A SZOLIDARITÁS MAKRO- ÉS MIKROSZINTŰ ASPEKTUSAI KIKET ÉS MILYEN MÓDON TÁMOGAT ÉS TÁMOGATNA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN
?
Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló ................................................................................................................ 2 Módszertani tudnivalók (adatfelvétel módja, mintavétel, minta bemutatása) .......................... 5 Részletes eredmények ............................................................................................................ 6 Hazai és nemzetközi közügyek iránt való érdeklődés.......................................................... 6 Adakozási hajlandóság ........................................................................................................ 7 Az adományozás formái ................................................................................................... 9 A segítségben való részesedés jellemzői .......................................................................... 14 A segítségben való részesedés formája......................................................................... 16 Az adakozásban és az adományokban való részesedésben való részvétele alapján kirajzolódó lakossági csoportok ...................................................................................... 17 Globális segítségnyújtás .................................................................................................... 19 Magyarország nemzetközi szolidaritási szerepvállalása.................................................... 22 Ismeretek és attitűdök .................................................................................................... 22 A segítségnyújtás célcsoportjai ...................................................................................... 26 A fejlesztési célokkal kapcsolatos attitűdök.................................................................... 29 A potenciálisan segítő szervezetek megítélése.............................................................. 31 Magyarország segítségnyújtásával kapcsolatos attitűdök.............................................. 32 További információ, kapcsolat ............................................................................................... 34
1
Vezetői összefoglaló A"kutatás"célja" A" kutatással" arra" a" kérdésre" kerestük" a" választ," hogyan" vélekedik" a" magyar" felnőtt" " lakosság" a" szolidaritásról," hogyan" vesz" részt" a" társadalmat" átszövő" közvetlen" mikroszolidaritási" rendszerben" (egymásnak" való" közvetlen" segítségnyújtás)," valamint" hogy" mit" gondol" a" szolidaritás" egyik" makroszintű" aspektusáról," az" intézmények" segítségével" közvetített" nemzetközi" segítségnyújtásról" és" fejlesztéspolitikáról." A" mikroszintű" részvétel" intenzitásáról" a" klasszikus" szocioGdemográfiai" karakterjegyek" mellett" azt" feltételeztük," hogy" érdemben" befolyásolja" azt," hogy" az" emberek" miként" vélekednek"Magyarországnak"a"nemzetközi"szolidaritási"hálóban"betöltött"szerepéről." " Módszertan" A"kutatási"kérdésekre"egy"telefonos"kérdőíves"adatfelvétel"segítségével"válaszoltunk." " A" kutatást" 2013" júliusában" a" Publicus" Intézet" végezte." A" 734" fős" minta" korcsoport," nem" és" iskolai" végzettség" mentén" jól" reprezentálja" az" ország" felnőtt" lakosságát." A" teljes" mintában" a" mintavételi" hiba" 3,7" százalék" (azaz" átlagosan" körülbelül" ekkora" eltérése" várható" az" egyes" mért" százalékértékeknek" akkor," ha" az" összes" lehetséges" mintából"becslést"adnánk"az"adott"értékre)."A"kutatási"összefoglaló"csak"a"szignifikáns" eltéréseket"mutató"összefüggéseket"említi"meg." " Hazai"és"nemzetközi" A" kutatás" eredményei" alapján" a" megkérdezettek" nagyobb" arányban" mutatnak" közügyek"iránti" érdeklődést"a"hazai,"mint"a"nemzetközi"közügyek"iránt."Előbbi"tízből"körülbelül"nyolc," érdeklődés" utóbbi" tízből" mindössze" 5" ember" érdeklődésére" tart" számot." Mind" a" hazai," mind" a" " külföldi" közéleti" ügyekre" igaz," hogy" a" magasabb" iskolai" végzettségű," dolgozó," jobb" anyagi"helyzetű"csoportok"érdeklődésére"tarthatnak"inkább"számot." " Adakozási" A"szolidaritás"irányát"tekintve"elmondható,"hogy"jellemzően"a"hozzánk"közel"állóknak" hajlandóság" segítünk" elsősorban:" a" kutatást" megelőző" 1" évben" a" felnőtt" lakosság" fele" segített" " valamelyik" közelebbi" családtagjának." Valamilyen" ismert" segélyszervezetnek" a" válaszadók" ötöde" adományozott." Hajléktalannak" vagy" ismeretlen" rászorulónak" 17" százalék"adott"valamilyen"segítséget,"barátnak"15,"távolabbi"családtagnak"14"százalék." Valamilyen" egyháznak" 12" nyújtott" támogatást." Saját" bevallása" alapján" csupán" a" lakosság"15"százaléka"nem"segített"semmilyen"személynek"vagy"csoportnak." " Az"adakozás"formái" A" valamilyen" csoportnak" vagy" személynek" segítők" legnagyobb" hányada" (72" százalék)" " pénzt" adományozott." 44" százalék" jelezte," hogy" ruhákat," háztartási" és" egyéb" eszközöket"adott."A"válaszadók"harmada"saját"munkájával"segített,"22"százalék"pedig" ételt" és/vagy" italt" készített." A" saját" munkájukkal" segítők" jókora" többsége" saját"
2
