A sors kegyeltje TÖRÕCSIK MARI ÉVTIZEDEI KIKAPCSOLÓ

KIKAPCSOLÓ

TÖRÕCSIK MARI ÉVTIZEDEI

A sors kegyeltje Legnagyobb színészeink közé tartozik. Színpadon, filmvásznon, képernyõn szinte mindent eljátszott, gazdag pályája során a külföldi és hazai elismerésekbõl is bõven jutott neki. Törõcsik Mari, a Nemzet Színésze 2005 õszén lesz hetvenéves. A Kincses Kalendárium számára készült születésnapi beszélgetésünk hét évtizeden ível át: az eseményeket visszapergetve azokat az emlékeket és történéseket idézzük fel, melyekre a mûvésznõ jó szívvel, vagy éppenséggel keserû szájízzel gondol vissza. 1935–1945 – Abban az idõben, amikor én születtem, a nõk otthon hozták világra a gyermeküket. Csodálatos orvosunk és csodálatos bábaasszonyunk volt. Laier Pistával egyszerre, mindketten éjjel két óra körül születtünk. Anyám mesélte, hogy a doktor úr és a bábaasszony felváltva pendlizett a két ház között. Pista most is ott él a falunkban, Pélyen, az öcsémmel jóban vannak. Apám egy diófát ültetett az udvar közepére. Gyönyörû, hosszú fa volt, a tetején dús lombbal. Már régen elkerültem a szülõfalumból, de ha arra vitt az utam, sosem mulasztottam el megnézi. A nyolcvanas évek elején egy nap elhaladtam autóval a házunk elõtt, és megdöbbenve észleltem, hogy kivágták a „fámat”. Teljesen belerendültem. Azt gondoltam, rajtam lesz a sor. De hál’ istennek, itt vagyok. Túléltem a diófám. – Ahogy telnek az évek, úgy fényesednek meg egyre jobban a régi emlékek. A sors kegyeltje vagyok, sok szépet kaptam az élettõl. A gyerekkorom is csodálatos volt, pedig ha jobban be-

Kincses Kalendárium

legondolok, rengeteg rossz dolog történt a családunkkal. Apám 1940-ben bevonult katonának Erdélybe, majd a 2. magyar hadsereggel elvitték a frontra. Mérhetetlenül sokat szenvedett, a visszavonulás során napi 60-70 kilométert gyalogolt mínusz 40 fokos fagyban. A háború idején alig voltam tízéves, de mindenre pontosan emlékszem. Pélyre 1944 novemberében érkeztek meg az oroszok. Egyik este kilenckor bekopogott egy magyar kiskatona az ablakunkon, legyünk nyugodtak, az orosz csapatok még a Tiszántúlon vannak – tényleg messzirõl hallatszott az ágyúdörgés –, erre fel hajnali ötkor már a falunkban masíroztak. 1945–1955 – Jöttek a koalíciós évek. Szüleim is úgy gondolták, marad minden a régiben. Az általuk képviselt értékeket nem õrizték meg maguknak, hanem igyekeztek továbbadni a családban. Anyám és a nõvérem az angolkisasszonyoknál tanult, apám a cisztereknél. Tízéves

200

a 2005-ös esztendõre

KIKAPCSOLÓ koromban engem is beírattak az egri angolkisasszonyokhoz. Mater Orsolya, a vezetõ apáca rendkívüli ember, nagyszerû nevelõ volt. A rendek feloszlatását követõen külföldre került, csak a hatvanas évek végén jöhetett elõször haza – civil ruhában. Azóta többször találkoztam vele, telefonon most is szoktunk beszélni. Sokat köszönhetek neki. Korán elszakadtam otthonról, de soha nem éreztem egyedül magam. Nem ütköztem felesleges szigorúságba, nem értek bántódások, s ami még ennél is fontosabb, felkészült és jó tanárok tanítottak. Az iskolában, az internátusban volt egyfajta rend, ami nélkül nem lehetett létezni. A Színmûvészeti Fõiskolán megint csak hihetetlen szerencsém volt. Gellért Endre, a Nemzeti Színház fõrendezõje, a színésztanszak vezetõje láthatott bennem valamiféle õstehetséget, mert kezdettõl fogva megkülönböztetett figyelemmel kísérte a pályámat. A filmezést – Soós Imrével ellentétben – a sematikus korszak elmúltával kezdtem, a magyar filmmûvészet hõskorának legjobb filmjeiben játszhattam. 1955–1965 – Egymást követték a filmek, nagy sikereim voltak, a színpadon viszont nem fogadtak el. Rendre eltanácsoltak, alkalmatlannak tartottak a színházi munkára, és voltak, akik egyértelmûen kijelentették, nincs értelme tovább kísérletezni velem. Hogy mégis másként alakult, azt megint csak a szerencsének köszönhetem. A Nemzeti Színházban a legnagyobbak tartották bennem a lelket. Gellért Endre, Major Tamás, Apáti Imre, Várkonyi Zoltán, Básti Lajos, Mészáros Ági a folyamatos ku-


UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI

darcok ellenére is biztatott. Fogták a kezem, és mondogatták, ne törõdjek semmivel, nekem a színpadon a helyem. Egy ilyen helyzetet – siker a filmen, bukás a színházban – nem volt könnyû feldolgozni. Hihetetlen türelem és erõ kellett hozzá. Ha a társulat legjobbjai nem állnak mellém, sokkal nehezebb lett volna. De átöleltek, én pedig hihettem nekik. Aki nem tudja elviselni a sikert vagy a kudarcot, az

201


KIKAPCSOLÓ könnyen elvérezhet, legyen bármilyen mestersége. Nekem hagytak idõt a bizonyításra. – Még fõiskolásként megbuktam a Peer Gynt Solvejg szerepében, majd Ferrari Violetta helyett beugrottam a Tartuffe címû darabba, de az sem sikerült. Akkoriban jártam a Körhintával Párizsban, Cannes-ban többször is, az európai mozimûvészet legnagyobb egyéniségei között forogtam, ám hiába volt rendben a filmes karrierem, engem jobban vonzott a színház. A Nemzetiben mondhatták volna, mit akar ez a taknyos, mikor nem is jó a színpadon, de a társulat rögtön az elsõ évadom végén nekem ítélte oda a Farkas-Ratkó-díjat. Így fogadtak maguk közé. Képzelheti, milyen nagy dolog volt! Életem egyik legboldogabb pillanatának tartom, amikor Major Tamástól átvettem az elismerést. – Kezdettõl fogva elvállaltam kis szerepeket is. Soha nem zavart, ha igazán jó színész mellett szekundáltam. Hittem abban, hogy erre is szükség van, s elõbb-utóbb beérik a gyümölcs. A filmekben nyújtott alakításért Bara Margitnak és nekem volt elõször Balázs Béla-díja, a Jászai-díjat viszont az osztálytársaim közül szinte utolsóként kaptam meg. De nem emésztettem magam e miatt, megmondom õszintén, a kitüntetéseket illetõen soha nem voltam türelmetlen. 1965–1975 – Száznál is több nagyjátékfilmben szerepeltem, és a televízióban is sokat foglalkoztattak. Három filmes korszakom van. A pályát Fábri Zoltánnal kezdtem (Körhinta, Édes Anna), majd következett a Kölyök, a Vasvirág, az-


