a Szentkirályszabadjai Református Egyházközség
Missziói munkaterve 2006.
„Gondoljátok meg, mi történik veletek!” (Hag 1:5)
1/11
I. TEOLÓGIAI ALAPVETÉS Vezérige: „Gondoljátok meg, mi történik veletek!” (Hag 1:5) Ez az eszméltető felszólítás Haggeus próféta könyvében található. Haggeus, Zakariás és Malakiás könyve az Ószövetség utolsó három irata. Mindhárom abba a korba vezet vissza, amikor a hosszú babiloni fogságból (Kr. e. 587-538) a zsidó nép visszatérhetett földjére, és megkezdhette az ország újjáépítését. Ezt az tette lehetővé, hogy Kr. e. 539-ben Círus perzsa király elfoglalta Babilont, és a következő évben kiadta híres rendeletét, mellyel a deportált népeknek megengedte a hazájukba való visszatérést, sőt templomaik újjáépítését is. A zsidók három hullámban tértek haza. Legelőször 538-37ben. Ekkor érkeztek a legtöbben. Hazatérve azonnal nekiláttak a munkának, és lerakták az új templom alapkövét. Tovább azonban nem jutottak, mert viszály támadt köztük és a félig zsidó-félig pogány samaritánusok közt (Ezsd 4). A munka már 17 éve állt, amikor Kr. e. 520-ban megjelent Haggeus próféta, és Isten akarataként hirdette, hogy a félbemaradt templomépítést folytatni kell. Haggeus a nevével fémjelzett könyv szerint négyszer közvetítette ezt az isteni üzenetet a népnek. A legelső üzenet a 6. hónap első napján (a mi időszámításunk szerint augusztus 29-én) hangzott el. A hónap első napja újhold, s mint ilyen, ünnepi áldozati alkalom volt (4 Móz 28:11). Haggeus tehát egy nagy, ünnepi gyülekezet elé állt ki ezen a napon. Ekkor hangzottak el az első üzenet talán legfelejthetetlenebb szavai, a fő mondanivaló: „Gondoljátok meg, mi történik veletek!” A hallgatóknak három dolgot kellett végiggondolniuk: egy ellentmondást, egy összefüggést, majd egy ígéretet. Az ellentmondás az, hogy ők, akik hazatérésükkor oly lelkesen fogtak hozzá a templom újjáépítésének, egy ideje már csak húzzák-halasztják a munka folytatását. Vallásos indoklás mögé bújva azzal mentegetik magukat, hogy „nem jött még el az ….. ideje.” Egyrészről érthető az óvatosságuk, hiszen a samaritánusokkal való viszálynak az lett a vége, hogy azok feljelentették őket, és a templomépítést a perzsa király egy időre leállította. És az is igaz, hogy a hazatéréskor – és még utána is jó darabig – a gazdasági helyzet nehéz volt: nem volt elegendő élelem és ruha, és az árak is egyre emelkedtek. De ha valóban annyira rossz a helyzet, akkor hogyan lehet, hogy maguknak viszont pompás házakat építenek? Ezért szólt hozzájuk az ÚR Haggeus próféta által a következő szavakkal: „Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje… Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever?” (Hag 1:2-4) Ez az az ellentmondás, amit legelőször meg kell gondolniuk. Ezek a leleplező isteni szavak nyilvánvalóvá teszik, hogy mi a templomépítés félbehagyásának igazi oka: az, hogy elkényelmesedtek, önzővé váltak, és megszűnt az áldozatkészségük. Más szóval: az ÚR háza azért nem épül, mert mindenki a maga háza építésével-szépítésével van csak elfoglalva. Azt is meg kell gondolniuk, milyen összefüggés van az ÚR házának építése és saját házaik építése között. Az