A Szepsi Magyar Tannyelvű Óvoda kezdetei 2. oldal,

Údolie Bodvy Bódvavölgye regionálny èasopis

ROÈNÍK XIII.

2004/5 - 6 Nepredajné Máj/Jún Május/Június

regionális folyóirat

XIII. ÉVFOLYAM

Roèník 13 (26) - regionálny èasopis založený r. 1905, obnovený r. 1992 • XIII. (XXVI). évfolyam - regionális folyóirat, alapítva 1905-ben, felújítva 1992-ben.

Z obsahu:

A tartalomból:

Pred 25. rokmi – o vzniku maïarskej MŠ v Moldave – strana 2, Turíène spomienky – èlánok Ing. Kötelesa na strane 12, Ako to videl kronikár – 8. èas• - strana 3, Èierna listina – z prípadov MsP v Moldave na strane 5, Predstavujeme Vám... strana 8, Šport a aktuality na stranách 7 a 8.

A Szepsi Magyar Tannyelvû Óvoda kezdetei – 2. oldal, Pünkösdi emlékek – Köteles Gábor írása a 16. oldalon, Neupauer Gyula Szepsi Monográfiájának 8. része a 3. oldalon, Mikó István emlékeirõl ír a 4. és 14. oldalon, Feketelista – szepsi bûnesetek az 5. oldalon, Bemutatjuk a Kassai Figyelõt a 8. oldalon, Sport a 7. és 8. oldalon.

Z prejavu primátora mesta Moldava nad Bodvou na XIV. Sneme ZMOS-u Každý doterajší snem by sme mohli nieèím charakterizova•: nadšením, vierou v budúcnos•, odhodlaním ís• do reforiem verejnej správy... Tento snem zaèína našim volaním o pomoc, pretože cítime ohrozenos• samosprávy. Cítime, že nie sme prijímaní ako partneri, že náš názor nie je dôležitý... Cítime sa by• ohrození tým, na èo sme sa tešili – reformou verejnej správy... naraz sa reforma obrátila proti nám. Berie nám peniaze, berie nám dôveru obèanov, berie nám vieru v budúcnos•. Financovanie školstva, ktoré spôsobuje starostom najviac problémov, vysvet¾ovanie dopadov sociálnej reformy, pod¾a ktorého už závisí len na starostoch a samosprávach,

èi sa ¾udia budú ma• lepšie alebo nie, presúvanie zodpovednosti na samosprávy za zhoršovanie životných podmienok nielen tých, ktorí nikdy v živote nechceli robi•, ale aj tých, ktorí majú za sebou odrobený možno celý život, toto všetko nepovažujeme za korektný vz•ah. Obce a mestá boli aj doteraz podfinancované – a teraz, po presune kompetencií... musíme siahnu• na vlastné zdroje a nastáva paradoxná situácia, keï naplnenie litery zákona – pre porušenie zákona štátom – riešime my – porušením zákona... Dovolím si prehlási•: vykázaná úspora pri zavedení reformy verejnej správy sa dosiahla na úkor samosprávy.

Jedným z najdôležitejších pojmov reformy verejnej správy je pojem subsidiarity.... Decentralizácia, ani dekoncentrácia nie sú princípom subsidiarity. Subsidiarita je princípom poskytnutia pomoci. Máme vážne pochybnosti o tom, èi vz•ah štátu a samospráv pri pokraèujúcej reforme verejnej správy tomu zodpovedá! Dovo¾te mi, aby som sa zaoberal aj poslaneckým návrhom zákona o ochrane verejného záujmu pri výkone funkcií verejných funkcionárov... Všeobecne sa o òom vie, že tento zákon má slúži• ako nástroj boja proti korupcii. Musím prehlási•, že plne chápem a podporujem potrebu boja proti korupcii a nie som ani proti zavedeniu kontrolných mechanizmov na kontrolu samosprávnych funkcionárov. (Pokraèovanie na strane 7.)

Szepsi polgármesterének a „ZMOS” XIV. kongresszusán elhangzott felszólalásából Minden eddigi kongresszust lehet valamivel jellemezni. A jövõbe vetett hittel, a reformok iránti elkötelezettséggel… Ez a kongreszszus viszont segélykiáltásunkkal veszi kezdetét. Veszélyeztetve érezzük az önkormányzatiság alapjait. Úgy érezzük, hogy nem vesznek komolyan bennünket… Veszélyeztetve érezzük magunkat a reformok által, amelyek mintha ellenünk fordultak volna. Pénzeket vonnak el tõlünk, elveszik a polgárok bizalmát és a jövõbe vetett hitünket. Az iskolaügy finanszírozása okozza a polgármestereknek a legnagyobb gondot, együtt a szociális reformok magyarázgatásának szükségességével. A kormány az önkormányzatokra hárítja a rosszabbodó életkörülmények okozta problémákat. A községek pénzügyileg eddig is alultámogatottak voltak. Most a változások után az a paradox szituáció állt elõ, hogy mivel az állam megsérti a törvényeket, mi is kénytelenek vagyunk a törvények megkerülésével keresni a problémák megoldását. Kijelenthetem, a kormány által kimutatott megtakarítás az önkormányzatok kárára vált elérhetõvé….

…Komoly kételyeink vannak afelõl, hogy a decentralizáció és dekoncentráció ilyen módon való végrehajtása összhangban van-e a sokat emlegetett subsidiaritás elvével. Nemkülönben vitatható az a képviselõi javaslat is, amely a közélet tisztaságának megõrzését tûzte ki célul. A korrupcióellenes intézkedéseket és egy ilyen törvényt támogatnunk kell, viszont a mód, ahogyan a törvényjavaslatban ezt el kívánják érni, az az ötvenes évekre emlékeztet. Ha három politikailag, vagy más szempontból delegált képviselõ, minden jogi képzettség nélkül javasolhatja, majd jóváhagyathatja valamely képviselõtársuk, vagy a polgármester, netán a megyei önkormányzat választott elnökének mandátumvesztését, pénzbüntetést róhat ki rá – akár a illetõ havi fizetésének hússzorosát… Ez a mód antidemokratikus, és újratermel egy olyan réteget, melyet késõbb rehabilitálni kellesz. Ezen túl a javaslat alkotmányellenes és megbontja az önkormányzati demokrácia alapjait, szembefordítja a választókat az általuk választott képviselõkkel...

…Ez a törvényjavaslat megkérdõjelezi az önkormányzatok szavahihetõségét, holott, az egyházak és a hadsereg után, éppen az önkormányzatok bírták eddig leginkább a lakosság bizalmát…. Ez a javaslat megkérdõjelezi 2.800 polgármester, választott megyei elöljáró és a képviselõk ezreinek becsületességét…

Úton Európába Z osláv vstupu do EU (foto Halász) (Folytatás a 7. oldalon)

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

Pred 25 rokmi... MŠ s vyuèovacím jazykom maïarským v Moldave nad Bodvou zaèala svoju èinnos• 15. mája 1979. Hlavným organizátorom otvorenia škôlky bol pedagóg, vtedy riadite¾ školy, János Nagy. Po II. svetovej vojne sa u nás dlho nedalo vyuèova• v maïarskom jazyku. Mapu prekreslili ví•azné mocnosti a my sme sa ocitli v záujmovej sfére Sovietov. Vtedajší jazykový zákon najviac postihoval mladú generáciu. Tá sa nemohla uèi• v materèine, ale nie len to, ani medzi sebou sa v škole nesmeli deti rozpráva• po maïarsky. Zažil som to na vlastnej koži, veï na jeseò roku 1947 som sa stal žiakom I. A triedy Obèianskej školy. Vtedajší "jazykoví inšpektori" trestali každé maïarské slovo 20 haliermi pokuty. Po roku 1948 sa situácia trochu zlepšila. Pomaly sa ¾ady pohli. Aj na našom okolí sa od septembra 1950 zaèali otvára• školy s vyuèovacím jazykom maïarským. V ZŠ v Moldave nad Bodvou zaèala vyuèova• po maïarsky ako prvá, Šára Puskásová. Potom to bol Imre Fecske, Magdolna Szép a László Szombathy, ktorý sa stal prvým riadite¾om školy. Zaèalo sa vyuèovanie aj na strednej škole. Tam sa stal riadite¾om Gellért Tamás. Uèila tu aj Márta Balogh a Gizella Strausz.

25 éve történt 1979. május 15.-én kezdõdött Szepsiben a magyarnyelvû óvodai oktatás. Fõ szervezõje Nagy János volt. A második világháború utáni évek tájainkon nem nagyon kedveztek a megszakított magyar nyelvû oktatásnak. A térképeket újra átrajzolták, a gyõztessek, megtorlásokat szorgalmaztak. A törvényesített jogfosztás, az akkori totális nyelvtörvény az iskolaköteles korosztályt sújtotta legérzékenyebben. Nem tanulhattak anyanyelvükön. Nemcsak nem tanulhattak, de még nem is szólhattak anyanyelvükön. Ezt a helyzetet saját magam is átéltem 1947. õszén, mivel szeptember 1.-tõl a Polgári Iskola I. A osztályának tanulója lettem. Az akkori "nyelvõrök" 20 fillér bírságot szabtak ki minden kiejtett magyar szóért. Az 1948-as fordulat után kissé enyhült a helyzet. Nagyon lassan megindult a kulturális élet. Környékünkön 1950. szeptemberében nyíltak meg a magyar tannyelvû iskolák. A Szepsi Elemi Iskola alsó tagozatának megfelelõ Nemzeti Iskolában Puskás Sára kezdett elõször magyarul oktatni. Utána jött Fecske Imre, Szép Magdolna és Szombathy László, aki az iskola igazgatója lett. 1950. szeptemberében megkezdõdött a tanítás az elemi iskola felsõ tagozatos osztályaiban is, a középiskolában. Ennek igazgatója Tamás Gellért volt. Itt tanított még Balogh Márta és Strausz Gizella is. Az 1953/54-es tanévtõl a Nemzeti Iskola és a Középiskola összevonásával létrejött a Nyolcéves Középiskola. Az 1954/55-ös tanévben megkezdte mûködését a Tizenegy-éves Középiskola. Itt is folyt magyar nyelvû oktatás, szlovák igazgatóság alatt. 1960-ban Szepsibe költözött Bocsárdról a Mezõgazdasági Iskola is. Ennek is voltak magyar nyelven oktató osztályai. De a legkisebbek, az óvodáskorúak anyanyelven való nevelése még

2

5 - 6 / 2004

V školskom roku 1953/54 zlúèením národnej školy a strednej školy vznikla Osemroèná stredná škola. V školskom roku 1954/55 zaèala pôsobi• aj Jedenás•roèná stredná škola. Aj tu sa vyuèovalo v maïarèine vo vybraných triedach, pod slovenským riadite¾stvom. V roku 1960 sa z Boèiara pres•ahovala do Moldavy nad Bodvou Po¾nohospodárska škola. Mala tiež nieko¾ko maïarských tried. Na najmenších však nikto nemyslel. V roku 1972, kedy som zaèal pôsobi• tu, v meste, som si ešte ani ja neuvedomoval túto situáciu. Až v roku 1976, keï mal náš najmladší syn nastúpi• do MŠ, vtedy som sa opýtal zodpovedných na maïarskú škôlku. Odporúèali mi, aby som sa nemiešal do tejto záležitosti. V marci 1976 som vážne ochorel. Stal som sa imobilným a nevedel som ani komunikova•. Asi pol roka som chodil po nemocniciach a kúpe¾och. Až dva roky na to som podnikol ïalšie kroky. Oslovil som bývalého kolegu, vtedy riadite¾a SŠ s vyuèovacím jazykom maïarským Jánosa Nagya, ïalej NV mesta a predsedu školskej rady. Nakoniec mi oznámili, že ak sa nájde 16 detí, škôlka môže by• zriadená. Myšlienku maïarskej MŠ podporila aj vtedajšia riadite¾ka 2. MŠ v Moldave nad Bodvou, Katarína Gállová. Pri tejto škôlke sa napokon, ako 9. trieda otvorila aj maïarská škôlkárska skupina, kde vyuèovali: pani Képesová a I.

Tamásová. Trieda obstála, ba v roku 1981 sa otvorila aj druhá trieda. Pribudli aj uèite¾ky p. Kovácsová a Kötelesová. V školskom roku 1985/86 navštevovalo maïarské triedy už 62 detí. Od 15. januára 1987 sa maïarské triedy osamostatnili. 78 detí v 3 triedach. Riadite¾kou sa stala Köteles Ágostonné. Ïalej tam uèili: Irén Tamás, Palcsik Károlyné, Éva Mártha, Képes Elemérné a Kovács Zoltánné. Zaèiatok 90-tych rokov bol charakteristický èastým striedaním sa na poste riadite¾ky. Od 1. 2. 1990 - Kovács Lászlóné, 1991/92 - Képes Elemérné. Poèet detí medzitým zaèal klesa•. V školskom roku 1994/95 to bolo 61 detí, 2 triedy. V školskom roku 1997/98 len 45 detí. Od zaèiatku vyuèovania sa v MŠ uskutoèòovala kvalitná kultúrno-výchovná práca. Deti sa pravidelne zúèastòovali mestských podujatí, ako sú Deò detí, Deò matiek, Mikuláš, maškarné plesy a pod. Významným dòom v živote maïarskej MŠ bol 2. jún 2000. Vtedy zavítal do škôlky minister životného prostredia SR László Miklós. 23. novembra 2000 navštívil škôlku podpredseda vlády SR Pál Csáky. Významným bol aj 27. september 2001, kedy otvorili nové ihrisko s drevenými hraèkami, ktoré vytvoril rezbár Jozef Pekár.

váratott magára. Erre valahogy nem volt igény a magyar szülõk körében. 1972-ben, amikor elkezdtem tevékenykedni a városban, még én sem vettem észre ennek az intézménynek a hiányát. Csak 1976-ban tudatosítottam magamban az magyar tannyelvû óvoda hiányát, amikor legfiatalabb gyermekünk kora közeledett a három évhez, és esedékes lett az óvodai elhelyezése. Arra a kérdésemre: "Hogy miért nincs a városban magyarnyelvû óvoda?" azt a választ kaptam a város élén álló személyektõl, hogy "Ami nem bûzlik, ne piszkáld!" Máskülönben a város iskolaügyi bizottságának elnökét ajánlották az ügy megtárgyalására. Vele az elkövetkezõ néhány napon belül nem sikerült találkoznom. 1976. március 28.-án nálam bekövetkezett az egészségügyi katasztrófa. Agyi érrendszeri

megbetegedés következtében elvesztettem mozgás- és beszédképességemet. Hét hónapos kórházi kezelés, két hónapos fürdõi rehabilitáció Mariánske Láznìben, majd 2 x 2 hónapos põstyéni és 6 hetes podebrady-i gyógykezelés után, mintegy két év múlva, lett annyi erõm, hogy rátérjek a magyar tannyelvû óvoda ügyére. Beszéltem a város iskolaügyi bizottságának az elnökével. Õ nagyon kedvesen arról próbált meggyõzni, hogy igyekezetemmel csak ártok a gyerekeknek, mert óriási elõny, ha a gyerek már óvodáskorban megismerkedik az államnyelvvel, és hogy az óvodában az óvónõk beszélik a magyar nyelvet. Így a magyar gyermekeknek sincs a kezdeti idõszakban nehézségük azzal, hogy megértessék magukat.