tán különféle színvonalú produkciókba hívtak, de hát ezzel kerestük-keressük a kenyerünket. A második nagy szakasz Jancsó Miklóssal indult (Csend és kiáltás, Szerelmem, Elektra), és emlékezetes filmet forgattam Makk Károllyal (Szerelem), Gaál Istvánnal (Holt vidék), Maár Gyulával (Déryné, hol van?, Teketória). Boldogsággal tölt el, hogy az új filmes generáció, köztük Janisch Attila is felfedezett magának (Hosszú alkony). – A Maár Gyulával, férjemmel forgatott filmemnek köszönhetem az Aranypálmát Cannes-ban. Szép és nagy találkozás volt a miénk. A Szerelem címû film jeleneteit vettük fel, õ újságcikket írt a forgatásról, akkor ismerkedtünk meg. Kevesen tudnak olyan összehangoltan gondolkodni a világ dolgairól, a hangulatokról, az alapgesztusokról, mint mi ketten. – Ebben az évtizedben Cannes-ban életmûdíjat kaptam, idehaza másodszor jutalmaztak Jászai-díjjal, Érdemes, majd Kiváló Mûvész lettem és elõször tiszteltek meg Kossuth-díjjal. Ez utóbbi akkor volt, amikor a lányom született, a Kútvölgyi kórházban próbáltam a ruhát, amiben az ünnepségre mentem. Persze hogy izgultam. De nem csak én, hanem például Sulyok Mária is, aki mellettem ült. „Nem félsz, hogy hasra esel, amikor kimész?” – kérdezte suttogva. „Jaj, dehogynem!” – feleltem neki. Pedig mindketten hosszú idõt eltöltöttünk már a pályán. És mégis, ha privát emberként jelenik meg a színész valahol, jócskán van benne félsz, pláne ha mindenki ismeri. – Régen sokkal több idõnk volt egymásra, de valahogy mégsem találkoztunk sûrûn, mert különbözõ társulatok-

202


KIKAPCSOLÓ ban játszottunk. Latinovits Zoltán vagy Gábor Miklós majdhogynem olyan megközelíthetetlen volt, mint Richard Burton. Ha mégis „kiszabadultunk” a saját színházunkból, legtöbbször a rádió Pagodájában, a televízió Aulájában, vagy a Fészek Klubban futottunk össze. Ma sehol sem, mert alig vannak külsõ munkák. Akikkel meg dolgozom, színházon kívül jóformán nem is találkozom. Egykoron összejártunk Pilinszkyvel, Fejes Bandival, Kállai Feriékkel, néha meghívott bennünket vacsorára Major Tamás és felesége. Megmaradt a barátság Bara Margittal – akit testvéremnek tartok –, csak hát hónapokig szervezzük, mire le tudunk ülni egy ebédre. Szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy telnek az évek fölöttem, s ennyi idõsen jobban szeretek elvonulni. Szívesen töltöm az idõmet a családommal, vagy a vidéki házamban, ahol mindenkinek békén kell hagynia. 1975–1985 – Több úton is elindultam. Tagja voltam például a MAFILM társulatának, mivel akkortájt nem lehetett szerzõdés nélkül egy mûvész. Ezzel azt is vállaltam, hogy a mellékszerepeket sem utasíthatom vissza. A színházakban viszonylagos állandóság alakult ki, mindenhol a saját színészeikben gondol-


kodtak. Én úgy véltem, muszáj kimozdulnom, hogy újra és újra megtaláljam azokat az embereket, akik elhitetik velem, hogy még érdemes játszanom. Így találkoztam Harag Györggyel, Taub Jánossal, Schwajda Györggyel, Zsámbéki Gáborral, Ljubimovval és Vasziljevvel. Keveseknek jut annyi nagy mester, mint nekem jutott. Nem csak azért, mert mint már említettem, a sors kegyeltje vagyok, hanem azért is, mert én is kerestem-kutattam a megújulásra ösztönzõ alkotótársakat. Ne vegye tõlem nagyképûségnek, de megengedhettem azt a luxust, hogy örökösen kételkedjem saját magamban. Azt is kérdésként fogalmaztam meg, egyáltalán ki szabad-e még mennem a színpadra. Ebben a vonatkozásban tehát folyamatosan szükségét éreztem a megerõsítésnek. Nem ültem a babérjaimon, hanem útra keltem. Ez persze nem volt direkt, sem tudatos. Egyszer csak összeakadtam azokkal az emberekkel, akikrõl munka közben kiderült, hogy olyasmit tudnak, amit én csodálok, s amennyiben õk is elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, kölcsönösen inspirálhattuk egymást. Visszagondolva: kezdõként is mindig helyesen döntöttem, ki mellett kell megállnom, kellõ érzékenységgel tudtam, kibe kell kapaszkodnom, kiben kell hinnem. Soha nem éreztem, hogy nincs rám

203


KIKAPCSOLÓ szükség. Sõt, a legnagyobb mesterek (is) foglalkoztattak. Ez volt a legszebb a pályámon. 1985–1995 – Azok a boldog vidéki idõk! Gyõr és Szolnok. Imádtam Szolnokon lenni. Nemrég Debrecenbe menet megállt a vonat Szolnokon. Egy pillanatra leszálltam, nem akartam, hogy az utasok lássák a könnyeimet. Schwajda a tenyerén hordozott. Amire egy színésznõ annyi évesen vágyhatott – hogy minden figyelem felé forduljon, hogy jól érezze magát, hogy megkapja, amit akar –, azt nekem megadta. Szolnokon teljes mértékben a mesterségemmel foglalkozhattam, méghozzá eredeti, õsi formájában. Reggel felkeltem, bementem a színházba próbálni, megebédeltem, sétáltam a Tisza-parton, pihentem egyet, este pedig játszottam. Schwajda nekem írta színpadra a Száz év magányt, s a kedvemért meghívta a világhírû Vasziljevet rendezni. Gyönyörû tíz év volt! Sajnos azt követõen a Mûvész Színházban félresiklottak a dolgok. Errõl nem szeretnék beszélni, a kudarc okait sem kutatom, noha idõközben sok minden megvilágosodott elõttem.


– A kilencvenes évek közepén megint jöttek az elismerések, melyek arra is jók voltak, hogy megvédjenek bizonyos hülye szituációkban. Még hatvanéves korom után is kétszer kaptam meg az újságíróktól Az év színésznõje kitüntetést. Erre nagyon büszke vagyok! Fõleg ha tudjuk, hogy – egy-két kivétellel – sokáig nem fogadtak el a színikritikusok. Egészen meglepõdtem, újabban miket írnak rólam. Olyan sok szépet és jót, hogy talán meg sem érdemlem. 1995–2005 – Örökös tagság a halhatatlanok társulatában, Nemzet Színésze kitüntetés, Magyar Köztársasági Érdemérem Középkeresztje, hazai és külföldi életmûdíjak, Kossuth-díj másodjára… A sok elismerés sok mindenre kötelez. Legbelül persze örülök nekik, mindazonáltal óriási felelõsséget is raknak a vállamra. Felmerül például, hogy ezekkel a „terhekkel” jogom van-e még színpadra lépni. Az ember egyre igényesebb lesz, nem feltétlenül másokkal, hanem önmagával szemben. – A születésnapomat soha nem szoktam ünnepelni. Nagyritkán azért elõfordult, hogy a férjemmel vagy a gyerekekkel elmentünk valahová vacsorázni. S a kollégák is kedvesek, meglepnek egy-egy rózsacsokorral. Nem foglalkozom vele, hogy mindjárt hetvenéves leszek. Hirtelen felocsúdom, jé, ennyi idõs vagyok, és ezzel el is van intézve. Egy nappal sem szeretnék fiatalabb lenni. Egyetlen egy fájdalmam, hogy ennyire rövid az emberi élet. E miatt (de csak e miatt!) néha bepánikolok. Én boldogan vállalom az arcomat. Soha nem varratnám fel a ráncaimat. Borzák Tibor

204


KIKAPCSOLÓ

Egymilliót nyertek!

