A szakképzésben alkalmazandó, európai szinten Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) hazai adaptációja az iskolai rendszerű szakképzés terén 1. Előkészítő tevékenységek Magyarország 2004 decemberében szerzett tudomást a CQAF Keretrendszerről. Az azt követő fél éves időszakban jelentős lépések történtek a CQAF megismerése és (részleges) bevezetésének előkészítése terén. Elindult a CQAF Keretrendszerrel kapcsolatos aktív információszerzés, az európai tevékenységek és tapasztalatok megismerése, a nemzetközi kapcsolatfelvétel és kapcsolatépítés is. Az Oktatási Minisztérium Szakképzési Helyettes Államtitkársága már 2005. elején döntött arról, hogy a CQAF (először és elsőként a magyar szakképzésben) a Szakiskolai fejlesztési program (SZFP I., D2 Minőségfejlesztési komponens) keretében kipróbálásra kerül. Ennek megfelelően a D2 komponens célrendszere kibővült a CQAF szakiskolai implementációjával, 2005. évi munkatervébe pedig egy sor olyan konkrét tevékenység épült be, amelyek a CQAF hazai iskolai rendszerű szakképzésbe történő bevezetésének szakmai előkészítését szolgálták. 2005. április-májusában a Szakiskolai fejlesztési program I. fázisában részt vett 89 intézményben helyzetfelmérés és helyzetelemzés készült a fenntartható fejlődés garanciáinak kiépítettségéről. A felmérés helyzetképet adott az intézményi szintű minőségfejlesztési feladatellátásról is az Európai Szakképzési Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) alkalmazásának előkészítéséhez a fenntartható fejlődés érdekében. Ezzel párhuzamosan folyt a CQAF alkalmazásának előkészítése a mérés - ellenőrzés - értékelés területén is, 40 intézmény és fenntartóik bevonásával. A kapcsolódó tevékenységek részletezése 1. Helyzetfelmérés a fenntartható fejlődés garanciáinak és az intézmények CQAF felkészültségének vizsgálata céljából A Szakiskolai fejlesztési programban részt vett intézményekben végzett, a programközi értékeléssel egybekötött helyzetfelmérés magában foglalta
1
a fenntartható fejlődés garanciáinak vizsgálatát az intézményekben és a garanciahiányok okainak feltárását, valamint a szükséges tanácsadói segítség területeinek meghatározását a fenntartható fejlődés garanciáinak kiépítése érdekében.
az intézmények felkészültségének vizsgálatát a CQAF bevezetésére, alkalmazására.
A helyzetfelmérésben mind a 89 intézmény részt vett. Az intézményi dokumentumok elemzése és a helyszíni látogatásokról a CQAF követelményrendszerének megfelelő, intézményi dokumentum-elemzésre épülő helyszíni szemle jelentések alapján megállapítható volt, hogy
az intézmények nagy része kisebb fejlesztésekkel alkalmas a CQAF Modell kipróbálására, bevezetésére, amennyiben elegendő és megfelelő támogatást kap ennek megvalósításához. Ezek általában és többségükben azok az intézmények, amelyek már korábban is részt vettek minőségfejlesztéssel kapcsolatos programokban (például: COMENIUS 2000, EFQM Modell szakképzési adaptációja).
az intézmények egy másik – kisebb – csoportja nagyobb fejlesztésekkel ugyan, de alkalmas lehet a CQAF Modell alkalmazására.
az intézmények egy harmadik – még kisebb – csoportja pedig jelen felkészültségével nem alkalmas a CQAF Modell alkalmazására.
A helyzetfelmérés alapján az intézményekben a CQAF bevezetés szempontjából főbb erősségnek volt tekinthető az innovatív légkör; a vezetés elkötelezettsége; a partnerközpontú működés, a partneri mérések szabályozottsága; a minőségfejlesztésre létrehozott fejlesztő teamek, a team-munka elterjedése; konkrét, mérhető fejlesztési célok kitűzése; fejlesztési / intézkedési tervek készítése; intézményi szintű adatgyűjtés; a fejlesztések eredményeinek gyűjtése; meglévő minőségügyi tapasztalat, módszertani tudás stb. A helyzetfelmérés alapján az intézményekben a CQAF bevezetés szempontjából főbb fejlesztendő területnek volt tekinthető a munkatársak bevonása; a fejlesztésekhez kapcsolódó kommunikációs és információs rendszer kialakítása; a fejlesztő csoportok működési kereteinek szabályozottsága; az intézményi célok kapcsolatrendszere, egymásra épülése; az intézményi folyamatok menedzselése (azonosítás, szabályozás, működtetés); a fejlesztések utáni beavatkozás, korrekció teljes körű megvalósítása; a fejlesztések mérési-értékelési rendszerének kialakítása, a fejlesztések összehangolása, az országos és európai célkitűzések, stratégiai célok ismerete stb.