bevallása" szerint" évente" több" mint" 5" alkalommal" segített." A" valamilyen" segélyszervezetnek," egyháznak" vagy" hajléktalanoknak" pénzzel" segítők" átlagosan" 25"300" forintot" adakoztak" az" elmúlt" 1" évben." A" pénzadománnyal" segítők" leggyakrabban" valamilyen" segélyvonalat" hívtak," készpénzt" adtak" a" rászorulónak," az" adójuk" 1" százalékát" ajánlották" fel" vagy" közvetlenül" pénzt" utaltak." A" pénzbeli" segítségnyújtástól" tartózkodók" közel" fele" anyagi" lehetőségük" korlátozottsága" miatt" hagyta"ki"ezt"a"segítségnyújtási"formát,"további"ötödüket"bizalmatlanság"tartja"távol"a" pénzbeli"adományozástól." " Segítségben"való" A"megkérdezettek"több"mint"fele"semmilyen"anyagi"segítséget"vagy"támogatást"nem" részesedés" kapott" a" kutatást" megelőző" 1" évben." A" válaszadók" harmada" részesedett" segítségben" " valamelyik" közeli" családtagjától." A" valamilyen" formában" segítséget" kapók" leggyakrabban" pénzbeli," anyagi" támogatásban" részesültek" (61" százalék)," 39" százaléknak" munkával" segítettek," 27" százalék" pedig" ruhát," háztartási" és" egyéb" eszközöket"kapott."" " Szolidaritási" A" segítségnyújtásban" és" a" támogatásokban" való" részvétel" alapján" különböző" tipológia" csoportokba" soroltuk" a" megkérdezetteket." A" válaszadók" közel" fele" (45" százalék)" az" " elmúlt" 1" évben" csak" másokat" támogatott," miközben" ő" maga" nem" kapott" segítséget" másoktól."A"kérdezettek"22"százaléka"nagyobb"részben"másokat"segített,"miközben"ő" maga" is" részesült" támogatásban." 10Gből" 1" megkérdezett" többnyire" maga" szorult" támogatásra,"miközben"ő"is"támogatott,"és"1"százalékot"tettek"ki"azok,"akik"senkinek" sem" segítettek," csak" őket" támogatták." 13" százalék" maradt" teljesen" ki" a" szolidaritási" rendszerből:"ők"nem"is"támogattak"másokat,"és"őket"sem"támogatta"senki." " Magyarország" A"válaszadók"ötöde"szerint"az"ország"ne"támogasson"másokat,"mert"maga"is"segítségre" szerepének" szorul." További" 45" százalék" már" valamivel" engedékenyebb," és" úgy" véli," hogy" bár" megítélése"a" inkább" segítségre" szorul," de" másokat" is" támogathat." A" kérdezettek" negyede" szerint" nemzetközi" egyértelműen"támogathat"másokat"Magyarország." fejlesztésben" 10Gből" 7" ember" hallott" arról," hogy" az" ország" segítséget" szokott" nyújtani" bizonyos" "
katasztrófahelyzetekben" lévő" más" országok" számára." Ezt" a" kérdezettek" 71" százaléka"
"
támogatja" is." Arról" már" kevesebben" (10Gből" 4Gen)" hallottak," hogy" Magyarország" a"
"
katasztrófahelyzeteken" túl," fenntartható" módon" is" szokott" más," fejlődő" országokat"
"
segíteni."A"kérdezettek"14"százaléka"szerint"a"jelenleginél"többel,"38"százaléka"szerint"
"
a" jelenlegi" szintnek" megfelelő" összeggel" kell" a" rászoruló" országokat" támogatni." 30"
"
százalék"sokallja"egyértelműen"a"jelenlegi"ilyen"célú"kiadásokat."
"
A" különböző" attitűdállítások" közül" a" legnagyobb" arányban" azzal" értettek" egyet" a"
"
kérdezettek," miszerint" az" országnak" először" a" saját" problémáit" kellene" megoldania,"
"
aztán" segíthet" majd" másoknak." Ugyancsak" magas" annak" a" támogatottsága," hogy" az"
"
országban" túl" sok" a" szegény" ahhoz," hogy" más" országokban" élőket" támogassunk."
3
"
Mindemellett" a" lakosság" körülbelül" fele" így" is" elkötelezett" amellett," hogy"
"
Magyarországnak"elő"kell"segítenie"a"hátrányos"helyzetű"országok"fejlődését."
"
" A"segítségnyújtás" A"szegénységben"élő,"illetve"katasztrófa"sújtotta"országok"abszolút"prioritást"élveznek" földrajzi"és" a" válaszadók" szemében," ha" segítségnyújtásról" van" szó." Elenyésző" a" környező" szektorális"iránya" országoknak"és"a"külpolitikai"stratégiai"partnerek"segítésének"támogatottsága."
"
A"különböző"területek"közül"az"egészségügyre,"az"oktatásra"és"a"gazdaságfejlesztésre"
"
fordítanának" a" kérdezettek" leginkább," ha" a" külföldi" országoknak" adott" támogatás"
"
felett"rendelkezhetnének."Az"ún."millenniumi"fejlesztési"célok"szinte"abszolút"és"stabil"
"
támogatottságot"élveznek"a"felnőtt"magyar"lakosság"körében."Egyedül"a"nemek"közti"
"
egyenlőség"előmozdítása,"és"a"fenntartható"gazdaságpolitika"tűnik"valamivel"kevésbé"
"
fontosnak"a"közvélemény"számára"a"többinél."
"
" A"nemzetközi" A" különböző" nemzetközi" és" egyéb," a" nemzetközi" fejlesztésben" és" segítségnyújtásban" fejlesztésben" érintett" szervezetek" közül" a" válaszadók" szerint" az" ENSZ" és" az" EU" az" a" két" intézmény," érintett" amely" a" leghatékonyabban" képes" segíteni" a" fejlődő" országokat." A" dobogó" harmadik" szervezetek" fokára" a" Világbank" lépett" fel," Magyarország" kormányáról" 6" százaléka" gondolta" azt," támogatottsága" hogy"az"egyik"alkalmas"szerv"a"kérdésben." "
4
Módszertani tudnivalók (adatfelvétel módja, mintavétel, minta bemutatása) A telefonos kérdőíves adatfelvételre 2013 júliusában került sor. A válaszadók a kérdésekre telefonon
keresztül,
közvetlenül
a
kérdezőbiztosnak
válaszoltak.
A
mintába
734
megkérdezett válaszai kerültek be. 84 százalékukat mobiltelefonon, 16 százalékukat vezetékes telefonon keresztül sikerült utolérni. A minta nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentálja a felnőtt magyarországi lakosságot. A teljes mintában a mintavételi hiba becsléséül szolgáló standard hiba +/- 3,7 százalék, vagyis 95 százalékos valószínűséggel körülbelül ekkora eltérése várható az egyes mért százalékértékeknek akkor, ha az összes lehetséges mintából becslést adnánk az adott értékre. Jelen kutatási összefoglaló csak azokról az összefüggéseket mutatja be, amelyek szignifikánsak.