E

geralját – neve ellenére – senki se Eger környékén, a Mátraalján sejtse. Háromszáz lelkes falu a Dunántúlon, Veszprém megyében. Azon a hétvégi reggelen a Csonka család jó hírre ébredt. Megtudták, hogy õk gyõztek a Kincses Kalendárium nyereménypályázatán! Nettó egymillió forint… A játékos kedv bõkezû jutalma. Tavalyi kalendáriumunkban ugyanis a pályázóknak nem rejtvényt adtunk fel, hanem kérdéseinkre vártuk a válaszaikat. Az évkönyv kiadója és szerkesztõsége amolyan közvélemény-kutatásba fogott, hogy felfrissítse-leellenõrizze tudását: az olvasó miért vásárolja meg, veszi a kezébe a Kincses Kalendáriumot. A sok ezer válasz adatait összesítettük, s az elemzésük során szerzett tapasztalato-

kat már a 2005. évi Kincses Kalendárium elõkészítése, szerkesztése során is hasznosítottuk. Köszönet érte minden kedves pályázónknak! A díjátadáson hallottuk: Csonkáné Szalai Erika a „megrögzött” rejtvényfejtõ a családban, eleddig jobbára néhány könyvjutalmat sikerült begyûjtenie. Erika asszony mostanában gyesen van a gyönyörû kislánnyal, Petrával. Amúgy a közeli Külsõvaton mentálhigiénés foglalkoztató nõvér a szociális otthonban. Csonka Zsolt, a családfõ pedig targoncakezelõ egy gépgyártó kft.-nél. Csonkáék az asszony szüleinek vendégszeretetét élvezik, de nem titok: önálló otthont szeretnének. Szóba került már a házvásárlás, amihez jól jött a Kincsesnyeremény. B. H. J.

Csonkáék átveszik a nyereményt Villás Károlytól, a Kincses Kalendáriumot kiadó Cental Kft. ügyvezetõ igazgatójától


205


KIKAPCSOLÓ

Musical Színház a Stefánián Nagy mersz kell ahhoz, hogy valaki a saját pénzébõl színházat alapítson, mégis vannak, akik képesek ezt véghezvinni. Kitûnõen éneklõ, remekül játszó mûvészek alkotják a budapesti Musical Színház stábját. Köztük él-alkotszerepel a nem mindennapi anyagi kockázatot vállaló direktor, Molnár László. „Végy egy – a gyermekükért mindent vállaló – szülõpárt, akik tizenegy éves korodtól úgy taníttatnak, hogy közben épül a jövõd” – szól a recept. Így aztán a Magyar Állami Balettintézet után a színi mesterség elsajátítása következik; majd a kecskeméti Katona József Színház, s – némi debreceni kitérõt követõen – a békéscsabai Jókai Színház ad szárnyakat a fiatal tehetségnek. A családi könyvelõ cég pedig megsegíti, míg idõrõl idõre kiállja mindazon lélekpróbákat, melyeken színész csak keresztül mehet.

S

mindeközben Molnár László bizonyít: Ibolya Edeként a Csókos asszonyban, Horatióként a Hamletben, Juvenalisként a Sztárcsinálókban, Valkaiként a Légy jó mindhaláligban, Trigorinként a Sirályban, Baracsként a Mágnás Miskában, Magisterként a Vörös Malomban, Zsupánként a Marica grófnõben, Raulként a Montmarte-i ibolyákban, Cheként az Evitában, Jean Valjeanként a Nyomorultakban. S rendez: Deval Potyautasát, Webber–Rice Evitáját és Jézus Krisztus Szupersztárját, Wildhorn– Bricusse Jekyll és Hyde-ját, a Best of Broadway musicalshow-t. Thália papja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mûvészeként a teátrum akkori igazgatójával, Verebes Istvánnal arról beszélgetett: hol, mibõl, hogyan lehetne musical színházat életre hívni. Molnár László a saját tõ-


kéjébõl 1998-ban megalapította hazánk máig egyetlen produkciós teátrumát, a Musical Színházat. Az elõadásokhoz a Honvédelmi Minisztérium Kulturális és Szabadidõ Központját vette bérbe, a zuglói Stefánia úton. Munkáját ügyvezetõ igazgatója, az országos rendezvények szervezésében, filmes és színházi munkákban egyként járatos Galambos Zoltán segíti. – Mit jelent a produkciós színházi modell? – kérdezem Molnár Lászlót. – Professzionális elõadást csak úgy lehet létrehozni, ha minden egyes poszton – színészek, rendezõ, koreográfus, díszlet-, jelmeztervezõ és -kivitelezõ, kiszolgáló személyzet és így tovább – az adott darabhoz leginkább illeszkedõ résztvevõk teszik a dolgukat. Zenés nagyszínházi elõadásokon dolgozunk. A darabok kiválasztása után elõször is azt vizsgáljuk, hogy Magyaror-

206


KIKAPCSOLÓ

Családi könyvelés: Molnár László a szüleivel

szágon éppen akkor ki a legalkalmasabb az adott színészi feladatra. A mûfaj hazai képviselõinek nagy kihívás, hogy az amerikai és nyugat-európai színvonalhoz méltó, maradéktalanul szórakoztató elõadásokkal örvendeztessék meg a musicalt szeretõ, meglehetõsen népes nézõközönséget. – Családi vállalkozása immár hat éve sikert sikeres. Minden költséget maguk állnak, s csupán a jegybevételbõl gazdálkodnak. Még sosem hallottam semmire sem panaszkodni. Ilyen egyszerû lenne minden? – Akik állandóan csak nyavalyognak, ritkán jutnak el valahová. A kesergõk arra vezetik vissza a bajaikat, hogy nincsenek sikereik – eközben pedig éppen a sopánkodás akadályozza meg õket abban, hogy termékennyé váljanak. Megvallom, a konkurenciával kevéssé foglalkozom. Színészként roppant szerencsések vagyunk: mindannyiunk örök szerelme a színház. Mivel könnyen mozdulunk, elvállalhatunk bármilyen vidéki fellépést is.


Minden fontos berendezést beszereztünk már, hiszen a vállalkozás valahány forintját visszaforgatjuk. Saját szabadalmunk a technikai kivitelezés: a projektor, a fény- és a hangpult tökéletes szinkronban mûködik. Olyan elõadásokat rendezek, melyeket képes vagyok a tõkémbõl finanszírozni – többen állítják: „nem középiskolás fokon”. – Ha azt mondom: Best of Broadway? – Azt válaszolom: musical gálamûsor, benne a musical-világirodalom legnagyobb slágereivel, az Oscar-díj átadásokat idézõ hatalmas háttér-kivetítõvel, gigantikus világítástechnikával, a Musical Színház ragyogó tánckarával – mind-mind záloga annak, hogy a musical szerelmesei, az egész család felhõtlenül szórakozzék e fergeteges show-mûsoron. – Mit válaszol rá: Kisherceg? – Antoine de Saint-Exupéry, a francia pilóta-író 1943-ban megjelent kisregénye a világ egyik legismertebb irodalmi mûve: eddig 136 nyelvre, illet-

207


KIKAPCSOLÓ ve dialektusra fordították le és 50 millió példányban adták ki. A röpke néhány évtized alatt klasszikussá vált mesét a szerzõ a barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, aki „mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is”. Ebben persze irónia bujkál, azonban az írói szándék világos: a mû nemcsak a gyerekekhez szól arról a felelõsségrõl, ami egymáshoz kötheti a barátokat. Az idõ, amit bárkire „vesztegettünk”, teszi fontossá õt a számunkra, abban rejlik minden törõdésünk, Jézus Krisztus Szupersztár szeretetünk. – Neil Simon vígjátéka, a Mezítláb – Folytatom: Jekyll és Hyde. – Frank Wildhorn–Leslie Bricusse a parkban. Corie és Paul, az ifjú hámûve, a Jekyll és Hyde musical-thriller, zaspár, esküvõjük után egy ötödik melynek dalszövegeit Valla Attila írta. emeleti, lift, fûtés és berendezés nélDr. Henry Jekyll, a jónevû angol elme- küli New York-i lakásba költöznek. A orvos a személyiségben meglévõ ket- kissé különc Corie mindent megtesz tõsséget kutatja, miközben kifejleszt azért, hogy ügyvéd férje jól érezze egy olyan szérumot, amelynek segítsé- magát szerelmi fészkükben, ám az esegével az emberi lélek mélyére, a mind- mények váratlan fordulatot vesznek, annyiunkban meglévõ gonosz közelé- amikor a fiatal pár megismerkedik a be jut. Hol húzódik a határ a jó és a fölöttük lakó bohém úriemberrel, Mr. rossz között? Meddig és hogyan jutha- Velascóval, aki számos jó tanáccsal tunk el személyiségünk megismerésé- látja el újdonsült szomszédjait. Corie ben, amikor a sötét oldal titkát kutat- fejében megszületik a nagy ötlet: össze juk? S ha elértünk önmagunk legmé- akarja hozni magányos anyukáját a lyebb rétegeihez, megtapasztaltuk go- vagány Velascóval. Hogy célját elérnosz énünk lényegét, van-e visszaút a je, egy görbe estét szervez négyesben… társadalmi létbe? A kérdésekre dr. Lesz is ebbõl kalamajka! – A végére hagytuk a szuperprodukJekyll merész megoldást talál: önmagán próbálja ki a szérumot. De a vá- ciót: Jézus Krisztus Szupersztár. – Mindeddig harminchat alkalomlaszt, az iszonyatos bizonyosságot már mal játszotta a színház – NyíregyháEdward Hyde-tól kapjuk meg... – Hátborzongató… Valami humo- zán, Békéscsabán, Debrecenben, a Magyar Állami Operaházban, a Marros a repertoárból?


