A SZŐLŐ ÉS A BOR ELŐFORDULÁSA A RÉGI GYÓGYSZERKINCSBEN 1
GRAB ARIT S ISTVÁN
A szőlő, vagyis a Vitis vinifera n e v ű n ö v é n y részei közül az idők során gyógyászati célra használták: a levelét (Folia vitis), a b o g y ó i t (Uvae, Passulae, Fructus vitis), a fásodott szá rát, a szőlővenyigét, amiből hamut (Cineres Sarment or um Vitis. T.Pos.) készítettek. A szőlő t e r m é s e további g y ó g y s z e r e k kiinduló anyagául szolgált, így használták: a frissen kipréselt szőlő nedvét (Mustum), a s z ő l ő m a g zsíros olaját és a bort. A bor pedig kiinduló anyaga a h o r d ó k b a n lerakódó borkőnek (Tartarus vini - kálium-bitartarát), és az alkoholnak. Jelen feldolgozásunkban elsősorban a bor felhasználásáról lesz szó. A szőlő és a bor gyógyászati felhasználását megtaláljuk a legtöbb ó k o r i n é p kultúrájá ban, így pl. a koptok flastromok é s sok m á s gyógyszer készítésénél; a hettiták a legtöbb esetben borral kevert gyógyszereket itattak; a kínaiak is ismerték a g y ó g y s z e r e s borokat; a buddhista orvoslás a drogok 30 % - n á l bort alkalmazott. Ezek a v é r k e r i n g é s javítására és a fejfájás csökkentésére szolgáltak; a g ö r ö g ö k a gyógyszerek v i v ő a n y a g a k é n t olajat, bort, vizet, tejet és m é z e t használtak. A hippokratészi gyűjteményben a pilulák, kenőcsök, kataplazmák, klizmák és gargarizáló szerek készítéséhez alkalmazták. S e b k e z e l é s r e borba mártott kötéseket használtak. Ismerték a fűszeres borokat. A korai római n é p g y ó g y á s z a t b a n a bor, a gyapjú és a szén játszott fontos szerepet. Plinius 66-féle m e s t e r s é g e s - , fűszeres- és g y ü m ö l c s b o r t említ. D i o s z k o r i d é s z a szőlőnek és a boroknak külön fejezeteket szentelt. A szőlőből készült bor mellett ismert é s használt más g y ü m ö l c s b o r o k a t is, mint az alma-, a körte-, a birs-, füge-, datolya- és a j á n o s k e n y é r terméséből készített borokat. Hosszan lehetne m é g sorolni az ehhez hasonló adatokat. A z ókori adatok idézésénél azonban óvatosnak kell lennünk, mert egyes nyelvek, mint például az ószövetségi héber, de az arab és a perzsa is, a szőlőből készült folyadékfajták m e g n e v e z é s é r e tucatnyi szót használt, ami azután a latin fordításokba mind "vinum" szóval került át, - holott az jelenthetett alkoholtartalom nélküli készítményt is. A z ókori keleti és görög gyógyszerformák vivőanyagai r o m l a n d ó dolgokból álltak, mint a tej, vaj, növényi szaft, állati zsiradék és szőlőlé-fajták. M i v e l kevéssé voltak eltarthatok, e z é r t közvetlenül használat előtt készítették azokat. Ismeretes, hogy a tárolható g y ó g y s z e r k é s z í t é s , ezzel a gyógyszerészet kialakulása a cu kornak é s a méznek k ö s z ö n h e t ő . A "shekar", azaz édes ital a cukor szónak is ő s e . A z aszú szőlő e r ő s e n besűrített leve is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a b e l ő l e készített g y ó g y s z e r e k eltarthatok legyenek. Ennek az elvnek megfelelő előiratokat a receptirodalom ban a 18. század végéig nyomon követhetjük. Érdekességként említhető, hogy a friss szőlőnedvnek a gyógyszerkészítésben való h a s z n á l a t a egy ajakír előiratában maradt fenn a leg-
' A Z előadás elhangzott Kecskeméten, a 2002. szept. 26-28-án megtartott Katona Zsigmond centenáriumon.
