A számvitel olyan objektív információs rendszer, amely a vállalkozói tevékenységet kifejező

SZÁMVITEL

A számvitel fogalma A számvitel olyan objektív információs rendszer, amely a vállalkozói tevékenységet kifejező gazdasági műveletek (események) szervezett megfigyelését, számokkal történő kifejezését, mérését és rendszerezett feljegyzését jelenti.

A számvitel tárgya

A számvitel tárgya a vállalkozói vagyon és annak változása. A vagyon változása magában foglalja: az üzemi (üzleti) tevékenység egész folyamatát (a beszerzést, a termelést, az értékesítést), az egyéb vállalkozói tevékenység során felmerült eseményeket (késedelmi kamatok, támogatások), a pénzügyi műveleteket és a rendkívüli események műveleteit (pl. ajándékozás).

A számvitel információs tartalma

A számvitel a gazdaság szereplői számára nélkülözhetetlen információkat nyújt. A szolgáltatott információt hasznosítani tudják a vállalkozás vezetői, tulajdonosai, a gazdasági élet szereplői (adósok, hitelezők, bankok stb.), egyes hatóságok (adóhatóságok, a cégbíróság és KSH stb.)

A számvitel célja A számvitel célja a vállalkozói tevékenység folyamatainak objektív tükrözése, ellenőrzése és eredményének megállapítása.

A számvitel feladatait, funkcióit a 2001-től érvényes számviteli törvény határozza meg. Így a számvitel feladata: A vagyon kimutatása (a tulajdon védelme), Célja a vállalkozás tulajdonában lévő vagyonféleségek bármely időpontban való valóságos, reális megállapítása. Eszközei: a leltár és a könyvviteli Mérleg.

A számvitel feladata

A vagyon változásának kimutatása. A vagyon folyamatos változása a vállalkozás gazdasági tevékenységének eredménye, mely összefüggésben áll a vállalkozás eredményével. Eszköze: az Eredménykimutatás.


Az éves beszámolók elkészítése. A vállalkozás pénzügyi helyzetének megállapítása, melyhez adatok a vállalkozás könyveiből nyerhetők. Eszköze: a Cash-flow kimutatás. Az üzemi (üzleti) tevékenység tervhez képest történő megvalósításának mérése, figyelése. A számvitel adatokat nyújt a vállalkozói tervek összeállításához, a rögzített gazdasági események bázist jelentenek a megvalósítás ellenőrzéséhez (controlling).


A vállalkozás vezetésének, irányításának eszköze.

Adatszolgáltatás külső szervek részére.

Mérési módok a számvitelben A számvitel a gazdasági műveleteket mindig valamilyen számmal, mértékegységgel fejezi ki, méri. A számvitel a következő kifejezési és mérési módokat alkalmazza:

Pénzbeni mérésmód. A számvitel általános mérésmódja, mert minden gazdasági műveletet pénzben is kifejezünk (Ft).

Mennyiség szerinti mérésmód, melyen belül megkülönböztetünk természetes mértékegységet (pl.: testtömeg, térfogat), munkaidő szerinti mérésmódot (munkaidő-ráfordítás mérésénél, mely munkaórát, munkanapot jelenthet) és származtatott mértékegységet is alkalmazunk a különböző mennyiségi mértékegységekből képzett teljesítmény-egységeknél. Ilyenek tonnakilométer, normálhektár, stb.

A számviteli törvény

Magyarországon a számvitel, azaz a könyvek vezetése az 1875. évi kereskedelmi törvény 37. tc. alapján volt kötelező.

Jelenleg 2001-től a számvitel rendjét a 2000. évi C. törvény szabályozza, amely előírja:


a könyvvezetési és bizonylatolási kötelezettséget. Így a vállalkozónak a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményekről (műveletekről) szabályszerűen, folyamatosan nyilvántartást kell vezetnie, és azt a naptári év végével kell lezárnia. A könyvvezetés lehet kettős -, és egyszeres könyvvitel.

a beszámolási kötelezettséget. A vállalkozó év végén köteles az adott naptári év eredményéről vagyoni, pénzügyi és jövedelemi helyzetéről beszámolót készíteni.


a könyvvezetés, a beszámoló készítés során érvényesítendő számviteli alapelveket, az azokra épített szabályokat (pl. az eszközök és a források értékelésére vonatkozó szabályok stb.). a nyilvánosságra hozatalra, közzétételre, a könyvvizsgálatra és ellenőrzésre vonatkozó követelményeket. a számviteli szolgáltatással kapcsolatos rendet.

