A sport és az agresszió

Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Egészségügyi szervező szak

A sport és az agresszió

Konzulens:

Készítette:

Rucska Andrea

Fekete Katalin

Gyakorlati oktató

IV. éves egészségügyi szervező

2014.

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .......................................................................................................................1 1.1. A témaválasztás indoklása .......................................................................................1 1.2. A kutatás célkitűzése ..............................................................................................1 1.3. Hipotézisek ............................................................................................................2 2. Az agresszió ...................................................................................................................3 2. 1. A deviáns viselkedés ..............................................................................................3 2. 2. Az agresszió fogalma .............................................................................................4 2. 3. Az agresszió megnyilvánulási formái .....................................................................4 2.4. Rokon kifejezések, agresszív érzelmek ....................................................................5 2.5. Agresszióelméletek .................................................................................................6 2.5.1. Frusztráció- agresszió elmélet ...........................................................................6 2.5.2. Az agresszió, mint velünk született képesség ....................................................6 2.5.3. Az agresszió, mint tanult viselkedés..................................................................7 2.5.4. Az ösztön és a jellem szerepe ............................................................................8 2.6. Az agresszió két fő típusa ...................................................................................... 10 2.6.1. Jóindulatú agresszió ........................................................................................ 10 2.6.2. Rosszindulatú agresszió .................................................................................. 10 2.7. Az agresszió csoportosítása ................................................................................... 11 2.8. Az erőszak megjelenése ......................................................................................... 12 2.9. A társadalom hatása az agresszióra ........................................................................ 12 2.10. Emberi játszmák .................................................................................................. 14 3. Az agresszió és a sport ................................................................................................. 16 3.1. A szorongás megnyilvánulása a sportban ............................................................... 16 3.2. Az Arousal-szint.................................................................................................... 17 3.3 Az izgalmi szint és a teljesítmény kapcsolata .......................................................... 17 3.4. Konfliktus a sportolók között................................................................................. 18 3.5. Agresszív megnyilvánulások a sportban ................................................................ 19 3.5.1. Mennyire engedik az agressziót a különböző sportágak? ................................. 19 3.5.2. Az agresszivitás jelei a játéktéren.................................................................... 20 3.5.3. Agresszió a pályán kívül ................................................................................. 21 3.6. A támadó cselekvés szakaszai ............................................................................... 22 3.7. Egyéni és csoportközi viselkedés ...........................................................................23 4. Kutatás és eredmények ................................................................................................. 24 4.1. Anyag és módszertan ............................................................................................. 24 4.1.1. A vizsgált csoport bemutatása ......................................................................... 24

4.1.2. A vizsgálati eszköz ......................................................................................... 24 4.1.3. A vizsgálat elemzése....................................................................................... 25 4.2. Eredmények ..........................................................................................................25 4.2.1. A kérdőívek értékelése.................................................................................... 25 4.3. Megfigyeléseim ..................................................................................................... 38 5. A sport hatásai ............................................................................................................. 40 5.1. Élettani hatás ......................................................................................................... 40 5.2. A sport, mint a feszültségoldás eszköze ................................................................. 41 5.3. A sport személyiségfejlesztő hatása ....................................................................... 41 6. A szabadidő problémája jelen korunkban ..................................................................... 43 7. Összefoglalás ............................................................................................................... 44 Köszönetnyilvánítás ..................................................................................................... 45 Irodalomjegyzék ..........................................................................................................46 Mellékletek: ................................................................................................................. 48 1. számú melléklet .................................................................................................... 48 2. számú melléklet .................................................................................................... 52 3. számú melléklet .................................................................................................... 52

1. Bevezetés 1.1. A témaválasztás indoklása A mindennapok során érnek minket kisebb-nagyobb stresszhatások, nem csupán a munkahelyünkön, hanem a családi életünkben is. A XXI. század emberének különösen nagy jellemzője, hogy szinte állandó stresszhatás alatt kénytelen élni a felgyorsult világban. Ezek olyan feszültséget teremthetnek bennünk, amelyeket nem mindig tudunk megfelelően levezetni és kezelni. A különböző élethelyzetek szorongást, frusztrációt okozhatnak, ezeknek pedig olykor kemény fizikai megnyilvánulásai is lehetnek. A média is egyre többet foglalkozik az agresszióval, ezért talán úgy érezhetjük, hogy egyre növekvő méreteket ölt. A KSH adatai szerint viszont csökkenő tendenciát mutat az elkövetett bűncselekmények száma. Míg 2010-től 2012-ig kb. 450.000-470.000 ilyen eset volt, addig 2013-ra csaknem háromnegyedére csökkent ez az arány. (15) Miért

érezzük

mégis

fokozottabbnak?

Mi

is

az

agresszió

és

milyen

megnyilvánulásai lehetnek? Minden emberben jelen van és találkozunk nap, mint nap az agresszivitás különböző formáival adott helyzetekben. Hogyan tudjuk uralni, hogyan vezethetjük le a felgyülemlett plusz energiát? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ. Véleményem szerint az agresszió levezetésének leghatékonyabb formája a mozgás, ezért is szeretném az agressziót egy másik oldalról, a sport szemszögéből vizsgálni.

1.2. A kutatás célkitűzése Kutatni kívánom, hogy a sport hatékony levezetési formája-e az agresszív indíttatásoknak. A sport olyan kellemes időtöltés-e, amely minden esetben megnyugtat és kikapcsolódásunkat segíti elő? A sportolók vajon tudatosabban uralják-e agresszív érzelmeiket, mint a hétköznapi, mozgásszegény életmódot folytató emberek?

1

Kutatni kívántam, hogy akik szinte semmit nem mozognak, milyen érveket hoznak fel, amiért nem teszik. Célul tűztem ki, továbbá a sportolók sportolás során szerzett tapasztalatainak megismerését, hogy hogyan változtatott jellemükön, vagy az emberekkel való kapcsolatukon a rendszeres mozgás. Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy mely sportágak a legnépszerűbbek, milyen gyakorisággal sportolnak az emberek és milyen pozitív hatásait emelnék ki a sportnak.

1.3. Hipotézisek 1. Feltételezem, hogy az emberek többsége mozgásszegény életmódot folytat. 2. Feltételezem, hogy a legnépszerűbb és legtöbbet játszott sport az emberek körében a csapatsportok, mint pl. labdarúgás, kézilabda stb. 3. Feltételezem, hogy a sportnak feszültségoldó hatása van, mind a sportolók mind a nem sportolók véleménye szerint. 4. Feltételezem, hogy az agressziót a sportolók tudatosabban kezelik, megfelelőbb formában képesek kifejezni, mint a mozgásszegény életmódot folytató emberek.

2

2. Az agresszió

„Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.” (Ranschburg Jenő, 1987)

2. 1. A deviáns viselkedés A társadalmi együttélés feltétele, hogy a társadalom tagjai betartsanak bizonyos íratlan szabályokat, normákat egymás között. Ezek befolyásolják a tagok interakcióit.

Normának nevezünk minden olyan előírást, elvárást, ami

meghatározza az egyén viselkedését egy adott szituációban. Normák nélkül az együttélés lehetetlenné válna, ugyanis nem tudnák az emberek előre látni a velük kapcsolatba kerülők várható reakcióit, viselkedését. A normák a szocializáció során gyakran annyira beépülnek a személyiségünkbe, hogy annak megtartása önműködővé válik, lelkiismeret kérdése lesz. Sokféle normarendszer él a társadalomban, vannak jogi normák, melyek betartását erőszakkal is kényszeríthetik, megszegése szankciót von maga után, azonban vannak erkölcsi szabályok is, melyek megszegése nem jár különösebb büntetéssel, azonban a társadalom tagjai elítélik az elkövetőt. A

normáktól eltérő viselkedést nevezzük deviáns viselkedésnek. Ennek

alapja lehet az is, hogy az adott helyzetben az egyén az adott cselekvést a legjobb lehetőségnek véli felfedezni, pedig nem az. Deviáns viselkedésnek nevezhetjük az agressziót is, illetve annak bizonyos formáit. Ide tartozik tehát a személyek, család, tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények, továbbá az öngyilkosság, a mentális betegségek egy része, az alkoholizmus és a kábítószer fogyasztás is. Ez utóbbi tudatmódosító szerek elősegíthetik az agresszió kialakulását, illetve felerősítését, mivel a gátlások e szerek hatására jelentősen feloldódnak. (1)

3

2. 2. Az agresszió fogalma Az agresszió fogalmát sokkal nehezebb meghatározni, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, hiszen az agresszió egy rendívül összetett reakció. Amikor egy szórakozóhelyen tömegverekedés tör ki, az nyilvánvalóan az agresszió tárgykörébe tartozik, azonban ha egy hivatásos vadász lelő egy őzet, nem titulálhatjuk őt agresszívnek. Ebből kifolyólag a lehető legpontosabb leírást kell alkalmaznunk az agresszió meghatározására. Nálunk, Magyarországon agresszió fogalma helyett leginkább az erőszak, erőszakos cselekmény kifejezést használjuk. Az agresszió kifejezés a latin „aggredior” az „ad-gredi” szóból származik, melynek jelentése: odalépek, közelítek, ugyanakkor a régi angol nyelvben is a „to aggress” azt jelentette, hogy előremenni, haladni. Ma azonban agresszívnek leginkább egy támadót, vagy valamilyen testre és lélekre ható kártékony cselekvést értünk.(8) „Agresszióról beszélünk támadó jellegű magatartás, ellenséges – legtöbbször feszültséggel járó- belső rezdületek, élmények jelentkezésekor, amelyek irányulhatnak a külvilágra, személyre vagy befelé az átélőre magára; lehetnek tudatosak, vagy tudattalanok, megmutatkozhatnak közvetlenül vagy közvetve (például bosszúságot okozó ajándék küldése), akár átalakult formában is (például elfojtott agresszióból származó szorongásban, testi tünetekben).” (Hárdi István, 2010) Tehát az agresszió nem más, mint egy olyan szándékos cselekvés, amelynek az indítéka másnak kárt illetve fájdalmat okozni.

2. 3. Az agresszió megnyilvánulási formái Agresszió megnyilvánulási formái Fürntratt (idézi Volkamer 1972) szerint: a legelső forma az ösztönös, mely leginkább az állatvilágban jelenik meg. Fajtaspecifikus, sztereotip reakció, és mindig meghatározott biológiai funkciója van. A következő az elsődleges vagy primer megnyilvánulás, mely bizonyos zavaró hatásokra (pl. fájdalom, korlátozás) előforduló reakció. Rövid ideig tart, harag és düh, valamint ezek fiziológiai tünetei kísérik, tehát adrenalin kiválasztás is létrejön. Ezt, mint reakciót, nem lehet tanulni, azonban tanulással pl. önfegyelemmel

4

befolyásolható a mértéke és folyamata. Következő a pseudo, vagy álagresszió, ez pedig azt a magatartásmódot jelenti, amely túlzott aktivitás alatt az agresszió tüneteit, illetve inkább látszatát produkálja. Majd végül az instrumentális, vagy eszközi megnyilvánulási forma, ez pedig egy tervszerűen kialakított magatartásmód, többnyire tanult, eszközként használja az agressziót valamilyen cél elérésére. Ez az az antiszociális jelenség, mely a társadalomban is nagy problémát okoz. (11)

2.4. Rokon kifejezések, agresszív érzelmek Érzelmi

világunkban

megnyilvánulhat

az

agresszió

feszültségben,

ingerlékenységben, támadó impulzusokban is vagy akár indulat formájában is. Ellenséges gondolatok, fantáziák mindig lehetnek bennünk valami vagy valaki iránt, tehát a harag és irigység is és még számos dolog sorolható az agresszió kategóriájába. Ám ezek nem mindig jutnak kifejezésre, gyakran megmaradnak a tudat szintjén. Agresszív érzelmek tehát az alábbiak: a harag, a düh, a gyűlölet, az irigység valamint a féltékenység is. Ezeket rokon értelmű szavakként is használják, azonban mégsem jelentik ugyanazt. A harag az agresszió legközvetlenebb érzelmi, beszédbeli, cselekvésbeli, magatartásbeli kifejezése. A harag intenzív, rövidebb idejű megjelenése pedig a düh. A másik ilyen fogalom a gyűlölet, mely külső személyre, csoportra vagy népre irányuló ellenséges érzést jelent. A gyűlölet általában nem racionális, sokszor a tudattalanban rejlik. Gyakori tulajdonság ugyanakkor az irigység is, amely a másik vagyona, eredménye, pozíciója, bármilyen tárgya stb. iránt alakul ki. Ugyanakkor a felsoroltak mellett meg kell említeni a féltékenység szót is, hiszen ez szintén hétköznapi jelenség, azonban bizonyos esetekben kórossá válhat. (8)