összefüggés az, hogy aki a saját házát az ÚR házának elhanyagolásával vagy annak kárára építi, annak nem lesz áldás a saját házán. (vö. Zsolt 127:1-2) Az ÚR azt szeretné, ha a saját házukat az Ő házával együtt építenék. Ez lenne az igazi! Hát nem jobb lenne? Aki azt gondolja, hogy nem, az gondolja át azt is, hogy mi történik vele. Az, hogy nincs áldás a munkáján. Mert hiszen az ÚRnak és az Ő házának elhanyagolásával számíthat-e az ember áldásra? Aki az ÚRtól és az Ő házától elfordul, az az áldástól fordul el. És nem pont ez történt velük, hogy elveszítették az áldást? Lehet, hogy felépítették a házukat, még faburkolattal is díszítették, ahogyan a fényűző paloták falait volt szokás, de nem lett belőle otthon. Lehet, hogy vetettek, de nem arathattak. Lehet, hogy sok pénzt kerestek, de kifolyt a markukból. Lehet, hogy sok mindent elértek, de nem lettek megelégedettek. Milyen megrendítő az áldás-nélküliség. Milyen megrendítő, ahogy Haggeus sorolja az ünnepi gyülekezetnek a mindennapi bajaikat: „Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. (…) Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam.” (6. és 9/a) 2/11
Keseregnek nap mint nap mindazon, ami velük történt. Pedig jobban járnának, ha kesergés helyett inkább gondolkoznának. Ha legalább egyszer belegondolnának abba, amit most helyettük maga az ÚR mond ki: „Ugyan miért?” És a választ is azonnal megadja: „Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak.” (9/b-11) Íme az összefüggés az ÚR házának építése és a saját ház, saját élet építése között. Ha az ÚR háza nem épül vagy leépül, az mindig szorosan összefügg azzal, hogy az emberek csak a maguk házát építgetik-szépítgetik. De fordítva is igaz: miért nem áldja meg Isten a szorgoskodó emberek munkáját? Azért, mert az emberek csak a saját házukkal törődnek, az ÚR házát pedig hagyják romokban heverni. Istentől azt kapják hát, amit érdemelnek. A mai posztmodern társadalmunknak is ez az egyik legjellemzőbb vonása: önzés, közöny a közügyek, közösségek iránt. Végül még egyet meg kell gondolniuk: egy ígéretet. Ezt is maga az ÚR mondja, és ez az utolsó szava. Ő ilyen: az utolsó szava mindig kegyelmet vagy ígéretet rejt magában. Mit ígér Haggeus prófétán keresztül az összefüggést felismerő és megrendült népnek? „Én veletek vagyok!” Ezt azonnal meg is tapasztalták, mihelyst ismét hozzáfogtak a templom újjáépítésének. Az történt ugyanis, hogy tőlük teljesen függetlenül megtalálták a perzsa királyi archívumban Círus király egykori szabadságlevelének másolatát. Ennek alapján pedig az új uralkodó, Dárius király nemcsak engedélyezte a jeruzsálemi templom újjáépítését, hanem még „állami segélyt” is biztosított hozzá (Ezsd 6:8-10). Ötszáz évvel később pedig másfajta módon is megtapasztalhatta a zsidó nép, hogy Isten velük van. Ez a tapasztalat minden addigit felülmúlt, mert Isten akkor már nem egy prófétán vagy államsegélyen keresztül volt velük, hanem személyesen – a názáreti Jézusban. És Benne, Általa kiterjesztette a Haggeuson keresztül adott ígéretét. Már nemcsak a zsidó népnek, hanem minden népnek, így nekünk is ígéri: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33).
