z i s m e r t , h o g y az Alföld mélyén flisképzó'dményeket először P A P P K á r o l y írt le a hajdúszoboszlói állami mélyfúrásból ( 1 9 4 0 ) . U t á n a az irodalomban M A J Z O N László ( 1 9 5 6 ) említett alföldi flisképződményeket a fúrási kőzetanyag foraminifera vizsgálata k ö z b e n tett megfigyelései alapján. Flis jellegű k é p z ő d m é n y e k felszíni előfordulását É K - f e l é szintén régebben ismerték, a m a g y a r geológusok közül legutóbb J A S K Ó S. ( 1 9 4 3 ) térképezte ezeket a Lápos-hegységben, a Szálva v ö l g y é b e n , azonban a P A P P K . által emii tett flisfáciesű üledékekkel való összefüggés gondolata ekkor még n e m merült fel. Az 1 9 4 8 — 1 9 5 1 . években mélyültek a Szatmárnémeti és N a g y k á r o l y kör nyéki fúrások, melyek szintén flis jellegű üledékben v é g z ő d t e k . A szaporodó a d a t o k alapján az alföldi flisképződményekre v o n a t k o z ó ismeretek r ö v i d össze foglalása az 1 9 5 6 , 1 9 5 9 . é v b e n jelent meg ( K Ő R Ö S S Y ) . 1 9 5 8 - b a n a K á r p á t - B a l k á n Geológiai Asszociáció I V . K i e v — L v o v i konfe renciáján elhangzott előadás ( K Ő R Ö S S Y , 1 9 6 0 . ) ismertette ezeket a k é p z ő d m é n y e k e t elsőízben, nemzetközi fórum előtt. E z az előadás n a g y feltűnést keltett. V o l t a k , akik már akkor kétségbe v o n t á k az Alföldön a flisfáciesű üledék előfordulási lehetőségét, mert a Magyar-medence a régi Tiszia elteme t e t t kristályos masszívumaként élt emlékezetükben. A másik csoportba azok sorolhatók, akik ismerték a Maros-völgyi és Eszak-erdélyi (belsőkárpáti) flisképződményeket, ezért nem v o n t á k kétségbe az Alföldön a flis lehetőségét, és az ősföldrajzi-szerkezeti kapcsolatokat latolgatták. A felszólalók harmadik csoportja ö r ö m m e l fogadta az új ismereteket s az eddigi tektonikai modell módosításának szükségességét és lehetőségeit fontolgatták. A t o v á b b i é v e k b e n a hazai földtani k ö r ö k megvizsgálták és ellenőrizték a flis előfordulására v o n a t k o z ó adatokat. A kőolajkutatás érdekében készült kőzettani, őslénytani tanulmányok java kéziratban maradt, n e m vált k ö z i s m e r t t é . I l y e n e k R A V A S Z C S . ( 1 9 6 1 ) , J U H Á S Z Á . et
ab
( 1 9 6 8 ) és
BALOGH
K.
et al. ( 1 9 7 4 ) dolgozatai. J U H Á S Z Á . néhány munkáján kívül nyomtatásban csak S Z E P E S H Á Z Y K . ( 1 9 7 3 ) részletes és alapos tanulmánya jelent meg, amely
Kőrössy:
A Szolnok-mármarosi
flisárok
szerkezeti
helyzete
399
a nálunk kevéssé ismert óriási flis irodalom, főleg DZTTLYNSKY, S . — W A L T O N , E . (1965) és BOTTMA, A . Z . (1962), valamint BATJMA, A . H . — B R O N W E R , A . (1964) korszerű munkái alapján összefoglalta a flisre v o n a t k o z ó ismereteket, de az alföldi flisképződményekre v o n a t k o z ó saját értékes vizsgálati eredmé n y e i v e l sajnálatosan röviden foglalkozik. I d ő k ö z b e n ellentétes vélemények is kialakultak, ami bizonytalanságot keltett a flisképződményeink megítélésében. E z a hazai bizonytalanság egyes külföldi munkákban is tükröződik. Először ezeket a nézeteltéréseket vizs gáljuk meg.
