Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
A SZEKSZÁRDI BORVIDÉK RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁNI GAZDASÁGI HELYZETE Máté Andrea1 A borvidék területének változása A Szekszárdi borvidék területi lehatárolását azért tartom fontosnak, mivel az elmúlt években a törvények és rendeletek sokaságában átalakultak a borvidékek megnevezései és területi kiterjedésük. A rendszerváltozás kezdeti időszakában a borvidékek kiterjedését a 7/1990. (XII. 25.) FM rendelet határozta meg. Ez alapján a Szekszárdi borvidék két körzetből állt: a) Szekszárdi körzet: Alsónána, Báta, Bátaszék, Bonyhád, Decs, Mőcsény, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba; b) Völgység körzet: Aparhant, Bonyhádvarasd, Duzs, Györe, Izmény, Lengyel, Mucsfa, Mucsi településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei, ami 2783 ha-t jelent. (KOZMA P. 1991.) Ezzel a körzetesítéssel sokan nem értettek egyet, a kettő közötti természeti adottságbeli különbségekre hivatkozva. Ugyanis a Völgység klímája hűvösebb a Szekszárdi-dombságéhoz képest, amely a fehérbortermelésnek kedvez. A Völgység talaja kevésbé erodálódott és az ültetvények életkora is fiatalabb, mint a másik körzetben. A szekszárdi gazdák és szakemberek úgy vélték, hogy túl nagyra tágították ki a borvidék határait az előbb említett különbségekre hivatkozva. Ennek ellenére a Paks környéki termelők is csatlakozni kívántak a Szekszárdi borvidékhez, hiszen ők is ugyanazon a löszvidéken művelik a szőlőt. A szekszárdi gazdák szerint Paks 30 km-es távolsága túl nagy ahhoz, hogy a borvidék területe egységes maradjon. (Ex verbis KŐVÁRI L.) Az 1997. évi CXXI. törvény kedvező módosítást hozott Tolna megye szőlőtermelői és borászai számára is. A korábbi egy borvidék helyett ma már két borvidéket tartanak számon a megyében, így olyan községek is tartozhatnak a borvidékhez, amelyeket eddig említésre sem méltattak. E törvény szerint a Szekszárdi borvidék Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Őcsény, Sióagárd, Szekszárd, Várdomb, Zomba településeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészeire szükült (1. ábra), vagyis kb. 1925 hara csökkent. A 2000. évi XCIX. törvény újabb települést kapcsolt a borvidékhez, Medinát. 1. ábra. Tolna megye borvidékei 1997. CXXI. törvény alapján (szerk.: MÁTÉ A. 2000.).
1
Máté Andrea geográfus doktorandusz Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet; email:
[email protected]
1
Máté Andrea: A Szekszárdi Borvidék rendszerváltozás…
A határmódosításokkal olyan konkurencia veszítette el a „Szekszárdi” név használati jogát, mint a Mőcsényi Eurobor Kft. (a Zwack ház tagja), és a Bonyhád térségében elhelyezkedő Völgységi körzet, amely az új törvény alapján már a Tolnai borvidék része lett. A területcsökkenés hátulütője az lett, hogy csökkent a telepítésre alkalmas területek mértéke, egyre nehezebb szőlőterülethez jutni (esetenként csak örökléssel), vagy kevésbé kedvező fekvésű domboldalak betelepítését kell megkockáztatni. A napjaikban készített térképek többsége pontatlanul ábrázolja a Szekszárdi borvidéket. A leggyakoribb hiba, hogy Sárközzel együtt a Dunáig rajzolják be a szőlőültetvényeket, ezek azonban a Szekszárdi dombság D-DK-K-i lejtőin valamint kis részük a Mezőföld D-i peremén terülnek el. Tehát a sárközi települések szőlősgazdái a domboldalak dűlőiben művelik szőlőt, és nem a Sárköz nedves lapályán. A mezőgazdaság és az emberi beavatkozás felszínformáló hatása A szőlőművelés a legintenzívebb mezőgazdasági tevékenységek közé tartozik, így a borvidék több évszázados múltra visszatekintő borkultúrája komoly változást eredményezett a tájon. A hely szűkössége miatt csak a főbb jelenségeket emelem ki. A dombvidék löszön képződött barna erdőtalaja és csernozjom talaja az évente többszöri talajlazítás miatt állandóan fedetlen, nem védi növényzet. A csapadék és a szél munkájával szemben védtelen jó minőségű talaj lepusztult. (2. ábra) Egyes területeken az erózió oly mértéket öltött, hogy már a löszön, vagyis az alapkőzeten folyik termelés. A szőlőművelés által igénybevett D-DK-K-i lejtők meredekebbek lettek, mint az É-i lejtők. (3. ábra) A löszvidék pusztulási formái pedig egyre jobban felszabdalják a tájat. (PATAKI J. 1960, 1961) Ezáltal csökken a szőlőművelésre alkalmas terület aránya. 2. ábra. A Szekszárdi-dombság talajeróziós térképe (Ádám L. 1964) 1 = 90-100%-ig erodált terület, 2 = 30-90%-ig erodált terület, 3 = 30%-nál kisebb mértékben erodált terület, 4 = nem erodált (erdővel borított) terület, 5 = akkumulációs terület.