II. A GYÜLEKEZET JELENLEGI HELYZETÉRŐL A szentkirályszabadjai református gyülekezet – hasonlóan a Balaton-felvidék legtöbb református gyülekezetéhez – nagy múltú, sok küzdelemben edződött, mára azonban a gyengülés és fogyás jeleit mutató egyházközség. A múlt egészen a XVI. századig nyúlik vissza, amikor a reformáció hatására a mi falunk is teljes egészében protestánssá lett, és első istentiszteleti helyként az akkor még egyetlen, árpád-kori eredetű szép templomot használták. Az ellenreformáció a helyi protestánsok számára is sok küzdelmet hozott, ezek azonban nemhogy gyöngítették volna, hanem öntudatos és tettre kész közösséggé formálták őket. Ennek legnyilvánvalóbb jele, hogy a XVII. században területet vásároltak, ahol kisebb-nagyobb templomépületek után felépítették a XVIII. században a jelenlegi templomot és parókiát. Ezeket folyamatosan bővítették, korszerűsítették. Látva ezen épületek nagyságát és szépségét, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mai pénzre átváltva több százmillió forint értékben áldoztak időt, energiát és pénzt elődeink. Később gyülekezeti iskolát is alapítottak, amelyhez tanítói lakást építettek. A pezsgő gyülekezeti élet fenntartásában a hívek áldozatkészsége mellett az egyházközség erdőinek és szőlőinek bevételei is sokat segítettek. A jelenlegi helyzet ehhez képest lehangoló. A gyülekezeti fenntartású iskola már fél évszázada megszűnt, sőt a közelmúltban az államosított majd leromlott állapotban visszakapott iskolaépületet is eladni kényszerültünk. A jelentős bevételt biztosító erdőket és szőlőket szintén elvették, illetve eladták elődeink. A többszáz férőhelyes templomban vasárnaponként átlagosan 25-en vagyunk. A helyi reformátusok létszáma is, áldozatkészsége is nagy mértékben megcsappant. A gyülekezeti élet fenntartásáról minden évben egyre kevesebben gondoskodnak: a 2001-es népszámláláskor magát reformátusnak valló 463 embertársunk közül legutóbb (2005-ben) mindössze 184-en. De közülük is 3/11
csak kb. 30-40-en vannak, akik több-kevesebb rendszerességgel és aktivitással részt vesznek a gyülekezet életében. Minden olyan plusz tevékenységben, ami túl megy az egyházfenntartói járulék minimumának befizetésén, és a szentesti istentiszteleten való részvételen, csak erre a kevés egyháztagra számíthatunk. Az ő nagyobb részük is idős, vagy idősödő, és ezért egyre jobban segítségre szoruló ember. Úgy tűnik tehát, hogy félbemaradt egy korábban lelkesen végzett és szép eredményekkel járó munka, és azóta minden romokban hever. Bizony sokat lehetne keseregni a jelenlegi helyzeten. De vajon ez segítene-e? Igénk ezért arra szólít fel most minket is, hogy a kesergés helyett inkább „gondoljuk meg, hogy mi történik velünk”. Tehát nemcsak azt, hogy mi történt – a múltban, hanem azt is, mi történik jelenleg. De úgy gondolkodjunk minderről, hogy ne hagyjuk ki Istent a számításból. Legyen benne Ő is a gondolatainkban. Mert csak ebben az esetben fedezhetjük fel a bajok igazi okát: a mi esetünkben is igaz ellentmondást, hogy bizony a magunk házának építgetése-szépítgetése miatt lemondtunk az ÚR háza (=egyház, gyülekezet) építéséről. Istennel számolva ismerhetjük fel a megrendítő összefüggést is, hogy mindaddig, amíg nélküle akarunk boldogulni, nem leszünk boldogok, mert ehhez az Ő áldása szükséges. De Istennel számolva ismerhetjük fel a biztató ígéretet is, hogy ha Hozzá fordulunk, akkor minden egyéb „RÁADÁSUL megadatik nekünk”. Ez a „ráadás” az áldás. Így tapasztalhatjuk meg, hogy az ÚR házának építése nemhogy nem akadályozza, hanem áldottá teszi saját épülésünket és építkezéseinket.
III. ÉVES (?) MISSZIÓI CÉL MEGHATÁROZÁSA (Az éves után azért tettem kérdőjelet, mert nem biztos, hogy pont egy év alatt lehet a kitűzött célt megvalósítani. Lehet, hogy kevesebb idő is elég, de az is lehet, hogy több szükséges.) Ebből következően úgy látjuk, hogy célként legelőször a következőt kell kitűznünk: „nekifogunk a munkának Istenünknek a házán (Hag 1:14). Isten házán itt most nem a templomépületet értjük, hanem a gyülekezetünket. Meggyőződésünk, hogy munkálkodnunk kell a gyülekezeten, ha azt szeretnénk, hogy Isten házává, „lelki házzá épüljön” (1 Pét 2:5) az itt élő emberek számára. Ez a fajta építőmunka sem „egyemberes”, és ezt a fajta építőmunkát is azzal kell kezdeni, hogy felmérjük a félbemaradt és „romokban heverő” (Hag 1:4) épületet. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindazokkal, akik csak „hallgatnak az ÚRnak szavára” (12. v.), és akiket csak „felindít az ÚR” (14. v.), felmérjük gyülekezeti életünk egyes területeit. Ennek segítségével azt szeretnénk elérni, hogy megfelelő képet tudjunk alkotni a további munkához. Hisszük, hogy egy ilyen felmérés nemcsak a jövő, hanem már a jelen számára is hasznos lehet, mert általa árnyaltabb kép tárulhat elénk gyülekezetünk jelenlegi helyzetéről. Ez az árnyaltabb kép pedig megmutathatja azokat az eddig elvégzett építkezéseket is, amelyeket a romok messziről nézve eltakarnak.