5

2.5. Agresszióelméletek 2.5.1. Frusztráció- agresszió elmélet Már gyermekkorban is látható, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy a gyermek szeretné, frusztrálttá válik, és ez agresszív megnyilvánulásokhoz vezet, mint pl. sírás, dühöngés, toporzékolás. Abban az esetben pedig, ha nyílt agresszióra nincs lehetőség, megjelenik a harag. (4) Freud szerint minden agresszió frusztráció következménye, ugyanis a kielégületlen igények, el nem ért célok okozta feszültségből alakul ki az agresszió. Az ezt kiváltó impulzusok lehetnek: ha valamilyen célra irányuló cselekvés kivitelezése elé akadály gördül, másodszor a provokáció is, agressziót keltő ingerek, trágár kifejezések, bántó megjegyzések, valamint bizonyos fizikai ingerek, mint pl. hideg vagy hőség stb. A lényeg, hogy ha valami frusztráció keletkezik bennünk, akkor azt le kell vezetnünk valamilyen formában. Az agresszív affektusok, mint pl. düh, ingerlékenység, harag feladata, az egyén autonómiájának biztosítása, a kín és frusztráció megszüntetése, a kielégülés akadályainak elhárítása. Ugyanakkor az is elmondható, hogy nem minden agresszió keletkezik frusztrációból, és nem minden frusztráció vált ki agressziót. (8) Ha ezt az elméletet alaposabban átgondoljuk, az elmélet egy kissé felmenti az agresszort magatartásából kifolyó következményei felelőssége alól, hiszen azt mondja, hogy az agresszió a frusztrációból szükségszerűen kiváltott reakció, ez pedig egyfajta hit arra, hogy az agresszív magatartás elkerülhetetlen. Így nem csupán mentséget talál az agresszió elkövetőjének, hanem kissé hibáztatja azt a személyt is, aki frusztrációt keltett benne. (11)

2.5.2. Az agresszió, mint velünk született képesség A mélylélektani ösztönzéselmélet szerint, mely a feudalizmusból indul ki, az agresszióra való ösztönzés az emberrel vele születik, kielégülésre tör, majd újratöltődik. (11) Az agressziónak már az állatvilágban is jelentős funkciója van, hiszen nélküle az állatok kipusztulnának, nem tudnának erőforrásokhoz jutni, és azokat optimálisan 6

elosztani sem. A biológiai agresszió tehát egy fontos magatartásbeli szabályozó mechanizmus, mely jelen van minden magasabb rendű állatban, valamint az emberben is. Alapvetően ez természetes reakció, ennek segítségével alakul ki a csoporton belüli rangsor, melynek léte szükséges, hiszen amikor nem egyenlő a táplálék, gyakran csak a domináns fajok maradnak életben. A nőstények ivadékaik védelme érdekében szintén agressziót alkalmaznak, tehát a legalapvetőbb feladathoz, az életben maradáshoz szükséges. Bizonyos élethelyzetekben pedig az emberek, az állatokhoz hasonlóan reagálnak, így bizonyos, hogy az agresszivitás létének genetikai háttere is van, de nem lehet csak erre hagyatkozni, hiszen tanulással ez a folyamat elnyomható, csökkenthető.(4) A velünk született pusztítási hajlamot történelmi tények támasztják alá, azonban ha az embert csak biológiailag adaptív agresszió uralná, meglehetősen nyugodt lények lennénk. Ám az ember az egyetlen olyan lény, ami ok nélkül gyötri és kínozza fajtársait, miközben örömét leli benne. Ha egy macska példáját nézzük, amint játszik az egérrel, majd megöli, nem tekinthetjük az állatot kegyetlennek, ugyanis a macska az emberekkel ellentétben képtelen az empátiára, mi viszont nagyon is el tudjuk képzelni, mit él át közben a másik fél.(8)

2.5.3. Az agresszió, mint tanult viselkedés Az előző részben arról volt szó, hogy az agresszió, mint emberi viselkedés, részben biológiai alapokon nyugszik. Ez nem vitatható, hiszen a magatartásunk kifejezése rendkívüli hasonlóságokat mutat a rokon fajokéval.

Azonban ez a

feltevés önmagában nem állja meg a helyét, ugyanis bár az agresszió genetikailag erősen meghatározott hajlam, ennek ellenére az agresszív viselkedést jelentősen alakítja a kultúra és a tanulás is. (7) Már kisgyermekkorban elkezdődik a tanulás, a gyermekek elsősorban a szülőket kezdik el utánozni, ilyen pl. a papás-mamás játékokban fordul elő. Ha rossz példa van előttük, rossz viselkedésmintákat fognak megtanulni. Ha a modellszemély agresszív viselkedést tanúsít, a gyermek játékhelyzetben ezt fogják utánozni. Ez lehet az oka annak is, hogy akiket gyermekkorukban sokat bántalmaznak, felnőtté válásuk után szüleikhez hasonlóan agresszívek lesznek. 7

A kisgyermek gyakran agresszíven reagál, ha valamit nem kaphat meg. Amikor a szülőnek hisztizni kezd, a szülő gyakran megadja, amit kér. Az ilyen esetekben a gyerek megtanulja, hogy ezzel eredményt tudott elérni, és újra alkalmazni fogja. Tehát az agresszió jutalmazása vagy annak megengedése megnöveli az agressziós helyzetek számát. Mindazonáltal az is elmondható, hogy a büntetett agresszió, vagyis a kutyaharapást szőrével elv, nem éppen a legjobb agressziót gátló megoldás, hiszen még tovább fokozhatja a gyermek frusztrációját, igazságtalannak érezheti a helyzetet, vagy félelmet kelthet az újabb büntetés gondolata, valamint növelheti a gyermek haragját a büntetést végrehajtó személy iránt. A legjobb tehát az a lehetőség, ha megértéssel kezeljük a gyermek indulatait, és mértékletesen büntetjük őt. Szabályokat kell tehát felállítani, annak megszegését pedig a körülmények mérlegelésével kell megítélni. (4) Az agresszió, mint viselkedésminta tehát tanulható. Ez tanuláselméleti értelmezés pedig nem menti fel az embert bűnössége alól, hiszen itt arról a feltevésről van szó, hogy az agresszió nem veleszületett képesség, hanem olyan személyiség vonás, amely tapasztalatok útján alakult ki, tehát tanult cselekvés, amely szükség esetén szabályozható, irányítható. (11)

2.5.4. Az ösztön és a jellem szerepe A zsilipkapu elmélet szerint az agresszió nem más, mint többlet energia, mely visszatartható, de bizonyos körülmények hatására áttörheti a gátat, így működnek az ösztönök. Az ösztönök az ember fiziológiai hajtóerői, melyek az egzisztenciális szükségletek kielégítésére szolgálnak. Ez csak és kizárólag az emberre jellemző. Az agresszív impulzusokból fakad az ember élet iránti izgalma, lelkesedése, ami szorosan az álmokhoz kötődik, melyekért érdemes élni, hiszen az ember nem tud pusztán tárgyként létezni. Az ember izgalomra és drámai helyzetekre vágyik, és igyekszik értelmet adni az életének. Pusztán a létfenntartás nem tenne minket emberivé. Mindezekhez nem csak a jó, hanem a rossz, vitális szenvedélyek is tartoznak, hiszen a legrombolóbb személyiség is épp annyira ember, mint a szent.

8

Ugyanakkor a saját cselekedeteinknek az okát akkor tudjuk csak meghatározni, ha megismerjük önmagunkat. A karakter az ösztön és a környezet hatásából alakul ki. A karakter meghatározza a viselkedést, tehát arra készteti az embert, hogy egy bizonyos helyzetben meghatározott módon viselkedjen, és ha így teszünk, megelégedettséget fogunk érezni. Azonban nem tudunk mindig úgy viselkedni, ahogy

akarunk.

Nem

engedelmeskedhetünk

mindig

a

szenvedélyeink

követelésének, hiszen az járhatna káros következményekkel is. (7) Mindenesetre Lorenz és Freud nézetei megegyeznek abban, hogy az agresszivitást ösztönnek tartják, és abban is, hogy az agresszió elfojtása egészségtelen. A feszültség emelkedésével ugyanis egyfajta kellemetlen érzés gyülemlik fel, fokozódik mindaddig, amíg fel nem szabadul a cselekvés során. (7)

kiváltó szituáció agresszív impulzus

fantázia (képzettartalmak)+kísérő emóciók és affektusok (pl. harag, gyűlölet) fiziológiai reakciók a szervezet aktiválódása – „pszichoszomatikus készenléti állapot” (hormonok, neurotranszmitterek, szív - és keringés aktiválódása, izomtónus fokozódás agresszív levezetés ellazulás, átmeneti egyensúly 1.ábra: az agresszió pszichoszomatikája (8)

9

2.6. Az agresszió két fő típusa 2.6.1. Jóindulatú agresszió Az agresszió jelen van minden emberben, azonban a fogalom hallatán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez mindenesetben egy negatív dolog. Pedig az agresszió nem csupán káros lehet, hiszen ha önmagunkat, vagy másokat védünk viselkedésünkkel, az is agresszió, bár itt a cél nem a károkozás. A jóindulatú (benignus) agresszió lényege az önvédelem, a védekezés, melynek célja a létfenntartás. Védekező agresszióról, mint a génekbe programozott támadó jellegű ösztönös reakcióról, tehát fenyegetettség és támadás esetén beszélhetünk, ám amikor a veszélyforrás megszűnik, az agresszió is elmúlik. Fromm szerint ez az állatokban és bennünk közös vonás, de meg kell említenünk azt is, hogy az agresszió nem az egyetlen válaszlehetőség a fenyegető helyzetre, hiszen ott van a félelem, vagy a menekülés is, mint lehetőség. (7)

2.6.2. Rosszindulatú agresszió A destruktivitás két formában jelenik meg, az egyik a spontán, mely az első, de nem feltétlenül elfojtott impulzusok által tör ki, a másik a karakterstruktúra által meghatározott, magában a karakterben permanensen jelen van, de nem mindig nyilvánul meg.

A hirtelen indulatkirobbanások oka ellenben nem az emberi

természetben rejlik, hanem negatív körülmények folyamatosan erősítik, és váratlan traumatikus hatások járulnak hozzá annak kitöréséhez. (7) A rosszindulatú (malignus) agresszió célja a szándékos károkozás, másoknak testi és lelki fájdalmat okozni. Leggyakoribb hétköznapi formája a pofon, de egyéb támadó cselekvés vagy viselkedés is létrejöhet egészen a halált okozó testi sértésig. Ide tartoznak a kegyetlenség durvább változatai is, pl. nekrofília, szadizmus, narcizmus. Az erőszaknak ez a formája nem csupán az emberekre irányulhat, hanem állatokra és tárgyakra is (megrongált parkolók, padok, stb.) (7)

10

2.7. Az agresszió csoportosítása Az agresszió csoportosítására számtalan lehetőség is van, ez pedig annak köszönhető, hogy az emberi agresszivitás jelenségvilága még mindig nem tisztázott minden részletében. Az etológia szerint az emberi agresszív viselkedésformák közé tartozik a rangsorral kapcsolatos agresszió, a territoriális agresszió (térfoglaló viselkedés), a birtoklással kapcsolatos agresszió, a frusztrációs agresszió, explorációs agresszió, mely a csoportba kerülésnél a ragsorba való beilleszkedést segíti, a szülői és nevelői agresszió, a normatív vagy morális agresszió, mely a csoport normáinak betartása érdekében történik, autoagresszió, amely önmagunkra irányul és végül a csoportos agresszió. Ha azonban a pszichológia szempontjából vizsgálódunk, akkor az érzelem által vezérelt és az instrumentális agressziót különíthetjük el egymástól. Az érzelemvezérelt agresszió lényege, hogy valamilyen történés frusztrálja az adott egyént, ez kivált belőle valamiféle érzelmet, pl. félelmet vagy dühöt, így agresszióval reagál, míg az instrumentális agressziónak a lényege abban rejlik, hogy aki alkalmazza, valaminek, pl. pénz, tárgy vagy hatalom a megszerzésére törekszik. Csoportosíthatjuk az agressziót megnyilvánulási mód szerint is, ez esetben megkülönböztetünk

cselekvésben

megnyilvánuló

agressziót,

pl.

