A Ritchie Blackmore gitárhangzás

A Ritchie Blackmore gitárhangzás

Írta: Antal Ádám

Antal Ádám ‐ A Ritchie Blackmore gitárhangzás

Tartalomjegyzék Előszó ....................................................................................................................................................... 3 Bevezető .................................................................................................................................................. 3 Gitárok ..................................................................................................................................................... 4 Fender Stratocaster ............................................................................................................................. 5 Scalloped Fretboard ............................................................................................................................ 8 Pickup‐ok ............................................................................................................................................. 8 Fender Ritchie Blackmore Signature Stratocaster .................................................................................. 9 Effektek .................................................................................................................................................. 12 Szalagos Magnó ................................................................................................................................. 12 Treble Booster ................................................................................................................................... 12 Wah‐Wah ........................................................................................................................................... 12 Basszus pedál ..................................................................................................................................... 12 Phase Shifter ...................................................................................................................................... 12 Octaver .............................................................................................................................................. 13 Delay .................................................................................................................................................. 13 Gitár Szintetizátor .............................................................................................................................. 13 Exclusive by BSM ............................................................................................................................... 13 Erősítők .................................................................................................................................................. 14 Marshall ............................................................................................................................................. 14 Engl .................................................................................................................................................... 16 Bibliográfia............................................................................................................................................. 17

2


Előszó Hosszú ideje próbálom már megírni ezt a – mondjuk úgy – cikket, esetleg tanulmányt. Elvonatkoztatva a nyilvánvaló klisétől, a legtöbb gondom nem az információ gyűjtése vagy a cím kitalálása volt, habár be kell vallanom az utóbbi sem bizonyult könnyű feladatnak. A fő dilemmám az volt, hogyan tegyem minél objektívabbá, leíróbbá a cikket. Természetesen nem Steve Morse a kedvenc gitárosom, különben ugye róla írnék. Mégis, amikor Blackmore‐ ról illetve egyéb kedvencemről olvasok felettébb zavar a részrehajlás. Úgy gondolom, senki nem azért olvassa el a cikket, mert az antaladam.hu‐n található és akármit írok, az aranyból van, hanem mert az olvasók esetlegesen tudni akarják pontosan milyen gitárokkal és felszerelésekkel érte el Ritchie Blackmore több, mint 40 éves pályafutása alatt különböző ugyan, de egyformán jellegzetes és másolhatatlan hangzásait.

Bevezető Blackmore 11 éves korában kezdett el gitározni abban az angol kisvárosban, ahol az 50‐es évek közepén élt szüleivel. Klasszikus gitár órákat vett, melyekért házuktól messze a város másik oldalára kellett átbicikliznie gitárral a kezében. Visszaemlékezései alapján nem sokat tanult az órákon inkább a klasszikus zenével ismerkedett meg, ami még a Smoke On The Water megírására is nagy hatással volt. Ebben a körülbelül egy éves időszakban, tanulta meg Blackmore, hogy ha igazán jól akar gitározni, ahhoz az összes ujját használnia kell, beleértve a kisujját is. Állítása szerint a pengető használat alapjait is ebben az időszakban sajátította el, ami elég különösen hangzik: klasszikus gitár és pengető?! Később Londonba költözve Big Jim Sullivan‐től tanult gitározni, akinek elmondása szerint Blackmore egyfolytában nála volt, amikor csak tudott. Ekkoriban véglegesedett Blackmore‐ ban a klasszikus zene szeretete, jóllehet leginkább rock and roll‐t játszott és azt is először csak olyan gyorsan, ahogy tudta, majd amennyire csak gitáron lehetett. Később olyan rock and roll hírességekkel játszott együtt, mint az amerikai Jerry Lee Lewis és az angol Screamin’ Lord Sutch, akiktől nem csak zenét, de színpadi megjelenést is bőven tanult. A 60‐as évek közepére egyre inkább körvonalazódott a fiatal tehetségek körében egy bizonyos Jimmy Page‐dzsel való versengés, aminek eredményét a Jimi Hendrix mánia berobbanása a brit zenei világba koronázott meg. Mint akkoriban mindenkire, Blackmore‐ra is hatalmas hatással volt Hendrix, más kérdés, hogy Blackmore kellőképp felbátorodott a jelenségre és hamar túlnőtt Hendrixen vad, de ugyanakkor kifinomult, pontos játékstílussal és nem utolsó sorban behangolt gitárral. A 70‐es évek óta pedig sokan Ikonnak, Gitár Istennek, Rock Sztárnak és még sok minden másnak nevezik. Jóllehet Ritchie Blackmore egyszerű eleganciával, híresen rossz modorral és fekete humorral ugyan, de több mint virtuóz gitáros – nem kevesebb, mint egy Zenész.

