A regionális fejlesztési folyamat iránt érdeklődő Hajdú-Bihar megyei és Bihor megyei nonprofit szervezetek összehasonlító elemzése
- Szakértői tanulmány -
Debrecen, 2005. március 31.
1
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ.................................................................................................................3 MÓDSZERTANI LEÍRÁS ...........................................................................................3 1. TERÜLETI ÉS SZERVEZETI JELLEMZŐK..........................................................4 2. SZAKMAI JELLEMZŐK ........................................................................................6 2.1 Működési terület, tevékenység, célcsoport .................................................................................................... 6 2.2 Működési nehézségek.................................................................................................................................... 10 2.3 Pályázati tevékenység.................................................................................................................................... 12
3. GAZDASÁGI JELLEMZŐK..................................................................................14 3.1 Bevételi szerkezet .......................................................................................................................................... 14 3.2 Kiadási szerkezet........................................................................................................................................... 17
4. HUMÁN ERŐFORRÁS..........................................................................................20 4.1 Humán erőforrás Hajdú-Bihar megyében .................................................................................................. 21 4.2 Humán erőforrás Bihor megyében .............................................................................................................. 25 4.3 Humán erőforrás hiányosságai, képzési ajánlások..................................................................................... 28
5. INFRASTRUKTÚRA .............................................................................................29 6. HÁLÓZATOK ÉS KAPCSOLATI RENDSZEREK ................................................29 6.1 Kapcsolati rendszerek................................................................................................................................... 30 6.2 Hazai hálózatok ............................................................................................................................................. 32 6.3 Határon átnyúló hálózatok........................................................................................................................... 34
ÖSSZEGZÉS .............................................................................................................35
2
Bevezető Az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht., mint a Phare CBC Kisprojekt Alapból finanszírozott HU2003/005-830-03-24 számú „Agóra – Civil társadalom a regionális fejlesztési stratégiák kidolgozásában” című projekt főpályázója 2005. szeptemberében közbeszerzési eljárást indított. A közbeszerzés egy szükséglet- és igényfelmérés elvégzésére irányult, amely a regionális tervezési folyamatban érintett és érdekelt Hajdú-Bihar megyei és Bihor megyei nonprofit szervezetek helyzetének, szükségleteinek és véleményének feltárására vonatkozik. Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. a Revita Alapítvány ajánlatát találta a legjobbnak. A Revita Alapítvány Hajdú-Bihar megyében és a romániai Bihor megyében is 24-24 nonprofit szervezettel vette fel a kapcsolatot, majd végezte el összesen 48 nonprofit szervezet bevonásával a kérdőíves kutatást, a következő dimenziókat vizsgálva: A Hajdú-Bihar és Bihor megyékben működő nonprofit szervezetek • helyzete, tevékenysége, • kapacitása, szükségleteik és igényeik, • a regionális tervezési folyamathoz kapcsolódó ismereteik és elképzeléseik, • a nonprofit szervezetek regionális fejlesztési folyamatba való bevonására vonatkozó elvárásaik, illetve jelenlegi tapasztalataik. Jelen tanulmány ennek a kutatásnak az eredményeit, következtetéseit tartalmazza.
Módszertani leírás A kutatás célját képezte, hogy az Észak-alföldi régióból Hajdú-Bihar megye, illetve az Északnyugat romániai régióból Bihor megye nonprofit szervezetei között felmérést készítsünk működésüket, határon átnyúló kapcsolataikat és a regionális fejlesztési folyamatban való részvételüket, valamint az ehhez kapcsolódó elképzeléseiket illetően. Reprezentatív mintavételre törekedtünk, amely minden szervezet számára egyenlő esélyt teremt a mintába való bekerülésre, s ennek egyedüli feltétele a regionális tervezés iránti érdeklődés volt. Első lépésként a szervezetekről hivatalos székhelyük szerint próbáltunk információt szerezni, azonban hivatalosan nem lehetséges az illetékes bíróságokon a székhely szerinti szervezeti lista lekérése. Ezért az összes hozzáférhető adatbázist igyekeztünk feldolgozni, így internetes forrásokra, illetve ernyőszervezetek, valamint civil szervezetek
3
számára szolgáltatásokat nyújtó intézmények jegyzékére 1 támaszkodva hoztuk létre a felkeresni szándékozott szervezetek listáját. Minden listába került szervezetet megkerestünk, ám azok, amelyeknek egyetlen elérhetősége sem működött, értelemszerűen kimaradtak. A többi szervezettel először e-mailben, majd telefonon is felvettük a kapcsolatot, illetve egyeztetés történt az interjúk helyszínét és idejét illetően. A felmérés kérdőív lekérdezésével zajlott, kivéve azokat az eseteket, amikor – előzetes ismereteinknek köszönhetően – bővebb információ elérése érdekében rögzített interjúk is készültek. A kutatás debreceni szervezetek körében próbakérdezéssel kezdődött, melynek során ki tudtuk szűrni azokat a változókat, amelyek a megbízhatóság és érvényesség kritériumainak nem tesznek eleget, majd javítás után visszakerültek a végleges kérdőívbe. Következő lépésben a romániai terepmunkát folytattuk le, az előzetesen egyeztetett időbeosztás szerint három fő vette fel a kérdőíveket és interjúkat. A kérdezés a magyarországi szervezetek körében zárult. Az adatok és interjúk rögzítése után az elemzési szakasz kezdődött meg, amelynek során az egyes megoszlásokat az országonkénti tagság mentén hasonlítottuk össze. A hiányzó adatok (missing values) a bemutatott táblázatokban nem szerepelnek.
1. Területi és szervezeti jellemzők A kutatásba bevont nonprofit szervezetek körének véglegesítésekor elsődleges törekvés volt a határ két oldalán működő nonprofit szervezetek megegyező arányú részvételének biztosítása. Ennek megfelelően mind Hajdú-Bihar, mind Bihor megyéből 24-24 nonprofit szervezet vett részt a kutatásban. A válaszadó szervezetek alapvető szervezeti tulajdonságainak feltérképezése során székhelyük, jogi formájuk, alapítási évük, hatókörük, valamint közhasznú minősítésük kerül jellemzésre. A kutatásban résztvevő szervezetek döntő többségének székhelye Debrecenben vagy Nagyváradon van, néhány esetben egyéb városban, és mindösszesen három szervezet székhelye van valamely községben. Ez az arány – az alacsony elemszám ellenére – összhangban van a nonprofit szervezetek körében végzett korábbi kutatások során megállapított területi eloszlási problematikával. A nonprofit szervezetek területileg egyenlőtlen megjelenése, a megyeszékhelyek dominanciája azt a problémát veti fel, hogy a
1
Magyar oldal: Hajdú-Bihar Megyei Civil Szolgáltató Központ regisztere, www.niok.hu, www.debrecen.hu, www.euhalo.hu, www.nonprofit.hu. Román oldal: BINCISZ, ERMACISZA Interneten található adatbázisa, valamint a nagyvarad.lap.hu.
4
nonprofit szervezetek által nyújtott hiánypótló szolgáltatások éppen ott nem, vagy kevéssé elérhetőek, ahol a nagyobb szükség lenne rájuk: azokon a kisebb települések, ahol az állam és a piac által szervezett szolgáltatások köre egyébként is rendkívül szűkös. Ezt a problémát tehát a jelen kutatásban résztvevő szervezetek megfelelő módon reprezentálják. A válaszadó szervezetek többsége (27 db) egyesület, a második leggyakoribb jogi forma az alapítvány (10 db), emellett néhány közhasznú társaság és szövetség került bele a vizsgálatba – a kht-k természetesen kizárólag Magyarországon, a szövetségek viszont inkább Romániában voltak jellemzők. A kutatásba bevont szervezetek kétharmada 1993 után alakult, a 2005-ig terjedő időszakban megközelítőleg egyenletes eloszlásban. Az ezt megelőző időszakra vonatkozóan figyelemre méltó, hogy a legkorábban bejegyzett szervezet 1976-os (Bihor megye), emellett két példa van a rendszerváltás előtti alakulásra (Hajdú-Bihar megye), majd a rendszerváltás évében Bihor megyében hirtelen öt szervezet is megjelenik. Néhány esetben (főként Romániában) jelzésre került, hogy a szervezet már a hivatalos bejegyzésnél jóval korábban megkezdte működését, ami a hivatalos szervezeti keretek felállításával csak formalizálttá vált. A szervezeteket leggyakrabban végzett tevékenységük hatóköre szerint vizsgálva egyértelmű a lokális keretekben működő szervezetek túlsúlya (17 db), mindkét megyében ez a leginkább jellemző forma. 13 szervezet minősítette tevékenységét regionális, 10 szervezet megyei hatókörűnek – előbbi egyértelműen Hajd-Bihar megyében, utóbbi Bihor megyében jellemző. Ettől eltérő hatókör (kistérségi, országos és nemzetközi) megjelenése nem számottevő. A többnyire lokális térben való működés teszi lehetővé a helyi érdekek és értékek legeredményesebbnek tekinthető megjelenítését, ami klasszikus elvárás a nonprofit szervezetek felé, azonban a regionális fejlesztési folyamatba való bevonásukhoz elengedhetetlenül szükséges a régiós szintű tapasztalatok megszerzése is. A megkérdezettek között a regionális működéssel jellemezhető szervezetek többsége Hajdú-Bihar megyében van, ám arányuk semmiképp sem megfelelő, így a regionális tapasztalatok megszerzése nem kizárólag a Bihor megyei, hanem a hazai szervezetek számára is sürgető feladat. A közhasznúság kérdése érdekes problémát vet fel a bihori szervezetek körében. Ez a minősítési lehetőség ugyanis Romániában a 2004-es évben került bevezetésre, és a szervezetek többsége még sohasem hallott róla, így nem meglepő, hogy pusztán 7 esetben jelent meg közhasznú besorolású válaszadó Bihor megyében. Hajdú-Bihar megyében a nonprofit szervezetek közül csupán 5 nem rendelkezik közhasznú minősítéssel, 9-9 szervezet közhasznú, illetve kiemelten közhasznú.