t o v á b b , egészen a 19. s z á z a d közepéig találkozhatunk vele: Unguentum pomadinum vagy m á s n é v e n Ceratum pomadinum c í m m e l . F e h é r viasz, birkafaggyú, friss must vagy borsdorfi alma levéből készült, ceratum f o r m á b a n (Pharmacopoea Batava 1824). A mi Pozsonyi T a x á n k b a n (1745) U n g . Pomatum = alma ír néven található. A z 1855-ös osztrák gyógy s z e r k ö n y v b e n hasonló összetétellel fordul e l ő : Ceratum ad labiale néven. M a is használjuk az ajakírnak ezt a nevét, csak m á s összetételben. A továbbiakban e l ő s z ö r a borból előállított alkoholról e s s é k s z ó . Az alkoholt, - más né ven aqua ardens, vinum ardens, Spiritus v i n i , aqua vitae, alcohol vini, vinum destillatum, vinum sublimatum, - különféle magas etanoltartalma miatt a bor quinta eszenciájának te kintették a 13. századtól kezdve. Előállítása - ismereteink szerint - a 12. századi Itáliába nyúlik vissza. A desztillációnak, mint a legfontosabb alkimista müvelet elterjedésének k ö s z ö n h e t ő az ismerete. Gazdag irodalma maradt fenn. K ó d e x e k is m e g ő r i z t é k az alkoholkészítés titkait. Ha felnyitunk például egy a kalocsai érseki könyvtárban őrzött 14. századi k ó d e x e t , akkor m e g i s m e r h e t j ü k Rupescissa 12. Szá zadi spanyol szerzetesnek a quinta essentia-t m e g f o g a l m a z ó írását. Ebben egy fejezet az ' A q u a vitae" előállításáról és használatáról szól. Többféle drogot borral áztattak, majd desztillálták. A desztillálás a test és lélek kettősségének k ö z é p k o r i tana alapján lett minden re kiterjesztve és s z á z a d o k o n át divatos eljárás volt mind az a l k é m i á b a n , mind a gyógyszer készítésben. Az alkohol a bor "lelke", a v i n u m "spiritusza". A desztillálás elterjedésével igen nagy számban állítottak elő növényi d r o g o k b ó l "ége tett vizeket" - ahogy a 16. században n á l u n k nevezték, de n é m e t ü l is "gebrannte Wässer"nek hívták. A k i v o n ó s z e r bor és víz volt. Vízégető házakról, vízégető e m b e r e k r ő l , vízégető k e m e n c é k r ő l és az égetett vizek hosszú soráról olvashatunk m é g a 16. századi magyar for r á s o k b a n is. Ez a t e v é k e n y s é g k o r á b b a n kolostorokban, majd főúri házakban folyt, orvos, vagy gyógyszerész felügyelete mellett. Tőlünk nyugatabbra ennek hatalmas történelmi irodalma van, a m i forrásaink is e g y e n r a n g ú a k azokkal, csak sajnos m é g feldolgozásra várnak. A "vízégetés"-ből ö n á l l ó s o d o t t a szeszipar, és a különféle párolt italok gyártása. M á s részt hosszú időn át fontos helyet foglalt el a gyógyszerkészítésben a desztillálás és az alko hol. A z égetett boros, azaz alkoholtartalmú gyógyszerformák a 17. században különültek el e g y m á s t ó l . Azóta m e g k ü l ö n b ö z t e t i k a spiritusz, az eszencia, az elixir és a tinktura gyógy szercsoportokat. A m e g k ü l ö n b ö z t e t é s akkor sem, és ma sem épül logikus meggondolásokra. A desztilláció-, majd a füveskönyv-irodalom a 16. s z á z a d b a n élte a virágkorát. Mindkét műfaj hemzseg a borral és vízzel való n ö v é n y i „vizek" ismeretétől. Ezek közül tekintsünk be az első m a g y a r n y e l v ű f ü v e s k ö n y v b e , Melius Juhász Péter H e r b á r i u m á b a , amely K o lozsvárottjelent meg 1578-ban.
