Miskolci Egyetem Állam – és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Kereskedelmi jogi Tanszék
A sérelemdíj érvényesítése és elbírálása a felelősségbiztosításban
Szakdolgozat
Készítette: Čertický Mário jogász szak Neptun - kód: B89ZXM
Konzulens: Dr. Barta Judit egyetemi docens
Miskolc 2016
Unversity of Miskolc Faculty of Law Institue of Civil Sciences Department of Commercial Law
Enforcement and assessment of restitution in liability insurance policies
Degree thesis
Author: Mário Čertický Law specialization Neptun code: B89ZXM
Consultant: Dr. Judit Barta professor
Miskolc 2016 3
Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................................................. 5 A személyiség védelmének tételes jogi elismerése és kodifikációs fejlődése ................................. 8
I. 1.
Genesis ........................................................................................................................................ 8
2.
Megjelenés a magánjogi törvénytervben ................................................................................... 10
3.
Az 1959. évi IV. törvény időszaka ............................................................................................ 10 Az új Ptk. ....................................................................................................................................... 15
II. 1.
A személyiségvédelem tételes jogi elhelyezése ........................................................................ 15
2.
A személyiségvédelem jellemzői .............................................................................................. 16
3.
A személyiség védelmének objektív szankciói ......................................................................... 18
4.
A személyiség védelmének szubjektív szankciója – a sérelemdíj ............................................. 20 4.1. A sérelemdíj megállapítása.................................................................................................... 20 4.2.
A sérelemdíj mértéke ......................................................................................................... 22
5.
A sérelemdíj problematikája...................................................................................................... 24
6.
A kártérítés, mint szubjektív szankció ....................................................................................... 28
III.
A biztosítási szerződés különös tekintettel a felelősségbiztosításra .......................................... 29
1.
A biztosítási szerződés .............................................................................................................. 29
2.
A felelősségbiztosítási szerződés .............................................................................................. 32
3.
A felelősségbiztosítás speciális területei ................................................................................... 36
IV.
A sérelemdíj kezelése a biztosítási gyakorlatban ...................................................................... 41 Nemzetközi kitekintés ................................................................................................................... 47
V. 1.
Az angol nem vagyoni kártérítés ............................................................................................... 48
2.
A német fájdalomdíj .................................................................................................................. 49
3.
A dán tarifális rendszer.............................................................................................................. 51
4.
A holland fájdalomdíj és a komoly jogsértés klauzula .............................................................. 51
5.
Az olasz nem vagyoni kár ......................................................................................................... 53
6.
A szlovák személyiségvédelem ................................................................................................. 55
7.
A román személyiségvédelem – erkölcsi károk ........................................................................ 58
Zárszó .................................................................................................................................................... 60 Irodalomjegyzék .................................................................................................................................... 62 Jogszabályok, Irányelvek, Bírósági határozatok jegyzéke .................................................................... 65 Köszönetnyilvánítás .............................................................................................................................. 68 Szerzői jogi nyilatkozat ......................................................................................................................... 69
4
Bevezetés Több mint egy éve már, hogy 2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), amely alapjaiban változtatta meg a magyar magánjog egyes szabályait és konstrukcióját. A jogalkotó rádöbbent, hogy a hosszú évek során elavulttá és meghaladottá vált – a szocialista rendszerben íródott - 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), amely már nem volt képes a modern kor dinamikus jogi és gazdasági életének kérdéseit és gyakorlatát megfelelően szabályozni. Szükség volt tehát egy olyan jogszabály megalkotására, amely alkalmas arra, hogy a modern kor dinamizmusával lépést tartson és e dinamizmus által megkívánt szükségleteknek kielégítően adja meg a jogszabályi keretet. Mindezek alapján már 1998-ban1 elérkezettnek látta az időt arra, hogy elvégezze a polgári jog új mérföldkövét jelentő kodifikációs munkálatok első lépéseit. A tizenöt évig tartó kodifikációs folyamat eredményeként 2013-ban sikerült elfogadni az új Polgári Törvénykönyv tervezetét. Az alapvetően monista jellegű törvényben a civiljog polgári jogának, valamint kereskedelmi jogának fejlesztése, illetve korszerűsítése nem csak a régi jogintézményekben való „vérfrissítésben”,
de
új
jogintézmények
megjelenésében
is
megnyilvánult,
illetve
megnyilvánul. A jogalkalmazó a kodifikáció kezdetétől érdeklődéssel várta azt az új jogintézményt, amellyel nem csak adott, de el is vett a Polgári Törvénykönyv. A személyiségi jogsértések szankciójaként alkalmazott nem vagyoni kártérítés megszűntetése és a sérelemdíj bevezetése a Ptk. egyik olyan újítása, ahol a jogalkotó mind az irányadó szabályok rendszertani elhelyezését, mind pedig a jogintézmény működésének elveit illetően, alapjaiban és erőteljesen szakított a korábbi szabályozással.2 A fentebb említett változtatások - kis kivétellel- szinte a jogág egészét érintették. Egyes változások szimbolikusak, azonban jelentős részük ezen túlmutatnak,3 így ezek soraiból szembetűnő és új szabályozás sorait felállító VI. könyv, azaz a kötelmi jog, LXII. – LXV. Fejezeteiben található biztosítási szabályok. Legfőbb jellemzője, hogy felszabadította az
1
1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései, Budapest, HVG-ORAC Lap – és Könyvkiadó, Kúriai Döntések 2013/7. sz., 744.o. 3 Pribula László: A sérelemdíj és a nem vagyoni hátrány kapcsolata az új Polgári Törvénykönyvben – átalakuló bírói gyakorlat?, In: Barzó Tímea - Juhász Ágnes – Leszkoven László – Pusztahelyi Réka (Szerk.): Ünnepi tanulmányok Bíró György professzor 60. születésnapjára, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2015, 432.o. 2
5
egyoldalú kogenciából a szabályozást és alapvetően diszpozitív rendelkezéseket alkotott. A diszpozitivitás egyaránt jellemző a generális, illetve a speciális szabályokra. Az általános, illetve a különös szabályokat nem lehet szövegszerűen szelektálni, mivel mind a Ptk. által maga megnevezett általános biztosítási szabályokban (LXII. Fejezet), mind a kár- és összegbiztosítás (LXIII. és LXIV. Fejezet) szabályai között találhatunk generális rendelkezéseket.
Mindezeken
belül
témámat
érintően
a
legfontosabb
változás
a
felelősségbiztosítás szabályaiban keresendők (LXIII. Fejezet 2. pont), amelyben megjelent és vele összefonódott a sérelemdíj jogintézménye. Szakdolgozatom soraiban a megkívánt mélységig vizsgálódom a sérelemdíj intézményével, szabályaival, hiszen ez az egyik olyan mély fordulatokat hozó újdonság, amely kellőképpen felborította a szokásos jogalkalmazói gyakorlatot és új kihívásokat teremtett a jogalkalmazó számára. Ezen belül felvázolom a sérelemdíj kialakulásának előzményeit, azaz a nem vagyoni kártérítés főbb vonalait annak vitás kérdéseit. Továbbá, nem hagyhatom figyelmen kívül az új Ptk. koncepciójának erre vonatkozó szabályait, illetve ezt követően a Ptk. – beli szabályokat, annak magyarázatával. Vizsgálódásom fő vonalát képezi a sérelemdíj rendelkezéseiben felmerülő esetleges hibák és azok kiküszöbölésére vonatkozó lehetséges alternatívák, így a bagatell-sérelmek felmerülésekor alkalmazott módszerek, illetve e sérelmek felmérése, érvényesítésének kiküszöbölése. Mindezek ismertetését követően a biztosítási jog egyes alapköveit, illetve mélyrehatóbban a felelősségbiztosítás szabályait vizsgálom, és mint az új szabályozás adta lehetőségek kihasználásával érvényesített sérelemdíj igényét, a biztosítóval szemben előterjesztett kérelmeket. Kiemelkedően fontos részét képezik a dolgozatnak a felelősségbiztosítás egyes speciális területei, mivel túlnyomó részben a gyakorlatban felmerülő igények ezeken a területeken fedezhetőek fel. A felelősségbiztosítás egyik legfontosabb része a (kötelező) gépjármű-felelősségbiztosítás,
hiszen
a
modernizációt
követően
megnövekedett
gépjárműhasználat egyre több közúti balesetet szül, így a felelősségbiztosítás alapján érvényesített igények száma is megsokszorozódott és napról napra többszöröződik. Nem kerülhető meg a vadász felelősségbiztosítás, illetve az orvosi felelősségbiztosítás bemutatása sem, hiszen két olyan területről van szó – a gépjármű felelősségbiztosítás mellett -, amelyekben a felelősségbiztosítás léte törvényi rendelkezés alapján szükséges. Nem utolsó sorban pedig egyre gyakoribbak azok az igényérvényesítések, amelyek e terülteken fennálló felelősségbiztosítási jogviszony alapján kell elbírálni. Azonban ez, mint majd látni fogjuk, visszaélésekre ad lehetőséget az ún. bagatell-sérelmek érvényesítésével kapcsolatban. Mindezek tükrében, és a sérelemdíjat ekképpen összefonva a 6
felelősségbiztosítással bemutatom az egyelőre még nem túl bőséges magyar biztosítói gyakorlatot, támaszkodva a XIII. AIDA Budapest Kollokvium „A sérelemdíj a felelősségbiztosítások tükrében” címmel, 2014. november 27-28-án megtartott biztosítási konferencián elhangzott előadásokra. A konferencia keretén belül elhangzott előadások, valamint a felhasznált idegen nyelvű szakirodalom alapulvételével olyan más országok jogintézményeit mutatom be, amelyek az adott országban a személyiség védelmét szolgálják, így megfelelnek, vagy megfeleltethetőek a magyar sérelemdíj jogintézményének. Előrebocsátva elmondható, hogy a jogalkotó a szabályozás letisztulását és a jogértelmezésben felmerült problémák kiküszöbölését megoldotta, azonban újabb vitás kérdések felmerülését „segítette elő”, amely megválaszolására a gyakorlatnak kell készen állnia, így választ adva, a sérelemdíj, a felelősségbiztosítás rendelkezéseivel és ezek összekapcsolásával felmerülő problematikus, gyakorlatban felmerülő helyzetekre.
7
I.
A személyiség védelmének tételes jogi elismerése és kodifikációs fejlődése
1. Genesis Az emberi személyiség védelme minden modern jogrendszer központi elemét képezte és képezi mai napig. A tudomány egyes területei, így a társadalom, a filozófia, a pszichológia és a jogtudomány különbözőképpen foglalnak állást mind a személyiség meghatározásának kérdésében, mind annak védelmében. Az ember a társadalom szerves része, annak alkotóeleme,
azonban
a
közösségtől
elkülönülő
individuum,
amely
elkülönülés
eredményeképpen létrejönnek egyéni tulajdonságai, autonóm jellege. Így válik az ember a személyiség hordozójává, amely egy bonyolult és megfoghatatlan eszmei konstrukció.4 Az ember személyisége és a hozzá kapcsolható értékek mindig is védelem alatt álltak. A jogi és társadalmi fejlődés vezetett oda, hogy e jogok alkotmányos alapjogokká lettek, s majd a nemzeti értékek fölé emelve nemzetközi egyezményekben nyertek szabályozást és így nyerték el alapvető emberi jogi mivoltukat.5 Az első és legkiemelkedőbb nemzetközi egyezmény, amely az emberi jogokat nemzetközi szinten deklarálja az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint ezt követően szintén az ENSZ keretén belül 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, mely utóbbit hazánkban az 1976.évi 8. tvr. hirdetett ki és ezzel implementálta a magyar jogrendszerbe. E két egyezmény gyakorlati jelentősége nem érezhető a magyar joggyakorlatban, ellenben érzeteti hatását az Európa Tanács égisze alatt 1950. november 4-én Rómában kelt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény (és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvek), melyet Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény hirdetett ki.6 Az idevágó nemzetközi szabályok ismertetését követően, a magyar jog fejlődését kell tanulmányozni az érintett területen. Az eszmei kár megtérítésének lehetősége nagyon hosszú ideig nem nyert egységes szabályozást a magyar jogrendszerben mindazok ellenére, hogy vitathatatlanul megtalálhatóak
4
Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1979, 15.o. Szabó Imre: A személyiségi jogok védelmi rendszere a magyar jogban, Acta Conventus De Iure Civili, Tomus II.; Szeged 2008; 43. o. 6 Szabó Imre: i.m. 44.o. 5
8
a jogintézmény gyökerei a magyar jogban is. Sokáig a magánjogban tiltott magatartások és a büntetőjogban tilalmazott cselekmények azonos tényállásban nyertek jogi kereteket. Ilyen volt például az 1896. évi XXXIII. tc. 589.§-a, amelyben a hamis vád és hamis tanúzás bűncselekményének szabályozásában megjelent a sérelemdíj intézménye is. 7 A XX. század elején születtek olyan törvények, amelyek a nem vagyoni kártérítés intézményét tárgyalták. Az 1914-es Ptk. tervezet volt az első magyar jogalkotási terv, amely ténylegesen figyelmet fordított a vagyoni jellegű jogokon kívül a személyhez fűződő jogokra is. A tervezet 885. paragrafusa biztosította „a méltányosság feltétele mellett, a szándékos sértésből eredő nem vagyoni sérelemért a pénzbeli elégtétel követelésének a jogát”.8 Az 1914. évi XIV. tc. (sajtótörvény) puhatolódzva nyitott utat a kártérítés vagyoni károkon túlmenő alkalmazásához. Indokolásában a jogalkotó leszögezte, hogy nem kevésbé jogosult az okozott nem vagyoni kárért megfelelő kárösszeg megállapítása sem. Bárha a sajtóközlemény okozta erkölcsi veszteség, amilyen lehet a becsület elrablását követő társadalmi megvetés, a féltve őrzött titok nyilvánosságra hozatalával szenvedett érzékeny fájdalom stb., ellenértéket a pénzbeli kárösszeg fizetésében nem talál: az ilyen kárpótlás mégis hozzájárul a jogtalanul szenvedett sérelem enyhítéséhez és bizonyos mérvű helyrehozásához. A sajtótörvény rendelkezéseit a becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. törvénycikk kiterjesztette nem sajtó útján elkövetett vétségekre és a hamis vád büntetendő eseteire is.9 Ezeket a kezdeményezéseket karolta fel az 1921. évi LIV. tc. a szerzői jogról, a jogalap nélküli gazdagodás szempontját is bevonva. Előírta, hogy felróhatóság esetén „tartozik a bitorló a sértettnek vagyoni és nem vagyoni káráért megfelelő pénzbeli kártérítést (elégtételt) adni”, ami a gazdagodásánál kevesebb nem lehet. Ha nem volt vétkes, a bitorló csak gazdagodása erejéig felelt, aminek a meg nem fizetett szokásos jogdíj számított.
7
Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, Miskolc 2008; 38.o.; lásd: http://midra.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf; letöltve: 2015.okóber 18. (14:39) 8 Guba Zoltán: A nem vagyoni kár; www.gubazoltan.hu/file/30/nem-vagyoni-kar.doc letöltve: 2015.10.05 (10:41) 9 1914. évi XLI. tc. 28.§
9
2. Megjelenés a magánjogi törvénytervben Az első komolyabb lépés az Mtj.10 volt, itt az „elégtételadás” intézményéről beszélhetünk, amelyet már az egyes ágazati törvényekben hatályos szabályozásként is megjelenő rendelkezések követnek.11 Így már a 20. század elején, a magánjogi törvény javaslatának előkészületi munkálatai keretében indult meg a máig is tartó fejlődés a szorosan vett személyiségi sérelmek pénzbeli enyhítésének irányában. 12 Ilyen módon nyert szabályozást a sajtó, a szerzői jog, illetve a tisztességtelen versenyről szóló törvényben, majd a Kúria döntése nyomán a bírói gyakorlat egyre szélesebb körre terjesztette ki alkalmazását.13 Az 1928. évi Mtj. ezek után általános polgári jogi szabályként szögezte le, hogy a károkozó a nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel (elégtétellel) tartozik, amennyiben az eset körülményeire tekintettel ezt a méltányosság megkívánja (1114. §). Azzal, hogy a kártérítés műszó mellett zárójelben az elégtétel megjelölést használta, a javaslat alkotója már kifejezésre juttatta a nem vagyoni kárért előirányzott kártérítés fogalmával kapcsolatos aggályait. A pénzbeli juttatás alapeszméje itt nem a kár, hanem a méltányosság.14
3. Az 1959. évi IV. törvény időszaka Első Polgári Törvénykönyvünk kodifikálása során a tudomány képviselői, kutatói körében, de a bírói gyakorlatban is központi téma volt a kártérítés, mint a jogi felelősség reparatív intézményi formája.15 A XX. század közepétől a személyt ért sérelmek szankcionálásának jogi eszközei sajátos utakon járt, néhol bonyolult törvényalkotói mozzanatokat élt meg.16A diktatórikus állami berendezkedés nem volt alkalmas az egyén jogainak védelmére, ezért nem is ismerte el a személyiségi jogok védelmét, nem ismerte a nem vagyoni kár fogalmát. A magyar felfogás az volt, hogy az individuális jogoknak nincs piaci jellegük, nem állapítható meg értékük. A Legfelsőbb Bíróság 1953-ban a III. számú Elvi Döntésével bevezette az általános kártérítés intézményét és ezzel megszűntette a nem vagyoni károkért való felelősséget, azonban ez a 10
az 1928-as Magyar Magánjogi Törvényjavaslat Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2013, 163.o. 12 Boytha György: A személyiségi jogok megsértésének vagyoni szankcionálása, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, Polgári Jogi Kodifikáció 2003/1. sz. 4.o. 13 Vékás Lajos (szerk.), i.m. 163-164. o. 14 Boytha György: i.m. 4.o. 15 Sárközy Tamás: Fordulat a magyar kártérítési jogban, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, Magyar jog 2013/9. sz. 535.o. 16 Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, 35.o.; 11
10
jogintézmény korántsem nyújtott megfelelő hátteret a nem vagyoni károk megtérítésének. 17 Annak ellenére, hogy megalkották az 1959. évi IV. törvényt, a jogalkotásban űr keletkezett, mivel a nyugati társadalmakhoz képest, ahol a személyiségi jogok védelme felértékelődött, a magyar jogalkotás és joggyakorlat fordított álláspontot képviselt.18 A diktatúra felpuhulását követően következett nagy változás az individuális jogok védelmében, amikor a társadalmi változások a piaci viszonyok kialakulását eredményezte és közeledni kezdett a nyugati társadalmi minták felé. Eredményeképpen megalkották az 1977. évi IV. törvényt, amelyben az egyén személyiségi jogainak szűk körű védelmét ismerték el. A védelem legfőképpen az élet-, testi épség-, egészség19 alapjog hármas megsértése esetén előterjeszthető kártérítési igény szabályozásában nyilvánult meg.20
A novella a 354.§ megfogalmazásával és
rendszertani elhelyezésével rengeteg vitát váltott ki a jogalkalmazók és jogtudósok körében. A vita tárgyát az képezte, hogy a jogalkotó vajon új felelősségi alakzatot kívánt megalkotni, amelyet a személyhez fűződő jogok megsértésére alakított ki, vagy esetleg egy új kárfajtát vezetett be. Lábady Tamás szerint az általános polgári jogi személyiségvédelem alapja, hogy a polgári jog általánosságban arra kötelez mindenkit, hogy tiszteletben tartsa a személyhez fűződő jogokat, így azok megsértése alapvetően jogellenesnek minősül.21 A fejlődés következő állomása a Legfelsőbb Bíróság által 1981-ben meghozott 16. számú irányelv volt, amelyben a szocialista társadalom közös érdekeként rögzítésre került a nem vagyoni értékek védelme is.22 A védelem határai megmaradtak az élet-, testi épség-, egészség jogok védelmében, azonban a szankció szélesebb körének elismerésével bővült a nem vagyoni hátrányok kerete. Bármely felelősségi alakzathoz kapcsolhatónak vélte a nem vagyoni kártérítést és immateriális kárként ismerte el az érzelmi élet beszűkülését, a családalapítási lehetőségek elvesztését, a munkahelyi és egzisztenciális károk bekövetkezését, az életmód és életvitel hátrányos és kényszerű megváltozását, valamint a hozzátartozó halálát is. A Legfelsőbb Bíróság 21. számú Irányelve pedig a rendszerváltozás okán beállott társadalmi változások következményeként igazította a szabályokat, hatályon kívül helyezte a 16. számú Irányelvet, lebontotta a korlátokat az elvárt védelemnek megfelelően.23 A nem
17
Ujváriné Antal Edit: Új magyar polgári jog; Felelősségtan; Miskolc; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; 2014; 38.o. 18 Guba Zoltán: A nem vagyoni kár, i.m. 5.o. 19 1977. évi IV. törvény 76.§ és 84.§ (1) e), valamint 354.§ 20 Molnár Ambrus: „A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései” Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok 2013/7., 744.o. 21 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, i.m. 39.-40.o 22 A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve a nem vagyoni kárért való felelősségről 23 Molnár Ambrus: i.m. 744.o.
