A Ritchie Blackmore gitárhangzás

A Ritchie Blackmore gitárhangzás

v3 Írta: Antal Ádám

Antal Ádám - A Ritchie Blackmore gitárhangzás v3 2010-04-02.

Tartalomjegyzék Előszó....................................................................................................................................................... 3 Bevezető .................................................................................................................................................. 3 Gitárok ..................................................................................................................................................... 4 Fender Stratocaster ............................................................................................................................. 5 Scalloped Fretboard .......................................................................................................................... 10 Pickup-ok ........................................................................................................................................... 11 Fender Ritchie Blackmore Signature Stratocaster ................................................................................ 12 Akusztikus Gitárok ................................................................................................................................. 17 Effektek.................................................................................................................................................. 20 Szalagos Magnó ................................................................................................................................. 20 Wah-Wah........................................................................................................................................... 20 Basszus pedál..................................................................................................................................... 20 Phase Shifter...................................................................................................................................... 21 Octaver .............................................................................................................................................. 21 Delay .................................................................................................................................................. 21 Gitár Szintetizátor.............................................................................................................................. 21 Treble Booster ................................................................................................................................... 22 Exclusive by BSM ............................................................................................................................... 22 Erősítők .................................................................................................................................................. 24 Marshall ............................................................................................................................................. 24 Engl .................................................................................................................................................... 26 Blackmore a Stúdióban.......................................................................................................................... 27 Hogy lesz ezekből Blackmore Sound?! .................................................................................................. 30 Bibliográfia............................................................................................................................................. 33

-2-


Előszó Hosszú ideje próbálom már megírni ezt a – mondjuk úgy – cikket, esetleg tanulmányt. Elvonatkoztatva a nyilvánvaló klisétől, a legtöbb gondom nem az információ gyűjtése vagy a cím kitalálása volt, habár be kell vallanom az utóbbi sem bizonyult könnyű feladatnak. A fő dilemmám az volt, hogyan tegyem minél objektívabbá, leíróbbá a cikket. Természetesen nem Steve Morse a kedvenc gitárosom, különben ugye róla írnék. Mégis, amikor Blackmoreról illetve egyéb kedvencemről olvasok felettébb zavar a részrehajlás. Úgy gondolom, senki nem azért olvassa el a cikket, mert az antaladam.hu-n található és akármit írok, az aranyból van, hanem mert az olvasók esetlegesen tudni akarják pontosan milyen gitárokkal és felszerelésekkel érte el Ritchie Blackmore több, mint 40 éves pályafutása alatt különböző ugyan, de egyformán jellegzetes és másolhatatlan hangzásait.

Bevezető Blackmore 11 éves korában kezdett el gitározni abban az angol kisvárosban – Weston Super Mare – ahol az 50-es évek közepén élt szüleivel. Klasszikus gitár órákat vett, melyekért házuktól messze a város másik oldalára kellett átbicikliznie gitárral a kezében. Visszaemlékezései alapján nem sokat tanult az órákon inkább a klasszikus zenével ismerkedett meg, ami még a Smoke On The Water megírására is nagy hatással volt. Ebben a körülbelül egy éves időszakban, tanulta meg Blackmore, hogy ha igazán jól akar gitározni, ahhoz az összes ujját használnia kell, beleértve a kisujját is. Állítása szerint a pengető használat alapjait is ebben az időszakban sajátította el, ami elég különösen hangzik: klasszikus gitár és pengető?! Később Londonba költözve Big Jim Sullivan-től tanult gitározni, akinek elmondása szerint Blackmore egyfolytában nála volt, amikor csak tudott. Ekkoriban véglegesedett Blackmoreban a klasszikus zene szeretete, jóllehet leginkább rock and roll-t játszott és azt is először csak olyan gyorsan, ahogy tudta, majd amennyire csak gitáron lehetett. Később olyan rock and roll hírességekkel játszott együtt, mint az amerikai Jerry Lee Lewis és az angol Screamin’ Lord Sutch, akiktől nem csak zenét, de színpadi megjelenést is bőven tanult. A 60-as évek közepére egyre inkább körvonalazódott a fiatal tehetségek körében egy bizonyos Jimmy Page-dzsel való versengés, aminek eredményét a Jimi Hendrix mánia berobbanása a brit zenei világba koronázott meg. Mint akkoriban mindenkire, Blackmore-ra is hatalmas hatással volt Hendrix, más kérdés, hogy Blackmore kellőképp felbátorodott a jelenségre és hamar túlnőtt Hendrixen vad, de ugyanakkor kifinomult, pontos játékstílussal és nem utolsó sorban behangolt gitárral. A 70-es évek óta pedig sokan Ikonnak, Gitár Istennek, Rock Sztárnak és még sok minden másnak nevezik. Jóllehet Ritchie Blackmore egyszerű eleganciával, híresen rossz modorral és fekete humorral ugyan, de több mint virtuóz gitáros – nem kevesebb, mint egy Zenész. -3-


Gitárok Az fiatal Richard Hugh (ekkor még t nélkül) egy állítólag Framus de az bizonyos, hogy spanyol gitárral kezdett tanulni, mely két okból is érdekes. Amikor Blackmore rájött, neki a rock and roll a zene, rögtön pickupot szerelt a gitárra és egy rádiómagnón keresztül erősítette ki azt. A másik történet a szülői szeretethez vezethető vissza a híres Blackmore idézet alapján: „Apám azt mondta, ha nem tanulsz meg játszani ezen a hangszeren, a fejeden fogom kettétörni”. Az öreg Blackmore bizonyára jártas volt a motiváció tudományában. Meglepő ugyanakkor, hogy szülei, noha lehet, hogy szigorúak voltak, mindig támogatták Blackmore zenei karrierjét. Következő két gitárját is ők vették fiuknak, ami először egy akkoriban igencsak drága Hofner Club 50 volt, mellyel a fiatal Ritchie sok középiskolai és a minimálisnál is kisebb sikert elérő bandában játszott. Akkoriban még egyáltalán nem is jól. Később Londonba költözve, a középiskola után Blackmore apjával és bátyjával a Heathrow reptéren dolgozott technikai személyzetként. Ekkor már gyakran fellépő, kis körökben sikeres zenekarokba „felvételizett” illetve játszott, mint például az Outlaws vagy a Three Musketeer. Szülei ekkor ajándékoztak neki egy vadonatúj Vox erősítőt és egy valódi vagyonnak megfelelő vörös Gibson ES-335 gitárt. Ekkoriban Ritchie még minden bizonnyal a méregdrága felszerelése miatt volt az irigylés tárgya a zenei szintéren, de ez hamar megváltozott. A Gibson gitár egészen a 1970ig nagy szerepet játszott a gitáros életében, főleg a Deep Purple első 3-4 lemeze felvételén. Élő fellépéseken Blackmore 1970ben már csupán egyetlen számban – Wring That Neck – használta, de ahogy a számot a Fireball turné kezdetén ’70-ben egy bizonyos Lazy című új szerzeményre cserélték, a 335ös Gibson végleg eltűnt Blackmore lépcsője alatt. Jerry Bloom állítása szerint utoljára 1971. december 16-án láthatta a közönség a gitárt a Top Of The Pops című tévéműsorban, ahol a Deep Purple a Fireball című számot adta elő.

A Gibson ES-335 és egy valódi képi különlegesség – rövid hajú Blackmore körülbelül 1964. -4-


Fender Stratocaster

1971től Ritchie Blackmore kizárólag Fender Stratocaster gitárral játszott. Hogy hogyan kedvelte meg Ritchie a Stratokat a Gibson ellenében, egy igen közismert ám mégiscsak városi legenda köti Eric Clapton nevéhez. A történet szerint, amit talán mindenki ismer, Eric Clapton adott egy Stratocaster-t Blackmore-nak, mert szerinte azon jobban szólt volna, amit játszott. A teljes igazságot ugyan nem tudjuk, de Jerry Bloom, a nem hivatalos Ritchie Blackmore életrajzi könyv (Black Knight) szerzője, rendelkezésére álló információk alapján a következőképp rekonstruálta a valódi történetet: 1968-ban a Deep Purple a Cream amerikai turnéján volt a híres Brit Rock Trió elő zenekara. A Deep Purple tagjainak visszaemlékezései alapján, a két zenekar közt, nem hogy jó, de egyáltalán nem volt kapcsolat. Elmondásuk szerint a Clapton-ék teljes mértékben figyelmen kívül hagyták őket. Sőt a Purple sikereire való tekintettel a Cream le is váltotta őket, mint elő zenekart. Még ez előtt, Eric Clapton egy roadja (valószínűleg Clapton kérésére) Blackmore-nak adta az akkoriban Gitár Istennek nevezett Eric egyik Stratocasterét, ami mellesleg már majdnem használhatatlan állapotban volt. Blackmore-nak annyira megtetszett a hangszer, hogy vett magának ez ’68as fekete jávor fogólapos stratot, mely a fő gitárja volt egészen 1972 végéig. Lévén, hogy ’68as gyártmányú gitár volt, a húrlába még a régi 2 darabos (2 piece) megoldás volt, melyhez Ritchie egy külön 6,3mm-es vastagságú tremolo kart készítetett. Az 1971re elkopott Fender bundok helyére Gibson jumbo bundok kerültek, melynek cseréje után a nyak nem lett ismét lelakkozva, így sötétebb szín látható a felvételeken. A 68as pickupok különlegessége, hogy mélyebben szóltak tekintve, hogy még 0.1uF tone cap-el gyártották őket, míg a ’71 utáni gitárok tone capacitora már 0.047uF. 1971ben a fekete gitár mellé egy ugyancsak jávor nyakú, de 3 tónusú sunburst stratocaster került a favoritok mellé. Ez már a CBS korabeli újfajta stratocaster volt, mely rendelkezett a Fender akkori újításaival: 3 csavaros nyak a „tilt neck” találmánnyal, Bullett pálcavég, új logó stílus, és Bernd C. Meiser szerint a legfontosabb változás a „diecast” egy darabos tremolo volt, mely hatalmas hatást gyakorolt a gitár hangzására. A sound ettől -5-


kerekebb, csillogóbb és finomabb lett elvileg. Ez hallható a Machine Head lemezen. Emellett egy másik korabeli sunburst gitárt is preferált Blackmore. Különböző archív videó és kép felvételeken, például a legújabban megjelent Deep Purple Appriciation Society harmadik Archive DVD-jén – History, Hits and Highlights – látszik, hogy Blackmore érdekesen szerelgette (vagy szereltette) egyéb gitárjait. Látható a felvételen egy Telecaster nyakú Stratocaster és a fordított ellenpárja például.

