A rádiókabaré nyelve (A Magyar R á d i ó kabarészínházának 1989 áprilisi, májusi és júniusi b e m u t a t ó j a alapján)* 1 . A k a b a r é eredetét és mai f o r m á j á t tekintve erőteljesen megm a r a d t városi, azon belül pesti műfajnak. Manapság nevezhetjük „modern népköltészetnek", pesti „aszfalthumornak", városi folklórnak, amely a mai folklór kereteibe illeszkedik. A m a i f o l k l ó r a hagyományos népköltészethez hasonlóan „ n é p i " szemléletű, informális csatornákon terjed (a kabaré feszültségét éppen a hivatalos médium, a rádió szerepe növeli), sokféle kipróbált folklór- és nyelvi eszközt alkalmaz. A rádiókabaréban a pesti (városi) folklór minduntalan tetten érhető, s ennek nyelvi tükröződése is megfigyelhető. Tárgyalt a n y a g u n k b a n ide t a r t o z n a k a közéleti (és egyéb) viccek, de az olyan mindennapi humoros tények is, m i n t például a Fradi-pálya melletti Állami Pénzverde hiányos neonfelirata: Állami verde. (máj. — A továbbiakban a három elemzett kabaréra a h ó n a p rövidítésével utalok.) A kabaré városi folklór volta egyébként kétirányú: egyrészt a kabaré táplálkozik a mindennapi városi folklórból (ezt tudományosan f o l k l o r i z m u s nak nevezzük), másrészt egy-egy hétfői kabarébemutató napokighetekig a hétköznapi beszélgetések témája, az emberek sokszor a forrás mellőzésével „ m o n d j á k t o v á b b " az elhangzottakat (ez pedig a f o l k l o r i z á c i ó, azaz a népivé válás). 2. Ez az alapvetés föltétlenül szükséges a kabaré nyelvének körülhatárolásához. A kabaréban ugyanis szinte kizárólagosan „profik" (konferansziék, színészek, újságírók, bemondók, közéleti személyiségek) szólalnak meg, alig hallható „laikus", utcai hang. A „népi" kabaréban ez azonban furcsa lenne, ezért a stílusutánzás, a s t í l u s p a r ó d i a eszközeivel igyekeznek ezt pótolni. A „tiszta" megszólalás keveredik t e h á t a „mimetikus" megszólalással, s ennek összhangba hozása egyáltalán nem tekinthető könnyű feladatnak. A következő oldalon közölt táblázatban a rádiókabaré nyelvi-stilisztikai sokféleségét ábrázolom. 2.1. A t á b l á z a t szemlélteti a leggyakoribb nyelvhasználati módokat, valamint a fontosabb megszólalástípusokat. Természetesen a rádiókabaré szempontjából fontos hierarchia figyelhető meg ebben. A központi kérdés: a s t í l u s p a r ó d i a . Ezzel ugyanis szinte mindegyik szereplő igyekszik élni. A legkifinomultabb kelléktára nyilvánvalóan a (kabaréra szakosodott) * T a n u l m á n y o m a Magyar R á d i ó nyelvi b i z o t t s á g á n a k fölkórósére készült. A nyelvi bizottság 1989. szeptember 25-ón m e g t á r g y a l t a . E z ú t o n köszönöm az é r i n t e t t e k , v a l a m i n t kollégáim t a n á c s a i t , a m e l y e k e t f ö l h a s z n á l t a m a dolgozatban.
színésznek és a konferansziénak v a n (egy részük színész, másik részük újságíró). A stílusparódiával több-kevesebb mértékben mindenki él. Különösebb tanulás nélkül, önkéntelenül is t u d u n k utánozni többféle stílust, megszólalásmódot. Gondoljunk csak a népi nyelv- és nyelvjáráscsúfolókra. A művészi nyelvhasználatot (a stílusparódiát is beleértve, d e ezt most a ,,kabarészerűség" körülhatárolása m i a t t külön vettem) a k a b a r é b a n föllépő színészek valósítják meg, de k é p z e t t hangjuk révén ide sorolhatók a bemondók is (ha nem csupán ö n m a g u k a t játsszák, mint pl. a hírolvasás, konferálás).
