A róvásírás A rovásírás legfőbb elemeit a magyarság a honfoglalás előtt, a keleti szállásterületeken sajátította el. Őseink hosszú ideig a Fekete-tengerig kiterjesztett nyugati türk, majd a Kazár Kaganátus területén éltek, így bőven volt lehetőségük elsajátítani ezt a különleges írásmódot. Sokat elárul a magyar rovásírás eredetéről az is, hogy mind az "ír", mind a "betű" szavunk türk eredetű. A jeleket leggyakrabban négy oldalán sima botra rótták. A botot balkézben fogva a jobb végén kezdték a rovást balra haladva, így ez a rovásírás iránya. A betűalakot nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a betűket rótták, hogy a sor jobbról balra haladt, hogy a magánhangzókat csak ritkán írták ki, s leginkább akkor, ha azok hosszú magánhangzókat jelöltek. Ez a sémi íráscsaláddal való rokonságra utal. A magyar rovásírás a X. és XV. század folyamán jelentősen átalakult. Előbb kapcsolatba került a szláv, majd pedig a latin írással. Írásunk kálváriája a kereszténység felvételével kezdődött. A régi pogány írásjeleket üldözni kezdték, így a rovásírás visszaszorult, hanyatlani kezdett. Tudunk olyan vatikáni rendelkezésről is, amely előírta, hogy a magyarok, a székelyek s a hunok által használt régi magyar betűk, a jobbról balra való írás helyett csak a latin betűket szabad használni, a papoknak a pogány írást büntetés terhe mellett tanítani nem szabad, a pogány betűs feliratokat pedig egyenesen meg kell semmisíteni. Az írástörténetnek két bölcsője van, a Kárpát-medence és a Közel-kelet, Mezopotámia központtal. Az írástörténetben igen fontos szerepet játszik a Kárpát-medence ősi íráskultúrája, elsősorban az erdélyi tatárlakai és tordosi ókori írásokkal. A következőkben lássuk a legfontosabb régi, illetve újonnan felfedezett róvásírásos emlékeket: A tatárlakai lelet Az erdélyi Tatárlakán 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész hamuval telt gödör fenekén 26 agyagszobrocskát, 2 kőfigurát egy tengeri kagylóból készült karperecet, két rajzos agyagtáblácskát és egy képírásos agyagkorongot talált. Vlassa észrevette, hogy a jelek feltűnően hasonlítanak a Kr.e. IV. évezred végének sumér képírására. A leletek világszerte nagy feltűnést keltettek, mivel a C14 radiokarbonvizsgálatok szerint 6500 év körüli írások, melyek az eddig legrégibbnek tartott mezopotámiai Uruk városából előkerült sumér írásnál mintegy ezer évvel korábbiak. A vizsgálatok szerint a korong helyi homokos agyagból készült, és a jelek bekarcolása után került kiégetésre. A korongot egy vízszintes és egy függőleges átló négy mezőre osztja. Minden mezőben képjelek láthatók. A korong az átlókkal a magyar rovásírás egyik F jelváltozatát ábrázolja, mely nem más, mint a "napforgó" ősi írásos képjele. Feltűnő, hogy a négy részre osztott korong 10 képjele közül 6 a magyar rovásírás jelével alakilag megegyezik. Ezek: Z, Ny, Gy, B felett fekvő alakban a P, a karika rovásírásunk egyik Ly jelváltozata. Ezen jelek a sumér képírásban mind megtalálhatók. A kettős kereszt a magyar Gy, kiscímerünkben a gyulák (vezéri méltóság) névmonogramja. A sumér címerben a jogarnak, fából készült uralkodói botnak írásos képjele, jelentése Pa. Nem véletlen, hogy a két címer jelábrázolása, azaz történeti mondanivalója azonos. A tordosi lelet A Kárpát-medence ősi írásbeliségének másik fontos bizonyítéka az első magyar régésznő Torma Zsófia által 1857-ben a Tatárlakától kb. 20 km-re levő Tordos határában talált írásos agyagkorongocskák és cserépdarabok. A kb. 11000 db, megközelítőleg 4500 éves cseréptöredék és korongocska, amelyekben különböző ábrák és írásnak tűnő jelek is láthatók, köztük ékírás jellegű, képírásos és zömében lineáris, azaz vonalas írások. Ez utóbbiak között a tatárlakaihoz hasonlóan rovásszerű és számrovás jellegű jelek is találhatók, melyek közül több, mint tíz a magyar rovásírás jeleivel alakilag is megegyezik. A tordosihoz 1
