XI.
ANNALES MU S EI NATIONALIS HUNGARICl.
1913.
A ROZSNYÓI WOLNYNRÓL.1 Dr.
FRANZENAU
AGOSTON-IÓI.
(Y. tábla.)
ÜBER DEN WOLNYN VON ROZSNYÓ. Yon
Dr.
A.
FRANZENAU.
(Tafel V.) A gömörmegyei Betléren, illetőleg helyesbítve Rozsnyón 2 talált barytnak « wolnyn »-typusán . az előforduló kristályalakokat S C H R A U F 3 és 4 S Z E C S K AY határozták meg. E lelőhelynek itt szóvá teendő kristályait egy limonit-darabról fejtettem le, mely alaktalan, zsírfényű, fehér kvarczot vagy helyenként fellépő barna színű csillámot takar. A kristályoknak a felületét ritka esetben finom kalczitréteg borítja. A kristályok átlátszók és vagy színtelenek, vagy kissé sárgás színűek. Orientálásukra vonatkozólag megjegyzem, hogy a főhasadási lapot bázisnak, a prizmás hasadási lapokat pedig függélyes prizmának tekintem, még pedig az utóbbit olyan helyzetben, hogy annak az (110: lTO) szöge a prizmának valódi tompa szöge legyen. Ilyen felvétel mellett erről a termőhelyről származó kristályokra a SzÉcsKAY-tól megállapított a:b:c=
1'226346: 1 : 1-610916
1 Előterjesztette a szerző a M. Tud. Akadémia mathematikai és természettudományi osztályának 19 H november 18-án tartott ülésén. 2 SCHMIDT SÁNDOR : Muzsaji Wolnyn. (Természetrajzi Füzetek. 1879. III. p. 13.) SCHRADF A L B E R T : Krystallographisch-optische Untersuchungen über die Identität des Wolnyn mit Schwerspath. (Sitzungsberichte der mathematisch-naturwissenschaftlichen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften. Wien. 1860. XXXIX., p. 286.) * ÖZÉCSKAY ISTVÁN : Kristálytani vizsgálatok a betléri Wolnynon. (Értekezések a természettudományok köréből. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1876. VU. köt. I X . sz.)
104
D:- J. C. H. DE MEIJERE
tengelyarámi: átszámítva, az a:b:c
= 0-81543: 1 :1'31359
értékeket kapjuk. A vizsgált kristályoknak kifejlődése nagyjából a rozsnyói typusnak felel meg, csakhogy a kombinácziók összetételében anyagomnál jóval több alak vesz részt, mint az eddig ismerteknél és az egyes formák lapjainak felületi nagysága a leirottakétól elütő arányokat mutat. így kristályaimnál a (001J és ( i l l ) alakoknak lapjai aránylag kicsinyek; a rendesen kicsiny lapú (113] és {100} mindkét kristálynál, a (Oil} és {114} pedig az egyiknél igen nagy felületüek. A kristályaimon megállapított összes formák az alábbiak : {100} {010} {001} {210} {110} {130} {102} {011} {012} {013}
oo Poo oo / ' o o 0P ooP2 oo P oo P 3 1 2 Poo 1 1
2 /3
Poo Poo Poo
{114} {113} {111} {234} {4.7.10} {124} {122} {137} {133} {146} {.1.12.14}
1
iP
1
sP P 3 3 4 P 2 7 7 10 P 4 1 2 P2 P2 3 7 P3 P3 2 3 P4 6 7 P 12.
