A fejlesztők dilemmája 0011
//beta verzio v4.1;
eleje oldal;
Begin ;
Apple corner 0100
Bekoszones
Google 0101 III. Országos Info Paintball /* Gimme pain[t] till i die! */
Idén harmadik alkalommal rendezzük meg az Országos Info Paintballt, amire sok szeretettel várunk minden infóst (mérnököt, stb) a BMF-ről is! Érkezés április 17-én délutántól. Aznap freestyle játék, szalonnasütés, ismerkedés és büfé vár Titeket! Az egyetemek és főiskolák közötti *verseny* április 17-én reggeltől veszi kezdetét. Tournament közben két pályán utána a tournament pályáján is lehetősége lesz mindenkinek annyit lövöldöznie, amennyit bír! A megfáradtakat szórakoztató/logikai vetélkedők várják, valamint a péntek estéről megismert olcsó büfé. Hazatérés vasárnap, ébredés után.
A részvételi díj 6000 Ft, mely tartalmazza: - Játékot - 100 induló golyót - Pólót - 4x-i étkezést - Bulikat, hajnalig
Ha nem szeretnél játszani, kisérd el az ismerőseidet, hogy bíztasd őket és egy felejthetetlen hétvégén vegyél részt! *Előjelentkezési határidő*: áprlis 1, utána teljes áron jelentkezhetsz! *Bővebb információ*: *http://infopaintball.hu*, valamint *
[email protected]*
toborzas
A BMF NIK hallgatói lapja Kiadja: BMF NIK HÖK
Felelős kiadó: Kálóczy Péter
Alapító főszerkesztő: Kelemen Katalin (Kata)
Főszerkesztő: Bálint Viktor(WazheadBoci__) A billentyűzetet hergelik: Lenkei Linda (Lin) Ince Gáspár(Sicambria) László Norbert
Füredi Dávid Fuit Attila (Fuiti) Szabó Noémi (Noé) Gazda Gergely (Gergő) Szathmári Miklós Pap Zsolt (Smilley)
Tördelő: Bálint Viktor(WazheadBoci__) Címlap: cimlap
Nyomdai munkálatok: D-Plus Kft. Szerkesztőség:
[email protected]
Web: http://beta.nikhok.hu
Űr apropó 0110 József 0111
BMF HÖK vezetőképző 1000 Meglepetés 1001 Sudoku 1010 Wer? Wie? Was? – Der! Die! Das! 1 01 1
//2009. április
A fejlesztők dilemmája
kockasarock;
a versenyfutás az idővel természetesen itt is visszaköszön a húzósabb tárgyaknál.
Az előző félévben Haladó Programozás tárgyból volt lehetőség plusz projektmunka vállalására a jobb jegy reményében. Pedig ha tudtam volna, hogy mennyi fejfájást fog okozni ez a vállalkozás, akkor (…) biztosan rászánok elég időt az alapos specifikációra, a használandó technológiák megismerésére, elemzésére és egyéb dolgokra, ahogy azt Móricka megálmodja. Hiába ment pocsékba rengeteg munkaóra és sok-sok milliárd dollár néhány millió mérfölddel arrébb, amikor a Mars Polar Lander és Climate Orbiter elégett és porrá zúzódott egy hibás specifikáció miatt, úgy tűnik, hogy a hibák erőfeszítéseink ellenére is mindig meg fognak jelenni.
Ahogy a népszerű idézet is mondja: amíg a szoftver mindig rossz, addig a hardver néha elromlik. Természetesen sok-sok változtatás, megbeszélés és erőfeszítés árán áthidaltuk a problémákat és így végül az „alapos átdolgozás után ment” szoftvertechnológiai kategóriában landoltunk. Ez a kis (hamarosan elkészülő és Tanulmányok XML névre hallgató) nyílt forráskódú program remélhetőleg megkönnyíti a kusza tantervek átlátását, így mindenkinek ajánlom, aki még csak most ismerkedik az előkövetelmények minószi labirintusával. A fejlesztés során felmerült az is, hogy bizonyos eredmények elérésekor Duke Nukem magyar hangja fog gratulálni az illetőnek, de erről csak egy „Atomic” kiadásban lehet szó. Így hát két barátommal együtt belevágtunk a programozásba. Rengeteg döntést kell meghozni egy ilyen projekt esetében: a legújabb és legcsillogóbb technikákkal dolgozzunk-e, vagy maradjunk a régebbi, de mindenhol meglévő keretrendszernél? Gyorsan megtanulsz base64 formátumban képet tárolni XML fájlokban, rájössz a fejlesztőkörnyezet eddig teljesen ismeretlen hibáira, és az FKERES Excel függvény is megszűnik működni. A kis hamis, nem rendezett első oszlopnál a végére kell biggyeszteni egy HAMIS utótagot. De egy igazi programozó számára nem léteznek akadályok, csak kihívások – zárthelyiken egy óra alatt megalkotni a nagy művet általában elég nagy kihívást jelent. Valahogy így volt a gimiben is, ahol minden matekdolgozat külön tortúra volt a szűkös időkeret miatt –
Szóval miért is ilyen döcögős a nagy projektek indulása? Nem hiszem, hogy a hobbiprogramjainkat több millió felhasználónak, nyílt forráskódnál meg egyszerűen mások által is jól olvashatónak szánnánk. Ám a sufnit gyorsan kinőheti egy jó elgondolás és egy még jobb kivitelezés, és már azt veszed észre hirtelen, hogy a TDK-ra készülsz gőzerővel.
Kezdetben azt hittem, hogy a „Moonlight” kódnév valami szóviccet takar, de közben kiderült, hogy a Silverlight netes technológia babérjaira kíván törni – nyílt forrással felvértezve. Képzeljetek el egy webes alkalmazást csillogó üvegfelülettel, nagyfelbontású médiával, háromdimenziós megjelenítéssel és AJAX technológiával – újraértelmezhetjük a felhasználói élmény fogalmát. Mindenesetre együnk sok gyümölcsöt holdfénynél és a Nagy Testvérke verziójának használata előtt is, különben garantált hajhullást szenvedhetünk a stabilitás hiányától.
Az újabb kiadás remélhetőleg már jobb lesz, és kinövi a gyermekbetegségeit. Kicsit olyan ez, mint a Photoshop vs. Gimp meccs, de az is lehet, hogy az idő majd átlépi a küzdő feleket. Vegyük az emuláció témakörét. A Wine nevezetű emulátor közel 10 év fejlesztés után megkapta az 1.0-s verziószámot és elképesztő dolgokat tud. Minimális teljesítményveszteséggel tud futni a Microsoft Office, a WoW, a Total Commander és még számtalan alkalmazás, illetve játék egy Linux rendszeren. Ezek után már csak egy Linux Capable matricát kell alkotni és megvan az öröm.
A polihisztorok és a magányos harcosok, akik egyedül vágnak át a bitdzsungeleken ma már kihaló állatfajnak számítanak, az életben és a munkában is egyre inkább a csoportmunka dominál. Szóval beérni látszik több hónapos munka eredménye, csillognak a vakuk, és valaki odajön hozzád egy nagynevű cégtől, és közli, hogy ugyan ígéretes a prototípus, de mi az üzlet abban, ha egy program tökéletes? Gyere, köss velünk szerződést, mi megoldjuk a marketinget is, de aztán tegyél bele hibákat is, mert ugye kellenek a patchek és a service pakkok, különben miből élnének meg a programozók?
Mellesleg eme összeesküvés-elmélet nélkül is kész a káosz, ha jön az új operációs rendszer. Jól bejáratott programjaink fele mehet a kukába, és még évekig bosszankodni fogunk amiatt, hogy az UAC már megint beszól. Ha jól emlékszem anno a Doom című klasszikusnál voltak ilyen nevű termek, amik mögött a pálya legnagyobb pixelvadászata várt ránk, mondhatni pokolian felmegy a vérnyomásunk a „Biztos vagy benne, hogy biztos ezt akarod?” típusú kérdésektől és az adatok elvesztésétől. Remélem, a „hetes” már nem fog kifagyni saját magától minden frissítéskor. És akkor még a portolás, azaz a platformfüggetlenség elérésének nehézségeiről nem is beszéltünk.