11
vagyoni kártérítés kompenzációs funkciója háttérbe szorul, az elégtétel kerül előtérbe, amely inkább a károkozó hátrányára és nem a károsult javát szolgálja.24 Mindezek ellenére a nem vagyoni kár elismerése látszólagos, hiányos volt. Dr. Kende Péter jogász-szociológus könyvében25 több olyan jogesetet gyűjtött össze, amelyek jól szemléltetik a nem vagyoni kártérítés gyakorlati megítélését a XX. század végén.26 A mai szemlélethez képest merőben rossz gyakorlati álláspontokat alakított ki a 16. számú Irányelv, sőt még a 21. számú Irányelv is, ezért nagy szükség volt a nem vagyoni kárra vonatkozó rendelkezések megváltoztatására. Az Alkotmánybíróság 32/1992. (VI.1.) számú határozatában megerősítésre került, hogy a személyiségi jogokban nem lehet különbséget tenni, mert azokat a polgári jog minden viszonyában azonos védelem illeti meg. A Ptk. 354.§- ának azt a rendelkezését, hogy „…ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét
hátrányosan
befolyásolja”
alkotmányellenesnek
találta
és
részben
megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság indokolásában kifejtette, hogy a nem vagyoni kártérítés az általános személyiségvédelem eszköze, így nem korlátozható egyes személyiségi jogok megsértésére, illetve az nem tehető semmilyen kritériumtól függővé, valamint indokolatlan a természetes és jogi személyek közötti különbségtétel is. Ezzel kimondta, hogy a jognak egyenlően kell kezelnie a személyiségi jogokat, azok megsértését, illetve védelmét.
24
Lábady Tamás: A nem vagyoni kárpótlás elégtétel funkciója – a felelősségbiztosítás nézőpontjából, In: Dr. Gáspárdy László (szerk.): Ünnepi tanaulmányok I. Novotni Zoltán professzor 60. születésnapjára; Miskolci Egyetem, Miskolc 1991; 217.o. 25 Dr. Kende Péter: Mik vagytok Ti, Istenek? orvosi műhibák; Hibiszkusz Könyvkiadó Kft.; Budapest, 244-254.o. 26 Felperes kereseti kérelmében nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni azt az egészségügyi intézményt, amelyben felesége szülését lefolytatták, miután felesége belehalt a szülésbe, s két nap múlva az ikrek egyike is életét vesztette. A szülést levezető orvos veszélyeztetett szülésnek minősítette a terhességet és – bár előzeteses azt állapították meg, hogy császármetszésre lesz szükség – természetes szüléssel jött napvilágra a két csemete. Az anya belehalt a szülésbe, s másnap megállapították, hogy a szülést lebonyolító orvos olyan sérülést okozott az egyik gyerek fején – összeroppantva azt -, hogy ennek következtében másnap meghalt. Két év múlva a második gyereknél is rendellenességet vettek észre, egy tumor volt az agya mellett. Többször megműtötték, de belehalt, s a boncolás megállapította, hogy a tumor már a születés óta ott volt a gyerek agyában, annak következményeként, hogy a szülést lebonyolító orvos nem szabályszerűen járt el. Az apa perelt, a bíróság megállapította az orvos eljárásának jogellenességét, de a bíróság - a hatályon kívül helyezett - 16. számú irányelvre hivatkozva a keresetet, mint alaptalant elutasította és a felperest kötelezte a perköltségek viselésére. Indokolásában leírta, hogy „az alperes nem vagyoni kártérítésre csak akkor kötelezhető. ha jogellenes magatartásával kárt okozott. A közeli hozzátartozó elvesztése, az ezzel járó fájdalom önmagában nem alapozza meg az igény jogszerűségét. A felperes csak akkor követelhetne nem vagyoni kártérítést, ha gyermeke halála követeztében életviszonyai úgy alakultak volna át, hogy ahhoz nem tud alkalmazkodni, vagy életének vitele egyébként tartósan és súlyosan megnehezült volna. Önmagában a család elvesztéséből eredő fájdalom és gyász miatt fájdalomdíj megítélése lehetne indokolt, azonban ilyen jogintézményt a magyar jog nem ismer.”
12
A viták lezárásaképpen27 a Ptk. módosításra került, az 1993. évi XCII. törvény 15.§- a, a Ptk. 354.§- t végleg hatályon kívül helyezte, és beépítette a nem vagyoni kártérítést a Ptk. 355.§ (1) és (4) bekezdéseibe. A nem vagyoni kár ezáltal a kárfajták egyik törvényben szabályozott esete lett, azonban annak fogalmára és alkalmazására semmilyen más kritériumot nem tartalmazott, ezáltal korlátlan fejlődési lehetőséget teremtett a jogintézmény számára. 28 A személyiségi jogok megsértéséből eredő károknak kétféle köre van: 1. a károsult vagyonát érintő károk, mint például a kezelési és ápolási költségek, vagy a keresetkiesés; 2. a károsult személyét érintő sérelem okozásával, amely a testi épség elvesztésének közérzeti és társadalmi következményeiben, tartós egészségromlás elszenvedésében, elvárható életkor megrövidülésének
tudatában,
fizikai
szenvedésben,
lelki
megrázkódtatásban,
kedélybántalomban vagy tartós pszichikai károsodásban, az életvitel, a személyes körülmények, a személyiségről mások által alkotott kép hátrányos módosulásában, közéleti és elhelyezkedési lehetőségek előnytelen megváltozásában nyilvánulnak meg. A polgári jogban az elmúlt század során széleskörűen gyökeret eresztett az igény a személyiségi jogsérelem pénzbeli ellensúlyozására olyan esetekben is, amikor a jogsértés nem járt vagyoni károkozással. A kétféle jogsértő hátrány pénzbeli orvoslása ekkor még nem nyert jogunkban kellő elvi alapokon megkülönböztetett, egyfelől a merőben személyiségi érdekek sérelméhez, másfelől az ezzel okozott kár eltérő tényállási elemeihez igazodó szabályozást.29 A régi Ptk. szerinti polgári jogunk egymás mellett, sajátos tartalmuknak megfelelően szabályozta a személyek vagyoni, illetőleg egyes személyi viszonyait, a személyiségi jogok megsértéséből eredő károk és a nem vagyoni érdekcsorbulások30 pénzbeli orvoslását jogunk egyaránt a vagyonjogban szabályozott kártérítés rendszere felől közelítette meg. A törvény ily módon lényegükben különböző hátrányokat vett egy kalap alá és a nem vagyoni sérelmeket is a
nem
arra
szabott
kártérítés
intézményének
alkalmazásával,
kártérítés önellentmondásos konstrukciójával kívánta reparálni.31
a nem
vagyoni
Paradox jellege a
fogalmának meghatározásában érhető tetten, mivel a kártérítési felelősség körébe utalása által
27
Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, i.m. 41-42.o. Molnár Ambrus: i.m. 744.o. 29 Boytha György: i.m. 3. o. 30 Grosschmid Béni kifejezése: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I–II. köt. Budapest: Athenaeum, 1897–1899. 2. kiadás, 1901, illetve Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I–III. köt. Jubileumi kiadás, Budapest: Grill, 1932–1933. 721.o. 31 Boytha György: i.m. 3. o. 28
13
megpróbálja értékkel felruházni a személyiségi jogokat, amelyeknek voltaképpen pénzbeli egyenértékük nincs.32 A legnagyobb gyakorlati problémát a nem vagyoni kártérítés tekintetében a sérelmet szenvedett fél hozzátartozójának igényérvényesítése jelentette, abban az esetben, ha a sérelmet szenvedett fél elhunyt (pl. mindkét szülő elvesztése), vagy, ha olyan jellegű sérüléseket szenved, amelyek a hozzátartozó pszichéjében sérelmet, fájdalmat okozott (pl. kómába kerül a károsult).33 A bírói gyakorlatban elfogadott volt az, hogy nem adott alapot a hozzátartozó elvesztése a hozzátartozói igényérvényesítésre. Önmagában a hozzátartozó halála folytán keletkező fájdalom és gyász nem volt elegendő a nem vagyoni kár megítéléséhez, valamint az sem, ha ennek következtében a korábbi helyzete hátrányosan megváltozott.34 Ahogy az előzőekben ismertetett jogesetből (25. sz. lbj.) is kitűnt a bírói gyakorlat a kárra és a hátrányos következményekre fektette a hangsúlyt, szükségszerűnek tartotta a hozzátartozó életében bekövetkezett hátrányok bizonyítását, így megnehezítette a hozzátartozói igények érvényesítését.35 Mindezekre tekintettel a jogalkotó kiszakította az individuális jogok sérelme esetén alkalmazható szankciókat a kártérítési felelősség köréből és a személyiségvédelem szabályainál, a személyiség megsértése esetén alkalmazható szubjektív szankciók között helyezi el azokat.36
32
Görög Márta: A nem vagyoni kártérítés összege; In: Tóth Károly (szerk.): Tanulmányok Dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára; Szegedi Tudományegyetem ÁJK, Szeged 2007.; 203.o. 33 László György (biztosítási szakjogász): A nem vagyoni kárról, oktatási segédanyag, 9-10.o. 34 LB. 16. számú Irányelve; BH 1985.312.II. 35 Molnár Ambrus: i.m. 747.o. 36 Székely László: Az ember, mint jogalany az új Ptk-ban, In: Dr. Grad - Gyenge Anikó (Szerk.), Egy új korszak hajnalán – konferencia-kötet az új Polgári Törvénykönyv tiszteletére, Károli Gáspár Református Egyetem Államés Jogtudományi Kar, Budapest 2013, 100.o.
14
II.
Az új Ptk.
1. A személyiségvédelem tételes jogi elhelyezése A személyiségvédelemre vonatkozó szabályok rendszertanilag a Ptk. Második – Az ember mint jogalany című - Könyvének Harmadik részében helyezkednek el. Látható, hogy a természetes személyekről szóló részben került elhelyezésre, de természetesen a jogi személyeket megillető személyiségi jogokra is megfelelően alkalmazni kell ezeket a szabályokat, erre való utalást tartalmaz is a jogi személyekről szóló Harmadik Könyv.37 Általános személyiségvédelemről beszélhetünk, amely generálklauzula azt jelenti, hogy az individuális jogok bármilyen megsértése tilos és valamennyi személyiségi jog a törvény védelme alatt áll, így azok is, amelyeket a törvény nevesítve nem sorol fel. A törvényben nevesítve fel nem sorolt személyiségi jogok megsértése esetén is lehetőség van a törvény által biztosított védelmi eszközök igénybevételére. A Ptk-ban felsorolt személyiségi jogok pedig speciális
jellegükre
tekintettel
külön
védelemben
részesíti
a
jogalkotó.
Ezen
a
generálklauzulán alapul a személyiségi jogi jogviszony abszolút szerkezet, amely azt jelenti, hogy mindenki köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely más személyiségi jogait sérti. Elmondható tehát, hogy minden jogsértő magatartás általános tilalma jut érvényre és ez alapján minden személyiségi jogot sértő magatartás jogellenességének kimondása, törvényi vélelmének megalkotása. Ez az abszolút szerkezetű jogviszony akkor fordul át relatív szerkezetűvé, ha az abszolút szerkezetű jogviszony rendellenesbe fordul,38 tehát a tényleges személyiségi jogi jogsértés bekövetkezik és a sérelmet szenvedett fél és a jogsértő között jogviszony alakul ki, amely alapján a jogsértővel szemben követelése keletkezik a jogosultnak.39 Már említésre került, de ismét meg kell jegyezni, hogy a személyiségvédelmi szabályok a természetes személyekre vonatkozó könyvben került elhelyezésre. Ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag a természetes személyeket illetné meg ez a védelem, illetve csak nekik lennének személyiségi jogaik. Ellenkezőleg, a személyiségi jogok minden jogalanyt megilletnek, mind természetes és jogi személyeket egyaránt. A törvény által elismert önálló jogalanyoknak minősülő jogi személyek személyiségi jogai is védelem alatt állnak, azonban lényeges kevesebb személyiségi jog fűződhet hozzájuk, mint a természetes személyekhez. 37
Barzó Tímea: A személyiségi jogok, In: Prof. Dr. Bíró György (Szerk.), Új magyar polgári jog tankönyv, (I-VIII.) Általános Tanok és Személyek Joga; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; Miskolc 2013; 235.o. 38 Asztalos László: A polgári jogi szankció, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966, 362.o. 39 Molnár Ambrus: i.m. 746.o.
15
Éppen ezért rendelkezik úgy a Ptk. 3:1.§ (3) bekezdése, hogy a ezeket a szabályokat kell alkalmazni, „kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg.” Fogalmilag kizárt tehát pl. a testi épség-, egészséghez való jog megsértése a jogi személy esetében, azonban pl. a jó hírnév, vagy a hátrányos megkülönböztetés más jogi személyekhez képest jogvédelmet érdemel.
2. A személyiségvédelem jellemzői A személyiségi jogok sajátossága, hogy a személyek elválaszthatatlan részét képezik, s minthogy a személy sem lehet tulajdon átruházást célzó jogügylet tárgya, így annak átruházása kizárt, valamint azokról lemondani sem lehet. Ebből a személyhez tapadásból fakad az a sajátossága, hogy a személyiségi jogában megsértett személy csak személyesen, vagy jogi képviselője útján eljárva érvényesítheti a megsértésből fakadó jogokat, csak ő kezdeményezhet eljárást és az objektív, illetve szubjektív szankciók iránti igény sem ruházható át és még csak nem is örökölhető.40 A személyiségi jogsértésből eredő jogviszonyok dogmatikai természetéből fakad, hogy a sérelmet szenvedett félnek kizárólagos joga az igényérvényesítés. A sérelemdíj reparációs funkciójából pedig az következi, hogy a sérelmet szenvedett félnél kell kifejtenie az okozott sérelem kompenzálását.41 Ez alól kivételként - kizárólag az objektív szankciók körében - a közösséget ért sérelem esetén a közösség bármely tagját megillető kereshetőségi jog, valamint a közérdekbe ütköző magatartás esetén az ügyész kereshetőségi joga említhető meg. Jogvédelemért fordulhat bírósághoz továbbá a cselekvőképtelen személy törvényes képviselője, illetve az ismeretlen helyen távollévő személy hozzátartozója, vagy gondnoka.42 A bírói gyakorlatban kialakult helyes álláspont szerint a még életében megindult perbe a jogosult halálát követően az örökösei beléphetnek, ez esetben nincs helye a per megszűntetésének, valamint a másik oldalról vizsgálva a jogsértő személy sérelemdíjban való marasztalása a hagyaték terheibe tartozik, így azt a jogsértő halála esetén az örökösök az örökhagyó tartozásaként megöröklik.43 Igaz, hogy a törvényi vélelem alapján minden személyiségi jogot sértő magatartás jogellenes, de ez az abszolút jogvédelem csak bizonyos korlátok között érvényesül. Amennyiben jogellenességet kizáró körülmény áll fenn, úgy a megatartás nem lesz jogellenes, 40
Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m. 234-237.o. Molnár Ambrus: i.m. 748.o. 42 Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m. 236-239.o., 292-293.o. 43 Molnár Ambrus: i.m. 748.o. 41
16
s ha még a személyiségi jog megsértésre is kerül, nem érvényesíthetőek a személyiségi jogok védelme esetére előírt szankciók. Ezek a jogellenességet kizáró körülmények a jogos védelem, a szükséghelyzet, a jogosult beleegyezése, hozzájárulása, valamint értelemszerűen a jogszabály engedélye. Ezek közül a jogosult beleegyezését kívánom pár szóban jellemezni. A Ptk. 2:42.§ (3) bekezdésében mondja ki a jogosult hozzájárulását a jogsértő magatartáshoz. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a jogosult egy meghatározott személyiségi jogának megsértéséhez járulhat hozzá, de csak egy meghatározott személy tekintetében. Nem lehet tehát kiterjesztően értelmezni ezt a szabályt, nincs lehetőség valamennyi személyiségi jogra nézve a jogsértő magatartáshoz való hozzájárulásra, vagy egy személyiségi jog megsértésének bármely személy által történő megsértéséhez való hozzájárulásra, s ezek kombinációjára. Elmondható, hogy a Ptk. szakít az eddigi gyakorlattal és az eddigi szabályozástól eltérően bármely személyiségi jog megsértése esetén alkalmazható szankciót relatív szerkezetű, kötelmi jogi jogviszonyként kezel, ami azt jelenti, hogy az általános szabályok szerint vonatkoznak rá az elévülés szabályai. Az individuális jogok védelmében az alkotmányos védelem mellett kiemelkedő helyet foglalnak el a polgári jogban meghatározott védelmi eszközök. Természetesen a jogsértés jellege alapján minden egyes jogvédelem igénybe vehető, azok akár együttes alkalmazása sem kizárt. A polgári jogi védelem eszközeiként objektív és szubjektív szankciók elkülönítésére van lehetőség. Az első reparatív szankciókörbe tartozó védelmi eszközök felróhatóságtól függetlenül alkalmazhatóak, már a jogsértés ténye önmagában megalapozza a szankció alkalmazását. Ez esetben tehát csak azt kell bizonyítani, hogy az érintett személyiségi jogát megsértették és a jogsértő magatartása jogellenes volt, tehát nem állt fenn jogellenességet kizáró körülmény és azt, hogy van okozati összefüggés az elszenvedett sérelem és a jogsértő magatartás között. A szubjektív szankciók ettől eltérően csak a jogsértő felróható magatartása esetén alkalmazhatóak, tehát a jogsértő félnek lehetősége van a kimentésre. Ez esetben tehát a felsoroltak mellett a felróhatóságot is bizonyítani kell. 44 Mindkét szankciótípust az alábbiakban a szükséges mélységig fejtegetem, azonban legfőképpen a sérelemdíj, mint szubjektív szankció bemutatására törekszem.
44
Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m. 239-240.o.; 282-283.o.
17
3. A személyiség védelmének objektív szankciói A Ptk. öt különböző objektív szankciót nevesít, amelyek alkalmazása külön-külön, de akár együttesen is lehetséges. A legenyhébb szankciónak mondható talán a sérelmet szenvedett fél azon joga, hogy kérheti a jogsértés tényének, megtörténtének bíróság általi megállapítását [2:51.§ (1) a)]. Ekkor a bíróság ítéletben megállapítja a jogsértés tényét, nevesíti azt a konkrét jogot, amely megsértésre került és meghatározza a jogsértő magatartást is, valamint a jogsértés helyét és idejét egyaránt. Kötelezettséget kirovó szankcióként a bíróság a sérelmet szenvedett, vagy szenvedő fél kérelmére a kialakult sérelmes helyzet felszámolására, a jogsértés abbahagyására és a jogsértő magatartástól való eltiltásra is kötelezheti a jogsértőt [2:51.§ (1) b)]. Ha a bírósági határozat meghozatalakor a jogsértő magatartás még fenn áll a bíróság kötelezi a felet a jogsértés abbahagyására, s ha alappal lehet tartani attól, hogy a jövőben a jogsértés megismétlődik, akkor a bíróság a jogsértő magatartás gyakorlásától el is tiltja a jogsértő felet. A következő szankció az ún. eszmei elégtétel, amely lényegért tekintve erkölcsi jóvátételt jelent. A bíróság elégtétel adására kötelezi [2:51.§ (1) c)] a felet, amelyben a félnek el kell ismernie a jogsértő magatartást és azt, hogy ez a másik félre nézve jogsértő volt, valamint a jogsértő félnek ki kell fejtenie sajnálatát, megbánását, tehát bocsánatot kell kérnie a jogában sértett féltől. Ennek megtörténte szóban, vagy írásban lehetséges, mégpedig olyan nyilvánosság előtt kell ezt a nyilatkozatot megtenni, amilyenben a jogsértés történt. Erről a nyilatkozatról a bíróságnak ítéletében rendelkeznie kell. Negyedik szankció a sérelmes helyzet megszűntetésére, a jogsértést megelőző állapot helyreállítására, a jogsértéssel előállított eszköz megsemmisítésére vagy jogsértő mivoltától való megfosztásra kötelezés [2:51.§ (1) d)]. Az első fordulat alkalmazása akkor valósulhat meg, ha a jogsértés folyamatos, vagy a jogsértés valamilyen jogsértő állapot fenntartásában nyilvánul meg. Ha a jogsértés tárgyi eszköz útján valósult meg, akkor az eszköz megsemmisítését, vagy a jogsértő mivoltától való megfosztását kérheti a sérelmet szenvedett fél. Új személyiségvédelmi szankcióként vezették be a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésre kötelezést [2:51.§ (1) e)]. Mindezt pedig nem a kártérítés szabályai alapján,
18
hanem mivel jogcím nélküli vagyoneltolódásról beszélünk a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell megítélni a megfizetendő vagyoni előny mértékét.45
45
Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m. 239-240.o.; 284-286.o.
