A SZÁRAZONÁLLÁSI IDŐ ÉS TERMELÉSI SZÍNVONAL HATÁSA A TEJTERMELÉS GAZDASÁGOSSÁGÁRA Leonhardt Beatrix V. évfolyam, gazdasági agrármérnök szak Kaposvári Egyetem, Kaposvár Nagyállattenyésztési és Termeléstechnológiai Tanszék Vállalatgazdasági és Szervezési Tanszék Konzulens: Szabari Miklós, tanszéki mérnök Dr. Kalmár Sándor, egyetemi tanár
ÖSSZEFOGLALÓ Munkám
során
a
szarvasmarha-tenyésztés
gyakorlati
oldaláról
vizsgáltam
a
gazdaságosság növelésének a lehetőségét, a versenyképesség megőrzése céljából. Napjaink kvótákkal behatárolt termelése, az ingadozó tejárak mellett elengedhetetlen, hogy a tenyésztői munkában rejlő tartalékaikat kihasználják a gazdálkodók. A kutatás során arra kerestem választ, hogy azonos két ellés közötti időn belül a termelésben eltöltött idő növelhető-e a szárazonállási idő csökkentése ellenében. Így megnyújtható a laktációs idő, ezáltal több tej, árbevétel és jövedelem képződik. Továbbá azt is vizsgáltam, hogy eltérő termelési színvonal és tejár milyen szerepet játszik a gazdaságosság változásában.
BEVEZETÉS A szarvasmarha-tenyésztésen belül a tejtermelő ágazat egykor sikerágazat volt. Látványos fejlődés ment végbe a biológiai alapok megújításában (fajtaváltás), a műszakitechnikai korszerűsítésben (korszerű telepek építése), ezekhez megfelelő tőkepótlás és ösztönzés is párosult, melynek eredményeként az európai termelési színvonal élmezőnyéhez zárkóztunk fel (1. ábra). Mindez egy viszonylag jól működő piacszabályozással és elfogadható jövedelem színvonallal járt együtt (STEFLER, 2004).
1
Forrás: http://ec.europa.eu, 2008 1.ábra: Az EU-országainak átlagos tejtermelése (2008) Hazánk szarvasmarha- és tehénállománya 1938 óta folyamatosan csökken. Ez a folyamat az 1990-es években – a hazai tejfogyasztás visszaesésével, illetve a marhahús exportpiacainak átmeneti beszűkülésével – felgyorsult. A tehénlétszám 1990-2000 között 40%-kal csökkent. A tehénszám csökkenése világjelenség, az EU-ban évi 1-1,5%-os, tehát nem a létszámcsökkenés ténye, hanem annak mértéke a példátlan (2. ábra). Ma mintegy 325 000 tehén és alig több mint 700 000 szarvasmarha van hazánkban (AKII – KSH, 2007).
Forrás: AKII – KSH, 2007 2.ábra: A szarvasmarha- és tehénállomány, valamint a termelés alakulása. A drasztikus létszámcsökkenés ellenére a tejtermelés csökkenése csak mérsékelt. Ennek az a magyarázata, hogy a tehénállomány fogyását a fajlagos hozamok emelkedése képes volt ellensúlyozni. A fajlagos hozamok – átmeneti stagnálás után – újabban ismét növekednek, így az összes tejtermelés évek óta közel azonos szinten mozog (2. ábra) 2
(STEFLER, 2004). Ez a „tartalék” mára már kimerülőben van, az utóbbi időben a létszámcsökkenést már a növekvő hozamok se képesek ellensúlyozni (ATK, 2008). Napjainkban fokozottan érvényesül az a gazdasági szempont, hogy hány állat termeli meg az adott tejmennyiséget. Az sem közömbös, hogy ezeknek az állatoknak milyen a hasznos élettartamuk, ezzel életteljesítményük, milyen összetételű tejet termelnek, és egy-egy nagy genetikai értékű állattól hány utódot tudunk nyerni. Mindezen képességek egyértelmű összefüggést mutatnak a költségekkel, hozamokkal, jövedelemmel.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS Tejelő állományunk mintegy 210 ezer tehén - adja az ország összes tejtermelését, amely fajtaösszetételét tekintve 85%-ban holstein-fríz vérségű tehén. A holstein-fríz kétségtelenül a leghatékonyabb tejtermelő fajta. A fajta genetikai potenciálja magában hordozza azt az elméleti lehetőséget, hogy 14000 kg/laktációs termelést elérjünk, így napjainkban a tejhozam növelésének elsősorban a környezeti feltételek, mint például a tartás és takarmányozás és a kvóták szabnak határt. A versenyképes tejtermelésű állomány fenntartásához elengedhetetlen teheneink korszerű és szakszerű
menedzselése.
