A Rákosmenti Mákvirág Óvoda Pedagógiai Programja 2015
Személyiségfejlesztés, sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése a művészetek pedagógiai eszközeivel, az egészséges életmód alakításával Készítette: Horváth Mária intézményvezető Pedagógiai-szakmai ellenőrzés és pedagógus minősítő szakértő OM 034644 Hatálybalépés dátuma: 2015. december 01. ikt. sz.: 41/654/2015
TARTALOMJEGYZÉK 1. KÜLDETÉSNYILATKOZATUNK ............................................................................... 3 2. ÓVODÁNK BEMUTATÁSA ......................................................................................... 3 2.1. Óvodakép ........................................................................................................................ 4 2.2. Gyermekkép ..................................................................................................................... 4 3. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI ............................................. 5 3.1. Személyi feltételek (pedagóguskép, pedagógusmodell) ..................................................... 5 3.2. Tárgyi feltételek .............................................................................................................. 6 3.3. Az óvodai élet megszervezése .......................................................................................... 6 3.4. Az óvoda kapcsolatrendszere és kapcsolatai ................................................................... 7 4. AZ ÓVODAI NEVELÉS ALAPVETŐ FELADATAI ................................................. 8 4.1. Az egészséges életmód alakítása ...................................................................................... 8 4.2. Érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés ............................................................................ 11 4.3. Anyanyelvi,- az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása ........................................... 15 5. AZ ÓVODAI NEVELÉSÜNK CÉLJAI ÉS FELADATAI ....................................... 17 5.1. Céljaink ......................................................................................................................... 17 5.2. Feladataink ................................................................................................................... 17 6. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUSOK FELADATAI ................................................................................................................ 20 6.1. Játék .............................................................................................................................. 20 6.2. Mozgás ......................................................................................................................... 22 6.3. Hagyományaink ............................................................................................................ 24 6.4. Tevékenységformák a művészetek pedagógiai eszközeivel, néphagyományok, jeles napok ............................................................................................................................ 25 6.5. Verselés, mesélés ............................................................................................................ 27 6.6. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc .......................................................................... 30 6.7. Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka ......................................................................... 31 6.8. A külső világ tevékeny megismerése .............................................................................. 34 6.8.1. Környezet megismerésére nevelés ............................................................................ 34 6.8.2. Matematikai tapasztalatok szerzése, mennyiségi, formai összefüggései ................. 35 6.9. Munka jellegű tevékenységek ........................................................................................ 37 6.10. Tevékenységekben megvalósuló tanulás ......................................................................... 38
1
7. AZ INTÉZMÉNY SAJÁTOS PEDAGÓGIAI FELADATAI .................................... 39 7.1. A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek elfogadásának feltételei ............................. 39 7.2. A Rákosmenti Mákvirág Óvodában megvalósuló integrált nevelés ............................... 41 7.3. Az SNI gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során .............................................................................................................................. 49 7.3.1. 7.3.2. 7.3.3. 7.3.4. 7.3.5. 7.3.6.
A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek ....................................... 49 Az érzékszervi (hallás, látás) fogyatékos gyermek ................................................... 56 Az értelmi fogyatékos gyermek ................................................................................ 64 A beszédfogyatékos gyermek ................................................................................... 65 Az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermek ...................................................... 66 A pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermek .......................................................... 70
8. TANULÁS .................................................................................................................... 74 9. EGÉSZSÉGNEVELŐ PROGRAM ............................................................................. 76 10. GYERMEKVÉDELMI FEADATOK ......................................................................... 79 10.1. A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek .................................................. 79 11. NEVELÉSÜNK TERVEZÉSI, SZERVEZÉSI RENDJE ....................................... 80 12. A PROGRAM BEVÁLÁSÁNAK VIZSGÁLATA ....................................................... 82 13. LEGITIMÁCIÓS NYILATKOZAT ............................................................................. 83
2
1. KÜLDETÉSNYILATKOZATUNK Mi egy új közösséget nyújtunk gyermekének, a Rákosmenti Mákvirág Óvoda családját, mely hagyományaival, ünnepeivel a szülőktől távol töltött órákban meleg, szeretetteljes otthont biztosít a gyermekek számára. Segítséget nyújtunk lakótelepi környezetünkben mozgással, jó levegővel, helyes táplálkozással, tiszta környezettel az egészséges életvitel megalapozásához. A gyermeki lélek ápolását népi kultúránk, és néphagyományaink szépségeivel is erősítjük. A játék, és a változatos tevékenységek által felfedeztetjük velük a bennük, alkotásaikban és környezetükben rejlő szépséget. Az együtt töltött idő önmaguk és társaik feltétlen elfogadása mellett egyéni és közösségi értékekkel gazdagítja jelenüket és jövőjüket. Mindezek teljesítését egy lelkes, nyitott, sokoldalúan képzett, szülőkkel jól együttműködő nevelőközösség biztosítja. Mottónk: „Igaz értékeink tetteinkben, gyermekeink mosolyában mutatkozik meg.”
A hivatásunknak elkötelezve valljuk: az óvodai nevelés a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatásának megerősítésére irányul; minden gyermek egyenlő eséllyel részesül a színvonalas nevelésben; A Pedagógiai Program biztosítja az egységes pedagógiai nézeteket és értékrendet, a pedagógusok módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermekek érdekének védelmében tartalmaz; gyermekeink fejlesztéséhez, a SNI gyermekek integrált neveléséhez szakmai kompetenciánk, hagyományaink, a játék, a mozgás, a művészetek pedagógiai eszközei, és a tudatos módszerválasztás nyújtanak segítséget; nevelésünk során a szülőket partnerként kezeljük, hiszen az óvoda kiegészíti a családi nevelést, esetenként hátránycsökkentő szerepet tölt be.
A Pedagógiai Programot szabályozó törvények:
363/2012. (XII. 17.) Kormány rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramja, A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról, A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet, 32/2012. (X. 8) EMMI rendelet a SNI gyermekek óvodai nevelésének irányelvéről, 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről, 1997. évi XXXI. tv. a gyermekek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról.
2. ÓVODÁNK BEMUTATÁSA Nyolc csoportos óvodánk Budapest XVII. kerületében, Rákoskeresztúron helyezkedik el. Gyermekeink az Újlak utcai lakótelepről, a Madárdombról, a „Színes házakból”, valamint családi házas környezetből érkeznek az óvodánkba. Az intézménynek megnyitása óta (1984. március 01.) sokat változott a vonzáskörzete, az ide járó gyermekek családjainak összetétele, a családok óvodaválasztási motivációja, a családok szociális helyzete, és morális értékrendje.
3
A szürke, sivár lakótelepi környezetben óvodánk „zöld sziget”- ként igyekszik megfelelő életteret kialakítani kis lakói számára. Az egész óvoda berendezésénél és az udvar kialakításánál is törekedtünk arra, hogy esztétikus, változatos és mozgásra inspiráló körülményeket teremtsünk a gyermekeknek. Nevelésünkben a figyelem középpontjában az egyes gyermek áll, így egyénre szabott nevelést alkalmazunk, változatos, és többféle érzékszervet megmozgató tevékenységi formák biztosításával. Hangsúlyt fektetünk az érzelmekben gazdag, szeretetteljes, biztonságos óvodai légkör megteremtésére, hogy gyermekeink derűs, kiegyensúlyozott körülmények között töltsék napjaikat. Külső és belső tevékenységeink kiegészítése érdekében felhasználjuk a szűkebb- és tágabb környezetünkben fellelhető tapasztalási, tanulási, és ismeretszerzési lehetőségeket is.
2.1. Óvodakép A Rákosmenti Mákvirág Óvoda szakmailag önálló nevelési intézmény a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Az intézmény Pedagógiai Programjában foglaltak elősegítik az óvodásaink harmonikus fejlődését és nevelését. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere biztosítja a legmegfelelőbb feltételeket a hátrányok csökkentéséhez, az életkori és egyéni sajátosságok, valamint az eltérő fejlődési ütemű és kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátásához is. Az óvodánk szorosan együttműködik a különálló nevelési színterekkel (család, bölcsőde, iskola), és miközben teljesíti óvó-védő, nevelő, személyiségfejlesztő és szociális funkcióit, a gyermekekben megteremtődnek a kisiskoláskorba való átlépés belső pszichikus feltételei. Nevelésünkben alapelv, a gyermek egyéni készségeinek, képességeinek kibontakoztatása, a gyermek személyiségének elfogadása, melyet tisztelet, szeretet, megbecsülés és elfogadás jellemez. A Rákosmenti Mákvirág Óvoda az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik a gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó, derűs légkör megteremtéséről, a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni, életkor- és sérülés specifikus alakításáról. Az óvoda biztosítja a gyermekközösségben végezhető sokszínű tevékenységet, az ehhez szükséges személyi- és tárgyi feltételeket, és a mással nem helyettesíthető játékot. A hazájukat elhagyni kényszerülő családokhoz tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, a multikulturális nevelésen alapuló társadalmi integráció lehetőségét.
2.2. Gyermekkép Óvodai nevelésünk gyermekközpontú, elfogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozatásának megerősítésére törekszik, és nem ad helyet semmiféle előítélet megfogalmazásának. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttese határozza meg. Óvodánkban derűs, családias légkörében felszabadult, kiegyensúlyozott, az élet minden területén egyéni képességeik szerint megfelelni tudó, olyan iskolaérett óvodás nevelése a cél, akik tudnak nevetni, felfedezni, rácsodálkozni, nyitottság, őszinteség és jó kapcsolatteremtő képesség jellemzi őket. Alkalmazkodók, együttműködők, önállóak, felszabadultan játszanak, mozognak. Kötődnek a meséhez, zenéhez, az alkotó, alakító tevékenységekhez, szeretik és óvják a természet kincseit. Az óvoda pedagógusai befogadó nevelésével kiépül bennük az empátia, a bizalom, a szeretet, az egymás megbecsülésének értékrendszere.
4
3. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI 3.1. Személyi feltételek Az óvodában a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. Az óvodapedagógus felelőssége és kötelessége az óvodában folyó nevelőmunka magas színvonalú ellátása. Az óvodapedagógus személyisége a legmeghatározóbb a gyermek számára. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az óvodapedagógusi tevékenységnek, és a pedagógus munkáját segítő alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez.
Pedagóguskép, pedagógusmodell Az óvodapedagógus, aki a nevelés középpontjában áll, segítő, támogató, befogadó attitűdje modell, példaértékű a gyermekek előtt. Ismeri a csoportjába tartozó gyermekek életkoronként és egyénenként eltérő biológiai, lelki, és kulturális szükségleteit. A gyermekek fejlődését nyomon követi, figyelemmel kíséri.
A Rákosmenti Mákvirág Óvoda Pedagógiai Programja szerint dolgozó óvodapedagógus számára a vállalt feladat egyet kell, hogy jelentsen: a különböző szociokulturális helyzetű családokból érkezők iránt megnyilvánuló szeretettel; a gyermekek adottságaikból eredő másság tiszteletben tartásával és toleranciájával; az átlagostól eltérő fejlődési ütemű, vagy kiemelt figyelmet igénylő gyermek képességeinek és problémáinak felismerésével, és kezelésével; a meglévő, már kialakult képességek, tulajdonságok egyénenként differenciált fejlesztésével; a személyes érzelmi kötődések kialakulásának, és megerősítésének elősegítésével, az ellentétek okainak felderítésével, megoldási eljárásainak megkeresésével.
Az óvodapedagógus egésznapi nevelőmunkája gyakorlatában kifejezésre juttatja:
a gyermekekkel kapcsolatos együtt érző, oda- és ráfigyelő, szeretetteljes magatartását; műveltségéből fakadó, cselekedeteiben, megnyilvánulásaiban mérhető intelligenciáját; pedagógiai és pszichológiai ismereteken, gyakorlati jártasságon alapuló óvodai szakértelmét; kulturális magatartásából eredő etikus, esztétikus magatartását és viselkedését; önmaga továbbfejlesztésének igényét; a vele kapcsolatba kerülő személyekkel szemben kifejezésre jutó tiszteletét, probléma- és feladatérzékenységét; a rábízottak fejlődését, fejlesztését elősegítő értékek, normák közvetítését.
Nevelésünket kiegészítő szakemberek:
szakmailag jól képzett óvodapedagógusok; szakvizsgázott gyógypedagógus-logopédus; szakvizsgázott fejlesztő óvodapedagógusok; szakvizsgázott gyógy-testnevelők; gyógypedagógiai asszisztensek; autizmus specifikus képzésben részesült óvodapedagógusok; a nevelőmunkát segítő képzett dajkák.
5
3.2. Tárgyi feltételek Az óvodánk rendelkezik a Pedagógiai Program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvoda épülete, udvara, kertje, berendezése oly módon lett kialakítva, hogy az szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfelel a változó testméretüknek, és biztosítja az egészségük megőrzését, fejlődését. Lehetővé teszi a mozgás- és játékigényük kielégítését, és harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal veszi körül őket. A gyermekek által használt tárgyi felszerelések számukra hozzáférhető módon és a biztonságukra figyelve vannak elhelyezve. Az óvoda egyidejűleg megfelelő munkakörnyezetet biztosít az óvodai munkatársaknak, és lehetőséget teremt a szülők fogadására is. Csoportszobáink nagysága biztosítja az egy főre jutó 2 m2-es alapterületet, óvodánk komfortfokozata megfelelő. A megfelelő munkakörnyezetben két gyógypedagógusi, két logopédusi, egy mozgásfejlesztő szoba, könyvtár, szertár, raktár biztosítja a zavartalan, színvonalas munkavégzést. Csoportszobáinkban megtalálhatók a gyermekméretű bútorok, nyitott polcok, természetsarok, olvasósarok, gyermekméretű eszközök az önellátáshoz. Mindezeket kiegészítik a galériák, a babaszoba, babakonyha, sok játékszer, rajz, és barkácsoló eszköz. Saját készítésű foglalkozási- és játékeszközökkel is gazdagítjuk a csoportszobai játéklehetőségeinket. Eszközállományunkban megtalálhatók az egész alakot láttató tükrök, csoportszobáinkban fellelhetők a mozgásfejlesztő sportszerek. Felszereltségünk kiemelkedően jól ellátott a mozgásos területen. Büszkék vagyunk a változatos mozgáslehetőséget elősegítő udvari fa játékainkra.
3.3. Az óvodai élet megszervezése Óvodánkban a gyermekek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a Napirend és a heti rend biztosítja a feltételeket. Ezek a megfelelő időtartamú párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezésével, szervezésével valósulnak meg. A Napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekeknek. Napirendünket folyamatosság és rugalmasság jellemzi. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. A napi- és heti rendet a gyermekcsoport óvodapedagógusai alakítják ki. Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak is kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését együttműködve a gondozást végző munkatársakkal. Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, a fejlődésük nyomon követését különböző kötelező tanügy igazgatási dokumentumok szolgálják. Az óvodai nevelés csak a jóváhagyott Pedagógiai Program alapján valósulhat meg a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében megszervezve, az óvodapedagógus jelenlétében és közreműködésével. A Mákvirág Óvodáért Közhasznú Alapítvány, a Rákosmenti Mákvirág Óvodába járó gyermekek érdekeit védi és képviseli. A Szülői Közösség meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a szülők által igényelt, megszavazott és szervezett program megvalósításánál nem lehet túllépni. A gyermek szülőjének írásbeli nyilatkozatát be kell szerezni, ha a szülőre fizetési kötelezettség hárul. A szülői igényeket kielégítő választható tevékenység kapcsán az óvoda helyet biztosít a tevékenységeknek, óvodapedagógusi kíséretet, felügyeletet ad, de a szülő köt egyénileg megállapodási szerződést a „szolgáltatóval”, mely tartalmazza a szolgáltatás célját, feladatát, időrendjét, (belépő és utazási költség) díjazását, és a programtervét a vezető jóváhagyásával. A szülők jegyzőkönyvben rögzített aláíró nyilatkozata szükséges a szolgáltatás igénybevételéről, és a feltételek vállalásáról.
6
3.4. Az óvoda kapcsolatrendszere és kapcsolatai Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családokkal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait. Az óvodánk kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsődék és egyéb szociális intézmények), az óvodai élet során (pedagógiai szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, egészségügyi, illetve közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskolák) meghatározó szerepet töltenek be a gyermekek életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvodánk nyitott és kezdeményező.
Az óvoda és a család Az óvoda a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek testi- érzelmi és értelmi fejlődését. A család a biológiai gondozáson túl az elsődleges szocializáció színtere mely mintául szolgál az erkölcsi és társadalmi magatartásformák kialakulásához. A család és az óvoda kölcsönös együttműködésével, az empátiára épülő jó kapcsolat kialakításával – figyelembe véve a család elképzeléseit, sajátosságait, szokásait – , az óvodapedagógusok szaktudásuk és munkatapasztalatuk alapján, segítséget tudnak nyújtani a gyermekek személyiségfejlődéséhez. Az együttműködés megnyilvánul a kölcsönös bizalomban, a nyílt, őszinte kapcsolattartásban, a család világnézeti nevelésének elfogadásában, a gyermekszeretetben.
A kapcsolattartás formái, alkalmai családok ismerkedése az óvodával a nyílt napokon, lehetőséget biztosítunk a csoportlátogatásokra, ahol a gyermekek a leendő óvodapedagógusokkal találkozhatnak; családlátogatás: az óvodapedagógusok a gyermekeket a családi környezetben ismerhetik meg, tájékozódnak a család, szokásairól, nevelési elveiről; szülői értekezletek: az óvodát, csoportot, gyermekeket, szülőket, óvodapedagógusokat érintő legfontosabb feladatok, problémák megbeszélése; szülős beszoktatás: az óvoda lehetőséget biztosít arra, hogy a gyermek az egyik szülővel közösen tölthessen el néhány órát az első napokban a gyermek beilleszkedésének megkönnyítése céljából; napi kapcsolattartás: a gyermekkel kapcsolatban felmerülő legfontosabb problémák megbeszélése; fogadóórák: az óvodapedagógus vagy szülő kezdeményezésére, személyre szabottan, igény szerint előre megbeszélt időpontban történik; ünnepségek, munkadélutánok, közös programok: lehetőség a család és óvoda közötti kapcsolat elmélyítésére, egymás jobb megismerésére; a fejlesztő foglalkozások első pár alkalmában, majd heti 1 fejlesztő órában javasolt a szülő jelenléte, a gyógypedagógus a szülő által otthoni gyakorlásra alkalmas gyakorlatok bemutatását végezheti.
Az óvoda és az iskola kapcsolata Az iskolakezdés egyaránt fontos esemény a szülőknek, pedagógusoknak és a gyermekeknek. Gyorsan formálódó világunkban korszerűsödnek, változnak a pedagógia módszerei és eszközei is.
7
Az eligazodás különösen fontos akkor, amikor az óvodai játékos, gondtalan időszakot felváltja a tanulás, az ismeretek állandó bővítése. Megváltozik a gyermek életformája, egy új, kötelességszerű tevékenység veszi kezdetét. Ennek sikere nagymértékben függ a megfelelő előkészítéstől, a szülők felvilágosításától illetve tájékoztatásától. minden szülőhöz eljuttatjuk az iskolák írásos tájékoztatóját, erre a célra kialakítottunk egy faliújságot, de a csoportszobák ajtajára is kitesszük a tájékoztatókat; iskolakezdés után ellátogatunk az első osztályosok nyíltnapjára, ahol megnézhetjük, hogy hogyan tanulnak a volt óvodásaink.
Az óvoda egyéb kapcsolatai az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatában részletezve.
4. AZ ÓVODAI NEVELÉS ALAPVETŐ FELADATAI 4.1. Az egészséges életmód alakítása Célunk Olyan feltételrendszer megteremtése, egységes szokás és norma rendszer megalapozása, betartása, ahol a rendszeres cselekedtetés lehetővé teszi, hogy a gyermekek egyéni fejlettségüknek megfelelően képesek legyenek a környezetükhöz való optimális alkalmazkodásra, és váljon belső igényükké az egészséges életvitel. Óvodánkban az egészséges életmód területén kialakított szokások szolgáljanak mintául a családok számára; az egészséges életvezetési programunk képezzen hidat család és óvoda között. Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű.
Kiemelt feladatunk:
a gyermekek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása, a környezettudatos magatartás megalapozása; megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.
Az óvodapedagógus feladatai: egészséges, esztétikus, és biztonságos környezet megteremtésével a nevelő hatások kedvező érvényesülésének elősegítése; egyéni igényeknek, szükségletnek megfelelő higiénikus gondozással a gyermekek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; rendszeres mozgással a testi képességek, fizikai erőnlét, állóképesség, ügyesség, az összerendezett mozgás elősegítése, a szép esztétikus mozgás iránti érdeklődés felkeltése;
8
mindennapi testi-lelki edzéssel gyermekeink erőnlétének, alkalmazkodó képességének fejlesztése; az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a baleset megelőzés, és az egészségmegőrzés szokásainak kialakítása; a szülővel, óvodapedagógussal együttműködve speciális gondozó, prevenciós, korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.
A gyermekek gondozása, testi szükségletük, mozgásigényük kielégítése Öltözködés Az öltözködés hozzájárul gyermekeink önállóságának, ízlésvilágának, esztétikai érzékének fejlődéséhez. Óvodánkban minden csoportnak külön tágas, világos öltözőhelyet biztosítunk. Lényeges, hogy óvodásaink ruházata kényelmes, könnyen fel- és levehető legyen. Óvodánkban szükséges benti és kinti játszóruha, cserecipő, pizsama, tornaruha, fűzős tornacipő, és egy váltás fehérnemű is. A megfelelő cipő használatát különösen indokoltnak tartjuk, mert védi a lábat, és segít megelőzni a lúdtalp kialakulását. Az önállóságbeli egyéni különbségek az otthonról hozott szokásból is fakadnak, ezért hangsúlyt fektetünk a szülőkkel való öltözködési szokások összehangolására, esetenként a tapintatos meggyőzésre.
Testápolás A testápolás a gyermekek egészségének védelmét, a szükségszerinti tisztálkodást, a tisztaságigény kialakulását szolgálja. A testápolási feladatok a gyermekek intimszférájában zajlanak, ezért fontos a megfelelő bensőséges légkör kialakítása. A testápolási teendők végzését elősegítik az óvodai gyermekméretű eszközök, így létre jön az önálló tisztálkodás lehetősége, mely a szokás kialakulásán túl a tisztálkodási igény megjelenését eredményezi. Lényeges a felnőtt állandó, a gyermek egyéni ismeretét figyelembe vevő, tapintatos, türelmes, segítő jelenléte. A testápolás magában foglalja az étkezések előtti, és a szükségszerinti kéz- és arcmosást, törölköző használatát, fésülködést, fogmosást, WC használatát, zsebkendő használatát, esetenként a gyermekek teljes mosdatását, zuhanyozását. A gyermekek saját jellel ellátott tisztálkodási eszközt használnak. Gyermekeinket szükségleteik jelzésére szoktatjuk. A gyakorlati teendők elsajátítása során fokozatosan rávezetjük a gyermekeket a tevékenység önálló elvégzésére. Figyelemmel kísérjük a testápolási szokások alakulásának fokozatait, az igény, az igényesség megjelenését. Fontosnak tartjuk az óvodai és a családi testápolási szokások összehangolását, esetenként a családnak való segítségnyújtást, tanácsadást. Külön figyelmet fordítunk az eltérő szociokulturális körülmények közül érkező gyermekek testápolási szokásaira, ha szükséges, felvállaljuk a hiányzó szokások kialakítását.
Táplálkozás A szülőknek lehetőségük van előre megismerni az óvoda heti étrendjét. Fontos feladatunk megismerni a gyermekek egyedi étkezési szokásait, esetleges ételérzékenységét. Ezen tényezőket figyelembe véve tapintattal segítjük, szoktatjuk őket az egészséges, helyes táplálkozásra, szorosan együttműködve a családi neveléssel. Fontos feladatuknak tekintjük a kulturált étkezés szokásainak kialakítását. Óvodánkban folyamatos reggelizést, uzsonnázást biztosítunk gyermekeinknek. (Csak a maximális időtartamot határoztuk meg.) Megfelelő feltételeket teremtünk a nyugodt, családias étkezéshez esztétikusan terített asztal mellett. Ezek az étkezések lehetőséget biztosítanak az egyéni tempó figyelembevételéhez, segítséget nyújtanak a biztonságos eszközhasználathoz. Módot teremtettünk arra is, hogy gyermekeink maguk készítsék el reggelijüket, uzsonnájukat.
9
Az ebédet minden csoportban közösen, azonos időben fogyasztják el a gyermekek a felnőttekkel. Fejlettségüktől függően használnak kanalat, villát, kést. Egésznap folyamatosan biztosítunk lehetőséget ivásra, a csoportszobában és az udvaron is. A gyermekek rendszeresen fogyasztanak a szülők által hozott gyümölcsöt, zöldséget, segítenek a tisztításban, darabolásban, salátát készíthetnek. Ezen alkalmak lehetőséget nyújtanak az oldott együttlétre és az ismeretek bővítésére, esztétikai élmények szerzésére, ízlés alakítására. Gyermekeinket fokozatosan, tapintattal szoktatjuk az új ízekhez, módjukban áll az újat megkóstolni, vagy akár elutasítani.
Mozgás, edzés A gyermeket elsődlegesen biológiai szükséglete készteti mozgásra, amit, ha nem tudunk kielégíteni, testi–lelki nyugtalansághoz vezet. Ezért törekszünk arra, hogy felesleges korlátozások nélkül, belső szükségletből eredően vegyenek részt a sokmozgásos játékokban, kedvükre mozoghassanak, szabadon választhassák meg a terhelés intenzitását és időtartamát (pl.: ha elfárad, leülhet pihenni). A rendszeres, szabad mozgás lehetőségét biztosítják az óvodán belül a tágas terek, udvari mászókák, favárak; séták, hosszabb, rövidebb kirándulások, egyéb óvodán kívüli tevékenységek. Játékidőben is lehetőség nyílik mozgásos játékokra, sportfelszerelések (kosárpalánk, röplabdaháló), külön focipálya használatára. A mozgás, edzés hatását kiegészíti a tervszerű fejlesztő tevékenység, a testnevelés. Csatlakozunk az országos, kampányjellegű mozgásos programokhoz. Kihasználjuk a természet erői által való edzés lehetőségeit: a friss levegőn való tartózkodást, napozást napsapka, napkrém, árnyékolás biztosítása mellett, pancsolást az óvoda medencéiben.
Pihenés A megfelelő biológiai életritmus kialakításában nagy szerepe van a pihenésnek. Az óvodáskorú gyermekek napi alvásigénye 12–14 óra, ennek betartását csak a családdal együttműködve lehet biztosítani. Akkor pihente ki magát a kisgyermek, ha magától ébred. A csoportszobákat a délutáni pihenés előkészítésénél alaposan kiszellőztetjük, és folyamatosan biztosítjuk a légcserét. Minden gyermek saját pizsamájában, és külön ágyban alhat. A halk altatózene, az elsötétített szobák, csendes beszéd, hangulatmécses illóolajjal mind elősegítik a belső feszültségek csökkenését, a pihenésre való ráhangolódást. Az elalvást segítik a nyugodt hangvételű versek, mesék, népdalok, altatók. A gyermekek egyéni igényeinek, elalvási szokásainak figyelembevételével segítjük az elalvást. Arra bíztatjuk őket, hogy ha pihenőidőben szükségletük támad, jelezzék az óvodapedagógusnak azt. Fontos a nem alvó gyermekek figyelemmel kísérése. A kevesebb alvásigényű gyermekeket nem kötelező alvásra, hanem pihenésre bíztatjuk. Igyekszünk velük elsajátíttatni azt a szokást, hogy a nem alvók ne zavarják alvó társaikat. Fokozatosan megtanulják összehajtani pizsamájukat, takarójukat.
Relaxáció Ebben a stressz helyzetekkel teli világban fontos, hogy gyermekeink megtanulják kikapcsolni magukat, tudjanak kívül kerülni a zavaró ingereken. Az erre való képességüket rendszeres, az életkoruknak megfelelő relaxációs gyakorlatokkal alapozzuk meg. Ahhoz, hogy a lazítás eredményes lehessen, erős ingerektől mentes, csendes légkört, maximális érzelmi biztonságot nyújtunk, mely feltételek között, barátságos, halk, meleg tónusú hangunk hatására létrejöhet az elnyugvás. Mindenekelőtt megtanítjuk őket lazítani. Játékos gyakorlatokon keresztül gyakoroltatjuk a testük valamennyi izmának feszítését, lazítását. Megtanítjuk őket arra, hogy figyelmüket csukott szemmel egy meghatározott területre, testrészre, testük egy belső szervére, vagy akár egy pontjára tudják irányítani. Mozgósítjuk képzeletüket annak érdekében, hogy a relaxált állapotot minél könnyebben el tudják érni, mélyebben át tudják élni. Ehhez meséket, kitalált történeteket alkalmazunk, testi kontaktust használunk.
