A SZEGED-ALSÓVÁROSI FERENCRENDIKOLOSTOR HAJDANI GYÓGYÍTÓ T E V É K E N Y S É G E ÉS ORVOSI SZAKKÖNYVEI B Á L I N T
SÁNDOR
ferencesek szegedi könyvtára bizonyára egyidős v o l t magával a kolostorral, Ismeretes, hogy a kolostort Cesarini Julián pápai követ alapította a szigorú (obszerváns) irányzat számára, amelynek vezérei, irányító személyiségei közé tartozott Sienai Szent Bernardin, Marchiai Szent Jakab és Kapisztrán Szent János. Közülük Jakab és János megfordult Szegeden is. A z obszervanciát n e m szükséges i t t jellemezni. A z evangéliumi szegénység hangsúlyozása mellett különös gondja volt arra, hogy minél magasabb, lehetőleg egyetemi műveltséget adjon a rendtársaknak. M o s t kezdenek terjedni a n y o m tatott könyvek, amelyek lehetővé teszik változatos tartalmú, magas színvonalú kolostori könyvtárak létesítését. A szegedi könyvtárban is számos kódexet, ős nyomtatványt, könyvritkaságot őriztek hosszú évszázadokon keresztül. N e m lehet i t t célunk a könyvtár viszontagságos történetének ismertetése. M i n denesetre átvészelte a török hódoltságot, és ama nagyon kevés hazai könyvtá r u n k közé tartozott, amely még a középkorban gyökerező folytonosságát szinte napjainkig megőrizte. S z ó van arról, hogy a József A t t i l a Tudományegyetem könyvtárának keretében külön könyvmúzeumként helyreállítsák. A könyvtár alaprétege még a X V . és X V I . századból származik. I t t még n e m találkozunk k i m o n d o t t a n orvosi jellegű könyvekkel. N e m volt szükség rá, hiszen Szeged városának M o h á c s előtt, az 1522. évi egyházi tizedjegyzék szerint t a n u l t orvosai voltak. Csak megemlítjük, hogy Szeged f i a a X V I . század egyik leghí resebb orvosa, Körösi Gáspár, humanista nevén Caspar us Fraxinus, a padovai és perugiai egyetem diákja, A klastrom könyvei között mindenesetre akadnak m á r a X V I . század legelejé ről származó kéziratos orvosi jellegű bejegyzések magyar nyelven, nyilvánvalóan a rendtársak házi használatára. í g y a ferences Bartholomaeus Anglicus De proprietatibus rerum (Nürnberg 1488) c. enciklopédikus munkája az ásványok, n ö vények, állatok tapasztalati leírását és gyakorlati hasznát, alkalmazását adja. Orvosi hatásukat a lapszéli jegyzetben az ismeretlen rendtárs magyar nyelven summázza. M i m a i átírással közöljük. í g y de vitro : hályogot töröl az szemben az üvegpor. De cynamono : fahéj fekélyösséget (többit a könyvkötő levágta). De cucumere : ugorkalével, töklével megmorzsolván ebsebről j ó . Tökmag májá nak, veséjének, hólyagjának megrekedése ellen. Földi tök bélnek, vesének hasz nos. De diptanno : mérgös seb ellen az diptannus fü gyükre. De edera : borostyán
hurutás ellen. De elitropio : katángkóró fü leve a szemölcsöt eltörli és mérög ellen is j ó , ha megisszák és dühös ebmarás ellen is j ó . Ősi e l v : fűben-fában hagyta az Isten az orvosságot. Ezt tükrözi Fuchsius Leonhardus híres botanikusnak Commentarius de stirpium história (1542) c. m u n kája, amely már a X V I . században a kolostor birtokában volt. A gyönyörű áb rákkal ellátott műben magyar nyelven jegyezte be a növények népi nevét és a levével há velük kapcsolatos orvosi tapasztalatokat több kéz. így a kakukterjék lyogos szemet kell mosogatni. A z olajban főzött kapor daganatra j ó . A szentjánosfü a vérzést állítja el. A gyalogfenyő magja borban főzve h u r u t , továbbá szemkönnyezés ellen foganatos. A farkasalma gennyes sebet, golyó okozta sérülést gyógyít. A bársonyvirág levében mosott fejből