A
fajta
legnagyobb
problémáját
jelenleg
a
megfelelő
tenyészutánpótlás előállítása jelenti. Az egyre fokozódó tejtermelés jelentős terhet jelent a tehén szervezete számára, melynek hatására többek között az állatok hasznos élettartalma jelentősen lecsökkent (2,3 laktáció) (3. ábra)
átlagos laktáció szám (db)b
2,9 2,7 2,5 2,3 2,1 1,9 1,7 1,5 1990
1995
2000
2001
2002
év
2003
2004
2005
2006
2007
Forrás: OSZA, 2008 3.ábra: Az átlagos laktáció alakulása Magyarországon (1990-2007)
3
Az ábra szerint a termelésben eltöltött idő alatt kevesebb, mint 1,5 üszőborjú nyerhető, melyből elhullás és selejtezés után, jó ha egy tenyész üszőt nyerünk a teljes termelés alatt, ami valójában csak az állomány utánpótlását fedezi. Mennyiségi és minőségi fejlesztésre alig van lehetőség. Sajnos a látványosan javuló termelés egy romló termékenységet von maga után (PRYCE és MTSAI., 2004). Egy populáció szaporodásbiológiai állapota jól jellemezhető a két ellés közötti idő alakulásával (KEKI) (ÓZSVÁRY és KERÉNYI, 2004). Ennek a mutatónak az értéke a hazai tehénpopulációban a következőképpen változott az utóbbi 15
két ellés közti idő (nap)
évben (4. ábra). 445 440 435 430 425 420 415 410 405 400 395 1990
1995
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
év
Forrás: OSZA, 2008 4. ábra: A két ellés közötti idő alakulása Magyarországon (1990-2006) Az ábra szerint a két ellés közötti idő állandóan nő, jelenleg 440 nap körüli. Egyes vélemények szerint az ideális megközelítőleg 400-410 nap lenne (HARASZTI és ZÖLDÁG, 1993), azonban talán úgy a helyesebb, hogy az a megfelelő két ellés közti idő ahol a legjövedelmezőbben tud az adott gazdaság működni. A vállalati, vállalkozói szféra egyértelműen a jövedelmező gazdálkodásban érdekelt erről nem mondhat le. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a tejtermelés növelése mellett nagy figyelmet kell szentelni azon menedzselési technikák számára, melyek javítják a tehenek reprodukciós képességeit, ezzel a gazdaságosságot is. A tejelő tehenészeteknek a bevétele alapjaiban a következőkből tevődik össze: tejértékesítés, selejttehén, bikaborjú és szervestrágya eladás. Az első három a faj biológiai sajátosságokból adódóan szorosan összefügg, elválasztani nagyon nehezen lehet, hiszen ellés nélkül tejtermelés nem képzelhető el, illetve az éves ellések száma döntően meghatározza az 4
éves selejtezés mértékét. A szervestrágya mennyisége ezektől függetlenül jelentkezik, hisz ez a tartástechnológiával van szoros összefüggésben. Mindezekből látható, hogy a gazdaságok bevétele döntően az eladott tej mennyiségével, illetve ennek az átvételi árával van összefüggésben. A tejelő tehenészetek legfontosabb termékének a tejnek a felvásárlási ára Magyarországon 2004 januártól-2007 augusztusig nem mutat jelentős változást. Ez a tartósan alacsony szint nagyon csekély mértékű jövedelmezőséget jelentett. Mindezek ellenére tavaly augusztusban hirtelen növekedésnek indult a tej átvételi ára. Ez év januárjában elérte a csúcsot 96,5 Ft-tal. Ez azonban nem tartott huzamos ideig, hiszen alig pár hónap múlva folyamatos csökkenésnek indult és augusztusban már 76,9 Ft volt (5. ábra).
Forrás: KSH, 2008 5. ábra: A tej felvásárlási árának alakulása 2004-2008 Az EU tagállamokban más tendenciák érvényesültek (6. ábra). A 2006-ban tapasztalt viszonylag alacsony és kiegyenlített tejár (19-21 EUR cent), 2007 második felében közel 50 %-al emelkedett (28-29 EUR cent), mely szintet 2008-ban is tartotta.