Ritchie és a balkezes Stratocasterek Emellett a következő bekezdésben említett cd borító belsejében Ritchie képeken (előző két képen) több balkezes gitárral lett lefényképezve. Ez kétségtelenül a Hendrixi hatás megjelenése volt. Blackmore már amellett, hogy a 70-es évek elején, több képen – főleg a Space Truckin’ koncertfelvételein – a hüvelyk ujjával játszik, előfordult, hogy ugyancsak balkezes gitárral jelent meg a színpadon. Egy számottevően későbbi interjúban – amit egy bizonyos Ritchie Blackmore Rock Profile 2. lemez borítójának belsején található – elmagyarázta, rengeteg idő kellett neki, hogy átálljon a Gibsonról a Fenderre, ugyanis az utóbbin sokkal nehezebb volt szépen megszólaltatni a hangokat, viszont ha sikerült, a Strat meghálálta a fáradozást. Ezért lehet, hogy csak 1-2 év múlva az 1970 környékén vált kizárólagos gitárjává Blackmore-nak a Fender Stratocaster.

-6-


A feketét, amit Blackmore egy interjúban kedvencének jelölt, sajnálatos „baleset” érte az 1970-es évek elején, a Burn turné első felében. Mindenki számára ismert a 70-es évek rock zenekarainak a The Who által indított gitártörés őrülete, melyet, mint hatalmas rock zenekar és agresszív gitáros, Blackmore és a Purple is ellenállhatatlannak tartott. A Burn lemezbemutató turnéjának egyik állomásán, Bostonban a közönség annyira élvezte a koncertet, hogy Blackmore egyszerűen nem tudott lejönni a színpadról a koncert végén – a gitártörés fináléban. Így esett, hogy Blackmore és Johnny Walker együttesen dobták a közönségbe a „véletlenül” széttört fekete Stratocastert. Fontos tudni, hogy ezen kívül Blackmore nagyon ritkán tört össze valódi Stratocastert. Egy különleges megállapodás keretén belül a Fender gyár Ritchie-nek adta az úgymond selejtes, de használható gitárokat, amik nem ütötték meg a gyári minőségi mércéjét. Ezeket törte össze leginkább Blackmore, de előfordult, hogy „no name” Fender copy gitárokat zúzott be a színpadon. Egy internetes interjúban Blackmore azt nyilatkozta, körülbelül 70 gitárt tört össze életében ilyen módon. A sunburst gitár sorsát habár nem tudjuk, az biztos, hogy a Rainbow 1976-os és 1977-es turnéján használt sunburst Stratocaster nem ugyan az, ugyanis az utóbbinak rózsafa nyaka volt. Igazság szerint 1975 óta nem láthattunk Blackmore kezében jávor fogólapos Fendert. Az utolsó jávor fogólapos gitárja a Hughes-Coverdale időszakban meghatározó ikonná vált natúr testű gitárja a széttört fekete helyett került Blackmore kezébe. Ez a Stratocaster már a CBS korszak második felének (1971-1981ig) specifikációival bírt. A natúr lakkozású Stratocasterek az 1972es év újítása volt, mely visszahozta a kőrist (mint változó minőségű és sűrűségű – tehát kevésbé megbízható) faanyagot a testek alapanyagául. Egy 1973as New York-i egyetemi fellépésen egy rövid ideig egy natúr strat látható Blackmore kezében, de a fa erezetéről megmondható, hogy a két gitár nem ugyan az. Hogy mi történt később a híres natúr Strat-tal, vagy miért kezdett Blackmore újból sunburst modellen vagy egyáltalán új gitáron játszani a Rainbow-val nem lehet biztosan tudni. Ugyanúgy lehetséges, hogy Blackmore széttörte a natúr gitárját az utolsó Deep Purple koncertet záró Highway Star végén 1975. április 7-én, mint hogy csak szimplán megunta, illetve jobban tetszett neki akkoriban (megint) épp a sunburst Stratocaster.

-7-


1975-től Blackmore-nak nem csak új lemeze, új zenekara, de új hangszerésze/gitár technikusa is lett. John „Dawk” Stillwell saját bevallása szerint még 1972-ben került kapcsolatba a Purple-lel Roger Glover Rickenbaker basszusgitárjának szerelése apropóján. Dawk saját weboldalán, www.dawksound.com részletes leírást ad Blackmore Rainbow-ban használt 1974es sunburst gitárjáról (1977es Live In Munich DVDn látható): A tremolot 4 rugó tartotta egyensúlyban (lebegve). A szemöldök Graphtech, míg a hangolókulcsok Sperzel (6L TL SC) márkájúak voltak. A gitár 1980ban semmisült meg egy koncerten. Dawk elmondása szerint Blackmore Marshall erősítőin is módosított. Emellett a Blackmore-world.com weboldal szerint Dawk egy MTC nevezetű szerkezetet is csinált Ritchinek, ami kiegyenlíti a gitár hangját, amikor Blackmore letekeri a hangerő potmétert. B. Mesier szerint az MTC krémesebb hangot adott Ritchie szólóinak. Ennek az RBTC nevű replikáját a mijfenders.com készíti és árusítja. Leírásuk alapján nem változtatja radikálisan a hangszínt, nem torzít, hanem vastag, gazdag és tiszta hangot ad. Az RBTC-t a gitárba kell beszerelni, míg az RBTB (tape booster) a szerkezet pedál kivitelű megfelelője. A termékekről bővebb információ a készítők által a következő weblapon olvasható: http://www.mijfenders.com/RBProducts.htm Hamarosan azonban ismét módosítani kellett Blackmore gitárján, ugyanis a színpadon lévő túl nagy interferencia miatt nem csak a PA rendszer búgott, de a gitár hangja is rosszabbodott. Az egész ott kezdődött, hogy 1974-ben a California Jamming DVD-n látható Deep Purple koncerten egy hatalmas színes, fa szivárvány volt a színpadi díszlet. Ez olyannyira megtetszett Blackmore-nak, hogy a Rainbow-nak 75 000 dollárért csináltatott egy világító, elektromos szivárványt a turnékra. Így viszont hatalmas mennyiségű elektromosság keletkezett már és problémák merültek fel. Jerry Bloom (Black Knight, 2006.) kutatása alapján az interferencia kiküszöbölését úgy oldották meg, hogy a középső pickupot különlegesen tekercselték, hogy „a középső hangszedő mágneses ellenhatást érjen el az elektromos szivárvány által kreált mágneses térrel szemben” – írja Bloom könyvében, egy korabeli Blackmore interjú alapján. Majd folytatja: „Különleges gitárt készítettem magamnak. Egyébként is untam már azt a barna Stratocastert. Most egy fehér gitárom van, normál rózsafa nyakkal, de az elektronika alacsony impedanciájú, úgyhogy van egy csomó átalakítónk, hogy megnövelje a gitár kimeneti jelét. Jól működik, amíg a kábeleket távol tartjuk a fénytechnikától. A középső pickupot úgyse használtam sose.” Az említett fehér gitárt már az 1976os Brit turnén is lehet látni a színpadon, ahogy a sunburst-öt is. Ez egy olympic white standard Stratocaster méghozzá a két fajta CBS stratocaster közül a második, amit 74től gyártottak. Ezek szerint ezen F logós kulcsok vannak -8-