Ing. Gabriel Köteles, Moldava n/B

Az elsõ óvodások 1979-bõl

(Folytatás a 14. oldalon)

2004 / 5 - 6

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Ako to videl kronikár – 8. èas•

Pod¾a istých tradícií sa horná mestská brána v Moldave nachádzala pred kováèskou dielòou pána Zsolnera. Tomuto protireèí skutoènos•, že pred Zsolnerom sa nenašli žiadne stopy po priekope, ktorú by sme pred múrmi mesta predpokladali, tak ako to bolo aj v prípade južnej, dolnej brány. Aj seriózne dielo B. Kováèa, ref. duchovného o histórii moldavskej reformovanej cirkvi hovorí o tom, že stará fara pri hornej bráne bola v rukách reformovaných. Stará fara, v súèasnosti r. kat. fara, sa nachádza a nachádzala vždy naproti spomínanej pouliènej lampe (naproti Letnej ulice). Z opevneného mesta bolo nieko¾ko východov – na juhu a na severe po jednej bráne, na východe niè, na západe nieko¾ko menších brán k vode (Kamenná, Školská, Bartalosova [dnes Poštová] a Pri krème [dnes Po¾ovnícka]). Riadne vybudované cesty Moldava v minulosti nemala, až po tom, ako sa mesto stalo dejiskom bojov medzi bratríkmi a Hunyadim. Od Turne viedla cesta pod kopcom cez Drienovec a potom na sever smerom na Jasov. Ïalšia cesta viedla smerom na Mokrance a tretia cez Budulov smerom na Buzicu. Predstavite¾ov mesta z „husitských“ èias nepoznáme. Vieme, iba, že velite¾om Jasova sa stal Peter Axamit a je pravdepodobné, že on velil aj Moldave. Ján Hunyadi, keï k nemu ako guvernérovi Uhorska došli správy o obsadení niektorých území bratríkmi, vyslal vojsko proti nim. Sám

stál na èele vojska, ktoré v roku 1449 obsadilo Moldavu. Cez Turòu sa potom obrátil na západ, ale v Mezõkövesdi potom uzavrel mier s Jiskrom. Tak sa Moldava opä• dostala do rúk Jiskrovcom. Mier dlho netrval a v roku 1451 Hunyadi opä• obsadil Moldavu a vtedy dal zbúra• aj opevnenie. Z „husitských“ èias sú na okolí známe viaceré bitky – pri Drienovci – 15. 9. 1449, pri Turni

1451, pri Jasove 1452 (pod¾a niektorých prameòov to bolo medzi Jasovom a Moldavou, pod¾a iných pri Moldave). V jednom z dokumentov z roku 1449 sa spomína, že zemepánom Moldavy bol Štefan Rozgonyi, ktorý udelil prvé privilégiá cechu kolárov a tkáèov. (pokraèovanie)

Kováèska dielòa na hlavnej ulici v Moldave za starých èias

Neupauer Gyula krónikájából, 8. rész Némely szájhagyomány azt állítja, hogy az északi kapu id. Zsolner kováccsal szemben volt, azonban ennek ellene mond az a történelmi és topográfiai tény, hogy az erõdítés keleti, északi és déli oldala árokkal volt körülvéve, márpedig Zsolner elõtt semmiféle földtani bizonyíték nincs, hogy itt keletrõl nyugatra húzódó árok lehetett volna. Legjobban bizonyítja a szepsii ref. egyházról írott krónika, melyben többek között írójuk, Kovács Béla ref. lelkész hiteles okiratok alapján azt mondja: "A kálvinisták kezében van az északi kapu mellett levõ parókia is." Márpedig a parochia ma is ott áll, ahol akkor állt, vagyis a mai már említett villamos ívlámpával szemben. Az erõdített falon kelet felé nem volt kijárás, délen és északon volt a fõkapu, míg nyugatra Bodva felé a vízellátás és jószág miatt négy le, illetve kijárás volt éspedig: a mai Kövesköz, az Iskolaköz a Bartalosköz és a Sörházköznél. Rendes útjai eddi Szepsinek nem voltak, csak midõn már Szepsi is beleesett a hadak útjába. Fennmaradt feljegyzések és hagyományok szerint Torna felõl a mezei és szekérutak a következõleg haladtak:: Tornánál a vár alatt kiment a hegy alá s mindenütt a hegy alatt haladva Somodin keresztül, innét a hegy alatt folytatódott Szepsi felé egyenesen a Bódvának menve a mai vashídtól

északra pár méterrel feljebb a gázlón át a város elõtt a mai Jókai utca kezdetén kétfelé ágazott. Egyik ág a Jókai utcán keresztül a mai Sörház felé menve Szepsi északi kapuja alatt torkollottt a régi jászói útba a másik egyenesen haladva mai Somodi vagy Malom uccán feljött a déli kapu elõtt elhaladva a régi Makranci úton (Cserépszín tanya mellett) vezetett Makracon keresztül Buzita felé. A déli kapnál egyenesen dél irányban haladt egy út Bodolló felé. Hogy Szepsi megszállása után kik voltak akkor a város fejei, sem a krónikák, sem a fennmaradt írások semmiféle említést nem tesznek. Csak annyit lehet találni, hogy Jászóvár cseh parancsnoka Akszamit volt, így valószínû, hogy õ uralta mint elõretolt erõdítményt, Szepsit is. A csehek magukkal hozták a náluk már elterjedt huszita vallást is, mely késõbb magja lett a huszita háborúknak, melyeknek hullámait Szepsi is megérezte. ...Hunyadi János, Giskra térfoglalásának a hírére, még 1449. év folyamán Szepsi elõtt termett és itt a hevenyében épített erõdöt elfoglalta, Tornán át nyugatnak fordult, de célját el nem érhette, s ezért inkább Giskrával Mezõkövesden békét kötött. Az állapotok késõbb újra rosszabbodtak, miért is Hunyadi János 1451-ben újból

ostrom aláfogta Szepsit és az most sem dacolhatott. Giskra a hadjárat befejeztével rövid idõ múlva elhagyta az országot.... Nehéz napok virradtak az 1440 utáni években. Városkánk akkori eloljárói ismeretlenek. Errõl írott nyom nem maradt. A história is csak azt örökíti meg, hogy a husziták megkezdik a huszita vallás terjesztését. Elfoglalják a templomot és ezt megerõdítik. Városunk két ízben, 1449 és 1451-ben került ostrom alá s így az ostrom minden kínját és szenvedését végigélte. Mindkét essetben Hunyadi János ostromolta, második ostrom után az erõdítését földig lerombolta. Szenvedéseit a körülöttünk folyó kisebb nagyobb harcok is fokozták, mert az ilyen harcok akár a husziták, akár a magyarok gyõzelmét jelentették, mindkét esetben a lakosság megterhelésével végzõdött. Környékünkön, illetve tõszomszédságunkban a következõ harcok zajlottak le: 1449. szept. 15.-én Somodinál, majd Tornánál, 1451-ben Tornánál, 1452-ben Jászó és Szepsi között, mások szerint Szepsi körül. 1449-ben említés tétetik egy okiratban, hogy az akkori Szepsi földesura Rozgonyi István, aki a takács és kerékgyártó céhnek adta az elsõ privilégiumot. (folytatjuk)

3

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

5 - 6 / 2004

Oživené spomienky V poslednom minuloroènom èísle Údolia Bodvy, v jednom z èlánkov písal Ing. G. Köteles o tom, ako si v roku 1943 zaobstarali vianoèný stromèek. Èlánok prebudil aj moje spomienky. O to viac, že tam spomínaným hájnikom bol môj otec. Autor èlánku mal správne tušenie o tom, že rafinovanú krádež stromèeka predsa len postrehol, ale mal súcit s jednoduchými ¾uïmi. Naproti tomu, ku skutoènosti patrí aj fakt, že výrub stromèekov nebol zakázaný iba v opisovanom roku, ale vždy. To len môj otec èasto prižmúril oèi, aby sa k rodinám s de•mi dostali oèakávané vianoèné stromèeky. Pamätám sa, že v období pred Vianocami bolo u nás ve¾a nervozity. Ve¾mi nám od¾ahlo, keï koneène prišli sviatky. Možno sa málokto zamyslel nad tým, aká •ažká bola dilema hájnika, ktorý chcel by• verný aj svojmu s¾ubu - chráni• grófsky majetok a súèasne mal súcit s jednoduchými ¾uïmi, ktorí by si nemohli dovoli• kupova• vianoèný stromèek. Otec sem-tam aj sám zahladil nápadné stopy po výrube stromov. Niekedy však musel zabavi• sekeru, èi pílu, ako dôkaz toho, že nezanedbáva svoje povinnosti. Tieto náradia potom neskôr väèšinou vrátil svojim majite¾om. Poèas roka boli v lese aj iní nežiadúci návštevníci. Zaèiatkom leta sa chodilo na jahody,

neskôr na huby a na jeseò na žalude. Títo návštevníci síce urobili menej škody, ale aj tak rušili divú zver a hájnik im v tom mal zabráni•. Pamätám sa na jednu príhodu, ktorá sa odohrala taktiež okolo roku 1943. Bo to obdobie, kedy zhodou okolností otec mal aj priameho nadriadeného - lesníka Lajoša Tõkeiho. "Zhodou okolností", lebo na panstve sa lesníci dlho neohriali. Èasto sa striedali, a dokonca, toto miesto bolo väèšinou neobsadené. Raz, zaèiatkom jesene, lesník spolu s otcom postrehli, ako Cigáni (vtedy to ešte neboli Rómovia), zbierajú v lese žalude. Lesník prikázal otcovi, aby skupinku obišiel zozadu. On sám však bol taký netrpezlivý, že sa do nezvaných hostí pustil priskoro. Chcel im prikáza•, aby zozbierané žalude odniesli na samotu k správcovi. Zdalo sa, že ho poslúchnu, ale bol medzi nimi aj jeden starší, vzdorovitý chlap, ktorý sa zaèal lesníkovi vyhráža• nožom. Tõkei ho najprv vyzval, aby nôž odložil, ale on sa nedal a tak skoèili do seba. Kým otec pribehol a pohrozil s puškou, bolo už neskoro. Z lesníkovej ruky sa valila krv. Puška hneï urobila svoje, Cigáni poslušne došli na samotu. Mòa poslali za gazdom, aby prišiel otvori• jedinú budovu, na ktorom boli zamrežované okná a tak mohla

Felébredt emlékek Lapunk múlt évi utolsó számában, Köteles Gábor tollából arról olvashattunk, hogyan sikerült beszerezniük a karácsonyfát 1943-ban. Ettõl bennem is megmozdultak az emlékek, és elhatároztam, hogy valamennyit papírra vetek belõlük. Teszem ezt annál is inkább, mivel az említett uradalmi kerülõ, történetesen, éppen az apám volt. Nagyon fején találták a szöget, amikor a cikkíró szerint, hazafelé menet, azon tanakodtak, vajon a kerülõ nem vette-e észre, vagy nem akarta észrevenni a csínyt. Mert bizony nem volt õ olyan (mai szóval) balfácán, hogy a hasonló cselezéseken ne látott volna át, de ha csak tehette, inkább behunyta a szemét. Az viszont, hogy a karácsonyfavágást csak 43-ban tiltották volna, nem fedi a valóságot. Én nagyon jól emlékszem, hogy a karácsony közeledte egy nagyon kellemetlen, feszültséggel teli idõszak volt, nem csak apánk, hanem az egész család számára. Így mi, mindenki másnál jobban örültünk, ha végre eljött az ünnep. Azt hiszem, kevesen gondolkoztak még el rajta, mekkora lelki teher lehet egy ilyen erdõõri szolgálat. Fõleg a karácsonyfa esetében. Egyrészt, mint az erdõ felesküdött õrének (eskübizonyítványát, a többi irataival együtt, azt hiszem, a bátyám ma is õrzi), kötelessége a lopásokat megakadályozni, másrészt pedig õ is ember, aki megérti, hogy kell az a karácsonyfa, fõleg ott, ahol gyerekek vannak. Emellett pedig tudatában van, hogy ha száz szeme is lenne, mint Argosznak, fogadalmát úgy sem lenne képes maradéktalanul teljesíteni. És akkor még itt vannak a fölöttesei, akikben nem szabad, hogy a gyanúja is felmerüljön szolgálata elhanyagolását illetõen. Így aztán nem kis igyekezetébe került kioktatni a karácsonyfásokat, hogy ha kivágták a fácskákat, ne hagyjanak maguk után árulkodó gallyakat, forgácsot, vagy fûrészport! a töveket pedig fedjék be valami avarral! Persze, nem mindenki cselekedett