5
Forrás: DairyCo, 2008 6. ábra: Tejárak alakulása az EU 25-ben (2006-2008)
Forrás: DairyCo, 2008 7. ábra: Tejárak alakulása 2008-ban Amint azt a fenti ábra is mutatja az év elején az 5 ország ár alakulásai eltérően alakultak. Legmagasabb áron Franciaországban (31 EUR cent), míg legalacsonyabb áron Nagy-Britannia (25,5 EUR cent) értékesítettek. Májusban mind az 5 ország árai csökkentek és majdnem azonos szintet értek el (24-28 EUR cent) majd Lengyelország kivételével ismét emelkedésnek indultak. Megfigyelhetjük, hogy a vizsgált országok között Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. Következtetésként levonhatjuk, hogy a hazai tejárak mértéke nem rendkívüliek. A 2004-es Európai Uniós csatlakozás óta a tejtermelésünket kvótarendszer maximalizálja. Ez 1.990.000.000 kg/év termelést engedélyez, azonban sajnálatos módon ezt a keretet megközelítőleg 80%-ban tudjuk csak kihasználni. Mindenképpen törekednünk kell tehát a tehénlétszám további csökkenésének megakadályozására, illetve a tejtermelés színvonalának további növelésére. A kvótarendszerrel függ össze, hogy a tej árbevétele 6
mellett a termelőt az értékesített tej és a rendelkezésre álló kvóta függvényében, a kvóta alapú támogatás illeti meg, melynek mértéke az idei évtől hazánkban a 8,1 Ft/l. Mindezekből jól látható, hogy a csökkenő, illetve stagnáló tejárak a költségek növekedése
(energia,
munkabér,
stb.)
és
a
romló
funkcionális
tulajdonságok
(szaporodásbiológia, hasznos élettartam) együttesen lehetséges tartalékok feltárására ösztönöznek. A minél eredményesebb termelés érdekében több eszköz is a tenyésztő rendelkezésére áll: Ilyen a költségek állandó elemzése, illetve mérséklése és a különböző technológiai elemek újbóli átértékelése, vizsgálata. Újabban ilyen a holstein-fríz fajta esetében a tenyésztésbe vételi idejének előbbre hozása intenzívebb takarmányozáson keresztül (16-18 vs. 14 hónap), mely által az üszőnevelés improduktív időszaka jelentősen csökkenthető (BAKOS, 2008). Mindezek mellett folyamatos igény van a szaporodásbiológiai mutatók javítására, illetve a hosszú hasznos élettartam növelésére is. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak a szárazonállás idejének a rövidítésével, ugyanis a szárazonállás ökonómiai értelemben az üszőneveléshez hasonlóan improduktív
időszak,
és
amennyiben
a
laktáció
ennek
„rovására”
megnyújtható, úgy az ökonómiai hatékonyság javítható. Az ellésre való előkészítés az apasztással kezdődik meg. Az ezt követő szárazonállási időszak a következő laktációs tejtermelésének, a könnyű ellésnek, de mindenekelőtt a sikeres újravemhesülésnek a megalapozására szolgál. A szárazonállás általánosan elfogadott ideje 60 nap. A tejelő tehenek életteljesítményét nagyszámú tényező határozza meg. A takarmányozás és tartás mellett, az első borjazás ideje, a szárazonállás hossza, és a nyitott napok száma mindmind olyan fontos tényező, melyek befolyásolják a tehén életteljesítményét. A fő kérdés az, hogy változtassunk-e a 60 napos szárazonállás általánosan alkalmazott gyakorlatán. Újabban a nagyteljesítményű holstein-fríz állományokban a mai korszerű takarmányozási technológiák mellett felmerült a lehetősége annak, hogy ezt az időt a tejtermelés növelése érdekében csökkentsék, illetve feltételezhető, hogy más az ideális szárazonállás időtartalma, mint korábban. A 60 napos szárazonállás rövidítése előnyös, ha az így meghosszabbított laktációból nyert plusz tej kiegyenlíti, vagy felülmúlja a következő laktációban esetlegesen felmerülő tejveszteséget.