5
2. Szakmai jellemzők A szervezetek szakmai jellemzőinek ismerete kiemelkedően fontos a regionális fejlesztési folyamat szempontjából. A szervezetek által felvállalt célcsoportok és a végzett tevékenységek feltérképezése információkat nyújt arra vonatkozóan, hogy a vizsgált nonprofit szervezetek mely területeken rendelkeznek a regionális fejlesztési folyamatba beemelhető tapasztalatokkal. Ugyancsak lényeges, hogy a megkérdezett szervezetek mekkora pályázati potenciállal rendelkeznek, azaz mely pályázatokon és milyen arányban vettek már részt, illetve tervezik részvételüket. Ennek feltárása ugyanis megmutatja, hogy a szervezetek milyen mértékben érdekeltek a regionális fejlesztés által befolyásolt pályázati rendszerek kialakításában. 2.1 Működési terület, tevékenység, célcsoport A
kutatásban
résztvevő
nonprofit
szervezetek
válaszaikban
meghatározták,
hogy
összefoglalóan milyen terület köré építették a szervezet működését, mi az az elsődleges cél, témakör vagy megközelítés, ami alapvetően meghatározza a szervezet működését – így a célcsoportját és a tevékenységeit is. Természetesen számos terület felmerült ebben a kérdésben, ebből három látszik kiemelkedni a válaszadók körében: ezek szerint a szervezetek döntő többsége valamilyen szociális területen dolgozik, kulturális tevékenységet folytat vagy egy adott korcsoportra specializálódva működik. A határ két oldalán tevékenykedő szervezetek azonban ebben a tekintetben is jelentősen különböznek: a kulturális területen dolgozó szervezetek többsége bihori, míg a szociális tevékenységet végző szervezetek főként a hajdú-bihari válaszadók közül kerülnek ki. A két oldal között jelentős eltérés, hogy HajdúBihar megyében egy esetben sem, Bihor megyében azonban jó néhány esetben van olyan nonprofit szerveződés, amely egyértelműen deklarálva valamely párt vagy egyház tevékenységét végzi, kényszerűen nonprofit keretek között. Ez a Romániában teljes mértékben elfogadott és „működőképes” kötődés több olyan értelmezési eltérést, kontextuskülönbséget okozhat, amelyre a szervezetek vizsgálata és a további együttműködés során tekintettel kell lenni. Említésre méltó sajátosság továbbra is a romániai oldalon maradva, hogy a 24 szervezet közül 9 alapvető célként a helyi magyarság segítését, a magyarság megőrzését választotta. A célcsoport tekintetében feltűnően heterogén a kutatásba bevont szervezetek köre, hiszen nagyon sok különböző célcsoport megjelenik, bár ezek majd minden esetben csupán néhány szervezet profiljában vannak jelen. Egy feltűnően kiemelkedő, a szervezetek majdnem
6
felében (23 db) felvállalt célcsoport van, a gyermekek és fiatalok köre. A válaszadó nonprofit szervezetek megközelítőleg egynegyedénél célcsoportként jelennek meg a testi és/vagy szellemi fogyatékossággal élők, a nonprofit szervezetek és a családok. Ezek mellett előfordul, de pusztán néhány esetben megemlített célcsoport például a munkanélküliek, szenvedélybetegek vagy a hajléktalanok köre, és hasonlóan kevés szervezetnél figyelhető meg a specializálódás egy konkrét iskola tanulóira, egy intézmény dolgozóira, vagy egy földrajzi egység lakosságára. Jó néhány figyelemre méltó eltérés mutatkozik azonban a magyar és a romániai nonprofit szervezetek által felvállalt célcsoportok között. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a bihori szervezetek tevékenysége egyáltalán nem terjed ki a munkanélküliek, az állami gondozottak, a hajléktalanok, a menekültek vagy a megváltozott munkaképességű személyek körére. Szinte ezt „kompenzálandó”, van jó néhány olyan célcsoport, amelyet jelentősen több romániai szervezet vállal fel, mint magyar – erre példa az idősek csoportja, valamit az, hogy a bihori válaszadók sokkal gyakrabban specializálódnak egy iskola tanulóira, egy földrajzi hely lakosságára vagy egy tájegységre. A harmadik fontos eltérés a magyar és román szervezetek által felvállalt célcsoportokat illetően az összességében legtöbb szervezet profiljában helyet kapó gyermekek, fiatalok köréhez kapcsolódik. Az őket felvállaló 23 szervezetből ugyanis 14 Bihor megyei, és csak 9 Hajdú-Bihar megyei, így annak ellenére, hogy a teljes sokaságban ez a leginkább preferált célcsoport, Hajdú-Biharban a szervezetek többsége nem nyújt számukra szolgáltatásokat. Bihori szervezetekre jellemző továbbá – értelemszerűen a hajdú-bihari szervezeteknél nem releváns kérdésként – a helyi magyarság, mint célcsoport megjelenése. A kutatás során szerzett tapasztalatok és az adatok birtokában egyértelműen állítható, hogy a válaszadó bihori szervezetek – sajátos helyzetükből adódóan – sok esetben kifejezetten magyarokkal, így magyar családokkal és gyermekekkel foglalkoznak, míg a hajdú-bihari szervezetek nemzetiségre való tekintet nélkül, és elsősorban hátrányos helyzetű családokkal és fiatalokkal dolgoznak. A kutatásba bevont nonprofit szervezetek által végzett tevékenységek rendkívül széles skálán mozognak; a működési területek, valamint a felvállalt célcsoport vizsgálata kapcsán felmerült különbségek ebben az esetben is érvényesülnek (1. ábra). A válaszadó nonprofit szervezetek közel háromnegyede, 31 szervezet foglalkozik képzéssel, oktatással – ez a leggyakrabban előforduló tevékenységi forma. Ezt megközelítő arányban jelenik meg a mentális segítségnyújtás és a szabadidős programok szervezése (28-28 szervezet), valamint a közösségfejlesztés (26 szervezet). A válaszadók fele, azaz 24 szervezet jelezte, hogy szociális munkával, illetve kulturális programok szervezésével is foglalkozik, és összességében 20 7
fölött volt a szervezetek száma az érdekvédelem, a szakmai fórumok szervezése és az ismeretterjesztés, felvilágosítás esetében. Fontos azonban megjegyezni, hogy az eredmények a különböző tevékenységek felvállalásának gyakoriságát jelzik, nem pedig azoknak a szervezetek szakmai munkájában betöltött fontosságát. 1. ábra Tevékenységi formák megjelenése (szervezet)
képzés, oktatás
15
foglalkoztatási programok kivitelezése
13
4 10
érdekvédelem módszertani tevékenység, kutatás
11 14
5
szakmai fórumok szervezése
14
7
mentális segítségnyújtás
17
11
szociális munka
14
10 9
kulturális programok szervezése
15 11
közösségfejlesztés
15
10
szabadidős programok szervezése 4
családsegítés
8 3
adománygyűjtés 0
2
4
18
7
ismeretterjesztés, felvilágosítás
Bihor megyei nonprofit szervezetek
16
12
8 6
8
10
12
14
16
18
20
Hajdú-Bihar megyei nonprofit szervezetek
A kiemelkedő gyakorisággal végzett tevékenységek rugalmasan illeszkednek a korábban bemutatott alapterület- és célcsoport-prioritásokhoz. A szociális területen való aktivitás megjelenik a mentális segítségnyújtásban és a szociális munkában, a kulturális célú működés
a
szabadidős
és
kulturális
programok
szervezésében,
valamint
a
közösségfejlesztésben. A leggyakrabban megjelenő célcsoport – a gyermekek és fiatalok köre – is illeszkedik ezekhez a tevékenységekhez, a nonprofit szervezetek felvállalása pedig visszaigazolódik
a
szakmai
fórumok
szervezésében
és
részben az
érdekvédelmi
tevékenységben. Az 1. ábra szemléletesen mutatja a Hajdú-Bihar és Bihor megyei nonprofit szervezetek közti különbségeket, a hangsúlyok lényegesen eltérő helyét, amelyek ugyancsak a 8
korábban tapasztalt terület és célcsoport eltérésekkel párhuzamosak. A leginkább preferált tevékenység, a képzés-oktatás, valamint a szervezetek közel fele által felvállalt érdekvédelem mindkét oldalon hasonlóan reprezentált, ám további azonosság nincs. Számottevően több Bihor megyei szervezet végez szabadidős és a kulturális programok szervezését, közösségfejlesztést és ismeretterjesztést, felvilágosítást; mindez tökéletesen illeszkedik a Bihor megyei szervezetekről eddig megállapított főbb irányvonalakhoz: domináns a kulturális területen, főként gyermekekkel és fiatalokkal végzett munka, sok esetben a magyarság megőrzésének célját kitűzve. Ezzel szemben a hajdú-bihari nonprofit szervezetek sokkal gyakrabban végeznek mentális segítségnyújtást, szociális munkát és szerveznek szakmai fórumokat, mint a határon túl működő partnereik – ezek a tevékenységek megfelelnek a korábban meghatározott tendenciáknak: elsősorban szociális területen, hátrányos helyzetű családokkal és fiatalokkal végzik munkájukat a szervezetek. A felvállalt tevékenységek fajtáinak sorra vétele után meg kell vizsgálni azok gyakoriságát is, hiszen fontos információkat ad a szervezetről működésének intenzitása, a programok számossága. A kutatásban résztvevő nonprofit szervezetek több mint fele egész évben napi rendszerességgel, folyamatosan működik – teszik ezt általában egy konkrét program keretében, azonban néhány szervezetnek több, esetenként három-négy folyamatosan, egész évben működő tevékenysége van. Fontos azonban megjegyezni, hogy erős eltérés jelentkezik a határ két oldalán élő válaszadó szervezeteket külön-külön szemlélve, ugyanis míg HajdúBihar megyében 5 olyan szervezet van, ahol nincs folyamatos, napi tevékenység, addig Bihor megyében már 13 szervezet jellemezhető ilyen módon. A napi elfoglaltságot adó tevékenységek száma igen informatív lehet a szervezeti keretekre, a működési kontextusra vonatkozóan. A 28 szervezet között 16 egy féle folyamatosan működő programmal rendelkezik, 11 válaszadónak több, általában 2-4 napi elfoglaltságot adó munkája van, emellett egy esetben fordul elő, hogy – önkormányzattól kiszerződve intézmények működtetése miatt – 21 féle folyamatos tevékenysége van a szervezetnek. A több állandó programot működtető szervezetek többsége Hajd-Bihar megyében van, a kiemelkedően magas számú tevékenységet folytató szervezetek pedig inkább Bihor megyében vannak. A válaszadók között kilenc olyan szervezet van, ahol folyamatos készenléti állapotot (ügyeletet, nyitvatartást) igénylő, alkalmankénti aktivitással járó munka folyik, ezek között négy bihori és öt hajdú-bihari szervezet van – tehát ez esetben nincs számottevő eltérés a két megye között. Az aktivitás leginkább heti vagy havi rendszerességű, tehát ez a szervezeti működési forma is viszonylag állandó elfoglaltságot jelent az adott szervezetek 9
számára, így az előzőekben bemutatott – napi aktivitású – szervezetekkel összevonva elmondható, hogy a vizsgált szervezetek háromnegyede különböző intenzitással, de folyamatosan működik. A kutatásban résztvevő szervezetek egynegyedének, 11 szervezetnek a tevékenysége kampányszerű programokon alapszik, melyeket rendszeresen vagy alkalomszerűen, különböző felkészülési idővel és gyakorisággal bonyolítanak le. Természetesen az állandó működéssel jellemezhető szervezetek jó része is rendelkezik különböző, alkalomszerű programokkal; a napi aktivitású szervezetek fele, a folyamatos készenléttel és alkalmi aktivitással működő szervezetek kétharmada szervez kampányszerű projekteket. Alkalomszerűen, de előre kiszámítható módon, rendszeresen működtet programokat 13 szervezet; ezek a programok az esetek többségében évente néhányszor kerülnek megrendezésre, de egy szervezet – ha van ilyen jellegű projektje – akkor általában több fajta rendszeres programot bonyolít egy évben. Alkalomszerűen, teljesen rendszertelenül lebonyolított projektje 23 szervezetnek van, többségük egész évben tartó felkészülés nélkül, kifejezetten kampányszerűen rendezi ezeket a programokat, melyek általában évente néhányszor, esetenként évente egyszer jelentkeznek. Azok a nonprofit szervezetek, akik rendelkeznek ilyen projektekkel, majd minden esetben legkevesebb 3-4 féle programot vállalnak fel. 2.2 Működési nehézségek A szervezetek tevékenységi területe és formái, a felvállalt célcsoport meghatározza a szervezetek működésének alapvető kontextusát. Az ezt befolyásoló tényezők (humán erőforrás, gazdasági potenciál stb.) részletes elemzése előtt érdemes áttekinteni, hogy melyek azok a problémák, nehézségek, amelyek a szervezetek működését egészében szemlélve a jelen vannak és gondot okoznak. A 2. ábra mutatja meg, hogy milyen akadályok hány szervezet esetében merülnek fel Hajdú-Bihar, illetve Bihor megyében. Az ábráról egyértelműen leolvashatóak a mindkét megye nonprofit szervezetei számára egyaránt legjelentősebb problémák: a pénzügyi instabilitás és a munkatársak túlterheltsége a legtöbb válaszadó szervezet számára létező akadályozó tényező. Feltűnő módon sem Hajdú-Bihar, sem Bihor megyében nem gyakori a munkatársak alacsony, vagy nem megfelelő végzettségével, illetve a munkatársak gyors cserélődésével kapcsolatos nehézség; ennek a megállapításnak a visszaigazolása elvárásként jelentkezik majd a humán erőforrás részletesebb elemzése kapcsán.