Apropó Linux. Sokan tartanak tőle, sokan imádják, de egy biztos: egy Ubuntu 8.10 kaliberű rendszer méltó a szlogenjükre – Linux emberi lényeknek. Semmivel sem igényel több tudást a kezelése, mint a Windowsnak, sőt mivel rengeteg program előre telepített formában érkezik, és minden központi helyről frissül, talán még annyit se. Gyors és stabil, a kék halálról szóló emlékek a távoli ködbe vesznek el használatakor. Másrészt azok, akik szeretnének 5MB-os saját kernelt építgetni vékonykliensekre, ami 5 másodperc alatt betöltődik, ezt is megtehetik. És mindezt ingyen, mert Linus Torvalds, a Helsinki egyetemen tanuló 21 éves diák megírt egy kernelt idestova 16 éve, és a közösségnek adta munkájának eredményét. Az évek során több tízezer hacker segítette a fejlődést, akik miatt minden eddiginél erősebb és aktívabb a nyílt forráskódra és az önzetlenségre épülő közösség. Nem tetszik a felület? Valósítsd meg a saját verziódat, és publikáld! – szól a szabad szoftveres ars poetica. A világ attól szép, hogy nem csak egy út vezet a Nirvánába, és ha már a kernel fordítása sikeresen véget ért, akkor azt a hírt is örömmel konstatálhatjuk, hogy az új szerzői jogi törvényben továbbra sincs benne a magáncélú letöltések büntethetősége. Sicambria
Nem esik messze az alma a fájltól
//beta verzio v4.1;
kockasarock;
Ehhez a példányhoz tartozott még egy külső, 20 MB-os HD is. Ez mostani szemmel csak mosolyognivaló, de akkori szemmel „óriási" volt, csodájára jártak.
Mit lehetett „dolgozni" akkoriban egy computerrel? Internetről például még nem beszélhetünk ebben az időben. Word, Excel léteztek már?
A Nyugatitól néhány perc séta után találok rá az üzletre: Apple Corner. Jó hangulat fogad és a boltvezető, Szőke Mariann: Hogyan kezdődött a boltcsinálás? Hogyan kezdtek Apple-lel foglalkozni? 1986-ban munkahelyet kerestem, így akadtam a Comporganra, ahol az asztalon ott ált egy fura jószág: egy Mac plus. És mit kellett vele csinálni?
A kis csapat feladata többek az volt, hogy ismerjük meg a gépet, nézzük meg, hogy mit tud. És hogy lehet-e ezt Magyarországon forgalmazni. Hangsúlyozom 1986-ot írunk. Emlékszem, akkoriban kb. egymillió forint lett volna az ára ennek a „plus"-nak. Ez egy családi ház értékének felelt meg. Az IBM akkor járt az XT-nél, ami hasonlóan megfizethetetlen volt, ám ebben még a jó öreg DOS volt az operációs rendszer, és egér sem volt hozzá csatlakoztatva, a monitor karakteres volt. Norton volt a fájlkezelő, és nem volt grafikus felület. A MAC, ha jól tudom, a kezdetek óta egérrel szerelt, és grafikus felületű.
Igen. Sőt, a MAC szócska is az egérrel függ össze. Hivatalosan a MAC egy mozaikszó, ami a Mouse-Activeted Computer, azaz „egérvezérelt számítógép" elnevezés rövidítése (amellett, hogy a Macintosh egy amerikai almafajta). A mérnökök persze mindjárt alkottak hozzá egy nemhivatalos rövidítésfeloldást is, a Meaningless Acronym Computert, ami annyit tesz: „semmitmondó-betűszó számítógép". De visszatérve az első Mac-re, amivel személyesen találkoztam: ennek a konfigurációja a következő volt: 1 MB RAM, és hozzá 2 db floppy drive. Az operációs rendszer (Mac OS 5.2-es verzió volt akkor, ha jól emlékszem) illetve a szükséges programok egy része ráfért egy 800k-s floppyra, ami az egyik drive-ban ketyegett. A másik meghajtóban lévő lemezre meg dolgozni lehetett.
Létezett MS Word. Az Excel meg az egyik nagy sláger volt, de volt MacWrite, MacDraw, MacPaint is, amik akkoriban hihetetlen grafikus felületű programok voltak. A számítógéphez tarozott egy név szerint egy mátrixnyomtató, "ImageWriter II". A többi rendszerben a betűkészletek akkoriban a nyomtatóban voltak tárolva, ott kellett kiválasztani, hogy a gépről érkező szöveget milyen betűtípussal szeretnénk kinyomtatni, a Macintosh-on már akkor is minden grafikus volt, a képernyőt és a nyomtatót is grafikusan kezelte a rendszer, illetve már akkor is letöltötte a nyomtatóba a fontokat. Így akkor viszonylatban hihetetlen nyomtatási minőséget és betűgazdagságot nyújtott. A cég nyomdásza állandóan jött hozzánk a rendszer csodájára, és csináltuk vele a névjegyeket a "fontos embereknek". A 80-as években még érvényben volt a COCOM-lista, vagyis a nyugati katonati tömbből a keletibe exportálható számítástechnikai eszközökre vonatkozó tiltólista. Ez, gondolom, megnehezítette a kereskedést. Igen, illetve volt egy másik nehézség, az, hogy a forint nem volt még akkoriban konvertibilis, vagyis nem lehetett dollárra beváltani. Hiába volt meg a gép ára forintban, azzal nem tudtunk Amerikában fizetni. Végül találtunk egy üzletembert, aki Macintosh-t tudott volna behozni az országba, és nem valutát kért cserébe, hanem marmonkannát nagy mennyiségben. Na ebből lett a gond: mivel a marmonkanna benzin szállításra való, így hadi célra felhasználható eszközként tilos lett kivinni az országból: szóval a kanna lett az embargós, nem a Mac.
Később kiderült, hogy a hazai számítástechnikai lobbinak a keze volt a dologban, vagyis ők intézték el, hogy a marmonkannát hadianyagként kezeljék a hatóságok. Túl nagy konkurenciát jelentett volna nekik a Macintosh a hazai piacon.
A Macintosh gépek a nyomdaiparban szinte egyeduralkodók manapság. Így volt ez a kezdet kezdetén is?
Ebben az időben kezdett berobbanni a DTP, azaz a Desktop Publishing (asztali kiadványszerkesztés) az akkori nyomdai szöveg- és képszekesztés világába. Mik voltak az akkor aktuális technológiák a nyomdaiparban? Az akkori csúcstechnika a fényszedés volt. Ezek a fényszedő berendezések speciálisam szöveg tördelésre kifejlesztett számítógépek voltak, külön programnyelvvel, és erre kiképzett operátorokkal.
A képfeldolgozásban szintén kifejezetten nyomdai célokra fejlesztett, drága rendszerek működtek, amiket csak nagy nyomdák tudtak megfizteni. Ezeket a rendszereket kezdték leváltani előbb fokozatosan, majd a személyi rohamtempóban számítógépek. Ebben nagy lépés volt a postscript oldalleíró nyelv megjelenése, amit a Macek operációs rendszere alapból ismert. Így a programoknak csak használni kellett ezt a funkciót. 1987-et írunk, ekkor már az Aldus PageMaker tördelőprogramja a 2. verziónál tartott, és ezután kezdte ontani az Adobe szoftverház is a máig elterjedt DTP-s programjait. 1990-ben jelent meg például a jól ismert PhotoShop az 1.0-ás verzióval, és egészen a v2.5-ig nem is készült IBM platformos változata. De említhetem az Illustratort, vagy az Aldus-tól megvásárolt és továbbfejlesztett PageMaker-t, ami a mai InDesign ősének is tekinthető. Ekkor jelent meg a FreeHand vektoros szerkesztő program is. Mi a Magyar Távirati Irodánál (MTI) az úgynevezett zöldújság (Világgazdaság) elektronizálásánál bábáskodtunk. A történet úgy kezdődött, hogy az újság szerkesztéséhez megvásárolt PC-s rendszerről kiderült, hogy nem tudja kezelni a magyar ő, Ő, ű, Ű betűket… Manapság már nem okoz nagy problémát ennek a négy betűnek a leírása. (Itt a példa rá egy sorral feljebb…)
Ó, ezen akkoriban majdnem megbukott a projekt. Volt PostScript-es levilágító, volt a Macintosh-on megfelelő driver hozzá, amit némi programozási ismerettel átalakítottunk olyanná, hogy lett magyar ékezet. Volt megfelelő tördelő program, az MTI pedig hajlandó volt „SOS” lecserélni a rendszerét Apple gépekre, és arra alapozni a további munkát. Bécsből az MTI Informatikusaival átcsempésztük a szükséges darabokat ( Mac II-eseket, egy Mac IIx-et, és később kibővült a csapat egy legendás Mac Iifx-szel is, ami az akkori idők leggyorsabb Mac gépe volt. Mindez még a pártállam idején volt, az osztrák kereskedők is gondban voltak az embargó miatt. A Mai Nap újság szerkesztőségében ugyanezt a problémát Microsoft alapon próbálták megoldani (DOS, PC-k és Ventura). Sikerült is, de az első elktronikusan tördelt napilap a Világgazdaság lett, hála a Mac-nek. Azóta az újságoknál elektronizálásakor az Apple az első gondolat. Köszönjük az interjút. Sajnos az újdonságokra nem is tértünk ki, annyira elkalandoztunk a 80-as 90-es évek világában. Viszont ha a kedves olvasó ellátogat az AppleCorner-be, szívesen bemutatjuk neki a legújabb Apple-csodákat. Gergő
//2009. április
kockasarock;
Egy ötlet, mely milliárdos birodalommá nőtte ki magát…
Ennyi, ami szükséges napjainkban a mindenki által áhított siker eléréséhez. A valóság azonban ismét mást mutat. A megvalósítást általában megelőzi és kiegészíti egy szabadalmi védelem. Ez biztosítja azt, hogy a projekt a piacon elsőként indulhasson, nagyobb eséllyel, a későbbi konkurenciával szemben előnyt élvezve. Természetesen a fenti állítás nem állja meg a helyét, ha már egy meglévő ötletet vagy üzleti modellt új, kiegészítő motívumokkal megspékelve dobnak ismét piacra más csoportok.