3


Gitárok Az fiatal Richard (ekkor még t nélkül) egy állítólag Framus de az bizonyos, hogy spanyol gitárral kezdett tanulni, mely két okból is érdekes. Amikor Blackmore rájött, neki a rock and roll a zene, rögtön pickupot szerelt a gitárra és egy rádiómagnón keresztül erősítette ki azt. A másik történet a szülői szeretethez vezethető vissza a híres Blackmore idézet alapján: „Apám azt mondta, ha nem tanulsz meg játszani ezen a hangszeren, a fejeden fogom kettétörni”. Az öreg Blackmore bizonyára jártas volt a motiváció tudományában. Meglepő ugyanakkor, hogy szülei, noha lehet, hogy szigorúak voltak, mindig támogatták Blackmore zenei karrierjét. Következő két gitárját is ők vették fiuknak, ami először egy akkoriban igencsak drága Hofner Club 50 volt, mellyel a fiatal Ritchie sok középiskolai és a minimálisnál is kisebb sikert elérő bandában játszott. Akkoriban még egyáltalán nem is jól. Később Londonba költözve, a középiskola után Blackmore apjával és bátyjával a Heathrow reptéren dolgozott technikai személyzetként. Ekkor már gyakran fellépő, kis körökben sikeres zenekarokba „felvételizett” illetve játszott, mint például az Outlaws vagy a Three Musketeer. Szülei ekkor ajándékoztak neki egy vadonatúj Vox erősítőt és egy valódi vagyonnak megfelelő vörös Gibson ES‐335 gitárt. Ekkoriban Ritchie még minden bizonnyal a méregdrága felszerelése miatt volt az irigylés tárgya a zenei szintéren, de ez hamar megváltozott. A Gibson gitár egészen a 1970ig nagy szerepet játszott a gitáros életében, főleg a Deep Purple első 3‐4 lemeze felvételén.

(A Gibson ES‐335 és egy valódi képi különlegesség – rövid hajú Blackmore körülbelül 1964.)

4


Fender Stratocaster

A mai napig, ha leszámítjuk az akusztikus és elektro‐akusztikus gitárokat, Ritchie Blackmore‐t csak Fender Stratocaster gitárral láthatjuk. Hogy hogyan kedvelte meg Ritchie a Stratokat a Gibson ellenében, egy igen közismert ám mégiscsak városi legenda köti Eric Clapton nevéhez. A történet szerint, amit talán mindenki ismer, Eric Clapton adott egy Stratocaster‐t Blackmore‐nak, mert szerinte azon jobban szólt volna, amit játszott. A teljes igazságot ugyan nem tudjuk, de Jerry Bloom, a nem hivatalos Ritchie Blackmore életrajzi könyv (Black Knight) szerzője, rendelkezésére álló információk alapján a következőképp rekonstruálta a valódi történetet: 1968‐ban a Deep Purple a Cream amerikai turnéján volt a híres Brit Rock Trió elő zenekara. A Deep Purple tagjainak visszaemlékezései alapján, a két zenekar közt, nem hogy jó, de egyáltalán nem volt kapcsolat. Elmondásuk szerint a Clapton‐ék teljes mértékben figyelmen kívül hagyták őket. Sőt a Purple sikereire való tekintettel a Cream le is váltotta őket, mint előzenekart. Még ez előtt, Eric Clapton egy roadja (valószínűleg Clapton kérésére) Blackmore‐nak adta az akkoriban Gitár Istennek nevezett Eric egyik Stratocasterét, ami mellesleg már majdnem használhatatlan állapotban volt. Blackmore‐nak annyira megtetszett a hangszer, hogy rögtön vett magának párat. Különböző archív videó és kép felvételeken, például a legújabban megjelent Deep Purple Appriciation Society harmadik Archive DVD‐jén – History, Hits and Highlights – látszik, hogy Blackmore érdekesen szerelgette a gitárjait. Látható a felvételen egy Telecaster nyakú Stratocaster és a fordított ellenpárja. Emellett a későbbiekben említett cd borító belsejében Ritchie egy képen több balkezes gitárral lett lefényképezve. Ez kétségtelenül a Hendrixi hatás megjelenése volt. Blackmore már amellett, hogy a 70‐es évek elején, több képen – főleg a Space Truckin’ koncertfelvételein – a hüvelyk ujjával játszik, előfordult, hogy balkezes gitárral jelent meg a színpadon. Egy számottevően későbbi interjúban – amit egy bizonyos Ritchie Blackmore Rock Profile 2. lemez borítójának belsején található – elmagyarázta, rengeteg idő kellett neki, hogy átálljon a Gibsonról a Fenderre, ugyanis az utóbbin sokkal nehezebb volt szépen megszólaltatni a hangokat, viszont ha sikerült, a Strat meghálálta a fáradozást. Ezért lehet, hogy csak 1‐2 év múlva az 1970es évek elején vált kizárólagos gitárjává Blackmore‐nak a Fender Stratocaster. A korabeli videó felvételek alapján Purple gitárosát két akkoriban készült a Fender 5