Nyelvhasználat
Művészi STÍLUSPARÓDIA
-o TJ 0 a 1
1« E 0 15 w
11 w
ai
[X]
[XI
X
[X]
X
X
X
X
Hivatalos-közéleti
w s | l _o M to
[X]
Laikus
Megnyilatkozó
[X]
X
Pesti köznyelv, szleng
X
X
Társalgási, mindennapi
X
X
Tájnyelvi
X
2.2. Nyelvi szempontból ezeknél sokkal m a r k á n s a b b a k az egyéb, a mai folklórt és nyelvhasználatot e g y a r á n t jól tükröző stílusrétegek, a rádiókabaré további nyelvi pillérei: a ) a h i v a t a l o s-k ö z é 1 e t i nyelvhasználat, b) a p e s t i k ö z n y e l v , és a n n a k beszélt ,,laza" változata, a s z l e n g , v a l a m i n t c) a t á j n y e l v (,,vidéki nyelv"). (A társalgási, mindennapi nyelvhasználatról az 5.3. p o n t b a n szólok részletesen.) A f e n t i három nyelvváltozat a nyelvtant n e m tanult, laikus nyelvi t u d a t ú ember számára is nyilvánvaló, az anyanyelvi kompetencia természetes része. Mindenki t u d j a , hogy m á s k é n t beszélnek ,,a" rádióban, a pártkongreszszuson, a pesti u t c á n és a h i v a t a l o k b a n , a sportmeccsen vagy vidéken. Mivel e nyelvváltozatok n a p i élményei minden ,,mai" magyarul beszélőnek; mivel szinte kivétel nélkül mindenki t ö b b nyelvváltozatot ismer (és használ a nyelvészek diglossziának h í v j á k ezt a jelenséget), a k a b a r é mint m a i folklór m ű f a j fölhasználja ezeket — valódi és parodisztikus f o r m á b a n e g y a r á n t . Ehhez járul még a kabaré művészi sajátossága, hogy ironikus, humoros, gúnyos legyen; ezt minden kabaréhallgató m á r a szignál fölhangzásakor e l v á r j a (képletesen szólva már a poén elhangzása előtt nevetésre állítja be m a g á t ) . A kabaré mint művészi közeg e g y f a j t a k o r l á t o z o t t kód. Nyelvi műveltség, általános műveltség, tájékozottság, valamint a kabaré m ű f a j i törvényeinek ismerete szükségés a megértéséhez. B á r a z t is m o n d h a t j u k , hogy a k a b a r é mint mai folklór jellegű művészet egyúttal — részleteiben — kidolgozott k ó d is; tehát bizonyos szintje, részei igenis k ö n n y e n megérthetők. A jó k a b a r é b a n a korlát o z o t t és a kidolgozott kód e g y m á s t váltja; ez a feszültség f e n n t a r t á s á n a k egyik legbiztosabb m ó d j a . U g y a n c s a k ebből fakad a k a b a r é m ű s o r o k és egyes
kabarészámok sokszori ismételgethetősége. A hallgató számára ugyanis élmény a megismételt nevetés, ezen kívül ú j a b b és ú j a b b jelentésrétegeket fedezhet föl. (Az emlékezetes kabarészámok ismétlése a slágerekével m u t a t rokonságot.) 2.3. A kabaré megszólalóit (szereplőit) is tartalmazza a fenti táblázat. A kabaré „vezére" a konferanszié (újabban: szóvivő), aki hivatásos humorista (újságíró vagy színész), bár korábban volt próbálkozás laikusok (pl. gyermek) bevonására is. Külön csoportba kívánkoznak a kabarészerzők (humoristák) által előadott ún. magánszámok, m a j d következnek a hivatásos színészek. Őket is külön lehetne választani: vannak eleve „kabaréalkatúak", akiket hanghordozásuk, h a b i t u s u k eleve erre a szerepre predesztinál, s vannak, akiknél éppen a megszokott szerepből való kilépés biztosítja a sikert. A rádiókabaréban természetesen különleges színészi képességekre is szükség van. Van olyan színész, aki csak gesztusaival t u d j a (remekül) megnevettetni