Ezek közül az {lOO}, {010}, (OOl}, {210}, (llO), {130}, {102}, {011}, (012], (114], { 1 1 3 ] , { i l l ] és{l22) a rozsnyói anyagon már ismertek voltak. Más lelhelyű wolnynon meghatároztattak a (013], (124] és (146] alakok. A barytnak sajátos formái, de a wolnynon most első izben megállapítottak az (137] és (133}, míg a wolnynra és barytra egyaránt újak a (234}, (4.7.10} és {1.12.14}. A felsorolt alakoknak a kristályokon való előfordulására nézve a következőket tapasztaltam : Az I-el jelölt 2 - 3 "^-nél valamivel szélesebb és majdnem 1 m f n vastag kristályon (Y. tábla, 1. ábra) a kialakult formák az {100} o o P o o {010} oo P o o {001} 0 P {210} o o P 2 {110} oo P {130} oo P 3 {102} ' s P o o {011} Poo {012} 1 a P oo {013} 1 3 P O O
A
ROZSNYÓI
{114} {113} {111} {124} {122} {133} {146} {1.12.14}
WOLNYNROII.
105
UP 3 P P Va P 2 P2 P3 •/» P 4 1
0/7
Pl2,
a Il-vel jelölt hasonlóképen színtelen, átlátszó, 2'Ö m{m széles és majdnem 1 m/m vastagon (Y. tábla, 2. ábra) pedig az J {100} oo 7 oo {010} oo jPoo 0P {001} {210} 0 0 P 2 {110} oo P {130} oo P 3 {102} 1/2 P OO {011} P OO {012} 1 2 P OO {013} 1/'3 Poo {114} \/4 P {113} Vs P p {111} 3 {234} Vi P ,i {4.7.10} 7/i0 P V i {122} P2 3 {137} iP3 P3 {133} {146} Vs Pi {1.12.14} 6 7 P 12.
A kristályformák kifejlődésére nézve megfigyeléseim a következők : A nagy dimenziójú [lO0]-nak lapjai a főtengely irányával párhuzamosan mind a két kristályon rostosak, mely körülmény tündöklésüknek hátrányára van. A [010]-nak keskeny és a (OOlj-nek kicsiny lapjai elég jól fénylenek. A prizmák közül a főtengelylyel párhuzamosan rostos s így kevésbbé jól reflektáló [210] kristályaimon majdnem akkora, mint az igen fényes és sima nagy lapú [110], Az [130]-nak lapjai keskenyek, de erős fényűek. A nagyobb lapú {102] macrodoma, mely szintén mindkét kristálynak sajátja, mint azt a rozsnyói anyagot vizsgáló szerzők is említik, fényes lapú. E lelőhelyű anyagon eddig a [Oll] brachydoma gyér előfordulásúnak, némelykor érdesnek és kis felületűnek van leírva. Kristályaimnál az alak a tetőzök között egyike a nagyobbaknak, sőt az I-vel jelölt egyénen
106
D:- J. C. H. DE MEIJERE
a legnagyobb lapú, a mellett igen sima s így kitűnően tükröző. A {012} az I-el jelölt kristályon igen apró, a másiknál csíkformájú lappal van kifejlődve. Helyzete több rajta átvonuló öv által teljesen biztosítva van. Ugyanezen megjegyzések vonatkoztathatók a brachydomák harmadikára, az előbbinél valamivel nagyobb lapú [013] -ra is. A fősorhoz tartozó pyramisok között az (114] alak az I-el jelölt kristálynál nagy és erősen tükröző, a II-vei jelöltnél keskeny lapú. A legnagyobb tetőző lapokból valók az [113]-hez tartozók, melyek közül egynémelyik a vízszintes éllel párhuzamosan rostos. A rostok nélküli lapok igen fényesek. Az [111] alappyramis lapjai az I-el jelölt egyénnél kicsinyek, a