2. Vélemények az alföldi flisről A z alföldi flis vizsgálatában nehézség az, h o g y határaink k ö z t a felszínen n e m fordul elő, tanulmányozásában n e m v a g y u n k olyan rutinosak, mint szomszédaink. Csak nehezebben hozzáférhető fúrási anyag és geofizikai ada t o k állnak rendelkezésünkre. D e a fúrási anyag is egyre fogy, mert a régebbi magminták, elsősorban a jellemző darabok nagyrészt elhasználódtak a vizs gálatokra, újabb gyarapodás pedig alig van. Ezért a kutatásba k é s ő b b bekap csolódók számára a kevésbbé m e g g y ő z ő anyag maradt. A tanulmányozást nehezíti a magfúrások folyamatosságának hiánya, és bár helyenkint t ö b b mint 1 0 0 0 m-t is belefúrtunk, még egyetlen fúrás sem harántolta teljesen az igazi vastag flisüledékkel telt árkot. A z alföldi flisre v o n a t k o z ó nézeteltérések egyrészt annak litológiai fáciesére, másrészt szerkezeti helyzetére vonatkoznak, de az egyik nélkül a másiké sem magyarázható. A m a g y a r szakirodalomban első k é t s é g b e v o n ó megnyilatkozás SZÉNÁS G Y . ( 1 9 6 5 ) figyelemre méltó munkája, melyben a szerző n e m tartja valószí nűnek, h o g y az alföldi flis azonos jellegű k é p z ő d m é n y legyen a külső-kárpáti val, mert az u t ó b b i t nagy gravitációs minimum ö v jellemzi és ö v e k b e rendező d ö t t földmágneses anomáliák nincsenek a területen, viszont az alföldi flisö v e t + 1 5 + 2 0 mg-os gravitációs m a x i m u m o k és övekbe rendeződő mágneses anomáliák kísérik (p. 1 1 8 ) . A mágneses anomáliákat a kréta bázisos vulkáni tok, szubvulkánitok hatásának tekinti, amelyek u g y a n ú g y kisérik a flis meden céjét, mint a miocén vulkánitok a harmadidőszakit, és szavai szerint „ a z al földi úgynevezett flisöv képződése nem más, mint a fiatal harmadidőszaki m e d e n c e kialakulásának előjátéka" (p. 1 1 9 ) ; vagyis n e m flis, hanem legfel j e b b ahhoz hasonló medenceüledék. Mindezt kizárólag a geofizikai viszonyok alapján állította, a kőzetek vizsgálatával nem foglalkozott. S Z É N Á S G Y . nézetét j o b b a n megértjük, ha az 1 9 6 8 . évi kitűnő munkáját is tanulmányozzuk. S Z E P E S H Á Z Y K . munkáját t ö b b e n ismertették ( B E N D E F Y L . 1 9 7 4 . B A L O G H K . 1 9 7 4 . ) ; e szerzők ismertetésükben az alföldi flisről is véleményt mondanak. A z u t ó b b i ismertetés szerint az alföldi flis a „klasszikus flis kifejlődésű, isko lapéldának tartott flis-képződményekkel nem tekinthető egyenrangúnak . . . sem üledékképződési jellegük, sem e b b ő l k ö v e t k e z ő hegységszerkezeti funkció juk n e m azonos a külső-kárpáti flisével, bár kétségtelen, h o g y tektonikailag erősen deformáltak". Végül „ K a p c s o l a t o s lehetett ugyan a külső-kárpáti flisövvel, de anélkül, h o g y annak faciológiai, ősföldrajzi és tektonikai vonásait magára öltötte v o l n a . " A z t hiszem, ezekkel a megállapításokkal egyet lehet
400
Földtani
Közlöny
107. kötet.
3—4.