a helyszíni közönséget, ám ebből a rádióhallgató nem részesül. A szereplők k ö z ö t t kell említeni a bemondókat (operaénekest bemondói szerepben), akiknek fő jellemzőjük a képzett, szép hang. A kabaréban csak elvétve szerepelnek laikusok. Részben ide sorolhatjuk a hivatalos, közéleti személyiségeket (pl. politikusok), bár ők i t t is „szerepet" alakítanak, vagy é p p e n ismert szerepükből k í v á n n a k kilépni; illetve ritkán hallhatjuk az utca emberét is (megvágott riportbejátszásokban, avagy a fölvételkor jelenlevő közönség beszólásai formájában). Ezek tehát a rádiókabaré nyelvének főbb meghatározói. Ezekből az adottságokból építkezik az alkotógárda, ezekben jeleníti meg a beszélt nyelvi humort. 3. A kabaré nyelvéről szólva elemzésem fő t á r g y a éppen ez: a n y e l v i h u m o r . Nagy Ferenc a nyelvi humorról szóló áttekintésében nyolc nagyobb humortípust különít el: 1. szokatlan és rossz nyelvi szerkezetek (torzítások, ferdítések), 2. kínrímek, 3. névalkotások, 4. nyelvi klisék megbontása, 5. stílusrétegek keveredése, 6. nyelvkeveredés, makaróninyelv, 7. halandzsa, 8. helyesírási vétségek (Nyr. 92 [1968.]: 10 -2.) Mindezekkel a lehetőségekkel bár szerzőnként, műsorszámonként és időszakonként más-más mértékben — élni szokott a rádiókabaré szerzőgárdája. (Még a helyesírási vétség is „hangosítható", gondoljunk csak a régi kabaré szlogenné vált mondására: „Gugyerák Lajos ellipszilonnal ugyi".) A nyelvi h u m o r n a k ezen formáit részben ismeri és alkalmazza a néphumor, újabb és ú j a b b fortélyos eszközeit K a r i n t h y Frigyes csiszolgatta és terjesztette el. Sok mai városi nyelvi játéknak, leleménynek K a r i n t h y az a t y j a — s ezt az alkalmazók többnyire nem is t u d j á k . (Ez is a folklorizáció egyik ékes bizonyítéka!) A rádiókabaré humorának következő összetevője az ún. kommunikációs humor (ezzel részletesebben az 5. és a 7. pontban foglalkozom). A kommunikációs humor körébe a különféle beszédszituációk és szereplők nyelvhasználati jellemzőinek karikírozását sorolom. Erre nyilvánvalóan az élő színpad és a rádió alkalmas terep. Mindezek után vegyük sorra mindazt a nyelvi humoreszközt, amely az általam most elemzendő három rádiókabaréban f ö l t ű n i k ! 1. Szótorzítás: megdöglesznoszty (jún.), transzsziIvórium expressz (ápr.), csak legyen kivel kefírni (máj.). 2. Téves ragozás: Istenem, hát emberek vagyok (máj.), megérdemeltük, elvégre miért ütik bele mások mindenbe az orrunkat (ápr.).
3. Téves képzés, népetimológiás alak: degredálva, rentábilikusan, demokratisa (jún.), pereces trojka ( < peresztrojka), glasznosztyi fiú esete Tóth Marival (a glasznoszty szó végződésének és a Noszty névnek az egybecsengésével, jún.). A peresztrojka már korábban is megjelent népetimológiás változatokba]! a pesti városi folklórban. 1988-ban a következőket hallottam: perectorta, Berecz-torta ( < Berecz János akkori MSZMP K B - t i t k á r nevéből). 4. Képtelen logika, paradoxon, nagyotmondás: „Abból annyi ú t épülhetett volna már, hogy még a szürkegulya is autósztrádán közlekedhetne a H o r t o b á g y o n " (ápr.), „A p á r t által létrehozott p á r t a t l a n albizottság" (ápr.), „Nem t u d kéz feltartással szavazni a milói Vénusz" (jún.). 