II-vel jelöltnél kettő nagy, kettő kicsiny. Valamennyi azonban kitűnően tükrözik. Az ezeken k'viíl észlelt alakok mind brachypyramisok. Ezekből a [234] a II-vel jelölt egyénen keskeny lappal jelenik meg, a (Ï11) és (012) lapok által képezett élt párhuzamosan tompítva. A helyzete az [113:012] övben és az (113): (234) mért szög teljesen biztosítja előfordulását. Az említett övben a kristályon fekszik még a [4.7.10) pyramis két keskeny lapja is. Az alak biztosítására helyzete az övben és az (113):-(4.7.10) mért adat volt irányadó. Négy keskeny lappal kifejlődve találtam az I-el jelölt kristályon az {124} alakot. A lapok nem teljesen simák. Fekvése az [113:011] övben és a (011): (124) szög nagysága voltak az előfordulását biztosító adatok. Az [122] alak, mind a két kristályon nagy, de kissé domború lapokkal van kifejlődve. Helyzetét az [100:011] és [010:102] övek megállapítják. A II-vel jelölt kristályon az [113:012] övben fekszik a két csíkformájú lappal kialakult {137] alak. Az említett öv és a megmért (113): (137) szög járultak a megállapításához. A két kristály közös alakjai közzé tartozik az [123] keskeny lapú forma. Meghatározására szolgált fekvésének felismerésére az [111:011) és [010: 113] övekben. Keskeny csíkformájú lappal megjelenik az I-vel jelölt kristályon négy esetben, a II-vel jelölten egy esetben az [146] piramis, mely egyrészt a [102:012], másrészt az [ 1 0 2 : 0 1 1 ] övekben fekszik. Az I-el jelölt egyénen négy, a II-vel jelölten egy lappal előfordul az {1.12.14} alak. A lapok igen keskenyek. Az alak positióját meghatározza fekvése az [ 1 0 2 : 0 1 1 ] övben és a mért (011) : (1.12.14) szög. A következő összeállításban a két kristályon mért és SzÉcsKAY-tól megállapított tengelyarányra vonatkozó számított hajlásokat, a mért élek számának (n) megjelölésével közlöm :
A ROZSNYÓI
Szögjelzések (210) (110) (130) (110) a io) (ni) (113) (111) (111) (113) (011) (011) (011) (lOOj (102) (011) (011) (011) (011) (011) (113) (113) (102) (111) (100) (113) (113) (100) (111) (111) (111) (122) (111) .111, (010) (010) (113) (110) (102) (102) (102) (102) (122) (210) (111) (113) (113)
(110) (010) (010) (110) (111) (001) (001) (114) (ÏÏ1) (113) (012) (013) (001) (102) (Ï02) (1.12.14) (146) (124) (113) (102) (102) (111) (111) (Oil) (113) (013) (113) (111) (122) (113) (Oil) (Oil) (111) (111) (133) (113) (1Ï3) (102) (114) (012) (146) (122) (110) (111) (113) (137) (012)
I. kristály Mérések n 17° 1 '6 4 50 50'2 3 22 17'8 3 2 78 11' 25 43'2 3 64 1S'2 3 34 41'2 4 36 38'8 3 128 38'5 1 69 18'5 2 19 21' 1 29 11'5 2 52 43'5 2 2 51 10' 77 39' 1 4 5 50' 16 8'9 4 26 26'9 5 38 28'1 4 61 55'9 4 23 28'5 4 62 32'7 4 39 5'9 3 63 26 52 45 18
49'8 4 11'5 4 23' 2 34'7 2 15'2 2
44 12'2 25 57' 88 37'7
2 2 2
40 59'5 3 69°14'1 4 42 5'7 2 61 4'2 3 3 23 31' 49 44'5 1 63 48' 3 3 81 13' 37 42'2 3
WOLNYNRÓL.
