A REFORMÁTIO ÉS KORÁNAK

A T UDOMÁ

Ui._M_Ű -E-G VE TE M lDL ds ó K Ö R <,

ÁLT1)L

RENDEZETT

VITATKOZÁSOK ELŐlnÓINAK

JELENTÉSE.

JUTALMAZOTT

A

REFORMÁTIO

ÉS

KORÁNAK

BEFOLYÁSA AZ

ORVOSTAN

FEJL6DÉSÉRE.

IRTA

SCHUSCHNY HENRIK orvostan -hall galó.

Ára

30 kr.

-.,

BUDAPEST, 1880. Nyoma tott Goldstein Mór könyvnyomdájában.

Károly-köru\

3. Huszárlláz.

BEFOLYÁSA

AZ

ORVOST AN

FEJLÖDÉSÉRE.

IRTA

SCHUSCHNY HENRIK orvostan-hallgató.

BUDAPEST, 1880. Nyomatott Goldatein Mór könyvnyomdájában.

Károly-körul 3. Buszárház.

c.I-R

"Comm e

au

jour

de la

la Iumiére

se

création, Ie sépare des

chaos

se

déhrouille,

tenebres."

(Daremberq.)

A t.ársadalomnak ép ugy lehetnek betegségei, mint az embernek, s valamint meg van ez utóbbinak saját patholo­ giája és therapiája, ugy rászorul arra a társadalom is. Mert ha ez utóbbi nem a törvényszabta módon fejlődik, akkor szükségképen oly válságnak kell beállania , mely mint tisztító vihar megmenti, megszabaditja az oda nem való elemek től. A tisztátalanító elemeknek ezen természetszerű kiválása különhözöképen nyilvánul. E folyamatok ugyanis végbemennek ugyanazon törvény alapján, mint a politikában, mint a vallásban, tudományban és müvészetben épen ugy, és nem máskép, mint a természetben, a mely különböző tényezők segitségével ez' elemeket leköti, mely lekötés lefo­ lyását számtalan névvel tudjuk, kifejezni. Az imént. vázolt különös, s joggal mondhatni kóros állapotban volt a társadalom a XV. század vége felé és a XVI. század elején. Szükség volt arra, hogy beálljon oly -

-

állapot,

a

mely

a

társadalmat és

a

-

tudományt

az

idegen

elemektől megtisztitja s az életet bennök' ujra feléleszti, mert ha az addigi közönyösség tovább is tart, 'ez a tudo­ mánynak nagy kárára lesz. S a sokszor megjósolt és tisz­ titó hatásu zivatar nem maradt ki. Luther Márton, Calvin János és a többi reformátorok, kik nemcsak követőik és hiveik, hanem kortársaik jó' nagy részének gondolkodási módját is egészen más irányba terelték, a tudományokra jótékony hatással voltak. Realisálták a tudományt, fi reali­ salták a költészetet, mely utóbbi irányának főképviselöiül S a ki Shakspeare. Cervantes és Rabelais tekinthetők. az mondhatni százada alapot, ugyanezt ugyanezen irányt, és az utókor tudománya számára alapkő gyanánt és mint éltető elemet lerakta, a ki kimondá azt, hogy a tudomány valódi czélja az emberiséget uj erőkkel és találmányokkal gazdagitani, ki az ujabbkori tudományosság tulajjíonképeni megalapitója és megkezdője volt, kinek alapelve, hogy:' Scientia est potentia, ezen férfiu: Verulami lord Bacon Fe­ rence (1561�1626). Az ő tana nem annyira külön philo:" -

1� 3- \+

4

sophiai systemának; mint. inkább egymásból kifejlett philo­ sophiai gondolatok sorának tekinthető. Szükségtelen talán. megjegyeznem, hogy ugyanazon század befolyása alatt ál-' Galileo Galilei

{1564-1642), Keppler János (1571 Miklós Kopernik (1473-1543)... -1630) De térjünk át az akkori tudomány reformálásának első okozójára, a vallásra. Az egyes' vallások összehasonlí­ tása kimutatta, hogy bizonyos állandó t.örvények szerint fejlődnek, sőt néha némi tekintetben hanyatlanak is. A tör­ ténelem, mely feltünteti a vallások hatását a korra, mel y hatást. ismét nem annyira a vallási dogmák, mint inkább azt bizonyitja, hogy foka tételezik fel, a hivek fejlődési nem egyéb' a népek vallási szertartása, tudvalevőleg mely a vallási élet nyilvánulásánál, mindig bizonyos viszonyban. áll általában a miveltséggel, vagy mivelet.lenséggel. S' mert. vallási az elöbbinek kétségkivül haladnia kell,. azért. a szertartásokban általános megállapodás, sem az emberiség czéljával megegyezőnek, sem általában lehetségesnek" nem tartható l). S ezen körülményen alapszik a fejlődés. Az idők szelleme a tényező, mely, ha egy, vagy több egyénben ér:" vényre jut, tulajdonképeni reformát.orként. kezd szerepelni, lottak

:

.

.

és

.

-

�

hatása ekkor nemcsak a vallásra , hanem a tudo­ mányra valamint a művészetre is kiterjed. Ily esetben hatása sokkal nagyobb, mintsem gondolhatnók, sőt egyes nemzetek gondolatmenetét sem hagyja bántatlanul 2). Gyö­ kik' keresen képes ezt. reformálni azon egyének által,

de

l) Nagyon helyesen mondja ezt Bajza József ",Az emberi míve­ II. kt lődés történetei" czimű munkájában (Történeti könyvtár 1844-. 219. 1.), utalván egyszersmind Schiller nézetére az általános megálla­ Schiller igy podás elvének a vallástörvényekre való befolyásáról. szól: »Vallási valamint politikai törvények egyképen elvetendők, ha ha azt valamiben megállapo­ az emberi szellem erejét lebilincselik, dásra kényszerítik. Oly törvény például, mely által valamely nemzet meg volna kötve, hitének azon alakjánál örökre megmaradni, mely neki bizonyos időszakban a legjobbnak tetszett, ily törvény fölségsér­ tése volna az emberiségnek, és semmi még oly látszólagos nézet sem igazolhatna azt. Az közvetlenül a legfőbb jó, a társadalom legfőbb czélja ellen volna intézve." 'l) A vizsgálódás és kétely, sőt az ellenszegülés szelleme is be kezdé tölteni az emberek lelkét. Ez képessé tevé az embereket a ter mészettudomány régi békóit egyszerre elvetni és uj tudományokat -

-

...

teremteni, melyek nem régi fogalmakon, hanem egyéni vizsgálódá­ sokon és tapasztalatokon alapultak. (Buclele H. Tam. Anglia müvelö­ dés ének története. Pest 1873.

-

111. kt. 44.

l,)

.

l) Buckle AngI.

müvel. története. Pest 1873.

-

6

áttérnék és az akkori orvostan jellemzéséhe bocsátkoznám, emlitettem tényezön kivül, a mely a XVI. század szel­ lemi harczaiban szerepelt és közvétlenül az orvostudományra is, befolyással volt., még néhány fonlosabbat felemliteni és hatásuk mibenlétét. kimutatni. Ily tényezők voltak a többek között: a holt clas8ikai nyelvek feléledése, mi első sorban érdemli meg fígyelmünket, azután a köny'vnyomdászat elterjedése, ct baneztan mioelése, a lőpor telialálúsa és alkalmazása a háboruban és azon körül­ mény, hogy (f,Z ortosok ft járl'ányos betegs�fJelcet ugyanekkor kezdték behatobban tanuhnárutozni l) a mi szintén nagy vív­ mánynak tekinthető az emberiség' fel világosodásában, mert azon

l) Ugyanekkor (1486 körül) artgolláz (�jtdo.r' o/}1glicanus (1485),

kezdtek a

hök-

járványosan fellépni: az (szamár) hurut (1510), mely

utóbbi a XV:L.:..száz.aa közepéig még több izben lépett fel, továbbá a skorbot, (scharbock,« süly), s ugyanily alakban mutatkozott a XV. szá­ zad" vége felé (1493) a bujakár is. De ez utóbbi állit ás valószinüt­ lenné válik; h.�_a lttízes (III. könyv, Ul és 14. fejezet) és Susrutha (Ajurvéda) kórleirásait 'figyelemmel kisérjük. Mózestöl kezdve egész a XV. század végeig-nern akadt iró, ki a bujakóros tüneteket csoporto­ sitva leirta volna. A XV. század felé azonban nagyon elterjedhettek ezen tünetek, úgyhogy az irók figyeImét magukra vontálc Az akkori német irók franczia eredeWnek állitották a bujakórt, a miért morbus galUcus és maia franzos-nak nevezték, a francziák Olaszországból származtatták imorbus neepolitanus, la grosse vél'ol). állitván, hogy csak VIII. Károly király olaszországi hadjárata óta lépett fel e betegség Francziaországban, hová az Olaszországból visszatért katonák hozták be. Természetes, hogy az olaszok e vád ellen tiltakoztak, ők megint a spanyol nemzetet vádolták, (mely a bajt bubas-nak nevezte), mint a A bujakór okát illetőleg különböző tudósok bujakór terjesztőjét. különböző nézeten voltak. Voltak, a kik, a csillagokat, a levegő rossz voltát, vagy a nedves időjárást és az ennek következtében fellépett éhséget vádolják. Keletkeztét illetőleg voltak olyanok, a kik amerikai, kik aethiopiai eredetűnek s olyanok, a mondták, mások ismét a Spanyolországból elkergetett marranokra (spanyolul: disznók, titkos zsidók, a titkos rnohamedanok elcJtes-eknek neveztettek) vezették visz­ sza. De már 1497-ben Conradinus Pilinus a nemi szervekből támadt­ nak véli. A syphilis akkori divatos synonymjai a következők: Lues vene'rea, ffIentag'ra, Pudendaqra és Paturea. Ez utóbbi szó: Passio turpis A XVL században lépett Saturnino. első szótagjaiból alkotott szó. fel a többek között a járványos tüdölob, igy Velenczében és környékén (1535) az egész Lombardiában (1537), Felső-Olaszországba (1551), An­ golországban (1564), Németalföldön és Svájczban (1565); azután a himZő, a mely majdnem egész Európában elterjedt. Ez idő tájban ter­ jedt el Európában a plica polonica (Weichselzopj, lengyel ül : kolttm,) mely Oroszországban és Lengyelhonban igen gyakori volt. Igen elterjedt volt a hagymáz, mely különösen Magyarországban (1566) dühöngött. A bélpoklosság (lepra) ezen időtájban Európa több orszá­ gában fordult elő, a mirigyvész szintén sok áldozatot követelt.' ...

-

-

-

7

addig, a mig az orvosok ezen kérdéssel behatóbban nem foglalkoztak, általában azt hitték, hogy a járványok és ra­ gályok isten büntetései: vagy hogy a zsidók a betegségek a kut.ak vizét meg­ ezen nemeinek előidézöi, amennyiben mérgezték. Ennélfogva ilyen betegségek, mint könynyen képzelhető, .mindíg .a zsidók üldöztetéset vonták maguk után. De az orvosok tanulmányozván az emlitett beteg­ ségeket, kitűnt azok lényege és ezért ezen tudós orvosok az emberiség felvilágosodásához is nagy mértékben járultak. Ebből látható, hogy az emberiségre és a tudományokra egy­ .aránt kártékony hatásu ama körülmény, miszerint. előitéle­ tek, az átvettnek és a megtanultnak feltétlen elfogadása megakadályozták, az uj tanoknak a tudósok és a közönség által való elfogadását. A felsorolt tényezők között a classikai nyelvek hatása volt az, a mely a békóba tett orvost.udományt. szabaddá tette. Konstantinápolynak (1453) és ezzel kapcsolatban a görögcsászárságnak következett bukása nienekülni késztette a görög tudósokat. az uj ozmán birodalomból és szerte szórta öket. egész Európában, Ezen tudósok itt uj életet öntöttek a elaseikai nyelvtudományba és ennek következté­ ben közvétlenül az orvostudományba is. Azok, kik eddig a scholastikusok által tanítot t. görög és latin nyelvvel és or­ vostannal megelégedt.ek, belátták most a scholastikusok ta­ nitásának kérdéses voltát. A?- orvosok, kik eddig nyelvisme­ reteikkel nem voltak képesek a nekik különben is hibásan magyarázott ezerzök müveit megérteni, a görög tudósoktól nyert ismeretek segedelmével Hippokraies, Aristoteles) Clau­ dius Galenus) Pedacius Dioskorides, Alexander Trallianue, .

Aulus Cornelius Celsus l) és mások müveivel csak most kezdtek tulajdonképen érdemükhöz képest. méltóan megis­ merkedni, s midőn az orvosok látták, hogy a görög irók egyszerűségökben egészen mást. mondtak és állit ott ak, mint a mit a seholastikusok dialektikajukkal belőlük kimagya­ rázták, nagyobb hévvel és kedvvel kezdtek a görög, és la­ tin nyelvek tanulmányozásával foglalkozni, sőt köztük olya­ nok is voltak,' kik a classikus nyelvekben annyira elöreha-

l) IL Hippokrates. Heraklides és Phaenarete fia, szül. 460-ban Kr, e. Kos szigetén, meghalt 377-ben Larissában. Claudius Galenus Halálozási szül, 131-ben Kr. u. Pergamusban, meghalt 200 körül. �-

tudatik. materia medicat.

helye

nem

-

Dioskorides irta

az

első

(legalább reánk maradt)

.

ladának, hogy némely egyetem

orvosokat hivott a classikai t.anszékének betöltésére.' A classikus' nyelvekkel való foglalkozás eredményezte azt, hogy Galenus, Hippokrates és az ó-kor nagyobb orvosi iróinak müvei ujabb meg ujabb kiadásban jelentek meg és pedig már nyomtatásban. A könyvnyomdászat ugyanis kiszorita a. pergamentré írt Hippokrates-féle aphorismákat és Galenu s több rendbeli munkáit,. melyeket az egyet.emi előadások alkalmával a tanárok a. hallgatóknak lediktáltak 1).

nyelvek .

.

-

.

Épen jókor jutott

az

emberiség

könyvnyomdászathoz, oly időszakban, midön

a

mert ha tovább is e nélkül marad

a classikus nyelvek ismét feléledtek s a reformátló kitörő­ ben volt,. akkor a társadalom. fejlődésében meg lett volna gá­ tolva, s a mivelödés nem tudott volna oly szilárd lábra kapni, (mint az. meg is történt), ha a tudomány továbbra is egyes rendeknek magán tulajdonát képezte volna. A könyvnyom­ dászat, mint következményeiből látható, első sorban nem annyira az orvostannak, mint inkább az orvosoknak volt hasznára, mert. amazt csak nyelvészeti tekintetben és fogal­ mak tisztázásában mozditá elő, a gyógygyakorlatot pedig nem, mely az akkori korban vajmi kevés haladást mutathat fel, mig az orvosok látköre ezen emlitett tényezők hat.ása alatt szélesbedett s képzettségöket növelé Empirikusok voltak az akkori orvosok, a mi még nem elég, ha a tudomány nem alapos, a melyre az empirismus támaszkodhatik. S ennél fogva a XV. századbeli orvosokra is illettek azon gúnyos és megvető szavak, melyekkel a nagy olasz költő Petrarca Fe­ rence már a XIV. században az akkori orvosokról megem­ lékezett 2) .A lőpor feltalálása, illetőleg ennek használata követ..