5. Gondolatkihagyás: „Van négy csonka autósztrádánk az ország mell e t t " (ápr.). Ez a mondat egyben többértelműség is (lásd ehhez a 10. csoportot !), ám benne rejtve nyilvánvalóan a „csonka Magyarország" kifejezés van. 6. Téves mondatkapcsolás: „Hallottam, hogy a fűszeres a védőnőt, a szódás meg a lovát . . . " (jún.). 7. Metafora, metonímia: Fehér ház ('budapesti MSZMP-székház'), Acéldoboz, A célhang-dalárda (Aczél György MSZMP K B - t i t k á r nevéből, máj.), „Már egyszer b e v e t t ü k a benzinnél ezt a csattanó maszlagot" ('méreg' jelentésben, ápr.). 8. Archaizmus: gukker (ápr.). 9. Azonos szerepű mondatrészek halmozása, fokozása: „Jó estét kívánok ! Szabadság ! Kisztihand ! Dicsértessék ! Erőt egészséget! Légy résen ! K i t a r t á s — e l v t á r s a k ! " (ápr.), „bicskei kapu, m á n y i kapu, eocén kapu, székely k a p u " (ápr.). 10. Kétértelműség, poliszémia (áthallás): „cserkészkolbász két d a r a b b a n " (utal a cserkészszövetség szétválására, ápr.), „szobahőmérsékleten magfúzió" (ápr.), „Persona non gratának nyilvánították (Romániában) a Magyar Televízió munkatársait, válaszlépésként a televízió az elnök feleségét perszónának nyilvánította" (ápr.), „Bocsánat, itt a mikrofon, ne tessék a levegőbe beszéln i ! " (ápr.), „Brezsnyev temetésének tetszési indexe" (máj.). 11. Azonosalakúság, homonímia (ennek a rádióban különösen érvényes változata a homofónia — az azonos hangzás): „Nem kenyérre kell a pénz, hanem vajra. Még ta-m/y-ra" (ápr.), „Románia - - rom mánia" (máj.), „ . . . a p á r t vezető szerepét érdekünkben fejti ki. Ebből is még csak a Fejti-ről hall o t t a m " (Fejti György akkori MSZMP K B - t i t k á r nevéből, jún.). 12. Állandó frazeológiai fordulatok elferdítése: pl. álközmonclás: „Az élet elszáll, a szocializmus megmarad" (jún.), áljelszó: „Éljen Csau ! — O t t ! " (ápr.). 13. Eufemizmus: „Az árhivatallal pedig tele van a Thökö-ly ú t " (jún.), „érdekes arc" (,ronda' arc, ápr.). 14. Szóláshasonlat: „Kinyílt a szeme, mint az ötnapos macskának az egérkongresszuson" (ápr.), „Az átmeneti k a b á t vár a szekrényben bevetésre, mint a munkásőr október 23-án" (ápr.), „Pofára esnek, mint Jellasicli Batton y á n á l " (jún.), ,,Űgy fel vagyok húzva, mint a K o s s u t h téren a nemzeti lobogó" (ápr.), „Beavatom önöket, mint egy kőmosott farmert" (jún.). 15. Névadás (részben felsorolás-fokozás is): „Dévai Nagy Kamilla Társaság, Rákosi-Gerő Kör, Babesz, Sábesz, Tápióbukta Villamosításáért Küzdő Társaság, KISZOT, Elefes" stb. (Ebben az is humorforrás, hogy meglevő szavakat [sábesz], szókapcsolatokat [Rákosi -Gero kör] és rövidítéseket [elefes] szerepeltet társasági, illetve intézménynévként, jún.).
16. Jelentésbeli összeférhetetlenség (inkompatibilitás): pl. ,, . . . eltek i n t v e néhány fiataltól, mint például Németh Miklós és S t r a u b F. B r ú n ó " (ápr.). 17. Hagyományos vice: ,,— Miért nem kell a t a x i s n a k biztonsági öv? —
?
Hogy a rendőr könnyebben ki t u d j a rángatni a h a j á n á l fogva !" (máj.). 18. Szállóige: „Csúcsforgalom van a damaszkuszi ú t o n " (Esterházy Pétertől idézve ápr.-ban, csak megemlítve jún.-ban. így lesz egy szállóigéből szólásmondás!) 19. Kínrím, rigmus: Csak a k k o r jó a majális, ha az ember kajál is ! (ápr.)