Másolás vagy lopás, ne adj isten, fejlődés? A konformatika bitkavalkádjában ez a következőképpen fest: Az átlagusereket a fenti állítások korántsem érintik és érdeklik. Önző teremtmények lévén azt a terméket használjuk, ami a személyes igényeinket precízebben és teljesebben kielégíti. Darwini elmélethez fűzve a kérdést, a túléléshez szükséges életképesebb mutációval rendelkező egyedek maradnak meg tovább, a viszontagságos környezetben. Nem számit, hogy az kinek az égisze alatt csillog, ki fia borja. Legalább is az átlagnak nem. Azonban eme harmonikus világnak is vannak sötét harcosai, akik mindent megtesznek az általuk preferált vállalkozás konkurenciájának lejáratásáért. Lásd Microsot, Linux és Apple vállalkozások támogatói tábora. A siker, vagyis ahogy manapság nevezik: Google!
Miért nem a Microsoft vagy Apple vagy a GNU (lényegét tekintve nyílt és ingyenes forrású rendszerek). A válasz egyszerű! Ne az átlagemberek zsebéből vegyük ki a pénzt, hanem azokéból, akiknek érdeke a userek későbbi megsarcolása. Mindez igaz a GNU rendszerekre! Viszont ezek nem teljesítik a túléléshez nélkülözhetetlen profit termelését. Ez a felhasználóbarát és -centrikus világkép minden usernek kedves gondolat. A legkomolyabb sikereinek egyike azonban a cég online keresőjének életre hívása volt. A lépéssel egyszer s mindenkorra kialakította az információ elérésének leggyorsabb módját. A Yahoo mint a kis-nagytestvér közelébe se érhet a keresőóriás mára elért sikerének és az általa nyújtott szolgáltatások széles spektrumának. Dávid és ”Gooliát” harca. A sikereit az is jól mutatja, hogy a nyári hónapokban a Google meg nem nevezett érdekekre hivatkozva a fúzió gondolatát latolgatta. A fúzió jelen esetben az jelentette, hogy a konkurens céget megveszik kilóra. Minden azt mutatja, hogy az óriás jobb genommal rendelkezik, mint más fajok e téren. Miben a siker titka? A letisztult külső, funkcióorientált motor. Szabad és ingyenes felhasználhatóság mellé egyáltalán nem zavaróan építette be az üzleti logikát.
Reklámot az emberek arcába!
Ad-sense és Ad-words. Két fogalom, mely sokunk számára ismerősen csenghet. Ezek azok a szavak, melyekkel a cég mára a földkerekség tetemes portáljának nagy hányadába épült és épül be mind a mai napig. (Természetesen a keresőfunkció oldalbaágyazhatóságán felül, ami már-már természetesnek hat.) Keretek, melyek biztosítják az óriásvállalat számára azt a fajta bevételt, mely különösebb erőforrás befektetése nélkül fial. Ez egy igen könnyen portálokba integrálható eszköz, mellyel az adott oldalon a Google által küldött reklámok megjeleníthetők. Mi motiválja az oldalfejlesztőket és site-tulajdonosokat a használatukra? A profit! Minden egyes valós kattintás ezekre a linkekre és reklámokra pénzt hoz az oldal tulajdonosoknak. A Google kétfelől is érdekelt az üzletben. A cégek fizetnek, hogy megjelenjenek más oldalakon, akár célzottan is. Nem utolsó sorban a Google embléma megjelenik minden effajta AddOn-t használó portálon. A tőke egyre csak nő és nő, melyet újabb ötletek, projektek és addonok megvalósítására és befuttatására költhetnek. Mivel az általuk űzött, agresszívnek közel sem mondható reklámstratégia igen jól bevált, igyekeznek azt a márkanév alatt működő minden fejlesztésükbe beépíteni. Elérték volna a reklámozás korlátit? Nincs hova tovább fejlődni? A válasz mindenképpen nem. Minden erejükkel igyekeznek az alapítók által rájuk hagyott fiatalos és újító lendületet megőrizni és vadonatúj ötletekkel kamatoztatni. Így kerültek képbe a munkaidőben igen nagy forgalmat generáló Adobe Flash játékok. Részükről ez nem probléma, sőt! Játszanak, azonban közben bombázzák a játékba pofátlanul elrejtett reklámok! Figyeljünk oda, mert akár szeretnénk, akár nem, már most a marketing rabszolgái vagyunk. Kinek a zsebét nyomja a pénz?
Természetesen Sergey Brin és Larry Page tárcáját, a Google alapítóiét! Természetesen ez erős sarkítás lenne. Az óriás közel sem bánik pazarlóan a nehezen megszerzett dollármilliárdokkal. Jótékony ügyekbe, közhasznú szervezetekbe és profitot nem generáló, azonban népszerű szolgáltatásokba fekteti. Ilyen a YouTube.com. Nem saját gyermek. Őrökbe fogadták ($), hogy későbbi profitorientált site-ot építsenek belőle. A lépés mind a mai napig nem történt meg. Ellenben a népszerűsége egyre csak nő, a pénzt csak viszi. A Google mégis működteti. Miért? A felhasználókért, hogy szimpatikus maradjon a márkanév. Másik igen népszerű szolgáltatása a legkülönbözőbb emberek és oldalak számára, az Earth/Maps térképszoftver. A program, bolygónk bármely részéről műholdas képpel rendelkezik. Szabadon megtekinthető. A képek, melyeket megvásároltak, meteorológiai műholdakkal készültek. A közeljövőben saját, a cég tulajdonában lévő műholdakkal történik a földfelszín
fotózása. Az első műhold hadrendbe állítása megtörtént 2008. szeptember 7én. Tesztelése folyamatosan zajlik. Az újszülött neve GeoEye 1. Azonban a Google-féle hatalmas multik is buknak néha. A következő sikertelen és becsődölt próbálkozásuk a Lively nevű 3Ds szociális szolgáltatásuk. A program 2008 decemberétől végleg megszűnik létezni. Azonban a multi ismét kellemes csalódást okoz e téren. Nincsenek leépítések, vagyis újabb munkanélküliek a piacon. Csupán átcsoportosítások. Ki ne szeretne egy ilyen munkahelyen dolgozni? A cég folyamatos belső fejlesztéseitől sem sajnálják a pénzt. Mi sem példázza ezt jobban, mint a hatalmas Google Plexek (Zürich, Kalifornia), ahol akár egy élet is leélhető. „Itt mindenki megtalálja azt a helyet, ahol jól érezheti magát.” Remélem, ez a nyilatkozat mindenki számára világossá teszi a vállalat mentalitását. Adj meg mindent a dolgozónak, így ő is a legjobbat nyújtja. Ismét nő a profit. Egy-két példa a létesítmények szolgáltatásaiból: Wii (Nintendo játékkonzol) terem, Guitar Hero (Play Sation-ös terem, masszázsszobák, játék) amerikaikonyhák. Nem csoda, hogy a legnépszerűbb és legkeresettebb munkahelyek egyike. Teljesen elcsavarták az emberek fejét a vonzó juttatásaikkal. A dolgozók hálájuk jeléül megalkották az Android nevű mobil operációs rendszert, és hozzácsaptak egy G1 nevű mobiltelefont, mely hozzánk várhatóan 2009 első felében érkezik. Az ára kedvező, funkciói az Appleféle IPhone-nal vetekednek. Nagy előnye a konkurenciával szemben, hogy rá bárki szabadon fejlesztheti.