5
Részletes eredmények Hazai és nemzetközi közügyek iránt való érdeklődés
A válaszadók nagyobb hányada érdeklődik a hazai, mint a külföldi közéleti események iránt (1. ábra). Míg a megkérdezettek 78 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon vagy inkább érdekli, miként alakulnak a köz ügyei Magyarországon, addig a külföldi közügyekkel kapcsolatban csupán a kérdezettek 47 százaléka nyilatkozta ugyanezt. 1. ábra
A hazai közéleti események iránt leginkább a 45-59 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, a foglalkoztatásban lévők és a nyugdíjasok érdeklődnek, de még a legkevésbé érdeklődő munkanélküliek, illetve legfeljebb 8 osztállyal rendelkezők körében sem csökken kétharmad alá az érdeklődők aránya. 6
A nemzetközi események iránt a diplomások, a dolgozók, valamint a jobb anyagi helyzetű háztartások lakói érdeklődnek. Legkevésbé a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők, a nyugdíjasok, valamint a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők érdeklődnek. Úgy tűnik tehát, hogy az adatokból megerősítést nyert az a feltevés, miszerint a külföldi hírek felé való orientálódás a magasabb státusú, a nagyvilág dolgai fele nyitottabb társadalmi rétegekre jellemző inkább. Mind a hazai, mind a külföldi események iránti érdeklődésre igaz továbbá, hogy a kormánypárti szavazók között a legmagasabb az érdeklődést mutató válaszadók aránya. A hazai ügyek iránti érdeklődés esetében a különböző szavazói csoportokon belül mért érdeklődési százalékértékek meglehetősen közel esnek egymáshoz, míg a külföldi közéleti események esetében határozottabb a kormánypárti szavazók érdeklődési előnye.
Adakozási hajlandóság A válaszadók leggyakrabban valamilyen közelebbi, nem a háztartásban élő családtagnak nyújtottak segítséget az elmúlt egy évben: a megkérdezettek egészen pontosan fele nyilatkozott így (2. ábra). A második leggyakrabban megsegített csoportot a különböző ismert, országos vagy nemzetközi segélyszervezetek jelentik: a kérdezettek több mint ötöde (22 százalék) segített ilyen szervezetnek a kutatást megelőző egy évben. Nem sokkal marad el ettől az árvízkárosultak megsegítése; a válaszadók 21 százaléka jelezte, hogy segített nekik. A képzeletbeli dobogóról már lecsúszik a hajléktalanok vagy ismeretlen rászorulók megsegítésének gyakorisága, hiszen a megkérdezettek 17 százaléka említette, hogy az elmúlt egy évben ő vagy közvetlen családtagjai közül valaki segített ezen csoport valamely tagján. A barátok, távolabbi családtagok, rokonok megsegítésére a válaszadók 14-15 százalékának életében volt példa az elmúlt egy évben. Valamilyen egyházat 12, szomszédot 11 százalék segített meg. Mindössze 2 százalékot tett ki azon megkérdezettek aránya, akik egyéb csoportnak segítettek. Az összes megkérdezett között 15 százalékot tettek ki azok, akik az elmúlt egy évben semmilyen csoportnak és semmilyen személynek nem nyújtott semmilyen segítséget vagy anyagi támogatást.
7
2. ábra
A különböző csoportok támogatottsága a következőképpen alakul a társadalom egyes szegmenseiben. A közelebbi családtag támogatása a 44 évesnél fiatalabbakra jellemzőbb az átlagosnál. A valamilyen országos vagy nemzetközi segélyszervezetet inkább a nők, a 30 éven felüliek, a diplomások és a jó anyagi helyzetűek támogattak az elmúlt egy évben. Az árvízkárosultak a diplomások, a fővárosiak, a nyugdíjasok és a jó anyagi helyzetűek támogatására számíthattak a többi társadalmi csoporthoz képest nagyobb arányban. Hajléktalant vagy ismeretlen rászorulót leginkább a 30-44 év közöttiek, a diplomások, a foglalkoztatottak, valamint a jó anyagi helyzetben lévők támogattak az átlagosnál gyakrabban. A barátokat a fiatalabbak, az érettségizettek, a dolgozók és a jó anyagi helyzetűek támogatták az elmúlt egy évben a többi csoporthoz képest jobban. A távolabbi rokon támogatása a 44 évesnél fiatalabbakra, a legalább érettségizettekre és az nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívakra jellemzőbb. Valamilyen egyházat a diplomások és a jó anyagi helyzetű háztartásban élők támogatnak nagyobb arányban. A senkinek nem segítők aránya az iskolai végzettség növekedésével csökkenő tendenciát mutat - vélhetően a rendelkezésre álló több anyagi erőforrás miatt. A különböző gazdasági 8
aktivitású csoportok közül hasonló okokból kifolyólag a munkanélkülieken belül a legmagasabb és az aktívakon belül a legalacsonyabb a senkinek sem segítők aránya. Még látványosabb az anyagi helyzet és a segítségnyújtástól való tartózkodás közti összefüggés, ha a háztartás szubjektív anyagi helyzete mentén kirajzolódó különbségeket figyeljük meg: a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők közel negyede, míg a kifejezetten jó anyagiak között élők 8 százaléka vallotta, hogy senkinek sem segített az elmúlt egy évben. A különböző pártpreferenciájúak között a vallási szervezetek és az árvízkárosultak megsegítésének
gyakoriságában
mutatkozik
különbség:
a
kormánypárti
szavazók
szignifikánsan nagyobb arányban támogatták ezeket a szervezeteket, rászorulókat. Figyelembe véve az árvíz idején történt adományozás központosítására tett kísérleteket és az azt övező adományozási kampányokat, úgy tűnik, hogy ezeknek a segítségével jelentős hatásokat lehet elérni – legalábbis a kormánypárti szavazók körében. Összességében véve az összes lehetséges adományozott vagy megsegített 9 csoport közül átlagosan 1,6-nak segítettek a megkérdezettek. A különböző társadalmi csoportok közül átlagosan a legtöbb csoportnak a 30-44 évesek, a diplomások és az anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijövők segítettek, vagyis kirajzolódik az a tendencia, miszerint az erőforrásokban gazdagabb társadalmi csoportok tudnak inkább segíteni.
Az adom ányozás form ái Azok, akik segítettek akár egy csoportnak is (az összes megkérdezett 83 százaléka), leggyakrabban pénzt adományoztak: a legalább egy csoportnak segítséget nyújtók 72 százaléka adományozott pénzt (3. ábra). A segítők közel fele, 44 százaléka ruhákat, háztartási és egyéb eszközöket adományozott. A segítséget adók 33 százaléka saját munkájával segített, 22 százalék pedig azt jelezte, hogy ételt, italt adott azoknak, akiket megsegített.