7
A szárazonállás rövidítésének félelmei a tenyésztők részéről a következő laktációs termelésre, a következő laktációban történő újra vemhesülésre, a tőgybetegségek előfordulásának a gyakoriságára és ez elhullások mértékére irányulnak. Kizárólagosan a tejalkotóknak, a zsír- és a fehérje-mennyiségének a maximumának a vizsgálatakor az derült ki, hogy a szárazonállási idő rövidítése révén nyerhető többlet tej a tejalkotó részek bizonyos csökkenésével jár együtt, mert amikor a tej hasznosanyag-tartalmát elemezték gyakorlatilag a 60 nap bizonyult a legoptimálisabbnak (KUHN és MTSAI., 2006). 10 napos csökkenését javasolja a szárazonállási idő hosszának (SWANSON, 1965; DIAS és ALLAIRE, 1982; KEOWN és EVERET, 1986; FUNK és MTSAI., 1992; MAKUZA és MCDANIEL, 1996; REMOND és MTSAI, 1997) is. A tanulmányok közül sok, a tenyészetek adatainak utólagos, visszatekintő elemzésén alapult. Erre alapozva ezen álláspontot kritizálja BACHMAN és SCHAIRER (2003), mert szerintük a rövidebb szárazonállás ebben az esetben nem a céltudatos szárazra állítás, hanem a vártnál korábbi ellés eredménye volt és az állatok így nem részesültek megfelelő előkészítő takarmányozásban, mely okozhatott veszteségeket a következő laktációs termelés során. A szárazonállás hosszának megbecsülése érdekében tervszerűen beállított kísérletek (LOTAN és ALDER, 1976; REMOND és MTSAI., 1992; REMOND és MTSAI.,1997; BACHMAN, 2002; RASTANI és MTSAI., 2003) viszont nem találtak szignifikáns eltérést a tejmennyiségben. Ezek közül néhány munka szerint 30 napos szárazonállási időt javasol (LOTAN és ALDER, 1976; BACHMAN, 2002; GULAY és MTSAI., 2003a). SZABARI és MTSAI (2007) munkája szerint az 50 napos szárazonállási időt követően szignifikánsan csökken a kifejt tej mennyisége a következő laktációban. Munkájuk során a szárazra állítás idejét a tejtermelés alapján határozták meg. Néhány tanulmány szerint a szárazonállás 60 nap alá redukálása jobban befolyásolja termelést az első és második laktáció között, mint a többi laktáció esetén (DIAS és ALLAIRE, 1982). Az átfejést (0. nap szárazonállás) egy szerző sem javasolja. Szaporodásbiológiai értékelések során bizonyosságot nyert az is, hogy a rövidebb szárazonállás gyengébb fogamzást eredményez (KUHN és MTSAI., 2006). Ezzel ellentétben LOTAN és ADLER (1976) hasonló eredményeket regisztrált a nyitott napok száma és a termékenyítési index esetében 30-60 napig szárazonálló hasonló teljesítményű teheneknél. SZABARI és MTSAI (2008) statisztikailag igazolták, hogy a következő laktációban történő újravemhesülésre még 40 napos szárazonállási idő sem fejt ki káros hatást. Mások nem találtak kapcsolatot a reprodukció szintje és a szárazonállás hossza között (SORENSEN és ENEVOLDSEN, 1991). Mivel az újravemhesülés ideje szoros összefüggésben van az ellés 8
körül fellépő problémákkal, ezért a szárazonállási idő hosszában bekövetkezett változásokat nyugodtan kezelhetjük a szaporodásbiológiai mutatókkal együtt. Az is köztudott, hogy a megfelelő hosszú szárazonállási idő szükséges többek között a tőgy megfelelő regenerálódáshoz, a maximális következő laktációs tejtermelés érdekében (CAPUCO és MTSAI., 1997). A 40 napnál rövidebb idő nem elégséges a tőgy mirigyállományának a regenerálódáshoz (HURLEY, 1989). Az is intő jel, hogy a szomatikus sejtszám az 50 napnál rövidebb szárazonálláskor kedvezőtlenül alakul (KUHN és MTSAI., 2006). SZABARI és MTSAI. (2008) munkája szerint akár 30 napra is mérsékelhető a hagyományosnak mondható 60 napos szárazonállási idő anélkül, hogy a következő laktációban sűrűbben fordulnának elő tőgygyulladt egyedek. Az ellést követő pár hetes időszakban a tehenek hajlamosak az anyagcsere- és fertőző betegségekre. Ez alatt az időszak alatt jellemzően negatív energiai egyensúlyba kerülnek, mert a takarmány szárazanyag felvételének maximáltsága miatt nem képesek elegendő energiát magukhoz venni, ami a nagy tejtermeléshez és a létfenntartáshoz szükséges. A negatív energetikai állapot kialakulását már a laktáció alatti, és a szárazonállási takarmányozással is nagyban befolyásolhatja a tenyésztő. SZABARI és MTSAI. (2008) szerint a szárazonállás idejének akár 20 nappal történő csökkenése sem okoz nagyobb elhullást a következő laktációban. Mindezt statisztikailag is igazolták. Az idézett vizsgálatok a tejtermelés növelésének inkább biológiai a lehetőségét vizsgálták. Az ökonómiai értékelések hiánya illetve a bemutatott biológiai lehetőségek utalnak arra, hogy a tejtermelés, ezzel együtt a gazdaságosság növelése érdekében vannak lehetőségek a laktációs időszak nyújtására szárazonállási idő ellenében.
ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálat során primer és szekunder adatgyűjtést végeztem. A szekunder adatgyűjtés az irodalmi források (tenyésztői, termelői, élettani, szaporodásbiológiai megfontolások) összegyűjtését, tanulmányozását, célirányos csoportosítását jelentette. Primer adatgyűjtésem az Egyetem Tanüzemi Tehenészetének tényleges adataira (termelési szintek, a fejés költségei, az alap – és póttakarmány mennyisége és költsége), terjed ki. A primer és szekunder adatok alapján modellszámítással elemeztem (többlet hozam, árbevétel, költség, relatív jövedelem, eltérő tejárak) a változó laktációs idő és tejárak gazdaságosságot befolyásoló szerepét.
