A PUSKAPOROS HORDÓ
Mottó: „Ma írni kell, és nem csevegni, be kell kapcsolódni valamibe, gyökeret kell ereszteni, színt kell vallani. Írástudók vagyunk, a holnap elhivatott építői. S akkor nem szabad megtagadni a földet, az időt, amelyben építeni kötelességünk.” Szenteleky Kornél, a jugoszláviai magyar irodalom megteremtője. Az európai kontinensen a szláv népek ősei viszonylag későn, a VI. században jelentek meg a történelem színpadán. A rácok őstörténete a homályba vész. Népnevük értelmezéseként legszívesebben a „rokon”1, „szövetséges” jelentést szeretnék látni, de a korabeli tanulmányok a „servus”2 szóból vezetik vissza a „szerb” szót. A feljegyzések arról számolnak be, hogy a szerbek a mai Lengyelország területén élő horvátok alattvalóiként3 vándoroltak a Kárpátmedencén keresztül a Száva és a Duna völgyébe. Itt a Bizánc által gyengén őrzött al-dunai határt terrorizálták, úgy, hogy mire a bizánciak összevonták volna csapataikat, visszaiszkoltak a Duna-Száva vonal mögé. Változás Bizánc meggyengülésekor áll be. Mikor az arab és az avar nyomás hatására Bizánc kivonja csapatait a Balkánról. Ekkor a szlávok be tudnak menekülni az avarok elől a félszigetre, és kiirtják az illír és a trák őslakosságot. Más jelentős tettet nem tudnak végrehajtani ezek a beözönlő szlávok, hiszen egymással csak laza törzsszövetségben vannak, és gyakoriak az egymás közti viszályok. Az államalapításnak ekkor még a gondolata sem merült fel. Az avar birodalom bukása után Bizánc újra megerősödik, és a fiatal Bolgáriával együtt kiterjeszti a hatalmát a vegetatív házközösségben4 élő rácokra. A bizánciak felvetetik a szerbekkel a görögkeleti vallást, és a zsupánokat5 hűbérurakká teszik. A nagyzsupán6 posztjáért ekkor őrült versengés indul, ahol a szerb vezérek egymást gyilkolják halomra. A kérdést Manuel Komnénosz császár oldja meg, mikor 1168-ban Stevan Nemanját nevezi ki Rácország nagyzsupánjának. A frissen kinevezett Nemanja egyből egy lázadással hálálja meg Manuel császár nagylelkűségét. Ezt a bizánciak hamar leverik, és a nagyzsupán vazallusi hűségesküt tesz az uralkodónak, de ennek halála után III. Béla király alattvalójaként részt vesz a magyarok Bizánc elleni háborújában. Mivel azonban a magyarok királyát sem foglalkoztatja Nemanja problémája, a Bizáncon keresztülvonuló 3. keresztes hadjárat vezérét Barbarossa Frigyest próbálja megnyerni ügyének a nagyzsupán. 7 Frigyes azonban nem kockáztatja a hadjárat sikerét.
1
Nem tudom kivel akarnának rokonok lenni, de velünk biztos nem. Ez nem újdonság, de ami lehet, hogy meglepőbb az az, hogy például a horvátokkal sem rokonok! Biborbanszületett Konstantin szerint is „A horvátok az avaroktól eredők. Pogányok, jó barátságban, atyafiságban vannak a turkokkal (t. i. a magyarokkal K.L.).” Kutatásaim arra engednek következtetni, hogy a horvátok ugyanolyan elszlávosodott türkök, mint a bolgárok, tehát ők is rokonaink! 2 Latin szó, jelentése: „szolga” 3 Innen a név. 4 Ezt ők „zadrugá”-nak hívják. 5 A zsupán vezeti a közösséget. Maga a szó a türk „cupan”-ból alakulhatott, amiként a mi „ispán” szavunk. A szó eredeti jelentése „döntőbíró”. A honfoglaló magyar törzsek közt a Jenő törzs vezetőjének Tasnak volt ez a „rangja” a törzsközösségen belül. 6 Amolyan fővezéri cím ez. 7 Mit lehet tudni, neki is vazallusi hűséget ígér, és 20 ezer harcost, ha támogatást kap.