19
4. A személyiség védelmének szubjektív szankciója – a sérelemdíj A sérelemdíj funkciójának megállapításakor a Ptk. indokolását kell alapul venni, amely világosan kimondja, hogy „a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése.” Elsődlegesen tehát a magánjogi viszonyokban kialakult vagyoneltolódások reparációjaként szolgál, tehát a jogsérelmet megelőző állapot helyreállítását célozza meg az által, hogy a sérelmet szenvedő felet vagyoni juttatással kompenzálja. Preventív funkciója azt jelenti, hogy a jogsértőre kiszabott sérelemdíj mértékének, olyan megelőző hatásúnak kell lennie, amely visszatartja a jogsértő személyt a jövőbeni jogsértésektől (speciális prevenció), valamint alkalmas arra, hogy a társadalom egésze tartózkodjon minden személyiségi jogokat sértő cselekménytől (generális prevenció).46 Másodlagosan viszont rendelkezik elégtételi funkcióval, azaz a jogsértő félre nézve represszív hatást kell gyakorolnia, s ezen keresztül érvényesítenie a prevenciót. Ez az alapvetően büntetőjogias felfogás nem teljesen fér össze a magánjogi szankcionálás alaptéziseivel, éppen ezért csak kiegészítő funkcióként fogható fel.47 Ennek kifejtésére a későbbiekben kerül sor. 4.1. A sérelemdíj megállapítása „Ha valakit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért [2:52.§ (1) bek.].” A törvényhely meghatározásából egyértelműen lehet következtetni a sérelemdíj megállapításának feltételeire. A (2) bekezdés szerint a sérelemdíjra kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Meghatározza továbbá azt is, hogy az alkalmazása különösen a jogsértő személyének meghatározására, valamint a kimentés módjára értendő. Ez az utaló szabály nem változtat a sérelemdíj kártérítéstől való eltérésén, ezzel az utaló szabállyal nem a dogmatikai tartalmának alkalmazását kívánja a jogalkotó, hanem csak a marasztalás feltételeire alkalmazást.48 Így a sérelemdíj megállapításának feltétele, hogy a személyiséget sértő magatartás jogellenes legyen, ne álljon fenn tehát semmilyen jogellenességet kizáró ok; legyen sérelem, amit a jogsértő magatartás
46
Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, Új magánjog sorozat 7, HVG - Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2015, 833834.o. 47 Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás előtt), Magyar Jog, 2013/1, 4. 48 Molnár Ambrus: i.m. 747.o.
20
már önmagában megalapoz; e kettő között legyen ok-okozati összefüggés; s végül a magatartás legyen felróható a jogsértő személynek. Alapvető újítása a Ptk.-nak, amely a legfőbb eltérést jelenti a nem vagyoni kártérítéstől, hogy a jogsértés ténye önmagában véve megalapozza a sérelemdíj kiszabását. Ez azt jelenti, hogy csupán a jogsértő magatartás megtörténtét kell bizonyítani. Nem kell bizonyítani tehát, hogy az okozott valamilyen sérelmet, hátrányt.49 Ki kell azonban emelni, hogy a sérelemdíj alkalmazása nem jelent automatikus és feltétlen reakciót a személyiségi jogsértésre.50 Szubjektív jogkövetkezmény lévén a felelősség alóli kimentést kell megvizsgálni. A Ptk. az összes polgári jogi jogviszonyra meghatározza az általánosan elvárható magatartás tanúsításának clausuláját (1:4.§). Az, hogy milyen felróhatósági alakzat szerint állapítható meg a felelősség attól függ, hogy a jogsértő magatartás a kártérítési felelősség melyik diszpozíciójába illeszkedik bele. Ha a delictuális felelősség szabályait vesszük alapul, a kimentés akkor lehetséges, ha a jogsértő fél bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felróhatóság a társadalom elvárásának tükröződése, hogy egy adott meghatározott helyzetben milyen objektív magatartás tanúsítását várja el a személyektől, ettől való eltérés, annak nem megfelelősség, felróhatóságot alapoz meg. 51 Az, hogy az „adott helyzet”, az objektív mérce, vagy az „ésszerűen eljáró személy” meghatározása, milyen gyakorlati problémákat szülhet külön fejezeti fejtegetést is érdemelhetne. Adott esetben elképzelhető, hogy a Ptk.-ban külön nevesített felelősségi alakzatok megvalósulása miatt lesz valaki sérelemdíjra jogosult. Elmondható, hogy a gyakorlatban előforduló esetek nagy többségében a fokozott veszéllyel járó tevékenység felelősségi formája kerül előtérbe, mivel a legtöbbször a közúti balesetek miatt elszenvedett sérülések miatt merül fel a sérelemdíj igénye, s nyilvánvaló, hogy a gépjármű üzembentartójának felelőssége a Ptk. 6:535.§ alapján állapítható meg. Ez esetben a mentesülés annak bizonyítása esetén lehetséges, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.52 Természetesen elképzelhetőnek tartom más felelősségi forma esetén is a sérelemdíj megállapítását pl. épületkárokért való felelősség stb., de ezek külön dogmatikai és gyakorlati (hipotetikus) szempontból történő ismertetésére nem térek ki.
49
Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m. 239-240.o.; 289-291.o. Molnár Ambrus: i.m. 746.o. 51 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 830.o., 283-284.o., 52 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 830.o. 50
21
Mivel a Ptk. 2:52.§ (2) bekezdésében található utaló szabály a kártérítés szabályait kívánja alkalmazni, s nem a delictuális felelősségét, így teljesen egyértelmű, hogy a személyiségi jogokat szerződésszegéssel is meg lehet sérteni. Mivel a szerződés nem szerződésszerű teljesítése adott esetben okozhat a személynek olyan jellegű sérelmeket (pl. hibás teljesítés esetén egészségben károsodást), amelyek a személyiségi jogait sérthetik, így a szerződésszegés vezet azok megsértéséhez.53 Ebben az esetben pedig evidens, hogy a szerződésszegésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a sérelemdíjra való kötelezésnél. A sérelemdíj szubjektív kategória ezért a kimentés lehetséges, ami azt jelenti, hogy sokkal szigorúbb kimentési szabályokat kell alkalmazni a szerződésszegéssel okozott jogsérelem esetén, mint ha a delictuális felelősségi szabályokat alkalmaznánk. A kontraktuális felelősség alóli kimentés három feltétele, ha a jogsértő fél bizonyítja, hogy a szerződésszegésből eredő kárt - ez esetben sérelmet-, a kötelezett ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozott, amelyet a szerződéskötés idején előre nem láthatott és e körülmény elkerülése, illetve a kár elhárítása nem is volt tőle elvárható (6:142.§).54 Összegezve tehát, a jogsértő magatartás megvalósulása a jogellenességet – kizáró ok hiányában - megalapozza, ezzel a sérelem bekövetkezését nyilvánvalóvá teszi; a jogsértő magatartás bizonyítottsága önmagában feltételezi az okozati összefüggést, s amennyiben nem tudja kimenteni magát a jogsértő fél, úgy a magatartás neki felróható lesz, így megállapítható a sérelemdíjra kötelezés. 4.2. A sérelemdíj mértéke A bíró egyik legfontosabb dolga, hogy tisztában legyen azzal, adott esetben milyen okból és céllal ítéli meg a sérelemdíjat. Általános követelmény, hogy az ítélet indokolásából világosan ki kell tűnnie azon indokoknak, amelyeket az ítélet meghozatalakor figyelembe vett, így különösen a sérelemdíj mértékének meghatározásakor.55 Az összegszerűség meghatározásakor rendkívül nagy jelentősége van a bírák meggyőződésének, az adott helyzet megítélésének, a bírói mérlegelési jogkörnek. A bírák mérlegelésének ki kell terjednie az adott ügy minden egyes releváns mozzanatára, minden tényállási elemére.
53
A Polgári Törvénykönyv Indokolása Fuglinszky Ádám: A szerződés általános szabályai – A szerződésszegés, In: Wellmann György (Szerk.), Petrik Ferenc (főszerk.), Polgári Jog, Kötelmi jog Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI.; HVG- Orac Lap-és Könyvkiadó, Budapest, 2013, 231-232.o. 55 Vékás Lajos: Sérelemdíj – fájdalomdíj: Gondolatok az új Ptk. reformjavaslatáról a német jog újabb fejleményei tükrében, Magyar Jog, 2005/4, 197. 54
22
A Ptk. 2:52.§ (3) bekezdése támaszt nyújt a bíróságoknak abban, hogy mit vegyenek különösen figyelembe a sérelemdíj mértékének meghatározásakor. Felhívnám a figyelmet a „különösen” szóhasználatra, ami azt sugallja, hogy a norma példálózó felsorolást tartalmaz, ezen felül bármilyen más körülményt is figyelembe vehet a bíróság. a) A jogsértés súlyossága tekintetében azt kell figyelembe venni, hogy a jogosultnak mely személyiségi joga és az milyen sérelmet szenvedett el. Fontos azonban, hogy az alanyi jogok között nem lehet különbséget tenni.56 Kiemelendő, hogy ennek a bizonyítása csak a sérelemdíj mértékének meghatározásánál releváns és nem a sérelemdíj megállapításának feltételeként. Értékelendő, hogy a jogsértő magatartást szándékosan követték-e el, esetleg az okozott hátránnyal mi volt a célja a jogsértőnek, talán haszonszerzésre törekedett, vagy más gazdasági indíttatása volt.57 b) A jogsértés ismétlődő jellegének vizsgálata a jogintézmény represszív jellegét tükrözi, amely inkább büntetőjogi megoldás mintsem magánjogi.58 Nem világos azonban, hogy minek az ismétlődő jellegét kell vizsgálni. A jogsértő fél által korábban mások személyében elkövetett jogsértő magatartásokat, vagy a sérelmet elszenvedett fél oldalán ismételten felmerülő jogsérelmeket. Ez utóbbi töltheti be igazán a sérelemdíj kompenzációs funkcióját.59 c) A felróhatóság mértékének vizsgálatakor a szándékosan véghezvitt jogsértő cselekmény a sérelmet szenvedett személy pszichéjében nagyobb sérelmet okozhat annak tudatában, hogy ellene szándékosan hajtották végre a magatartást (pl. szándékos testi sértés következtében beálló pszichés sérelem), míg a felróhatóság enyhébb fokán kisebb sérelmet szenved el a másik fél. d) A sérelmet szenvedett félre és környezetére gyakorolt hatás mérlegelésekor azt kell megvizsgálni, hogy a jogsértés milyen hatással volt a fél életvitelére, a jogsértést megelőző foglalkozására. Adott esetben a munkahely, vagy a munkaképesség teljes, vagy részleges elvesztése is pszichés sérelmet okozhat. 60 e) További lehetséges vizsgálati szempont lehet a sérelmet szenvedett fél és a jogsértő viszonya, valamint tekintettel kell lenni mindkettő anyagi helyzetére, társadalmi 56
Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI.17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleménye a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felrülő egyes kérdéseiről, 7. pont 57 Molnár Ambrus: i.m. 747.o. 58 Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás előtt), i.m. 4-5. 59 Nagy Gergő: Sérelemdíj: mi változik? In: Fazekas Marianna (Szerk.), Jogi Tanulmányok 2014; ELTE ÁJK; Budapest 2014; 590.o. 60 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 835-836.o.
23
pozíciójára. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a sérelemdíj mennyire tölti majd be a represszív funkcióját, nevezetesen, hogy a jogsértő felet terheli- e a megtérítése, vagy a felelősségbiztosítás alapján a biztosító fog helytállni helyette. Fontos, hogy a bíróság által kiszabott sérelemdíj mértéke ne legyen túlzó, igazodjon a társadalmi értékviszonyokhoz, a sértett nem juthat nagyobb nyereséghez, mint amilyen mértékű sérelmet elszenvedett, mivel a társadalmi értékekkel rendelkező immateriális jogokat nem lehet gazdasági jellegűvé tenni.61 Jelentős eltérés a nem vagyoni kártérítéstől, hogy a sérelemdíj kiszabása csak egy összegben lehetséges, járadék fizetésére nem ad lehetőséget a törvény. Ennek indoka, hogy a sérelemdíj összegének a már megtörtént sérelem kompenzációját kell szolgálni és azonnal kielégítést kell nyújtania a jogsértőnek.
5. A sérelemdíj problematikája A sérelemdíj jogintézményének bevezetése több elméleti és gyakorlati hibát is szül. Az első, amiben probléma látszik felvetülni az maga a jogintézmény elnevezése. Félrevezető lehet az elnevezésben a sérelem meghatározás. A jogalkotó célja, mint láthattuk az volt, hogy a személyiségi jogsértésekre alkosson szankciót, amelyet kivesz a kár fogalma alól és a nem vagyoni kár helyébe lép. Azonban a sérelem meghatározását is fel lehet fogni egy személy vagyoni jogaiban okozott hátrányként, annak csökkentéseként (pl. valakinek a sérelmére elkövetett testi sértés, lopás stb.). Petrik Ferenc szerint, a személyiségi jogsértés szükségképpen hátrányt okoz a sértett személyiségében,62 éppen ezért alkalmasabb lenne a szankció elnevezéseként a „nem vagyoni sérelem díja” meghatározást adni. Véleménye szerint semmi gond nem volt a nem vagyoni kár fogalmával, hiszen nem szokatlan megoldás a magyar jogban, hogy jelzős szerkezettel képzett fogalmakat használjon (pl. jogi személy), sőt a jogintézmények lényege abban van, hogy azt milyen tartalommal töltjük meg. Az elnevezés másik részével, nevezetesen a „díjjal” is adódhat némi zavar, mivel alapvetően díjat valamilyen cselekmény pozitív elismeréseként szokás adni, megítélni valakinek, nem pedig egy jogellenes cselekmény szankcionálására.63 A sérelemdíj büntető funkciója ütközik a magánjogi szankciók reparatív és represszív elvével, legfőképpen azért mert a magánjogi szankciók az indokolatlan vagyoneltolódások 61
Molnár Ambrus: i.m. 747.o. Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 830.o. 63 Petrik Ferenc: A nem vagyoni kár megtérítése védelmében; PJK 2003/1. sz. 6.o. 62
24
kiegyenlítését célozzák.64 A büntetőjogban és a polgári jogban alkalmazott vagyoni szankciók funkciója eltér, de mi a helyzet akkor, ha a sérelemdíj pönális funkcióval rendelkezik, hiszen a Ptk. Indokolása is erről ír. Abban az esetben, ha büntetőjogi szankció (lehet közigazgatási és szabálysértési szankció is!) alkalmazására kerül sor, megállapítható mellette a sérelemdíj, vagy sem? Ütközik-e a ne bis in idem elvével a két szankció együttes alkalmazása? A probléma megoldásaként azt lehet tekinteni, hogy az alkalmazott vagyoni szankciók melyik funkcióját tekintjük elsődlegesnek. Mivel a büntetőjogi vagyoni szankciók elsődleges funkciója a büntetés és a prevenció,65 addig a sérelemdíj elsődleges funkciójának a reparációt kell tekinteni.
A sérelemdíj kiszabásakor figyelembe kell venni a már kiszabott
pénzbüntetést, bírságot, de természetesen nem annak a mértékét, hanem a tényt, hogy a jogsértőre nézve az állam már alkalmazott büntetést.66 Mint azt fentebb láthattuk a nem vagyoni kártérítés azért önellentmondásos konstrukció, mert a kártérítés alapvetően vagyoni kár megtérítését célozza, de előtagként a nem vagyoni jelző zavaró hatást fejt ki és magyarázatra szorul annak tartalma. Kérdés azonban, hogy a sérelemdíj ilyenkénti elszakítása a kártérítéstől indokolja e azt, hogy teljesen külön kezeljük a kettőt, azaz el lehet e szakítani a sérelemdíjat a nem vagyoni kártérítéstől. Kétségtelen, hogy a két intézmény gyökere azonos, így azonos dogmatikai szerkezettel is rendelkeznek. Mindkét esetben szükség van jogellenességre, valamint felróhatóságra és okozati összefüggésre a sérelem és a jogsértő magatartás között. A személyiség egy meghatározott életminőséget jelent, mégpedig azt, hogy az ember saját maga rendelkezhet cselekedetei, gondolatai felett, tehát a szabad önrendelkezést, valamint, hogy megilletik az emberhez méltó életfeltételek. Így ha a nem vagyoni kárt vizsgáljuk, akkor az ember személyiségében történt (testi vagy lelki) hátrányos változást észleljük. A nem vagyoni kárt is el lehet szenvedni úgy, hogy annak a külvilágban semmilyen leképeződése nincs. A jogellenesség és a nem vagyoni kár vizsgálatakor egyaránt szükség van a személyiséget ért változásokból kiindulni. valóban lehet eltérés a sérelem és az okozott hátrány között, azonban ezt nagyon nehéz kimutatni a gyakorlatban. Petrik Ferenc álláspontja alapján nincs akkora jelentősége annak, hogy az immateriális hátrányt nem kell bizonyítani. 67
64
Vékás Lajos: Sérelemdíj – fájdalomdíj: Gondolatok az új Ptk. reformjavaslatáról a német jog újabb fejleményei tükrében, i.m. 198.o. 65 Jacsó Judit: Jogkövetkezmények a büntetőjogban, In: Horváth Tibor, Lévay Miklós (Szerk.), Magyar Büntetőjog általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2012, 329-330.o. 66 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 836-837.o. 67 Petrik Ferenc: A nem vagyoni kár megtérítése védelmében; PJK 2003/1. sz. 7.o.
25
Véleményem szerint tényként kezelendő, hogy a sérelemdíj megállapításához nincs szükség a sérelem bizonyítására, megdönthetetlen vélelem, hogy a jogellenes magatartás sérelmet okozott, azonban a sérelemdíj mértékének meghatározásakor annak bizonyítása nagy jelentőséggel bírhat, így nem tévedünk, ha azt állítjuk igenis fontos az okozott hátrány bizonyítása, így akár már az igényérvényesítés kezdetén is döntő jelentőséggel bírhat az ügy bírói megítélésére. A felelősség azon aspektusainak vizsgálata, amely a hibás termék által okozott károk megtérítésekor merül fel, érdekes kérdéseket vethet fel a sérelemdíjra nézve. A termékfelelősség alatt olyan személyi vagy anyagi károsodás miatti felelősséget értünk, amit a hibás termék okoz, használata vagy felhasználása során. A Ptk. 6:552.§ a) pontjában a termékkár fogalmi meghatározásakor annak tartalma alá vonja az életben (halál, testi sérülés), egészségben a termék által okozott károkat.68
Nem szól azonban az individuális jogok
megsértése esetén felmerülő igényekről. Véleményem szerint kiterjesztően kell értelmezni a szabályt és a személyiségi jogokban okozott sérelem esetén felmerülő sérelemdíjra is igényt tarthat a sérelmet szenvedett fél. Következő problémaként merül fel a már fent említett szerződésszegéssel okozott személyiségi jogi sérelmek esetén a felelősség alóli kimentés. Hiszen a sérelemdíj szubjektív jogkövetkezmény, azonban a kontraktuális felelősség alól jóval nehezebb a kimentés, mint az „általában elvárhatósági” mérce. A vitát az előreláthatósági klauzula alkalmazása szüli. A bírák számára már a szerződésszegés megítélésénél is nagy kihívást fog jelenteni, hogy megállapítsák az előreláthatóság fennállását,69 s még nagyobbat a sérelemdíjra való alkalmazhatóságánál. Fuglinszky Ádám álláspontja – amivel magam is egyet értek -, hogy nem alkalmazható az előreláthatósági klauzula, hiszen a 6:143.§ (2) bekezdése a károk és elmaradt vagyoni előnyök megtérítéséről szól, másrészt a sérelemdíj funkciója sem azonos a kártérítéssel, mivel ez utóbbi nem tartalmaz represszív elemeket, csak preventív és reparatív funkcióval
rendelkezik.