10
2. ábra A szervezetek számára problémát jelentő tényezők munkatársak alacsony/nem megfelelő végzettsége
4
1
5
megfelelő érdekképviselet hiánya
14
munkatársak túlterheltsége
14
alacsony fizetések
13
7
17
pénzügyi instabilitás szabadidő hiánya 6
munkatársak gyors cserélődése
3
7
4 5
szupervízió, szervezetfejlesztés hiánya
8
1
pályázatírási ismeretek hiánya
10 3
forrásszerzési készségek hiánya
11 6
projektmenedzsment ismeretek hiányosságai
7
állami szervekkel való kapcsolattartás nehézségei
8 5
partnerkeresés nehézségei
0
2
18
11
9
speciális szakismeretek hiánya
Bihor megyei nonprofit szervezetek
15
4
6
11
8
8
10 12 14 16 18 20
Hajdú-Bihar megyei nonprofit szervezetek
Számos eltérés van a két megye kutatásban résztvevő szervezeteinek további problémái között. Míg Hajdú-Bihar megyében nem jellemző, addig a Bihor megyei válaszadók többsége számára gondot jelent a nem megfelelő érdekképviselet, a pályázatírási és forrásszerzési készségek-képességek hiánya, a partnerkeresés nehézségei, valamint a szupervízió, szervezetfejlesztés hiánya, illetve hasonlóan a magyarországi szervezetekhez sok esetben jelentkezik még a nem elégséges szabadidő és az állami szervekkel való kapcsolattartás problémája. A hajdú-bihari szervezetek több mint fele számára az előbbiekben említett tényezők mellett – és a bihori szervezetekkel ellentétben – gondot okoz a fizetések alacsony színvonala. 11
A problémák áttekintése után egyértelműen összegezhető, hogy mindkét megye válaszadó szervezeteire jellemző a klasszikus nonprofit probléma: a pénzügyi instabilitás és a túlterheltség. Kialakul emellett a két megye szervezeteinek – tevékenységük bemutatása során megformált képnek megfelelően alakuló – sajátos probléma-profilja is: míg a bihori szervezetek alapvetően fenntartási problémákkal küzdenek, addig a hajdú-bihari válaszadók esetében a folyamatos működés során felmerülő gondok dominálnak. 2.3 Pályázati tevékenység Mivel a kutatásban a szervezetek pályázati tevékenysége nem összegszerűen, hanem az utóbbi két évben beadott sikeres és elutasított pályázatok száma, valamint a közeljövőre vonatkozó pályázati tervek szerint került felmérésre, így ez a mutató nem annyira a válaszadó szervezetek gazdasági jellemzéséhez, mint inkább a szakmai munkájának behatárolásához nyújt segítséget. A hajdú-bihari és a bihori szervezetek pályázati tevékenységének elemzésekor figyelembe kell venni, hogy az eltérő lehetőségek és az intézményrendszer különbségei miatt objektíven nem összevethető a két ország pályáztatási struktúrája. A kutatásban résztvevő Hajdú-Bihar megyei szervezetek körében az elmúlt két évben a legnépszerűbb pályáztatók a Nemzeti Civil Alapprogram regionális és szakmai kollégiumai, a Humán Erőforrás Operatív program, valamint a minisztériumok voltak, ide a szervezetek fele beadott legalább egy pályázatot. A válaszadók megközelítőleg egyharmada pályázott Phare, Mobilitás, illetve a helyi települési önkormányzat alapjához legalább egy alkalommal. Legkevésbé az EQUAL, az Interreg és a kistérségi vagy regionális intézmények kiírásai voltak népszerűek, de a Soros Alapítványhoz, a Regionális Operatív Programhoz vagy a megyei önkormányzathoz való pályázás sem jellemző a szervezetek többségénél. Más mutató az összes beadott pályázatok száma, ám ebből a szempontból is az NCA regionális kollégiuma és a minisztériumok a legnépszerűbbek, valamint megnő a Phare, a Mobilitás és a megyei önkormányzatok népszerűségi mutatója is. A sikeresség természetesen már nem minden esetben jellemző ugyanolyan mértékben, bár a beadott pályázatok minden gyakoribb kiíró szervezet esetében legalább 50%-os arányban eredményesek. Kiemelkedő a regionális NCA és a Phare pályázatok támogatottsági mutatója, érdekes módon legnagyobb arányban az NCA szakmai kollégiumokhoz beadott projekteket utasították vissza. Az elmúlt két év pályázati gyakorlata mutatja, hogy hazai és európai uniós forrásokat egyaránt felhasználtak a szervezetek, valamint ugyanez a kettősség jellemző a közeljövő pályázati terveire is, bár a hangsúly megnövekszik az európai uniós források esetében. Elsősorban HEFOP és NCA pályázatokat kívánnak beadni a hajdú-bihari válaszadó 12
szervezetek, de továbbra is népszerűek maradnak a minisztériumok, a Mobilitás és a települési önkormányzatok kiírásai. A
kutatásba
bevont
Hajdú-Bihar
megyei
nonprofit
szervezetek
pályázati
gyakorlatának jellemzői alapján megállapítható, hogy míg az elmúlt két évben a kifejezetten működési célú forráskeresés volt kis mértékben hangsúlyosabb, addig a közeljövőben a szakmai programok megvalósítása hasonló prioritássá válik a szervezetek számára, mint a működési költségek biztosítása. A Bihor megyei válaszadó nonprofit szervezetek pályázati tevékenysége látszólag kevésbé intenzív, a legnépszerűbbnek bizonyult forrásosztókhoz is maximum a válaszadó szervezetek egyharmada nyújtott be legalább egy pályázatot – e hazai, de nem minisztériumi kiírókhoz pályázott a legtöbb szervezet az utóbbi két évben. A bihori szervezetek egynegyede adott be legalább egy projektet a Phare, a Mobilitás, valamely minisztérium, illetve az Illyés Alapítvány 2 kiírásaira. Feltűnő azonban, hogy míg alapvetően szűk pályáztatói kört céloznak meg a bihori szervezetek, addig egy forrásosztóhoz több, általában 4-6, nem ritkán 10-et meghaladó számban nyújtottak be pályázatot, így az egy pályázóhoz küldött projektek mennyisége jelentősen meghaladja – néhány esetben többszöröse – a hajdú-bihari szervezetek pályázati gyakorlatánál tapasztalt értékeket. Annak ellenére, hogy Románia még nem tagja az Európai Uniónak, a kutatásban résztvevő bihori szervezetek egyharmada pályázott már uniós, vagy egyéb nemzetközi kiíró szervezethez, és projektjeik az esetek nagy többségében támogatásra is kerültek. A kutatásban résztvevő bihori szervezetek nagyobb sikerességi mutatókkal dolgoznak, mint a hajdú-bihari válaszadók, általában a beadott projektek háromnegyede támogatásra kerül. Ennek egyik oka lehet a kiírók szűk köréből adódó kiismerhető, begyakorolható pályázati rendszer. A közeljövő pályázati terveire vonatkozóan a legnépszerűbb kiírók a minisztériumok, a települési önkormányzatok és az egyéb, nem minisztériumi országos hatáskörű forrásosztók, valamint a Phare. A két megye pályázati gyakorlatát áttekintve látható, hogy alapvető különbség van a rendszerek között: míg Hajdú-Bihar megyében több kiíróhoz adnak be egyenként alacsonyabb számú pályázatot a szervezetek, addig Bihor megyében a forrásosztók szűk körétől rendkívül magas számú projekt támogatását igénylik. Természetesen az Uniós csatlakozás után kibővül majd a Romániában pályázható alapok köre, így valószínűsíthető, hogy át fog alakulni a 2
Az Illyés Alapítvány magyarországi kezdeményezés, határon túli magyar szervezetek számára ír ki pályázatokat.
13
pályázati gyakorlat Bihor megyében is. Mindazonáltal a jelenlegi viszonyokra vonatkozóan szükséges leszögezni, hogy korántsem kisebb a pályázati gyakorlat intenzitása Bihor megyében, mint Hajdú-Biharban, hanem egyszerűen más a lehetőségek köre, így a megvalósulás módja is.
3. Gazdasági jellemzők A szervezetek működésének megismeréséhez fontos lépés a fenntarthatóságukat befolyásoló gazdasági jellemzőik feltérképezése. A szervezetek finanszírozási alapjainak vizsgálata elsősorban a bevételek és a kiadások fajtáira és arányaira koncentrálva történik, majd áttekintésre kerül a szervezetek tevékenysége során felmerülő főbb anyagi jellegű problémák köre. Mind a bevételek, mind a kiadások esetében a válaszadók meghatározták a számukra ideálisnak tekinthető állapotot is. Konkrét számadatok elemzésére nem kerül sor, hiszen a nonprofit szektorban általánosan ismert jelenség a hatalmas pénzügyi eszközökkel bíró és a kifejezetten szerény költségvetésű szervezetek egyidejű jelenléte, így átlagok számítása és abból következtetések levonása a valós kép erős torzítását eredményezte volna. 3.1 Bevételi szerkezet A nonprofit szervezetek bevételeinek forrása rendkívül széles körű lehet. Nem elegendő azonban a bevételi oldalon említés szintjén megjelenő forrástípusok feltárása, szükség van annak meghatározására is, hogy hogyan alakul az egyes források nagysága az összbevétel függvényében. A 2005-ös év költségvetésének bevételét 100%-nak tekintve részletezték a válaszadók a bevételi forrásaik fajtáit és arányait, azonban az alacsony elemszám miatt az összevont átlagok erősen torzítanak, így az egyes forrástípusok külön elemzése szükséges. A kutatásban résztvevő Hajdú-Bihar megyei szervezetek bevételi forrásainak köre rendkívül széles, mely tény arra enged következtetni, hogy a nonprofit szervezetek többségében ismerik és használják a fennálló forrásszerzési lehetőségeket. Azonban az egyes forrásokból származó bevételek nagysága az, amely valós képet ad a szervezetek finanszírozási struktúrájáról – így egyértelműen kimutatható a pályázati források dominanciája. A 24 hajdú-bihari szervezetből 20 megjelölte ezt a forrástípust, ám annak részesedése a költségvetésből különböző mértékű. 13 szervezet esetében 50% fölötti a pályázati forrás aránya, ebből 10 szervezet bevételének több mint 90%-át jelenti ez a forrás – azaz a válaszadó szervezetek többsége igen erősen kiszolgáltatott a pályázati rendszereknek. Nincs egy további forrástípus sem, ami hasonlóan dominánsan – tehát számos szervezetnél és
14
magas arányban – lenne jelen a költségvetésben. A vállalkozói bevételek típusa a szervezetek felénél megjelenik, azok többségében 10% alatt marad, három szervezetnél azonban 30% fölött van és egy esetben a 80%-ot is eléri. A normatív költségvetési támogatást csak néhány válaszadó említette a bevételei között, azonban ezekben az esetekben ez viszonylag jelentős, általában 70% feletti arányt jelent. Ennek magyarázata, hogy az esetben kapnak a szervezetek normatív támogatást, ha valamilyen állami feladatot látnak el, azonban ilyen feladatok felvállalása esetén ez válik a szervezet domináns tevékenységévé, így a legjelentősebb bevételi forrássá is. Az SZJA 1%, mint bevételi forrás pusztán nyolc szervezet esetében jelentkezik, és zömében 1-2 % körül marad a részesedése a teljes bevételben. Adományok hét szervezet forrásához járulnak hozzá, esetenként feltűnően nagy, általában azonban 10% alatt maradó arányban. Van néhány olyan forrástípus, ami megjelenik ugyan néhány szervezetnél, de minden esetben alacsony arányt képvisel a bevételek között, így a válaszadó szervezetek összességére nézve elhanyagolható a jelentőségük. Ide tartozik a nem normatív költségvetési támogatások köre, a piaci szereplőktől kapott támogatás, a tagdíj és a saját tőke is. Látható tehát, hogy a kutatásban résztvevő hajdú-bihari szervezetek tipikus „egy lábon álló” szervezetek; forrásaik többsége nem előre kiszámítható, illetve csak közvetve az, hiszen nem kötődik szorosan a szervezet teljesítményéhez – ez a kép teljes mértékben igazolja a korábban a szervezetek többsége által felvetett pénzügyi instabilitás problematikáját. A válaszadó szervezetek többsége élt a lehetőséggel, és meghatározta azt is, hogy számára milyen lenne az ideális bevételi rendszer. Ebben az esetben ugyanúgy a pályázati forrás maradt a legfontosabbnak tekintett bevételi típus, de a valóstól jóval alacsonyabb arányban, a szervezetek többsége 5 és 35% közé tette ideális részesedését. Fontos változás, melyet a pályázati források arányának erőteljes csökkenése hoz magával, hogy jelentősen nagyobb az igény más forrásokra, mint azok jelenlegi aránya – ez az igény nem egy forrástípusnál csúcsosodik ki, hanem számos bevételi lehetőség eseten megjelenik néhány szervezet, amely a jelenleginél magasabb arányban kíván belőle részesedni. A normatív költségvetési támogatásra való igény növekedett számában és arányában is, de korántsem számottevően – tehát máshol kell keresni az igények megjelenését. Az egyik forrástípus, melyben erősen megjelenik a növekedés, a piaci szereplőktől kapott támogatás – többen, többet (10-20%) szeretnének ebből a finanszírozási lehetőségből. A másik hasonlóan dominánsan emelkedő bevételi forma a saját tőke, ennek ideálisnak tekintett aránya 5 és 20% között változik.
