A RIMÓCI KATOLIKUS NÉPISKOLA TÖRTÉNETE Bevezetés Fıiskolai tanulmányaim során elkezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy vajon hogyan is alakulhatott szülıfalumban Rimócon az iskola, az oktatás története. Kik tanítottak az iskolában? Milyen volt az iskola épülete? Milyen eszközök álltak a tanítók rendelkezésére? Miben tért el a tananyag a mostanitól? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk, ha az iskola és az oktatás történetét kutatjuk. Dolgozatomban azt a célt tőztem ki magam elé, hogy feltárjam és rekonstruáljam Rimóc iskolájának történetét a legkorábbi adatoktól kezdve az egyházi iskola államosításáig, és két pedagógus-interjú erejéig bepillantást engedjek az újabb idık oktatástörténetébe, színesítve, élénkebbé téve ezzel a képet a jelenkor iskolatörténetével kapcsolatban. Kutatásomhoz felhasználtam a Nógrád Megyei Levéltár iratait és könyvtárát. Átnéztem és befotóztam a Rimóci Római Katolikus Plébánia irattárának iskolára vonatkozó dokumentumait is. Benkó Péter helytörténész adatait felhasználva, azt továbbgondolva igyekeztem megrajzolni az iskola legjelentısebb pedagógusainak portréját, megírni életrajzukat.
Rimóc Rimóc község Nógrád megyében, a Cserhát- hegység északi nyúlványai alatt helyezkedik el. Szécsény városától délre, négy kilométernyire található. A Körtvélyes- patak osztja két részre. A város felıl szántóföldek határolják, a környezı településektıl, Nagylóctól, Varsánytól, Nógrádsipektıl és Hollókıtıl pedig a Cserhát dombjai választják el. A közel 1700 fıs lakosságú község a kistérség egyik folyamatosan fejlıdı települése, amely a kulturális értékek megırzésére (hagyományok) is nagy hangsúlyt fektet. Rimóc egyik központja a Nógrád megyei közép-palóc régiónak. Legnagyobb értéke a népmővészet: a hagyományok ápolása, a népzene, a népviselet, a néptánc. A rimóci táncokat már az egész országban is táncolják.
Rimóc története Honfoglalást megelızı korból származó adat, miszerint a mai Hatvan irányából erre vezetı kereskedelmi út érintette több más nógrádi község elıdjével együtt Rimócot is, ahol két földvár szolgált védve a kereskedelmi utat, mely a Cserháton vezetett keresztül.
A község már a 11. században templomos hely volt, mert a templom mellett feltárt sírokból Szent István pénzérméi kerültek elı. A 13. század elején a Kacsics nembeli Simon báné volt, akitıl elkobozták, mivel részt vett a Gertrúd királyné elleni merényletben. 1229-ben a bán birtokai, köztük Rimóc is elıbb a Zách nemzetség birtokába került. A tatárjárás korában elnéptelenedett a környék. 1274-ben a Kacsicsok visszaváltják a környezı településekkel együtt. Mikor a nemzetség két ága megosztozott a birtokokon, Rimócot két részre Kysrymochra és Nogrimochra osztották, innentıl fogva a kialakuló szécsényi uradalom részeként találjuk forrásainkban. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Ymog néven szerepel, Miklós nevő plébánosa viszonylag gazdag tizedjövedelemmel rendelkezik. A környéket 1440-ban elfoglalták a husziták, és Szécsény várából igazgatták a térséget. Az uradalmon késıbb a Guthi Országhok és a Losonciak osztoztak. Rimóc az Országhoknak jutott osztályrészül, majd 1548-ban már a Lossonczyak birtokában találjuk. E korszakra tehetı a térség egyik virágzó periódusa. A mohácsi csata után a Budáig vonuló törökök elıırsei végigrabolták és fosztogatták az Ipoly mentét, feltehetıen ekkor találkoztak velük elıször e térség lakói is. E térség az ún. „kettıs adóztatású területek” közé tartozott: a jobbágyoktól mind földesuraik, mind pedig a török szpáhik beszedték az adókat, így dupla adóteher nehezedett az itt élıkre. Lakosai