a

fizikai

bántalmazás, vagy verbális agressziót pl. szóbeli sértést, szitkozódást. Ide tartozik még a szimbolikus agresszió is, mely az agresszív viselkedés ritualizált formáit és egyéb gesztusait jeleníti meg pl. nyelvöltögetés, ökölrázás, ugyanakkor a tárgyi agresszió is, mely leginkább a tárgyak rongálására és dobálására terjed ki. Ha az agressziót a tárgyához való viszonyát tekintve szeretnénk tipizálni, akkor közvetlen, tehát magára az agresszió tárgyára irányuló agressziót nevezhetünk meg, mely minden esetben szemtől-szembe történik. Van azonban a másik formája, a közvetett agresszió, amikor az agresszió tárgya nincs jelen, ez pedig azt jelenti, hogy az agresszor nem azon vezeti le az indulatait, akitől a frusztráció kialakult benne, hanem másokon pl., ha egy csoportvezető összeveszett a felettesével, de alárendeltsége miatt nem teheti meg, hogy az agressziót közvetlenül

11

rajta nyilvánítsa ki, ezért a tőle alacsonyabb beosztásúakon vezeti le, ezt nevezzük agresszió-átvitelnek. (13)

2.8. Az erőszak megjelenése Az erőszak olyan cselekmény, amely az erőfölény kifejezésére és a másik fél irányítására szolgál, cinikusság, gyakoriság és sajnos ismétlődés is jellemzi. Alapvetően két fajtáját különböztetjük meg: a szóbeli és a fizikai erőszakot. Szóbeli erőszaknak minősül a lekicsinylés, sértegetés, gúnyolódás és a fenyegetés pl. veréssel, v. öngyilkossággal kapcsolatban, ugyanakkor ide sorolható a megfélemlítő viselkedés is: ordibálás, törés, zúzás, csapkodás, tárgyak dobálása, életveszélyes vezetés stb. Mindennek valamennyi formájával már személyesen is találkozhattunk. A másik típusa pedig a fizikai bántalmazás. Fizikai bántalmazásnak minősül a fojtogatás, ütlegelés, rúgások, a megkötözés, bezárás és éheztetés, a nemi erőszak, valamint a különböző eszközök pl. kés, fegyver használata. Ám elmondhatjuk azt is, hogy az erőszak megvalósulhat aktív és passzív módon is. Az aktív leginkább a fizikai bántalmazást jelenti, azonban nem is gondolnánk, hogy a passzív bántalmazás tárgykörébe mi minden tartozik. Ide tartoznak ugyanis a különböző formájú elhanyagolások; fizikai elhanyagolás, ha pl. az éheztetés, higiénia és gondozás hiánya, és ide tartozik az érzelmi elhanyagolás is; ha nem adják meg az adott egyénnek a neki megfelelő érzelmi hátteret, pl. nem hajlandóak kimutatni szeretetet felé. Mindez azt bizonyítja, hogy az erőszak, az agresszió számtalan formában van jelen a mindennapi életben, ki milyen formában, de bizonyára találkozott már vele. (6)

2.9. A társadalom hatása az agresszióra „…az emberi életnek nem volt meg mindig az az értéke, melyet a mi erkölcsi felfogásunk igyekszik tulajdonítani neki, az emberélet azelőtt puszta tárgy is lehetett, a halál pedig a közösségi élvezet eszköze.” (Roland Auget, 1978, 9. p.)

12

Az agresszió végigvonul az emberi történelmen. Azonban írott és íratlan társadalmi szabályok kordában tartják azt; meghatározzák helyét, idejét, formáját, mértékét, ezek a szabályok beépülnek a természetünkbe, követésük teszi lehetővé, hogy az emberi társadalom fennmaradjon. Tehát mindig az adott társadalom normái határozzák meg, hogy milyen mértékben tolerálják az agresszió megnyilvánulását. (3) Jelen korunk embere úgy éli meg korát, hogy egyre inkább fokozódónak érzi benne az agresszivitást, azonban nem a kor lett agresszívebb, mi lettünk érzékenyebbek az agresszióval szemben. A 20. század közepétől fogva valami megváltozott, ez pedig nem az agresszivitás mennyisége, hanem a mód, ahogyan az agresszivitást minősítjük. A világháborúk által elszenvedett borzalmak, vagy talán az emberiség kultúrája emelkedett magasabb szintre, de ma már nincsenek háborúk, az agresszió fogalma alatt pedig leginkább a bűnözésre gondolunk. A helyzet tehát nem feltétlenül jobb, mint a múltban, azonban az agresszivitás már nem pozitív társadalmi modell, hanem olyan magatartásformává vált, amely ellen küzdeni kell. A társadalmi tudat változása nem azt jelenti, hogy a társadalom a maga teljes egészében megtagadná az agressziót. Az olyan történelmi személyek, mint pl. Nagy Sándor, Napóleon továbbra is általános tiszteletnek örvendenek, és a virtuális vér (videojátékok, filmek, szórakoztató irodalom) ugyanúgy hozzátartozik a szórakozáshoz, mint a valódi vér az ókori Rómában. (9) Márpedig Róma vérszomjáról már mindannyian hallottunk, Róma hallatán rögtön a gladiátorviadalokra asszociálunk. Magát a játékot a nyílt és burkolt diktatúrák a tömegek féken tartására és a nép felajzására használták, míg a játékosok, akiknek az élete a győzelem kivívása után is csupán egy kézjelzésen múlt, a szabadság reményéért és életben maradásukért küzdő, halálra ítélt eszközei voltak a társadalomnak. Emberéletek csupán a közönség szórakoztatásáért, megnyeréséért, melyből igazán anyagi haszon nem származott, csupán népszerűség. A kegyetlenségnek ezt a formáját, mely haszon nélkül pusztít, hogy szenvedélyeket elégítsen ki, szadizmusnak szokás nevezni. (3) A történelem folyamán rengetegen szálltak hadba dicsőségért önmagának és területekért a honnak. Indítottak háborúkat és ártatlan emberéletek fizettek érte. Ugyanakkor a múltban a sérelmeket is fizikailag kellett megtorolni, mert ez volt az 13

elvárás, aki elmulasztotta, megvetés tárgyává vált. Gondoljunk pl. a párbajokra. Az agresszió tehát a törvényen kívül állt, erkölcsi kötelesség volt. Az agresszivitásnak volt egy több ezer éves kultusza és kultúrája, amely nem megbélyegezte, hanem az egyik legfontosabb emberi értéknek tekintette az agresszivitást.

Nyilván voltak

korlátai is, gondolhatunk itt pl. a lovagi erényekre, hogy nőket, gyermekeket, öregeket mészárolni nem illett, de másokat bántani becsület és dicsőség dolga volt. A régi hadvezérek is öltek, lételemük volt az agresszió, mégis máig hősökként tekintünk rájuk, mert egy eszméért illetve saját népükért küzdöttek. Az agressziót tehát csodálhatjuk is, ellenben félelmet is kelthet bennünk. (9) „ a legtöbb ember még arról sem álmodozik, hogy elkövesse, arról pedig, hogy áldozatává váljon, valószínűleg senki sem.” (Haller József, 2005)

2.10. Emberi játszmák A mindennapi életben az emberek között különböző tranzakciós folyamatok zajlanak, melyek simán működnek mindaddig, amíg kiegészítő jellegűek, amint megbomlik a harmónia, jönnek az úgynevezett emberi játszmák, melyekkel gyakran találkozunk hétköznapokban. Emberi játszmáknak nevezik az emberi lélek mélyéről kiinduló szociális trükköket, melyekkel célt próbálnak elérni. Ezek a közös játékok, kiválthatnak negatív cselekedeteket, előfordulhat azonban az is, hogy olyan személyekről van szó, akik nem partnerek ebben a játékban. Ez a játszma egy szándékosan megtervezett stratégia, de a motívumai nem tudatosak, viszont egy adott cél elérését szolgálják. Ennek az előnye nem csupán ennyi, hiszen a játszmák alatt kiélhetjük a haragunkat, és segít minket abban, hogy saját hibáinkkal ne kelljen szembenéznünk. Ilyen pl. az „Ennek is te vagy az oka!” vagy „ Ha te nem lennél!” játszma. (5) Az emberi játszmák legtöbbször a nők és férfiak között zajlanak le. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a nők, vagy a férfiak agresszívebbek. A társadalom a dominanciát, az erőt mindig is férfias tulajdonságnak tulajdonította, már gyermekkorban is megfigyelhető, hogy másképp büntetik a lányokat és másképp a fiúkat, ha pl. verekednek. Sokan úgy vélik, hogy a nők gyengébb fizikai 14

alkatuknál fogva inkább a verbális agressziót alkalmazzák, míg a fizikait csupán a férfiak, pedig ez tévedés. Ha mélyebben belegondolunk, joggal mondhatjuk, hogy a háború is a férfiak kötelessége volt, ám a nők beskatulyázott szerepük ellenére szintén gyakran vettek részt a harcokban, pl. amikor a törökök Eger várát ostromolták, a nők forró vizet és szurkot öntöttek a támadókra, vagy egy másik példa erre Jeanne D’arc, az orleans-i szűz esete, aki a nemzeti hőssé vált Franciaországban.

15

3. Az agresszió és a sport 3.1. A szorongás megnyilvánulása a sportban A sportolók élete állandó megmérettetés, melyben jelen van a szorongás is, márpedig szorongásra szükség van, hiszen jól felhasználva pozitívan hathat a teljesítményre. Tehát bizonyos szintű izgalmi állapot szükséges a jó eredmény eléréséhez, ezért a cél nem az, hogy megszüntetve az izgalmi állapotot, nyugalmi helyzet alakuljon ki, hanem az, hogy a sportoló a szorongását kontrollálni tudja. A szorongás többféle okra vezethető vissza. Egy sportoló adott helyzetben félhet a sérülésektől, szoronghat a felkészületlensége miatt, a tét nagyságától, hogy nem megfelelő teljesítményt hoz, az ellenfél negatív megnyilvánulásától, esetleg bizonyos személyek, mint pl. az edző, csapattársak, közönség vagy ismerősök véleményétől és viselkedésétől. A szorongást leginkább negatív dologként értelmezik, azonban két típusa létezik: a debilizáló, tehát teljesítményt csökkentő, gátló szorongás és a facitáló, vagyis teljesítmény szempontjából előnyös, aktivizáló szorongás. A szorongás, mint negatív fogalom többféle módon is megnyilvánulhat a sportokban, a sportoló teljesítményének csökkenésében, az énképének romlásában, a döntések és helyzetfelismerések

lassulásában,

valamint

az

agresszív

megnyilvánulások

fokozódásában. A szorongásnak itt további két fajtáját különböztethetjük meg, a szomatikus és a kognitív, vagyis a gondolatok formájában megjelenő szorongást. Ez leginkább belső negatív beszéd formájában jelenik meg pl., ezt úgy sem tudom megtenni vagy az ellenfél sokkal jobb nálam. Míg a szomatikusnál különböző testi tünetek figyelhetőek meg; pl. izzadás, fejfájás, gyomorgörcs, gyakori vizelési inger, émelygés stb. (10)

16

3.2. Az Arousal-szint „Az arousal-szint nem más, mint az idegi-hormonális rendszer izgalmi szintje, a szervezet éberségi, aktivációs állapota; jelzi, mennyire vagyunk éberek, mennyire tudunk jól teljesíteni.” (Gyömbér - Kovács, 2012, 29. p.) Megfelelő mennyiségű arousal-szintnél a sportoló figyelme beszűkül, egy dologra koncentrálódik és kizár mindenféle környezeti hatást. Ha azonban túl magas, akkor a

teljesítmény

gyengeségét

is

okozhatja,

mert

nagyobb

szintű

figyelembeszűkülésnél fontos információk is kirekesztődnek. (10)

3.3 Az izgalmi szint és a teljesítmény kapcsolata

2. ábra: Arousal-szint és teljesítmény fordított U-alakú görbéje Ahogy az ábrán is láthatjuk, alacsony izgalmi szintnél alacsony a teljesítményünk, álmosak vagyunk, inaktívabbak, azonban ha növekedni kezd és eléri a komfort zónát, tehát közepes izgalmi szintnél járunk, akkor tudjuk a legjobb teljesítményt nyújtani. Mindazonáltal ha ezt az optimális szintet elhagyva tovább emelkedik az Arousal-szint, az a teljesítményünk rovására mehet, ugyanis ebben a stressz zónában már szorongás és agresszió léphet fel. (10)