Világuralmi törekvések? Kétséges… Az azonban biztos, hogy a cég formálja a történelmet, az embereket és véleményüket. Hatalmasnagy közlő- és reklámfelületekkel rendelkeznek, melyeken igen nagy befolyást szerezhetnek bizonyos embercsoportokon a manipuláció eszközével. Ez a félelem lengi körül egyre gyakrabban a világsajtót. Nem csoda, hogy tartanak tőle. Az információs tudásbázisuk egyre nagyobb és nagyobb. Rögzítik keresési szokásainkat, felméréseket késztenek rólunk. Ez történt a Chrome nevű spionböngésző első verziójának 2008. szeptember eleji megjelenése majd telepítése után is. Azonban a kémkedési funkció hatalmas felháborodást keltett, a funkciót minden habozás nélkül eltávolították. Az amerikai politikába is igyekszik frappánsan bele nyúlni. Koncepciókat alkot a közeljövőben szükséges természetpusztító környezeti hatások minimalizálása érdekében. Persze ezt nem kényszerképpen alkalmazzák, csupán az emberek tudtára akarják adni, hogy van más út. Így azt a nép kényszeríti ki idővel a politikából. Így válnak olyan szervezetté, mely tartja magát a népfelség elvéhez. Igyekszik annak akaratát és szükségleteit tükrözve megvalósítani, mindezt nem csupán az információs technológiai birodalomban. Fuiti
//beta verzio v4.1;
útját a Mars-szonda
B efejezte
Befejezte hosszúra nyúlt küldetését a Phoenix. Az eredetileg háromra tervezett szolgálat végül öt hónaposra duzzadt, a kutatók, érdeklődők szerencséjére és kedvére. A Mars sarkvidékére küldött „önjáró laboratórium” a mikroba-alapú élet egykori vagy mostani feltételeit kutatta, melynek során a vörös bolygó közvetlen a poros-sziklás felszíne alatt elhelyezkedő fagyott folyadékokat és gázokat analizálta. Kutatása során több, mint 25 ezer fényképet készített, a rengeteg küldött adat kielemzése még évekbe kerülhet; a kutatás nem volt eredménytelen: kiderült, hogy fagyott vízjég található a Mars északi jégsapkájában, vagyis jelenleg is alkalmasak a körülmények az élet kialakulására. A szondának nem volt könnyű dolga, küldetése alatt több nehézségbe is ütközött: előfordult, hogy a mintavételezés során a rosta szűrőjén, melyen 1mm-es rések vannak, több nagyobb darab kőzet vagy por is fennakadt. Komoly fejtörést okozott a mérnököknek, hogy a lazító rezgőmozgásokat követően is csak csekély mennyiségű mintát vételezhettek, ami nem volt elegendő a teljes körű vizsgálatra. A megoldás a markoló kanál bevetése volt. Az analizáló kemencébe és a mikroszkóp tárcsájára egy új eljárás szerint már úgy juttatják a port, hogy csak egy bizonyos szögben döntik be a kanalat, így nem jutott az összes minta az egyes felületekre, ami megkönnyíti a Phoenix számára a tárolást és a tárcsa mikroszkóp alá való forgatását is. Az eljárás segítségével később sikerült megtölteni a kemencéket, és így elegendő minta jutott a NASA tudósainak birtokába. Az önjáró labor egy ideje már nem válaszol, ezzel a kutatók és az érdeklődők egyre erősödő gyanúját táplálva, hogy az végleg befejezte a szolgálatot.
Csubi, kapcsold rá a tartalék energiát!
Talán nem mindenkinek esett le, hogy a Csillagok Háborújára, azon belül is a különleges, hajókat védő pajzsokra céloztam a címben. Amerikai kutatók a közelmúltban kifejlesztettek egy mágneses elven alapuló pajzsot, amely a jövőben az űrhajókat és a bennük utazó asztronautákat védené. A szerkezet egyelőre kísérleti stádiumban van, és csupán egy
Űr apropó pénzérmét képes megvédeni a ráirányított és hangsebességgel lövellt plazmától, ami a napszelet hivatott modellezni, azonban a fejlesztések egy nagyobb berendezés elkészítését is lehetővé teszik majd a remények szerint. A talán nem is olyan távoli jövőben a ma még esetleg futurisztikusnak ható Mars-utazás lehetséges fontos eszközének is nevezik a szerkezetet. Lassan fejleszthetnének hozzá csillagrombolókat is. Kíváncsi vagy valójában milyen apró a mi napunk? Írd be a youtube-ba, hogy „planets in scale”, és ámulj! Csak annyit árulhatok el, hogy az utolsó „résztvevő” majd’ 288 194szerese valaminek, ami nagyon is közel áll hozzánk! A zene lenyűgöző (persze ehhez meg kell találni a megfelelő videót), és a tényekről, amiket látni fogtok, ne is beszéljünk.
NASA hacked 16 havi felfüggesztett szabadságvesztésre és 238ezer dollárra büntették azt a romániai hackert, aki betört többek között a NASA szervereire. Az űrhivatalon kívül számos más kormányhivatal gépeihez is hozzáfért az ügyes kolléga. Do not try this at home! Még akkor se ha csak felfüggesztett bűntetés jár érte!
Fekete lyukpár Érdekes felfedezés: röntgenés rádiómérések alapján a 3C75 jelű galaxis magjában két fekete lyuk egymás körül kering. A jövőben minden valószínűséggel majd egybeolvadnak. A két égi jelenség korábbi galaxisaik egybeolvadásával kerültek ilyen közel egymáshoz. A lyukak másodpercenként körülbelül 1200 km-es sebességgel mozognak egymás körül a környező sokmillió fokos, erős röntgensugárzást kibocsátó gázban. A fekete lyukak mozgási irányának meghatározása az ezen objektumokra jellemző nagyenergiájú részecskékből álló kifúvások (jetek) alakjának rádiótartománybeli feltérképezése alapján vált lehetővé. Még izgalmasabbá teszi a dolgot a fekete lyukak tulajdonsága. Azt mindenki tudja, hogy olyan gravitációs kúpmezővel rendelkeznek, ami elől a fény sem szökhet meg. De aki figyelt fizikán ;) vagy hallott az égitestek tér-idő síkjára gyakorolt hatásáról, azt tudja, hogy ezek a különleges képződmények erre is nagy hatással vannak. Amennyiben a közeljövőben elég gyorsan elérik egymást, az időben apró ingadozások keletkezhetnek, amit megfelelő készülékek segítségével majd érzékelni is lehet. Edwin Hubble hagyatéka
A lassacskán nyugdíjba vonuló Hubble űrteleszkóp már jócskán túl van a százezredik keringésen Földünk körül. Reméljük még egy darabig fent lesz az időnként gyönyörű képekkel szolgáló idős távcső. A sokat megélt szerkezet többek
twodomÆny;
között a Google-nek is szolgáltatott gyönyörű képeket, melyeket az óriáscég a Google Earth alkalmazás Sky részébe töltött fel nemrégiben. A szoftver ezen része azért nagyszerű, mert odafentről a távcső a Földéhez nem hasonlítható, tiszta környezetben készítette a fotókat, és olyan dolgokat is látni rajtuk, amelyeket innen lentről - szabad szemmel legalábbis - biztosan nem. Szerencsénkre ez még lehetséges, hiszem a NASA korábban még magára akarta hagyni a Nép Teleszkópjának is nevezett távcsövet, mondván, hogy már elavult, öreg és drága. Szerencsére idén tavasszal mégis felújították, hogy tovább szolgálhasson minket még egy ideig. A távcső története hosszúra nyúlik, egész pontosan 1990-ben lőtték fel, és azóta számos felvételének köszönhetünk forradalmi felfedezéseket, legyen szó fekete lyukakról, exobolygókról, ikergalaxisokról, vagy a titokzatos sötét anyagról (nem, nem Darth Vader köpenyéről van szó….). Talán a legérdekesebb és legszebb felvétel a Sas-ködbeli Teremtés Oszlopainak felfedezése volt.