folyamatosan elhagyják, elszöknek az adóterhek elıl. Megszökött a rimóci plébános, de az iskolamester „Petri diák” is, vagyis a középkori folytonosság ekkor szakadhatott meg. . A tizenöt éves háború során, 1593-ban felszabadult Szécsény és az azt környékezı falvak is. Ekkor jelentıs változás állt be az uradalom történetében. Losonczy Anna másodszori férjhezmenetele után az uradalom a Forgách család kezébe került, s két és fél századig az övék is maradt. A XVII. század eleje nem múlt el nyomok nélkül az uradalom történetében. Nem dúlt ugyan a török, de Bethlen hadai és Rákóczi György katonái többször is lángba borították a vidéket. Az 1674 vizitációból tudjuk, hogy Rákóczi katonái felgyújtották a rimóci templomot, és összetörték - a minden bizonnyal még gótikus stílusú – oltárokat. 1663-ban az uradalom újra török kézre került. Ekkoriból, szintén az 1674-es vizitációból tudjuk, hogy a rimóci licenciátus, aki az oktatást is vezette, Csaby Mátyás volt. A törököket végérvényesen 1683-ban Sobieski János lengyel király csapatai őzték el errıl a vidékrıl. Sobieski magyar helyırséget hagyott Szécsényben, ám a kitörı pestistıl rettegve a katonák felgyújtották a várost, és minden a lángok martaléka lett. 1686-ban a 2
szécsényi járás 53 faluja, köztük Rimóc is, teljesen letarolt hely, azaz „totaliter deserta” volt. Ezt követıen késıbb megindult a fejlıdés. 1697-ben 118,25 Rimócon a dica-szám (fizetett adó egysége), 1709-ben pedig ugyanez 300-ra nıtt ugyanez. Az 1690-es években megindult a más falvakból érkezı emberek betelepülése a falunkba, többségük Gyetváról és más zólyomi falvakból érkezett. A XIX. század nagy változásokat hozott az egész Európa, benne hazánk, de éppúgy a község történetében is. Az elsı nagy változás akkor következett be, mikor 1846-ban megszőnt a Forgách család több évszázados földesúri fennhatósága: átadták a birtokokat Pulszky Ferencnek, az új földesúr pedig az uradalom és a gazdaság megreformálásához fogott. Az 1848-as forradalom és szabadságharc eszméi a megyében is támogatást nyertek. Nógrád megyének 3000 katonát kellett kiállítania, s ezek között voltak rimóciak is. A szabadságharc egyben a jobbágyvilág végét is jelezte, ami együtt járt az évszázados nagycsaládi rend lassú felbomlásával. A XIX. század elején a falu lélekszáma meghaladta az 1000 fıt. Azonban a század utolsó negyedében két nagy tragédia is sújtotta az itt élıket. Az elsı, mindennél fájdalmasabb a kitörı kolerajárvány volt. A ma élı idısebb generáció még hallotta nagyszüleitıl, hogy mekkora borzalmas pusztítást vitt végbe. A másik ilyen csapás a filoxéra-vész volt, amely kipusztította a szılıket, amelyek a község lakóinak egyik fı bevételi forrását jelentették. A XX. század sorstragédiái is érintették a községet: az elsı világháborúban 32 rimóci ember esett el. Nevüket a templomkertben felállított Hısök emlékmővének márványtáblája ırzi. Az itthon maradottak megélhetése a két világháború között is igen nehéz volt: messzire, akár az Alföldre – pl. Mezıhegyesre – is jártak 12-13 éves koruktól kezdve, hogy családjuknak betevıt szerezzenek. 1930-ban 1671 lakosa volt Rimócnak. A második világháborúban sokan haltak meg a fronton, vagy tőntek el örökre. Lövöldözés és bombatámadás községünkben is elıfordult, melyekben 14-en vesztették életüket. A szovjet bevonulással új, érthetetlen világrend kezdıdött, ami az eddigi szokásokat, hagyományokat megtagadta, kigúnyolta, s a világ szinte kifordult sarkaiból.
A község történetének rövid ismertetése után rátérek az iskola történetének ismertetésére, valamint röviden közlöm a jelesebb pedagógusok életrajzát, vázolom pályaképüket.