füzet
érteni, csak a végső következtetéssel nem, amit í g y fogalmaz meg: „ E z é r t üledékeink flis minősítésével nem t u d o k egyetérteni" ( p . 3 5 5 ) . Mindkét tagadó álláspont attól teszi függővé az alföldi flisnek valódi flis vol tat, hogy kapcsolatban volt-e, vagy hasonlít-e a külső-kárpáti flisgeoszinklinális üledékéhez, illetve azok geofizikai rendellenességeihez. Ezek azonban nem fogad hatók el kritériumként, az alábbiak alapján. A külső-kárpáti flis egyik legjobb ismerője, Z . R O T H , e flis többféle kifej lődéséről számol be. E g y i k n a g y o b b munkájában ( H A N Z I L K O V A - R O T H 1 9 6 3 ) behatóan jellemzi a külső-kárpáti flisövnek flis, flis jellegű (flysch-like), és nem-flis kifejlődéseit: az alsókréta üledék a Kárpát-régió csehszlovákiai terü letén egyáltalán nem tartalmaz tipikus flisrétegeket, a középső- és felsőkrétá ban van valódi flis, de a k é p z ő d m é n y e k többsége itt is csak flis jellegű (vagyis egy , v a g y t ö b b tipikus flis jellemvonásuk hiányzik, p . 1 0 4 . ) . A Külső-Kárpá t o k flisgeoszinklinálisának É K - i és K - i szakaszában is t ö b b k é p z ő d m é n y c s o p o r t nem-flis, mások csak flis jellegűek, az igazi típusos flisfácies tehát a külső-kárpáti flisgeoszinklinálisban sem kizárólagos képződmény. A litológiai kifejlődés hasonlósága a külső-kárpáti és az alföldi flis kozt tehát n e m mindig lehet döntő. Mivel a tökéletes flis nem kizárólagos elterjedésű a n a g y külső-kárpáti flisgeoszinklinálisban sem, a globális összehasonlíts nem lehet mérvadó. Meg kellene jelölni, h o g y melyik az a külső-kárpáti fliskomplexum, amelyikkel az alföldi füst összehasonlíthatnánk, csakhogy két teljesen hasonló fliskomplexum aligha van a világon. Általában csak bizonyos flisjeüemvonások közösek ( S Z E P E S H Á Z Y , 1 9 7 3 . ) . A szerkezeti helyzet hasonlóságának kívánalmát elsősorban SZÉNÁS G y idézett munkái igénylik. Csakhogy az nem várható, hogy az aránylag kisméretű alföldi flis- és flis jellegű üledékes árok szerkezeti helyzete azonos legyen a több, mint 1000 km-es külső-kárpáti flisgeoszinklinális képződményeinek helyzetével. Ezt más, hasonló flisárkoktól nem is kívánják. A z alföldön n e m volt olyan inten zív, nagymélységű, s főleg hosszantartó ároksüllyedés, amely gravitációs m i n i m u m o t o k o z ó , geoszinklinális eredetű vastag kéreg, ill. lánchegység-gyö kér kifejlődésével járt volna (SZÉNÁS, 1 9 6 8 ) . Csakhogy n e m egyedül az alföldi flisárok ilyen, a Kárpát-Balkán területen, több hasonló van, amelyeknek flisárok voltát emiatt még nem vonják kétségbe. Erre B A L O G H K . válaszol lektori véle ményében a legtalálóbban: ,,a mai geofizikai kép múltba vetítésének ez a módja túlzásba vitt aktualizálás" (p. 3 8 . ) . A z alföldi fiisárkot kísérő S Z É N Á S által kifogásolt mágneses anomáliák egyrésze a fúrásokkal is megtalált kréta bázisos vulkáni, szubvulkáni kőzetek hatása lehet, másrésze a m i o c é n vulkanizmusé. A bázisos vulkáni k é p z ő d m é nyek azonban nem jelentenek éles különbséget az alföldi flisárok és a külső kárpáti flisgeoszinklinális k ö z ö t t , hiszen mindkettőben előfordulnak: az utób biban teschenitről ír KRTJGLOV ( 1 9 7 4 . ) és kréta, valamint idősebb (jura) bázisos v u l k á n i t e r m é k e k e t említ B Ü Z O V A - B J E E R ( 1 9 7 4 ) , L O M I Z E ( 1 9 7 5 ) . B á r a flisüle-
dékképződést általában gyenge vulkáni tevékenység kíséri, a korai fiisárokra a korai magmatizmus megjelenését jellemzőnek tartják, pl. a Maros zónában, Vardar-övben, a szinajai ofiolit-formáció stb. területén ( M A H E L et el. 1 9 7 4 . ) . A felmerült ellenvetésekkel tehát elégséges ellenérvek szegezhetők szembe. A felsorolt tények remélhetőleg elősegítik az alföldi flisárokkal kapcsolatos bizonytalanságok eloszlatását, és közös, helyes álláspontunk kialakítását. E z t a célt szolgálja, h a áttekintjük szomszédos geológus kollégáink állásfog lalásait is.