nem klusonok. Nem szabad azt se elfelejtenünk, hogy 1977 előtt a Stratocastereken is csak 3 állású pickup váltó volt, ahogy a Telecastereken még ma is. Az 5 állású kapcsolók és a fordított fázisú (páros pickup állások 2. és 4.) csak ’77 után kerültek forgalomba. A két „tone” Pot méter ezek után is változatlanul a nyaki és a középső pickuphoz tartoztak. Ezek a gitárok mind Standart USA Stratocasterek voltak, akkoriban ugyanis nem volt annyiféle változat, reissue. A 70es évekre jellemző két húrvezetővel fejen és úgynevezett bullett végű fémpálcával a nyakban. A test és a nyak találkozásánál pedig szintén a CBS időszakban kitalált, de kevésbé biztonságos három csavaros pajzs alakú neck plate volt illetve van a mai napig. Blackmore minden elektromos gitárján Picato húrokat használ. Saját szériája RB77 megnevezéssel, Nikkel tekercselt készlet a következő méretű húrokkal:.010".011".014" .0.26" .038" .048". Akusztikus gitárjaira nagy valószínűséggel D’Addario-t vagy Newtone-t. 1980 óta Blackmore-t nagyon ritka nem a fehér Stratocasterrel a kézben látni koncerten, stúdió felvételi képeken és egyéb videókon. Mégis az 1984-es Bad Attitude videó klipjében nem Stratocasterrel játszik. Az igazság, hogy egy azonosíthatatlan, de látszólag Fender gitár szerepel nem csak a Bad Attitude de a Knockin’ at Your Back Door klipjében is. A gitár feje Telecaster fej, így feltehetőleg a nyak is. A test pedig hasonlít egy Duo Sonicra ellenben látszólag a mérete nagyobb. Jaguar és Jazzmaster sem lehet, tekintve, hogy 3 darab single coil pickup van a gitáron, igaz a koptató nagyon hasonlít a Fender két népszerű modelljén találhatókra. Ajánlom mindenkinek a felvétel megtekintését, a gitár legjobban 2:34-bél látható a Bad Attitude klipben. A legelképzelhetőbb, hogy egy Stratocaster testre szerelt Blackmore egy érdekes koptatót, ugyanis a pickupok és a Pot méterek strat módon vannak berendezve a hangszeren. Érdekesség továbbá, hogy Blackmore a 2009ben megjelent Secret Voyage album legelső számának elektromos gitárszólóját nem a Signature gitárjával vette fel (amivel az album többi gitárszólóját – nem a 2009es!!!), hanem egy Gretsch Firebird-el.

(a kép a DPAS és a Deep Purple Overseas Ltd. tulajdona) -9-


Egy újabb különleges gitár Blackmore kezében, amiről semmit nem tudunk, csak hogy a kép 1974es Burn turnéről való, mégpedig május 15 Sheffiledben és utána Manchasterben is ezt a gitárt használta, majd a május 22-i Kilburn State Gaumont koncerten már a natúr Stratocastert használja. Innentől csak azt lehet látni a kezében, szóval lehet, hogy a képen látható humbucker-es gitár a fekete és a natur stratocaster közti megoldás volt.

Scalloped Fretboard Blackmore egyik legfontosabb saját kezű átalakítása a gitárjain az úgynevezett Scalloped Fretboard, ami annyit tesz lefordítva, hogy kivágott fogólap. Egy japán tv interjúban Ritchie a gitárjait mutatja be illetve beszél róluk. Ugyan ebben az interjúban meséli el a scalloped fretboard történetét, mely a ’60-as évek végére vagy a ’70-es évek elejére vezethető vissza, mikor is Blackmore kezébe került egy nagyon régi akusztikus gitár, aminek ki volt kopva a fogólapja a bundok között. Itt fedezte fel Ritchie, hogy mennyivel kényelmesebb számára így játszani illetve nyújtani. Így smirgli papírral elkezdte módosítani a gitárjainak a nyakát 1971ben. Azóta is minden gitárjának ilyen nyaka van, még az akusztikusnak is. Miután Blackmore mellett anno John Maclaughlin is elkezdte úgymond scallopálni a gitárnyakakat már hivatalosan elfogadott gitárspecifikáció lett, habár biztos vagyok benne, hogy Yngwie Malmsteen-nek is volt köze hozzá. Ritchie mind Signature, mind egyénileg készítetett (akusztikus-elektrikus) gitárjait eleve scalloped fretboard-al gyártatja. Személyes tapasztalat miatt néha meglepő, hogy a kör alakú fehér fogólap berakások nem estek ki Blackmore csiszolásának következtében, én ugyanis így jártam az egyikkel. Megnyugvást jelentett viszont, hogy Blackmore ’93ban használt gitárján is megfigyelhető a hiány a 12. bundnál.

Pickup: OBL 450 twin-rails - 10 -


Pickup-ok Blackmore pályafutása során rengeteg pickupot próbált ki. Köztudott, hogy a Stratocaster miatt tipikus single coil használó, mind három állásban melyből a középsőt és annak kombinációit szinte sose használta. Nagyon sokáig gyári Fender hangszedő készletekkel játszott. Az első nagy váltása 1979ben meglepő módon nem a Seymour Duncan SSL-4 Quarter Pound volt, ugyanis ezt sosem használta Blackmore. A pickupot csupán a Signature strathoz készített replica a Seymour Duncan cég részéről. Az eredeti Schecter F500T hangszedő vastag, 6.3mm-es mágneseitől a gitár hangja a klasszikus Fender hang mellett kerekebb basszussal szólt. A korabeli Rainbow-val használt másik fehér, de fekete koptatós Stratocaster pickupjai pedig a Red Rhoads gyártó Velvet Hammer készlete volt, mely egy modern, túltekercselt (overwound) pickup 9kOhm-os DC ellenállással. Később Dawk Bill Lawrence single méretű humbuckerjeivel kísérletezni, Ritchie-nek ugyanis egyre inkább „hum-cancelling” hangzás kellett, és a két szélső pickup összekötése nem volt a legjobb megoldás. Az első Lawrence pickup, amit Blackmore használt a ’80as években, a 12kOhm ellenállású L-250 volt, melyen a lépcsőzetesen kiemelkedett mágnes rudak (staggered polipieces) helyett egy hosszanti penge látszott ki, ugyanis a tekercsek vertikálisan voltak feltekerve a penge mindkét oldalán, nem pedig egymás tetején. Ezeket a hangszedőket nem használta sokáig Blackmore, ugyanis nem tetszett neki a nyaki pickup hangja, mely egyáltalán nem hasonlított a single coil fender hangra. A pickup későbbi két pengés kiadás, az L-450 (OBL 450 képcímmel látható a 11. oldalon) 1986ban került Blackmore egyik gitárjába. Ez sem nyerte el annyira Ritchie tetszését, ahogy a több tucat másik pickup sem, amit Dawk próbálgatott. Egy kevert megoldás, mely nyaki pickupja Bill Lawrence Black Label single coil volt, bridge pickupja pedig F500T viszonylag sokszor előfordult Blackmore kezében. 1993-ban akkor látható először Blackmore gitárja Fender Lace Sensor Gold pickup készlettel, amit a mai napig használ. A pickupot a ’80as években Don Lace, akkoriban a Fender technikusa találta fel. A gyártói leírás alapján a Lace Sensor Gold az ’50es évek csilingelő Stratocaster hangját adja vissza zajtalanul. Ehhez képest a Blackmore’s Night jellegzetes szóló hangszíne a krémesen búgó tiszta hang is ebből a pickupból jön. Saját tapasztalat alapján a nyaki pickup nagyon bírja a mélyeket – csak bírja az erőstő is… - 11 -


Fender Ritchie Blackmore Signature Stratocaster Az évek során rengeteg különböző változata került ki a japán és mexikói gyárból a Fender Ritchie Blackmore Stratocaster-nek. Noha jómagam is útvesztőnek tekintem az ezekkel kapcsolatos információkat, mégis megpróbálok egy átfogó áttekintést adni a gitárokról. Igaz a saját MIM modellem mellett a többiről a kutatásom csak másodlagos jellegű. 2009ben a Fender ismét piacra dobott egy Ritchie Blackmore Signature gitárt. Igen ismét, ugyanis volt már belőle pár kiadás. Az legutóbbi Custom Shop (CS) Signature gyártását megközelítőleg 2005-ben abbahagyták. Talán a kis sikerre való tekintettel, a gitár ugyanis 1,5 millió forintba került akkor.

Fender Ritchie Blackmore Signature Stratocaster2009, olymic white (élőben „sárgább”) A CS a gitárt japánban csinálták, egy fából készült a test és a nyak is, a fehér szín és a „scalloped” rózsafa fogólap ugyanúgy adott volt, mint a nagy fejen a fekete CBS logo és a bullett pálcavég. A pickup-ok azonban naprakészebbek voltak, mint a jelenlegi replikában. Akkor ugyanis kettő darab Lace Sensor Gold hangszedőt és egy Roland midi pickup-ot (Roland gitár szintetizátorhoz) tartalmazott a gitár.