10
A gyermekek egészségének védelme A gyermekek felvétele után, családlátogatás során anamnézist készítünk a szülők hozzájárulásával. Az óvodába lépés után folyamatos mérésekkel (testmagasság, súly) tárjuk fel az egyéni sajátosságokat. Igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt megismerni a gyermekeket. Napirendünk és heti rendünk lehetővé teszi a napi testedzést, megteremti a tisztálkodás szükség szerinti feltételeit. Külön figyelmet fordítunk az állandó egészségügyi problémával küzdő, a szemüveges illetve a „balkezes” gyermekekre. Heti rendszerességgel lehetőséget teremtünk tartásjavító tornára, lábboltozat-erősítő gyakorlatok végzésére. A gyermekek érzékenysége, allergiája az anamnézis lapon kerül rögzítésre. Az óvodában észlelt betegség esetén, a többi gyermek egészségének védelme érdekében megtesszük a szükséges intézkedéseket, azonnal értesítjük a szülőt, és szükséges mértékben ellátjuk a gyermeket.
A gyermekek fejlődéséhez szükséges egészséges, biztonságos, esztétikus környezet megtere mtése A gondozási feladatok teljesítése maximálisan elfogadó, támogató légkörben zajlik az egyénileg szükséges és elégséges segítség megadásával. Az önkiszolgáló tevékenység során fontosnak tartjuk az ösztönzést, bátorítást, együtt örülünk az elért eredményeknek. A gyermekekkel kapcsolatba kerülő valamennyi felnőtt azonos, egymással összhangban álló koncepció alapján segíti a gondozási és önkiszolgálási feladatok megvalósulását, az egyéni fejlődés elősegítését. A személyi és környezeti higiénia alapvető feltétele az egészséges életmódnak, az egészség megőrzésének, a jó közérzet kialakulásának. A felnőttek személyi higiénéje mintául szolgál a gyermekek számára. A környezet higiénéjét az óvoda egészére és környezetére kiterjedő tisztasággal, a jó világítással, a légcserével, megfelelő páratartalommal, zöld növényekkel, színharmóniával teremtjük meg. A berendezési tárgyak, játékok, eszközök igazodnak a gyermekek méretéhez. Törekszünk a zsúfoltság kiküszöbölésére, arra, hogy a bútorok, tárgyak elhelyezésével elegendő hely jusson a biztonságos közlekedésre. Fontosnak tartjuk, hogy domináljanak a természetes anyagok. Tudatosítjuk az óvodán belüli és kívüli közlekedés, az eszköz- és udvarhasználat szabályait.
A fejlődés eredménye az óvodáskor végén
képesek testápolási és öltözködési feladataikat önállóan belső igényüknek megfelelően ellátni; ismerik és alkalmazzák a kulturált étkezés szokásait, és arra figyelmeztetik társaikat is; önállóan eldöntik, mennyi ételt kérnek, önállóan töltenek maguknak folyadékot; a változatos tízórai- és uzsonnakészítésben szívesen és ügyesen részt vesznek; a megismert mozgásformákat szívesen és biztonsággal alkalmazzák; igénylik a szabadban való tartózkodást, mozgást, megfelelően edzettek lesznek; igényesek saját, és környezetük rendjére, megjelenik a szépre, ízlésesre törekvés; óvodán kívüli életükben is igénylik az egészséges életvitel területén kialakított szokásokat; SNI: Az óvodába lépés kiinduló állapotához képest harmonikusan fejlődés testileg, lelkileg, és képességeihez mérten sajátítsa el az egészséges életmód szokásait, s éljen is velük.
4.2. Érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. Elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül.
11
8
Mindezért szükséges, hogy: a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék; az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze; az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését, én tudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező és önérvényesítő törekvéseinek; az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek különböznek egymástól. A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek gyakorlása. A gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését, szokás- és normarendszerének megalapozása. Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus és az óvoda valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modell értékű szerepet tölt be. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel.
Célunk Érzelmileg kiegyensúlyozott, társakkal, felnőttekkel szemben barátságos, nyílt, életigenlő gyermekek nevelése.
Az óvodapedagógus feladatai: érzelmi biztonságot nyújtó, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, családias légkör megteremtése az óvodába lépéstől az óvodáskor végéig; a gyermek-felnőtt; és a gyermek-gyermek közötti pozitív érzelmi kapcsolatok kialakítása; az érzelmeken alapuló kapcsolatteremtő és megtartó képesség kialakítása, erősítése, közösségformálás – hagyományteremtéssel, tudatosan alkalmazott eszközökkel, és módszerekkel; közös tevékenységek, élmények alapján szervezett óvodai élet biztosítása, mely erősíti az erkölcsi tulajdonságok kialakítását (együttérzés, figyelmesség, segítőkészség, őszinteség, önfegyelem, pontosság, szorgalom, szabálytartás, önzetlenség, igazságosság); az önismeret megalapozása, pozitív megerősítése, mely által elősegítjük a mások tiszteletére, megbecsülésére nevelést; szociális érzékenység kialakítása, mely elősegíti a gyermekeket a másság elfogadásában; a pozitív és negatív érzelmi töltés elfogadása, mely segíti az együttműködő társas kapcsolatok kialakulását, közösségbe való beilleszkedést.
Érzelmi biztonságot nyújtó, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, családias légkör megt eremtése a beszoktatástól az óvodáskor végéig A Szülők már a nyílt napon megismerkedhetnek az óvodával, az óvoda programjával, a leendő óvodapedagógusokkal. A nevelési év megkezdése előtt családlátogatással, szülői értekezlettel indítjuk el a család és az óvoda kapcsolatát. Az első napon apró fogadóajándékkal várjuk az új gyermekeket. A beszoktatási időszakban igény szerint, lehetőséget biztosítunk a „szülős beszoktatásra”. 12
A beszoktatási idő alatt fokozott érzelmi biztonság megteremtésére törekszünk. Segítünk az elválás nehéz perceit megkönnyíteni, testközelséggel megnyugvást találni. Mindennapjainkban együttes élményekre épülő közös tevékenységet biztosítunk gyermekeink számára. A csoportok sajátos hagyományainak megteremtésével is erősítjük a „jó együtt lenni” érzését.
A gyermek-felnőtt, és a gyermek-gyermek közötti pozitív érzelmi kapcsolatok kialakítása Megismertetjük a gyermekeket az alapvető illemszabályokkal (köszönés, megköszönés, udvariasság, kérés, stb.) Megteremtjük és kialakítjuk a légkört ahhoz, hogy gyermekeink bizalommal forduljanak a felnőttekhez ha problémájuk van, ha bánat, vagy öröm éri őket, ha konfliktusba kerültek valakivel. A következő jellemvonások erősítését tartjuk nevelésünkben fontosnak: becsületesség, igazságosság, fegyelem, kudarctűrés, kitartás. A társas kapcsolatok egészséges alakítása szempontjából elengedhetetlen az agresszió kerülése, a másság elfogadása, az önzetlenség s az értékóvó magatartás (természet, környezet). Segítünk megtanulni, hogyan fejezzék ki szociálisan elfogadott formában a pozitív és negatív érzelmeiket. A gyermeki magatartás alakítása érdekében igyekszünk pozitív viselkedési mintákat közvetíteni.
Az érzelmeken alapuló kapcsolatteremtő és megtartó képesség kialakítása, erősítése, közössé gformálás – hagyományteremtéssel, fejlesztő tevékenységeink területein keresztül Játék
A játékban mennyire erősek az érzelmek? Megjelennek-e az akaratra utaló jellemzők? Képesek-e a gyermekek egyszerű játékszabályok betartására? Milyen szerepet részesítenek előnyben a gyermekek? Állattal, vagy tárggyal azonosul vagy önmaga marad? Vállalnak-e a gyermekek agresszióra utaló szerepeket? Milyen társulási fok jellemző a csoportra? Jellemzően aktívak vagy passzívak a gyermekek kapcsolatteremtésében? Rugalmasan alkalmazkodnak-e a gyermekek a változó szituációhoz?
Verselés, mesélés
A hallott vers vagy mese váltott-e ki a gyermekekből pozitív érzelmeket? Jellemzően mire ösztönzi a gyermekeket a megjelenő érzelem? A hazugság mely fajtái fordulnak elő a csoportban? Nyújtanak-e segítséget a kisebbeknek, gyöngébbeknek? Mutatnak-e bátorságot, bizonytalan, kényelmetlen helyzetben? Udvariasak-e társaikkal, felnőttel szemben? Megjelenik-e az irigység, csúfolás? A gyerekek többsége kiáll-e az igazság mellett, illetve elítéli-e a valótlanságot? Jellemző-e csoportban a verbális, vagy cselekvéses agresszió? A gyerekek többségénél megjelennek-e az irodalmi mű hatására akarati tulajdonságok?
Ének, zene, énekes játék, tánc Szívesen énekelnek, zenélnek a gyermekek a szervezett tanuláson kívül? Igénylik-e a gyerekek a rendszeres zenehallgatást? 13
Képesek-e kiválasztani a gyerekek a nekik tetsző és nem tetsző zenét? Átveszi-e a csoport, a gyermek a zene hangulatát? Mennyire jellemző a részvétel a közös éneklésben, a dalos játékban? Szervez-e a csoport, vagy a csoporton belül néhány gyermek közös tevékenységet?
Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka
Megjelenik-e az érzelmek kifejezése? Vannak-e kedvelt témák a csoportban? Szempont-e a gyermeki munkák értékelésében az esztétikai megjelenítés? Milyen módszerekkel motiválja az óvodapedagógus a gyermekeket a tevékenység befejezésére? Tudnak-e a gyerekek közös munkát végezni? Van-e lehetőségük a gyermekeknek az egyéni elképzeléseik megvalósítására? Mennyire önállóak a gyermekek a feladatvégzésben? Mi jellemzi a gyermekek, egyes gyermek tempóját?
Mozgás
Milyen természetes mozgásfajta jellemző a gyermekre, a csoportra? Mennyire jellemző a gyermekre, a csoportra a szabályok pontos betartása? Szerveznek-e a gyerekek önként közös mozgásos játékot? Mennyire képesek a gyerekek a csoport követelményekhez alkalmazkodni? A csoport, a gyermek eszközhasználata milyen a különféle eszközök alkalmazásakor? Konfliktushelyzetek megoldása a csoportban. A közös eredmény, az egyéni eredmény elérése érdekében tesznek-e erőfeszítést a gyerekek?
Külső világ tevékeny megismerése
A gyerekek érdeklődése a környezet változása iránt milyen jellemzőket mutat? Miben nyilvánul meg a természet szeretete, védelme? Tapasztalható-e, és hogyan nyilvánul meg a gyermekek érdeklődése a néphagyományok iránt? Szívesen vesznek-e részt matematikai játékokban? Az ünnepek előkészítésében a gyermek, a csoport részvétele hogyan valósul meg? A gyermek, a csoport igényszintje a rend és tisztaság terén milyen jellemzőket mutat? Szépérzék alakulása nyomon követhető-e a gyerekek magatartásában, cselekvéseiben? A családhoz, növényekhez, állatokhoz érzelmek megjelenése milyen jellemzőket mutat? A gyerekek akaratereje hogyan jelenik meg egyes helyzetekben? Milyen aktivitással vesznek részt a gyerekek a közös természetvédelmi tevékenységekben? A gyerekek szabálytudata mely területeken és milyen mélységben tapasztalható? (pl.: közlekedés terén, stb.) A másság elfogadása milyen szinten van egyes gyereknél, a csoportban?
Munka jellegű tevékenységek
Hogyan nyilvánul meg a felelősségérzet a közösségért végzett munkával szemben? Milyen jellemző reakciók figyelhetők meg a csoportban a sikerre, kudarcra? A gyerekek többségénél mely motiváció a legeredményesebb? Jellemző-e a csoportra az önkéntes feladatvállalás? Mi a jellemző konfliktus megoldási mód a csoportban? 14
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén egymással és a felnőttekkel szemben nyitottak, segítőkészek, barátságosak, jószívűek; ismerik az igazmondás, becsületesség, önzetlenség jelentését, magatartásukban tükröződnek ezek a jellemvonások; kerülik az agressziót, képesek a konfliktusok önálló kezelésére; értékóvó magatartásukkal védik környezetüket, a természetet; a sikerélmények mellett az őket ért kudarcokat is el tudják viselni; tevékenységeiket áthatja a kötelességtudat, kitartás, fegyelem; SNI: A csoportba való minél sikeresebb beilleszkedés, a szokások elsajátítása, reális énkép, önismeret kialakulása, a segítségkérés–elfogadás megfelelő módjának alkalmazása, a közösség részeként is tudjanak működni.
4.3. Anyanyelvi,- az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladatunk. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel – az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani. Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára – mint életkori sajátosságra –, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) fejlesztése. Ahhoz, hogy a kisgyermek jól beszéljen és értsen, az örökletes képességeken kívül nagyon fontos szerepe van a környezeti tényezőknek, hiszen a gyermek utánzással sajátítja el a beszédet. A szülő, továbbá a kisgyermekekkel foglalkozó szakemberek kifogástalan, mintaszerű beszéde alapvető jelentőségű, hiszen az anyanyelvét éppen elsajátító kisgyermek számára a legjelentősebb mintát képviseli. A beszéd kialakulása hosszú, bonyolult fejlődési folyamat, fejlődésének ütemét idegrendszeri és környezeti tényezők szabják meg. De bármilyen is legyen ez az ütem, szakaszának egymásutánja meghatározott, nem lehet átugrani. A beszéd minden ember sajátja, meghatározói az öröklődés és a környezet. Ép beszéd csak akkor alakul ki, ha: épek a beszédszervek; ép a hallás; az idegrendszernek a beszéddel és az értelmi működéssel összefüggő területei is épek; biztosítva van az ép, beszélő környezet. A mai, rohanó világunkban a családoknak egyre kevesebb idejük marad egymásra, sajnos sok a beszédhibás, vagy megkésett beszédfejlődésű kisgyerek. Az óvodában ezért nagyon fontos a prevenció, mert sokkal előnyösebb valamilyen kórós állapot kifejlődését megakadályozni, mint már a kialakult elváltozásokat helyrehozni.
15
Az óvodába lépéstől kezdve törekszünk arra, hogy nyitott magatartásunkkal beszédkedvet ébresszünk gyermekeinkben, és élményeik meghallgatásával, meghitt beszélgetésekkel folyamatosan fenn is tartsuk azt. A személyes beszélgetések lehetőségét kihasználjuk az egyéni bánásmód érvényesítésére, és megteremtjük a közös beszélgetések módját is. A megfelelő légkör, és a szükséges motivációk hatására a gyermekek természetes módon kérdeznek. Kérdéseiket kiemelt módon kezeljük. Olyan kapcsolatot alakítunk ki velük, melyben kérdéseinkre bátran válaszolnak is. Játékos gyakorlatokon keresztül ügyesítjük beszédszerveiket, fejlesztjük beszédmozgásukat. Mintaértékű beszédünkkel tiszta kiejtésre, természetes hanglejtésre serkentjük gyermekeinket. Változatos irodalmi formákkal bővítjük szókincsüket, választékos kifejezésmódra ösztönözzük őket. A beszédhibás gyermekekkel nagycsoportos koruktól rendszeresen foglalkozik az óvoda logopédusa. A gyermekekkel való viselkedésünk fontos eleme, hogy gesztusaink és szavaink összhangban legyenek egymással, mert ezeken keresztül értik meg mondanivalónkat, s maguk is így tanulják meg a nem verbális eszközök megfelelő használatát. Az óvodapedagógusok munkáját nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus segíti. Feladatai a megkésett, és akadályozott beszédfejlődésű gyerekek terápiája, a dysfóniás tünetek kezelése, valamint kölcsönös összedolgozás és segítségadás az óvoda logopédusával. Az általa készített szakmai anyag segítségével játékos gyakorlatokon keresztül megtanítjuk a helyes beszédlégzést, a megfelelő hangsúlyt, hanglejtést és beszédritmust. Gyakoroltatjuk a szótagolást, a beszédhangok meghallását, meghallatását. Ügyesítjük beszédszerveiket, fejlesszük szókincsüket, a ragok helyes használatát, választékos kifejezésmódra ösztönözzük őket. Az irodalmi alkotásokat úgy válogatjuk össze, hogy azok kulturális értékeket közvetítsenek, és identitástudatuk alakulására pozitívan hassanak.
A fejlődés eredménye az óvodáskor végén
a gyermeknek megfelelő szóból álló szókincse áll rendelkezésére; képesek elismételni a hallott történeteket; összetett mondatokat alkotnak, tisztában vannak az időbeliség fogalmával; gazdag ismeretekkel rendelkeznek a többféle és több oldalról történő megtapasztalás segítségével; mindezeket gondolati síkon is képesek megfogalmazni, kifejezni; rendelkeznek problémafelismerő, és problémamegoldó képességgel; megfelelő ideg tudják figyelmüket ugyanarra összpontosítani; segítséggel ellenőrzik saját tevékenységüket, javítják saját tévedéseiket, törekszenek az önértékelésre; bátran kommunikálnak a felnőttekkel és csoporttársaikkal; bátran használják aktív szókincsüket, érthetően, választékosan beszélnek; mind beszédészlelésük és beszédmegértésük is korukhoz képest megfelelően fejlett.
Célunk Olyan értelmi képességek megalapozása, fejlesztése, melyek segítségével a gyermekek átélhetik a problémamegoldó gondolkodás örömét, alakul a tanuláshoz való pozitív viszonyuk.
Az óvodapedagógus feladatai a megismerőtevékenységek fejlesztése (sétáink, kirándulásaink során a spontán észleléstől, a tudatos és szándékos megfigyelés módszereivel, vásárláskor, piac látogatáskor emberi kapcsolatok alakításával, a vásárláskor elfogadott viselkedési szabályok rögzítésével, az udvaron a közvetlen környezet megfigyelésével, a mozgásigény kielégítésével); 16
az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása; SNI: A sokoldalú érzékszervi megtapasztalás és játékba épített ismeretszerzés révén reális ismeretek, fogalmak kialakulása a környező világról, valóságról, elemi gondolkodási műveletek alkalmazása segítséggel a mindenkori képességekhez mérten; a gyermekek kíváncsiságának, spontán szerzett tapasztalatainak rendezése, célirányos feldolgozása során fejlődnek az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás). A tapasztalatszerzést úgy igyekszünk teljessé tenni, hogy minél több érzékszervet vonunk be a megismerésbe. A tevékenységek során a gyermekeknek lehetőségük van az információszerzésre látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás útján. A külvilágról gyűjtött információkat segítünk rendszerezni, ennek hatására rendeződnek észlelési képességeik. A figyelmüket változatos, a kíváncsiságra építő tevékenységekkel próbáljuk felkelteni és fenntartani. Ezáltal képesek lesznek az életkoruknak megfelelő időtartamú és mélységű szándékos figyelemre, összpontosításra. Emlékezetük fejlesztése érdekében élmény dús tevékenységeket szervezünk. A megszerzett tapasztalataikat, emlékeiket játékos cselekvés által mozgósítjuk. Képzeletüket a mindennapi meséléssel, a gyermekek által kitalált, a róluk szóló történetekkel, drámajátékokkal, „mi lenne, ha” szituációkkal, szimbolikus eszközök biztosításával fejlesztjük. Arra törekszünk, hogy a meglévő ismereteiket a képzeletük segítségével csoportosítsák újra. Gondolkodásukat az összefüggések megláttatásával fejlesztjük (ok–okozat, miből–mit, mi–miért, stb.). Gyermekeink gondolkodása a tevékenységek eredményeként, a rengeteg cselekedtetés, tapasztalás, szituáció, problémamegoldás, természetes helyzetek átélése által folyamatosan válik képessé az iskolás korban kialakuló nyelvi gondolkodásra.
5. AZ ÓVODAI NEVELÉSÜNK CÉLJAI, ÉS FELADATAI 5.1. Céljaink érzelmi biztonságot nyújtó légkörben harmonikus személyiségfejlesztés, és integrált nevelés megvalósítása; a SNI gyermekek fogyatékosságaikból eredő hátrányaik csökkentésével, leküzdésével teljes értékű ember nevelése tudással és szeretettel, így is biztosítva a gondjainkra bízott gyermekek számára az esélyegyenlőséget, a társadalmi integrációt; az egészséges életmód alakítása; a mozgás megszerettetése; olyan megfelelő kommunikációs, és önértékelő képességgel rendelkező gyermekek nevelése, akik az óvodai élet végére rendelkeznek az iskolai élet megkezdéséhez szükséges készségekkel és képességekkel.
5.2. Feladataink az egyéni- és életkori sajátosságokat figyelembevevő, gyermekeink igényeihez rugalmasan alkalmazkodó szokás- és norma rendszerünk, napi- és heti rendünk betartása; érzelmi biztonságot nyújtó, nyugodt, családias légkörben, élményekben gazdag tevékenységek megteremtésével a közösség kialakítása, a magatartás formálása;
17
a harmonikus személyiség kibontakoztatásának, a gyermeki kulcskompetenciák fejlesztésének elősegítése a gyermek saját adottságaihoz mérten, és módon; a személyiségfejlesztés során olyan magatartásformák, erkölcsi normák, kimunkálásán, megtanításán fáradozunk, amelyek az egyén és a közösség szempontjából egyaránt értékesek és fontosak (pl. a köszönés, alkalmazkodó képesség, egymásra figyelés, elfogadás, együttérzés, egymás segítése, a másság elfogadása, kitartás, önfegyelem, jó–rossz felismerése, őszinteség, igazságosság, felelősség, stb.); a kreatív gondolkodást, az alkotó képzelőerőt és a fantáziát megmozgató tevékenykedtetés kibontakoztatása a művészetek pedagógiai eszközeinek alkalmazásával; a Pedagógiai Programunk a SNI gyermekek integrált nevelését is biztosítja. A SNI gyermekek elsősorban gyermekek, és csak másodsorban SNI-ek. Ez azt jelenti, hogy a részfunkciók fejlesztésén túl az általános személyiség fejlesztésre nekik is szükségük van. Az integráció két félt feltételez: a beilleszkedni akaró egyiket és a befogadni akaró másikat. A folyamat mindkét részről alkalmazkodást, egymáshoz való igazodást kíván. Az integráció a gyermekek vonatkozásában a sérült és a nem sérült együtt fejlesztését, közös tevékenységeiknek az adott lehetőségekhez képest maximális megvalósítását jelenti, ui. a gyermek nem tehet sem biológiai, sem szociális, sem társadalmi eltérésekből adódó hátrányairól; a napi életritmusba a sokmozgásos tevékenységek elemeinek beépítése, az egészséges, edzett, fejlett- és igényes mozgáskultúra kialakítása, az egészséges életmód alakítása; programunkban hangsúlyos szerepet kap a prevenció (a megelőzés), amelyen a korai fejlődés tudatos támogatását értjük, mindig differenciáltan, a gyermek éppen aktuális fejlettségi szintjéhez, aktuális állapotához igazítva. Ezért tartjuk fontosnak a gyermek óvodáskor elején megjelenő önállósulási törekvéseinek maximális, átgondolt támogatását, ami felnőtt segítséggel, fokról-fokra, napról-napra magasabb követelményszintet támasztva vele szemben pozitív irányú fejlődést eredményez; az óvodáskor végére szeretnénk elérni, hogy a Rákosmenti Mákvirág Óvodába járó gyermekeink alkalmassá váljanak az iskolai élet sikeres megkezdésére testi, lelki, szellemi, erkölcsi és szociális téren egyaránt.
A FEJLŐDÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget. A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek a sikeres iskolai munkához. a testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képes. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes; a lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdéséhez. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.)
18
A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés; megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele; a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét; elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak. Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi. A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését; feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. A három éves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. A SNI gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.
19
6. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUSOK FELADATAI 6.1. Játék A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék – szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt – a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus játékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. Az óvodában kiemelt a szabadjáték túlsúlyának érvényesülése. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, a nem direkt reakcióival éri el. Az óvodában kiemelt a szabad játék túlsúlyának érvényesülése. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.
Célunk Olyan gyermekek nevelése, akik élményeiket, tapasztalataikat játékban, játékosan szerzik, s az így kialakult készségek, képességek elősegítik személyiségük, kreatív gondolkodásuk fejlődését, alkotó képzeletük, társas kapcsolataik alakulását.
Az óvodapedagógus feladatai: megfelelő feltételek biztosítása a tartalmas, nyugodt, érzelmi biztonságot nyújtó, szabad játékhoz, a gyermekek játéktevékenységének minőségi fejlesztése.
20
Megfelelő feltételek biztosítása a tartalmas, nyugodt, érzelmi biztonságot nyújtó, szabad játékhoz Igyekszünk olyan légkört biztosítani, ahol a gyermekek szabadon dönthetnek arról, hogy kivel játszanak, milyen játékot, milyen témát választanak, milyen eszközökkel jelenítik meg ezt, milyen helyet választanak és mennyi ideig tart a játékuk. Törekszünk a jól átlátható és biztonságos csoportszoba kialakítására, melyben lehetőség van többféle, állandó és variálható kis kuckók létrehozására. A kreatív tevékenységeknek, mint pl. rajzolás, festés, agyagozás, barkácsolás, stb. állandó helyük van a barkács szobában. A jó adottságokkal, felszereltséggel rendelkező tágas udvarunkon megnövekszik a játék tere, ahol az évszaktól és időjárástól függően sokrétű lehetőséget biztosítunk a tartalmas játékra. A sporttevékenységeknek az épületen belül is, és az udvaron is meghatározott helyük van (tornaelőtér, focipálya, medencék, stb.). Napirendünk rugalmasan igazodik a gyermekek szabad, elmélyült játékához. A folyamatos étkezések biztosítása és a megfelelő időkeretek lehetővé teszik, hogy a gyermekek idejük legnagyobb részét játéktevékenységgel töltsék. Módjuk van továbbá egy játéktémát akár több napon keresztül is folytatni, hogy élményeiket minél mélyebben és gazdagabban átélhessék és feldolgozhassák. Esztétikus, lehetőleg természetes anyagokból készült játékeszközöket biztosítunk a gyermekek számára. Fontosnak tartjuk, hogy koruknak és fejlettségüknek megfelelő fejlesztő játékokkal, képes könyvekkel játszanak. A szerepjátékban való átváltozáshoz szükséges kellékeket, ruhadarabokat a kincses ládából vehetik elő. A rajzeszközöket is bátran, önállóan, szabadon használhatják. Lehetővé tesszük, hogy a családban, az óvodában, a tágabb természeti és társadalmi környezetben szerzett élményeket, tapasztalatokat a gyermekek a játékban újra és újra átélhessék a saját egyéni elképzeléseik és fantáziájuk szerint.
A gyermekek játéktevékenységének minőségi fejlesztése Törekszünk arra, hogy a megfelelő figyelemmel kísérve a játékot, abba direkt módon be nem avatkozva, a gyermekeket egy magasabb minőségű játéktevékenység felé vezessük. Akkor fejlődnek a játék által, ha ötleteinkkel, figyelmes, segítőkész magatartásunkkal továbblendítjük őket egy fejlettebb szintre, tiszteletben tartva a belső szükségleteiket is. Vannak helyzetek, játékok, amelyekben igénylik a felnőtt jelenlétét. Tapintatos, visszahúzódó magatartásunkkal társaik vagyunk ilyenkor. A játékba való bekapcsolódással megfelelő mintát adunk a közös cselekvéshez, így indirekt módon segítjük a gyermekek részvételét, szerepvállalását, s ez által játékuk is fejlődik.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén örömmel, felszabadultan játszanak; képesek megszervezni játékukat, helyet biztosítani, társakat találni, ha szükséges, játékeszközöket készíteni hozzá; képesek társaikhoz alkalmazkodni, együttműködni velük a játékban; SNI: A játék a legfontosabb tapasztalatszerzési, és önkifejezési forma, irányítással, a pedagógus mintaadásával, irányított segítség adásával tanuljon meg gyakorló, konstrukciós, és didaktikus játékokat játszani. Egyszerű szabályjátékban részt venni, és spontán is végezzen játéktevékenységet; akár több napon keresztül is képesek egy azon játéktevékenységet folytatni.
21
6.2. Mozgás A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató-, és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Mindezek nagymértékben hozzájárulnak a tanulási képességek, kompetenciák kialakulásához, fejlődéséhez. A gyermek természetes mozgásigényére figyelemmel, a játékba, azon belül a szabad játékba ágyazott mozgástevékenységeket, az óvodai élet egyéb tevékenységeibe komplexen beépített testmozgást kiegészítik az irányított mozgástevékenységek, amelyek együtt hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére (pl. pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás). A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait. A spontán, a játékba, azon belül a szabad játékba ágyazott mozgástevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.
Célunk Egészséges, mozogni szerető gyermekek nevelése.
Az óvodapedagógus feladatai: a mozgás megszerettetése; az életkornak megfelelő fizikai erőnlét kialakítása; koordinált mozgású, kiegyensúlyozott, iskolaérett gyermekek nevelése változatos tevékenységek és megfelelő szervezeti formák alkalmazásával.