15
SZJA 1%-ot a jelenlegi részesedőknél jóval többen szeretnének, de a szükségesnek tartott arány soha nem haladja meg az 5%-ot. Kis mértékben növekszik a nem normatív költségvetési támogatásra vonatkozó igény, számában és az elvárt arányok tekintetében is. Tagdíjra eddig sem sokan számítottak, de fokozódó igény sincs rá – ugyanez jellemző az adományokra azzal a különbséggel, hogy az utóbbi esetben 10-15% az elvárt színvonal. Egyértelmű tanulsága a bevételi igények vizsgálatának, hogy a szervezetek azt tartják ideálisnak, ha minél több irányból érkezik bevétel, azaz nem egy forrásosztóra vannak utalva és egyik típus aránya sem dominál – ez a finanszírozási struktúra az alapvető feltétele a pénzügyi fenntarthatóságnak. Kimondható tehát, hogy a vizsgált nonprofit szervezetek körében már megtörtént a „paradigmaváltás”, amelyet remélhetőleg a forrásszerkezet átalakítása is előbb-utóbb követ majd. A kutatásba bevont Bihor megyei szervezetek forrásösszetétele több hasonló vonást mutat a hajdú-bihari szervezetek jellemzőivel, azonban jó néhány bevételi típus esetén – elsősorban az elvárások kapcsán – számottevő különbség jelenik meg. A jelenlegi bevételi struktúra legdominánsabb eleme ebben a megyében is a pályázati forrás, ráadásul magasabb arányban: a szervezetek háromnegyede esetében 60% fölött van a részesedése – itt is jelentkezik tehát az erőteljes pályázat-függőség és az egy lábon állás. A vállalkozói bevételek az a típus, amely a válaszadó hajdú-bihari szervezetekben mért gyakoriságtól és aránytól jóval nagyobb mértékben van jelen a bihori nonprofit szervezetek forrásai között, hiszen a válaszadó szervezetek majdnem felének van ilyen jellegű bevétele, általában 10-20%-os arányt is elérve. A normatív, illetve nem normatív költségvetési támogatás értelmezése okozott némi gondot a kutatás során, ugyanis Romániában még nem vezették be ezt a típusú finanszírozási formát. Jelenleg tehát kizárólag nem normatív költségvetési támogatásról beszélhetünk, azonban csupán két szervezetnél, 10 és 16%-os arányban. Nem jellemző a piaci szereplőktől kapott támogatás, ahogyan az SZJA 1% sem – ez utóbbi egyik oka, hogy gyakorlatilag egy éve van lehetőség az SZJA 1%-ról való rendelkezésre, így még nem igazán bevett szokás a lehetőség kihasználása. Jó néhány szervezet számára bevételi forrásként jelentkezik a tagdíj, de minden esetben 10% alatt marad az aránya. A legmeghatározóbb különbség a hajdú-bihari szervezetekhez képest a vállalkozói bevételek nagysága mellett az adományok széles körű elterjedtsége, illetve a szervezetek bevételeiben képviselt magas aránya. Korántsem ritka az adományok 30% fölötti részesedése, illetve előfordul több olyan szervezet, amely kizárólag adományokból tartja fenn magát. Ezzel ellentétben gyakorlatilag egyetlen példa van a saját tőkével rendelkező nonprofit szervezetre 16
(részesedése elenyésző 2%), ami megdöbbentő adat. Látható tehát, hogy három fő bevételi forrás köré csoportosítható a válaszadó bihori szervezetek köre: a pályázatok, az adományok és néhány esetben a vállalkozói bevételek jelentik a fő bevételi forrásokat. Az ideális forrásösszetétel meghatározása a szervezetek többsége számára nem jelentett problémát. A pályázati források kívánatos részaránya ebben a körben is jelentősen alacsonyabb a valós értékeknél, növekszik azoknak a száma, akik ezt 50% alá teszik. A vállalkozói bevételek jelenlegi nagysága úgy tűnik, megfelelő a válaszadó szervezetek számára, hiszen megítélése gyakorlatilag azonos a valós értékekkel. A normatív költségvetési támogatás felkeltette néhány bihori szervezet figyelmét, akik rögtön átlagosan 25-30%-ban kívánják bevételeiket innen biztosítani. Talán a reális lehetőségekhez közelebb álló, így megvalósíthatóbbnak tűnő volta miatt a nem normatív költségvetési támogatás népszerűsége nagyot ugrott a jelenlegi adatokhoz képest – az ezt a forrást igénybe venni szándékozók száma ugyancsak a csoport egynegyede, de arányaiban sokat, 25-40%-os részesedést várnak el ettől a forrástól. Meglepő módon a piaci szereplőktől való támogatás nem különösebben szorgalmazott finanszírozási típus, az SZJA 1%-ra és a tagdíjra „benyújtott igény” pedig egyenesen csökkent a valós értékekhez képest. Hasonlóan érdekes tapasztalat, hogy a saját tőke megléte nem különösebben tartozéka az ideális forrásszerkezetnek, hiszen mindösszesen két szervezet említette azt. A jelenlegi finanszírozás egyik legfontosabb pillére, az adományok ideálisnak tekintett, bevételben képviselt aránya némileg alacsonyabb a 2005-ben mért értékeknél, bizonyos szervezetek teljes mértékben lemondanának róla, illetve többen csökkentenék a részarányát az összes bevételen belül. A bihori szervezetek között is tapasztalható tehát elmozdulási szándék a jelenlegi finanszírozási rendszertől, azonban korántsem olyan határozott és széleskörű módosításokkal, mint Hajdú-Bihar megyében. Megmarad a pályázat – adomány – vállalkozás vonal, e mellé egyetlen forrástípus csatlakozik számottevő mértékben, mégpedig a nem normatív költségvetési támogatások rendszere. Érdekes kérdés, hogy mi okozza ezt a helyzetet; a jelenlegi helyzet ideálishoz közeli állapota, vagy más befolyásoló tényező. 3.2 Kiadási szerkezet A szervezetek gazdasági jellemzésében hasonló fontossággal bír a kiadási szerkezet, mint a bevételi oldal elemzése. Itt sem lehetséges az összkép lefestése az összes szervezetre vetített átlagok számítása alapján; a 2005-re érvényes főbb vonulatok azonban tökéletesen megmutatkoznak az egyes költségfajták különálló tanulmányozásában. Ha lehet, a költségjellemzők esetében a bevételi szerkezet kapcsán tapasztaltaknál is markánsabb 17
különbségek fedezhetők fel a Hajdú-Bihar és a Bihor megyei nonprofit szervezetek között a kutatás adatai alapján. Hajdú-Bihar megyében a kutatásba bevont szervezetek számára a legnagyobb kiadási egység egyértelműen a bérköltség, csak néhány szervezet van, akinek ez – alkalmazott híján – gyakorlatilag nem tényező. A többi válaszadó számára azonban igencsak magas, nem ritkán 60% fölötti részt is lefoglal bevételeiből ez a tétel. Majd minden szervezet említett működési kiadásokat, azaz a rezsi, irodabérlet, telefon és egyéb hasonló költségek terhét, mely legtöbb esetben 10%-os arányt képvisel a kiadási szerkezetben. Hasonlóan gyakori a tevékenységgel kapcsolatos költség, ami azonban majdnem minden szervezet számára más-más terhelést jelent: 2%-tól 100%-ig előfordul, mint kiadási arány, bár zömmel 50% alatt marad az értéke. E három jelentősebb kiadási típus mellett számos egyéb megjelenik, de egyik sem képvisel ezekhez mérhető jelentőséget a válaszadó hajdú-bihari szervezetek kiadásaiban. Infrastruktúra-fejlesztésre a szervezetek fele költ pénz, ám kiadásaik 10-15%-át, vagy kevesebbet tudnak erre a célra szánni. Hasonló a saját humán erőforrás fejlesztésre fordított összegek helyzete, hiszen ez esetben is a szervezetek felében jelenik meg ilyen típusú költségtétel, de ez majd minden esetben 5% alatt marad. Reklámköltségre a kutatásban résztvevő hajdú-bihari szervezetek egynegyedének megy el forrása, de nem emelkedik soha számottevő tétellé. Érdekes a külső szakértői díjak problémája, mely a szervezetek egyharmadánál megjelenik, azonban rendkívül differenciált mértékben: A fél százaléktól a 40%-ig minden nagyságrendre találunk példát. Az adományozás nem jellemző a hajdú-bihari szervezetek között, sem magánszemélyek, sem intézmények felé. Az ideálisnak tekintett kiadási szerkezet ugyan nem hagyja érintetlenül a fő költségtételként érvényesülő bérköltség, működési és tevékenységgel kapcsolatos kiadások hármasát, de nem emel melléjük egyetlen más kiadástípust sem. A bérköltségekre fordítandó forrás minden szempontból növekszik: a válaszadó szervezetek között nincs olyan, aki ideális esetben ne költene erre a bevételeiből, és ha már költ, akkor – két szervezet kivételével – mindenki 40% fölött szeretné tudni ezt a kiadási tételt. Ez a tapasztalat erősen igazolja a korábban a tevékenységgel kapcsolatos problémák felvetése során megjelenő alacsony fizetésekről szóló panaszt. A működési költségekre fordítandó összegek képe nem különösebben változott, ez tekinthető a leginkább „maradandó”, talán az ideálisnak leginkább megfelelő kiadás-típusnak. A tevékenységgel kapcsolatos kiadások csökkentek leginkább az ideális kiadási szerkezet megalkotásakor, hiszen jóval kevesebben és jelentős mértékben kevesebbet kívánnak a szervezetek ilyen célra elkölteni. Ennek a csökkenésnek egy része kompenzálódik a bérköltségek emelésénél, de más kiadási típusokban is megjelenik a 18
fennmaradó rész. Infrastruktúra-fejlesztésre például a jelenleginél több szervezet kíván költeni, ám úgy tűnik, a 10-15%-os arány megfelelő számukra is. Rendkívüli módon megnőtt a saját humán erőforrás fejlesztésére fordítandó kiadási tételt kívánók száma és a kiadás részaránya egyaránt, a legtöbben 10% körül szeretnék erre a célra fordítani bevételeiket. A reklámköltség beemelésének száma növekedett ugyan, de részaránya nem mozdul az 5%-os értékről, így ez nem tekinthető különösebb változásnak. A külső szakértői díjak ideálisnak tartott aránya némileg csökkent, és az ezt szükségesnek tartó szervezetek száma nem növekedett, ahogyan továbbra sem kívánnak adományokat osztani sem magánszemélyeknek, sem szervezeteknek. A forrásszerkezet átalakulásához hasonló, kevésbé nagy mértékű átalakulást figyelhetünk meg a vizsgált hajdú-bihari szervezetek valóshoz viszonyított, ideálisnak tekintett kiadás-szerkezetében. Megmarad a bérköltségek domináns jellege, jelentős marad a működési költségek részaránya, és 10% körüli értékeket vesz fel a tevékenységgel kapcsolatos kiadás, az infrastruktúra-fejlesztés és a saját humán erőforrás fejlesztés. Rendkívül jelentősen eltér a hajdú-biharitól a vizsgált Bihor megyei szervezetek kiadás-szerkezete mind a jelenlegi, mind az ideálisnak tartott kép szempontjából. A legjelentősebb költségtétel egyértelműen a tevékenységgel kapcsolatos kiadások köre, ami majdnem minden szervezet esetében megjelenő, általában a források 50%-ánál többet lefoglaló tétel. A 24-ből 11 szervezet esetében 70% vagy afölötti arányban jelentkeznek a tevékenységgel kapcsolatos kiadások. E mellett pusztán a működési kiadás tud karakteres költségtétellé nőni, általában 20 és 40% között változik az értéke. Természetesen a korábbról ismert költségtípusok a bihori szervezetek körében is megjelennek, de egyik sem válik általánosan jellemző kiadássá. A bérköltségekre 2005-ben pusztán 5 szervezet költött pénzt, más-más arányban, ahogyan ezzel párhuzamosan a saját humán erőforrás fejlesztésére szánt összegekre ugyanez jellemző. Infrastruktúra-fejlesztésre és reklámköltségekre egyaránt a válaszadó szervezetek egyharmada áldozott forrást, 10-20%, illetve 5-10% közötti arányokban. Külső szakértői díjak szinte egyáltalán nem szerepelnek a kiadásokban, viszont – ha nem is sokan – de esetenként jelentős arányban költenek magánszemélyeknek, illetve intézményeknek nyújtott adományokra. A tevékenységgel kapcsolatos költségek által uralt kiadás-szerkezetet jelentősen megváltoztatnák a válaszadó szervezetek, az ideális kiadás-összetétel meghatározását tekintve. A tevékenységgel kapcsolatos kiadások drasztikus csökkentése (kevesebben, és elsősorban 50% alatt szánnának erre a válaszadó szervezetek) azonban nem egy másik 19
költségtételben jelenik meg, hanem több kiadási típus gyakoribbá válásához és részben emelkedéséhez vezet. A valós kiadások között második legjelentősebb működési költség szintén csökken, leginkább 20% alatt költenének erre a szervezetek ideális esetben. Nem változik különösebben az infrastruktúra-fejlesztési kiadások aránya, sem az azt költségvetésbe beemelni szándékozók száma. Növekszik azonban – ha nem is számottevően – a bérköltségekre forrást szánók száma, ahogyan a saját humán erőforrás fejlesztése esetében, és ebbe a kategóriába tartozik az adományok kérdésköre is. Reklámköltségekre érdekes módon kevesebben és alacsonyabb arányban költenének, és a külső szakértői díjakat szükségesnek tartók száma sem növekszik jelentősen. Jelentősen különbözik tehát a Hajdú-Bihar megyei és a Bihor megyei válaszadók valós és ideálisnak tartott költségvetési szerkezete egyaránt, mely a tevékenység vizsgálatakor megállapított eltérésekkel együtt a két megye nonprofit szektorának egészen más arculatára, szerkezetére hívja fel a figyelmet.