9
3. ábra
A pénzadományozás a legalább érettségizettek, a jó anyagi helyzetűek, valamint az ellenzéki szavazók csoportjára volt nagyobb arányban jellemző. Ruhákkal, háztartási eszközökkel a 30-44 évesek, a munkanélkülieken és nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak és a diplomások segítettek a többi csoporthoz képest nagyobb arányban Saját munkájával a 1859 évesek, az aktívak és a munkanélküliek valamint a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők segítettek nagyobb arányban. Ételt, italt pedig jellemzőbb módon a nők adományoztak. A hajléktalanoknak vagy ismeretlen rászorulóknak, a valamilyen országos vagy nemzetközi segélyszervezetnek, illetve egyháznak saját munkájával segítők, akik kevesebb, mint a megkérdezettek 10 százalékát tették ki, 70 százaléka több mint 5 alkalommal segített az elmúlt egy évben, további 28 százalékuk pedig 2-5 alkalommal nyújtott segítséget (4. ábra).
10
4. ábra
Az ugyanezeknek a csoportoknak pénzbeli adományt adók átlagosan 25.300 forintot adományoztak az elmúlt egy évben. A különböző társadalmi csoportok közül a diplomások és a kifejezetten jó anyagi helyzetű háztartások lakói emelkedtek ki az adományozott összeg átlagos mértékével (5. ábra). A legmagasabb iskolai végzettségűek átlagosan 42.300, a nagyon jó anyagiak között élők 33.800 forintot adományoztak saját becslésük szerint a kutatást megelőző teljes naptári évben.
11
5. ábra
Az említett csoportoknak pénzt adományozók (az összes megkérdezett 34 százaléka1) közül a legnagyobb arányban (42 százalék) segélyvonalat tárcsázva segítettek, 40 százalék készpénzt adott valamilyen egyéni rászorulónak, 39 százalék adójának 1 százalékát ajánlotta fel, 38 százalék pénzt utalt a támogatandó félnek, 25 százalék pedig készpénzt adományozott valamilyen szervezetnek (6. ábra).
1
Ez az arány azért magasabb, mint az 5. ábrán szereplő elemszám összes megkérdezetthez viszonyított aránya, mert az átlagos adomány becslését csak azokra a válaszadókra végeztük, akik maguk is képesek voltak becslést adni az általuk adományozott összeg nagyságára. Összesen 249 válaszadó adott pénzt hajléktalannak, hazai vagy nemzetközi szervezetnek, egyháznak, és ebből 176 tudott becslést adni ennek mennyiségére vonatkozóan.
12
6. ábra
Egyéni rászoruló számára készpénzt a legfiatalabbak, az aktívak és az egyéb inaktívak adtak nagyobb arányban az összes pénzt adományozóhoz képest. Az adó 1 százalékának felajánlása az aktív korúak (18-59 évesek), az aktívak, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak csoportjára jellemzőbb. Pénzt utalni a nők, a 60 év felettiek, a jó anyagi helyzetűek, valamint a bizonytalan pártpreferenciával rendelkezők szoktak nagyobb arányban. Azok, akik segítettek ugyan, de nem pénzben (7. ábra), leggyakrabban azért tartózkodtak a pénzbeli adakozástól, mert nincs rá lehetőségük (46 százalék). A második leggyakrabban említett indok volt a bizalmatlanság: 21 százalék nem bízik abban, hogy adománya jó helyre kerül. Mindössze 2 százalék jelezte, hogy az tartotta vissza az adományozástól, hogy nem tudja, miként lehet adni.
13
7. ábra
Az anyagi lehetőségek hiányára a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a szakmunkások, a munkanélküliek és a nyugdíjasok, valamint a közepes és rosszabb anyagi helyzetű háztartások tagjai hivatkoztak nagyobb arányban. A bizalom hiánya leginkább a nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívakat jellemzi az átlagosnál nagyobb arányban.
A segítségben való részesedés jellemzői A kérdezettek leggyakrabban, az esetek harmadában valamilyen közelebbi, nem a háztartásban élő családtagtól kaptak segítséget, akár anyagi támogatást az elmúlt egy évben (8. ábra). Ettől erőteljesen leszakadva említették a második leggyakoribb segítségforrást: az államot és az önkormányzatot a kérdezettek 7 százaléka jelölte meg. Távolabbi családtagtól, rokontól 6 százalék, valamilyen segélyszervezettől 2 százalék kapott segítséget. A válaszadók abszolút többsége, 57 százaléka senkitől sem kapott segítséget vagy anyagi támogatást a kutatást megelőző egy évben. 14
8. ábra
Valamelyik közelebbi családtagtól a 18-44 évesek, az aktívak és az egyéb inaktívak, valamint a közepes és kifejezetten rossz anyagiak között élők kaptak nagyobb arányban segítséget az elmúlt egy évben. Az államtól vagy az önkormányzattól a 30 és 44 év közöttiek, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak, valamint a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők kaptak nagyobb arányban támogatást. Távolabbi rokontól a legfiatalabbak és az egyéb inaktívak kaptak nagyobb arányban segítséget. A semmilyen támogatást vagy segítséget nem kapók aránya a 45 év felettiek, a nyugdíjasok és a jó anyagi helyzetű háztartásokban élők között magasabb. A különböző szavazói csoportokhoz tartozók között nincs érdemi eltérés abban, hogy részesednek-e különböző forrásoktól segítségben, és abban sem, hogy általában véve mekkora hányaduk kap bármilyen segítséget. Az összesen hatféle szondázott segítségi forrás közül a válaszadók átlagosan nem egészen egy forrásból kaptak segítséget. A különféle társadalmi csoportok közül a legfiatalabbak és a rossz anyagiak között élők átlaga magasabb a megkérdezettek főátlagánál, vagyis ők kaptak az átlagosnál több forrásból is segítséget.
15
A segítségben való részesedés form ája Az összes megkérdezett 43 százalékát teszik ki azok, akik a felsoroltak közül legalább egy forrásból kaptak segítséget. A segítséget kapók abszolút többsége, 61 százaléka említette, hogy pénzbeli, anyagi jellegű támogatást kapott. 39 százalék jelezte, hogy a kapott segítség munka formájában érkezett hozzá (9. ábra). A segítségben részesülők 27 százaléka pedig ruhákat, illetve háztartási vagy egyéb eszközöket kapott segítségül. Egyéb módon 7 százaléknak segítettek. 9. ábra
Pénzzel a munkanélkülieknek és az egyéb inaktívaknak, valamint a kifejezetten rossz anyagi helyzetű háztartásokban élőknek segítettek mások nagyobb arányban. Munkával a foglalkoztatott válaszadóknak segítettek a többi csoporthoz képest nagyobb arányban. Azok a válaszadók, akik segítséget is adnak és kapnak is, az összes megkérdezett 38 százalékát teszik ki. Ezeknek a válaszadóknak az abszolút többsége (58 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy inkább másokat támogat, míg 22 százalékuk úgy érezte, hogy inkább őt támogatják mások (10. ábra).