Másrészt
az
előreláthatóság
a
kár
bekövetkezésének
és
megnyilvánulásának a bizonyítása, míg a sérelemdíj megállapításához nem szükséges semmilyen kár bizonyítása.70 Az előreláthatósági klauzula alkalmazása felborítaná a
68
Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, i.m. 184-188.o. Wellmann György: A szerződések általános szabályai az új Ptk.-ban, In: Wellmann György (szerk.): Szerződések tára az új Ptk. alapján, Új magánjog sorozat, HVG – Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2014, 37.o.; 70 Fuglinszky Ádám: A szerződés általános szabályai – A szerződésszegés, i.m. 242.o. 69
26
sérelemdíj funkcióinak sajátos egyensúlyát.71 Tovább haladva a contraktuális felelősség alóli kimentés esetén a károsulton van a bizonyítási teher annak bizonyítására, hogy a károkozás előre látható volt e vagy sem. A sérelemdíjnál - annak megállapításához - a sérelem bizonyítására nincs szükség, ezért fogalmilag kizárt, hogy előreláthatóságot kelljen bizonyítania a sérelmet szenvedett félnek, így csak a Ptk. 2:52.§ (3) bekezdésében foglaltak vehetők figyelembe.72 Azon felül, hogy - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - a felelősségbiztosítás a biztosított által okozott vagyoni kár megtérítésére terjed ki elsősorban, a Polgári Törvénykönyv módosítására volt szükség, egy jogalkotói hiba miatt. A Ptk. szövegének megalkotásakor a jogalkotó „elfelejtette” a felelősségbiztosítás terjedelemét kiterjeszteni a személyiségi jogsérelmekre, így ezt a hibáját felismerve még a Ptk. hatályba lépése előtt módosította a szövegét a 2013. évi CCLII. törvény 188.§-ának (8) bekezdésével, annak érdekében, hogy egyértelművé váljon a nem vagyoni jellegű károk megtérítésének lehetősége és adott esetben kötelezettsége a felelősségbiztosítás által.73 A 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 50.§ (1) bekezdése megállapítja, hogy a Ptk. kötelmekkel kapcsolatos szabályait a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett kötelmekre kell alkalmazni, a hatálybalépést megelőzően keletkezett kötelmi viszonyokra, valamint az ilyen viszonyokból eredő, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre és kötelmekre, a kötelem keletkezésekor hatályos Ptk.-t kell alkalmazni. Ez utóbbi fordulat alól a (2) bekezdés tesz kivételt, illetve ad lehetőséget a feleknek arra, hogy a régi Ptk. hatálya alatt keletkezett kötelmüket - közös megegyezéssel - az új Ptk. hatálya alá utalhatják Ez esetben meg kell vizsgálni, hogyan is alakul ez a biztosítási, felelősségbiztosítási szerződés esetén. A Ptké. 55.§ (1) bekezdése tartalmazza a biztosítási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket, miszerint az új Ptk-t kell alkalmazni a régi Ptk. hatálya alatt létrejött biztosítási szerződésre is, feltéve, ha az a Ptk. rendelkezéseinek megfelel és a biztosító kockázatviselésének ideje a Ptk. hatálybalépését követően kezdődik.
71
Fuglinszky Ádám: Felelősség szerződésen kívül okozott kárért, In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja; IV. kötet, Hatodik Könyv, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014, 67.o. 72 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 162.o. 73 2013. évi CCLII. törvény részletes indokolása a törvény 188.§-ához
27
6. A kártérítés, mint szubjektív szankció Előfordulhat, hogy a személyiségi jogot sértő magatartással nem csupán a személyiségben okoz sérelmet a jogsértő, hanem ténylegesen a külvilág számára is érzékelhetően vagyoni sérelmet, kárt okoz. Ezért a Ptk. 2:53.§-a alapján az a személy akit személyiségi jogaiban megsértenek a kártérítési felelősség szabályai alapján követelheti a kárának megtérítését. Adott esetben tehát, ha egy személy személyiségi jogait megsértik, s abból valamilyen vagyoni kára származik, pl. a testi épségben, egészségben okozott sérelem esetén a munkaképesség-csökkenés miatt elmaradt vagyoni előny (lucrum cessans),74 de elképzelhető ez a jó hírnév megsértése esetén is – bár a bizonyítása sokkal nehezebb -, hogy egy vállalkozással lényegesen kevesebb szerződést kötnek e miatt, s ezért elesik a nyereségtől. Azért fontos ennek a lehetőségnek a kihangsúlyozása, mert a Ptk. lehetővé teszi a sérelemdíj és a kártérítés iránti igény együttes érvényesítését.
74
Újváriné Antal Edit: i.m. 99.o.
28
III.
A biztosítási szerződés különös tekintettel a felelősségbiztosításra
Jelen fejezetben kívánok rátérni a felelősségbiztosítás jogintézményének bemutatására azt követően, hogy a szükséges terjedelemben szót ejtek a biztosítási szerződés alapvető szabályairól, amelyek segítenek megérteni a felelősségbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket, valamint nagyban hozzájárulnak az elméletben és gyakorlatban felmerülő vitás kérdések tisztázásában. A felelősségbiztosítás szabályainak, a jogintézmény céljának, funkciójának tárgyalását követően annak gyakorlatáról szóló alfejezetben, egyes speciális területeit vizsgálva
gyakorlati
példákon,
jogeseteken
keresztül
törekszem
szemléltetni
a
felelősségbiztosítás gyakorlatát.
1. A biztosítási szerződés A biztosítás az azonos veszélyközösséghez tartozók védelmét szolgálja az által, hogy e veszélyközösséghez tartozó – mind természetes és jogi – személyek (biztosítottak) a jövőben esetlegesen elszenvedett károk viselését átháríthatják a biztosítóra. A biztosítás piacalakító funkcióját abban nyeri el, hogy a biztosítási szerződés alapján történő kockázatviselés díjfizetés ellenében történik, amely beszedett díjjal a biztosító rendelkezhet, azzal pénzügyi műveleteket végezhet. A kockázatviselés a biztosítottat fenyegető kárveszély bekövetkezésének esetlegessége. A kockázatnak alapvetően két típusa van: az első típusnál a kár bekövetkezése bizonyos, csak az időpontja bizonytalan; míg a második típusnál a kár bekövetkezése lehetséges, de nem bizonyos.75 A biztosító a kárveszély alapján meghatározott statisztikai – matematikai együtthatók segítségével felméri a kockázatviselés nagyságát, ezáltal meghatározza a biztosítottak által fizetendő díj mértékét és a bekövetkezett biztosítási esemény esetén a veszélyközösség tagjaitól beszedett összeget a kárt szenvedett biztosítottnak visszajuttatja. A biztosítottnak a biztosítóval szemben díjfizetési kötelezettsége áll fenn, ezzel szemben a biztosító köteles helytállni a biztosítási esemény bekövetkezése esetén. Természetesen a beszedett és a kifizetett összeg mértéke között nincs összegszerű azonosság. Előfordulhat az is, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási esemény nem következik be a biztosítási időszak alatt, ezért a biztosító természetesen nem fizet semmit a biztosítottnak. Ez a biztosítás, mint szolgáltatás működéséből következik, hiszen a biztosított a biztosító kockázatviseléséért fizeti a díjat s nem egy jövőbeni összeg - biztosító által - számára történő 75
Tamás Gábor: A biztosításügy története Magyarországon - a kezdetektől 1857-ig, SanGrey Biztosításkutató Kft., Solymár 2013, 4-5.o.
29
kifizetéséért. A biztosító, annak ellenére, hogy a biztosítás funkciója a társadalom védelme a bekövetkezett károktól, mindig üzleti haszonra törekszik, s ez a profitorientáltság vezérli a díjbevételének meghatározásakor, a tartalékainak képzésekor.76 Tisztázni kell azonban, hogy a biztosítási tevékenység zártkörűségének elve alapján a biztosító (viszontbiztosító) nem végezhet a biztosítási tevékenységen vagy azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül bármilyen más üzletszerű tevékenységet, csupán a törvényben meghatározott kereteken belül.77 A biztosítási esemény olyan bizonytalan, előre nem látható, a biztosított akaratán kívül a jövőben bekövetkező véletlen károsító esemény, amely a biztosító szerződésben vállalt helytállási kötelezettségét kiváltják. A biztosításnak mindig egy jövőbeli eseményre kell szólnia, amely bekövetkezésének idejét nem lehet előre tudni, sőt azt sem lehet biztosra venni, hogy maga a biztosítási esemény bekövetkezik-e, vagy sem. Amennyiben bekövetkezik a biztosítási esemény azonnal esedékessé válik a biztosító fizetési kötelezettsége, valamint egyaránt abban az időben lesz jogosult a biztosított a kárának biztosító általi megtérítésére. Éppen ezért mindkét fél érdeke a biztosítási esemény bekövetkezésének körülményei és időpontjának pontos meghatározása.78 A biztosítási tevékenység fogalmát a 2016. január 1-jén hatályba lépett biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) a következőképen határozza meg: „biztosítási szerződésen alapuló kötelezettségvállalás, amely során a tevékenységet végző megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat,
megállapítja
és
beszedi
a
kötelezettségvállalás
ellenértékét
(díját),
meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat, ideértve az üzletszerűen végzett járadékszolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységet is, függetlenül attól, hogy a kötelezettségvállalás ellenértéke meghatározott pénz fizetése (díj) vagy egyéb ellenszolgáltatás formájában valósul meg”79 Magánjogi szempontból célszerű szót ejteni magáról a biztosítási szerződésről, mivel az meghatározó részét képezi a kereskedelmi jellegű szerződéstípusoknak. A polgári jog rendszerében ún. aleatórikus szerződések közé sorolható, mivel a szolgáltatások közötti
76
Dr. Auer Katalin, Kováts Zoltán, Dr. Vincze Győző, Dr. Zavodnyik József: Önügyvéd Biztosítási kézikönyv, Budapest, NOVORG International Kft. 1995; 9-13.o. 77 2014. évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről, 40.§ (1) – (5) bekezdés 78 Dr. Auer Katalin, Kováts Zoltán, Dr. Vincze Győző, Dr. Zavodnyik József: i.m. 11-13.o., 27.o. 79 2014.évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről, 4.§ (1) bekezdés 11. pont
30
értékegyensúly tekintetében bizonytalansági tényezők is érvényesülnek.80 A biztosítási szerződés testesíti meg a biztosítási jogviszonyt. Az új Ptk. legnagyobb újítása e területen az volt, hogy sokkal rugalmasabbá vált a szabályozás, feloldotta a strict biztosítási rendelkezéseket és alapvetően a diszpozitivitás vált e jogterület alapjává is.81 A szerződés létrejöttére a Ptk. kötelmi közös, illetve a szerződési általános szabályain túlmenően az LVII. Fejezetben található biztosítási szerződés általános szabályaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A biztosítási szerződés fogalmát a Ptk. 6:439.§ (1) bekezdése határozza meg, miszerint „biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni; a biztosítóval szerződő fél díj fizetésére köteles.” A fogalomból egyértelműen kitűnik a szerződő felek joga, illetve főkötelezettsége, amelyről a biztosítási tevékenység gazdasági szerepének bemutatásánál szóltam. Fontos azonban megvizsgálni a szerződés alanyait. A biztosítási szerződés egyik oldalán a biztosító áll, vele szemben pedig a szerződő fél. A biztosító meghatározása nem okoz különösebb problémát, hiszen a Bit. egyértelműen megadja a biztosító fogalmát,82 valamint azt, hogy milyen társasági formába és milyen feltételekkel lehet biztosítási tevékenység végzésére biztosító társaságot létrehozni.83 Annak a vizsgálata, hogy a biztosító nevében ki és milyen feltételekkel kötheti meg a biztosítási szerződést a téma szempontjából nem releváns, így nem is térnék ki ennek ismertetésére. A biztosítási szerződés másik oldala azonban összetettebb és szerteágazóbb. Ezen az oldalon, mint kötelezettség hordozó két alanyt is elkülöníthetünk: szerződő fél és a biztosított. Kiindulópontom azonban - a Ptk. gondolatmenetét is követve – a biztosítási érdek meghatározása, definiálása. Biztosítási szerződés megkötésére az a személy jogosult, aki a biztosítási esemény (…) elkerülésében érdekelt és ezen érdeke valamilyen személyi vagy vagyoni jogviszony alapján áll fenn. Ebben az esetben a szerződő fél lesz a biztosított, ő lesz az a személy, aki ténylegesen megköti a biztosítóval a biztosítási szerződést. Azonban a Ptk. a 80
Novotni Zoltán: A biztosítási szerződések joga, ELTE Jogi Továbbképző Intézete, Budapest 1993, 6-7.o. http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-biztositasi-szerzodesekrol-szolo-reszerol-interju-takats-peterbiztositasi-szakemberrel/2320; letöltve: 2015. november 1. (15:03) 82 2014. évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről, 4.§ (1) bekezdés 18. pont: „biztosító: az a szervezet, amely a hatályos magyar jogi szabályozás vagy valamely hatályos tagállami szabályozás szerint biztosítási tevékenység végzésére jogosult” 83 2014. évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről, 6.§ 81
31
szerződő fél számára lehetővé teszi, hogy más érdekelt számára kösse meg a szerződést. Ekkor elkülönül a szerződő fél és a biztosított személye s ilyenkor van jelentősége pl. a szerződő fél biztosított felé fennálló tájékoztatási kötelezettségnek (6:450.§), vagy a biztosított oldaláról nézve a szerződésbe való belépésnek (6:451.§) és ezekkel kapcsolatos jogkövetkezményeknek. Mindkét szerződő oldalon (biztosító-biztosított) akár több személy is lehet. Amennyiben a biztosítási kockázatot több biztosító vállalja és nyújt fedezetet a szolgáltatás teljesítésére, együttbiztosításról beszélhetünk. Ennek feltételeként azt jelöli meg a törvény, hogy az összes biztosítót, valamint a kockázatvállalás mértékét is fel kell tűntetni a szerződésben (6:441.§). Csoportos biztosításról beszélhetünk akkor, ha a biztosított oldalán több személy van meghatározva, valamely szervezethez való tartozásuk, vagy a szerződő féllel fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján és a biztosító kockázatvállalása erre tekintettel kerül meghatározásra (6:442.§). A biztosítási szerződés három fajtáját különíti el a Ptk, ezek a kárbiztosítási-, összegbiztosítási- és egészségbiztosítási szerződések. A kárbiztosítási szerződés egyik neméletbiztosítási ágazataként (LXIII. fejezet) a 6:470. - 6:474.§§-on belül kerül szabályozásra a felelősségbiztosítási szerződés.
2. A felelősségbiztosítási szerződés A felelősségbiztosítás jogintézményének jogi és társadalmi elismertsége annak köszönhető, hogy alkalmas azon társadalmi szükséglet kielégítésére, ami abban mutatkozik meg, hogy egy károkozó magatartást követően a károsult minél gyorsabb, eredményesebb és hatékonyabb kielégítést nyerjen.84 A felelősségbiztosítás a többi biztosítási ágazatoktól annyiban tér el, hogy a biztosított ebben az esetben nem a potenciális károsult, hanem a potenciális károkozó. A biztosítás lényegét nézve a felelősségbiztosítás a potenciális károkozók veszélyközösségét öleli fel.85 A szerződés mentesíti a biztosítottat annak a kárnak a megtérítése alól, amelyet ő okozott, és amelyet jogszabály alapján neki kellene megtérítenie. Innen nézve a felelősségbiztosítás esetén a biztosított érdeke az, hogy akár szerződésen kívüli, akár szerződéses kötelem alapján keletkező kárkötelem miatt a vagyonában várhatóan beálló
84
Novotni Zoltán: A szerződésszegés és a szerződésen kívüli károkozás elhatárolása a felelősségbiztosításoknál, Biztosítási Szemle, XXIII. évf. Budapest, 1977, 7-8. szám, 202. o. 85 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, i.m. 34. o.
32
csökkenést elkerülje.86 A Ptk. a kötelmekre és a szerződésekre vonatkozó szabályoknál egyaránt kimondja, hogy a felek egyező akarattal eltérhetnek a törvény jogaikra és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseitől.87 Szándékosan kerüli a Ptk. a biztosítási esemény fogalmának meghatározását. Nem véletlen, hiszen a mindennapi élettől a szakmai kockázatokon át az üzleti viszonyokig olyan veszélyközösségek alakulhatnak ki, amelyekben felmerülő (biztosítási) eseményekre nemhogy konkrét, de még általános meghatározás sem lehetséges, de nem is célszerű. Erre tekintettel a felelősségbiztosítási szerződésben a felek bármilyen biztosítási eseményt megjelölhetnek, a szerződő féltől függ, hogy milyen fizetési hajlandósága van az adott biztosítási érdekre nézve, valamint a biztosító kockázatvállalásától is nagyban függ, hiszen fontos, hogy milyen kockázattal képes terhelni az üzleti tevékenységét, mire nézve és milyen mértékben
vállalhat
fedezetet.
Általánosan
azonban
meghatározható,
hogy
a
felelősségbiztosításban a biztosítási esemény a biztosított azon károkozói magatartása, amely anyagi jogi felelősségét megalapozza a biztosítási szerződés időtartama alatt. A Ptk. 6:470. § (1) bekezdése határozza meg a felelősségbiztosítási szerződés fogalmát: „Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.” A felelősségbiztosítás lényegét tekintve, a terjedelmének vizsgálata a legfontosabb. Az, hogy milyen mértékben mentesíti a biztosítottat a biztosító, a szerződésben meghatározott összegtől függ, s a kártérítési limiten belül - a feltételek fennállása esetén - a biztosító köteles a kötelezett helyett helyt állni. A biztosító helytállásának módja, a biztosító szolgáltatása is megállapodás tárgyát képezi. A Ptk. 6:470. § nem csak a kártérítés mértékének meghatározását bízza a biztosítási szerződésre, hanem a sérelemdíj megfizetésének mértékét is. A biztosító tehát a fizetendő sérelemdíj mértékét is korlátozhatja, azaz meghatározhatja, hogy maximum mekkora összeget vállal át. A sérelemdíj és a felelősségbiztosítás szempontjából releváns szabályokat a Ptké. 55.§ (2) és (3) bekezdései tartalmazzák. A jogalkotó – helyesen – lehetőséget ad a régi Ptk. hatálya alatt létrejött szerződés esetében is a sérelemdíj alóli mentesítésre, feltéve, ha a biztosítási esemény a Ptk. hatályba lépését követően következett be, azonban a biztosító csak olyan mértékben és feltételekkel köteles helytállni, amilyen mértékben és feltételekkel a nem 86
Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, (In: Majoros Tünde (Szerk.): Barta Judit – Fazakas Zoltán – Harsányi Gyöngyi – Miskolci Bodnár Péter – Szuchy Róbert – Újváriné Antal Edit: Kereskedelmi szerződések alapvető szabályai), Budapest, Patronicium, 2015, 254. o. 87 Wellmann György: A szerződések általános szabályai az új Ptk.-ban, i.m. 23. o.
33
vagyoni károk megtérítésére lett volna köteles a régi Ptk. alapján. 88 A kiterjesztés ténye gyakorlati szempontból helyes, azonban véleményem szerint dogmatikai kétségeket szül az alkalmazandó jog meghatározása. Felmerülhet az a kérdés, hogy valójában sérelemdíjat állapít meg a bíróság, vagy sérelemdíjnak nevezett nem vagyoni kárt? Ha a nem vagyoni kárra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni – pl. a kár és az ok-okozati összefüggés károsult általi bizonyítása – akkor mi értelme van sérelemdíjnak hívni az így megítélt összeget, ha egyébként a Ptk. hatályba lépését megelőzően keletkezett szerződés alapján egyébként is a régi Ptk. szabályait kellene alkalmazni, így az alapján megítélni a nem vagyoni kárt. A (3) bekezdés kötelezettséget ró a biztosítókra és ezzel oldja a (2) bekezdés által szült korlátokat. A biztosító a soron következő biztosítási időszak előtt köteles írásban értesíteni a biztosítottat arról, hogy lehetősége van a szerződés olyan tartalmú módosítására, amely kiterjeszti a biztosítási szerződés terjedelmét – a biztosító helytállását – a sérelemdíj iránti igényekre is. Kérdésként felmerülhet, hogy vajon a biztosítási szerződés szólhat e csak kifejezetten úgy, hogy a kártérítésből kizárják a sérelemdíjért fennálló mögöttes helytállást? Miután a sérelemdíjat a Ptk. a felelősségbiztosítási szerződés fogalmi elemévé teszi, így arra nincs mód, hogy a biztosító ezt kizárja, ugyanakkor a sérelemdíjért való helytállás mértékét minimalizálhatja. Lényeges szabályt tartalmaz a 6:471.§, amelyben a biztosítási esemény bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket fogalmazza meg a jogalkotó. A felelősségbiztosítás jogvédelmi funkciójára tekintettel célszerű volt megfogalmazni ezt a szabályt, mivel a biztosító érdeke, hogy minél előbb értesüljön a kockázat realizálódásáról, vagy esetleg felkészüljön a perbe való beavatkozásra, jogi képviseletérről való gondoskodásra. Előírja a Ptk. hogy a szerződésben meghatározott – minimum 30 napos - határidőn belül a biztosított köteles értesíteni a biztosítót, ha vele szemben kárigényt közöltek, vagy olyan körülményről szerzett tudomást, amely kárigényre adhat alapot. Ennek elmulasztása esetén a biztosító a kárért való helytállást is megtagadhatja a Ptk. 6:453.§ alapján. A biztosító helytállása esetén főszabály szerint, a károsultnak teljesíti szolgáltatását, kivéve, ha a biztosított már a károsult követelését kiegyenlítette, ez esetben ugyanis a biztosított kérheti a biztosítót, hogy neki teljesítsen (6:472.§). A károsult viszont közvetlenül a biztosítóval szemben nem érvényesítheti igényét (6:473.§ (1) bekezdés) – mivel közöttük semmilyen jogviszony nem áll fenn. A károsult a biztosított bejelentése alapján kaphat kielégítést, vagy abban az esetben, ha él a 6:473.§ (2) bekezdése által biztosított jogával, és a 88
Takáts Péter: A biztosítási szerződések, In: Petrik Ferenc (Szerk.): Polgári jog - Kommentár a gyakorlat számára (a 2013. évi V. törvény, az új Ptk. kommentárja) IV. kötet; HVG-Orac, Budapest 2014, 868.o.