17

3.4. Konfliktus a sportolók között Néhány sportoló érzékenyebb a környezeti, külső információkra, ugyanakkor kevésbé tudja a figyelmét csak az összpontosításra fókuszálni. Ezeket az embereket sokkal könnyebb kizökkenteni a koncentrációból, sokkal jobban ki lehet hozni őket a sodrukból. Ugyanakkor a szervezet aktív terhelésekor megjelenő holtpont jelenség is magával vonzza azt, hogy sokkal hamarabb lehet a sporttevékenységet végző személyt ingerlékeny állapotba hozni. A holtpont, kimerültségi pont olyan állapot, amikor a szervezett már felhasználta a glükóz készletét és a zsírból kezdi az energiát átalakítani, ez pedig kellemetlen fizikai és pszichikai tünetekkel jár. (10) Az érzelmi többlet a hétköznapi életben is erősen befolyásolja a viselkedésünket, ugyanígy van ez sportolás közben is. Minél erősebb bennük az adott érzelem, annál inkább elvonja figyelmünket, hiszen több energiát fordítunk rá, és ez ronthatja az eredményt, amelyet el akarunk érni. A sportolóknak pozitív irányba kell megtanulniuk felhasználni ezt pl., nem arra kell gondolnia, hogy nem fog sikerülni, hanem sokkal inkább arra, hogy akkor is győzni fog. Ezzel az emberek többsége tisztába van. Gyakran egy probléma felvetődésekor a csapattársak között konfliktus alakul ki,

ami

agresszív

megnyilvánulásokhoz

vezethet,

de

ugyanakkor

a

sporttevékenységet végző is szándékosan ingerli az ellenfelét, hogy kizökkentse a koncentrációból, és felülmúlja annak teljesítményét. (12) Erre jó példa a 2014-es labdarúgó világbajnokságon történő harapás, melyet az uruguayi színekben játszó Luis Suárez vitt véghez, aki a D csoport utolsó körében hátulról beleharapott az olasz válogatott egyik játékosába, pontosabban Chiellini vállába. Ez természetesen nem az első harapása volt, 4 hónap eltiltást eredményezett. Miért is tehette? Talán taktikai lépés lehetett és mivel a lökés, lerántás túl feltűnő lett volna, hátulról odalopakodva egyszerűen harapott, gondolván, hogy a játékvezető nem veszi majd észre, de tévedett. A manipuláció és az erkölcsi értékek kapcsolata ugyanúgy lehet serkentő is, mint gátló. Az ellenfélre irányuló agresszió serkenti a csapat iránti hűséget, lelki agresszivitást eredményez az ellenféllel szemben, és ezzel megszilárdítja a csapat 18

belső egységét. Még a kiegyensúlyozott személyeken is, akiket a versenyeken, szellemi képességeiken túlnövő stresszhatás ér, a lelki egyensúly felbomlásának jelei láthatóak, azonban magához a csapathoz való hűség, csak a legnagyobb stressz hatására törhet meg. Hiszen az alapvető és egyben talán legerősebb erkölcsi értékük a csapathoz való hűség, és a barátság feloldja a belső konfliktusokat. (12)

3.5. Agresszív megnyilvánulások a sportban 3.5.1. Mennyire engedik az agressziót a különböző sportágak? A sportokban napjainkban is jelen van az agresszió, csak sportáganként eltérő formában. Hiszen a különböző sportágak szabályrendszere más-más mértékben engedi az agresszív megnyilvánulásokat. Mindez arra utal, hogy egyfajta „egészséges” agresszivitás a játék során nélkülözhetetlen a győzelem eléréséhez. Nem tudnánk megnyerni pl. egy kézilabda-mérkőzést úgy, ha a támadójátékosnak udvariasan utat engednénk a saját kapunk előtt. Mindazonáltal a győzelmet is úgy fejezzük ki, hogy „megverte ellenfelét”. Annál inkább nyilvánvalóak az agresszív megnyilvánulások, minél inkább engedett a test-test elleni küzdő jellege az adott sportágnak. A sportszerűen rámenős küzdőmodor egy tanult és szabályozott agressziót jelent. Ennek maga után kellene vonnia az érzelmi-indulati állapotok feletti uralmat is, azonban ez nem valósul meg túl gyakran. Shilling (1973) szerint a sportban nincs agresszió, hanem csak domináns magatartás. Ezen az ellenfélen történő felülkerekedést, ill. fordított esetben annak megakadályozását érti. A sportágakat így osztályozza: - „nyíltan domináns” sportágak (pl. ökölvívás, jégkorong, futball) - „ritualizáltan gátolt domináns” sportágak ( pl. kosárlabda, vívás, röplabda) - „közvetve domináns” ( pl. torna, műlovaglás, műkorcsolya) (11)

19

3.5.2. Az agresszivitás jelei a játéktéren A sportolók közötti kapcsolat kétféle lehet: együttműködés, vagy ellentét. A tét ismert, de az eredmény bizonytalan, hiszen mind a két fél egy meghatározott céllal érkezik, ez pedig a győzelem. Itt a brutalitás, a konfliktus és az összecsapás, még ha túlzott is, de szabályos keretek között jön létre, éppen ezért nem hasonlítható a hétköznapi agresszióhoz. (12) Ugyanakkor a támadásnak a sportban gyakran van előjele és előtörténete is, az ellenfelek közötti régi konfliktus, rivalizálás például. Gyakran szóváltással indul, majd tettlegességig fokozódik. Ezekre, az agresszív megnyilvánulásokra hatnak külső tényezők is, pl. a közönség, ugyanis az sem mindegy, hogy nézők hogy és miként hatnak az eseményre, lehetnek gátló befolyásúak, vagy pedig ösztönzők.

3.5.2.1. Az agresszió verbális jelei Ahogy a mindennapi életben, a sportban is jelen van egyfajta kommunikáció, verbális és non-verbális eszközöket használva. Ez szintén gyakran viharossá válhat, ugyanis a kommunikáció kihat a játékosok érzéseire és a viselkedésükre is. A hétköznapokban a szóbeli agresszió a leggyakoribb, nem csupán a durva beszéd, hanem célozgatás formájában is jelen van pl. irónia, intrika, rejtett sértés. A verbális agresszió leggyakoribb megnyilvánulása a beszéd, megmutatkozik a szavak tartalmában és formájában (paraverbálisan) a finom irónián túl egészen a trágárságig. Azonban ismertek a konstruktív agresszió elemei is, amelyek ésszerűek, kifinomultak és leginkább nevelő célzatúak. A szóbeli agresszió függ a helyzettől, az egyéni érzékenységtől és magától a sértés tartalmától is, de a szavak formai elemei is meghatározóak, elsősorban a hangerő emelkedésével jelenik meg, majd a hangszín is elmélyülhet, mi több, a beszédtempó a ritmus is árulkodhat a mögötte rejlő indulatoktól. (8)

3.5.2.2. Non-verbális jelek Ingerültté nem csupán akkor válhat a sportoló, ha nem megfelelő kifejezésekkel illetik, fontos lehet az is, ahogyan mondják az adott szavakat és maga a megjelenés is kelthet negatív benyomást bárkiben. A testtartás, a mimika, és a 20

gesztusok is lehetnek számunkra ellenszenvesek. (10). Ahogy a haragnak és a dühnek is lehetek testi tünetei pl. a kipirult arc, a szikrázó tekintet, összeszorított fogak, feszülő izmok és ökölbe szorított kéz. Ugyanakkor ilyen esetekben gyorsul a szívműködés, nő a vérnyomás és szaporább a légzés is, ezek mind észlelhető jelei a feszültségnek. (8) Az ellenfél tehát nem csupán szavakkal próbálhat dühíteni, lehet az arckifejezése is gúnyos, vagy a testtartása veszélyeztető. Arról nem is beszélve, mennyire fontosak a kézjelzések, ha valaki olyat mutat, amit nem szeretnénk látni, vagy hogy az érintések mennyire lehetnek különbözőek, nem mindegy, hogy kezet fogunk, vagy lökünk a pályán. Mindenesetre, ha az ellenfelek egymás iránti tisztelete nem kölcsönös, az azonnal érzékelhető.

3.5.3. Agresszió a pályán kívül Versenyhelyzetekben leginkább a primer és pseudoagresszióval találkozunk. Az agresszió nem is az aktív sportolók, hanem sokkal inkább a passzív nézők, szurkolók részéről jelent komoly társadalmi problémát. Hiszen a pályán szabálytalankodó játékos a játék végén sportbarátsággal nyújt kezet az ellenfélnek, azonban a közönség könnyen elragadtatja magát, és ez gyakran heves összecsapásba torkollik az ellenfél szurkolótáborával. Az utóbbi évtizedekben, a sportvilágban is egyre növekvő mértékben nyilvánul meg az agresszió. A szurkolók is a régebbi időkben lelkesen bíztatták csapatukat, és legrosszabb esetben csak a bírót szidták, mostanra ez a helyzet is jelentősen változott. Két ellenfél csapat drukkerei gyakran egymásnak esnek, vagy éppen a pályára dobálnak be dolgokat. A pusztítás gyakran túlnő a stadionon, és törés-zúzás lesz az eredménye. (11) Ennek az oka kissé az ideomotoros reakciók elvén alapul: a mozgás látványa a nézőkből is mozgásimpulzusokat vált ki. Őket azonban nem kötik semmiféle szabályok, hiszen nem játékosok. Ám nézőközönség magatartását számos tényező befolyásolhatja, pl.: a nézők száma, a sportág presztízse, a verseny rangja és tétje, színvonala és sportszerűsége, a bírák magatartása, stb. (11)

21

3.6. A támadó cselekvés szakaszai Beckwell (1998) megfigyelései alapján, 5 szakaszát írta le a támadó cselekvésnek.

3. ábra: az agressziós helyzet ábrája 1. szakasz: kiváltás periódusa, ekkor észlelhető, hogy az adott egyén a megszokottól eltérően reagál, és viselkedik, nem beszél, vagy a megszokottól eltérően szól, a fáradtság tünetei mutatkoznak rajta meg. 2. szakasz: az eszkaláció, melyben akkora belső feszültség keletkezik, hogy az egyén figyelembe beszűkül saját sérelmeire, és a legsemlegesebb viselkedés is támadó magatartást válthat ki belőle. 3. szakasz: a krízis szakasza, ahol az ingerlékenység a tetőfokon van, és elveszíti az egyén az önuralmát és kirobban belőle az agresszió valamilyen formában. 4. szakasz: visszatérés, kijózanodás periódusa, amikor folyamatosan kezd visszatérni eredeti személyiségéhez az egyén, miután lezajlott az esemény. 5. szakasz: a krízis utáni depresszív megnyilvánulások szakasza, amikor ugyanis az agresszor kifárad, átgondolja mit tett, sírva fakad, megbánást tanúsít, és bűntudatot érez. (8)

22

3.7. Egyéni és csoportközi viselkedés Számtalanszor tapasztalhattuk már, hogy egy adott egyén a mindennapi életben rendkívül barátságos és nyugodt természetű, azonban a játéktéren vadállattá válik, ugyanakkor ez fordítva is igaz lehet. Mi ennek a magyarázata? Fontos figyelembe venni, hogy a sport társadalmi tevékenység, a játékos benne pedig társadalmi lény. Egy sportoló megnyilvánulásait nem csupán a személyisége és a környezet kölcsönhatása alakítja, a sportoló személyisége megszűri a környezeti hatásokat, így ugyanaz a környezet másképp hat egy másik sportolóra. (11) Tény azonban az is, hogy az egyén másként viselkedik egyedül, mint egy csoport tagjaként. Ha egy személy bekerül egy adott csoportba, annak tagjává válik, megváltozik a viselkedése, mert a csoport ugyanis egy sajátos egészet fog alkotni, saját elvárásokkal, egy saját normarendszerrel, saját céljai lesznek. A csoporttagok természetesen ezeknek az elvárásoknak meg akarnak felelni, a normáknak eleget tenni. Csoporttagként meg vannak a saját csoporton belül betöltött szerepe, így elveszíti némileg az egyéniségét, emiatt pedig csökkenhet a felelősségérzete és olyan dolgokra is képessé válik majd, amit egyedül talán sosem tenne meg. Sherif 1950-es években végzett kísérletei igazolták, hogy a csoportközi ellenségeskedés létezik, és alapvetően a versenyhelyzet, a versengés váltja ki. (16)

23

4. Kutatás és eredmények 4.1. Anyag és módszertan 4.1.1. A vizsgált csoport bemutatása A vizsgált csoport kiválasztása a valószínűségi mintavételi eljárások közül, az egyszerű véletlen mintavétel alapján történt. (2) Internetes közösségi portálon zajlott le a kérdőív terjesztése, ahol az ismerőseim és azok ismerősei, valamint a közösségi portálon különböző céllal létrejött csoportokban lévő, számomra ismeretlen emberek és azok ismerősei voltak a kitöltők. A kérdőívvel találkozóknak egyforma esélyük volt a kitöltésre, hiszen nem jelöltem meg konkrét célcsoportot, hogy minél változatosabb, összetettebb eredmény születhessen. Az agresszió vizsgálatát nem kívántam csak egy adott nemre való tekintettel, vagy egy meghatározott életkor szempontjából vizsgálni. A kitöltött kérdőívek száma 298 volt, azonban a felhasználható kérdőívek és így a vizsgált csoport létszáma némileg kevesebb, 274 fő lett. Ennek a 274 kitöltőnek a 33,94 % - a, tehát 93 fő férfi, a maradék 66,06 %, összesen 181 kitöltő pedig nő. A korcsoportokat tekintve rendkívül változatos eredmény született, hiszen a legfiatalabb kitöltő 13 éves volt, míg a legidősebb 67. A vizsgált csoport átlagéletkora pedig: 28, 21 év lett.