A számviteli tv. hatálya

A számviteli törvény hatálya kiterjed a vállalkozókra (hitelintézetre, pénzügyi és befektetési vállalkozásra, biztosítóintézetre is), - az egyéni vállalkozókat kivéve, az államháztartás szervezeteire, az egyéb szervezetekre, és a Magyar Nemzeti Bankra. A törvény hatálya kiterjed a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelephelyére, de nem terjed ki kereskedelmi képviseletére, valamint az egyéni vállalkozókra, bevételi nyilvántartást vezető EVA-sokra.

A számvitel alrendszerei

A számvitelhez tartozó elszámolási területeket részterületként, alrendszerként értelmezzük és kezeljük. A számvitel alrendszerei: Bizonylati alrendszer, Könyvviteli alrendszer (egyszeres könyvvitel, kettős könyvvitel), Költség és önköltségszámítás és elemzés alrendszere, Beszámolók rendszere (mérleg és eredménykimutatás) és elemzés.


A bizonylati alrendszer a vállalkozás gazdasági eseményeinek elsődleges rögzítését jelenti, mely jelenti egy olyan dokumentum (bizonylat) kiállítását, amely tartalmazza az esemény megtörténtét, annak lényeges adataival együtt. A könyvviteli alrendszer a bizonylati alrendszerben előállított dokumentumok alapján működik. A kiállított bizonylatokat egy meghatározott rendszer (könyvelés) alapján rögzíti.


A költség- és önköltség számítási alrendszer a vállalkozásban alkalmazott költségrögzítési és költségelszámolási szabályokat írja le. Meghatározza azokat az elveket és módszereket, melyek segítségével meghatározhatók az egyes termékek vagy tevékenységek költségei. Ez az alrendszer kapcsolódik a bizonylati és a könyvviteli alrendszerhez is, mert bizonylatokon keresztül adja át az adatokat a könyvviteli alrendszernek.


A beszámolók alrendszere a vállalkozási tevékenység eredményének kiszámítási helye. Minden vállalkozásnak évente (általában dec. 31vel) meg kell állapítania eredményét (máskor is lehet, de ekkor kötelező). Az eredmény megállapítása a könyvviteli adatok alapján történik, azok év végi összesítésével.

Bizonylati alrendszer A bizonylat olyan külső, vagy belső okmány, amely a vállalkozásnál bekövetkezett változásokat, a gazdasági eseményeket hitelt érdemlően bizonyítja. Számviteli bizonylat (a továbbiakban bizonylat) minden olyan külső és belső okmány (feljegyzés, kimutatás, vagy bármely technikai módszerrel készített adathordozó), amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek, és amely tartalmazza a gazdasági művelet megtörténtének leírását (szövegesen), időpontját (naptári napban), mennyiségét és minőségi (értékbeni) adatait.

Bizonylati alrendszer

A bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak, időtállónak kell lenniük. A bizonylatokkal kapcsolatosan a következő elveket, mint bizonylati elvet kell betartani: Minden gazdasági műveletről, eseményről bizonylatot kell kiállítani; Könyvelni (könyvviteli nyilvántartásba adatokat bejegyezni) csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad; Minden bizonylatot könyvelni kell.


A bizonylati fegyelem betartása azt jelenti, hogy a vállalkozó: a készpénz eszközöket érintő gazdasági műveleteket késedelem nélkül (a pénzmozgással egyidejűleg) azonnal rögzíteni köteles, a banki mozgásokat a banki bizonylat megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő változásokat a tárgyhót követő 15-ig, a többi bizonylatot a gazdasági művelet megtörténte után (de a könyvviteli zárlatot megelőzően) köteles elkönyvelni, de legkésőbb a negyedévet követő hó utolsó napjáig.


A vállalkozás a bizonylatok kezelésével kapcsolatos eljárási szabályokat a Bizonylati Szabályzatban köteles meghatározni. a vállalkozásnál a gazdasági műveletek rögzítésére előírt bizonylatok körét, célját, a kiállításuk (készítésük) helyét, a kiállítás (készítés) időpontját és módját, a kiállítandó példányszámot, a kiállításukra (készítésükre) kötelezett személyek, valamint a bizonylat alaki és tartalmi helyességéért felelős személyek és munkakörök (munkahelyek) megnevezését,


a más vállalkozástól, szervtől érkezett bizonylatok kezelésének rendjét, azokra a kiegészítő (rendelkező vagy a feldolgozás rendjére vonatkozó) adatok feljegyzésének módját, a feljegyzésre kötelezett személyek és munkakörök (munkahelyek) megnevezését, a bizonylatok származási (kódolási) rendszerét, a bizonylatok megőrzésének módját, helyét és időtartamát.


a bizonylatok útját, a feldolgozás módját, ezen belül az egyes részfeladatok elvégzésének időpontját vagy időtartamát, a bizonylatok továbbításának módját, a feldolgozás során elvégzendő feladatok megjelölését, és a végrehajtásukért felelős személyek és munkakörök megnevezését, a szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok felsorolását, használatra kiadásuk és elszámoltatásuk, megőrzésük rendjét,


Bizonylatok megőrzése: A üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, valamint más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni.