16
10. ábra
A különböző szocio-demográfiai változók egyike mentén sem rajzolódott ki szignifikáns különbség a társadalmi csoportok között a kérdés megítélésében.
Az adakozásban és az adom ányokban való részesedésben való részvétele alapján kirajzolódó lakossági csoportok Ha az összes megkérdezett adományozási hajlandóságát és az adományokban való részesedését nézzük, öt különféle csoportot tudunk érdemben meghatározni (11. ábra). A lakossági relatív többsége, abszolút arányait tekintve közel fele azok közé tartozik, akik csak segítenek másoknak, de adományokat nem kapnak. További 22 százalékot tesznek ki azok, akik jellemzően inkább másokat támogatnak, miközben ritkábban, de ők is részesednek valamifajta segítségből. Tízből egy megkérdezett tartozik azon válaszadók csoportjába, akik inkább másoktól kapnak segítséget, de néha ők is segítenek másokon. Egy százalékot tesz ki azok aránya, akik nem képesek másoknak segíteni, és teljesen mások segítségére szorulnak. Azoknak az aránya pedig, akiknek nem segítenek, és ők maguk sem nyújtanak 17
segítséget
másoknak,
vagyis
teljesen
kívül
maradnak
a
mikroszintű
szolidaritás
rendszeréből, 13 százalékot tesz ki. 11. ábra
A csak támogatók aránya a 45 év felettiek, a diplomások, a nyugdíjasok, valamint a jobb anyagi helyzetben élő válaszadók csoportjában magasabb. Azok, akik a segítségben való részesedés mellett inkább másokat támogatnak, a 18-29 évesek, a szakmunkások és az aktívak körében találhatóak meg nagyobb arányban. Azok, akik mások segítése mellett inkább maguk kapnak több segítséget, a munkanélküliek és nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak csoportjában képviseltetik magukat nagyobb arányban. A szolidaritási rendszerből teljesen kimaradók a 60 év felettiek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a munkanélküliek köréből kerülnek ki a szokásoshoz képest magasabb arányban.
18
Globális segítségnyújtás Az összes megkérdezett relatív többsége, 45 százaléka szerint Magyarország inkább külföldi segítségre szorul, de azért másoknak is segíthet (12. ábra). További 22 százalék ennél is szigorúbban vélekedik, és azt állítja, hogy egyértelműen segítségre szorul az ország, és ne támogasson másokat. 14 százalék gondolja úgy, hogy inkább másokat segítsen az ország, bár egyes esetekben maga is segítségre szorul. Mindössze 10 százalék vélte úgy, hogy elég fejlett már Magyarország ahhoz, hogy másokat segítsen, nincs szüksége segítségre. 12. ábra
A kérdés megítélésében szignifikáns különbségek rajzolódnak ki a különböző korúak, iskolai végzettségűek, lakhelyűek, gazdasági aktivitásúak és szubjektív anyagi helyzetűek között. A különböző korúak közül a legfiatalabbak és a 45-59 évesek között a legmagasabb azok aránya, akik szigorúan nullára csökkentenék Magyarország egyéb országoknak történő segítségnyújtását, mivel szerintük maga az ország szorul segítségre. A 18-44 év közöttiek között a legmagasabb azok aránya, akik szerint inkább segítségre szorul az ország, de ha tud, segíthet más államoknak. A legidősebbek között a legmagasabb azok aránya, akik szerint az ország már fejlett és bátran támogathat más, kevésé fejlett országokat.
19
A különböző iskolai végzettségű csoportok közül a legkevésbé iskolázottak között a legmagasabb azok aránya, akik szerint Magyarország inkább segítségre szorul, és nem kellene másokat támogatnia. A diplomások abszolút többsége (51 százalék) véli úgy, hogy az ország inkább segítségre szorul, de azért másokat is támogathat, ezzel a különböző iskolai végzettségűek között ők jelölték ezt a választ meg a legnagyobb arányban. A diplomások
mellett
a
szakmunkásképzőt
végzettek
körében
magasabb
annak
a
véleménynek a támogatottsága, miszerint Magyarországnak inkább más országokat kell segítenie, miközben néha-néha maga is rászorul a támogatásra. Pár százalékpontos különbséggel, de a szakmunkások azok, akik a legnagyobb arányban vélik úgy a különböző iskolai végzettségűek között, hogy az ország már elég fejlett ahhoz, hogy másokat segítsen és nincs szüksége támogatásra. Az eltérő régiókban élők között is kirajzolódnak különbségek abban, hogy miként ítélik meg Magyarország nemzetközi szolidaritásban betöltött szerepét. A fővárosiak vélik úgy a legnagyobb arányban (27 százalék), hogy az ország ne támogasson más államokat, hiszen maga is segítségre szorul. A kelet-magyarországi megyékben élők közel fele volt azon a véleményen, hogy bár inkább segítségre szorul az ország, azért másokat is támogathat, és ezzel ez a régió az, ahol a legnagyobb támogatottságot szerezte ezt a vélemény, melyet legkevésbé a fővárosiak támogattak. A Dunántúlon élők között a legmagasabb azok aránya, akik szerint inkább másokat segítsen az ország, de azért egyes esetekben maga is segítségre szorul. A segítségnyújtást tekintve leginkább optimista véleményen a fővárosiak között voltak a legnagyobb arányban. A különböző gazdasági aktivitásúak közül a munkanélküliek között a legmagasabb azok aránya, akik határozottan elutasítják, hogy Magyarország segélyezőként vagy segítőként részt vegyen a nemzetközi szolidaritási foyamatokban. A maga is segélyezett csoport tagjai, az egyéb inaktívak több mint fele (62 százalék) osztja a leginkább azt a vélekedést, miszerint az ország inkább segítségre szorul, de ennek ellenére másokon is segíthet. A legnagyobb arányban a nyugdíjasok látják kellően fejlettnek az országot ahhoz, hogy mások segítségére nem szorulva támogatni tudjon más országokat. A háztartás szubjektív jövedelme alapján az emelhető ki, hogy a szubjektív jóllét érzékelésével egyenesen arányos a rászoruló országok támogatásával való egyetértés: minél rosszabb a háztartás anyagi helyzete, annál inkább ellenzik a kérdezettek, hogy Magyarország segítsen. A hónapról hónapra élők közel harmada, míg a jó anyagiakkal rendelkezők hatoda vélte úgy, hogy az ország segítségre szorul, és így ne támogasson másokat. Az anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijövők harmada látta úgy, hogy az ország többnyire már inkább vagy teljesen segíthet, semmint támogatást várjon a 20
nemzetközi szolidaritás rendszerében, miközben ugyanezen a véleményen a nélkülözők ötöde áll. Hatással van a kérdés megítélésére a kérdezett pártpreferenciája is. Az ellenzéki szavazók és a bizonytalan pártpreferenciájúak között magasabb azok aránya, akik vagy teljesen, vagy nagyobb részben tartózkodnak más országok támogatásától. Ezzel párhuzamosan a kormánypárti szavazók nem látják ennyire szigorúan a helyzetet, és nagyobb arányban támogatják azt, hogy Magyarország más országoknak nyújtson segítséget. A szolidaritási tipológia alapján kirajzolódó csoportok közül a kizárólag vagy inkább segítséget kapók között magasabb a más országok támogatásától elzárkózók aránya. Azok, akik a segítségkapás mellett inkább segítenek másoknak, a legnagyobb arányban vélik úgy, hogy bár Magyarország segítségre szorul, de támogathat másokat. A szolidaritási rendszerből kimaradók között pedig azok találhatóak meg a legmagasabb arányban a többi szolidaritási csoporthoz képest, akik szerint az ország már elég fejlett ahhoz, hogy más, rászoruló országokat segítsen. A kérdés megítélésére jellemzően annak is van hatása, hogy a kérdezett adott-e közvetlenül személyes ismerőseinek vagy családtagjainak az elmúlt 1 évben valamilyen segítséget, támogatást. A nemzetközi segítségnyújtástól az ország anyagi helyzetére való hivatkozással történő elzárkózás inkább azokra jellemző, akik nem adtak közvetlenül, személyesen támogatást, míg azok között, akik adtak, azoknak volt magasabb az aránya, akik szerint az ország inkább segítségre szorul, de azért másokon is segíthet.