történelmében CBS időszaknak nevezett Stratocaster‐el játszott. Egy fekete testű, jávor nyakú (természetesen nagyfejes) és egy 3 tone sunburst testű szintén jávor nyakú gitárral.

(Balra Blackmore és 3 tone sunburst Stratocastere 1972‐ben a Machine Head Felvételén, Jobbra a Deep Purple MKIII‐ban használt natúr Strattal élőben) A feketét, amit Blackmore egy interjúban kedvencének jelölt, sajnálatos „baleset” érte az 1970‐es évek elején, a Burn turné első felében. Mindenki számára ismert a 70‐es évek rock zenekarainak a The Who által indított gitártörés őrülete, melyet, mint hatalmas rock zenekar és agresszív gitáros, Blackmore és a Purple is ellenállhatatlannak tartott. A Burn lemezbemutató turnéjának egyik állomásán, Bostonban a közönség annyira élvezte a koncertet, hogy Blackmore egyszerűen nem tudott lejönni a színpadról a koncert végén – a gitártörés fináléban. Így esett, hogy Blackmore és Johnny Walker együttesen dobták a közönségbe a „véletlenül” széttört fekete Stratocastert. A sunburst gitár sorsát habár nem tudjuk, az biztos, hogy a Rainbow 1976‐os és 1977‐es turnéján használt sunburst Stratocaster nem ugyan az, ugyanis az utóbbinak rózsafa nyaka volt. Igazság szerint 1975 óta nem láthattunk Blackmore kezében jávor nyakas Fendert. Az utolsó jávor fogólapos gitárja a Hughes‐Coverdale időszakban meghatározó ikonná vált natúr testű egyértelműen nagyfejes gitárja a széttört fekete helyett került Blackmore kezébe. Hogy mi történt később ezzel a Strat‐tal, vagy miért kezdett Blackmore újból sunburst modellen vagy egyáltalán új gitáron játszani a Rainbow‐val nem lehet biztosan tudni. Ugyanúgy lehetséges, hogy Blackmore széttörte a natúr gitárját az utolsó Deep Purple koncertet záró Highway Star végén 1975. április 7‐én, mint hogy csak szimplán megunta, illetve jobban tetszett neki akkoriban (megint) épp a sunburst Stratocaster. 6


1975‐től Blackmore‐nak nem csak új lemeze, új zenekara, de új hangszerésze/gitár technikusa is lett. John „Dawk” Stillwell saját bevallása szerint még 1972‐ben került kapcsolatba a Purple‐lel Roger Glover Rickenbaker basszusgitárjának szerelése apropóján. Dawk saját weboldalán, www.dawksound.com részletes leírást ad Blackmore Rainbow‐ban használt 1976‐os sunburst gitárjáról: A tremolot 4 rugó tartotta egyensúlyban (lebegve). A szemöldök Graphtech, míg a hangolókulcsok Sperzel (6L TL SC) márkájúak voltak. Dawk elmondása szerint Blackmore Marshall erősítőin is módosított, mindkét témakörben kiváló eredménnyel. Hamarosan azonban ismét módosítani kellett Blackmore gitárján, ugyanis a színpadon lévő túl nagy interferencia miatt nem csak a PA rendszer búgott, de a gitár hangja is rosszabbodott. Az egész ott kezdődött, hogy 1974‐ben a California Jamming DVD‐n látható Deep Purple koncerten egy hatalmas színes, fa szivárvány volt a színpadi díszlet. Ez olyannyira megtetszett Blackmore‐nak, hogy a Rainbow‐nak 75 000 dollárért csináltatott egy világító, elektromos szivárványt a turnékra. Így viszont hatalmas mennyiségű elektromosság keletkezett már és problémák merültek fel. Jerry Bloom (Black Knight, 2006.) kutatása alapján az interferencia kiküszöbölését úgy oldották meg, hogy a középső pickupot különlegesen tekercselték, hogy „a középső hangszedő mágneses ellenhatást érjen el az elektromos szivárvány által kreált mágneses térrel szemben” – írja Bloom könyvében, egy korabeli Blackmore interjú alapján. Majd folytatja: „Különleges gitárt készítettem magamnak. Egyébként is untam már azt a barna Stratocastert. Most egy fehér gitárom van, normál rózsafa nyakkal, de az elektronika alacsony impedanciájú, úgyhogy van egy csomó átalakítónk, hogy megnövelje a gitár kimeneti jelét. Jól működik, amíg a kábeleket távol tartjuk a fénytechnikától. A középső pickupot úgyse használtam sose.”