-

.

l) Ennek folytán a könyvnyomdászat elterjedése bizonyos reformot hozott be, a mennyiben kiszoritotta

a

a

tanitásba is hibás kéz­

iratokat. Petrarca Ference egy barátjához intézett levelében, a követ­ irja: »Timeo, Deo res hominum spectante, impietatem hane committere, ut credulum vulgus circumveniam capitali fraude. Cui si notum esset, ut mihi, quam modicum, seu quam nihil aegro medicus pro sit, et quam saepe multum obsit, minor et minus phalerata esset acies medicorum. Agant sane, quando et agentium impietas et patien­ tium credulitas tanta est; abutantur simplicitate populorum, vitam polliceantur, et vitam perimant et lucrentur ! Mihi neminem fallere aut necare propositum est. Nullius malo ditior fieri velim. Haec me caussa

ll)

kezőket

innocentiis de rebus senil. lib. V. pag. 883.

ad alias artes. quas

exercerem -

Basil.

transtulit."

1554.)

.

(Petrarc. Epist.

9

keztében

ejt.ett. sebek gyógyítása sok ideig foglalkoztatta orvosokat; ép ugy volt: ez a már· emlitett' ragályos be­ t.egségekkel, melyeknek kizárólagps tanulmányozásával sok orvos foglalkozott akkor: Az enilitett tényező akár mily ha­ tástalannak látszik is, megdöntött egy nagy, századokon ke­ resztül fennállott elvet, azt t. i. hogy Galenus, Celsus 8 II többi görög és rumai, valamint az arab. orvosok munkáin javításnak és bövitésnek történnie nem szabad. S most a szükség kényszerité az orvosokat a .bibliá «'-nak neki ron­ tani s ezt saját nézeteikkel böviteni ; ez pedig polemiát vont .

.

az

-

J

'

maga után. A régi rendszernek követői' a' lehető legnagyobb el­ lentállást gyakoroltak, sőt gyengeségök előérzetében még a fejedelemhez is fordultak, hogy tiltaná el, ai ujitásokat. Ar­ ról folyt pl. a XVI. század elején a vita, hogy mellhártya­ lobnál melyik helyen és testrészen törlénjék az érvágás, Ezen időben Brissot Péter (1.47S:_-1522) a, betegség fellép­ tekor az egészséges oldalon és távolabb fekvő testrésze­ ken alkalmazta az érvágást, még pedig. kevés vérveszte­ séggel, majd a betegség későbbi szakában közelebb a kó­ ros részhez és nem az ép oldalon, a mely eljárás tökéletesen meg is felelt a hippokratikus módszernek, de, nem az arabnak. ll. mely akkor még az uralkodó volt. Midön tehát Brissot Péter l) az érvágás e nemét, mint egyedül czélhoz vezetőt elfogadta, javasolta, sőt alkalmazta is, kinyilatkoztatták ellenei, miszerint tanai ép oly veszélyesek -mint Luiheréi. Németországban V. Károly császárhoz js fordul '

,

.

.

tak, hogy tilt.sa el ezen ujitást. Az ujitás ellenségeinek ezen terve csakugyan sikerül is, ha épen véletlenül ezen időben nem hal meg a savoyai herczeg, Ill. Károly (t 1553), kit még az arab módszer szarint gyógykezelt ek. Mily heves lehetett akkor a szellemi küzdelem, ha' még orvosi kérdéseket is a fejedelem 'szine előtt. tárgyallak ! A' különbözö nézetek nyilvánitása eszmecserét szült, mely nem volt muló hatással a gyógytan kifejlődésére. A sebkezelés', valamint a ragályos betegségek keletkezése 2) köde oena secanda in 3 évvel Portugaliá­ t. i. ezen, tana hirde­ lévén, kénytelen volt

l) Brissot értekezése: »Apologia dieoeptat. pleuritide" Párizsban 1525-ben jelent meg, tehát ban

bekövetkezett

halála

után.

Brissotnak

Francziaországban maradása nem hazájából Portugáliába menekülni. 2) Különösen fentebb elősorolt járványok voltak azok, a melyek­ ről sem Hippokrates sem Galenus, sem Apicenna nem emlékeztek 2

tése miatt

.

10

rül támadt. nézetek több pártra osztották az orvosokat, kik között még olyan párt is volt, és sajnos, hogy az orvosok legnagyobb része ennek zászlaja körül csoportosult, amely a mysticismus alapján akart gyógyitani 1). De sokkal fonto­ sabb körülmény mindkettönél az, hogy az eddig miveletlen bonceion mivelökre akadt.. Azon elöitéletek, a melyek már Galenus idejéhen uralkodtak és öt az emberi hullák bon­ czolásában meggátolták, az egész középkorban, sőt itt-ott ma is uralkodnak, a honcztan és ezzel kapcsolatban a többi orvosi tudomány kifejlödésének hátrányára szelgáltak. Midön a reformátio bekövetkez tével több bonczolásí kisérletet tettek emberi hullán, akkor vették csak észre a valóság és Galenus adatai közti különbséget. Galenusnak hulla rendelkezésére, majmokat, kutyá­ nem állván emberi kat, vagy más házi állatokat bonezolt és ez állatok boncz­ leletéböl hasonlóság utján állapitá meg az ember bonczta­ nának alapelveit 2). Ennek oka azon korszellem volt, mely áldozott fel a nép mulattatás ára ezer meg ezer emberéletet a vadállatok dühének, de a tudománynak egy hullát sem adott. Némi tekintetben a sötét középkorban is uralkodik azon elv, mely a jámbor katholikussal nem találta össze­ férőnek a gyakorlati boneztán tanulmányozását. S ezen .

meg. E körülmény indította az orvosokat gondolkodásra, s önállólag kezdvén gondolkodni, kisebb-nagyobb javitásokat tettek a reájuk erő­ szakolt tanokon. Es ez döntő befolyással volt a gyógytan további

fejlődésére. l) Nem ismeretlen dolog, hogy a XVI. század legfelvilágoso­ sedottabb és leghiresebb orvosainak egyike Paré Ambrus, ki különben a nerval (Monodon monoceross csontj ának, valamint a mumiának gyógyerejét tagadta (és ezért kortársai által hevesen megtámadtatott), maga is mystikus szempontból fogta fel a ragályos betegségek erede­ tét, a dögvészt egyedül isten büntetésének tekintvén, 2) Galenus szerint a niusculus scalenus posticus a 6. bordához tapad, a mi nem az embernél, hanern a kutyánál fordul elő, ép úgy határozza meg a musc. rectus abdominis eredetét, a mely adata a majom ezen izma eredetének felel meg. Galenus felemliti azonkivül a rétractor bttlbit is, mint a hét szemizom egyikét, a mely állatoknál igen, de embernél épen nem fordul elő. Hasonlót találunk különben a régi hébereknél is, a kik 7 nyak- és 18 hátcsigolyát számitanak. Ez azt mutatja, hogy a héberek is állatokat vettek zsinórmértékül, és ha tekintetbe veszszük, hogy a papok, a kik mindennap áldozatokat mutattak be, voltak a héber boncztudósok is, megérthetjük, hogy honnan meritették a héberek boneztani ismereteiket. Figyelembe ve­ endő, hogy a héber törvény értelmében emberi hulla érintője tisztá­ talan, mi egyfelől egészségi szempontból nevezetes intézkedés volt, -

másfelől

a

boneztán mivelését hátráltatta.

11 indult ki VIII. Bonifácz pápa (1294-1303), ki 1300-ban kiadott bullájában minden keresztény boncz­ tudóst, ha emberi hullát bonczol, egyházi átokkal suj t. S már társadalmi törvénynyé vált az, hogy ami elé a hatalmasabbak korlátot vonni igyekeztek, sokkal nagyobb erővel, és joggal mondhatni legyőző hatalommal lépett fel az elnyomók ellen, mint a milyen erővel és hatalommal akarták visszatartani az őt megillető fejlödéstöl. Igy volt ez nemcsak egyes vallásokkal és állam okkal, hanem ugyanezt

alapelvből

egy

.

találjuk a, sajtónál, ugyanezt az irodalomnál, a tudomány­ nál, a gondolatszabadságnál. S ha ezen tétel általában áll a tudományról, ugy ez a tudomány egy ágára sem vonat­ kozhatik annyira, rnint épen a boncztanra. Látjuk és tud­ juk azt, hogy az egyház, a hatóság. és lakosság milyen aka­ dályokat gördítettek a boncztan fejlödése elé,.,s a tudósok mégis segít.ettek magukon, mert éjjel titkon ásattak ki a temetőkben egyes hullákat, melyeken tanultak 1), s ezen tanulmányeredményéből alkották meg azon tanokat, a me­ lyeken a mai boncztan s az orvostudomány többi ága alapszik Az a körülmény, hogy, miként jutottak a tudósok a hullákhoz. csak azt mutatja, mennyi önfeláldozással gyüj­ töttek ismereteket és tapasztalatokat, s eljárásuk csak ft tu­ domány iránt táplált lelkesedés kifolyásának tekinthető, a mely sehol sem ért el nagyobb fokot, mint itt 2). Ilyen kö..

l) Csak itt-ott engedték át a tudósoknak egy-egy bűnös holt tetemét, a melyen azok napokon keresztül tanultak és tanítottak. Di­ cséretes kivételt képezett Olaszország, a hol számos boncztudós száz­ nál több hullát bonczolt fel, oly körülmény, a mely a többi orsságok­ ban példátlan vakmerőségnek tünt volna fel. Olaszországban, mint Fallopia mondja, nagyobb bűnösök hullái képezték a boncztudósok anyagát, mely anvagot .a fejedelmek a tudósok kivánsága szerint ren­ Már II. Frigyes (1209-1250) császár látta delkezésükre bocsátották. be a boneztani ismeretek szükségességét, a miért a salernoi egyetem­ nek megparancsolta, hogy emberi hullákat bonczoljon. De már a 16. század közepe felé oly császárra akadunk, ki a salamancai hittudó­ sokhoz azon kérdéssel fordul, vajjon az ember belső szervezetének megismerése czéljából bonczolatot megejteni bűn-e és összeférő-e a tiszta lelkiismerettel. Németországban a boneztari iránti ellenszenv még a mult században is nagy volt. Igy még a mult században a tübingai egyetemen a nagy Haller' kutyákat bonczolt és ehhez való hasonlóságról következtetett és adta elő az ember boncztanát. 2) Ahirneves Vesaliuesal történt, hogy; mint ő maga mondja, e Későbben miatt a lőweni egyetemtől a consilium abeundit kapta. hivatkozott arra, hogy ő ugyan esküt tett le Galenus tanaira (Lib. VI. cap. 12. pag. 590.) mégis ugy találja, hogy Galenus boneztanának 2* -

-

-

•

12 között haladt ugyan a boncztan, de a tudósok mindamellett nem mctték megváltoztatni Galenus tanait. Csak 1543-ban lépett fel .o: bencetan Lutherje": Andreas Vesalius (1514-1564) 1), ki a boneztant egészen ujjá al­ kotta. Hires munkája, a melylyel megalapitá a tudomány ezen vitéz bajnoka a mai boncztant: »De corporis humani Libri mely őt a boncztan (Basileae 1543), febrica eeptem" reformátorává te ti e 2). S ezen okból gyülölték őt a régi rendszerhez ragaszkodó tudósok. De ezen nincs rnit csodál­ nunk, hiszen tudjuk a történelemhöl, hogy minél nagyob­ bat teremt az ember, annál több, annál hevesebb táma­ dója és ellensége van. Ugy volt ez Galileicel, az angol

rülmények

-

.

Harvey Vilmossal, a vérkeringés nagy felfedezöjével, Koper­ nik Mik:l6ssal, a nagy csillagászszal. s ép ugy volt ez Vesa­ liussai. De azért voltak Vesaliusnak társai, eleintén Olaszország­ ban, későbben akadtak követői Franczia- és Németország­ ban, számra nézve kevesen, kik azonban mégis a bonczt.an Vesalius társai voltak: reformálásában közremüködtek. Bartholomaeus Eustachiu» (t 1574) és Gobrielus Fallopia (1523--1.562). Az ő és ezek nyomdokaiba léptek: Sal omon Alberti, a mint sebész is kitünö római boncztanár: Hie­ ronymus Fabricius ab Aquapendente (1537 -1619), ki állásánál fogva (szamos bibornoknak lévén házi orvosa) Galenus tanait volt kénytelen nyilvánosan védelme alá venni, Julius Caesar Aranei, Caspar Bauhin (1560-1624), Andreas Caesalpini (t 1603), Julius Casserius (1561--1605), Volcherus Coiter (1534-1600), Realdus Columbus, Vesalius utódja a paduai egyete­ men, Johannes Philippus Inqrassia (1510-1580), Archangelus Piccolhominus (szül. 1526), Rondeletius. a boncztan első ta­ nára Montpellierben, Constantinus Varoli (1543-1575) és mások, mind oly férfiak, kik a. boneztán előhaladásában buzgólkodtak. Ezen tudósokat önálló kutatásaik és tapasztaalapjául majmok, kutyák

s

más állatok

szelgáltak. (Lih. I

II. cap. 5,

p.

cap. 26. p. 275.) l) Andreas Vesalius, egy Wesel városból való Wittag nevet viselő család sarjadeka. 1564-ben zante szigetén, a hol Palesztinából (hová azon büne végett kellett zarándokolnia. mivel boncztudós vala) visz­ szatérve, hajótörést szenvedett, éhhalállal mult ki. 2) Vcsaliu» ezen művének 2. kiadása 1555-ben jelent meg, ugyanazon kiadónál s ugyancsak Baselben. Czime: Andreae Vesalii Bruaelleneis, iuoictissimi Caroli V. itnper'ttorls medici, de kumani Szerző ezen corporis febrica Libri VI!., ab Authore 1·ecogniti. művét V. Károlynak ajánlja.

233.