Megfelelő szervezeti formák A testi nevelés kiemelkedő szerepet játszik, mivel komplex módon kapcsolódik minden egyéb fejlesztési területhez! A mozgás fejlődésével alakulnak ki azok az idegpályák, melyek segítségével fejlődik a gondolkodás, a térlátás (a tér bemozgásával), a saját test helyzete és léte a szűkebb és tágabb környezetben, a ritmus, a tánc, stb. Ezért óvodánk hangsúlyozottan segíti a gyermekek testi fejlődését: a helyesen összeállított napirend (bioritmus) kialakításával; a csoportszobák belső terének kialakításával; a testi- és testnevelési színterekkel: (Csoportszobákban található és használható eszközökkel, az óvoda udvarán kialakított mozgásos játékokra alkalmas játszóeszközökkel, Lehetőséget nyújtunk, és kíséretet biztosítunk úszás- és korcsolyaoktatáshoz). A testnevelés a testi nevelés szerves része, mely mozgásos játékokkal, játékos testgyakorlatokkal, utánzásos gyermektornával valósul meg a mesevilág felhasználásával. Pl.: „Kullogjunk, mint a megtépázott farkas!”; „Járjunk hetykén, mint a kiskakas!”; „Görbítsük a hátunkat, mint a macska!”; stb.
22
Csoportjainkban nemcsak az életkori sajátosságokat vesszük figyelembe; hanem az egyéni képességeket is. Differenciáltan foglalkozunk az SNI gyermekekkel. Óvodánkban a testnevelés kötött formában zajlik. A tiszta, tágas és jól szellőztetett tornaelőterek megfelelő helyszínül szolgálnak a szervezett mozgáshoz. A gyermekek tornafelszerelésbe öltözve vesznek részt a tevékenységben. A változatos gyakorláshoz sokféle kézi szer áll a gyermekek rendelkezésére (babzsák, karika, kendő, bot, stb.). Ezek az eszközök a nagymozgások gyakorlásától a finommotorika fejlesztéséig sokféle célt szolgálnak. Tornaelőtereink tornapadokkal, bordásfallal felszereltek, tornaszertárunkban megtalálható a korszerű mozgásfejlesztés széles eszköztára. Ha az időjárás lehetővé teszi, az udvar lehetőségeit használjuk ki a testnevelésre. Speciális eszközökkel, rendszeresen végzünk tartásjavító, lábboltozaterősítő gyakorlatokat. Az óvodáskor legjellemzőbb tulajdonságának a személyiség fejlődését döntően meghatározó mozgékonyságot, mozgásos aktivitást kell tekintenünk. A fejlesztés érdekében kihasználjuk a gyermekek utánzási hajlamát, a mozgástevékenységeket utánzóképességükre építjük. Elsődleges feladatunknak tartjuk a természetes nagymozgások (csúszás, kúszás, mászás) fejlesztését, majd ezekre alapozva alakítjuk ki a többi természetes mozgást (járások, futások, ugrások, függések, stb.), hogy a csont és izomrendszer megfelelő fejlettsége lehetővé tegye a finomabb, összerendezettebb mozgásformák kialakulását. Ehhez nyújtanak segítséget a gimnasztikai gyakorlatok és a testnevelési játékok is, melyekben a gyermekek természetes módon ismerkednek testrészeikkel, ezek során a térirányok is bekapcsolódnak a megismerés folyamatába (mozgatás iránya, testrészek egymáshoz viszonyított helyzete, stb.), és megtapasztalják a térben való mozgás (pl.: helykeresés), tájékozódás elemeit is. Nagy gondot fordítunk az egyensúlyérzék, a szem–kéz, a szem–láb koordináció, valamint az „oldaliság” fejlesztésére. A rendszeres, szervezett, tervszerű mozgás elősegíti a gyermekek testi képességeinek fejlődését, lehetővé teszi a légző és keringési szervek nagyobb teljesítőképességét, erősíti a csont- és izomrendszer teherbíró képességét, a helyes testtartás kialakítását. A kellő mértékű mozgástapasztalat megszerzésével, az észlelés fejlesztése mellett hangsúlyt kap a kézi szerek használata (finommotorika), valamint a keresztcsatornák fejlesztése is. A közös mozgás örömén túl lehetőség nyílik az értékes személyiségvonások tudatos formálására (együttműködési képesség, feladatvállalás, önzetlenség, empátia, állhatatosság), valamint a negatív jellemvonások kezelésére (önzés, szabályok megszegése, stb.). A testnevelés hatására szervezetükben létrejövő mennyiségi és minőségi változások hosszútávon kihatnak egészségükre. Testnevelés foglalkozásainkat kiváló szakemberek által felépített és kidolgozott terv szerint vezetjük. (Dr. Tótszöllősyné Varga Tünde: Mozgásfejlesztés az óvodában) Mindennapos, frissítő torna: a heti testnevelés foglalkozás alapjául szolgál, a főgyakorlat előkészítése, ill. megerősítésére. (pl.: Főgyakorlat: „Nyuszi-ugrás” – mindennapos torna alatt a kartámasz erősítésére, valamint a zsugorugrás gyakorlására irányul a felkészülés.) Heti testnevelés foglalkozás: kiemelten egy–egy fő izomcsoportra, gondosan megválasztott fejlesztési területre irányul: (csúszás–mászás; kúszás–mászás; átbújás; függés; mélyugrás jelölt sávba; hossztengely körüli forgás; stb.) Fejlesztési területek: (Dr. Nádori László: Motoros képességek rendszere) • kondicionális képességek – erő; gyorsaság; állóképesség; • koordinációs képességek – egyensúlyérzék; téri tájékozódó képesség; kinesztétikus differenciáló-képesség; reagálási képesség; • ízületi mozgékonyság. 23
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén a gyermekek szeretnek mozogni, mozgásuk összerendezett és kitartó; ismerik a térbeli irányokat, jól tájékozódnak; a gyermekek nagymozgása, finommozgása összerendezetté válik, egyensúlyérzékük, mozgásos teljesítőképességük kialakul; SNI: A mozgás életkori szükséglet az óvodás időszakban, ezt minden foglalkozás tervezésénél figyelembe kell venni. A testi egészség, erőnlét, állóképesség, ügyesség fejlesztése révén önmagához képest mutasson előrehaladást. Saját testképe, testsémája fejlődjön, mozgásai váljanak összerendezettebbé önmagához képest; növekszik a figyelem koncentrációjuk, feladattudatuk, együttműködésük, a szabályokat betartják.
6.3. Hagyományaink
A gyermekek név-, illetve születésnapja: A csoport saját hagyományai szerint ünnepelve. Szüreti mulatság. Szeptember végén, hagyományőrző táncos mulatozás. Október 23.: Csoportonkénti ünnepi megemlékezés. Mikulás: December 6-án érkezik óvodánkba. A Mikulás köszöntése „egységenként” történik, ahol a gyermekek közösen mondanak verset, énekelnek dalokat. Az óvodapedagógus feladata, hogy a csoportjába járó gyermekek cipőjüket kitisztítva kitegyék az ablakba. A cipőcskékbe való meglepetés a csoport hagyományai szerint kerül beszerzésre. Advent: Az óvodában a Karácsonyra való készülődés a legfontosabb, mely a gyerekekkel az ünnepvárás izgalmát, a titkos ajándék készítés örömét jelenti, és jól előkészíti az igazi családi ünnepet. A folyamatosságot a családi délutánok is szolgálhatják, mert itt a szülők is kipróbálhatják azokat a változatos tevékenységeket, melyeket a gyerekek ebben az időszakban végeznek. Az ilyenkor együtt, óvodában készített ajándékok emelik az ünnep hangulatát. Karácsony: Megünneplése csak jelzés értékű, hiszen az igazi ünnep a családé! Karácsonykor az óvodapedagógusok által előadott mese dramatizálásával, énekes–verses műsorával köszöntjük az ünnepet. Farsangi mulatság: Óvodánkban nincs jelmezbál. Táncos mulatozással, az óvodában évek alatt összegyűjtött ruhadarabok felvételével, mókás beöltözéssel kergetjük ki a telet, és így ünnepeljük a jó idő közeledését, a tavasz beköszöntét. Március 15.: A gyermekek készíthetnek minden olyan eszközt, amely tartalmában az ünnephez kapcsolódik, és emeli annak hangulatát. A csoportok az ünnepet megelőző utolsó munkanapon óvodai tevékenység keretében, játékos formában emlékeznek meg március 15.-ről. Húsvét: Népi hagyományok hatják át, a hímestojás-készítés, a locsolkodás, a csinos ruha, a kölni, a locsolóvers, a házi sütemények ünnepe. Óvodánkban a locsolkodás a Húsvét utáni héten, napokban van. A Húséti ajándékot az ünnep előtt viszik haza a gyermekek. Anyák napja: Május első vasárnapja előtti héten a csoportok, egy közös, minden gyermek részvételével szervezett, rövid Anyák napi műsorral köszöntik az édesanyákat. Óvodai búcsúünnepség: A nevelési év során tanult versek, dalok, játékok örömteli előadását jelenti. A gyermekek közösen készülnek műsorral, mely előadására május közepétől kerül sor. Gyermeknap: Megrendezése együtt szerepel a „Kihívás napjával”, amikor mindenki együtt sportol, versenyzik az óvoda udvarán. A csoportok óvodapedagógusai egyénileg ajándékozzák meg e nap alkalmával a csoportjukba járó gyermekeket. Augusztus 20.
24
6.4. Tevékenységformák a művészetek pedagógiai eszközeivel, néphagyományok, jeles napok Célunk Népünk hagyományainak, tárgyi és szellemi kultúrájának újraélesztése, továbbadása, és beépítése a mindennapokba, s ez által a gyermekek nemzeti identitástudatának megalapozása.
Az óvodapedagógus feladatai: a gyermekekhez közel hozható jeles napok, és a hozzájuk kapcsolódó népszokások megismertetése, és megszerettetése; a népszokások felelevenítéséhez szükséges feltételek biztosítása; a néphagyomány közösségteremtő, emberformáló lehetőségeinek kihasználása; a néphagyományőrzés beépítése a nevelésbe, játékba, fejlesztő tevékenységekbe.
A gyermekekhez közel hozható jeles napok, és a hozzájuk kapcsolódó népszokások megisme rtetése, és megszerettetése Legfontosabbnak tartjuk, hogy az elsivárosodott, elszigetelt, formavilágában szegényes lakótelepen élő gyermekek számára – ellenpontként – megmutassuk a népi kultúránkban rejlő kincseket. Átgondoltuk, melyek azok a népszokások, melyek erőltetés nélkül közel hozhatóak gyermekeink világához, melyeket természetes módon élhetnek át. Ezekből válogatunk korcsoportnak megfelelő mélységben, a meglévő ismereteiket és az óvoda nyújtotta lehetőségeket is kihasználva. A különböző szokásokhoz, jeles napokhoz kapcsolódó, autentikus népi mondókákat, népmeséket, énekes játékokat olyan, tiszta forrásból származó szakirodalomból válogatjuk, mely kiállta már az idők próbáját.
A népszokások felelevenítéséhez szükséges feltételek biztosítása Az adott időszakban, a csoportban uralkodó légkört alapvetően meghatározza a közelgő ünnep, esemény hangulata (Farsang – vidámság, tréfa, Karácsony – meghitt, bensőséges). Ezt erősíti az is, hogy a csoportok „felöltöztetésével” esztétikus környezetet teremtünk, mely a megfelelő légkör kialakulását segíti elő. A Szülők, Nagyszülők bevonásával igyekszünk a tárgyi emlékek közül olyanokat fellelni, megmutatni a gyermekeknek, melyek tükrözik kultúránk forma, és mintavilágát, és a szokáshoz, eseményhez kapcsolódnak. Az adott eseményhez mindig olyan helyszínt választunk, ahol a megfelelő mozgástér és körülmények biztosításával létrejöhetnek az „elbűvölt pillanatok”. Mindig az adott jeles nap jellege határozza meg, hogy az arra való készülés mennyi időt foglal magába. Vannak olyan ünnepkörök, melyek hosszabb, 2–3 hetes készülődést igényelnek. Vannak rövidebb, néhány nap alatt kibontható, és vannak eseményszerű, egy napos jeles napok. Mindig megfelelő időt biztosítunk az élmény kiteljesedésére. Fontos, hogy a gyermekek világához közelálló, számukra befogadható legyen az élmény tartalma. Ehhez minden olyan eszközt (tárgyi emléket, mondókát, mesét, éneket, játékot) felhasználunk, ami az átélést segíti. Törekszünk arra, hogy amennyire lehet, autentikus legyen a közvetítés. A legfontosabb, hogy minden gyermeket érintsen meg, de lehetősége legyen a maga módján átélni azt.
A néphagyomány közösségteremtő, emberformáló lehetőségeinek kihasználása A régi szokások által a gyermekek olyan egyéni értékekkel gazdagodnak, melyek személyiségükre pozitívan hatnak. Fejődik esztétikai érzékük, mozgáskultúrájuk, önkifejező képességük, alakul viselkedésük, és ez által olyan közösségi értékek birtokába jutnak, melyeket az élmények, a közös játék, a hagyományokon alapuló együttlét teremt meg. 25
A néphagyományőrzés beépítése a nevelésbe, játékba, fejlesztő tevékenységekbe Programunknak tevékenységkerete a néphagyományőrzés, amely a gyermekek óvodába lépésétől az iskolába bocsátásig, illetve a tanév elejétől annak befejezéséig folyamatjelleggel van jelen, a nevelés részeként. Az irodalmi alkotásokkal való találkozás alapját a népmesék, a népköltészeti alkotások, a zenei élménynyújtás alapját a népi énekes játékok, népi mondókák, és a néptánc adják. A mozgásfejlesztésben a népi játékoknak, a vizuális kultúra megalapozásában a népi kismesterségek technikái, megismerésének van nagy szerepe. Arra törekszünk, hogy e különböző tevékenységterületek egymással összefonódva, egymást megerősítve, minél több élményt nyújtva, komplex módon fejtsék ki hatásukat.
JELES NAPOK Szeptember (Szent Mihály hava) 8. Kisasszony napja: Őszkezdő, „fecskehajtó”. E naptól kezdve indulnak a fecskék, vándormadarak. 29. Mihály nap: Őszi évnegyedelő. Pásztorünnep. Ekkor hajtják be az állatokat a legelőről, s ekkor fizették ki a pásztorokat, s rendezték a Mihály napi vásárokat. SZÜRET
Választható KÖTELEZŐ
Október (Mindszent hava) 23. Ünnep 26. Dömötör: Pásztorünnep. Pásztoros játékok játszhatók ezeken a napokon. Kukoricafosztás November (Szent András hava) 1. Mindenszentek: Vetés, őszi munkálatok befejező napja, a természet nyugovóra térése. Megemlékezünk halottainkról, az ablakban gyertyát gyújtunk. 11. Márton nap: Ekkor vágják a „Márton lúdját”, és a lakomán megkóstolják az újbort. Ekkor sütik a „marcipánt”. Időjósló, bőségjósló nap. 30. András napja: András nap utáni vasárnap kezdődik az Advent. December (Karácsony hava) Advent: Jézus várása, a csendesség, a várakozás időszaka. 4. Borbála: Lányok pártfogója, nőknek dologtiltó nap. Férjjóslások – „Borbála ág” vízberakása. 6. Miklós: Jön a Mikulás. 13. Luca napja: Gonoszjáró nap, védekezés a boszorkányok ellen. Ekkor készítik a Luca-székét, a legények „kotyolni” járnak. Termés jósló szokás a Luca napi búza ültetése. Karácsony: Betlehemezés, regölés, a gyerekek ajándékozása. Január (Boldogasszony hava) Újév: Köszöntések, jókívánságok. 6. Vízkereszt: (Három királyok napja) A karácsonyi ünnepkör záró napja, a Farsangi ünnepkör kezdete. Három királyok járás. Házszentelés. 20. Fábián, Sebestyén: Az első tavaszébresztő nap. 22. Vince: Szőlősgazdák védőszentje. Termésjósló: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.” 26
KÖTELEZŐ Választható Választható
Választható
KÖTELEZŐ KÖTELEZŐ KÖTELEZŐ Választható KÖTELEZŐ KÖTELEZŐ KÖTELEZŐ
Választható Választható Választható
Február (Böjtelő hava) 2. Gyertyaszentelő: E napon jön ki a medve a barlangjából. Választható 3. Balázs: Diákok patrónusa. Balázsjárás – adománygyűjtő, iskolába toborzó szokás. Választható Torokfájósokat parázsra vetett almával megfüstölték. 24. Mátyás: Jégtörő. Ha jeget nem talál, akkor csinál. Választható Farsang: Vízkereszttől Hamvazószerdáig. KÖTELEZŐ Hamvazószerda: Megkezdődik a böjt Választható Március (Böjtmás hava) 8. Nőnap. 12. Gergely: Gergely járás – adománygyűjtő, iskolába toborzó szokás. 15. Nemzeti ünnep 18. Sándor 19. József 21. Benedek: A tavasz első napja, nap-éjegyenlőség ideje.
Választható Választható KÖTELEZŐ Választható Választható Választható
Április (Szent György hava) Virágvasárnap: Húsvét előtti vasárnap. Barkagyűjtés, - szentelés. Választható Kiszehajtás – Húsvétot vezetik be. Ezután következik a Nagyhét. Nagyhét Választható Nagypéntek: A legszigorúbb böjtnap. Választható Általános tisztálkodási nap (meszelés, nagytakarítás, nagymosás). Nagyszombat: Este tartják Jézus feltámadását. Tüzet megszentelik. Választható Az esti harangszó a böjt befejezték jelzi. Húsvét KÖTELEZŐ Fehérvasárnap: Húsvét utáni vasárnap. Komatál küldés. Választható 24. György nap: Gonoszjáró nap. Ajtókra tüskés ágakat tűznek. Füst általi megtisztulás. Választható Lepedővel hajnali harmatszedés. Május (Pünkösd hava) Május 1.: Az estét a legények az erdőben töltik, s hazafele kedvesüknek májusfát állítanak. (A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, szerelmi ajándék) Anyák napja: Május első vasárnapja 12. Pongrác 13. Szervác 14. Bonifác: Fagyosszentek Pünkösd: Húsvét után 50 nappal kezdődik. Pünkösdi királynéválasztás. Pünkösdi királynéjárás. A nyár kezdetének ünnepe.
KÖTELEZŐ KÖTELEZŐ Választható Választható Választható Választható
6.5. Verselés, mesélés A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak.
27
A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, erős alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat. A mese kiválóan alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.
Célunk A népi hagyomány kínálta irodalmi kincsek, az óvodás gyermekek életkorához igazodó formák megismertetése, a mesékkel, zeneiséggel elbűvölt pillanatok átélése, ennek hatására személyiségük kibontakoztatása, nyelvi képességeik fejlesztése.
Az óvodapedagógus feladatai: a felhasznált irodalmi anyag igényes összeállítása; rendszeres, többoldalú, élményszintű átélés biztosítása a megfelelő irodalmi formákkal, ezeken keresztül az érzelmi, esztétikai, értelmi fejlődés segítése; nyelvi képességek fejlesztése; megfelelő szervezeti formák alkalmazása.
A felhasznált irodalmi anyag igényes összeállítása Az irodalmi alkotások válogatásakor előtérbe helyezzük a magyar népi kultúrából megőrzött népmeséket, népi rigmusokat, népi játékokat, de természetesen a magyar klasszikus, és kortárs, valamint a külföldi költők, írók színvonalas munkáiból is kerül anyag az összeállításba. Folyamatosan gyűjtünk találós kérdéseket, nyelvügyesítőket, tréfás meséket, verseket, ölbeli játékokat is. Figyelünk arra, hogy minden jelenség megfigyeléséhez, a néphagyományok megismeréséhez legyen az óvodapedagógus tarsolyában mese, vers, mondóka.
Rendszeres, többoldalú, élményszintű átélés biztosítása a megfelelő irodalmi formákkal, ezeken keresztül az érzelmi, esztétikai, értelmi fejlődés segítése A verselés, mondókázás lehetőségét a játékban kialakuló helyzetek spontán módon teremtik meg, (s ezzel az óvodapedagógus valahányszor él is) tehát ezen alkalmak számát tudatosan tervezni nem lehet. Tervezni lehet, és kell is azonban az irányított játéktevékenység, séták, népszokások megülése alkalmával mondogatható verseket, rigmusokat, amik a ritmusok, rímek játékával szinte varázsige – ráolvasás hatásúak. A gyermekek átérzik annak misztikus lehetőségét, hogy szavaikkal, hangsúlyaikkal, mozdulataikkal befolyással lehetnek akár a természetre, jelenségekre is.
28
Még varázslatosabb világba való „bejárást” tesznek lehetővé a népmesék. A ráhangolódást, mely az átéléshez szükséges, egy elkülönülő hely (pl. mesekuckó), megelőző–záró rítusok (gyertyagyújtás, ének-, zeneszó), hívogató formulák teremtik meg. „A befogadás, alkotás, újraalkotás egymással szorosan összefüggő, egymásra ható esztétikai tevékenységek, melyek közül alapvetően fontos a befogadás.” (Tanulmányok a kisgyereknevelésről – Petőné Gulyás Márta) Az adott mese a ciklus több napján is megjelenik, már a megismerés fázisában is többféle módon (óvodapedagógusi mesélés, - bábjáték, - mozgás). A már ismert mese feldolgozása változatos, dramatikus formákat felvonultatva többször is szerepet kap: bábozás, zörejhangokkal színesített mese, mozgásos-kellékes dramatizálás, szabad improvizálás – akár az alap történet megváltoztatása, mesealbum készítése. Kitalálhatnak saját meséket, történeteket is. Nagyobb lélegzetű drámafoglalkozások alkalmával a mesében megjelenő problémaszituációt kibontva, több szempontból elemezve-játszva lehetőség nyílik az erkölcsi tartalmak (a jó győzelme a rossz felett, misztikus segítség az arra érdemesnek, idősek bölcsessége) különböző mélyebb átélésére, megértésére, a döntéshozás felelősségének átérzésére, szorongások feloldására.
Nyelvi képességek fejlesztése Az óvodába kerülő gyermekeket – élettani sajátosságaikból fakadóan – ölbeli játékokkal, mondókákkal ismertetjük meg a szó és a mozdulat – ritmus örömteli kapcsolatával. Báb segítségét használjuk a bátortalan, nehezen beszélő gyermekeknél, a konfliktuskezelésnél, párbeszédek megkönynyítésénél. Az óvodáskor egészén használunk beszédfejlesztő gyakorlatokat, ezeket beépítjük a drámajátékokba, dramatizálásba. Lehetőséget adunk az improvizációra meséléskor, saját versikék fabrikálásakor. Ezáltal bővül szókincsük, fejlődik kreativitásuk, gondolkodásuk.
Megfelelő szervezeti formák alkalmazása A közös irodalmi élmény befogadásához, átéléséhez elengedhetetlen a csendes, nyugodt légkör, a megfelelő hangulat, amit csak a kötött szervezeti forma biztosít. Ezért, ha az egész csoportnak mesélünk, mindenkivel együtt verselünk, akkor minden gyermektől megkívánjuk a részvételt, lehetőséget biztosítva a lelki távolmaradásra. A játéktevékenység bármely percében adódhat alkalom kötetlen, néhány, vagy akár csak egy gyermeket érintő verselésre, mondókázásra, ölbeli játékra. Ezek az örömteli pillanatok az egyéni bánásmód remek lehetőségei. Az udvaron, vagy mozgásos játékokat kísérve is alkalom adódhat mondókák, versikék ismételgetésére. Az elalvás előtti csendes, meghitt, családias légkör megteremtése érdekében mindennap mesélünk a gyermekeknek. Törekszünk arra, hogy a mese hangulata elősegítse a szendergés előtti állapot elérését.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén
a gyermekek szívesen ismételgetik a verseket, mondókákat; várják, igénylik mesét; szívesen élik át élményeiket a bábozás, dramatizálás segítségével; tudnak mondókákat a természet jelenségeiről, emlékeznek kedvenc verseikre, meséikre; az ismert vagy kitalált meséket mozgással, és más művészeti eszközzel önállóan is meg tudják jeleníteni; életkoruknak megfelelő szókincs, választékos beszéd; szereti és becsülik a könyveket, ismerik a mesekönyvek használatát.
29
6.6. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, hallgatása a gyermek-néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (az egyenletes lüktetés, ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus figyelembe veszi a nemzetiségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is. Az éneklés, zenélés a gyermek mindennapi tevékenységének részévé válik a felnőtt minta spontán utánzásával.
Célunk Zenei készségek kialakítása. Zenei élményeken keresztül a népzenei, és néptánc hagyományok csírái-, mint az anyanyelv beépüljön a gyermekek mindennapjaiba.
Az óvodapedagógus feladatai: a felhasznált zenei anyag igényes összeállítása, mely megfelel az életkori sajátosságoknak, és a csoport összetételének; élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek biztosítása, melynek során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét; változatos szervezeti formák, módszerek alkalmazásával az esztétikai érzék, az értelmi képességek, az érzelmek, a kreativitás, valamint a harmonikus mozgás fejlesztése. Ének-zene munkaközösségünk a 2007/2008-as nevelési évben kidolgozta a mozgásfejlesztés lehetőségeit a zenei nevelésen belül, mindhárom korcsoportban. Az ének, zene, énekes játék foglalkozások anyagát a korcsoportnak, és a gyermekek képességeinek megfelelő szöveges, és énekes népi gyermekjátékok közül válogattuk – ölbeli játékoktól, a különféle népi mondókákon át a bonyolultabb szerkezetű népi játékokig. A készség fejlesztés területeit korosztályok szerint jelöltük meg, mely magába foglalja az éneklési készség, hallásfejlesztés, ritmusérzék, mozgás, térformák, hangszer használat, zenei forma érzék, zenei alkotókedv fejlesztését. Kiscsoportban elsősorban az érzelmi biztonságot nyújtó ölbeli játékokból készítettünk gyűjteményt, melyek között találhatók altatók, ébresztők, mosdatók, etetők, cirókálók, piszézők, lovagoltatók, tapsoltatók táncoltatók, hintáztatók. A személyes játékélmény a kicsiket a közös játékban való részvételre is motiválja, később kedvet ébreszt bennük ahhoz, hogy maguk is szerepet vállaljanak az együttes játékban. A középső csoportos gyermekek számára a mozgásfejlesztés fokozatait, térformák kialakítását emeltük ki. Összegyűjtöttük az ide kapcsolódó játékba hívogatókat, mondókákat, az örömteli játék élményét nyújtó kapus, vonulós futó, fogyó, gyarapodó, párválasztós énekes játékokat. Nagycsoportban a játékfűzések lehetőségeiből válogathatnak kollegáink. Itt elsősorban a komplexitásra törekedtünk. Hónapokra lebontva készítettünk terveket, melyekben találhatók mondókák, dalos játékok, csúfolók a névnapokról, időjárásról, jeles napokról, a hónapok, évszakok jellemzői szerint játékba összefűzve. 30
A tánc alapjait az egyszerű mozdulatok utánzás útján való ismételgetésével igyekszünk a gyermekekhez közel hozni. A legfontosabb az egyszerűség, és az önkéntesség, melyben a kötött mozdulatokban rejlő változatosság, és a zenével való összhang egyre teljesebb élménye ötvöződik. Tervezett zenei tevékenységek során a feladatok változatosságával motiváljuk gyermekeinket, így a szabad játékban élményeik újra rendezésével teremtik meg a tanult zenei formák alkalmazását. Az elbűvölt pillanatok életre szóló értékkel gazdagítják lelküket. Az örömteli játékhoz nyugodt, légkört, megfelelő helyet, és változatos eszközöket, hangszereket biztosítunk. Igyekszünk kihasználni a mindennapok során spontán adódó zenei-játék lehetőségeket, a csoportszobában, előtérben, és az udvarunkon is.
A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén
a gyermekek örömmel, és felszabadultan énekelnek; hallottak (ismernek) műzenei, és komolyzenei darabokat; a gyermekek szívesen vesznek részt ének-zenei tevékenységekben; a megismert zenei formákat változatosan, és kreatívan alkalmazzák; biztonsággal használják az egyszerű ritmushangszereket, illetve mozdulatokat a dalok, mondókák egyenletes lüktetésének, motívumhangsúlyának érzékeltetésére; megkülönböztetnek zenei fogalom párokat, hangszíneket; a táncot, mint mozgásformát, és mint tevékenységet, változatosan, és örömmel használják.
6.7. Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. Az óvodapedagógusok az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret biztosít. Maga a tevékenység – s ennek öröme – a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. Ezek tevékenységek, az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi – plasztikai kifejezőképesség, komponáló –, térbeli tájékozódó - és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.
Célunk Hozzuk felszínre a gyermekek élmény- és fantáziavilágának motívumait a mindennapokat átható, folyamatos, szabad önkifejezés, a művészeti, ábrázoló tevékenység által.
