Emlékfüzet 3. A Szegedi Nemzeti Színház 130 éves évfordulója alkalmából a GéDé Kiadó emlékfüzet sorozatot bocsát ki, amely a színház történetét beszéli el. Az öt füzetből álló sorozat harmadik részét tartja kezében az olvasó, amely az 1944-től 1956-ig tartó időszakot öleli fel.
A SZEGEDI SZÍNJÁTSZÁS 1944-1956 1944 Amikor még az országban dúltak a harcok, s a főváros ostroma meg sem kezdődött, Szegeden a front átvonulása után, 1944. október 11ét követően, nyomban megkezdte működését a Városi Színház. Bár az épületet számos belövés érte, a kármentesítés hamar megtörtént, és az intézmény október 18-án, egy esztrádműsorral kaput nyitott. 1945 A rendszeres előadások október 28-án kezdődtek, és az 1945. augusztus 20-i szezonzárásig a színház 214 operett, és csak 41 prózai előadást tartott. „Az igyekvő társulat javára kell írni, hogy önmagát tartotta el, és csupán járványszünet alatt kapott a várostól némi szubvenciót. Ezért operettet operettre játszott, hiszen a tizenöt operett tartotta el a társulatot” — írta a Szegedi Népszava. A 150 tagú együttes nevesebb művészei voltak: Radnóthy Éva, Petur Ilka, Benkő Miklós, Herczeg Vilmos, a három Sugár: Mihály, Jenő, László, Haller Sándor, a Pestről Szegedre menekült Beregi Oszkár és leánya, Lea, valamint veje, a világhírű operaénekes Pataky Kálmán. De itt lépett színre Markos József, aki később Alfonzó néven lett népszerű művész. A Minisztertanács 1945. augusztus 28-án tartott ülésén a szegedi Városi Színház, Szegedi Nemzeti Színházként való állami kezelésbe vételét határozta el. Rendelkezett arról is, hogy a színházat prózai, operaés operett-tagozattal szervezzék meg. A döntést Dénes Leó polgármester jelentette be, és megnevezte a két igazgatót: Lehotay Árpádot, a budapesti Nemzeti Színház tagját és az operát vezető Fricsay Ferencet. Szeptember 11-én mégis Vaszy Viktor, a kolozsvári Nemzeti Színház egykori zeneigazgatója foglalta el a zenei vezető székét. Az új Nemzeti Színház december 22-én, Zilahy Lajos Tizenkettedik óra című szatírájával nyitotta meg kapuit.
1
1947 A színház államosítása valójában 1947 nyarán vált véglegessé, amikor az épület és a szabadtéri játékok felszerelése az állam tulajdonába került. A város — a szubvenció reményében — aláírta a szerződést, ám a színház körülményei tovább romlottak, sőt a színház igazgatóját nyomatékosan figyelmeztették, „hogy a színház üzem minden vonalán a legszigorúbb takarékosság elvét érvényesítse, és minden olyan kiadást töröljön, amely a színház zavartalan menetének biztosításához nem feltétlenül szükséges. E nehéz időkben állt a színház élére miniszteri biztosként Abonyi Géza, és főrendezőnek Hegedűs Tibort szerződtette, akinek személye garanciát nyújtott arra, hogy a prózai társulat megizmosodik.
Csehov: Cseresnyéskert. Lontay Margit, Pogonyi Nándor
1948 1948 márciusában a színház igazgatójának Both Bélát nevezték ki. Az új direktor erős kézzel fogott a teátrum irányításához. Vezetése idején az erős operatársulathoz felnőtt az egyre önállóbb balett. A „polgári színfalhasogatás” helyett, az osztálytudatra nevelő, valóságot tükröző, realista színjátszást szorgalmazta. Ezért megkezdte a művészek ideológiai átnevelését. A „közönségréteg kiszélesítése érdekében” pedig, útnak indította az első tájelőadásokat. Azonban a lendület hamar megtorpant.