hasonló írás nyomaira bukkantak a régészek a Balkán térségben is, így Karanovoban, Sitovoban, Vincán, Gardisnicában. Ezek a leletek a tordosi íráskultúra egyenes folytatásai. A leletanyaggal több neves írástörténész is foglalkozott, egyértelműen megállapítva a krétai-mezopotámiai kapcsolatokat. A konstantinápolyi felirat A feliratos emlék színhelye a Követek Háza. Szelim Szultán II. Ulászló király követeit hét évig visszatartotta Isztambulban, s a követség egyik tagja, Székely Tamás, a Követek Háza istállójának falára rovásírással véste föl a sorsukról szóló üzenetet. Az épület 1865-ben leégett, ekkor a felirat is megsemmisült, de szerencsére még 1553-ban itt járt Dernschwam János, s ő lemásolta, így megmentette a szöveget a pusztulástól. A nikolsburgi ábécé Csak találgatni lehet, hogy került a székely ábécé az osztrák birodalomhoz tartozó Nikolsburg várkastélyba, a Dietrichstein hercegek könyvtárába. A hercegi könyvtár 1930-ban Svájcba került, s ott az egészet eladták. A hezerni árverésen az ősnyomtatványt, aminek a hátsó hártyavédő levelén voltak találhatók a székely betűk, az Országos Széchenyi Könyvtár megvásárolta. A hártyalevél kéziratos lapjára az van írva, hogy itt következnek a székelyek betűi, a latin szöveg szerint a "Litterae Siculorum" negyvenhét jelből álló betűsor. A Marsigli-féle naptár Ennek sem maradt meg az eredetije, hanem csak Luigi Fernando Marsigli olasz hadmérnök másolata mentette meg az utókornak. Marsigli, mint a császári csapatok tisztje részt vett Buda visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy kb. 1,5 méter hosszúságú farúd, fatábla, amely névnapokat és dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A jeleket 9 lapra másolta és egy öregember segítségével meg is fejtette. Marsigli később Bolognába távozott, ott is találtak rá a "naptárra". Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett. A nagyszentmiklósi aranykincs 1799-ben történt, hogy a Torontál megyei Nagyszentmiklóson a földesúr egyik jobbágya árokásás közben páratlan értékű aranykincsre lelt. A 23 edény közül egyiken görög betűkkel írt török nyelvű felirat látható, 14 darabon találunk rovásírásos feliratot és 8 maradt felirat nélkül. A rovásírás megfejtésével már sokan foglalkoztak, Csallány Dezső szerint a rovásfeliratok a köktörök rovásábécéből származnak, és több jelük rokonsága kimutatható a székely rovásírással. Győrffy György két megállapítása: a nagyszentmiklósi kincs a türk nomád állam utolsó hagyatéka és rovásfelirataink nyelvét az Árpád-házi királyok idején Magyarországon beszélt nyelvjárásokban kell keresnünk. Az énlakai templom felirata Az 1688-ból való rovásírásos feliratot a Székelyföld leírója, Orbán Balázs fedezte fel még a múlt században. Az írás a kis Udvarhely megyei község unitárius templomának egyik mennyezetdeszkáján található. A szöveg megfejtése: Georgyius Musnai Csak egy az Isten. A székelyderzsi téglafelirat Az unitárius templomban lévő téglába égetés előtt karcolta bele feliratát a készítő. A felirat 1431-ben készült, megfejtése: Miklóskántor papatya. A bonyhai református templom felirata Bonyha a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekszik, ma is nagyközség. A rovásírásos kő a templom déli falának átépítésekor került elő 1965-ben. Benczédi Albert lelkész ismerte fel a rovott jelek kivételes jelentőségét, ezért a föld mélyéből előbukkant faragott követ a toronytól számított második támpillérbe építette be. Ma is jól látható helyen van, mintegy 180-200 cm-re a földfelszíntől. A jelek a 14. Században kerülhettek a kőre, de nem kizárt a későbbi, például 15. századi keletkezés sem. Csallány Dezső is erre az időre teszi a keletkezését. A felirat elfogadható olvasatával még adós a szaktudomány. Lehetséges az, hogy 2