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
3. ábra. A Szekszárdi-dombvidék északkeleti részének földtani szelvénye a Parászta-hegy és a Bakta-hegy között (Ádám L. 1964.) 1 = pannóniai agyag, agyagos homok, homokos agyag, 2 = pannóniai homok, homokkő, 3 = vörösagyag, 4 = típusos lösz, 5 = vörösbarna vályogszalag, 6 = áttelepített szoliflukciós lösz, 7 = szoliflukciós vályogszalag, 8 = átmosott homokos, iszapos, lejtőtörmelékes, agyagos lösz, 9 = vetőzóna.
Az 1960-as években végrehajtott 2. rekonstrukció (pozitív és negatív) hatása ma is érezhető. Az ekkor épült beton vízelvezető rendszert használják ma is a gazdák (közlekedési útvonalként is), és azóta nem épült újabb. Nagyüzemi termelésre alkalmas szőlőművelés, gépesítés vette kezdetét, valamint a tömegtermelés igényeit kielégítő szőlőfajták telepítésére került sor. Így történhetett meg, hogy a Kadarka szőlővel – amelyről a Szekszárdi borvidéken oly híres volt – ma már alig lehet találkozni, helyette a nagyüzemi termelés feltételeinek jobban megfelelő Kékfrankos és Zweigelt terjedt el. A szőlőtelepítés többnyire a lejtő irányára merőlegesen történt, így csökkent az erózióveszély. A gépeket bizonyos lejtőszög felett nem lehet alkalmazni, így idővel a szőlőültetvények a dombok lábaira a síkságok felé tolódott. A jobb műszaki felszereltségnek, vegyszereknek köszönhetően a termésátlagok javultak annak ellenére, hogy a borvidék területe csökkent. (4., 5. ábra) 4. ábra. Szőlőterület alakulása Magyarországon és Tolna megyében (1949 = 100% (Zsibrik I-né 1998.). % 120 100 80 60 40 20 0 1949
1959
1965
1972
1980
1990
1998 Év
Tolna megye Magyarország
3
Máté Andrea: A Szekszárdi Borvidék rendszerváltozás…
5. ábra. Szőlőtermésátlag alakulása Magyarországon és Tolna megyében (forrás: KSH).
kg/ha 8000 6000 4000 2000
19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98
0 Év
Tolna megye Magyarorszá Napjainkban fajtaszerkezet váltásra és fiatalításra lenne szükség, de a hungarikumok (jelen esetben a Kadarka) megtartásával együtt. A szocializmus idején ültetett szőlők napjainkra elöregedtek, és az elhagyott domboldalakat is újra kellene telepíteni. (MÁTÉ A. 1999.) A szőlőterület csökkenés nem állt meg a rendszerváltozás után sem, bár csökkent a kivágás mértéke de a telepítés sem növekedett. (6. ábra) Magyarországon jelenleg csak 150 ha/év új szőlőtelepítés történik, pedig évente 4000 ha felújítása kellene ahhoz, hogy még EUcsatlakozás előtt végrehajtsuk a rekonstrukciót, még mielőtt a szigorú EU-kvótáknak kellene megfelelni. (Uniós borgőz 1999.) Szerencsére vannak telepítések a borvidéken, de a leszűkült területen egyre nehezebb jó fekvésű területet találni. Jelenleg folynak telepítések a Szekszárdi-dombság északi peremén. Bár a domboldalak északnyugati lejtésűek – vagyis nem túl kedvező fekvésűek – mégis peremhelyzetének köszönhetően elegendő besugárzott napfényt kapnak a szőlő beéréséhez. A gazdáknak azonban számolniuk kell azzal, hogy ezeken a dűlőkön savasabb bor fog teremni, mint a délkeleti dűlőkön. Összességében a tőkehiány, a bizonytalan piac, az alacsony felvásárlási ár megnehezíti az ilyen irányú törekvéseket, mivel csak hosszútávon térülnek meg. 6. ábra. Szőlőtelepítés és -kivágás mértéke Magyarországon (forrás: KSH). ha 2000 1600 1200 800 400 0 Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998
szőlőtelepítés szőlőkivágás