Fender Custom Shop Ritchie Blackmore Signature 1999-2005

- 12 -


A mostani mexikói modellbe lévén, hogy Blackmore „leghíresebb” stratojának utánzata, mindössze kettő darab Seymour Duncan SSL-4-es „Quarter Pound”pickup-ot csavaroztak és egy úgynevezett „dummy coil”-t, ami valójában nem is hangszedő, ahogy anno Blackmore gitárjában is volt. Sajnos az nem ismert, hogy a pickupok illetve a potméterek bekötése mennyire tükrözi Blackmore saját preferenciáit. Valószínűleg igen, leszámítva az RBTC áramkört, ugyanis az tény, hogy Ritchie ennek a replika gitárnak a tervezésénél is együtt dolgozott a Fender céggel. Ugyebár a ’70-es évek végéig csupán 3 állású pickup kapcsolókat gyártott a Fender, így ezen replika se 5 állású switch-el rendelkezik. Egyértelmű, hogy az első illetve a harmadik, tehát a két szélső állás, a két valódi pickup kizárólagos használatát jelenti, viszont különös módon a középső állás esetében a két SSL-4 egyszerre szól. Az nyaki Quarter Pound (SSL-4) hangszedő teljesen normális, megszokott tekercselésű hangszedő, a gitárban található bridge pickup, viszont fordított polaritású, fordított tekercselésű SSL-4. Baromi jó korabeli Blackmore hangzást ad, lefed minden élő és stúdió sound-ot is ’79-től ’91-ig. A hangszedők kimeneti jele nem kisebb, mint a Lace Sensoroké, ugyanakkor karcosabb, keserűbb hangjuk van. Nem búgnak olyan szépen vele a mélyek, de egy-egy MKII-es Purple szólóból ügyesen ki lehet spórolni a treble boostert az SSL-4ekkel. A gitár specifikáció a továbbiakban: U alakú nyak, fényes poliuterán lakkozású jávor nyak rózsafa fogólappal, éger (alder) testel, jóllehet Blackmore állítólag jobban kedveli a (fehér) hárs (basswood) testet. A szemöldök jelen esetben szintetikus (fekete) csontból, habár az eredeti gitáron fehér csont szemöldök volt. A húrláb – habár a fejen nem írják – vintage stlye synchronized tremolo. És a mexikói gyárból 9-42es Fender super bullett húrkészlettel kerül ki, amit tapasztalataim alapján még a dobozból a kukába kell dobni. A gitár szubjektív megítélése az én oldalamról szinte csak pozitív, kivéve, hogy egy két apróságból látszik, hogy Mexikóban rakták össze a nihilista munkások. Ami érdekes, hogy ez a kiadás a Fender weblapja szerint olympic white színű. Meglepő módon élőben ez valóban az a szín, amit Blackmore használt. Ugyanakkor a képek alapján ez a modell fehérebbnek tűnik Ritchie gitárja meg sárgábbnak. Továbbá az eredeti gitáron lévő (’82es Rainbow lemez borítója alapján) Klusons 1 stílusú kulcsok helyett Klasszikus ’70es Schaller/Fender „F” logós kulcskészlet van. A fej további érdekessége, hogy a logó nem a - 13 -


szokásos fekete ’74től használt CBS logo (with synchronized tremolo felirat nélkül), hanem már ’79es stílusú vékony fekete Fender felirat vastag arany kontúrral.

2009ben megjelent Signature modell egy darabja, melyet a kinagyított gyártási szám alapján már 2008ban legyártottak. A gitár jelenlegi listaára 1500 dollár, Magyarországon 310 ezer Forint. Gyakorlatilag 1200 dollár körül rendelhető Amerikában. Európában legcélszerűbb a gear4music web áruház kínálatát szemügyre venni a kérdésben. Jelenleg ez az egyetlen Blackmore Signature modell, amit a Fender gyárt. Mint minden Fender hangszer, ez is beállítva jön ki a gyárból, továbbá a Signature széria előnye, hogy Blackmore specifikációi alapján állították be a gitárt. A húrok tehát magasan vannak, a tremoló pedig nagyon jó floating stílusban van beállítva. Mivel 6 csavaros vintage húrláb szabályozza a tremolo-t a vas hátul 3 rugóval van rögzítve. A ’90es években pedig a 15. oldalon látható japán gitárok jelentek meg: A legelső gitár balról a következő oldalon látható képen – ST72-145RB termékkódú – körülbelül az, amit ma is lehet kapni, a mexikói gyártmány. Különbség, hogy ez a gitár valóban vintage white színű. A második két kép szám alapján ugyan azt a Stratocaster-t mutatja. ST-175RB – ez ugyebár az egybe fából faragott gitár, Lace Sensor pickup-okkal. De azt sajnos nem tudni a nyelvi korlátok miatt is talán, hogy ez a gitár most az 1999 és 2005 közötti, vagy még az 1997-es modell japánból. Valószínűleg az 1999-es ugyanis létezik egy másik gyártási számú Blackmore Signature, a MIJ Fenders weboldalon közölt információk alapján, aminek a száma ST72-RBSLE. Ez egy sárgásfehér (yellow white – hivatalosan nem létező Fender színkód) gitár Roland midi pickup-al és annak vezérlő egységével a gitárra szerelve. Igaz a weboldal képei alapján ugyan ezt az ST72-RBSLE Stratocaster-t a Roland pickup nélkül is meg lehetett vásárolni.

- 14 -


- 15 -


A MIJFenders.com Blackmore Signature gyűjteménye 1997-ben kiadtak még egy „Birthday Edition” különlegesen ritka példányt, melyet arról a gitárról mintáztak, amit Ritchie Candice-től kapott szülinapjára. A gitár leszámítva, hogy three tone sunburst színű, kinézetre a szokásos Blackmore modellek tulajdonságait hozza: ’70es fejen CBS fekete logo, bullett pálcavég, (csak) 1 húrvezető, F logós kulcskészlet, grafit szemöldök, rózsafa fogólap. Viszont nagyon meglepő specifikáció, a gyárilag felszerelt három darab Fender Texas Special hangszedő. Ezzel a gitárral játszik Blackmore a 2008-as Blackmore’s Night szám I’ll Be There (Just Call My Name) klipjében például.

A „Birthday Special”- Candice ajándéka Ritchinek - 16 -


Akusztikus Gitárok Már több mint 10 éve ritkaság számba megy Blackmore-t Fender Stratocastereivel látni, akár színpadon, akár stúdióban. Korábban szó volt, a Fender Thinline Telecasterekről, amit Blackmore futólag használt a ’90es évék végén az első Blackmore’s Night turnékon. Igaz ezt egyáltalán nem hagyományos Telecaster vagy elektromos gitár értelemben. Az alábbi képen egy natúr színű Telecaster látható, emellett egy feketével is lehetett látni a Shadow of the Moon turnén Blackmore-t. A kép jobb alsó sarkában pedig Fender erőstő látható. A jobb oldali kép meglepő módon 2007ben készült. Kifejezetten akusztikus, de a turnézásból adódóan a hangosítás egyszerűsítése végett tulajdonképpen elektro-akusztikus gitárja számtalan van a Blackmorenak. Ezen gitárok többsége egyedileg, saját igényei szerint készültek. Kettő közülük Alvarez Yairi készítmény. Sajnálatos módon ezeknek a gitároknak pontos típusa ismeretlen, az viszont biztos, hogy Blackmore hivatalosan nem Alvarez előadó (official artist). Ezeket a gitárokat számára Hideho Kawakami személyesen készítette, Blackmore elmondása szerint díjtalanul. A következő oldalon található képen látható gitár Blackmore saját tervezése. Különös testformája mintha egy single cutaway lant lenne, a fogólap pedig virágos berakással teszi még középkoriabbá ezt a valóban egyedülálló hangszert. Igaz Blackmore a német Lakewood céget hivatalosan is képviseli, ez nagy valószínűséggel nem jelent többet annál, hogy Lakewood gitárokat használ. Blackmore ugyanis saját bevallása szerint sosem szerette ezeket az úgynevezett endorsement szerződéseket. A Fender Signature Stratocasterein kívül egyedül a Marshall Amplificationnak csinált egy képes reklámot, még a Deep Purple-el, valamint a Picato húrok annyira kedvére valók voltak, hogy ingyen elvállalt egy ugyancsak képes Picato reklámot. Visszatérve a Lakewood gitárokra, Blackmore kezében a legtöbbet látott Lakewood az A-32 és a Moon Guitar. Jóllehet a Lakewood, mint a legtöbb akusztikus gitárokat gyártó cég, megfelelő fiskális ellenszolgáltatás fejében bárkinek egyedi gitárt készít. Mégis az a 12 húros Lute-guitar, (magyarul lant gitár) amelyet Blackmorenak készítettek mindennél - 17 -


egyedülállóbb. A reneszánsz lant hangszer gitár formájában való megvalósítása magában még nem teljesen különleges. Blackmore hangszere viszont 12 húros volt, ám sajnos a nyaka eltörött, és habár ragasztással sikerült megjavítani, a gitár már nem bírja a 12 húr feszítését, így csupán 6 húrral használja a történtek óta Blackmore.

Blackmore saját tervezésű gitárja Hideho Kawakami készítésével Az évek során, az előbb említettek mellet Godin gitárok is megfordultak Blackmore-al a Blackmore’s Night középkori designú színpadjain. A gear4music hangszeráruház weblapja szerint a Blackmore által használt Godin xtSA gitár egy igen sokoldalú hangszer, ugyanis egyszerre elektromos, akusztikus gitár és szintetizátor. Ugyanakkor a Godin Guitars hivatalos honlapja azt az információt közli, hogy a Fires at Midnight album turnéján Blackmore két Godin A6 gitárt is használt, nagy megelégedéssel. Ez a gitár egy Mahagóni nyakú, rózsafa fogólapos, juhar testű gitár, cédrus tetővel. Beépített Godin előerősítővel és egy nyaki GHN1 humbucker pickuppal. Ahogy az következő képen látni lehet, Blackmore Godin A6 gitárján nincsen pickup, a gitárnak tehát van pickup nélküli verziója is, ez az, amit Blackmore minden bizonnyal használt. Természetesen sunburst színben. Az is megfigyelhető, hogy a gitárt tartó heveder Fender márkájú és nem a szokásos vintage bőr gitárpánt.