Kőrössy:
A Szolnok-mármarosi
flisárok
3. A szolnok—mármarosi flisárok helyzete
szerkezeti
helyzete
401
ősföldrajzi-szerkezeti
Az alföldi flisárok ősföldrajzi és szerkezeti helyzetére v o n a t k o z ó hazai állás pontok a szakkörökben eléggé ismertek, ezért a t o v á b b i a k b a n a határokon túli megállapításokat foglalom össze. A regionális szerkezetalakulás megvilágítása érdekében utalok V . E . H A I N ( 1 9 7 3 ) kézikönyvére, amely megemlékezik az alföldi flisárokról is ( p . 1 7 7 ) . A masszívumok fejlődésük bizonyos ciklusában szétdarabolódnak, mélytöré sek és árok-képződmények keletkeznek bennük. Az árkok és a velük kapcsola tos mélytörések gyakran nem párhuzamosak a geoszinklinális-irányokkal, a n a g y o b b közbülső tömeg így két v a g y t ö b b masszívum-részre bomlik. A felsorolt példák k ö z t az alfödi felsőkréta-paleogén fiisárkot is megemlíti, mint a Pannon-masszívum feldarabolódásának következményét. V. V . G L U S K O ( 1 9 6 8 ) térképen is ábrázolja az alföldi (debreceni) fiisárkot (p. 5 5 ) és a Talabor (Terebla) 2 . sz. stb. fúrás alapján azt írja, h o g y Kárpát alja szlatinai övének aljzata 1 0 0 0 m-nél vastagabb kréta-paleogén flisképződm é n y . Ez a flisképződmény teljesen más, mint az északabbra levő (munkácsi) medencealjzat, és messze D N y - r a nyúlik (p. 6 1 ) , Magyarország területére. V. G . S z v m i D E N K O ( 1 9 7 3 ) a Kárpátalja D K - i részén elterülő monasztirecki, dragovi zóna v é k o n y felsőkréta, vastag paleogén ( B Ü Z O V A - B J E E R 1 9 7 4 . ) konglomerátumos, aprókavicsos-homokos, közepes és vékonyritmusú flisüledékeit azonosítja a Szolnok-mármarosi flisárok üledékeivel. Munkájából világos, h o g y a fiisároktól É N y - r a a kárpátaljai neogén medencealjzatában (Kricsevi-zóna) már nincs fiisüledék, É felé a flisképződmények alól idősebb rétegek jönnek elő: karbon ( ? ) agyagpala és karbonátos kőzetek (nagydobronyi fúrás), triász mészkő-dolomit, h o m o k k ő , tarka kovás argillit, diabáz, diabáztufa, dacitporfirit (Zaluzs, N a g y d o b r o n y , Szokirnyica fúrásaiban), jura sötétszürke argillit és márga (szokirnyicai fúrás), krinoideás mészkő (nagydobronyi fúrások), 1 0 0 0 m-nél vastagabb, nagy elter jedésű felsőkréta homokkő-argillit, márga, mészkő (Kricsevi sorozat), amely azonban nem flis jellegű, és barna-vörös márga, argillit, szürke h o m o k k ő (Romaszki sorozat), amely a szirtövnek nem flis jellegű puhovi sorozatára hasonlít. Vagyis Kárpátalja D K - i részén folytatódik az alföldi flisárok, de É N y felé idősebb és nem-flisfáciesű a neogén medence aljzata. A délebbi szakaszon, a Szolnok-mármarosi flisárok folytatásáról D . ISTOGESCU — G . I O N E S C U ( 1 9 6 8 ) munkájában találunk fontos adatokat közvetlenül a magyar határon túli területekre. Megállapításuk szerint Nagykároly-Szat márnémeti vidékén a felsőkréta-paleogén medencealjzat É É K — D D N y irá n y ú törésvonalak mentén kimozdult; a legfontosabb töréses-árkos süllyedek a Kőrösgyéres-szatmárnémeti árok, mely Ék-felé a nagy láposbatizai, N y felé pedig a magyarországi flisövezethez kapcsolódik (p. 8 0 ) . A flisfáciesű felsőkré tát és paleogént nehéz megkülönböztetni egymástól, de a N a g y k á r o l y környéki és a vámoslázi fúrásokban talált Globotruncana-k és Zwoceramws-prizmák szenonra vallanak. A paleogén a medence peremi részeken epikontinentális, a medence belseje felé flisfáciesbe megy át. Flisfáciesű paleogént tártak fel IsTOCESCU-ék szerint a nagykárolyi, piskolti, vámoslázi, paptamási, borsi, körösgyéresi, zazari (Nagybánya) és a Bihar 4 0 2 2 jelű fúrások. A kőzet homok kő és sötétszürke argillitek váltakozásából áll, szegényes paleogén faunája
402
Földtani
Közlöny
107. kötet, 3-4.