A Teremtés Oszlopai
A csillagászatban a fekete lyukak és a sötét anyag előtt áll számomra személyes kedvencem, a Sas-köd. Az ismert képződményt 1995-ben fotózta le a Hubble űrteleszkóp. A Teremtés Oszlopainak legmagasabbika 4 fényév magas, és a mellette „álló” két kisebb se szerénykedhet. Nem elég, hogy nemrégiben kiderült: a három oszlop egy náluk tízszer szélesebb és sokkal összetettebb „porbuborék” része (melyekben csillagok születnek), a Spitzer űrszonda felfedezése szerint nem olyan rég a porfelhőben szupernóva robbanás történt, és elsöpörte az egész képződményt: amit látunk, már nem is létezik. Ismeretes, hogy a közelükben megsemmisült csillag „szele” mintegy 1000 év múlva éri el és rombolja le őket. Mivel azonban a Spitzer felvétele a 7000 évvel ezelőtti állapotot mutatja (hiszen a képződmény 7000 fényév távolságra van tőlünk), tudni lehet, hogy a Teremtés Pillérei már 6000 évvel ezelőtt megsemmisültek. A tudósok most azt kutatják, hogy ókori és középkori asztronómusok nem jegyezték-e fel az oszlopokat elsöprő szupernóvát. A robbanás ugyanis még korábban történt, és legalább 1000, legfeljebb 2000 évvel ezelőtt a Földön is látni lehetett a fényét. László Norbert
//2009. április
József és a színes szélesvásznú álomkabát cooltœra;
„Van kinek álma csodát ígér, s az út melyen jár végül célhoz is ér Van kinek élete álomtalan, és nyom nélkül gyorsan tovasuhan..” Tim Rice és Andrew Lloyd Webber egy kollégiumi szobában felnőttpukkasztó művet alkottak a bibliai József legendájából. A szerzők fittyet hányva minden színpadi törvénynek, egymást követő dalok segítségével mesélik el a kiválasztott fiú történetét.
Jákob a tizenkét fia közül a számára legkedvesebbet, Józsefet elhalmozza szeretetével, és egy színes csíkos kabátot ajándékoz neki, mely a kiválasztottságot és az elsőszülöttséget jelképezi. Testvérei ezért féltékenyek rá, és meg akarják ölni, de inkább eladják Egyiptomba rabszolgának. Putifárhoz kerül, a fáraó főemberéhez. Miután a felesége szemet vet a fiúra, Putifár börtönbe veti Józsefet, ahol a rabtársai álmait fejtegeti, majd miután tudomást szerez erről a Fáraó, ő is igénybe veszi álomfejtő tehetségét, így József megjósolja neki, hogy Egyiptomra hét bő, majd 7 szűk esztendő vár...
1972-ben az edinburgh-i fesztiválon tartották a mű bemutatóját, majd bejárta a világ színpadait, és mindenhol hatalmas sikerrel játszák és játszották. Londonban az előző évadban felújították, József szerepére pedig egy televíziós showműsor keretében keresték a legalkalmasabb színészt. Rengeteg jelentkező közül Lee Mead nyerte el a a nézők, a zsűri, és Webber támogatását, így a londoni előadáson ő alakítja estéről estére Józsefet. Idehaza a Madách Színház is felújítással jelentkezett, mivel 1991. januárjában már színpadra állította a musical régebbi változatát, Paudits Béla, Vikidál Gyula, Szerednyei Béla és Hűvösvölgyi Ildikó főszereplésével.
A mostani előadás rendezője Szirtes Tamás, a díszleteket Kentaur álmodta meg, a koreográfiát Tihanyi Ákos jegyzi, a jelmezeket Rományi Nóra tervezte. A művet hármas szereposztással állította színpadra a színház, ezzel is támogatva azt a koncepciót, hogy egy-egy darabot 20-30 előadásos blokkokban játszik a teátrum. Mivel a művészek több darabban és színházban dolgoznak, nem megoldható nálunk, hogy minden este ugyanaz színész bújjon a szerepbe. Külföldön általában egy évig játszanak egy előadást, és ezen időszak alatt csak abban a produkcióban láthatóak az adott művészek, másban nem vállalnak szerepet. A Madách Színház musical produkcióira jellemző a monumentális díszlet és az energikus mozgásvilág, ez alól a József és a színes szélesvásznú álomkabát sem kivétel. A kreatív team szabad kezet kapott idehaza a színpadravitel kapcsán, mivel Sir Webber elégedett volt a korábbi produkciók rendezésével és sikereivel. Így a M a d á c h Színház pro-
dukciója merőben más mint az Adelphi Theatre előadása Londonban. Mind a jelmez, mind a díszlet, mind pedig a szövegkönyv és a rendezés is erősebb lett a hazai színrevitel esetében. Legalábbis nekem ez volt az érzésem az egész este folyamán, míg az Adelphi színházban Lee Mead és a többi remek színész játékát élveztem.
Bár a címszereplő József, a főszerepet a Mesélő tudhatja magáénak - Polyák Lilla, Gallusz Nikolett és Ladinek Judit - hiszen ő vezeti végig a gyerekeket a történeten, akiket rendkívül ügyes módon vont bele az előadásba Szirtes Tamás. Ténylegesen szereplői lettek a történetnek, ami a londoni előadáson nem valósult meg ennyire nyilvánvaló módon. Igazából ha azt nézzük, hogy ki mennyi időt tölt színpadon az este alatt, akkor a Testvérek is megelőzik Józsefet. Amit ők véghezvisznek az előadás alatt, az előtt megemeli az ember a kalapját! Hol tangóznak, hol egyiptomi figurákat húznak magukra, hol pedig western táncot járnak. Egyszóval egész este táncolnak és táncolnak!
József szerepében Nagy Sándor, Serbán Attila és Puskás Péter látható. Mindhárom színész más-más Józsefet formál meg esténként, természetesen a darabhűséget szem előtt tartva. A musical talán legszebb száma is az övé, a Close every door, melyet a Madách Színházban szinte lélegzetvisszafojtva hallgat a közönség. Ugyanezt sajnos a tisztelt londoni színházba járó emberekről már nem mondhatom el... Egy kissé más ott a szokás, ami elég meglepő egy hazánkból odatévedt látogatónak. Mikor a nézőtéren megjelenik a popcorn- és üdítőárus a kis kosárkájával, az elég meglepő, és jól körülnéz az ember, hogy biztos jó helyen jár? Nem véletlenül moziba, cirkuszba vagy esetleg egy sporteseményre váltott jegyet...? Örüljünk annak, hogy nem mindenben követjük a külföldi szokásokat, és van, amiben még kulturáltabbak vagyunk, mint más, fejlettebb ország.
A József és a színes szélesvásznú álomkabát hanganyaga megjelent CD-n, mely megvásárolható a Madách Színházban és a nagyobb lemezboltokban. A lemez szereposztása: József – Serbán Attila, Mesélő – Gallusz Nikolett, Fáraó – Gesztesi Károly, Jákob – Lőte Attila, Putifárné – Ladinek Judit, Ruben – Barát Attila, Juda – Szente Vajk, Simeon – Weil Róbert, Levi – Ádok Zoltán, Naftali – Barabás Kiss Zoltán, Iszakar – Ködmen Krisztián, Dan – Kiss Ernő Zsolt, Benjamin – Lakatos Tamás
SZÍNLAP Tim Rice - Andrew Lloyd Webber
JÓZSEF ÉS A SZÍNES SZÉLESVÁSZNÚ ÁLOMKABÁT musical két részben
Fordította: Blum Tamás További versek: Galambos Attila
Szereposztás: József – Nagy Sándor / Puskás Péter / Serbán Attila Mesélő – Gallusz Nikolett / Ladinek Judit / Polyák Lilla Fáraó – Gáspár László / Gesztesi Károly / Posta Victor Jákob – Koltai János / Lőte Attila Putifárné – Gallusz Nikolett / Ladinek Judit Ruben/Putifár– Barát Attila /Ömböli Pál Juda – Arany Tamás / Szente Vajk Simeon – Sándor Dávid / Weil Róbert Levi / Pék – Ádok Zoltán / Balog János Naphtali / Pohárnok–Barabás Kiss Zoltán / Csórics Balázs eh. Iszakar – Ködmen Krisztián Dan – Kiss Ernő Zsolt Aser – Parti Péter Zebulon – Radványi Attila Gád – Petke Balázs Benjamin - Gellai Gábor / Lakatos Tamás Rendező - Szirtes Tamás Díszlettervező - Kentaur Jelmeztervező - Rományi Nóra Koreográfus - Tihanyi Ákos Zenei vezető - Kocsák Tibor
Noé
//beta verzio v4.1;
oskola;
BMF HÖK vezető képző
2008 Október 23-tól 26-ig a főiskolai vezetőképzőn vettem részt Siófokon. Történetünk a déli pályaudvaron kezdődik, úgy egy óra körül. Az idő egy kicsit borongós és hűvös, de a csapat már jó hangulatban van, szépen lassan érkeznek az emberek. Aztán megindulunk a vonat felé, ahol a laptopok sűrűsége hirtelen eléri a taiwani szintet. Alig telik el fél óra és már van áram, kábeldzsungel és vezetéknélküli internet. A kényelmes székeket egyesek felcserélik a padlóra, hiszen ott lehet igazán jól játszani. Közben Majtika szorgalmasan dokumentálja a hihetetlen mértékű infrastruktúrát és az egyre jobb hangulatot. Még a lányok kezében is meg-megcsillan egy-egy elegáns EE PC. Székesfehérváron csatlakoznak hozzánk a ROIK-osok, ahol a nagyfogyasztók kiszállnak egy kis hegyi levegő utánpótlásért. Tovaszállnak a kilométerek és a két órás út hihetetlen gyorsasággal ér véget. A pályaudvarra megérkezvén négyesben taxiba szálltunk, és öt perc múlva már meg is érkeztünk a Hotel Aranypart nevű szállodába, ami nevéhez híven a Balaton partján terül el. A kitűzőm kivételével sikerült mindent felvenni a regisztrációnál, s mire végeztünk, a többiek is pont befutottak. A szobák elég jók voltak, szerencsére helyi lakosokkal nem találkoztunk. Az egyetlen negatívum az volt, hogy a fizikából tanult Brown-mozgás miatt az erkélyi hegyi levegő egyes plazmarészecskéi nem átallottak visszaáramlani a szobába. Az első esti buli szerényre sikeredett, bár ebben a Halloween parti és az utazás fáradalmai is biztosan szerepet játszottak.