31
Az óvodapedagógus feladatai: a gyermekek ismerkedjenek meg a hagyományos népi kismesterségekkel, népművészeti elemekkel, eszközökkel és természetes anyagokkal; ismerkedjenek meg az új, modern vizuális technikákkal, a hozzá tartozó eszközökkel, amely által fejlődik kreativitásuk, alkotókészségük, és önbizalmuk; a gyermekeket meg kell tanítani az eszközök helyes fogására, megfelelő használatukra, és tisztántartásukra; a gyermekek tér, forma, és színképzetének gazdagítása; a folyamatos alkotótevékenység feltételeinek megteremtése csoportszobában, és az udvaron egyaránt; az alkotáshoz és befogadáshoz szükséges készségek fejlesztése; a tevékenység mindennapos öröm és sikerek forrása legyen. Óvodába lépéskor a gyermekek nagy része már ismeri a síkbeli ábrázolás néhány technikáját, már tud ceruzával, krétával, ecsettel nyomot hagyni a papíron. Erre alapozva bővítjük technikai palettájukat és fejlesztjük az ezekhez szükséges képességeiket, hogy egyre kifinomultabb műveket hozzanak létre. Megismerik a térbeli és tárgyalkotó technikákat, melyek által fejlődik térbeli látásmódjuk. Az agyagozás segítségével a képlékeny agyagból készítenek tartós tárgyakat sodrással, gömbölyítéssel, lapítással, nyújtással, stb. A barkácsolási technikákkal (fűrészelés, szúrás, fúrás, vésés, reszelés, csiszolás, stb.) megmunkálnak, összeszerkesztenek alapanyagokat, tárgyakat, eszközöket készítenek. A papírból játékokat, díszeket készítenek hajtogatással, vágással, tépéssel, ragasztással, kasírozással, stb. A különböző díszítőtechnikával, mint a karcolás, mintázás, ragasztás, vágás, írókázás, maratás, berzselés, batikolás, stb., az alkotásaikat esztétikusabbá tehetik. Megismertetjük velük az archaikus magyar díszítőmotívumokat, melyek változatos alkalmazása kreativitásukat, esztétikai érzéküket is fejleszti. A népi kismesterségek már régről kifinomult technikáinak egy része az óvodás korú gyermekek számára könnyen elsajátíthatóak. Ezzel gazdagítjuk technikai eszköztárukat. Fonások, szövések, varrások segítségével szép fonal és textiltárgyakat, játékokat hozhatnak létre, természetes anyagokból, vízparti növényekből használati tárgyakat, díszeket, játékokat fonhatnak. A nemezeléssel megtapasztalhatják, hogy lesz a szőrből tárgy. A finommozgásuk fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárul a gyöngyfűzés, gyöngyszövés, amivel korcsoporttól függően nagy, majd egyre apróbb gyöngyből hozhatnak létre szebbnél szebb tárgyakat, mely munkáknál a fejlettségi szinttől függően a mintázatok bonyolultsága változik, nehezedik. Megismertetjük a gyerekeket új, eddig nem ismert technikákkal, eszközökkel, anyagokkal, mely segítik őket egy-egy téma alkotás technikai megvalósításában. Fantáziájuk, színviláguk, kreativitásuk, kibontakoztatását elősegítve komplex fejlesztésben kapnak segítséget a fejlődéshez. Minden technikához megfelelő minőségű, gyermekméretű eszközöket, szerszámokat biztosítunk. Megtanítjuk a gyermekeknek ezek biztonságos, rendeltetésszerű, eredményes használatát. Az anyagok sokfélesége a gyermekeknek főleg tapintási tapasztalatokat adnak. Megismernek sokféle felületű, keménységű, állagú anyagot, ezek jellemző tulajdonságait, formálhatóságuk, alakíthatóságuk módját, lehetőségeit. Óvodai kirándulások alkalmával, előfordulási helyeiktől maguk is részt vehetnek ilyen természetes anyagok gyűjtésében, mint a nád, gyékény, vessző, botok, termések, búza, stb. A családokat is bevonjuk a gyűjtögetésbe, mely ösztönzőleg hathat a tartalmas családi programok szervezéséhez is. Az alapanyagokat a gyermekek számára elérhető helyen, esztétikusan tároljuk. Amikor a gyermekek a különböző technikákban megfelelő jártasságra tesznek szert, lehetővé tesszük számukra, hogy azokat szabadon is alkalmazzák, hogy játékukhoz ötleteik és szükségleteik alapján tárgyakat, eszközöket készíthessenek. Így kreativitásuk fejlődik és játékuk is gazdagodik.
32
Elsődleges feladatunk, hogy közlési vágyat ébresszünk gyermekekben, mely előfeltétele az önkifejezésnek. Ráébrednek munkáik, tárgyaik, egyedi értékére és elismerik társaik által alkotott dolgok értékeit is. Pozitív érzelmi viszonyt alakítunk ki az esztétikum (környezet, tárgyak, minták, színharmónia, stb.) iránt. Ez a harmónia a lelki egészségükre, identitástudatukra, ízlésvilágukra is hatással van. Az alkotó tevékenységek személyiségformáló erőként hat a problémamegoldó, ábrázoló, alkotókészségükre, színesítik fantáziájukat, gazdagítják játékukat. A kezdeti, lendületes nagymozgással járó ábrázolás fokozatosan a cselekvések, alkotások hatására és a változatos technikák gyakorlásának eredményeképpen egyre finomabb mozgássá rendeződik, miközben pszichikus funkcióik is fejlődnek.
Folyamatos alkotótevékenység feltételeinek megteremtése Óvodánk valamennyi csoportjában kialakítottuk az elmélyült alkotótevékenység végzéséhez fontos feltételeket, a nyugodt légkört és az esztétikus környezetet, a hangulatos és praktikus műhelyt. Az alkotás folyamatosságát, mindennapokba való beágyazódását a sokoldalú, egyéb tevékenységekkel való összhangban a komplexitás biztosítja. A gyermekeknek mind délelőtt, mind a délutáni játékidőben lehetőségük van az ábrázolótevékenységeket végezni, a megkezdett munkájukat folytatni, illetve befejezni. Erre a csoportszobákban állandó helyet biztosítunk, de az udvaron is az időjárástól függően sokrétű tevékenységet nyújtunk a számukra. Bátorítjuk önálló kezdeményezéseiket, lehetőség szerint támogatjuk ezeket, igény szerint segítünk a szükséges feltételek megteremtésében. A tervszerű, szervezett, tematikus ábrázolótevékenységekben lehetőséget adunk, hogy a gyermekek bármikor bekapcsolódjanak, kedvük szerint végezzék, akár több napon keresztül is folytassák az alkotást.
Általános és kiemelt technikák
rajzolás különböző eszközökkel (ceruza, zsírkréta, pasztellkréta, aszfaltkréta, stb.); festés különböző technikákkal (ecsettel, kézzel, dugóval, fröcsköléssel, karcolással, stb.); vágás, nyírás, tépés, ragasztás, hajtogatás, papírmasé; formázás, gyurmázás, agyagozás; nemezelés, szövés, fonás, varrás; gyöngyfűzés, gyöngyszövés; különböző technikák természetes anyagokkal (csuhé, termések, stb.); textilből készült tárgyak, képek; szabadon választott egyéb technikák.
A fejlődés várható jellemzője óvodáskor végére
szívesen vesznek részt rajz, ábrázolási, és kézműves tevékenységben; élményeiket, érzéseiket alkotó tevékenység által szabadon fejezik ki; alkotásaikban egyéni módon jelenítik meg elképzeléseiket, élményeiket; színhasználatuk gazdag; ismerik, kreatívan és szabadon használják a megismert anyagokat, technikákat; az eszközöket helyesen, biztonságosan, biztonsággal használják; emberábrázolásuk koruknak megfelelő; igényük van esztétikus környezetre; különbséget tudnak tenni szép és csúnya közt, ismernek képzőművészeti alkotásokat. 33
6.8. A külső világ tevékeny megismerése A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti, emberi és tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. A gyermek miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. A gyermek környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúrára és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában.
6.8.1. Környezet megismerésére nevelés Célunk Keltsük fel érdeklődésüket a természeti és társadalmi környezet összefüggései iránt, csodálkozzanak rá jelenségeire, tapasztalják meg változásait, kutassák titkait.
Az óvodapedagógus feladatai: a gyermekek életkorának és érdeklődésének megfelelő, változatos tartalmak kiválasztása a természeti és társadalmi környezet témaköréből; a gyermekek értelmi képességeinek, érzelmi motivációinak és esztétikai érzékének fejlesztése a környezet megismerése iránt felkeltett érdeklődéssel; megfelelő szervezeti formák alkalmazása.
A gyermekek életkorának és érdeklődésének megfelelő, változatos tartalmak kiválasztása a te rmészeti és társadalmi környezet témaköréből Felkeltjük érdeklődésüket a természet jelenségei, változásai és ezek következményei iránt. Felhasználjuk ehhez a néphagyományban összesűrűsödött, és a természet jelenségeire épülő, azok megfigyeléséből származó tapasztalatokat (pl.: a természet körforgása, természeti erők stb.). Csatlakozunk a Föld napja, a Víz világnapja, a Madarak és fák napja világméretű eseményeihez. Megfigyeltetjük a növény- és állatvilág szűkebb és tágabb környezetünkben megnyilvánuló, minden pillanatban jelenlévő csodáit. Felfedeztetjük velük testrészeik, érzékszerveik működését, fontosságát. A testséma kialakulása elengedhetetlenül szükséges az „énkép” megszületéséhez. Tapasztalatokat szereztetünk velük a bennünket körülvevő tárgyi és anyagi környezet sokaságából. Cselekvő részvétellel juttatjuk őket élményekhez, tapasztalatokhoz, keresünk és találunk válaszokat kérdésekre, jelenségekre, viszonyokra, történésekre. Ráirányítjuk figyelmüket az őket körülvevő felnőttek világára. A „valahova tartozás”, a család, a felnőttek munkájának ismerete hozzásegíti a gyermekeket az emberek világában való eligazodáshoz.
34
A gyermekek értelmi képességeinek, érzelmi motivációinak és esztétikai érzékének fejlesztése a környezet megismerése iránt felkeltett érdeklődéssel Az ismeretek sokoldalú megszerzése, komplex feldolgozása, tapasztalatok átélése, ok-okozati összefüggések felfedezése kísérletezés, a gondolkodási műveletek fejlesztése által, kiváltja a gyermekekben az intellektuális aktivitás szükségletét. A tévedés lehetőségének megengedésével, új utak, más megközelítések keresésével valódi tapasztalatokhoz jutnak. Az intellektuális aktivitást a gyermekek állandó érdeklődési vágya tartja fenn, mely érzelmi meghatározottságukból fakad. Ezt a motivációs erőt használjuk fel arra, hogy a gyermekekben a megismerés vágya, a kutatás igénye folyamatosan munkálkodjon. Ennek hatására pozitív érzelmi viszony, tevékeny hozzáállás alakul ki környezetükkel kapcsolatban, melyben megjelennek ismereteik, tapasztalataik, végül az aktív, környezettudatos magatartás. Az általunk biztosított esztétikus környezetből kiindulva rácsodálkozhatnak a természet szépségeire, és megtapasztalhatják, hogy maguk is képesek pozitívan befolyásolni környezetük esztétikai minőségét.
Megfelelő szervezeti formák alkalmazása Óvodánk nagyméretű udvara lehetőséget nyújt, hogy minden évszakban biztosítsuk a gyermekek számára a szabad levegőn való tartózkodást. A kert változatos növény- és állatvilága lehetővé teszi, hogy játék során spontán és irányított módon tapasztalatokat is szerezzenek, rácsodálkozzanak a természetre, az évszakok változásaira. Rendszeresen szervezünk sétákat (az óvoda környékére, Rákos-patakhoz, Népkertbe, piacra), kirándulásokat (pl. az Állatkertbe, Planetáriumba), közintézmény-látogatásokat (pl. múzeumokba, fogorvosi rendelőbe, könyvtárba), emellett kihasználjuk a spontán játék nyújtotta lehetőségeket. Ha az adott téma a közvetlen tapasztalatszerzésre nem ad lehetőséget, törekszünk a minél sokoldalúbb élményszerzésre, mely a játékot, mint tevékenységi formát használja fel.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén érdeklődve fordulnak a természet felé, különbséget tudnak tenni élő és élettelen között, ismerik a természet körforgását; ismerik és megnevezik a közvetlen környezetükben élő állatokat, növényeket, természeti helyszíneket, jelenségeket; tisztában vannak az emberi szervezet alapvető funkcióival, kialakult „énképük” van; eligazodnak az őket körülvevő tárgyi környezetben; megtalálják helyüket szűkebb és tágabb közösségükben; szívesen végeznek elemi kísérleteket; észreveszik és élvezik a természet esztétikumát, szeretik és óvják a természetet, környezetük alakításában aktívan részt vesznek; ismerik a természetjárás alapvető szabályait.
6.8.2. Matematikai tapasztalatok szerzése, mennyiségi, formai összefüggései Célunk Olyan játékos légkörben nevelkedjenek gyermekeink, ahol a játékból fakadó matematikai problémák megoldása gondolkodásra készteti őket, és ahol a gondolkodás élvezetes játéktevékenység számukra.
35
Az óvodapedagógus feladatai: minden tevékenységben felmerülő matematikai lehetőségek, problémahelyzetek kihasználása; matematikai játékok szervezésével a gyermekek gondolkodásra késztetése, logikai készségük fejlesztése; matematikai képességek fejlesztése, a problémamegoldáshoz való pozitív érzelmi viszony kialakítása; változatos szervezeti formák alkalmazása. „A játékban ott rejlik a gondolkodás lehetősége ...” (Perlai Rezsőné: Matematikai játékok óvodáskorban). De nem csak a játék, hanem a gyermek összes tevékenysége során adódhat olyan lehetőség, amely matematikai problémahelyzetet hordoz magában. Ezt kihasználva, az óvodás korban megismerhető matematikai műveletek ismeretében, a játékba, tevékenységbe ágyazva gondolkodtatjuk a gyermekeket. Elsődlegesnek tarjuk, hogy minden matematikai tartalom sokirányú, személyes tapasztalatszerzés útján jusson el hozzájuk, az ezekkel való találkozás jelentsen élményt és kihívást számukra. Az érzékelés, észlelés fejlődése érdekében a gyermekeket a dolgok, tárgyak tulajdonságainak minél alaposabb megismerésére ösztönözzük. Az eredményes problémamegoldáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy figyelmüket szándékosan is tudják meghatározott dolgokra irányítani. Az érdekes tevékenységek közben, az önállóan, játékosan megismert tényeket, összefüggéseket, műveleteket megjegyzik, így fejlődik emlékezetük. Az eközben összegyűlt megoldási módokat hasonló helyzetekben felidézhetik. A képzelet fejlődése érdekében arra bátorítjuk őket, hogy egy-egy feladatot többféleképpen próbáljanak megoldani. Keressék a problémákat, és törjék a fejüket azok megoldásán. A gyermeki érdeklődés irányító, mozgató tényezői az érzelmek. A tapasztalatszerzés vágyát, a problémamegoldás akarását az érzelmi állapot vezérli. Ezért fontos számukra, hogy pozitív érzelmi viszonyt alakítsunk ki a problémakeresés, a megoldás, a tapasztalatszerzés iránt. Óvodánkban a matematikai tapasztalatszerzés kizárólag játékos formában valósul meg. Erre adódhatnak egyrészt spontán lehetőségek, melyeket a nap során, a különböző tevékenységekben érhetünk tetten, és használhatunk ki. Mondókák, versek, gyűjtögetések, kézműves tevékenységek közben, komplex módon megjelenhetnek matematikai tartalmak. Másrészt tervszerűen szervezünk olyan játéktevékenységeket, melyben az egyes matematikai műveletek körében szerezhetnek tapasztalatokat a gyermekek. Szakmai felkészültségünk a garancia arra, hogy kellően megalapozott, egymásra épülő matematikai tapasztalatok biztos alapot nyújtanak a gyermekek számára.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén
képesek valamilyen szempont szerint tárgyak rendszerezésére, halmazok alkotására; tudnak mérni, képesek mennyiségek összemérésére; szívesen játszanak a számokkal, számlálnak; felismerik és megnevezik a környezetükben előforduló egyszerűbb formákat; ügyesen építenek a környezetükben található tárgyakból, elemekből; eligazodnak térben és síkban; örömüket lelik matematikai problémák keresésében és megoldásában.
36
6.9. Munka jellegű tevékenységek A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató, azzal azonosságot mutató egybeeső munka és munka jellegű játékos tevékenység (az önkiszolgálás, segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka; a környezet-, a növény- és állatgondozás stb.). A gyermek, munka jellegű tevékenysége: örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység; a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok (mint például a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakításának fontos lehetősége; a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.
Célunk A gyermekek képesek legyenek a kívülről és belülről jövő igényeknek megfelelően, lehetőségeikhez, fejlettségükhöz képest önállóan ellátni a saját személyükkel kapcsolatos, a közösségért végzett és az alkalmi jellegű munkatevékenységeket. Szívesen végezzék el ezeket a munkákat. Ismerjék fel ezek fontosságát, hasznos voltát. Ezáltal fejlődjön közösségi magatartásuk, önállóságuk, erkölcsi érzékük, kreativitásuk.
Az óvodapedagógus feladatai:
a gyermekek fejlettségéhez igazított munka jellegű tevékenységek alkalmazása; szokások, szabályok kialakítása, megfelelő munkaeszközök biztosítása; esztétikai, erkölcsi érzék fejlesztése a pontos, alapos munkavégzés igényének kialakítása által; érzelmi nevelés az elvégzett munka iránt érzett öröm által.
A munka alapvető feltételei, irányításának alapelvei megfelelő munkaeszközök (célszerűség, méret, anyag, stb.) rendben tartása, tartsuk azokat hozzáférhető helyen, ahonnan a gyermekek el tudják venni, majd helyére tudják tenni; elegendő idő a munka elvégzésére úgy, hogy közben a gyermekeknek ne kelljen egymásra várniuk; a megfelelő helyet a rendelkezésre álló térben jelöljük ki, vagy megfelelő átrendezéssel teremtsük meg azt, ahol az adott feladat kényelmesen, másokat nem akadályozva elvégezhető; légkör: nyugodt, békés hangulatban a gyermekek önállóan tevékenykedjenek, de bármikor legyen lehetőségük egymástól vagy a felnőttől segítséget kérni; az óvodapedagógus mindvégig támaszkodjon a munka játékkal megegyező sajátosságaira; az egyes munkafajtákat fokozatosan kell bevezetni, a munkafogásokat egyenként kell bemutatni, gyakorolni, a munka mennyiségét fokozatosan, az egyén fejlettségi szintjéhez mérten lehet növelni; mindig értékelni kell a gyerekek munkáját! a munkafeladatot soha ne adjuk büntetésként, sőt inkább jutalom, kitüntetés legyen.
37
Eleinte az elvégzett tevékenység feletti közös öröm domináljon feltétlenül, majd az ismeretek pontosabbá válásával a készségek fejlődése során lassan ki kell alakítani a követelményeket, amelyeket mindvégig differenciáltan kell kezelni, a gyermek egyéni fejlettségét figyelembe véve; Fogadjuk el, hogy minden gyermeknek lehet „kedvenc” munkája, amit szívesen végez, amiben esetleg ügyesebb is, mint a többiek, így e munka gyakori végzése fokozott sikerélményhez juttatja.
A munkafajták és fejlődésük Minden munkafajta bevezetése hosszú átmenettel valósítható meg, és sok-sok gyakorlással. Egyegy részmozzanat megtanításával előkészíthető az új feladat bevezetése. Önkiszolgálás: testápolás, étkezés, öltözködés; Környezet rendjének megőrzése; Alkalomszerű munkák.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén
A gyermekek kitartóan, jókedvvel, igényesen, önállóan végeznek munka jellegű tevékenységeket; Szükség esetén képesek maguk is megszervezni azokat; A vidáman elvégzett munka eredménye örömmel tölti el őket; Szívesen vállalnak egyéni megbízatásokat, felelősséggel végzik el azokat; SNI: Képességeihez mérten vegyen részt a közösségi munkatevékenységekben, önkiszolgálási feladatokban – segítséggel – mutasson előrelépést, haladást az önállóság felé; Környezetük rendjének megóvásában illetve környezetük átalakításában egymással együttműködve, tevékenyen részt vesznek.
6.10. Tevékenységekben megvalósuló tanulás Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak a környezetéből és az óvodai élet során megszerzett ismereteinek, tudásának fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. A tanulás lehetséges formái az óvodában: az utánzásos, minta – és modellkövetéses magatartás – és viselkedéstanulás (szokások alakítása); a spontán játékos tapasztalatszerzés; a cselekvéses tanulás; a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; a gyakorlati probléma megoldás. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.
38
7. AZ INTÉZMÉNY SAJÁTOS PEDAGÓGIAI FELADATAI 7.1. Az SNI gyermekek elfogadásának feltételei Alapelveink: a sérült ember is egyedi, megismételhetetlen, ezért sajátos nevelési megközelítést, egyéni bánásmódot igényel ugyanúgy, mint bárki más; elsősorban ember, s csak aztán sérült; nem helyette kell cselekednünk, hanem a szükséges feltételeket kell megteremtenünk. Az integrált nevelés várható előnyei: mind a befogadó, mind az SNI gyermek személyiségére pozitív hatással lehet, empátiás készségük fejlődik a másság megismerésével; az SNI gyermek szociális készségei, alkalmazkodó képessége fejlődik, beilleszkedik ép társai közé; előkészíti az iskolai integrációt. A SNI gyermek szempontjából várható előnyök: konfliktuskezelő stratégiákat sajátít el; megtanul harcolni, küzdeni, nő a kitartása; megsokszorozott szociális kölcsönhatások érik; társadalmilag elfogadott magatartás-repertoárt sajátít el; fejlődik az alkalmazkodó képessége; szocializációja magasabb szintet ér el. A normál fejlődésmenetű gyermek szempontjából várható előnyök: megismerkedik a mássággal, tapasztalatokat szerez; fejlődnek a morális értékei (empátia, segítőkészség, tolerancia); megtanulja az együttműködés más formáit; elfogadóbbá válik; önismerete, önértékelése erősödik; fejlődik az alkalmazkodóképessége. A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös elvei: Az SNI kifejezi: a gyermek életkori sajátosságainak fogyatékosság, az autizmus spektrum zavar vagy egyéb pszichés fejlődési zavar által okozott részleges vagy teljes körű módosulását; a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérő ütemű fejleszthetőségét. Az SNI a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, illetve kiegészítő fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé.
39
Az óvodai nevelőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy: a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értékelő környezet segíti; a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg; terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják; a habilitációs, rehabilitációs egyéni vagy csoportos fejlesztés gyógypedagógiai kompetencia, az egyéni fejlesztési tervhez pedig szakirányú végzettségű gyógypedagógus közreműködése szükséges. A habilitációs, rehabilitációs tevékenységet meghatározó tényezők: a fogyatékosság típusa, súlyossága; a fogyatékosság kialakulásának, diagnosztizálásának és a speciális ellátás ideje; korai fejlesztésben és gondozásban részesült gyermek esetén a korai időszak fejlődésmenete; a gyermek életkora, pszichés és egészségi állapota, rehabilitációs műtétei, képességei, kialakult készségei, kognitív funkciói, meglévő ismeretei, családi háttere. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös céljai és feladatai: a mozgásszervi, érzékszervi, értelmi, vagy beszédfogyatékosságból, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékosságból, autizmus spektrum zavarból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók kompenzálása, vagy helyreállítása, a meglévő ép funkciók bevonásával; törekvés a különféle funkciók egyensúlyának kialakítására; a szükséges speciális eszközök elfogadtatása, és használatuk megtanítása; az egyéni sikereket segítő tulajdonságok, funkciók fejlesztése; a fejlesztés rövid távú céljait, minden esetben a fejleszthetőséget megfogalmazó gyógypedagógiai, orvosi, pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni. A szükséges gyógypedagógiai feltételek biztosítása a SNI gyermek számára: az óvodai dolgozók és a szülők, és a csoportba járó gyermekek megfelelő tájékoztatása a SNI gyermek befogadásáról, és a vele való együttműködésről! sérülés specifikus módszerek, terápiák, technikák szakszerű megválasztása és alkalmazása; az egyéni szükségletekhez igazodó környezet, speciális bútorok biztosítása; az egyéni szükségletekhez igazodóan speciális segédeszközök használata a segédeszközök elfogadtatása, azok következetes használatára és megóvására nevelés; a kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével; annak felismerése, hogy a SNI kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes; rugalmas szervezeti keretek kialakítása a SNI gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához; az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a SNI gyermek befogadására, együttműködés a sérült gyermek családjával; a befogadó óvoda vezetője támogatja a pedagógusok részvételét az óvodai integrációt segítő szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken.
40
7.2. A Rákosmenti Mákvirág Óvodában megvalósuló integrált nevelés Cél: A Szakértői Bizottság által SNI-nek nyilvánított gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása az integrált óvodai nevelés keretében. Feltétel: Az integrált nevelés hatékony működéséhez szükséges, hogy az óvodapedagógusok nyitottak legyenek a befogadáshoz, elsajátítsák a befogadáshoz, az egyéni bánásmód és differenciálás központú neveléshez szükséges készségeket. Fontos az integrációt támogató környezet, az óvodai intézmény felkészítése az integrált pedagógiai programok befogadására, érzékenyítő alkalmazására. Tevékenységek: helyzet-, állapot felmérés, igények felmérése; az integráció személyi és tárgyi feltételeinek megteremtése; kapcsolatfelvétel szakemberekkel (a felmerülő szükségletek alapján); együttműködési formák és szintek megbeszélése, megállapodás; az óvodai és szülői közösség minden szintjének felkészítése, érzékenyítése, a fejlesztő eszközök, speciális eszközök beszerzése, a fejlesztőhelyiség berendezése (a gyermekek szükségleteinek figyelembe vételével); az integrált nevelés megvalósítása megfelelő szakemberekkel, egyéni és csoportos formában; továbbképzések, tréningek, szakmai műhelymunka, esetmegbeszélések. A célirányos, sérülés-specifikus fejlesztés lehetővé teszi a továbbiakban az iskolai kudarcok csökkentését, képességeik kibontakoztatását, segít megfelelő iskola kiválasztásában, előkészít az iskolai életre. Az óvodai felvétel feltételei: betöltött 3. életév; közösségbe illeszthetőség, integrálhatóság; segédeszközzel, vagy a nélkül történő helyváltoztatás, illetve megtaníthatóságának lehetősége; alapfokú önkiszolgálási szint megtaníthatóságának jelei; a gyermek mindenekfelett álló érdekeit szolgáló, és a tényleges fejlődést biztosító megállapodás az óvoda, és a szülő, gondviselő között; az esetlegesen társuló fogyatékosság maximum enyhe mértéke. Óvodakezdéshez szükséges dokumentumok: orvosi diagnózis, vagy a vizsgálat folyamatáról szóló igazolások; a megelőző pszichológiai, gyógypedagógiai vélemények, vizsgálati eredmények; a szükséges otthoni gyógyszerekről szóló szakorvosi vélemény; a Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok Szakvéleménye, azok javaslatai, a szakmai ellátásra, fejlesztésre vonatkozó előírások.
41
Az integrált nevelés célja: a Szakértői Bizottság szerint a 3–7 éves integrálható SNI gyermekek normál óvodai közösségbe való beillesztése, befogadása, nevelése; az SNI-ből következő hátrányok csökkentése; a normál fejlődés menetű és a sérült gyermekek közötti kölcsönös elfogadás, és tolerancia kialakítása; az SNI gyermekek nevelése, fejlesztése a túlterheltség elkerülésével; fejlesztésük megvalósulása a számukra megfelelő területeken; az adott gyermek fejlődésének üteméhez igazított elvárások; a megfelelő iskolai életre való felkészítés. Feladataink, a kitűzött célok elérése érdekében: szakemberek, gyógypedagógusok segítségével, irányításával habilitációs, rehabilitációs fejlesztés; a sérült területek, képességek fejlesztése, kompenzálása játékos, életkorhoz igazodó, (terhelhetőséghez is), egyéni, (külön) és csoportos (közös) foglalkozási formában; differenciált, egyéni bánásmód az eltérő ütemű fejlődés lehetőségének biztosítása; az SNI gyermek szocializációjának elősegítése, önállóságra nevelés. Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, fejlődése tekinthető, melynek eredményes megvalósítását az alábbiak biztosítják: az együttnevelés megvalósításában érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet, és a sérülés specifikus módszertani eljárások alkalmazása. A módszerek, módszerkombinációk megválasztásában a „sérülésspecifikusság” alkalmazkodást jelent az SNI típusához, eltérő mértékéhez, az egyéni fejlődési sajátosságokhoz; a gyermekek integrált nevelésében, fejlesztésében részt vevő, magas szintű pedagógiai, pszichológiai képességekkel (elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség) és az együttneveléshez szükséges kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógus: 1. Tiszteli a gyermekek személyiségét, képes mindenkiben meglátni az értéket; érzékeny a gyermekek problémáira és képes személyre szabott segítséget nyújtani. 2. Megnyilvánulásaival mintát ad, viselkedésével értéket közvetít, pozitív szokásokat alakít ki. 3. A foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, a gyermek fejlődésének elemzése alapján eljárásait megváltoztatja. 4. Egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres, 5. Tudatában van, hogy a gyermekközösség erősítése különös hangsúlyt kap integráltan nevelt SNI-s gyermekek befogadása esetén. 6. Együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba. a gyermek fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy pszichés fejlődési zavarának típusához igazodó szakképesítéssel rendelkező szakirányú végzettségű gyógypedagógus az együttműködés során: 1. segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését, figyelemmel kíséri a gyermek haladását, 2. javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására, az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra, a gyermek igényeihez igazodó környezet kialakítására, 3. segítséget nyújt a szükséges speciális (segédeszközök kiválasztásában, tájékozat a beszerzés lehetőségéről, 4. együttműködik az óvodapedagógusokkal, figyelembe veszi a gyermekekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait,
42
5. 6. 7. 8.
segít a helyi feltételek és a gyermek egyéni szükségleteinek összehangolásában, kapcsolatot tart a szülővel a rehabilitáció sikerességét szolgáló ismeretek átadásával, részt vesz a befogadó közösség felkészítésében, részt vesz az óvodai foglalkozások és tevékenységek adaptációjában.