21
Magyarország nemzetközi szolidaritási szerepvállalása Ismeretek és attitűdök 10-ből 7 ember hallott arról, hogy Magyarország katasztrófahelyzetben pénzzel és egyéb erőforrásokkal rendszeresen segíti az arra rászoruló országokat (13. ábra). 13. ábra
Ennek a ténynek az ismerete a 45 év felettiek, valamint az aktívak és a nyugdíjasok között a legmagasabb arányú, legkevésbé pedig a munkanélküliek és az egyéb inaktívak, valamint a 18-29 éves kor közötti megkérdezettek voltak ezzel tisztában. Összességében pozitívan vélekedik a lakosság Magyarország segítségnyújtásáról. A megkérdezettek fele (51 százalék) támogatja, további 20 százalék inkább támogatja Magyarország ilyen jellegű szerepvállalását (14. ábra).
22
14. ábra
Leginkább az aktívak és a munkanélkülieken, valamint a nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak támogatják azt, hogy Magyarország katasztrófa helyzetben segít más, bajba jutott országokon. A nyugdíjasok és a munkanélküliek között azok aránya magasabb a többi gazdasági aktivitási kategóriához képest, akik nem támogatják a segítségnyújtást. A különböző anyagi helyzetű háztartások lakói közül is a leginkább jó anyagiakkal rendelkezők a leginkább támogatók. A különböző pártpreferenciájú csoportok közül a kormánypárti szavazók támogatják a legnagyobb arányban az ország ilyen jellegű szerepvállalását, míg legkevésbé a bizonytalan pártpreferenciájúak. A valamilyen szervezeten keresztül az elmúlt egy évben segítséget adók között szintén magasabb a nemzetközi segítségnyújtást támogatók aránya azokhoz képest, akik nem segítettek ilyen módon rászorulókon. Fontos még kiemelni, hogy azok között, akik hallottak Magyarország ilyen jellegű nemzetközi szerepvállalásáról, magasabb a támogatók aránya, mint azok között, akik nem.
23
A katasztrófahelyzeten túli egyéb, az adott országok tartós felemelkedését fenntartható módon segítő magyar támogatásról már kisebb arányban szereztek ezidáig ismereteket a kérdezettek. Tíz válaszadóból mindössze négy jelezte, hogy tud Magyarország ilyen módon történő segítségnyújtásáról (15. ábra). 15. ábra
A különböző társadalmi csoportok közül a férfiak, a 45 év felettiek, a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek és a nyugdíjasok értesültek arról, hogy az ország szokott felzárkóztatásban is támogatást nyújtani. Legkevésbé a fiatalok, a nők, és az érettségizettek vagy diplomások tudnak erről. Fontos azt is kiemelni, hogy akik értesültek Magyarország katasztrófák idején való segítségnyújtásáról, jelentősen nagyobb arányban szereztek ismereteket a felzárkóztató jellegű egyéb segítségnyújtásról azokhoz képest, akik nem tudtak erről. A megkérdezettek relatív többsége, 38 százaléka szerint pont jó, hogy Magyarország a korábban vállalt 0,3 százalék helyett a GDP 0,1 százalékát fordítja külföldi országok támogatására (16. ábra). 15-15 százalék azoknak a válaszadóknak az aránya, akik sokallják,
24
sőt, ennyivel sem támogatnák a külföldi országokat. A kérdezettek hetede vélekedik úgy, hogy az országnak teljesítenie kellene a vállalását, és többet kellene fizetni a jelenleginél. 16. ábra
A különböző korúak közül leginkább a 30-44 évesek, legkevésbé a 60 év felettiek szorgalmazzák,
hogy
Magyarország
teljesítse
az
ígérteket
a
külföldi
országok
megsegítésének volumenében. Minél fiatalabbakat vizsgálunk, annál nagyobb azok aránya, akik úgy látják, hogy pont elég az, amit most fizetünk. Az idősebb válaszadók azok, akik szigorúbbak: köztük a legmagasabb azok aránya, akik szerint ennyit se vagy egyáltalán nem kellene fizetni. Minél magasabb iskolai végzettségűeket tekintünk, annál nagyobb azok aránya, akik szerint vagy többet kellene fizetnünk, vagy pedig tartani az eddigi, a vállaltnál alacsonyabb teljesítést, de ennél lehetőleg nem kevesebbet. Jellemzően az alacsonyabb iskolai végzettségűek sokallják inkább még ezt a csökkentett ráfordítást is. Az aktív és az egyéb inaktív csoportba tartozók pártolják a leginkább, hogy Magyarország teljesítse a vállalt kötelezettségeit más országok támogatásában, míg a nyugdíjasok, illetve a
25
munkanélküliek hangoztatják a legnagyobb arányban, hogy a jelenleginél is kevesebbet vagy egyáltalán nem kellene fizetnie az országnak. A háztartás szubjektív helyzete a várt módon gyakorol hatást a véleményekre: a jobb anyagi helyzetű háztartások lakói között magasabb azok aránya, akik szerint a vállaltat teljesíteni kell, a közepes státusúak között találhatóak meg a legnagyobb hányadban azok, akik szerint a mostani csökkentett teljesítés pont elég, míg a legszorongatottabb helyzetben lévő háztartások tagjai között a legnagyobb azok aránya, akik még ennyit sem fordítanának más ország megsegítésére. A különböző szavazói csoportok közül a kormánypártiak között a legmagasabb azok aránya, akik úgy gondolják, hogy teljesíteni kell legalább azt a támogatást, amit jelenleg tud az ország biztosítani a megnevezett célokra. Az ellenzéki szavazók között a legmagasabb azok aránya, akik szerint ennyit se kellene fizetni. A különféle szolidaritási csoportok közül a támogatást is kapók, de inkább azt adók között a legmagasabb azok aránya, akik szerint a jelenleginél is többet lehetne adni segítségnyújtás címén, de a jelenlegi szintet mindenképpen érdemes lenne megtartani. A szolidaritási hálózatban részt nem vevők között a legmagasabb azoknak az aránya, akik szigorúan elzárkóznak a nemzetközi szolidaritásban való részvétel elől. Azok a válaszadók, akik segítettek valamilyen szervezetnek az elmúlt egy évben, nagyobb arányban vélik úgy, hogy az országnak többet kellene nyújtania, vagy legalább a jelenlegi alacsonyabb támogatást kellene legalább biztosítania.