34
kezdeményezésére a bíróság megállapítási perben megállapítja a felelősségbiztosítás károkozás idejében való fedezetének fennálltát és kötelezheti a biztosítót a teljesítésre.
89
A
szerződés alapján a biztosító köteles a biztosított által okozott kár megtérítésére, azonban a jogviszony sajátosságából adódóan a károsult ezt nem köteles elfogadni. A károsult oldalán kötelezettségként jelentkezik a kármegelőzés, kárenyhítés és a biztosító teljesítéséhez való teljes körű közreműködés, amely kötelezettség adatszolgáltatásban, a kár részletes leírásában stb. nyilvánul meg.90
89 90
Takáts Péter: i.m. 868-873.o. Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, i.m. 255.o.
35
3. A felelősségbiztosítás speciális területei A felelősségbiztosítás gyakorlati jelentőségét a jogszabály által kötelezően megkívánt felelősségbiztosítási jogviszonyokban nyeri el. A technika és a modern tudományok rohamos fejlődése veszélyforrások százait alakítják ki, s így ezzel párhuzamosan a felelősségbiztosítás területe is nyomatékosabbá válik, amely dominancia a biztosítási kötelezettség előírásában jelenik meg.91 A modern társadalom felelősségbiztosításának nyomatékos területe a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, mivel minden gépjárművel közlekedőt, azaz a társadalom széles rétegét érinti, mind biztosítotti, mind potenciális károsulti oldalon. Központi témámat vizsgálva is ez a biztosítási fajta a dominánsabb, a közúti balesetek egyre növekvő száma miatt gyakrabban kerül a felelősségbiztosítási jogviszony kereteibe, illetve a biztosító társaságok és a bíróságok elé olyan jellegű igény, amelyet a közúti baleset következtében elszenvedett sérülések - mint személyiségi jogsértés pl. egészséghez-, testi épséghez való jog– miatt terjesztenek elő. A bírói és biztosítási gyakorlatot figyelembe véve, Horeczky Károly, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának volt vezetője, meg is állapította, hogy a nyugati társadalmakhoz képest a magyar bírói gyakorlat a nem vagyoni kár összegszerű megítélése tekintetében nem tekinthető szűkmarkúnak.92 A gépjármű-felelősségbiztosítás gazdasági és társadalmi fontosságát az Európai Unió (Közösség) is felismerte és indokoltnak látta olyan irányelvek megalkotását, amelyek a biztosításra, mint a közös piac egyik részére, valamint a társadalomban kiemelkedően jelentős funkciót betöltő jogintézményre vonatkozó szabályokat a Közösségen belül harmonizálja és megkísérelje az egységesítést. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelvében foglalt felelősségbiztosítási szabályok megalkotásának egyik indoka is az volt, hogy az uniós polgárok fokozódó mobilitása miatt a gépjármű-felelősségbiztosítás egyre inkább határon átnyúló jelleget ölt, gyakrabban merül fel a Közösségen belüli, határokon átnyúló kárrendezés, ezért célszerű a Közösségen belüli jogharmonizáció. A közösségi szintű jogegységesítést célzó szabályozást a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve tartalmazza, amely a Közösségen belül eddig megalkotott öt vonatkozó irányelv93 91
Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, i.m. 253. o.; Babus Endre: Nem vagyoni károk Magyarországon; A bánat ára; Budapest, HVG 1997. december 13.; 111112.o. 93 A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv; 92
36
szabályait egységesíti. Különösen fontos e szabályok lefektetése az Európai Unión belül, hiszen mind a biztosítók, mint az európai polgárok számára kiemelkedően fontos a nem életbiztosítási funkciót betöltő jogintézmény a pénzügyi szolgáltatások, a belső piac, valamint a Közösség egységességébe vetett bizalom miatt. Éppen ezért minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy a területén valamennyi üzemben tartott gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezzen, valamint ez a felelősségbiztosítás kiterjedjen a saját területén túl a más tagállamok területén hatályos szabályozás szerinti bármely kárra, legyen az anyagi vagy személyi kár, amely kár e tagállamok területén keletkezik.94 Az Uniós követelményeknek eleget téve és ezek figyelembe vételével, valamint a károsultak fokozott védelme, a biztosítás és a biztosítókba vetett bizalom erősítése és növelése, a belső piac biztonságos működése érdekében, továbbá a piaci résztvevőknek nyújtott biztonsági szint elérése érdekében a magyar jogalkotó megalkotta a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényt (a továbbiakban: Kgfb. tv.). A törvény személyi hatálya – egyéb szervezetek mellett - természetesen kiterjed a biztosítókra,95és a biztosítottakra96 egyaránt. A kötelmi jog szerződési szabadság elvének egyik korlátjaként a törvény 4.§ - a szerződéskötési kötelezettséget ír elő azáltal, hogy a gépjármű üzembentartójának kötelezettségévé teszi a biztosítás megkötését. Érdemes pár szót szólni a gépjármű üzemben tartói minőségéről. Üzemben tartónak minősül az a személy, aki a gépjármű telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott forgalmi engedély szerint bejegyzett üzemben tartó.97 Üzemben tartó azonban olyan személy is lehet, akinek nincs forgalmi engedélye, vagy nincs bejegyezve a nyilvántartásba, 98 így a
A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelve; A gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik tanácsi irányelv; A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv); A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv; 94 Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelv 3. cikke 95 2009. évi LXII. tv. 3.§ 3. pont szerint „biztosító: a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bit.) meghatározott szervezet, amely a székhely szerinti tagállamában engedélyt kapott a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység végzésére, és Magyarország területén az e törvényben foglaltaknak megfelelően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység folytatására jogosult. 96 2009. évi LXII. tv. 3.§ 4. pont szerint „biztosított: a gépjármű biztosítással rendelkező üzemben tartója és a gépjárművet vezető személy” 97 Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, i.m. 259.o. 98 Novotni Zoltán: A gépjármű üzemben tartói felelősség néhány problémája, Biztosítási szemle XXII. évfolyam, Budapest, 1976., 8-9. szám, 241. o.
37
biztosítási védelem nem kizárólag az üzembentartó károkozására terjed ki, hanem a gépjárművet vezető személy károkozására is.99 A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés speciális területi hatállyal rendelkezik, ugyanis nem csupán Magyarország területére terjed ki, hanem az Európai Unió tagállamainak területére, valamint a zöldkártyarendszer azon országainak területére, amelyekkel erre nézve megállapodást kötött a magyar Nemzeti Iroda.100 További, a Ptk.-tól eltérő speciális előírása a törvénynek, hogy a szerződés csak írásban jöhet létre érvényesen. Amennyiben nincs írásba foglalva, a szerződés akkor is létre jön, ha az üzemben tartó a biztosító díjtarifájának és biztosítási feltételeinek megfelelő ajánlatát, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító, vagy annak képviselője részére átadja. A szerződés az ajánlat átadásának időpontjában jön létre.101 A törvény 4.§ (1) bekezdése alapján a felelősségbiztosítás a gépjármű üzemeltetése során okozott károkért való helytállásra kötelezi a biztosítót. A biztosító helytállási kötelezettségére nézve (Kgfb. tv. 12.§) a biztosítás a felelősség kérdésnek vizsgálatára terjed ki, valamint azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személlyel szemben támasztanak. Dogmatikai fogalomzavarba ütközünk, ha a sérelemdíj intézményét el szeretnénk helyezni a kgfb-ban. A kártérítési igények meghatározásba nyilvánvalóan nem tartozik bele a sérelemdíj, hiszen a jogintézmény célja nem anyagi kár megtérítése, hanem személyiségi jog sérelmének kompenzációja. A felelősségbiztosítás általános szabályai szerint azonban kiterjed a sérelemdíj megtérítésére is, így – a feltételek fennállta esetén – a biztosítónak az ilyen jogalapon előterjesztett igényekért is helyt kell állnia. A másik vizsgálandó speciális - törvény által kötelezően előírt - felelősségbiztosítás az orvosi felelősségbiztosítás. Ez is vizsgálatra érdemes, mert az orvosi műhibák következtében, olyan jellegű személyiségi jogi sérelmeket szenvednek el a betegek, amelyek indokolttá teszik a sérelemdíj iránti igény előterjesztését és az ezzel való kompenzációt. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 108.§ (2) bekezdése az egészségügyi szolgáltatás102 folytatásához szükséges működési engedély kiadását felelősségbiztosításhoz köti.
99
Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, i.m. 259.o. Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, i.m. 262.o. 101 Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, i.m. 261.o. 102 1997. évi CLIV. törvény 3.§ e) pont 100
38
Az Eütv. Záró Rendelkezéseiben tartalmazza a kártelepítést, meghatározza, hogy kit kell kötelezni az egészségügyi szolgáltatás során okozott károk megtérítésére, illetve a felelősség megállapítására milyen szabályokat kell alkalmazni. Ez utóbbi természetesen nem más, mint a Polgári Törvénykönyv, amelynek a vagyoni kárigényekre a szerződésen kívüli okozott kárért való felelősséget, illetve a személyiségi jogok megsértése esetén az erre vonatkozó szankciókat kívánja alkalmazni. A 244.§ (1) bekezdése tartalmazza a kártelepítés szabályát. A szabály alapján az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott károkért, illetve sérelemért az egészségügyi szolgáltató [Eütv. 3.§ f)-g)] köteles helytállni. Más eset áll fenn, ha az egészségügyi dolgozó [Eütv.3.§ d)] saját nevében és felelősségére végzi az egészségügyi szolgáltatást (önállóan végzett egészségügyi tevékenység – Eütv. 110.§). ekkor ugyanis őt kell kötelezni a károk megtérítésére, az okozott sérelem kompenzálására. Mindkét esetre vonatkozik a kötelező felelősségbiztosítási jogviszony létesítése, mivel a felelősségbiztosítás nem a tevékenység végzésének formájára, hanem az egészségügyi szolgáltatás, mint tevékenység végzésére vonatkozik. Ebből következik, hogy az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásával okozott nem vagyoni sérelmek miatt akár az egészségügyi szolgáltató, akár az egészségügyi dolgozó terhére - mint kötelezett (károkozó) megítélt sérelemdíj alól a biztosító a felelősségbiztosítási jogviszony alapján a rá vonatkozó szabályok szerint köteles mentesíteni a teljesítés alól. Harmadik vizsgálandó terület a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban Vtv.) hatálya alá tartozó vadászati tevékenységgel
összefüggő
felelősségbiztosítások.
A
vadászati
jog
gyakorlásával
kapcsolatban az alábbi területeken merülhet fel sérelemdíjjal kapcsolatos igény: 1. A vadászattal kapcsolatban: a) a vadász által vadászat közben, azzal összefüggésben harmadik személynek okozott sérülésekkel kapcsolatban, b) a vadász által lelőtt háziállattal (pl. kedvenc kutya, macska stb.) kapcsolatban, ha egyébként nem tartozik a jogszerűen lelőhető körbe. A vadászat a vadászati jog tartalmát képezi (Vtv. 2.§ c) pont), annak gyakorlására a vadász jogosult (Vtv. 59.§), mégpedig kizárólag vadászjegy vagy vadászati engedély birtokában (Vtv.60.§). Ezek - az arra jogosult hatóság által történő – kiadásának egyik feltétele, hogy a kérelmező a vadászat során másnak okozott károk fedezetére érvényes vadászati
39
felelősségbiztosítással rendelkezzen, amelyet a vadászati engedély (vadászjegy) hatályának idejére kell kötni.103 2. Vadásztársaság vadászati joggyakorlása során: A vadászati jogot gyakorló felelősségi körébe tartozik a vadászható állat által okozott károk, ami magába foglalja a vadászható állat által harmadik személynek okozott károkat is (pl. biciklis nőt utcán fellökő vaddisznó, gombázót megtámadó szarvasbika stb.). A Ptk. 6:563.§- a határozza meg a vadászható állat által okozott kárért való felelősséget. E szerint a kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt, vagy akinek a vadászterületéről a vad kiváltott. Természetesen a kár megállapításánál az általános felelősségi szabályoktól eltérő a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályait kell figyelembe venni. Szigorú felelősségi alakzatnak tekinthető, hiszen a felelősség alóli mentesülés lehetőségét annak bizonyításával adja meg a jogalkotó, ha bizonyítja, hogy az ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő a kárt.104 A gyakorlatban leggyakrabban előforduló esetek a vad és gépjármű ütközéséből erednek, amelyek ezzel összefüggésben felmerülő sérelemdíj igényeket alapoznak meg. E kört érintően nincs ugyan kötelező felelősségbiztosítási előírás, de a vadászatra jogosultak rendszerint kötnek ilyen terméket önkéntesen. Ezt meghaladva már napvilágot látott a Vtv. módosításának javaslata, amely lehetővé tenné, hogy a gépjárművek felelősségbiztosítását kiterjessze a vadkárra is.105
103
79/2004. (V.4.) FVM rendelet – a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól, 48.§ (1) bekezdés 104 http://www.borsodivadasz.hu/attachments/Barta_Judit_Vadaszhato_allat_altal_okozott_kar_eloadas.pdf; letöltve: 2015. október 31. (10:25) 105 http://www.biztositasiszemle.hu/cikk/hazaihirek/szabalyozas/kgfb_vadkarra_az_allam_nyitott_a_javaslatra. 4963.html; letöltve: 2015. november 3. (9:43)
40
IV.
A sérelemdíj kezelése a biztosítási gyakorlatban
A tudományos dolgozat kutatási témájának központi magját jelen fejezet képezi, amelyben megvizsgálom a sérelemdíj és a felelősségbiztosítás kapcsolatát. A vizsgálódás ezennel nem a bírói gyakorlatra összpontosít, hanem elméleti és gyakorlati aspektusból a biztosító társaságok oldaláról térképezi fel azt, hogy milyen lehetőségei vannak a biztosítottnak sérelemdíj iránti igény előterjesztésére és a biztosító hogyan viszonyul egy előterjesztett igényre. Elöljáróban el kell mondani, hogy a biztosító gyakorlatának nagyon jelentős joggyakorlat-alakító szerepe van, amely már az első erkölcsi kár rendezésekor elkezdődik.106 A felelősségbiztosításban megjelenő sérelemdíjról már esett szó, de célszerű összegezni, hogy milyen jogszabályi háttér alapján keletkezik ilyen jellegű igény és mi az érvényesítésének menete. Alapesetben a hipotetikusan azt feltételezzük, hogy szükség van egy személy (jogosult, felperes) valamilyen személyiségi jogának valaki (kötelezett, jogsértő, alperes) által történő megsértésére. A jogosult számár ekkor megnyílik az a lehetőség, hogy sérelemdíj iránti igényt terjeszthet elő az illetékes törvényszék107 előtt. Amennyiben a sérelemdíj megállapításának feltételei fennállnak a bíróság a felperes kereseti kérelmében megjelölt összeghez igazodva (azt felső határként alapul véve) megállapíthatja a jogsértés tényét és kötelezheti a jogsértőt a sérelemdíj megfizetésére. Más a helyzet azonban, ha a jogsértő fél és egy biztosító között felelősségbiztosítási jogviszony áll fenn. Ez a felelősségbiztosítás nem szükségszerűen kötelezően előírt biztosítás, lehet az önkéntes elhatározáson alapuló jogviszony is, de láthatjuk majd a gyakorlati példákon keresztül, hogy a leggyakoribb esetek a törvény által kötelezően előírt felelősségbiztosítási jogviszonyokat érintik. Mivel a Ptk. felelősségbiztosítási szabályai kiterjednek a sérelemdíj megtérítésére is, abban az esetben, ha a biztosított jogszabály alapján köteles lenne megtéríteni a sérelemdíjat, akkor követelheti a biztosítótól, hogy a közöttük fennálló jogviszony alapján mentesítse őt ennek megfizetése alól. A károsult perelheti közvetlenül a károkozót, ha az nem akarja a kárt megtéríteni, illetve akkor is, ha a biztosító nem ismeri el a kárt. Ebbe a perbe a biztosító 2 esetben „kerülhet be”. Egyik, hogy a biztosító beavatkozóként a perbe lép és részt vesz a bizonyítási eljárás 106
dr. Szabó Szilvia: Sérelemdíj a gyakorlatban, 2014.11.28. XIII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumon elhangzott előadásában, lásd: http://www.aidahungary.org/wpcontent/uploads/2014/12/Szab%C3%B3_Sz_HU.ppt; letöltve: 2015. október 22. (9:36) 107 1952. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról; 23.§ (1) g) pont
41
lefolytatásában, vagy a biztosító gondoskodik a biztosított képviseletéről, esetleg lemond e jogairól. Ebben az esetben a bíróság által hozott jogerős ítélet hatálya kiterjed a biztosítóra is. Ez azt jelenti, hogy ez esetben a biztosítónak a felelősségbiztosítási jogviszony alapján meg kell térítenie a biztosított által okozott – bíróság által megítélt – sérelemdíj összegét. Más lesz a helyzet, ha a biztosító nem vesz részt a perben, nem gondoskodik képviseletről és nem is mond le ezen jogairól, ekkor a bírósági határozat hatálya nem terjed ki a biztosítóra. Ilyenkor a sérelmet szenvedett félnek lehetősége van pert indítani a biztosítóval szemben annak megállapítása iránt, hogy a jogsértő és a biztosító között fennálló jogviszony alapján a felelősségbiztosítás fedezete kiterjedt az okozott sérelemre is, így a biztosítónak meg kell térítenie a jogosultnak megítélt sérelemdíjat. Mivel a jogosult közvetlenül - a kgfb. kivételével - nem érvényesítheti a biztosítóval szemben az igényét, így csupán az előbb felvázolt lehetőség adódik a jogosult számára. Azonban a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosítottnak kötelessége írásban bejelenteni a biztosítója felé, ha vele szemben olyan igényt támasztottak, amely alapján a biztosító megtérítési kötelezettségét eredményezheti, illetve akkor is, ha tudomása van olyan körülményről, amely miatt ilyen igényt támaszthatnak vele szemben. A vizsgálat tárgyát jelen esetben az képezi, hogy milyen a biztosító hozzáállása az előterjesztett kérelmekhez. Egyre gyakoribb a sérelemdíj megtérítése iránti igény a biztosítókhoz, amelyeknek leggyakrabban közúti balesetekből származó személyiségi jogsérelmek
képezik
okát
és
a
törvény
alapján
fennálló
kötelező
gépjármű-
felelősségbiztosítási jogviszony adja az igény beérkezésének alapját. Mindenekelőtt el kell mondani azt, hogy ezek gyakran bagatell igények, amelynek sem a Ptk. sem a törvény indoklása nem határozza meg a fogalmát, nem ad egy törvényi alsó határt a sérelmes következményt kiváltó hatásoknak. Csak a jogelméletben fogalmazódott meg a bagatell sérelem definíciója, amit célszerű lenne a bírói joggyakorlatnak is elfogadnia. Dr. Bárdos Péter 2008-ban a Magyar Jogászegylet Biztosítási Jogi Szekciójának ülésén tartott előadásán a sérelemdíj jogintézményének bevezetés előtti kiforrásakor a bagatell sérelmeket úgy határozta meg, mint azok a „sérelmek, bosszúságok, traumák, amelyek a mindennapi élet szokásos velejárói, amelyeknél nem tűnik indokoltnak a sérelemdíj fegyverének bevetése.” 108 A következőkben az Allianz Hungária Zrt. biztosító társasághoz - a törvényhely hatályba lépése
108
http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2008-oktober/nemvagyoni-karteritesszabalyozasa.html; letöltés ideje: 2016.02.20. (18:35)
42
óta - beérkezett igények bemutatását célzom meg, amelyek megismerésében dr. Szabó Szilvia az Allianz biztosító munkatársának előadása segített. A következő jogesetekben alaptényállás szerint a közúti balesetben gépjárművek ütköztek, amelynek következtében azokban dologi, anyagi kár keletkezett, de személyi sérülés nem történt. Mindegyik esetben a károsultak arra hivatkoztak, hogy a balesetek követően annak köszönhetően akkora mértékű ijedség van bennük, hogy azóta nem mernek autóba ülni. Az autó hiánya fizikai megterhelést jelent számukra mivel azzal közlekedtek a munkahely és a lakás között. Azokban az esetekben, amikor a baleset részese volt kiskorú gyermek is, többször hivatkozásra került az is, hogy a gyermekük ijedsége lelki terhet jelent a szülőknek a gyermek nevelésében. Első esetben egy házaspár kocsijába beletolatott egy tehergépjármű, a férj 400.000 forint, míg a feleség 700.000 forint összegű sérelemdíj megfizetését követelte a biztosítótól a fent leírtak alapján. Egy másik esetben teherautóval ütközött egy személygépkocsi, a benne ülő házaspár személyi sérülést nem szenvedett, de ijedtségre hivatkozva azt
állították, hogy nem
tudnak eleget
tenni a családi, társadalmi
kötelezettségeiknek, így 100.000 forint összegű sérelemdíj megfizetését kérték a biztosítótól. A biztosító a jogsértés súlyára és az elszenvedett „sérelemre” tekintettel nem találta alaposnak az előterjesztett kérelmeket, így mindkét esetben azok elutasításra kerültek. Következő esetek tényállásaiban az anyagi kár mellett már a közúti balesetben kisebb súlyú, azonban még orvosi ellátást nem igénylő sérüléseket szenvedtek a személyek, amelyek kisebb zúzódásokban, kék foltokban nyilvánultak meg. Hivatkozási alapul a kérelmezők minden esetben a testi épséghez, illetve az egészséghez való jogok sérelmét vették, valamint arra hivatkoztak, hogy nem kívánt fájdalmakat szenvedtek el a baleset folytán. Egy négytagú család autóbalesetében a szülők és a két gyermek is kisebb sérüléseket szenvedtek, utóbbiaknak a biztonsági öv okozott horzsolásokat. A szülők arra hivatkozással, hogy nekik a gyermekeik sérülése miatt nagy lelki fájdalmakat kellett átélniük, ezért mindketten fejenként 500.000 forint, míg gyermekenként 1 millió forint sérelemdíjat követeltek. Ez esetben elutasításra került a kérelem. Egyezség született abban az ügyben, amelyben egy négytagú család autóbalesetében az egyik gyerek hasi zúzódásokat szenvedett, és az orvosi ellátást követően ez a sérülés diagnosztizálásra is került, majd hazaengedték, mivel egyéb orvosi ellátásra nem volt szükség. A kérelemben pontos összeg nem került megjelölésre, de a biztosító és a kérelmező között egyezség jött létre, amely alapján 35.000 forintot fizetett a biztosító.