4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. A másik intenzív beavatkozás a tájba az építkezések, amelyek a XX. század eleje óta több hullámban zajlottak. A második világháború előtt házakat, nyaralókat, a szocializmus időszakában pedig lakótelepeket építettek a legkiválóbb dombokon (Bakta, Előhegy, Parászta, Bottyánhegy). Sajnos a rendszerváltozás után ezen a téren nem történt javulás. A szuburbanizáció hatására a keleti és délkeleti domboldalak a szőlők helyén hatalmas családi házak épülnek, a régi pincék eltűnnek, helyette autószalonok, benzinkútak díszelegnek. Mindez megtöri a borvidék amúgy sem túl összefüggő szőlőültetvényeit, a borvidék egységes arculatát, amelyet tükröznie kellene. Hosszútávú koncepciók hiányában az elmúlt évtized „tájgazdálkodása” inkább „tájgarázdaságnak” nevezhető.
A tulajdon- és birtokviszony változás hatása a borvidékre A privatizáció és a kárpótlás révén átalakult a tulajdon- és birtokviszony, ami megváltoztatta gazdálkodás lehetőségeit és közvetve a föld használatát. A kárpótlás eredményeként megnyílt a földpiac, és aki szőlőbirtokot akart vásárolni az megtehette. A privatizáció után sem szűnt meg minden nagyüzem, de a kártalanítás miatt jelentősen lecsökkent a szőlőterületük aránya. Az egységes szőlőterületek a rendszerváltozás kezdetén elaprózódtak és egy részük parlagon maradt. A parlagosodásnak több oka is volt: tömegesen juthattak földhöz olyanok, akik nem tudták, vagy nem is akarták a szőlőt művelni; másrész teret engedtek a zavaros tulajdonlási vitáknak, és a földspekulációnak (akik csak a kedvező időt várták a föld értékesítése szempontjából). Az elhagyott, nem művelt szőlők azonban potenciális betegséggócoknak számítottak, amelyek tönkre tehették a szomszédos gazdák lelkiismeretes munkáját. Ez a jelenség a rendszerváltozás első felét jellemezte. A rendszerváltozás második felében új tendenciák körvonalazódnak. A földspekulációnak és az egyre szigorúbb bortörvényeknek köszönhetően lassú földkoncentráció bontakozik ki. Jelenleg a sokat vitatott jövedéki törvény (1999. évi XCIX. tv.) állítja válaszút elé a gazdákat: a törvény bürokratikus szigorának betartása, a szőlő eladása, vagy a szőlő kivágása között dilemmáznak. Különösen a kisparcellás szőlőtermelés jövedelmezősége került veszélybe, hiszen a természet mellett, a felvásárlókkal, és az új törvény nehézségeivel is szembe kell nézniük, egyre csekélyebb haszon mellett. A probléma országos jelentőségű, hiszen a tömegesen piacra bocsátott eladó szőlőterület miatt a földárak lezuhanhatnak, a tömegesen kivágott szőlőültetvényekkel pedig csak az EU-nak teszünk jót (annyival kevesebb szőlőterületet kell befogadniuk), de nem oldjuk meg a szőlőrekonstrukció és a hazai borok minőségi problémáját. A kezdeti nehézségek ellenére számos jól működő családi pincészet nőtte ki magát, amelyek hazai és nemzetközi versenyeken öregbítik a borvidék nevét. A megmaradt néhány nagyüzem szőlőtermelését és borászatát külföldi tőke segítségével állították helyre, illetve korszerűsítették. A sokak által „vad kapitalizmusnak” nevezett piacgazdaságban a szőlősgazdák és a feldolgozók közötti kapcsolat igen bizalmatlanná vált. Azonban az egyes kistermelők között sincs igazi összefogás, hiszen egy pinceszövetkezet (amilyen 1929-1949 között működött) létrehozásával – vagyis a közös feldolgozás, raktározás, értékesítés révén – hosszútávon stabilabb jövőt teremthetnének maguknak, mint külön-külön a piaci viszonyoknak kiszolgáltatva. Napjainkban pedig néhány multinacionális vállalat illetve óriáscég is kezd teret