4

így. Ezek mulasztását kénytelen volt õ, maga pótolni. Idõnként, némelyektõl el-elkobozott egyegy baltát, fûrészt, vagy kötelet, bizonyítani vele az intézõnél, hogy szolgálatában milyen lelkiismeretesen helytáll. Ezeket a bûnjeleket késõbb igyekezett visszajuttatni tulajdonosaiknak. Voltak aztán az év egyéb szakaszában is szezonok, amikor hívatlan látogatók keserítették az életét. Nyár elején jöttek a szamócázók, késõbb a gombázók, õsszel pedig a makkozók. Bár ezek nagy kárt nem okoztak, mégse voltak kívánatosak, mert ha egyebet nem, zavarták a vadakat. A makkszedési tilalommal kapcsolatban, emlékszem egy esetre: Ez is úgy 43 táján történt. Akkor éppen volt apámnak egy közvetlen fölöttese, Tõkei Lajos erdész úr személyében. Azért írom, hogy "akkor éppen", mert ott az erdészek nem szoktak soká megmelegedni: az erdészi állás többnyire betöltetlen volt. Egy derûs, õszeleji napon együtt közeledtek a Pásztorrétnek nevezett legelõ felé, amelyen ittott hatalmas, terebélyes tölgyek hullatták bõséges termésüket. Ahogy a közelébe érnek, látják, hogy az egyik ilyen fa alatt egy csapat cigány (még akkor nem voltak romák) serényen szedi a makkot. Az erdész úr erre, mint fõnök, úgy intézkedett, hogy apám észrevétlenül kerülje meg õket, nehogy meglógjanak, õ pedig majd lecsap rájuk. Apám tehát elindult, de az erdész úrban annyira lobogott a cselekvési vágy, hogy nem gyõzte kivárni míg apám a megbeszélt helyre ér. Õ már akcióba lépett: Rá akarta bírni a megszeppent társaságot, hogy a megszedett makkot vigyék be a tanyára, az intézõhöz. Azok hajlottak is volna a szóra, ám volt köztük egy korosabb, de fõleg nyakasabb egyéniség, aki azt mondta, hogy márpedig õk senkinek nem adják, amit megszedtek, és nyomatékul kést vett elõ, hogy: - Csak próbáljon hozzájuk nyúlni az erdész úr! Tõkei erre, elõbb csak azt mondta: - Tegye el

poslúži• ako doèasná väznica. Brata zase poslali na susednú samotu, ktorú vlastnil barón Solymossy a ten mal aj telefón, aby zavolali obávaných žandárov s kohútim pierkom na klobúku, zo Szilasu. Bol už neskorý veèer, kým muži zákona dorazili. Prišli na bicykloch. Boli dvaja. Starší, strážmajster viedol výsluch. Ukázalo sa, že Cigáni boli všetci z Moldavy. Toho s nožíkom volali Ignác Ribár. Bol medzi nimi aj jeden hluchonemý - Jozef Ribár. Toho som ve¾mi obdivoval. On ako jediný zo skupiny vedel písa•. So žandármi komunikoval iba písomne. Strážmajster sa delikventov povypytoval na udalos• a keïže Ignác neútoèil, iba odmietal odovzda• nôž, a ani poranenie nebolo úmyselné, skonèilo sa to pre Cigánov dobre. Žandár síce poznamenal, že lesník, by si ich urèite želal vidie• na šibenici, ale on ich chápe, veï z nieèoho musia ži•... Ponúkol ich všetkých cigaretou a potom ich pustil. H¾a, aj takí boli tí obávaní maïarskí žandári s kohútim pierkom na klobúku. I. Mikó, Háj (Poznámka redakcie: Báseò autora o svojom otcovi publikujeme iba v originály v maïarskom texte.)

a kését! - de a - Dehogy is teszem!-re már felfortyant, hogy: - Ej, a cigány Krisztusodat, add ide rögtön azt a kést! - És nekiugrott, hogy kicsavarja a kezébõl. Apám, halva a hangos szóváltást, puskáját lekapva, futott a helyszínre és már messzirõl kiáltotta, hogy: - Dobd el a kést, mert lövök! Ez ellen már nem volt apelláta. Eldobta, de már késõn. Tõkei kezbõl csurgott a vér. Ellenállást persze már senki nem tanúsított. A csapat alávetve magát a puska hatalmának, engedelmesen vonult be a tanyára. Megérkezve, engem szalasztottak a gazda megkeresésére, hogy jöjjön kinyitni a szertárt. Az volt az egyetlen alkalmas épület, rácsos ablakokkal, ahová a szegény elkövetõket be lehettt zárni. A bátyámat pedig a szomszéd tanyára, az Antalba küldték, ahol a Solymossy báró kastélyában volt telefon, hogy hívassa ki Szilasról a csendõröket.

Mikó Gusztáv (Folytatás a 14. oldalon)

2004 / 5 - 6

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Èierna listina - Z prípadov Mestskej polície v Moldave nad Bodvou -

Od konca februára Mestská polícia v Moldave nad Bodvou riešila najviac priestupkov na úseku dopravy – spolu 84 prípadov. Aj priestupkov voèi majetku bolo pomerne ve¾a – 22. ••• 2. marca 2004 hliadka MsP zadržala R. R. z Moldavy, ktorý nožíkom napadol a poranil P. Ž. v jeho vlastnom byte. Poškodený bránil svoju manželku pred fyzickým útokom páchate¾a, ktorý sa jej vyhrážal usmrtením. ••• 12. marca 2004 bol v meste vykonaný odchyt túlavých zvierat. Utratených bolo 24 psov, ktoré sa bez dozoru nachádzali na verejnom priestranstve. ••• 22. marca 2004 dvaja maloletí chlapci na Vodnej ulici rozobrali drevené oplotenie suseda a vnikli do jeho dvora, odkia¾ odcudzili železné konštrukcie, ktoré odovzdali do zberných surovín. Odcudzené veci boli po zásahu MsP vrátené majite¾ovi. ••• 23. marca 2004 hliadka MsP zahliadla motorové vozidlo, ktoré pri odboèovaní z Hviezdoslavovej na Rožòavskú vošlo na chodník, prièom narazilo do betónového

kvetináèa a následne do ståpa verejného osvetlenia. Vodiè zastavila hliadka až pri Autoservise Vojakoviè. Privolaní policajti z Dopravného inšpektorátu Košice zistili u neho požitie alkoholu. ••• 4. apríla 2004 hliadka na ulici ÈSA prichytila pri ZŠ mladistvého J. H. a maloletých L. a V. H., ktorí zo skladu ZŠ s vyuèovacím jazykom maïarským odcudzili kúrenárske ventily a 30 kusov rúr. ••• 5. apríla MsP zistila páchate¾a M. P. z Moldavy, podozrivého z vlámania sa do bufetu OÁZA na Školskej ulici. MsP našla v neobývanom dome na Hlavnej ulici veci pochádzajúce z krádeže. Páchate¾ prespával v neobývanom dome, kde sa dostal cez rozbité boèné okno budovy. ••• 10. apríla hliadka MsP na Budulovskej ulici zadržali troch obèanov, ktorí sa vlámali do objektu Po¾nohospodárskeho výrobnoobchodného družstva Mokrance, odkia¾ ukradli súèiastky z nákladného prívesu a 18 dvierok z pozinkovaného plechu. Celková škoda, ktorú spôsobili èiní 35.000,- Sk. •••

19. apríla 2004 o 21.45 hodine požiadala o pomoc hliadku MsP dcéra L. H., nako¾ko jej otec ich vyháòal z bytu so sekerou. Išlo o psychicky narušenú osobu, ktorú už predtým lieèili na psychiatrii. ••• Z objektu Gymnázia v Moldave nad Bodvou boli ukradnuté liatinové poklopy. Krádeže sa dopustili štyria maloletí z ulíc Jiskrovej a Bartalošovej. Ukradnuté poklopy porozbíjali na malé kusy a odovzdali do zberu. Získaných 80 Sk minuli na sladkosti. ••• 21. apríla prichytila hliadka MsP o 21.25 hodine pri krádeži okrasných kvetov spred budovy Mestského úradu v Moldave E. V. ••• V MÈ Budulov hliadka zadržala troch obèanov z Budulovskej ulice, ktorí niesli na vozíku dvere so sklenenou výplòou. Delikventi priznali, že dvere ukradli z kancelárskych priestorov bývalého PD Budulov. ••• M. B. a P. B. neoprávnene vošli do rodinného domu na ulici Janka Krá¾a a odcudzili železnú zárubòu a železné stolièky, ktoré odovzdali do zberu. (Pod¾a správy náèelníka MsP v Moldave n/B)

Feketelista - A Szepsi Városi Rendõrség eseteibõl Február végétõl Szepsiben a Városi rendõrség a leggyakrabban közlekedési

•••

••• Négy kiskorú elkövetõ betört a helyi

vétségek ügyében lépett fel, 84 alkalommal.

Április elején J. H. fiatalkorú, valamint L. H. és V. H. kiskorúak betörtek a magyar

gimnáziumba,

22

alapiskolába, ahonnan vascsöveket loptak

loptak

el.

és beadták

alkalommal

vagyon

ellen

elkövetett

szabálysértések ügyében intézkedett.

ahonnan

azokat a

kis

kanálisfedeleket darabokra

hulladékgyûjtõbe.

törték

Az

így

••• Március 2.-án R. R. késsel megtámadta

Április 5.-én a Városi Rendõrség kinyo-

és megsebezte P. Z.-t annak lakásán.

mozta a OÁZA büfébe történt betörés tet-

A sértett feleségét igyekezett megvédeni, akit

tesét. A rablott áru nagy részét az elkövetõ egy lakatlan Fõ utcai lakásban rejtette el,

E. V. a szepsi Városháza elõl.

ahová a betört ablakon át jutott be.

A volt bodollói termelõszövetkezetbõl ajtót lopott három személy, akiket a Városi

a támadó életveszélyesen megfenyegetett. •••

•••

el,

Március 22.-én a Városi Rendõrség begyûjtött 24 kóbor kutyát.

••• 35 ezer koronás kárt okozott az a három

••• Március 25.-én a Városi Rendõrség járõre elfogott egy gépkocsit, amely a Hviez-

betörõ, aki a Makranci Szövetkezet raktárából pléhet és autóalkatrészeket lopott. ••• Április 19.-én L. H. saját családját

doslav utca és a Rozsnyói utca keresztezõdésében nekihajtott egy oszlopnak.

akarta fejszével elkergetni. Városi Rendõr-

Az alkoholos

befolyás

sofõrt

séget az elkövetõ lánya hívta ki. Kiderült,

a Vojakovics

autószerviz

sikerült

hogy az illetõt már elõzõleg is kezelték

megállítaniuk.

alatt

levõ

mellett

elmegyógyintézetben.

szerzett pénzbõl édességet vettek. ••• Április 21.-én éjszaka virágot lopott •••

Rendõrség tetten ért. ••• M. B. és P. B. behatoltak az egyik Vízi utcai családi házba, ahonnan fém ajtókeretet és más fémszerkezeteket loptak el, melyeket a hulladékgyûjtõben értékesítettek. (Készült a Szepsi Városi Rendõrség jelentése alapján. Ford. a szerk.)

5

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

5 - 6 / 2004

Uznesenie Mestského zastupite¾stva v Moldave nad Bodvou zo dòa 29. apríla 2004 MZ v Moldave nad Bodvou na svojom 10. riadnom zasadnutí zobralo na vedomie: 1. Správu o èinnosti primátora, MsÚ a MsP v období od 26. 2. 2004. 2. Správu o èinnosti hlavného kontrolóra. 3. Kontrolu plnenia uznesení. MZ schválilo: 1. Plnenie výsledkov hospodárenia v Tepelnom hospodárstve a. s. Moldava nad Bodvou za rok 2003. 2. Rozpoèet na rok 2004 pre ZŠ s právnou subjektivitou, ZUŠ a CVÈ. 3. VZN è. 48 o cenách pozemkov v meste Moldava nad Bodvou s terminologickými úpravami. 4. Zriadenie výdajne odberných oprávnení pod¾a predloženého návrhu. 5. Zámer zriadi• zberný dvor separovaného odpadu. 6. Predaj nehnute¾ností. 7. Zámenu nehnute¾ností medzi mestom Moldava nad Bodvou. 8. Odkúpenie pozemku za Mlynom na ulici J. Jesenského vo výmere 142 m2. 9. Predaj 10 % obchodného podielu mesta v spoloènosti BodvaNatur s. r. o. pre Ondreja Baláža z Jovíc. 10. Ponukové konane na bufet a kolkáreò v areáli TJ na Rožòavskej ulici za vyvolávaciu cenu 800.000,- Sk. 11. Plat primátora a jeho zástupcu s úèinnos•ou od 1. 1. 2004 pod¾a predloženého návrhu. 12. Finanèný príspevok z fondu rezerv pre – Mažoretkovú skupinu TWINGY vo výške 30.000,- Sk, – ZO Csemadok-u v Moldave nad Bodvou vo výške 15.000,- Sk. MZ vyhlasuje: Sú•až „Minulos• a prítomnos• Moldavy nad Bodvou“ v kategóriách: – vlastiveda – história vzdelávania – história cirkví – prírodoveda Najlepšie práce budú ocenené na slávnostnom zasadnutí MZ poèas Dní Moldavy dòa 2. júla 2004. Termín uzávierky sú•aže: 31. mája 2004.

Szepsi Város Képviselõ-testületének határozatai az április 29.-én megtartott 10. rendes ülésérõl A Szepsi Városi Képviselõ-testület tudomásul vette: 1. A polgármester és a városi rendõrparancsnok beszámolóját. 2. A fõellenõr beszámolóját. 3. A határozatok teljesítésének ellenõrzését. A Képviselõ-testület jóváhagyta: 1. A Hõszolgáltató r. t. gazdasági mutatóit. 2. Az önálló jogi alanyisággal rendelkezõ iskolák, a Mûvészeti Alapiskola és a Szabadidõközpont 2004-es évi költségvetési tervét. 3. A 48. ÁÉR-t a telekárakról. 4. A fogyasztói felhatalmazások kiadását intézõ helyek létrehozását (vásárlói igazolványok szükségállapot esetén). 5. Szándéknyilatkozatot az osztályozott hulladékgyûjtõ létrehozására. 6. Ingatlanok eladását. 7. Ingatlanok cseréjét. 8. Telekvásárlást a Kassai Kerületi Hivataltól a Rozsnyói utcában. 9. A BodvaNatur k. f. t.-beli városi részvények eladását (10%) O. Baláž részére. 10. Kínálati eljárást a Rozsnyói utcán levõ kuglizó és büfé épületére 800.000,- Sk kikiáltási árral. 11. A polgármester és az alpolgármester fizetésének módosítását. 12. Pénzügyi juttatást a – TWINGY Mazsorett csoport számára 30.000,- Sk értékben és a Csemadok Szepsi Alapszervezetének – 15.000,- Sk-t. A Városi Képviselõ-testület meghirdette: A „Szepsi jelene és múltja” címû versenypályázatot a következõ témakörökben: helytörténet, mûvelõdéstörténet, egyháztörténet, természetrajz. A legjobb pályamûveket a Szepsi Napok ünnepi önkormányzati ülésén 2004. július 2.-án lesznek kiértékelve. A pályázatok beadási határideje: 2004. május 31.