Az interjúban említett gitár még nem az a bizonyos fehér (vintage white) Fender Stratocaster, ami karrierje legnagyobb ikonjává lett. Ugyanis akkoriban két fehér gitárja is volt Blackmorenak, egy valószínűleg olimpic white színű, fekete koptatóval (Balra) és a vintage white, fehér koptató lappal (Jobbra), ami először csak a 80as Donington fesztiválon látható – videó felvételen legalábbis. 7


Ezek a gitárok mind Standart USA Stratocasterek voltak, akkoriban ugyanis nem volt annyiféle változat, reissue és különleges konfiguráció. A 70es évekre jellemző két húrvezetővel fejen és úgynevezett bullett végű fémpálcával a nyakban. A test és a nyak találkozásánál pedig szintén a CBS időszakban kitalált, de kevésbé biztonságos három csavaros pajzs alakú neck plate volt illetve van a mai napig. Blackmore minden elektromos gitárján 10‐es Picato húrokat használ. 1980 óta Blackmore‐t nagyon ritka nem a fehér stratocasterrel a kezében gitározni látni koncerten, stúdió felvételi képeken és egyéb videókon. Mégis az 1984‐es Bad Attitude videó klipjében nem Stratocasterrel de még csak nem is Telecasterrel játszik. Az igazság, hogy egy azonosíthatatlan, de látszólag Fender gitár szerepel nem csak a Bad Attitude de a Knockin’ at your Back Door klipjében is. A gitár feje Telecaster fej, így feltehetőleg a nyak is. A test pedig hasonlít egy Duo Sonicra ellenben látszólag a mérete nagyobb. Jaguar és Jazzmaster sem lehet, tekintve, hogy 3 darab single coil pickup van a gitáron, igaz a koptató nagyon hasonlít a Fender két népszerű modelljén találhatókra. Ajánlom mindenkinek a felvétel megtekintését, a gitár legjobban 2:34‐bél látható.

Scalloped Fretboard Blackmore egyik legfontosabb saját kezű átalakítása a gitárjain az úgynevezett Scalloped Fretboard, ami annyit tesz lefordítva, hogy kivágott fogólap. Egy japán tv interjúban Ritchie a gitárjait mutatja be illetve beszél róluk. Ugyan ebben az interjúban meséli el a scalloped fretboard történetét, mely a ’60‐as évek végére vagy a ’70‐es évek elejére vezethető vissza, mikor is Blackmore kezébe került egy nagyon régi akusztikus gitár, aminek ki volt kopva a fogólapja a bundok között. Itt fedezte fel Ritchie, hogy mennyivel kényelmesebb számára így játszani illetve nyújtani. Így smirgli papírral elkezdte módosítani a gitárjainak a nyakát. Azóta is minden gitárjának ilyen nyaka van, még az akusztikusnak is. Miután Blackmore mellett anno John Maclaughlin is elkezdte úgymond scallopálni a gitárnyakakat már hivatalosan elfogadott gitárspecifikáció lett, habár biztos vagyok benne, hogy Yngwie Malmsteen‐nek is volt köze hozzá. Ritchie mind signature, mind egyénileg készítetett (akusztikus‐elektrikus) gitárjait eleve scalloped fretboard‐al gyártatja.

Pickupok Blackmore pályafutása során többször váltott pickupok között. Köztudott, hogy a Stratocaster miatt tipikus single coil használó, mind három állásban melyből a középsőt és annak kombinációit szinte sose használta. Nagyon sokáig gyári Fender hangszedő készletekkel játszott. Az első nagy váltása a Seymour Duncan SSL‐4 Quarter Pound volt. Ezt a pickupot az ikonikus fehér Stratoján láthatjuk először az 1980‐as évekkel kezdődően. Így a gitár keserű hangja nem csak a Rainbow‐t de a ’83ban újjá alakuló Deep Purple akkori hangzását is meghatározta. A hangszedő az alapvető Stratocaster pickupok erejének kétszeresét hozza, a gyártó már‐már p90eshez hasonlítja leírásában, ahol azt is megemlíti, hogy különösen a rózsafa fogólapos gitárokhoz ajánlott. Egy rövid időre még a ’80as években 8