Gyógyszerforma
Számuk
Aromás bor
4
Bor
4
Borral desztillált vize
5
Desztillált
vize
134
Főzet borral (egy droggal)
114
Főzet m é z e s borban (több droggal)
11
Főzet borban (több droggal)
35
Borral készült
173
összesen:
A bor általánosabb kivonószer vagy segédanyag a Herbáriumban mint a víz. Az a r o m á s bor esetén a must a bele tett droggal forr borrá. T ö b b boros főzet készült n ö v é n y e k b ő l mint vizes főzet. M e l i u s említi az égett bort is, azon kívül 5 n ö v é n y n é l a boros kivonat desztillátuma is előfordul. A fentieken kívül m é g számos receptben komponens a bor, összesen kb. 260-féle gyógyszernél használtatja azt. Melius nem nevezi meg, hogy milyen bort kell h a s z n á l n i . A H e r b á r i u m boros k é s z í t m é n y e i t belsőleg használtatja, csak n é h á n y szor alkalmaztatja külsőleg. Az első ismert nagyobb receptgyűjtemény, az Antidotarium Nicolai, 1200 körül Salernóban keletkezett, és kiinduló m ű v e volt a későbbi európai gyógyszerkönyveknek. A z A n t i dotarium abban az időben keletkezett, amikor a bordesztillálás t u d o m á n y a megindult. M é g sem találunk benne utalást a bor használatára. U g y a n í g y a 15. századi receptirodalomban sem fordul e l ő . A 16. század közepétől számítjuk a hivatalos g y ó g y s z e r k ö n y v e k m e g j e l e n é sét. A különféle desztillált vizek, boros k é s z í t m é n y e k csak egy századdal később jelentek meg a g y ó g y s z e r k ö n y v e k b e n . Az augsburgi g y ó g y s z e r k ö n y v (Pharmacopoea Augustana) kiadásai hazánkban is hasz nálatosak voltak. Az 1694-es k i a d á s b a n a n a g y s z á m ú növényi desztillált vizes k é s z í t m é n y e közül hat k é s z ü l t borral. A bor fajtáját nem nevezte meg. Négyféle gyümölcsbor: a berke nye-, a birsalma-, a gránátalma- é s a ribizlibor is hivatalos volt benne. Az 1729-ben megjelent bécsi Dispensatoriumban az augsburgihoz hasonlóan csak né hány borral készített növényi desztillátum fordul e l ö , a borfajta m e g n e v e z é s e n é l k ü l . Ez a g y ó g y s z e r k ö n y v is előírt néhány gyümölcsbort, amelyek cukor hozzáadásával készültek, és édes mandulaolajjal konzerválták. A málnabor ú j d o n s á g ezek között. A több n ö v é n y i komponenset tartalmazó "Aqua" előiratában azonban már k ü l ö n f é l e borfajtákat találunk. A V i n u m generosumon kívül néhány előiratban megjelenik a magyar bor: Vinum hungaricum, V i n u m hungaricum generosum optimum, Vinum hungaricum rubrum nevekkel. A bécsi g y ó g y s z e r k ö n y v h ö z hasonlóan a 18. s z á z a d eleji német területről s z á r m a z ó re ceptirodalom m á r ismeri a magyar borokat. A Vinum hungaricum s z é p hordóját találhatjuk Krakkóban a G y ó g y s z e r é s z t ö r t é n e t i M ú z e u m b a n . Az augsburgi és bécsi g y ó g y s z e r k ö n y v j ó l reprezentálja a 16-18. századi g y ó g y s z e r k i n cset. G y ó g y s z e r é s z i szempontból elsősorban azonban segédanyagként, oldószerként ismer j ü k a bort. Mátyus István mondta róla a 18. század v é g é n : "hathatósabb orvosló erőt a gyógyszereket "nemcsak szenvedhetőbb ízűekké teszi, hanem hathatósabbakká is,
szerez", magába
vévén azokból a legfinomabb részeket spirálisával útat készítvén azoknak"
és a testnek
legszorosabb
rejtekeiben
a
maga