II. kristály Mérések n 17° 1'5 3 50 52'2 2 22 15' 2 1 78 18' 25 43'2 4 64 17'4 4 34 33'7 3 36 59'2 2 128 34'7 2 69 5' 1 19 15'5 2 28 59' 1 52 41'5 2 51 8 ' 8 2 77 46'5 1 1 6 30' 16 34'5 1 38 61 23 62
26' 46'5 30'5 38'
1 1 1 1
79 1'5 1 63 55'2 2 2 26 4' 52 8' 1 45 39'4 4 18 16'2 2 26 28'7 1 44 IS'9 4 26 2'5 2 88 24'5 1 1 69 21' 1 40 53' 68°58'5 2 42 5' 1
30 75 15 28
30'5 3 3 22' 22'2 2 13'3 3
Számított értékek 17° 0'48" 50 48 19 22 14 2 78 23 22 25 41 31 64 18 29 34 43 1 36 40 58 128 36 58 69 26 5 19 25 20 29 4 19 52 43 8 51 9 0 77 42 0 6 8 52 16 9 31 26 39 1 38 20 50 61 51 11 23 30 21 62 38 9 39 7 48 79 1 1 63 48 29 26 11 31 52 23 2 45 42 9 18 17 27 26 16 49 44 17 51 26 0 24 88 35 42 69 25 48 40 49 47 68°54'18 42 11 24 60 54 15 23 45 45 49 23 14 63 53 45 81 26 9 37 39 6 30 29 31 75 20 27 15 48 18 27 47 41
108
D:- J. C. H. DE MEIJERE
I. kristály Mérések n
Szögjelzések (113):(4.7.10) (113) : (234) (113) : (2Î0)
II. kristály Mérések n 54 43'2 2 59 34' 3 74 9/2 3
Számított értékek 54 42 57' 59 30 55 74 10 2
egy Wolfsteinról származónak vélt stufát írt le, a melyen a wolnyn-kristályok limoniton ülnek, mely utóbbinak alzatát fehér zsírfényű kvarcz és sárgás színű csillám alkotja. Miután ez a leírás teljesen reá illik az én ásványpéldányomra, továbbá a két darab kristályainak kifejlődése is nagyban egyezik, nemkülönben egyes MIERS-től a wolnynon meghatározott új kristályformák anyagomon szintén megtaláltattak, valószínű az a feltevés, hogy ama kétes lelőhelyű, MiERS-től leírt ásványelőfordulás rozsnyói származású lehet. S Z E C S K A V a betléri wolnynt tárgyaló munkájához csatolt I I I . táblán a tőle talált kristályformáknak a QuENSTEDT-féle projectióját adja, de tekintettel arra, hogy az alakoknak egy része azon nem a valóságnak megfelelően van reá vezetve, a mennyiben például az általa választott felállítás mellett a {010}, ( i l l } és {113}, vagy pedig az { i l l } , {102}, {113}, {l 10} és (012] formák szerinte öwiszonyban állanának, ellenben az í 110}, [ i l l ] , {113} és (001} mint egy övet képezők ezt nem mutatják, további félreértéseknek elejét veendő, ugyanezt a projectiót az Y. tábláak 3. ábráján helyesbítve közlöm. Továbbá még azt is felemlítem, hogy a nevezett munkának 26. lapján és az ezzel járó, az I. táblának 13. ábráján közlött kristályrajzokon a 0(102} lapnak metszése az /(I13}-éval a c{00l} lap felé nem széthajló, hanem összehajló vonalakat eredményez. A vizsgált anyag átengedését S Á V E L Y D E Z S Ő , akadémiai festő úrnak, azt a szívességet pedig, hogy méréseimet a budapesti tudomány-egyetem ásvány-kőzettani intézetben végezhettem, dr. K R E N N E R J Ó Z S E F egyetemi tanár úrnak köszönöm. MEERS1
An dem bei Betlér, resp. richtiggestellt bei Bozsnyó im Komitate G ö m ö r 2 gefundenen Baryttypus «Wolnyn» bestimmten die auftretenden Krystallformen S C H R A U F und S Z É C S K A Y . 4
1
MIERS
H.
A.
: Cerussit von La Croix. (Zeitschr. für Krystall. und Mineral.
1882. VI. p. «00.) 2
SCHMIDT
ALEXANDER
: Wolnyn von Muzsaj. (Természetrajzi Füzetek.
1S79.