9
Az adatok feldolgozására és elemzésére és a grafikonok elkészítéséhez az EXCEL 7.0 for Windows XP táblázatkezelő programot használtam.
EREDMÉNYEK Az irodalom feldolgozása folyamán arra a megállapításra jutottam, hogy a tejelő napok számának növelésére reális lehetőség kínálkozik, azonban a várható kedvezőtlen élettani és szaporodásbiológiai következmények miatt a gyakorlatban a 10-15 napos intervallum eltéréseket érdemes vizsgálni gazdasági szempontból. A hazai tejtermelési színvonal alapján a vemhesség 7 hónapjában 10 feltételezett termelési csoportot vizsgáltam (1. táblázat) anélkül, hogy a szaporodásbiológiai mutatókat rontottuk volna (KEKI állandó). 1. táblázat A laktációs idő növelésének hatása eltérő termelési színvonal esetén Termelési színvonal Laktációs idő Termelés csökkenése (liter/nap) növelése (nap) liter/nap Magas 25 22 20
a b a b a b
10 15 10 15 10 15
-1
Apasztáskori tej liter/nap
Az időszak termelése (liter)
15,00 10,00 12,00 7,00 10,00 5,00
205,00 270,00 175,00 225,00 155,00 195,00
7,50 3,75 6,50 2,75 5,50 1,75 4,50 0,75
116,25 146,25 106,25 131,25 96,25 116,25 86,25 101,25
6,00 3,50 5,00 2,50 4,00
87,50 112,50 77,50 97,50 67,50
1,50
82,50
Közepes 15 14 13 12
a b a b a b a b
10 15 10 15 10 15 10 15
-0,75
Alacsony 11 10 9
a b a b a
10 15 10 15 10
b
15
-0,5
Forrás: Saját kalkuláció 10
A táblázatban az adott termelési színvonalon a 7. hónapos vemhesség idejében fejhető tej mennyiséget, az apasztáskorin pedig egy feltételezett napi termelés csökkenés által elért apasztáskori tejmennyiséget értem, hiszen a laktáció előrehaladtával figyelembe kellett venni, hogy a tejtermelés csökken. Ez az összes extraként kifejhető tej mennyisége kiszámolásához volt szükséges. Mivel a szakirodalom alapján 10 és 15 nappal rövidebb szárazonállás nem okoz a következő laktációban termelés kiesést, ezért az itt kinyert tej nettó többletként jelentkezik. A termelésben eltöltött napok következtében jelentős tejmennyiséget nyerhetünk állatonként (magas termelési szintnél átlagosan: 204,17 liter; közepes termelési szintnél átlagosan: 112,5 liter; alacsony termelési szintnél átlagosan: 87,5 liter), főleg annak az ismeretében, hogy ezek az állatok a hagyományos technológia szerint már elapasztásra kerültek volna. Az ilyen mértékben - a szárazonállási idő kárára - megnyújtott laktáció nem csak a többlet tej miatt jelentős, hanem azért is, mert az esetlegesen a vemhességük 7. hónapjára is kimagaslóan termelő egyedeknek az elapasztása (lásd a magas termelési szint 1. táblázat) alacsonyabb termelési szinten történik, csökkentve ezáltal a tőgyegészségügyi problémáknak az előfordulási valószínűségét is. Azonban ezzel a többlettermeléssel egy időben az adott gazdaságban többlet költségek is felmerülnek. Az állatok számára rendelkezésre álló takarmányadag (üzemtől, termelési szinttől függően) 10-20 liter tej termelését fedezi. A kiindulási alapot szolgáló Egyetemi Tanüzem tehenészetében az alaptakarmány 15 literes termelési szintet fedez, melynek napi költsége (0,4 kg/liter x 50 Ft/kg) azaz 20 Ft/liter volt. Ehhez kapcsolódik még a fejési költség, amely (munkabérből, közteherből, energia árából áll) 10 Ft többlet költséget jelent literenként. A felsoroltak változó költségként jelentkeznek, ezek állnak szemben a többlet tej értékével, vagyis segítségükkel a fedezeti hozzájárulás elvén számolható a jövedelem, mely jelen esetben relatív jövedelem (2. táblázat).