valamilyen más nyelvű (tehát nem magyar) felirattal állunk szemben. Mindenképpen azonosítható a felirat bal szélén lévő SZ (esetleg R), P, PT, valamint a száras S betű - ezek révén a székely rovásíráshoz kötődik. A jobb felső sarokban lévő két jel megfelelőjét a mezopotámiai képírásban találtuk meg, de a klasszikus görög ábécé delta hangjegyére is gondolni lehet. A berekeresztúri református templom Az első felirat a templom első emeleti, lőréssel ellátott "rekeszében" található, az ablaknyílás bal felöli felületén. Négy rovásjelből áll, elolvasása jobbról balra történik. A jelek olvasata BALG, azaz BALoG. Családnevet tartalmaz. Keletkezésének ideje az 1580-as évek eleje. Mind az olvasat, mind a datálás biztosnak látszik. Ugyanitt számos, e korból származó latin meg magyar nyelvű felirat is látható. Ugyancsak ablakmélyedésben, a már bemutatott felirat alatt újabb rovásemlék található. Elolvasása szintén jobbról balra történik. Jelentése PALéR (pallér). Tehát a kőművesmester, vagyis a pallér örökítette meg nevét, illetve foglalkozását a betűcsoportban. 1995-ben újabb berekeresztúri rovásfeliratra leltek. Ezúttal egy rendhagyó betűcsoportra találtak a templomtorony második emeleti, északi ablakmélyedésében. Négyszögletűre faragott kőre vésték rá a jeleket, valamilyen nagyon éles szerszámmal. A már ismert betűk mellett jónéhány ismeretlen jel és betűösszevonás tanúskodik a hangcsoport különleges voltáról. Fölvethető annak a lehetősége, hogy nem magyar nyelvű szöveget tartalmaz, vagy talán azt sejteti, hogy Erdélyben nem csupán egyfajta rovásábécével írtak. A vadasdi vésett rovásjeleket tartalmazó deszka Jelenleg istálló ajtókeretéül szolgál, két magyar (azaz latin betűs) monogramot tartalmaz. A mostani házigazda, Madaras Lajos visszaemlékezése szerint a CS K betűk Császár Károly nevét takarják, aki az édesapjának volt a cselédje, a szolgája. A T J betűk pedig barátjának, Tóth Jancsinak a rövidített neve. A mostani istálló 1920-ban épült. Az egykori szolgák gyakran mondogatták, hogy a rovott jelek "ókori írást", "ókori Rovásírást" jelentenek, ők tehát még emlékezhettek az eredeti "székely írás" betűrendszerére. Monogramjaikat ezekre a régi jelekre írták rá. Valószínűnek látszik, hogy a deszka az előző, tehát az 1920 előtt készült istállóból való, s mostani helyére csak másodlagosan került. A homoródkarácsonyfalvi felirat Egy ottani templom helyreállítási munkálatai közben derült ki, hogy a már korábban is ismert, de megnyugtatóan máig sem értelmezett rovásfelirat sokkal régebbi, mint azt eddig feltételezték. A feliratos kő ugyanis az 1496-ra keltezhető késő gótikus templomtoronyba épült be, mégpedig úgy, hogy a betűk "fejjel lefelé" néztek. Érthető, hogy a kutatók is erre az időpontra datálták az írást. Mostanra viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a béllettöredék eredetileg egy elbontott román kori kapu része volt, és csak a templom átépítésekor került a toronyba. Következésképp valamikor a 13. zázad körül véshették bele a rovásos feliratot. A székelydályai református templom felirata 1993 és 1995 között került elő ez a monumentális külső felirat. A 9 méter hosszan elnyúló és 9-22 cm magas betűkből álló sort a templomhajó középkori vakolatába karcolták. A hosszú és több helyen sérült felirat megfejtése a jövő feladata lesz. Felfedezése arra inti a restaurátorokat, hogy a középkori vakolatrétegek még akkor is rejthetnek érdekességeket, ha rajtuk nincsen festmény. A felirat keletkezése talán 1400 körülire tehető, ugyanis ekkor történt meg az épület renoválása és a hajó külső és belső oldalainak falfestményekkel való díszítése.