208


KIKAPCSOLÓ

Best of Brodway

gitszigeti Szabadtéri Színpadon, Siófokon, a horvátországi Pula városában, Tiszaújvárosban, Szegeden –, összesen mintegy hatvanezer nézõ elõtt. A díszlet méretei miatt – összsúlya mintegy huszonöt tonna, amit négy, egyenként huszonnégy tonnás kamion szállít – Magyarország egyetlen kõszínházában sem férünk el, csak sportcsarnokokban és szabadtéri színpadokon adhatjuk elõ. A produkció kilencven szereplõje összesen kétszázhetven jelmezben lép színpadra. Makrai Pál, a magyar „örök Júdás” a színpadon már több mint kétszázötven alkalommal árulta el Jézust. A nyáron Egerben, az Agria Nyári játékokon és az Esztergomi Nyári játékokon élvezhette közönségünk a jól ismert dallamokat és a remek látványt. S a krónikás elmulaszthatatlan dol-


ga megemlíteni, amit a direktor szerényen elhallgat: Andrew Loyd Webber és Tim Rice talán legismertebb rockoperája, az immár harminc éve méltán világhírû Jézus Krisztus Szupersztár 1986-os szegedi Dóm téri bemutatója óta több feldolgozást ért meg Magyarországon, de olyan elõadás, mint a Musical Színházé, még minden bizonnyal nem született. A kétezer évvel ezelõtti történetet kétezer évvel ezelõtti jelmezekbe öltöztetett színészek a kétezer évvel ezelõtti helyszínt megelevenítõ díszletek között játsszák. Lenyûgözõ idõutazás részesei, akik a nézõtéren szinte már nem is tudják: színházban ülnek-e, vagy netán a megelevenedett történelem részesévé váltak…? Kevevári M. Katalin

209


KIKAPCSOLÓ

Kompromisszumos csavargó Popper Péter igazi gondolkodó, aki nem békélt meg a világgal. S a világ sem õvele. Szinte tüntetõ kívülállósága nem csupán választás – egyenesen lázadás. S egyben talán a legbátrabb döntés is... – Mindannyian csak kapaszkodókat keresünk. Az élet lényege az, hogy bizonytalan. S ezt igen nehéz elfogadni. Nincsenek bizonyosságok és biztonságok. S ahhoz nagyon nagy embernek kell lenni, hogy valaki vállalja a lét, az élet bizonytalan voltát. Hogy ne légy annyira biztos abban, ha most megismerkedsz mondjuk Belindával, hogy akkor aztán ásó és kapa... Ki tudja? Lehet, hogy három év múlva már el is váltok..! Én csak azt határozhatom el, hogy például Madridba utazom. De azt nem, hogy ott boldog leszek. Mert nem tudhatom elõre a döntéseim következményeit. – Hitet tesz amellett, hogy semmiben se higgyünk? – Kétely nélkül hit sincsen! Lutherhez egyszer odament egy fiatal szerzetes, hogy elpanaszolja neki: sokszor maga sem hiszi el azt, amit prédikál. Luther erre összetette a kezét és felkiáltott az égre: „Hála neked, Uram! Azt hittem, csak én vagyok így ezzel!” – És ha az ember nem hívõ, mi marad neki? – A fanatizmus, a pia, a drog, az öngyilkosság. Vagy föladni a szuverén Ént és elmenni a kollektív Mi felé:


mi, krisnások, mi, fradisták... És persze jókedvûen elviselni a lét abszurditását. – S ön micsoda? – Már sokszor elmondtam: szellemi kóbor kutya vagyok. Tudomásul vettem: bennem nincs annyi önátadás, hogy bármihez csatlakozzam. Ha hívnak, odamegyek. Körülnézek, vajon mit akarnak tõlem. Ha tetszik, maradok egy ideig. S ennek van egyezményes jele: fölemelem a hátsó lábamat és odapisilek. Majd továbbmegyek. Ha nem tetszik, akkor is... – Önzõ? – Nagyon! Attól persze még lehet csatlakozni valami irányzathoz. Materiális haszon, a karrier, a pénz stb. A legtöbben ugyanolyan önzõk. Ráadásul simlisek, s ez a simli önfenntartásunk legfontosabb eszköze lett; legyen szó adózásról, életrajzírásról, üzletrõl. – Feltételezem, nem mindig gondolkodott így. – Ide el kell jutni! Ezzel végzõdik, s nem ezzel kezdõdik a dolog. Nekem túl szorosak az elképzeléseimet erõteljesen megnyirbáló helyzetek. Túl nagy kompromisszumot követelnek a csatlakozások. De ezt nem csak a politikára értem. A

210


KIKAPCSOLÓ házasságra is! Valaki boldogan csinálhatja addig a pontig, amíg meg nem utálja a feleségét, vagy a férjét. S a csatlakozások általában úgysem véglegesek. Az ember nagy csinnadrattával becsatlakozik valahová, aztán három-négy év múlva máshová. Ez is önbecsapás. Engem az egész pszichológiából, mint tudományból, a hatások érdekelnek. 3500 évvel ezelõtt azt mondta Mózes, hogy ne paráználkodj, s Kovács úr – aki talán mit sem tud errõl –, ha megcsalja a feleségét, bûntudatos lesz. Miért pont õk hatnak? Miért Mózes, Jézus, Buddha? Ez szellemi hatás, mûvészi, bölcseleti. De egy szuggesztív személyiség hatása is. S engem a hatások pszichológiája érdekel. Tanítok a Színmûvészeti Egyetemen, fõleg operatõröket és rendezõket. Ott a mûvészi hatás aspektusából nézzük a dolgokat. Onnan a Zsidó Egyetem doktori iskolájába sietek el, ahol a hitbéli hatásról beszélek. Aztán pedig a Buddhista Fõiskolára megyek tanítani. Tökmindegy. Vagy éppen a protestáns Károlin tartok elõadást. Legföljebb kicsit szélhámosnak, kóklernek mondják az embert. – S valóban az? – Ha így akarja nevezni... Én persze inkább õszintének tartom magam. Tudok rá szebb szót is: hitelesnek. Na, itt a különbség a nyugati, az európai és a távol-keleti gondolkodás közt. Megkérdezik tõlem, mi vagyok. Nem vagyok vallásos. De egy vallásos zsidó családból származom, aztán ifjú marxista forradalmár lettem, sokat átvettem a pszichoanalízisbõl, elkerültem a Távol-Keletre, Indiába, három évig tanítottam Izraelben. Mondhatom-e, hogy én egy zsidóba oltott, buddhista keresztény vagyok?