Korom Mihály, K o r o m Mihály, a te j ö v ő d igen sivár ! (máj.) *
Terka, Pircsi, Marcsi, r a j t u k lesz a Karcsi, (jún.) A nyelvi humornak természetesen ennél t ö b b típusa, altípusa is elkülöníthető, de e helyen csak a legjellemzőbbet a k a r t a m bemutatni. 4. A rádiókabaré nyelvi h u m o r á n a k magasabb szintjét jelentik az olyan megoldások, amikor sokfele nyelvi lehetőség keveredik. Ilyen az, amikor egy m á r elejtettnek, túlhaladottnak vélt témarészietet (amely még él a t u d a t u n k ban) ismét fölvesznek, s összekapcsolják az ú j o n n a n szóba kerültekkel. Azt is m o n d h a t j u k , hogy különféle jelentésmezőket társítanak, sajátos asszociációk a t hoznak létre. Selmeczi Tibor és Sütő E n i k ő beszélgetése (ápr.) a divatról, az öltözködésről szólt. A szakértő a szakmai színneveket sorolta föl először (1) némi politikai áthallással (pl. döglött színek, [Duna-Jkanyarzöld, piros). U t á n a a d i v a t egyik ú j jelenségéről, a zokni nélkül viselt cipőről (2) esett szó. Témaváltással a divatos illatokra (3) terelődött a beszélgetés, ezen belül először a szappanra (31) történt utalás, m a j d pedig a rózsaillatra (32). A rózsaillat meghatározásához a bolgár rózsakölni (321) is segítségül h í v a t o t t . Implicit a (2) témában is benne van a (3), ennek kulcsszava is az illat, a szag. A műsorvezető a már túlhaladott beszélgetésrészietet (2, zokni nélkül viselt cipő) mesteri módon összekapcsolta az éppen folyó beszélgetésrészlettel (3, illatok), megtoldva egy további implicit jelentésmozzanattal (bolgár — bulgáriai törökök): „Olyan illata van, mint egy török származású bolgárnak, akin nincs zokni."
Ábrázolva: Öltözködés, d i v a t 1. színek 2. zokniviselet
I
->-
(hipertéma) 3. illatok
.
zokni n é l k ü l viselt cipő
* t i s z t a illat | | s z a p p a n rózsaillat
(altémák, témasorok)
i
' bolgár rózsakölni
I (szag?)
Y
+
(szag?) (bulgáriai török?)
,Olvan illata van, m i n t egy t ö r ö k szárm a z á s ú bolgárnak, a k i n nincs zokni. i >
(összefoglalás)
5. A kabaré nyelvének humorforrásai főleg intellektuális jellegűek. A kabaré mint mai folklór m ű f a j azonban köteles a mindennapiságot, a mindennapi nyelvhasználatot is közvetíteni: természetes és mimetikus módon egyaránt. A kabaré mai nyelvére egyre erőteljesebben hat a szleng és még mindig hat a születése óta meglevő álnépiesség. További érdekes kommunikációs jellemzője a szópárbaj. 5.1. A s z l e n g legáltalánosabb meghatározása szerint: alacsonyabbrendű köznyelv (lehetőségeihez lásd: P é t e r Mihály: A szleng és a költői nyelvhasználat. Nyr. 104 [1980.]: 273 — 81). A rádió nyelvébe talán a kabarén keresztül talál legegyenesebben u t a t az ,,elszlengesedő" köznyelv. I f j ú s á g i műsorokban, dokumentumműsorokban és egyes műsorvezetők ,,laza" stílusában a kabaré mellett is találkozhatunk a rádiós szlenggel. E g y ifjúsági műsorban vagy dokumentumműsorban természetes közegében fordul elő; a műsorvezetésben már nem kellően indokolt. A kabaréban más funkciója van: a politikai tabutörés mellett nyelvi tabutörés. Tárgyalt anyagunkban a következők a legkirívóbb példák: tök mindegy (ápr.), régebben seggberúgott miniszter (ápr.), a Gorenjéket baromira fogják hozni (ápr.), amikor a Berecz beszél — ez esetben az eddig szinte kötelező megszólításforma elhagyása a kirívó (máj.). T u d j u k , hogy a közönség nagyon hálás a tabutörésért. Különösen „emelkedett" környezetben (előadáson, színpadon, rádióban) használt „laza" kifejezés okoz biztos sikert. A kabaré jelenlegi mértékű tabutörését, szlenges szóhasználatát mint humorforrást fogom föl, s ezért elfogadhatónak t a r t o m (sokkal inkább, mint egy ifjúsági műsor erőszakolt, felszínes fiatalosságát!). Különösen Verebes István interjúiban (szópárbajaiban) figyelhető meg, amelyekben plusz feszültséget okoz, hogy neves, nevezetes embereket faggat ilyen módon. 