- 18 -


Talán ebbe a fejezetbe illik leginkább a téma határterülete, Blackmore egyéb hangszerei: Az akusztikus gitárjain kívül Blackmore gyakran játszik Hurdy Gurdy-n, amit magyarul talán tekerő lantnak neveznek igaz valójában egy tekerő hegedű. Ez egy Standard Phoenix típusú mechanikus hangszer, melyet Helmut Gotschy gyárt. Emellett Blackmore korabeli autentikus hangszerei között egy Freshwater mandolin és egy Fylde mandola is gyakori használtban van. A két hangszer között az alapvető különbség analóg a két hegedű féle Viola és Violin között. A mandola más hangtartományban szól ugyanis a hangolása pontosan egy kvinttel alacsonyabb, mint a mandoliné. Már az 1976os Long Live Rock’n’Roll Rainbow lemezen is nagyrészt Blackmore játszotta a basszusgitár szólamokat, jóllehet pontosan nem lehet tudni pontosan melyikeket. Valószínűsíthető, hogy Blackmore veszi fel a Blackmore’s Night lemezek basszus sávjait is, legalábbis a CD borítók belsején ez olvasható. A legelső Blackmore’s Night lemez – Shadow of the Moon – borítóján az áll, hogy még a dobokat is Blackmore játssza fel. Noha az Under a Violet Moon borítója már pontosítja a dobok szót reneszánsz dobokra, nem 100% elképzelhetetlen, hogy Blackmore ne tudna minimálisan dobolni, ugyanis az tény, hogy van saját dobfelszerelés. Lehet viszont, hogy ez is csak olyan, mint a ’70es években a cselló, amivel szintén nem játszott nagyon, csak pózolt vele képeken.

- 19 -


Effektek „Úgy gondolom, minél több effektet használsz, annál kevésbé tudsz arra figyelni, amit éppen játszol.” – Ritchie Blackmore

Szalagos Magnó Már egészen a ’70es évek elejétől egy átalakított Aiwa TP-1011 gyártmányú, szilícium tranzisztoros szalagos magnón keresztül ment Blackmore gitárja. Azzal, hogy a magnón egyszerre a felvétel és lejátszás gombot is bekapcsolta nem csak előerősítőként szolgált a magnó, hanem visszhangot és delay-t is adott a száraz gitárhangnak. Ezt a magnó különleges Sound-onsound beállítása tette lehetővé. A magnó a mai napig használatban van, mint booster hallható a Blackmore’s Night repertoárjában.

Wah-Wah A Wah-Wah pedál használata egyre ritkább lett az évek során ugyan, de mégis mindig feltűnt újból. A korai 67-68as Purple lemezeken még gyakran hallható Wah hang, majd egészen a Stormbringer album címadó daláig semmit nem lehet hallani róla. Következőre az 1975ös Ritchie Blackmore’s Rainbow album Sneak Charmer című számában jelenik meg aztán 1995ig újból semmi. A Stranger In Us All albumon viszont két számban is hallható: Hunting Humans és Too Late For Tears. Legjobb tudomásom szerint koncerten sosem használt Blackmore Wah pedált. Amit még tudni lehet a témáról, hogy a pedál biztosan nem Dunlop Crybaby, ellenben valószínűsíthető (a hang alapján) hogy Vox gyártmányú készülék.

Basszus pedál Blackmore sosem volt az a nagy pedál boardos illető, jóllehet a Rainbow koncertek nézői egészen az 1980as év végéig hatalmas pedáltmonstrumot láthattak a gitáros oldalán a színpad első szélén. Ez igazából egy Moog Taurus I basszus pedál volt, mellyel Blackmore a korai Rainbow-t meghatározó egy emberes improvizációinak adta meg karakterét, mély aláfestését. Az analóg szintetizátor pedált 1976-1981ig gyártotta a Moog, újabban viszont a Boss kínálatában feltűnt a PK-5 Dynamic Foot Pedal. A rengeteg hangzás és beállítás mellett a pedál hiányossága, hogy nem egyedülálló. Tehát a több mint százezer forintos pedál mellé még egy szintetizátor agyat is kell vásárolni, ugyanis a pedál csak midi jelet ad ki. - 20 -


Phase Shifter A következő effekt ugyancsak a Rainbow idején ütötte fel a fejét. Ez pedig a Phase Shifter illetve Phaser. A Catch the Rainbow ’76os koncert felvételeitől egészen a Long Live Rock and Roll lemez L.A. Connection c. daláig hallható olykor. A német Gitarre und Bass magazin írója Berndt C. Meiser szerint ez a Schulte gyártó "Compact Phasing A" phaser-e volt.

Octaver 1982/83 óta egy BOSS OC-2 octaver is megjelent a Rainbow illetve eep Purple lemezeken (például Fool For The Night c. szám az 1983as Bent Out Of Shape Rainbow lemezről). Ez a pedál egyébként a mai napig is látható a színpadon, noha Ritchie sosem rakta ki a színpadra pedáljait. Én személy szerint 2007ben a Blackmore’s Night német kastély turnéján láttam a pedált Blackmore egyik erősítőjének tetején. Pedál formában felvételen pár ütem erejéig hallható a Village on the Sand című számban, koncerten gyakran előkerül, pl az Ariel egészére. Blackmore általában max rangen használja a pedált, tehát minden hang mellé rak legalább egy mész oktávot. Gyakran hallható egy igen érdekes oktávos hang mind Blackmore’s Night koncerteken, mind a stúdió felvételeken – például Way To Mandalay. Ez az effekt valószínűleg a gitár szintetizátorból jön, és nem csak alsó, hanem magasabb oktáv tartományokat is megszólaltat.

Delay Tipikusan rack kivitelű effekt a nagy gitárosok körében, így szinte bizonyos, hogy Blackmore esetében is. Videó felvételek alapján tudható, hogy stúdióban Blackmore a hangmérnökökkel állítatta be a jellegzetes Mistreated triolás delay-t. Egyes források szerint a visszhang mellett a delay is az Aiwa magnónak köszönhető. Miután 92re mechanikai problémák miatt a magnó már nem tudta ellátni a delay szerepét Blackmore egy 19”-os Yamaha rack delay-t használt stúdióban és élőben is. (lásd: Come Hell or Highwater DVD)

Gitár Szintetizátor Aki legalább egyszer végighallgatta a Blackmore életművet, felfedezheti, hogy a kor (és kis mértékben a technológiai fejlődés) előre haladtával egyre keményebb, torzabb bár pontosabban mondva túlvezéreltebb, majd lágyabb lesz Blackmore strat hangja. Ez eleinte az erősítők túlvezéreltségétől függött, valószínűleg egészen a 80as évekbeli Purple újjáalakulásig, ugyanis onnantól kezdve, használ Blackmore Roland GK-1 Gitárszintetizátort napjainkig. Ennek bizonyítékául rengeteget láthatjuk Blackmore időtlen ikonját a fehér Stratocastert a húrláb mögé szerelt Roland GK midi pickup vezérlőt. A ’90es években Signature Stratocastereit már roland-ready verzióban is készítették, beépített midi pickuppal. - 21 -


A Blackmore’s Night koncerteken viszont már nem a GK-1 pickupokat láthatjuk, hanem a Roland újabb fejlesztéseinek egyikét, a GK-2 midi pickupot és vezérlőt a gitáron. Egy rövid ideig Ritchie állítólag már 1974ben is kísérletezett egy, az EMS által gyártott Hi-Fli gitár szintetizátorral, amit koncerteken a PA rendszer mögött „rejtett el”. Az akkoriban megjelent Burn albumom 2 számban is lehet hallani: Mistreated és Sail Away. De emellett egy ki nem adott számban is használta, mely csak évtizedekkel később jelent meg, Coronarias Redig címen. Hogy pontosan milyen effekteket használt Ritchie ezzel a szintivel nem tudni, de végigpásztázva a kínálatot a Top Boost tűnik valószínűnek. Ez az effekt 30db-t dobott a magas frekvenciákon maximum.

Treble Booster Blackmore nyers és keserű gitárhangját nem csak a különféle pickupok, hanem egy treble booster pedál is befolyásolta. A Wah-Wah pedál mellett ez volt a másik „stomp box” pedál, amit Blackmore már a ’60as évek végén is használt. A pedál Hornby Skewes gyártmány volt (1967-1969ig), eredetileg hangerő Pot méter nélkül, ám Ritchie 3 példánya közül az egyiken természetesen volt hangerő potméter. A másik kettő közül az egyik szilikon a másik germánium tranzisztoros volt. 1973ig Blackmore Stratja egyből a boosterbe, onnan egyenesen a Marshallba ment, míg stúdióban még 1975ig használta. A HS-ek bellé Bill Hough technikus ’71ben készített Ritchienek egy Custom Made szilikon tranzisztoros treble boostert.