-

-

13 lataik mindinkább ellenkezésbe hozták Galenussal, At,icenná­ val (Ebn-Sina, szül. 973-ban Kr u.) és a többi régi szer­ zövel, kik mind ez ideig irányadók voltak a boncztan, mint általában az orvostudomány terén. Ekkor látták be általá­ ban a tudósok, hogy a boncztan csak tapasztalati tudo­ mány lehet, nem pedig egy oly orvos által, ki a maga ál­ litásni helyes voltáról meg nem gvözödhetett, megállapított dogma. Ezen tudósok azonban nemcsak a régi rendszert döntötték halomra, és fektették ti. boneztant uj alapra, ha­ ..

nem

azt

gazdagiták saját tapasztalataikkal

zéseikkel is. A boncztan

és

saját felfede­

óriási haladása nem volt múló ha­ ágaira sem, s mint az a test, mely nehezen veszi fel a delejességet és nehezen vesziti el, olyan volt e haladás hatása az orvostanra magára. És az emlitett hasonlat alapján nyilvánult is a boneztán hatása; mert lassu, de annál biztosabb volt ezen tudomány haladásának hatása, és azért csak a következő században vált ezen ha­ tás állandóvá. A7. emlitett hatás első sorban a sebészet terén nyilvánulhatott volna, de a sebészet nagyon kezdetleges és mystikus alapra volt fektetve, miut.án pedig ily alapon a boneztán hozzájárultával a sebészet nem haladhatott, oly körülménynek kellett beállani, mely a sebészet gyorsabb fejlődését előmozdítsa. És ez csakugyan váratlanul be is mint rendesen véletlenül jutunk a nagy következett,

tásu

az

orvostan

emez

többi

-

igazságokra. A dolog

a következőkép történt. A lő-sebek akkoriban mérges sebeknek tartatván, egy ütközet után, melyben I. Ferencz, franczia király, katonái (1536), Piemontban a Susa mellett levő Villan e nevü hegy­ esnesot ostromolták, Ambrosius Paré (Paraeus), a hirneves franczia sebész, mint általában akkor szokásban volt a mér­

bánni, forró bodzaolajat alkalmazott a franczia sebesültek sebeire. Az olaj elfogyván, a csatatéren még ne­ hány sebesült maradt, kit csak közönséges rózsaolaj os é� ter­ pen lines kötéssel láthatott el. Ezen pár egyénen rövid idő mulva azt észleltek, hogy sebeik sokkal jobban gyógyulnak be, mint a kiknek sebeit forró olajjal kezelték. E körül­ mény mindjárt okot és alkalmat szolgáltatott a tudósok­ nak gondolkozásra, de hevesebb polémia nem fejlődhetett ki ebből, mert világosan szóltak a tények. S ennél fogva nem maradt egyéb hátra, mint a régi rendszertől búcsút venni és az egyszerű ujjal megbarátkozni. Azon conservages sebekkel

14 tiv szellem, mely az orvosokban s kivált a XVI. századbe­ liekben túlsúlyra vergődött, mely minden ujitást ellenzett, és a régi korból származott és öröklött tudományo n változta­ tást nem türt, most is ellenezte a tudomány reformálását. Az uj sebészettel 'uj kötéseket kezdtek használni, a melyeknek legkülönbözőbb, sőt ma is divó formái e korból származnak. Paré Ambrus. ki bár nem találta fel, de leg­ alább megujitá a közvetlen érlekötést, egyszerű és fedő kö­ téseket is alkalmazott; igy haladt a köttan, a sebészet ki­ egészítő része. Ehhez járult még, hogyakönyvnyomdászat ez eszméket és gondolatokat egész Európában elterjeszté, közölvén ezeket a tudósokkal. Ily módon nem vesznek el többé sem eszmék, sem gondolat.ok, hacsak azok szerzője nem gyilkosuk is egyszersmind. Paré érdemei az orvostan körül többfélek. Először: lendületet adott a sebészetnek s másodszor tapasztalatait közérthető (franczia) nyelven, tehát anyanyelvén, irta le. De érdem elenyészik, ha megfontoljuk, hogy ez utóbbi nagy Paré Ambrus, ki különben kezdetben borbélyinas volt 1), nem tudott latinul, innen származott művei egyszerü nyelvezete, népszerű kifejezésmódja, mely Paréi a tudósok előtt gyü­ löltté tette, mert ezek a tudomány s különösen az orvos­ tudomány népszerüsitésének ellenségei voltak, A tudományok a reformátio megindultával szamos mi­ velöre és buvárra akadtak. E buvárszellem az orvosokat szállt.a meg legutoljára, vagy ha előbb szállta is meg, mégis az orvostudomány ágainak kézzelfogható haladását egyszerre nem okozhatta 2), nem pedig azért, mert ezen tudomány legnagyobb részét addig nem is mivelték. Ennek folytán azt lehet.ne gondolni, hogy az orvosi specialismussal is ugy -

.

-

l) Ez nem valami feltünő dolog, mert a sebészet akkor a bor­ bélyok kezében vala, kik valamint rokonaik, egyes iparágak üzéséböl kizárattak. megvetett emberek voltak. Es még ilyen páriakhoz is fo­ A borbélyok és fürdőmesterek lyamodott az akkori emberiség! között gyakran akadtak olyanok is, kik sem irni, sem olvasni nem tudtak. Ezek már ezért sem tudták a tudományelőbbrevitelét esz­ -

-

közölni.

ll) Ennek is meg van a maga mély lélektani oka, amen y­ nyiben, ha valamelyik tudománynál, úgy az orvostannál kell az uj irányt mindig skeptikus szemmel tekintenünk. Innét az orvosoknak conservativ volta, a mely a középkorban onnan eredt, hogy ujitások el voltak tiltva, mert mindig féltek az uj szerek és felfedezések, szó­ val a régi orvostantól való eltérés nek az emberiségre való káros be­ hatásától.

15 áll

a dolog. De ezzel, legalább gyakorlati oldalával, nem ugy áll. Talán ellenmundásba jövök önmagammal ilyenek állításával, minthogy a valódi specialiemus al orvost.udo­

mány egyes ágainak kifejlődését feltél elez s -csak alt tar­ tom szükségesnek mentségemül felhozni, hogy én tisztán

tudományos fejlődést tartom szem előtt, s nem foglalko­ itt al orvosi gyakorlat kifejlödésével, sem pedig ft ne­ vezett intélmény változásaival. Ennélfogva elfogadhatónak tartom Kiihne l) nézet.ét a specialismusról, sőt még azon állitását is, hogy a középkorban a specialismus az orvosi gyakorlatban, a korhoz képest. nagyot fejlődött. Tudva levő dolog különben is, hogy az ókor némely népeinél majdnem kasztszerü specialismussal találkozunk 2). A közópkori speci­ alismust pedig legjobban feltünteti alon körülmény, hogy al egyes szeriteknek is más-más tér jutott a gyógyászatban. Igy: szeni Apollinarius a lábbajok. szent Balrizs a gégeba­ jok, szent Bálint al idegbajok, seeni Judás a mellbetegsé­ gek, szent Klára a szembajok specialistája s, i. t. Ily ala­ pon e speeialismus nem egyéb, mint az ugyis mystikai egyptomi specialismus 3) folytatása még mystikusabb alak­ barr'). a

zom

l) Dr. H. Kilhne. Die organischen Anpassungsmechanismen jn Beziehungen zur Heilkunde. (Kosmos. Zeitschrift für einheitliche Weltanschauung, u. s. w. Leipzig 1877/8, 10. Heft (Január) 312. lap. 2 Különösen virágzott a specialismus Egyiptomban. Ebers, a hires aegyptologus többek közt azt mondja: "Az, a kinek orvosra volt szüksége, nem ilyennek házába, hanem valamelyik templomba izent. Itt meg kellett. mondani miféle bajban szenved a segélykereső, mikor azután a templomhoz tartozó orvosok elnöke jelölte ki azon orvost, kit ismereteinek természete szerint a fenforgó baj gyógyitására legal­ kalmasabbnak tartott." (Uarda. Regény irta Ebers György, ford. Jónás János. Bpest. 1878. I. kt. 34. 1. Ugyan-e tárgyról szólnak az egyip­ tomi orvosi iratok. Herodot, II. 84. és Diodor. I. 82.) 3) Tudjuk, hogy az egyiptomiaknál azon szokás volt divatban, hogy gyógyszerek alkalmazásakor vagy azok hiányában a betegnek áldozatokat kellett bemutatni Toot istenségnek, az orvosok istenének. A középkor sem külőnhözik ebben a tekintetben az egyiptomi tantól, mert még 1480 körül (s hány helyen még ma is!) búcsúhelyeket kel­ lett a betegnek felkeresnie, a malyeknek állitólag gyógyitó erejük volt és ott templomok valamint zárdák, vagy azok védszentei számára ajándékot adnia. Böjtölés, valamint egyes imák többszöri ismétlese voltak ez időben az előbbieken kivül azon universalis gyógyszerek, a melvek a beteg kóros állapotát megszüntethették. 4) Mysticismusról szólván nem mulaszthatom el, hogy az úgy­ nevezett boszorkányperekről, a melyek az emberiségnek mindig szé­ gyenfoltját fogják képezni, meg ne emlékezzem. Már az ó-kor bőlcsé­ szei közt többen, úgy Aristoteles is kimondá, hogy az isten és ember ihren

-

-

16

Azonban

bármily fejlettségnek örvend is a' specialis­ tudomány haladasán vajmi keveset lendített, azon egyszerű oknál fogva, hogy eme gyógvgyakorlatnak alapját nem a tudomány alkot.ta meg, s nem is a tiszta empiris­ mus, a mire hivátkoztak mivelöi, hanem a mystikus világ­ nézet a maga járulékaival. A spocialisták között kétségkivül helyet foglalnak: a sebészek, a borbélyok és a jilrdőmesterek (Bader), kiket, mint fentebb kimutattam volt, orvosoknak te­ kintettek, s kik ugyszólván kereskedést üztek ismereteikkel, boltokat nyitottak, elmentek még vásárokra is, hul (mint ez a rómaiaknál Galenus idejében is divott) kisebb, nagyobb bódékban l) fogat huztak, tyukszemet vagy eret vágtak s mus,

ez

a

között léteznek bizonyos értelmi lények, a melyek azonban az embe­ rekkel nem érintkezhetnek. A későbbi időkben azonban az emberek megszüntették ezen korlátot és azt állíták, hogy ezek t. i. az ördögök egyes egyénekkel érintkezésben vannak. Ez természetesen maga után vonta a hatóságok, majd az állam beavatkozását, melyek kinzással mindenfélét csikartak ki a szegény emberekből, kik, hogya kínzástól megszabaduljanak a legképtelenebb badarságokat álliták. Még a XVI. sőt a mi századunk is szemtanuja volt ilyen boszorkánypereknek. Akadtak ugyan férfiak, a kik ezen, valósággal tudományos rendezerként mivelt, babona ellen felemelték szavukat és azt erősen megtámadták. Főként Wye,. János (1515--1588), Vilmos, elévei herceg, orvosa, .volt az, ki századának emez előitélete ellen bátran kikelt, előadván a számtalan csalásokat, sőt a császdrhos is fellebbezett, arra kérvén őt, hogy ne ontsa e rászedett szerencsétlenek ártatlan vérét. (De praesliyiis daemo­ num et incontationibus ac Liber apoloaeticus, eeneficiis libri YI. Pseudomonarchia daemonum, De lamiis. Basil. 1564.) De Wyer csak mr.gingatta a boszorkányságban való hitet, azonban megdönteni nem tudta, mert ehhez nagyobb erő kellett, mint a mi nővel egy orvos az akkori időben rendelkezett. Még 162H-ban találkozunk egy pápával (XV. Gergely 1521-162R), a ki erősen kikel azok ellen, kik boszor­ kányságokat követnek el, minek folytán, ha halál nem is, de min­ den bizonynyal betegségek, nemzési tehetetlenség s más az állatokban, terményekben és gyümölcsökben okozott károk származnak, s. a. t: s elrendeli, hogy az ilyenek beíalaztassanak. lJfintegy 103 pápa': bulla szolgált zsinórmértékül az inquisitoroknak különböző büntetések végre­ hajtására. A theologusok és jogtudósok legnagyobb része határozottan a boszorkányperek megtartása mellett nyilatkozott ct vallás- és állron -

teMntélyéllek fenntartása czéljáb6l! l) Még a nagy Plinius (2�-79) sem tudott az orvosokkal meg­ barátkozni, és a szigorú Cato sem tartá az orvosi tudományok tanul­ mányuzását a római férfiu méltóságával megegyezhetőnek. Ezért a rómaiak nem fiaikat, hanem rabszolgaikat küldték el Athenaehe, hogy ott jó orvosokká képeztessenek ki, mely körülmény folytán az utób­ biak ára a tanulmányok befejeztével, eredeti áruk (vagy 700-800 frt római pol­ o. é.) felével emelkedett. (Természetes, hogy voltak olyan gárok, kiknél ezen szokás iparággá fejlődött ki.) A többi orvosok na­ gyobbrészt Görögországhól jöttek ltaliába (hiszen : dat Galenus opes),

17

ezekhez, hasonló, mütétet végeztek. Néha nagy keresett­ ségnek is örvendhettek, mert az orvosok többnyire méltóságuk alattinak tartottak ily mütéteket végezni. De ha kérd­ jük, hogy a tudomány' alapján indultak-e, ezen kétség kivül specialis ták, ugy határozott nemmel kell felelnünk: Egyszerü gyakorlat s a régi korból öröklött szabályok l) vol­ tak az irányadók, melyekből a középkor ezen sebészei indultak, s azért, hiányozván a tudományos alap, nem is tekinthet­ ték az akkori tudósok a sebészetet tudománynak, mindad­ dig, a mig Ambrosius Pad (1517-1590), Hieronymus Fab­ ricius ab Aquapendente (1537 -1619)' és mások boneztani is­ azt mereteik segedelmével tudománynyá át nem alaki­ más

.

-

...

-

.

tották. Voltak azonkivül a XV. század vége felé, valamint a XVI.-nak elején, mint ma is, kuruzslók a betegségek min­ den nemére, a mi természetesen nagy mérvben esőkkentette a betegnek orvosa iránt való bizalmát. Természetes és ta­ lán be sem bizonyítandó, hogy a kuruzslás nem állott és nem is álland tudományos alapon. S a midőn a különböző járványok és ragályos betegségek kitörtek, látták és tapasz­ talták az emberek, hogyabucsuhelyek látogatása, vagy a kuruzslóktól nyert kenőcs épen nem használt, hanem igenis az értelmes ismét emelkedett, az orvosok orvos rendelése, t.ekintélye, mert most ugy tekintették őket, hogy boldogult Fekete Lajos szavaival éljek, »mint tudósokat, kik a nagy természetnek elrejtet.t t.itkait, jelenségeit ismerik és tud­

ják 2).« Az orvosok

ugyanis

a

már

hol későbben JUli1t8 Caesar' alatt

akkor

virágzásnak 'indult

polgárj oggal ruháztattak fel. Au­ ezen császár megszabaditá őket minden adó alól. Ezen körülmény rendkivüli módon megszaporítá­ Rómában az orvosok számát, a kiknek tudatlansága felett Galenus

a

gustusnál nagy kegyben állhattak,

a

mert

'

keservesen

panaszkodik. l) A mely öröklött szabályok között az is volt, hogy a borhé-' lyok életpályáj ukat rendesen boltsepréssel kezdik meg. Ezt követte, nehány év lefolyása után, egynehány kisebb nagyobb mütét, Külön­ ben a borbélyok igen megvetett emberek voltak, a világ foglalkozásukat nem

tartotta becsületes életmódnak.

-

Fennmaradt Vencsel császár ide­

jéből (1406) egy okmány. a melyben ezen fejedelem egy borbély leá­ nya iránti szerelemből, a borbélyrendet becsületesnek mondja, söt czi­ mert is adományoz ennek. De ezen emlitett császári. törvény' nem léphetett életbe, mert Veneeel császár trónjától nem sokára meg lett '

fosztva.

ll)

'Fekete

Lajos

tr. A

gyógytan

története rövid kivonatban. Pest.

1864.-100. 1.