4/11
IV. FELADATAINK MEGHATÁROZÁSA
Ehhez célszerű és hasznos szem előtt tartani, hogy az újszövetségi gyülekezetek élete általában 5 területre terjedt ki:
1 5
2 4
3
1. Istentisztelet 2. Közösség 3. Evangelizálás 4. Gyülekezetépítés 5. Diakóniai szolgálat (szeretetszolgálat) Ennek a modellnek a segítségével könnyebben átláthatjuk, hogy melyik területen hol tartunk. 1. Istentisztelet a) Istentiszteleti alkalmaink Úrnapi - vasárnap 10 órától - ősztől tavaszig fűtött gyülekezeti teremben, tavasztól őszig a templomban -2005-ben átlagosan 25 résztvevővel. -2006. január elejétől több olyan elemet építettünk be a délelőtti istentiszteletekbe, amelyek elősegíthetik, hogy személyesebb és közvetlenebb módon vegyünk részt azokon. (Ráhangolás az istentisztelet témájára, teherletétel, feloldozás, egymás köszöntése.) Ünnepi - 2005-ben átlagosan 59 résztvevővel (ebben benne van a szentesti 135 meg az óévi 11 is) Egyéb •
családi istentisztelet Teljesen új istentiszteleti alkalmat jelentettek a 2005. évben a minden hónap első vasárnapján 1600 órától kezdődő, gyülekezeti teremben tartott családi istentiszteletek. Az énekes-zenés közös kezdés után a gyerekeknek külön gyermekfoglalkozást tartottunk, míg a felnőttek, szülők, nagyszülők az igehirdetést követően, bizonyságtételeket, verseket hallgattak, majd csoportos beszélgetésben dolgozták fel az üzenetet. Minden esetben szeretetvendégséggel zárult az alkalom. Bíztató és elgondolkodtató, hogy ezeken a közvetlenebb hangulatú, sokszínűbb, modernebb istentiszteleteinken mindig többen vettek részt, mint a vasárnap délelőttieken, átlagosan 33-an. Volt olyan is, hogy 55-en. Éppen ezért ezt az új kezdeményezést továbbra is folytatni szeretnénk azzal a különbséggel, hogy vasárnap délutánról áttesszük délelőttre. Tehát a jövőben is havonta egy vasárnap, viszont 1000-kor tartanánk.
5/11
•
gyermek-istentisztelet Nagy örömünk, hogy 2005. szeptemberétől a vasárnap délelőtti istentiszteletekkel egy időben gyermek-istentiszteleteket tarthatunk. Így olyanok is el tudnak jönni és nyugodtan részt tudnak venni az istentiszteleteken, akik a kiskorú gyermekeik miatt ezt nem tehetnék meg. A gyermekekkel az életkoruknak megfelelő módon három képzett gyermekmunkásunk foglalkozik (akik 2005-ben a Vasárnapi Iskola Szövetség gyermekmunkás tanfolyamát végezték el). A gyermek-istentiszteletekre átlagosan 8 gyermek jár.
•
házi istentiszteletek? Emellett fel kellene mérnünk, hogy lenne-e igény házi istentiszteletek megtartására. Ezzel azoknak az idős vagy beteg embertársainknak lehetne jó szolgálatot tenni, akik eljönni már nem tudnak a templomba, de otthonukban még részt tudnának venni istentiszteleten.