43
Különleges, nem a gépjármű-felelősségbiztosítással összefüggő esetek is felmerültek a gyakorlatban. A biztosító felé a biztosított üvegtörést jelentett be, amely után a biztosító a kár bekövetkezésének körülményeire nézve újabb iratok becsatolását kérte a biztosítottól. A biztosító iratbecsatolást kérő levelét a károsult nem vette át és a levél „meghalt” jelzéssel érkezett vissza a biztosítóhoz. A szabályoknak megfelelően eljárva a biztosító újabb iratbecsatolásra felszólító levelet küldött immáron „Tisztelt XY örökösei” megszólítással. Valójában a biztosított idős ember nem halt meg, hanem tévedés, hiba folytán érkezett vissza a biztosítóhoz az első levél. A károsult nem vagyoni sérelem miatt – az összegszerűség megjelölése nélkül – igényt terjesztett elő, amelyben a biztosítót kérte valamilyen összeg megfizetésére, arra hivatkozva, hogy a biztosító őt emberi méltóságában megsértette azzal, hogy halottnak tekintette. Az igény elutasításra került elsősorban azért, mert a biztosítónak nem volt felróható az okozott sérelem, másodsorban pedig azért mert az ügyintézés során valamilyen tévedés nem jelenti önmagában személyhez fűződő jogok megsértését, ugyanis ilyen magatartással okozott szubjektív sérelem nem éri el a jogi védelem szintjét. Az orvosi felelősséggel összefüggésben felmerült igényekre is szép számmal találunk jogesetet a bírói gyakorlatban. Igaz, hogy a következőkben felsorolt jogesetekben nem vagyoni kártérítés megítélésére került sor, de véleményem szerint – sőt sokkal egyszerűbb bizonyítási eljárást követően –, ha az adott jogesetet az új Ptk. szabályai alapján megvizsgáljuk, végérvényesen a sérelemdíj is megállapítható lehetne. A tényállás alapján a felperes (beteg) császármetszéssel szülte meg gyermekét, amely után a műtétet végző orvos egy hasi törlőt hagyott a páciens gyomrában. A hasi törlőt azt követően találták meg, hogy bélelzáródással kezelték és ismételten megműtötték. A bélelzáródás oka a bent hagyott hasi törlő volt. Ezt követően a beteget többször is meg kellett műteni, ami lényegesen megnehezítette az életét, folyamatos fájdalmai voltak. Felperes nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt terjesztett elő keresetet – ma ugyanezen tényállás alapján a sérelemdíj iránti igény lenne előterjeszthető -, amelyben kérte kötelezni az alperest 1.600.000 forint megtérítésére. Az alperes védekezésében és fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy a hasi törlő hasüregben hagyása a műtéti kockázat körébe tartozik. Az Eütv. alapján az orvos tevékenységét a legnagyobb gondossággal kell kifejtenie, s a károkozás szempontjából az orvos általában elvárható magatartása is a legnagyobb gondosság és körültekintés. Az első fokú bíróság a felperes keresete alapján marasztalta az alperest és nem vagyoni kár jogcímén kártérítésre kötelezte, majd a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet miután kifejtette, hogy a műtéti kockázat fogalmi körébe nem tartozik az olyan orvosi 44
tevékenység és magatartás, amely a jogi megítélés szempontjából felróható magatartásnak minősül. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20 511/1995.sz. – 1996. március).109 A jogesetet mai hatályos jogunk alapján tovább gondolva a sérelemdíj megítélhető lenne, mivel az orvosi mulasztás folytán sérült a felperes testi épséghez-, egészséghez való joga. Az Eütv. alapján – mivel a kórház lesz a felelős az orvos tevékenységéért – az egészségügyi intézetet marasztalja a bíróság. Ez esetben a felelősségbiztosítás színterére vetítve az esetet, a biztosító köteles lenne helytállni az egészségügyi szolgáltatást végző intézet terhére kiszabott sérelemdíj összegéért. S végül érdemes szólni az annyit emlegetett bagatell-sérelmekről. Az új szabályok megalkotásának, nevezetesen, hogy nincs szükség a sérelem bekövetkezésének bizonyítására, az a legnagyobb hátránya, hogy a bíróságtól megfosztotta annak a lehetőségét, hogy nem vagyoni kár/sérelem bizonyítottságának hiányában utasítsa el a keresetet. Ennek következtében félő, hogy százával fognak özönleni a bíróságok felé a különböző személyiségi jogok megsértése miatti igények. Nem tenne jót a gyakorlatnak, ha bagatell-ügyek özönlenének be a bíróságokhoz és sorjában kellene azokat tárgyalni, mert nem jutna elég figyelem a valós sérelmek elbírálására, s elég valószínű, hogy a személyiségvédelem is elbagatellizálódna. Többféle alternatíva jöhet szóba ezek megoldására. Egyik, hogy mindegyik jogsérelemre megítélné a bíróság a sérelemdíjat, de a bagatell-jogsértések miatt csak nagyon csekély összegben, így egy idő múlva már nyilvánvalóvá válna az, hogy nem gazdaságos a bagatell-sérelmek miatti perbebocsátkozás. Másik, hogy ilyen esetekben nulla forint sérelemdíjat állapít meg a bíróság és e mellett a jogsértés tényét állapítja meg a sérelmet szenvedett fél javára. Ezek elképzelhetőek volnának, bár igaz, hogy contra legem bírói gyakorlathoz vezetne.110 A Fővárosi Ítélőtábla kollégiumi véleményének 5. pontjában úgy foglal állást, hogy „a személyiségi jog megsértésétől meg kell különböztetni az ennek a szintjét el nem érő, szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelmeket.” Ehhez azonban a jogalkalmazónak semmilyen további támaszt nem ad, így ennek gyakorlata majd a bírák, adott esetben a biztosítók jogértelmezésével, valamint az eset összes körülményeinek értékelésével munkálódik ki. A gyakorlati példákból látható, hogy a joggyakorlatnak tudatosítania kellene azt, hogy nagy szerepe van a biztosítóknak a joggyakorlat alakításában. A biztosítóknak kiemelt figyelmet kell fordítani az előterjesztett igényekre és folyamatosan figyelemmel kell kísérnie 109 110
Köles Tibor: A nem vagyoni kár, Budapest, HVG-Orac, 1997; 36-40.o. Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, 838-840.o.
45
a gyakorlat alakulását a bírói gyakorlatban és más biztosító gyakorlatában egyaránt.111 Természetesen ehhez a biztosítóknak konzultálnia kell egymással, illetve esetleg az összegszerűség vonatkozásában egyeztetniük kell. Ez a fajta összehangolt magatartás érinti a versenyjog területét, ezen belül a versenytilalmi megállapodásokat. A kormánynak lehetősége van arra, hogy egyes piaci szereplők közötti megállapodásokat mentesítsen a kartelltilalom alól. A biztosítási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítésről szóló 203/2011. (X.7.) Kormányrendelet tartalmazza azokat a területeket, ahol a biztosítók megállapodásai, összehangolt tevékenysége csoportmentesség alá esik. A rendelet 2.§ (1) és (3) bekezdésének keret jellegű szabályozása lehetővé teszi, hogy a biztosítók közös felmérést végezzenek az érvényesített sérelemdíjak és azok összegszerűsége vonatkozásában, illetve kifizetésének vonatkozásában egyaránt.112A biztosítónak a kis összegű sérelemdíjak esetén is vállalnia kellene a pereskedés a legjobb szakemberek bevonásával a jogi érvelés magas szintű kialakítás érdekében.113 A biztosítókhoz befutó nagyszámú ügy következtében, a biztosítási gyakorlatban alakulnak ki először azok az összegek, amelyeket az egyes személyiségi jogsértések esetén kifizetnek. A sérelemdíj ügyében a károsultak akkor fordulnak majd bírósághoz, ha elégedetlenek lesznek annak felajánlott összegével, vagy a biztosító elutasítja ilyen jellegű igényüket. A biztosítási gyakorlat tehát megelőzi a bírói gyakorlatot, és óhatatlanul hatással lesz arra.
111
dr. Szabó Szilvia: i.m. 203/2011. (X. 7.) Korm. rendelet a biztosítási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítéséről 113 dr. Szabó Szilvia: i.m. 112
46
V.
Nemzetközi kitekintés
Nem kerülhető meg a dolgozatomban a vizsgálódás tárgyára vonatkozó nemzetközi szabályok, legfőképpen az egyes európai országok jogszabályainak megvizsgálása és ismertetése. Tekintettel arra, hogy Európa joggyakorlatát két jogrendszer határozza meg, mindkettőből meríteni szükséges. Elsőként a „common law” jogrendszerben - azon belül is az angol jogban - vizsgálom meg a személyiségi jogában megsértett személyek igényérvényesítési lehetőségeit, annak gyakorlatát. Az angol-szász jogrendszer esetjogában alapvetően az elégtételadás eszméjét követik és a bírák az absztrakt károkon belül - külön nevesítve abban a vagyoni és az immateriális károkat - együttesen ítélik meg a nem vagyoni kártérítést.114 Ezt követően térek rá - a teljesség igénye nélkül – a kontinentális jogrendszerben deklarált alapvetően kompenzációs jellegű szabályokra, annak legmeghatározóbb országainak gyakorlatára,
a
felelősségbiztosítási
személyiségi jogviszony
jogokat alapján
szabályozó érvényesített
jogszabályi igények
elemzésre.
gyakorlatban
A
történő
megjelenése leggyakrabban a közúti balesetekből fakadó vagyoni, illetve nem vagyoni jellegű sérelmek, károk miatt adódik. Éppen ezért a gyakorlatból merített példák legfőképpen a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján érvényesített közúti balesetből fakadó igényeket ölelik fel. Kiinduló pontként már felvázolásra került az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve115 (lásd. III. fejezet) az Európai Unió felelősségbiztosításra vonatkozó jogegységesítést célzó irányelve, amelyeket a tagállamoknak, ha nem is kötelező implementálni a saját jogukba, de a jogalkotás számára - az Unió alapelveit figyelembe véve – iránymutatást ad az európai szinten történő egységes jogszabályok megalkotására. A témában való elmélyülés, illetve még nagyobb tájékozottság miatt, 2014. november 28án részt vettem a Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakosztálya által megrendezett XIII. AIDA
Budapest
Biztosítási
Kollokviumon,
amelynek
témája
„A
sérelemdíj
a
felelősségbiztosítás tükrében - új kihívások és kérdések, lehetséges válaszok” volt. A konferencián Európa és Magyarország elismert biztosítási szakjogászai, illetve neves jogtudósai tartottak előadást, így az ott elhangzottak alapján, érdekes témákat, lehetséges megoldásokat hallhattam, amelyek nagyban hozzá segítettek szakdolgozatom jelen
114
Guba Zoltán: A nem vagyoni kár; www.gubazoltan.hu/file/30/nem-vagyoni-kar.doc letöltve: 2015.10.05 (10:41) 115 A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve
47
fejezetének elkészítésében. Elemzésre kerül az európai jogfejlődést meghatározó német fájdalomdíj jogintézménye, továbbá nem hagyható figyelmen kívül az olasz megoldások ismertetése sem. Mivel a vonatkozó jogirodalom általában ezen országok szabályait veszik górcső alá, jelen fejezetben más „nem annyira meghatározó” országok szabályait is – a szükséges mélységig – boncolgatom, továbbá érdekességképpen felvázolom a dán „tarifális rendszert” is. Az előadásokra támaszkodva ismertetem továbbá a holland és román személyiségvédelemre vonatkozó szabályokat és a felelősségbiztosításban érvényesíthető igényeket,
valamint
a
nyelvismeretemnek
köszönhetően
északi
szomszédunkban,
Szlovákiában érvényesülő személyiségvédelmi szabályok is ismertetésre kerülnek. Az egyes alfejezetek végén összehasonlításra kerül a nemzeti, illetve a felvázolt nemzetközi szabályozás, s mintegy kiértékelve azt egyfajta ajánlást kívánok tenni arra nézve, hogy a külföldi jogokban jól működő jogintézmények alapján – ahhoz közelítve – mely jogintézmény átvétele tűnhet indokoltnak, esetleg a hazai szabályok milyen jellegű módosítása lehet alkalmas a jogintézmény céljának megtartására, illetve annak gyakorlatban való megfelelő érvényesülésére.
1. Az angol nem vagyoni kártérítés Az angol – szász jogrendszer országai – így az angol jog is - alapvetően az elégtételadás eszméjét követik a személyiségvédelem szabályaiban. Az angol esetjogban nincs konkrétan meghatározva, hogy a bíróság milyen gazdasági értékkel nem rendelkező nem vagyoni kárért ítélhet meg kompenzációt. A gyakorlati tapasztalatok alapján az általános károkon belül („general damages”), amelyben nem kerül elkülönítésre a vagyoni és nem vagyoni jellegű kár, ítélik meg a fájdalomdíjként definiálható kompenzációt. Ilyen kártérítés jár az elmaradt életörömökért (less of the pleasures or aminities pf life), vagy más néven életörömök elvesztéséért (hedonic damages), de a balesetben elszenvedett sérülésekből eredő fájdalomért és szenvedésért (pain and suffering), valamint az életlehetőségek megrövidüléséért (lose of expectation of life).116 Mivel a fent említett kategóriák élethelyzetek sokaságát foglalhatják magukban, ezért rendkívül nehéz definiálni, de még hozzávetőlegesen meghatározni is azokat az okokat, eseteket, amelyekre nézve megítélhető a fájdalomdíj. Mindezek alapján a bíróság az eset összes körülményeinek a mérlegelésével állapítja meg a fájdalomdíj mértékét, tekintettel az 116
Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, Budapest, Jogi Továbbképző Intézet 1992, 81.o.
48
eddigi bírói gyakorlatra, esetjogra. A fájdalomdíj mértékének meghatározásánál különösen a sérelmet szenvedett fél korára, az elszenvedett sérülések jellegére és fokára, a sérült személy nemére (a nők előnyösebb helyzetben vannak), valamint a sértett személyes tulajdonságaira, lelki állapotára kell figyelemmel lennie a bíróságnak. Ezen felül sajátossága a common law esetjogának, amely a széles körű bírói mérlegelési jogkörből is fakad, hogy olyan jogsértés esetén is elismerik a nem vagyoni kárpótlást, amelyek jó erkölcsbe ütköző magatartásokból erednek. Ez a „contra bonos mores” elve lehetővé teszi, hogy olyan jogsértés esetén is lehetőség legyen a kompenzációra, amely egyetlen személyiségi jog sérelmébe sem fér bele, mégis a társadalmi normákba való ütközése folytán elegendő a kártérítés megállapításához. A tisztán erkölcsi sérelmekre alapított jogsértések, valamint a magas fokú szubjektivitás a jogbiztonság megrendülését és kiszámíthatatlanságot okozhat, így megnehezíti a bagatell igények kiszűrését. 117 Végül az „exemplary damages” kategóriája büntető jellegéből adódóan kizárólag a jogsértő megbüntetését célozza és a sérelmet szenvedett fél gazdagodását eredményezi, amely a kontinentális jogban általánosan érvényesülő káron szerzés tilalmának elvébe egyértelműen ütközik.118 Látható tehát, hogy az angol esetjog nagyon sokrétű. Annak köszönhetően, hogy nincsen normatíve meghatározva semmilyen jogi háttere ezeknek a jogintézményeknek a bíróság teljes mértékben a saját belátására van bízva, amely a kontinentális jogrendszerben tevékenykedő jogász számára elfogadhatatlan, de a common law specialitására és felfogásaira tekintettel ez a jogalkalmazás megfelel a követelményeknek.