1
Végül aztán a bizánci birodalom erőteljes meggyöngülésének köszönhetően Nemanja ölébe hull a függetlenség. Ő lesz az első önálló szerb állam első uralkodója továbbra is nagyzsupánként. A függetlenség „kivívása” után is csodálattal adózik a magyar királynak. Az egyik apátsági alapítólevelében meg is jegyzi, hogy államát magyar mintára építi fel. Nemanja halála után Imre király beleszól a trónviszályba, és hűbéresévé fogadja az általa trónra segített Vukánt, Nemanja elsőszülött fiát. Ettől kezdve szerepel Rácország a magyar királyi felségterületek közt. Tehát a Szent Korona országainak tagja.8 A 4. keresztes hadjárat Bizánc felett aratott győzelme, és a birodalom teljes összeomlása következtében kialakult zűrzavarban Nemanja másik két fia megbuktatja Vukánt, és 1217-ben az idősebbiket Stefan Prvovencanit9 királlyá koronázzák, az egyházi pályára került fiatalabb fiút, Szávát pedig érsekké szentelik. A két testvér által kiépített diktatúra aránylag stabil helyzetet idéz elő Rácországban, és mivel északról védve vannak a magyarok által10, Konstantinápoly felől, pedig a Bizánci Birodalom romjaiból kinövő államocskák nem veszélyesek, egy nyugodt időszak köszönt a vidékre. Az előszóban felemlített utalás, mely szerint a jelentéktelen nemzetek hajlamosak a történelemszépítésre, a rácokra is igaz. A szerb történészek egekig tudják magasztalni egyik legnagyobb királyukat, aki először és utoljára a rác történelemben szerb és görög cárrá 11 koronáztatja magát Skopjéban. Ő a már említett korszak szülötte, akit Dusannak hívtak, és 1330ban a saját apjának III. Urosnak a megbuktatásával kerül hatalomra. „Birodalmát” 1346-ra építi ki teljesen, és igaz, hogy csak 9 (!) évig áll ez a tákolmány, de a rácokat ez egy cseppet sem izgatja. Az 1355-ben összeomló császárság úgy kb. 150000 km2-nyi földet foglal el a Balkán félszigetből12. Szegény Dusant azonban annyira elvakította, hogy övé lett a Balkán egy jelentős része13, hogy meg Nagy Lajos királyunknak is nekitámad, 14 akitől súlyos vereséget szenved. A szerb császárság északi része is magyar fennhatóság alá kerül.15 Dusan ezután szétzilált államának belpolitikai rendezését tűzi ki céljául. Erőskezű uralkodóként határt tud szabni nemeseinek, hiszen szinte korlátlan hatalommal ruházza fel magát.16 Törvénykönyvet is alkot, ami rendezi a jobbágyok helyzetét. Kétféle jobbágyot különböztet meg, az egyik a földesúr birtokán él költözködési jog nélkül, és heti három nap robot kötelezettséggel, a másik főura tulajdonát képezi, úgyszólván rabszolga. Dusan cár halála után fiát, a gyengekezű IV. Urost, „megeszik” a feltörekvő főurak, és ízekre szedik Dusan birodalmát. A széthúzó kiskirályként uralkodó fejedelmek Rácországot rohamléptekkel vezették „Rigómező” felé. Az 1389-es csatavesztés egyenes következménye volt a széthúzásnak. Ez8
Amiként Moldva és Havasalföld is az. Magyarul: „első koronázott István”. 10 Magyarországnak meg van a maga baja ebben az időben, nem foglalkozik a továbbra is jelentéktelen szerbekkel, így erről az oldalról nem érheti támadás a fiatal szerb államot. 11 Vagyis császárrá. A szláv népek körében a cár azonos fogalom a nyugati népek császárával. Igaz NyugatEurópában is hajlamosak mindenféle jöttmentet császárnak titulálni, miként a „birodalom”, mint államformai megnevezés is gyakran kerül olyan országok neve mellé, akik nem is érdemelnék ki. 12 Ezt a területet ugyanolyan idétlenség birodalomnak nevezni, mint a pár száz évvel előtte lévő Szvatopluk Morva birodalmát. Ezek az országok kb. olyan nagyságúak és jelentőségűek, mint a mai történelemben, pl. Bulgária. És akkor bocsánatot kérek a bolgároktól. 13 A Balkán-félsziget 530 ezer km2, tehát Dusané volt durván az egyharmada. 14 Annak a királynak, aki Európa legerősebb, és legbefolyásosabb államát hozta létre, és uralja egész KözépEurópát. Ezt a cselekedetet inkább nem minősítem. 15 Ezzel letolódik a Magyar Királyság déli határa egészen Skopjéig, és a korábban fennhatóság alá vont Havasalfölddel és Moldvával valamint Bolgáriával a területe úgy 600 ezer km2, majd mikor hozzácsatolják Nápolyt, és Lengyelországot meghaladja az egymillió (!) km2-t, de még ezt az országot sem nevezi senki az utókorból birodalomnak. 16 A megmaradt területeken. A többi – gyakorlatilag a mai Szerbia – a magyar királynak adózik. 9
2