– Engem a hatások pszichológiája érdekel

– Én meg csak figyelek. – Na, jó. Szerelmem azt kérdezi tõlem: Szeretsz te engem? Egyszerre van bennem szeretet, düh, unalom és... Mint Márai Sándor Baleset címû mûvében, amikor egy szerelmes éjszaka után a férfi önfeledten dúdol a fürdõszobában, a nõ reggelit készít, elsuhan az ajtó elõtt, és játékosan beszól: – Szeretsz? – Nem! – mondja a férfi, s csak akkor rémül meg, amikor utánagondol, hogy mi csúszott ki a száján. De késõ; a szó elhangzott. Még gondolva is ártatlan lett volna; kimondva gyilkol. A nõ az ágyra roskadva zokog, a férfi nem mer elõjönni. Késõbb, mikor már csak csöndes hüppögés hallatszik, kidugja a fejét a fürdõszobából, és igazi férfi-idétlenséggel azt mondja: Kukucs... – Egyértelmûvé kell hazudnunk magunkat – rendületlenül.

211


KIKAPCSOLÓ – Erre emlékszem: a Hazugság nélkül címû könyvében ír róla. – Akkor minek mondom...? Az európai gondolkodás követelménye: legyél egyértelmû! Mert az emberek nem tudják az ellentmondásokat elfogadni – és biztonságot keresnek. Egyszerre akarnak békét és nyugalmat, de kalandot és extázist is, becsületet és gazdagságot... Van egy filozófiai mû, ami arról szól, hogy mi nagyon keveset tudunk a világról. De így nem lehet élni. Ezért kénytelenek vagyunk kollektív axiómákat megfogalmazni. Amelyek nem feltétlenül igazak. – Vagy, mondjuk, tételezzük fel, hogy van Isten, és akkor... – Igen. Amikor kamasz volt a fiam, megkérdezte tõlem, hívõ legyen-e, vagy sem. Hogy mit válasszon. Megpróbáltam lebeszélni, hiszen ez nem választás kérdése. Melyik az igaz? Nem tudom! Én csak tanácsokat adhatok, s azt tanácsolom neked, legyél hívõ. Hogy miért? Azért, mert egy Istennel, egy ördöggel, az üdvösséggel, a kárhozattal és mindennel, ami még ezzel jár – szóval ez a világ így sokkal érdekesebb, mint egy olyan, ahol csak nagy bolygók keringenek az ûrben. Ez így érdekesebb; jobban fogsz szórakozni. A dolog másik része, hogy Isten van-e. Ezt nem lehet tudni. De úgy kell élni, mintha lenne. A XX. század, sõt már a XXI. század kezdete is bebizonyította, milyen hihetetlenül vékony máz rajtunk a civilizáltság, a keresztény kultúra. Mert ha az erkölcsöt tartósan elszakítják spirituális alapjaitól, akkor abba belezüllik a társadalom. – Nehéz igazság... Gyakran hangoztatott kérdés, miként is fér meg egymás mellett Isten léte és a tudomány.


– Freudtól egyszer megkérdezte Romain Rolland, az író, aki jó barátja volt, miként lehetséges, hogy idõnként fölerõsödik benne egy érzés, hogy valami köze van a végtelenhez, az emberen túlihoz, mondjuk egy természeti fenség láttára, vagy mûvészet befogadójaként. „Óceáni érzés”-nek hívta. Ez minden vallásosság alapja. Ha valakiben nincs meg, nem is lesz hívõ. S hogy honnan jön ez elõ az emberekben? Freud sem tudta. De legalább bevallotta. Vannak dolgok, amiket nem lehet kicsit csinálni. Nem lehet kicsit hívõnek lenni. Nem lehet egy kicsit AIDS-esnek lenni, kicsit halottnak lenni. Amit komolyan kell venni az élethez, azt nem lehet kicsit komolyan venni! Ha hiszek Istenben, ha komolyan akarok hinni, akkor igenis feltámadhat egy halott! De ha nem hiszek benne, akkor ez nem történhet meg. Ez hit kérdése, nem pedig a tudásé. S miért kell, hogy az egésznek értelme legyen? Miért gondoljuk, hogy az életnek mindenképpen értelme kell, hogy legyen? Úgy vélem, rengeteg embert öltek már meg a gyûlölet nevében, még többet a szeretetében, de a közönnyel még soha! – Ezzel nem értek egyet! Igenis lehet közönnyel ölni – csak nem feltétlenül a szó hagyományos értelmében. A közömbösségnek is sok halottja van. – Annyit enyhít rajta Buddha, hogy a részvét fontos dolog. A közöny nem közömbösség. Azt jelenti, hogy nem avatkozom túlságosan bele az eseményekbe. De ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnék együtt érezni! – Akkor tisztázzuk a különbséget közömbösség és közöny közt! – A közömbösség annyit tesz: semmi nem érdekel. A közöny az, hogy

212


KIKAPCSOLÓ

– Az arányérzékkel van gond... FOTÓK: MTI

izgalom, megbotránkozás, ujjongás nélkül szemlélem a világot, tudomásul veszem, hogy milyen, de ha kell, reagálok rá. – Ezek szerint ez is egyfajta védekezés. – Nevezheti annak is. – Ám egyszer eljöhet a pont, amikor igenis lépni kell! – Persze, eljöhet. – De akkor ez egyfajta érzelmi érintettség eredménye, nem? – Van úgy, hogy valami intellektuálisan érint meg, de attól még érzelmileg közömbös maradok. Nem szabad érzéketlen dögnek lenni. A közöny egyfajta törekvés. Úgysem sikerül. Aztán a cselekvés néha figyelmeztetés lehet. Jobb, ha az ember érzelmileg nem vonódik bele a világba! Ha mondjuk nem veszek részt a Lehel piacon a kofák vitájában, a tojás áráról.


– Ez azért nem egészen ugyanaz... – Thomas Mann írta a Tonio Krögerben, hogy forró élménybõl nem lehet alkotni. Amikor még zajlik a szerelem, nem lehet alkotni. El kell távolodni, meg kell várni, míg kihûl. S akkor meg lehet formálni, mint mûvészi anyagot. Beolvadás valamibe – és a kívülállás utána. Így van ez az életben is! Engem rendkívül taszítana egy olyan fiatalember, aki a közöny filozófiáját vallja. Ugyanúgy taszítana egy idõs ember, aki lelkesedve heherészik és ugrál. A higgadt fiatalember és az izgága aggastyán: számomra undorító jelenségek. – S akkor mi lesz a bennünk élõ örök gyermekkel? – Játsszunk! De nem kell a dolgokat ilyen komolyan venni! Persze ez nem egyszerû. Az ember lelke nem öregszik. Az agyerei elmeszesedhetnek és akkor hülye lesz. De Goethénél nem így volt. Lelkileg még ugyanazt tudta, mint egy húszéves. De testileg megöregedett. Goethe 74 éves korában, Marienbadban beleszeretett egy 17 éves leányba. Ennek a kiscsajnak meg imponált a dolog és visszakacérkodott. Goethe pedig szerelmes lett, mint az ágyú és minden reggel elment a forráshoz a lány kedvéért. A hülye csaj meg egyszer azt ajánlotta Goethének, hogy fogócskázzanak. S bizony, Goethe hasra esett. Borzasztó! A világ szellemi fejedelme ott hever a porban és a hülye liba meg vihog rajta...! Thomas Mann írta errõl: „Nem merem megírni!” Ez tragikomikus. – Az... Önre visszatérve: azt mondta, játszik. – Igen. A tanítás az egyetemen – játék. A tanársággal játszom. És közben nagyokat röhögök magamban. Engem fõleg azért utálnak – elsõsorban a

213


KIKAPCSOLÓ saját szakmámban –, mert... Elmesélek egy történetet! Volt egy konferencián egy szünet, ahol mûködött egy tudósklub. Nem tudtam, hogy oda csak a tudós mehet-e be kávét inni, vagy pedig az, aki ott kávét iszik, tudós lesz.... Bent ültünk, s mondtam, milyen röhej, hogy régen még együtt csajoztunk, ma meg már tisztelt professzor úrnak nevezzük egymást. Ezek ráégtek a pofánkra, s már nem is tudunk kinézni a maszkok mögül. Elmondtam nekik foci-nyelven is, hogy kik vagyunk mi. Van ugye az elsõ osztály, ilyen az én szakmámban Freud. Máshol Einstein. Van a második, akik ehhez valamit hozzátettek. Következik a harmadosztály – s végül vagyunk mi. A megyei alszövetség focistái. Minket már nem jegyeznek a nemzetközi bizottságban. Mert mondjuk Limában ki vezeti az orvostudományi tanszéket? Ki a franc tudja? S hogy nálunk ki? Számít ez Európának? Ha az ember elmúlt negyven, már tudnia kell, ki lett belõle. Hogy nem lett belõle Freud. Amit tud, az egyéni karrierépítés eredménye. Állatpéldával: a légy a földszinten egyaránt repülhet a padló és a plafon közelében. De az még akkor is csak a földszint! Van tojás-hasonlatom is! – Segítség! – A tojás-hab: mindenkinek ugyanaz a tojás van a tányérjában. Az számít, ki mekkora habot ver belõle. Ha a pszichológiából elvarázsolnám a magyar pszichológia eredményeit, fölkiáltana valaki a Sorbonne-on? A Harvardon? Nem tudnánk nélküle tovább dolgozni? Egyáltalán észrevennék? Ezek csak helyi karrierek. – Ismerõs problémák, ismerõs fájdalmak...