A Dispensatorium hatalmas barokk g y ó g y s z e r k i n c s e a felvilágosodás, és vele a k í s é r l e tes o r v o s t u d o m á n y igényének hatására a 18. század végén a német kultúrterületen h a r m a d á ra csökkent. A bor é s a boros készítmények is j ó r é s z t kimaradtak, amit elsősorban a rossz eltarthatóság indokolt. A bornak mint gyógyszernek k e v é s hatást tulajdonítottak. A hazánkban is hivatalos Osztrák Provinciális Gyógyszerkönyv 1780-as kiadása a n ö v é nyi drogokból kétféle úton készíttet boros kivonatot. A z egyik szerint a drogra friss mustot kell önteni, leszűrni ezt és n é h á n y napon át t ö b b s z ö r megismételni. A musttal k é s z ü l t macerátumot keli azután borrá forrni hagyni. A m á s i k eljárás szerint a szárított drogot 1012 napon át fehér borral kell kivonatolni. A csökkent gyógyszerészeti felhasználás ellenére a borfajtákat megtaláljuk a 19. s z á z a d eleji g y ó g y s z e r k ö n y v e k b e n . A magyar bor is m e g n e v e z é s r e került a holland, porosz é s m á s német g y ó g y s z e r k ö n y v e k b e n . A V i n u m hungaricum utoljára az 1827-es porosz g y ó g y s z e r könyvben fordul e l ő . A gyógyszer készítésénél a borfajta megválasztásának semmiféle farmakológiai vagy gyógyszertechnológiai indoka nem volt ebben az időben. Például a Vinum Opii az 1880-as években Dániában és Angliában: V i n u m xeresszel, Norvégiában: V i n u m malagensevel, H o l landiában: V i n u m hispanicummal, V . teneriffense-vel, USA-ban: V i n u m albummal készült. A 19. század m á s o d i k felében a g y ó g y s z e r k ö n y v e k egyre inkább minőségi s z a b v á n n y á váltak. A n é m e t g y ó g y s z e r k ö n y v először 1872-ben fogalmazott meg enyhe k ö v e t e l m é n y t a borral szemben: a bort a szőlő levéből sajtolással kell előállítani. Félreérthetetlenül k i z á r t a a hamisított borok használatát. A g y ü m ö l c s b o r o k a t sem tisztán, sem szőlőből készült borral keverve nem e n g e d é l y e z t e . A h a z á n k b a n is k ö t e l e z ő e n használt osztrák g y ó g y s z e r k ö n y v a 19. század első felében nem tartalmazott „ b o r " cikkelyt. Az 1855-ös kiadástól kezdve a Vinum malagense volt megnevezve benne. Ezt vette át a Magyar G y ó g y s z e r k ö n y v e l s ő két kiadása is 1871, illetve 1888-ban, és csak annyi követelmény volt vele szemben, hogy "valódi szőlőnedvből készített bor legyen, mely se csersavat, se ártalmas fémeket ne tartal mazzon." Ezzel egyidejűleg m á r használták a hazai borokat is, például Katona Zsigmond 1885-ben az o r s z á g o s kiállításon bemutatott "tokaji vasas chinabora, a Vinum Chinae ferratum Tokayense szolgál. A második g y ó g y s z e r k ö n y v pótkötete 1896-ban a malagai bort hazai borra, a k é t p u t t o nyos tokaji a s z ú r a cserélte. Szilágyi Gyula m ű e g y e t e m i tanár, törvényszéki b o r v i z s g á l ó 1902-ben felhívta a figyelmet, hogy külföldön m é g "szemérmetlenebb b o r h a m i s í t á s o k folynak" mint n á l u n k , aminek a malaga-borok is áldozatul esnek. Összehasonlító b o r a n a l í zissel bizonyította, hogy a ruszti é s tokaji aszú, valamint a tokaji szamorodni felülmúlják a maiagait és minden más külföldi édes és szárazbort. Javasolta, hogy "a megengedett két puttonyos tokaji aszú korántsem elég, és a magyar borok jó hírneve, de bortermelésünk érdeke joggal követelheti, hogy a malaga bor töröltessék és minden megfelelő összetételű magyar aszú bornak legyen kizárólagos helye a mi gyógyszerkönyvünkben. " Az 1909-ben megjelent harmadik Magyar G y ó g y s z e r k ö n y v V i n u m Tokajense c i k k e l y e továbbra is a k é t p u t t o n y o s a s z ú b o r t tette hivatalossá, amely legalább 10 százalék alkoholt tartalmazott.