b) Igehirdetés Ezen a téren a legfontosabb változás, hogy ötletszerű, mindig váltakozó témák helyett igehirdetési sorozatokat tartunk. Jelenleg Lukács evangéliumát tanulmányozzuk végig. Ez leginkább abban segít, hogy a gyülekezet tagjai a személyes üzenetek mellett rendszerezettebb bibliaismerettel rendelkezzenek. Visszajelzések figyelmeztetnek arra, hogy az igehirdetések hosszúságát az idősekre való tekintettel csökkenteni kell. c) Éneklés, zenélés A közelmúltig ez volt talán az egyik „legromosabb” és legsiralmasabb területe gyülekezetünk életének. Kifejezetten kellemetlen volt, amikor ünnepi, úrvacsorás istentiszteleteken - vagy akár átlagos vasárnapi istentiszteleteken - egy-egy kevésbé ismert ének kifogott a zenei vezetés nélkül éneklő gyülekezeten. Hogy akkor miért kerültek nem ismert énekek az istentiszteletekre? Leginkább azért, mert sok esetben a lelkipásztor nem tudta, mit ismernek a hívek, és mit nem. Ezen nem segített az sem, hogy megkérdezett embereket az ismert énekekről, mert nem egy esetben, amit a gyülekezet egyik fele ismert, azt a másik fele nem tudta. Ezen a helyzeten is sokat segíthet egy pontos felmérés. Ezért azt tervezzük, hogy egy-egy istentisztelet után még együtt maradunk és közösen meghatározzuk az ismert és nem ismert énekeket. A gyülekezet tagjai olyan énekeket is ismernek, amelyek nincsenek benne az énekeskönyvben. Ezért célszerűnek mutatkozik a több helyről származó ismert énekeket egybegyűjteni és saját gyülekezeti énekesfüzetbe rendezni. Hogy a zenélés, zenei kíséret mennyit számít, mindenki tudja. Mivel ez már jó ideje nem létezett az istentiszteleteken, nagy örömmel fogadták a résztvevők a családi istentiszteletek dicsőítő részét. Itt veszprémi református fiatalok szolgáltak az általuk ismert hangszereken: gitárral, hegedűvel, dobbal, csörgővel. Sokszor egészen különleges és felemelő élményt nyújtott az idősek számára is a régi énekek, zsoltárok ilyen hangszeres kísérete. De sok szép új énekkel is megismerkedhettünk. Jó tudni, hogy a Biblia ezen a téren is milyen nagy szabadsággal bíztat (ld. Zsolt 150). 2005. adventje óta a vasárnap délelőtti istentiszteletünk nagy részén újra van kántor, aki a gyülekezet szintetizátorán kíséri az énekeket – mindnyájunk örömére. d) Úrvacsora Szép, kifejező és megtartandó hagyomány, hogy az úrvacsorai jegyeket nem megvesszük, hanem a gyülekezet presbiterei hozzák, mintegy adományként. Az úrvacsorai alkalmak számát az eddigi évi 6-ról 7-re növeltük, amikor bevezettük az újévi istentiszteleten. 6/11
Jó lenne tovább is növelni (az őskeresztyének minden vasárnap úrvacsoráztak és Kálvin János is ezt javasolta), de ehhez arra is szükség lenne, hogy az úrvacsoráink légköre megváltozzon. Ebben sokat segíthet az újra létező zenei kíséret, de emellett másra is szükség van. Arra, hogy az úrvacsorai alkalmak komor, „halotti tor hangulatát” az örvendező, ünneplő légkör váltsa fel. Az őskeresztyének szeretetvendégség keretében és mindig örömünnepként élték meg az úrvacsorát. Az ő példájuk éppúgy, mint egyes régi úrvacsorai énekeink, erre bíztatnak minket is. Pl.: „Örülj szívem, vigadj lelkem, ékességed lett a hit, vacsorához mégy Jézushoz, hivatalos vagy te itt.” (436. ének) Alaptételként megállapíthatjuk, hogy istentiszteleteinknek mind tartalmában, mind formájában meg kell újulnia, korszerűbbé kell válnia – ha szeretnénk megszólítani a templomba nem járó többséget is. Egyre több gyülekezet tapasztalata és számos gyülekezetépítéssel foglakozó szakkönyv hívja fel erre a figyelmet. Ennek szükségszerűségét mi is hétről-hétre tapasztaljuk azáltal, hogy csak nagyon kevesen vesznek részt az istentiszteleteinken. Ezért az elmúlt időszakban mi is bevezettünk néhány újítást, amelyek biztató eredményekkel jártak. [ld. a) pont] Az istentiszteleteinkkel kapcsolatos alapos felmérés és értékelés azonban még nem készült. Márpedig e nélkül aligha képzelhető el, hogy olyan módon tudjon megújulni az istentisztelet, hogy