– Gyötör minket a kisebbrendûségi érzés. Aki nem az, aki – az eljátssza. Aki meg az, annak nem kellenek a jelmezéhez színházi kellékek! Végre szembe kéne nézni azzal, ki lett az emberbõl, hová is jutott. A tudósok borzasztóan túlértékelik magukat. Én például elvégeztem a filozófia szakot is: vagyis filozófus vagyok! Meg Hegel is az. – Hogyne... – S Jung szintén pszichológus volt – mint én... Magyarországon az arányérzékekkel van gond. – Mindezek fényében hogy játszik tudós tanárt a diákjai elõtt? – Hogy miként játszom? A Színmûvészeti Egyetemen azt a feladatot adom az elsõ órán a diákoknak, hogy legközelebbre írjanak nekem egy eredeti gondolatot. – Nagyon gonosz! – Az, de hatásos! – Mindannak fényében, amit a fiatalságról, az öregségrõl, az okos emberekrõl és a bizonytalanról, mint tényrõl elmondott, óhatatlanul fölmerül a kérdés: Minek tartja magát – egy ilyen világban? – Fú, nehezeket kérdez...! Hát, egy pénzkeresésre rákényszerített szellemi csavargónak, aki legszívesebben csak csavarogna a világban – a szónak szellemi értelmében is. És egyszerûen csak nagyon kíváncsi vagyok. Arra, hogy mit gondolnak az emberek, mit találtak ki... Ez a kíváncsiság rettenetesen hajt. Pechem, hogy meg is kell élnem valamibõl. S a kettõ nem fér össze. Kompromisszumos csavargó vagyok. De arra nem számítottam, hogy egyszer én is megöregszem. Ez nem volt bekalkulálva az életembe. Canjavec Judit

214


KIKAPCSOLÓ

Nyereménypályázat Hagyományos pályázatunkon mindenki részt vehet, aki a helyesen kitöltött pályázati szelvényt 2005. március 31-ig címünkre visszaküldi. A címzés alá kérjük, írják fel: Nyereménypályázat. Cím: Cental Kft., 1015 Budapest, Hattyú u. 14. A pályázat értékelésekor – közjegyzõ jelenlétében – sorsoljuk ki a nyertesek nevét. A nyertesek névsorát a Szabad Föld 2005. április 29-i számában közöljük. A fõnyeremény: nettó egymillió forint készpénz. További nyeremények: 2 fõ részére személyenként nettó 100 000 Ft készpénz; 5 fõ részére egy-egy BUDAPEST PRINT könyvcsomag (gasztronómia, horoszkóp, életrajzok, történelem témakörbõl válogatva).

PÁLYÁZAT: Melyik évben tanácsolta el József Attilát a „Nincsen apám, se anyám” verséért a Szegedi Tudományegyetemrõl Horger Antal nyelvész professzor? Ezt az évszámot írják be a pályázati szelvény megfejtés rovatába. Beküldendõ a kitöltött pályázati szelvény. Csak a szelvényen beérkezõ megfejtések vehetnek részt a sorsoláson.

✄— — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — PÁLYÁZATI SZELVÉNY

Megfejtés:

❏❏❏❏

Név:……………………………………………………………………………….

Cím:………………………………………………………………………………


215


KIKAPCSOLÓ

Bajszos Halmi András Szegény Szûcs György semmilyen vétségre, – Arany János bajusztessék, növesszék õk is talan hõse –, mit nem akármeddig. adott volna egy kis – Valóban sok veszõrcsíkért, mely az szõdség jár az ilyen orra alját díszítené! De dísszel? – mint ismert – adott – Idõ kérdése az is, nem is keveset: az õ egész. Minden reggel hiszékenységét kihaszfél órát szánok borotnáló, „bajuszcsináló” válkozásra és a bajucigányok alaposan kiszom ápolására. Simorámolták kamráját, szogatom, pödörgetem, báját, amíg Szûcs babusgatom. Jogom György a leszögezett van hozzá, emberi jolepedõ alatt ült a forró gom. Néhanap böngévizes kádban. szem a bajuszos embeKISFALUDI ISTVÁN FELVÉTELE Halmi Andrásé jól rekrõl szóló könyvekinõtt, barátai el is nevezték „bajusz- ket. Így aztán megtudtam, hogy a vikirálynak”. Szája két oldalán két, lágon a leghosszabb bajusz egy franhosszú pamacs lóg, azt lengedezi a cia üzletemberé. Az övé kétannyi, nyári szellõ. mint az enyém: 42 centiméter! Gon– Olyan, mint a kenderkóc – jegy- dolja el, mennyit bíbelõdhet a rezem meg. – Valódi? korddíszével... – Tíz éve a díszem – nevet Halmi And– Az unokáiról már szólt. És a gyerás. – Elõtte is volt bajszom, csak nem rekek? hagytam ilyen hosszúra. – Két fiam van, egyikük velünk él – Hány centis lehet? a városi lakásban. – A minap mértem, húsz és fél. – Neki is van bajusza? – Megpödörhetem? – Természetesen, csakhogy az õ dí– Soha. Azt még az unokáimnak sze meg sem közelíti az enyémet. Igaz, sem engedem, sõt, Marika, a felesé- fiatal még a srác, ráér megnöveszteni gem sem érhet hozzá. Magam ápolom, a szõrzetét. fésülöm, pödröm. – Ha kerékpárra ül és szembe fúj a – Most itt, a ceglédi piac-sokada- szél, merre lengedez a bajusza? lomban sokan megállnak maga mellett, – Természetesen hátrafelé. De hûs hümmögnek: bizonyára mûszál e dísz séges társ: eddig még nem hagyott fa– jegyzem meg. képnél... – Mert irigykednek rám! Nincs okuk Besze Imre


216


KIKAPCSOLÓ

Vásárnaptár 2005 Aszód: oáv: III. 19., IV. 23., X. 22. XI. 19. Bátonyterenye: oákv: II. 1., IV. 5., VI. 7., VIII. 9., X. 4., XII. 6. Battonya: okv: III. 13., VI. 12., X. 9. Császártöltés: okv: VIII. 14. Csorna: okv: I. 12., II. 9., III. 9., IV. 13., V. 11., VI. 8., VII. 13., VIII. 10., IX. 14., X. 12., XI. 9., XII. 14. bv: VIII. 20-21-22. Dabas: oákv: I. 10., II. 14., III. 14., IV. 11., V. 9., VI. 13., VII. 11., VIII. 8., IX. 12., X. 10., XI. 14., XII. 12. Debrecen: tavaszi nagy vásár: V. 7–8. Mihály-napi: X. 8–9. Dombóvár: okv: I. 9., II. 13., III. 13., IV. 10., V. 8., VI. 12., VII. 10., VIII. 14., IX. 11., X. 9., XI. 13., XII. 11. oák: I. 9., II. 13., III. 13., 27., IV. 10., 24., V. 8., 22., VI. 12., 26., VII. 10., 24., VIII. 14., 28., IX. 11., 25., X. 9., 23., XI. 13., XII. 11. Dunapataj: okv: II. 12., IV. 8., VI. 24., X. 14. Dunaújváros: okv: I. 9., 23., II. 13., 27., III. 13., 27., IV. 10., 24., V. 8., 22., VI. 12., 26., VII. 10., 24., VIII. 14., 28., IX. 11., 25., X. 9., 23., XI. 13., 27., XII. 11., 25., Fertõszentmiklós: õákv: II. 15., IV. 19., VI. 21., VIII. 16., X. 18., XII. 20., bv: IX. 18. Gyomaendrõd: oákv: II. 13., III. 13., IV. 10., V. 8., VI. 12., VII. 10., VIII. 14., IX. 11., X. 9., XI. 13., XII. 11. Gyula: oákv: I. 7., II. 4., III. 4., IV. 1., V. 6., VI. 3., VII. 1., VIII. 5., IX. 2., X. 7., XI. 4., XII. 2.