2. A német fájdalomdíj A kontinentális jogrendszer legjelentősebb jogfejlődése a mindenkori Németországban ment végbe. Nem véletlen, hogy az európai országok jogának fejlődésére is nagy hatással volt, így a német szabályozás természetesen alapul szolgált a legtöbb európai polgári törvénykönyvek megalkotásának koncepcióinál, valamint egyes szabályok jogpolitikai hátterének lefektetésénél. A német magánjogi kárfelelősség szabályozásának kezdeti időszakában csak különleges esetekben adott lehetőséget igények előterjesztésére. Sokáig vita tárgyát képezte a nem 117
Dr. Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, i.m. 102.o. Dr. Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, i.m. 118119.o. 118
49
vagyoni kár fogalma, illetve az, hogy a kárfelelősség körébe vonhatóak e az ilyen jellegű immateriális sérelmek. Ezt a vitát áthidalva a hatályos BGB119 a nem vagyoni kártérítés körében két jogintézményt alakított ki, melyek immateriális javak sérelme esetén nyújt jogvédelmet a sérelmet szenvedett félnek. Ma már az immateriális sérelmek három formáját különböztethetjük meg, ezek a nem vagyoni kártérítés (Immaterialen Schaden), a fájdalomdíj (Schmerzensgeld), illetve a jegyesség felbontása esetén követelhető kártérítés (Beiwohung). A témában az első két jogintézmény bír konkrét relevanciával. A nem vagyoni kártérítés pénzzel nem kifejezhető jogok csorbulása, sérelme esetén állapítható meg, mégpedig a személyiségi jogok olyan súlyos sérelme esetén, amikor a hagyományos vagyoni kártérítési szankciók alkalmazása nem jöhet szóba. Ilyen esetek a személyes szabadság indokolatlan megsértése, vagy testi sérülés okozása, amelyek esetében a sérelmet szenvedett fél életének szokásos mértéket meghaladóan megnehezítő körülményekből adódóan az okozott jogsérelemért feltétlen jogérvényesítési lehetőség nyílik meg a sérelmet szenvedett fél számára. A nem vagyoni kártérítés célja a sérelmet szenvedett fél számára olyan körülmények teremtése, mint amilyenben a jogsértés előtt volt, így a bírónak olyan összeget kell meghatároznia kárpótlásul, amely megközelítőleg a sérelmes helyzet előtti állapotba hozza a felet. A második és a magyar felfogáshoz is közelebb álló jogintézmény a fájdalomdíj, amely a személyiségi jogok megsértésekor alkalmazandó szankció. A német felfogás szerint a fájdalomdíj célja, hogy a sérülés következtében elmaradt életörömöket kiegyenlítse és az ebből adódó „bosszúérzetet” lecsökkentse. A fájdalomdíj mértékének meghatározásánál tekintettel kell lenni különösen a sérelmet szenvedett fél személyi körülményeire, azokban okozott változások fokára, súlyosságára, különösen fontos annak vizsgálata, hogy a sérelem a károsultnak milyen következményekkel járt. A károsult javára kerül értékelésre továbbá az is, ha a károsult mellett közeli hozzátartozója is sérelmet szenvedett a jogsértés miatt. Általános tilalom, hogy a károsult anyagi helyzetét, valamint a károkozó személyi körülményeit (károkozó halál, szabadságvesztés kiszabása stb.) a fájdalomdíj mértékének meghatározásakor nem lehet figyelembe venni.120
119 120
Bürgerlisches Gesetzbuch Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, i.m. 218.-224.o.;
50
3. A dán tarifális rendszer A dán felelősségről szóló törvényben121 a kompenzáció elvéhez való merev ragaszkodással megadja a lehetőséget a fájdalomdíj megítélésére a testi sérülések elszenvedése esetén. Különlegessége az, hogy a többi jogrendszerektől eltérően – így a magyar jogtól is – a bíró számára konkrétan meghatározza a megítélhető összeg mértékét, valamint annak a számítási módját is, így a bíró mozgástere abszolút kötött. Egy előre meghatározott táblázatban van rögzítve az a napidíj, amely alapját képezi a megítélhető fájdalomdíjnak. A sérelmek esetén a tabelláris rendszerben két tényezőnek van jelentős szerepe: a fájdalom, szenvedés tényének és tartósságának, valamint a sérülés miatt fennálló keresőképtelenség miatti károknak. A számítási mód és a képlet ismertetésétől eltekintve leszögezhető, hogy a dán jog merevsége a jogbiztonság követelményének a legnagyobb mértékben megfelel. Hátránya viszont, hogy a személyhez fűződő jogok védelmének alkotmányos követelményét lerontja az ilyen jellegű konkrét meghatározás és egy hasonló jellegű szabályozás elképzelhetetlen a hazai jogban.122
4. A holland fájdalomdíj és a komoly jogsértés klauzula A holland Polgári Törvénykönyv,123 amelynek megalkotására nagy hatással volt a francia Code Civil, valamint a német és a svájci jogalkotás egyaránt, monista struktúráját nézve nagymértékben hasonlít a hatályos magyar Ptk.-ra, sőt állítható, hogy példaként szolgált a magyar Ptk. szerkezeti felosztásának kialakításában. A holland Ptk. a személyiségi jogokat, illetve a személyiség védelmére vonatkozó szabályokat a Személyek joga és a családjog című I. könyvében tartalmazza (Boek 1. Personen- en familierecht), valamint a VI. könyvében kerül deklarálásra a személyiségi jogok megsértése esetén érvényesíthető nem vagyoni kártérítés, amely alapvetően a károsult számára reparációs céllal fizetett elégtétel az életminőségének megváltozása, csorbulása miatt. Meghatározásra kerül, hogy milyen személyiségi jogok megsértése esetén van lehetősége a károsultnak kártérítési igény előterjesztésére. Ilyen az elszenvedett testi sérülés, a becsület és a jó hírnév megsértése, annak csorbítása, valamint egyéb személyiségi jogsértések (pl. magántitok sérelme). Első esetben, a becsület és a jó hírnév csorbítása esetén vizsgálandó
121
Act 1989. No. 599. The Danish Liability of Damages Act Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, i.m. 202.-244.o.; 123 Burgerlijk Wetboek (1992) 122
51
körülmények legfőképpen a jogellenes magatartás jellege, tehát, hogy miképpen követték el a jogsértő cselekményt, valamint a károsultra nézve milyen következményekkel járt. Az egyéb jogsértések meghatározásánál a személyiségi joghoz fűződő konkrét egyedi érdeket kell figyelembe venni, illetve azt, hogy milyen súlyos volt a jogsértés és ez milyen következményekkel járt a károsultnak. Ebből következik, hogy kizárólag a károsult jogosult nem vagyoni kártérítésre, azonban már létezik olyan törvénytervezet, amely kiterjeszti a károsult hozzátartozóira is az igényérvényesítés lehetőségét abban az esetben, ha a károsult pl. a közúti balesetben olyan jellegű testi sérülést szenved, amelynek következtében meghal, vagy rendkívül súlyos, maradandó károsodást szenved. A kártérítés mértékét vizsgálva megállapítható, hogy nem kerül meghatározásra semmiféle összeghatár, amely megadná a kereteit, így a bíróságok az eddigi gyakorlatra, az eseti döntésekre támaszkodva, az ésszerűség és tisztesség elvét figyelembe véve határozzák meg a kártérítés mértékét. A károsult számára korlátozott bizonyítási kötelezettséget ír elő a jogszabály, sőt a bíróságnak nem kell részletesen indokolnia a kártérítés mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezéseket. Azonban a megítélt kártérítésnek az eset összes körülményeit mérlegelve a jogsértés súlyával arányosnak kell lennie.124 Fontos azonban látni, hogy az erkölcsi károk bírói szubjektív mérlegelése megnehezíti a bagatell sérelmek kiszűrését. Ezek a sérelmek a külvilágban nem manifesztálódnak, ezek orvosilag nem igazolhatók, így keresni kell egy olyan tényezőt, amelynek vizsgálatával ezek a „jelentéktelen” sérelmek kiszűrhetők. Ez a probléma a jogellenes magatartás alapos vizsgálatával küzdhető le, amelyre a holland jog egy rendkívül okos megoldást alkalmaz, amely nem más, mint a komoly jogsértés klauzulája.125 A holland jog szerinti fájdalomdíj csak a komoly személyiségi jogsértés esetén járhat. A komolyság követelménye pedig a jogellenes cselekményre vonatkozik, tehát, hogy a sérelmet okozó magatartás valóban elég komoly legyen arra nézve, hogy alkalmas legyen a személyiségi jog megsértésére (objektív mérce). Abban az esetben, ha az objektív kritériumoknak nem felel meg a magatartás, akkor azt kell vizsgálni, hogy a cselekmény okozott -e olyan következményeket a személy pszichéjében, amely miatt szükségszerű lehet a fájdalomdíj megítélése, így a sérelem ezzel való kompenzálása (szubjektív mérce). Ezek a sérelmek tehát a külvilág számára nem észlelhetőek, így a fájdalomdíj nem ítélhető meg pl. a
124
Chris van Dijk: Nem vagyoni károk, 2014.11.28. XIII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumon elhangzott előadásában, lásd: http://www.aidahungary.org/wp-content/uploads/2014/12/Van_Dijk_HU.pptx; letöltve: 2015. október 17. (23:39) 125 art. 6:106. Burgerlijk Wetboek
52
testi épségben okozott sérelmek miatt, hiszen ez esetben a komolyság a külvilágban is észlelhető. 126 Mindenesetre elmondható, hogy a holland komoly jogsértés klauzulájához hasonló jogintézmény - magyar jogba való - bevezetése jelenthetne egyfajta megoldást a bagatell sérelmek kiszűrésére. Ellentmondás és vitathatóság azonban jelentkezik ebben is, nevezetesen, hogy ez esetben ténylegesen vizsgálat alá vonja a jogsértés tényét, hátrány bekövetkezését, amely a sérelemdíj dogmatikájával ellentétes. A szabályozás csak a jogellenesség keretében történő értékelést engedi meg, a hátrány vizsgálata nem lehetséges. Megoldást majd a bírói gyakorlat adhat, amely nagy valószínűséggel a jogellenesség körében értékeli majd a bagatell sérelmeket, a személyiségi jogokat érintő azon magatartásokat, amelyeket nem tekint majd tényleges érdeksérelmet okozó (jogellenes) magatartásoknak. 127
5. Az olasz nem vagyoni kár Az olasz jogrendszer alapját az Olasz Köztársaság Alkotmányának128 alkotmányos rendelkezései képezik, amelyek megadják az olasz jogrendszerben érvényesülő jogi normák alapvető foglalatát, mint a jogszabályi hierarchia csúcsán elhelyezkedő legfőbb jogi norma. Mind e mellett kiemelkedő jelentősége van a négy „klasszikus” törvénynek is. Ezek közül az egyik az olasz Polgári Törvénykönyv.129 Dolgozatom témáját tekintve kiindulópontként a Polgári Törvénykönyv 2059. cikkét130 kell vennem, mivel itt kerül szabályozásra a reparáció elvét követő131 kártérítés jogintézménye. Ez a cikk bizonyos megszorításokkal ad lehetőséget a kártérítésre, csak a jogszabályban meghatározott esetekben (pl. bűncselekménnyel okozott személyi sérülés). A kártérítés terjedelmét tekintve az olasz Ptk. 1223. cikke szerint a kár a ténylegesen felmerült költségeket (damnum emergens) és az elmaradt hasznot (lucrum cessans) foglalja magában. Látható tehát, hogy a személyiségi jogsértésből eredő hátrány megtérítésére a Ptk. lehetőséget nem ad. Azonban az olasz Alkotmánybíróság és az olasz Semmítőszék 2003-ban hozott határozata alapján az olasz Ptk. 2059. cikkébe bele kell értenünk az alkotmányos rendelkezéseket is. Így egyes személyek egészségkárosodásakor az alkotmány 32. cikke alapján - elismerve az 126
Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés i.m. 104.-105.o.; Pribula László: i.m. 432.o. 128 La Costituzione della Republica Italiana 129 http://www.bdf.hu/btk/flli/romanisztika/OKTATSARS%20DOCENDI/TANANYAGOK%20(OKTAT%C3%93%20SZ ERINT)/ANTONIO%20SCIACOVELLI/TRADUTTORI%20INTERPRETI/analisi%20del%20testo/sulle%20societ%C3%A 1%20economiche.pdf; letöltve: 2015. október 17. (13:27) 130 Regio decreto-legge 16 marzo 1942, n. 262 131 Guba Zoltán: A nem vagyoni kár; www.gubazoltan.hu/file/30/nem-vagyoni-kar.doc letöltve: 2015.10.05 (10:41) 127
53
egészséghez fűződő alapjogot - a bíróságok biológiai nem vagyoni kárért is kártérítést állapíthatnak meg.132 Ezen felül az Alkotmány 2. cikke alapján a bíróságok kártérítést állapíthatnak meg a más olyan „sérthetetlen jogok csorbítása esetén, amelyek a személyt, mint egyént, illetve mint olyan társadalmi csoport tagját ahol a személyiség kifejezésre juthat, illetik meg.”133 A Corte costituzionale (olasz alkotmánybíróság) és a Suprema Corte di Cassazione (olasz legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlatában következetesen hangsúlyozza a „nem vagyoni kár” azon egységes fogalmát, amely magában foglal „minden olyan kárt, amely a személyiség belső részét képező aspektusok károsodásának eredményeként merül fel”. Az olasz bíróságok ítélkezési gyakorlatukban a nem vagyoni kárt általában úgy tekintik, hogy az a következő különféle altípusokat foglalja magában. Elsőként a biológiai károk csoportja említhető meg, amely testi sérülést vagy szellemi károsodást jelent („danno biologico”). A biológiai kárt az olasz biztosítási törvénykönyv 138.§ - a határozza meg.134 A törvénykönyv 139. §- a meghatározza a biológiai kár számításának százalékos módját, illetve annak mértékét egy nem konkrét összegben is, azonban mivel ez az összeg, illetve maga a számítás is (így a kártérítés mértéke is) a bíróság által változtatható, így problémaként merül fel az ítélkezésben ennek megítélése. Célszerű lenne a köztársasági elnök által rendeletében egy táblázat meghatározása, amelyben egységesítenék a megítélhető biológiai kártérítés mértékét, ezáltal a bírói gyakorlatot is és nem utolsó sorban támaszt nyújtana a bíróságok számára az ítélkezésben. Ezt követően a munkaképesség – csökkenéssel járó károk különíthetőek el, amelyek - a meghatározásból is kitűnve – az elszenvedett sérelem miatti munkaképességcsökkenésből fakadó hátrányokat ölelik fel.135 Az elszenvedett sérelemből eredő, annak köszönhető szorongás, trauma miatt erkölcsi kár („danno morale”) megtérítése iránti igény keletkezik, amelynek mértékét mindig a felmerült probléma összes körülményeinek mérlegelésével és a komolyságának figyelembe vételével kell meghatározni. Megkülönböztethető továbbá az egzisztenciális kár („danno esistenziale”), 132
Il danno non patrimoniale é risarcibile anche nel caso di colpa presunta; Corte Constituzionale, sentenza 0 11/07/2003 n 233 133 Sara Landini: Nem vagyoni károk az olasz bírósági határozatokban, 2014.11.28. XIII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumon elhangzott előadásában, lásd: http://www.aidahungary.org/wpcontent/uploads/2014/12/Landini_Sara_HU.pptx; letöltve: 2015. október 17. (21:44) 134 A magánbiztosítási törvénykönyvről szóló, 2005. szeptember 7-i 209. sz. törvényerejű rendelet 135 Az olasz Legfelsőbb Bíróság (Suprema Corte di Cassazione) 23573. számú ítéletében kifejtette, hogy a munkaképesség csökkenésének megfelelő bizonyítása mellett akár a háztartásbeli, balesetben személyi sérülést szenvedett személy is igényt támaszthat ilyen jellegű kár megtérítésére, mivel a házimunka is rendelkezik gazdasági értékkel. lásd.: Corte Di Cassazione, Sezione III, Sentenza 11 Novembre 2001, N. 23573. In Caso di sinistro stradale alla casalinga va risarcito anche il danni patrimoniale
54
amely kategória széles értelemben véve kiterjed az egyén azon képességére kiható károsodásokra, amelynek segítségével egy demokratikus társadalomban az őt megillető jogokat teljes mértékben élvezni tudja.136 A nem vagyoni jellegű sérelmek felelősségbiztosítási jogviszony alapján történő megtérítésének problémája az Európai Unió Bírósága előtti C-371/12. számú ügyben merült fel, amelyben az olasz Tribunale di Trivoli bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a bírósághoz, azzal a kérdéssel, hogy a már említett magánbiztosítási törvény 139. § a összeegyeztethető- e a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009/103/EGK irányelv rendelkezéseivel. A probléma abban merült fel, hogy az olasz bíróságnak kétségei támadtak a törvény rendelkezéseivel szemben, amely az irányelvvel ellentétesen nem terjeszti ki teljes mértékben a nem vagyoni jellegű sérelmekre a felelősségbiztosítás terjedelmét (látszólag nem terjeszthető elő az erkölcsi károk megtérítése iránt). Az Európai Unió Bírósága ítéletében kifejtette, hogy az irányelvvel nem ellentétes olyan jellegű nemzeti szabályozás, amely a közúti közlekedési balesetekből következő könnyű testi sérülésekből eredő nem vagyoni károk megtérítésének különös rendszerét írja elő, amely korlátozza e károk megtérítését ahhoz képest, amire nem ilyen balesetekből eredő, ugyanilyen károk megtérítése tekintetében lehetőség van.137 Látható tehát, hogy az olasz személyiségvédelmi szabályok, a személyiségi jogsértés esetén érvényesíthető igények, valamint a közúti balesetekből adódó testi és lelki sérelmek felelősségbiztosítás alapján történő érvényesítésére vonatkozó rendelkezések a bírósági gyakorlatban sem egységes, valamint bonyolult és értelmezési kétségeket szülő szabályozás övezi körül, amely véleményem szerint a jogbiztonság követelményébe vetett hitet megrendítheti.