füzet
van, és hasonló a láposi medencében, Magyarlápos és Batiza környékén a fel színen előforduló eocén-oligocén flisképződményekhez. A fúrási adatok szerint az Erdélyi K ö z é p h e g y s é g és a Tiszántúli kristályos tömeg k ö z ö t t , dél felé kiágazó flis-mellékárok, a Kőrösgyéres-Szatmárnémeti árok húzódik, m e l y É felé a n a g y Szolnok-mármarosi fiisárokhoz csatlakozik. A Szolnok-mármarosi flisárok t o v á b b i K - i folytatásáról G . B O M B I T A ( 1 9 7 2 ) munkájában találunk új adatokat. Kialakulását a herein alaphegységben kelet kezett feszültség feloldódásával magyarázza, mely már a kimmériai mozgások kal megindulhatott (jura üledékek), de kifejlődése az ausztriai mozgásokkal kapcsolatos mint az már régebben is megállapítható v o l t ( K Ő R Ö S S Y 1 9 5 9 . ) . Az árok feltöltődése felsőkréta (szenon) pelites korai-flis (preflis, CONTESCTJ 1 9 6 8 ) üledékekkel k e z d ő d ö t t , és a felsőeocénig tipikus terrigén flis változato kig fejlődő üledékképződési jelleggel funkcionált. A z oligocénben posztflis kifejlődésű (CONTESCTJ 1 9 6 8 ) üledékek zárják a szedimentációt, amelynek flis jellege már csökkent mértékű (p. 7 8 ) . E z e k a megállapítások a flisárok magyarországi szakaszára is helytállóak, amint azt a régebbi magyar munkák megállapították. Az üledékfáciesre v o n a t k o z ó utalások (preflis, posztflis) kifejezik, h o g y a flis, flisoid, flis jellegű üledék többféle elnevezése az itteni üledókképződés sajátságainak a k ö v e t k e z m é n y e . G . B O M B I T A szerint a Szolnok-mármarosi árok a Keleti-Kárpátokkal egyen értékű k é t szerkezeti egységet kerül meg, az Erdélyi-medencét és az Erdélyi K ö z é p h e g y s é g e t , egyúttal kárpáti területet reprezentál, amennyiben az Erdé lyi-medence és az Erdélyi K ö z é p h e g y s é g is annak tekinthető. A z ároknak a Keleti-Kárpátokkal e g y i d ő b e n önálló léte, saját földtani fejlődéstörténete v o l t . A kréta-paleogén transzgressziók és ingressziók ebből az árokból indul tak ki. A Szolnok-mármarosi fiisárkot G . B O M B I T A geoszinklinális-ároknak nevezi (mert alpi jellegű felsőkréta-paleogén depresszió, m e l y utólag gyűrt szerkezetté alakult, p . 8 5 ) . V . V . G L U S K O idézett munkája is geoszinklinálisról ír (debre ceni geoszinklinális, p . 5 5 ) . D e a Szolnok-mármarosi árok geoszinklinális tek tonikai rangja nem fogadható el, mert ahhoz már szükséges lenne a SZÉNÁS G Y . ( 1 9 6 8 ) által hiányolt hegységgyökér valamiféle n y o m a is. H e l y e s e b b H A I N idézett k ö n y v é n e k álláspontja: ,,a flis néha masszívum részek közötti flisárokban mint új k é p z ő d m é n y fejlődik ki, ebben az esetben karbonátos kőze tekre v a g y közvetlenül az alaphegységre telepszik . . . Ilyen rátelepült flisárok példája a Maros-völgy és a szolnoki flisárok a P a n n o n - k ő z t e s t ö m e g b e n " (p. 1 8 2 , első kiad. 1 9 6 4 ) . H a s o n l ó állásponton v a n a Kárpát-Balkán térkép magyarázója is ( M A H E L et
al.
1974).
A Kárpát-Balkán területeken tapasztalható flispozicíók alapján M . M A H E L et al. ( 1 9 7 4 ) n e m csak geoszinklinálisokkal, hanem más tektonikailag aktív zónákkal is kapcsolatba hozzák a flis képződését (p. 2 5 ) . A Kárpát-Balkán területen litológiai alapon. 8 flis-típust különítenek el, a normál-, k ö z é p - v a g y vékonyritmusú típusos flis mellett megkülönböztetik a homokos flist (vastag tömeges homokrétegekkel), vadflist, aleuritos v . kriptoflist, meszes-márgás flist, konglomerátumos és mészköves flist, mészköves dalmáciai típusú (Krasta) flist és a heterogén flist. E z e k közül csak az első a tipikus flis, amely az összes fliskritériumot tartalmazza; az alföldi flisnél sem kifogásolható, ha n e m teljes egészében típusos.