3
A Rimóci Római Katholikus Népiskola története A középkorban Európában rendelkezések sora született arról , hogy a jobbágyfalvak papjai, a plébánosok győjtsenek maguk köré ifjakat, hogy tanítsák meg ıket a liturgikus könyvek olvasására és a gregorián énekekre, hogy segítségükre lehessenek a templomi szertartások lebonyolításában. Valószínősíthetı, hogy mivel Rimóc már a középkorban rendelkezett plébániával, a plébános tanította a tanulni vágyó fiatalokat. Az 1560-as nagyszombati zsinat rendelkezett a katolikus kisiskolák szervezésérıl. A plébános és a tanító feladatai közé tartozott a filiák ellátása is. Azonban a hódoltsági területeken nehézséget jelentett a tanítói státuszok megszervezése, mert a falvak a török uralom alatt nagyon elszegényedtek Ebbıl a korszakból, mint már említettük, csak két tanító nevét ismerjük: a török uralom elıl elmenekülı Petri diákét, és Csaby Mátyás licenciátusét. A 17. századtól tovább bıvült a katolikus kisiskolák hálózata. Rendelkezések írták elı évszázadok óta: minden faluban legyen a templom mellett iskola is. A tanító közvetlen felettesei egyházi személyek voltak. Kántori feladatokat is vállalt, vagy jegyzıi hivatali ügyeket is ellátott. Azonban mivel a jobbágy-gyerekek a mezıgazdasági munkák beindulásával már a földekhez voltak kötve, a falusi gyerekek szervezett, rendszeres iskolai oktatását a feudális gazdasági szerkezet sem tette lehetıvé. A gyermekek az ún Trivium hároméves, alapvetı ismereteit tanulták meg: írni, olvasni, számolni és az alapvetı hitbeli ismeretekre tanították ıket, valamint a fiúkat a liturgián való részvételre, a ministrálásra.
4
A XVIII. században Rimócon már 1728-ban mőködött tanítómester. Sajnos az elsı rimóci kántortanítókról nem tudunk semmit csak mőködésük dátumát.
Ocskó Mihály (Michel Ocsko) 1731-ben, Mócsány András (Andreas Mocsány) 1755-ben, Petrik Antal 1772-ben Dányi Pál (Paulus Dányi) 1780-ban, Petykó Antal (Antonius Petykó) 1789-ben, Benkovics János (Johannes Benkovics) 1818-ban, Borbás Lajos (Ludovicus Borbás) 1841-ben, aki 1837-tıl 1861-ig tanított Rimócon. 1892. október 16.-1901. február 2-ig jegyzıként is dolgozott.
A tanítók jövedelmei több részbıl álltak, mivel kántori feladatokat is elláttak. Állandó fizetésük általában lakásból, földekbıl, valamint minden évben a tanulók létszámának arányában szedett összegbıl állt. Kiegészítı fizetésük a stóladíjakból állt össze, ami attól függött, hogy hány temetést végzett, hány misén énekelt vagy orgonált. Az 1755. évi vizitáció szerint 430 lakosa volt a községnek. Plébánosa ekkor Balogh Sándor, iskolaigazgató Mócsány András. Jövedelme: 5 kila ıszi vetés, 4 kila tavaszi vetés, 2 szekér széna, páronként 1 kila búza, 10 dénár, elégséges tőzifa a falu lakosaitól, ezen kívül tanulónként 1 forint, és 2 nyaláb fa. Stólajövedelem: házassági hirdetésért 10 dénár, egyszerő temetésért 20 dénár, énekes misével 40 dénár. A vizitátor kötelezi a falu lakosságát iskola építésére, ezért valószínő, hogy a tanítás ekkor még a plébánián, vagy a kántortanító lakásán folyt. Az iskola épülete 1790 körül keletkezhetett, de ekkor még csekély számban látogatták. Az akkori épület sárból készült és zsúpfedelő tetı volt rajta. A másik épületet az 1840-es években építettek, ami valószínőleg egy tanteremmel rendelkezett, de késıbb az is kicsinek bizonyult és az egészségtelen körülmények miatt nem felelt meg. 1869. április 8-án megalakították az iskolaszéket. Október 11-én azt a döntést hozták, hogy a rimóci iskola „hitfelekezeti iskola” marad. Azt is kimondták, hogy az ismétlı iskolások hétfın, szerdán, pénteken és szombaton délután 4 órától 5 óráig kötelesek iskolába járni a téli idıszakban, nyáron pedig vasárnaponként 8 órától 9 óráig, valamint délután 2-tıl 3 óráig. Továbbá elismerte az iskolaszék, hogy a törvénynek csak úgy tehet eleget a testület, ha még „egy osztály iskolát
5
építtet és alakít”. A régi épületben folyt az oktatás amíg az új iskolát építették. Az egyházközség úgy tervezte, hogy az iskola egy év alatt fog elkészülni.