kipusztulnak a tetvek. A vadmák leve altatószer. A z olajban főzött ruta harmadnapos hideglelésről használ. F u c h sius műve i t t valósággal kolostori receptkönyvvé vált. A kolostor sokáig őrizte Pécsi Ferenc kódexét a X V I . század harmadik évtize déből. Radó Polikárpnak módjában v o l t tanulmányoznia. Egyik része a De virtute mamortici, vagyis a mamorticafű, Fuchsius füvészkönyvében momortika, magyar szavakkal kevert, konyhalatinsággal fogalmazott 15 orvosi receptjét, i l l e tőleg alkalmazását tartalmazta. A könyvtár a d d i g i hittudományi és filozófiai jellege a X V I . század második felétől megváltozik, és mindinkább alkalmazkodik a gyakorlati élethez. E válto zás oka egyszerű, egyúttal szükségszerű is. A hódoltság elején a művelt patrícius réteg, így az orvosok, továbbá a világi papok, más szerzetesek elhagyják Szeged városát, a kórházak, ispotályok legföljebb ha tengődnek tovább. Alapítványaik megszűnnek. Egyedül az alsóvárosi barátok tartanak k i a szülővárosukhoz ragaszkodó egy szerű híveik között. M o s t már nemcsak pásztorai a szegedi népnek, hanem világi tanácsadói, sőt orvosai is egyúttal. Ezt a változást a könytár összetétele is vissza tükrözi. A z egyes rendtársak ugyanis a beszerzett orvosi szakkönyvek alapján, meg a hosszú gyakorlat során tisztes jártasságra tehettek szert. Nemcsak híveik között, hanem messze vidéken is híressé váltak. Orvosló tudományukkal a török is élt. Ennek épületes bizonysága az egri basának a szegedi bírákhoz és polgá rokhoz írt parancsa: Mi Méhemet passa Eger várának Helytartója. Szegedi bírák és polgárok ! Hadjuk és parancsoljuk. Fejeteket szeretitek. Ez levelünk láttára, az Barátot mingyarst fölküldjétek, ki itt volt. Ha nincs ott, fölkeressétek, valahol leszen. Alája kocsit adjatok. Egy Inasnak nagyon jó niavalája van, azt gyógyítani. Urat, papot ne késleltessetek, mert kárát valiátok. Irtuk Egren, die 24. Aug. 1643. Fridrich Urban, a rend X V I I I . századi történetírója följegyzi, hogy a szegedi kolostornak a hódoltság idején hatalmas, 6 h o l d n y i kertje v o l t , tele gyümölcs fákkal, és nyilvánvalóan orvosi füvekkel is. T u d j u k , hogy Európa kolostorainak füveskertjei évszázadokon ellátták a patikákat is. Orvosságaikból természetesen a híveknek is j u t o t t .
A világhírűvé vált szegedi paprika gyökérveréséről sajnos nincsenek biztos adataink. Miután azonban a X V I I I . század elején még orvosságként használták, legvalószínűbbnek az a föltevés látszik, hogy meghonosításában az alsóvárosi barátoknak volt döntő részük orvosi tapasztalataik, patikai gyakorlatuk révén. Ismeretes, hogy az alföldi táj a török u r a l o m egykedvűsége, nemtörődömsége következtében teljesen elvadult, elmocsarasodott, ami a v a l a m i k o r morbus Hungaricus néven emlegetett malária, népünk szavával hideglelés állandó pusztításá val járt együtt. A z idegen katonák rettegtek hazánkba j ö n n i , mert nem t u d t a k alkalmazkodni a magyar viszonyokhoz. Sokuk nem a harcban esett el, hanem a malária tizedelte meg őket. Őseink b o r t i t t a k , az ivóvizet felforralták, sok f o k hagymát ettek, ételeiket megfelelően készítették el. M é g így is kínozta őket — egészen a múlt század folyószabályozásáig, artézi kutak fúrásáig — a váltó láz. Ennek volt kitűnő ellenszere a pálinkába áztatott paprikamag, továbbá a paprikahüvely belső, csípős erezete. Orvosi hasznának fölismerésében az alsó városi kolostornak döntő része lehetett. Természetesen az sem véletlen, hogy