11
2. táblázat A többlet termelés költségei Termelési színvonal (liter/nap)
Fejési költség (munkabér, közteher, energia) 10 Ft/liter
Póttakarmány költség (0,4 kg/liter*50 Ft/kg) 20 Ft/liter
Többlet költség összesen (liter/tehén)
Magas 25 22 20
15 14 13 12
11 10 9
a b a b a b
2050,0 2700,0 1750,0 2250,0 1550,0 1950,0 Közepes
4100 5400 3500 4500 3100 3900
6150,0 8100,0 5250,0 6750,0 4650,0 5850,0
a b a b a b a b
1162,5 1462,5 1062,5 1312,5 962,5 1162,5 862,5 1012,5 Alacsony
2325 2925 -
3487,5 4387,5 1062,5 1312,5 962,5 1162,5 862,5 1012,5
a b a b a
875,0 1125,0 775,0 975,0 675,0
-
875,0 1125,0 775,0 975,0 675,0
b
825,0
-
825,0
Forrás: Saját kalkuláció A táblázat szerint a nyújtott laktáció többlet termelése, többlet költséggel jár, annak összetétele és nagysága viszont változó. A fejési költség mindig fennáll, a póttakarmány költség viszont csak a 15 literes termelés felett, alatta ez már nem jelentkezik, az állandó költségek között szerepel. A nyújtott laktációs időszak többlettermelése és pótlólagos költségei ismeretében számolható az időszak gazdaságossága (3. táblázat).
12
3. táblázat A többlettermelés gazdaságossága Termelési színvonal (liter/nap)
Az időszak termelése (liter)
Jelenlegi Tejár Kvóta Ft/liter Ft/liter
Többletbevétel Ft/tehén
Relatív jövedelem Ft/tehén
Ft/nap
Magas 25 22 20
15 14 13 12
11 10 9
a b a b a b
205,00 270,00 175,00 225,00 155,00 195,00
73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 Közepes
16625,500 21897,000 14192,500 18247,500 12570,500 15814,500
10475,500 13797,000 8942,500 11497,500 7920,500 9964,500
1047,5500 919,8000 894,2500 766,5000 792,0500 664,3000
a b a b a b a b
116,25 146,25 106,25 131,25 96,25 116,25 86,25 101,25
73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 73 8,1 Alacsony
9427,875 11860,875 8616,875 10644,375 7805,875 9427,875 6994,875 8211,375
5940,375 7473,375 7554,375 9331,875 6843,375 8265,375 6132,375 7198,875
594,0375 498,2250 755,4375 622,1250 684,3375 551,0250 613,2375 479,9250
a b a b a
87,50 112,50 77,50 97,50 67,50
73 73 73 73 73
8,1 8,1 8,1 8,1 8,1
7096,250 9123,750 6285,250 7907,250 5474,250
6221,250 7998,750 5510,250 6932,250 4799,250
622,1250 533,2500 551,0250 462,1500 479,9250
b
82,50
73
8,1
6690,750
5865,750
391,0500
Forrás: Saját kalkuláció A 3. táblázat szerint a napi tejárral és kvóta támogatással számolt bevétel mellett jelentős különbségek születnek mind az árbevételben, mind a jövedelemben. Egyértelműen kimutatható a magas termelésű állományok tovább fejése nagyobb bevételt és költséget eredményez, ezeknek hagyományosan a vemhesség 7. hónapjában történő elapasztása gazdaságilag indokolatlan. A többletbevétel 5474,250 - 21897 Ft között alakult, ez az eltérés igen jelentős napjaink üzemgazdasági viszonyai mellett. A relatív jövedelem viszont már nem mutat ekkora különbséget, mivel csak 4799,25 - 13797 Ft között változik. A napi relatív jövedelem figyelembe vételénél megmutatkozik, hogy 391,05 – 1047,55 Ft a különbség, amely alapján lehetőségünk van kiszámolni a relatív jövedelmet, abban az esetben ha nem 13
csak kereken 10 illetve 15 nappal nyújtjuk meg a laktációs termelés hosszát. Ez azért fontos, hogy érzékeltessük azt, hogy minden állat esetében – annak termelésének függvényében – más és más elapasztási idő szükséges. Ennek a meghatározása nem nélkülözheti a naprakész telepi menedzsmenti ismeretek és ökonómiai háttérszámításokat. A nagy különbségek ellenére megállapíthatjuk, hogy a kalkuláció alapján az összes termelési színvonalon pozitív előjelű jövedelmet értünk el, amely alapján kijelenthető, hogy vállalati szinten a termelés nyereséges. Számolások során az is kiderült, hogy a póttakarmány költsége 15 literes termelésig változó költség és eddig a szintig a jövedelmezőség 63,01%-os. 15 literes termelés alatt a takarmány költség már átalakul állandó költséggé és így a jövedelmezőséget tovább növeli 88,67%-ra. Mivel ennek nem a maximuma, hanem a biztonsága a fontos, jelen esetben elértük a maximum felé haladást és a biztonságot egyaránt, ezért kijelenthetjük, hogy a termelésünk nem csak biztonságos, de jövedelmező is. A bemutatott többletbevétel, relatív jövedelem, jövedelmezőség és nyereségesség alapján a termelő eldöntheti, hogy melyik termelési színvonalat alkalmazza, az adott termelésű állomány mellet. További vizsgálataim során különböző tejáralakulásokat (60, 65, 70, 73, 75, 80, 85, 90 Ft/l) vettem figyelembe, feltételezve (a tejárak hektikus alakulását és ennek közeljövőben lehetőségeit az irodalmi áttekintésemben már bemutattam), hogy a jelenlegi tejár bizonyosan változni fog, melynek irányát megjósolni napjaink gazdasági helyzetében lehetetlen. A 8.-9. ábrán mutatom be a lehetséges tejáralakulásokat különböző termelési színvonalon a szárazonállási idő rövidítésének a függvényében.