5.2. Említettem, hogy a szleng mellett egy másik nyelvváltozat is föltűnik a rádiókabaréban. Összefoglalóan leginkább á l n é p i e s n e k nevezhetnénk ezt a stílust. Ez a f a j t a humor már a legelső vicclapok óta terjed, akiindulópont talán a Tudós Palótz (vagyis a „hülye", esetleg rafinált paraszt), a néphumorban a rátótiak vagy a székely góbé lehetett. T u d j u k , hogy a „göregáboros" történetekkel hatalmas sikert lehetett elérni a századfordulón, s a rádiókabarénak is születése óta v a n n a k „népi" figurái, „népies" szó-
használata s t b . Az utóbbi években a repertoár g y a r a p o d o t t a primitív nyelvhasználat kigúnyolásával (s ez sokszor k e v e r e d e t t a népies nyelvhasználattal). A Markos—Nádas-duó ötletét egyszeri alkalommal még értékelhettük is, hiszen valóságos, élő nyelvi jelenséget figyeltek meg. A nyelvészek és a logopédusok m á r k o r á b b a n leírták a krónikus h a d a r á s t , a félig e j t e t t szótagokat, az elharapott szóvégződéseket, a morgó, mély, agresszivitást tükröző torokhangot és az egyéb e m f a t i k u m o k a t . E z e k kialakulásában szociológiai és pszichikai t é n y e z ő k egyaránt közrejátszanak. E z é r t ezt b e m u t a t n i szabad, á m humor t á r g y á v á tenni (különösen állandó műsorszámként) veszélyes. (A most elemzett h á r o m kabaréban egyébként nem jelent meg ez a stílus, de országos népszerűsége máig jelentős.) T o v á b b r a is él azonban a vidékies-népies nyelvhasználat utánzása, karikírozása. Meglehetősen nagy közönségsiker f o g a d j a az ilyen műsorszámokat, a n y a g u n k b a n Ihos József ,,csáti" falugyűlés-jelenetei képviselik ezt a stílust. Elöljáróban le kell szögezni, hogy Magyarországon a lakosság m a is igen jelentős része valamilyen nyelvjárásban beszél. V a n n a k erőteljesen elkülönülő, markáns n y e l v j á r á s o k (ilyen például a palóc), s v a n n a k a köznyelvhez közel állók. A n y e l v j á r á s o k a t nyelvészeti szempontból föltétlen értéknek t a r t j u k ; s ugyancsak azok néprajzi-szociológiai, sőt politikai szempontból is, amennyiben elfogadjuk, hogy jó az, h a egy közösségnek sajátos, egyéni arculata v a n , s a t á r s a d a l o m n a k sok egészséges kisközösségből kell fölépülnie. Ezzel szemben áll — véleményem szerint — a kabaré népiséget gúnyoló módszere. A k a b a r é városi m ű f a j , az egyszerű városiak lenézik a falusiakat — t e h á t nevetnek mindenen, ami vidéki. Elég, h a egy színész palócosan vagy „szögediesen" beszél, ha n é h á n y d i f t o n g u s t e j t (az se b a j , h a mindezt összevissza, t e h á t n e m egy n y e l v j á r á s törvényei szerint), s ez a k a b a r é b a n biztos siker. Tudom, hogy ezeket a m ű s o r s z á m o k a t m a g u k a vidéki e m b e r e k is megnevetik, a „ h a k n i z ó " színészeknek vidéken is biztos siker a ,,népies" szám. Mégis meg kell é r t e n ü n k , hogy p u s z t á n a nyelviség kifigurázásával a m á s embercsoportok k á r á r a való nevetés n e m etikus. Az e m l í t e t t kabaréműsorokban ilyen k e v e r t nyelvjárásiassággal találkozhatunk a „csáti falugyűlés" jelenetekben (ápr., máj.), s ezek humora is meglehetősen „ l a p o s n a k " t ű n t . Pl. ,,— V e z e t e t t m á r jegyzőkönyvet? — N e m , csak t e h e n e t " (ápr.). 