Az étkezések lebonyolításában egy svédasztal nevezetű intézmény játszotta a főszerepet, amivel eléggé meg voltam elégedve, tekintettel az átlagomhoz képest másfélszer annyi elfogyasztott ételre, ami kb. kiteszi egy harmadik világbeli egy havi menüjét. Szükségünk is volt a rengeteg energiára, hiszen alaposan lefárasztottak minket az előadások, ahol örömmel nyugtázhattuk ismereteink rohamos bővülését.
Másnap, azaz pénteken Gáti József kancellár úr köszöntő szavait hallgathattuk meg, amiben áttekintette az iskola jelenlegi és jövőbeli helyzetét, lehetőségeit. Beszéltünk a főiskola megítéléséről a munkaerőpiacon és a felvételizők körében. Azt gondolom, hogy dolgos évek várnak ránk, HÖK-ös tisztségviselőkre, hiszen a 21. század igen magas kihívásokat tartogat számunkra. Szerintem a BMF-nek minden esélye megvan, hogy a hagyományokat ápolását és a folytonos megújulást ötvözve helyt álljon a versenyben. Gondolok itt az egyre jobban beinduló MSc képzésekre, vagy akár a jövőben létrehozandó doktori iskolára. Az infrastruktúra fejlesztése szintén komoly kihívást jelent, reméljük, az EU-s pályázatok is segítenek a továbbfejlesztésben.
Csak az arányok kedvéért írom le, hogy 2010-re a sávszélesség 400Mbit körül fog mozogni. Nekünk, diákoknak már „csak” tanulni kell, és hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy nagyon megéri nálunk jó tanulónak lenni. Ezután a kollégiumokról esett szó Balogh József előadásában. A bécsi úton PPP (Public Private Partnership) konstrukció keretében felépülő új kollégium építkezése, reméljük – bár a gazdasági válság közbeszólhat – a közeljövőben megkezdődik. A megtekintett tervek alapján bizton állíthatom, hogy igazi minőségi diákszállóval lesznek gazdagabbak a hallgatók.
Ebéd után a BMF HÖK vezetői tartottak előadásokat, melyben főként a HÖK alapszabályának módosulása és a távlati tervek szerepeltek. Az új alapszabály készítése sok időt vett igénybe, heves vitákat váltott ki, de a végeredmény mindenképpen megérte. Ezt mutatja az is, hogy az iskola szenátusa kifogás nélkül fogadta el a dokumentumot.
Az egyik legelőremutatóbb fejleménynek az elektronikus szociális támogatás (e-szoctám) rendszer közelgő bevezetése mutatkozik. A rendszer a tervek szerint egyszerre lesz sokkal kényelmesebb és marad ugyanolyan ellenőrizhető, mint a papíros forma. Mind az e-szoctám, mind a BMF HÖK honlapja hamarosan elkészül, így még több információforrás lesz elérhető az érdeklődők számára.
Külön ki kell, hogy emeljem az Oktatók Hallgatói Véleményezése (OHV) fedőnévre hallgató értékelési rendszert. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos lenne, hogy mindenki válaszoljon erre a tárgyanként 2 percet sem igénylő rövid kérdéssorra a Neptunban. Csak akkor értékelhető az OHV és ezen keresztül az oktatók munkája, ha elegen töltik ki ezt a kérdőívet. Így lehetőség nyílik, hogy rávilágítsunk a problémákra, és a tanárok számára is fontos visszajelzés. Attól se tartson senki, hogy véleménye miatt hátrány éri – az anonimitás teljesen biztosított.
Szombaton képet kaptunk arról is, hogy milyen hihetetlen nagy munka és adminisztráció jár a tanév zökkenőmentes indulásával. A Neptun mint örök téma most is felmerült, javasoltam, hogy korlátozni kellene az egyszerre beléptethető hallgatók számát és így nem omlana össze a rendszer a tárgy- és vizsgafelvételi rohamban.
Végezetül szó esett a karrier iroda és az Alumini (öregdiák) rendszer indításáról is. A diplomás pályakövetés illetve a felkészítés az állásinterjúkra mind-mind az eredményesebb boldogulást hivatottak elősegíteni. Egy szó mint száz: rengeteg kihívás vár ránk, és reméljük, hogy ezek a lépések mind hozzájárulnak az oktatás színvonalának és az elhelyezkedési esélyek további növeléséhez.
A sok szakmai téma után még maradt erőnk egy kis közösségépítő játékra és ismerkedésre is. Volt két szülinaposunk is, nekik hatalmas csokitortát rendeltünk, amik végül majdnem kifogtak rajtunk. Mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat ezen a kicsit zimankós hosszú hétvégén. Sicambria
elmesarock
Meglepetés
Imádta
a temetéseket. Minden alkalomra külön, speciális előrelátással készült. Elképzelte az elhunyt karakterét, színt társított hozzá, majd a megfelelő árnyalatból csempészett a ruhájára egy darabot, a virágokat is a kigondolt szín szerint válogatta össze. Imádta megfigyelni a részleteket: ki mennyire kényelmes-elegáns cipőben jött, mekkora koszorúkat hoztak, mi az új szalagtrend, az első vagy a harmadik vagy a hatodik sor zokog jobban, mekkora a zsebkendőigényük, hányan vettek fel órát. Igen, az óra fontos. Sápítoznak, hogy az idő milyen gyorsan múlik! Szerinte az idő azt gondolta, milyen gyorsan múlnak az emberek. Számolta a mosolyokat és próbálta nem látni az összes könnyet. Ha más zokogott, ő is vele tartott. A legjobban azt szerette ezen alkalmakban, hogy megtisztultnak érezte testét-lelkét, miután kilépett a temetők kapuján, amikor már tényleg vége volt. Így a szertartást követő estéket nyugodt szívvel tölthette újra a körúti lokálok szennyében alkohollal és tüdejét mételyező nikotinnal, vagy lelkét elemésztő szeretkezéssel. De addig még többszáz mérföldes volt az út. A szertartások mindig hosszú, mély gondolkodásra adtak időt. Először is végiggondolhatta kapcsolatát a halottal, már csak azért is, hogy fel tudja mérni, milyen közel állhat a ravatalhoz. Általában mindenkiére elment, legyen akármilyen távoli valaki is, valaki a wiwes ismerősök ezréből. Ekképpen készült a közelebbiekére. Megadta a tiszteletet, csak pozitív emlékeket hívott elő memóriájából. Nem haragudott. A halál felülírt minden egyéb, már mellékes, végzetes hibát. Volt ideje ízlelgetni a különböző távozási módokat. Sosem értette meg Bélát, aki a Norma-fára akasztotta fel magát.