2
2.
Az
Európai
Szakképzési
Közös
Minőségbiztosítási
Keretrendszer
(CQAF)
alkalmazásának előkészítése a mérés - értékelés - ellenőrzés területén A CQAF hazai bevezetéséhez, a mérés - értékelés követelményterület kialakítása érdekében szükséges volt az intézményi rendszer (mintavételes) helyszíni vizsgálata, az ellenőrzés, értékelés intézményi gyakorlatának feltárása. A 40 intézményt (30 SZFP I. + 10 közoktatási intézmény) tartalmazó minta iskoláiban a szakértők azt vizsgálták, hogy milyen jellemzői vannak az intézményi ellenőrzés és értékelés gyakorlatának, melyek azok az elemek, amelyekre támaszkodva széles körben elterjeszthető a CQAF hazai viszonyokra adaptált modellje. A szakértők vizsgálták, hogy milyen az önértékelés szerepe az intézmények mérés-értékelési rendszerében, illetve milyen annak az elfogadottsága, fontossága, használhatósága. A vizsgálat tárgya volt az is, hogy az intézmény mérés - értékelési gyakorlata mennyire a szűken vett tanulói értékelésre terjed ki vagy támogatja-e a teljes intézményi működés értékelését is. A 40 intézmény fenntartóinak tekintetében is megtörtént a helyzetelemzés a fenntartható fejlődés garanciáinak mérésére alkalmas értékelési rendszerről, annak kiépítettségéről és működéséről. A helyzetfelmérés és -elemzés alapján megállapításra került, hogy melyek az ellenőrzés, értékelés intézményi gyakorlatának fő erősségei és fejlesztendő területei. Erősségek, pl.: szemléletváltás az értékeléssel kapcsolatban; egy még viszonylag kisszámú, de elkötelezett és az önértékelés végzésében gyakorlatot szerző pedagóguscsoport, valamint új belső szervezeti egységek (mérés-értékelési csoport – MÉCS, önértékelési team) létrejötte az intézményben folyó belső értékelési tevékenység tervezésére, szervezésére, megvalósítására és fejlesztésére; egyre növekszik az intézményekben a pedagógiai-szakmai tevékenységre és szervezeti működésre irányuló mérések, értékelések száma; jó intézményi gyakorlatok elsősorban az önértékelés, a pedagógusértékelés és a partneri elégedettség értékelése területén. Fejlesztendő területek, pl.: a stratégiai és középtávú tervezésének színvonala; az ellenőrzési, mérési, értékelési tevékenység belső értékelési rendszerben történő működtetése, az alkalmazásra kerülő indikátorok meghatározása; az értékeléshez szükséges szakmai kompetenciák intézményi kialakítása; az intézményértékelés kapcsolódása a fenntartói és az országos mérési, értékelési rendszerhez stb. A helyzetfelmérések során szerzett tapasztalatok hasznos bemenő információt szolgáltattak a CQAF hazai adaptációjához, bevezetéséhez az iskolai rendszerű szakképzés terén.