ugyancsak a Seymour Duncan cég Twin Blade pickupját is kipróbálta. 1993‐ban akkor látható először a Come Hell or High Water DVD‐n Blackmore gitárja Fender Lace Sensor Gold pickup készlettel, amit a mai napig használ. A pickupot a ’80as években Don Lace, akkoriban a Fender technikusa találta fel. Blackmore‐on kívül rengeteg más zenész albumait is meghatározta, például a már említett Eric Claptonét vagy Buddy Guy‐ét. A gyártói leírás alapján a Lace Sensor Gold az ’50es évek csilingelő Stratocaster hangját adja vissza zajtalanul. Ehhez képest a Blackmore’s Night jellegzetes szóló hangszíne a krémesen búgó tiszta hang is ebből a pickupból jön. Saját tapasztalat alapján a nyaki pickup nagyon bírja a mélyeket – csak bírja az erőstő is…

Fender Ritchie Blackmore Signature Stratocaster Az évek során rengeteg különböző változata került ki a Corona kaliforniai, japán és mexikói gyárból a Fender Ritchie Blackmore Stratocaster‐nek. Noha jómagam is útvesztőnek tekintem az ezekkel kapcsolatos információkat, mégis megpróbálok egy átfogó áttekintést adni a gitárokról. Igaz egyiken sem játszottam, sajnos így a kutatásom csak másodlagos jellegű. 2009‐ben a Fender ismét piacra dobott egy Ritchie Blackmore Signature gitárt. Igen ismét, ugyanis volt már belőle bár kiadás. Az legutóbbi gyártását megközelítőleg 2005‐ben abbahagyták. Talán a kis sikerre való tekintettel, a gitár ugyanis 1,5 millió forintba került. Azt a gitárt japánban csinálták, egy fából készült a test és a nyak is, a fehér szín és a „scalloped” rózsafa fogólap ugyanúgy adott volt, mint a nagy fej és a bullett pálcavég. A pickup‐ok azonban naprakészebbek voltak, mint a jelenlegi replikában. Akkor ugyanis kettő darab Lace Sensor Gold hangszedőt és egy Roland midi pickup‐ot (Roland gitár szintetizátorhoz) tartalmazott a gitár.

Fender Custom Shop Ritchie Blackmore Signature 1999‐2005 9


A mostani mexikói modellbe lévén, hogy Blackmore leghíresebb stratojának utánzata, mindössze kettő darab Seymour Duncan SSL‐4‐es pickup‐ot csavaroztak és egy úgynevezett „dummy coil”‐t, ami valójában nem is hangszedő, ahogy anno Blackmore gitárjában is volt. Ami érdekes, hogy ez a kiadás a Fender weblapja szerint olympic white színű, mikor pontosan tudjuk, hogy Blackmore ikonja vintage white lakkozású volt. Ugyanakkor egyéb képeken tisztán látszik, hogy a gitár vintage white színű. Továbbá az eredeti gitáron lévő Kluson stílusú kulcsok helyett Kluson kinézetű, de Fender „F” logós kulcskészlet van.

A gitár jelenleg 1200 dollár és 900 euró között mozog, Magyarországon 260‐300 ezer forintba kerül, jóllehet ez nem teljesen tükrözi az 1200 dolláros árat. Jelenleg ez az egyetlen Blackmore Signature modell, amit a Fender gyárt. A ’90es években pedig a következő képen látható gitárok jelentek meg.

Japán Ritchie Blackmoremodellek a ’90es évekből 10


A legelső gitár balról a jobb oldali képen – ST72‐145RB termékkódú – körülbelül az, amit ma is lehet kapni, a mexikói gyártmány. Különbség, hogy ez a gitár valóban vintage white színű. A második két kép szám alapján ugyan azt a Stratocaster‐t mutatja. ST‐175RB – ez ugyebár az egybe fából faragott gitár, Lace Sensor pickup‐okkal. De azt sajnos nem tudnia nyelvi korlátok miatt is talán, hogy ez a gitár most az 1999 és 2005 közötti, vagy még az 1997‐es modell japánból. Valószínűleg az 1999‐es ugyanis létezik egy másik gyártási számú Blackmore Signature, a MIJ Fenders weboldalon közölt információk alapján, aminek a száma ST72‐RBSLE. Ez egy sárgásfehér (yellow white) gitár Roland midi pickup‐al és annak vezérlő egységével a gitárra szerelve. Igaz a weboldal képei alaján ugyan ezt az ST72‐RBSLE Stratocaster‐t a Roland pickup nélkül is meg lehetett vásárolni. 1997‐ben kiadtak még egy „Birthday Edition” különlegesen ritka példányt, melyet arról a gitárról mintáztak, amit Ritchie Candice‐től kapott szülinapjára. A gitár leszámítva, hogy three tone sunburst színű, kinézetre a szokásos Blackmore modellek tulajdonságait hozza: ’70es fej, bullett pálcavég, F logós kulcskészlet, grafit szemöldök, rózsafa nyak. Viszont nagyon meglepő specifikáció, a gyárilag felszerelt három darab Fender Texas Special hangszedő. Ezzel a gitárral játszik Blackmore a 2008‐as Blackmore’s Night szám I’ll Be There (Just Call My Name) klipjében.