a városi ispitál egészen a X V I I I . század végéig Alsóvároson, a m a i Borbás és K i s f a l u d y utcák összeszögellése táján állott. Az ispotály nemcsak betegeket ápolt, hanem elesetteket, öregeket, szegényeket is gondozott. A középkorban, a X V . században Alsóvárosban virágzott a Szent Péter apos tol oltalmába ajánlott ispotály. Adataink nincsenek rá, mégis lehetséges, hogy ez a franciskánusok gondviselésében átvészelte a török időket. Az alsóvárosi kórház a X V I I I . század első felétől kezdve a város kezére j u t , amikor is Dékány Péter alsóvárosi gazda nagyobb alapítvánnyal támogatta. Végezetül mutassuk be az alsóvárosi kolostor könytárának orvosi vonatkozású könyveit a rendelkezésünkre álló egyetlen forrás, Dubecz J ó z s e f szerzetes 1846ban készített könyvtári katalógusa alapján. Dubecz könyvleírásai természetesen még n e m felelnek meg a könyvkatalogizálás mai követelményeinek, egészében mégis helyesen tájékoztatnak arról a m i n d e n tiszteletünkre érdemes tevékenység ről, amelyet az alsóvárosi kolostor népünk egészsége érdekében kifejtett. A könyvek szerzőinek neve és címeik i t t következnek: Sylvius, Franciscus Deleboe: Opera M e d i c a 1695. Woyt, Johann Jacob : Gazophylacium M e d i c o - P h y s i c u m 1716. Barisanus, Franciscus Dominicus : Magnus Hypocrates M e d i c o m o r a l i s . Mayr, Christophorus : Dispensatorium Universale, I — I I . 1798. Pharmacopaea Argentoratensis. 1725. Haiszier György : Orvosi m u n k a 1801. Kämpf, Johann : F ü r Aerzte u n d K r a n k e n bestimmte A b h a n d l u n g . 1786. Marcus, Adalbert Fridrich : Prüfung des [olvashatatlan szó] Systems der H e i l k u n d e . I — I I . 1799. Arnemann Justus : System der Chirurgie I — I I . 1803. Frank, Johann Peter : K l e i n e Schriften. M e d i z i n i s c h Praktischen Inhalts 1800. Plenk, Joseph Jacob : L e h r e v o n den Augenkrankheiten, 1799. Hoven, Fridrich Wilhelm : H a n d b u c h der praktischen H e i l k u n d e . 1806.
Plenk, Josephus Jacobus : Elementa C h i r u r g i c a . 1783. Seile, Christianus Theophilus : M e d i c i n a Clinica, 1788. Osterdick-Schacht, Johannes : I s t i t u t i o n e s Medicináé practicae. 1783. Plainer, Johann Zacharias : Gründliche E i n l e i t u n g i n die C h i r u r g i e . 1780. Rubel, Johann Fridrich : M e d i z i n i s c h u n d C h i r u r g i s c h L e h r g e b ä n d e . 1761. Medizinische Bibliothek. W i e n 1799. Klef fei, Gustav : Medizinische B i b l i o t h e k . I — I I . 1813. Plenk, Joseph Jacob : Anfangsgründe der C h i r u r g i e , é. n . Plenk, Joseph Jacob : Chirurgische Pharmacologie. 1787. Pharmacopaea Austriaco-Provincialis. 1786. Jungken, Johann : C h i r u r g i a - M a n u a l i s . 1710. Lindem, Franz Balthasar : M e d i z i n i s c h e r Passe-par-tout. 1739. Leberecht-Löveke, Johan L u d v i k : M a t e r i a M e d i c a . 1791. Kudmus, Johann Adam: Anatomische T e b e l l e n . 1759. Leberecht Löseke, Johann Ludvik : M a t e r i a medica concenata. 1764. Würtz, Rudolph : V o n der A i r (!) allerley W u n d e n . 1620. Haneman, Samuel : Ueber die A r s e n i c k - v e r g i f t u n g . 1786. Baumer, Joseph Wilhelm : F u n d a m e n t a Chemiae. 1783. Des grundmässigen Chirurgischen Schlüssels (több nincs). 1727. Barbette, Paulus : Medizinische, Chirurgische u n d Anatomische S c h r i f t e n . 1673. Csapó József : K i s gyermekek Ispitálja. 1771. Taxa m e d i c a m e n t o r u m . 1795. Taschenbuch für Scheide-Künstler u n d Apothecer. 