3
A róvásírás betűjeleinek szimbolikája: Az "(e)sz" rovásjele - Szár, szál, száraz A rovásjelek legegyszerűbb, s egyben a legfontosabb alkotóeleme, 27 betűnk épül rá. Férfias elem. Varga Géza a szár szavunkat rendeli a jelhez. Megállapítása bizonyosan helyes, mert a szár a régi magyar nyelvben em csak növényi szárat jelent, hanem tart, kopaszt is (Szár László = Kopasz László, István király nagybátyja). A betű képe a szó mindkét értelmezését visszaigazolja. Az "a" rovásjele - Anya, Anyahita Anahita a szkíták termékenység istennője, Istenanya. Minden korban nagy tisztelet övezte, ismerték és tisztelték őt a görögök is Anaitisz néven. Az idők folyamán a jehez fűzött fogalom természetesen változhat is, más nyelvű népek más jelentéssel ruházhatták föl. Anahitát őseink Asszony vagy Boldogasszony néven tisztelték, szűznek tartották. Az "i" rovásjele - Isten Egyes kutatók a magyar Isten szót a hettita Íz-Ten, vagy a sumer Es-Tan (isten) szóból vezetik le. A szó valóban két ágra bontható, van rovásemlékünk, ahol csak a második szótag szerepel, ebben a formában: Hála legyen Tennek, hogy atta. Mind a hettita Íz-Ten, mind a sumer Es-Tan második szótagja teremtőt jelent, s a magyar nyelvben is az Isten egyik jelzője: Teremtő. Az "í" rovásjele Minden hosszú magánhangzóról elmondható, így az Í betűről is, hogy hangértékkel nem szerepelnek a régi ábécékben, bár formailag jelen vannak. Az Í betű ebben a formában az erdélyi nagy botnaptár J betűje volt.
Az "(e)m" rovásjele - Mell, emlő Egyes kutatók a "magas" fogalmat rendelik a jelhez, de ezt az "eM" betű alakjából nem lehet kikövetkeztetni. Mivel jeleink túlnyomó többsége az ember és a környező világ egymáshoz való viszonyát tükrözi, inkább a fenti fogalmi értékek illenek a betű formájához. Az "(e)t" rovásjele - Tám, tartó A betű formája a támasztó oszlopot idézi, világosan mutatja a forma a fogalmat. A T betűnkhöz hasonló jel van a sumer ékjelek között is, szintén "tám" fogalom értékkel. A régi építészet fontos elemei közé tartozik, szinte minden tornácnak ilyen tartóoszlopai voltak. Falvainkban ma is láthatjuk, sajnos, egyre ritkábban, ezeket a tornácos házakat, amelyeknek másik, fontos eleme a ZS betűnk Az "(e)d" rovásjele - Du Du a valószínűsíthető ősi magyar Isten hármas (Eneh - Du - Bél) egyik tagja. Du az Atyát jelenti az ősibb változatban. A dolog érdekessége, hogy a sumer jelkészletben a D betű fogalmi értéke a Dingir (tündér, csillag), de a későbbiekben az Isten nevek elé már "igazi" csillagot tettek, s a magyar ábécében is a csillag lett az Atya jele. Az "(e)j" rovásjele - Jó, folyó Jó szavunk nemcsak pozitív tulajdonságot jelöl, bensőséges viszony is kifejezhető vele. Pl. a régies Jó uram, Nagy Jó Uram, Jóisten szavaink ezt a viszonyt fejezik ki. A szó folyónevekben is fennmaradt, pl. Sajó, Berettyó (Beretjó). Az erdélyi nagy botnaptár rovója ezt a betűt használta a J és az l hang jelölésére is. 4
Az "(e)c" rovásjele - Celőke Varga Géza szerint a celőke nyílvesszőt jelentett a régi magyar nyelvben. A szó érdekessége, hogy megfogalmazza a funkciót is. Az első szótag a cél szavunkat rejti. Ha igaz, akkor ebben az esetben nem mi vettük át a németektől (zeil), hanem ők vették át tőlünk. A celőke szóban benne van a célba juttatás mikéntje is Az "(e)n" rovásjele - Nő, növény, növekedés, nedves A rovásjelek másik legfontosabb alkotóeleme, II betűnk épül rá. Nőies elem (gondoljunk csak a Hold fázisaira!). "Amikor meghajlítjuk e szárat, nem törik el, (ahogyan a növény szára se, ha szél hajlítja) - zöngésedik, lággyá válik, formája így a növényt idézi és a nőt, aki mikoron méhében az új életet hordja, eképpen növekedő, s a Hold is ilyen amint telik (...); a Hold a földi nedvesség úrasszonya. . ." (Molnár V. József) Az "e" rovásjele - Eleven A feltételezett "Eleven" fogalmat indokolja a kapcsolat a H betűvel (H=hal, halál), és az is, hogy ábécénk minden egyes mássalhangzójának segédhangja, vitathatatlanul