3
2. A CQAF hazai adaptációja az iskolai rendszerű szakképzésre 2005. májusában újabb jelentős, hazánk CQAF bevezetés iránti elkötelezettségét bizonyító lépés történt: a Kormány – a szakképzés-fejlesztési stratégia kapcsán – elfogadta a 1057/2005 Kormányhatározatot, miszerint „biztosítani kell azt, hogy 2008. december 31-ig valamennyi szakképzést
folytató
intézmény
alkalmazhassa
–
az
Európai
Unió
szakképzési
minőségbiztosítási keretrendszerének figyelembevételével kialakított – minőségbiztosítási rendszert (I./1.pont). Ennek jelentős állomása lesz a Kormány által meghatározott részintézkedés megvalósítása, miszerint 2006. június 30-ig a Szakiskolai fejlesztési programban résztvevő kilencven iskolában egységes minőségbiztosítási rendszert kell(ett) kialakítani.” A Kormányhatározatban megfogalmazottak a szakképző intézményekre újabb feladatokat róttak: az intézményi minőségirányítási rendszerüket át kell alakítaniuk oly módon, hogy az képes legyen megfelelni az európai Közös Minőségbiztosítási Keretrendszernek. A Kormányhatározat alapján a minőségfejlesztési terület legfontosabb feladata volt azoknak a szakmai-módszertani feltételeknek a megteremtése 2006. június 30-ig, amelyek segítségével a Szakiskolai fejlesztési program I. fázisában részt vett intézményekben elindulhatott – először és elsőként a magyar szakképzésben – a CQAF Modell szerinti minőségirányítási rendszer kialakítása. A Kormányhatározat részintézkedésének megvalósítása érdekében a Szakiskolai fejlesztési program Minőségfejlesztési komponense keretében a következő főbb szakmai fejlesztési tevékenységek valósultak meg: Szakképzési indikátorrendszer kialakítása, szakképzési kulcsindikátorok meghatározása Az indikátorrendszer részét képezi a valamennyi szakképző iskolában kötelezően mérendő 40 szakképzési kulcsindikátor, amelyek a CQAF indikátorokkal és a Szakképzés-fejlesztési stratégia céljaihoz rendelt indikátorokkal összhangban kerültek kijelölésre, annak érdekében, hogy objektíven megítélhető legyen az intézményi működés megfelelősége, a működés hatékonysága egy európai-uniós környezetben is. E mellett a kulcsindikátoroknak képeseknek kell lenniük az intézmények folyamatos fejlesztő munkájának objektív módon történő alátámasztására, a döntéshozatal támogatására az irányítás különböző szintjein. A kulcsindikátorok mellett további, alkalmazásra ajánlott szakképzési benchmarking indikátorok is kifejlesztésre kerültek. Az indikátorokhoz Értelmezési és számítási útmutató készült, amely segítséget nyújt az intézményeknek az indikátorok egységes értelmezésében és számításában, így biztosítva,
4
hogy az adatok összesíthetőek és az egyes intézményi adatok egymással összehasonlíthatóak legyenek. A
meghatározott
indikátorok
a
CQAF
alapján
kifejlesztett
hazai
Szakképzési
Minőségbiztosítási Keretrendszer részét képező Szakképzési Önértékelési Modell részévé és egyben a „Benchmarking adatbázis” alapjává is váltak. Benchmarking adatbázis létrehozása A D2 komponens az intézmények között a tapasztalatcserék támogatására, a bevált jó módszerek terjesztésére, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó eljárások bemutatására egy olyan adatbázist és szerveződési formát dolgozott ki és hozott létre, amely hatékonyan képes biztosítani a jó gyakorlatok azonosítását, bemutatását és terjesztését. Ez az ún. Benchmarking 1 adatbázis, amely lehetőséget biztosít az intézmények által gyűjtött, alkalmazott és bemutatott módszerek, eljárások mások által is hozzáférhető bemutatására, illetve az intézményi adatok, teljesítménymutatók hozzáférhetővé tételére. A benchmarking adatbázis létrehozásával az a cél, hogy a szakképző intézmények kapjanak kézzel fogható, alkalmazható eszközt az egymástól való tanuláson keresztüli folyamatos fejlesztés megvalósításához.
A
rendszer
az
intézmények
közötti
szakmailag
megalapozott
összehasonlítás lehetőségét az azonos értelmezésű és mérési hátterű teljesítménymutató (indikátor) rendszer alapján teremti meg az intézmények számára. E mellett a rendszer biztosítja a teljesítménymutatók Internet alapú, anonim összehasonlítási lehetőségét is meghatározott csoportosítási szempontok alapján. A CQAF hazai adaptációja az iskolai rendszerű szakképzésre 2006. január-februárban a hazai Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer (SZMBK) azért került kifejlesztésre, hogy támogassa a szakoktatás és szakképzés terén a minőségmenedzsment rendszerek alkalmazását intézményi és rendszer szinten, valamint hogy összekapcsolja a szakképzési minőségirányítási, minőségfejlesztési tevékenységeket a szakképzési rendszerekre vonatkozó, európai szakmapolitikai célkitűzésekkel. Az adaptáció során az alábbi fejlesztések, termékek készültek el: 1. Koncepció: A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer adaptációjának lehetőségei a hazai iskolarendszerű szakképzés (minőség)fejlesztésében 1
„A benchmarking a világ bármely pontján működő más szervezetekkel való folyamatos összehasonlítás és összemérés folyamatát jelenti abból a célból, hogy információt nyerjünk szervezeti filozófiákról és politikákról, gyakorlatokról és mértékekről, melyek segíteni fognak bennünket szervezetünk teljesítményének javításában."