Exclusive by BSM A BSM pedálgyártó cég forgalmazásában több úgymond Blackmore pedál is megjelent. Tudtommal mindenféle jóváhagyás illetve közreműködés nélkül Blackmore részéről. Az egyik pedál, amit rekonstruáltak, az a hangerő Pot méteres treble booster – ennek a neve: HS-S. - 22 -


Hornby Skewes – Silicon, vagyis nem germánium, hanem szilikon tranzisztoros, mely sokkal kompresszáltabb hangot ad elvileg az eredetinél, de még így is kiválóan szól. Érdemes a meghallgatni a hangmintát a www.treblebooster.com oldalon, a BSM hivatalos honlapján. Megtekinthető emellett két másik pedál: RPA és RPA major. Alapvetően mindkét pedál Blackmore treble boosterének és szalagos magnójának pedálformába öntött reprodukciója, míg a Major változat elvileg Ritchie Marshalljának hangját is adoptálja és kölcsönzi azoknak, akik méreg drágán megvásárolják a pedálok akármelyikét. A 2009es német Musikmesse fesztiválon a BSM bemutatóstandján készült egy rövid interjús bemutató az RPA major-ról, melyen a pedál elég rosszul szól, viszont megtudjuk, hogy elvileg a ’77es Live in Munich Rainbow koncert hangját idézi (idézné) fel a pedál.

Ritchie’s Preamp 258EUR / 71 000 HUF

RPA major 275EUR / 76 000 HUF

HS-S master 183EUR / 51 000 HUF*

A képen látható pedálok mellett a BSM egy negyedik pedált is feltalált Blackmore hangjának dobozolására. Míg a HS-S és master változata medium-gain kategóriás cucc, a FireBall névre hallgató high-gain pedál elvileg a korai, Rising albumos Rainbow hangzás megtestesítője. A germánium tranzisztor hatása a gyártó szerint csak nagy hangerőn jön elő. A weboldalon hallhatóak hangminták a FireBallról (kb. 60 ezer HUF). Az egyik ilyen minta felvételen egy bizonyos Jon Angliából az általam eddig hallott egyik legjobb Blackmore hangot mutatja be a Weiss Heim című számmal. Érdemes a www.soundclick.com weboldalon „sound test666” – az előbb említett Jon – feldolgozásait meghallgatni, már csak a hang miatt is. A BSM kínálatának körülbelül 90%-a Blackmore hangjára van kitalálva. Felmerül a kérdés, melyik az igaz, illetve melyik a legjobb. Okos marketinggel minden pedált más jellegzetes Blackmore era megtestesítőjének jellemzik. Ez az egyszerű Blackmore hang kereső gitároson viszont még nem sokat segít. Megkönnyítené talán a választást, ha egymás mellé téve lehetne meghallgatni és kipróbálni a pedálokat. Az eddigi információk alapján személy szerint én a HS-S-re vagy a FireBallra tenném le a voksot. Az Exclusive by BSM pedálok kitalálója és a cég vezetője Bernd C. Meiser maga is Blackmore rajongó, aki ráadásul hatalmas anyagot hozott össze hasonló témában. Sok helyen az ő írását is referálom. Az egész elolvasható a www.treblebooster.com weboldal BSM tone zone menüpontjában. - 23 -


Erősítők Ahogy már korábban a bevezetőben említettem, Blackmore sokáig Vox erőtőkön szólt. Ez a kor divatjának megfelelően AC30-as típus volt. Ez az erőstő olykor még 70-ben is előkerült a Gibson gitárhoz, mikor a Purple-el a Wring That Neck című instrumentális számot játszották. Állítólag kamasz korában Ritchie Watkins Dominator és Fenton Weill erősítőket használt. Máskülönben megközelítőleg 1969-től Blackmore is Marshall erősítőt használt, noha a www.treblebooster.net szerint még az 1972-es Machine Head Session is Vox AC30al lett felvéve. Ez a korabeli képek és az Eagle Vision Classic Rock Albums DVD sorozatának Machine Head kiadványán szereplő felvételek alapján még igaz is lehet. Ha hihetünk a szóbeszédnek, akkoriban, Ritchie-nek annyira tetszett a Marshall kinézete, hogy átszereltette a Vox erősítőjét egy Marshall testbe.

Marshall Ahogy a Jim Marshall életét és munkásságát tisztelő életrajzi könyv a „Father of Loud” írja: „Jim mindig is szívesen hallgatta meg vásárlói igényeket, és amíg volt üzleti aspektusa a történetnek, a legvadabb konfigurációkat is megcsinálta a Marshall csapata.” Egy volt ezek közül Ritchie Blackmore, szinte az egyetlen megalomániás gitáros, akinek nem volt elég a 100 Wattos csöves gitár erőstő fej. Az angolul sokszor Man in Black-nem nevezett Ritchie olyan 200 Wattos erőstőt akart, ami nem melegedett túl 5 perc alatt, ezzel nagy kihívás elé állítva a gyártó technikai csapatát, akik végül megoldották a dolgot. Csakhogy Blackmorenak nem tetszett az első megoldás, így hát visszatért a gyárba. 1978-ban a Guitar Player magazinnak adott interjúban a következőképp idézte fel a történetet: „Ott ültem a gyárban és rengeteg ember előtt gitároztam az erőstőn, amit épp szereltek. Ha valami nem tetszett jeleztem, és ők rögtön reagáltak, így lett az erőstő 400 Wattos. Azt megint kipróbáltam, szóltam, hogy több magas kell, erre ők kivettek egy ellenállást vagy valamit. Teljes hangerővel kellett játszanom, különben nem tudhattam meg, milyen hangja is van az erősítőnek. Nagyon utáltak az ottani emberek.” Jim Marshall könyve szerint: „Blackmore őrült módon saját maga is szerelgette (szerző: vagy inkább szereltette) az erőstőt például hozzátett egy-két csövet a végfokhoz, hogy keményebb hangzást kapjon. Így körülbelül az erőstők, amiken játszott átlagban 300 Watton működtek.” A Connoisseur Rock Profile Collection Ritchie Blackmore kiadásának belsején található interjú kivonatokban Blackmore a következőképp beszél a témáról: „Építtettem az erőstőmbe két extra csövet végfokhoz így körülbelül 250-300 Watton működik. Ez több magas hangot ad és a basszust szépen ki vetettem. Aztán a treble-t rögtön le is tekerem és a torzítást a hangszórók túlvezéreltségéből kapom.” A Marshall Major egy fontos újítása ’72 körül a „treble bypass capactior” mely ma körülbelül a „bright” kapcsoló. Ettől alacsony hangerőn sem veszik el a magas hangtartomány. - 24 -


„Nem mondom, hogy én játszom a leghangosabban. Ez összegségében csak mennyiség kérdése. De magában az én erőstőm a leghangosabb a világon.” – Blackmore, 1978 Guitar Player magazin. Az erőstők színpadi elrendezése először egy darab Marshall Major fejjel és a hozzá tartozó két darab 4x12es ládával kezdődött. Majd egy idő után egy tartalék stack is felkerült a színpadra, majd Blackmore elmondása szerint a harmadik már csak esztétikai célokat szolgált. Így is nézett ki egészen a 90es évekig a színpadi elrendezés, mind a Deep Purple, mind a Rainbow esetében. Majd érdekes módon, a fejek eltűntek a ládákról és a közönség által nem látható helyre kerültek. Érdesesség még, hogy akkoriban a Purple turnén Nem fekete, hanem fehér huzatos Marshall-ok díszítették a színpadot és szólaltatták meg Blackmore szintén fehér Stratocasterét.

Az 1969es Marshall Major fej, amilyen Blackmorenak is volt – a képen látható az eredeti, nem Blackmore módosított darabja. - 25 -


Engl Miután 1993-ban a Purple Battle Rages On turnéjának közepén Blackmore széttépve a japán vízumát, otthagyva a zenekart ismét összeállított egy Rainbow formációt. Melyet akkoriban újból, a lemezkiadó cég akaratából Ritchie Blackmore’s Rainbow-nak neveztek, jóllehet a névadó gitáros a Rainbow Moon nevet választotta – volna. Az új lemezt és az azt követő két turnét is Engl Erősítővel játszotta. Ennek tiszteletére, vagy pont Blackmore megnyerésére az Engl német erősítő gyártó cég 100 Wattos Signature modellt készített. Ez az erőstő a Blackmore által akkoriban használt 120 Wattos Savage fej technológiáján alapul.

Blackmore – Régi gitár, új erőstő Ezt a modellt viszont nem használta sokáig Blackmore. Amint 1997ban elkezdett turnézni a Blackmore’s Night-tal lecserélte a nagy 100 Wattos fej-ládákat kis teljesítményű, de ugyancsak csöves kombókra. Jelenleg egy Engl Sovereign (E-365) combo mellett Fender Acoustasonic SFX II-t (kép a 17. oldalon) használ. Hivatalos weboldaluk Trace Elliot akusztikus erőstőt, sőt egy átalakított magnót is megnevez, mint előerősítőt az Englhez…