6

2004 / 5 - 6

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

(Pokraèovanie zo strany 1.)

Z prejavu primátora mesta Moldava nad Bodvou na XIV. Sneme ZMOS-u

Jednoznaène som proti mechanizmom, ktoré tento zákon zavádza, ktoré pod rúškom boja proti korupcii a klientelizmu chystáme zavies• do nášho právneho systému. Som proti systému, keï možno traja politicky, alebo možno ináènominovaní poslanci zastupite¾ského zboru, bez požiadavky právneho vzdelania a bez zodpovednosti môžu súdi• svojho kolegu, starostu, predsedu VÚC, èi parlamentného poslanca, navrhova• stratu jeho mandátu, uklada• peòažnú pokutu až do výšky dvadsa• násobku mesaènej mzdy a zastupite¾ský zbor môže – mimo parlamentu – obyèajnou väèšinou hlasov stratu mandátu priamo voleného predstavite¾a aj odhlasova•... ...Tento návrh zákona zavádza do nášho demokratického právneho systému prvky, charakteristické pre éru pä•desiatych rokov – teda nedemokratické... zákon znovu vytvorí vrstvu ¾udí, ktorých bude treba po èase rehabilitova•... ...K návrhu ústavného zákona prijalo odsudzujúce stanovisko aj zastupite¾stvo KSK, v ktorom sa konštatuje, že navrhovaný ústavný zákon:

narúša základné princípy demokracie garantované ústavou SR, nerešpektuje výkon miestnej demokracie realizovaný formou priamej vo¾by verejných funkcionárov... nedáva dotknutým verejným funkcionárom akceptovate¾né záruky proti zneužívaniu tohto zákona... ...Ïalším ve¾kým problémom tohto návrhu sa javí vyvolávanie nedôvery voèi práci verejných èinite¾ov. Už samotný názov zákona naznaèuje, že verejný záujem je treba chráni• pred prácou verejných èinite¾ov. Chcel by som tvorcom a navrhovate¾om tohto zákona pripomenú•, že samospráva je po cirkvi a armáde tretia najdôveryhodnejšia inštitúcia v oèiach obèanov... že sa vyskytujú aj odstrašujúce prípady... To sú ojedinelé prípady, to nie je charakteristika 2.800 starostov, predsedov VÚC, tisícov poslancov miestnych, èi regionálnych zastupite¾stiev a ïalších verejných funkcionárov.... ...Aj z týchto dôvodov navrhujem do uznesenia snemu zakotvi• požiadavku prepracova• návrh ústavného zákona tak, aby sa zachovala

ústavnos• a zákonnos•, aby sa návrh zákona dal do súladu s existujúcimi zákonmi a aj do súladu so správnym poriadkom Európskej únie.... ...Máme obavy, že podsúvanie názoru, že niektoré veci pri reforme nezvládla samospráva, nie je náhodné. Ako by sa h¾adal vinník, ako by sa zodpovednos• za finanèné problémy školstva, za problémy ¾udí v sociálnej reforme atï. presúvala na samosprávu. Pritom štátny tajomník p. Tvarožka na zasadaní komory miest ZMOS pred týždòom sa vyjadril, že školstvo sa presunulo na samosprávy z toho dôvodu, pretože štátne inštitúcie neboli schopné urobi• v školstve racionalizaèné opatrenia. Ale to treba obèanom poveda•! A nie vyvoláva• pocit, že problémy v školstve nastali po tom, èo ich prebrala samospráva! Nie – napríklad – nadraïova• radu školy nad zastupite¾stvo obce! Preèo znižujeme zákonmi tohto štátu autoritu poslancov zastupite¾stiev a starostov? Preèo naznaèujeme volièom, že zástupcovia samosprávy sú nedôveryhodní ¾udia? My voláme po stratenom partnerstve, voláme po tom, aby sa pri realizácii reformy vrátila medzi nás dôvera... ...My v službu obèanovi ešte veríme! Ing. Štefan Zachariáš

(Folytatás az 1. oldalról)

Szepsi polgármesterének a „ZMOS” XIV. kongresszusán elhangzott felszólalásából

…Ezért javaslom, hogy a kongresszus fogadjon el egy olyan határozatot, amely követeli a törvényjavaslat felülvizsgálatát, összhangba hozását az alkotmánnyal és az Európa Unió irányelveivel… …Úgy véljük, hogy annak a nézetnek a terjesztése, miszerint a reformok akadozása az önkormányzatok hibájából történik, egyszerûen bûnbakkeresés, és a kormány részérõl a felelõs-

ség elhárítása. Teszik mindezt azután, miután Tvarožka államtitkár nyilvánosan kijelentette, hogy az állam azért utalta át az iskolákat az önkormányzatokhoz, mivel önmaga képtelen volt a reformok végrehajtására. Ezt viszont el kell mondani a választóknak is, és nem igyekezni elterjeszteni a közvélemény útján, hogy a problémák a hatáskörök átutalása után jelentkeztek... és olyan intézkedéseket, rendeleteket hozni,

melyet, pl. az iskolatanácsot a képviselõtestület fölé helyezik…. …Mi keressük az elvesztett partneri kapcsolatot, a reformok eredeti szellemét és a bizalmat… mi még hiszünk a társadalomnak, polgároknak tett szolgálatban. Zachariáš István mérnök, Szepsi polgármestere (a beszédbõl a válogatás és a fordítás a szerkesztõségben készült)

Šport / Sport V strede tre•oligovej futbalovej tabu¾ky sa drží Turòa (na 10. mieste s 39 bodmi) keï naposledy remizovala doma s tretím Ïurkovom 1:1. Po domácom neúspechu, prehre 2:3, si Moldava v IV. futbalovej lige poopravila svoje renomé vonku. V 28. kole vyhrala vo Slivníku pomerom 1:3 po polèase 1:1. Góly zaznamenali Béres a Korl 2. V V. lige Medzev prehral v Haniske 2:4, Buzica vyhrala nad Boršou 4:1 a vedúca Rešica prehrala vysoko 3:7 vo V. Revištiach. Opä• sa darilo našim mladým futbalistom. Dorastenci v IV. D. skupine Moldava vyhrala nad Medzevom vysoko

11:1. Turòa vyhrala v Gemerskej Polome 2:3 a Jasov vyhral nad Dobšinou 3:2. Vedie Moldava s 58 bodmi pred Turòou (51 bodov), Poproè je na piatom, Medzev na ôsmom, a Ve¾ká Ida na 14. mieste. Starší žiaci Moldavy v II. lige skupina Juh porazili Smižany 3:0 a za prvou Košickou Novou Vsou (50) a druhou 1. FC Košice B (49) sú na 3. mieste so ziskom 47 bodov a majú o jeden odohraný zápas menej. Mladší žiaci v II. lige skupina J vyhrali nad mužstvo Smižian 4:0 a vedú tabu¾ku so ziskom 50 bodov.

Z tohoroèných Dní kultúry Szepsi Csombor Mártona

(Fotó - P. Halász)

7

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Predstavujeme Vám... Kassai Figyelõ nezávislý maïarský èasopis vychádzajúci v Košiciach

5 - 6 / 2004

Bemutatjuk ... Kassai Figyelõ

Medzi relatívne nové èasopisy patrí Kassai Figyelõ - nezávislý maïarský èasopis vychádzajúci v Košiciach. Vydáva ho Hernád s.r.o. vydavate¾stvo periodík a kníh v Košiciach. V súèasnosti beží 2. roèník tohoto èasopisu. K èitate¾om sa dostáva mesaène a zameriava sa hlavne na košický región. Posledné májové èíslo je zamerané na vstup Slovenska do Európskej Únie. Èasopis prináša reportáže z osláv vstupu do EÚ v Košiciach, Rožòave ale aj v Hos•ovciach. Medzi autormi jednotlivých príspevkov neraz nájdeme aj Moldavèanov. Májové èíslo prináša aj rôzne aktuality, predstavuje dve kandidátky na europoslancov, hodnotí film Mela Gibsona o utrpení Ježiša Krista a zavítal aj k osemdesiatroènému vysokoskolskému profesorovi na odpoèinku k dr. S. Kissovi.

ŠPORT

19. - 20. júna 2004 sa uskutoènili 50. MOLDAVSKÉ OKRESNÉ DNI CSEMADOKU

Z najnovších výsledkov (došlo po uzávierke) Futbal: III. liga: IV. liga: V. liga:

TURÒA - Lokomotíva Košice Lastomír - MOLDAVA REŠICA - BUZICA Naciná Ves - MEDZEV

IV. liga D, dorast: II. liga J, st. žiaci: II. liga J, ml. žiaci:

2004. június 19. - 20. 50. SZEPSI JÁRÁSI CSEMADOK NAPOK

1:1 (0:1) 1:2 (0:0) 5:3 (4:1) 2:1 (2:1)

•ahanovce - MOLDAVA 1. FC Košice B - MOLDAVA 1. FC Košice B - MOLDAVA

Második éve jelenik meg Kassán az a független magyar folyóirat - a Kassai Figyelõ, amely a helyi könyvüzletek az egyházak és a Csemadok révén eljut a Bódvavölgy községeinek lakóihoz is. A havonta megjelenõ folyóirat, melyet kassai HERNÁD lap- és könyvkiadó kft ad ki, folyamatosan válik mind ismertebbé a magyar lakosság körében. A májusi szám az Európa Unióba való belépésnek van szentelve. A vezércikkben Galán Géza teszi fel a kérdést - JÓ az UNI(j)Ó? A lapon belül beszámolókat olvashatunk a kassai a rozsnyói, de a bódvavendégi uniós ünnepségekrõl is. A lap interjút közöl Szabó Zsolttal a kolozsvári Mûvelõdés c. folyóirat fõszerkesztõjével, bemutat az Európa Parlamentbe jelölt két magyar képviselõjeloltet, ellátogat a nyolcvanéves Kiss Sebestyén nyugalmazott egyetemi tanár otthonába. Azonkívül olvashatunk még 24 oldalon Mel Gibson Passiójáról és a rimaszombati Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyrõl és a Márai Sándorról való megemlékezésekrõl is. Az egyes cikkek szerzõi között rendszeresen találkozhatunk szepsiekkel is (Mihályi Molnár László, Halász Péter, valamint az elõzõ számokban Bartók Csaba és mások is).

0:7 4:3 2:1

-Rock színpad - Játszóház - Énekkarok fellépése - Táncegyüttesek

Obèania Moldavy a Budulova, zosnulí v mesiaci marec a apríl 2004 A 2004 márciusában és áprilisában elhunyt szepsi és bodollói lakosok névsora

Marec - március: Margaréta Baszcsurová Angelika Kónyová Ján Balta Štefan Motyka Ladislav Budai Mária Havajová Alžbeta Tóthová

8

6 roèná, 0 roèná, 71 roèný, 43 roèný, MÈ Budulov, 65 roèný, 81 roèná, 91 roèná,

Apríl - április: Helena Weiszerová Imrich Köteles Bartolomej Packo Alžbeta Ballóková

V

64 roèná, MÈ Budulov, 41 roèný, 85 roèný, MÈ Budulov, 72 roèná.

- Nech odpoèívajú v pokoji! - Nyugodjanak békében! -

2004 / 5 - 6

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Posledný moldavský hlásnik

Starší obyvatelia nášho mesta sa ešte pamätajú na môjho starého otca, uja Františka Szabóa. Bol to malý, zavalitý èlovek s ve¾kými fúzami. Záležitosti mesta mu boli prvoradé. Keï po neho poslali z obecného úradu, vzal si sviatoèný klobúk, kabát, bubon a išiel pre správy na úrad. Na každom mieste obce, odkia¾ bolo dobre poèu• sa zastavil, nieko¾kokrát udrel na malý medený bubon a zaèal: "Oznamuje sa verejnosti...!" Po preèítaní hlásenia udrel na bubon a išiel ïalej. Sprevádzal ho kàde¾ malých detí. Keï dokonèil hlásenie, zapriahol do voza a išiel na pole, alebo na cintorín po seno. Keï zazvonil umieráèik, prerušil prácu, sòal z hlavy klobúk, menoval zosnulého, lebo každého poznal pod¾a mena a vybral sa zavola• 1 - 2 pomocníkov, aby vykopali hrob. Po pohrebe ho aj zakryli. Poobede bolo okolo domu zakázané krièa• všetkým 24 vnúèatám. Dedko musel asi 4 hodiny spa•. Presne o desiatej veèer vstal a išiel do noènej služby. Nám vnúèatám bolo zakázané vojs• do prednej izby, lebo tam boli odložené náradia noèného strážcu. Bola to stará olejová

lampa, vestièka, kožuch a pišto¾. Keï nástenné hodiny odbili 10 hodín, vypravil sa starý otec do ulíc, aby dozeral nad spánkov obyvate¾ov obce. Spoèiatku sa ešte zastavoval na vybraných miestach a hlásil èas, pripomínajúc obyvate¾om, aby boli ostražití, dbali na oheò a vodu, aby sa im dobre spalo. Neskôr už nehlásal. Sprevádzal mamièky, ktoré išli pre lekára ku svojmu chorému die•a•u, odprevadil domov stratené deti, svietil lampou pred lekárom, aby trafil k pacientom. Nadránom sa postupne zastavil pri krèmách. Najprv na Hlavnej u Ádáma, potom pri Pivárni a naposledy pri Flachbartovej krème, kde sa vždy našiel niekto, koho bolo treba odprevadi• domov. Najmä v zimných mesiacoch dbal, aby niektorý unavený obèan nezamrzol na lavièke, èi na snehu. Keï sa rozodnilo, prišiel domov, aby si ešte 1 - 2 hodiny pospal a potom sa opä• vybral na pole. My, vnúèatá sme èasto behali bosí za ním k Bodve, kde mal políèka, aby prišiel domov, lebo je treba ís• hlása•. Po 2. svetovej vojne sa do domov v meste zaviedla elektrina, postavili sa stožiare

na poulièné osvetlenie, ktoré už on nemusel zažíha•. Neskôr postavili stožiare aj pre miestny rozhlas a už nebolo treba hlása•. Bubon zapadol prachom. Do mesta prišiel aj noví policajt, Fero. Ten prevzal funkciu noèného strážcu. K bubnu sa pridala aj olejová lampa a pišto¾, z ktorej sa nikdy nestrie¾alo. Zostala starostlivos• o cintorín. Hroby kopali už jeho synovia a pomaly ho odhovorili aj od kosenia. Posledný hlásnik mesta zostarol. Odišiel aj jeho verný druh pes "Pajtáš", ktorý ho sprevádzal na každom kroku. Starý otec vyèistil relikvie hlásnika a odovzdal ich na obecnom úrade. Domov sa vrátil so slzami v oèiach. Usmial sa až vtedy, keï sme ho my, vnúèatá volali, aby si prišiel vypoèu• prvé rádio, v ktorom nevidite¾ní ¾udia èítali správy z pre nás vtedy ešte neznámeho šíreho sveta. Presnos•, zodpovednos• a svedomitos• môjho starého otca môžu by• príkladom pre mnohých dnešných mladých ¾udí. Eva Szombathyová, Szabová, Moldava n/B (preklad -hp-)

