Körmöci Katalin, főszerkesztő, Óvodai Nevelés
Karácsonyi gondolatok a szeretet ünnepére
A személyiség harmonius kibontakozásához a gyermeknek szeretetre és megértésre van szüksége.” (A gyermek jogai) A gyermek a szeretben fejlődik a legjobban! „A szeretet két ember gyógyít meg: Azt aki adja, és azt aki kapja.” (Karl Menninger) „Csak azt tudja szeretni önmagát, akit szeretnek, és később csak az tud szeretni másokat, aki szereti önmagát.” (Erich Fromm) „A gyermek olyan mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap, nincs mit visszatükröznie.”(Roos Campbell) Hogyan szeresd a gyermeket? Cseréld ki a szeretni szót az „elfogadás” szóval! Az elfogadás maga a feltétel nélküli szeretet.
A valódi szeretet feltétel nélküli és nyilvánvaló, és azt jelenti, hogy mindenképpen szeretjük. A feltétel nélküli szeretet nem nézi * a gyermek külsejét, * előnyös és hátrányos tulajdonságait, * fogyatékosságait, * független a vele szemben támasztott elvárásoktól és a viselkedéstől, * akkor is szeretjük, ha ki nem állhatjuk viselkedését. „A gyermeknek akkor van legnagyobb szüksége szeretetünkre, amikor a legkevésbé érdemli meg.” „ Az óvoda már valóságos, véres élet. Ami sebet ott kap valaki, gyakran holtáig sem heveri ki. S ha jó magot ültetünk bele, egész életében virágzik.” (Kodály Zoltán) „Ha a fenyegetések csökkennek, ha a környezet elfogadó és bátorító, akkor szabad az út az önkifejezés és az önkiteljesedés felé…”(Carl Rogers) „A fegyelmezés azt jelenti, hogy a gyermeket a helyes útra neveljük. A büntetés csak az egyik módja ennek, és minél kevesebbet alkalmazzuk, annál jobb. Jól jegyezzük meg: Minél fegyelmezettebb egy gyermek, annál kevesebb büntetésre van szüksége. A gyermek fegyelmezhetősége pedig elsősorban attól függ, mennyire érzi szülei szeretetét és elfogadását. Legfontosabb szülői feladatunk tehát az, hogy éreztessük vele: Szeretlek úgy, ahogy vagy.”(Ross Cambell)
„A különböző típusú agresszív, illetve antiszociális személyiségfejlődés megelőzésének az empátiás fejlesztése a ma ismert egyetlen útja. (Buda Béla)
A szeretet a legfontosabb szükséglet, mégpedig azért, mert a szeretet hiánya hosszú időn át tartó, sóvárgó szükségletet alakít ki a gyermekben. A gyermeki személyiség nem lesz érdekelt a későbbi fejlődési fázisok problémáiban és feladataiban, mert állandóan a kielégítetlen ingerszükségletet keresi. Ez azért nagyon fontos tényező, mert a fejlődés fázisváltásai úgy következnek be, hogy az adott fázis ingerszükségletei halványulnak és az érdeklődés a következő szakasz feladatai, problémái felé irányul. Nagyon sok múlik azon, hogy a gyermek kap-e elég visszajelzést viselkedéséről, és ez olyan-e, amit Ő a maga személyiségfejlesztő munkájában fel tud használni. Ha a gyermek nem kap elég szeretetet, ez kielégíthetetlen szükségletként jelentkezik nála, és ennek keresése elvonja energiáit a fejlődéstől, megakadályozza abban, sőt visszaveti fejlődésében.
„A nem szeretett gyermek sebe igen sok esetben az élet végéig fáj, sőt a következő nemzedék is szenved miatta, mert az a példa, melyet kiskorunkban látunk szüleinktől, újból megismétlődik és nemzedékek életét keserítheti meg. (Peter Schellenbaun) „Semmire sem tudom megtanítani, mert nem szeret engem.” (Szókratész) „Csak attól tanulunk, akit szeretünk.” (Goethe) „A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretete kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie.” (Ross Cambell)
„Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet; Példálózás helyett példát mutatnék; Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék; Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék; Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot; Kirándulnék, sárkányt eregetnék, a réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék;
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném; Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat; Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről; És többet a szeretet hatalmáról.” (Diane Loomans)
Vesztergom Andrea:
OLTALOM Szürkületbe szunnyadt száraz csend e tél, Fagyra fordul álma, merengőn mesél, Oltalommal óvjon minden elhagyott Áhítattal álló, régi templomot… Ablakunkban alvó gyertya-testű láng Hintse halkra lágyan langyos kis szobánk, Zongorázva zsongít dallamként az est Kisgyerek-kezekkel gyengéd négykezest… Simogatna selyme, érintése lágy: Lélek-léptű álom, csendes békevágy, Áldott áhítattal mélységekbe láss: Oltalommal oldott összetartozás… BÉKÉS, ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
Karácsony Más ez az ünnep, mint a többi, Valami csoda a lelkemet átöleli. Mások a fények, más az illat, Szobámat, szívemet belepi a varázslat. Mert csak varázslat lehet, amit érzek, Megváltozik minden, ahogy körülnézek.
Szilágyi Domokos: KARÁCSONY Szemerkél az őszi eső, A puha hóban, csillagokban, Az ünnepi foszlós kalácson, Láthatatlanul ott a jel, Hogy itt van újra a KARÁCSONY. Mint szomjazónak a pohár víz, Úgy kell mindig e kis melegség, Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen KARÁCSONY. Szobám sarkában a békesség fája zöld ruháján sok ezernyi szín, alatta fénylő melegségben a gyermeki világ játszani hív. Játszani, játszani, békében játszani gyermekem veled hagy játsszam még, körültáncolom veled a világot most, mikor mindenki érzelme ég. Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
A fenyőfát, ki csak a kert egy lakója volt eddig, Az emberek most csillogó szép díszbe öltöztetik. Én is teszek rá sok örömöt, halk csengettyűzenét, Mintha ráöntöttem volna szívem minden melegét. Teszek rá gyöngyöt, aranyhajat, s talán még vágyakat, Tiszteletet, jóságot és beteljesült álmokat. Nézd, mosolyognak a gömbök, a díszek és a gyertyák, Szeretetport szórnak az ördögök és az angyalkák. Odaállok és hagyom, hogy rám hulljon a szeretet. Szívembe zárom, hogy szűkösebb időkre eltegyem. Majd adok belőle, ha elmúlik az ünnep varázsa, Hogy senki ne érezze milyen a szeretet hiánya. És csillog minden, a szoba, a ház, az egész világ. Nézz körül s meglátod: belőlünk árad e ragyogás!
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok röpdöső fényei szobámból szálljatok mind tovább.
Szeretettel minden napon: Pivókné Gajdár Kláritól
Karácsonyi fények Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények, a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek. Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol, s a gyertyafényénél még a csillag is táncol. Mikor a fenyö illata megérinti szívünk, ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk. Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni, és másokért a szokottnál is többet tenni. A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek, és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban, őszintén szeretni, és bízni a jóban. Őrizzük meg a karácsonyunk fényét, S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk, s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk Békés , boldog karácsonyt kívánok
„Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok. Zörgessetek máma este minden piciny ablakot. Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet.” Boldog, békés, szeretetteli karácsonyi ünnepeket kívánok