vonzóvá legyen az emberek számára. Tudnunk kell, hogy akik nem járnak, vajon miért nem jönnek, akik pedig járnak, vajon megkapják-e azt, amire szükségük van. Jézus úgy tanított Isten dolgairól és a mennyek királyságáról, hogy ismerte és figyelembe vette hallgatói körülményeit, helyzetét, szükségeit. Tanításai ezért mindig döbbenetesen életszerűek és emberközeliek voltak. Az ő tanítványaiként, követőiként nekünk is törekednünk kell erre. Ehhez azonban meg kell ismernünk az elérni kívánt embertársaink egyéni állapotát és véleményüket. A missziói munkatervünkben megfogalmazott célt az istentiszteletek területén úgy kívánjuk megvalósítani, hogy személyes beszélgetések és - a többség számára - kérdőív segítségével megpróbáljuk felmérni és értékelni, hogy ki mit gondol és érez a jelenlegi istentiszteleteinkről. Ez a munka nemcsak az istentiszteletek megfelelő megújítására nézve lehet hasznos, hanem egyúttal jó lehetőséget teremt a közösség építésére és gyakorlására is. 2. Közösség a) Munkatársi közösség Említettük már, hogy a gyülekezetépítés nem egyemberes munka. Ha csak a lelkész végzi, az először is nem biblikus, másodszor nem fog működni hosszabb távon. Munkatársakra van szükség. De olyan munkatársakra, akik a lelkésszel és egymással közösségben tudnak lenni. Alapvetőnek tartjuk, hogy ez nálunk is megvalósuljon. Presbitérium 2005. végén a gyülekezetünkben is megtörtént a presbiterválasztás. Praktikus okokból csökkentettük a létszámot – egyelőre 5 főre. Bibliai okokból pedig igyekeztünk növelni a presbitérium példaértékűségét. A presbiter ugyanis elsősorban a példájával kell vezessen. A presbitérium közösségét azzal igyekszünk építeni, hogy immár 2. éve, hogy év elején a presbitérium tagjai vacsorára hivatalosak a parókiára, ahol a közös étkezés közben alkalom nyílik a kötetlen beszélgetésre, saját és gyülekezeti gondjaink és örömeink jobb megismerésére. A presbiteri közösséget emellett azzal is szeretnénk erősíteni, hogy bevezetjük a havi rendszerességgel tartandó presbiteri bibliaórákat. Egyéb munkatársak Itt jelenleg a gyülekezeti gyermekmunkásainkról van szó. Velük hetenként találkozunk a parókián, ahol bibliatanulmányozást folytatunk és közösen imádkozunk. Alapvetőnek tartjuk ugyanis, hogy a gyülekezetért rendszeresen imádkoznunk kell. Hiszen maga az ÚR az, aki építi a gyülekezetet, még ha eszközök által is teszi ezt. 7/11
b) Gyülekezeti közösség Gyülekezeti kiscsoportjaink • Hittanos csoportok Jelenleg 3 csoport számára (ovisok, alsósok és felsősök) végzünk hitoktatást. Örömünk, hogy az elmúlt évhez képest valamivel nőtt a létszámuk. Szomorúságunk, hogy nagy részük a vasárnapi gyermek-istentiszteleten már nem vesz részt, és hogy a szüleik sem jönnek. A kívánatos és eredményes az lenne, ha a szülők nem küldenék, hanem hoznák a gyermekeiket a gyülekezetbe. Hogy erre hogyan lehetne eredményesen ösztönözni őket, azt még nem tudjuk. • Ifjúsági csoport Többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a konfirmált fiatalokat gyülekezeti ifjúsági csoportba szervezni. Szomorú tapasztalat, hogy a konfirmáció a gyakorlatban a gyülekezeti élet végét és nem a kezdetét jelenti a fiatalok számára, „kikonfirmálnak” a gyülekezetből. Lenne néhány fiatal, akik jönnének, de ők meg túl kevesen vannak ahhoz, hogy állandó csoporttá szerveződjenek. Egyelőre jó átmeneti (?) megoldásnak tűnik a regionális ifjúsági csoport lehetősége: a környékbeli református gyülekezetek lelkészeivel és ifjúsági munkásaival összefogva szervezünk több gyülekezet fiataljai számára egy csoportot. Így a váltott helyszíneken tartott alkalmakon 20-25 fiatal is találkozhat. Ezt már ők sem érzik kevésnek és így szégyellnivalónak. • Házaspárkör Hullámhegyek és hullámvölgyek jellemzik ezt a nagy létszámmal és lelkesedéssel indult gyülekezeti csoportot. Jelenleg most éppen hullámvölgyben vagyunk – egy ideje már nem jöttünk össze. Ennek legfőbb oka, hogy nehéz az időpontokat összeegyeztetni. Egyébként