5
A koncepcióban bemutatásra került a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer célja, annak elemei, továbbá alkalmazásának előnyei intézményi és rendszer szinten. Az SZMBK egyes elemeinek tekintetében pedig kifejtésre kerültek azok hazai adaptálásának, bevezetésének lehetőségei. 2. A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer intézményi szinten alkalmazandó modellje (SZMBK Intézményi Modell) Az SZMBK Intézményi Modell az európai CQAF Modell kulcskérdéseinek adaptálásával készült, a modell-leírás tartalmazza továbbá az egyes kulcskérédsek magyarázatát, intézményi példákkal alátámasztva. 3. Útmutató a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer bevezetéséhez Az Útmutató célja, hogy gyakorlati segítséget nyújtson az iskolai rendszerű szakképzést folytató intézmények (szakképző iskolák = szakiskolák és szakközépiskolák) számára az európai szintű keretrendszeren alapuló, a hazai sajátosságok figyelembevételével adaptált Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer bevezetésének megtervezéséhez és alkalmazásához. Segít továbbá abban, hogy az intézmények megértsék, mit jelent a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer, követelményeit hol találhatják meg az intézmény saját működésében / minőségirányítási rendszerében, és mit kell tenniük ahhoz, hogy a Keretrendszerhez kapcsolódó SZMBK Modell közös követelményeit érvényesíteni tudják. Az Útmutató részét képezik az Összehasonlító táblázatok az SZMBK Modell kulcskérdései és az intézmények által leggyakrabban használt, más hazai minőségirányítási megközelítések közötti kapcsolat feltárásához. Táblázatos formában történt a kulcskérdések (minőségi alapkövetelmények) összevetése az ISO 9001:2000 szabvány, a COMENIUS 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program I. és II. intézményi modellek, a Közoktatás Minőségéért Díj (KMD) és a Szakképzési Önértékelési Modell (SZÖM) követelményrendszerével. 4. Szakképzési Önértékelési Modell I., II. és III. szintje A Szakképzési Önértékelési Modell a korábban kifejlesztett és az intézmények által már alkalmazott Szakiskolai Önértékelési Modell II. szintjére épül, amely kiegészült az SZMBK Modell kulcskérdéseivel és a teljesség érdekében a KMD további értékelési területeivel és szempontjaival (Adottságok oldal), valamint a kötelezően mérendő szakképzési kulcsindikátorok és az ajánlott benchmarking indikátorok beépítésre kerültek az Eredmények kritériumokba. A kérdések is felülvizsgálatra és pontosításra kerültek annak érdekében, hogy a modellt valamennyi iskolai rendszerű szakképzést folytató 6
intézmény alkalmazni tudja. Mivel azonban a hazai szakképző iskolák már számos önértékelési modellt, és módszertant alkalmaznak (például: KMD, SZÖM, COMENIUS 2000 I. és II. modell szerinti Irányított Önértékelés), ezért továbbra is meg kellett hagyni számukra a lehetőséget, hogy folytathassák a korábbi gyakorlatot és a továbbiakban is alkalmazhassák ezeket az önértékelési modelleket és módszereket. Az SZMBK kulcskérdések beépítésével a SZÖM Adottságok (al)kritériumaiba, megteremtődött annak a lehetősége, hogy minden hazai szakképző iskola kitérjen önértékelése során azoknak az európai közös követelményeknek a vizsgálatára is, amelyek alapvető fontosságúak a szakképzési szolgáltatás minőségének biztosítása szempontjából. A megváltozott követelményrendszer szükségessé tette az önértékelési modell szintezésének, a szintekhez tartozó önértékelési modellek kiterjedtségének és tartalmának, valamint az önértékelési módszertan felülvizsgálatát is. E mellett a Szakképzési Önértékelési Modell követelményrendszerének kialakításánál figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő intézmények többsége felnőttképzési tevékenységet is folytat. 