Jánoshida: okv+bv: VI. 26. Jászapáti: I. 4., II. 1., III. 1., IV. 5., V. 3., VI. 7., VII. 5., VIII. 2., IX. 6., X. 4., XI. 1., XII. 6. Jászberény: oákv: I. 8., II. 12., III. 12., IV. 9., V. 14., VI. 11., VII. 9., VIII. 13., IX. 10., X. 8., XI. 12., XII. 10. Kecskemét: okv+av: I. 1., 2., 8., 9., 15., 16., 22., 23., 29., 30., II. 5., 6., 12., 13., 19., 20., 26., 27., III. 5., 6., 12., 13., 19., 20., 26., 27. IV. 2., 3., 9., 10., 16., 17., 23., 24., 30. V. 1., 7., 8., 14., 15., 21., 22., 28., 29. VI. 4., 5., 11., 12., 18., 19., 25., 26. VII. 2., 3., 9., 10., 16., 17., 23., 24., VIII. 6., 7., 13., 14., 20., 21., 27., 28. IX. 3., 4., 10., 11., 17., 18., 24., 25., X. 1., 2., 8., 9., 15., 16., 22., 23., XI. 5., 6., 12., 13., 19., 20., 26., 27. XII. 3., 4., 10., 11., 17., 18., 24., 25. szombati napokon: okv, vasárnapi napokon: okv+av Kistelek: oákv: I. 2., II. 6., III. 6., IV. 3., V. 1., VI. 5., VII. 3., VIII. 7., IX. 4., X. 2., XI. 6., XII. 4. Kóka: oák: II. 6., IV. 17., VI. 5., VIII. 7., X. 2., XI. 20. Kunhegyes: oákv: IV. 27., IX. 28. Kunmadaras: oákv: I. 23., V. 22., VII. 24., X. 23. Martonvásár: oákv+bv: III. 28., VI. 27., IX. 26., XII. 5. VII. 24. Mórahalom: oákv: I. 16., II. 20., III. 20., IV. 17., V. 15., VI. 19., VII. 17., VIII. 21., IX. 18., X. 16., XI. 20., XII. 18. Nagykanizsa: oákv: I. 4., II. 1., III. 1., IV. 5., V. 3., VI. 7., VII. 5., VIII. 2., IX. 6., X. 4., XI. 1., XII. 6.

217


KIKAPCSOLÓ Pécs: oákv+av: I. 9., 16., 23., 30. II. 6., 13., 20., 27. III. 6., 13., 20., 27. IV. 3., 10., 17., 24. V. 1., 8., 15., 22., 29. VI. 5., 12., 19., 26. VII. 3., 10., 17., 24., 31. VIII. 7., 14., 21., 28. IX. 4., 11., 18., 25. X. 2., 9., 16., 23., 30. XI. 6., 13., 20., 27., XII. 4., 11., 18. Pincehely: oák: II. 22., IV. 26., VI. 28., VIII. 30., X. 25. Szászvár: ok+av+mgv: I. 16., II. 20., III. 20., IV. 17., V. 15., VI. 19., VII. 17., VIII. 21., IX. 18., X. 16. XI. 20., XII. 18. Szécsény: okv: I. 24., III. 21., IV. 25., V. 23., VI. 27., VIII. 29., IX. 26., X. 24., XI. 28. Szarvas: III. 6., V. 29., VII. 10., IX. 4., XI. 6. Tokaj: oákv: III. 20., IV.17., VI. 19., VII. 17., IX. 18., X. 16., XI. 20., XII. 18.

Túrkeve: oákv: III. 27., VI. 19., VIII. 7., X. 16. Verpelét: oák: I. 24., IV. 25., VII. 25., X. 24. bv: X. 30. Zalaegerszeg: okv: I. 11., II. 8., III. 8., IV. 12., V. 10., VI. 14., VII. 12., VIII. 9., IX. 13., X. 11., XI. 8., XII. 13.

Jelmagyarázat: oáv: országos állatvásár, okv: országos kirakodóvásár, oákv: országos állat- és kirakodóvásár, bv: búcsúvásár, av: autóvásár, mgv: mezõgazdasági vásár

Összeállításunk az önkormányzatoktól, piacoktól, vásárszervezõktõl a lapzártáig beérkezett adatokat tartalmazza. Az esetleges változásokért felelõsséget nem vállalunk.

Kincses keresztrejtvény 2005. április 11-én ünnepeljük költõóriásunk, József Attila születésének századik évfordulóját. Keresztrejtvényünkben az õ egyik versébõl vett, mára már szállóigévé vált – a megjelölt sorokban elrejtett – idézetet kell megfejteniük és beküldeniük mindazoknak, akik részt kívánnak venni a Kincses Kalendárium keresztrejtvény-pályázatán. Megfejtésüket a következõ címre küldjék be: Cental Kft., 1015 Budapest, Hattyú u. 14. A címzés alá kérjük, írják fel: Kincses keresztrejtvény. Beküldési határidõ: 2005. március 31. A helyes megfejtést beküldõk között fõdíjként nettó 100 000 Ft jutalmat sorsolunk ki. További nyeremények: 5 fõ részére egy-egy HOTELINFO Magyar Turizmus Kártya csomag; 5 fõ részére egy-egy SWISS FORMULA kozmetikai csomag; 5 fõ részére egy-egy VAJDA PAPÍR ajándékcsomag (szalvéták, papír zsebkendõk, toalettpapír, törlõkendõk). A nyertesek névsorát a Szabad Föld 2005. április 29-i számában közöljük.


218


KIKAPCSOLÓ


219


KIKAPCSOLÓ

Horoszkóp KOS Március 21.–április 20. Életstílusát a lendület, a mozgalmasság jellemzi, így leginkább az olyan munkában tud kibontakozni, amelyben sok a kihívás. Jók a vezetõi képességei, ráadásul ön szeret versenyezni, általában megvalósítja rövid távú céljait. Stílusa viszont meglehetõsen erõszakos és támadó, ezért gyakran keveredik összeütközésekbe. Meglehetõsen türelmetlen – ami elõny, amikor hamar helyére teszi a dolgokat, hátrányos viszont, mert eredményei megszilárdításához sokszor nincs türelme. Az elkövetkezõkben erényeit inkább a munkájában kamatoztassa, hátrányos tulajdonságait pedig munkatársai, családtagjai érdekében próbálja meg kordában tartani. Ez is kihívás – s a jó válasszal nem kellene sokat várnia. BIKA Április 21.–május 21. Ön hajlamos rá, hogy külön utakon járjon és sajátos következtetéseket vonjon le a megfigyeléseibõl, tapasztalataiból. Istenadta képessége a jó kommunikáció, emellett alkotó kedvû is, így hivatásában jelentõs elõnnyel indul másokkal szemben. Jól érvényesül az olyan helyzetekben, ahol emberekkel kell foglalkoznia. Könnyen alakít ki kapcsolatokat, hamar ráhangolódik mások hullámhosszára, afféle beleér-