4.1.2. A vizsgálati eszköz A vizsgálat eszköze a primer kutatási módszerek közül a kérdőíves megkérdezés volt. Ez olyan kvantitatív módszer, amellyel mindig számszerű eredményt lehet produkálni. Hatékonysága abban rejlett, hogy széles körben rövid idő alatt elterjeszthető volt az internet segítségével, mindazonáltal rendkívül költséghatékony is. (2) A kérdőív szerkesztésénél fokozottan ügyeltem a kérdőív formai és tartalmi szabályaira. A kérdőív elejét egyszerű kérdésekkel indítottam, majd a továbbiaknál fokozatosan ügyeltem a logikai sorrendre és a változatosságra, hogy ne unja meg a

24

kitöltő. Törekedtem az egyértelműségre is, hogy minél kevesebb legyen a rosszul kitöltött kérdőívek aránya. Továbbá igyekeztem a lehető legtöbb kérdéstípust alkalmazni úgy, hogy ne bonyolítsa az adott témát. Zárt és nyitott kérdéseket egyaránt feltettem, igaz, a nyitottból kevesebbet, az egyszerűbb értelmezés érdekében.

A zárt kérdéseken

belül használtam alternatív kérdést, amelyre csupán két válaszlehetőséget lehetett adni, valamint használtam szelektív, több válaszlehetőséget tartalmazó kérdéseket is. Az utolsó kérdésem pedig egy 23 kijelentésből álló skála volt, melyben 1-5-ig adtam meg értékeket. Így jött létre az összesen 19 kérdésből álló kérdőívem (1. számú mellékletben látható). Hipotéziseim megerősítésére, vagy megcáfolására ennek segítségével gyűjtöttem információkat. A kérdőívet 2014. október 6-án bocsátottam kitöltésre, és 2014. október 10-én zártam le a válaszok érkezését.

4.1.3. A vizsgálat elemzése A kérdőíves megkérdezést, mint vizsgálati módszert sikeresnek vélem, mivel magas volt az interneten keresztül kitöltött, visszaküldött kérdőívek aránya. Ugyanakkor a kérdések összeállítását is megfelelőnek gondolom, hiszen a 298 kitöltött kérdőívből mindössze 24 volt használhatatlan. Ezeknek pedig a döntő többsége a hiányos kitöltés miatt nem volt használható, nagyon minimális volt a félreértelmezett, hibásan kitöltött kérdőív. A minta jellemzésére szolgáló mutatók kiszámítására leíró jellegű, és összehasonlító statisztikai számításokat végeztem. (2) A számításokat a Microsoft Excel program segítségével sikerült elkészítenem, elemzésem során százalékszámítást, átlagot, gyakoriságot, korrelációt és T-próbát számoltam.

4.2. Eredmények 4.2.1. A kérdőívek értékelése A vizsgált csoportban a sportolók arányát gyakorisággal határoztam meg. Az egyáltalán nem sportolók száma: 47 fő. A többiek közül viszont a rendszeresen

25

sportolók aránya 111 fő, az alkalomszerűen sportolóké pedig 116 fő. Ennek a százalékos megoszlása a következő grafikonon látható.

4. ábra: a vizsgált csoport sportolási gyakorisága %-ban kifejezve Mindez azt bizonyítja, hogy a vizsgált csoport döntő része, még ha kevésbé intenzíven is, de kapcsolatban áll valamilyen mozgásformával. Azok közül azonban, akik nem sportolnak, meglehetősen kevesen hivatkoztak arra, hogy anyagi helyzetük (összesen 4 fő) vagy lakóhelyi elszigeteltségük (mindössze 2 fő) miatt nem végeznek sporttevékenységet. Az emberek legnagyobb része: 15 fő a munkahelyi elfoglaltságot jelölte meg indoknak, azonban szorosan mellette 14 fő pedig azt, hogy nem szereti a sportot. A maradék, szintén magas számú 12 fő pedig egyéb indokot jelölt meg. Az egyéb indokok közül meglehetősen hasonló arányban győzött az időhiány és egyéb elfoglaltság, a lustaság, valamint az egészségügyi problémák, mint érv. Mindez azt igazolja, hogy a sportolás túl nagy anyagi ráfordítást nem igényelne, és a vizsgált csoport környezetében megfelelően adottak a lehetőségek a mozgásra, azonban a megnövekvő munkaidő és az otthoni elvégzendő feladatok jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek kellőképpen fáradtak legyenek a sportoláshoz. Fontos ok volt ugyebár a lustaság, de nem feltétlenül a fáradtságból kifolyólag. Az emberek jelentős része tölti a szabadidejét a számítógép előtt, vagy tévénézéssel, ez sajnos a modern korunk egyik sajátossága. A gyors technikai fejlődés elveszi a mozgás igényét. Az utolsó, betegség miatt nem 26

sportolók érvei érthetőek, azonban betegség jellegétől függ, hogy mennyire engedhetnék meg a mozgás lehetőségét maguknak. A különböző mozgásformáknak vannak olyan sajátos formái is, amelyek kifejezetten elősegítenék az állapotjavulást. A vizsgált mintában a legtöbb sportoló nem csupán egy, hanem többféle sportágban is jártas. Azoknak a sportolóknak a többsége pedig, akik az egyéb kategóriát jelölték meg a kérdőívben, illetve azt is megjelölték, leginkább a kerékpározást és a kocogást emelte ki. Az alábbi táblázatban látható, hogy a vizsgált csoportból hány ember és milyen típusú sporttevékenységet folytat.

A vizsgált csoport Nem sportolnak

Rendszeresen vagy alkalomszerűen sportolnak 227 fő

47 fő

Csapatsport

Atlétika

Fitness

Lovaglás

Úszás

Téli sport

Extrém sport

Tánc

Küzdősport

Tenisz, fallabda

Egyéb

73

23

84

10

35

19

13

25

21

20

51

1. táblázat: a vizsgált csoport sportágankénti megoszlása A rendszeres és alkalomszerű sportolók különböző sportágankénti létszámát, illetve azok különbségeit még látványosabban ábrázolja az alábbi grafikon.

5. ábra: A sportolók űzött sport szerinti létszáma

27

A fenti ábrán megfigyelhető, hogy a legnépszerűbb sportág a fitness és ennek különböző formái. Ez egy kissé megdöbbentett, mert úgy véltem, hogy a csapatsportok lesznek a legnépszerűbbek, hiszen főleg a futball és a kézilabda az, ami az ismerőseim körében a legnézettebb és legszívesebben végzett sportág. Ezzel ellentétben, még ha nem is jelentős eltéréssel, de a csapatsport csak a második helyen végzett. A vizsgált csoportomról tehát kiderült, hogy rendkívül igényes, ugyanis igyekeznek a testüket nem csak edzettség szintjén, hanem esztétikailag is karban tartani és ezt mindenképpen pozitív dolognak tartom. A dobogó harmadik fokára pedig az egyéb kategória került, ami döntő többségében a kerékpározást és a kocogást foglalta magában. A rendszeresen illetve alkalomszerűen sportolók közül a legtöbben amatőr sportolók, ezeknek a száma 167 főt tesz ki, míg az amatőr igazolt sportolók 1 száma 50, az élsportolóké pedig nagyon csekély, mindössze 10 fő. A mozgást végző 227 főhöz viszonyítva egyszerű százalékszámítással számítottam ki a megoszlást. Ezt a következő ábra mutatja.

6. ábra: A vizsgált csoport által eltérő színvonalon űzött sport %-os megoszlása

1

Azok a sportolók, akik amatőr státuszban, de valamilyen bajnokságokban szerepelnek.

28

Fontosnak tartottam azt is, hogy konkrétan rákérdezzek, hogy milyen gyakran sportolnak a vizsgált csoportom tagjai. Ez a következőképpen alakult: a naponta sportolók száma 40 fő, a heti egyszer sportolóké 40 fő, a heti több alkalommal sportolóké elég magas, 96 fő, a havonta sportolóké pedig csekély, 14 és az ennél ritkábban sportolóké mindössze 6 fő. A maradék 47 fő pedig azok, akik soha nem sportolnak. Mindezekből az derült ki, hogy a napi rendszerességgel sportolók számát még ha nem is jelentősen, de meghaladja azok száma, akik egyáltalán nem sportolnak. Ezzel szemben viszont rendkívül pozitív ténynek számít az, hogy a vizsgált minta 49,64%-a, vagyis közel a fele végez legalább heti egy, vagy több alkalommal testmozgást. A következő kérdésemben arra szerettem volna választ kapni, hogy az a 227 fő, akik különböző rendszerességgel ugyan, de sportolnak, mennyi ideje űzik az adott sportágat. Az így született eredményeket az alábbi táblázatban foglaltam össze.

Sorszám

Sportolási évek száma

Létszám

1. 2. 3. 4. 5.

0-1 év 1-2 év 2-4 év 4-10 év 10 évnél több ideje

28 26 32 53 88

A teljes létszámhoz viszonyított arány %-ban kifejezve 12,33 11,45 14,1 23,35 38,77

Összesen

-

227

100

2. táblázat: A sportolásba fektetett idő aránya Az eredményeket tekintve még egy százaléknyi különbség sem mutatkozott a 0-1 éve, és a 1-2 éve sportolók között. Ezek a még alapvetően kezdőnek számító csoportok. Őket mindössze pár százalékkal előzték meg a 2-4 éve sportolók. A

29

meglepő azonban az volt, hogy a sportolók döntő többsége, függetlenül attól, hogy mennyire intenzíven, de már jó ideje űzik az adott sportágakat. A 227 személyből 53 fő 4-10 éve, 88 fő pedig, 10 évnél több ideje sportol, ez pedig a sportot űzők 38,77% - át teszi ki, ami jelentős fölényt jelent. Ha összevonnánk az utóbbi két csoportot, azt mondhatnánk, hogy 4 évtől több ideje sportolók az egésznek több mint a felét; 62,12 % - át adják. A vizsgált csoportnak azt a kérdést is feltettem, hogy nézni, vagy inkább művelni szeretik a sportot jobban. A válaszok nagyjából úgy alakultak, ahogy reméltem, ezt pedig az alábbi táblázatban szemléltetem.

Sorszám

Legjellemzőbb tulajdonság

Létszám

%-os arány

1

Nézni szeretik a sportot

32

11,68

2

Űzni szeretik a sportot

101

36,86

3

Mindkettőt szeretik

124

45,26

4

Egyiket sem

17

6,2

5

Összesen:

274

100

3. táblázat: A sportot nézni és űzni szeretők megoszlása A 274 főből csupán 32 szereti jobban nézni, mint űzni, ez a válaszadók 11,68 % - át teszi ki, 101 fő az, aki jobban szeret sportolni, mint nézni. Ez az arány pedig elég magas, a vizsgált csoport 36,86 % - a. Azok az emberek a csoportban, akik mindkettőt szeretik, 124-en vannak, és ez 45,26 % - t jelent. Aminek pedig nagyon örültem, hogy akik pedig egyiket sem szeretik, csupán 17-en vannak, vagyis 6,2 % a mintának. Ezt az alábbi diagrammal is szeretném szemléltetni.