a legtöbbet hasmált, s ezért a legfontosabb magánhangzó. Úgy is mondhatnánk, hogy jelsorunkat az élet, az elevenség hatja át Az "(e)r" rovásjele - Rész, rét Mindkét szó visszafelé olvasva is értelmes szót ad. A rét párja a tér, a részé pedig a szér (szérü, szer). Mind a négy fogalom a területtel kapcsolható össze. Számomra a "rész" értelmezés azért kedvesebb, mert ez az egyetlen betűnk, amelyet részletében is alkalmazunk, azaz csak az összekötö segédvonalat, az egésznek a részét írjuk ki, és nemcsak ligatúrában, önáIlóan is használhatjuk ebben a formában. Az "(e)cs" rovásjele - Csap, csapat, család A jel egyik lehetséges fogalmi értéke a család. Ez a fogalom nem állhat messze a valóságtól, hiszen a pusztai népek körében a családnak óriási jelentősége volt. A rokoni kötelékek sokkal többet jelentettek, mint ma. A jel eredeti formája valószínűleg négyzet, a négyzet pedig - zártsága miatt - harci alakzat, csapat is lehet. Az "(e)z" rovásjele - Zug, ház A Z betű segédvonalai több nyelvemlékünkben a szárra merőlegesen helyezkednek el. Ezt a formát mutatja a tatárlakai korong bal felső negyedében lévő jel is. Ennél a betűnknél az ősi emlékek tanúsága szerint a segédvonalak száma nincs rögzítve, illetve általában három vagy négy. A betűnek ebben a formájában az ősi magyar "háromosztatú" parasztház alaprajzát, elrendezését kapjuk. Az "á" rovásjele Ez a betű újkeletű jele a magyar ábécének, a régi jelkészletekben nem szerepel, illetve az A hang volt hozzárendelve. Valószínüleg 19. századi fejlemény, ebben a korban teljedt el a hosszú magánghangzók (á, í, ó, ö, ú, ü) széleskörű használata, s alakult ki mai, latin ékezetes ábécénk. Az "(é)" rovásjele Ez a betűnk is viszonylag új darabja ábécénknek, a régi jelsorok nem tartalmazzák. Az É hang jelölésére először Miskolczi Csuják Gáspár használta 1654-ben, s ettől kezdve a későbbi ábécék már feltüntetik. A régi rovók a hangzóugratást alkalmazták, azaz nem írták ki az E betűt, mert az minden mássalhangzó segédhangja, ha mégis kiírták, É betünek értelmezendő (L-E-eT=-LÉT).
5
Az "(a)k" rovásjele Forrai Tanár úr betűkészlete ugyan tartalmazza a magas és mély hangrendű "k"-t - a másik az ötödik leckében szerepel - a kutatók véleménye megoszlik a kétféle "k" használatáról, legalábbis ami kideríthető a fellelt és megfejtett források alapján. Az itt szereplő, mély hangrendű "k", azaz "(a)k" az, amelyik lényegesen kevesebbszer fordul elő az írás-emlékekben, és azokban sem egyöntetű a használata. Van, ahol illeszkedik a hangrendhez, van, ahol szó elején, van, ahol szó végén áll. sőt, gyakorlatilag csak bizonyos forrásokban és ezen belül bizonyos szavakban fordul csak elő. Friedrich Klára javaslata: csak a "magas hangrendű" "(e)k"-et használjuk minden esetben, hiszen rovásemlékeinkben ennek gyakorisága messze meghaladja az itt tanult "(a)k" jelét. Ugyanakkor ismerni kell és illik ezt a rovásjelet is. Ezért az ötödik leckéig ezt a "k" jelet használom, de a utánna csak a másikat. Az "(e)s" rovásjele - Sátor, sarok A sátor nem azonos a jurtával (gerrel), amely a család lakhelye. Sokkal inkább a nagyállattartáshoz, a táborozáshoz és a háborúhoz kötődik. Ideiglenes szálláshely. A sátor a mai világban is a szabadságot jelképezi (kemping táborok). Könnyen szétszedhető, szállítha- I tó, összeállítható. Ezt az egyszerűséget formázza az eS betű. Az "(e)g" rovásjele - Ég, égbolt, gém Ég szavunknak kettős értelme van, ugyanis jelentheti az égboltot, s jelentheti a lángolást is. A két fogalom szorosan összefiigg egymással, gondoljunk csak a viharok esetén előforduló villámlásra, a perzselő, szikrázó napsütésre, a lángoló égboltra stb. Az "(e)l" rovásjele - Ló Eleink elvont gondolkodására kiváló példa ez a betű, mert az állat legjellemzőbb részét, a nyakát (sörényét) ábrázolták és nem az egész testet (éppúgy, mint a sakkfigura). Háborúban és békében egyaránt forradalmi fejlődést jelentett a ló háziasítása. A helyváltoztatásban, a