5.3. Visszatérve a k a b a r é intellektuális nyelvi megoldásaihoz, föltétlenül szót érdemel a rádiókabaréban föltűnő ú j m ű f a j , a talk-shaw, amelyet én leginkább s z ó p á r b a j n a k hívok. (A m a g y a r nyelvészetben még n e m írták le ezt a jelenséget, bár egy t a n u l m á n y m á r magyarul is olvasható erről: Brenneis, D o n a l d : Szócsaták. I n : Cherfas, J e r e m y és Lewin, Roger: Nem csak m u n k á v a l él az ember. Bp., 1986. 169—82.) A szópárbaj vagy szócsata nyelvi eszközökkel v í v o t t kíméletlen (ököl)harc. N é p i környezetben és városban egyaránt előfordul (pl. alku, odamondogatás, v i t a stb.). A s z ó p á r b a j b a n a beszédesemény állítások és ellenállítások egybeszikráztatásával fejlődik. A s z ó p á r b a j nem is mindig hoz megoldást. Különösen éles vitaszituációkban a s z ó p á r b a j valóban e l j u t h a t a tettlegességig, de rendszerint inkább a n n a k helyettesítője. A szópárbaj egyébként eredményétől függően hierarchiateremtő. H a mindezt a rádiókabaréra v e t í t j ü k , akkor a műsorvezető vagy konferanszié képvisel bennünket alullevőket, s ezért a s z ó p á r b a j b a n általában neki szurkolunk. A kabaré s z ó p á r b a j a i természetesen b r a v ú r o s riporteri teljesítmények. E z e k hez hasonlót más rádióműsorokban, illetve színadon is hallhatunk.
Ú j a b b a n ez a k a b a r é n a k az egyik legsikerültebb m ű f a j a . Az írott, kitalált anyagok között az alkalmi, „éles" riportszituáció különleges figyelmet érdemel. A hallgató érzi, hogy ennek nagyobb a t é t j e , m i n t egy egyszerű odamondogatásnak. Megfigyelhető az is, hogy a f r a p p á n s , jó válasz (riposzt) a hallgatóság részéről mindig elnyeri j u t a l m á t (taps f o r m á j á b a n ) , bármelyik féltől h a n g z o t t is el. E műsortípus „rádiószerűsége" nyilvánvaló, még akkor is, ha t u d j u k , hogy az a d á s b a kerülő anyagok éppen a hallgathatóság m i a t t rendszerint v á g o t t a k (tárgyalt a n y a g u n k b a n ilyen volt a m á j u s i b e m u t a t ó b a n szereplő Sugár András-anyag, ebben az esetben a r i p o r t a l a n y hangsúlyozottan kérte, hogy eredeti f o r m á j á b a n hangozzék el a szócsata). E z e n kívül ilyen szópárbajszerű jelenet volt a Sütő Enikővel és Borbély Lászlóval készült beszélgetés (ápr.). A jó szócsata olyan, hogy egy (a) kijelentésre kapásból érkezik egy (b) ellenvélemény. E z u t á n sokféle dolog t ö r t é n h e t : elképzelhető ú j a b b ráadás (a x ), esetleg sorozat (a x -j- bj), de elképzelhető az is, hogy pillanatnyi nyugvópont, kiegyenlítődés következik, erőgyűjtés az ú j a b b szócsatára. E n n e k értelmében v a n n a k sikeres és kevésbé sikeres tromfok. Most néhány sikeres megoldást hozok példának — hiszen ezek valósítják meg a ,,kabarészerűséget'': (Selmeczi Tibor és Sütő Enikő, ápr.) S. E . : — I d é n a férfi n e m hord z o k n i t ! . . . S. T. — J ö v ő r e ugyanez lesz cipő nélkül. *
S. E . : — Volt olyan, hogy egy n a p 120-szor kellett átöltözni. S. T.: — Már megbocsásson, de ón m á r 80 u t á n is m e g u n n á m , csinos . . . S. E . : — Egészen jól b í r j a , én úgy 20-at néztem ki magából !
bármilyen
*
(Verebes I s t v á n és Borbély László, ápr.) B. L.: — N e m feltétlen nevettek eddig azon, amit m o n d t a m . V. I.: — Most sem fognak. *
(Verebes V. I.: — T e nem nagyon S. A.: — Ahogy az angol lem elpazarolva. szeret ?