1785. C o m p e n d i u m Chirurgiae. É . n . Geigern, Malachia : Kelegraphia oder Beschreibung der B r ü c h e n . 1661. Schaarschmidt, August: K u r z e r U n t e r r i c h t v o n den venerischen K r a n k h e i t e . 1770. Eggenberger, Joseph : Verzeichniss der medizinisch, c h i r u r g i s c h chimisch u n d veterinarischer Bücher. É . n . Mann von Heylperg, Bernardin : K u r z e n b e g r i f f aller ins gemein g i f t u n d contagiosen zuständen. 1708. Germanus Sincerus : Medizinisches Handbüchlein. 1777, 1795. Patachics, Carolus : Dissertatio M e d i c a . 1819. Ebner, Joannes Leopoldus Daniel : Inauguralis Dissertatio M e d i c a . 1780. Medizinische theoretische u n d praktische Beobachtungen. 1786. Bach, Antonius : Dissertatio medica de dignitate medici. 1816. Peterka József : Értekezés az orvosi tudomány kezdetéről. 1824. Ailhaud, Johann : Universal A r z n e y . 1765. Hoven, Fridrich Wilhelm : H a n d b u c h der praktischen H e i l k u n d e . 1806. Stahl: D e r medizinische Haupt-Schlüssel. 1764. Kolbani, Paul : Giftgeschichte. 1798.
I R O D A L O M Bálint Sándor : Alsóvárosi Glosszák. Egy szegedi nyelvemlék. Magyar Nyelv 1961. (A Bartholomaeus Anglicus művébe írt bejegyzésekről.) Bálint Sándor : A szegedi franciskánusok könyvtárának X V I . századi állománya. Magyar Könyvszemle, 1964. Bálint Sándor : A Szeged-alsóvárosi templom. Budapest, 1966. Csajkás Bódog : Szeged egészségügyének története a X V I I I . században. Szeged, 1944. Dubecz József: A Szeged-alsóvárosi kolostor könyvtárának könyvjegyzéke. 1846. (Kézirat) Győry Tibor : Adatok a morbus Hungaricus történetéhez. Századok, 1900. Iványi Béla : Régi magyar növénynevek. Népünk és Nyelvünk 1935. (Leonhardus Fuchsius füvészkönyvéről és magyar nyelvű bejegyzéseiről.) Kulcsár Péter : Szeged Könyvtártörténete az egyetem alapításáig. Szeged, 1970. Radó Polikárp : Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. Budapest, 1944. Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai X I X . Radó Polikárp: Két értékes szegedi emlék: Pesti Mihály bibliája és Pécsi Ferenc kódexe. Magyar Könyvszemle, 1966. Szederkényi Nándor: Heves vármegye története, I I I . Eger, 1891. (A 263. lapon az egri basa levele). Zusammenfassung Die Bibliothek des Franziskaner Ordens in Szeged muß gleichaltrig mit dem Kloster sein, d.h. 1444—1950 funktionert haben. Der Orden — obzwar er die Armut der Mitglieder stark betonte — besorgte zugleich eine je höhere Ausbildung für die Mönche. I n der Bibliothek sind zahlreiche Wiegendrucke, Kodexe und Buchraritäten aufbewahrt worden. I n einzelnen Büchern sind bereits vom Anfang des 16. Jahrhunderts an handschriftliche Einträge mit medizinischem Bezug in unga rischer Sprache vorzufinden. Von der Mitte desselben Jahrhunderts an sind die Franziskaner Mönche von Szeged-Unterstadt die Heilkundigen der Bewohner schaft der ganzen Gegend geworden. Sie waren wegen ihrer Fachkenntnisse und Geübtheit berühmt, so daß ihre Dienste auch von den Türken beansprucht wurden. An der Erkenntnis der Nützlichkeit des Paprikas in der Medizin sowohl an dessen Verbreitung in der medizinischen Praxis sie einen entscheidenden Anteil gehabt haben. Des Klosters Verzeichnis von Büchern mit medizinischen Bezug wirft ein aufschlußreiches Licht auf die medizinische Bildung der Mönche. Sándor B Á L I N T , Prof. D r . phil. H—6720 Szeged, Tömörkény u. 2/b. Hungary
12
O r v o s t ö r t é n e t i K ö z l e m é n y e k 7374