A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ide értve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is) legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni.

A számvitel alapelvei

ÁLTALÁNOS ALAPELV A vállalkozás folytatásának elve TARTALMI ALAPELVEK Teljesség elve Valódiság elve Óvatosság elve Összemérés elve FORMAI ALAPELVEK Világosság elve Folytonosság elve Következetesség elve

KIEGÉSZÍTŐ ALAPELVEK

Tartalom elsődlegessége a formával szemben elv Egyedi értékelés elve Bruttó elszámolás elve Időbeli elhatárolás elve Lényegesség elve Költség-haszon összevetésének elve

A számvitel nem nevesített alapelvei

A beszámolóban a megbízható, valós kép bemutatásához - az előzőeken túlmenően érvényesíteni kell még azokat a követelményeket is, amelyek az ún. nem nevesített alapelvekként ismertek. Ezek a következők: hasznosíthatóság elve semlegesség elve (tárgyilagosság) időszerűség elve.

A könyvviteli alrendszer

A könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló eseményekről - törvény által meghatározott szabályok szerint - folyamatosan nyilvántartást vezet, és azt a naptári év végével (december 31ével) lezárja.


A könyvvezetésnek két módja van: Egyszeres könyvvitel (2004. január 1-től társas vállalkozások nem alkalmazhatják, de egyéb szervezetek igen!) Kettős könyvvitel. A kettős könyvvitel a vállalkozások vagyonának és eseményeinek, olyan rögzítési és nyilvántartási módszere, amely a bekövetkezett változásokat keletkezésük sorrendjében úgynevezett könyvviteli számlákon a teljesítés elvére épülve rögzíti.


A kettős könyvvitel hármas szabálya: minden gazdasági műveletet két számlán jegyzünk fel, rögzítünk. Az egyik számla Tartozik és egy másik számla Követel oldalán, azonos összegben (Tartozik = Követel), egymással kölcsönös összefüggésben (az egyik változása meghatározza a másikat).


A mérleget, azaz a mérlegtételeket év közben állandóan a könyvviteli számlák helyettesítik A könyvviteli számlákat a mérlegből nyitjuk meg január 1-vel, és a mérleggel szemben zárjuk le december 31-vel.

A könyvviteli számla (rövidítve számla) a gazdasági műveletek okozta változások kimutatására szolgáló, olyan kétoldalú nyilvántartás, amelynek egyik oldalán a növekedéseket, a másik oldalán a csökkenéseket rögzítjük.


A számla bal oldalát Tartozik (T) oldalnak, a jobb oldalát Követel (K) oldalnak nevezzük.

A TARTOZIK ÉS A KÖVETEL ELNEVEZÉSEK MA MÁR NINCSENEK KAPCSOLATBAN A SZÁMLA TARTALMÁVAL. Az elnevezések a könyvvitel kialakulásához vezethetők vissza, amikor a T és K elnevezések valóban tartozást és követelést jelentettek.


A könyvviteli számlák a mérleg felbontásából keletkeznek, azaz minden egyes mérlegtételből önálló számlát képezünk. Így keletkeznek a főkönyvi számlák. A mérleg Aktívák oldalán szereplő tételekből keletkeznek az Aktív jellegű számlák, a Passzív oldalán lévő tételekből pedig a Passzív jellegű számlák. A számláknak ezt a jellegét formai tulajdonságaikkal határozhatjuk meg.


A könyvviteli számláknak alakilag (a könyvelés szabályai szerint) két csoportját különböztetjük meg: Aktív számlák és Passzív számlák.

A számlák A vagy P jellegét az határozza meg, hogy melyik oldalára könyveljük a növekedéseket, és melyik oldalára a csökkenéseket.


A könyvviteli számlákkal kapcsolatos fogalmak: Forgalomnak nevezzük az évközi változások összegét.(Az egyes oldalakra külön-külön feljegyzett értékek.) Így megkülönböztetünk T és K forgalmat.