a „hullámhegyes” időszakban igyekszünk havonként találkozni, gyermekestől, tehát családosan. A témák a családi élet és gyermeknevelés tárgykörében mozognak. A nyári szünetek előtt vagy grillezéssel, vagy kirándulással búcsúzunk egymástól. Jó lenne folytatni… • Idősek bibliaórája Az egyik legsikeresebb új alkalmunk. Váltott helyszíneken, a résztvevők otthonaiban találkozunk ősztől tavaszig minden héten csütörtökön 900-tól kb. délig. Ének, sok beszélgetés, közös olvasás, imádság és egy kis vendégség tölti ki az időt. Átlagosan 7 résztvevővel. Gyülekezeti kirándulások Talán a legnépszerűbb újdonságunk. 2003-ban a gyáli református gyülekezetet láttuk vendégül. 2004-ben már mi is mentünk: a gyáliak vendégszeretetét élvezve, és közben megismerkedve a Budapest-Kálvin téri református gyülekezettel és templomával, a Bibliamúzeummal, és az ócsai román-kori református templommal. 2005-ben szintén egynapos buszkirándulásra mentünk, mégpedig Kőszegre és a különleges Novákfalvára. Teljesen egyöntetű a vélemény arról, hogy a gyülekezeti kirándulásokat folytassuk. c) Közösségi épületeink A közösség vizsgálatánál és építésénél nem elhanyagolható szempont közösségi épületeink állapota sem. Ez ugyanis nagy mértékben befolyásolhatja, hogy hogyan érezzük magunkat a közösségi alkalmakon. Az elmúlt évben Isten kegyelméből és híveink, valamint az egyházmegye és egyházkerület jelentős anyagi segítségével felújítási és korszerűsítési munkákat végezhettünk épületeinken. Pl. templomtorony, új templomi szőnyeg, parókia és gyülekezeti ház külső homlokzati felújítása, új bejárati kapu, előtető, új harang meghajtó-szerkezet, stb.
8/11
3. Evangelizáció Gyülekezeti életünknek ez a területe teljesen „romokban hever”. Jelenleg nincs átgondolt elképzelésünk arra, hogy hogyan érhetnénk el a templomba nem járó embereket az evangéliummal. Ezért itt a legfontosabb a szükségek és lehetőségek felmérése. Ezt a presbiteri bibliaórák állandó témájává kell tenni. 4. Gyülekezetépítés Hogy ezalatt pontosan mit is értünk, azt a következő modell segítségével szeretnénk szemléltetni Világ szolgálatba állítás
evangelizálás
Munkatársak
Hívők
felkészítés
tanítás Tanítványok
A gyülekezet nem fog magától növekedni. Ha azt szeretnénk, hogy épüljön, az evangéliummal meg kell szólítanunk a templomba nem járó, egyházhoz nem tartozó embereket. Mindig isteni csoda, amikor a megszólítottak közül hitre jutnak, hívőkké lesznek, és beépülnek a gyülekezetbe. Isten kegyelméből az elmúlt években a mi gyülekezetünkben is történtek ilyen csodák. A Bibliából azonban az derül ki, hogy nem elég hitre jutni. A hívőknek keresztyén tanításban kell részesülniük – így válnak tanítvánnyá. A tanítványokat pedig munkatársakká kell képezni, hogy legyen kikkel végezni a gyülekezeten belüli és kívüli szolgálatot. Hol tartunk ezen a téren? Az előző pontban már láttuk, hogy tudatos, átgondolt evangelizálás egyelőre nem történik a gyülekezetünk részéről. E nélkül a gyülekezetünk létszáma folyamatosan csökkenni fog, végül megszűnik. Az evangelizáció tehát nem csupán Krisztustól kapott feladatunk(!), hanem létszükséglet. Eddig annyit sikerült elérnünk, hogy gyülekezetünk jelenlegi tagjai számára elkezdtük a tanítást és történt munkatársi felkészítés is – egy területen (gyermekmunka). A tanítás egyrészt a vasárnap délelőtti istentiszteleteken, másrészt a minden évben meghirdetett gyülekezeti szemináriumokban folyik: 2005-ben egy 6 részes bibliatanulmányozó sorozatot tartottunk, az idén pedig egy 10 alkalomból álló felnőtt konfirmációi, illetve hitmélyítő sorozatot tervezünk. Ezen a keresztyén hit alapelemeivel ismerkedünk- elméletben és gyakorlatban egyaránt. A következő szeminárium ezek után reménység szerint már gyülekezeti munkásképző tanfolyam lehet. Az a reménységünk, hogy az így tanításban részesített és gyülekezeti munkára is felkészített hívekkel és a presbitériummal már felelősen átgondolhatjuk és elkezdhetjük az evangelizációt.