Kőrössy:
A Szolnok-mármarosi
flisárok
szerkezeti
helyzete
403
A z alföldi flisárok üledéke a heterogén flisüledékek k ö z é sorolható, mert az árok fejlődéstörténete és a partjaitól való távolság szerint többféle kifejlődésű. A tektonikai pozíció, vagyis az orogén mozgásokhoz (gyűrődéshez) való v i s z o n y szerint az alábbi flistípusokat különítik el a K á r p á t - B a l k á n területen: gyűrődés előtti (prektektonikus) flis, amelyben a terrigén fiisüledék váltakozik karbonátos (preflis) kőzetrétegekkel, intraorogén flis, elkülönült (speciális) árkok flisüledékei, flisgeoszinlinálisok üledékei és késő-tektonikus flis. A sok példa k ö z ö t t a szolnoki flisárok képződményeit szerkezetileg az elkülönült (speciális) árkok flisüledékei közé sorolják, ( M A H E L et al. 1 9 7 5 . p . 3 8 ) , amit helyeselni lehet. E h h e z a besoroláshoz azonban M. M A H E L bizonytalanságot ébresztő óvatos megjegyzést fűz, szerinte ugyanis az Erdélyi-Középhegység és a magyar „ c e n t rális t ö m e g " közti helyzete és ezen a területen v a l ó egyedülléte „rejtélyes". Az előbbiek alapján ez a bizonytalanság n e m indokolt, az alföldi flisárok kifej lődése, helyzete beilleszthető a környezetébe, nem egyedülálló, mert É-Erdélyben, Kárpátalján és az Erdélyi-Középhegység K - i és D-i szomszédságában is előfordul (Maros-völgy), azokhoz pedig n e m fűznek ilyet megjegyzést. E z t a bizonytalanságot csak a mi hazai véleménykülönbségeink okozzák.
4. Az alföldi fiisárokra vonatkozó ismeretek összefoglalása A z Alföld É K - i részéről Szolnok vidékéig, és egyelőre bizonytalan adatok szerint (Kiskunfélegyháza, Üllés) talán innen D felé felsőkréta-paleogén k o r ú flis és flisoid fáciesű üledékekkel telt tektonikai árok húzódik, mely az E r d é l y É-i és Kárpátalja D-i részére kiterjedő Szolnok-mármarosi flisárok része. A z árok keletkezése a kimmériai mozgásokkal k e z d ő d ö t t (jura üledékek n y o m a i az árok mentén), fő fejlődése egybeesett az A l p o k - K á r p á t o k belső öveinek gyűrődési (ausztriai) fázisával és az azt k ö v e t ő időszakokkal, a Pan non-masszívum feldarabolódási folyamataival. A mélyresüllyedt fiisárkot a környező kiemelkedett területek gyors lepusz tulásából származó üledéktömeg töltötte fel. A lepuszuló (kordillera) terület a tiszántúli kristályos palavonulaton és annak K - i folytatásában, a Gyalui havasok és a Bihar-hegység tömegének peremén fejlődött ki ( S Z Á D E C Z K Y K A B D O S S E . 1 9 7 0 p . 2 6 5 ) . A tiszántúli kristályos palavonulat a mélyreható lepusztulás következtében az oligocén folyamán már csak kevés és finom anyagot szolgáltató tönkfelületté vált, a tektonikai változásokkal együtt ez is hozzájá rult ahhoz, h o g y az árok üledékének flis jellege megszűnt. A felsőkréta-paleogén árokban keletkezett üledék a szegélyen epikontinentális, beljebb flisoid jellegű (némely flisjellemző hiányzik), az eocénben a típusos közép és vékonyritmusú flisfáciest megközelítő, helyenként elérő üledék képződött, mely fölfelé és a szélek felé ismét csökkent flisjellegű (posztflis) és végül epikontinentális fáciesű oligocén üledékbe ment át. Ezek a vízszintes és függő leges fáciesváltozások nehezítik a határozott flisfácies megállapítását, de a természetben az ilyen üledék általánosabb eltérjedésű, mint a tiszta típus. Az árok üledékes kőzetfáciese különbözik az ország más területein kifejlő d ö t t epikontinentális fáciesektől, de azokkal összekötettésben is volt, amit n é h á n y közös plankton-foraminifera ősmaradvány is megerősít. Bár az üledék n a g y o b b része n e m normális vékonyritmusú flis, hanem egy-két flisjellemvo-
404
Földtani
Közlöny