3

'18

tudományokat'

al.' orvostan

körébe, Vonták

s

azokat, nem-

érvényesiteni tudták az orvostanban és gyógygyakorla­ tukban, hanem az által még tudományukat. is mind inkább fejlesztették. Mi, természetesebb, tehát 'ennél, minthogy a halálozások és különösen az akkori orvosok gyógykezelése alatt. álló betegekéi az előbbiekhez viszonyitva kedvező ké­ pet tártak az emberiség elé,' a mely ismét egy kincscsel, biealmáoal tisztelé meg a nemcsak gyógyit ani akaró, hanem az igazán gyógyító orvost. Hogy a fentebb emlitett hatás muló nem volt, mutatja azon körülmény, hogy az uj tanokat az egyet.emeken tanítani kezdették. Az e9yetemek a reformátio idejében részint szapórod­ tak, részint ujjá alakultak, részint pedig, a mi az orvost u­ dománynak inkább ártott mint használt, felekezeti jelleget kezdtek ölteni, a melyböl ma sem tudt.ak némelyek teljesen kiszabadulni. Következő uj egyetemeket alapitották : rt mar­ burgit (1527 -ben Fülöp, hesseni tartománygróf'), a strass­ bU1'git (1538-ban, nagy felvirágzását Sturm János igazgató-. ságának, a. rnely 1538---1.583 tartott, köszönheti), a königs..;. bttrgit (1544-ben Albrecht, brandenburgi őrgróf), a jenait (1548-ban János Frigyes, szász választó fejedelem) és a braunsbergit (Lyceum Hosianum, 1568-ban). Külön tantárgy­ ként kezdtek szerepelni a sebészet, bonez- és élettan, majd az ismeretek szaporodtával a vegytan és növénytan, mely a tanszékek szaporítását vonta maga után 1). körülmény Mindezen felemlitett körűlmények nemcsak az orvos­ tan, hanem a felvilágosodás terén is nagy tényezök voltak. Mint utóbbiak azonban korántsem voltak képesek az em­ berekben az astrologia, csodaszók, amulettek, valamint más varázs, vagy gyógyerővel felruházott tárgyak iránt. táplált. hitet megszüntetni, mert hiszen tudjuk, hogy mindennemü előítéletek legnagyobb ellensége nem a tudomány, n-m a fegyver, vagy a csak egyeseknél előforduló meggyőződés hatalma, hanem az idő. De van még egy tényező; ezek megszüntetésére, egy tényezö; a melyre minden kormány forditson éber figyelmet: a népnevelés. S ez az, a mit a recsak

.

t) Igy a lipcsei egyetem orvosi karán 1531-ig csak két tanszék volt rendszeresitve, 1531-ben élettani, 1M3-ban boneztani tanszéket álli­ tottak fel. Epen ugy volt ez egyéb egyetemeken is. (Lásd: Dr. Th. ..

Billroth. Uber das Lehren und Lernen der medicinischen Wissenschaf­ 15. ten an den Universitaten dér deutschen Nation etc. Wien 1876. és 19. lap.) -

.

19 és vívmányai közé" kell szá­ nem tekintve a szabad vizsgálódást. s" főkép a csak késöbb érvényre jutott gondolatszabadságot. S kérdés, hogy mely főtényezőnek köszönhéti tulaj­

nagyobb eredményei

formátio

mitanunk,

'

orvostudomány óriási, haladását a XVI. szá Vajjon csupán csak azon emlitett körűlmények játszottak-e ezen tudomány újjászületésénél közre, á malyeket föle ml it.ettem ·s vajjon hirtak-e azok elég hatalommal a nem a mint ez a XVI. gondolkodó orvosokat tespedtségükböl, század első felében csakugyan meg is történt; felébreszteni? '. Fentebb elősoroltam azon okokat és körül ményeket, melyek, ha nem is fojtották el, de megingatták azon hitet; mely a középkor tudósait Galenushoz stanaihöz füzte. Roskadozni kezdett a sok támadástól a Galenus alapitotta épűlet, mert. az alap, a melyen épült volt, nem' tudott többé a korszellemnek megfelelni és életképességet rég elveszitette. A tudományok elöbbrehaladtak, nem értek be ennél. fogva s az az ezeréves alappal, orvosok mindamellett igyekeztek nem' térni, e tanoktól el malyekre tudvalevőleg esküt is. kellett.' letenniök. Hiszen ki is merte volna esküje' ellenére' a tisztességes régiségből származó tudományos rendszert meg­ támadni, avagy' talán megsemmisíteni s ezt ujjal pótolni,' a nélkül, hogy ki ne tenné, magát azon veszélynek, hogy, min­ den oldalról megtámadják, vagy talán törvényszék elé idé­ zik? Ennek keresztül vitelére nemcsak vállalkozó szellem, hanem még nagy tehetség is szükségeltetik, mint a milyen csakugyan, bár nagy mérvü charlataneriával egyesülve azort férfiuban volt összpontositva, ki pálczát tört Galenus rend­ kinek rombolnia és épiteni e 'kel­ szere fölött, egy férfiuban, lett. És ezen férfiu, li ki. ar. orvostudománynak óriási hasz­ not okozott, Luther Márton kortársa volt, a hires Philippus

donképen

az

...

zadban ?

,

-

.

-

-

-

-

.

__;.

"

'I'heophrasius Bombastus,

Paracelsus ab Hohenheim l); bámulatát nem annyira azzal vivta ki ma­ gának, a mit felépített, hanem azzal, a mit lerontott, Para­ celsus tehát nem annyira relormátora az. orvosi tudomány­ nak, mint inkább békóba tett szellemének megszaba­ Aureolus

kl

az

utóvilág

.

ditója. .

.

PhilippU8 Theophrastus Paracelsus, ·Bombastus ab 1) Hohenheim, professor Theologiae, artium liberalium et utriusque Medi­ einae Doctor, Médicus et Germaniae philosophu», Monarcha Medicorum, et Mysteriarcha, Chemicorwm princeps, Helvetius Eremita. Aureolus

.

3*

20

Felléptének még

azt is köszönheti a humanismus, valamint hogy ezen, ugy a következő· században is az or­ vost.udomány oly szabad nézeteknek lőn menhelye, a me­ lyeket a természettudományokban általában kárhoztatlak. Paracelsusnak jutott azonkivül még a nagy feladat megújitani az orvostudományelméletét, a mely eddig mind Galenus, mind pedig nagyobbára az arab orvosok l) művei köré csoportosult, Tehát rombolnia s alkotnia kellett. Hogy fellépte jogosult volt, mutatja a Galen-féle és arab tanoknak azon gyors megsemmisülése, mely fellépte de hogy az általa alkotott után nem sokára bekövetkezett; t.an nem volt az életre jogosult, mutatja a tudós világ azon itélete, mely Paracelsus tanaitól megtagadta az életet. Tana olyan volt, mint az ókori népek létele, mely népek eltün­ tek a föld szinéröl, és csakis a történet lapjaiban tétetik ró­ luk emlit.és. Ha áll ezen feltevés, hogyaköltök, tudósok és egyátalában az irók müvei legnagyobbrészt szerzőik életkö­ rülményeinek szülöttjei, és mint ilyenek ugyanezeknek hű tükörképét nyujtják, ugy nincs író, a kire ezen feltevés job­ ban illenék, mint a kora nézeteinek befolyása alatt álló Paracelsusra. Ha Paracelsus életkörülményeit ismerjük, is­ merjük eszméinek eredetét és szülő okát. Paracelsus életéről nines sok biztos adatunk, s mint. egész magaviselete mystikus alapra volt fektetve, ép oly mystikus volt egész élete is. Paracelsus született 1493-ban Marien-Einsiedelnben, Svájcznak Sehwyz nevü kantonjában. Atyja, ki Hoehener vagy Höehner nevet. viselt, orvos és vegyész volt, s kora ifjuságában bevezette őt ezen tudományok elemeibe. Majd a sponheimi apát Trdhemins és Fugger Zsigmond az alchymia t.itkait ismertették meg vele. Már akkor tűzte ki magá­ nak a heves, tüzes ifju azon ezélt, a melyet el nem ér­ hetett, de amelyezél ezen időben szegényt és gazdagot,

arab orvosok voltak: Avicenna (Abu Ali 97;3-1037), idősb Mesue (Jahjah ebn Ma­ seweih, Janus Damascenus, 780-875), ifj. Mesue (Jahjah ben Mase­ weih ben Achmed, t 1015), Rhazes (Hasis, Muhamed ebn Zakarija abu Bekr er Razi 850-932), Ihn ul Nafis, Ali ben Abbas, Jahjah ben Serapion, Ali ben Isa, Chaluf ibn Abbas Albukasem (t 1106). Aserrhoes (Muhamrned Abul Walid Ebn Achrned Ebn Rosehd, 1149-1198), Aren­ eoar (Abdel-malek Abu Merwan Ebn Zohr, t 1179), Jaltjah ben Dschesla, Jshak ben Soleiman, Ebn Beithar (Abdallah ben Achmad Dhiaéddin) és Jakob Ebn Ishak Alkhendi.

l)

A

legtekintélyesebb

Hosseinben Abdallah ebn Sina,

-

21

.

tudóst és fejedelmet egyaránt foglalkoztatott, tudni illik a bölcsek kövének feltalálását és az egyetemes gyógyszer (pa­ nacea), valamint az élethosszabbitó (elixir) szerek elkészitését. Elment azért utazni, mely utazása alatt. roppant sok ismere­ tet szerzett magának. Beutazta Némp.t-, Orosz-, Magyar­

Kis-Ázsiát is, mely országokban rend­ teljesen ismeretlen szerzett magának főiskolákon, kórházakban, tudósoktól. vénasszonyoktól és a nép alsó rétegeiben, a melyeknek egyéneivel való társalgás gyógyászatára, illetőleg ennek irányára, rendkivül nagy befo lyással volt. Ezen hatás főleg mystikus voll, mi egész rend­ és

Törökországot,

sőt

kivül sokat látott és hallott, a mi azelőtt volt előtte. Vegytani és gyógyisrnereteket

�

határozott. jelleget kölcsönöz. tapasztalt férfiu tért vissza hazájába, magát nemcsak a legtapasztaltabb embernek tartván, hanem azt nyiltan hirdetvén is. Egyeduralkodója akart lenni az or­ vosoknak: ő, a kinek, hogy saját szavaival éljek, szakala tapasztaltabb volt. akármelyik föiskolánál, s kinek czipöjének t.alpa többet tud vala, mint Galenus és Aoicenna. Néhány gyógyszernek sikeres alkalmazása, szegényeknek ingyen való gyógyitása, valamint azon sikeres merészsége, melyfyel ne­ hány erősebb gyógyszert, mint a higany és ant.imon készit­ ményeket, bet.egeken használt., a rnely rendelési rnódja mel­ let. sok beteg visszanyerte egészségét, de sok ismét el is. pusztult, tették nevét ismeretessé, majd egész N émetország­ bau hiressé, ügy hogy fejedelmekhez is hivatott, mig végre Basel városa hivta meg őt 1.527-ben az ottani egyetemhez a gyakorlati orvostani és természettani tanszék betöltésére. A meghivást elfogadta, s azzal nyit.otta meg előadásait, hogy Galenus, Aoicenna és a többi görög s arab irók müveit az előadási teremben elégette, ki véve Hippokrates-éit, azután német és nem lahn nyelven adott elő. Mindkét dolog hal­ latlan merészség gyanánt tünt fel Európa minden körében. Hallgatóinak száma nagy volt, de azért előadása nem vál­ tozott meg. Ugyanazon szenvedélylyel adott elő, mint első és ennek

szerén át is

vonul

Tág látkörrel

és mint

.

----.

.

előadásai alkalmával. Előadása sokszor zavart volt, az uj, ő általa alkotott, szókat hallgatói nem értették meg. De már a következő esztendőben 1528-ban a baseli városi tanácscsal való egyet nem érthetese miatt elhagyta az egyetemet és Basel városát. Ezóta egészen megváltozott magaviselete és életrendje. Dol­ gozott ugyan szobájában, sőt irt is igen sokat, de azért er-· kölesileg és testileg sülyedt. Elvetemült emberekkel ismerke-

22

ellátogatott a koresmákba és iszákos emberré vált, későbben emlitett helyeken egész napokat és éjje­ úgy hogy leket töltött l). Az, hogy sokat ivott, valamint az, hogy durva kifeje­ zésekkel élt, ne tegyen reánk hatást, vagy pusztán azért ne itéljük .el személyét.. Ha felette e tekintetben itéletet akarunk mondani, úgy tekintsünk arra a korra is, melyben Paracel­ hatása alatt vált ő azzá, a mivé csak­ sus élt, s melynek ugyan idővel lett. Azon korban, a melynek Paracelsus IS szülöttje volt, mindennapi dolog vala a tudósok elbizakodása, valamint a túlságos ivás is. Ez,' utóbbi körülmény nem szol­ gál ugyan Paracelsus mentségére, de mégis sokat von le ama nehéz vádböl, a mely őt terheli. De még .ily körülmények között sem veszté el Paracelsus orvosi hirnevét, hanem gyó­ gyitott, mint azelőtt. Salzburgban halt meg, állítólag az ottani kórházban Ha itéletet akarunk róla mondani, úgy azt a 1541-ben. következőkben foglalhatjuk össze: Nagy tehetség, tapasztalt férfiu és charlatán. Phantásiája vezette őt néha tévutakra .is, de ez különös kisérője volt azon időszaknak, amelyben Paracelsus élt. Az elméletnek, a szorosan vett tudománynak, soha nem volt nagyobb ellensége, mint Paracelsus, ki az empirismus legnagyobb hivei közé tartozik. A'/. empirismust \1) tartja t. i. czélhozvezetönek, s a tudás föforrásának, habár máshelylt ezen nézettől eltérőleg a felülről jövő világosságot dett meg,

'

-

I

l) Hogy mind ez igaz-e, kérdés tárgya, mert tekintetbe veendő, Paracelsus ujitó és e mellett merész ujitó is volt. Csoda-e tehát ha ellenfelei a legrosszabb világitáshan tüntetik fel ezen kétség kivül nagy tehetséget? Különben bármilyen lett légyen élete, ez nem von le sokat abból a dicsőségéből, hogy reformátora volt nem csak az or­ vostudománynak, hanem az emberi szellemnek, jóllehet sok tévedése is volt, melyek azonban inkább azon kornak számitaadók be, mely­ ben Paracelsus élt. Gibt Wandern nicht, ll) »Der Artzt soll seyn ein Landfahrer mehr Verstand, denn hinter'rn Ofen sitzen ? Wer die Natur durchforschen will, der muss mit Füssen ihre Bücher treten. Welches ist zur rech ten, Thür hineingegangen in die Arzney? Durch den Aoicennam, Ga­ lenum, J.l1esue, Rasim etc. oder durch das Liecht der Natur? Die ist die rechte Thür, die das Liecht der Natur ist." Máshelytt meg. azt mondja, hogy: "Diese Thüre gieng ich ein, das Liecht der Natur und kein, Apothekerlampchen leuchtet mir auf meinem Wege? Das Speculiren macht noch keinen Arzt; was der Mensch schreiben und lehren will, das soll er aus der Erfahrung thun. Der Grund ist nicht ,

hogv

.

.

.

..

�-

.