Az október 10-i iskolaszéki ülésen az alábbi döntésre jutottak: „E folyó évi tanévre a régi iskola épület meghagyaték, és a községi Bíró utasíttaték, miszerint az iskola alját kemény agyag földdel hordassa meg s jól veresse le, a meglévı padokból lóczákat készítessen és egy hosszú íróasztalt csináltasson, s az ajtót és az ablakokat használható állapotba hozassa. A jövı évbne építendı iskola építéséhez minden gyalog lakos köteles még ez év folytán 1 öl követ hányni, az igás napszámosok pedig azt behordani, valamint a minden egyes gyalog lakos által kivert, s a jövı tavaszon okvetlenül elkészítendı válykot (vályogot) a kimutatott helyiségre behordani, a meglévı pénzt faanyagok vásárlására kell fordítani.” Az iskolaépület megépült, jelenleg is áll a templom mellett, és az alsó tagozatos diákoknak biztosít férıhelyet.
6
Az alábbiakban az iskola jelesebb kántortanítóinak életrajzát ismertetem.
PERCZE LAJOS Elıször Balassagyarmaton alakult tanító-egyesület 1870. május 31-én, mely a Nógrádmegyei Központi Tanítóegylet nevet kapta. 1874. január 27-én, Szécsényben megalakult a Nógrádvármegyei Tankerületi Testület. Ennek a testületnek volt pénztárosa Percze Lajos rimóczi róm. kath. tanító, aki már szeptemberben tartott lemondott hivataláról. Egy közgyőlés alkalmával, 1882. augusztus 30-án bemutató-tanítást is tartott, mégpedig beszéd-értelem gyakorlatokból. Majd egy másik győlés alkalmával értekezést is elıadott, sajnos a témája ismeretlen. A szécsényi tankerületi testületnek alelnöki tisztségét, 1878-1884-ig elnöki tisztségét is betöltötte. Rimócon 1873 és 1889 között mőködött. Az ı tanítósága alatt épült fel a mai helyén az iskola. Valószínőleg azért volt szükség teljesen új épület építésére, mert a régi helyén a patak kiöntései tönkretették. Az ı idejében 1884. tavaszán épült meg az iskolaépület.
RADVÁNYI LAJOS 1899-ben született Budapesten. A középiskolába Balassagyarmatra járt, a tanítóképzıt Esztergomban végezte. 1919. november 20-án pályázott a rimóci tanítói állásra. December 14-én választották meg. A népmővelı egyesület vezetıje, és a hitelszövetkezet elnöke volt. Az I. világháborúban az olasz fronton szolgált, és három alkalommal kitüntetést kapott. Egy évig volt fogságban. Terveik szerint egy harmadik osztálytermet is építenének a meglévı két osztályterem mellé, és ezenkívül egy „kultúrtermet”, ami a 152 tagú leventeegylet nevelésének és az iskolán kívüli nevelési munkának biztosítana helyet. Úgy akarták a termet kialakítani, hogy a harmadik tanítónak is lenne egy lakása, illetve egy szertár, a kántortanítónak pedig egy külön telken építenének házat. 36001,7 Pengıbe kerülnének. Radványi késıbb az iskola igazgatója lett. 1940. novemberében jövedelme 18,70 forint volt.1940. november 30-án mondott le. Késıbb a losonci tanítóképzı iskola tanára lett. Losoncról levélben kérte a plébánostól járandóságát.