hódítani, akikkel nehéz lesz a versenyt felvenni (olcsóbb előállítás, magasabb reklámköltség). Még nem alakult ki az egészséges arány a különböző termelői csoportok között, addig azonban nehéz a borvidék gazdasági stabilitását elérni. A borturizmus a minőségi bor mellett a szőlővel telepített táj esztétikai értékét is igényli, valamint népszerűsíti a borvidékeket és a kulturált borfogyasztást. Piacot teremt, hiszen helybe hozza a vásárlót. A vidék más természeti–kulturális–történelmi értékével is összekapcsolja a látogatót, de a magas színvonalú vendégfogadás feltételrendszere még hiányos. A lehetőség mégis realitássá válhat, mivel a borvidék a Dél-Dunántúli Borúthoz
5
Máté Andrea: A Szekszárdi Borvidék rendszerváltozás…
csatlakozva PHARE-támogatásban részesülhet (Borútitervek 1999), és tapasztalatokat szerezhetnek a jól működő Villány-Siklósi Borút szervezőitől. Összegzés A jelenlegi helyzet értékeléséből néhány fontosabb társadalmi és gazdasági változást emeltem ki, amelyek közvetve vagy közvetlenül hatást gyakorolnak a táj arculatára is. A problémák és a nehézségek ellenére a Szekszárdi borvidék pozitív fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, amelyet Szekszárd polgármestere Kocsis Imre Antal is méltatott a 2001. évi Alisca Bornapok megnyitóján. Az eddig elért sikereket azonban a borászok saját kitartó munkájuknak köszönhetik, és ebben az önkormányzatnak kevés érdeme volt. Sorra alakulnak a borászatot támogató szerveződések (alapítvány, borút), ennek ellenére nehéz összefogásra bírni a gazdákat. Szemléletváltásra, újabb rekonstrukcióra, tájromboló tevékenységek korlátozására, a borturizmus támogatására lenne szükség a borvidék jobb jövője érdekében, és az erre látogatónak rögtön feltűnjön, hogy borvidéken jár. Irodalom Ádám L. 1964. A Szekszárdi-dombvidék kialakulása és morfológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 69 p. Kovács T. 1994. Kitörés. A szekszárdi kisparcellás szőlőtermelők az új kihívások küszöbén. Babits füzetek 8. Szekszárd, 63 p. Kozma P. 1991. A szőlő termesztése I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 340 p. Máté A. 1999. A Szekszárdi borvidék történeti fejlődése és földrajzi elemzése. Diplomamunka, Pécs, JPTE TTK Földrajzi Intézet, 112 p. Máté A. 2000. A természeti adottságok szerepe a Szekszárdi borvidék kialakulásában. In: Csoma Zs. – Balogh I. (szerk.) Millenniumi szőlős – boroskönyv. AGROINFORM Budapest, pp. 55-62. Pataki J. 1960. A mezőgazdaság felszínformáló hatása a Szekszárdi dombvidéken. MTA Dunántúli Intézet, Értekezések, Budapest Patak J. 1961. Az antropogén morfológia és a gyakorlati élet. Földrajzi Közlemények, 1961/4. pp. 301-306. Töttős G. 1987. A szekszárdi szőlő és bor. Szekszárd, 184 p. Wilhelm Z. - Tésits R. 1998. Szekszárd városfejlődésének természetföldrajzi aspektusai. In: Tóth J – Wilhelm Z. szerk. A társadalmi-gazdasági aktivitás területi-környezeti problémái. JPTE, Pécs, pp. 25-52. Zsibrik I.-né 1998. A dél-dunántúli borvidékek múltja, jelene és kilátásai. Területi Statisztika, 6. sz. pp. 529-546. Borvidéki rekonstrukció, még az EU-csatlakozás előtt. Szekszárdi Vasárnap, 1998. 03. 08. p. 5. (Bor)útitervek Dél-Dunántúlon. Világgazdaság, 1999. 03. 24., p. 10. Gyümölcs és szőlőtermesztés. KSH Budapest 1990-1998 (KSH) Uniós borgőz. Világgazdaság, 1999. 03. 24., p. 10. 7/1990. (XII.25.) FM rendelet 1997. évi CXXI. törvény: „bortörvény” 1999. évi XCIX. törvény: a jövedéki adóról szóló törvény módosítása
6