-

aus aus

Köpfen, noch aus Hörensagen, sondern aus Erfahrenheit der Naturzerlegung und ihrer Eigenschaftsergründung!" unseren

23 tudás föforrásának, a mely világosság a tudományt teszi. Müvei csak halála után (1562, 1578, 1583, 1589-91.) jelent.ek meg. Ertelemnélküliek sok helyen, ezt okozza az, hogy Paracelsus szereti a hosszú mondatokat, képes beszé­ deket, rendszerének dícsérgetését és az uj szókat. Megtámadja a régi' rendszert, de úgy, hogy a magáét égig magasztalja és hibátlannak tartja. De nemcsak dicsekvéssel l) találkozni lépten-nyomon műveiben, hanem goromba kifejezésekkel is, a melyekre fentebb utaltam s a melyekkel Galenust és az arab orvosokat ostorozza, s a melyelmek felemlitésére, külö­ nös voltuk rniatt, itt. nem vállalkozhatom, Ép oly gúnynyal nyilatkozik a sebészetről is, mint Galenus követöiröl és sa­ ját elleneiről, elvetvén úgy a ehirurgia incisoriat, ·mint a chirurgia ustoriat, egyedül a medicament.ariat (chirurgia sym­ pathica) tartván helyesnek és czélszerünek. Ennyi Paracelsus felléptéről és életéről. A mi azt il­ leti, hogy Paracelsus mit és ezt ismét miért tanitot.ta a kö­ vetkezőkben fogom előadni. Ha hű képét akarjuk nyerni tanainak, úgy mindig vissza kell gondolnunk azon korra, a melyben Paracelsus élt. Hibái közvetlenül nem az ő hibáikép fognak feltünni, hanem mint századának és korának hibái, kinövései ; de egyszersmind a következő' századok orvostana tudományos feldolgozásának elökészitöi gyanánt is tekinten­ dők. S igy t.ekintve, Paracelsus nem áll egyedül. Voltak tár­ sai, mint voltak azok, a kik előtte a talajt feldolgoz t.ák , a kik számára az utat egyengették, s voltak követői mint el­ lenei is 2). Paracelsus nem tudott volna oly nagy hatást

tartja

a

feleslegessé .

.

-

l) " Und müsset mir nach, ich nicht euch nach, ihr Mir nach, Mir nach Avicenna, Galene, Rhasis, Montagnana, Mesué etc. Mir nach, und nit ich euch nach, ihr von Paris, ihr von Mompelier, ihr von Schwaben, ihr von Meissen, ihr von Cöln, ihr von Wien und was an der Thonaw und Rheinstrom Iig t, ihr Insulen im Meer. Du ltaJia, du Dalmatia, du Sarmatia, du Athenis, du Griech, du Arabs, du Is­ raelita, Mir nach und ich nicht euch nach, ewer wird keiner im hin­ dersten Winkel bleiben. an den nicht die Hunde seichen werden : ich wirdt Monarcha und mein wird die Monarchey seyn, und ich führe die Monarchey, und gürte auch ewere Landon," s. a t. 2) Paracelsus és az ő által alapított spagyrikus rendszernek legnevezetesebb követői a következők voltak: Claude Aubery, Ada­

Bodenstein, (1528-1577), Bartholomaeus Carrichter, Oswald us Ct 1609), Claude Dariot, Gerardue Dorneue, Jacobus Gohorri, (Leo Suavius), Johannes Huseue, Petrus Seoerlnus (15-í2-1602), Julius Sperber. Leonardus Thurneleser zum Thurn (t 1595), Valentin Weigel Ct 1588), Johannes Winther von Andernach (t 1574), Theodor Zwingel' mus

Croll

24

előidézni, ha elözöi az előmunkálatokat meg' nem tették volna, mely előmunkálatokat a mystikus irányu korszellem 'S által' okozott haladása tételezte fel. Ezen a vegytannak ez két

utóbbi

tényező hatása alatt élt

és alkotta ,Paracelsus

tanát.

csakhamar felfogta, hogy hol vannak tulajdonképen tekintélylyel biró régi orvosok és ezek kö­ vetőinek gyengéi. Ezeket megtalálván keresé a pontokat, honnan legkönnyebben megdöntheti azok tanait. Midön ezt teszi, elismeri Hippokrates álláspontjának helyességét, elfo­ gadja tudni illik a Hippokrates-féle vis medicatrix naturae-t, a melyet szintén megtalálunk nála, csakhogy más néven. E� erő itt szellem (spiritus naturae) alakjában szerepel ugyan­ azon hatáskörrel) ugyanazon működéssel. E szellem az úgy­ nevezett archaeus, a mely nemcsak az emberben van meg, kinek gyomrában lakik és uralkodik, hol mint annak látha­ tatlan része kilöki a roszszat, és helyet csinál a jónak, s hanem az egyes gyógyszerekben is végzi az emésztést,

Bíráló

eszével a

-

-

benne van. A mint az ember testi és szellemi részből áll, úgy a világot is testek, és szellemek népesitik be. Emez, a világ, a makrokosmos, amaz, tehát az ember, a mikrokosmos. A makrokosmcs és mikrokosmos közötti rokonságat a betegsé­ gekre is visszavezeti, úgy a többek között II nekézkór nem egyéb .mint a mikrokosmos földrengése, a vizibetegség a mik­ rokosmos árvize, II szélhűdés megfelel, a villámütésnek, nap­ és holdfogyat.kozás fi' mikrokosmos ütereinele rendetlen ve­ rése ,I). Maga az archaeus ezen mikrokomos alchymistája. Az archaeus a halál ellen küzd, s mint a vegyész az arany­ ból a nemtelen fémeket eltávolitja vagyis eltávolitani igyek­

igyekvést megtaláljuk az archaeusnál, a betegséget előidőző anyagot igyekszik eltávolit.ani. A régi rendszertől eltérőleg nem a földet, tüzet, 'vizet és levegőt nézi elemeknek, hanem uj sorozatot állapit meg, mely sóból, kénből és higanyból áll. Az embert három elem

szik, mely

ugyanazon

a

(1533-1588)

és masok.

EUenei között voltak:

Bernhardus Desse­ 1583) Andreas Henricus Smetiu« (15:37-1614) és az orvosok' -

niu«; (Cronenburgius, szül. 1510), Thomas Erastue (t Libavitts

(1540-1616),

nagy része.

.

1) Az érverés a rmkrokosmosban hétféle, megfelelőleg a makrokosmosban levő csillagzatoknak. A lábon kétféle érverés, van (Sa­ turnus és Jupiter), kettő a nyakon (Venus és Mars), ket.tő a halánté­ kon (Luna és és egy a sziven (Sol). .

.

Merc�r�us)'

25

-

alkotja'. E három elem közti viszonynak vagy valamelyik természetének megváltozásában benne van a betegség fogal­ ma. Paracelsus ennélfogva a betegséget vegyifolyamatra ve­ veti vissza. A betegségeket egyes chemiai processusokhoz hasonlí tja, igy a kén elégéséhez. a higany coagulásához vagy pedig egyes kosmikus változásokhoz. mint a földrengéshez s i. t., a miröl már fentebb tettem emlitést. A belső lázas betegségek eredetét a kén rendhagyó állapotának rójja fel, az inkább külsö és láz nélkül megje lenő a sótól és. higany tól függenek s i. t. A betegségek külső okai szerinte ötfélék, még pedig: Ens astrorum, ens »eneni, ens naiurale, ens spirituale és ens deale. Különös azon fel­ tevése a mely szerint a ragály kitörése a természeti és ter­ mészetfölötti dögmirigy általokoztatik, az utóbbit a külön­ ben gyermekölő Saturnus tól származtatván. És mindezen nézeteinek megfelelőleg akadunk müveiben arra a mondatra, hogy: »Ehe ich eine Krankheit heile, muss die Ursache derselben beseitigt sein." A mi Paracelsus gyógyszertanát illeti, a következőket tartom szükségesnek megemliteni. Az ezen korig használat­ ban volt szerak (decoctumok, syrupok sat.) helyett hasz­ nálni kezdi a specificus gyógyszereket, a tincturákat és essen­ tiákat, valamint az extractumokat., mely gyógyszereknek ható anyaga a quinta essentia. Az általa sokszor hangoztatot.t ar­ canumok olyan ezerek, melyek természetét vizsgálni nem kell, s a melyek nála azért specificumokká lesznek. A sok gyógyszer egybekeverését sem tartja czélszerünek (Symplicia). A vegytan előhaladásának sok gyógyszert köszönhetünk, a melyeket az orvosok nagyobb merészséggel alkalmazván, néha nagyobb sikert is arattak. Igy jöttek a higany és' a mákony (opium) alkalmazásának gondolatára) mely utóbbi szernek készitési és használati módjára vonatkozólag Paracelsus bi­ zonyosan

gyűjtött.

Kis-Ázsiában és Törökországban tapasztalatokat' a higany gyógyitó erejével szintén ez időben

Már'

ismerkedének meg

az

orvosok.

(Legelőször

1497-ben alkal­

mazták). Látván, hogy ezt nagyobb sikerrel alkalmazhatták venericus betegségek ellen, idővel oly nagy mérvben hasz­ nálták, hogy a beteg nyálfolyásba vagy tremor mercurialisba (higany folytán való' remegés) vagy más az egészséget töké-' letesen aláásó betegségekbe esett, s későbben az idült hi­ ganymérgezésnek áldozatává lett.' Paracelsus gyógyszerei között foglalnak .még helyet az' arsenicum, az antimonium (dárdany), ezüst, arany, ón, a gránát, rubin, smaragd, más

26 é� ékkövek, azután gyógyfüvekböl nyert essentiák, li:' quorok, succusok stb. Paracelsus azonkivül a delej t is felru­

férnek

gyógyitó erővel: mint más csodaerővel biró tárgyakat, amuletteket stb. A delej szerinte olyan gyógyszer, a �81y titkos győgyerővel bir. .Kortanát gyógyszereitől teszi függővé, s az alkalma­ zandó gyógyszerek után nevezi el az egyes kórokat. azok lefolyása idejét krisisnek nevezvén. Minthogy azonban az ar­ chaeus a test egészségének fenntartója, a gyógyszer főfela­ data az archaeüst működésében gyárnolitani. A betegségek keletkezését visszavezeti rossz daemonokra. Azt mondja, hogy hús és vérnélküli fejedelmek azok, a kik ellen az or­ vosnak harczolnia kell. Ezek voltak a tételek, melyekre Paracelsus rendsze­ rét alapítá, ez elvek uralkodtak tanaiban. Benső titkos erők vagy külső hatalmak, melyek az akkori idők korszelleméhez illöek, egész tudományos rendszerén átvonulnak s ennek mystikus szinezetet kölcsönöznek. Hippokrates orvostanában nem találjuk a mysticismust olyan nagy mérvben képviselve, habár itt is szellemi erőről van szó. Ez ebben a tekintetben Paracelsus tanához hasonlitva tiszta. Hogy ilyen nézeteket, a milyeneket. Paracelsus taní­ tott, .tudósok elfogadtak, csak a korszellem bizonyítéka, s hogy ezek sokáig fenn nem állhattak, az csak a XVI. és által kezdeményezett XVII. század gondolatszabadságnak volt követ.kezménye. A gondolatok harczában a gyengéb­ bek legyőzettek, s ujak, tiszták léptek helyökbe. Nem szük­ séges talán megjegyeznem, hogya gyengék Paracelsus tanai voltak, az erősebbek és ujak pedig az addigiaktól elütő, tu­ dományos kisérletekre fektetett tanok, a melyek a maiaknak előkészitől voltak. S Paracelsus tanának idejét annyiban kell interregnumnak vagy átmeneti kornak tekintenünk, a meny­ nyiben ez váltotta fel a scholasztikusok és arabok orvostanát, az övét. a iatromathematikusok által alapított tan váltván fel. Az egymást érő felfedezések az orvostanban is termé­ keny talajra akadtak, minek az lett a következménye, hogy a gyógyt.an is termékenyebbé lett. Hogy ezen hatás mennyi­ ben folyt be az orvostudomány, egyes ágaira, legjobban fel-, tűntetik azon adatok a melyek azok történelmére vonat­ koznak. Boneztan. A már fentebb elősorolt tényezők hatása indultak, virágzásnak az orvostan egyes ágai. Legna­ alatt gyobb haladást mutathatott fel a boncztan, melynek minházza

mint

.

den részét mivelték. A csonttant tanulmányozták a boneztu­ azután a koponya boncztanával foglalkoztak hosszu itt különösen az idegrendszer és fül boncztanával.: A sziv és véredények billentyüinek vizsgálódásai közben sokat déritettek fel, igy azt is, hogy a visszerekben a' vér mindig csak egy irányban, még pedig a sziv felé folyik. A gondolatszabadság vértanujának Sertei Mihály-nak (1511� 1.553) felfedezését legfontosabbnak mondhatjuk. Seriet ugyanis a kis vérkört fedezte fel, mely tudvalevőleg a sziv és a tüdő között van. De a mi a vérkeringés felfedezését illeti, azt némelyek sze­ rint már Harvey előtt is ismerték egyes tudósok. Ilyen tu­ dósok volnának Healdus Columbu« és Caesalpini (t 1609), de ezek orvosi irataiban a gondos olvasó csak sejtelmét találja annak, a mit. Harvey felfedezett. Ép ilyen joggal fo gadhatnók el azon nézetet, hogy a vérkeringés ismeretének nyomaira már a Cabalában és Seneca .irataiban is lehet akadni. Colombo-t nem lehet. a vérkeringés felfedezőjének el­ ismernünk, mert ő a jobb és bal sziv közti válaszfal likacsos­ ságáról szól, s azután mint társa is a májat tekinti a vér­ keringés központjának. A zsiger- és edény tan is a tudósok tanulmánya tárgyát képezte, ugy szintén az idegtan is, mely azonban már kevesebb haladást mutat fel Hogy Paracelsus mennyir.e becsülte a boncztant, mutatja a következő két mondata: »Nit das genugsam sei, so der Körper der Men­ schen gesehen wird. Item aufgeschnitten vnd besehen, item -�« és .ohn die gesotten und abermals gesehen. wirt vns die Natur nicht Artzt hoissen." �.�.( HJ Sebészet. A boncztan haladása" a lősebek ujabb gyó­ valamint a nagy Paré Ambrus, fellépre nagy mérv­ ben folytak be a sebészet előbbre vitelén, daczára annak, hogy sok kit.ünő orvos vonakodott még mindig sebészi mü­ tétet végrehajtani. Számos sebész, élt a XVI. században, kinek nevét az orvosi történelem megőrizte. Nevezetesebbek voltak: Hieronymus Fabricius ab Aquapendente, Franciscus A'i'caeus (de Arce), Jacobus Berenqarius (Jacobus Carpen­ sis), Leonhardús Botallus (Botalli), Andreas it Cruce, Gabri­ eius Fallopia; Alphonsus Ferrus, Pierre Fronco, Johannes Gerhardas (Gérard) Johannes Geredorff, Stephanus Gour­ melenus, Johannes Griffonius .(t 1605), Bartholomaeus Mdg­ gius, Julius Pozzi, Johannes de Iiomanis, lit svájczi Jacobus

dósok, ideig s

.

-

(gyitása, .