A „Birthday Special”‐ Candice ajándéka Ritchinek 11


Effektek „Úgy gondolom, minél több effektet használsz, annál kevésbé tudsz arra figyelni, amit éppen játszol.” – Ritchie Blackmore

Szalagos Magnó Már egészen a ’70es évek elejétől egy Aiwa gyártmányú szalagos magnón keresztül ment Blackmore gitárja. Azzal, hogy a magnón egyszerre a felvétel és lejátszás gombot is bekapcsolta nem csak előerősítőként szolgált a magnó, hanem visszhangot is adott a száraz gitárhangnak.

Treble Booster Blackmore nyers és keserű gitárhangját nem csak a különféle pickupok, hanem egy treble booster pedál is befolyásolta. A Wah‐Wah pedál mellett ez volt a másik stomp box pedál, amit Blackmore már a ’60as évek végén is használt. A pedál Hornby Skewes gyártmány volt (1967‐1969ig), eredetileg hangerő Pot méter nélkül, ám Ritchie egyedi példányán természetesen volt hangerő Pot méter. Azt sajnos nem lehet, tudni milyen befolyással volt az effekt a hangzásra magában, ugyanis Blackmore Marshall erősítője is treble „booster” irányba lett módosítva.

WahWah A Wah‐Wah pedál használata egyre ritkább lett az évek során ugyan, de mégis mindig feltűnt újból. A korai 67‐68as Purple lemezeken még gyakran hallható Wah hang, majd egészen a Stormbringer album címadó daláig semmit nem lehet hallani róla. Következőre az 1975ös Ritchie Blackmore’s Rainbow album Sneak Charmer című számában jelenik meg aztán 1995ig újból semmi. A Stranger In Us All albumon viszont két számban is hallható: Hunting Humans és Too Late For Tears. Legjobb tudomásom szerint koncerten sosem használt Blackmore Wah pedált. Amit még tudni lehet a témáról, hogy a pedál biztosan nem Dunlop Crybaby, ellenben valószínűsíthető (a hang alapján) hogy Vox gyártmányú készülék.

Basszus pedál Blackmore sosem volt az a nagy pedál boardos illető, jóllehet a Rainbow koncertek nézői egészen az 1980as év végéig hatalmas pedált‐monstrumot láthattak a gitáros oldalán a színpad első szélén. Ez igazából egy Taurus basszus pedál volt, mellyel Blackmore a korai Rainbow‐t meghatározó egy emberes improvizációinak adta meg karakterét, mély aláfestését.

Phase Shifter A következő effekt ugyancsak a Rainbow idején ütötte fel a fejét. Ez pedig a Phase Shifter illetve Phaser. A Catch the Rainbow ’76os koncert felvételeitől egészen a Long Live Rock and 12


Roll lemez L.A. Connection c. daláig hallható olykor. Azt viszont, hogy milyen gyártmányú, illetve rack vagy pedál kivitelű semmilyen információ vagy forrás nem cáfolja vagy erősíti.

Octaver 1982/83 óta egy BOSS OC‐2 octaver is megjelent a Rainbow illetve Deep Purple lemezeken (például Fool For The Night c. szám az 1983as Bent Out Of Shape Rainbow lemezről). Ez a pedál egyébként a mai napig is látható a színpadon, noha Ritchie sosem rakta ki a színpadra pedáljait. Én személy szerint 2007ben a Blackmore’s Night német kastély turnéján láttam a pedált Blackmore egyik erősítőjének tetején. Pedál formában felvételen pár ütem erejéig hallható a Village on the Sand című számban, koncerten gyakran előkerül, pl az Ariel egészére. Blackmore általában max rangen használja a pedált, tehát minden hang mellé rak legalább egy mész oktávot. Gyakran hallható egy igen érdekes oktávos hang mind Blackmore’s Night koncerteken, mind a stúdió felvételeken – például Way To Mandalay. Ez az effekt valószínűleg a gitár szintetizátorból jön, és nem csak alsó, hanem magasabb oktáv tartományokat is megszólaltat.