2
1949 1949 nyarán ugyanis országosan befejeződött a színházak állami tulajdonba vétele, és Both Bélát a fővárosba irányították, ahol magas minisztériumi beosztást kapott. Az üresen maradt igazgatói székbe a fiatal pécsi színészt, Horváth Jenőt ültették. Feladatául a nagy létszámú társulat leépítését, és az operatagozat feloszlatását kapta. A mamut-társulat többségét szélnek eresztették, felszerelésének nagy részét szétosztották, az operajátszást pedig lényegében megszüntették. A színház számára katasztrofális változásokban jelentős szerepet játszott a politika. 1948-at, az úgynevezett „fordult évét”, a kommunista hatalomátvételt követően, a szaporodó koncepciós perek mindenre rátelepedő légkörében, a pártvezetők nem tartották kívánatosnak, hogy a kommunista pártok közösségéből kitaszított „titoizmus” veszélyes szomszédságában, felszereltségében gazdag, művészetében kiemelkedő, nagy létszámú együttes működjön. Így azután Benkő Miklós színésznek, aki évek óta már az üzemi bizottság elnöki tisztét töltötte be, igazgatói kinevezésekor szinte újra kellett szerveznie a társulatot. Bálint György lett a színház igazgatója, és vele a Sztanyiszlavszkijmódszer is bevonult a Tisza-parti város színpadára. Igaz, lassan, de helyet kapott ismét az opera. A próza igazi megújulása Ádám Ottó 1953-as főrendezői kinevezésével kezdődött. Ekkor már Csillag Miklós állt a színház élén.
Domján Edit és Kaló Flórián egy vígjátékban
3
1954 1954-től Rubányi Vilmos vette kezébe a zenei irányítást, és az Anyegin, a Székelyfonó, valamint a Hoffmann meséi színreállítása már jelezte: megindult az operatagozat „újjáépítése. Erős együttessé formálódott a pórzai társulat is, elsősorban Ádám Ottó és Komor István jóvoltából. Ők a színjátszás kötelező dogmáit feloldva, újra életet leheltek az alakításokba. A színészek a sok életidegen, sematikus párttitkár, munkás- és parasztfigura után, végre játszható szerepekhez jutottak Illyés Gyula, Csiky Gergely, Schiller, Gorkij és Shakespeare drámáiban. Az 1954-es esztendőben két új színházzal gazdagodott a város. Október 9-én, a Dózsa György utca 16/a szám alatt kaput nyitott a Bábszínház. December 23-án, Ben Johnson Volponejával a Vásárhelyi sugárúti Postás Művelődi Otthonban a kamaraszínház kezdte meg előadásait. Az enyhülés és a kulturális fellendülés korszaka hamar véget ért. Nagy Imre leváltását követően a régi pártvezetőkkel együtt a szocialista-realista játékstílus dogmája ismét rátelepedett a magyar színjátszásra. Hogy ez nem vetette vissza a szegedi színház lendületes fejlődését, az Duka Antalnénak, az 1955 őszén kinevezett új igazgatónak és rendezőjének, Horváth Jenőnek köszönhető. 1956 Az 1956–57-es szezonra a főrendező Horváth Jenő lett. Névjegye az október hatodikán bemutatott Shaw színmű, a Szent Johanna volt Papp Teri főszereplésével. A színház jogi helyzete is megváltozott, miután visszakerült a városi tanács kezelésébe — ahol utoljára 1944-ben volt! —, és nevéből elmaradt az „állami” szó. A kamaraszínház ebben az évben költözött mai helyére a Horváth Mihály utcába, valamint ekkor ünnepelték — emléktábla állításával egykori helyén, a Hági épületén — a „bódészínház” felavatásának századik évfordulóját. Ám alig kezdődött meg a nagy reményekre jogosító évad, október 23-án kitört a forradalom.
4
Szegedi GéDé Kiadó Zrt. www.gede.hu Vevőszolgálat:
[email protected] Telefon: 06-99-999-999 A kiadásért felel: Gémes Dévald vezérigazgató Műszaki szerkesztő: Piros Aranka Nyomdai előállítás: GéDé Grafika Zrt. Felelős vezető: Barna Barnabás