Ru eifu s, 'Casl'arlls Tagliacozzi (Taliacolius, .1546-1599), Talán nem lesz Johannes de Vigo, Felix Würz és másole érdektelen a magyar, sebészet történetével foglalkoznunk. Az -

28

_._

egyházi rendek között a benezések rendje volt az, amely egész Európában nagy tudományosságáról ismeretes volt, s ez volt. azon rend, mely Magyarországban legelőször ter­ jeszté a miveltséget, foglalkozott a tudományokkal, nagyobb gondot forditván az orvosi tudományokra is. Majd. más szerzetek települtek le hazánkban, raelyek között nevezete­ sen a hospitalariusok, czisztercziták és prémontreíek 'foglal­ keztak az orvosi tudományokkal és gyakorlattal, egyrészt gyógyfüveket, másrészt sebészi mütéteket alkalmazván. Ez utóbbi foglalkozástól azonban eltiltattak, mit aztán egyedül a tudatlan borbélyok ra és fürdősekre bíztak, kiknek nem volt tudományos képzettségük. Ez időtől fogva (1279) ha­ nyatlásnak indult nálunk a sebészet, mint egész Európában is. A borbélyok száma, daczára annak, hogy foglalkozásuk, a melyhez mégis folyamodtak az emberek, megvetett vala, folyton szaporodott. Ezen borbélyaink a külföldiek módjára a nagyobb városokban czéheket is alakitottak (Buda, Po­ zsony. Debreczen, Kassa, Nagy-Szombat, Győr, Székesfehér­ vár, Pécs sat.) melyeknek szabályai szerint, az ezen pá­ lyára lépöktöl, megkövetelték, hogy »tis7.tességes, jóhirű és nevü, törvényes házasságban élt szülöktöl származottak le­ gyenek." Az idővel előrehaladó korszellem nem tűrte maga mellett

lyedt

a

ezen

rendet mert

a

sebészet

borbélyrend tekintélye,

a

elöbbrehaladtával sü­ mennyiben az orvosok

voltak azok, a kik a sebészettel jobban s tudományosabban kezdtek foglalkozni. Szemészet. A szemészet a physika optikai részének a XVI. században történt haladása következtében nagy len­ dületet nyert, még pedig azon törvények alkotása által, melyek szerzöje a hires Keppler, s a melyek a gömbfelüle­ tek kettős törésére vonatkoznak és később Sebeiner és Des­ cartes (1637) által böviUettek. Lassabban haladt az ophthalmologiánál az empirikus hályogszúrókkal harczban álló ophthalmochirurgia, melynek képviselői Francziaországban Paré, Olaszországban Hiero­ nymus Eabricius ab Aquapendenie és Németországban a hi­ Az utóbbi rák kiirtása res Georgius Bortieeli (szül. 1535). végett végzett egy exstirp'1tio bulbit és a szemüvegekkel való visszaélésre figyelmeztetelt. Különös ezen kor festőinek azon szokása, hogy ünne­ pelt férfiukat és szenteket nagyobbára szemüveggel ábrá­ zoltak. Ez utóbbi �ljárásukban anachronísmust követtek el, .

:

.-

29

miután tudvalevőleg a szemüveget csak a XII. század utolsó éveiben találták fel. A festőknek ezen emlitett. szokása ké­ sőbbi századokban azon hamis következtetésre adott okot, hogya szemüveg a régi szentek idejében már lé­ .

tezett.

Hogy' a hályog székhelye a lencsében fekszik, csak gyanítani és igy. Daviel-nek utját egyengették, ld a médszeres hályogkívonást megkezdte (1750). Bartisch. megkülönbözteti a fehér, szürke, kék, zöld és sárga hályo­ got, említést is tesz a veleszületettröl. Ő a hályogot az az agyból származtatja. Hasonló nézetet vallott A1)icenna, a ki azt az agyból lejövö nedvességből (deseensus aquae) szár­ maztatja, mig Avenzoar véleménye szerint a gyomorból fel­ szálló gázok okozzák a hályogot. Pad már ismerte a is szemeket és alkalmazta a mesterséges prothesis most kezdték

-

oculi-t II '\. Fülgyógyászat. Vesalius, Fallopia, Eustachius és Ju 1ius Caeeeriu» voltak az elsők, kik a fül finomabb boncz­ tanával foglalkoztak, de még sem voltak képesek a furcsa nézeteket megszüntetni. Varolius pl. a középfül izmait ide­ geknek nézte, s midön későbben ezen ferde nézetéről le­ mondott, akkor megint a tensor és laxator tympanit tartá olyanoknak, a melyek az akarat által mozgathatók volná­ nak, Fabricius ab Aquapendente a chorda tympani-t nem tartá idegnek, hanem külön testnek. A fül boneztánával párhuzamban haladt a fülgyógyászat, mely utóbbi csak ezen században nyert számbavehető mivelöket, De a mig egy­ részről folytonos haladás észlelhető a fülgyógyászat terén, addig másrészről a régi nézeteknek is akadnak hívei, sőt mívelői is, mi nekik csak szégyenére válik. Ilyen, hogy többet ne emlitsek, Alexander Benedictus (Benedett i) taná­ csa a fülfájás megszüntetésére. Téves nézetet vallott. és. hirdetett Fallopia, a ki azt állítá, hogyafülböl eredő geny­ folyást gyógyit ani nem .szabad, mivel ez által az agy tisztá talan anyaga távolittatnék el. Copioaccius a dobhártya egyes, betegségeit jól ismerte, le is irta ezeket, de főleg azon né­ zete érdemei figyelmet, hogy a halló 'ideg 'megbetegedése­ folytán fellépett süketség gyógyithatatlan. A kitünő Paré, a, modern sebészet atyja, első használta a halljárat tisztitá­ A fülgyógyászat nagyobb fejlődését sára a fülfecskendőt. az és hangtan fejletlen volta: élettan megakadályozták Élettan A boncztan, a mely a tudósokkal az egyes i nem magyaszervek hollélét s külső alakját ..

.

.

.

...

-

.

..

megismerteté.:

egye�' szervek müködését. "Eú��' mül<öd'es ki� mutatásának 'szükségét kezdték' .belátni -a tudósok s külö­ rázta meg az

'

nösen Verulami Bacon volt. az; a ki ezeke t kisérletek vég­ rehajtására 'özt.önözte. A némely ,egyetemen',' emelt élettani .

tanszékek mutatják, hogy az orvusok ezen fiatal tudományt nagy kedvvel üzték, Kitüntek ezen tudományágban : Johannes Baptista Monianu» (1531-1604), Jaeobus Seqarra, Petrus de Peramato és mások. Azon nagy fordulat melyet a górcső feltalálása az élettanban előkészitett a XVI. században azért nem következett be, mert azt csak 1590-ben találták fell). Azon szöveteket és anyagokat, II melyek a betegségek oko­ zói voltak, 'csak későbben hirták tanulmányozni a tudósok, ezáltal a kórboneztán alapját vetvén meg. Tünettan. (Semiotika). A tünettan ezen uj időszakban karoltatott fel, s különö­ a hippokratikusok példája szerint sen Petrus Foresius-é az érdem, hogy a babonás uromanii­ ának hatalmasabb ellenségei támadtak, mint. valaha. Fores­ tus önálló kutatásokat végzett. és nagymérvű tapasztalatai voltak. Ennélfogva haladt a tünettan, úgyhogy az első se­ miotikai kézikönyvek szintén ezen időszak termékei, így: Pyen Tamás semiotikája, mely azonban még a XIV. század elmés seholastikájának jelleget viseli magán. Búvárok, kik a tünettannal foglalkeztak a következők: Aemilius Campclon­ gus (1550-1604), Euricius Cordo (Cordus, t 1538), Johannes Lommius, Johannes Langius (1485-1565) és az olasz Sanctorius (Sant.orio Santoro). Az érverést (sphygmographia) tanulmányozták Josephus Stndhius (1510-1568), ki Izabella, magyar királynének, később pedig III. Zsigmond lengyel királynak orvosa volt, Franciscus Emericus bécsi tanár, Hieronymus Capioaccius és Leo Rogani.· A húgyvizsgálattal foglalkeztak Clementius Clementinue, Christopherus Olauser, Cordo, Eustachius Iiudiu« (t 1612), Ludovicus Mercatus, Scribonius és Leonardus Thumeisne» (1530-1596), utóbbi azonkivül naptárkészitéssel, könyvnyomdászattal, könyvke­ roskedessel s más egyéb dolgokkal foglalkozott. Főkép az érverés és húgyvizsgálat a semiotika azon részei, mel ye­ ket. a XVI. század folyamában tanulmányozták, s mely .

-

l) Az összetett góresövet 1590-ben, Harting bizonyitgatásai szerint, Zaeharias Janssen, hollandiai üvegköszörülő, találta fel, még pedig gyermekei játéka közben, midőn ezek egy fémes őbe véletlenül köszörült leneséket esusztattak be.

'

31

gyógytanban is tért foglaltak. Kü­ húgyvizsgálat melyet e században nem használnak "többé mystikus czélokra, mint. a milyenekre ezt az arab" orvosok" alkalmazták. (A vizellet szine sőt. ize szerint kórismét megállapítani). A többi téves fogalmak el­ kezdtek

vizsgálatok eredményei lőnösen "'a"

a"

volt az,

leni. harczban' az émliteU bnvárok vettek részt. Szülészet. A szülészet ezen században nagymérvü ha­ ladást tett. Yesalius (1542) ugyanis azon téves nézetet dönté meg, miszerint a medencze a szülés előtt és után is szük volna és csak a. medencze különbözö izületeinek egymástól való eltávolodása tenné lehetségessé a szűlést, Yesalius ezen nézetét megerősitette a: medencze boneztani leirásával. Ezen nézetéhez csatlakoztak tanitvánval Columhu« (1559) és Amn· tius (1587), mig Paré (1573) és különösen Severinus Pinaeus (1597) a fancsontok egymástól való eltávolodása mellett ra­ gadtak fegyvert. Aran tius felfedezte (1572) a szük meden­ czét, s ismerte ennek befolyását a szülésre, De felfedezéséré súlyt nem fektettek, úgy hogy nézetei feledékenységbe men­ tek, s csak száz év mulva keltek ismét életre. Ezen század­ nak volt fenntartva, különbözö fogalmak téves voltát felde­ ríteni. Igya többek közölt a méhre vonatkozó helyesebb boneztani és élettani 'ismeretekre csak most akadunk. Plato élö állatnak tart.otta, és Ali ben Abbas »animal sperma deside­ ransc-nek nevezte. Berengarius Carpensis (1502) és különö­ sen Yesalius az emberi méhen történt vizsgálataikat ismertették, hivátkozván arra, hogy Galenus sohasem láthatott i emberi méhet. A szűlészet terén különösen Eucharius Röslin (Rhodion), Alexander Benedictus (1525), Antonius Benicieni. Jaeobus Guillemeau, ki Paré tanítványa volt, Mathias Oornax, bécsi egyetemi tanár és I. Ferdinand király orvosa, ki 1549�" ben Bécsben végzett. császármetszést, Adam Lonicerus, a zürichhacobus Rue.ff és Franciscus Rousset tüntek ki. E nemből Der az első jeles kézikönyvet Röslin szerkeszté (czime : Swangern Frtuoen und hebammen Iiosenqarten." Worms 1513), mely müben ugyan kevés az önállóság, de annál ügyesebb összegyújtese a már Aristoteles és későbbi orvosok által közölt adatoknak 1). léteztek. Egyes Bábaiskolák mind ez ideig nem I bábák tanulókat vettek fel és tanitották nemcsak szű.

.

o

..

:

"

1) RösUn müve. a mely Katalin, braunschweig-lüneburgi her­ czegnönek Ct 1524). volt ajánlva, sok kiadást ért. Igy 1513, 1522, 1528, 1532, 1544, 1551 és 1582-ben.

"

32

-

ismeretekre, hanem előitéletekre is. Hogy azonban hatóságok nem nagy súlyt fektetbettek a bábák ismereteire mutatja a következő eset. Lipcsében a bábajelölteket a pol­ gármester neje, választotta és ugyancsak ő kérdezle ki és képesitette öket. 'A XVI. században találunk Németország na­ gyobb városaiban bábákra vonatkozó rendeleteket. Azonban sok és súlyos esetben sem bábát sem orvost. nem hívtak, hanem juhászokat és pásztorokat, kiknek Járnbor Lajos wirtemLergi herczeg, 1580-ban kiadott külön rendelete által a lészéti a

.

szülésekbe való beavatkozást eltiltotta. A nevezetes szülészeti mütétek közül találjuk ezen század­ ban a különböző magzatfordításokat. Paré a magzat lábra való forditasát honositotta meg a gyakorlatban. Ezen műtéti mód las­ sankint kiszorirá a fejre való fordítást, mely midön Solayres és Boer által a XVIII. század második felében ajánlatba hozatott új műtéti módnak t.ekintetett. A íogómütét, il mely többé nem halott gyermekek kihúzására szolgál, bár kezdeileges módon, élő gyermekeknél is alkalmazásba vétetett. (Pierre France, 1561). Használták a császármetszést .Is, (sectio caesarea), melynek eredetéről azonban nincs biztos adatunk. A csá­ szármetszés

nyomára

akadunk

már

a

görög mythologiában.

Ismeretes ugyanis, hogy Dionysiost, Seulele fiát, anyja holt. testéből Zeus parancsára Hermes vette ki, és hogy Aeskulapot saját atyja (Apollo) vágta ki az Art.emis által megölt Coronis testéből. Ovidius, Vergilius és Plinius müveiben szintén aka­ dunk a régieknél is alkalmazásban volt császármetszésre, s főleg Numa Pompilius azon törvénye (lex regia) érdemel itt még említést, mely szerint meghalt terhes nőt csak akkor szabad eltemetni, ha a magzat hasmetszés folytán eltávolit­ tatott az anya testéből. De a hány nyomára akadunk is 'a régieknél honos császármetszésnek, mégis élő terheseken csak a XVI. században kezdték alkalmazni. Charles Etienne és Franciscus Rousset ismertették ezen mütételi módot az akkori orvosok kal. Kórtan. A kórtan csak ezen században nyert Petrus Forestus (1522-1597) által tudományos alapot, miután ő volt az, a ki majdnem leghevesebb en kelt. ki a középkorra emlékeztető' meghatározások ellen. Paracelsus tanai már eze· Jőtt meghódították maguknak az orvosok jó részét, de 'vi-' szont sokan meg is támadták azokat. Az arabok mystikus tanai, mint ParCl:�el.'Sus-éi is mindinkább kiszorultak, mignem végre a tudósok 'a kórtan t egész tisztaságában tanulmányoz­ hatták. Porestus-on kivül különösen Guilielmus Baillon (Bal-

'

33

-

lonius, 1538-1616) Eustachi, Koyter és Schenk von Graf­ fenberg foglalkeztak behatóbban ezen tudománynyal. Belgyógyászat. Az eddig előadottakból következtethetni a belgyógyászat állapot.ára. Az egyes orvosi tudományok ha­ ladása és sülyedése okozta és maga után vonta mindig a belgyógyászat haladását és sülyedését. Képtelen feltevések más irányba terelték az orvosok figyelmét, s igy tört.ént, hogy végre nem is annyira a gyógyászattal foglalkoztak az orvosok, mint. az ast.rologiával vagy mathematikával és köny­ nyen belátható, hogy a gyógytan hátrányára. Ismeretek e két. tudományból jobban ajánlták az orvost a közönségnek rnint bármilyen boncztani, élettani v.llgy más orvosi ismere­ tek. A reformátio sokat lendített a dolgon. Az összes tudo": rnányok feléledésével járt a kór- és gyógytan feléledése is. A

\gondolats�mbadság

tudományok mindegyikében meginditotta mely a gyógytanra jótékony befolyással megingatván a régi kor tudósai által megállapitott ta­ okat. Hogy mely tényezők hatása folytán történt ezen je­ entékeny fordulat, azt már fentebb kimutattam, most csak zen század egyes kitűnöbb orvosai l) neveinek felsorolására

laz eszmecserét,

�Olt,

a

a

'

lakarok

szoritkozni. Az olasz orvosok közül nevezetesek : Prosper Alpinus, L ��onatus Antonius ab Altomari (Altimarus), Alexander IBenerlictus, Antonius Benivenius, Antonius Musa BrasaAle­ (t 1555), Hieronymus Fracaetorius ander Massarias_ (t 1598). Hieronymus Capivaccius (t 1589 =>aduában), a nagy tehetségű, de gyenge jellemű Hieronymus Cardanus (1501-1576), Taddeo Duno, Dominicus Leo, Hie­ ronymus Mercurialis) .Johannes Baptista Montanus, F. Nola, Helidaeus de Padoanis (Paduanus t 1576), Eustachius Ru­ dius, (t 1612), Hercules Saxonia (1551-1607), Ludovicus Septalius (1550-1633) és Benedictus Victorius ct 1561).­ A francziák orvosai közül nevezetesebbek Guilielmus Ballo­ niue (1538-161.6), Petrus Brissot (Brissotus), Guilielmus Copus, mindkettő a latino-barbarusok ellene s a görög or­ vosok tisztelője, Ludovicus Duret (Duretus, 1527-1586), Johannes Fernelius, Jacobus Hollerius (Houlier t 1562): And­ reas Laurentius (du Laurens), Johannes Rioianu«, a chemiku­ sok heves ellensége (t 1609), Johannes Ru elliu« , a, hires forditó és növénybuvár (1474-�1537), Lazarus Riviere (Ri-

,

.