A Vina medicamentosa, vagyis a g y ó g y s z e r e s borok c i k k e l y é b e n a tokaji a s z ú b o r alko holtartalmát 15 g r a m m t é r f o g a t százalékra kellett beállítani t ö m é n y szesszel. A z alkoholtar talom meghatározását pontosan előírta, a szesszel feljavított tokajit csakis gyógyszerek készítésére engedélyezte. H a az orvos tokaji aszúbort rendelt, az eredetit kellett kiszolgál tatni. A g y ó g y s z e r k ö n y v egy nemzetközi e g y e z m é n y alapján megtiltotta, hogy e r ő s hatású gyógyszerekből - az antimonos bor kivételével (stibium tartaricum-hánytató b o r k ő ) gyógyszeres borokat készítsenek. G y ó g y s z e r k ö n y v ü n k negyedik kiadása 1934-ben jelent meg. Ebben az aszúbor mellett a Vinum Szamorodni is hivatalos lett. A cikkely előírja, hogy Tokaj-hegyaljai b o r v i d é k zárt területén fekvő hegyi s z ő l ő b e n termelt furmint, hárslevelű vagy muskotály szőlőfajtából szüretelt, a b o r t ö r v é n y n e k megfelelő, 13-15 térfogat százalék tartalmú szamorodni bor használtassák gyógyszerül. Meghatároztatta a fajsúlyát, az alkohol- és kivonattartalmát. Végül felszólítja a g y ó g y s z e r é s z t , hogy "a szamorodni bort megbízható termelőtől szerezd be és hűvös helyen színültig töltött palackokban tartsd." A Magyar G y ó g y s z e r k ö n y v b e n szereplő gyógyszeres borok Mera medicaminibus praeparata a l c í m e alatt azt h a n g s ú l y o z ta, hogy valódi, tiszta bort kell használni. A gyógyszeres borokhoz a szamorodnit írta elő. A g y ó g y s z e r k ö n y v k o m m e n t á r j a a borfajta váltását kizárólag gazdasági okokkal m a g y a r á z za. A drága felszeszeit a s z ú b o r helyett az olcsó szamorodnit használtatja. A tokaji aszúbor is megmaradt a g y ó g y s z e r k ö n y v b e n , nyilvánvalóan ö n m a g á b a n való rendelésre. Ekkor, 1934-ben kapta a cikkelye azt a nevet, amit jelenleg reklámcélra használnak, ez a Vinum Tokajense passum. Ennek viszont m á r h á r o m p u t t o n y o s n a k kellett lennie. A negyedik g y ó g y s z e r k ö n y v ü n k k e l b e z á r ó l a g számítható a bor gyógyszerként való használatának korszaka. 1947-ben a gyógyszeres borok vizsgálatáról mélyenszántó fejeze tet írt Kedvessy György professzor, aki ma gyógyszerész professzoraink doyenje. A Magyar G y ó g y s z e r k ö n y v ötödik kiadása 1954-ben a g y ó g y s z e r e s borokat ,A növényi drogokból fehér borban (Vinum album) való áztatássar készítette, a szürletet t ö m é n y szesszel 13 térfogatszázalékú alkoholtartalomra állíttatta be. E r ő s h a t á s ú gyógyszerekből készített gyógyszeres borokat készletben nem tarthattak. A fehér borral szemben az volt a követelmény, hogy r e n d e l k e z é s e k n e k megfelelő fehér óbor legyen, legalább 11.8 % alko holtartalommal. A korábbi g y ó g y s z e r k ö n y v i gyógyszeres borok közül egyedül a V i n u m rhei, a r e b a r b a r á s bor maradt hivatalos. 1967-ben a Magyar G y ó g y s z e r k ö n y v hatodik kiadásával véget ért a gyógyszeres borok évezrednyi fejezete. Törölték a fehér bort és a rebarbarás bort is.