A segítségnyújtás célcsoportjai A
megkérdezettek
legnagyobb
hányada
(44
százalék)
szerint
a
legszegényebb,
legrászorulóbb országokat kellene Magyarországnak támogatnia (17. ábra). Közel azonos arányban (43 százalék) említették a válaszadók azt, hogy a konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat lenne szükséges támogatnia az országnak. Ennél jóval kisebb arányban jelezték a válaszadók, hogy a környező országokat lenne célszerű segíteni a fennálló keretből, és mindössze 11 százalék választotta, hogy a fontos külpolitikai érdekeket jelentő országok élvezzenek előnyt a támogatási listán.
26
17. ábra
A legszegényebb, legrászorulóbb országokkal való szolidaritás azokra a csoportokra jellemző inkább, akik maguk is bizonyos szempontokból a társadalom
peremén
helyezkednek el. A nők, a fiatalabbak, a 8 általánost vagy kevesebbet végzettek, a gazdaságilag inaktívak, a rossz anyagi helyzetűek, valamint a személyes ismerősnek segítséget nyújtók (vagyis a segítségnyújtást családjukban közvetlenül gyakorolók), illetve személyes ismerőstől segítséget kapók szorgalmazzák nagyobb arányban a többi társadalmi csoporthoz képest. A szolidaritási tipológia csoportjai közül az inkább támogatók, de segítséget is kapók között magasabb a legszegényebb országokat támogatni kívánók aránya. A konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat a diplomások, a valamilyen szervezeten keresztül másoknak segítséget nyújtók, és azok támogatnák nagyobb arányban, akik nem hallottak arról, hogy Magyarország a katasztrófahelyzeten túl is rendszeresen támogat más, felemelkedésben lévő vagy az előtt álló országokat. Vagyis akik már tudják, hogy az ország támogat ilyen helyzetben lévő országokat, azok azért jelölhették meg kisebb arányban ezt a 27
választ, mert tudták, hogy ebben a segítségnyújtásban az ország már részt vesz. A szolidaritási tipológia elemei közül a csak támogatást adók, de azt nem kapók jelölték meg a legmagasabb arányban a konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat mint potenciálisan támogatandó országokat. A környező országok támogatását a férfiak, a diplomával rendelkezők és a jó anyagi helyzetűek támogatják nagyobb arányban. A fontos külpolitikai érdekekkel bíró országok támogatási hajlandóságában nincs érdemi eltérés a különböző társadalmi csoportok között. A megkérdezetteknek a különféle területek közül hármat lehetett kiválasztani abból a szempontból, hogy Magyarország mely szakterületeket támogassa külföldi országok esetében (18. ábra). A legnagyobb támogatottságot (52 százalék) az egészségügy érte el, ezt követi az oktatás (30 százalék támogatná), a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a gazdaságfejlesztés kerülne fel (22 százalék). A válaszadók hetede jelezte, hogy környezetvédelmi célokat is támogatásra érdemesnek talál, míg rendészeti célokat 6 százalék támogatna. A demokráciafejlesztésre csupán 4 százalék fordítana. 18. ábra
28
Az egészségügyet a nők, a személyes ismerősnek az elmúlt 1 évben segítséget nyújtók vagy a részükről segítséget kapók, valamint a szolidaritási tipológia azon csoportjai támogatnák nagyobb arányban, akik vagy inkább támogatnak, vagy inkább, esetleg kizárólag segítséget kapnak. Az oktatást a diplomások, a nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívak, a személyes ismerősöknek segítséget nyújtók vagy onnan támogatást kapók és a Magyarország katasztrófahelyzetben lévő országok támogatásáról ismeretekkel rendelkezők tartják nagyobb arányban támogatásra érdemesnek. Ugyancsak igaz ez azokra, akik segítséget adóként és kapóként is tagjai a szolidaritási mikroszintű hálózatnak. A demokráciafejlesztést egyedül a diplomások támogatnák valamivel nagyobb arányban a többi csoporthoz képest. A gazdaságfejlesztés, környezetvédelem és a rendészeti segítség megítélésében nincs érdemi különbség a különböző csoportok között. A fejlesztési célokkal kapcsolatos attitűdök A Millenniumi fejlesztési célokat megragadó nyolc szondázott célkitűzések közül hatot (súlyos betegségek terjedésének megállítása, mélyszegénység mértékének csökkentése, iskolázottság növelése, várandós és kisgyermekes nők egészségügyi helyzetének javítása, gyermek- és csecsemőhalandóság csökkentése, környezetvédelem) tízből közel kilenc ember igen fontosnak ítél meg, vagyis igen magas a támogatottságuk (19. ábra). A fennmaradó célok esetében is az abszolút többséget jelentő 50 százaléknál is nagyobb a célok támogatottsága, így a nemek közötti egyenlőség előmozdítását 63, a fejlődő országokat segítő gazdaságpolitikát 67 százalék tartja nagyon fontosnak. Nagyfokú társadalmi konszenzus mutatkozik tehát abban, hogy ezeket a célok a lakosság szemével is fontos célkitűzések, és csupán apró eltérések mutatkoznak a megítélésükben.