6. A szlovák személyiségvédelem A természetes személyek személyiségi jogainak védelmét alapvetően a Szlovák Köztársaság Alkotmánya deklarálja.138 A Szlovák Köztársaság jogrendjében a személyiségi jogok védelmét és az azok megsértése esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket alsóbb jogszabályi szinten a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, amely az 1964. február 26-án a Cseh
136
lásd.: Nils Wahl Főtanácsnok Indítványa (2013. október 19.) a C-371/12.sz. ügyben A Bíróság (második tanács) 2014. január 23-i ítélete (a Tribunale di Tivoli (Olaszország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Enrico Petillo, Carlo Petillo kontra Unipol (C-371/12. sz. ügy) 138 Ústava Slovenskej Republiky č. 460/1992 Z.z. 137
55
és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése által elfogadott 40/1964. számú törvény.139 A személyiség védelmének kiindulópontjaként a törvény második fejezetének első részében meghatározza a polgári jogi viszonyok alanyai közül a természetes személyeket, illetve azok jogképességére vonatkozó szabályanyagot. A jogszabály ugyanezen részében - a 11.- 16. §§ - ban - a természetes személy védelmére vonatkozó szabályokat is tartalmazza. A jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseket csak az első fejezet második részében – a természetes személy személyiségvédelmére vonatkozó szabályokat követően - tartalmazza a törvény. Figyelemre méltó és rendkívül érdekes, vagy akár jogalkotói hibának is tekinthető, elsősorban maga a szabályozás sorrendje, valamint az, hogy a jogszabály nem tartalmaz olyan klauzulát, amely megfelelő értelmezéssel kiterjesztené a természetes személyekre vonatkozó személyiségvédelmi szabályait a jogi személyekre is. A törvény 11. § -ban deklarálja a természetes személy személyiségi jogainak alapvető védelmét, majd példálózó felsorolással kiemeli a legalapvetőbb személyiségi jogokat, így az élethez és egészséghez való jogot, az emberi méltósághoz való jogot, a névviseléshez való jogot stb. A 13. § (1) bekezdése tartalmazza azon jogokat, amelyek a személyiségi jogaiban jogosulatlanul megsértett személy követelhet, így elsősorban a jogsértő magatartás megszűntetését, a jogsérelemmel okozott hátrányok kiküszöbölését, valamint azt, hogy a jogsérelemmel arányos elégtételt követelhet a személyiségi jogaiban megsértett személy. A szakasz második és harmadik bekezdése rögzíti, hogy ha az elégtételadás nem volt megfelelő vagy a személy becsülete és jó hírneve olyan mértékben sérült, amellyel a kompenzáció a célját nem éri el (pl. arányosság hiánya) akkor a személyiségi jogaiban megsértett természetes személy a nem vagyoni kárért pénzbeli megtérítési igénnyel léphet fel, amelynek a mértékét a bíróság határozza meg az eset összes körülményeinek figyelembe vételével és mérlegelésével. A 16.§- ban rögzítésre kerül - az a magyar Ptk - tól sem idegen szabály -, hogy a személyiségi jogsértéssel okozott károkért a Polgári törvénykönyv kártérítési felelősség szabályai szerint felel a jogsértő fél, így ennek megfelelően a 420.§ -ban található általános felelősségi klauzula alapján, valamint annak megtérítésére valamint megtérítésének módjára vonatkozó 442.§ és 449.§ rendelkezéseinek megfelelően. 139
Predpis č. 40/1964 Zb.Občiansky zákonník z 26. februára 1964 Federálne zhromaždenie Českej a Slovenskej Federatívnej Republiky
56
A szlovák Ptk. kötelemi jogi fejezetének 15. részében található biztosítási szerződés és azon belül is a 790.§ c) pontjában nevesített, valamint a törvény 822-828. §§ - ban szabályozott felelősségbiztosítási szerződés szabályai a magyar felelősségbiztosítási szabályokhoz hasonlóan köteles a biztosító a szerződés alapján a biztosított által okozott károkat a károsultnak megtéríti. A károsult által elszenvedett nem vagyoni jellegű károk biztosítási joggal való összefüggéseiben azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni károk megtérítésére is kötelezhető –e a biztosító. Ennek alapjául szolgál az Európai Unió Bírósága előtt lefolytatott C-277/12 számú ügy, amelynek előzményeként egy autóbalesetben elhunyt személyek hozzátartozói támasztottak igényt nem vagyoni kár megtérítése iránt a biztosítóval szemben. Az ügy elbírálása az Eperjesi Kerületi Bíróság előtt folyt, s az ügyben eljáró bíró az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve, amelyben azt a kérdést tette fel a Bíróságnak, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 72/166/EGK irányelv valamint a 90/232/EGK irányelv rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy a gépjárművel okozott károk megtérítése kiterjed a balesetben elhunyt személy hozzátartozói nem vagyoni kárainak megtérítésére is. A Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntésében kimondta, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kiterjed a balesetben elhunyt személy hozzátartozóinak nem vagyoni kárigényének megtérítésére is, amennyiben a vonatkozó nemzeti jogszabályok ezt lehetővé teszik.140 A szlovák polgári törvénykönyv felelősségbiztosítási szabályait a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról és a járművel okozott károkért való felelősségről szóló 381/2001 számú törvény141 egészíti ki. E két jogszabály együttes értelmezéséből megállapítható, hogy a szlovák Polgári törvénykönyv tartalmazza a felelősségbiztosítás terjedelmére vonatkozó szabályokat, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény 4.§ (2) bekezdés a) pontja ezt kiterjeszti az egészségben okozott károk megtérítésére is, azonban ezt élesen és érzékelhetően elkülöníti a személyiségvédelmi rendelkezéseknél szabályozott élet és egészségben okozott hátrányos behatásoktól, így ezzel a nem vagyoni jellegű hátrányokat kiveszi a felelősségbiztosítás terjedelme alól.142
140
A Bíróság (második tanács) 2013. október 24-i ítélete (a Krajský súd v Prešove [Szlovákia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Katarína Haasová kontra Rastislav Petrík, Blanka Holingová (C-22/12. sz. ügy) 141 Zákon č.381/2001 Z.z. o povinnom zmluvnom poistení zodpovednosti za škodu spôsobenú prevádzkou motorového vozidla a o zmene a doplnení niektorých zákonov zo 4. septembra 2001 142 http://www.nbs.sk/_img/Documents/_PUBLIK_NBS_FSR/Biatec/Rok2014/09-2014/03_biatec_1409_fekete.pdf letöltve: 2015.október 3. (8:28)
57
7. A román személyiségvédelem – erkölcsi károk A kontinentális jogrendszerhez tartozó országokra jellemzően, a román személyiségvédelmi szabályok alapjait is a Polgári törvénykönyv tartalmazza.143 Ez esetben is a felelősségi szabályok alkalmazandók, hiszen a személyiségi jogsérelem esetén is az anyagi kár szabályait kell alkalmazni. A Cod Civil tartalmaz egyaránt vétkességi alapú és objektív alapú felelősséget is. A magyar Ptk.-hoz hasonlóan a Cod Civil is egyértelműen rögzíti a károkozás általános tilalmát, valamint a jogellenes károkozás esetén történő megtérítési kötelezettséget. 144
A román polgári jogi felelősség alapvetően a szubjektív, felróhatóságtól függő felelősségi
elven működik, amely a reparáció elvén alapul, azaz jogkövetkezményként elsősorban az in integrum restitutiót145 alkalmazzák. A román szabályozás alapján beszélhetünk erkölcsi-, vagy más elnevezés szerint patrimoniális kárról a személyiségi jogok fizikai, pszichológiai és szociális sérelme, vagy egyéb, nem patrimoniális érdekeket megjelenítő jogok sérelme esetén. A nem patrimoniális kár (erkölcsi kár) olyan kár, amely értékét nem lehet pénzben meghatározni, mivel nincs gazdasági tartalma. Az erkölcsi károk joggyakorlatban való megjelenése leggyakrabban a közúti balesetekből adódó halálesetek, valamint elszenvedett testi sérülések esetén történő igényérvényesítéseknél figyelhető meg. Romániában nem épült még ki kifogástalanul az EU-s követelményeknek megfelelő kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályozása és nagyon gyakori még a biztosítatlan gépjárművek közúti forgalomban való megjelenése is. 146 Az elmúlt 5 évben az erkölcsi károk miatt támasztott igények megnövekedtek, amelyek legfőképpen az egyre gyakoribb közúti balesetekből adódnak (a század fordulótól kezdődően 11%-al nőtt a közúti balesetek száma Romániában). Az elmúlt 2 évben pedig már kezelhetetlenné vált az erkölcsi károk bírói megítélése, ugyanis nincs egységes bírói gyakorlat, nincs egy egységes kritériumrendszer, amely alapján egyszerűbb lenne a támasztott igények megítélése, valamint a megítélt erkölcsi kár mértékének meghatározása.147 A gyakorlatban előforduló esetek és a statisztikai adatokból képzett átlag egyaránt azt mutatja, hogy az erkölcsi károk miatt támasztott igények elbírálását követően a megítélt 143
Cod Civil 287/2009. Cod Civil 287/2009. 1357. Cikk (1) bekezdés 145 Cod Civil 287/2009. 1385. Cikk 146 http://www.kontakthuman.hu/blog/gepjarmu-felelossegbiztositas-szabalyozasanak-kialakulasa, letöltés ideje: 2015. október. 23. (13:03) 147 Ionel D. Dima: Az erkölcsi károk problematikája, 2014.11.28. XIII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumon elhangzott előadásában, lásd: http://www.aidahungary.org/wp-content/uploads/2014/12/Dima_HU.pptx letöltve: 2015. október 10. (22:14) 144
58
erkölcsi kár mértéke átlagosan 14.000 euró, amely összeg a közúti balesetekben elhunyt valamint abban testi sérülést szenvedett személyek, illetve azok hozzátartozóinak kerültek megítélésre. A megítélt erkölcsi károk kifizetésére leggyakrabban – a felelősségbiztosítás fennálltára tekintettel – a bíróság a biztosítókat kötelezte. Azonban az igények felmerülésétől kezdődően a tapasztalatok azt mutatják, hogy a biztosítók nem nagy hajlandóságot mutatnak az erkölcsi károk megtérítésére és csak hosszas bizonyítás és peres eljárást követően sikerül az igények kielégítése. A biztosítók és az igényt támasztó személyek számára is egyszerűbb és célravezetőbb lenne, ha a hosszas pereskedést elkerülnék és még a bírósági tárgyalást megelőzően egyezségre jutnának, így megkönnyítve a bíróság dolgát, valamint elkerülhetővé válna a pszichikai megterhelést okozó sérelmek felidézéséből adódó újabb szenvedés, ráadásul a gyakorlat is azt mutatja, hogy ha már a felek leülnek egymással megtárgyalni az ügyet, jó eséllyel, egyezséggel zárul az ügy.148
148
Ionel D. Dima: i.m.
59
Zárszó Szakdolgozatomban a sérelemdíj és a felelősségbiztosítás jogintézményeit vizsgáltam meg, valamint azokat összevetve a felelősségbiztosítás azon speciális területeit, ahol a sérelemdíj, mint a személyiségi jogok megsértéseként érvényesíthető és megítélhető kompenzáció megjelenhet. A téma alapos felkutatása, valamint a tudományos ismeretek bővítése érdekében részt vettem a XIII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumon, ahol nemzetközileg elismert biztosítási szakjogászok, valamint jogtudósok kiváló előadásait hallgattam meg, amelyeket felhasználtam a dolgozat elkészítéséhez. Az ismertetett problémák mellett le kell szögezni, hogy a jogalkotó a sérelemdíj bevezetésével hosszú évtizedek – nem vagyoni kártérítés által szült - problémáit oldotta meg, azonban magát a szabályozást annyira nyitottan hagyta, hogy kétségtelen, a bírói gyakorlatnak kell majd kimunkálnia a megítélhetőség eseteit, s bár igaz, hogy a kontinentális rendszer nem az esetjogon alapul, véleményem szerint nagy befolyása lesz az eseti döntéseknek a sérelemdíj megítélésénél, illetve annak mértékénél. A felelősségbiztosítás terjedelmének kiterjesztése a sérelemdíjra fontos korrigálása volt a jogalkotó által vétett hibájának. Generálisan kimondta ugyan, de a speciális szabályokat tartalmazó jogszabályokban nem tette egyöntetűen nyilvánvalóvá és világossá a sérelemdíj szabályainak alkalmazhatóságát, mivel magát a jogintézményt kiszakította a kár fogalmából, azonban jogértelmezéssel és analógia használatával minden esetben levezethető, hogy alkalmazhatóvá válnak a sérelemdíj szabályai és a vagyoni kártérítés mellett - adott esetben igényelhető ilyen jellegű kompenzáció is.
Nem szabad megfeledkezni a biztosító
joggyakorlat alakító szerepéről, jelentős hangsúlyt kell fektetni a biztosítási gyakorlatra, hiszen a biztosító által megtérítendő sérelemdíjat a biztosító külön vizsgálat alá helyezi, s adott esetben számára és a sérelmet szenvedett fél számára egyaránt célszerűbb és egyszerűbb lehet egy egyezséget létrehozni, mint hosszú évekig pereskedni. A nemzetközi szabályok megismeréséhez az említett konferencián elhangzott előadásokat, valamint nyelvtudásomat használtam fel, így ismerhettem meg hét európai ország eltérő szabályait. Mivel a magyar jog a kontinentális jogrendszer eleme, ezért főképpen e jogrendszer országainak jogszabályaival ildomos összehasonlítani, de állítom, hogy bár kimondatlanul, de a precedens rendszer egyre meghatározóbb lesz a kontinentális jogban és főképpen a magyar sérelemdíj megítélésénél. 60
A bagatell igények kiszűrése lesz a sérelemdíj legérzékenyebb kérdése. Ehhez szükség lesz az eset körülményeinek legnagyobb mértékű bírói, valamint biztosítói mérlegelésére, vagy esetlegesen a későbbiekben a holland komoly jogsértés klauzulájához hasonló, több fázisú, lépcsőzetes vizsgálódás bevezetésére. Véleményem szerint erre a gyakorlat által alakított területre igaz lesz az a mondás, hogy „hét év szükséges ahhoz, hogy egy jogszabály gyakorlata megmutassa a hibáit”, s ezt követően, a tapasztalatokat egybe vetve kell eldönteni, hogy marad e a jogalkalmazó által kimunkált úton a jogalkotó, vagy esetleg módosít a szabályokon.
61
Irodalomjegyzék -
Asztalos László: A polgári jogi szankció, (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966);
-
Babus Endre: Nem vagyoni károk Magyarországon; A bánat ára; (Budapest, HVG 1997. december 13.);
-
Barzó Tímea: A személyiségi jogok, (In: Prof. Dr. Bíró György (Szerk.), Új magyar polgári jog tankönyv, (I-VIII.) Általános Tanok és Személyek Joga; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; Miskolc 2013);
-
Boytha György: „A személyiségi jogok megsértésének vagyoni szankcionálása” (Polgári jogi Kodifikáció 2003/1.)
-
László György (biztosítási szakjogász): A nem vagyoni kárról, (oktatási segédanyag);
-
Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, Miskolc 2008;
-
Fézer Tamás: A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban (Budapest: HVG- Orac, 2011);
-
Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, Új magánjog sorozat 7, (HVG- Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2015);
-
Fuglinszky Ádám: A szerződés általános szabályai – A szerződésszegés, (In: Wellmann György (Szerk.), Petrik Ferenc (főszerk.), Polgári Jog, Kötelmi jog Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI.; HVG- Orac Lap-és Könyvkiadó, Budapest, 2013,);
-
Fuglinszky Ádám: Felelősség szerződésen kívül okozott kárért, (In: Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja; IV. kötet, Hatodik Könyv, Opten Informatikai Kft., Budapest 2014);
-
Görög Márta: A nem vagyoni kártérítés összege; (In: Tóth Károly (szerk.): Tanulmányok Dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára; Szegedi Tudományegyetem ÁJK, Szeged 2007.);
-
Horinka Melinda, Dr. Luttenberger Zoltán: Biztosításelmélet és Üzemgazdaságtan – Biztosítási jog – Ágazati biztosítástan, (Perfekt Zrt. 2006);
-
Jacsó Judit: Jogkövetkezmények a büntetőjogban, (In: Horváth Tibor, Lévay Miklós (Szerk.), Magyar Büntetőjog általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2012);
-
Köles Tibor: A nem vagyoni kár (Budapest: HVG- Orac, 1997); 62
-
Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata (ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992);
-
Lábady Tamás: A nem vagyoni kárpótlás elégtétel funkciója – a felelősségbiztosítás nézőpontjából, (In: Dr. Gáspárdy László (szerk.): Ünnepi tanulmányok I. Novotni Zoltán professzor 60. születésnapjára; Miskolci Egyetem, Miskolc 1991);
-
Molnár Ambrus: „A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései” (Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok 2013/7.);
-
Nagy Gergő: Sérelemdíj: mi változik? (In: Fazekas Marianna (Szerk.), Jogi Tanulmányok 2014; ELTE ÁJK; Budapest 2014);
-
Novotni Zoltán: A biztosítási szerződések joga (ELTE Jogi Továbbképző Intézete, Budapest 1993);
-
Novotni Zoltán: A szerződésszegés és a szerződésen kívüli károkozás elhatárolása a felelősségbiztosításoknál (Biztosítási Szemle, XXIII. évf. Budapest, 1977, 7-8. szám);
-
Novotni Zoltán: A gépjármű üzemben tartói felelősség néhány problémája (Biztosítási szemle XXII. évfolyam, Budapest, 1976., 8-9. szám);
-
Petrik Ferenc: „A nem vagyoni kár megtérítése védelmében” (Polgári jogi Kodifikáció 2003/1.);
-
Pribula László: A sérelemdíj és a nem vagyoni hátrány kapcsolata az új Polgári Törvénykönyvben – átalakuló bírói gyakorlat? (In: Barzó Tímea - Juhász Ágnes – Leszkoven László – Pusztahelyi Réka (Szerk.): Ünnepi tanulmányok Bíró György professzor 60. születésnapjára, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2015);
-
Sárközy Tamás: „Fordulat a magyar kártérítési jogban” (Magyar jog 2013/9.);
-
Szabó Imre: A személyiségi jogok védelmi rendszere a magyar jogban, (Acta Conventus De Iure Civili, Tomus II.; Szeged 2008);
-
Székely László: Az ember, mint jogalany az új Ptk-ban, (In: Dr. Grad - Gyenge Anikó (Szerk.), Egy új korszak hajnalán – konferencia-kötet az új Polgári Törvénykönyv tiszteletére, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 2013);
-
Tamás Gábor: A biztosításügy története Magyarországon - a kezdetektől 1857-ig, (SanGrey Biztosításkutató Kft., Solymár 2013);
-
Takáts Péter: A biztosítási szerződések, (In: Petrik Ferenc (Szerk.): Polgári jog Kommentár a gyakorlat számára (a 2013. évi V. törvény, az új Ptk. kommentárja) IV. kötet; HVG-Orac, Budapest 2014);
63
-
Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban (Budapest: Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 1979);
-
Ujváriné Antal Edit: Új magyar polgári jog; Felelősségtan; Miskolc; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; 2014;
-
Ujváriné Antal Edit: Biztosítási Szerződés, (In: Majoros Tünde (Szerk.): Barta Judit – Fazakas Zoltán – Harsányi Gyöngyi – Miskolci Bodnár Péter – Szuchy Róbert – Újváriné Antal Edit: Kereskedelmi szerződések alapvető szabályai, Budapest, Patronicium, 2015);
-
Vékás Lajos: Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (Budapest: Complex, 2008);
-
Vékás Lajos: „Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás előtt)” (Magyar jog 2013/1.);
-
Vékás Lajos: Sérelemdíj – fájdalomdíj: Gondolatok az új Ptk. reformjavaslatáról a német jog újabb fejleményei tükrében, (Magyar Jog, 2005/4);
-
Wellmann György: A szerződések általános szabályai az új Ptk.-ban, (In: Wellmann György (szerk.): Szerződések tára az új Ptk. alapján, Új magánjog sorozat, HVG – Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2014);
64
Jogszabályok, Irányelvek, Bírósági határozatok jegyzéke -
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről;
-
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről;
-
1952. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról
-
2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről;
-
2013. évi CCLII. törvény egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról;
-
1914. évi XIV. törvénycikk a sajtóról;
-
1914. évi XLI. törvénycikk a becsület védelméről;
-
1921. évi LIV. törvénycikk a szerzői jogról;
-
1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről
-
2014. évi LXXXVIII. törvény a biztosítási tevékenységről (hatályba lépés: 2016. január 1.);
-
2009. évi LXII. törvény a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról;
-
1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról;
-
79/2004. (V.4.) FVM rendelet – a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól;
-
7/2010. (II.2.) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/2004. (V.4.) FVM rendelet módosításáról;
-
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről;
-
1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat;
-
203/2011. (X. 7.) Korm. rendelet a biztosítási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítéséről;
-
A Legfelsőbb Bíróság III. számú Elvi Döntése;
-
A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve a nem vagyoni kárért való felelősségről;
-
Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20 511/1995.sz.;
-
BH 1985.312.;
-
Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI.17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleménye a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felrülő egyes kérdéseiről; 65
-
Predpis č. 40/1964 Z.z. Občiansky zákonník z 26. februára 1964; (a szlovák Polgári Törvénykönyv);
-
Zákon č.381/2001 Z.z. o povinnom zmluvnom poistení zodpovednosti za škodu spôsobenú prevádzkou motorového vozidla a o zmene a doplnení niektorých zákonov zo 4. septembra 2001; (a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény a Szlovák Köztársaságban);
-
Cod Civil 287/2009. (a román Polgári Törvénykönyv);
-
La Costituzione della Repubblica Italiana (Az Olasz Köztársaság Alkotmánya);
-
Regio decreto-legge 16 marzo 1942, n. 262 (Az olasz Polgári Törvénykönyv);
-
Corte Di Cassazione, Sezione III, Sentenza 11 Novembre 2001, N. 23573. In Caso di sinistro stradale alla casalinga va risarcito anche il danni patrimoniale;
-
Az olasz magánbiztosítási törvénykönyvről szóló, 2005. szeptember 7-i 209. sz. törvényerejű rendelet;
-
A Bíróság (második tanács) 2014. január 23-i ítélete (a Tribunale di Tivoli (Olaszország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Enrico Petillo, Carlo Petillo kontra Unipol (C-371/12. sz. ügy);
-
Burgerlijk Wetboek (1992) (A holland Polgári Törvénykönyv);
-
Bürgerlisches Gesetzbuch (A német Polgári Törvénykönyv);
-
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II);
Internetes hivatkozások:
http://www.nbs.sk/_img/Documents/_PUBLIK_NBS_FSR/Biatec/Rok2014/092014/03_biatec_14-09_fekete.pdf; letöltés ideje: 2015.október 3. (8:28)
http://www.bdf.hu/btk/flli/romanisztika/OKTATSARS%20DOCENDI/TANANYAG OK%20(OKTAT%C3%93%20SZERINT)/ANTONIO%20SCIACOVELLI/TRADUT TORI%20INTERPRETI/analisi%20del%20testo/sulle%20societ%C3%A1%20econo miche.pdf; letöltés ideje: 2015. október 17. (13:27);
http://midra.unimiskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf;
letöltés
ideje: 2015. október 18. (14:39);
www.gubazoltan.hu/file/30/nem-vagyoni-kar.doc; letöltés ideje: 2015. október 5. (10:41); 66
http://www.kontakthuman.hu/blog/gepjarmu-felelossegbiztositas-szabalyozasanakkialakulasa; letöltés ideje: 2015. október 23. (13:03);
http://www.borsodivadasz.hu/attachments/Barta_Judit_Vadaszhato_allat_altal_okozot t_kar_eloadas.pdf; letöltés ideje: 2015. október 31. (10:25);
http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-biztositasi-szerzodesekrol-szolo-reszerol-interjutakats-peter-biztositasi-szakemberrel/2320; letöltés ideje: 2015. november 1. (15:03);
http://www.biztositasiszemle.hu/cikk/hazaihirek/szabalyozas/kgfb_vadkarra_az_allam _nyitott_a_javaslatra.4963.html; letöltve: 2015. november 3. (9:43);
http://www.biztositas.hu/Hirek-Informaciok/Biztositasi-szemle/2008oktober/nemvagyoni-karterites-szabalyozasa.html; letöltés ideje: 2016. február 20. (18:35);
XIII. AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumon 2014. november 28-án elhangzott felhasznált előadások:
http://www.aidahungary.org/wp-content/uploads/2014/12/Dima_HU.pptx
http://www.aidahungary.org/wp-content/uploads/2014/12/Landini_Sara_HU.pptx
http://www.aidahungary.org/wp-content/uploads/2014/12/Van_Dijk_HU.pptx
http://www.aidahungary.org/wp-content/uploads/2014/12/Szab%C3%B3_Sz_HU.pptx
67
Köszönetnyilvánítás Jelen szakdolgozat elkészítésében nagy segítségemre voltak Dr. Barta Judit egyetemi docens, valamint Dr. Újváriné Antal Edit egyetemi adjunktus. Köszönet tapasztalataik, meglátásaik és iránymutatásaik átadásáért!
Miskolc, 2016. február 26.
………………………………………
68
Szerzői jogi nyilatkozat Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy benyújtott szakdolgozatom kizárólag saját, önálló munkám. A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzétett gondolatok és adatok eredeti lelőhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul feltüntetem.
Miskolc, 2016. 02. 26.
Név: Čertický Mário Neptun kód: B89ZXM Aláírás:…………………………………..
69