Szepsi utolsó kisbírója Városunk idõsseb lakosai még emlékeznek a nagyapámra Szabó Feri bácsira. Alacsony termetû, pödört bajszú ember volt. A város gondjai elsõk voltak a számára. Ha üzent a jegyzõ, azonnal felvette az ünnepi kalapját és kabátját, dobját, és ment a hirdetésért a községházára. A város minden pontján, ahonnan jól lehetett hallani, megállt, megverte a kis rézdobot, elõvette a hirdetést és így kezdte a mondókáját: "Közhírré tétetik...!" A felolvasott szöveg után egyet ütött a dobra, és ment tovább. Apró gyermekek csoportja kísérte minden megállóhelyre. Miután elvégezte a dobolást, befogott a szekérbe és ment a mezõre, vagy a temetõbe szénáért. Ha megszólalt a lélekharang, levette a kalapját, megemlítette az elhunyt nevét, mivel mindenkit jól ismert. Hívott 1 - 2 segítõt és megásták a sírt. Temetéskor pedig befedték. Délután a ház körül nem volt szabad kiabálni a 24 unokának, mert négy órát aludni kellett a nagyapámnak, mivel pontosan este 10 órakor már egy másik szolgálatba kellett mennie. Nekünk, az unokáknak tilos volt bemenni az elsõ szobába, mert ott voltak az éjjeliõr státus kellékei. Egy négyszögletes lámpa, melyben mécses égett, egy kisködmön, egy nagy báránybunda, és egy pisztoly. Ha a falióra a 10-et elütötte, teljes díszben, hideg télben, forró nyárban, vagy éppen záporesõben, neki menni kellett õrizni a község polgárainak az álmát. Eleinte még hangosan jelentete a megállóhelyen, hogy "Tûzrevízre vigyázzatok, hogy nyugodt legyen az álmotok!" Késõbb már nem hirdette hangosan az idõt, csak rótta az utakat. Elkísérte az anyát, aki

orvosért ment, vagy a patikába, lámpájával világított az orvosnak. Haza kísért egy-egy eltévedt gyereket. Az utolsó megállója hajnalban a kocsmák körül volt. Elõbb a Fõutcán, az Ádám kocsmában, majd a Sörházban, utána pedig a Flachbart-féle kocsmában, ahol szintén akadt egypár ember, akiket el kellett kísérni vagy elkísértetni, mivel sehogy sem találtak haza. Fõleg télen vigyázott, hogy egy-egy elfáradt

Szabó Ferenc (1893-1964)

polgár meg ne fagyjon a hóban vagy a padon. Mire kivirradt, eloltogatta a lámpákat, amelyek a közvilágítást szolgálták. Utána hazaballagott, aludt 1 - 2 órát, és újra ment a mezõre. Sokszor szaladtunk utána mezítláb a Kavicsra, ahol a földei voltak, hogy jöjjön haza, mert dobolni kell. Félbehagyta a munkát, mert a hivatása volt az elsõ. A második világháború után a fejlõdés leegyszerûsítette a kisbíró munkáját. A villanyt bevezették a lakásokba, oszlopokat állítottak az utcákra, rájuk lámpákat, amelyeket már nem a nagyapámnak kellett meggyújtania. Késõbb tovább szûkült a kisbíró feladatköre. Újabb oszlopokat állítottak, rájuk hangszórókat szereltek - a kis rézdob és a két dobverõ beporosodott. Megjött Fero-csendõr is, aki átvette az éjjeliõr szerepét. Sarokba került az olajlámpa, a pisztoly, amelybõl soha nem lõttek. Szétfoszlott a bunda, mint a múlt. Maradt még a sírásás és a temetõ gondozása. A sírásást már a fiai végezték, a kaszálást is lassan abbahagyta. Megöregedett Szepsi utolsó kisbírája. Elpusztult a "Pajtás" kutya is, amely végig kísérte minden útjára. Nagyapám kitisztította a kellékeket, leadta a községházán. Könnyes szemmel jött haza. Csak akkor mosolyodott el, amikor mi, az unokák örömmel szaladtunk elébe és hívtuk meghallgatni az elsõ rádiót, amelyben láthatatlan emberek mondták a híreket a számunkra még ismeretlen nagyvilágból. Az õ pontossága, kötelességtudata és tisztelete a város a közösség iránt példaképül szolgálhat minden fiatalnak. Szombathyné Szabó Éva, Szepsi

9

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

5 - 6 / 2004

Zo spomienok na moldavských obèanov židovského pôvodu Moldava nad Bodvou bola v medzivojnovom období známa ako tolerantné mesto umožòujúce spolužitie viacerých národností aj vierovyznaní. Obèania židovského pôvodu tvorili jednu pätinu obyvate¾stva. Boli medzi nimi ¾udia s rôznym povolaním, okrem po¾nohospodárov. Obchodníci, remeselníci, právnici, lekári. Svoju vieru a tradíciu vykonávali bez obmedzenia. Napr. do miestnej školy v sobotu nemuseli chodi•. Pre nás všetkých bolo zarážajúce, keï ich transportovali do táborov smrti. Dnes, keï už pomaly zoslabli spomienky, pripomíname si ich mená a tváre. Smerom od južného konca mesta stáli pred 60 rokmi domy viacerých židovských rodín. Bratia Pacskeszovci sa zaoberali predajom dreva a drevených výrobkov. V jednom z ich bývalých domov sú dnes Zberné suroviny, v druhom telekomunikácie. Krèma Guttmannovcov bola prístupná z južnej strany, dnes tam bývajú Mizsákovci.

V dome Bodnárovcov býval doktor Ungár, okresný hygienik. Naproti v malom domèeku žili dvaja bratia – Béla Solczei bol krajèírom, jeho brat Rudi predával kone. Smerom do mesta býval dr. Eugen Fodor, detský lekár. Mal dvoch dospelých synov. Na severnom konci parku bola predajòa južného ovocia a sladkostí, ktorú prevádzkovali Lichtmannovci. Mali štyroch synov. Najstarší, Bandi sa po vojne vrátil do Moldvy na návštevu. O dva domy ïalej žila rodina Glückovcov, ktorí mali predajòu textilu. Po vojne sa vrátila iba jedna z ich dcér, vydala sa a na èas sa snažila prevádzkova• obchod, potom odišla z mesta. Tu sa teraz nachádza samoobsluha s potravinami. Na križovatke vo ve¾kom dome bolo sídlo Davidovicsovcov. Jeden z ich synov vraj po vojne prišiel do Moldavy, ale nemal v úmysle opä• sa tu usadi•. Na druhej strane ulice bývali Margita a Panna Kleinová, ktoré mali malú predajòu potravín. Po vojne

sa Panna vrátila, ale vydala sa na druhý koniec republiky. Ïalší dom bol originálnym židovským obchodom. Rottenbergerovci tu mali predajòu nádob. Nora vraj prežila holocaust v Košiciach, ale do Moldavy sa nevrátila. Majite¾om susednej predajne bol Eugen Bódner, ktorého všetci volali Jidu. Po vojne sa vrátil s novou manželkou a pokúsil sa obnovi• prevádzku obchodu. Po èase to vzdal a ods•ahoval sa. Vo dvore bývala skromná šièka. Weisovcom padli za obe• holocaustu manžel a mladší syn. Po istom èase aj oni sa ods•ahovali. Domov sa nikdy nevrátili manželia Szenczerovci, ktorí mali pred domom èerpaciu stanicu. V malom dome na Rožòavskej ulici býval šuster Weiss. Spolu s rodinou pekára Sobermanna sa vytratili bez stopy, rovnako ako Poltzerovci. Pri moste v ulièke bolo viacero židovských domov. Židia sa o svojich súkmeòovcov vzorne starali. (Pokraèovanie na strane 15.)

Hevenyészett zsidó kronológia Szepsi város a két világháború között toleráns életvitelérõl volt híres. 3 – 4 nemzet fiai, és ugyanannyi vallás, felekezet éltek békés életet együtt. A zsidó felekezet tagjai kb. az összlakosság egyötödét tették ki. Foglalkozásuk szerint a mezõgazdaság kivételével minden szektorban képviselve voltak. Kereskedõk, kisiparosok és természetesen értelmiségiek is voltak közöttük: ügyvédek, orvosok. Vallási hagyományaikat semmi sem zavarta, ünnepeik nem okoztak problémát a mindennapi életben. Például a helyi polgári iskolában a zsidó tanulóknak szombaton nem kellett bemenniük. Mindnyájunk számára döbbenetes volt az elhurcolásuk. Fakuló emlékeink romjai közül neveket bányászunk elõ a mozaikok összerakása kollektív munkát igényel. A város déli szélén kezdve, nevek, foglalkozások, családtagok száma tûnt a feledés homályába (kerek 60 év!). A Bodollói úton három zsidó család élt: A Pacskesz-fivérek, faáruval kereskedtek. Egyikük házában most a fémhulladék gyûjtõ van, a másikban a telefontársaság. Guttmann kocsmája dél felé nyílott, ott a Mizsák család lakik. A Bodnár kovács házában Ungár doktor lakott, õ volt a járási tisztiorvos. Szemben kis házacskában két zsidó testvér élt a családjával, Solczei Béla (?) szabó volt, Rudi (Uram bocsá!) lókupec.

10

Befelé haladva a városba, dr. Fodor Jenõ gyermekorvos. Két családos fia volt. A park észak végén Lichtmann házában déli gyümölcs és édességbolt volt. Négy fiúgyermeket neveltek. A legidõsebb, Bandi, a világégés után hazalátogatott. Két házzal tovább a Glück család háza állott. A család leánytagja a harcok után hazatért, férjhez

ment, egy ideig vezette a textilkereskedést, aztán eltávoztak. Most az élelmiszer önkiszolgáló üzlet van ott. A bekötõ utca sarkán nagyméretû ház áll. A Davidovics család rezidenciája. Állítólag, az egyik fiú járt itthon, de nem óhajtott újra letelepedni. (Folytatás a 15. oldalon)

A szepsi zsidó temetõ - Moldavský židovský cintorín

(Foto - hp -)

2004 / 5 - 6

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

Moje omyly Pod¾a príslovia, múdry èlovek sa dvakrát nepotkne o ten istý kameò. Keï je to pravda, ja veru nepatrím medzi géniov. Ale poïme od zaèiatku. Odkedy som dôchodcom, chodievam pravidelne do kostola. Pravda ani predtým som nebýval ateistom, ale sem tam som mával v kostole absencie. Dúfam, že nie všade je to tak, ale u nás áno, že na chóre sa chlapi len bez slov prizerajú na omši. Len obèas sa nesmelo zapoja do spevu pri Glórii, pri spievaní Verím Boha, alebo Otèenáša. Pri ostatných èastiach ani náhodou. Preto ma ve¾mi prekvapilo, keï sa ma jeden mladý veriaci opýtal, odkia¾ by mohol objedna• taký spevník, aký mám ja. Najprv som mu odpovedal, že nech to skúsi cez faru, ale potom sa mi dostala do rúk jesenná ponuka „Rodinného knižného klubu“ a tam som našiel peknú modlitebnú knižku

vydanú pri príležitosti návštevy pápeža na Slovensku. Rozsah 526 strán dal tuši•, že knižka bude lepšia ako moja stará GLÓRIA, ktorá má iba 400 strán a obsahuje skoro všetky piesne. Dúfal som, že k tej novej nebude treba ani príloh, lebo všetko bude priamo v knižke. Opýtal som sa mladého kamaráta, èi mám tú knižku objedna•. Prikývol, a tak som poslal objednávku. Aké bolo moje sklamanie, keï som zistil, že knižka má nie nadarmo prívlastok „modlitebná“. Obsahuje viac modlitieb ako piesní. Na puf! Z tejto si teda môj kamarát ve¾a nezaspieva. Potom prišla zimná ponuka. Ako keby len mòa chceli nazlosti•. Bola v nej predstavená pekná knižka HOSSANA s podnázvom „S ¾udovými piesòami a notami“. Nemohol som odola•. Opä• som objednával.