0010 0110 0010
0101
0001
1000
1001
De szerette Kicsi Pali halálát, kit haverjai Öcskösnek becéztek. Túl sokat és túl hangosan röhögött egy esti sörözésen: szívroham. 49 éves volt. A barátok így hívták a mentőt: Öcskös összeesett! – milyen művészi alliteráció! Nem szerette a fiatal rákosokat. Általában ők tudták előre: hamarosan üt az órájuk, előre megírták búcsúbeszédüket, hogy hagyjanak valamit magukból, valami többet, mint az idejük adott nekik. A túlvilági levelek mindig nyomasztóak voltak, főleg akkor, ha viccesre vették a figurát. Hirtelen meghalni olvasás, kapálás, alvás, fürdés, repülés közben, az volna jó! Csak úgy gondolkodás nélkül felszállni a következő gyorsvonatra. Célállomás: Ismeretlen. Ez volt az előjáték. A kapcsolat, a viszony felidézése, a halál értékelése. Aztán elképzelte a saját temetését. Annyifélét, fajtát látott már, és az évek alatt még tovább szélesedett látóköre. Hamvait hajóról szétszórhatnák a Dunán. Van erre alapított Kft. Vettek egy halálhajót. Aztán lett több is. Kisebb, nagyobb, kinek mennyi rokona, barátja van. Nagy hajó nagynak hitt embereknek. Avagy, ha már hamvasztás: temetőkbe építettek Michellangelót megszégyenítő, a szórást emlékezetessé varázsoló szökőkutat. Milyen impresszív: csak úgy belemosódni a földbe, mások közé. Porból vétettünk, porba leszünk porrá mosva. Azonban a krematóriumok félelemmel töltötték el. Utálta azt is, ha a teásköcsög megperzselte ujjbegyét. Igazi vitákat tudott rendezni magában, hiszen az sem kecsegtet túl sok örömmel, hogy húsát, máját, tüdejét, szemét és főleg szívét férgek falják fel. Nyitott koporsó meg pláne milyen kínzó. Természetesen már nem neki. Hmmm…nehéz ilyenekben döntést hozni. Ámde ha teste megmarad, egyrészt lehet
1000 0110 0011
0101
0111
0001 0111
//2009.április
exhumálni, ha a helyszínelők elszúrnak valamit a nyomozás alatt, másrészt ezer év múlva a régészek rácsodálkozhatnak egyenes gerincére a negyedik világháború után azt kutatva, milyenek voltak az emberszabásúak a modern korban. Tényleg! Nem túlzás legújabb kornak hívni világunk?! Mi lesz ez után?! A Földnek el kell pusztulnia. Általában már magvas gondolatok jártak a fejében mikor a virágok végső elhelyezéséhez értek, mielőtt részvétet nyilvánítottak. Ez az a rész, amiben soha nem volt jó. Mit is mondhatna?! („A Földnek úgyis el kell pusztulnia, jobb, hogy nem élte meg.”?!) És akkor még nem is esett szó versről. Talán zeneválasztásról, Kosztolányitól a Halotti beszéd. Felkapott, nem túlzó, mégis különleges. Egyszeri és megismételhetetlen. Valahányszor idáig jutott, nem hagyta nyugodni a gondolat: Vajon mi fog leperegni élete filmjében? Az utolsó pillanatokban? Mi fog beleférni? Erősen summázott vágásnak kell lennie. Mik lesznek a legmaradandóbb emlékek? Egy percig, soha de soha nem gondolta volna, hogy ezeket a pillanatokat fogja újra élni. Most, hogy a kaszás rálehelt, már késő volt változtatni. Igazi meglepetés volt a felismerés: életének és halálának ugyanaz az értelme. Gyorsan ment el, ahogy kívánta. Nem volt rossz, pont úgy élte, vagy helyesebben halta meg, mint bármi más természetest. Csak íze nem volt. Lin
0010
1000 0100
0011
1000
0111
0100
0110
0100 0111
0010
//beta verzio v4.1;
Azt hiszem kevesen akadnak kozülünk akik ne ismernék a japán eredetű népszerű fejtörőt a Sudoku-t (ejtsd: Szúdoku). A szúdoku meglepően egyszerű szabályokon alapul – igazán nem az a fajta rejtvény, amiről azt gondolnánk, hogy álmatlan éjszakákat okoz. Egy-alapesetben- 9 x 9 négyzetből álló nagy négyzetben kell elhelyezni a számokat 1től 9-ig úgy, hogy egy tetszőleges sorban, oszlopban és háromszor hármas négyzetben mindegyik szám csupán egyszer forduljon elő. Segítségül bizonyos számokat előre megadnak. Mi ezt annyival megtoldottuk, hogy kettes számrendszerben kell gondolkodni, de a vegcél ugyanaz. Segítség képpen megadtuk a számokat kettes számrendszer beli formájukban is. Jó szórakozást a 16 X 16 os verzióhoz is. Itt az elobbi szabalyok ervenyesek, cak 4 X 4 es négyzetre és 16 sorra.
Sudoku
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
0000 0001 0010 0011 0100 0101 0110 0111 1000 1001 1010 1011 1100 1101 1110 1111
fejt r
//2009.április
elmesarock
Wer? Wie? Was? – Der! Die! Das!
A nappalon túl az éjjel után
Az út vezetett, majd visszafordult Megtört sötétbe: Haza tart.
A földeken túl, a vizeken át És ahonnan a szél elindult Mindent puha tükör takart
A tükrön túl az élet tokját sok tokkal együtt tartja a pult Megviccel sok nyúlkáló kart
Egyik német tv-s reklám szerint rengeteg ember él a földön, míg a fejfájások skálája is igen széles, és ha ezt összeadjuk, igen megfontolandó, hogy az ember a megfelelő fejfájás-csillapítót kérje a patikában. Nekem meg volt egy tankörtársam, aki mindig úgy jött a forrasztgatós gyakorlatokra, hogy már készen volt az aktuálisan összeállítandó áramköre – ő már otthon összeállította. Ő volt, aki egyik zh-ra való önszervező felkészülésünk alkalmával pedzegette, hogy ki nem állhatja veszélyt, „kell az önvédelem”, ezért is hord magával revolvert. Mielőtt körbeadta, kivette belőle a töltényeket, nehogy belelőjünk a szemetesbe. Nem próbált kitörni szürkeségéből, mobiltarónak is nézhette az ember azt a tartót, ami a pisztolyát tartotta. Szó esett a pszichológiában jártas szolnoki barátjáról, aki egyszer levitte őt alfába, hogy választ találjon számos égető kérdésre. Kiderült, miért ilyen fegyvermániás, miért tart korabeli SS egyenruhát; és hogy miért van régóta migrénes fejfájása a jobb oldalon. Az alfában elmondottakból pontosan kiderült, hogy milyen tiszti beosztása volt, hogy kisujjában van a Tigris, és pontos leírást tudott adni a tájról, ahol az oroszok utolérték őket, és az utolsó golyóbist az elvekhez hűen a saját fejükbe röpítették. Igen közkedvelt elmélet a reinkarnáció. Értelme így is lehet az életnek, önmagán túlmutató; például, hogy minél kevésbé legyünk biokémiai fizikai pszichológiák, jussunk át minél több korláton, jussunk el minél magasabb tudatállapotba, napestig kineziológiával keressük a választ mindarra, amit biztosan akarunk tudni. Vessünk-e el eleve mindenféle hókuszpókuszt ezen a téren, vagy kereshetjük itt az örökölt tudás kulcsát, ami jelenlegi téziseink szerint nem létezhet? Az eleinte meglepő, majd az évek multával és a visszatérések gyakoriságával lassan megszokott és megnyugtató álom, hogy képesek vagyunk lélegezni a víz alatt, lehet csak a fantázia műve. Ennél valamivel rejtélyesebb a zuhanás jelensége. Alig van olyan álmodó, aki még ne álmodta volna azt, hogy minden erőfeszítése ellenére leesik a mélybe. Orvosok szerint ennek közvetlen oka lehet a hirtelen vérnyomáscsökkenés. Ha csakugyan ez az alapja, hol a megfejtés arra, hogy bár a legtöbben még sohasem zuhantak bele a mélybe, álmukban viszont mégis ezt érzik, és megismerik ezt az érzést?
Mert ha kizuhanunk az ablakon, inkább ellenkezőleg, jó eséllyel emelkedni fog a vérnyomás.