Engl Ritchie Blackmore Signature 100 (– 285 ezer HUF) - 26 -


Blackmore a Stúdióban Talán nem merész kijelentés azt állítani, hogy a legtöbb zenész házában van egy saját kis stúdió. Nos Ritchie Blackmore inkább egy kocsmát építtetett házának alagsorába. Jóllehet ma már egy kisebb zene szoba is található Blackmore házában, nagyon sokáig a házi pubja volt a számírás, illetve különböző zenekartagokkal való ötletelés helyszíne. Jerry Bloom tolmácsolásában David Coverdale: „Ritchie egy Revox szalagos magnóval dolgozott. Az ötleteit, amik tulajdonképpen a Burn lemez számai lettek, két-három szólamban vette fel. Nagyon teljes volt a hangzás, kellemes volt meghallgatni őket.” (Black Knight, 2006) Az iménti idézet történéseinek színhelye természetesen Blackmore háza volt, ahol nem sokkal korábban Glenn Hughes-al kettesben a Mistreated című számot is megírták, illetve felvették demó verzióban. Coverdale említést tesz még arról is, hogy ezt a bizonyos szalagos magnót Ritchie élőben is használta, hogy a visszhangot (delay-t) adjon a gitár hangjának. Ebben viszont téved, tekintve, hogy élőben Blackmore az Aiwa magnót használta. Noha akkoriban még nem volt igazán divat a házi stúdiózás, Blackmore ilyen jellegű élményét egészen a ’60as évek elejéig egy bizonyos Joe Meek nevű hangmérnök zseni nevéig lehet visszavezetni. Joe Meek a szakma híres úttörője volt, és mint olyan elég sok zenekart, de főleg szólóelőadót futtatott be úgymond. Például Glenda Collins-t vagy Tom Jones-t, akik közös vonása ezen kívül még az volt, hogy mindkettőjük számában játszott a fiatal Ritchie Blackmore. Igaz tudta nélkül. Joe Meek első számú session zenészének nevezte ki Blackmoret, sőt annyira megszerette, hogy a lakását is felajánlotta számára (és új felesége számára egyaránt). Talán annyira nem tűnik ez nemes cselekedetnek, ha számba vesszük, hogy a lakás úgymond a stúdióban, volt. Így tehát Blackmore egész nap dolgozhatott Meek-el/nek. A sessionzenélésen felnevelkedett Blackmore viszont sosem kedvelte a házi felvételkészítést, egészen az 1990es évek végéig mindig bérelt stúdiókba költöztek be. Ahol természetesen éjszaka dolgoztak. Ezt a szokást már a Deep Purple-el bevezették. Több szám is az esti kocsmázás után született és került felvételre éjszaka a stúdióban, akár csak a Black Night című sláger. Akkoriban a számírás fő forrása a jammelés volt. A jamek természetesen ötleteken, akár már előre kitalált, esetleg megírt témákon is alapult. Akár a Deep Purple akár a Rainbow esetében (habár a Purple-re ez jobban illik) kreatív egyéniségek közös munkája révén született egy-egy szám. A riffeket gyakran Blackmore találta ki, de az egész szám általában a lemez felvételre készülő próbákon, sessionökön állt össze. Ezért volt olyan fontos a zenekarok számára a közös elvonulás. - 27 -


Rengeteg album felvételének helyszíne ismert. Míg az In Rock tiszta brit stúdió munka volt, melyen Blackmore állítólag egy Dallas – Arbiter FuzzFace-t is használt, a Fireball lemezre való felkészüléshez a Purple már házat bérelt Devonshireben (Welcomb Manor, 1970 az előző kép), hogy magában dolgozhasson. Jóllehet az albumot fél év alatt vették fel turnék és koncertek között. A Who Do We Think album felvétele egy Róma melletti olasz villában kezdődött 1972 júliusában, de a pár hét alatt csupán két számot sikerült megírni. A Woman From Tokyo az album nyitó száma lett a közelgő japán turnéról való fantáziálás nyomaként illetve a Painted Horse című dal nem került fel annak idején a CD-re. Az albumot végül a Japán turné után vették Frankfurt mellett egy Walldorf nevű faluban a Machine Head esetében már használt Rolling Stones mobil stúdióval, mely tulajdonképpen csupán egy 16 sávos stúdió volt 4 keréken Roger Glover elmondása alapján. A Burn és a Stormbringer egy Hamburgi stúdióban lett megörökítve. Az első Rainbow LP a korszak leghíresebb Los angelesi Pirate Sound Studioban született éjjelente (míg a Come Taste The Band Deep Purple album vele párhuzamosan nappal), majd a többi lemezt francia kastélyoktól kezdve nagyvárosi stúdiókig korongozták előbb bakelitre majd CD-re. Mikor a Deep Purple újra összeállt, szintén egy vidéki házat rendeztek be stúdiónak.

Próba a Clearwell Castle-ben 1973 szeptemberében a Burn Album felvétele előtt. (A fénykép Didi Zill tulajdona.) Minden szellemes és kísértetes kastélytörténetet félretéve a leghíresebb stúdió élmény Blackmore-t illetően a Smoke On The Waterben is megemlített Montreux-i 1971. decemberi Machine Head album elkészítése volt. Mivel a témáról egy egész video DVD foglalkozik, felesleges lenne kevésbé izgalmas formában is feldolgozni a történteket. Amit lényeges megjegyezni a sok külföldi felvétel kapcsán: „Ha Angliában veszel fel egy lemezt az - 28 -


adóhatóság elveszi az összes pénzed, míg ha külföldön stúdiózol, olcsón megúszod.” – Blackmore szabad fordításban Jerry Bloom könyvéből.

Az 1993as The Battle Rages On felvétel óta Blackmore és Night kizárólag egy Pat Regan (fenti kép) nevű zenészproducerrel dolgozik. Azóta természetesen már kiegészítették házukat egy kis stúdióval, ahol dolgoznak. „*Pat+ Általában télen jön Long Islandre hozzánk, beköltözik a vendégszobánkba, igaz több időt tölt a stúdiónkban, az alagsorban, ahol még ablakok sincsen a falakon. Heti egyszer eljön velünk focizni, de ezen kívül semmi. Mindig, amikor hazaérünk valahonnan, Ritchievel leüvöltünk a pincébe, hogy „minden oké Pat?”. Mick DuRussel interjúja Candice Night-al. Pat Regan produceri képességeivel és ötleteivel is változtatott Blackmore hangján. Saját elmondása szerint Ritchie nagyon sokáig a hangszóróktól 6 lábra helyzete a mikrofonokat a stúdióban, ezzel szemben Regan igen közel tette azokat és a visszhang nagy részét is levette a gitárról, így erősebb, keményebb lett Blackmore hangja, ami neki is megtetszett. A ’70es évek végétől Ritchie Shure SM56; Shure SM57 és Neumann U87 mikrofonokat használt felvételhez, mind a hármat egyszerre.

Blackmore a Stúdióban, 2005. - 29 -


A két alábbi kép meglehetősen sok információt és érdekességet ábrázol. Például egy 4x12es Marshall ládát, amely előtt álló fekete-fehér (kisfejű!) Stratocaster Blackmore egyik kedvenc stúdió gitárja. Egy videóban („Ritchie’s Guitar Colection” on youtube), még 1997ben arról mesél, hogy ezzel a gitárral veszi fel a torzított sávokat, mert nagyon jóllehet torzítani. Példának a No Second Chance c. szám gitárszólóját hozza fel. A gitár további érdekessége, hogy gyári hangszedőkkel van felszerelve. Ezek mellett mindkét képen látszik egy elsőre ismeretlen típusú Engl erősítő. Ez a két hangszórós combo bármennyire is meglepő, az engl customer support szerint egy 100 wattos Sovereign E740. Az erőstő már nem szerepel a cég jelenlegi portfoliójában. A Shadow Of The Moon belső borítóján Blackmore neve mellett a hangszerek felsorolásánál még a dob (drums) szó is áll, míg az Under a Violet Moon belsején már reneszánsz dob megnevezés szerepel. Ezt lehet látni a jobb oldali képen. Mióta Ritchie a Blackmore’s Night zenekart csinálja, tulajdonképpen egy személyben, igen megváltoztak stúdiós szokásai. Nem jammelés közben írják a számokat, ugyanis a szerzemények csupán hozzá köthetőek. Jóllehet Candicenek is nagy szerepe van a zene megírásában, az főleg az énekdallam és a szöveg oldala a számoknak. Pat Regan stúdió munkája mellett több hangszeren is játszik a stúdió lemezeken, például zongorán, ugyanakkor a hangszerelésben is nagy szerepe van.

Hogy lesz ezekből Blackmore Sound?! Tegyük fel, hogy anyagi korlátok nélkül a rendelkezésünkre áll a tanulmányban említett felszerelések összessége. Úgy fogunk-e szólni, mint Blackmore? A válasz igaz összetett, leegyszerűsítve az igen és a nem is jó megoldás. Ha szétválogatjuk az eszközöket és Blackmore hangzás korszakainak kategóriáit felépítettük, akkor a hangzásunk már nagyon meg fogja közelíteni azt, ahogy Blackmore szól(t). A válasz nem része pedig, ahogy Mocsár László kollégám mondaná, a kézben van. Akármennyire is összetett technikai háttérrel játszunk, tudnunk kell Blackmore módján megfogni hangokat, skálákat, arpeggiokat, egész szólókat, sőt számokat is. Nyilván nem tudunk Blackmore fejével gondolkodni, igaz valószínűleg még ő sem. Végtére is így tudunk elkerülni Blackmore hangjáig. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, a hangzás természetét. Pontosabban, hogy hol is szól a gitár: Stúdiófelvételen, koncerten, netalántán egy jó minőségű DVD-n halljuk, vagy csupán egy bootleg felvétel adja a nekünk tetsző és elérni kívánt hangot. Stúdióban, amikor felveszik a gitárt, akkor ugye a mikrofonozás miatt eléggé élő még a hangzás, habár a mikrofon is változtathat a hangon. Ráadásul a klasszikus időkben még nagy hangerőn ment a stúdiózás, hogy hozza a koncertek színvonalát a hang. Aztán a felvételt megkeverik, esetleg még megdobják egy kis plusz visszhanggal, majd masterelik is. Így végül a hangzás nagymértékű eltérést mutathat a meztelen, erősítőből jövő gitárhangzástól. - 30 -