I S T V Á N G R A B A R I T S , D.Pharm., Pharmacist H-6300 Kalocsa T u l i p á n u. 14. HUNGARY
IRODALOM M E L I U S J U H Á S Z P É T E R : Herbarium. Kolozsvár, Heltai Gáspárné M ű h e l y é b e n , 1578. Pharmacopoea austriaco provinciális. Posonii, 1779. Huszti, Z. Th.:Kritischer Kommentar über die österreichische Provinzialpharmacopoea ... P r e ß b u r g - L e i p z i g , 1785. Pharmacopoea Lipsiae, 1824.
Batava
cum notis et addita mentis medico-pharmaceutis.
Magyar gyógyszerkönyv. Pharmacopoea Deutsches Arzneibuch. Berlin, 1872.
Hungarica.
V o l 1-2, Ed. 2.
[Budapest], 1871; 2. kiadás 1888.
ZUSAMMENFASSUNG
D i e Traube - Vitis vinifera - verwendete man schon i m Heilverfahren des Altertums. Es waren die Blätter, Beeren und v e r h ä r t e t e n Reben, - daraus Asche gebrandt wurde, - die zur Bereitung von Medikamentenformen dienten. Da die altertümlichen östlichen und griechischen Medikamente g r ö ß t e n t e i l s aus verderblichen Bestandteilen und Zutaten verfertigt waren, konnten sie nicht erhaltbar gewesen sein. Die Erhaltbarkeit wurde erst duch den Alkohol beträchtlich gesteigert, den man v o m 13. Jahrhundert an als Quintessenz, als „Seele des Weins" betrachtete. B i s zum 16. Jahrhundert kommt der Wein in den offiziellen A r z n e i b n ü c h e r n nicht vor. In der 1694-er Ausgabe der Pharmacopoea Augustana, - die i n Ungarn auch g ü l t i g war, - sind aber schon Destillierwässer, Wein- und Obstweine verzeichnet. I m Wiener Dispensatorium des Jahres 1729 befinden sich nur einige mit Wein verfertigten pflanzlichen Destillate, ohne Benennung der Weinsorten. D i e Rezeptliteratur des 18. Jahrhunderts kennt schon den V i n u m hungaricum als Lösmittel und Zutat. I n der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts waren die A r z n e i b ü c h e r als qualitative Patente i m Brauch. Das ungarische Arzneibuch der Jahre 1871 und 1888 formulierte, d a ß der Wein „aus wahrer Traubensaft" verfertigt sei. Der allgemein bekannte „Malaga" wurde duch den Tokajer Ausbruchwein a b g e l ö s t , 1934 erschien neben ihm der V i n u m Szamorod ni, Vinum Tokajense passum, die bis heute i m I n - und Ausland bekannte und anerkannte Weine sind.