107. kötet, 3—4. füzet
nást nélkülöző flis jellegű üledék, mégis a flisüledékek közé tartozik, a szomszé dos országokban o d a is sorolják. A z alföldi flisárok tektonikai helyzete szerint a Kárpát-Balkán területen más hol is előforduló „elkülönült (speciális) á r k o k " egyike, nincs geoszinklinális rangja, mint a külső-kárpáti flisgeoszinklinálisnak, és ezért attól t ö b b tekin t e t b e n különböző kisebb szerkezetegység. A z árok kialakulása a pannon kris tályos tömeg töréses feldarabolódásának eseménysorához tartozik, d e üledékképződése és mozgékonysága a Kárpát-medence külső része, az intenzív oro gén ö v e k felé v a l ó átmeneti helyzetéről tanúskodik. A harmadidőszaki magyar medence aljzata nem egységes, mert egyes (ma már körülhatárolható) darabjai merev masszívum-részek, ezek között levő övei pedig mozgékonyabbak voltak a fejlődés folyamán. Ezek a m o z g é k o n y a b b ö v e k k ü lönféle intenzitású és földtani korú tektonikai deformációt szenvedett gyűrt, gyűrt-pikkelyes töréses (vulkáni) övezetek. Az egyik ilyen nagyobb mozgékony övezet az alföldi flisárok is. A z egyik, viszonylag merev masszívum pedig az alpi tektonofázis végén a Tiszántúli (Körös-berettyóvidéki) kristályos vonulat v o l t . E z azonban m a már nem közvetlen folytatása az Erdélyi Középhegység hasonló kristályos k é p z ő d m é n y e i n e k (a bihari autochtonnak), amellyel feldarabolódása előtt összefügghetett, mert elválasztja ő k e t a Körösgyéres-szatmárnémeti flisárok (közel É — D irányú) kisebb méretű m o z g é k o n y zónája.
I r o d a l o m — References B A L O G H K . (1974): Könyvism ertetés: Szepesházy! K . : A Tiszántúl E-i részének felsőkréta és paleogén korú képződ menyeiről. Földt. Közi. 104. köt. 3. M z . p p . 3 5 4 - 3 5 5 . B A L O G H K . et al. (1974): A nádudvari fúrások premiocén magmintáinak vizsgálata. (Kézirat, OKGT geol. adattár 11/75) B O M B I T A , G . (1972): Studii Geologice in Muntii lapusulni. Anuarul Inst. Geol. 39. kötet, extras. Bukarest pp. 7—108. Воимд, A . H . (1962): Sedimentology of some Flysch deposits. A graphic approach to facies interpretation. Elsevier kiadás p . 168. В А П М А , A . H — B R O N W E R , A . (1964): Turhidites Developments in Sedimentology. 3. köt. Elsevier kiadás p. 264 BüzovA, S z . — B J E E R , M . A . (1974): Osznovnüje oszobenoszti szovjetszkoj csaszti flisevüh Karpat. Geotektonik 6. szám pp. 81 — 96. Moszkva CONTESCTJ, L . (1968): Préflysch et Postflysch, deux formations géosynclinales syndiastiophiçmes. Ann. Soc. Geol. Pol. vol. 38. 1. Krakow D Z U L Y N S K I , S „ W A L T O N , E . K . (1965): Sedimentary Features of Flysch and Greywackes. Developments in Sedi mentology. Bd. 7. Elsevier kiadás p. 274 G L U S K O , V . V . (1968): Tektonika i neftegazonosznoszty K a i p a t i prilegajuscsih progibov. „Bedra" kiadó Moszkva p. 264 H A I N , В. E . (1973): Obsaja Geotektonika. „Nedra" Moszkva I S T O C E S C U , D.—IONESCTJ, G H . (1968): Geológia paitii de mord a depresiunii Pannonice (sectoiul Oiadea—Satu Mare). Tect. si Geol. Regional Dari de seama aie sedintelor Vol. 15. pp. 73—87. J A S K O S . (1943): A Szálva völgy földtani leíiása. M Á V I E v i jelentés J U H A S Z Á . — S Z Ö T S E . — H U T T E R E . — M A T Y Ő K I . — C S O N G R Á D I B . - N É (1968): A magyarországi flis összlet rétegtani és szerkezeti viszonyainak összefoglaló földtani értelmezése az alföldi szénhidrogénkutató fúrások alapján. (Kéz irat OKGT Geol. Adattár 1 - 3 kötet) K Ő R Ö S S Y L . (1956): A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földt. Közi. 86. köt. pp. 3 9 5 - 4 0 2 . K Ő R Ö S S Y L . (1959): A Nagy Magyar