Botladozásaim A közmondás szerint, okos ember nem botlik meg kétszer ugyanabban a kõben. Ha ez igaz, akkor én biz nem vagyok egy lángész. Kezdem azonban az elején. Amióta nyugdíjas vagyok, rendszeres templomjáróvá váltam. Nem, mintha azelõtt nagy ívben elkerültem volna, de azért akadtak itt-ott abszenciák. Remélem, nem minden templomra jellemzõ, de nálunk a karzat férfinépe, mintha csak Heltai, Agárdi Péteréhez hasonlóan, némaságot fogadott volna, csak csendes szemlélõje a szentmisének. Az állandó részeknél, mint a Dicsõség a Hitvalló ének, vagy a Miatyánk, egyikük, másikuk még csak belesegít nagy óvatosan, de az egyéb énekeknél alig csatlakozik férfihang a kántoréhoz. Ezért lepett meg kellemesen, amikor egy fiatalabb barátom, aki a karzaton mellettem szokott állni, azt kérdezte, hogyan juthatna egy, az enyémhez hasonló énekes- könyvhöz? Akkor azt feleltem neki, hogy a Plébánián biztosan lehet rendelni. Nem sokkal rá azonban megakadt a szemem a „Családi Könyvklub” könyvküldõ szolgálat õszi kínálatában, egy tetszetõs Imakönyvön, amelyet a pápalátogatás alkalmából ajánlottak a római katolikus könyvbarátoknak. Biztató volt az 526 oldalnyi terjedelme, mivel az én kopottas GLÓRIÁM csak 400 oldal és így is majdnem mindegyik ének megvan benne. Abban bizakodtam, hogy ehhez talán Mellékletet se fog kelleni, hordani, mivel az abban foglaltak is benne lesznek. Megkérdeztem hát a barátomat, megrendeljem-e? Mire õ lelkesen biztatott, hogy - Csak tessék megrendelni! – Megrendeltem hát, és rövidesen meg is jött. Mekkora volt

Keï došla knižka, bol som už ve¾mi netrpezlivý a hneï som ju prelistoval. Boh mi odpus•, ale dôsledkom toho sa vo mne vzbudili pocity, ktoré by som •ažko mohol nazva• pobožnými... Hneï pri vianoèných piesòach chýbali také známe piesne ako sú Kristus Pán sa narodil a ïalšie. Bol by som rád, keby môj èlánok preèítali aj redaktori tejto modlitebnej knižky, ako aj dr. István Konkoly, diecézny biskup z mesta Szombathely, ktorý spevník schva¾oval. Mohli by mi odpoveda• na otázku, èi to je zámer, že vydali také nieèo nedokonalé, keï mohli s trochu úsilím vytvori• dokonalé dielo. Prípadne by mi mohli poradi•, èo si poènú•, ak sa v kostole zaène spieva• pieseò, ktorú oni nezaradili do spevníka – mal by som „š•uchnú•“ do kantora, aby zaèal niektorú inú pieseò? I. Mikó, Háj (preklad redakcia)

Mikó István

azonban a csalódásom, amikor belenézve, azt tapasztaltam, hogy a könyvecskének nem véletlenül adták az „Imakönyv” címet, mert bizony több mint a fele, imádsággal van tele. Az Énektár elején pedig az áll, hogy „tartalmazza a leggyakrabban használt énekeket.” Puff neki! Ebbõl aztán énekelhet az én barátom! Szégyenkezve, sõt, szinte bûntudattal, adtam oda neki. aztán megjött a téli katalógus, amelyben mintha csak engem akarnának bosszantani, egy csodaszép HOZSANNA „Teljes kottás népénekeskönyv”-et kínálnak. Morgolódtam magamban, hogy mért is hamarkodtam el õsszel az a rendelést! Annyira eluralkodott rajtam a kísértés, hogy másodszor is belebotlottam abba a piszok kõbe: Megrendeltem a HOZSANNÁT. Amint megjött, türelmetlen érdeklõdéssel lapoztam bele, de amit tapasztaltam, attól – Isten bocsássa meg! – nem az áhítat uralkodott el rajtam: Mindjárt a karácsonyi énekeknél szembetûnt az égbekiáltó hiányosság, amikor hiába kerestem a Krisztus Jézus született, Fel nagy örömre, Pásztorok, keljünk fel!, Ó, boldog Betlehem és még egyéb énekeket. Jó lenne, ha írásomat elolvashatnák a könyvecske szerkesztõi, valamint Dr. Konkoly István, szombathelyi megyés püspök úr, aki jóváhagyta, és megválaszolnák kérdésemet, hogy vajon milyen cél vezérli õket, amikor ilyen tökéletlen dolgot állítanak elõ, holott ugyanazzal a ráfordítással tökéletes is lehetne? Esetleg tanácsot adhatnának, mi a teendõ, ha a kántor olyan énekre zendít, amelyet õk kihagytak a könyvbõl? Talán bökjem oldalba, hogy – Húzzon valami mást!? Mikó István, Áj

Egy szúette citera Szemrehányóan néz le rám, Tetejérõl a szekrénynek, Szegény, jó öreg citerám: Berzenkedik, hogy henyélek. Évekké híznak a percek, Húrjait a rozsda marja, A szú benne vígan perceg, Semmi sincs, ami zavarja. Hová tûntek a szép napok, Melyeket valaha megért, Amikor a fiatalok Szerették még a népzenét?! Amikor a hangjaira Táncot roptak önfeledten: Nem ült por a húrjaira, Hisz nap-mint nap elõvettem. Nem volt szükség fesztiválnak Lennie, vagy más ilyennek, Ahhoz hogy a citerámnak Húrjai megpendüljenek: Vertem a talpalávalót, Szellõ szárnyán szállt a dalunk, Népmulatság színhelye volt Akármikor, az udvarunk. Örültünk, hogy vigadhattunk, azt hittük, sose lesz vége, S milyen kevesen maradtunk, Kikben él még az emléke! Hogyha szólnék róla már ma, Lehurrognak: - Jól van, ácsi! Egy szúette citerára Ugyan ki lenne kíváncsi?

11

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

5 - 6 / 2004

Turíène spomienky V kalendári nasledujú Turice sedem týždòov po Ve¾kej noci. Pripadá to na koniec jarného obdobia na máj, alebo na zaèiatok leta v júni. Na tento sviatok už väèšinou kvitnú ¾alie a ruže. Lúky sa premieòajú na rozkvitnuté more. Kvitnú aj margarétky, orlíèek a mnoho ïalších kvetov. Na poliach rozkvitne skromná nevädza aj parádny vlèí mak. Pred nieko¾kými rokmi mi vždy prišlo do plaèu, keï som videl pri ceste è. 50 pri potokoch smerom na Turòu kvitnú• tieto kvety, pripomínajúce mi moje detstvo. Odvtedy ich vidie• zriedkavejšie, v dôsledku chemickej ochrany obilia. V 40-tych a v 50-tych rokoch, v mojej rodnej dedine v Turnianskej Novej Vsi sa ešte hospodárilo na súkromných pozemkoch. V èase Turíc sa nahromadili práce na poliach. Bolo potrebné odstráni• buriny spomedzi zemiakov, kukurice aj repy. Bolo ich treba okopáva• a pod. Nebolo tomu inak ani v prípade obilných polí. V našej dedine sa najviac bojovalo proti bodliakom. Uskutoèòovalo sa to pomocou 2 metre dlhej palice na ktorú sa pripevnil väèší, špeciálne upravený nôž. Ak Turíce pripadli na zaèiatok júna, èasto sa už kosila aj ïatelina. Pri jeho sušení pomáhali aj ženy. Aj moja mama, vtedy už vdova, ve¾mi ve¾a pracovala. Už skoro nadránom vstala a pripravila cesto na koláè, podojila a ošetrila zvieratá, zakúrila do pece. Keïže v tomto období kravy dávali dostatok mlieka, hojne sa pri varení a peèení využívalo maslo, mlieko a tvaroh. Mama napiekla 6 - 7 tvarohových lángošov,

na 3 pekáèe tvarohového peèiva, 1 - 2 pekáèe tvarohových koláèov, 2 - 3 vianoèiek, 3 - 4 menších okrúhlych koláèov pre pastierov a viac zákuskov, poväèšine tzv. rohlíkov-Kossuthoviek. Uvarila aj plnenú kapustu, vybrala a uvarila aj jednu väèšiu sliepku. Ale práce bolo dos• aj okolo domu. Na Turíce bolo zvykom natrie• steny domu vápnom, vybieli•. Aj pri zemi sa steny natreli a to tzv. "èiernym kindrusom". Upravila aj vzh¾ad dvora, stodoly a podlahu domu, ktorá sa zvyèajne napúš•ala roztokom vody a hovädzieho trusu. Pod¾a starého gréckokatolíckeho zvyku sa do domu na Turíce prinieslo nieko¾ko zelených vetvièiek. Kým bol u nás v dedine farárom vdp. Sándor Bencsík, ten na turíèny pondelok slúžil svätú omšu na filiálke v Žarnove. V ten deò nás preto mama posielala do gréckokatolíckeho kostola v Chorvátoch. Aj ten bol na Turíce bohato vyzdobený zelenými vetvièkami. V detstve som mal ve¾mi rád tieto sviatky. Vždy som si prial, aby bolo dobré poèasie. Po omši som sa spolu s ostatnými miništrantmi väèšinou vybral na prechádzku s pánom dekanom. Ten nás brával na rôzne zákutia v chotáry a pritom rozprával zaujímavé príbehy z dejín, ale aj o vtákoch a zvieratách, èi rôznych rastlinách. Keï sme prechádzali popri Bodve, kde bola bohatá vegetácia, vtedy nám rozprával príhody Tarzana z džungle. Pamätám sa aj na také Turice, kedy sme sa už kúpavali v Bodve, skákali hlavièky z mosta.

Program 11. mimoriadneho zasadnutia

Mestského zastupite¾stva

v Moldave nad Bodvou (7. júna 2004)

1. Otvorenie. 2. Schválenie štatútu a zakladate¾skej listiny neziskovej organizácie „Zachráòme život“. 3. Spolufinancovanie inkubátorového domu. 4. Predaj nehnute¾nosti. 5. Nákup dlhodobého hmotného majetku. 6. Diskusia. 7. Návrh na uznesenie. 8. Záver.

12

Na prvý turíèny deò som rád pomáhal pri zvieratách. Pastierom som odniesol koláèe, ktoré mama pripravila už predchádzajúci deò. Kým som èakal na pastierov, poobzeral som sa, ktorá z dedinských dievèat má postavený pri bráne máj. Keï som mal šestnás• rokov, aj sám som sa zúèastnil stavania mája. V nede¾u pred Turicami, bola odpus• v Žarnove. V škole sme sa s chlapcami dohodli, že na odpus• pôjdeme na bicykloch. Cestou sme v péderskom lese, ktorý užívali našinci, vyhliadli stromy, ktoré sme sa rozhodli postavi• dievèa•u, ktoré sa páèilo nášmu kamarátovi Lacovi. V sobotu však prišla ve¾ká búrka. V noci potom, kedy sme sa vybrali do lesa pre máje, svietil mesiac. Museli sme si obu• gumené èižmy. K cie¾u sme sa aj tak dostali iba ok¾ukou, nako¾ko na kratšej ceste bolo ve¾a blata. Dovtedy zapadol mesiac a zavládla hlboká tma. Nenašli sme vytypované stromy. Vybrali sme si iné. Väèšie. Ukázalo sa, že do dediny dokážeme odnies• iba jeden z nich. Aj tak, kým sa nám to podarilo bolo už ráno. Pri stavaní mája pri dome dievèiny nás prekvapil jej otec. Poradil, aby sme strom pripevnili nie drôtom, ale re•azou, ktorú nám dal on sám. Na druhé leto som sa na stavaní mája nezúèastnil, lebo som utrpel úraz pri stavbe železnice. Laco však našiel iných kamarátov a postavil dva menšie máje, vtedy už inému dievèa•u. Ing. Gabriel Köteles, Moldava nad Bodvou (preklad: redakcia)

A Szepsi Városi Önkormányzat 11. rendkívüli közgyûlése 2004. június 7.-én

1. Megnyitó. 2. „Mentsünk életet…” nonprofit szervezet alapszabályának és alapítólevelének jóváhagyása. 3. Az inkubátorház közös finanszírozása. 4. Ingatlan eladása. 5. Anyagi beruházás jóváhagyása. 6. Vita. 7. Határozati javaslat. 8. Zárszó.

2004 / 5 - 6

Röviden

„Május 9-én a második világháború helyi áldozataira emlékeztek Szepsiben. A temetõi emléktábla megkoszorúzásán részt vett Bauer Edit, az MKP parlamenti képviselõje is.” (Foto -hp-) ••• Ajándékkönyvek a könyvtárban Közel hatszáz új könyvvel gazdagodott a Kassai Városi Ifjúsági Könyvtár (Knižnica pre mládež mesta Košice - KMK) állománya. A szellemi táplálék ezúttal ajándékként került a könyvtárba. A Szlovák Takarékpénztár (Slovenská sporite¾òa) a 120 000 Sk értékû ajándékot, amelyet a Kalligram kiadványaiból állítottak össze, május 20.-án adta át az olvasóknak. A könyvtár az ajándékkönyvekbõl kiállítást rendezet. A mintegy 300

V krátkosti 9. mája 2004 si na moldavskom cintoríne pripomenuli obete II. svetovej vojny. Na kladení vencov sa zúèastnili aj dvaja poslanci NR SR – Edit Bauer a László Köteles.

• • • 20. mája prevzala Knižnica pre mládež mesta Košice knižný dar Slovenskej Sporite¾ne v hodnote vyše 120 tisíc Sk. Knihy sú z dielne vydavate¾stva Kalligram (súèasná spoloèenskovedná a krásna literatúra diel slovenských, srbských, èeských a maïarských autorov a niektoré diela Sándora Máraiho v slovenskom preklade). Knihy budú k dispozícii èitate¾om v centrálnej požièovni na Tajovského ulici è. 9 a na väèších poboèkách knižnice.

• • • Okrúhle výroèie 40 rokov vzniku oslávilo Centrum vo¾ného èasu CvrÈek v Moldave nad Bodvou 28. mája. V slávnostnom prejave riadite¾ka CVÈ p. Mária Tóthová priblížila prítomných históriu inštitúcie ako aj jej súèasnos•. Organizácia vznikla ako Dom pionierov a mládeže v roku 1964. Od tej doby prešla mnohými zmenami. V pohybe èasu sa menil názov, budovy, riaditelia aj pracovníci. Nie však náplò práce, lepšie povedané poslanie tých ¾udí, ktorí tu pracovali s de•mi a mládežou.

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE magyar és 300 szlovák könyv között megtalálhatjuk Márai Sándor szlovákra fordított mûveit a kortárs magyar és szlovák írók több mûvét, valamint jó néhány társadalomtudományi mûvet. A könyvek Tajovský utcai központi kölcsönzõben és a könyvtár nagyobb fiókkönyvtáraiban lesznek hozzáférhetõk. - hp ••• Ünnepelt a Szepsi Szabadidõközpont Fennállásának kerek, negyvenedik évfordulóját ünnepelte május 28.-án a Szepsi Szabadidõközpont (TÜCSÖK - Centrum vo¾ného èasu CVrÈek). A valamikor, még 1964-ben, „úttörõházként“ alakult intézmény valódi ünnepi mûsorral mutatkozott be. Az egyórás

Részlet a Szabadidõközpont ünnepi mûsorából (Fotó Halász Péter) Dnes je CvrÈek moderným strediskom pre deti a mládež. Pracuje tu 6 interných a nieko¾ko dobrovo¾ných pracovníkov, ktorí sa venujú vyše 350 de•om a mládeži v 25 krúžkoch z oblasti kultúry, prírodovedy, športu, techniky a spoloèenských vied. CvrÈek organizuje aj príležitostnú èinnos•. Vznikajú tu nové tradície – CvrÈek a slávici, CvrÈkoviny, Detský Silvester a iné. Pokraèujú aj v cez roky osvedèených podujatiach ako sú Mestská atletická olympiáda, prímestské letné tábory a iné. Na hodnotnom kultúrnom programe, kde vystúpili taneèné skupiny Hip-Hop, Floorrakers, malí divadelníci a ïalšie talenty, sa okrem bývalých pracovníkov CVÈ, zúèastnil aj primátor mesta a viacerí poslanci MZ.