Koncerteken, amit figyelembe kell venni, a következő. Régen nagy hangerőn ment minden, ez ma már nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Lásd Blackmore’s Night, kis erősítők a nagy 200 Wattos fejek helyett. Ugyanakkor mindkettő erőstőt kihangosítanak még a PA rendszerrel, hogy az egész stadionban lehessen hallani mindent. Ezt ugye eközben megint keverik. Így lesz az elején egyserű gitár – pickup – erősítő felállásból először egy bonyolult effekt és technológiai fejlődés eredményeként összetett hangzás, majd abból még egy fokkal bonyolultabb, akár a gitáros befolyásán kívül álló plusz egy technológiai réteg után kész egy hang, amit mi, mint nézők hallunk. Természetesen a „sound” nagy részét persze továbbra is a gitár és az erőstő adja meg. Esetleg az effektek. De ne felejtsük el a kezet se. Tehát birtokunkban van minden felsorolt anyagi eszköz, így a technológia sem akadályozhatja már a kezünk, amiről szintén tegyük fel, hogy megfelelő mértékben tudja imitálni a kívánt játékstílust. Hogyan állítsuk be a pedálokat, erősítőket vagy a gitáron lévő potmétereket? Mit hova tekerjünk? Noha minden erősítő más, alapvető elveket meg lehet határozni. Tudjuk, hogy Blackmore a hetvenes években például nagyon Treble Booster vezérelt hangzással dolgozott. Ebben az esetben érdemes a presence és a treble knobokat magas tartományokban tartani. Ugyan akkor a modern Blackmore’s Nigth hangzás kulcsa pedig inkább a finoman búgó, érces basszus. Ebben az esetben inkább a mély tartományok előnyben részesítése célszerű. Általános érvénnyel kijelenthető, amit Martin Cooper is megjegyez a Guitar Techniques Magazine-ban. Blackmore hangzását jobban meghatározza a hangerő (volume), mint a gain. Hiszen nem szabad elfelejteni, Blackmore idejében még nem volt gain. Pont csak annyira szabad tekerni a gain-t, hogy krémes legyen tőle a hang, a treble, a híd hangszedő majd karcolja. Továbbá finomítás, krémesítés a reverb-nek köszönhető. Ehhez párosítsuk, hogy Ritchie nem Distortion-t, vagy Fuzz-t hanem Overdrive-ot használ. Ezt általában célszerű alacsonyan tartani. Teszem azt egy Marshall erősítő OD 1 csatornáján személy szerint én sosem állítom a gain-t negyed, tehát 9 óra fölé. Overdrive 2 csatorna esetében a gainnel még finomabban bánok. Ezzel egy időben klasszikus hangzásokhoz a treble majdnem maximumon van, kicsit alatta a bass, a middle pedig középállás és a basszus között. Ezzel szemben Martin Cooper a következő beállításokat ajánlja: gain 5 bass 5 middle 7 treble 5 reverb 2. De a mellékelt hangminta alapján ez szerintem nem eredményes, igaz nem Marshall erősítőn játszik, de még csak nem is Fender Stratocasteren. A már sokszor emlegetett treblebooster.com weboldalon a HS custom booster leírása szerint a Blackmore a következő beállításokat használta a Made in Japan koncerten a Marshall Majorjával: Presence 0; Bass4; Middle 5; Treble 6-7; Volume 7-8. Emellett persze az eredeti Hornby Skewes booster a gitár és az erőstő közé kötve.

Jun626 az egyik legjobb hangzást megjelenítő előadó youtube-on. Egyik videójában, melyen a Highway Star japán koncert verzióját játsza, a szóló után megmutatja az ő erősítő - 31 -


beállításait, amik személy szerint engem nagyon is megleptek. Tekintve, hogy merőben eltérnek az általam tapasztalt beállításoktól. Bátorkodtam a képet átvenni e tanulmányba.

Látható knobok sorrendje: Gain, Bass, Contour, Treble, Volume, Effect (dly) FX level Szerencsés módon volt alkalmam kipróbálni ezeket a beállításokat, igaz nem pont egy MG30 combón, de egy MG100 fejen. Ami rögtön feltűnt, hogy OD1 csatornához képest a gain nagyon magas. Karcol is rendesen, jóllehet nagyban enyhíti hatását az alacsony bass és treble beállítás. A közepet én jobb híján 12 órához állítottam a semlegesség végett. A reverböt az alacsony delay helyettesíti. Jun626 gitárjában gyári hangszedők vannak, míg az én próbámat a lace sensor goldok nagyon elvitték a mély tartományok felé. A videón hallható hang sokkal élesebb volt. Érdemes meghallgatni, ügyes játék és az én tapasztalatimhoz képest meglepően jó hangzás. A TrebleBooster.net weboldalról neve már korábban felmerült az effekteknél a korai Blackmore hangzást illetően. A weboldalukon, egészen pontosan ezen a linken (http://www.youtube.com/watch?v=SSEdnuftAq4&feature=player_embedded#) nem csak bővebben olvashatunk a 20. oldalon tárgyalt BSM RPA pedálról, de egy videót is megtekinthetünk, hogy megbizonyosodjunk a hangjáról. Leon felvétele először csak random hangzásokat mutat, majd eljátsza a Smoke on the Water-t félelmetesen jó Blackmore hangzással. Egy nem Fender, hanem Rebelrelic (www.rebelrelic.com) kőris Stratocastert, (tonerider „pure vintage” pickupokkal) egy Marshall bluesbreaker JTM 45-ös erősítővel használ a következő beállításokkal: volume 6 bass 4 middle 4 treble 4 presence 2. Az RPA pedál pedig fél gain-re van állítva. A riff hangja szinte tökéletes, de a szóló már nem. Saját hangkereséseim véleményem szerinti sikeres próbálkozására példa a következő videó, melyen a Super Trouper szólóját játszom. A hang szerintem csupán a HS-S vagy FireBall treble boostert hiányolja, tisztán lehet hallani az eredeti felvételen. A Stratocasterem Lace Sensor Gold pickupokkal van felszerelve, míg az erősítő beállításaim egy Marshall AVT150 combo OD2 csatornáján: gain: 3 bass 8 middle 7 treble 10 master volume 3 presence 2, a reverb pedig hall-ra volt állítva. A videó megtekinthető a következő linken keresztül: http://www.youtube.com/watch?v=Fo9yaXsmVcQ - 32 -

Antal Ádám - A Ritchie Blackmore gitárhangzás v3 2010-04-02. A rengeteg forrás mellett külön köszönettel tartozom Jakus Ábelnek és Mocsár Lászlónak.

Bibliográfia Dawk Sound Limited, www.dawksound.com Exclusive by BSM, www.treblebooster.net Bloom J. (2006), Black Knight, London: Omnibus Press Németh, Gy. (2007), Blackmore, Budapest: Flaccus Kiadó

Maloof R. (2004), Jim Marshall the Father of Loud: The Story of the Man Behind the World’s Most Famous Amp, Milwaukee: Backbeat Books Fender Musical Instruments Corporation website 2009, ’Ritchie Blackmore Stratocaster’ http://www.fender.com/products//search.php?partno=0139010305 Seymour Duncan company website 2009, ’Quarter Pound flat’ http://www.seymourduncan.com/products/electric/stratocaster/progressive/quarter_p ound_f/ Deep Purple Appriciation Society website 2009, http://www.deep-purple.net/ Classic Albums: Machine Head DVD (2002), Eagle Vision ltd. History, Hits and Highlights DVD (2009), Eagle Vision ltd. Engl Amplification website 2009, www.engl-amps.com MIJ Fender website, http://www.mijfenders.com/frmRBGalleryLinks.htm Hungarian Fender Club website’s forum, www.fenderclub.hu Blackmore-world website, http://www.blackmore-world.com/about.html Godin Guitars webpage, godin player news article: http://www.godinguitars.com/godinplayersnews.htm Gear4music webpage: http://www.gear4music.com/Guitar-and-Bass/Godin-xtSAElectric-Guitar-in-Translucent-Black/B8L Article on Blackmore’s equipment at: http://personal.mco.bellsouth.net/m/u/murf01/blackmore/blackmor.htm Candice Night interview by Mick DuRussel, Spot on LI, 2009 oct. 28. - 33 -


http://www.blackmoresnight.com/Articles/SpotonL.I._10_09.pdf The Official Ritchie Blackmore and Blackmore’s Night webpage, http://www.blackmoresnight.com The Highway Star website 1993-2000, http://www.thehighwaystar.com/ Ritchie’s Guitar Colection on youtube video. Originally Japan TV interview http://www.youtube.com/watch?v=3dHa6LbEKXc Highway Star made in Japan guitar solo by jun626 on youtube: http://www.youtube.com/watch?v=C_ri3CgHmDk Cooper M, Guitar Techniques Magazin, 2008 october, p52-54. Schecter Guitar Research at wikipedia, the free encylopedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Schecter_Guitar_Research Mindenamigitar.hu blog, „Ritchie Blackmore Cuccok/trükkök”, 2010.01.03. http://mindenamigitar.hu/?p=497

- 34 -

A Ritchie Blackmore gitárhangzás

Recommend Documents