4. Humán erőforrás A nonprofit szervezetek által felvállalható tevékenységek jellegét, mennyiségét és minőségét, így a regionális fejlesztési folyamatba való bevonódását és bevonhatóságát is közvetlenül és közvetve egyaránt erősen meghatározza az, hogy milyen humán erőforrás kapacitással és infrastrukturális feltételekkel rendelkeznek az egyes szervezetek. A nagyobb számú, széleskörű szakmai ismeretekkel bíró, rendezett, kényelmes körülmények között dolgozó alkalmazottakkal rendelkező szervezetek egyértelműen szélesebb tevékenységi kört, több szakmai-módszertani feladatot tudnak felvállalni, több lehetőséget képesek kihasználni forrásaik bővítésére, hatékonyabban, rugalmasabban tudnak dolgozni a kevésbé kedvező feltételekkel bíró egyéb szervezetekhez képest. A nonprofit szervezetek eredendően sem az állami cégek biztonságával, sem a piaci cégek mozgásterével nem rendelkeznek, így munkájuk eredményességét és fenntarthatóságát alapjaiban határozza meg humán erőforrásuk és infrastruktúrájuk. Az egyes szervezetek által foglalkoztatottak összlétszáma az alkalmazottakat és az önkénteseket különválasztva a következő dimenziók szerint kerül elemzésre: státusz, korcsoportok, iskolai végzettség, munkatapasztalatok, nyelvtudás, munkaidő, munkarend, fluktuáció. Mivel ezek a szempontok integráltan szemlélve mutatják be hatékonyan a szervezetek humán erőforrás kapacitását, ezért a két megye szervezetei nem dimenziónként kerülnek összehasonlításra, hanem a szempontok szerint kialakult összkép alapján.
20
A kutatásban szereplő szervezetek tevékenységében résztvevő munkatársak – tehát a szervezet munkájához bármilyen mértékben hozzájáruló alkalmazottak és önkéntesek együttese – összlétszáma átlagosan 30 fő (29,9 fő), ez az érték a Hajdú-Bihar megyei szervezeteknél alacsonyabb, 25,3 fő, míg a Bihor megyei válaszadók esetében magasabb, 34,6 fő. Az átlagérték azonban jelentős információkat elfed, hiszen amellett, hogy mindkét megyében az értékek 90%-a 1 és 50 fő között mozog (azon belül minden nagyságrend megtalálható), megjelennek szélsőségesebb számok is: a hajdú-bihari szervezetek esetében 84 fővel tevékenykedő szervezetre van példa, a bihor megyei válaszadók között előfordul 120 és 372 fővel dolgozó nonprofit szervezet is. E számtól lényegesen informatívabb a munkatársak státusz szerinti besorolásának áttekintése. Mindkét megye válaszadó szervezeteinél az átlag alapján vizsgált humán erőforrás-szerkezetben domináns a teljes munkaidős főállású alkalmazottak és az aktivisták (szerződéses önkéntesek és társadalmi munkások) száma. Az átlagszámítás torzító hatása miatt azonban ezek korántsem tekinthetőek a valóságot leginkább jellemző értékeknek; megyénként és státuszonként szükséges megvizsgálni a humán erőforrás kérdéskörét. 4.1 Humán erőforrás Hajdú-Bihar megyében Hajdú-Bihar megyében a 24-ből 19 szervezetnek van legalább egy teljes munkaidős főállású alkalmazottja, többségük 1-2 vagy 6-7 ilyen státuszban dolgozó munkatárssal rendelkezik; a kivételek esetében 5 szervezet 10 és 20 fő közötti, 1 szervezetnél 72 fő a teljes munkaidős főállású alkalmazottak száma. Ha csak ezzel az értékkel kellene jellemezni a szervezeteket humán erőforrás kapacitásuk szempontjából, akkor megállapítható lenne, hogy a kizárólag önkéntesekből álló szervezettől a kisebb és nagyobb teamekben dolgozó munkacsoportokon át az intézményt működtető nonprofit szervezetig minden típus képviselteti magát a hajdú-bihari válaszadók között. Sem a részmunkaidős főállású, sem a mellékállású alkalmazotti forma nem jellemző e kutatásban résztvevő szervezetek foglalkoztatási szerkezetében ebben a megyében. Annál inkább megjelenik a szerződéses megbízotti foglalkoztatás és a vállalkozói jogviszony, előbbi a szervezetek felénél, utóbbi egyharmadánál fordul elő, mindkettő esetében általában 1-3 fő, de előfordul a 15-24 fő is szervezetenként. Szerződéses önkéntes vagy társadalmi munkás a szervezetek háromnegyedének munkáját segíti, így ez tekinthető a második leggyakoribb nonprofit munkatársi formának a vizsgált hajdú-bihari szervezetek között. Az aktivisták többsége szerződés nélkül, társadalmi munkásként dolgozik, számuk egy szervezetben általában 10 fő alatt marad – a válaszadók 21
felénél megjelenik ez a munkatársi kör. Valamivel kevésbé elterjedt, viszont nem tipizálható a szerződéses önkéntesek foglalkoztatása: 1 és 30 fő között minden nagyságrendre megjelenik példa. Érdekes megfigyelés, hogy pusztán 4 szervezetnél fordul elő mindkét aktivitási forma, a többi esetében vagy társadalmi munkások, vagy szerződéses önkéntesek vesznek részt a tevékenységben. Közhasznú foglalkoztatott 6 szervezet munkatársi körében jelenik meg, ezeknél 1-1 kolléga van ilyen státuszba sorolva; közcélú vagy közmunkás alkalmazott egyáltalán nincs a válaszadó szervezetekben. A szervezetek tevékenységében résztvevők munkáját beszédesen jellemezheti – a hivatalos munkaidővel nem feltétlenül megegyező – heti munkaórák száma. A teljes munkaidőben dolgozó főállású alkalmazottak majdnem minden esetben heti 40 órát dolgoznak, és nem jellemző körükben a rugalmas munkaidő. Annál inkább megvan ez a szerződéses megbízottak és a vállalkozóként foglalkoztatottak között, az esetek legalább felében mindkét státuszban programfüggő a munkaidő. Ez a jelenség azt igazolja, hogy a szervezetek nem a teljes munkaidős foglalkoztatás alternatívájaként dolgoznak kollégáikkal ilyen formában, hanem az alkalomszerű programjaikhoz vesznek fel megbízással vagy vállalkozóként munkatársakat. Érdekes módon az aktivisták körében nem jellemző domináns módon a programfüggő munkavégzés, a szerződéses önkéntesek főként, de sok esetben a társadalmi munkások is legalábbis heti egységekben szemlélve állandó munkaórával dolgoznak. Ez a heti munkaóra – ahogyan az aktivisták száma – minden szervezetnél más és más, 2 és 30 óra között változó érték. A továbbiakban a szervezetben dolgozók alkalmazottakra és önkéntesekre bontva kerülnek elemzésre, az önkéntesek közé sorolva a szerződéses és társadalmi munkás aktivistákat egyaránt. Fontos kérdés, hogy egy-egy szervezet munkatársai között milyen arányban vannak jelen a szervezet célcsoportjának tagjai, lényeges következtetések vonhatók le az adatokból a szervezet működési stílusára vonatkozóan. A hajdú-bihari szervezetek többségében nincs a szervezet célcsoportjából kikerülő alkalmazott, egy esetben fordul elő, hogy mindenki, hat esetben, hogy az alkalmazottak egy része idesorolható. Az önkéntesek között némileg magasabb, de még mindig nem számottevő a célcsoport jelenléte, így összességében megállapítható, hogy a válaszadó hajdú-bihari szervezetek alapvetően nem egy problémáraigényre épülő „önszerveződések”, hanem sokkal inkább saját élethelyzettől függetlenül kialakított kezdeményezések.
22
Érdekes kérdés az alkalmazottak és az önkéntesek korcsoportjának vizsgálata. Az alkalmazottak között egyértelműen a 25-30 közötti korcsoport dominál, majdnem minden alkalmazottal rendelkező szervezetnek van ilyen korú foglalkoztatottja, illetve összességében is ez a korcsoport képviseli a legnagyobb arányt. Kevéssel marad el a 31-40 év közöttiek köre, hiszen 14 szervezetnél van ilyen korú alkalmazott, és hasonlóan nagy arányban vannak jelen, mint az előző korosztály. A hajdú-bihari szervezetek egyharmadánál jellemző a 24 év alatti, a 41-50 év és az 51-60 év közötti korosztály, melyek azonban az összes alkalmazott számát tekintve arányaikban nem jelentősek. Ennek alapján elmondható, hogy a válaszadó szervezetek alkalmazottainak döntő többsége ugyan 25-40 év közötti, de kizárólag a 62 éven felüli korosztály szorul ki az alkalmazottak közül, minden más korcsoport viszonylag sok szervezetben jelen van. Az önkéntesek köre ettől valamivel homogénebb képet mutat, mert magasan a 24 év alatti korosztály a legjelentősebb és legnagyobb arányban képviselt, és a 40 év feletti önkéntes már rendkívül ritka. Feltűnő emellett, hogy kevés számú szervezetben van ugyan az idősebb generációból származó önkéntes, de ahol mégis van, ott általában nagyobb számban vesznek részt a munkában. A munkatársak a szervezet tevékenységében végezhetnek szakmai, gazdasági, vagy operatív jellegű munkát. Érdekes tapasztalat egy szervezet működését vizsgálva, hogy melyik kategória felé tolódik a hangsúly, illetve hogy összecsúsznak-e a szerepek némely munkatársak esetében. A hajdú-bihari nonprofit szervezetek között nincs arra példa, hogy ne lenne legalább egy szakmai feladatokat ellátó alkalmazott, ellenben több olyan van, amelynek nincs gazdasági, illetve operatív jellegű tevékenységet végző foglalkoztatottja. Nem meglepő módon a legtöbb alkalmazott szakmai munkát végez a szervezeteknél, és előfordul, hogy nincs is más besorolású foglalkoztatott. Úgy tűnik, meglehetősen kevés szervezet rendelkezik gazdasági feladatokat ellátó alkalmazottal, ám ennél jóval több esetben adódik példa operatív feladatokat végző munkatárs jelenlétére. Az önkéntesek között ugyancsak a szakmai munka végzése dominál, érdekes módon operatív feladatokat nem túl magas számban bíznak rájuk, valamint gazdasági típusú feladatokat csak három szervezet esetében lát el önkéntes. Az iskolai végzettség a szervezetek humán erőforrás kapacitásának egyik legfontosabb mutatója. Az alkalmazottak döntő többsége a hajdú-bihari válaszadó szervezetek körében főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezik, gyakorlatilag minden alkalmazottal bíró szervezetben van diplomás foglalkoztatott, és nem ritka a kizárólag ilyen végzettségű
munkatársi
közösség.