Az óvoda humán erőforrásai, személyi feltételek Személyi erőforrásként biztosítjuk a megfelelő szakember ellátottságot. Az SNI gyermekek létszáma és sérülésük súlyossága függvényében alkalmazzuk a szakembereket, (a fogyatékosságnak megfelelő végzettségű gyógypedagógust), a nevelő munkát segítőket, pl. gyógypedagógiai asszisztenst. Minden csoportban, ahol SNI gyermek integráltan nevelkedik, szükséges min. 1 fő gyógypedagógiai asszisztens, aki folyamatosan segíti az SNI gyermeket a csoportban eltöltött időben. A gyógypedagógiai asszisztensek számára külön munkaköri leírás szükséges. Szakértői vagy nevelési tanácsadó által kiállított szakértői véleménnyel rendelkező gyermekek Fejlesztő program (tevékenységi típus)
Intenzitása
Hiányzó funkciók megindítását célzó program: Rendszeres - beszédindítás
Fejlesztő programot végző szakember
Formája
Fejlesztő tevékenység jellege
Logopédus
Egyéni
Másodlagos prevenció
A testi, érzékszervi sérülésekre, zavarokra épülő, a sérült funkció korrigálását kompenzálását segítő program: Szomatopedagógus, Gyógytornász
- mozgásfejlesztés, - hallásfejlesztés,
Szurdopedagógus
Rendszeres
- látásnevelés,
Tiflopedagógus
- beszédfejlesztés,
Logopédus
- autizmus specifikus módszer,
Gyógypedagógus
- komplex gyógypedagógiai fejlesztés.
Spec. képz. gyógypedagógus, terapeuta
Egyéni vagy Másodlagos kiscsoportos prevenció (2-3 fő)
Jól működő funkciók szinten tartását célzó program: Rendszeres pl. plusz szabadidős foglalkozás
Óvodapedagógus
Csoportos
Különleges gondozási igényhez kapcsolódó részprogram: TSMT, Ayres, zeneterápia, Rendszeres művészetterápia, tánc
Gyógypedagógus, Óvodapedagógus
Egyéni vagy Másodlagos kiscsoportos
Szocializációs program: - társkapcsolatok, - önkiszolgálás, - feladattudat, - szabálykövetés, - autizmussal élők részére.
Gyógypedagógus és Óvodapedagógus
Egyéni
Egyes foglalkozásokhoz, tematikus egységekhez kapcsolódó megsegítő program: Időszakos - felzárkóztatás, - segédeszközök használatának kialakítása.
Óvodapedagógus, Gyógypedagógus
Egyéni Másodlagos Kiscsoportos Elsődleges
Személyiségfejlesztő program
Pszichológus, Gyógypedagógus + Óvodapedagógus
Egyéni Csoportos
Rendszeres
Rendszeres
43
Elsődleges prevenció
Másodlagos
Másodlagos Elsődleges
Gyógypedagógus alkalmazása Az óvodában gyógypedagógus-logopédus, és gyógypedagógiai asszisztensek segítik a SNI gyermekek ellátását. Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakítását a gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkező, az integrált fejlesztésben lehetőleg tapasztalatokkal rendelkező gyógypedagógus, terapeuta segíti (módszertani intézmény, utazótanári szolgálat). Közreműködése kiterjed a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok felkészítésére, a fogadó óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére és folyamatos tanácsadásra, mely az óvodai nevelő munkán túl a szülők és az óvoda együttműködésére is kellő hangsúlyt helyez Az óvodában integráltan nevelkedő SNI gyermekek sérülés specifikus ellátásához az óvoda igénybe veszi a kerületi szakszolgálat, nevelési tanácsadó és az EGYMI utazó szakembereinek hálózatát. Tárgyi feltételek A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte biztosítja a célok megvalósítását. Az eszközöket, felszereléseket a ténylegesen ellátott feladatok arányában, fokozatosan, és folyamatosan teremtjük elő. Az óvodába való akadály nélküli bejutás lehetősége adott. A belső közlekedésben, az ajtókban nincs küszöb, a folyosó elég széles, a mosdót, öltözőket könnyen meg lehet közelíteni, és használni. Speciális eszközök tárolására a barkács helyiségben, esetleg a szárító helyiségben van lehetőség. A hatékony egyéni, és kiscsoportos fejlesztéshez rendelkezésre áll több megfelelő helyiség, melyek nagysága, bútorzata, mérete, formája, funkciói, felszereltsége alkalmazkodik, és illeszkedik az SNI gyermekek alapító okiratban felsorolt sérüléséhez. Rendelkezünk külön logopédiai szobákkal, és mozgásfejlesztő helyiséggel is. Az óvoda tornaelőtereinek beosztását az intézmény minden csoportjának óvodapedagógusával egyeztetve közösen kell elkészíteni. A beosztásnak tartalmaznia kell: a hét napjait, a napokon belüli időpontokat, valamint a csoportos testnevelések, és a mindennapos mozgásnak idejét is. A tágas csoportszobák elegendő teret, és megfelelő helyet biztosítanak a szabad játékhoz; különböző játéktevékenységekhez, mozgásos, énekes, ill. szabályjátékokhoz, spontán, szabad mozgáshoz, az étkezéshez, esetleges gondozási feladatokhoz, személyes tárgyak tárolásához, a teljes elkülönüléshez viszont nem. A gyermekek önállóságának, alkalmazkodásának kialakulásában segítségünkre van a berendezések mobilitása, a terem igény szerinti alakíthatósága. A csoportszoba berendezésénél az SNI gyermek sérülési típusán túl odafigyelünk a fiúk, lányok arányára is, a gyermekek érdeklődésére. A nevelés tartalmi fejlesztéséhez szükséges eszközök, berendezések, (készségfejlesztő játékok, szemléltető eszközök, valamint az SNI gyermekek nevelését, fejlesztését biztosító speciális eszközök, berendezések, terápiás eszközök Ayres) nélkülözhetetlenek, beszerzésük folyamatosan történik. Az udvari, csoportszobai játékok, felszerelések szolgálják a gyermekek közös együttjátszásának lehetőségeit. Szakirodalom olvasása, nevelési, gyógypedagógiai folyóiratok beszerzése, nyomon követése folyamatos. A Faliújságunk több funkciós, létrejött egyrészt a gyermekek által készített munkák kihelyezése céljából, valamint külön területen a szülők számára, mint információs csatorna, aktuális, közérdekű hírek, újdonságok tájékoztatására. Az óvodai élet megszervezése, szervezeti keretek Az óvodai élet megszervezése a hagyományos óvodai élet szervezésétől nem tér el, hanem kiegészül a speciális ellátásokkal, fejlesztésekkel. Az általános napi- és heti rend mellett, azzal párhuzamosan pontos időbeosztás szerint történnek a speciális megsegítések, foglalkozások. Fontos a tevékenységek közti harmonikus arányok betartása, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét.
44
A csoportok szervezése Az SNI gyermek felvételéről, ellátásának tényleges biztosítottságáról az óvoda vezetője dönt. Az óvodai csoport létszám maximum 25 fő. Az enyhe értelmi fogyatékos, beszédfogyatékos, és pszichés fejlődési zavarral küzdő kettő gyermekként, a mozgásszervi, érzékszervi, autizmus spektrum zavarral küzdő három gyermekként vehető számításba. Napirend A napirend során mindig csak annyi segítséget kap a gyermek, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. A napirend összeállítása tükrözi az SNI gyermekek igényeit, szükségleteit. Más a tevékenységi idő, hosszasabb az étkezés időtartama, a gyermek gyorsabban elfárad, több, vagy gyakoribb pihenésre van szüksége. Fontos, hogy az egyéni fejlesztés ideje ne ütközzön a csoportos fejlesztésével, a gyermek mindkettőben részt tudjon venni. Ezért az egyéni fejlesztés idejének biztosítására célszerű kialakítani egy „rehabilitációs idősávot” a „holtidők” kihasználásával. Az együttes (csoporttal közös) és a külön fejlesztés időtartama, aránya a lehető legoptimálisabb az SNI gyermek egyéni szükségleteihez viszonyítva. A megadott napokon, a délelőtti egyéni fejlesztésre szánt intervallumon belül a gyógypedagógusnak adott a szabadsága a gyermekek sorrendiségének megválasztásában, figyelembe véve a gyermekek aktuális állapotát. A szülők felé elvárás, hogy időben hozzák be gyermeküket a fejlesztésre. Heti rend A foglalkozások az SNI gyermekek számára kötelezőek! A kötött foglalkozások naponkénti szervezett beosztása, a gyógypedagógus meghatározott közös foglalkozásokon történő részvétele stabil keretet biztosít mind az egészséges, mind a sérült gyermekek fejlesztéséhez. Az SNI gyermekek fejlesztésének napra megjelölt ideje meghatározott, merev, a folyamatos reggeli, és az ebéd közötti időtartamra esik, nem zavarva az óvodapedagógus csoportos foglalkozását. A segítő szakemberek, utazó gyógypedagógusok délelőtti időtartamban jelennek meg az óvodában. A dokumentációk Az óvodapedagógus részéről: az SNI gyermek fejlesztését a csoport naplóban, fejlettségét, a gyermek saját mérési-értékelési dossziéjában kell rögzíteni; Felvételi- és mulasztási naplóban a szakvélemény számát, a felülvizsgálat időpontját, a BNO kódot kell nyilvántartani. A csoportnaplóban a fejlesztő tevékenységek tervezésénél hetente megjelenik az SNI gyermekek fejlesztési terve. A gyógypedagógusok részéről: Egyéni fejlesztési tervek, Foglalkozási napló vezetése, a további adminisztráció az óvodavezető döntése (heti foglalkozások időrendi tervezése, egymásra épültsége, összehangolása a gyógypedagógusok között). A gyermekek értékelése, a fejlődés mutatói: A gyógypedagógus részéről az óvodai nevelési év elején, félévkor és év végén az SNI gyermekek megfigyelési lapja kiegészül. Fejlődésük mutatóit két szinten kell vizsgálni, illetve vizsgáltatni: óvodán belül meghatározott időszakonként (év eleje, félév, év vége); óvodán kívül a szakértői hálózat segítségével. Az értékelés alapja az a komplex gyógypedagógiai, pszichológiai, logopédiai vizsgálat és dokumentáció, melyet az óvodába lépéskor (beszoktatási idő után) a szakemberek végeznek el. A komplex vizsgálatot legalább évente egyszer el kell végezni, illetve a változásokat azonnal dokumentálni kell. 45
A fejlesztés színterei: a csoporton belül, a foglalkozások keretében (kölcsönös konzultáció alapján); az erre a célra kialakított fejlesztő helyiségben, egyéni vagy kiscsoportos szervezési formában logopédiai szobában, tornaelőtérben, udvaron. A gyógypedagógus munkakörének szabályozása: A gyógypedagógus kötelező óraszáma 26 óra. Mivel az óvodában nem valósítható meg a tanórai időkeret, ezért ez a gyermek érdekeit szem előtt tartó rugalmasabb időkeretben is megvalósulhat: 1. Csoporton belül: lehet megfigyelő; tanácsadó differenciált munkában segíthet (óvodapedagógus és gyógypedagógus. együttműködése közös foglalkozásokon=csoportos fejlesztés!); fejlesztő feladatok beépítése a közös foglalkozásokba. 2. Csoporton kívül: egyéni, ill. kiscsoportos fejlesztések tartása, habilitációs, rehabilitációs fejlesztés; kapcsolattartás feladatai; külön fejlesztési program kidolgozása, (együttműködik benne az óvodapedagógus is); az együttnevelés érdekében habilitációs, rehabilitációs tevékenység végzése, sérülésspecifikus módszertani eljárások alkalmazása, használata, (igazodva a sérülés súlyosságához, halmozódásához). Az SNI gyermek beszoktatása, szociális készségeinek, kapcsolatrendszerének fejlesztése: Fokozatos beszoktatás (időtartamban, a szülővel közösen bent töltött időben, majd nélküle, a szociális kapcsolatokban, tevékenységi területekben, csoportban eltöltött időben). A gyógypedagógusnak végig közreműködő szerepe van. A gyermekcsoport felkészítése: Komplex személyiségfejlesztés a művészetek pedagógiai eszközeivel (pl. a bizalomra, elfogadásra, toleranciára épülő csoportos játékokkal=drámapedagógia eszközeivel, népi mondókákkal, mesékkel). Az egészséges csoporttársak is ismerkedjenek meg a fejlesztő helyiségekkel, a fejlesztő eszközökkel. Ismerjék meg, próbálják ki a speciális eszközök, segédeszközök használatát: pl. speciális kanál, ceruza, kerekesszék, stb. Fel kell hívni az egészséges társak figyelmét, hogy a gyógyászati és egyéb segédeszközök nem játékok, sérült társuknak szüksége van rájuk a boldoguláshoz, (mindennapi életben való helytálláshoz) épségükre vigyázniuk kell nekik is. Ez az egészséges gyermekközösség szociális készségeinek, toleranciájának, az elfogadás, megértés attitűdjének kialakításának eszköze is lehet. A gyógypedagógus fejlesztő tevékenysége: Jellemző az általános céloknak megfelelő fejlesztési feladatok ellátása, kiegészülve a differenciálás biztosításával. Közös, csoportos tevékenységekben az óvodapedagógussal együtt az anyanyelvi nevelésben, a matematikában, a külső világ tevékeny megismerésében, a mozgásnevelésben. Külön, egyéni fejlesztő tevékenység formájában: sérülés-specifikus egyéni fejlesztés; a Szakértői Bizottság véleménye, javaslatai alapján, ennek értelmezésében és a mindennapi gyakorlatba való átültetésében, megvalósításában a gyógypedagógus segítséget nyújt az óvodapedagógusoknak; a gyógypedagógusi kompetencia javaslattétele a nagycsoportos óvodás iskolaérettségére. 46
Kompetenciák és feladatkörök: A gyógypedagógus, segítő szakember, és az óvodapedagógus kompetenciájának, a feladatköröknek pontos meghatározása, tisztázása az együttműködés megkezdése előtt elengedhetetlen, mind a funkciók, mind pedig a kapcsolattartás kötelezettségét és formáit illetően. A feladatköröket és kompetenciákat a munkaköri leírások konkrétan tartalmazzák. Az óvodapedagógusok és a gyógypedagógusok, segítő szakemberek egymás pedagógiai munkájának ellenőrzésére, és értékelésére nem kompetensek! Viszont az a közös cél, hogy mind az egészséges, mind az SNI gyermekek optimális fejlesztése érdekében együtt kell működniük minél hatékonyabban. Az óvodapedagógusok pedagógiai, munkajogi ellenőrzését az óvoda vezetője (mint vezetői funkció) végzi. A gyógypedagógus szakmai ellenőrzésére a módszertani intézmény vezetője végzi, mivel az utazó gyógypedagógus munkajogi szempontból hozzátartozik. Az ellenőrzés formái, gyakorisága: dokumentációk ellenőrzése; hospitálás, óralátogatás közösen az óvodavezető és a módszertani intézmény vezetője. A gyógypedagógus és az óvodapedagógus érintkezési formái: megbeszélés, tanácsadás; írásbeli rögzítések, a foglalkozásokon való segítés, szakmai konzultáció. Egyeztetések, egymás munkájának összehangolása: Az óvodapedagógusok a csoportonkénti Éves Nevelési Terv készítéséhez megkapják a gyógypedagógustól a csoportjukba felvett SNI gyermekek, csoporton kívüli fejlesztési tervének időbeosztását. Az SNI gyermekek egyénre lebontott, a gyermek speciális szükségletei szempontjából fontos információkat, a mindennapos feladatok összesítését. A gyógypedagógus, a logopédus (és más segítő szakemberek) minden hónap elején egyeztetik az óvodai sajátos programok (kirándulás, ünnepek, megemlékezések stb.) időpontjait, amelyekből az SNI gyermekek nem maradhatnak ki. Az óvodapedagógusok kötelessége értesíteni a gyógypedagógust, ha a gyermek hiányzik, vagy hosszasan távol marad az óvodától. Ezért, aktuális esetben ebből a célból változtathatnak az egyéni fejlesztések időpontjain. Szervezés területén közösen alakítják ki a legmegfelelőbb feltételeket az SNI gyermekek óvodai csoporton belüli tevékenységeihez, beleértve a kiszolgáló helyiségeket is (akadálymentesség, üléshelyzetek, támaszkodási lehetőségek, elérhető méretek stb.). Javaslatot tesznek az átalakításhoz, az eszközök, berendezési tárgyak beszerzéséhez, melynek költségvetési kihatásait az óvoda vezetője oldja meg. A dajkát, segítőket is közösen készítik fel a sérült gyermekek fogadásával, nevelésével, gondozásával kapcsolatos gyakorlati teendőkre, amelyeket a Napirendben is rögzítenek. Elvárások: A család elvárása az óvoda felé: a gyermek integrálhatósága esetén a befogadása, pozitív példa nyújtása; a gyermek önmagához képest történő fejlesztése a szakszerű ellátás következtében; testi, lelki épségének megóvása; folyamatos, szakszerű tájékoztatás; legyen partner az óvoda a gyermek nevelésében. A fenntartó elvárása az óvoda felé: az SNI gyermek kapja meg a sérülés-specifikus ellátást, az esélyegyenlőség biztosítva legyen. 47
A gyermekek elvárása az óvoda felé: legyen olyan hely, ahol jó lenni, sokat lehet játszani, biztonságban érzi magát, odafigyelnek rá és törődnek vele; egyéni bánásmódban részesül, megkapja a sajátos nevelési igényének és egyéniségének legmegfelelőbb ellátást, játszva tanul. Az óvoda elvárása a fenntartóval szemben: biztosítsa az integráció személyi és tárgyi feltételeinek megvalósítását, finanszírozását! Az óvoda elvárása a gyógypedagógussal szemben: szaktudással, és kellő rugalmassággal végezze a sérülés specifikus fejlesztést; támogassa az óvodapedagógus munkáját, csoportos fejlesztésen belül biztosítsa a differenciálást, az egyéni bánásmódot, segítse az ép közösséget a befogadás folyamatában. A gyógypedagógus elvárásai a fenntartóval szemben: finanszírozza az SNI gyermekek sérülés-specifikus ellátásához szükséges szakembereket, fejlesztő eszközöket, terápiás eszközöket; segítse a továbbképzési programok finanszírozását; a jogszabályokban előírt kötelezettségeit teljesítse az SNI gyermekek integrációjának elősegítésében. A gyógypedagógus elvárásai az óvodával szemben: a fejlesztés személyi, és tárgyi feltételeinek biztosítása, pozitív hozzáállás az SNI gyermekek befogadását illetően az óvoda „többlet szolgáltatásainak” rangsorolása, (a fejlesztések kiemelése fontosság szempontjából), az óvodapedagógusokkal szemben együttműködés, pozitív attitűd a javaslatok, tanácsok elés megfogadása, alkalmazása. Az óvoda elvárásai a szülővel szemben: a gyermek érdekeit mindenkor szem előtt tartó, együttműködő, egymást (gyermek, gyógypedagógus, óvodapedagógus, óvoda), kölcsönösen segítő, megsegítő magatartásforma kialakítása, betartása, időhatárok betartása. Az óvoda elvárásai az egészséges gyermeket nevelő családokkal szemben: elfogadás, magas fokú tolerancia, tartózkodás a diszkriminatív magatartásformáktól, megnyilvánulásoktól.
48
7.3. Az SNI gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során 7.3.1. A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgás szervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása, és/vagy funkció zavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe. A 3–7 éves integrálható mozgáskorlátozott gyermekek az óvodai nevelés során, szociálisan, értelmileg és érzelmileg is érettebbé válnak az iskolai életre. A mozgássérült gyermekek mintaként tekintik és érzelmileg kötődnek ép kortársaikhoz. Énképük és önértékelésük pozitív irányba fejlődik. Csökken a függőségi beállítódásuk, nem hatalmasodik el rajtuk a sérültség tudata. Az ép gyermekek részéről a gyermeki előítélet-mentességre lehet építeni. Ezzel a későbbi társadalmi integrálódás, a természetes elfogadó attitűd kialakulását segíthetjük, valamint, lehetőségük lesz megtanulni a segítségnyújtás és az elvárások helyes arányát. Ismerkedés az óvodával A szülőknek lehetőséget kell adni, hogy gyermekükkel a beszoktatás előtt látogassanak el az óvodának abba a csoportjába, ahova a gyermek felvételt nyert. Fontos, mivel a sérült gyermekek és családjaik igen szűk körben élnek, ismeretségi körük gyakran a gyermek állapota miatt meghatározott. Beszoktatás Az óvodában a szülővel közösen és fokozatosan valósítható meg a beszoktatás. Időtartamát az óvodapedagógus, és a szomatopedagógus határozza meg a szülővel egyetértésben. A beszoktatás több színtéren történik. Nagyon fontos, hogy a csoportszobán kívüli helyiségek (egyéni és kiscsoportos fejlesztő helyiségek, tornaelőtér, udvar) megismerésekor is jelen legyen a szülő, mindaddig, ameddig ezt a pedagógus és a gyermek igényli. Napi kapcsolattartás Fontos, hogy a mindennapi – a gyermeket érintő – eredményekről, problémákról állandó tájékoztatás történjék mind a szülők, mind a pedagógusok részéről. Fontos a szükségletekkel kapcsolatos információ, a technikai segédeszközök használatának, kezelésének ismerete, az esetleges gyógyszerhatás várható következményének jelzése, amely a gyermek viselkedését, figyelmét befolyásolhatja. A szülők figyelmét fel kell hívni, hogy a gyermeknek az önállóság elérése érdekében nagyon fontos az óvodában elsajátított tevékenységek otthoni gyakorlása is. Továbbá, ha a mozgáskorlátozott gyermek óvodán kívüli fejlesztésre, foglalkozásra jár, ezt az adott napon figyelembe kell venni, hogy az esetleges túlterhelést el lehessen kerülni. A mozgáskorlátozott gyermekek óvodai nevelésének célja törekedni kell a mozgásos tapasztalatszerzés belülről jövő igényének kialakítására, az akadályozottság, hátrány leküzdésének késztetésére, a pozitív személyiségjegyek, képességek megismertetésére. Az integráltan nevelhető mozgássérült gyermekek köre A Szakértői Bizottság feladata annak eldöntése és vizsgálata, hogy a gyermek nevelhető-e normál, óvodai közösségben fizikai korlátai, motoros akadályozottsága, egészségi állapota, esetleges társuló fogyatékosságai, az általa használatos segédeszközök, valamint az óvoda tárgyi feltételei, sérülés-specifikus szakember ellátottsága figyelembe vételével, mérlegelésével. 49
Az integrálhatóság feltétele Az önellátás esélyeivel arányos, nagymértékben függ a mozgásállapottól. Az integráció során azt kell szem előtt tartani, hogy a gyermek tanuljon meg legalább segédeszközzel (támbottal vagy járókerettel) közlekedni és az önkiszolgálás lehető legmagasabb fokát érje el. Amennyiben a gyermek ezekre képes, az óvodában való nevelése, fejlesztése maximálisan ajánlott. Előnyös, ha kézfunkciójuk fejlett annyira, hogy elemi szinten, kis segítséggel ellássák magukat. Kommunikációjuk olyan szintű legyen, hogy társaikkal és a felnőttekkel kapcsolatot tudjanak teremteni, szükségleteiket tudják jelezni. A gyógyászati segédeszközök nagy részét a szakorvos írja fel. Használatukat célszerű a szülőkkel megbeszélni, és az óvodában is, otthon is használni, ügyelve a megfelelő higiéniai tisztántartására. Az új segédeszközöknél hosszabb szoktatási időt kell betervezni. A speciális fejlesztés biztosítása Gyógypedagógus (szomatopedagógus) végzi a megfelelő egyénre szabott fejlesztést, és az óvodapedagógus tőle kap szakmai segítséget munkájához. Csoportszervezés, szervezési feladatok A heterogén csoportforma pedagógiailag indokolt. Az óvodapedagógusok és a szomatopedagógus közösen alakítják ki a legmegfelelőbb feltételeket a mozgássérült gyermekek csoporton belüli tevékenységeihez, beleértve a kiszolgáló helyiségeket is (akadálymentesség, üléshelyzetek, támaszkodási lehetőségek, elérhető méretek stb.). Javaslatot tesznek az átalakításhoz, az eszközök, tárgyak beszerzéséhez. A dajkát is közösen készítik fel a mozgássérült gyermekek fogadásához szükséges gyakorlati teendőkre. Az óvodai nevelés feladatai: Megelőzés: a gyermek állapotromlásának megelőzése; az esetleg kialakuló rendellenességek kiküszöbölése; a másodlagos degeneratív elváltozások megakadályozása; másodlagos személyiség- vagy viselkedészavarok kialakulásának megelőzése, melynek érdekében az életkornak megfelelő szinten a mozgáskorlátozott gyermeknek ismernie kell a számára káros testhelyzeteket és tevékenységeket is. Korrekció: a testi, és a személyiségben bekövetkezett károsodások befolyásolása, kiküszöbölése; a sérült funkciók egy idejű korrigálása, mivel mindegyik hatással van a másik területre is; a súlypont mindig a legfőbb hiányosság korrekcióján van. Kompenzáció: a sérült, kiesett funkciók – amelyeket biztosan nem lehet korrigálni – más tevékenységekkel történő helyettesítése (különböző technikai segédeszközök igénybe vétele). Bizonyos esetekben teljes kompenzációt lehet elérni, más esetekben meg kell elégedni a funkció részleges pótlásával. A leggyakoribb kórformák: a végtagok fejlődési rendellenességei és különböző fokú hiányai; petyhüdt jellegű bénulást okozó kórformák; spasticus (görcsös), athetotikus (túlmozgásos) és ataxiás (mozgáskoordinációs zavar) jellegű mozgás-rendellenességek; egyéb típusú mozgás-rendellenességeket kiváltó kórformák csoportja (pl. mimikai izmok kényszer mozgásai). 50
A mozgási akadályozottság kihat a gyermek pszichoszomatikus fejlődésére, cselekvéses tapasztalatszerzésére, valamint interperszonális kapcsolatainak az alakulására is. Nehezíti a szocializációt és számos esetben a gyermek izolációját (elszigetelődését) eredményezi. Mindezek nem maradnak hatástalanok, befolyásolják a gyermek értelmének kibontakozását, és érzelmi, valamint akarati életének fejlődését. A mozgássérülés hatása a személyiségre ELSŐDLEGES fizikai felépítése, megjelenése változik mozgásos, cselekvési, akarati funkciókban hátráltatott észlelési kör beszűkül elesik a mozgásos játékok fejlesztő hatásától kommunikációs problémák állandó segítségre szorul kézfunkció, manipuláció gyengesége
MÁSODLAGOS testsémája megváltozik életvezetési nehézségek kevesebb élmény gyermekközösségből kívül reked izoláltság nehezített szocializáció önkiszolgálás, önkifejezés, mindennapos tevékenységek nehezítettek
EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDRA NEVELÉS Az óvodapedagógus feladatai: maximálisan járuljon hozzá a gyermek komfortérzésének biztosításához lelki és testi vonatkozásban egyaránt; készítse fel az egészséges gyermekeket arra, hogy vegyék figyelembe és fogadják el, hogy a mozgáskorlátozott társaiknak esetleg más, speciális feltételek lehetnek szükségesek az egészséges életmód kialakításához, eléréséhez; a gondozás során (testápolás, étkezés, öltözködés) megfelelő időt kell hagyni a gyermek számára, a siettetés negatív hatását, a minőség romlását, a gyermek ellenállását válthatja ki; az észlelés zavara bizonytalanságot válthat ki, amely miatt a gyermek azokat a dolgokat sem meri elvégezni, amelyekre képes lenne. Ezért sok biztatásra van szüksége, de arra nem, hogy helyette végezzék el a tevékenységeket; sok türelem, megfelelő időbeosztás és a Napirend tudatos szervezése elengedhetetlen. Az óvoda – a teljes nevelőközösség – feladata a gyermek képességeihez igazodó elvárások tükrözése; a szomatopedagógus segítségével meg kell határozni, hogy mit tesz lehetővé a gyermek mozgásállapota, mi legyen a következő lépés, illetve mi az, amit egyáltalán nem lehet elvárni. Több időt kell ráfordítani, ügyelve arra, hogy a többi gyermek ne legyen elhanyagolva. Ezt megfelelő időbeosztással, jó szervezéssel és az ép, nagyobb gyermekek bevonásával lehet elkerülni. A mozgásigény kielégítése: A sérült gyermek állandó motiválásra szorul, késztetni kell a mozgásra, a helyváltoztatásra. gyakori séták az udvaron; segítséggel használják a különböző mozgást fejlesztő – épületen belüli és udvari – játékokat, lehetőség és elegendő tér biztosítása, hogy csússzanak, másszanak, guruljanak, mozoghassanak; minden mozgásos játékba lehetőleg be kell vonni őket; az állapotuktól, lehetőségüktől függően az ép gyermekek mozgásainak utánzása. Az egészséges gyermekeket úgy kell nevelni, hogy mozgásos játékukba vonják be sérült társaikat is.