III. p. 75.) S C H R A U F A L B E R T : Krystallographisch-optische Untersuchungen über die Identität des Wolnyn mit Schwerspath. (Sitzungsber. der math, naturwiss. Classe der kais. Akad. der Wissenschaften. Wien. 1S«0. XXXIX. p. 286.) 4 S Z É C S K A Y I S T V Á N : Krizstálytani vizsgálatok a betléri Wolnynon. (Értekezések
ÜBER
DEN
W0LNYN
VON
109
ROZSNYÓ.
Die in der gegenwärtigen Arbeit bebandelten Krystalle dieses Fundortes wurden von einem Limonit-Stück abgelöst, welches formlosen, fett glänzenden weissen Quarz oder stellenweise auftretenden braunen Glimmer umhüllt. Die Oberflächen der Krystalle deckt in einigen Fällen eine dünne Calcit-Schichte. Die Krystalle sind durchsichtig und entweder farblos oder etwas gelblich gefärbt. Was ihre Orientierung anbetrifft, so sei bemerkt, dass die Hauptspaltungsfläche als Basis gedeutet wird, die prismatischen Spaltflächen als vertikale Säule und zwar letztere in der Stellung, dass ihr (110) : (lTO) Winkel der wahre stumpfe Prismenwinkel wird. Bei solcher Annahme erhalten wir aus dem von S Z É C S K A Y für die Krystalle von Rozsnyó bestimmten Axenverhältniss c i : b : c = 1 -226346: 1 : 1-610916 nach Umrechnung die Werthe a : b:c = 0*81543: 1 : 1-31359. Der Habitus der untersuchten Krystalle entspricht im Grossen und Ganzen jenem von Rozsnyó, nur, dass an meinem Material an der Zusammensetzung der Kombinationen sich weit mehr Formen betheiligen, als es bei den bis jetzt bekannten der Fall war, und dass die Grössenverhältnisse der Flächen eine andere ist, als an den schon beschriebenen. So sind die Flächen der Formen (001} und ( i l l ) verhältnissmässig klein; die gewöhnlich kleinflächigen Formen (113} und (lOOj sind bei beiden Krystallen, (011} und (114} bei einem Krystall mit grossen Flächen vorhanden. Sämmtliche an meinen Krystallen bestimmte Formen sind : oo
P o o
oo
/'oo
li GO
0 P o o P Z oo
P
oc 1
2
{114} {113} {111}
PS Poo Poo
1
s
Poo
1
3
Poo
{4.7.10} {124} {122} {137} {133} {14«} {1.12.14}
1
4
1
3
P P P
'-Y-'
{100} {010} {001} {210} {110} {130} {102} {011} {012} {013}
« 4 P 3 , 7
10 P -
1
Í
4
P2 P l
3
7
P 3
3 4 - r> i2 P
1
5
3 P
a természettudományok köréből. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1S7C». VII. küt. IX. szám.)
110
D:- J. C. H. DE MEIJERE
Yon diesen waren am Material von Rozsnyó schon beobachtete {100}, [010}, {001}, {210}, {110}, {130}, {102}, {Oll}, {012}, {114}, (113}, (111} und (122}. Am Wolnyn anderer Fundorte bekannte Formen sind (013}, {124] und (146}. Dem Baryt angehörige, aber am Wolnyn zuerst nachgewiesene sind {137] und (133], für den Wolnyn und Baryt gleichzeitig als neue Formen wurden bestimmt {234}, (4.7.10] und {1.12.14}. Über das Vorkommen der angeführten Formen an den Krystallen kann berichtet werden, dass der mit I. bezeichnete farblose, durchsichtige, etwas mehr als 2 - 3 breite und beinahe 1 mjrn dicke Krystall (Tafel V., Fig. 1.) die Formen zeigt: {100} o o Poo {010} o o Poo {001} 0P {210} ooP2 {110} o o P {130} oci'3 {102} V ä p O O Poo {011} {012} V i Poo {013} 1 3 Poo 4 P {114} {113} V'3 P {111} p {124} V s P2 {122} P2 {133} P3 2 {14(j} /3P4 {1.12.14} «/7^12, 1
der mit IL bezeichnete gleichfalls farblose, durchsichtige, 2 - 5 7%, breite und beinahe 1 ^ dicke Krystall (Taf. V. Fig. 2.) hingegen : {100} ooPoo {010} oo Poo {001} o P {210}
ooP2
{11U} {130} {102} {011} {012} {013} {114} {113} {111}
oo P oo P3 Va Poo Poo 'sPoo UPoo V* P Vs P P
115 ÜBER
DEN
W0LNYN
{234} {4.7.10}
ROZSNYÓ.