7
KRÁLIK ANDOR
1908-ban született Nagylócon. A tanítóképzıt Jászberényben végezte jeles eredménnyel. 1928-ban Hollókın kezdte pályafutását, majd Rimócra került 1929. szeptember 12-én harmadik számú tanítónak. A Nemzetnevelés folyó év 17. számában hirdették meg a pályázatot, melyre kilenc pályázat érkezett. Ellátta a kántori teendıket is. 1941. szeptemberében jövedelmei: lakás, amely 2 padlózott szobából, 1 konyhából, 2 kamrából áll, 1 istálló, 1 szín, 1 ól, földhaszonélvezet: 11 kat. hold 1038 □öl föld, valamint, az elızıekben már megismert járandóság az ısi canonica visitatio-k alapján. Tanítói pályafutása idején valószínő, hogy anyagi gondokkal küzdött a község, mert 1927-ben követelte fizetését. Ezután Szécsénybe került. 1954-ben nyugdíjazták. Kedvenc idıtöltése volt a fényképezés. 1946-tól haláláig komolyabban is foglalkozott a fényképezéssel. 1981-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. 1981. október 9-én meghalt.
DOMBOVÁRI JÓZSEF 1912.
december
1-jén
született
Cserhátsurányban.
A
tanítóképzıt
Esztergomban (I-IV. évf.) és Baján (V. évf.) végezte, 1936. szeptember 7-én. Rimócra 1941. szeptember 8-án vették fel. Öten pályáztak az állásra, közülük a fıegyházmegyei hatóság hármat jelölt esélyesnek: Bolyós Jánost, Dombovári Józsefet és Huber Tivadart. A leadott 26 szavazatból 25 szavazatot Dombovári József, 1 szavaztot pedig Bolyós János kapott. A kántori tárgyakból a következı vizsgaeredményei voltak: Szertartástanból jeles, összhangzattanból jó, egyházi énekbıl elégséges, orgonálásból elégséges, énekoktatásból jó. A kántori oklevél Kalocsán kelt. 1945-46-os összeírás szerint az iskolában 4 tanterem állt a tanulók rendelkezésére, melyek két épületben és igen rossz állapotban voltak. Fával főtötték, s a bútorzat is igencsak szegényes volt: nem voltak táblák és térképek. 240-en jártak iskolába, ebbıl 136 fiú és 104 volt lány. A tanulók 70 %-a ruházat-, 60 %-a pedig tanszer-, ill. írószergondokkal küzdött. A gyerekek 30 %-ának a táplálkozása sem volt megoldott. A háború ideje alatt megrongáltak 1 tantermet, 1 lakószobát és elıszobát, valamint az illemhelyet. A padokat eltüzelték, s összetört 1800 db cserép és üveg. A felmérés 1946. március 20-án keletkezett. A kár 1938-as árakon 5200 Pengı volt. 8
A lakosság kérvényezte, hogy az iskolában töltött napok számát rövidítsék le, mert a tanulók szülei földmőveléssel foglalkoznak, s a tanév végén a munkák elvégzéséhez a 10 évnél idısebb tanulók segítségére nagyon nagy szükség van. Ezek a diákok szeptember 15tıl csak május 15-ig látogatták az iskolát. Az 1948-as államosításokkal megszőntek a kántortanítói állások.
Haladási napló 1946/47-es tanév 2. osztály
Befejezés A rimóci iskola tanítói a történelem során sok gyermeket tanítottak meg az alapvetı ismeretek elsajátítására, ezenkívül kántorként az egyházközség szolgálatában is álltak. A pedagógusi hivatás és a kántori szolgálat önmagukban is nehéz feladatnak bizonyultak, s ık a két szolgálatot mégis együtt teljesítették. Sajnos nem maradtak fenn a tanítási módszereikrıl írt jegyzeteik, így nem ismerhetjük pedagógiai jártasságukat, gyakorlatukat. A kutatást a továbbiakban a Prímási Levéltár anyagának feltárásával és megismerésével szeretném folytatni.
Köszönöm szépen a figyelmet! 9