I s t v á n és Sugár András, m á j . ) szereted Bereczky G y u l á t . . . Shakespeare m o n d j a , k ö z ö t t ü n k nincs sok szereN o t much love l o s t . . . Miért, ő a z t mondta, hogy
6. A rádiókabaré mindig politikai töltetű. E z é r t a nyelvi lehetőségek is ennek szolgálatába v a n n a k állítva. Sokáig a kétértelműség lehetett a vezérfonal a szerkesztésnél, manapság éppen a szókimondás, az egyértelműség gyakoribb. A szerkesztők igyekeznek t e m a t i k u s g o n d o l a t o k a t (hipertóniákat)
is követni. Az újabb rádiókabaréknak címe van, jelen esetünkben a következők: Átmeneti kabát (ápr.), Elszámolás (máj.), Kísérlet (jún.). A p o l i t i k a i s z l e n g , a közélet gyakran hallott-hallatott szavai, kifejezései mindig visszhangra találnak a kabaréban. Egy-egy rádiókabaréból az elmúlt időszak divatos kifejezései mindig kigyűjthetők. A kabarészerzők már korábban fölfigyeltek az üres politikai kifejezésekre, az állandó jelentésmódosulásokra, az egymásnak ellentmondó kijelentésekre. A három kabaréb a n a legfontosabb divatszó a pluralizmus, akárcsak az akkori politikai életben. A májusi kabaréban szó esik egy szükséges nyelvújításról, az átmenettel kapcsolatos terminológiai változásokról. A „mostantól mindent másképp mond u n k " hálás téma a szerzőknek. Pl. „Tisztában vagyunk a helyzet komolyságával", Ne siessünk", K ö n n y ű a számlát b e n y ú j t a n i " , „A m ú l t hibáiért nem vállalhatjuk a felelősséget" stb. (ápr.). 7. A rádiókabaré nagyszerűsége abban rejlik, hogy alkalmazni képes a kabarészerűséget és a rádiószerűséget is. E két dolog a nyelvszerűségben találkozik. Az utóbbi években a kabaré szerzőgárdája igyekszik kihasználni ezt: sokféle kommunikációs szituációt, jellemzőt karikíroznak, a kabarét a nyelvi-műfaji sokszínűség jellemzi. Nagy Bandó András például egymagáb a n kész egy egész szövegtipológiát bemutatni, az egyes típusok főbb szövegjellemzőit karikírozni. Május elsejére jelszókat gyártott, és ezeket „hangszóróhangon" előadta (ápr.), a R a i n Man — Esőember sikerekor remek autista monológot írt sok naná-val és hohó-val (máj., egy ország „ n a n á z o t t " akkor), áremeléskor „hivatalos" indoklást, közleményt adott ki (jún.). 8. A rádiókabaréban csak elvétve fordul elő „véletlen" nyelvi hiba. Tipikus nyelvi hibát lehetett hallani a Hajógyári-szigetről készült riportban éppen egy hivatalos nyilatkozó, a vezérigazgató Angyal Ádám szájából: „A magyar állam, aki . . . " A rádiókabaréban visszaszorulóban van a „kikiáltós" stílus, ez mindenképpen előnyös. A konferansziék beszédmódjáról, beszédhibáiról e tanulmány keretében nem szólok. Véleményem szerint ez az adottság a kabaré „nem steril", népi hangzását erősíti, a rádió profizmusát oldja — t e h á t elfogadható. 9. Összefoglalva: A rádiókabaré a nyelvi tudatosulási folyamatot segíti elő a hallgatóban; jelentéseket világít meg, közhelyeket, beszédhelyzeteket tesz nevetségessé, ezzel a nyelv gazdagságára, sokrétűségére, manipulálhatóságára, eszköztárának kimeríthetetlen voltára irányítja a figyelmünket. Igv t e h á t a rádiókabaré egyben a nyelvi ismeretterjesztést is szolgálja! Balázs Géza