30

7. ábra: A vizsgált csoport sport szeretetével kapcsolatos tulajdonságának megoszlása A következő kérdésemet nyitott kérdésként raktam fel, és arra irányult, hogy megtudjam, hogy az általam vizsgált csoport tagjai milyen hatásait emelnék ki a sportnak. Pozitív válaszlehetőségeket vártam, de megjelöltem, hogy negatív véleményeket is írhatnak. A pozitív hatások közül a négy leggyakoribb, a válaszadók többségének sorrendjében a következők voltak. A legtöbben azt írták, hogy a sport oldja a feszültséget, és amikor részt vesznek benne, érzik, hogy utána sokkal nyugodtabbak. A következő pozitív tulajdonságként azt emelték ki, hogy karbantartja a testet, jobb fizikai állapotot tesz lehetővé, fejleszti az izomzatot, tehát alakformálás szempontjából is fontos szerepet tölt be. A következő tulajdonság pedig az volt, hogy az adott válaszadók számára a sport egyfajta kellemes időtöltés, melytől kikapcsolódnak, mely jobb kedvre deríti őket, és maga a sporttevékenység űzése kifejezetten örömöt szerez számukra, a kedélyállapotuk jelentősen javul. Az utolsó jelentős válaszcsoport pedig a sport felfrissítő, üdítő és regeneráló hatását emelte ki. A negatív válaszok közül pedig az alábbiak voltak jelentősek. A legtöbben a negatív válaszok közül azt emelték ki, hogy a sporttevékenység időigényes. 31

Úgy gondolják, hogy ez lehet az oka annak is, hogy mások bele sem kezdenek. A következő vélemények pedig azt foglalták magukba, hogy a sport fájdalommal is jár. Ugyanis ha egyszerre túl sok mozgást végeznek, megjelenik az izomláz, ami kellemetlen tünetekkel jár, ugyanakkor egy bizonyos idő elteltével izületi és egyéb mozgásszervi panaszokhoz fog vezetni. A harmadik leggyakoribb meglátás viszont az volt, hogy fáradtak lesznek aktív mozgás után az emberek, és ezt szeretnék elkerülni. Ezután azt kérdeztem a vizsgálati alanyoktól, hogy változtatott-e a sport a jellemükön. Összesen 178 fő válasza volt az igen, a 96 nemmel szemben, ez majdnem kétharmados többség. A válaszokat az alábbi diagram mutatja meg %-os felosztásban.

8. ábra: Egyetértés a sport jellemformáló hatásával Az igennel válaszolók többsége a következő kérdésben a következő változásokat figyelte meg: elsősorban magabiztosabbá váltak, hiszen a sport által okozott siker végett nőt az önbecsülésük. Ez hozzásegítette őket, hogy céltudatosabban lássák az életet. Másodszor kitartóbbá váltak, megtanultak küzdeni a céljaikért. Ám megtanulták azt is, mit jelent az önfegyelem, a türelem és tolerancia, hiszen megtanultak csapatban dolgozni, együttműködni.

32

Kíváncsi voltam arra is, hogy az emberek egyetértenek-e a sport feszültségcsökkentő hatásával. Az adott eredményt az alábbi grafikon mutatja.

9. ábra: Egyetértés a sport feszültségoldó hatásával A válaszadók jelentős része, 245 fő vélte úgy, hogy a sport valóban csökkenti a felgyülemlett feszültséget. A nemmel válaszolók száma csupán 5 fő volt. Akik pedig nem tudták megítélni a kérdést, mindössze 24-en voltak. A következő kérdés is az előzőhöz hasonlóan alakult.

9. ábra: A sport nyugtató hatásának vizsgálata

33

Az alábbiak szerint a vizsgált személyek 82,4 % -a nyugodtabbnak érzi magát sporttevékenység végzése közben, a 7 % - a pedig nem. Összesen a 274 főből 10,6 % az, aki nem tudja eldönteni ezt a kérdést. Továbbá érdekelt az is, hogy mennyien érzik úgy, hogy a sport változtatott az emberekkel való kapcsolatukon, és hogyan. Eldöntendő kérdés formájában raktam fel a kérdés, míg az igennel válaszolók nyitott kérdés formájában kaptak lehetőséget arra is, hogy a hogyan kérdést szabadon megválaszolhassák. A kérdésre a válasz eléggé megosztó lett, az igennel felelők száma 126 fő volt, ez a válaszadók 46% - át teszi ki, míg a nemmel válaszolók száma kicsivel több, 148 fő, ami az 54% - át adja az egésznek. Az igennel válaszolók megközelítőleg hasonló arányban úgy vélték, hogy a sport által nagyobb ismeretségre tettek szert, új kapcsolatokat alakítottak ki. Nyitottabbá, közvetlenebbé váltak, hiszen többen is írták, hogy a kommunikációs képességük és hajlandóságuk is fejlődött. Mára így lényegesen könnyebben megy nekik a kapcsolatteremtés. Továbbá írták, hogy kompromisszumkeresőbbek lettek, nagyobb toleranciával, empátiával és türelemmel rendelkeznek, mióta sportolnak. Lényegesnek tartottam azt is, hogy kiderítsem, mennyire zavarják a sportolókat a különböző környezeti hatások. Ennek az lett az eredménye, hogy a 227 főből 43 főt zavar és 184 főt nem. Tehát a sportolók 18,94 %-át zavarja, a maradék 81,06 %-ot pedig egyáltalán nem. A következő kérdésben, amikor azt kérdeztem meg tőlük, hogy szorong-e az ellenfél, vagy a közönség reakcióitól, hasonló eredmény született. 21,6 %, vagyis 49 fő szorong, míg a maradék 178 fő, vagyis a sportolók 78,4 %-a egyáltalán nem. Elmondható tehát, hogy a sportolók többségét nem zavarja az ellenfél, sem pedig a környezet, pl. közönség, játékvezető, család stb. reakciója. Az utolsó kérdésem egy 23 kijelentésből álló skála volt. A skála 5 értékkel rendelkezett, a legelső az egyáltalán nem jellemző, és az utolsó pedig a teljesen jellemző volt, a többiek pedig az ezek közötti értékek. Eredményeinek megismeréséhez átlagot számoltam. Összevetettem a rendszeresen sportolók és az egyáltalán nem sportolók válaszait. Az végeredmény a következőképpen alakult. Az 34

átlaga a sportolóknál annak, akik hamar felkapják a vizet, de hamar le is nyugszanak 3,19, míg azoknál, akik nem sportolnak 3,04. Ez nagyon minimális eltérést jelent, egy némileg talán a sportolók lobbanékonyabbak. Meglepő összefüggés, hogy az életkor befolyásolja mind a szóbeli (p=0,023), mind pedig a fizikális (p=0,002) agresszió megjelenését, tehát minél fiatalabb valaki, annál vehemensebb, agresszívabb. Ugyanakkor az emberek minél idősebbek, annál könnyebben „jönnek ki a sodrukból”, annál hamarabb „kapják fel a vizet”, mindazonáltal hamarabb is nyugszanak le (p=0,046). A következő kijelentésem az volt, hogy ha megütnek, visszaütök. Ennél a sportolók átlaga 3,04, míg a nem sportolóké 2,78 volt. Ami azt jelenti, hogy a nem sportolókra ez kevésbé jellemző tulajdonság, vagyis a sportolók hamarabb visszaütnek, ha őket megütik. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlen jelenti azt, hogy agresszívebbek, mint a nem sportolók, hanem sokkal inkább azt, hogy hamarabb „felveszik a kesztyűt”, ha netán úgy alakul a helyzet. Érdekes, hogy a nemek esettében szignifikáns különbség (p=0,0001; r=-0,308) tapasztalható a fizikai agressziót illetően, mert a nők azok, akik leginkább a fizikai agresszióra agresszióval válaszolnak, ellentétben a férfiakkal. A következő részben viszont az derült ki, hogy baráti körükben majdnem minden esetben jól érzik magukat a sportolók és nem sportolók is, viszont a sportolókra ez valamivel jellemzőbb, mint a másik csoportra. Az átlag 4,57 volt a sportoló, és 4,27 a nem sportoló részről. Arra azonban érdekesebb válasz érkezett, hogy mennyire tartják magukat türelmes embereknek. Itt ugyanis mindkét csoport egymáshoz hasonlóan, valamennyire türelmesnek tartja magát. Az átlag 3,76 és 3,77 volt. Ugyanakkor csalódottság esetén hamarabb kimutatják a nem sportolók az ingerültségüket, mint a sportolók, bár mindkettő megközelítőleg közepes értéket vett fel. Nem igazán volt jellemző tehát a sportolókra (2,48) hogy csalódottság esetén kimutatják az ingerültségüket, de a nem sportolóknál közepesen jellemző volt (2,78). Ez arra enged következtetni, hogy a sportolók több toleranciával és tűrőképességgel rendelkeznek. A szívesen töltöm az időmet a családommal kijelentés pedig mindkét csoportnál hasonló értékben valamennyire jellemző. A két érték 4,38 és 4,30 voltak. Arra pedig, hogy mennyien kiegyensúlyozottak, minimálisan eltérő válaszok érkeztek, de mindkettő a valamennyire jellemző 35

kategóriához közelített, csak különböző mértékben. A sportolók valamivel kiegyensúlyozottabbak 3,98-as átlaggal, mint a másik csoport 3,7-essel. A következő kijelentés az volt, hogy nem tudok olyan okra gondolni, amiért megütnék egy másik embert. Közepesen volt jellemző a két csoportra, de a nem sportolók aránya valamivel magasabb volt, 3,2, a másik 3,02-hez képest. Az pedig, hogy megfenyegették volna ismerősüket, nem volt igazán jellemző egyik csoportra sem. Mégis, a nem sportolók értéke kicsit magasabb volt a sportolókénál, 1,7 az 1,5-es átlaghoz képest. Arra is hasonló eredmények születtek, hogy elegendő provokációnál képesek –e megütni a másikat. A csoportokra ez nem igazán jellemző, kis eltérés van közöttük, a sportolók átlaga 2,38, míg a másik csoporté 2,23. Érdekes eredmény született az összefüggések vizsgálatánál, hiszen kiderült, hogy az élsportolók nagyobb gyakorisággal élnek a fizikai agresszióval (p=0,03) a többiekkel szemben. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a nem és az alkalmankénti sportolók agresszívebbek a mindennapokban, mint a rendszeresen sportolók (p=0,046). Az pedig, hogy a szabadidejük nagy részét barátokkal töltik a kitöltők, megosztóbb választ eredményezett. Amíg a sportolókra 3,76-os átlaggal jellemző, addig a nem sportolókra 2,83-as átlaggal közepesen jellemző. A következő kijelentés viszont már a verbális agresszióra irányult, hogy ha valaki felidegesíti őket, megmondják neki, hogy mit gondolnak róla. Ez valamennyire mindkét csoportra jellemző volt. A sportolókra nagyobb arányban, hiszen átlaguk 3,73, míg a nem sportolóké 3,55 volt. Ugyanakkor a csoportokra nem igazán jellemző az sem, hogy gyakran irigyek a társaikra, ennél a válasznál a sportolók 1,75-ös értéket, míg a nem sportolók picivel nagyobbat, 1,85-ös értéket produkáltak. Mindazonáltal barátaik a két csoportot nem igazán tartják indulatosnak. Az arány itt is kissé a sportolóknak lett kedvezőbb 1,81 az 1,93-as átlaghoz képest. A két csoport átlaga annál, hogy néha minden különösebb ok nélkül kijönnének a sodrukból, rendkívül alacsony, nem igazán jellemző. A sportolók aránya 1,94 és a másik csoporté pedig 2,09. Az a válasz pedig, hogy a családtagokkal gyakran keverednek-e összetűzésbe, rendkívül hasonlóan, nem igazán jellemző értéket vett fel. A két arány 1,82 és a nem sportolóké pedig 1,85 voltak. A következő három kérdés a sportolókra vonatkozott. Kíváncsi voltam, hogy mennyire torolják meg a rajtuk esett sérelmeket 36