3 7
/4 P 3 2 10 P l / i
Pu2 /7 P 3
{122} {137} {133} {14(3} {.1.12.14}
VON
3
P3 s P4 8/7-P12.
2
Die Ausbildung der Krystallformen betreffend, wurden folgende Beobachtungen gemacht. Die grossen Flächen von (lOüj sind an beiden Krystallen in der Richtung der Hauptaxe gerieft, welcher Umstand auf ihren Glanz nachträglich wirkt. Die schmalen Flächen von ÍOIO], wie auch die kleinen von [001 ] glänzen sehr gut. Von den Prismen reflektiert die mit der Hauptaxe parallel geriefte Form [210} an den Krystallen weniger gut, als die beinahe ebenso grosse, sehr glänzende und grossflächige {HO}. Die Flächen von [130} sind schmal, aber stark flimmernd. Das mit grösseren Flächen zur Ausbildung gelangte [102} Macrodoma ist ebenfalls beiden Krystallen eigen. Es ist, wie dies die bisherigen Bearbeiter des Rozsnyóer Materials erwähnen, glänzend. Das {011} Brachydoma war bis jetzt als seltenes Vorkommen am Material dieses Fundortes bezeichnet. Die Flächen wurden öfters als rauh mit kleinen Dimensionen auftretend erklärt. Bei meinen Krystallen gehört diese Form dem entgegen, zu denen mit grösseren Flächen, ja sogar bei den mit I. bezeichneten Individuen ist dieselbe die grösste unter den Terminalformen. Ihre Oberfläche ist glatt und besitzt ausgezeichneten Glanz. Die Form (012} ist an dem mit I. bezeichneten Krystall sehr kleinflächig, beim anderen fein leistenförmig ausgebildet. Ihre Lage ist als Kreuzungspunkt mehrerer Zonen fixiert. Die auf die Form {012} gemachten Bemerkungen beziehen sich auch auf das dritte der Brachydomen, auf {013}, dessen Flächen etwas grösser sind, als bei den früheren. Ihre Oberflächen sind rauh. Die zur Hauptreihe der Pyramiden gehörende I orm [114} ist an dem mit L bezeichneten Krystall durch grosse Flächen vertreten, an dem mit IL bezeichneten schmalflächig. An beiden Krystallen gehört die Form [113} zu den mit grossen Flächen entwickelten. Einzelne dieser sind horizontal gestreift. Die glatten sind sehr glänzend. Die Flächen der Grundpyramide {111J sind bei dem Individuum I. klein, bei dem mit II. bezeichneten in zwei Fällen klein, in ebenso vielen gross. Sämmtliche reflektiren ausgezeichnet. Die ausserdem vorhandenen Formen sind alle Brachypyramiden.