• • • 29. mája sa vo ve¾kej sále MsKS predstavili traja kandidáti SMK na europoslancov – Edit Bauer, József Berényi a Árpád Duka Zólyomi.

• • • Netradièným spôsobom upozoròuje na svoje práva moldavská žeriavnièka Z. Cinge¾ová (v komunálnych vo¾bách neúspešná kandidátka na post primátora za stranu ROSA). Pred hlavným vstupom do firmy US Steel Košice drží hladovku. Tvrdí, že bola fyzicky a psychicky zastrašovaná zo strany zamestnávate¾a a žiada vyšetrenie útoku proti jej osobe.

mûsorban fellépett a „Hip-Hop” leány tánccsoport, a szinte akrobatikus ügyességû „Floorrakers” fiúcsoport, bemutatkoztak a bábosok a tornászszakkör a tehetségkutató „Talentárium” verseny legjobbjai és a táncdal fiatal tehetségei is. Miro Gábor a kosárlabdaszakkör tehetséges tagja a labdával bûvölte el a közönséget. Említést érdemel a két fiatal tehetséges mûsorvezetõ, Danka Ujcóová és Šimko Dávid teljesítménye is. A Szepsi Szabadidõközpont 350 gyermeknek és fiatalnak nyújt szórakozási és kibontakozási lehetõséget a maga 25 szakkörében. A már említetteken kívül sikeres a természettudományi a számítógépes és a sportszakkör is. - hp ••• Május 29.-én a Szepsi Városi Mûvelõdési Központ nagytermében Közösségi Fórumon mutatkozott be az MKP európai uniós három képviselõjelöltje – Bauer Edit, Berényi József és Duka Zólyomi Árpád. ••• Június 27.-én kezdõdnek a VII. Szepsi Napok. A részletes elõzetes mûsort a szlovák szövegben közöljük. Az idén lesz koszorúzás, ünnepi képviselõtestületi gyûlés, borkóstoló, hegymászó-fal, mazsorett csoportok mûsora, Dob-show, diszkó-éjszaka, Bódva Kupa Nemzetközi Futóverseny, mesterségek vására, Park Cirkusz, fúvószenekar, country-zene, tûzijáték, ökumenikus istentisztelet, térzene és dixieland.

Predbežný program VII. Dní Moldavy: 27. júna Budulovský parkúr 1. júla 16.00 hod. - Rómske talentárium 2. júla 15.00 hod. - Spomienka na krá¾a vín – kladenie vencov k pamätníku Szepsi Laczkó Mátého 16.00 hod. - Slávnostné zasadnutie MZ, 18.00 hod. - Otvorenie Múze vína - Horolezecká stena 19.00 hod. - To najkrajšie na úvod – vystúpenie mažoretiek a mládežníckej dychovky, - Taneèná škola Fokus - Groovehouse – vystúpenie populárnej maïarskej skupiny - Hair – muzikál - Bubnová show - Twister disco-night 3. júla 09.00 hod. - Beh o pohár Bodvy 09.00 hod. - Remeselný trh 09.00 hod. - Vinfest 10.00 hod. - BÖK – futbalový turnaj 13.00 hod. - ARÉNA na námestí - Krajovinky – prezentácia partnerských miest 14.00 hod. - Cirkus PARK 17.00 hod. - Dychovka Štós 19.00 hod. - Las Vegas – vystúpenie èeskej skupiny 20.00 hod. - KANTRIJÓ – country kapela z MR 21.00 hod. - Bankomat – sú•až stredoškolákov 22.00 hod. - Ohòostroj - Námestie je naše 4. júla 10.00 hod. - Ekumenická Bohoslužba 15.00 hod. - Promenádny koncert v parku 16.00 hod. - Vystúpenie žiakov ZUŠ 19.00 hod. - Dixieland band – kapela z Miškolca.

13

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE (Folytatás a 2. oldalról)

25 éve történt Mivel az én meggyõzõdésem az volt, hogy legjobb, ha a gyerek már óvodás korban is az anyanyelvén ismeri meg elõször a környezõ világot, a járási iskolaügy képviselõihez fordultam kérésemmel. Ott ismét az elõbb leírt módon próbáltak meggyõzni igyekezetem feleslegességérõl. Megmagyarázták, hogy ezt a városi iskolaügyi bizottságnál kell kérelmezni, mert õk az óvodák fenntartói. A járási hivatal egyik dolgozója még azt is javasolta, hogy adjak be írásbeli kérvényt a Városi Hivatalba. Ezt én meg is tettem. Néhány sürgetés után, vagy öt hónap várakozás után, postán hivatalos levelet kaptam a Szepsi Városi Nemzeti Bizottságtól, melyben tudomásomra hozták, hogy az iskolaügyi bizottság egyetért egy magyar tannyelvû óvodai osztály megnyitásával, ha legalább 16 szülõ oda íratja be gyermekét. Megbetegedésem után nejem a fiunkat beíratta sz. 1. számú Óvodába, amely legközelebb volt a munkahelyéhez. Ott csak még egy szülõt érdekelte a magyar tannyelvû óvoda. Nem éreztem magamban annyi erõt, hogy megszervezzem a szülõket, akik érdeklõdtek a magyar óvoda megnyitása iránt. Ezért, segítségért Nagy Jánoshoz fordultam a magyar tannyelvû iskola akkori igazgatójához. Õt jól ismertem, mert 1959k-ben Tornagörgõn nálunk kezdte a tanítói pályafutását és a Szepsi Mezõgazdasági Iskolában néhány évig együtt tanítottunk. Õ az üggyel nagyon egyetértett és megígérte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy minél elõbb megnyílhasson Szepsiben a magyar tannyelvû óvoda. Rövid idõn belül összegyûjtötte a kellõ

számú szülõi aláírást. Tárgyalt a VNB-n, a JNBn, az óvodák igazgatónõivel. Sikerült megnyerni Katarína Gállová a 2. számú Óvoda igazgatónõjének a jóindulatát, aki lehetõvé tette, hogy az épületben 9. osztályként mûködjön a magyar nyelvû óvodai osztály. Szepsiben az elsõ magyar nyelvû óvodai osztály 1979. május 15.-én nyílt meg Képes Elemérné és Tamás Irén vezetésével. Ez az osztály a szlováknyelvû óvodákkal egy igazgatóság alatt mûködött, de képes volt helytállni. Sõt, tovább fejlõdött. 1981. október 1.-én megalakult a második magyarnyelvû osztály is. Tovább bõvült az óvónõk száma. Ide jött tanítani Kovács Lászlóné és Köteles Ágostonné. Az 1985/86-os tanévben a magyar osztályokat már 62 gyermek látogatta. 1987. január 15.-tõl a magyar nyelvû osztályok önállósultak. Az igazgató Köteles Ágostonné lett. "Az emberiség legfõbb értéke a bölcsõben van letéve" jelszó jegyében folyt az eredményes munka. Az óvoda történetében kiemelkedõen sikeres volt az 1989/90-es tanév, amikor a magyarnyelvû nevelésben 78 gyermek vett részt. Ilyen létszám mellett meg kellett nyitni a harmadik osztályt is. A munkakörülmények ideálisan alakultak. Mindhárom osztályban hasonló korú gyermekekkel lehetett foglalkozni. Ekkor az óvoda igazgatónõje Köteles Ágostonné volt. A további óvónõk: Tamás Irén, Palcsik Károlyné, Mártha Éva, Képes Elemérné és Kovács Lászlóné. Az 1990-es évek elejére jellemzõ volt az igazgatónõk cseréje. 1990. február 1.-tõl Kovács Lászlóné, az 1991/92-es tanévtõl Képes Elemérné látta el ezt a funkciót. Közben csökkenni kezdet a beíratott gyerekek száma. Az 1994/95-ös tanév elejére a létszám

(Folytatás a 4. oldalról)

Felébredt emlékek

Közben az erdész úr a kútnál mosogatni kezdte a véres kezét, de elõbb még megfenyegette vele a cigányt, hogy: - Az anyád Istenit, ezért kötél jár a nyakadra! Jócskán beesteledett, mire a két csendõr kibiciklizett. Az idõsebbik, egy õrmester, nálunk, petróleumlámpa mellett folytatta a kihallgatást. Jelen volt az erdész úr is, és ott volt a bûnjel, a kés, amely a sérülést okozta. A másik csendõr egyenként vezetgette elõ a csapat tagjait. Elsõnek a késest, akire rámutatva kérdezte az õrmester: - Õ volt? - Õ. - felelt az erdész. - És hogy történt? Õ támadott? - Hát, támadni nem támadott, csak ellenszegült.- És a kezét szándékosan vágta meg? - Én azt nem tudom, én csak el akartam tõle venni a kést és õ nem engedte. - Vagyis - írta az õrmester - dulakodás közben, az erdész úr a kezén megsérült. - Köszönöm, több kérdésem nem is lesz az erdész úrhoz. Tessék itt aláírni és elmehet. A csendõr még sorra felvette a delikvensek adatait. Kiderült, hogy mindnyájan szepsiek.

14

A késest, emlékszem, Ribár Ignácnak hívták. Aztán volt köztük egy süketnéma, Ribár József, akit megcsodáltam, mert mindük közül, egyedül õ tudott írni. Vele a csendõr csak írásban komunikált. Rajtakívül aztán ki-ki odapingálta a jegyzõkönyv alá a maga két-három keresztbõl álló szignóját, és ezzel az ügy lezárult. Az õrmester aztán elõvette ezüstössen csillogó cigarettatárcáját és sorra kínálta az egész csapatot. Nem is maradt neki sok benne, mert mindegyikük rágyújtott. Kis idõ múltán így szólt a megnyugodva pöfékelõ társasághoz: - Most pedig szedjétek a cókmókjaitokat és elmehettek. Azt hiszem, ilyen emberséges szavakat a mai romák se hallanak gyakran, csendõrök szájából. Nem is vártak sok biztatást, hanem boldogan vágtak neki az éjszakának. A csendõr utánuk nézve, még azt mondta apámnak: - Tõkei úr biztosan elvárta volna, hogy felakaszttassam õket, de én nem látom okát bármiféle büntetésnek, hiszen a szerencsétlenek csak igyekeznek valahogy életben maradni. Hát ilyenek is akadtak a hírhedt kakastollasok között. Mikó István, Áj

5 - 6 / 2004 61-re csökkent. Így akkor már csak két vegyes osztályt lehetett szervezni. Sajnos a gyerekek létszáma tovább apadt. Az 1997/98-as iskolai évben már csak 45 gyermek látogatta a magyar tannyelvû óvodát. A Szepsi Magyar Tannyelvû Óvoda további sorsa az itt élõ fiatal magyar szülõk kezében van. Mindenkit csak bátorítani tudok a gyermekvállalásra. "A bölcsõben a jövõnk." A Szepsi Óvodában szinte megalakulásától komoly társadalmi-kulturális munka folyik. Önállóan szerepelnek minden évben olyan városi rendezvényeken, mint például az álarcos délután, Mikulásvárás, Karácsonyvárás, Anyák Napja, Gyermeknap. Évente rendeznek nyilvános mûsorokat a beiratkozáskor és az óvodában való járás befejezését jelentõ ballagáskor. Rendszeresen szerveznek szavalóversenyt, rajzversenyt, népdalversenyt, sportnapot. A magyar óvoda életében nagyon jeles nap volt 2000. június 2., amikor Szlovákia környezetvédelmi minisztere Miklós László látogatta meg az óvodát annak elismeréseként, hogy az évi tervet környezetvédelmi célkitûzések szövik át. A mindennapi foglalkozásokat a környezet ápolásának és a természet védelmének a témai szövik át. Emlékezetes nap volt az óvodások életében 2000. november 23. is. Ekkor Csáky Pál miniszterelnök-helyettes látogatta meg az óvodát. Nagy jelentõségû nap volt még 2001. szeptember 27. Ekkor került sor a faragott fából készült játékokkal felszerelt játszótér átadására. Az ünnepségen jelen volt a fafaragó Pekár József és Luboš Pastor mérnök, az akkori járási elöljáró is. Köteles Gábor mérnök, Szepsi

SZEGÉNY APÁM Gondok között küszködött, mint olyan sokan mások, Érték bajok, sérelmek és megaláztatások, A verejték nagyon sokszor omlott a homlokán, Míg a mindennapit elõteremtette apám. Megváltásszámba ment nála szinte, a nagy eset, Mikor a gróf úr uradalmán kerülõ lehetett: Puskával járta az erdõt, gerle búgott a fán... Sajátjaként õrizte az uradalmat apám. Emberség és kötelesség: két kemény malomkõ, Erdõõri mivoltában, e közt õrlõdött õ: Hasonszõrû rászorultak jöttek nap-nap után, Fájó szívvel, de muszáj volt, ûzte õket apám. Jött a háború vihara, majd a fogolytábor, Hosszú, nehéz raboskodás a családtól távol, Ahogy végre hazakerült, nem várta Kánaán, Gürcölhetett, mint azelõtt, továbbra is apám. Pihen most már jó pár éve, elpihent örökre, Ott jártomban, könnyem potyog az õt fedõ rögre: Életében mondtak olykor rosszat is róla tán, Pedig tiszta, jó szándékú ember volt az apám. Mikó István, Áj

2004 / 5 - 6 (Pokraèovanie zo strany 10.)