A
további
foglalkoztatottak
között
legfőképp
érettségizettek vannak, de megtalálható még a szervezetek egynegyedében nyolc általános 23
végzettségű munkavállaló is. Az iskolai végzettség mellett a nyelvtudás is egyre fontosabb humán erőforrás jellemzővé válik – a szakmai fejlődésben komoly előnyt jelent, ha az idegen nyelvű dokumentumok megértése és a problémamentes idegen nyelvű kommunikáció megoldott egy szervezetben. Sajnos nem olyan pozitív a kép, mint az iskolai végzettség esetében: sok szervezetnek egyáltalán nincs használható idegen nyelvtudással rendelkező alkalmazottja, illetve ha van, akkor 1-3 fő, tehát az alkalmazottak nagyon kis hányada. Az önkéntesekről általában nem rendelkeznek ilyen irányú információkkal a válaszadók. Áttekintésre került a szervezetek alkalmazottainak korábbi munkahelye, ugyanis rendkívül értékes lehet egy szervezetben a közalkalmazotti vagy a piaci szférából hozott tapasztalat. Azonban mivel ennél a mutatónál számottevő a válaszhiány, így egyértelmű következtetések levonását nem engedik meg az adatok. A szervezetek felében van olyan munkatárs, aki korábban a versenyszférában dolgozott, de arányaiban ez mindig rendkívül alacsony létszám – ugyanez igaz furcsa módon a közalkalmazotti múlttal rendelkező munkatársakra, mely adat ellentmond annak az általános nonprofit szervezetekről kialakult képnek, amelyben éppen a közalkalmazotti státuszból kiszorult munkavállalókat látja a nonprofit szektor legfőbb humán erőforrás bázisának. Jelentős viszont azoknak a szervezeteknek a köre, ahol a munkavállalók egy részének az első munkahelyét jelentik, míg a korábban csak más nonprofit szervezetnél dolgozó munkatárssal rendelkező szervezetek aránya elenyésző. A szervezetek alkalmazottaira vonatkozó utolsó szempont a fluktuáció kérdése. Az adatok szerint 2005-ben több (15) szervezethez érkezett új munkatárs, mint ahány (12) megvált egy vagy több alkalmazottjától. A bővülés általában 1-4 fő érkezését jelentette, míg a távozások általában egy embert érintettek szervezetenként – mindez arra enged következtetni, hogy alapvetően bővül a nonprofit szektorban alkalmazottak köre azzal együtt, hogy jórészt a munkaerő cserélődéséről beszélünk, hiszen néhány kivételtől eltekintve az új munkaerőt felvevő szervezetek egybeesnek az elbocsátókkal. Az önkéntesek szervezetekben betöltött szerepét jellemzi a korábbi szempontok mellett a munkarendjük és állandóságuk. Az önkéntesek munkája a szervezetek döntő többségében alkalmazkodik a szervezet „szükségleteihez”, tehát akkor kapcsolódnak be az aktivisták a munkába, amikor többletfeladatok jelentkeznek. Az önkéntesek köre az őket bevonó nonprofit szervezetekben jó ideje teljesen vagy nagymértékben állandó, csak néhány esetben változik gyorsan a csoportjuk. Összességében a Hajdú-Bihar megyei válaszadó nonprofit szervezetek humán erőforrásáról elmondható, hogy alapvetően teljes munkaidős főállású alkalmazottakkal és 24
önkéntesekkel végzik munkájukat, illetve többlet munkaerőt igénylő projektekben vállalkozói vagy megbízási szerződéssel foglalkoztatnak. Jól képzett, középkorú alapgárdával rendelkeznek, ahol ez az alkalmazotti réteg egy nagy számú, fiatal, rugalmas önkéntes csoporttal egészül ki, akik az adatok tanulsága szerint általában hosszú ideig dolgoznak ugyanabban a szervezetben, így használható munkatapasztalatokat szereznek és akár elő is készíthetik jövendő munkahelyüket. 4.2 Humán erőforrás Bihor megyében Ahogyan a humán erőforrás kapacitás elemzések első bekezdéseiben olvasható, a kutatásba bevont bihori nonprofit szervezetek tevékenységében résztvevő munkatársak átlagos száma jelentősen meghaladja a Hajdú-Bihar megyei adatot (34,6 és 25,3 fő). Ahogyan azonban az alacsony elemszám miatt Hajdú-Biharban erősen torzított a kép, úgy a bihori szervezetek esetében ugyanezzel a fenntartással szükséges élni, és részletesen meg kell vizsgálni a szervezetek munkájában résztvevők jellemzőit. Státuszok szerint elemezve rögtön világossá válik a két megye nonprofit szervezeteinek legnagyobb különbsége: a 24-ből 16 szervezetnek egyáltalán nincs teljes munkaidős főállású alkalmazottja, 6 szervezetnek 1-5 fő között, 2 szervezetnek szélsőségesen nagy számú (85 és 180 fő) a teljes munkaidős főállású alkalmazottainak száma. A részmunkaidős főállású alkalmazotti forma ezt megközelítően gyakori, 7 szervezetnek van általában 1-2 ilyen jogviszonyban alkalmazott munkatársa. Van némi átfedés a teljes és részmunkaidős foglalkoztatottal rendelkező szervezetek között, ám nem számottevő, így összességében 11 szervezetben van legalább egy, teljes és/vagy részmunkaidős főállású alkalmazott. Gyakorlatilag elhanyagolható a gyakorisága és aránya a mellékállású foglalkoztatottaknak és a szerződéses megbízottaknak, emellett egyáltalán nincs példa vállalkozói vagy bármilyen közhasznú foglalkoztatotti jogviszonyra. A magas munkatársi létszám egyedül az aktivisták körében jelenik meg, ott is szinte kizárólag a társadalmi munkások számának nagyságában, szerződéses önkéntese pusztán 4 szervezetnek van, bár ezek egyike 35 főt, egy másik 100 főt foglalkoztat ebben a státuszban. Társadalmi munkás csupán 4 szervezetnél nem jelenik meg, a többi 20 esetében pedig rendkívül változatosan, 1 és 50 fő között mozog a számuk – a leggyakoribb az 5-6 és a 15-20 fős kör. Az alacsony alkalmazotti létszám megfelel azoknak a tapasztalatoknak, amelyek a szakmai szervezeti sajátosságok elemzésénél felmerültek, és az alkalmazottakkal kapcsolatos problémák ritkaságát mutatták (kifejezetten kevés szervezet esetében jelent problémát például az alacsony fizetés, a szabadidő hiánya vagy a munkatársak cserélődése). A konkrét adatok így 25
most megmutatták, hogy a problémamentes humán erőforrás nem az ideális viszonyokból, hanem az alkalmazottak rendkívül alacsony számából adódik. A heti munkaidő elsősorban az önkéntesek esetében releváns kérdés, de meg kell vizsgálni a főállású alkalmazottakra vonatkozó értékeket is. A teljes munkaidős főállású foglalkoztatottak átlagos heti munkaideje ugyan 40 óra, de gyakoribb, hogy 30 vagy 45 órát dolgoznak. A részmunkaidős főállású alkalmazottak heti munkaideje 10 és 25 óra között szóródik, egy esetben csupán 4 óra. Az önkéntesek munkaideje 12 szervezetnél programfüggő, 6 esetében pedig 4 és 30 óra között változik. A továbbiakban – ahogyan Hajdú-Bihar megye elemzésénél – a szervezetben dolgozók alkalmazottakra és önkéntesekre bontva kerülnek elemzésre, az önkéntesek közé sorolva a szerződéses és társadalmi munkás aktivistákat egyaránt. Az alkalmazottal rendelkező kevés számú szervezet többségében a foglalkoztatottak részben, néhányszor teljes mértékben a célcsoportból kerülnek ki, az önkéntesek esetében még fokozottabban érvényesül ez a tendencia: 8 szervezetnél teljesen, másik 8 szervezetnél részben a célcsoport tagjai alkotják az önkéntesek körét. Hasonlóan, mint a hajdú-bihari szervezetek alkalmazottai, a bihori válaszadók foglalkoztatottjainak többsége is a 25-40 év közötti korosztályból kerül ki, lényeges eltérés azonban, hogy ez esetben a 24 év alattiak alig jelennek meg a nonprofit szervezetek alkalmazottaiként. Az önkénteseknél pótlódik ez a korosztály, így a 24 év alattiak mégiscsak jelen vannak a szervezetek tevékenységében, ha alkalmazottként nem is, önkéntesként meglehetősen nagy számban. A további korcsoportok viszonylag kiegyenlítetten reprezentáltak az önkéntesek között, hiszen a 24-30, a 31-40, a 41-50 és az 51-60 év közöttiek mindannyian, megközelítőleg hasonló számban és arányban képviseltetik magukat – tehát jelentős mértékű tapasztalat integrálódik így be a szervezetek tevékenységébe. A szakmai, gazdasági és operatív feladatok ellátása sokkal kevésbé oszlik el a bihori szervezetek alkalmazottai között, mint a hajdú-bihariak esetében; valószínűleg az alacsony alkalmazotti számnak betudhatóan nincsenek világosan elkülöníthető munkakörök. Az önkéntesek foglalkoztatása is más jellegű – a legtöbb szervezetnél az operatív teendőkbe vonják be őket, viszont kevesebb szervezetnél, de hasonló számban jelen vannak a szakmai munkában is. A Hajdú-Biharban tapasztalt magas iskolai végzettség Bihor megyében is jellemző, hiszen minden alkalmazottal rendelkező szervezetnek van legalább egy diplomás foglalkoztatottja. E mellett a gimnáziumi érettségivel rendelkező munkatársak vannak jelen 26
említésre méltó számban és arányban, alacsonyabb végzettségre alig akad példa a válaszadó bihoriak munkatársai között. A nyelvtudási arány némileg pozitívabb képet mutat, mint a hajdú-bihari szervezetek esetében; az alkalmazottak között legalább szervezetenként egy olyan van, akinek nem jelent problémát az idegen (nem magyar) nyelvű kommunikáció. Mivel azonban a szervezetek többségében az önkéntesek munkája dominál, beszédesebb lehet a rájuk vonatkozó mutató. Csak 3 olyan szervezet van, amelynek önkéntesei között nincs ilyen képességekkel rendelkező munkatárs, a többi esetében pedig általában 1 és 10 között marad a számuk, ami – ismervén az önkéntesek nagy számát és a szervezetek munkájában betöltött szerepüket – sajnos igen alacsony arányt jelez. A magyar nyelvtudás mind az alkalmazottak, mind az önkéntesek körében ettől jóval nagyobb arányú, nem mondható teljes körűnek, de az alkalmazottak háromnegyedére és az önkéntesek legalább felére érvényes. Annak ellenére, hogy ritka a főállású alkalmazottak jelenléte a szervezetekben, mégis magasnak mondható a fluktuáció. 2005-ben az alkalmazottal rendelkező szervezetek feléhez jött – általában egy – új munkatárs, és ugyanezen kör egyharmadánál történt elbocsátás. Az alkalmazottak munkatapasztalatát firtató kérdés itt sem érte el kitűzött célját, olyannyira alacsony a visszajelzések száma, hogy nem lehetséges következtetések levonása az adatokból. Az önkéntesek munkarendjét és körük állandóságát vizsgáló kérdések már az önkéntesek dominanciája miatt is érdekesebbek és informatívabbak lehetnek. A szervezetek felében az önkéntesek folyamatosan részt vesznek a szervezet tevékenységében, azaz kizárólag azért nem az alkalmazottak között kerülnek említésre, mert van egyéb főállásuk és a nonprofit szervezetben végzett munkájukért nem kapnak fizetést. A szervezetek másik felében minden alkalommal számíthatnak az önkéntesekre, ha szükség van rájuk – ez is nagyfokú együttműködést feltételez. Gyakorlatilag egyetlen szervezet jelezte, hogy az önkéntesek köre gyorsan változik, minden más szervezet esetén nagyobb részben vagy teljesen állandó az önkéntes segítők összetétele. Összegezve a Bihar megyei válaszadó nonprofit szervezetek humán erőforrásával kapcsolatos információkat világosan látszik, hogy ezek a szervezetek elsősorban az önkéntes munkára alapozzák tevékenységüket, nagyon gyakran egyetlen alkalmazott nélkül működnek. Önkénteseik köre stabil és folyamatosan rendelkezésre áll, és minden korosztály képviselteti magát a szervezetek tevékenységében rajtuk keresztül. Mind az önkéntesek, mind az alkalmazottak gyakran a célcsoportból kerülnek ki, így valószínűsíthető, hogy saját érintettségen és tapasztalatokon alapuló, közvetlenül motivált, így rendkívül határozott a szervezetek irányítása és tevékenysége. 27
4.3 Humán erőforrás hiányosságai, képzési ajánlások A kutatásban a válaszadó szervezetek értékelték munkatársaik ismereteit jó néhány olyan szempontból, mely nem elsősorban iskolai végzettséghez, hanem gyakorlati tapasztalatokhoz, nonprofit szervezetekről szerzett információkhoz köthető. Ugyanebben a struktúrában azt is jelezték, hogy melyek azok az ismeretek, amelyekre a továbbiakban szükségük van képzés keretében – hiszen természetesen az ismeret megléte és a további információk megszerzésének szükségessége nem feltétlenül esik egybe. A Hajdú-Bihar megyei válaszadók között a szervezetek több mint felét érintő közepes vagy magas szintű ismerethiány a következő témakörökben jelentkezik: az Európai Unió
regionális
politikája
és
a
Strukturális
Alapok,
vállalkozási
ismeretek,