51
A mozgásigény kielégítésének közös lehetőségei: szabadon választott mozgástevékenység; napi szervezett testnevelés; a hét bizonyos napjaira tervezett testnevelés foglalkozás, speciális megsegítéssel; a különböző testnevelési játékok, sportolási lehetőség szervezése az óvodában; séták, kirándulások, sportversenyek, játékos, mozgásos vetélkedők. A mozgásigény kielégítésének helyszínei Csoportszoba, udvar, tornaterem, sportlétesítmények. A lehetőségekbe minden szinten bekapcsolódhat a mozgáskorlátozott gyermek, de annak kritériumait a szomatopedagógus határozza meg a mozgásállapot függvényében. Feltétlenül fontos annak ismerete, hogy egy-egy mozgáskorlátozott gyermek számára melyek azok a káros mozgásformák, tevékenységek, amelyeket semmilyen körülmények között sem végezhet. A mozgásigény kielégítésének feltételei: az óvoda helyiségeit, udvarát, eszközeit állandó jelleggel felügyelni, karbantartani kell; a különböző mozgásformák elsajátításának szabályait a gyermekekben tudatosítani kell, hogy egyre biztonságosabban éljenek saját képességeikkel, ismerjék fel korlátaikat, határaikat, ha szükséges, kérjenek segítséget; az ép gyermekek megtanítása arra, hogy figyeljenek társaikra – épekre és mozgáskorlátozottakra, kisebbekre és nagyobbakra egyaránt. Egészségvédelem, edzés Az egyéni és csoportos fejlesztések helyiségeiben fokozott figyelmet kell fordítani az egyenletes, de nem túlzott meleg biztosítására, a szellőztetésre. A minél több udvaron való tartózkodás a levegőzés, nyári hónapokban a pancsolás, a foglalkozások szabadban történő megtartása, a rendszeres kirándulások hozzásegítik a gyermekeket az edzettség megszerzéséhez. ÉRZELMI NEVELÉS ÉS SZOCIALIZÁCIÓ A mozgássérültek érzelmi igénye a személyiség megváltozott fejlődése miatt fokozottabb. Egyegy helyhez, személyhez sokkal jobban kötődnek, a változásokat nehezebben tűrik. A körülöttük levő nehézségeket hamarabb észreveszik, reakciójuk ezekre erősebb. Kiemelt feladat az egészséges és a sérült gyermekeknél egyaránt a belső igény kialakítása, a kölcsönös kapcsolatfelvétele, a szociabilitás (társaságot kedvelő) fejlesztése és ébrentartása. Az óvodapedagógus feladatai: megértő, szeretetteljes légkört kell biztosítani; a szociális kapcsolatok aktív, tudatos bővítése szükséges; a felnőtt-központú szemlélet miatt fontos a modellnyújtás; a játék során hangsúlyozni kell a társas kapcsolatok jelentőségét; minden esetben hangsúlyozni kell a pozitív tulajdonságokat.
52
ÉRTELMI NEVELÉS, FEJLESZTÉS Célja: olyan tapasztalatszerzés biztosítása a gyermekek számára, amely feloldja az akadályoztatás miatti korlátokat, határokat, valamint tág teret biztosít az egyéni érdeklődésre és fejlettségi szintre épülő pedagógiai munkához; szükség esetén a gyermekek értelmi fejlesztése speciális módszerek illetve eszközök használatával kiegészülhet; különös gondot kell fordítani a tárgyi környezettel való testi kontaktusra, a taktilis - kinesztetikus mozgásra; előnyben kell részesíteni a cselekvő kísérletezést és tapasztalatszerzést, tárgyi cselekvést, mivel, ezáltal fejleszthetők a kompenzációképes kognitív funkciók. GYAKORLATI TEENDŐK A NEVELÉSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN A különböző tevékenységi formák gyakorlása közben oda kell figyelni a gyermek helyes és biztonságos testhelyzetének megtartására. A megfelelő testhelyzet megválasztásával segíthetjük az érdeklődés fenntartását, hogy a helyzet megtartása ne vonja el a figyelmét. A tevékenységek, a képességek fejlesztése kiscsoportos (3–5 gyermek), vagy egyéni formában a leghatékonyabb. Építeni kell a meglévő ismeretekre, tapasztalatokra, egyszerű feladatokkal, amelyeket a gyermek már biztosan meg tud oldani, az elemi szintről kell kezdeni az ismeretek átadását. 1. Anyanyelvi fejlesztés Nyelvi fejlesztés A mozgáskorlátozottsághoz társulhatnak beszédzavarok, kommunikációs problémák. A szókincs szegényesebb lehet, a különböző kognitív funkciók érintettsége akadályozhatja versek, mondókák megtanulását, a mozgászavarok hatással lehetnek a nonverbális kommunikációra, légzésproblémák állhatnak fenn, súlyos esetben beszédképtelenség is előfordulhat. Emiatt fontos feladat a mozgáskorlátozott gyermek bevonása minden nyelvi és kommunikációs képesség fejlesztését célzó tevékenységbe, szükség lehet sajátos fejlesztési célok kitűzésére a logopédussal való együttműködésre. Jellemző a megkésett beszédfejlődés, és a beszéd különböző szintű és fajtájú elváltozásai. Logopédus fejlesztésére általában szükség van. az anyanyelv gyakorlásának egyik nagyon fontos eszköze az anyanyelvi játékok mindennapos alkalmazása, (versek, mesék, népi mondókák, állathangutánzók, egyszerű élethelyzetek ismertetése, megbeszélése, cselekvéshez kapcsolt történések elmondása, fontos feladat a szókincs fejlesztése); a játékok gyakorlása során törekedjék arra az óvodapedagógus, hogy a különböző beszédkészséggel rendelkező gyermekek mindegyike egyaránt sikerélményhez jusson; kommunikációt fejlesztő játékos feladatokat kell végeztetni. Éneklés, zenei nevelés Artikulációs problémák, légzésproblémák, a vitálkapacitás beszűkülése, ritmus és tempó érzékelésének nehezítettsége állhat fenn. Az óvodás életkor kiemelt tevékenysége az éneklés, így a mozgáskorlátozott gyermek fejlesztésébe is beépítendő. Pozitív hatása előnyösen befolyásolhatja a mozgásfejlődést is (pl. elősegíti a test ellazulását), társas cselekvést jelent, fejleszti a ritmus- és tempóérzékelést.
53
Rajzolás, kézügyesség fejlesztése Fontos a kézfunkciót és a manipulatív tevékenységek segítését célzó megfelelő testhelyzet megtalálása, a kóros izomfokozódások, együttmozgások leépítése, szükséges lehet adaptált eszközök használata, esetleg az eszközök rögzítése, a finommotorika és grafomotoros képességek célirányos fejlesztése. Minden tevékenység során kiemelt feladat a tapasztalatszerzés biztosítása, a cselekvéses ismeretszerzés lehetőségének megteremtése. A mozgáskorlátozott gyermek eltérő tapasztalatokkal rendelkezik, észlelési problémái, testséma-zavarai lehetnek, kevesebb ismerettel rendelkezhet az őt körülvevő világról. Alkalmat kell adni a minél sokrétűbb, mozgásos tapasztalatszerzésre, fejleszteni kell a kognitív funkciókat, különböző észlelési területeket, a figyelmet, emlékezetet, téri tájékozódást stb. Fejlesztésük döntően a mozgáskorlátozottak pedagógiája és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek egyénre szabott kombinációival történik. 2. Játék Játéktevékenység A mozgáskorlátozott gyermeket a játéktevékenységében akadályozhatja bizonytalan testtartása, a helyzet- és helyváltoztatás, az eszközhasználat nehezítettsége, a téri tájékozódás terén fellépő nehézségek stb. Szükség lehet a játékhoz használt tér átalakítására, a játéktevékenység egészének, esetleg egyes részeinek adaptálására. Az egyes tevékenységek során fontos a mozgáskorlátozott gyermek aktív szerepe, bekapcsolódása. A mozgáskorlátozott gyermek számára nagyobb hely kell, hogy megfelelően tudjon mozogni. a szabadabb mozgáslehetőséghez tágasabb berendezés, nagyobb játszóhely biztosítása; azonos méretű csoportszobában kevesebb gyermeket fogadunk. Fontos a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, figyelmét a játéktevékenységre tudja összpontosítani: minél hosszabb, megszakítás nélküli játékidő biztosítása; a játék tevékenységeken keresztül, a játék tartalmának gazdagításával a külvilág megismertetése, a sokirányú tapasztalatszerzés elősegítésére; a kézfunkció javítása, cselekvéses tapasztalatszerzés bővítése, szem- és kézmozgások koordinációjának fejlesztése. 3. Mozgás A mozgás speciális fejlesztése szakembert igényel, aki komplex módon végzi a mozgás és a következményes vagy társuló elváltozások, károsodások terápiáját. Az óvodai élet során az óvodapedagógusnak tisztában kell lennie: a sérülés okával, a diagnózissal, a tünetekkel; a legszükségesebb teendőkkel; a káros mozgásformákkal. Azonban minden esetben a szakemberre kell támaszkodnia! A szomatopedagógus tervezi a mozgáskorlátozott gyermekek csoporton kívüli fejlesztését és tanácsot ad a csoporton belüli tevékenységhez, meghatározza a káros és szükséges mozgásformákat, a korrekciós helyzeteket, és a korrekcióhoz vagy fejlesztéshez szükséges eszközöket. Mindezeket dokumentálni kell az óvodai naplóban.
54
4. A külső világ tevékeny megismerése testsémájuk, testük ismerete a kóros mozgások, illetve bizonyos esetekben a mozgásszegény életmód miatt módosul, megváltozik, fejletlen, kóros lehet; kevesebb a megelőző tapasztalatuk az állatokkal és növényekkel kapcsolatban; alacsonyabb szintről kell indítani az ismeretszerzést; a közlekedési eszközök ismerete hiányos lehet (általában autóval utaznak, mivel esetleg közlekedési eszközt nem is tudnak igénybe venni). A környezeti jelenségek megismerése hasonló, mint az ép gyermekeknél, sőt, ezek hatása időnként erősebben érvényesül. Az időjárást és annak hatását az öltözködésre, a tervezett program vagy tevékenység megváltozását érzékelik. A matematika terén különösen fontos, hogy a gyermekek minél több közvetlen és közvetett élményben részesüljenek. Időt kell hagyni az események és a megtapasztalt jelenségek feldolgozására, egy-egy témakört alaposan, minden oldalról megközelítve és nagyon sokféleképpen szükséges feldolgozni. Speciális megsegítéssel, eszközök használatával kell a manipulációhoz szükséges feltételeket biztosítani. Percepciós zavarok is akadályozhatják őket a képességek elsajátításában, nehézséget okoz, hogy felismerjenek bizonyos hasonlóságokat, különbségeket. Nehezebben tudnak építményeket létrehozni, tárgyakat, mennyiségeket, méreteket felismerni, összemérni. A tükörképpel való tevékenykedés, a mennyiségi-, téri reláció felismerése is akadályokba ütközhet, a darabszám változásait sokszor csak nagy eltéréseknél észlelik. Problémát jelenthet a kinesztézia és a taktilitás gyengesége. A kinesztézia zavarakor a tér- és síkbeli tájékozódás akadályozott, ez főképp a geometriai ismeretek elsajátításánál okoz gondot. A taktilitás gyengesége miatt a geometriai jellegű tevékenységek módosulnak, a tárgyakkal való manipuláció problémás. Másrészt minden olyan tevékenységben elmaradnak, amelyekhez valamilyen tárgy tulajdonságait vesszük alapul (pl. összehasonlítás, válogatás, sorba rendezés, mérés, becslés). Fejleszteni kell a percepciót (vizuális, kinesztetikus, taktilis), a kézügyességet, a logikai készséget; a szám- és mennyiség fogalmat, a téri- és síkbeli orientációt; az analógiás gondolkodást, az emlékezetet. Tanulás A tanulás sokszor akadályokba ütközhet, lassabb tempóban történhet. a problémákat okozhatja: az érzékelés és észlelés nehezítettsége, az energiáknak a mozgásra való összpontosítása; a rövidebb idejű koncentrációs készség; a manipuláció akadályozottsága. Olyan tevékenységekre van ezért szükség, amelyek a gyermektől erőfeszítést igényelnek, de azokat sikerrel meg tudja oldani. A tanulás folyamatában szerepe van az utánzásnak is. Szükséges az érdeklődés, a figyelem, az akarat, az erőkifejtés, a tanulási szándék erősítése, a személyre szabott motiváció alkalmazása.
55
A PROGRAMHOZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK CÉL NAGYMOZGÁST FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK
PÉLDA
nagy labdák, hengerek, billenő deszkák, guruló zsámoly Koordinációt fejlesztő eszközök padok, akadálypályához szükséges szerek, ügyességi játékokhoz eszközök padok, tornabotok, pályák alkotásához kötelek, Járást segítő eszközök babzsákok Korrekciós eszközök lábtartók, dobogók, korrekciós padok Célzó mozgást fejlesztő eszközök labdák, kosarak, karikák FINOMMOTORIKÁT FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK apró tárgyak, gyöngyök, agyag, festékek padok, nagyobb tárgyak, bordásfal, hinták, kis TÉRI TÁJÉKOZÓDÁST FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK tárgyak, TANULÁSI KÉPESSÉGET FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK fejlesztő játékok, logikai készletek, apró tárgyak GRAFOMOTOROS KÉSZSÉGET FEJLESZTŐ ESZ- ceruzák, festékek, zsírkréták, nagy lapok, csomaKÖZÖK golópapír, íráselőkészítő feladatok Egyensúlyt fejlesztő eszközök
KIEGÉSZÍTŐ ESZKÖZÖK CÉL NAGYMOZGÁST FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK Egyensúlyt fejlesztő eszközök Koordinációt fejlesztő eszközök Járást segítő eszközök Korrekciós eszközök Célzó mozgást fejlesztő eszközök FINOMMOTORIKÁT FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK
PÉLDA
Ayres-terápia eszközei, hajók, félgömbök, hintaló összeállítható téglák, botokkal, karikákkal lépésszabályozó deszkák, szőnyegek, lejtők szivacshengerek, speciális párnák kosárlabdaháló, kapuk, különböző súlyú labdák puzzle, fagolyók, Pötyi játék, perselyek akadálypályák, műanyag hidak, alagutak, gyermek TÉRI TÁJÉKOZÓDÁST FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK kerékpár táblás játékok, különböző formák, számoló eszköTANULÁSI KÉPESSÉGET FEJLESZTŐ ESZKÖZÖK zök, színtáblák GRAFOMOTOROS KÉSZSÉGET FEJLESZTŐ ESZ- speciális festékek, mágneses táblák, vastag ceruKÖZÖK zák, csúszásgátló lapok
7.3.2. Az érzékszervi (hallás, látás) fogyatékos gyermek Hallás A súlyos fokban hallássérült – siket – és a kevésbé súlyosan vagy közepes fokban hallássérült – nagyothalló – gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére nem, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt teljesen elmarad, vagy erősen sérül a beszéd és a nyelvi kompetencia. Korlátozott a fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozik. A beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. 56
Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a súlyosan hallássérült szülők gyermekeire, akik nagy része használja a jelnyelvet vagy annak elemeit, mint kifejezőeszközt. A kevésbé súlyos- vagy közepesen fokban hallássérült (nagyothalló) és a korai életkorban cochlea implantált kisgyermekek képessé válhatnak a hallásra épített kommunikációra. A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvező esetben olyan szintű lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a hallássérült kisgyermekek egy része további speciális segítséggel, halló társaikkal együtt vehetnek részt az óvodai nevelésben. A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata – a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket. A hallássérülés alapvető pedagógiai következményei: sérül a beszédértés; nehezített a hangképzés; rossz a kiejtés, eltérő a hangsúly és a beszédtempó a szokványostól; szűkebb a szókincs, gyakoribbak a grammatikai hibák. A hallássérült gyerekek beszéd- és szövegértés tekintetében is hátrányt szenvednek. A kommunikációt egyrészt az akadályozza, hogy a gyenge hallási képesség miatt nem hallja, vagy félre hallja a beszédet, vagy annak részleteit. Az is előfordulhat, hogy jól hallja a szavakat, mondatokat, de szegényes szókincsük miatt értelmezési nehézségbe ütköznek. Az óvodai hallásnevelésnek központi feladata korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés időszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van; a kommunikációs igény és tevékenység erősítése, a beszédértés, szókincsbővítés, a szintaktikai elemek (mondattan) nyelvhasználatba építése, a beszédérthetőség folyamatos javítása; a hallássérült gyermekkel átlagos hangerővel, és szokványos artikulációval kell beszélni. A hallássérült gyermek integrált nevelésének feltételei: 1. Objektív feltételek: a hallássérülés korai felismerése; korai, és optimális hallókészülékes ellátás; korai hallás- és beszédfejlesztés; a család pozitív és támogató hozzáállása; adó-vevő készülék használata; szurdopedagógus, és logopédus közreműködése. 2. Szubjektív feltételek: átlagos intellektuális képességek; pozitív személyiségjegyek (önállóság, együttműködési készség, szociális érettség, pozitív beállítódás, szorgalom, akarati tényezők).
57
Kiemelt fejlesztési feladatok: a 3–7 éves hallássérült gyermekek általános testi és lelki fejlesztésén túl a beszéd akadályozottságának megszüntetése; a megmaradt hallás fejlesztése, működésének segítése; a tanulási zavarok, részképesség kiesések megelőzése. A fejlesztés valamennyi felsorolt területen játékos és természetes kommunikációs szituációt igényel, amelynek intenzitása a pedagógiai rehabilitáció következtében felülmúlja az átlagos gyermeki terhelést. Elhelyezés a csoportban: A hallássérült gyermekek a hallás hiányosságait szájról olvasással igyekeznek kompenzálni. Nem mindegy, hogy a helyét hol jelölik ki. Igyekezni kell olyan helyet keresni a számára, illetve a kötetlenebb foglalkozások során úgy kell irányítani, hogy többnyire szemből lássa a pedagógust. Fontos tudni, hogy a gyermek egy, vagy mindkét fülére sérült-e, illetve arányos sérülési fokot mértek-e mindkét fülön. Ez nagyban befolyásolja az elhelyezését a csoportban. Mindig a jó, vagy jobbik fülével forduljon az óvodapedagógus, ill. az esemény felé. Önállóság és nevelői segítség az eszközhasználatban: A hallássérült gyermekkel foglalkozó pedagógusnak, és dajkának ismernie kell a hallókészülék megfelelő és rendellenes működését, a ki- és bekapcsolás módjait, a beállításokat. Segíteni kell a gyermeket abban, hogy készülékét önállóan is tudja kezelni. A fogadó csoport felkészítése: ha a halló közösség nem toleráns, nem elfogadó, és segítőkész, a hallássérült gyermek könynyen kirekesztettnek érezheti magát; növelni kell az egészséges gyermekek empátiáját szimulációs gyakorlatokkal. A halló társak megtapasztalhatják a hallássérülés kínzó és fárasztó következményeit, a hallási információ megszerzésére irányuló megfeszített, állandó figyelmet, a hallott beszédfoszlányokból értelmes mondanivaló összeállítására irányuló törekvést; meg kell tanítani a halló gyermekeket arra, hogy miként kommunikálhatnak sikeresen a nyelvi nehézséggel küzdő társukkal (szembe fordulva, természetes artikulációval, nem túlzott hangerővel stb.), bíztatni kell a gyermekeket, hogy a kezdeti nehézségek miatt ne forduljanak el társaiktól; arra, hogyan kell viselni a hallókészüléket; tudomást szerezhetnek arról is, hogy a készülék drága, ezért nagyobb szükség van a körültekintő viselkedésükre és toleránsabb megnyilvánulásukra. A beilleszkedés nehézségei: a helytelen artikuláció, a nehezen érthető beszéd miatt tartanak a csúfolódástól; a meg nem értettség gyakran agresszív indulatokat, elkeseredést okoz; mindenképpen szeretnék elkerülni a sajnálkozást.
~
A kezdeti erőfeszítés hamar kamatozik a jól működő közösségekben. A hallássérült gyermekek megtalálják a helyüket, és hamar kitűnnek más kiemelkedő képességeikkel, ügyességükkel, pl. sport, ábrázolás.
58
Az együttnevelésből származó előnyök a jó nyelvi környezet példája; a sérültek céljaikat, eredményeiket az ép társaikéhoz mérik és ez jelentős húzóerőt jelent; megtanulnak alkalmazkodni, megtapasztalják, hogy nem csak ők szorulnak a társaik segítségére; keresik a viszonzási lehetőséget, a jó megfigyelőképességet, kézügyességet igénylő feladatoknál; az egészséges gyermekek szülei azt várják, hogy gyermekeik humán értékekkel gazdagodjanak. GYAKORLATI TEENDŐKA NEVELÉSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN 1. Anyanyelvi fejlesztés a kommunikáció tevékenységének a megindítása, nyelvi kapcsolatteremtés formáinak az elsajátítása; társadalmi, természeti környezet megismerése és az ezzel kapcsolatos szókincs és fogalomkincs bővítése; a mindennapi élethelyzetekkel járó egyszerű nyelvi szólások, szintagmák (szószerkezet, szókapcsolat), egyszerű mondatok értése, reprodukálása; minél több hangadásos, verses, énekes, ritmusos játék alkalmazása; nyelvi formába öntött spontán gyermeki megnyilvánulások reprodukciós gyakorlása; változatos verbális tapasztalatgyűjtés; versek és mesék dramatizálása, reprodukálása; értelmi és nyelvi gyarapodás; passzív, és aktív szókincs fejlesztése, bővítése, beszédtanulási képesség fejlesztése. 2. Játék a harmonikusan fejlett személyiség kialakításának megsegítése; kommunikáció kialakítása, fejlesztése a szerepjátékokkal; érzelmi tapasztalatainak gazdagítása, társas kapcsolatainak mélyítése; a pedagógus ösztönző segítségének elfogadása, a hallókkal való kapcsolatfelvétel, és kapcsolattartás lehetőségeinek megteremtése; konfliktusok megoldása a metakommunikációs eszközök használatával; népi játékok játszása, megélése, megtanulása során a megismert, használt párbeszédek, szófordulatok, szavak, kifejezések gyakorlása más típusú játékokban; beszédre ösztönző környezet kialakítása, a gyermekkel történt események, élmények eljátszása, kijátszása szerepjáték keretében; dramatizálás, drámajáték, bábozás során, egyszerű mozgások és akusztikus sorok lejátszása, mese elemek, a mese cselekvéseinek, fordulatainak újratörténő, mozgásos átélésével. 3. Mozgás a testrészek gondozása, önkiszolgáló tevékenység fejlesztése, tudatos érzékszervgondozás; a testi jóérzés szóbeli megfogalmazása, funkcióörömének tudatosítása; testi ügyesség fejlesztése, test tudat kialakítása, a tér tudatos, és mozgásos birtokba vétele; a sikerélmény, az együttlét örömének tudatosítása.
59
4. A külső világ tevékeny megismerése a természeti, és társadalmi környezet megfigyelésének képi és verbális megfogalmazása, tárgyainak megnevezése; összefüggő, spontán beszéd kialakítása; motiváció a környezet történéseinek megfigyelésére, a változások észrevételére, és annak megfogalmazására; saját tapasztalatok és élmények eljátszása, az ismeretek nyelvi, szóbeli megfogalmazása, kérdezésre ösztönzés a megfigyelt változásokkal, jelenségekkel kapcsolatosan; tudatos szókincsfejlesztés. 5. Rajzolás, mintázás, kézimunka a táj, a természet, a saját környezet szépségének felfedezése, verbális megfogalmazása, az alkotó kedv kialakítása, megfelelő technikával történő megalkotása; a népi kismesterségekkel a kreativitás, a megismerő funkciók fejlesztése, tehetséggondozás. 6. Ének, énekes játék, ritmus, mozgás a hangokra, a beszédre való figyelem felkeltése; hallási figyelem és megkülönböztető képesség fejlesztése; a környezet hangingereire való felfigyelés és azok differenciálása; hangszerek hangjának elemi szintű megkülönböztetése; magas és mély hangok differenciálása; népi mondókák, gyermekdalok egyenletes lüktetésének, ritmusának átvétele; motiváció, és igény kialakítása a hallókkal való interakciókra. Kapcsolatteremtés és kapcsolattartás formái kapcsolatteremtés vizuális csatornán keresztül: szemkontaktus felvétele, részvételi szándék, csatlakozási technikák; kapcsolatteremtés metakommunikációs eszközökkel, testbeszéddel: hívó, barátságos gesztusok, mimika, játékátadás, játékcsere; kapcsolatteremtés akusztikus csatornán keresztül: hangadás, figyelemfelhívó hangok, hívás, megmutatás, rámutatás, egyszerű kérdések. A kapcsolatteremtés és kapcsolattartás szintjei hallássérült gyermek és halló gyermek; hallócsoport felkészítése a kapcsolat felvételére; más gyermekcsoportjainak felkészítése; hallássérült gyermek, és szüleinek felkészítése; folyamatos interakciók séták, kirándulások, játékok közben. Az együttműködés tényezői kommunikációs szándék, érzelmi kötődés, érdek, nyitottság, bizalom. A verbális kapcsolatok gyakori változatai köszönés, elköszönés, üdvözlés, hívás, meghívás, érdeklődés; csodálat, elismerés, kölcsönös öröm és jóérzés nyelvi formája szomorúság, a bánat, az együttérzés nyelvi formái. 60
Konfliktusmegoldó technikák (pl.: a drámapedagógia eszközei) megoldási kísérletek, kilépés a konfliktusból, arckifejezés, gesztusok lágyítása; érintés, testkontaktus, megfelelő hangerő, hangnem; túlzó gesztusok és indulatszavak kerülése, felelősségvállalás, bocsánatkérés, békítés. Látás A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0–0,33 (0–33%-os látásteljesítmény) közötti. Látássérült az a gyermek is, akinek látótere – tekintése fixációs pontjától mindkét irányban legfeljebb 10°, azaz teljes szélességében legfeljebb 20°. A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, alig látók és gyengén látók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett: a látássérülés kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség. A látási kontroll hiányosságainak korrigálására minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti szereplést. Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása. Az óvodai nevelés során mindvégig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel az adott szembetegségre. A gyengén látó gyermekek (vízus: 10%-os látás teljesítménytől 33%-ig) főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják azt használni. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív működésének is. Kiemelten fontos a testtartási hibák megtanítása, az ehhez szükséges környezet (pl. dönthető asztallap, egyéni megvilágítás) biztosítása. A gyengén látó gyermek gondolkodás- és beszédfejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése. Az integrált nevelést elősegítő tényezők a sérült gyermek megfelelő önbizalma, jó kommunikációs képessége, reális önértékelése, ép társai iránti érdeklődése; gyógypedagógus segítsége; fontos a gyermek spontánul jelentkező önállósodási törekvéseinek figyelembe vétele; az utánzás lehetőségeinek megteremtése; megfelelő eszközök, játékok, (színes, a háttértől jól elütő, kellemes anyagú) jó megvilágítás; a tér megfelelő kialakítása; elfogadó légkör. Gyakorlati teendők, szervezési kérdések a szoba bútoraival, játékaival meg kell ismertetni a gyermeket; ne változzon gyakran a bútorok, berendezések helye; célszerű a különböző játéktevékenységek helyét kijelölni, középen maradjon megfelelő hely a gyengén látó gyermek számára, mely elősegíti tájékozódását, mozgásos félelmének leküzdését; a nem használt játékokat minden kisgyermek rakja a helyére, így nincs balesetveszély;
61
a nagymozgást elősegítő játékoknál fontos a szabályok és a mozgásformák elsajátíttatása. az óvodapedagógus feladata a testrészek irányok pontos megadása, letapogatható mozgásminta nyújtása, a gyermek mozdulatainak beállítása; futó játékoknál foghassa a gyengén látó kisgyermek egy társ vagy az óvodapedagógus kezét; csúszás, mászás, gurulás előtérbe helyezése, mert így az egész testével érzékelhet; a mászóka, csúszda, hinta használata segíti a vesztibuláris fejlesztést; nagyobb tolható játékok (pl. dömper, talicska) biztosítása, így az akadályok időben érzékelhetővé válnak; nem szabad leépíteni a különböző hangadási formákat, amikor egy új helyiségbe lép, vagy elbizonytalanodik a gyermek, pl. csettint, tapsol, csapja a lábát, ezek az auditív akadályészlelést szolgálják a hangvisszaverődés lévén; fontos a különféle anyagok jelenléte, mert ezek mindegyike információt hordoz; hosszabb idő biztosítása egyes dolgok elvégzésénél, pl. öltözködés, foglalkozás stb.; a kommunikáció során a mimika kiesik, mint visszajelzés, ezért fontos a beszéd, a megszólítás, az érintés; a gyakorló játék ideje elhúzódik, a látás sérült gyermek szeret hangot adni a különböző tárgyakkal, ezt lehetőleg hagyni kell; építőjátékok közül célszerű olyat beszerezni, amelyek egymásra erősíthető darabokból állnak (egy-egy sikertelen mozdulat miatt még nem dől le); figyelni kell a segítségadás mértékére, formájára minden helyzetben, ne csökkenjen a gyermek önbizalom, kitartása; a vizuális minta hiánya miatt fontos, a szerepjátékokhoz szükséges tárgyak helyét és funkcióját tanítani kell; figyelni kell arra, hogy ne mindig ő játssza el a kisbaba szerepét (alárendelt szerep, de a figyelem középpontjában van); jelét tapintható tárgy jelezze mindenhol, öltözete praktikus, könnyen felvehető legyen kezdetben, egyszerre csak egy mozdulat tanítására kerüljön sor (háta mögött ülve és kezét a pedagógus kezére helyezve, hogy érezze a mozdulatot); közölni kell milyen étel, hol van a tányéron, engedni kell, hogy megtapinthassa az ételt az ujjával, pohárba töltésnél az ujját a pohárba lógathatja, mert így érzi, hogy meddig kell töltenie; mennyiségélmény, számosság megélése oly módon történjen, hogy a tapintás útján érzékelhető legyen, ezeket a tárgyakat úgy kell elhelyezni, hogy ne csússzanak el, pl. gyurmába nyomni, vagy karikába helyezni stb. ezekből domború képek is készíthetők, amit kézmagasságban a falra is ki lehet tenni. A gyógypedagógiai segítés, fejlesztés feladatai módszertani felkészítés az óvodapedagógusoknak az utazó gyógypedagógus által szervezett hospitálásokon, illetve tanfolyamokon, környezetbeli módosítás és eszközbeszerzés segítése céljából; speciális foglalkozások, fejlesztések a gyermek számára (pl. látásnevelés), segédeszközök használatának tanítása.