Delay Tipikusan rack kivitelű effekt a nagy gitárosok körében, így szinte bizonyos, hogy Blackmore esetében is. Videó felvételek alapján tudható, hogy stúdióban Blackmore a hangmérnökökkel állítatta be a jellegzetes Mistreated triolás delay‐t. Az effekt használata 1974től a 80as évek végéig figyelhető meg.

Gitár Szintetizátor Aki legalább egyszer végighallgatta a Blackmore életművet, felfedezheti, hogy a kor (és kis mértékben a technológiai fejlődés) előre haladtával egyre keményebb, torzabb bár pontosabban mondva túlvezéreltebb, majd lágyabb lesz Blackmore strat hangja. Ez eleinte az erősítők túlvezéreltségétől függött, valószínűleg egészen a 80as évekbeli Purple újjáalakulásig, ugyanis onnantól kezdve, használ Blackmore Roland Gitárszintetizátort napjainkig. Ennek bizonyítékául rengeteget láthatjuk Blackmore időtlen ikonját a fehér (vintage white) Stratocastert a húrláb mögé szerelt Roland GK midi pickup vezérlőt. Egy rövid ideig állítólag már a 1974ben is kísérletezett egy Hi‐Fi gitár szintetizátorral, amit koncerteken ugyancsak a PA rendszer mögött „rejtett el”. Az akkoriban megjelent Burn albumom 2 számban is lehet hallani: Mistreated és Sail Away. De emellett egy ki nem adott számban is használta, mely csak évtizedekkel később jelent meg, Coronarias Redig címen.

Exclusive by BSM A BSM pedálgyártó cég forgalmazásában több úgymond Blackmore pedál is megjelent. Tudtommal mindenféle jóváhagyás illetve közreműködés nélkül Blackmore részéről. Az egyik pedál, amit rekonstruáltak, az a hangerő Pot méteres treble booster – ennek a neve: HS‐S. Érdemes a meghallgatni a hangmintát a www.treblebooster.com oldalon, a BSM hivatalos 13


honlapján. Megtekinthető emellett két másik pedál: RPA és RPA major. Alapvetően mindkét pedál Blackmore treble boosterének és szalagos magnójának pedálformába öntött reprodukciója, míg a Major változat elvileg Ritchie Marshalljának hangját is adoptálja.

Erősítők Ahogy már korábban a bevezetőben említettem, Blackmore sokáig Vox erőtőkön szólt. Ez a kor divatjának megfelelően AC30‐as típus volt. Ez az erőstő olykor még 70‐ben is előkerült a Gibson gitárhoz, mikor a Purple‐el a Wring That Neck című instrumentális számot játszották. Máskülönben megközelítőleg 1969‐től Blackmore is Marshall erősítőt használt, noha a www.treblebooster.net szerint még az 1972‐es Machine Head Session is Vox AC30al lett felvéve. Ez a korabeli képek és az Eagle Vision Classic Rock Albums DVD sorozatának Machine Head kiadványán szereplő felvételek alapján ez még igaz is lehet. Ha hihetünk a szóbeszédnek, akkoriban, Ritchie‐nek annyira tetszett a Marshall kinézete, hogy átszereltette a Vox erősítőjét egy Marshall testbe.

Marshall Ahogy a Jim Marshall életét és munkásságát tisztelő életrajzi könyv a „Father of Loud” írja: „Jim mindig is szívesen hallgatta meg vásárlói igényeket, és amíg volt üzleti aspektusa a történetnek, a legvadabb konfigurációkat is megcsinálta a Marshall csapata.” Egy volt ezek közül Ritchie Blackmore, szinte az egyetlen megalomániás gitáros, akinek nem volt elég a 100 Wattos csöves gitár erőstő fej. Az angolul sokszor Man in Black‐nem nevezett Ritchie olyan 200 Wattos erőstőt akart, ami nem melegedett túl 5 perc alatt, ezzel nagy kihívás elé állítva a gyártó technikai csapatát, akik végül megoldották a dolgot. Csakhogy Blackmorenak nem tetszett az első megoldás, így hát visszatért a gyárba. 1978‐ban a Guitar Player magazinnak adott interjúban a következőképp idézte fel a történetet: „Ott ültem a gyárban és rengeteg ember előtt gitároztam az erőstőn, amit épp szereltek. Ha valami nem tetszett jeleztem, és ők rögtön reagáltak, így lett az erőstő 400 Wattos. Azt megint kipróbáltam, szóltam, hogy több magas kell, erre ők kivettek egy ellenállást. Teljes hangerővel kellett játszanom, különben nem tudhattam meg, milyen hangja is van az erősítőnek. Nagyon utáltak az ottani emberek.” Jim Marshall könyve szerint: „Blackmore őrült módon saját maga is szerelgette az erőstőt például hozzátett egy‐két csövet a végfokhoz, hogy keményebb hangzást kapjon. Így körülbelül az erőstők, amiken játszott átlagban 300 Watton működtek.” A Connoisseur Rock Profile Collection Ritchie Blackmore kiadásának belsején található interjú kivonatokban Blackmore a következőképp beszél a témáról: „Építtettem az erőstőmbe két extra csövet végfokhoz így körülbelül 250‐300 Watton működik. Ez több magas hangot ad és a basszust szépen ki vetettem. Aztán a treble‐t rögtön le is tekerem és a torzítást a hangszórók túlvezéreltségéből kapom.” 14