világ megismerésében új távlatokat nyitott meg. A ló a pusztai nagyállattartó társadalmakban a szabadságot, a gazdagságot és a hatalmat jelentette. Az "o" rovásjele - Oldal, oltalom Varga Géza a jel fogalmi értékét a kínai teknösbéka rajzolatának alapján határozza meg. Ennek a rajznak az alapján azonban nem lehet az összes betünket létrehozni. A jel formája sokkal inkább az óvón, védőn kitárt és magába záró karokat idézi, ahogyan az édesanya várja kitárt karokkal járni tanuló gyermekét. Az "(ó)" rovásjele Ez a betűnk is ősi múltra tekint vissza, már az Olaszországban, Campagnában talált kb. 3000 éves baltán is ebben a formájában szerepel. A jel spirált formáz, s ez a szimbólum egész Európában elterjedt volt az ősidőkben. Elképzelhető, hogy a spirál szimbólum magyar neve: forgÓ, NapforgÓ. Az "(e)p" rovásjele - Pihe Ezt a jelet és a hozzá rendelt "pihe" szót az értheti meg igazán, aki már íjászott, vagy látott közelről nyílvesszőt. A nyílvessző röppályája kiszámíthatatlan, ha a vessző törzsén, a vessző fokához közel nem helyezünk el legalább két darab, hosszában kettéhasított tollat. A hasított toll a "P" betűt formázza.
6
Az "(e)b" rovásjele - Baál, Bél, belső Bél a sumér Enlil istenjelzöje. Jelentése "Úr", szó szerint: Én-Lélek. Nála vannak a királyi jelvények, a földi király Bél helytartója. A magyar Szentháromságban Bél a Fiúisten neve. Ezt a formát az építészek, állványozók ma is használják, a neve: Andráskereszt. A fából készült kerti bútorok jellegzetes lábformája (bak). Az "(e)ny" rovásjele - Nyugat, nyugalom Az eNy betű érdekessége, hogy többi jelünkkel ellentétben ez jobbra néz, de csak látszólag néz jobbra, ugyanis nem a szárra, hanem az ívre épül. Az elsődleges elem tehát az eN jel (a nő, mint befogadó), s így az eNY betű nem más, mint a nő (
) és a férfi (
) egyesülése,
NáSZa ( ). Ebben a minőségében akár ligatúraként is felfogható. Az "(e)k" rovásjele - ÉK?, kert A jel általam feltételezett jelentése: Kert, Keret, kerített föld. A kerített fóld város jelentésű is. Az ókori Arménia egyik fővárosának neve: Tigranocerta, azaz Tigriskert, Tigrisek fóldje volt. A névre ma is találunk párhuzamokat. Magyarországon Soltvadkert, Rákoskert stb., Oroszország területén Sztyepanokert (Istvánkert). Az "(ö)" rovásjele - Ökör A gazdasággal kapcsolatos fogalmak körébe beilleszthetö a Varga Géza által javasolt "ökör" fogalmi érték is, hiszen a pusztai népek legfontosabb állata a ló mellett a szarvasmarha volt. Nemcsak a gazdagságot jelentette, de a szó legszorosabb értelmében az életet is. A különböző ABC változatok hol megkülönböztetik a rövid-hosszú magánhangzó-párokat, hol nem, illetve a ezek jelölésére különböző jeleket találunk. Különösen vonatkozik ez az "ö-ő", "ü-ű" hangzópárra. A Forrai tanár úr által megadott rovás-abcben van "ő", viszont amint később látni fogjuk - nincsen különbség az "ü-ű" párra, erre csak egy rovásjelet használ. Az "(ő)" rovásjele Ez a betű sem szerepel a régi ábécékben, a modem kor igénye hozta létre. Az Ó és az Ö betűkböl képzett jel tipográfiailag ugyan jól illeszkedik az ábécé jeleihez, de képzése a magyar jelképzéstöl idegen (ld. A Napút ábécéje című könyvet). Az "(e)h" rovásjele - Hal, halál A H betű fogalmi értéke Varga Géza szerint: Hal. Bizonyos, hogy igaza van, mert ez a jel megtalálható a sumer jelek között is "Ha" (Ha = hal) fogalom értékkel, de átvették a türkök is, B hangértékkel (Balik=hal). A magyar és a sumer H jel között nemcsak formai azonosság áll fenn, de a hang- és fogalmi érték is azonos. Az "(ü)" rovásjele - Ügy Varga Géza a folyó, víz fogalmakat rendeli hozzá, mert ügy szavunknak régi értelme ez. A Kárpát-medencében több folyó is van, melynek neve az ügy szóra végződik. Víz végződésű folyónevekre is van példa: Dunántúlon Feketevíz, (lsd. Erdélyi párja Feketeügy), Sárvíz, Válivíz stb. Valószínűleg a kisebb, lassú folyású, kanyargós, majdnem állóvíz jellegű folyók, patakok mellékneve az ügy, vÍZ.