62
GYAKORLATI TEENDŐKA NEVELÉSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN A 3–6 éves korú gyengén látó gyermekek fejlesztésére a Paraszkay-féle korrekció szolgál, mely komplex fejlesztést nyújt. Ez a gyógypedagógus feladata. 1. Anyanyelvi fejlesztés szívesen hallgasson mesét, verset, legyen olyan mondóka, amit ő is el tud egyedül mondani; a valóságban érzékelhető tárgyakról, növényekről, színekről, tulajdonságokról, állatokról alakuljanak ki fogalmai. 2. Játék Játékkezdeményezésbe bekapcsolódik, utánzással abban részt vesz. A játékok során az elsajátított szabályokat alkalmazza, szívesen vesz részt akár szerepjátékokban is, és nem csak alárendelt szerepben. 3. Mozgás a látássérülés, illetve a látás hiány okozta gátoltság leküzdése, a mozgásos játékokba való bekapcsolódás; térbeli tájékozódás a látás felhasználásával; a finommozgás fejlesztése: a kézügyesség fejlesztése, az írás előkészítése; a látás-mozgáskoordináció fejlesztése: finommozgások és nagymozgások esetében egyaránt. 4. A külső világ tevékeny megismerése bekapcsolódik a foglalkozásokba, tapintással két mennyiség közt különbséget tud tenni, tízes számkörben biztosan mozog manipulációval; szűk környezetében a tájékozódáshoz szükséges támpontokat ismeri, és mer segítséget kérni a felnőttektől; jól tájékozódik önállóan az intézmény általa is ismert helyiségeiben, nehézség esetén társaktól is mer segítséget kérni. 5. Ének, énekes játék, ritmus, mozgás bekapcsolódik a foglalkozásokba, a körjátékokban részt vesz a társak, ill. az óvodapedagógus segítségével; szívesen kipróbál egyszerű hangszereket, a megfelelő tanítás után próbálgatja az egyszerű tánclépéseket ő is. 6. Rajz, mintázás, kézi munka a gyengén látó gyermek gondolkodás- és beszédfejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése; az ábrázolás során egyre több anyagot és tulajdonságot ismer meg, a korábban esetlegesen hárított anyagokhoz fokozatosan hozzá tud szokni (bíztatással, óvodapedagógusi mintaadással). Eszközöket segítségadás mellett mer és tud használni, p1. olló; ragasztó. Ábrázolásnál az élénk színű, erős nyomatékot adó ceruzák és olajkréták, valamint a tempera a legmegfelelőbb. 7. Önkiszolgálás a legegyszerűbben felvehető ruhadarabokat fel- és le tudja venni egyedül. Megfelelően fogja a kanalat és a poharat étkezésnél, ismeri a mosdó berendezéseit, a tárgyak helyét; bonyolultabb ruhadarabokat (gomb, zipzár, fűzős cipő) kevés segítséggel, ill. önállóan is felés le tud venni. Középső csoporttól próbálja használni a villát, nagycsoporttól szívesen ismerkedik a kés használatával.
63
Az integrált nevelés várható előnyei az ép társak utánzási lehetőséget kínálnak szinte minden helyzetben, új, az otthonától eltérő környezetben kell tájékozódnia, tapasztalatokat szereznie; az óvodai élet mindennapjaiban színes, változatos tevékenységek során sokféle tapasztalatot szerezhet saját testéről; környezetéről, társairól; a jól szervezett környezet és foglalkozás, a szükség esetén bátorító, segítő hozzáállás segít legyőzni a látássérülésből, ill. a látás hiányából adódó gátlást, félelmet; az inger gazdag környezet, a sokféle tevékenységben való részvétel segít leépíteni az esetleges furcsa, sztereotip mozgásokat (pl. hintázás, szem nyomkodása stb.).
7.3.3. Az értelmi fogyatékos gyermek Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről. Az enyhe fokban értelmi fogyatékosok személyiségfejlődési zavara, akadályozottsága az idegrendszer különféle eredetű, örökölt vagy korai életkorban szerzett sérülésével, funkciózavarával függ össze. A fejlődést akadályozó okok nem kizárólag a gyermek a gyermek biológiai, pszichológiai okaiban keresendők, hanem igen gyakran a családi, szociális-kulturális környezet kedvezőtlen hatásaiban is. Jellemző rájuk: a kognitív funkciók lassúbb fejlődése; a megértés, és nyelvhasználat lassabban alakul ki; a kifejező beszédkészségek hiányosak, és ezek lassítják az önállósodás kialakulását is; tanulási helyzetben megfigyelhetők: a téri tájékozódás, a finommotorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a kommunikáció, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének eltérései. A tanulási zavar csökkentéséhez speciális szakemberre (gyógypedagógus, gyógypedagógus – logopédus), és speciális terápiás eljárások alkalmazására van szükség. A „korai” segítség így a felismerés megfelelő idejét jelenti, amikor a fejlődésben mutatkozó zavar érzékelhető és beavatkozást igényel. A kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe vevő képességfejlesztésük kellő időt, alkalmat biztosít: az alapmozgások kialakítására, fejlesztésére, a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére; a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére; az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására; az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére. Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek. Az egymáshoz való közeledés, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztése a csoportos foglalkozásokon valósítható meg.
64
Az óvoda szerepe a testi, és pszichés fejlődés közti ütembeli eltérés csökkentése, az önmagát ellátni tudás képességének kialakítása, az önálló életvezetés, önkiszolgálás képességének fejlesztése, a kapcsolatteremtő képesség megsegítése, erősítve a gyermekek agressziómentes megnyilvánulásait, a cselekvések utánzása, valamint a rövid egyértelmű kommunikációs elemek használata, a motiváció erősítésében, és a játszani tudás megalapozásában rejlik.
7.3.4. A beszédfogyatékos gyermek Beszédfogyatékos az a gyermek, akit a Szakértői Bizottság a komplex vizsgálata alapján annak minősít. Beszédfogyatékos gyermek esetén a receptív (beszéd megértés) vagy expresszív (kifejez nyelv) (beszéd/nyelvi képességrendszer szerveződésének fejlődési eredetű vagy szerzett zavara miatt az anyanyelv elsajátítás folyamata akadályozott, a gyermek életkorától eltérő. A beszédfogyatékos gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája (expresszív diszfázia, receptív diszfázia, kevert típusú diszfázia, a folyamatos beszéd zavarai, logofóbia, centrális eredetű szerzett beszédzavarok, orrhangzós beszéd), illetve a beszédproblémákhoz társuló megismerési nehézségek és viselkedés zavarok miatt eltérően fejlődik. A beszédfogyatékos gyermek óvodai nevelését megelőzheti a korai fejlesztés. A beszéd- és nyelvi problémák súlyos zavara mellé társulhatnak részképesség zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia veszélyeztetettség) és magatartás problémák, amelyek nehezítik a gyermek beilleszkedését. A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba állító, az aktív nyelvhasználatot segítő, speciális terápiákat alkalmazó fejlesztési környezetben valósulhat meg, a gyermek komplex állapotfelmérése alapján. Kiemelt fejlesztési feladatok: az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása; az értelmi fejlesztés; a mozgás és észlelési funkciók, valamint a vizuomotoros koordinációs készség javítása; az érzelmi élet fejlesztése, speciális eszközök és módszerek alkalmazásával egyéni és kis csoportos fejlesztési formában; az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint elérésének elősegítése. Azoknál a beszédfogyatékos gyermekeknél, akiknél több beszédprobléma együttesen fordul elő, vagy a beszédfogyatékossághoz a testi érzékszervi- és pszichés fejlődés zavara társul, az eredményes fejlesztés a logopédia és a társuló fogyatékosság módszereinek kombinációjával valósulhat meg. Az óvodapedagógus feladatai: olyan beszédhelyzetek teremtése, amelyek a beszédgátolt gyermeket is szóra bírják, de teret engednek az egyéni az egyéni véleménynek, az átélt élmények közlésének, a képzelt események, történések elmondásának, az óvodapedagógus beszédmintát közvetít, és mint követendő beszédviselkedést is felszínre hozza; az óvodapedagógus beszéde a gyermek számára mindig egyértelmű, világos, példamutató és érthető, mely utánzásra készteti a gyermeket, viszont nem alkalmazhat direkt, okító javítást, és nem minősítheti a gyermek beszédét! 65
7.3.5. Az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermek Az autizmus az egész személyiséget átható fejlődési zavar, egész életen át tartó sérülés, illetve fogyatékos állapot. Az autizmus spektrum zavarok meghatározó jellegzetessége a társas viselkedést, a kölcsönösséget igénylő kommunikációt és a rugalmas viselkedésszervezést megalapozó kognitív készségek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. jellemző: a kölcsönösséget igénylő társas helyzetek megértésének és azokban való részvételének zavara, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció (hiányozhat a kommunikáció és a beszéd hasznának, hatalmának megértése); a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a viselkedésszervezés és kivitelezés zavara. Autizmus spektrum zavar minden értelmi szinten előfordul. A fejlődési zavar befolyásolja, áthatja a gyermeki fejlődést, megváltoztatja a megismerés folyamatát és a társas viselkedést. Sérülésspecifikus fejlesztésre minden érintett gyermeknek joga és szüksége van. A gyermek a szociális interakció csecsemőkori fejlődési szintjének megfelelő egyes képességeket segítséggel használhat, és a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függően rendelkezhet. Az óvodai fejlesztés fő céljai: az elemi adaptív (alkalmazkodó képesség) viselkedések kialakítása; szociális készségek fejlesztése; egyénre szabott, augmentációs, vizuálisan segített kommunikációs eszköztár kialakítása; viselkedésproblémák, viselkedés- és gondolkodási készségek terápiája; a korai elemi készségek kialakítása (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás); az autizmusból, és a társuló fogyatékosságokból eredő fejlődési elmaradások lehetséges célirányos kompenzálása; a sztereotip, inadekvát (nem megfelelően lemásolt) viselkedések kialakulásának megelőzése, illetve korrekciója. Az óvodai nevelés feladata: A jó értelmi képességekkel rendelkező, jól beszélő autizmus spektrum zavarral küzdő kisgyermekek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülőkkel való együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő – különösen a természetes élethelyzetek – használandóak a fejlesztésre. Az óvodai fejlesztés alapja a fejlődési szint és szociális alkalmazkodás felmérése a gyermek megfigyelésével autizmus-specifikus speciális eszközök és módszerek használatával. A gyermekek szükségleteinek megfelelő fejlesztéséhez az óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte szükséges. Az autizmus spektrum zavarral élő gyermek a Szakértői Bizottság egyéni elbírálása alapján kerülhet az integrált óvodai nevelés körébe. A pervazív (az egész személyiségre kiterjedő) fejlődési zavar mellé gyakran társulnak egyéb problémák: értelmi fogyatékosság, mint a leggyakrabban társuló fejlődési zavar; beszéd-, érzékszervi-, mozgásfogyatékosság; viselkedés problémák, nagyfokú beilleszkedési zavar pl. agresszió, autoagresszió (önmaga ellen forduló agresszió, saját testének különböző fokú csonkítása).
66
Korai kognitív funkciók elemi logikai műveletek, fogalmak, összefüggések tanítása; szociális kognitív (megismerő) készségek fejlesztése; egyszerű aktivitás-formák kialakítása strukturált keretek között; általánosítás képességének fejlesztése; az elsajátított képességek önálló használatának tanítása; az elsajátított képességek más összefüggésben való használata; képességek alkalmazása más, elsősorban otthoni környezetben. Az óvodai élet megszervezésének elvei és gyakorlata Személyi feltételek Az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek óvodai fejlesztéséhez az autizmus területén speciálisan képzett személyzet szükséges, gyógypedagógiai előképzettséggel (gyógypedagógus). Az autizmus spektrum zavarral élő gyermek fejlesztése autista specifikus képzettséggel történhet. Az integrált csoportban az óvodapedagógus mellé feltétlenül szükséges egy szakképzett gyógypedagógiai asszisztens, aki segíti a gyermeket a nap folyamán. A csoportba felvehető autizmussal élő gyermekek száma ideálisan 1 fő. Tárgyi feltételek Protetikus, strukturált környezet kialakítása autista specifikus képzettséggel rendelkező óvodapedagógus és gyógypedagógiai asszisztens közös együttműködésével. Az óvoda életében a csoport közös napirendje keretét adja a mindennapi rutinnak. A napirend, illetve az élet szervezése egyénre szabva történik, és az egyik legfontosabb eleme a speciális fejlesztésnek. Ezzel összefüggésben a gyógypedagógiai asszisztens, és az óvodapedagógus feladatai: A speciális, egyénre szabott protetikus, strukturált (a környezet alakítása a gyermek speciális igényeihez) környezet és eszközrendszer tervezése, kialakítása, úgyhogy a tárgyi környezet megfelelő felépítése, áttekinthetősége vizuális támpontokkal szolgál a gyermekeknek. a környezet legyen biztonságos, a gyermekek testi épségét veszélyeztető eszközök és anyagok megfelelő tárolása, elhelyezése, szökés, elkóborlás megelőzése nagyon fontos; a terem bútorainak elrendezése segítheti a gyermekek önálló tevékenységét, a szabályok és határok felismerését és azokhoz való alkalmazkodást; a munkaterület legyen csendes, ingerszegény tér, esetleg „kuckó” alakítható ki a csapongó figyelmű gyermeknek; a különböző tevékenységekhez igazodó helyszínek kijelölése, határvonalak világos jelölése, az eszközök adott helyszínen való alkalmazása elősegíti, hogy a gyermekek önállóan felismerjék, hol tartózkodnak, milyen viselkedést vár el a környezet; a környezet beláthatóvá tétele és a szokások együttes kialakítása biztonságot nyújt az autista gyermekeknek; a szabadidős terület legyen a kijárattól távol, világosan jelölt területi határokkal, pedagógus számára jól átláthatóan. Csak olyan játékeszköz legyen a polcon, amit tudnak használni a gyermekek. Fáradékony gyereknek pihenőkuckó, szivacsheverő alakítható ki a galérián; az étkezés helye legyen egyértelmű a gyermekek számára, ha nem lehet erre külön teret biztosítani, feltétlenül jelezni kell jól láthatóan (pl. asztalterítő, asztal helyzetének megváltoztatása), hogy milyen tevékenység következik; az önálló WC használat kialakítása vizuális napirend használatának alkalmazásával. 67
GYAKORLATI TEENDŐK A NEVELÉSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN 1. Játék Az autizmus spektrum zavarral élő kis gyermek játékfejlődésének egyik sajátossága, hogy gyakorlatilag teljesen hiányoznak belőle a játék szimbolikus és kreatív vonásai. A változatos, fantáziadús játék helyett tárgyakat gyűjt, sorba rak, a tárgyak eredeti funkciójától függetlenül annak irreleváns részleteivel, vagy sajátos tulajdonságával foglalkozik, erőteljesen ragaszkodik hozzájuk. Sérül annak képessége, hogy interakciót igénylő aktivitásokban vegyen részt. A játéktevékenység tanításának célja a játékeszközök adekvát használata; a napi struktúrán belül az önállóan végezhető szabadidős tevékenységek repertoárjának bővítése; a játéktevékenység tanulása során a gyermek szerezzen tapasztalatokat a környező világról; játéktevékenységhez kapcsolható általános (kognitív, észlelési, mozgásos) fejlesztés. Az autizmus spektrum zavarral élő kis gyermek számára a gyakorló, didaktikus és konstrukciós játékok alkalmasak arra, hogy sikerélményhez juttassuk a gyermeket, mivel típusos erősségeikre itt általában építhetünk, de az egyes gyermekek között nagy különbségek észlelhetők e területen is. 2. Mozgás Gyakoriak a sztereotip, repetitív mozgások, pl. hintázás, céltalannak tűnő futkározás, ugrálás, dobálás, hiperaktivitás, stb., ezek azonban nem a szűk értelemben vett mozgásfejlődés problémái, hanem sokkal inkább az autizmusra jellemző szociális, kommunikációs károsodásból, valamint a szerep-, és imitatív játékhoz szükséges képzelet, fantázia sérüléséből származnak. Óvodás korban az autizmus spektrum zavarral élő kis gyermekeknél a szenzomotoros integrációs szemléletű fejlesztés célja az esetleg megkésett mozgásfunkciók, az éretlen szenzomotoros információfeldolgozás, a mozgástervezés és kivitelezés, a koordinációs és kombinációs képesség fejlesztése. A fejlesztés célja a tárgyakkal való olyan szintű manipuláció, amely képessé teszi a gyermeket tevékenységek elvégzésére és a funkciónak megfelelő eszközhasználatra, saját fejlettségi szintjén. 3. A külső világ tevékeny megismerése Szemben az egészséges gyermekekkel, különösen a fiatal autizmus spektrum zavarral élő gyermekek esetében nem, vagy csak korlátozottan lehet építeni a spontán tanulásra. A gyermekek érdeklődése környezetük iránt szűk körű, többségüknek általános nehézségei lehetnek a tanulásban. A tanulás célja a gyermek tapasztalatokhoz juttatása, a percepció és a gondolkodás integrálása, adaptív (megváltozott életkörülményekhez alkalmazkodó) viselkedési és munkavégzési formák elsajátíttatása: képességfejlesztés, a gyermeket körülvevő természeti és társadalmi környezet cselekvésbe ágyazott megismertetése; a tanulás hatására jöjjenek létre pozitív változások a megismerő tevékenységekben, a kommunikációban, a szociális kapcsolatok szervezésében, ezáltal az egész személyiség fejlődésében; az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek esetében a legkorábbi időponttól kezdve szem előtt kell tartanunk a leghosszabb távú fejlesztési célt, a gyermek környezetébe, illetve a társadalomba való felnőttkori beilleszkedésének segítését.
68
A tanulás keretei Az autizmus spektrum zavarral élő kisgyermek tanulási folyamata elsősorban tanítási, illetve ún. munkahelyzetekben zajlik: egyéni fejlesztési forma: új ismeretek tanulása; segített önálló munka: gyakorlás segítséggel; strukturált munka: gyakorlás; kétszemélyes foglalkozás: gyakorlás, általánosítás. Önkiszolgálási készségek és a házimunka elemeinek tanítása A gyermekek alapvető önkiszolgálási készségeinek kialakítása az óvodáskorra marad. Szobatisztaság Vizuális napirendi tábla önálló használatával szokássá kell alakítani a WC használatot (tehát a gyermek magától és csak akkor üljön a vécére, ha valóban szükséglete van), Étkezés Az autizmus spektrum zavarral élő kis gyermekek körében igen gyakoriak az étkezési problémák (allergiák, diéta). Minden esetben meg kell próbálnunk a jelenség okait megfigyelni és ennek megfelelően eljárni. a gyermek elutasítja az étkezési helyzetet (nem ül le az asztalhoz, nem marad az asztalnál, az óvodában nem hajlandó enni); a gyermekétkezéshez szükséges alapvető készségei hiányoznak (leggyakrabban nem tud fogni vagy rágni stb.); a gyermek túlszelektál: csak bizonyos fajtájú, színű, állagú, forma, stb. ételt fogad el. A fejlesztés, a hiányzó készségek kialakítása ezekben az esetekben is az egyéni kognitív– viselkedés-terápiás program keretében zajlik, és mindig gyógypedagógus, és asszisztens segítségével. Öltözködés Mivel az autizmus spektrum zavarral élő kis gyermekek kevéssé motiváltak az önállóságra, az öltözés megtanítása gyakori fejlesztési cél. A megfelelő szintű vizuális segédeszközök, folyamatábrák használata nagy segítséget jelent a gyermek számára abban, hogy kövesse a ruhadarabok felvételének sorrendjét. Tisztálkodás Az öltözéshez hasonlóan a tisztálkodási műveletek (kézmosás, arcmosás, kéz- és arctörlés, fogmosás, fésülködés, orrtörlés) megtanítása is fontos fejlesztési feladatként jelenhetnek meg. A feladat annyival nehezebb és összetettebb az öltözéshez képest, hogy a tisztálkodás esetében a szükséglet felismerése, és a tisztálkodás minősége is fontos összetevője a készségnek. Ezen utóbbi elemek kialakítása nagyon nehéz feladat lehet.
69
A pedagógiai és egészségügyi célú habilitáció és rehabilitáció A fogyatékos készségek, másodlagos fejlődési elmaradás, viselkedésproblémák, és tünetek speciális módszerekkel történő kezelése tartozik bele a következő területeken: elemi szociális-kommunikációs készségek; viselkedésproblémák; figyelem, utánzás, kognitív készségek, énkép, önismeret; érzékszervek és testhasználat, nagy és finommozgások, testtartás korrigálása; elmaradt pszichoszomatikus elemi funkciók; önkiszolgálás, önellátás; saját speciális segédeszközeinek mindennapi helyzetekben való rutinszerű használata; lakókörnyezetben való közlekedés, tájékozódás, élethelyzetek begyakorlása, szociális tapasztalatszerzés, társas kapcsolatok formáinak kialakítása. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére Nem határozhatóak meg, mert az autizmus súlyossága, a gyermek mentális képességei és a fejleszthetőség korlátai együtt alakítják a képet.
7.3.6. A pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermek Jellemzői: különböző súlyosságú és komplexitású részképesség-zavarok, vagy azok halmozott előfordulása; nehezebben viselik el a várakozás és a kivárás okozta feszültségeket, a váratlan zajokat; aktivációs szintjük erősebben ingadozik, nyugtalanabbak; a kognitív, az emocionális-szociális képességek eltérő fejlődése. A fejlesztés feladata: a gyermek Szakértői Bizottság véleményében foglaltakra alapozva a részképesség-zavarok egyéni fejlesztési terv szerinti korrekciója és kompenzálása. A tanulási akadályozottság már a beiskolázási időszak előtt jelentkezik, a problémák, mind az észlelést, mind a kivitelezést–végrehajtást, mind az érzelmi szférát érinthetik, felénk pedig jelzésértékkel szolgálnak: egyensúlyészlelés–bizonytalanság a nehézségi erő észlelésében (a gyermek nem meri elhagyni a talajt, forgás közben szédül, nem érez veszélyt, vagy nem szereti, ha ringatják, forgatják); taktilis-kinesztétikus észlelés – (a gyermek feltűnően kerüli az érintést, a tárgyakat alig fogja meg, vagy túlzottan simogatja társait, hiányosan észleli saját testtartását, nem tud másokat utánozni, nem tudja megnevezni, hogy hol értek hozzá); auditív észlelés – eltérések mutatkoznak az irányhallásban, a hangok sorrendjének észlelésében; vizuális észlelés – eltérései mutatkoznak az alak-háttér észlelésében, esetleg látótér kiesés is lehetséges; mnesztikus (emlékezeti) funkciók terén problémát jelenthet a tartós figyelem, az emlékezeti teljesítmény csökkenése (a gyermek többnyire csak az utolsó elemre emlékszik egy hosszabb magyarázatból, a tanultakat nehezen tudja lehívni, memóriája gyenge);
70
izomtónus zavarai – (kivitelezés, végrehajtás problémaköre) izomzat gyenge, petyhüdt, vagy az egész teste feszes, mozgása görcsös, a nagymozgások zavarai főleg az állásokban, a testtartásban, az egyensúlyreakciókban, a mozgások koordinációjában mutatkoznak meg; finommotorikai probléma – (remegés, görcsösség, tárgyak bizonytalan fogása, nehézkes a száj környéki izmok működtetése); a cselekvés tervezését befolyásolja a gyengén fejlett testséma, a saját testen való tájékozódás nehézsége, kialakulatlan a laterális dominancia, kétoldali koordinációjának nehézsége; szociális-emocionális területen mutatkozó eltérések; zavar az általános pszichés állapotban (levert, féktelen, szorong); zavar a késztetések területén (passzivitás, hiperaktív: Kezével, lábával matat, fészkelődik; Felugrál a helyéről, össze-vissza rohangál; Nem tud csendben játszani; Előbb válaszol, mint ahogy a kérdés elhangzott volna; Nem bírja kivárni a sorát; Állandó mozgásban van; Sokat beszél); zavar a munkavégzésben (hamar elfárad); zavar az önirányításban (labilis, rövidzárlat a cselekvésben); zavar az önértékelésben (kisebbségi érzés, hiányos énkép, egocentrizmus); szociális, beilleszkedési problémák (elszigeteltség, kapcsolatteremtési nehézségek, túlzott alkalmazkodás, a belátás hiánya, agresszivitás). A tanulásban akadályozott óvodás gyerekek normál közösségben történő nevelése, oktatása az integrált nevelés tekintetében: a tanulásban akadályozott gyermekeket az óvodában kettes szorzóval számoljuk; a csoportban a megadott létszám függvényében vonható be az SNI tanulásban akadályozott (szakértői véleménnyel rendelkező) gyermek; életkoronként, fejlettségi szint szerint kell integrálni. Az együttműködés területei a gyógypedagógussal és más segítő szakemberekkel: az egyéni fejlesztési terv céljainak, területeinek, feladatainak, és azok megvalósításának figyelemmel kísérése; rendszeres konzultációk; olyan nevelési, tanulási technikák kidolgozása, ami az ép gyerekek számára is hatékony; megvalósítás során folyamatos értékelés, a fejlődési folyamat haladásának megbeszélése; csoportban alkalmazható speciális fejlesztési gyakorlatok megtanítása az óvodapedagógusnak. GYAKORLATI TEENDŐKA NEVELÉSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN 1. A tanulás mindig játékos legyen. Feladat: differenciált feladatadásra, tapasztalatszerzésre épüljön, az egyéni fejlődés üteme alapján tervezzenek a pedagógusok; a tanuláshoz szükséges pszichikus funkciók érvényesüljenek; az anyanyelvi nevelés kiemelten kezelendő, fogalomhasználat a részképesség problémához, aktuális érzelmi-akarati állapotukhoz is igazodik; önismeret, önértékelés elősegítése; a kötetlen foglalkozásokat, lehetőség szerint a kötelező foglalkozások váltanák fel a tanulásban akadályozott, ill. az SNI gyermekek számára, mivel érdeklődésük nem olyan fokú, mint a csoport többi tagjának; a megfelelő és elegendő hely, idő és eszköz biztosítása; támaszkodik az „épp elégséges kihívást” jelentő feladatok motiváló erejére, 71
pontosan meghatározott, a gyermek által is ismert következetes napirendhez való célszerű ragaszkodás; az óvodapedagógus megfelelő személyisége, nevelési stílusa (szeretetteljes, de határozott, következetes); a terem berendezésénél figyelni kell, hogy se túl ingerszegény, se túl inger gazdag ne legyen, mert a hiperaktív gyermek mindenre reagál, minden inger egyformán fontos számára; ésszerű szabályok megbeszélése, megkövetelése. a szabályok kialakítása lehetőleg a csoporttal közösen történjen (érdekeltek ezáltal); a hiperaktív gyermek érdeklődési körén keresztül jól motiválható, figyelme leköthető, aktívan együttműködő ilyen helyzetekben; többletmozgásokhoz hely, idő biztosítása; az alvásidő nyugodt, pihentető legyen, mert a hiperaktív gyerekek keveset alszanak, a legkisebb ingerre is reagálnak. a rossz családi háttérrel rendelkező gyerekeknek is fontos a nyugodt alvás (most egyedül alszik egy ágyban, nincs zaj). Amennyiben nem integrálható a gyermek a csoportos foglalkozásokra, nem vesz részt ezeken, akkor egyéni fejlesztés javasolt számára. 2. Játék Nagyon fontos a tanulásban akadályozott gyermeket „megtanítani játszani”, ehhez az óvodapedagógusok segítségére van szüksége! a játék során szerezzen tapasztalatokat, gyakorolja be a képességeket, szokásokat, így a játék a személyiségfejlesztés alapvető eszközévé válhat; legyen komplex tevékenység; célja az életviteli és viselkedési szabályok megalapozása, gyakorlása; az anyanyelvi nevelés, és a nonverbális kommunikáció alakítására szolgál; szabad játéktevékenység legyen, a szabad játék emberformáló, gazdagító hatású; biztosítani kell az alapvető feltételeket – hely, idő, eszköz – és élményeket; pedagógusok megfelelő magatartásmintát adjanak, játék során lehetőség adódik az egyéni fejlesztés lehetőségeire; a klasszikus játékfajták: gyakorló, szerep, barkácsolás, dramatizálás, bábozás, építő, konstruáló, és szabályjáték; a játék szabályait vele is be kell tartatni. 3. Mozgás Cél: a mozgás megszerettetése; egészséges életmód kialakítása; mozgástapasztalatok, pszichomotoros képességek fejlesztése. Feladat: amennyiben mozgása nem összehangolt, nem koordinált, nem megfelelő ritmusú, nem tudja felmérni a térbeli viszonyokat helyesen, így fejlesztésre szorul; finommotorika fejlesztése; legyen képes természetes mozgásokra; prevenciós, korrekciós feladatok tervezése, koordinált mozgás kialakítása.