sportolás során szóban, ez 1,76 –os válaszátlag lett, ez pedig azt jelenti, hogy nem igazán jellemző rájuk. Nem meglepő az sem, hogy a nőkre jellemző leginkább, hogy sportolás során szóban megtorolják a rajtuk esett sérelmeket (p=0,038). A másik, hogy ugyanezt a megtegyék fizikálisan, még kevesebb, 1,51-es átlaghoz vezetett. Hiszen a sportolókat kötik a szabályok, bizonyos viselkedés akár eltiltást is eredményezhet, valószínűleg ez lehet az oka, hogy jobban kontrollálják magukat. Érdekes tény, hogy erős összefüggés tapasztalható a fizikai és a szóbeli agresszió között (r=0,61). Ha jobban belegondolunk, ezek gyakran kísérik, vagy váltják egymást az adott szituációkban. Az sem szokott jellemző lenni, hogy agresszió áldozatává válnának a vizsgálati alanyok sport közben, ennek a kijelentésnek az átlaga 1,6 volt. Az pedig, hogy agresszió áldozatává válna a két csoport a civil életben, nem igazán jellemző egyik csoportra sem, azonban az arányok egy kissé most is a sportolóknak kedveznek. Az ő értékük alacsonyabb, mindössze 1,45, tehát kevésbé válnak áldozatokká, míg a másik csoport értéke 1,77. Tehát a sportolók átlaga közelebb van az egyáltalán nem jellemzőhöz, a nem sportolóké pedig a nem igazán jellemzőhöz. Ehhez kapcsolódik egy másik megállapítás is; akik a civil életben áldozatokká válnak, nagyobb valószínűséggel válnak áldozattá sportolás során is (r=0,54). Ugyanakkor az is, hogy a nők gyakrabban esnek áldozatául az agressziónak mind a civil életben (0,041), mind pedig sportolás során (p=0,007). Szignifikáns különbség tapasztalható a sportolás közben elszenvedett agresszió és a sportolás időtartama között (p=0,022) is, minél régebben sportol az illető, annál nagyobb a valószínűsége, hogy agresszió áldozatává válik. Ugyanakkor a sport pozitív hatását hangsúlyozó kijelentéseknél született igazán meglepő eredmény. A jó edzés során a sportolókra nagymértékben (4,5-ös átlag) jellemző, hogy elfelejtik gondjaikat, teljesen kikapcsolódnak. Míg, akik egyáltalán nem sportolnak, erre a közepes értéket adtak, mindössze 2,8-as átlagot. Valószínűleg a titok itt az intenzitásban rejlik. Azok, akik nem sportolnak, de előfordul, hogy mégis rászánják magukat egy-két alkalommal, nem érzik annyira a hatását, mint aki rendszeresen végzi.

37

A mozgás pedig, hogy mennyire fontos a két csoport testi és lelki egészségéhez, szintén az előzőekhez hasonló arányt mutatott. A sportoló csoportnak teljes mértékben (4,75), míg a másik csoportnál mindössze enyhén közepesen (2,74).

4.3. Megfigyeléseim Első hipotézisem, hogy a vizsgált csoportom legnagyobb része nem végez semmilyen sporttevékenységet, nem igazolódott be. A kitöltőknek meglepően jelentős része sportol annak ellenére, hogy vegyes a csoport összetétele korban. A nem sportolók aránya a 274 főnek csupán 17,15 %-a, ez jóval kevesebb, mint a vizsgált csoport fele, a többiek pedig rendszeresen vagy alkalomszerűen, de végeznek sporttevékenységet. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy már idősebb korban is próbálnak odafigyelni az egészségesükre, az emberekben egyre inkább kezd kialakulni az egészségtudatos magatartás, és egyébként igyekeznek a testet is karbantartani, ugyanis a XXI. századi ember igényesebb a külsejére és fizikai állapotára. Másodszor feltételeztem, hogy a legnépszerűbb és legtöbbet játszott sport az emberek körében a csapatsportok. Ez a feltételezésem sem volt helytálló. Nem magas arányban ugyan, de 11 fővel végül is megelőzték a fitness, testépítés és ehhez hasonló, kifejezetten alakformáló sportok a csapatsportokat. Ezt is a fent említett okokra tudom visszavezetni. A következő feltételezésem pedig az volt, hogy a vizsgált csoportom egyetért a sport feszültségoldó hatásával, mind a sportolók mind a nem sportolók véleménye szerint. Ez a hipotézisem beigazolódott. Az emberek 89 %-a jelölt erre igent, függetlenül attól, hogy sportolnak rendszeresen, vagy nem. A sport során ugyanis kikapcsolódunk, egy ideig megfeledkezünk problémáinkról, fizikailag elfáraszt, így levezetődik a többlet energia, vagy feszültség, ezáltal megtisztít minket, és egy kellemesebb állapotba kerülhetünk. Ugyanakkor a csoport 82,4 %-a szerint sportolás megnyugtatja őket.

38

Továbbá feltételeztem, hogy az agressziót a sportolók tudatosabban kezelik, megfelelőbb formában képesek kezelni indulataikat, mint a mozgásszegény életmódot folytató emberek. Igaz, a skálán történő átlagszámítás alapján egy hajszálnyival a sportolók lobbanékonyabbak, és hamarabb visszaütnek, ám, még ha nem is nagy eltéréssel, de kevésbé torolják meg a rajtuk esett sérelmeket és egy fokkal kiegyensúlyozottabbak is. Ugyanakkor a T-próbás számítás igazolta, hogy a nem, illetve az alkalmankénti sportolók agresszívebbek a mindennapokban, mint a rendszeresen sportolók, tehát az utolsó feltételezésem beigazolódott.

39

5. A sport hatásai 5.1. Élettani hatás Rendszeres mozgás hatására növekszik a szervezet fizikai teljesítőképessége és erőnléte. A sport élettani szempontból elsősorban izommunkát jelent. Az izomrostok nem csupán megvastagodnak, hanem a számuk is megnő, ezáltal nő az izomtömeg. A testedzés javítja az ízületek mozgékonyságát, erősíti a csontokat, elősegíti a kalcium lerakódását a csontokban, és segít a csontritkulás megelőzésében. A rendszeresen mozgó emberek szervezetében az általános anyagcsere-folyamatok is gyorsabban zajlanak le, hamarabb cserélődnek ki a tápanyagok és a végtermékek, mint azoknál, akik nem sportolnak. Élénkké válik a vérkeringés is, mely így lassítja az érelmeszesedési folyamatokat. A csontok anyagcseréje szintén növekedik, mely megerősíti a vázrendszert. A vérkeringés és a perctérfogat növekedése fokozza az immunrendszer ellenálló képességét. Az idegi és hormonális szabályozásban szimpatikus túlsúly jön létre, szaporábbá és erőteljesebbé válik a szívverés, nő a vérnyomás. Hosszú távon a rendszeres sportolás a szívizom megvastagodáshoz vezet, ez pedig erőteljesebb összehúzódást tesz lehetővé, így megnöveli a nyugalmi szívműködés hatásosságát is, tehát ugyanazt a vértérfogatot az edzett szív kevesebb összehúzódással is képes megmozgatni. Emiatt a sportolók szívverésének száma alacsonyabb az átlagosnál. Élsportolóknál a nyugalmi pulzus akár percenként 50 alá is mérséklődhet. Bármilyen természetű fokozott fizikai munkának a légzőszervrendszerre kettős hatása van: a terhelés felléptekor a percenkénti légzésszám emelkedik, illetve a tüdő hajszálereiben keringő vérmennyiség nő; ez hosszabb távon a légzőfelület növekedését is eredményezi, aminek egyenes következménye a tüdő maximális légzési térfogata, az ún. vitálkapacitás növekedése. Nyugalomban percenként átlagosan 15-18 lélegzetvétel biztosítja a szervezet oxigénellátását, sportoláskor ez az érték elérheti akár 30-40-et is. A légzésszám emelkedését viszont nem feltétlenül kíséri a lélegzetvételek mélységének egyébként kívánatos növekedése, emiatt fokozott terhelésnél előfordulhat átmeneti eszméletvesztés. (14) 40

5.2. A sport, mint a feszültségoldás eszköze A rendszeres testmozgás egészségünk legjobb karbantartója: az egész szervezetre kedvező hatással van. Sokakat talán eltántoríthatnak a kezdeti nehézségek, ugyanis sokak számára a szokatlan intenzív fizikai aktivitást testünk először stresszként éli meg, de ha kitartunk, fokozatosan hozzászokik a szervezet és hamarosan nagyobb terhelést is elbír. Emellett általános közérzetünk is javulni fog, energiával töltődünk fel, jobban kezeljük a mindennapi stresszhelyzeteket. A sport legfőbb előnye, hogy kikapcsolódásunkat segíti elő. A mindennapi problémáinkat el tudjuk felejteni és másra koncentrálni egy rövid ideig. Kijátsszuk, kimozogjuk magunkból a felgyülemlett feszültséget, tehát lelkileg is kiegyensúlyozottabbak tudunk maradni, ha a testünk is jó állapotban van. Érdemes tehát a felgyülemlett feszültséget póttárgyakon levezetni. Lorenz különösen az atlétikát javasolta az agresszió levezetésére, azonban a versenysportok sokszor csak fokozzák az agressziót. (7) Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a sportban lévő küzdelem a társadalomban olyan funkciót tölt be, amely et a háborúk az előző évszázadokban. Ez a szerep, magát az erőszaktól való megtisztulást jelenti, ám mindazonáltal megtartja az erő, a jellem és a fizikai bátorság erényeit. (12)

5.3. A sport személyiségfejlesztő hatása „A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” (Ernest Hemingway) Minden jól működő polgári társadalomban fontos szerepe van a sportnak. Egészségmegőrző szerepéről sokat olvashatunk, azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a sport ember - és társadalomformáló hatásáról. A sport egyfajta lehetőséget jelent a pozitív irányú személyiségkialakításra, hiszen közvetve alakítja az akarati, értelmi és érzelmi világot. Magában foglalja tehát a képességek, készségek és jellem fejlesztését egyaránt. A jellemformáló hatás abban lakozik, hogy a sportoló mozgás során bizonyos jellemvonásokat alakít ki, és ezeket átitatja más élethelyzetekre, azaz általános magatartási elvekként jelennek meg a 41

mindennapi életvezetésében. A sport értéke abban is rejlik, hogy a cselekvésben természetesen megvalósuló erkölcs szüntelen lehetőségét hordozza magában. Erre pedig csak azok képesek, akik magától értetődő természetességgel valósítják meg a hétköznapjaikban is az egészséges erkölcsi értékrendszerüket. (12) A sport tehát számos olyan dologra felkészít minket, amelyet az élet más területén

is hasznosítani tudunk.

A sport nevel.

A sport formálja

a

személyiségünket, jellemünket. Aki a pályán meg tanul küzdeni egy célért, annak meg kell tanulnia a szabályokat is betartani. Megtanulni elfogadni a fölötte álló személy rendelkezéseit, pl. a játékvezető, vagy bíró döntéseit. A játék során a sportoló megtanul együttműködni a társaival, az egység részévé válik. Megtapasztalja azt is, hogy mit jelent az összetartás. Megismeri a társait, kiismeri az ellenfelét. Meg tanul alkalmazkodni a folyamatosan változó feltételekhez, és az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Önállóvá válik, döntéseket hoz, mely segítségével fokozatosan kiválik az átlagból, erős egyéniséggé fejlődik. Képessé válik az alázatra, magát a játékot önmaga fölé rendeli, tettei csak a közös célt és a csapat érdekeit szolgálják, nem pedig egyéni érdekeket. Ugyanakkor a sport a kapcsolatteremtés eszköze is, hiszen a csapattársak vagy ellenfelek között barátságok is szövődnek. Játék közben a sportoló megtanulja az önfeláldozást, és a társak segítését is. Ezeket a tapasztalatokat pedig át tudja itatni a mindennapi életbe, ezáltal hasznosabb tagjává válik a társadalomnak, mint az a személy, aki gyorsan feladja, és tisztességtelen úton, szabálytalanul próbál érvényesülni. Egy igazi sportember rossz feltételek és a vereség ellenére is képes újból felállni és kitartóan folytatni a harcot tovább. A sport mindemellett megtanít a tiszteletre is, tisztelni az ellenfelet, csapattársakat és az edző személyét. Megtanít a tisztességes játékra, az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartásra, a „fair play”, a nemes küzdelem szabályaira.