8. ábra: A relatív jövedelem alakulása a laktációs idő függvényében (10 nap) Forrás: Saját kalkuláció
14
9. ábra: A relatív jövedelem alakulása a laktációs idő függvényében (15 nap) Forrás: Saját kalkuláció A görbék alakulása, lefutása között nincs nagy különbség. Azonban a hozzájuk tartozó relatív jövedelem már nagyságrendileg eltér, mivel ha 10 nappal növeljük a laktációs időt, akkor a relatív jövedelmek 2-3000 Ft-tal változnak, míg 15 napos növelés mellet ez a különbség már a 4-5000 Ft-ot is elérheti. A magasabb tejárak egyértelműen a laktációs időszak nyújtására ösztönöznek, hasonlóan a magasabb hozamszintekhez.
KÖVETKEZTETÉSEK A bevezetésben részletesen ismertetett ágazati problémák alapján sikerült néhány megoldást találni arra, hogy a tejelő tehenészetek tovább fokozzák a gazdasági versenyképességüket. A bevétel növelésére több lehetőség van, ilyen többek között a többlet tej előállítása. Ennek az egyik legjobb módja, ha a folyó laktációt a szárazonállási idő csökkentésével egyenes arányosan meghosszabbítjuk. Azonban a tejtermelő telepek menedzsmentjeinek nem szabad csak a bevétel-kiadás hányadost figyelembe venni, mivel a csökkentés csak addig a mértékig történhet meg, amíg a következő laktáció fontosabb termelési, illetve egyéb paraméterei nem romlanak, többek között a tejtermelés, a szaporodásbiológiai, a tőgyegészségügy illetve az elhullások száma. Munkánk során modellszámítással kerestük azt a tejtermelési szintet, amely folyamán még érdemes a tehenet a szárazonállási idő rövidítésével tovább fejni. Több időt és több termelési szintet vizsgáltam. Ezek során kiderült, hogy mindegyik variáns jövedelmező, ezáltal mind a 10, mind a 15 napos laktáció növelést alkalmazni lehet. Meg kell állapítanunk, hogy a 15 liter alatt termelő egyedek a kiegészítő takarmány adagjukat már nem csak a tejtermelésre hasznosítják, hanem a testtömegük növelésére, ami elhízáshoz vezethet, mely a 15
következő laktációban termelési és egészségügyi problémákhoz vezethet. Ezzel szemben az a megállapítás is helytálló, hogy a nagyobb termelésű, jól perzisztáló egyedeknek fontos a tovább fejése, mert a gyakorlatban jóval nehezebb az apasztás, ezáltal nő a tőgy betegségek kialakulásának veszélye. Mindezek mellett az is elmondható, hogy az alacsony termelési szinteken az állatok már saját maguktól elapadhatnak. A pontos eredmények ismeretéhez még további számításokra, gyakorlati elemzésekre van szükség, de az általam elvégzett munka alapot adhat a szárazonállási technológia átgondolására. Ezek a feltételezések természetesen nem helyettesíthetik az egyedi elbírálást és a szakértő tenyésztők személyes tapasztalatát. Mindezek mellett persze figyelembe kell vennünk, hogy a tejelő szarvasmarha-tenyésztésben a gazdaságosságot rengeteg dolog befolyásolja, ráadásul mindezt egy időben. Nem lehet elhanyagolni azt a tényt sem, hogy minden telepre más-más biológiai, termelési és ökonómiai környezet jellemző, de a telepek törekvése a többlet extrabevételért, illetve minden forint költségcsökkentésért, talán jogosultságot ad a téma aktualitásáért.