Alföld flis jellegű képződményei. Földt. Közi. 89. köt. 2. sz. pp. 115 — 124. K Ő R Ö S S Y , L . (1960): Flisevije obrazovanyija Bolsoj Vengerszkoj Nyi2mennosztyi (Alföld). Materiali Karp. Balkanszkoj Asszociacii, Kijev No. 3. pp. 103—114. K R U G L O V , S Z . S Z . — B O J K O , A . K . — Z A J D I C , B . B. (1974): О vozmozsnom projavlenii v mezozoe kiszlogo magmatizma v flisevüh Karpatah. Novie dannüli po geologii i naftegazonosznoszti USZSZR Vipuszk 9. Lvov pp. 54— 59. L O M I Z E , M . G. (1975): Szovjet Kárpátok flis-geoszinklinálisának vulkanizmusa. Vestnik Moszkovszkogo Univers. Geol. 2 . füzet, pp. 2 0 - 3 1 . (fordítás N I M D O K . ) M A H E L , M . et a). (1974): Tectonics of the Carpathian Balkan Regions. Explanations to the Tectonic Map . . . Brati slava M A J Z O N L . (1956): Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. 86. köt. pp. 44—58. P A P P K . (1940): A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. Bányászati, Kohászati Lapok 73. kötet pp. 7 2 - 7 8 . R A V A S Z C S . (1961): Az alföldi mélyfúrásokból előkerült flisképződmények sztratigráfiai és kőzettani vizsgálata. (Kézirat, O K G T geol. adattár) R O T H , Z . , H A N Z I L K O V A , E . (1963): Lithofacies, Biofacies and Sedimentary Conditions in the Cretaceons Beds of the Flys Zone in the Czehoslovak Carpathians. Geologicky Sbornik 14. kötet 1. füzet pp. 83—108. S Z Á D E C Z K Y - K A R D O S S E . (1970): A litofáciesek ciklusossága az üledékképződés sebessége és az endogén-exogén folya matok paleoklimatikus hatásai. M T A X . Oszt. Közi. 3. pp. 2 6 9 - 2 7 2 .
Kőrössy:
A Szolnok-mármarosi
flisárok
szerkezeti
helyzete
405
S Z E P E S H Á Z Y K . (1973): A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei. Bp. Ak. kiadó pp. 1—96. S Z É N Á S G Y . (1965): A geofizikai térképezés földtani alapjai Magyarországon. M A E L G I évkönyve 2. kötet S Z É N Á S G Y . (1968): A Kárpát-medence kéregszerkezete a földtan és a geofizika tükrében. Geof. Közlem. 17. köt. 4. sz. pp. 1 7 - 3 7 . S Z V T E I D E N K O , V. G. (1973): Geologicseszkoe sztroenie doneogenovo fundamenta zakarpatszkogo progiba. (Referá tum, kandidátusi dolgozatról. I . Franko egyetem Lvov)
Flysch formations of Hungary: structural position and connections L.
Kőrössy
M a n y different o p i n i o n s h a v e b e e n p r o p o s e d c o n c e r n i n g t h e U p p e r C r e t a c e o u s - P a l e o g e n e f l y s c h facies k n o w n f o r several d e c a d e s in t h e n o r t h e a s t e r n p a r t o f t h e c o u n t r y . B e s i d e t h e k n o w n H u n g a r i a n drilling results a n d p u b l i c a t i o n s , o n t h e basis o f t h e results o f g e o l o g i c a l studies a n d d e e p drilling carried o u t in t h e n e i g h b o u r i n g c o u n t r i e s (Transyl v a n i a , S o v i e t U n i o n , C z e c h o s l o v a k i a ) as w e l l as t h e t e c t o n i c m a p a n d its e x p l a n a t o r y w o r k p u b l i s h e d b y t h e C a r p a t h i a n - B a l k a n G e o l o g i c a l A s s o c i a t i o n ( M A H E L 1974) all availab le i n f o r m a t i o n h a s b e e n c o l l e c t e d f o r this a c c o u n t o f t h e k n o w l e d g e c o n c e r n i n g t h e sedi m e n t s o f t h e S z o l n o k - M á r m a r o s F l y s c h T r o u g h , its structure a n d w i d e r c o n n e c t i o n s . A n a t t e m p t is m a d e a t d e t e r m i n i n g t h e h i s t o r y a n d s t r u c t u r a l p o s i t i o n o f t h e F l y s c h T r o u g h in h a r m o n y w i t h t h e g e o l o g i c a l e v o l u t i o n o f t h e a d j a c e n t territories (CarpathianBalkan) .