29
19. ábra
A különböző társadalmi csoportok között jellemzően nincs komolyabb, érdemi eltérés abban a tekintetben, hogy az egyes célokat mennyire tartják fontosnak, vagyis továbbra is igaz, hogy igen nagyfokú a társadalmi konszenzus abban, hogy a felsorolt célok valóban követendőek a közvélemény szerint. Némely esetben azonban vannak figyelemre méltó finom eltérések. A diplomával rendelkezők például kissé szofisztikáltabban vagy árnyaltabban nyilatkoztak: közöttük például több esetben a legalacsonyabb volt azoknak az aránya, akik az adott célt igen fontosnak tartják, viszont a többi iskolai végzettségű csoporthoz képest ezt a „hátrányukat” rendre behozták az adott célt inkább fontosnak tartók arányával. Az egyes célok megítélésében néha élesebb különbségek jelentek meg a különböző társadalmi csoportok között. A fejlődő országokat jobban segítő gazdaságpolitika például a 18-29 évesek, az érettségizettek, az egyéb inaktívak között bizonyult számottevően nagyobb arányban fontosabbnak. A nemek közti egyenlőség előmozdításának megítélésében is voltak szembeötlő különbségek: ezt a célt a 45-59 évesek, a diplomások, valamint a csak másokat támogatók, de segítségben nem részesülők csoportján belüliek támogatják nagyobb arányban. 30
A nem zetközi fejlesztésben érintett szervezetek m egítélése A válaszadók legnagyobb hányada (36 százalék) az ENSZ-t jelölte meg mint olyan szervezetet, amely a leghatékonyabban tud segítséget nyújtani a fejlődő országoknak (20. ábra). A második legjobban az Európai Unióban bízik a lakosság, míg a harmadik leggyakrabban említett szervezet a Világbank lett (17 százalék). A valamilyen egyház, az IMF és a civil szervezetek után Magyarország kormányát mindössze 6 százalék jelölte meg mint leghatékonyabban segíteni tudó szervezet. 20. ábra
Az ENSZ-t a 30-44 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, a jobb anyagi helyzetűek, a valamilyen szervezeten keresztül másoknak az elmúlt egy évben segítők, az összességében inkább másokat támogatók jelölték meg nagyobb arányban a leghatékonyabban segíteni képes szervezetek között. Az Európai Uniót a legfiatalabbak és a valamilyen szervezeten keresztül az elmúlt egy évben segítséget adók nevezték meg a többi csoporthoz képest nagyobb arányban.
31
A Világbankot a 30-44 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, az önkormányzattól vagy szervezettől az elmúlt egy évben segítségben részesedők, valamint az általánosságban inkább támogatást kapók választották nagyobb arányban. Az egyházakról a legidősebbek vélték úgy nagyobb arányban, hogy a leghatékonyabb szervezetek között tarthatóak számon, míg az IMF-et az elmúlt 1 évben valamilyen szervezeten keresztül segítők jelölték meg nagyobb arányban. Magyarország
kormányát
a
legidősebbek,
az
alacsony
iskolai
végzettségűek,
a
munkanélküliek és a kormánypárti szavazók jelölték meg a legnagyobb arányban mint a leghatékonyabban segíteni képes szervezetek egyike.
M agyarország segítségnyújtásával kapcsolatos attitűdök A megkérdezetteknek különböző attitűdállításokkal kapcsolatosan kellett megmondaniuk, hogy mennyire értenek velük egyet (21. ábra). Tízből nyolc ember értett egyet teljesen, további 10 százalék pedig inkább azzal, hogy először a saját problémáinkat kell megoldanunk, hogy utána másokon segíteni tudjunk. Magas volt az azzal való egyetért is, miszerint Magyarországon túl sokan élnek szegénységben ahhoz, hogy más országokban élőket segítsünk: 64 százalék teljesen, további 15 százalék inkább egyetértett ezzel. Egy ország vezetésének korrupciójának ellenére a lakosság kétharmada-háromnegyede támogatná a nélkülöző lakosságot. A megkérdezettek abszolút többsége (54 százalék) teljesen, további 19 százalék inkább egyetért azzal, hogy a fejletlenebb országokban élőket nem csak katasztrófa idején kell támogatni. Az elvet, miszerint hazánknak segítenie kell a fejletlenebb országokat, 46 százalék teljesen, további 19 százalék inkább támogatja, vagyis a lakosság kétharmada osztja ezt a nézetet.
32
21. ábra
Azzal, miszerint először a saját problémáinkat kell megoldanunk, hogy utána másoknak is segíteni tudjunk, a 45 év felettiek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a munkanélküliek értettek egyet az átlagosnál nagyobb mértékben. A korrupt vezetésű országok lakosságának megsegítését a nők, a 44 évnél fiatalabbak, és a szolidaritási tipológia másokat inkább támogató, korlátozottan segítséget is kapó csoportja támogatja nagyobb arányban. Az a vélekedés, miszerint Magyarországon is túl sokan élnek szegénységben ahhoz, hogy más országokban élőknek segítsünk, a 45-59 évesek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek, a munkanélküliek, a rossz anyagi helyzetben lévő háztartások lakói, és a szolidaritás mikrohálózatából kimaradók között szerzett nagyobb támogatottságot. Az az állítás, miszerint a fejletlenebb országokban élőket nem csak katasztrófa esetén kell segíteni, a 3044 évesek és az inkább másokat támogatók között talált nagyobb arányban támogatókra. Azzal az alapelvvel pedig, miszerint hazánknak segítenie kell a fejletlenebb államokat, a gazdaságilag aktív válaszadók értettek egyet nagyobb arányban, minden más társadalmi csoportban konszenzus mutatkozik a kérdésben.
33
További információ, kapcsolat: dr. Bördős Éva projektvezető Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet) 1052 Budapest Apáczai Cs. J. u. 1. IV/40. +361 411 0410
[email protected] www.demnet.hu
Kutatás, elemzés A kutatást, az adatfelvétel, és az elemzést a DemNet megbízásából a Publicus Intézet végezte. Publicus Intézet
[email protected]
34