�OlUS,

(1483-155,,3),

l) Talán szükségtelen megjegyeznem, hogy rvosok nagy részét itt ismétlés elkerülése végett

a

fentebb emlitett emlitem.

nem

4

34

Á neveze­ verius) és Guilielmus Rondeletius (1507-'-1566). tesebb, spartyol és' pO'J'tugali orvosok = Nicolaus Bocangelinus, -

Franciscus

Bravo, Ludovicus Brozco, Capella. Francieco Peres Ludovicus Collado,Wranciscus Diaz, Jaime de Estere, Franeisco Fiqueroa, dé Fonseca, Juan 'Alonso de los Ruizes de Fontecha. Johannes Valeerde de lIamusco, Christobal Perez de Herrera. Ludovicus Lobera. Alfonsus, Jacobus és Casparus Lopez, Ludovicus és Petrus Mercaius (de Mercado), Nico­ laus Wonal'des (1578), Alfonso Nun ez, Petrus de Peramato; Petrus Seqarra, Ferdinandus veda, Tarrega, Rodriguez de Tudela. Christopherüs de Vega é Juan de Villareal. Ide sorolható a spanyol származású vér tanu Michael Servetus (Miguel Servede, Micbaelus Villanovanusi restitu'uo« hires szerzője és 1509-1553), a felfedezésének vérkeringés előkészítője. Angol orvosok: a cambridge-i tanár Johannes Cajus (Kaye 1510-15n), mas Linacer, VIII. király orvosa, (1460-1524), Robert Fludd (t 1637) és Thomas Monfettus ct 1590). Németaljöld,

Cascolee.

...

Paulu,s Pn,'ed,a, ,JaCObUs

sepul�.i I

»,Clwistiani,smi

mely ország res

Petrus

Henribajnok k,'

szamos

Forestus,

Balduinus Ronsseus, Mat.hias Lobelius (de

al

-

Tho-I

-

ot szerzett

a

tudománynak,

a

j'

hi-i

Jodocus Lommius, Jodocus Harchius, Rembertus Dodonaeus, Thomas Fuen«, l'Obel, 15B8-1616) és még több kitűnő

szülöföldje.

orvos

Magyarország

nem

daczára annak, hazánk politikai és

orvost, alatt. haladó

században kitünőbb] I. Ferdinánd és utódjai társadalmi Iejlödése, ax előre-l mindinkább gyarapodott. De e:

szült

ezen

hogy

míveltségnél fogva,

leg_!

oka abban rejlik, hogyegyetemünk, vagy alább orvosi tanintézetünk, nem volt, mi lényegesen sebbité azok számát, a kik az orvosi pályára lépni akartak. Mindamellett elég nagy számmal keresték fel az akkori ma-, gyal' ifjak a külföldi egyetemek 1) orvosi karát (leginkább, látogatták a magyar ifjak Bécs, Leyden, Prága, Krakkó és' Bologna orvosi egyetemeit) hol a magyar nemzet díszére, váltak. De sokkal nagyobb volt azok száma, a kik minden tanulás nélkül üzték az orvosi gyakorlatot. Nevezetesebb 01'-1 vosaink, kiknek nevei a külföldre is eljutottak: Blandraia

körülménvék

l)

De

ezt is

meglá-l

megszoritották úgy. hogy

már Miksa

király (156,.{

-1576) uralkodása alatt, csak oly orvosoknak engedték meg Magvar­ orvosi

bécsi orvosi kar felavatott kiket gyakorlatot, azoknak pedig, kik nem Bécsben nye dék az orvostudori oklevelet, it nyilvános vizsgának kellett magokat alávetniök. Hasonló volt a sebé szek elfogadása. honban

az

a

a

-_o

35

György (t 159'5): es rho�as' Jordanlt�, Az utóbbi Kolozs­ vártt 153�-ben született; külföldön tanult, hol számos tudós kedvencz tanítványa volt. Külföldről visszatérvén, mint »kai­ sorlich Feldtrnedikus" Magyarországba küldetett a törökök elleni háború alkalmával" hogy. tanulmányozza az akkor kiü­ tött és nagy mérvben dühöngő hagyrnázszerü járványt. El­ hagyván a harcz tért Brtmnbe' neveztetett ki Morvaország protornedicusának. Brünnben mint egy' Julius Alexandrinus nevü barátjához irt. levelében. rnondja: nélkülöznie' kellett minden szellemi táplálékot és társalkodás L E mellett nincs a lakossággal megelégedve, a mely gyermekeivel mitsem gondol, a mely, mert salétrorntartalmunak tartja az ivóvizet, borral és sörrel tölti meg gyomrát Jordanus a bujakórral is foglalkozott, szerjnte ezen betegség nem egyedül tisztátaan közösülés folytán keletke7.hetik,. 'hanem borbély-köpöly által is átvihető másra. Morvaország ásványvizeit tíz évig anulmányozta, az ezekről irt müvét 1580-ban cseh nyelvre lefordittatta, a miért a morva rendek »kolozsvári« előnévvel nemességgel tünt.ették ki. A latin eredeti rnunka 1586-ban .egy évvel Brünnben bekövetkezet; halála után, jelent meg Frank­ furtban, Jardanus a bujakór ellen a higany t nem alkalmazta, Isőt. =rösen kikel azok ellen, a kik használják. Modern nézetei­ röl tesz tanuságot az, hogy orvosi földrajzzal is foglalkozott, Megemlitendő még az olasz származásu Johannes .Ma­ nardo (Manardus, 1.462-1536), II. Illászlónak udvari orvosa, s valószinü, hogy mint ilyen irta »Epistolae medicinales" .

.

.

I

czimü hires művét. Nevezetesebb magyar orvosok voltak még: Balsartui Vitus János, V. Pál pápa udvari orvosa, ké­ sőbben sárospataki tanár és lelkész (szül. Dombegyházán 1529�ben, meghalt. Sárospalakon 1575. április 7·én), Baus­ ner Sebestyén, brassói orvos, Beythe István, Horclunoitzai Dudith András (szül. '1533. Febr. 16-án, megh. 1589. Febr. 23-án). Ez utóbbi kitűnő miveltségeért úgy bel- mint külföl­ dön nagy tiszteletben állott. J. Ferdinand király titkos ta­ nácsosi czimet és alinai (Dalmatíáhan) czimzetes püspök­ séget adományozá neki. Később mint a magyar papság

képviselője a tridenti zsinaton vett részt, melyen valameny­ nyi jelenvoltnak osztatlan tiszteletét vivta ki magának. Ké­ .öbb visszahivatván pécsi püspökké neveztetett ki, de állá­ 'áról nem sokára lemondott s megházasodott. A pápa ki­ tkozta, de Ferdinánd király nem vonta el Dudiíhtól kegyét s császári lengyel követté nevezte ki. Bártfai Henisch fyörgy (1549-1618), Hunyadi Ferencz, Jesseni (Jeszentzky) 4*

36

János, Kyr Pál,' Laszky Albert Lénárt (Laszky Jeromos fia), Likai Scalich Pál (1531--1575), Sámbuky János, ki egyszer­ smind orvostörténelmi iró volt (1531-1584), Squarcialupue Marcel Camill, Stein. (Steinensis) Kristóf, Wernher György sárosi praefectus, a Magyarország ásvány vizeiről szóló elsö munkának szerzöje, (a munka czime: »Hypomnemation de fVit;th György (1470 és admirandis Hungariae aquis«) Lengyelország ez idő tájban érte el virág­ -1524) l). zásának tetőpontját és ez idöszakkal esik egybe a tudomá­ nyok virágzása Lengyelországban 2). Nevezetesebb lengyel orvosok voltak: Johannes Benedictus, krakkói egyetemi tanár, Cyprianus de Loioicz krakkói tanár, Simon de Lounce, Mathias de Miechow (Miechowiczky t 1523), Antonius Schnee­ bergerus ct 1581), Simon Simonius, Josephus Siruthius Oroszor·szágban. még csak (Strus, 1510-1568) s. a. t. csirájában sem volt. az orvosi' tudomány. Orvosait külföldröl, Német-, Angol- és Olaszországból kapta, kik a czárok fel­ szólitásának engedve jöttek Oroszországba. Richter 3) álli­ tása daczára nem lehetett jó dolguk, mert többen a behi­ vott orvosok közül haza kivánkoztak, azonban csak kevesen nyertek házatérési engedélyt. Az első orosz nyelven irt or­ vosi mű, a mely ezen századból (1588) való, nem egyébb mint egy a XV. század első évtizedeiben megjelent lengyel mű fordítása. Az első orosz gyógyszertár azonban csak a -

-

l) Talán nem lesz érdektelen a következő ezen időből való ma­ vényeket idézni: "Az Emyztetlensegrewl: Re Mezzel kend meg kywewl az gyomrath kyewldeke kerewl Es azt hynch meg gewngherrel Es kenyereth kyt megpyrytotthak thywzhe Eczethhe Marthwan he Es es­ meth tewreth genghberrel meg kell hyntheny Es reá kewthny Es meg­ (többi gyogwl etc." (Magyar Nyelvőr 1879. évf, 2141ap.)- "Ad Orbonte latin.) -Contra Zyzetel (Vadsalyad terd megh, es az porath hinch az sebbe) Hat nehezek kibe fereg vagyon, akar my allath legyen az ." Későbbi koru Budai mezel Herba que vocatur pinponya a következő: A kibe az vér megrtlszik : V eg nyol cz penz ara. gyeng­ beért serez belóle tikmonnyal laxat, es forraly vizet, fed be a laxat thyztha fazikwal esd meg a vízzel, add parolkodyek meg a laxa oz­ than kend meg mezwel, ahol fay, ke sd rea a laxat alyon harmadyk Az ray tha ez el ozlathya. (M Nyelvőr. 1879. (VII.) évf. 169. l.) idézett vények már azért is érdekesek, mert fényt vetnek XVI. szá­ zadbeli botanikai és orvosi műnyelvünkre. 2) Gens polonica viros hujus temporis inter prima sidera sua refert, qui non solum domi, verum etiam in peregrinis terris utpluri­ Historia medicinae in inclytis mum valuere. (Nicodemus Betkovsky: Poloniae terris ab antiquissimis temporibus ad annum 1622. Vin­ gyar

...

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

-

..

dobonae land,

-

20.

lap.

3) Dr. Wilh� Mich. v. Richter; Geschichte I. Bd. Moskwa, 1813. -

der Medicin in Russ­

.

-

.

37

�

XVII. században (1601) alapittatott Moszkvában. Nevezetesebb orvosok voltak: az olasz eredetű Arnolph, a hollandi szár­ mazásu Elisens Bonelius, ki 1f>79-ben Moszkvában kivégez­ tetett, a milanoi születésü Paulus Ciiadin, az Angolországból jött Richard Elmes és Robertus Jacob/ls, mely utóbbi kisérelé­ ben (1581) több katonai sebész és gyógyszerész érkezett Orosz­ országba, Nikolai Lttjeff, Marcus Rydle.ll, cambridge-i egye­ temet végzett orvos, ki 1496-ban hagyta el hazáját, az an­ gol Standish, ki 1557-ben jött Moszkvába és a német eredetü Ezen század legbefolyásosabb orvosai voltak a Theophil. német orvosok, kik közt legnevezetesebbek : Henricus Cor­ nelius Agrippa, ki mvstikus irányáról ismeretes (1486--1535) Otto Brunsfeldius, Johannes Caesarius (t 1551), Janus Cor­ narius (Hanbut, Hagenbut, egyike volt a legtermékenyebb forditóknak, 1500-1558), Leonhardús Fuchs (1501- -1565) az arabok heves ellensége s Galen bámulója, 8amuel Eisen­ menqer (8iderocrates, 1534--1585), Thomas Erastus (1523 ;_1583), Johannes Crato von Kraftheim (1519--1585), Jo­ hannes Guinierius (Winther von Andernach, 1487-1574), a tudós Conradus Gesnerus (1516-1665), Johannes Harimann (t 1631), Theophrastus Paracelsus, Reyrnundus Mindererus (II. Mátyás, magyar király, udvari orvosa t 1621), Casparus Peucer (1525-1602), Guilielmus Adolphus Scribonius, Da­ niel Sennertus (1572-1637), Johannes w.'1erus és Theodo­ -

.

Zwinge1'us (1533-1588). Megemlékeztem itt különfele nemzet orvosairól, de nem emlitettem azon nemzetéit, a mely nemzet a reformátio ide­ jében még külön népet képviselt, és mint il yen egyedül és rus

erőtlenül állott. ma azonban nem szerepel többé a nemze­ tek sorában. De azért a tudománynak s leülönösen az or­ vost.udománynak számos bajnokot szerzett, a mit annál is inkább kell becsülnünk, mert tudvalevő dolog, hogy a zsidók elött akkor zárva voltak a tudomány kapui, mignem II. Jó­ zsef császár ezeket 1785-ban (s ugyanezen idő tájban a külföld egr része) számukra megnyitotta. »8 különös ' mondja Rózsay József 1), »hogy épen elnyomott, üldözött nemzet a szenvedök vigasztalóiul s a betegek jóltevöiül any­ nyi és oly jeles orvost adott." A történelemböl t.udjuk, hogy a társadalom minden rétege kereste ezen orvosokat. Számos római pápa (III. Gyula. X. Leo, III. Pál és mások), török

l)' orvosok

Dr. a

R6zsay József. A gyógyászat

középkorban.

Pest. 1862.

�

11.

a

hébereknél .

lap.

és

a

zsidó

38

_,.