lobbitechnikák, minőségbiztosítás, disszemináció, pénzügyi tervezés, közbeszerzési eljárások. Nem minden esetben ítélik azonban úgy meg a válaszadók, hogy fontos lenne ezeknek az ismereteknek a pótlása, így a képzési anyagok közé a vállalkozási ismereteket és a közbeszerzési eljárásokat nem tartják szükségesnek beemelni. A válaszadó hajdú-bihari szervezetek nagy része saját elmondása szerint megfelelő módon járatos a „best practise” – legjobb gyakorlatok témakörében, ennek ellenére szívesen hallanának róla, ahogyan más szervezetek szakmai tapasztalataira is a legtöbb válaszadó kíváncsi. Bihor megyében részben hasonlóan alakul a válaszadó szervezetek által felvetett problematikus témakörök listája, de bővül még néhány ismeretkörrel. A hangsúly egyértelműen az Európai Unióhoz köthető ismereteken van, emellett a lobbitechnikák és a magyarországi EU-s tapasztalatok azok, melyek a legtöbb szervezet munkatársainál hiányként jelentkeznek, illetve a már Hajdú-Bihar megyei szervezeteknél felsoroltak: pénzügyi tervezés, vállalkozási ismeretek, minőségbiztosítás, legjobb gyakorlatok. A képzésekre javasolt témakörök nem teljesen fedik le a hiányterületeket; kimagasló az igény a lobbitechnikák oktatására, illetve a bihori szervezetek többsége szeretne az Európai Unió regionális politikájáról, a magyar szervezetek EU-s tapasztalatairól, legjobb gyakorlatokról, pénzügyi ismeretekről és pályázatírási ismeretekről hallani. Részben ugyan átfedi egymást a két megye képzési elvárása, a főbb hiányosságok mindkét oldalon megegyeznek, lényeges különbség azonban, hogy a bihori szervezetek pályázatírási tapasztalatokra és ismeretekre erős igényt formálnak, míg ez a hajdú-bihari szervezetek esetében elenyésző esetben merül fel.
28
5. Infrastruktúra A szervezetek infrastrukturális körülményei irodával való ellátottságuk, illetve a munka rugalmasságát és hatékonyságát elősegítő tárgyi feltételekkel való rendelkezésükkel jellemezhető. A kutatásban résztvevő Hajdú-Bihar megyei és Bihori nonprofit szervezeteknek teljesen megegyező arányban, 83%-ban van irodája, amely mindkét megyében 20-20 szervezetet jelent. Abban azonban, hogy milyen minőségben használják a szervezetek az irodát, már jelentős eltérések vannak. Hajdú-Bihar megyében 6 szervezetnek saját tulajdonú irodája van, 5 ingyenesen bérli, míg 5 szervezet piaci ár alatt, 4 szervezet piaci áron bérli helyiségét – azaz havi rendszerességgel bérleti költsége a szervezetek kevesebb, mint felének van. Bihor megyében egészen másképp alakulnak a viszonyok: csupán 2 szervezet mondhatja magáénak irodáját, ám 9 esetben kaptak térítésmentesen használati jogot, 6 szervezet pedig piaci ár alatt, 3 piaci áron bérli irodahelyiségét. Az infrastrukturális ellátottság erősen befolyásolja a szervezetek működési kereteit, így érdemes áttekinteni, hogy milyen eszközökkel rendelkeznek a kutatásba bevont szervezetek. Hajdú-Bihar megyében a szervezetek háromnegyedének van a munkatársak számára elegendő számú személyi számítógép, Bihor megyében pedig még ezt is meghaladó érték jelenik meg, azonban a hordozható számítógép már a legtöbb szervezettől mindkét megyében hiányzik. A fénymásoló, nyomtató és fax gépek mind a hajdú-bihari, mind bihori szervezetek egynegyedénél hiányoznak, a többiek számára rendelkezésre állnak ezek az eszközök. Hajdú-Bihar megyében sem a vezetékes, sem a mobiltelefon nem hiánycikk a szervezetek döntő többségének, ám projektorral, szkennerrel vagy személyautóval legjobb esetben is csak a válaszadók fele rendelkezik. A vezetékes és a mobiltelefonnal való ellátottság még elfogadható a bihori szervezetek körében, de a projektor, a szkenner és a személyautó már csak a szervezetek egy kis részénél jellemző. Összegezve az infrastrukturális ellátottságra vonatkozó információkat világosan kitűnik, hogy mindkét megye esetében ugyanazok az eszközök hiányoznak, ám Bihor megyében ez a hiány több szervezetet érint.
6. Hálózatok és kapcsolati rendszerek A nonprofit szektor működésének és hatékonyságának egyik legfontosabb tényezője a szervezetek kapcsolati hálója, hiszen messzemenően befolyásolja az információhoz való
29
hozzájutást, a forrásszerző képességet, az érdekképviseleti rendszerek erejét és tevékenységük hatékonyságát. Magyarországon a szektor rövid múltja miatt ez a jelenség annak általános érvényétől fokozottabban érvényesül, hiszen így a kapcsolati háló nagysága és minősége még erősebben befolyásolja az említett működést meghatározó jellemzőket. A kapcsolati hálók kiépítettsége és megfelelő működése egyaránt fontos a szektoron belül és a szektorok között is. 6.1 Kapcsolati rendszerek A kapcsolatrendszerek vizsgálatakor megkülönböztetésre kerül az adott intézményekkel való formális és informális kapcsolat; formálisként értelmezve a kizárólag hivatalos viszonyt, informálisként azt a szituációt, mikor van olyan személyes kapcsolat egy adott intézménynél, amely segíti az információkhoz való hozzájutást. A helyi önkormányzatokkal a bihori nonprofit szervezeteknek aktív, többségében pozitív formális és informális kapcsolata van, ritka az a szervezet, akinek nincs, vagy negatív lenne a viszonyulása. A hajdú-bihari szervezetek is inkább jónak minősített viszonyt tartanak fent a helyi önkormányzatokkal, de ez sokkal inkább az informális, mint a formális kapcsolatokban keresendő, ez utóbbi általában nincs, vagy semleges. A megyei önkormányzatokkal való formális és informális kapcsolat gyakorlatilag ezzel teljes mértékben megegyezően jellemezhető mindkét megyében, kényszerű, problémás viszonyulás pusztán egy magyar szervezet hivatalos kapcsolatában jelentkezik. A kisebbségi önkormányzatokhoz vagy a kistérségi társulásokhoz fűződő viszony csak a magyar szervezetek esetében vizsgálható, hiszen Romániában nem léteik egyik intézményi forma sem – a hajdú-bihari szervezetek túlnyomó része azonban semmilyen kapcsolatot nem tart fent velük. A megyei állami intézményekkel mindkét megye nonprofit szervezeteinek fele ápol pozitív formális és informális kapcsolatot, de már előfordul néhány kifejezetten kényszerű, problémás eset is. A helyi állami intézményekkel Bihor megyében már kevesebb szervezetnek van kapcsolata, Hajdú-Bihar megyében pedig inkább informális keretekben jelennek meg az – egyébként pozitív – összeköttetések, és nem hivatalos formában. A regionális fejlesztési ügynökségekkel a szervezetek döntő hányadának formális kapcsolata egyik megyében sincs, ám informális kapcsolatra a hajdú-bihari szervezetekben már több példa akad. A kamarákkal éppen ellenkezőleg a bihori szervezeteknek van gyakrabban formális vagy informális kapcsolata, a Hajdú-Bihar megyei válaszadók között ez nem jellemző. A különböző szakmai szövetségekkel mindkét megye válaszadó szervezeteinek köre aktív, gyakori és megfelelőnek jellemzett kapcsolatban áll, mely érvényes az informális 30
és a formális viszonyulásokra egyaránt. A minisztériumokkal való formális kapcsolat HajdúBihar megyében sok esetben előfordul, azonban általában kényszerű, problémás viszonyként jellemezhető, míg a hasonlóan intenzív informális kapcsolat kifejezetten pozitív az esetek többségében. Képző intézményekhez a Hajdú-Bihar megyei szervezetek többségét pozitív formális és informális viszony egyaránt köti, a bihori szervezeteknél ez kevésbé hangsúlyos, de alapvetően pozitívként jellemezhető. Egyéb tudományos intézménnyel mindkét megyében kevés szervezetnek van kapcsolata, de az a formális és az informális keretben is elfogadhatónak mondott. A vállalkozásokhoz kötődő viszony alapvetően jó, de mindkét megyében csak a szervezetek felét érinti formális és informális síkon egyaránt. Az egyházakhoz a bihori szervezetek többségét pozitív formális és informális kapcsolat fűzi, Hajdú-Bihar megyében ez kevéssé jellemző. Teleházak mindkét megyében vannak, a szervezetek többsége azonban semmilyen módon nem kötődik hozzájuk. A pártokhoz való viszonyulásban éles különbség van a megyék között, hiszen míg Hajdú-Biharban gyakorlatilag egyáltalán nincs semmilyen kapcsolata a nonprofit szervezeteknek és a pártoknak, addig a bihori részen ez a szervezetek többségénél és pozitív formában megjelenik. Jelentős tanulságokkal szolgál a szervezetek kapcsolati rendszeréről alkotott kép áttekintése. Részben megállapítható, hogy ha a szervezetek kapcsolatban állnak bármilyen intézménnyel, akkor a legritkább esetben minősítik azt semlegesnek, valamint a formális és informális viszonyok alakulása szinte minden esetben együtt jár, a megítéléskor nem tud, vagy nem kell, hogy szétváljon – ha mégis, akkor az informális kapcsolatok megítélése a pozitívabb. Látható, hogy a Hajdú-Bihari szervezetek a leggyakrabban az állami intézményekkel, a szakmai szövetségekkel, a képző intézményekkel és a minisztériumokkal ápolnak jó viszonyt, míg a Bihor megyei szervezetek a helyi és megyei önkormányzatokkal, valamint az egyházakkal és a pártokkal tartanak fent gyakori pozitív kapcsolatot. A kutatás több kérdésben foglalkozik a szervezetek képviseleti szokásaival, reprezentációjával, illetve részletesen rákérdez a médiához fűződő viszonyra. Korántsem mellékes ugyanis sem az érvényesülés, sem az érdekképviselet szempontjából, hogy egy adott szervezet mely fórumokon és milyen rendszerességgel hallat magáról. Mind a Hajdú-Bihar megyei, mind a Bihor megyei válaszadó nonprofit szervezetek gyakorlatilag teljes köre képviselteti szervezetét legalább alkalmanként, de inkább sűrűn helyi szintű rendezvényeken, ettől némileg visszafogottabb mindkét megyében a nagyobb, de nem országos rendezvényeken való részvétel. Az országos szintű reprezentáció pedig már teljesen különböző: míg Hajdú-Bihar megyében a szervezetek rendszeresen képviseltetik 31
magukat országos szinten is, addig a bihori szervezetek közül kevesebben, kevésbé intenzíven teszik ezt. Ezzel ellentétesen alakul a helyi és országos médiában való megjelenés, a bihori szervezetek mindkettőben nagyobb arányban és többször vannak jelen. Az érdekegyeztető fórumokon, fejlesztési tanácsokban való részvétel gyakoribb és intenzívebb a hajdú-bihari szervezetek körében. A sajtóval való kapcsolat részletes áttekintése során feltűnő, hogy míg a helyi médiával a legtöbb szervezetnek van valamiféle kapcsolata, addig országos szinten az írott sajtó kivételével gyakorlatilag szinte egyáltalán nincs együttműködés. Hajdú-Bihar megyében helyi szinten a rádiókkal van a leggyakoribb és legintenzívebb szakmai együttműködés, és érdekes módon a helyi írott sajtó és televízió nem különbözik egymástól a kapcsolat gyakorisága és mélysége szempontjából, mindkettő a szervezetek felét érinti csak. A megyei írott sajtó Bihor megyében működik együtt fokozottan a nonprofit szervezetekkel, valamint szintén itt jobb a kapcsolat az országos írott sajtóval is, viszont az Internetes portálokon való jelenlétük már messze elmarad a hajdú-bihari szervezetekétől. A hálózati működés alapvető tényezője a nonprofit szervezetek egymás közti megfelelő viszonya, melyet mérni lehet a meglévő kapcsolatok intenzitásával és az ezzel kapcsolatos elégedettséggel. Hajdú-Bihar megyében pusztán egy, Bihor megyében két szervezet nyilatkozott úgy, hogy egyedül, nonprofit partnerek nélkül szokott dolgozni, így a szervezetek mindenképpen rendelkeznek értékelhető tapasztalatokkal ezen a téren – a szervezetek többsége gyakran, és viszonylag állandó partneri körrel együtt bonyolítja programjait mindkét megyében. E kapcsolat értékelésekor hasonlóan heterogén minősítések születtek: az esetek nagy hányadában megfelelőnek érzik a jelenlegi gyakorlatot a szervezetek, és nem is kívánnak változtatni rajta a közeljövőben. 6.2 Hazai hálózatok Mindkét
megyébe
tartozó
szervezetek
értékelték
azokat
a
tényezőket,
amelyek
akadályozhatják a hazai nonprofit szervezetek együttműködését, így a hálózatok kialakulását. A kutatásban résztvevő nonprofit szervezetek megítélésében Hajdú-Bihar megyében a legfontosabb problémák a következők: kis civil-nagy civil ellentét, személyes ellentétek, pénzügyi ellenérdekeltségek, versenytárs helyzet. Érdekes módon Bihor megyében egyetlen olyan probléma, ellentét sincs, amit a szervezetek legalább fele számottevő gondnak minősít, ami egy abszolút partneri, kiegyenlített viszonyt mutat a bihori nonprofit szervezetek körében.