42

6. A szabadidő problémája jelen korunkban A szabadidő aktív eltöltése, a test nevelése mind a személyiség fejlődését szolgálja, az emberek erkölcsi értékeiknek változásain mennek át, azonban ezt nem csupán munkának, hanem ezzel egy időben szórakozásnak is mondhatjuk, ugyanis miközben a szervezetre és a személyiségre is pozitívan hatunk mozgás során, egyúttal ki is kapcsolódunk. A szabadidő problémája korunkban az, hogy a növekvő munkaidő mellett, nehéz megfelelő szabadidőt biztosítani a sportoláshoz. Fizikai és lelki egészségünk érdeke is megkívánná, erre azonban nem mindig van lehetőség, ugyanis egyre kevesebb idő jut a szabadidő hatékony eltöltésére, az emberek többsége a munkaidő leteltével elfárad, és nincs kedvük megmozdulni, leginkább pihenésre vágynak. Visszavonult versenyzők szociális helyzetének vizsgálatánál kiderült, hogy a társadalmi élet különböző területein folytatott tevékenységtől visszavonuló emberek életében fokozottan jelen vannak a különböző konfliktushelyzetek. Az aktív tevékenységektől való visszavonulás, a sporttevékenység csökkenése rosszul érinti őket, mert az eddig hatékonyan levezetett többlet energiát, most másképp kell hasznosítaniuk.

Ugyanakkor

az

öregedés

folyamata,

a

megváltozott

életkörülmények is negatívan hatnak. Ezek jelentős problémaként jelennek meg, a feszültség enyhítésre vár, amit nem a megszokott módon és főleg nem a megfelelő intenzitással tudnak kezelni. (12)

43

7. Összefoglalás Napjainkban az élet minden területén egyre inkább jelen van a stressz, mert felgyorsult maga a világ is. A munkaidő megnövekedése és a fokozódó elvárások mellett rendkívül kevés szabadidőnk van a kikapcsolódásra. Ha időnk akadna is, gyakran túl fáradtak vagyunk hozzá, hogy belevágjunk, pedig nagyon fontos a megfelelő

mennyiségű

mozgás

minden

korosztály

számára

az

egészség

megőrzéséhez. Sporttevékenység végzésére márpedig szükség van, hiszen a hétköznapok problémái miatt felgyülemlett feszültséget, amely akár másokra, vagy önmagunkra káros fizikai cselekvésben is megnyilvánulhat, valahogy le kell vezetni. Erre mindenki találhat magának megfelelő pótcselekvést, de a legmegfelelőbb véleményem szerint a sport. Kiváló élettani hatása mellett feszültségoldó hatással is rendelkezik. A mozgás során a szervezet endorfint termel, ez pedig boldogságérzetet okoz bennünk, így sportolás után az ember másképp látja a világot, másmilyennek érzékeli az adott problémákat, sokkal felszabadultabb lesz. A sport tehát a testre és a lélekre egyaránt hat, nekünk nem csupán a testi, hanem lelki egészségünkre is vigyázni kell.

Végezetül pedig az egészségtudatos

magatartás fokozódó elterjedése, az emberek szemléletének változása is maga után vonja a mozgás fontosságát. A kutatásom jó lehetőséget teremtett arra, hogy megismerhessem mind a sport, mind pedig az agresszió témájához kapcsolódó szakirodalmat, és vizsgálataim által még inkább beleláthattam a sport és az agresszió kapcsolatába, összefüggéseibe.

44

Köszönetnyilvánítás Szeretném köszönetemet kifejezni elsősorban konzulensemnek, Rucska Andreának, akitől sok segítséget, támogatást és hasznos tanácsokat kaptam. Hálával tartozom a türelméért és az időért is, amit rám áldozott. Azoknak az embereknek is köszönettel tartozom, akik munkámat segítve, időt szántak a kérdőívem kitöltésére. Továbbá szeretnék még köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen módon segítettek, támogattak abban, hogy a szakdolgozatom elkészülhessen.

45

Irodalomjegyzék 1. Andorka Rudolf, Buda Béla: A deviáns viselkedés szociológiája, Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1974 2. Earl Babbie: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó Budapest, 2001 3. Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció- A római játékok, Európa Könyvkiadó Budapest, 1978 4. Csányi Vilmos: Az emberi természet, Vince Kiadó Kft. Budapest, 2000 5. Eric Berne: Emberi játszmák, Háttér Kiadó Budapest, 2009 6. Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak, Saxum Kiadó Bt. Kaposvár, 2006 7. Eric Fromm: A rombolás anatómiája, Háttér Kiadó Kft. Budapest, 2001 8. Hárdi István: Az agresszió világa Medicina Könyvkiadó Zrt., 2010 9. Haller József: Miért agresszív az ember?, Osiris kiadó Budapest, 2005 10. Gyömbér Noémi – Kovács Krisztina - Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek, Noran Libro Kiadó, 2012 11. Dr. Rókusfalvy Pál: Sportpszichológia, Sport Budapest, 1974 12. Sportszociológia /válogatás/ - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1974 - A kötetet összeállította: Balyi István és Dr. Takács Ferenc 13. M. Nádasi Mária: Az iskolák belső világa, Budapest, 2006 Letöltés linkje: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/84N%E1dasi/Nyomtat%E1sr a/pdf/Az%20iskol%E1k%20bels%F5%20vil%E1ga.pdf Letöltés ideje: 2014-10-14 18:50 14. A sportolás hatása a szervezet teljesítő képességére c. cikk Letöltés linkje: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszsegeseletmod/az- egeszseges-eletmod/a-sportolas-hatasa-a-szervezet-teljesitokepessegere/a-sportolas-hatasa-a-keringesre-es-a-legzesre Letöltés ideje: 2014-10-14 19:00

46

15. Központi Statisztikai Hivatal –Igazságszolgáltatás/ Regisztrált

bűncselekmények Letöltés linkje: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_zjj001.html Letöltés ideje: 2014-10-19 16:55 16. Csoportok közötti konfliktus Letöltés linkje: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:v5xNuGPRgtQJ:szo c.tarstud.hu/04/szocpszicho2/vegyes/12.doc+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu Letöltés ideje: 2014-11-02 12:30

47

Mellékletek: 1. számú melléklet KÉRDŐÍV Tisztelt Kitöltő! Fekete Katalin vagyok, a Miskolci Egyetem egészségügyi szervező szakos, végzős hallgatója. Kérem, segítse a szakdolgozatom elkészítését az alábbi kérdőív kitöltésével. A kitöltés anonim jellegű, kb. 10-15 percet vesz igénybe.

1. Neme: 1. Férfi 2. Nő 2. Kora: ………………….. 3. Űz valamilyen sportot? 1. Igen 2. Nem 3. Alkalmanként 4. Milyen okokra vezethető vissza, hogy nem sportol? (Kérem, csak akkor válaszoljon erre a kérdésre, ha a 3-as kérdésnél a „nem” válaszlehetőséget választotta) 1. Anyagi helyzet 2. Lakóhelyi elszigeteltség 3. Munkahelyi elfoglaltság 4. Nem szereti a sportot 5. Egyéb:……………………………… 5. Amennyiben sportol, kérem, jelölje meg az adott sportágat! (Többet is jelölhet!) 1. Csapat sport (kosárlabda, labdarúgás stb.) Igen/Nem 2. Atlétika Igen/Nem 3. Fitness (aerobic, testépítés stb.) Igen/Nem 4. Lovaglás Igen/Nem 5. Úszás Igen/Nem 6. Téli sport (korcsolya, síelés stb.) Igen/Nem 7. Extrém sport Igen/Nem 8. Tánc Igen/Nem 9. Küzdősport (boksz, karate stb.) Igen/Nem 10. Tenisz, asztali tenisz, fallabda Igen/Nem 11. Egyéb: ………………………………….. Igen/Nem

48

6. Milyen szinten űzi az adott sportágat? 1. Amatőr 2. Amatőr igazolt 3. Élsportolóként 7. Mióta űzi az adott sportágat? 1. 0-1 év 2. 1-2 év 3. 2-4 év 4. 4-10 év 5. 10 évnél több ideje 8. Milyen gyakran sportol? 1. Naponta 2. Hetente egyszer 3. Hetente több alkalommal 4. Havonta 5. Ritkábban 6. Alkalomszerűen 7. Soha 9. Melyik jellemzőbb önre inkább? 1. Jobban szeretem nézni a sportot mint űzni 2. Jobban szeretek sportolni mint nézni 3. Mindkettőt szeretem 4. Egyiket sem 10. Milyen hatását/hatásait emelné ki a sportnak? (Pozitív és negatív tulajdonságot is lehet) ……………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………… 11. Mit gondol, változott a jelleme, gondolkodása, ill. értékrendje a sport hatására? 1. Igen 2. Nem 12. Ha igen, hogyan? ……………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………… 13. Egyet ért-e Ön azzal az állítással, hogy a sportnak feszültségoldó hatása van. 1. Igen 2. Nem 3. Nem tudom megítélni 14. Nyugodtabbnak érzi magát, amikor sportol? 1. Igen 2. Nem 3. Nem tudom

49

15. Változtatott-e a sportolás az emberekkel való kapcsolatán? 1. Igen 2. Nem 16. Ha igen, hogyan? ……………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………… 17. Amikor sportol, zavarja Önt a környezete? 1. Igen 2. Nem 18. Szorong az ellenfél vagy a közönség reakcióitól? 1. Igen 2. Nem 19. Kérem, karikázza be az állításoknál az Önre leginkább jellemző értéket! 1 = Egyáltalán nem jellemző rám 2 = Nem igazán jellemző rám 3 = Nem tudom eldönteni 4 = Valamennyire jellemző rám 5 = Teljesen jellemző rám Hamar felkapom a vizet, de hamar le is nyugszom.

1 2 3

4 5

Ha megütnek, visszaütök.

1 2 3 4 5

Baráti körben mindig jól érzem magam.

1 2 3 4 5

Türelmes embernek tartom magam.

1 2 3 4 5

Ha csalódott vagyok, kimutatom az ingerültségemet.

1 2 3 4 5

Előfordult már, hogy nem tudtam kordában tartani magam.

1 2 3 4 5

Szívesen töltöm az időmet a családommal.

1 2 3 4 5

Kiegyensúlyozott ember vagyok.

1 2 3 4 5

Nem tudok olyan okra gondolni, amiért megütnék egy másik embert.1 2 3 4 5 Előfordult már, hogy megfenyegettem ismerőseimet.

1 2 3 4 5

Ha eleget provokálnak, képes vagyok akár megütni is a másikat.

1 2 3 4 5

Szabadidőm nagy részét barátokkal töltöm.

1 2 3 4 5

Ha valaki idegesít, megmondom neki, hogy mit gondolok róla.

1 2 3 4 5

Gyakran vagyok irigy a társaimra.

1 2 3 4 5 50

A barátaim indulatosnak tartanak.

1 2 3 4 5

Néha minden különösebb ok nélkül kijövök a sodromból.

1 2 3 4 5

A családtagjaimmal gyakran keveredek összetűzésbe.

1 2 3 4 5

Előfordul, hogy megtorlom a rajtam esett sérelmeket szóban sportolás során.

1 2 3 4 5

Előfordul, hogy megtorlom a rajtam esett sérelmeket fizikálisan sportoláskor.

1 2 3 4 5

Előfordul, hogy agresszió áldozatává válok sportolás közben.

1 2 3 4 5

Előfordul, hogy agresszió áldozatává válok a civil életben.

1 2 3 4 5

A jó edzés során elfelejtem a gondjaimat, teljesen kikapcsolódok.

1 2 3 4 5

A mozgás számomra fontos a testi és lelki egészségem megőrzéséhez. 1

2 3 4 5

Köszönöm az együttműködést!

51

2. számú melléklet Ábrák jegyzéke 1. ábra: Az agresszió pszichoszomatikája (Hárdi, 2010) 2. ábra: Az Arousal-szint és teljesítmény fordított U-alakú görbéje (GyömbérKovács, 2012) 3. ábra: Az agressziós helyzet ábra (Hárdi, 2010) 4. ábra: A vizsgált csoport sportolási gyakorisága %-ban kifejezve 5. ábra: A sportolók űzött sport szerinti létszáma 6. ábra: A vizsgált csoport által eltérő színvonalon űzött sport %-os megoszlása 7. ábra: A vizsgált csoport sport szeretetével kapcsolatos tulajdonságának megoszlása 8. ábra: Egyetértés a sport jellemformáló hatásával 9. ábra: A sport nyugtató hatásának vizsgálata

3. számú melléklet Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A vizsgált csoport sportágankénti megoszlása 2. táblázat: A sportolásba fektetett idő aránya 3. táblázat: A sportot nézni és űzni szeretők megoszlása

52