Jelentőségére én is akkor figyeltem fel, amikor rájöttem, hogy tényleg ilyen borzasztó érzés zuhanni a valóságban. Pontosan. Valóban, az efféle déjá vu-k ugyanúgy magyarázhatók előző életbéli tapasztalattal, kollektív embertudattal, de igénytelen (vagy pont hogy nagyon igényes?) esetben ilyen-olyan teljesen érthető és logikus agyi tevékenységekkel is. Az evolúció tudománya nagyon szerteágazó, és rengetegféle típust különböztet meg, közös bennük azonban az, hogy kizárólag többségi-túlélési alapon működnek. A növényzettel teli tájon ugye a tigris az észrevétlenebb, míg a jégtáblákon a fehér jegesmedve járkál úgy, hogy közelről is alig látni. Amelyik mutáns rátermettebb volt, elette a táplálékot a többi elől, így az ő utódai, melyek örökölték az előnyös tulajdonságokat, maradtak fent, haladtak tovább. Igen ám, de mi van a nem túlélés-döntő fejlődésekkel, változásokkal, esetleges visszafejlődésekkel? Az ember miért vesztette el a korábbi feltételezetten jóval előnyösebb fizikai képességeit, érzékeit? Lehet mondani, az élővilágban néha, teljes véletlenséggel az is előfordult, hogy az új mutáns színe ugyan környezetbeillőbb volt, de ugyanakkor a szeme ettől függetlenül (genetikailag) gyengébb lett, és még így is bőven jobbak voltak az esélyei elődjeinél. Mivel viszont itt permanens jelenségről van szó, vagyis a szükségtelen jó idővel mindig elillan, valami más lehet a dologban. Vagy például az emberhez visszatérve, miért vesztette el szőrzete java részét? Talán mert tudott ruhát csinálni magának, és már nem volt szüksége rá? De a szőrös ember kevésbé volt már életképes? Én nem hinném. Ahogyan azt sem, hogy a robosztus fogazatú rudapithecus fogai azért fejlődtek vissza, mert előbb-utóbb eljött a sütés-főzés ideje és már nem kellett annyit rágni. Ha ez így menne, valóra válhatna az az elhamarkodott jóslat is, hogy a jövő emberének laposabb ujjai lesznek, amik alkalmasabbak a gépelésre, gombok megnyomására. A hivatalos valóságban valahogy úgy van, hogy a génállomány, amit továbbadunk, eleve adott, a másolási hibák meg véletlenszerűek. Tehát bármit csinál is az ember élete során, nem hathat így az utódaira. Ha valaki úgy dönt, hogy egész életében nem rág, a csemetéi nem születnek nagyobb valószínűséggel akár egy árnyalattal is szerényebb fogakkal. Ha tesztalanyunk egész életében a fejszámolást gyakorolja, ezzel nem könnyítheti meg utódai számára az iskolát. És akárhány ember akárhány nemzedéken át se. Genetikai változást nem hozhat. Természetesen nincs tovább. A Mi a csudát tudunk a világról? című film arról számol be, hogy a Heisenbergféle határozatlansági relációs kvantummechanikai kavalkádban odáig már eljutottak a kutatók, hogy ott a történések leginkább a bekövetkezés valószínűsége szerint mennek végbe. Teljes véletlenség figyelhető meg, csak a nagy számok átlagában történik az, aminek kell.
Az egyik áttörést azonban meghozta egy vízbarát kutató kísérlete. Ugyanis a víz molekuláris kristályszerkezete hasonlóképilyen véletlenszerűségeknek pen engedelmeskedik, és ettől elég rendezetlen alakú, de ennél valamivel rendezettebb, ha a pohárra, amiben a minta van, címkével valami (amúgy pozitív jelentésű) szót írtak. Hogy lehet ez? Ez úgy lehet, hogy a kvantummechanikai véletlenekre hathat az emberi tudat vagy akarat. A lehetséges határok között, ahol teljes a rendezetlenség, és a rendnek nincs is jelentősége, az emberi mező rendet tehet. Látványosabb eredményeket ezzel valószínűleg azért nem lehet elérni, mert elképesztően sok részecskére kéne rendezetten hatni. Persze elképzelhető, hogy ez sikerül mégis Uri Gellernek. Így repül a darázs, ami fizikailag képtelen repülni, így táplálkozhat visszatérő álmunk Chris Angelből, hogy képesek vagyunk elemelkedni a földtől. Ám az erősen koncentráló amatőröknek egyelőre csak a felhők oszlatása marad. Az elmélet sci-fibe illőnek tűnhet, ennek megfelelően a fantáziának kellemes táptalaj. Szóval lehetséges netán, hogy az agyba is ez leheli bele a lelket? A lélek úgy jelenik meg az anyagban, hogy a rendezetlenből kialakít egy rendszert az erejével, amit tud irányítani? Az a sok tekervény csak egy csúszda, amin lecsúszhatunk, ha van gravitáció, ha gravitálunk? Ha ugyan rajtunk múlnak a véletlenek, unatkozó, hivatásos profi gondolkodók újult lelkesedéssel közelíthetik meg a teljesen véletlen számok kitalálását, az automatikus írást, hogy ezek után is megy-e még nekik. Egyik korábban felvetett problémánk szintén magyarázható újdonsült felfedezésünkkel. Tehát miért lehetséges, hogy millió generációval később mégis mutatkoznak olyan evolúciós jellegű változások, törvényszerűségek, amelyek ugyanakkor alkotmányellenesek? Ilyenkor azonnal feltételezzük, hogy a genetikai másolási hibákra ugyanúgy hatással bírhatunk, mint a pohár vizekre. Mózes kezdte! És itt szintén ki lehet lyukadni oda, hogy már megint minden csak akarat és hit kérdése, impossible is nothing (a levegőben pedig a vallások közös nevezője lóg már jó ideje), viszont azt elkerülendő, hogy mélységi búvárként az olvasó eljusson oda, ahol már egyszerre csak saját magával találkozik szembe, a lámpákat leoltom reggel. Szőrösek vagy nőiek egyaránt órával, délibáb turult, Egymást érik, kezet fognak
Miklós
Hátavége oldal ;
Mit jelent MAGYARNAK lenni?
//beta verzio v4.1;
Kedves Hallgató! A minap édesanyámmal karöltve elmentünk egy igazi kínai piacra, azzal a céllal, hogy „ócón” ruházati terméket vásároljunk. Ezen a piacon – továbbá nevezzük bolha piacnak – jó pár éve nem jártunk, mert elegünk lett a „gagyizásból”. A kép most sem változott: „ezeötszáért a legjobb minőséget kapod” Persze! Anyám meg űrhajós. Komolyra fordítva a szót shoppingolásunk és a piac végéhez érve egy meglepő dologgal szembesültünk. Rácsokkal körbezárt piacrészhez értünk, ahol egy piros-fehér-zöld táblán az alábbi felirat állt:
„Magyarok piaca”
Újságcikkemet-e gondolat ihlette. Fél percig álltunk megdöbbenve! Nem értettük, hogy mi ez. Aztán nyugtáztuk, hogy be kéne mennünk ahhoz, hogy a bennünk rejlő tengernyi kérdésre épkézláb választ kapjunk. Szezám tárulj! Hirtelen feltöltődtem és úgy éreztem magam, mint egy ötéves kisgyerek, aki épp a vidámparkban a hullámvasút előtt áll. Kicsit megilletődve, de besétáltunk. Mindenhol magyar zászlók lobogtak, térképekkel, erdélyi zenével, ételekkel, értékekkel fűszerezve. Zártnak hitt pénztárcám hirtelen megnyílt, és kezeim kapkodták össze jobbnál jobb finomságokat: erdélyi szalonna, vecsési paprika, zöldségfélék, alma stb. Pedig, ha szemléltetni akarom a helyzetet, akkor semmi más nem volt, mint hogy a saját hazámba magyar emberek, magyar környezetben, magyar termékek portékáját kínálták. Egy anyagias világban felmerül a kérdés,
hogy mindezt mennyiért. Körülbelül a bolti ár 70 %-ért (130 %-ot is kiadtam volna). Kötetlenül, gátlások és előítéletek nélkül tudtunk üzleteket kötni, ahol az emberek segítettek és magyarságot közvetítettek, Nagyon jól éreztük magunkat, közösségben!
Közösségben, mely egységet és erőt képez sok magyarsággal. Felteszem a kérdést őszintén:
Vajon hányszor érezzük magunkat hasonlóképp? Van-e valódi közösség a főiskolán? Mi a közösség? Van-e erre igény? S, ha a válasz igen: Hogyan teremtjük ezt meg?
Várjuk az ötleteket a
[email protected] e-mail címre! A kérdésáradat tanárainknak is szól!
Végül:
A mostani felhígult, értékeket megbecsülni nem tudó, anyagias és rohanó világban, ahol minden buli kihagyhatatlan, és muszáj a legdrágább, „legmárkásabb” ruhákban öltözködni, hogy jó ítéletet kapjunk embertársinktól, továbbá mindenki mást jobban értékelünk, mint saját magunkat érdemes tán elgondolkodni, hogy MIT JELENT MAGYARNAK LENNI?
Minden jót kívánok minden olvasónak a hallgatói önkormányzat nevében. Utóirat: akinek nem inge, ne vegye magára! Valamint sajnos ki kell hangsúlyoznom, hogy a cikk írója és tartalma politikailag független.
Füredi Dávid