72
4. Külső világ tevékeny megismerése Feladat: A gyermek érdeklődésének felkeltése, ébrentartása, megismerési vágyának kielégítése. Viselkedési és erkölcsi normák bevezetése játékos formában, az Ünnepeink megélésének lehetőségével. 5. Ének, énekes játék Cél: A zenei anyanyelv megalapozása. Feladat: zenei élményhez juttatás, érzelmek, hangulatok teremtése; zenei emlékezet fejlesztése, mozgásfejlesztés, képzeletfejlesztés; hallás, éneklés, ritmusérzék, zenei formaérzék fejlesztés; népi dalos játékok, tánc megszerettetése; kapcsolódjanak be, és szívesen vegyenek részt az ének, énekesjáték-foglalkozásokba a gyermekek. 6. Rajzolás, mintázás A világ megismerését, feldolgozását, újraalkotását teszi lehetővé. Egyéni fejlettségi szintnek megfelelően szívesen alkosson, vegyen részt a foglalkozásokon, alakuljon ki az igénye a megtapasztalásra, megfigyelések megalkotására, más emberek alkotásainak rácsodálkozására. Feladat: fejleszteni a vizuális észlelést, emlékezetet, képzeletet, gondolkodást, finommotorikai készséget; figyelnünk kell alkotásaikat, mert visszatükrözik érzelmeiket is; mintakövetés- segítségadás a változatos technikák, megoldási módok alkalmazásánál. A nevelés célja értelmi fejlettség terén próbálja meg elsajátítani, majd betartani a szokásokat, szabályokat; próbáljon önállóan étkezni, önmagát kiszolgálni; próbálja meg környezetét, és személyes holmiját tisztán, esztétikusan tartani, merjen segítséget kérni; a sokoldalú érzékszervi megtapasztalás legyen tanulásának az alapja; elemi ismeretekkel rendelkezzen önmagáról, és a környezetéről; beszéde érthető legyen, tudjon kommunikálni, értesse meg magát fejlettségi szintjéhez képest; figyelmét bizonyos ideig le lehessen kötni, és legyen érdeklődő. Érzelmi-akarati fejlettségi területén testi-lelki komfortérzésében akaratlagosan vegyen részt, vagy bátran kérjen segítséget; amennyiben tud, nyújtson segítséget a társainak, és a kisebbeknek; alakuljon ki az „én-tudat”, az önismeret, és a megfelelő viselkedési formák. Szociális fejlettség területén vegyen részt a környezete rendbetartásánál, annak tisztaságának megőrzésénél; beszéde érthető legyen, egyszerű mondatokban tudja megfogalmazni azt; érezze a gyermek, hogy nyugodt légkörben van, szükség van rá a csoportban, vannak barátai, közös élmények, együttjátszás, együttdolgozás; a viselkedés alapszabályait próbálja elsajátítani. 73
8.
TANULÁS
Az óvodában a tanulás folyamatos tevékenység, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, mely az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben valósul meg. Nem szűkül le az ismeretszerzésre. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása.
A tanulás lehetséges formái az óvodában
utánzásos, minta és modellkövetéses magatartás, viselkedéstanulás; spontán, játékos tapasztalatszerzés; gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés; a gyakorlati probléma- és feladatmegoldás; az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás.
Óvodánkban a fejlesztő tevékenységek játékba integrálása úgy valósul meg, hogy a folyamatos, szabad játék a döntő fontosságú, ez adja meg a keretét az egyéb tevékenységeknek. Ezek a felkínált lehetőségek úgy ékelődnek a játékidőbe, hogy nem zavarják meg a játékfolyamatot (nincs közben játékelrakás), és a gyermekek maguk dönthetik el, részt vesznek-e a tevékenységben, vagy megfigyelők maradnak, illetve a megkezdett játéktevékenységet folytatják, tapintatosan, nem zavarva vele társaikat. A személyes átélés adja meg az igazi élményt a gyermekek számára, amelyben a felmerülő problémahelyzetek és megoldásuk saját tapasztalataikat gyarapítják. Ezeket a tevékenységeket az óvodapedagógus tervezi, a fejlesztő munkájának szerves része, illetve jó érzékkel felismeri a játékban spontán módon adódó, fejlesztési céljaihoz igazodó lehetőségként. Az óvodai élet tevékenységformái Tevékenységek
3–4 év
4–5 év
6–7 év
Mozgásos tevékenységek:
- öröm a mozgás, - sokat csúsznak, kúsznak, másznak, - óvodapedagógusi irányítással játszanak, futó, fogó játékokat.
- összehangolódik a kéz és lábmunka, - magabiztosabb a mozgás, - az egyszerűbb szabályokat betartják
- mozgásuk összerendezettebb, megfelelő ritmusú, - nő a gyorsaságuk, kitartóbbak, - a térben jól tájékozódnak.
Vers–mese, dramatikus tevékenységek:
- a könyvekkel való ismerkedés időszaka. - játékos mozgással összekapcsolt mondókák, versek, napi szinten, - rövidebb, egyszerűbb mesék.
- megjelennek a 2-3 epizódot összekapcsoló állatmesék, láncmesék, - a mesék az évszakokról, állatokról és a közvetlen környezetükről szólnak.
- kiegészül az eddigi anyag tréfás mesékkel, tündérmesékkel, főleg a magyar népmesékből merítve, - megjelennek a mesék dramatikus feldolgozása, - a versek témaköre kiszélesedik.
Külső világ tevékeny megisme- - ismerkednek közvetlen rése: (környezet, matematika) környezetükkel, - örömmel vesznek részt a megfigyelésekben, érzékelő játékokban.
- tapasztalataikat, szívesen megosztják, gondolataikat kifejezik, - cselekvő résztvevők a kezdeményezéseken, - megfigyelik környezetük változásait.
- megértik, követik az óvodapedagógus gondolatait, - vállalkoznak a felvetődő problémák önálló megoldására, - figyelmük kitartóbb.
74
Rajzolás, festés, kézi munka:
- sokoldalú látási, tapintási tapasztalatot gyűjtenek, - a formákat ismertető jegyeikkel képesek ábrázolni.
- szívesen vesznek részt az ábrázolás sokféle formájában, - a megismert technikákat segítséggel tudják alkalmazni.
- képalakításaikban jelezni tudják az elemi térviszonyokat, - formaábrázolásuk változatos, részformák megjelenése.
Ének, zene, énekes játék, gyermektánc:
- az énekes játékok elsősorban kétszemélyes (felnőtt-gyerek) jellegűek, - egyszerű utánzó, mozgással kísért megszemélyesítő szerepjátékok.
- a dalokhoz kapcsolódó változatos játékformák főként csoportos jellegűek, - egyenletes lüktetésű dalok, mondókák ritmusának kiemelése, - hangszerhasználat
- esztétikus együtemű mozgás, változatos térformák, - a megismert készségek továbbfejlesztése, játékos táncmozdulatok, dallambújtatás stb.
Játék:
Játékban tanulás: Játékra épülő tanulás: Játékos tanulás: - spontán, - a pedagógus, játéktevé- - a pedagógus szervezi, - belső késztetés, kíváncsi- kenységekből bontja ki a tervezi a tanulás menetét tanulás lehetőségeit, ság ébred, - erőfeszítés, tudásvágy - szemlélődés, próbálko- - a gyermek elmélyed cse- nyilvánul meg a gyermelekvő résztvevő. kekben. zás.
Munka jellegű tevékenységek:
- a közvetlen környezetük- - a képesség készséggé ben lévő munkaeszközök, válásának időszaka, munkafolyamatok, szoká- - apróbb megbízatások. sok, napirend megismerése.
A TANULÁS SZERVEZÉSI FORMÁI: FRONTÁLIS MIKROCSOPORTOS KÖTÖTT
KÖTETLEN
Mozgásos tevékenységek: - 3–4 éveseknek - 5–7 éveseknek Ének-zene, énekes játék: - 5-7 éveseknek
- szinte teljes önállóság az önellátásban, önkiszolgálásban, - önállóan végzett tevékenységek.
EGYÉNI
Ábrázoló tevékenységek: - 5–7 éveseknek Külső világ tevékeny megismerése: - 5–7 éveseknek Mozgásos tevékenységek: - 3–4 éveseknek - 5–7 éveseknek
Részképességek fejlesztése
Ének-zene készségfejlesztés, tánc: - 3–4 éveseknek Ábrázoló tevékenységek: - 3–4 éveseknek - 5–7 éveseknek Külső világ tevékeny megismerése: - 3–4 éveseknek - 5–7 éveseknek Vers, mese, dramatikus tevékenységek: - 3– 4 éveseknek - 5–7 éveseknek
Részképességek fejlesztése
75
9.
EGÉSZSÉGNEVELŐ PROGRAM
Célunk: Az egészséges életre nevelés, az egészség megtartására, megerősítésére történő felkészítés. A 3–7 éves korosztályra jellemző fiziológiai, életkori sajátosságokat figyelembe véve tervezzük a gondozási tevékenységeket, a mozgásigény kielégítésének feltételeit, az egészség védelmét. Egészség fejlesztő tevékenységekkel az egészség fenntartására való törekvés.
Az óvodapedagógus feladatai:
az egészséges életmód, betegségmegelőzés és egészségmegőrzés szokásainak megalapozása; mozgásigény kielégítése, és a testi képességek fejlesztése; a gyermekek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; a környezet védelméhez kapcsolódó szokások kialakítása.
Az egészségfejlesztés területei:
egészséges táplálkozás; mindennapos testnevelés, testmozgás; személyi higiéné; testi- és lelki egészség fejlesztése, a viselkedési függőségek, a szenvedélybetegségekhez vezető szerek fogyasztásának megelőzése; a bántalmazás, erőszak megelőzése; baleset-megelőzés és elsősegélynyújtás.
Egészséges táplálkozás Az óvoda és a pedagógus feladatai: az óvodapedagógus biztosítja csoportja számára a kulturált étkezési szokások kialakításához szükséges feltételeket; az óvodapedagógus megnevezi az egyes ételeket, majd azokat ízlésesen tálalja a gyermekek számára; megismerteti az ízeket, étkezés közben intenzív rágásra ösztönöz; a gyermekeket életkoruknak, fejlettségüknek megfelelően megismerteti a kanál, a villa és a kés helyes használatával; fokozottan ügyel a táplálék érzékeny gyermekek étkezési előírásainak betartására; az étkezés végén irányítja a csoportszoba rendjének helyreállítását; a szülők, támogatók segítségével hetenként gyümölcs- és zöldség-napot tart; az óvodapedagógus tanácsot ad (szülői értekezleten, fogadóórán, kötetlen beszélgetés keretében), hogy az óvodai étrendet otthon milyen ételféleségekkel lehet kiegészíteni; az óvodapedagógus felhívja a szülők figyelmét az egyes élelmiszerek káros hatásaira (pl.: túlzott édesség, cukor és só fogyasztás, cukrozott szörpök, kólafélék, kekszek, chipsek stb.); Az óvodapedagógusok a nevelési év során három alkalommal az egészséges táplálkozást népszerűsítő tevékenységet szerveznek az alábbi témakörökben (tejtermékek, teljes kiőrlésű gabonából készült ételeket megismerése, fogápolás). Dokumentációja a csoportnaplókban. 76
Mindennapos testnevelés, testmozgás Az óvodapedagógus feladatai a mozgásigény kielégítése és testi képességek fejlesztéséért: változatos napi- és heti rendben biztosítja a gyermekek mozgásigényének folyamatos kielégítését; minden nap szervez mozgástevékenységet (tornaszobában vagy udvaron); heti 1 kötelező testnevelés foglalkozást vezet; az edzési lehetőséget a testnevelés, környezet, levegő, napfény kihasználásával biztosítja, megtervezi a helyet, időt, figyelembe véve a korosztályok életkori sajátosságait; időjárástól függően (köd, -7 °C fok, eső, viharos szél, szélsőséges időjárás esetén nem) napi 1–3 órát levegőzést és napfürdőzést biztosít a fokozatosság elvét betartva; a nyári napirendben is biztosítja a szabadban történő tevékenységeket (kivétel az erős napsugárzás, ill. szélsőséges időjárási viszonyok miatt a 1100–1500 óra közötti időszak).
Személyi higiéné (Az óvodapedagógus feladatai részletesen az egészséges életmód kialakítása c. fejezetben találhatóak.)
Testi- és lelki egészség fejlesztése, a viselkedési függőségek, a szenvedélybetegségekhez vez ető szerek fogyasztásának megelőzése Alapelv: Az óvodában minden olyan helyzet elkerülése, amely a gyermeknek kedvezőtlen mintaként szolgálhat.
A megelőzését szolgáló óvodai egészségnevelési program tevékenységei: Óvodai tevékenységek közben, a nap folyamán adódó szabad beszélgetések: (Kirándulási élmények, napsütés, szabad levegő, szabad mozgás, a felsoroltak veszélyei. Városi, falusi élmények megbeszélése, az utca forgalma, a gépkocsik füstje, az áruházak levegője, gyárak környékének kedvezőtlen viszonyai, utazás tömegközlekedési járművön, az utcai porképződés. Élmények elmondása a dohányfüstös helyiségekről. Ismeretek átadása a dohányzás ártalmairól a gyermeki élményekkel kapcsolatosan: pl.: károsítja a tüdőt.) Értő figyelemmel, segítő beszélgetésekkel, strukturált helyzetek kialakításával, esetmegbeszélésekkel és nyitott, empatikus, toleráns viselkedésmintával segítjük gyermekeinket kríziseik megoldásában. Intézményünkben a gyermekek, szüleik és az intézményben dolgozók számára mentálhigiénés szakember segíti ezt a folyamatot.
Bántalmazás, erőszak megelőzése Alapelvek Az óvoda elítél minden olyan bánásmódot, magatartásformát (érzelmi, fizikai elhanyagolás, bántalmazás), amely a gyermek egészségét, fejlődését, méltóságát sérti.
77
Az óvodapedagógusok feladatai: Pedagógiai eszközökkel törekszenek a káros hatások megelőzésére, illetőleg ellensúlyozására. Szükség esetén a gyermek érdekében intézkedést kezdeményeznek. Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki és spirituális, erkölcsi és szociális fejlődésére. Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás. Fizikai elhanyagolást jelent az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. (Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése.) A gyermekbántalmazás azt jelenti, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt – bár tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. Fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához vezet vagy vezethet. Ide sorolható a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetés (gyermekülés hiánya, ittas vezetés, kivilágítatlan kerékpár stb.). Az érzelmi bántalmazás azt a rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére. Ez magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy értéktelen, el nem fogadott, nem kívánt és nem szeretett. Jelenthet az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztását a gyermekkel szemben (pl. a szobatisztaság idő előtti erőltetése, a képességekhez nem igazodó követelmények). Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek szem- és fültanúja más bántalmazásának. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet. Szexuális bántalmazás a gyermek bevonását jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyermek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá, amelyet tilt az adott társadalom/közösség jog- és szokásrendje, az adott környezetben elfogadott tabu. Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl – ismételten – fizikailag, lelkileg bántalmaz, vagy molesztál. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget. Speciális terület a testvérbántalmazás, annak érzelmi vonatkozásai, indulati tartalma miatt. A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében.
Baleset-megelőzés és elsősegélynyújtás (az óvodapedagógus feladatai részletesen a Házirendben találhatóak) 78
10. GYERMEKVÉDELMI FELADATOK Az óvoda a Gyvt. 17. § (1) bekezdése alapján a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot lát el. Segíti a gyermek családban történő nevelkedését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, és megszűntetését. Az óvoda köteles: jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége kapcsán a Gyermekjóléti Szolgálatnál; hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolásakor, vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén; együttműködni a védőnői szolgálattal, a gyermek háziorvossal, illetve ezekkel az intézményekkel folyamatosan munka kapcsolatot tartani, tájékoztatást adni.
A gyermek veszélyeztetettsége nem köznevelési, hanem gyermekvédelmi fogalom! E szerint a veszélyeztetettség olyan magatartás, mulasztás, körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, érzelmi, vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza.
A veszélyeztetettség több okból is előállhat: nagyon rossz anyagi körülmény; olyan szülői, családi magatartás, mentális is, amely a gyermeket az anyagi helyzettől függetlenül veszélyezteti. A gyermekvédelem működtetéséért az óvoda vezetője a felelős. A gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásában elsőszámú segítője az adott nevelési évre megbízott gyermekvédelmi felelős. A gyermekvédelmi felelős általános feladata a veszélyeztetettség feltárása, a jelentés a szükséges intézkedések meghozatalához, regisztráció, illetve nyomon követés. A gyermekvédelmi felelős munkájában támaszkodik az óvodapedagógusok jelzéseire (pl. családlátogatások, anamnézisek tapasztalatai stb.), illetve a minőségfejlesztés kapcsán a különböző felmérésekből a gyermek (családok) szociokulturális hátterére rávilágító információkra. A nevelési évben elvégzendő konkrét gyermekvédelmi feladatokat az óvoda éves munkatervével összhangban készített gyermekvédelmi munkaterv tartalmazza.
10.1. A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek Gyermeknél előforduló problémák
SNI gyermek
Pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján iskola éretlen Szociálisan hátrányos helyzetű
A probléma ellátáshoz meglévő szakember Utazó, megfelelő szakos gyógypedagógus, logopédus, konduktor, anyanyelv-és beszédfejlesztő óvodapedagógus, szakvizsgázott gyógy-testnevelő óvodapedagógus, Szakvizsgázott fejlesztő óvodapedagógus, dráma- és táncpedagógus, gyógypedagógiai asszisztensek, pszichológus Nevelési tanácsadó szakemberei, az óvodában szakvizsgázott fejlesztő óvodapedagógusok, óvodapedagógusok, pszichológus Gyermekvédelmi felelős, szakvizsgázott fejlesztő óvodapedagógus, mentálhigiénés óvodapedagógus, óvodapedagógusok
Óvodapedagógus Nevelési Tanácsadó szakemberei, fejlesztő óvodapedagógus, óvodapedagógusok jelzése alapján részképesség-zavar
79
A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek, hosszantartó betegség után visszatérő gyermekek, az átlagos teljesítménytől való kisebb eltérést mutató gyermekek. Fejlesztő program (tevékenységi típus) Szocializációs nevelés: - társkapcsolatok, - önkiszolgálás, - feladattudat, - szabálykövetés. A működő funkciók szinten tartását illetve fejlesztését célzó program: - anyanyelv/kommunikáció, - játék, - érzelmi-akarati élet. Egyes foglalkozásokhoz, tematikus egységekhez kapcsolódó felzárkóztató program Harmonikus személyiségfejlesztés
Intenzitása
Fejlesztő programot végző szakember
Formája
Fejlesztő tevékenység jellege
Naponta az óvoda mindennapi életébe beépítve
Óvodapedagógus, Gyermekvédelmi felelős
Egyéni
Elsődleges
Naponta az óvoda mindennapi életébe beépítve
Óvodapedagógus
Egyéni
Elsődleges
Időszakos
Óvodapedagógus gyógypedagógus
Rendszeres
Pszichológus + óvodapedagógus
Egyéni Elsődleges Kiscsoportos Egyéni Csoportos
Másodlagos Elsődleges
11. NEVELÉSÜNK TERVEZÉSI, SZERVEZÉSI RENDJE A pedagógiai munka tervezése, a gyermekek egyéni megfigyelése a pedagógus részéről igen tudatos, felkészült munkát kíván, melynek vezetése a kötelező tanügy-igazgatási dokumentumainkban történik. Az óvodában a pedagógiai munka tervezése egymásra épülő, mely figyelembe veszi az óvodapedagógus saját szakmai kompetenciáit, ill. módszertani szabadságát. Hatékony megvalósításuk segítik a gyermeki személyiség, és a gyermeki kulcskompetenciák komplex fejlesztését.
Napirend 0600 – 0700: 0700 – 0845: 0735 – 0835: 0835 – 1030:
Gyülekezés az ügyeletes óvodapedagógus csoportjában. Játék, szabadon választott tevékenység. A gyermekek fogadása, játék a saját csoportban. Folyamatos reggelizés, gondozási feladatok ellátása. Játékba integrált tanulás egyéni vagy mikro csoportos szervezésben. Keretei: Kötött- és kötetlen foglalkozások, kezdeményezések, Hagyományőrzés, jeles napok, Népi kismesterségek, ábrázoló tevékenységek, A külső világ tevékeny megismerése, Éneklési-zenei készségek fejlesztése, tánc, Részképességek fejlesztése egyéni formában, Mese, vers, dramatikus tevékenység, Mozgás, mindennapos testnevelés, Zöldség- gyümölcs fogyasztása, Sérülés specifikus fejlesztés gyógypedagógus segítségével.
80
1030 – 1135: 1135 – 1200: 1145 – 1200: 1200 – 1235: 1235 – 1300: 1300 – 1445: 1445 – 1455: 1455 – 1530: 1530 – 1700: 1700 – 1800:
Öltözködés, udvari játék, séta vagy kirándulás. Közvetlen környezetben történő sokoldalú tapasztalatszerzés. (Naposi munka.) Kisebb, SNI gyermekek bejövetele a délelőttös óvodapedagógussal, gondozás, testápolási feladatok ellátása. A nagyobb gyermekek bejövetele a délutános óvodapedagógussal az udvarról, gondozás, testápolási feladatok ellátása. Készülődés az ebédhez. Ebéd. Készülődés a délutáni pihenéshez, testápolási teendők ellátása. Halk zene, mese, délutáni pihenés. Ébresztő, egyéni sajátosságok figyelembe vételével. Gondozás, testápolási feladatok ellátása, folyamatos uzsonna. Játék az udvaron, vagy a csoportban. Szabadon választott tevékenység. Játék, szabadon választott tevékenység az ügyeletes óvodapedagógus csoportjában, vagy az udvaron.
Heti rend Heti rendünk kialakítását, a két egymás mellett lévő csoport, adott nevelési évben meghatározó életkora, összetétele, az óvodai élet tevékenységformái, és a tanulásszervezési formái határozzák meg.
Kötelezően vezetett egységes óvodai arculatot tükröző tanügy-igazgatási dokumentumaink: Csoportnapló: egységes, tartalomjegyzék alapján, számítógépen vezetett, az óvodai csoport egy nevelési évre vonatkozó pedagógiai dokumentációja. A csoport felvételi- és mulasztási naplója: a gyermek saját, és szülei személyes adatait, hiányzásait, azok igazolását, OM azonosítóját, szakértői véleményének számát, felülvizsgálatának időpontját, BNO kódját, felvételének idejét, esetleges tartózkodási engedélyének számát tartalmazza. Nevelési tervünk: Egységesen elkészített, az óvodába bekerüléstől a tankötelezettség teljesítéséig szóló fejlesztési terv. Megvalósulását adott nevelési évben kétszer értékeli a pedagógus, mely tartalmazza az eredményeket és a továbbfejlesztés lehetőségeit. A csoport szabály- és norma rendszere. Egységes kidolgozott, elfogadott nevelési rendszer. A fejlesztő tevékenységek tervezése: Hetente tervezendő, az óvodapedagógusok heti váltásának megfelelően kidolgozott, és heti két foglalkozás vázlatot is tartalmaz. A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció (a gyermek anamnézise, a testi-szociális, érzelmi, erkölcsi és értelmi fejlődésével kapcsolatos információk képességeire, készségeire lebontva az óvodai nevelés teljes időszakára kiterjedően. Évente kétszer kötelezően, írásban ad tájékoztatást az óvodapedagógus az egyes gyermek fejlettségéről.
81
12. A PROGRAM BEVÁLÁSÁNAK VIZSGÁLATA Cél Összegző, szakmailag is megalapozott értékelés készítése a Rákosmenti Mákvirág Óvoda szakmai munkájáról, hatékonyságáról. Intézkedési terv készítése, korrekció alkalmazása. A program felülvizsgálata, módosítása, folyamatos fejlesztése.
A mérés kiterjedési köre: A Rákosmenti Mákvirág Óvodában alkalmazott pedagógia tevékenységek, nevelési eljárások, alkalmazott módszerek összessége
Mérést, értékelést végzők: Minden óvodapedagógus, intézményvezető. Eszköz: A Rákosmenti Mákvirág Óvoda ötéves önértékelési tervében leszabályozott formában és módon.
Összehasonlítás, elemzés, értékelés: 1. 2. 3. 4. 5.
Minden óvodapedagógus az egyéni fejlettségmérő lapon értékeli a gyermekeket tizenegy területen az alapprogram által meghatározott területeken; Csoport szinten, illetve egyénre lebontva kimutatja az eredményeket; Az eredmények összegzésre, elemzésre kerülnek óvoda szinten; Nevelési értekezleten az óvodavezető és a kollégák tájékoztatása az eredményekről, a program felülvizsgálata, fejlesztése; Amennyiben szükséges intézkedési terv készítése, korrekció.
82
Rákosmenti Mákvirág Óvoda 034644 1173 Budapest, Újlak u. 108. Telefon: 256-6882
www.makviragok.hu e-mail:
[email protected]
LEGITÁMÁCIÓS NYILATKOZAT A Pedagógiai Program 2015.12.01-jén lép hatályba. A hatálybalépéssel egyidejűleg érvényét veszti az intézmény 50/308/2013. ikt. számú Pedagógiai Programja. A Rákosmenti Mákvirág Óvoda Nevelőtestülete a Pedagógiai Programot véleményezte, és azt a 9/2015. számú határozatával egyhangúan elfogadta. Budapest, 2015. november 23.
........................................................ Horváth Mária s.k. intézményvezető, szakértő A Szülők Közössége a Pedagógiai Program elkészítésénél véleményezési jogukat gyakorolták. Budapest, 2015. november 23.
........................................................ Fekete Ágnes s.k. a Szülők Közösségének elnöke A Közalkalmazotti Tanács képviseletében és felhatalmazása alapján aláírásommal tanúsítom, hogy a Rákosmenti Mákvirág Óvoda Pedagógiai Programjának elkészítése során a véleményezési jogunkat gyakoroltuk. Budapest, 2015. november 23. ........................................................ Ficzere Zoltánné s.k. a Közalkalmazotti Tanács elnöke Készült: 2 eredeti példányban A dokumentum jellege: Nyilvános Megtalálható: http://www. makviragok.hu
83