5. A Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer külső értékelési rendszerének koncepciója A külső értékelési rendszer koncepciójában kidolgozásra kerültek az intézményi monitoring rendszerrel és az intézményi minősítési rendszerrel kapcsolatos elképzelések. A fejlesztés eredményképpen jól láthatóvá vált, hogy a Keretrendszer elemei között több olyan található, amely intézményi szinten már kialakult Magyarországon (például: önértékelés módszerei, önértékelési modellek, minőségirányítási rendszerek). Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy ezek a gyakorlatok egymástól külön, vagy egyes intézményekben egymással párhuzamosan működnek, és nincs meg az az egységes szempontrendszer, amely segítene rendbe tenni az intézményeknél a rendszerek kapcsolatát. Elsősorban ebben a rendteremtésben segíthet a Keretrendszer, és a hozzá kapcsolódó elemek. A Keretrendszer európai szinten közös alapvető követelményei ugyanis összhangban állnak más fontos meglévő eszközök, különösen az EFQM Modell és az ISO 9001:2000 szabvány fő vizsgálati területeivel, ennek következtében az EFQM Modellen alapuló hazai modellekkel is (például: Közoktatás Minőségéért Díj – KMD, Szakiskolai / Szakképzési Önértékelési Modell – SZÖM). Ez által a Modell megteremti a kapcsolatot a különböző minőségirányítási rendszerekhez és önértékelési modellekhez kapcsolódó követelmények között. A Modell ugyanis olyan, a szakképzés minősége szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket tesz fel, 7
amelyek szinte valamennyi minőségirányítási rendszer, illetve önértékelési modell követelményrendszerében
megtalálhatók.
Ezért
a
szakképző
iskolákban
működő
minőségbiztosítási rendszereknek – belső működésükön és szabályozásaikon keresztül – az SZMBK Modellben szereplő kulcskérdésekre egyértelmű választ kell adniuk. Ezáltal az SZMBK Modell egyfajta közös összehasonlítási alapot teremthet a különböző intézményi minőségfejlesztési megközelítések között, és egyfajta integrációs szerepet tölthet be. Ez egyben azt is jelenti tehát, hogy a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer alkalmazása nem követeli meg az intézményektől új(abb) módszerek és modellek alkalmazását. Ugyanakkor a Keretrendszer elemei nem csak az intézmények, hanem az oktatásirányítás számára is komoly segítséget jelenthetnek, mivel a monitoring rendszer és az indikátorrendszer segítségével a döntéshozók országos szinten összesíthető adatokhoz juthatnak az intézmények működésével és eredményeivel kapcsolatban.
A CQAF hazai adaptációja az iskolai rendszerű szakképzésre lehetővé tette tehát, hogy a Szakiskolai fejlesztési programban részt vevő intézményekben elindulhatott az intézményi minőségirányítási rendszerek átalakítása, oly módon, hogy azok képesek legyenek megfelelni az európai Közös Minőségbiztosítási Keretrendszernek. 2006. május – júniusban -
az SZFP I. fázisában való részvétel zárásaként az intézményeknek el kellett készíteniük az SZMBK Modell alapján történő fejlesztések előkészítését, intézkedési tervét. Ezek alapján a 89 intézményben elkezdődött az SZMBK Modell alkalmazása, a megfelelés vizsgálata, értékelése és ennek alapján a szükséges fejlesztések meghatározása.
-
az SZFP II. intézmények körében az önértékelő munkát megelőzően, szakértői segítséggel helyzetelemzés készült az SZMBK Modell követelményeinek való megfelelésről. Ezen információk alapján készítette el az SZFP II. fázisában részt vevő 70 intézmény a megvalósítási projekttervet.
Az SZMBK alkalmazásához a Programkoordináció az intézmények számára szakmaimódszertani támogatást biztosított, képzések (SZMBK alkalmazás, SZÖM I. alkalmazás, indikátorrendszer), útmutatók, módszertani kiadványok (pl. SZMBK útmutató, SZÖM I. Bevezetési útmutató), szakértői támogatás stb. formájában. Az SZMBK fejlesztés – adaptáció szakmai anyagai megtalálhatóak a www.szakma.hu honlapon.
8
9