„Nem mondom, hogy én játszom a leghangosabban. Ez összegségében csak mennyiség kérdése. De magában az én erőstőm a leghangosabb a világon.” – Blackmore, 1978 Guitar Player magazin. Az erőstők színpadi elrendezése először egy darab Marshall fejjel és a hozzá tartozó két darab 4x12es ládával kezdődött. Majd egy idő után egy tartalék stack is felkerült a színpadra, majd Blackmore elmondása szerint a harmadik már csak esztétikai célokat szolgált. Így is nézett ki egészen a 90es évekig a színpadi elrendezés, mind a Deep Purple, mind a Rainbow esetében. Majd érdekes módon, a fejek eltűntek a ládákról és a közönség által nem látható helyre kerültek. Érdesesség még, hogy akkoriban a Purple turnén Nem fekete, hanem fehér huzatos Marshall‐ok díszítették a színpadot és szólaltatták meg Blackmore szintén fehér Stratocasterét.

(Az 1969es Marshall Major fej, amilyen Blackmorenak is volt – a képen látható az eredeti, nem Blackmore módosított darabja.) 15


Engl Miután 1993‐ban a Purple Battle Rages On turnéjának közepén Blackmore széttépve a japán vízumát, otthagyta a zenekart ismét összeállított egy Rainbow formációt. Melyet akkoriban újból, a lemezkiadó cég akaratából Ritchie Blackmore’s Rainbow‐nak neveztek, jóllehet a névadó gitáros a Rainbow Moon nevet választotta – volna. Az új lemezt és az azt követő két turnét is Engl Erősítővel játszotta. Ennek tiszteletére, vagy pont Blackmore megnyerésére az Engl német erősítő gyártó cég 100 Wattos Signature modellt készített. Ez az erőstő valóban új hangzást is hozott a koncertekre.

(Blackmore – Régi gitár, új erőstő) Ezt a modellt viszont nem használta sokáig Blackmore. Amint 1997ban elkezdett turnézni új zenekarával a Blackmore’s Night‐tal lecserélte a nagy 100 Wattos fej‐ládákat kis teljesítményű, de ugyancsak csöves kombókra. Jóllehet ezen erőstők nagy része Engl volt. És életében először Blackmore Fender erőstőkön kezdett játszani. És játszik is a mai napig.

(Engl Ritchie Blackmore Signature 100) 16


Bibliográfia • Dawk Sound Limited, www.dawksound.com • Exclusive by BSM, www.treblebooster.net • Bloom J. (2006), Black Knight, London: Omnibus Press • Németh, Gy. (2007), Blackmore, Budapest: Flaccus Kiadó • Maloof R. (2004), Jim Marshall the Father of Loud: The Story of the Man Behind the World’s Most Famous Amp, Milwaukee: Backbeat Books • Fender Musical Instruments Corporation website 2009, ’Ritchie Blackmore Stratocaster’ http://www.fender.com/products//search.php?partno=0139010305 • Seymour Duncan company website 2009, ’Quarter Pound flat’ http://www.seymourduncan.com/products/electric/stratocaster/progressive/quarter_p ound_f/ • Deep Purple Appriciation Society website 2009, http://www.deep‐purple.net/ • Classic Albums: Machine Head (2002), Eagle Vision ltd. • History, Hits and Highlights (2009), Eagle Vision ltd. • Engl Amplification website 2009, www.engl‐amps.com • MIJ Fender website, http://www.mijfenders.com/frmRBGalleryLinks.htm

17

A Ritchie Blackmore gitárhangzás

Recommend Documents