9/11
5. Diakónia Ez a szeretetszolgálatot jelenti. Jelenleg kétféle módon igyekszünk gyakorolni. a) pénzbeli támogatással: - gyerekek karácsonyi csomagjára - ünnepi legátusainknak (teológus hallgatóknak) tanulmányi segélyre - beteg, gyógyításra váró gyermekek műtétjére gyűjtő bejegyzett alapítványoknak (alkalmanként) - a helyi polgárőröknek (minden évben) b) gyülekezetünk időseinek szállításával - mind a vasárnap délelőtti istentiszteletekre, mind a csütörtöki bibliaórákra biztosítjuk annak a lehetőségét, hogy az alkalmakra az idősebbeket autóval elhozzuk majd hazavisszük. Mindez a jelenlegi helyzetben talán nem is kevés. Mindazonáltal, ha jobban megismerjük gyülekezetünk tagjainak helyzetét, életkörülményeit, bizonyára több tennivalónk lesz a diakónia terén is.
V. ÖSSZEGZÉS A munkával legelőrébb az istentiszteletek és közösség terén tartunk. A diakónia helyzetén is történt haladás. A gyülekezetépítés még éppen csak elkezdődött. Legnagyobb lemaradásunk pedig az evangelizáció terén van. A felmérés és kiértékelés elvégzése ettől függetlenül minden területen szükséges. Azért is, hogy megismerjük minél több egyháztag és gyülekezeti tag véleményét. Azért is, hogy kiderüljön, az egyes területeken mi lehet az elsődleges építőmunka. És azért is, hogy a gyülekezet egészére vonatkozó építési munkát jobban át tudjuk látni és össze tudjuk hangolni. Tudjuk és hisszük, hogy a mi URunk, Jézus Krisztus nélkül „semmit sem cselekedhetünk” (Jn 15:5), semmi építőt, semmi maradandót, semmi említésre méltót. De az Ő segítségével és erejével „nem hiábavaló a mi munkánk” (1 Kor 15:58)
Kedves Gyülekezeti Tagunk, Kedves Egyháztagunk! Már azzal is sokat tett, hogy ha elolvasta ezt a missziói munkatervet. Így ugyanis árnyaltabban látja a helyi református közösség helyzetét, szándékait, céljait. Számítunk arra, hogy észrevételeit, javaslatait megosztja velünk. Erre kérni is fogjuk személyesen vagy kérdőívek segítségével. És végül szeretettel hívjuk és várjuk „Istenünknek, az ÚRnak házának építésére”, mert hisszük, hogy így lehet áldott és így épülhet igazán az Ön élete is. Áldást és Békességet kíván a szentkirályszabadjai református gyülekezet presbitériuma és lelkipásztora!
10/11
VI.
ZÁRADÉK Ezen missziói munkatervet összeállította ….........................................….................. lelkipásztor.
Megtárgyalta, jóváhagyta és felsőbb jóváhagyásra előterjesztette a …......................................................... ….......................................................................................................................................... presbitériuma a 2006. …....................................... -n tartott gyűlésének ......../2006. sz. határozatával.
…........................................................................, 200.... ............................. hó …..... nap
….............................................
ph.
….................................................
gondnok
lelkipásztor
Jóváhagyom, 200.... …........................ hó …........ nap
ph.
.….................................................. esperes
.............................................................................
11/11