'"

\

zultán, fejedelem, főpap és akkori divatnak engedvén

ember birt' zsidó orvossal

nemes -

-:-

tal áll' 'az

-:-

H'o'gy

a

zsidók ol y előszeretettel ragaszkodtak az orvostan hoz, mély psychologiai alapja van; mert első .sorban, a

annak rni itt tekintetbe is veendő, a tudomány s' leülönösen az 'orvostu-' domány kosmopolita, minl a nép, mely azt 'a világ minden részében, a történelern minden szakában oly' hagy' ,hévvel tanulmányozá, s másodszor, mert a zsidó nép felis-nerte, hogy más tulajdona nincs oly biztos helyzetben, mint ez, a mely tőle erőszakkal el nem vehető, 1). Feltünő azonban, hogy a zsidó orvosok majdnem kivétel nélkül az orvostan gyakorlati ágaival foglalkoztak nagyobb sikerrel. Nevezete­ sebb zsidó' orvosok voltak ezen időben: Albri de Balmes, Vidal Baleon, mint csillagász is ismert Bonet de 'Lates, X. Leo pápa udvari orvosa, Mantinus, III. Pá] udvari orvosa (szül, 1492), Amatus Lusüanu« (tulajdonképeni neve Johan­ nes Rodriguez de Casielblanco t 1562), Brutus és Zacutus Lusitanus, ez utóbbi (1575-1642) orvostörténelmi iró is volt, Jehuda Ibn Jachja (1529-1560)" Josephus Naei, II. Szelim zultán udvari orvosa, David de Po mis, Theodorus Sacerdoti, III. Gyula pápa udvari orvosa} Obadia Sforno (t 1550) és Josephus Tamari (szül, 1520), Különös figyelmün­ ket érdemli meg Abrooonel. 'porlugali és Porta Leone olasz család azon szarnos orvos miatt, melylyel az emberiséget megajándékozta. Ez utóbbi család tagjai közölt nevezeteseb­ bek voltak: Benjamin Porta Leone, J. Ferdinánd nápolyi király udvari orvosa, ennek fia Eliezer, unokája Dávid, és dédunokája Ábraham da Porta Leone (szül. t542) kik mind­ hárman kitünő orvosok vollak. Sőt hazánkban is találkozik király, kinek zsidó orvosa volt. II. Ulászló király t í. egy Zachariás nevü pozsonyi zsidó orvost hivatott magához Bu­ dára 1511-ben. Gyógyszertan. Az a kor, mely a' csillagjóslást szen­ tesité, mely a ránczokat, anyajegyeket, képzelödést, emléke­ zetet, rokon- és ellenszenvet a csillagokra vezette vissza, kedvező volt a csillagjóslat és az orvosi tudomány közölti összeköttetés fenntartására. Csak lassankint szaporodik azok száma, a kik a csillagoknak és egyéb tárgyaknak fentebb, emlitett befolyást nem tulajdonítják. Azok táborában találjuk :

l) S a zsidó orvosok még igy is sok zaklatásnak voltak kitéve. többek között XIII. Gergely pápa (1572-1585) eltiltotta a zsidó orvosoknak a keresztényeket gyógykezelni. Igy

a

39 . .

.

Valleriola-t, Mándelia-t és' Manardo-t. Kevesebb' sikerrel har­ ezoltak. a titkos gyógyszerek 'használata ellen, melyek te�jesz­ tője, rnint ma is; a nép hiszékenysege volt, Fortunato Fidelis

és "mások kikelnek azok 'ellen, a kik a gyógyszereket nagy .adagokban rendelik vagy pedig titkos szavakkal és. amulet­ tekkel akarnak betegséget. gyógvitani, A higanyt. és dárdanyt sokan csak méregnek 'tartották, igy: a párizsi parliament, amely egy 1566'-ban hozott arréiben (a mely t666-ig érvényben volt). a dárdanyt es ennek készitményeit méregnek tekinti és az orvosoknak eltiltja használását, mig Heidelbergában 1580 óta minden felavatandó orvostudornak esküvel kellett fogad­ nia, hogy higanyt, dárdanyt vagy ezek valamelyikének ké­ szitményeit betegeinek belsőleg nem fogja rendelni. A gyógyszertanban főleg Paracelsus fellépte okozott .

.

nagy' változást. Az

Íillat-, növény-

és

ásvány tan i ismeretek

gyarapodtaval a gyógyszerek száma. is szaporodott, ehhez járult még Paracelsns merészsége, melylyel sok' hatékony gyógyszert. alkalmazott. Anémeteknél különösen Valerius Cordas (1515-1.M�4), Johannes Bretschneider (PIacotomus, t 1574), Gualtherus Hermannus Ryffus, Casparus Schnoenek­ lelt (t 1609), Bartholomaeus Carrichter és Eucharius Röslin tűntek ki e téren, Itt. említhető, Vesalius is, a ki V. Károly

.

J

császárnál sikerrel' alkalmazta rt Rhizoma Chinae-t l), mi­ nek folytán ennek gyógyhatásáról értekezést is irt (»De ra­ dice Chinae epistola", 1546.), azonkivül, Hutieni Ulrich is (1488-:-1523), á hirneves német tudós, költő és Író, ki a lignum Guqjáci-ról irt értekezést,' mint olyan szerröl, a mélyet ő önönmagán mint bujakórellenes gyógyszert ismert fel. Értekezésének, a melyet pártfogójának Albrechtnek, a tudós mainzi érseknek aján], czime: » De Guajaci medici/ta « et morbo Gallico. A francziáknál Jo­ .Moguntiae 1519. du Chesne sephe (Quercetanus), Anut.ius Foesius (1528--1596), az olaszok nál .különösen Fallopia, Petrus Andreas Matthio·­ lus (1500-1577) és mások buzgólkodtak e téren. Ugyan­ csak a XVI. században terjedt. el a dohány használata, s -

l) A Rhizonfa Chinae. a Smilaceaek családjába tartozó és Ázsiá­ han honos Smilax Chinae gyökere, korántsem tévesztendő össze a Ru­ biaceak (Cinchonaceaek) családjába tartozó, Dél-Amerikáhan (a boliviai és perui cordillerákon) honos és del Chinchon. grófnöröl, (ki ennek al­ kalmazása által lázától megmenekült) elnevezett Cinchona növényből Ez utóbbi készitmény csak 1639 óta is­ nyert, Cortex Chinae-vel. meretes. -A China szó a Quina, perui szóból ered, a mi annyit jelent, mint kéreg. --

40

említésre

méltó, hogy

nem

annyira dohányzásra

bumóto­

s

zásra, mint inkább gyógyszerkép, használták s főkép nemi bajok ellen. Nicot, ld a dohány t. 1560-ban Portugaliából Francziaországba küldte, maga mondja, hogy az »de certu admirable pour

guerir toufes naorures, playes, ulcéres, chan­ dartres, et autres tels accidens au corp humain." Hogya fejlődés, vagyis jobban mondva a gyógyszertan reformálása.

eres,

mikép

-

ment

elmondtam.

végbe

azt már Paracelsus tanai ismertetésében

most csak a

gyógyszereknek azon idő ben való elárusításáról akarok szólani, A XVI. században Németország és Európa többiországai nagyobb városaiban aránylag csak kevés gyógyszertár volt. Münsterben (1267 óta), Augsburgban (1285 óta), Londonban (1.384· óta) Ulmban, Badenben (1364ót.a) Nürnbergben (1378 óta), Baselben (a04 óta), Bécsben, Lipcsében, Prágában (1409 óta) Stuttgartban (1458 óta), Kopenhágában (146f> óta), Halle­ ban (1.493 óta) és más helyeken voltak ugyan gyógyszertá­ rak, de azok tulajdonosai nem maguk gyártották a gyógy­ szereket, hanem készen kapták Olaszországból, vagy pedig orvosok készítették azokat. A gyógyszerészek e mellett a czukrászatot is üzték, valószinüleg azért, mert a gyógysze­ rek puszta eladásából nem tudtak megélni. Szigorubb rend­ szabályokat csakis Francziaországban alkalmaztak a gyógy­ szerészekre, a hol orvosi ellenőrzés alatt állottak, hol a gyógyszere k ára külön gyógyszer-árszabvány által is szabályoz­ tatott.

Gyógyszer-árszabványok Németország nagyobb

váro­

saiban is voltak úgy Drezdában (1558) és még más váro­ sokban is. Svájczban, igy Zürichben (1553) évenkint több izben az orvosok vizsgálatot tartottak a gyógyszert.árakban. A gyógyszerek elárusitása korlátolt volt. a gyógyszerek ára itt is hatóságilag meg volt szabva. Hogy mi okozta a gyógy­ szerészek szabadságának e megszoritását, nem nehéz kitalálni. Magyarhonban a gyógyszertárakat szintén megvizsgálták, még pedig évenként legalább egyszer kellett ennek megtörténnie. Ez ellenőrzés a következő században tovább ment, a meny­ nyiben egy 1678-ban kiadott császári határozat értelmében gyógyszerészszé csak római-katholikus hitvallású lehetett. Áll am- és törvényszéki orvostan. Ezen két. tan még bölcsőjében volt. V. Károly egy 1532-hen kiad ott rendele­ tében megparancsolja, hogy halálos sebeknél, mérgezéseknél, gyilkosságoknál; gyermekelvetéléseknél s más efféle esetek­ ben orvosok mint szak férfiak hivassanak meg a törvényszéki vizsgálatra. Irodalmi téren is elkezdték az orvosok ezen két

41 tant mivelni. Első

tudományos

mü

az

orvostudomány

e

ré­

időből való Fortunatus' Fidelis (t 1630) a szer­ zöje, s müvében a boszorkányperekről és a kinpadról is szól, Jelentek meg azonkivül több-kevesebb becscsel biró ilynemű értekezések, melyekben azok szerzői részint a boszorkányok léte mellett, részint ez .ellen síkra szállanak. A már emli­ tett Johannes Wyerusr6l (Wier) nem is szólván Hermannus Neuioaldus volt az, ki a .De pUl'gaUone sagarUfit per aquam frigidam« czirnü müvét irván, abban a boszorkányokon ej­ tett hideg vizpróba ellen nyilatkozik, a miért is Adolphus Scribonius őt a Physiologia de saga'i'um natum et potestate czimü értekezésében hevesen megtámadja. Thomas Erastus Paracelsus heves ellensége; a boszorkányok léte mellett nyi­ latkozik s nagy bünnek tartja, ha keresztény hatóságok nem igyekeznek a világot a boszorkányoktól megmenteni, kiknek nyomára akadni lehet már a zsidók szent hagyományaiban is. A törvényszéki orvostan fejezetei közöít még a mé­ Ennek mivelöi regtanra is forditottak nagy figyelmet. közé tartoznak: Hieronymus Cardanus. a .De venenis libri tres" czimü mü ismeretes szerzöje, Faloppia, Conrad us Ges­ ner, Ambrosius Paré, az utóbbi megmérgezett egyének hul­ láit bonczolta. A méregtannal együtt a törvényszéki orvos­ tan is' fejlődött Az II tóbbi előbbrevitele körül buzgólkodtak: a a már fentebb emlitett Fideli», ki szerzője az első műnek, széből

ezen

..

.

»

-

-

a

mely

az

Johannes cze

egész törvényszéki

orvostant

magában foglalja,

Johannes Strilgge, Paulus pápa orvosa, és mások.

Bohn,

Zacchiae,

X. In­

Mindezek tekintetbe vételével, ha kérdjük, hogya re­ formátiónak befolyása az .orvostan terén mikép nyilvánult, úgy a következő itéletet mondhatjuk, hogy t. i. a reformá­ Hónak sikerült az orvosokat és az orvostant uj életre kel­ teni, a mi a tudomány és az emberiség hasznára volt. Az uj felfedezések és uj igazságok ugyanis az emberi kutató és vizsgálódó észt maguk számára absorbeálták� a régi tudo­ mányt alapjából is kiforgatván. De ezen hatás nem csak a tudomány külsö szinezetére és benső erejére terjedt ki, ha­ nem az erkölcsökre és a mivelődésre is. A politikai és val­ lási, szóval a társadalmi élet megváltozott, ezt követte a gondolkozási mód, malynek minöségében vissza látjuk tükrö-.

42 a reformon keresztül ment tudományt, az emberiség életerejét és érzületét. Az uj fogalmak keletkezése más irányba terelte a tudósok és müveik olvasóinak gondolko­ zásmódját és szülté k mint az eszmecsere eredményét a li­ heralismust, amely elökészitöje volt. a mai állapotoknak. Legelőször nyilvánult e" a gondolatszabadságban, a melyet ma meg nem támadható szentély gyanánt tisztelnek a mü­ velt államokban, a modern társadalomban. A tudomány re­ formálása és a társadalom ujjászületése a liberalisruus hű

zödve

kisérői. S mik az egészséges liberalismus életföltételei ? Nem mások, mint a tudományos élet és a tudomány, mint a miveltség terjesztése és a népnevelés. S ezen három tényező kétségkivül a reformátlónak köszönheti keletkeztét S ezért s az Of­ nem mondhatjuk, hogy a reformátio a vallásban vostanban anarchikus állapotokat szült volna. A reformát.io csak ujra szántotta fel a t.ermékeny talajt. és. mint a törté­ nelemből látható, nem minden siker nélkül. S mert jól fel­ hányták a t.alajt., azért a termés nagyon jól s joggal mondhatni még a várakozáson felül is sikerült. A szóban levő talaj termet t jó, nemes gyümölcsöt, mely minden tekinletben hasznára és javára vált az emberiségnek. A reformátio százada nem látta tarlá fenn a e termést, ezt csak az ezt követő századnak sors, a mely időszakban nagy mérvű haladás történt. A re­ formátiót követő század feladata lett az orvostant még job­ ban megtisztitaní az astrologiától és mindenféle babonától s a tudományt fl. vérkeringés nagy felfedezésével (1.619) meg­

ajándékozni.

.

Szaktanári

melynek alapján

ezen

előadói

vélemény, jelentés sajtó

alá 'rendeztetett:

Schuschny Henrik orvostanhallgató urnak f. é. april hó 17 -én az Egyetemi Olvasókörben »A reformátio és korá­ c nak befolyása az orvostan fejlődésére czim alatt. tartott előadását mint meghivott szaktanár, figyelemmel kisértem. Noha az értekezés tárgyának felosztására vonatkozó­ lag egyes megjegyzéseim voltak; nemkülönben a scholasti­ cismus jellegzésének és befolyásának, valamint e befolyás megszünésének bővebb pragmatikai fejtegetését óhajtottam volna;. végre a jellegzett. korszakbeli magyar férfiak műkö­ désének terjedelmesebb tárgyalását követelmény gyanánt állitanám fel: mégis teljes elismeréssel kell kijelentenem, hogy a velem kézirathan is közölt előadás egészben véve a szerzö jelentékeny olvasottságáról s kiváló szorgal máról , a tárgyalt korszakbeli orvostudományi elveknek, nemkülön­ ben ezek jelentőségének alapos, beható ismeretéről, az or­ vostudomány fejlődési menetét jelző mozzanatoknak helyes

megbírálásáról tesz bizonyságot, szerint jutalomra is érdemes. Budapest, 1880. május 3,

ugy

hogy

-

véleményem

-

ld. Dr. az

PurJesz Zsigmond

ókori orvostud. történ.

m.

tanára.

reformtio

s

kornak befolysa

az o

I IiIi I I i I i I i I I I I i I I I I I I I 086 881 060