Főösszegnek nevezzük a számlák egyik oldalának összesített adatát (nyitó egyenleg és a növekedések együttes összegét, illetve a csökkenések összegét). A számlának T és K főösszege lehet.

Egyenlegnek nevezzük a két oldal főösszegeinek különbségét (T és K oldal különbözete). Megkülönböztetünk T és K egyenleget. Az egyenleg jellegét (T vagy K) a nagyobbik főösszeg jellege határozza meg.

Általában elmondhatjuk, hogy az Aktív számláknak Tartozik egyenlegük van, a Passzív számláknak Követel egyenlegük van.


A könyvviteli számlákat tartalmuk szerint két csoportba soroljuk. a mérlegszámlák és az eredményszámlák. Mérlegszámlák A mérlegszámlák az eszköz számlákat és a forrás számlákat foglalják magukban. Ezeken olyan gazdasági műveleteket könyvelünk, amelyek az eszközök és a források változásait érintik, s a mindenkori állapotot (állományt) mutatják. Az eszköz és a forrás számlákat azért nevezzük mérlegszámláknak, mert az év eleji nyitásuk a mérlegből történik, az év végi zárásuk a mérleggel szemben történik. Az eszköz számlák jellegük szerint (alakilag) Aktív számlák, a forrás számlák jellegük szerint (alakilag) Passzív számlák. A rajtuk történő könyvelés az A és a P számláknál ismertetett módon történik.


Eredményszámlák Az Eredmény számlák elszámolásai keretében kimutatjuk a termelés, az értékesítés és az elkülönített gazdasági tevékenységek folyamatát; az értékképző folyamatot, amelynek során új termékek keletkeznek és az értékesítési folyamatot, amelynek során a termékek realizálódnak, valamint a vállalkozás eredményét befolyásoló elkülönített tevékenységek (pénzügyi tevékenység stb.) hatását. Nincs közvetlen kapcsolatuk a Mérleggel. A költség (ráfordítás) jellegű eredményszámlák alakilag Aktív számlák, a bevétel jellegű számlák alakilag Passzív számlák.


Az Egységes számlakeret a könyvvitelt vezető vállalkozók számára általános érvényű, jellegű állami szabályozás. A számlarend az egységes számlakeret alapján kötelezően készített és alkalmazott vállalkozói számlakeret. A Számlarendben így minden számlának az elnevezésén kívül száma is van. A Számlarend a főkönyvi számlákat a következők szerint rendszerezi, illetve jelöli:

Számlaosztály, jele: egyjegyű, első számjegy (pl. 1. Befektetett eszközök).

Számlacsoport, jele: kétjegyű, második számjegy (pl. 12. Ingatlanok.

Számla, jele: háromjegyű, harmadik számjegy (pl. 123. Épületek).

Beszámolók alrendszere

A számviteli törvény előírási alapján a beszámolóknak négy típusa van: Éves beszámoló, Egyszerűsített éves beszámoló Sajátos egyszerűsített éves beszámoló Konszolidált vagy összevont éves beszámoló, Egyszerűsített beszámoló (2003. december 31-ig)

Beszámolók alrendszere

A vállalkozó beszámolót köteles készíteni minden üzleti év végén a fordulónapot követő 150. napig. Konszolidált beszámoló esetében 180 nap. A beszámolót minden esetben az üzleti évről kell készíteni. Beszámoló készítési kötelezettsége van az ún. előtársaságnak is. A beszámolót a Cégbíróságon letétbe kell helyezni + közzététel (IRM rendszeren keresztül).

Beszámolók alrendszere Az Éves beszámoló részei

Mérleg, Eredménykimutatás, Kiegészítő melléklet Üzleti jelentés (törvény szerint nem része a beszámolónak, de el kell készíteni!).

Költségelszámolási rendszer A számlarend alapján a vállalkozási tevékenység során felmerült költségek könyvelése három számlaosztályban történik:

5. Számlaosztály: Költségnemek alapján 6. Számlaosztály: Költséghelyek alapján 7. Számlaosztály: Költségviselők alapján

Költségelszámolási rendszer A három számalosztály között a következő összefüggés áll fent: 5. Számlaosztály = 6. + 7. Szálaosztály lekönyvelt értékeivel. A vállalkozó döntésétől függően az 5. Számlaosztályban kötelezően felmerült költségeket le lehet könyvelni a 6. és 7. Számalosztályban is. Ennek az előnye, hogy a vállalkozó a költségeit el tudja különítetni a termelő egységek (fizikailag elhatárolt egységek) és a termékek (költségviselő) alapján.

A számvitel olyan objektív információs rendszer, amely a vállalkozói tevékenységet kifejező

Recommend Documents