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

Zo spomienok na moldavských obèanov židovského pôvodu

Nikto nezostal bez strechy nad hlavou. Smerom k synagóge býval rabbi Tannenbaum, Móric Kaufmann, krajèír a sakter, ktorý ak sa dobre pamätám volal Beinhorn. Na mená viacerých sa už ani nepamätáme. V „Krivej“ ulièke býval Lazarovics, ktorého dcéra chodila som mnou do jednej triedy a bola to ona, ktorej správa o smrti sa dostala ako prvá do Moldavy. V tejto ulièke žili aj dve krajèírky, na ktorých mená sa pamätajú možno iba tí, komu v detstve ušili nejaké šaty. Býval tu aj dr. Fried s manželkou a s dcérou. Bol známy svojou ¾udskos•ou a vynašiel sa aj v naj•ažších situáciách. Jeho dcéra sa tu vydala a dožila sa vysokého veku. Pochovaná je na moldavskom cintoríne. Na hlavnej ulici žilo viac židovských rodín. Deutschovci vlastnili pekáreò. Otec, matka a dve dcéry. Z táborov (Folytatás a 15. oldalról)

sa vrátila iba jediná, mladšia dcéra, ktorá sa potom vys•ahovala do Talianska. Mäsiar Friedmann zmizol spolu s malým vozíkom a drobnými koòmi. K ujovi Móricovi Rosenbergovi sme chodili kupova• šatstvo. Mal štyri deti: rojèivá Aliz a múdru Mettu. Tá bola moja priate¾ka. Ujo Móric mal aj dvoch synov – Teodora a Laciho. Stali sa obe•ami holocaustu. Teta Sára a dve dievèatá sa vrátili domov do vyrabovaného domu. Teta patrila medzi optimistov, ktorí zaèali chodi• po domoch a h¾adali si svoje veci. Èasom to vzdali. Ods•ahovali sa do Izraela. Kto by vedel poveda• èo pracovalo v ¾uïoch, keï niektorí nechceli ani vidie• starý domov odkia¾ ich vyhnali, iní sa pokúšali o návrat. Ako bratia lekári, Béla a František Kleinovci. Sestry, ktoré vyrábali

klobúky, na ich mená sa už nepamätám. Zo zahmlenej minulosti sa vynárajú mená – Guttmann, Altmann, Liebermann, Eisen, Frieder, Haas, Felberbaum, Buxbaum. Ich mená zostali, ale kto pozná ich osudy? O dvoch našich židovských spoluobèanoch vieme aj podrobnosti: dr. Samuel Wohl bol právnikom. Je tu aj pochovaný. Benjamin Gross sa spolu s manželkou úspešne skrývali pred fašistami a po vojne sa vrátili domov. Oboch synov však stratili. Nikdy nepomýš¾ali na pomstu. Prispôsobili sa a snažili sa preži• v tej spoloènosti, o ktorej dobre vedeli, že žije pretvárkou. Vydržali a pomáhali vydrža• aj ostatným. Ubehli desa•roèia plné poníženia, panovaènosti. Raz to musí skonèi•. Sarolta Gyõriová (preklad redakcia)

Hevenyészett zsidó kronológia

Az utca másik oldalán a Klein lányok: Margit és Panna kis élelmiszer üzletet tartottak fenn. A világégés után Panna hazakerült, de elment az ország másik részére családot alapítani. Egy házzal odébb originál zsidó kereskedõház volt. Rottenbergeréknek edényüzletük volt, amelybe az akkori törvények szerint keresztény felügyelõ került. Állítólag Nóri Kassán vészelte át az üldöztetést, de nem támadt honvágya Szepsi után. A szomszéd üzlet tulajdonosa Bódner Jenõ, akit a zsidó neve szerint mindenki Jidunak szólított, vadonatúj ifjú menyecskével tért vissza, próbálta beindítani az üzleti életet, de feladta és elment. A ház udvarában csendes, szerény varrónõ húzódott meg. Weisnének a férje és a kisebbik fia veszett oda. Egy idõ múlva õk is eltûntek. Haza sem tért többé a Szenczer házaspár, akinek benzinkút volt a házuk elõtt. A rozsnyói út felé fordulva, kicsi kunyhóházacskában lakott Weiss suszter. Eltûntek õk is, a közös udvaron pékség volt, Sobermannék is füsté váltak. A híd közvetlen közelében áll a Poltzer ház. Lakói már a múltban elmenekültek. A zsinagóga felé vezetõ utcában, bokorban álltak a zsidó házak. Tiszteletreméltóan törõdtek a hittestvéreikkel. Senki nem maradt fedél nélkül.

Itt lakott a rabbi: Tannenbaum, Kaufmann Móric szabó, a sakter: emlékezetem szerint Beinhorn. A bõrös, akinek a neve feledésbe merült, mint több másé. A párhuzamos „Görbe” utcában lakott Lazarovics. A lánya velem járt egy osztályba, és az õ halálhíre érkezett meg elsõnek hozzánk. Két varrónõ is lakot abban az utcában egy fél házacskában. Lehet, hogy a nevükre már csak azok emlékeznek, akiknek valaha – gyerekkorukban – ruhát varrtak. Ebben az utcában lelt újra otthonra dr. Fried a feleségével és a lányával. Emberséges orvos volt, feltalálta magát a szorult helyzetekben is. A lánya újra legyökerezett Szepsiben, magas kort ért meg, itt nyugszik a temetõben. A Fõ utca eme részén több zsidó család élt egymás szomszédságában. A Deutsch családnak péksége volt. Apa, mama és két lány. A világégésbõl a kisebbik lány került ki élve, aztán õ is kivándorolt Olaszországba. A kóser mészáros, Friedmann, eltûnt kicsi kocsijával és törpe lovacskájával együtt. Rosenberg Móric bácsihoz jártunk textilnemût vásárolni. Négy gyermeke volt: az ábrándos Aliz és a józan Metta. Õ volt a barátnõm, hasonlóak voltunk. Móric bácsi és két fia, Teodor és Laci odaveszett.

Sári néni és a két lány hazakerült – a kirámolt házba. Nem Sári néni volt az egyetlen, aki házalni próbált, keresve hajdani berendezési tárgyaikat. Aztán feladták, Izraelbe távoztak. Ki tudná megmondani, mi készteti az embereket a döntésre. Valaki látni sem akarja azt a helyet ahonnan elûzték, valaki próbálkozik újra kezdeni, de végül elmenekül. Mint a két orvos testvér: Klein Béla és Ferenc. A két lánytestvér, akik kalapot készítettek, de a nevük úgy eltûnt, mint a kalap. Nevek bukkannak elõ: Guttmann, Altmann, Liebermann, Eisen, Fieder, Haas, Felbermaum, Buxbaum. A városban megtalálható nevük és zsidó megjelölésük, de ki tud róluk? Kettõrõl biztosan tudunk: dr. Wohl Sámuel ügyvédrõl, aki ebben a földben nyugszik, és Gross Benõrõl, aki sikeres rejtõzködés után hazakerült feleségével együtt, de két fiuk odaveszett. És soha nem forraltak bosszút senki ellen. Beilleszkedtek a képmutató új világba, amelyrõl jól tudták, hogy hazug. De igyekeztek elviselni, sõt próbáltak másokat segíteni, hogy õk is elviseljék. Évtizedek teltek el tele bántással, hatalmaskodással. Ennek véget kell vetni egyszer. Gyõri Sarolta

15

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE

5 - 6 / 2004

Pünkösdi emlékek A kalendáriumban Pünkösd hét héttel Húsvét utánra esik. Vagy a tavasz végére májusban, vagy a nyár kezdetére júniusban. Erre az ünnepre már virágzanak a kiskertben a kora nyári évelõ virágok, a liliomok és a rózsák. A rétek virágtengerré változnak. Virítanak a margaréták, tüzecskék, harang-virágok és még egy sor egyéb virág. A mezõkön is kinyílnak a szerénykedõ búzavirágok és a hivalkodó pipacsok is. Pár évvel ezelõtt még könny szökött a szemembe, amikor az 50-es fõúton haladva megláttam a Bercs pataktól Torna felé azt a keskeny virágzó pipacsok alkotta vörös sávot, melyet nem irtott még ki a vegyszeres növényvédelem. Az 1940-es években és az 1950-es évek elején szülõfalumban, Tornaújfaluban még magángazdálkodás folyt. A pünkösdi idõszakra felgyülemlettek a mezei munkák. Fontos volt a burgonya, a kukorica, a takarmányrépa gyomtalanítása, kapálása, egyelése. Be kellett fejezni a sûrûn vetett rozsban, búzában, árpában és zabban a kellemetlen gyomok irtását. Falunkban fõleg az aszatot irtották, amit gurdonynak neveztek. Az irtási folyamatot pedig gurdonyozásnak hívták. Ezt kb. 2 m hosszú, könnyû és egyenes nyélbe erõsített, jellegzetesen kiképzett késszerû eszközzel, a gurdonyozóval végezték. Ha a Pünkösd június elején volt, sokszor esedékes volt már a lóhere elsõ kaszálása is. Ennek szárításánál és begyûjtésénél a háziasszonyok is besegítettek. Anyám özvegyasszony korában is nagyon sok munkát végzett. Már hajnalban kalácsot dagasztott, megfejt, ellátta az állatokat, a kemencében fûtött, tésztát sikált. Mivel ebben az idõszakban nagyon jól tejeltek a tehenek, a kalácstésztába bõven adagolta a vajat és a tejfelt. Sütött 6 - 7 túrós lángost, 3 tepsi túrós bélest, 1 - 2 tepsi túrós kalácsot, 2 - 3 fonott kalácsot, 3 4 kisebb kerek kalácsot a pásztoroknak, és több tepsi süteményt, rendszerint Kossuth kiflit. Fõzött egy nagy fazék töltött káposztát. Levágott és megkopasztott egy elõre kiszemelt jó nagy tyúkot a pünkösdi ebédre. A ház úttól és udvartól való oldalán a fal alját

átmeszelte fekete Kindrusszal. A maradék anyaghoz öntött vizet, tett bele fahamut és ezzel végigmeszelte a fal alját az istálló és a kamarák elõtt. A felsorolt falak alatt mindenütt volt töltvény. Ezeket is mind kicsinosította, úgy, hogy végigerezgette egy rongycsutakkal, melyet felhígított tehénürülékbe mártogatott. Kitakarította a pitvart, ahol a kemence is volt, és ennek vert padlóját is beeresztgette. A lakóhelyiségek kitakarítása után anyámnak szokása volt bevinni néhány zöld gallyat. Ez a szokást valószínûleg a görög katolikus környezetbõl hozta magával. Amíg Bencsik Sándor volt a községben a plébános, Pünkösdhétfõn csak a leányegyház templomában, Zsarnón tartott misét. Ilyenkor anyám a horváti görög katolikus templomba irányított bennünket. Az fel volt díszítve zöld gallyakkal. Gyermekkoromban nagyon kedveltem a pünkösdi ünnepeket. Mindig azt kívántam, hogy jó idõ legyen. Ministrálgattam, és a délutáni litánia után az esperes úr azt szokta mondani: "Ez is meg volt, még sincs este. Inasok gyertek velem sétálni!" Az ilyen séták alkalmával bebarangoltuk a Várhegy minden zugát. Sokszor még a horváti Ubocson is kószáltunk. Az esperes úr pedig folyton mesélt a növényekrõl, madarakról, állatokról. A Várhegyrõl, vagy az Ubocsról gyakran a legmeredekebb lejtõn ereszkedtünk le. Ilyenkor az esperes a leggyakrabban a magyarok bejövetelének történetét mesélte. A meredek lejtõrõl a Vereckei-hágó jutott az eszébe. Máskor, amikor a Mérõ-pallón a Bódva és az Újásás összefolyásánál bóklásztunk, az öreg fûzfákra felfutó vadkomló liános õserdõre emlékeztetett. Az esperes rendszerint bele is kezdett Tarzan kalandjainak elbeszélésébe. Olyan Pünkösdre is emlékszem, amikor fürödtünk is a Bódvában, fejeseket ugráltunk a Mérõ-pallóról. Pünkösd elsõ napján, reggel, nagyon szívesen végeztem az állatok kihajtását. Elvittem a gulyásnak a csordásnak a kondásnak és a libapásztornak az anyám által elõzõ napon sütött kis kerek kalácsot, amit õk rendszerint a nyakukba kötött abroszban helyeztek el. Amíg a pásztorok érkezésére vártam,

jól szétnéztem, vajon kinek a kapujában és milyen májusfa van állítva. Tizenhat éves koromban már magam is részt vettem a májusfa állításában. Pünkösd elõtt, vasárnap, Zsarnón volt a búcsú. Ilyenkor oda jártunk templomba. Egyik alkalommal, szombaton a búcsú elõtt, az iskolából jövet, László nevû iskolatársam javasolta, hogy a zsarnai búcsúra kerékpárral menjünk és induljunk el korábban. Igy is tettünk. Útközben pontosította a tervet - végig megyünk Zsarnón, leereszkedünk a Puszta-szõlõn és szétnézünk a falunkbeliek által használt Péderi erdõben. Keresünk két szép nyírfát, melyeket majd másnap éjjel kivágunk, hazaviszünk és beállítjuk Bözsiék házához. Pünkösd szombatján nagy zivatar vonult át felettünk. Nagyon sok esõ zúdult a vidékre. Estére elvonultak a felhõk. Az égbolton ragyogott a Hold. Sötétedés után gumicsizmát húztunk, magunkhoz vettünk egy baltát és elindultunk. Mivel a Csapáson nagy volt a sár, a Vass házánál letértünk a Pást felé. A Cigányhídon áthaladva jobbra kanyarodtunk a Lélantok felé. A Kissasokhoz érve kénytelenek voltunk a Sasi patakon átgázolni, és a legelõn folytatni utunkat. Felmentünk egészen a Csokás tetejére, onnan a Péderi erdõbe. Akkorra már lenyugodott a Hold. A sötétben nem találtuk a kiszemelt fákat, így aztán másikakat vágtunk ki. Ezeket egyedül nem bírtuk elcipelni, és ezért az egyikrõl lemondtunk. Mire a Bözsiék házához értünk, már kezdett virradni. Ahogy a fa felállításával küszködtünk, észre sem vettük, hogy mellettünk áll a Bözsi apja. Nyugodt, halk szavú ember volt. Ahogy felmérte a helyzetet, megkért, vigyük át a májusfát a nagykapu másik végére és ott, a már korhadó kapuoszlophoz kössük hozzá nem az általunk hozott dróttal, hanem azzal a lánccal, melyet õ hozott elõ. Segített is odaerõsíteni a májusfát a kapuhoz. A következõ éven már nem vettem részt a májusfaállításban, mert balesetet szenvedtem a vasút építésénél. László azonban más fiúkat szervezett be és két kisebb fát állított Klárinak. Köteles Gábor mérnök, Szepsi

ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Regionálny dvojtýždenník. Regionális híradó. Reg.è.: OkÚ 1/92, Vydáva/Kiadja: Mestský úrad v Moldave nad Bodvou, Školská 2. Vedúci redakènej rady: PhDr. Peter Halász. Technický redaktor: Pavel Stromp. Telefónne spojenie cez MÚ Moldava nad Bodvou - 055/488 02 13, Fax: 055/460 32 21 Tlaè: Vienala, Košice - Kassa, Moldavská 8/A, tel.: 055/78 98 711.