IRODALOMJEGYZÉK
1. BACHMAN, K. C. 2002. Milk production of dairy cows treated with estrogen at the onset of a short dry period. J. Dairy Sci. 85:797-803. 2. BACHMAN, K. C., AND M. L. SCHAIRER. 2003 Bovine dry period length studies: A review. J. Dairy Sci. 86:3027-3037. 3. BAKOS G.: A korai TMR etetésének tapasztalatai a borjúnevelésben. Holstein Magazin- 2008.16.3.58-59.p. 4. CAPUCO A. V. AKERS R. M. SMITH J. J. (1997): Mammary growth in Holstein cows during the dry period: Quantification of nucleic acids and histology. J. Dairy Sci. 80. 477-487. 5. DANN, H. M., N. B. LIHERLAND, J.P. UNDERWOOD, M. BIONAZ, AND J. K. DRACKLEY. 2003. Prepartum nutrient intake has minimal efffects on postpartum dry matter intake, serum nonesterified fatty acids, liver lipid and glycogen contents, and milk yield. J Dairy Sci. 86(Suppl. 1):106.(Abstr.) 6. FUNK D. A. FREEMAN A. E. BERGER P. J.(1978): Effects of previous days open, previous days dry, and present days open on lactation yield. J. Dairy Sci. 70. 2366-2373. 7. GULAY, M. S., M. J. HAYEN, K. C. BACHMAN, T. BELLOSO, M. LIBONI, AND H. H. HEAD. 2003a. Milk production and feed intake of Holstein cows given short (30-d) or normal (60-d) dry periods. J. Dairy Sci. 86:2030-2038. 8. Haraszti J. és Zöldág L. (1993)A háziállatok szülészete és szaporodásbiológiája Budapest Mezőgazda Kiadó. 9. HURLEY W. L.(1989): Mammary function during involution. J. Dairy Sci. 72. 16371646. 10. KEOWN, J. F., AND R. W. ETERETT. 1986 Effects of days carried calf, days dry, and weight of firstt calf heifers on yield. J. Daily Sci. 69:1891-1896 11. KUHN M. T. HUTCHISON J. L. NORMAN H. D.(2006): Dry Period Length to Maximize Production Across Adjacent Lactations and Lifetime Production. J. Dairy Sci. 89. 1713-1722. 16
12. KUHN M. T. HUTCHISON J. L. NORMAN H. D.(2006): Effects of length of dry period on yields of milk fat and protein, fertility and milk somatic cell score in the subsequent lactation of dairy cows. J. Dairy Res. 73. 154-162. 13. LOTAN, E., AND J. H. ADLER. 1976. Observations on the effect of shortening the dry period on milk yield, body weight, and circulating glucose and FFA levels in dairy cows. Tijdschr. Diergeneesk. 101:77-82. 14. MAKUZA, S. M., AND B. T. MCDANIEL. 1996. Effects of days dry, previous days open, and current days open on milk yields of cows in Zimbabwe and North Carolina. J. Dairy Sci. 79:702-709. 15. ÓZSVÁRY L., KERÉNYI J.: A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítése egy nagyüzemi Holstein-Fríz tehenészetben. Magyar Állatorvosok Lapja- 2004. 126. 9. 523-531. p. 16. PRYCE, J. E., ROYAL, M. D., GARNSWORTHY, P. C. and MAO, I. L. 2004. Fertility in the high-producing dairy cow. Livestock Product. Sci. 86. 125-135. p. 17. RASTANI R.R., R. R. GRUMMER, S. J. BERTICS.A. GUMEN, M.C. WILTBANK, D. G. MASHEK, AND M. C. RICH. 2003. Effects of varying dry period length and prepartum diet on metabolic profiles and lactation of periparturient dairy cattle. J. Dairy Sci. 86(Suppl. 1):154. (Abstr.) 18. REMOND, B., A. OLLIER, AND G. MIRANDA. 1992. Milking of cows in late pregnancy: Milk production during this period and during the succeeding lactation. J. Dairy Res. 59:233-241. 19. REMOND, B., AND J. C. BONNEFOY. 1992. Performance of a herd of Holstein cows managed without the dry period. Ann. Zootech. 46:3-12. 20. REMOND, B., J. ROUEL, N. PINSON, AND S. JABET. 1997. An attempt to omit the dry period over three consecutive lactations in dairy cows. Ann. Zootech. 46:399408. 21. STEFLER, J. (2004): A szarvasmarha ágazat helye, szerepe a magyar mezőgazdaságban, esélyei az Európai Unióban. In: EU Tanulmányok V. Budapest: Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 193-240. p. 22. SWANSON, E. W. 1965. Comparing continuous milking with sixty-day dry periods in successive lactations. J. Dairy Sci. 48:1205-1209. 23. SZABARI M., G. PETHŐ., Á. BOKOR., J. SEBESTYÉN., N. BOROS., G. BAKOS., J. STEFLER: Effects of dry period lenght on productive and reproductive indices of subsequent lactations USAMV-CN Bulletin, 2007. 64. 578. p.
17