7
Az "(e)f" rovásjele - Föld Ehhez a jelhez kapcsolható talán a legtöbb emlékünk. Nemcsak betű, hanem ősidők óta egyben szimbólum is. Többen, többféleképpen magyarázzák a jel értelmét, de minden magyarázat végkövetkeztetése, hogy az Aranykort jelképezi, az Első Királyságot. Ókori városalaprajzok az eF betűt mintázzák, de ilyen elrendezést mutatnak az állandó katonai táborok is. Az "(e)ly" rovásjele - Lyuk, forrás (heLY?) Ennek a jelnek több változatát is hasmálták a régi rovók. Legismertebb alakja a kör, s közepében pont. Minden korban Napszimbólum volt, s ma is az a csillagászatban, asztrológiában. A Nap valóban forrás, a fény, a meleg, az élet forrása. Az eLy betű ugyanakkor helyet is jelenthet, a kezdő H betűt nem volt kötelező kiírni (h)ely). Az "(u)" rovásjele - Ugar(?) A jelhez az Ugar fogalmi érték rendelhető, az eK jelhez való hasonlatossága miatt. Észre kell vennünk, ugyanis hogy ez a betű is zárt, mint a kerített föld, művelt föld jelentésű eK betű, de két oldali határoló vonala bizonytalan. Jól ábrázolja a művelés alá vont, de pihentetés céljából parlagon hagyott területet. Az ugar szó ezt jelenti. Az "(ú)" rovásjele Régi ábécékben önálló hangértékkel nem szerepel, a rövid U betű jelölésére hszmálták a másik U betűnkkel együtt. Thelegdi János Rudimenta című, l 598-ban kiadott tankönyvében a ligatúrák között - valószínűleg tévesen - O hangértékkel mutatja be. Az "(e)zs" rovásjele - Zsenge, zsámoly Varga Géza szerinti fogalmi értéke: Zsenge. A betű fonnája ezt látszik alátámasztani, én mégis inkább a zsámoly fogalmi értéket rendelem hozzá - Tóth Gábor (a monori ácsok dinasztiájából) barátom javaslatára - mert tökéletesen illeszkedik az építészet területéről származtatható jelek közé. A T betűvel együtt a ZS betű alkotja a magyar parasztházak tomácának pilléreit. A zsámoly is támasztékot jelent. Az "(e)v" rovásjele - Vas, vég, vidék A vas eredetileg fémet jelentett, a vas fogalmat Varga Géza a bronzöntvények formája miatt rendeli hozzá, ellenben ennek a jelnek szemmel láthatóan nincs köze ezekhez az öntvényekhez. A betű formailag az U betű párja, rokona, de egyik vége nyitott, a másik vég határolói bizonytalanok. Jelentheti a művelt vagy lakott föld végét, az ország határát. Az "(e)ty" rovásjele - Atya Látható, hogy a Ty betűnek köze van a B betűhöz, de nemcsak formailag, hanem tartalmilag is. Az Atya itt Istenatyát (Atyaistent), azaz a legfóbb istent jelenti. A magyar ábécében megvan tehát az ősi (magyar) istenhánnas: az Anya, Atya, Fiú.
8