32
A válaszadó szervezetek meghatározták azokat a kritériumokat, amelyek a leginkább fontosak, illetve alapfeltételként érvényesülnek egy hazai hálózat felállításánál. A hajdúbihari szervezetek számára a három legfontosabb szempont a közös érdekek és célok megtalálása, szakmai kompetenciák érvényesülése és a hálózati tagok motiváltsága a részvételre. A bihori szervezetek preferencia-listáján szintén megjelennek a közös érdekek és célok, de emellett a legfontosabbá a kölcsönös információcsere és a kölcsönös segítségnyújtás váltak. A határozottan elkülöníthető vélemények újra csak a bihori és a hajdú-bihari szervezetek működési szintű különbségeit támasztják alá. A már létező hazai nonprofit hálózatok jelentőségéről alkotott kép párhuzamos a szervezetek körében, ugyanis mindkét megyében kevesen tartják komoly befolyásoló erővel bírónak hazájuk nonprofit hálózatait. A hálózatokkal kapcsolatos véleményalkotás mindenképp érvényesnek tekinthető, hiszen a Hajdú-Bihar megyei szervezetek kétharmada, a Bihor megyei szervezetek jó fele tagja jelenleg valamilyen nonprofit hálózatnak, és nyilatkozataik szerint egyértelműen érdemes ezt a tagságot fenntartani. Feltűnő azonban, hogy a nemzetközi hálózatokhoz való csatlakozás – ami egyébként Európai szintű tendencia a nonprofit szervezetek körében – teljes mértékben hiányzik; ez azért problematikus, mert így ezek a szervezetek lemaradnak az intézményesített nemzetközi párbeszéd pozitív hozadékairól (széles körű tapasztalatcsere, kibővült lehetőségek, nyelvtudás fejlesztése, nemzetközi képzéseken, projekteken való részvétel). A kutatásban résztvevő hajdú-bihari szervezetek többsége számára az alábbi szolgáltatásokat működtetik jelenlegi hálózatukban: közös szakmai rendezvények és helyi fórumok szervezése, legjobb gyakorlatok megismertetése, képzések, pályázati tanácsadás, pályázati információkkal való ellátás, szakmai partnerségek kialakításának elősegítése és partnerszervezeti adatbázis fenntartása, valamint internetes hírlevél működtetése. Ha azonban a szervezetek az ideális hálózati szolgáltatásokat határozzák meg, akkor kis részben módosul a lista: nem tartanak igényt a hálózatok keretében a helyi fórumok szervezésére, viszont eddig nem biztosított, de szükségesnek tartott szolgáltatások a jogi tanácsadás és a szervezetfejlesztés. A hálózati tagsággal bíró bihori szervezetek többsége jelenleg megkapja a közös szakmai rendezvények szervezését, a képzéseket és internetes hírlevél működtetését – azaz jóval kevesebb szolgáltatást biztosít egy hálózat, mint Hajdú-Bihar megyében. Az ideális hálózat szolgáltatásai közé ezek mellett besorolják a helyi fórumok szervezését, a legjobb gyakorlatok
megismertetését,
a
jogi
tanácsadást, 33
a
pénzügyi
tanácsadást,
a
szervezetfejlesztést, a pályázati információkkal való ellátást és a partnerszervezeti adatbázis fenntartását, tehát a hajdú-bihari szervezetekéhez hasonló elvárásokkal rendelkeznek. 6.3 Határon átnyúló hálózatok A szervezetek többsége sajnos sem Hajdú-Bihar, sem Bihor megyében nem vesz részt rendszeres találkozókat szervező határon átnyúló együttműködésben, hálózatban. A hazai együttműködést nehezítő tényezők meghatározásával párhuzamosan a válaszadó szervezetek megjelölték a határ két oldalán élő szervezetek közötti – általuk észlelt – problémákat is. A hajdú-bihari szervezetek jelezték, hogy a törvényi háttér hiányosságaiból, a koordináció hiányából és az eltérő jogszabályi környezetből adódó nehézségeket érzékelik a két megye nonprofit szervezetei között. A Bihor megyei szervezetek – hasonlóan a hazai együttműködés megítéléséhez – most sem jelöltek meg egyetlen problémát sem legalább fele részben, de a néhány szervezet által felvetett nehézségek ugyanazok, amelyeket a hajdú-bihari szervezetek is látnak. A kutatásban résztvevő szervezetek a határon átnyúló hálózatok esetében is összeállították a hatékony működés minimumkritériumait. A Hajdú-Bihar megyei szervezetek számára a három legfontosabb tényező a közös érdekek és célok, szakmai kompetenciák és a kölcsönös információcsere – ez majdnem megegyezik a hazai hálózatoknál meghatározott szempontokkal. A bihori szervezetek esetében teljes mértékben megmaradtak a hazai hálózatok szervezőelemei: közös érdekek és célok, kölcsönös információcsere, valamint kölcsönös segítségnyújtás. E szerint a két megye szervezeteinek véleménye közelebb áll egymáshoz a határon átnyúló hálózatok alapértékeinek tekintetében, mint a saját országukban szerveződő hálózatokhoz fűződő elvárásaikban. A hazai hálózatok szükséges szolgáltatásaihoz hasonlóan a szervezetek ugyanezt meghatározták a határon átnyúló hálózatok esetében is. A Hajdú-Bihar megyei nonprofit szervezetek többsége által elvárt szolgáltatások a következők: közös rendezvények és szakmai találkozók szervezése, legjobb gyakorlatok megismertetése (hangsúlyozottan), szakmai partnerségek kialakításának elősegítése és partnerszervezeti adatbázis fenntartása, valamint internetes hírlevél működtetése. A Bihor megyei szervezetek által a határon átnyúló hálózatoktól elvárt szolgáltatások: közös rendezvények, szakmai találkozók és helyi fórumok szervezése, legjobb gyakorlatok megismertetése, képzések szervezése, pályázati tanácsadás, pályázati információkkal való ellátás, szakmai partnerségek kialakításának elősegítése és partnerszervezeti adatbázis fenntartása, szervezetfejlesztés, valamint internetes hírlevél működtetése. Látható tehát, hogy nem egyezik meg tökéletesen a két megye nonprofit 34
szervezeteinek elvárása a határon átnyúló hálózatok felé, tehát egy ilyen típusú hálózat felállításakor valamiféle kompromisszumot kell majd kötni.
Összegzés A kutatásban résztvevő Hajdú-Bihar megyei és Bihori szervezetek összehasonlításának legfőbb tapasztalatai a következők: • A két megye nonprofit szervezeteinek tevékenysége és célcsoportja részben megegyezik, de míg a Bihor megyei szervezetek inkább a kulturális területen, főként gyermekekkel és fiatalokkal végzik munkájukat, sok esetben a magyarság megőrzésének célját kitűzve, esetleg egy párt vagy egyház tevékenységét bővítve, addig a hajdú-bihari szervezetek elsősorban szociális területen, hátrányos helyzetű családokkal és fiatalokkal dolgoznak. • Mindkét megyében érvényesül a klasszikus nonprofit probléma: a pénzügyi instabilitás és a túlterheltség, de vannak sajátos problémák is: a bihori szervezetek alapvetően fenntartási problémákkal küzdenek, a hajdú-bihari szervezetek esetében a folyamatos működés során felmerülő gondok dominálnak. • Jelentősen különbözik a Hajdú-Bihar megyei és a Bihor megyei szervezetek valós és ideálisnak tartott költségvetési szerkezete egyaránt, azonban közös jellemzőként érvényesül az „egy lábon állás” problematikája. • Míg a Hajdú-Bihari szervezetek tevékenységüket alapvetően alkalmazottakkal látják el, melyet a munka mennyisége szerint önkéntesek bevonásával segítenek, addig Bihor megyében a szervezetek többsége teljes mértékben önkéntesek által bonyolítja le programjait, főállású foglalkoztatott igen ritkán áll rendelkezésre. • Mindkét megye szervezeteinek infrastrukturális ellátottsága kielégítőnek mondható, ám előfordul néhány eszköz, ami tipikusan „hiánycikk”, ám Bihor megyében ez több szervezetet érint.
35
• A szektoron kívüli kapcsolatai mindkét megye szervezeteinek széleskörű és túlnyomóan pozitív, de míg Hajdú-Bihari szervezetek a leggyakrabban az állami intézményekkel, a szakmai szövetségekkel, a képző intézményekkel és a minisztériumokkal ápolnak jó viszonyt, a Bihor megyei szervezetek a helyi és megyei önkormányzatokkal, valamint az egyházakkal és a pártokkal tartanak fent gyakori pozitív kapcsolatot. • A nonprofit szektoron belüli viszonyok élesen különböznek a két megyében, hiszen a hajdú-bihari szervezetek számottevő konfliktus-forrást látnak saját köreikben, a bihori szervezetek pedig rendkívül pozitív képet festenek hazai nonprofit partnereikről. • Mindkét megye nonprofit szervezetei preferálják és gyakorolják a hálózati tagságot, ám kifejezetten más igényeket vetnek föl a hazai hálózatok szükséges szolgáltatásai felé, ahogyan a határon átnyúló hálózatok kapcsán is részben különböznek az elvárásaik.
36