zõ típus. Nem érezné jól magát magányosan, bár ötletei révén elõbb-utóbb kiszabadulna minden kalickából. Igényli a társadalmi kihívásokat is. IKREK Május 22.–június 22. Jövõre tovább erõsítheti egyébként is kiváló szellemi képességeit. Ezek közé tartozik, hogy környezetében olyan jelekre is felfigyel, amelyek másoknak nem tûnnek fel, és képes arra, hogy az egészen új ötleteket is beépítse a munkájába. Szeret újítani, mindig szívesen próbál ki korszerû módszereket, sõt a munkahelyén el is tudja fogadtatni az újításokat. Sziporkázásai között azonban gondoljon néha arra, hogy akik más csillagjegyben születtek, talán nem mindenben értenek egyet önnel. Kivédheti ezt is, ha a környezetével megvitatja a terveit, mielõtt a megvalósításukba fogna. RÁK Június 23.–július 23. Ön két, egymástól jelentõsen eltérõ energiát egyesít magában, így lendületes és erõs személyiség, aki hivatásában általában keresztülviszi a terveit. A legnagyobb ellensége azonban éppen saját temperamentuma, mert túl hamar méregbe jön, s ekkor meggondolatlan lépéseket tesz. Ezért ön és a környezete között gyakran támad erõs feszültség, amit a jövõ-

220


KIKAPCSOLÓ ben jobb lenne elkerülnie. A diplomácia és az együttérzés nem az ön asztala, de próbálkozzék meg vele. Türelmetlen, de amit csinál, azt szívvel-lélekkel teszi. Erénye, hogy gyorsan és eredményesen dolgozik – áldozzon hát ebbõl az erénybõl egy kicsit embertársai javára: legyen velük türelmesebb.

hivatás felé terelték-terelik, ahol emberekkel foglalkozhat. Rendkívül értékes adottságai a családi életében is gyümölcsöznek: gyermekeinek mindig barátja, házastársának hûséges partnere akár egész életen át.

OROSZLÁN Július 24.–augusztus 23. Ön nem a kompromiszszumok embere. Munkája során bármire képes, ha az a kihívás értelmet ad az életének. Önre mindig számíthatnak, ha értelmet, célt lát a végén. Igazából az lelkesíti, ha az anyagi célokon és az egyéni becsvágyon túli dolgokért dolgozhat. Mint önmagának, gyakran mások számára is olykor túl magasra állítja a mércét, ezért éri nem egyszer kudarc, amikor az elvek, a magasabb társadalmi célok, az optimista álmok valóságos, szilárd falakba ütköznek. Álljon meg néha egy-egy pillanatra, mélázzon el az emberi tûrõképességrõl.

MÉRLEG Szeptember 24.–október 23. Önt magasan fejlett szociális érzék jellemzi, ez hozza közel az emberekhez. Különös igénye van a társaságra és a közösséggel való kapcsolatra, legyen szó mûvészetekrõl, üzleti vagy jogi ügyekrõl. Ön a kiegyensúlyozottság embere. Ízlése kitûnõ, és kiélvez mindent, ami pénzért megvehetõ. Áhítozik mások dicséretére, figyelmére, de éppen ezért könnyen a külsõségek rabjává válhat. A béke az ön számára a legfõbb érték, s ennek érdekében mindent hajlandó megtenni. Ez kívülrõl nézve határozatlanságnak tûnhet, mégis a legtöbb ember szívesen kér tanácsot éppen öntõl, aki az emberi lélek kitûnõ ismerõje.

SZÛZ Augusztus 24.–szeptember 23. Ön az örök gyermek, aki kérdez, kíváncsi, szeretne újat tanulni, bõvíteni a látókörét, és állandóan kész új kapcsolatokat teremteni. Ez a beállítódás munkájában nagy szerencse és hajtóerõ, de csak akkor, ha tolerálja a fõnöke is, illetve, ha éppen ön a fõnök. Érzékeny arra, hogy a kíváncsiságot, a világ felé való nyitottságot másokban is fölébressze, illetve, hogy az ön kérdéseit soha ne söpörjék a szõnyeg alá. Ezek az adottságai olyan

SKORPIÓ Október 24.–november 22. Ön az igazság rendületlen védelmezõje és a végsõkig harcol is érte. Idealista, a legfennköltebb elvek vezérlik. Szenvedélyesség jellemzi, mindent teljes erõbedobással végez, képes egyszerre erõs és gyenge, független és függõ, hûvös és szenvedélyes lenni. A magabiztos külsõ mögött azonban gyakran kavargó, szenvedélyes vágyak húzódnak meg. Hajlamos az irigységre, birtoklási vágya nem mindig ismer határokat, érzelmi kapcsolatai


221


KIKAPCSOLÓ rendszerint viharosak. Váratlan reakció társait és barátait is elriaszthatják. De ha alkalma adódik, bebizonyítja, hogy tud szeretni, nagylelkû és hûséges. NYILAS November 23.–december 21. Harcias, állandóan konfliktuskeresõ – s persze: aki keres, az talál. Ön körül mindig pezseg az élet, nélkülözhetetlenné teszi magát a munkahelyén és igen széles baráti körében. Mindig mindenkire ráér, mindenkihez van egy kedves szava, önre mindig számíthatnak a környezetében élõk. Bár a rendet nem tûri és a fegyelmezés lepereg önrõl, ha hegyeket kell megmozgatni, nem ismer sem fáradságot, sem munkaidõt. Most azonban készítsen leltárt, bújjon el egy sarokba, próbáljon meg valamennyi idõt saját magára szakítani. Vegye komolyabban egészségügyi problémáit, ne röstelljen orvoshoz fordulni. BAK December 22.–január 20. Ön azon ritka tulajdonság birtokában van, hogy képes a megfelelõ idõben a megfelelõ helyen lenni. Ez hozzásegíti ahhoz, hogy kihasználja azokat a lehetõségeket, amelyekkel szakmai karrierjét, elért pozícióit megszilárdíthatja. Ha mégsem sikerül minden azonnal, ne csüggedjen el. Mivel ön hajlamos a pesszimizmusra, a várakozást sokszor sikertelenségnek éli meg. Pedig csak bíznia kellene a jövõben, s ne szégyelljen álmodni, tervezgetni, ami az egyik legjobb dolog a rosszkedv és a csüggedés ellen.


VÍZÖNTÕ Január 21.–február 19. Kitartó, türelmes és megértõ társra van szüksége házasságában és más családi kötelékeiben egyaránt. Ön az a fajta ember, aki mellett nem lehet unatkozni, hiszen önnel mindig történik valami. Ha otthon marad, vagy beomlik a házfal vagy nagyobb összeget hoz a postás, ha éppen a sarki közértbe ugrik le, biztosan belebotlik egy tüntetésbe, s kenyér helyett zászlóval tér haza. Bár otthon szerettei elviselik, hogy hetente cserélne lakást, munkahelyén azért legyen visszafogottabb, mert sem a fõnökei, sem a munkatársai nem tolerálják sokáig, hogy az ésszerûség jegyében mindig mindent át akar rendezni. HALAK Február 20.–március 20. Barátaival szemben igen magas elvárásokat támaszt, s ezért szinte elkerülhetetlen a csalódás, ami pedig mindig mély nyomokat hagy önben. Ilyenkor aztán, ha lehet, még mélyebbre húzódik vissza a lelkébe, ahonnan a „majdnem tökéletes” barátok is nehezen robbantják ki. A magány híresen rossz tanácsadó, ami odáig fajulhat, hogy netán önmagában is talál hibát. Így aztán egyre nehezebb rávenni önt arra, hogy kimozduljon otthonról vagy a megszokott baráti körébõl. Békéljen meg a környezetével, vagy változtassa meg – ámbár mindkettõhöz át kell lépnie a saját árnyékán. Nemes és nagy feladat, apró s végtelen örömök várják a másik – a napos – oldalon.

222


A sors kegyeltje TÖRÕCSIK MARI ÉVTIZEDEI KIKAPCSOLÓ

Recommend Documents