112
D:- J. C. H. DE MEIJERE
Von diesen wurde [234] an dem mit II. bezeichneten Krystall mit schmaler Fläche angetroffen und gefunden, dass sie die durch die Flächen (Ï11) und (012) gebildete Kante parallel abstumpft, Ihre Lage bestimmt die Zone [113:012 und der gemessene Winkel (113): (234). An demselbem Krystall, in derselben Zone, wurde auch das Vorkommen zweier Flächen von (4.7.10) konstatiert. Zur Bestimmung der Form diente die Kenntniss der Lage in der erwähnten Zone und der gemessene Wert von (113) : (4.7.10). Lie F orm (124} kommt an dem mit I. bezeichneten Krystall vor und ist mit vier Flächen entwickelt. Die Flächen sind nicht ganz eben. Zur Sicherstellung dieser Form diente die Kenntniss der Lage in der Zone [113:011] und die Grösse des Winkels (011) :(124). Die Form [122] tritt an beiden Krystallen mit grösseren, aber etwas konvexen Flächen auf. Ihre Lage in den Zonen [100:011 und [010:102 bestimmt sie genügend. An dem mit II. bezeichneten Krystall liegt in der [113:012 Zone, durch zwei streifenförmige Flächen vertreten, die Form (137). Der gemessene Winkelwert (011): (137) und die erwähnte Zone ergeben ihre Position. Zu den gemeinsamen Formen beider Krystalle gehört die schmalflächige {133). Ihre Lage bestimmen die Zonen 111:011] und [010: 113;. Die Form (146) ist mit vier streifenförmigen Flächen an dem mit I., mit einer bei dem mit II. bezeichneten Krystall zur Ausbildung gelangt. Sie gehört einerseits der Zone [T02 : 012], anderseits [102 : Ol 1 an. An dem mit I. bezeichneten Krystall ebenfalls mit vier, an dem mit II. bezeichneten mit einer Fläche wurde die Form (1.12.14) beobachtet. Die Flächen sind sehr schmal. Der gemessene Winkel (Ol 1): (1.12.14) und die Lage der Flächen in der Zone [102:011] bestimmen die Position dieser Form. Die an den zwei Krystallen gemessenen, ferner die aus dem von S Z E C S K A Y bestimmten Axenverhältniss berechneten Winkelwerte, wie auch die jeweilige Anzahl der gemessenen Kanten (w) sind auf pag. 107 und 108 des ungarischen Textes mitgeteilt. 1 MIERS beschrieb eine mutmasslich von Wolfstein stammende Stufe, bei welcher die Wolnynkrystalle auf Limonit sitzen, dessen Unterlage weisser, fettglänzender Quarz und gelblicher Glimmer bilden. Da diese Beschreibung in allen Punkten auf meine Bozsnyóer Stufe passt, ausserdem die Entwickelung der Krystalle von beiden Stücken im grossen Ganzen 1
MIERS
H.
1882. VI. p. 600.)
A.
: Cerussit von La Croix. (Zeitscbr. für Krystall. und
Mineral.
ÜBER
DEN
WOLNYN
VON
113
ROZSNYÓ.
dieselbe ist und einige von M I E R S zuerst am Wolnyn bestimmte Krystallformen auch an meinem Material vorkommen, liegt die Annahme nahe, dass das von M I E R S beschriebene Mineral zweifelhafter Provenienz eigentlich ebenfalls Rozsnvóer Ursprungs sein dürfte. In der die Wolnyne von Betlér behandelnden Arbeit von SZÉCSKAY ist auf Taf. 3. die QUENSTEDT'sche Projektion der von ihm angetroffenen Formen gegeben ; nachdem aber ein Teil derselben unrichtig eingetragen ist, so dass z. B. nach seiner angenommenen Aufstellungsweise der Krystalle die Formen {010}, [ i l l ] und I i 13}, oder aber { i l l } , {102}, {113], {l lo] und {012} im Zonenverbande stehen, demgegenüber der Zonenverband von [110], [ i l l ] . [113] und [001] nicht zum Ausdruck gelangen, linde ich es für notwendig das Bild der Projektion auf Taf. Y. Fig. 3. richtiggestellt wiederzugeben. Ferner sei noch erwähnt, dass das in derselben Arbeit auf p. 20 des Textes und das dazugehörige auf Taf. I. Fig. 13. abgebildete Krystallschema die Kombinationskanten der Flächen 0 [102] und /"[113] fehlerhaft zeigt, indem die Linien gegen c [OOl ] in Wirklichkeit nicht divergieren, sondern konvergieren.
Annales
Musci Nationalis
Hungarici.
AI
8