után az oszmánok szép lassan bekebelezik az országot. Galambóc várát Zsigmond király 12000 aranyért még megveszi (!), hogy mentse, ami menthető, de később ez is elesik. Ahogy az utolsó rác vár Szendrő is 1459-ben. De a középkori szerb állam már 70 évvel előtte megszűnt létezni. Nem véletlen, hogy milyen intenzitással él tovább a szerbekben a csatavesztés. Hihetetlen mennyiségű népdal dolgozza fel a témát. E népdalok kedvenc hőse Kraljevic Marko, aki a török elleni harc félelmetes erejű, igazságszerető hőse, és a nép védelmezője. Ez a Marko valóban létezett, azonban szegényt szintén magával sodorta a lánglelkű utókor szépítésre hajlamos része, hiszen történelmi szerepe mindössze annyi volt, hogy hű vazallusa lett a szultánnak, és nem adott okot a megtorlásra. A gond csak annyi, hogy a rácok szeretik ezt a Markot együtt emlegetni egy másik hőssel, akit ők úgy hívnak, hogy Sibinjanin Janko, vagyis rendes nevén Hunyadi János, aki valóban törökverő volt, és vérlázító, hogy a szerbek hősök híján kisajátítják a mi hőseinket! Érdekesség Rácország török hódoltsági időszakából, hogy az ország nem is a szpáhi szipolygépezet miatt szenved, hanem attól, hogy a vagyonosabb szerb urak befizetik az egyes tartományok adóját, amit aztán busás haszonnal behajtanak a parasztokon. Ezért kivitelezhetetlen a törökverő hősök legendás történetei, hiszen a fő ellenség nem is a török volt az egyszerű rác embereknek, hanem saját uraik. Nem csoda, hogy 37 ezer (!) szerb vándorolt ki Magyarországra 1690-ben a császári kiváltságoknak köszönhetően. A Habsburg birodalom, hasonló kiváltságokat jutatott a bevándorlóknak, és a Rákóczi szabadságharc leverésében való résztvevőknek is. Így nem csoda, hogy inkább megszállták a Délvidéket, mintsem szembe szálljanak a szultánnal. Az otthonmaradtak 1805-ben próbálkoznak először a török rabiga lerázásával, mikor a zajló orosz-török háború miatt le voltak kötve a szultán főerői, legyőzik a lázadás leverésére odavezényelt nisi pasa seregét. A törökök 1807-ben hallgatólagosan beleegyeztek a szerb autonómiába, de 1810-ben csapatokat vezényeltek a rácok leverésére. Ekkor még cári segítséggel megállítják a török sereget. 1813-ben azonban Napóleon megtámadja Oroszországot, így a támogatás nélkül maradt Szerbiát 4 hónap alatt teljesen megszállják a törökök. 1816-ban Európa beteg embere azonban az enyhülés útjára lép. A szultán úgy dönt, hogy mégis autonómiát biztosít a szerbeknek. De megszabott évi kártérítés megfizetésére kötelezték őket, a rác közigazgatás alá kerülő török birtokokért. Ekkor lép elő a rác történelem egy újabb érdekes alakja. Milos Obrenovic, aki részt vett az 1805-ös felkelésben is, de a bukás után feladta magát a törököknek. A hűbéres státusz megadásakor meggyőzi a szultánt hűségéről, és arról, hogy nála alkalmasabb embert a fejedelmi posztra, keresve sem talál. Obrenovic jól taktikázik, és 1817-ben magához ragadja a hatalmat, ekkor fejedelemmé választják. Első dolga az, hogy ellenfelein kíméletlen, eszközökben nem válogató véres leszámolást hajt végre. Kulcspozíciókba csicskáit helyezi. A korabeli leírások is úgy nyilatkoznak róla, hogy erőskezű, olykor erőszakos fejedelem, ha a diplomácia eszközei nem hoznak eredményt, az alvilági módszerektől sem riad vissza. A szultán, II. Mahmud, több mint 20 évig hagyja Milos fejedelmet rakoncátlankodni, majd 1838-ban már ő is megelégeli Obrenovic dolgait, és egy alkotmányt dolgoztat ki Rácország számára. Ez az új alkotmány egy elmozdíthatatlan tanácsot rendel a fejedelem mellé, jelentősen megnyirbálva annak eddigi korlátlan hatalmát. Milos miután most már nem tud megegyezni a szultánnal, lemond fia Milan javára, és elhagyja az országot. A rácországi történelemben itt egy 30 éves eseménytelen időszak következik, de a külpolitikában az Obrenovic-klán igen aktív. Láthatjuk, milyen sikeresen lázítják fel a szerbeket Magyarországon, és a forradalom ellen a szerbség az, aki elsőként fog fegyvert!
3
1848-ban Belgrád folyamatosan szítja az ellentétet a magyarok, és a magyarországi szerbek közt úgy, hogy a pánszláv és a nagyszerb eszmék ébrentartásával elszakadásra bíztatta a határon túli testvéreit.17 A harcok már 1848 nyarán kibontakoznak,18 de Versecnél szétverik a szerb lázongást. Szeptember 2.-án Kiss Ernő altábornagy teljesen felszámolja a délvidéki állásokat. 1849-ben mikor Pest védelmére csapatokat vonnak ki a Délvidékről, újra megerősödik a szerb ellenállás, de május-június folyamán Percel teljesen szétveri a bánáti frontot. A sikertelen magyarországi próbálkozás után újra a törökországiakon a sor. 1869-ben Milan fejedelem megelégeli, hogy teljesen megkötötték a kezét, ezért új alkotmányt dolgoznak ki. Ebben a törvényhozó hatalom egy részét az országgyűlésre ruházzák, de a törvények életbelépéséhez kell a fejedelem jóváhagyása. Rácországban újra sikerül hatalomra juttatni az önkényuralmat, mert hiába van országgyűlés, a tagok egyharmada kinevezés útján kerül mandátumhoz. Miként a minisztereket is a fejedelem nevezi ki, és számoltatja be. Eltörlik a gyülekezési-, a szervezkedési- és a szólásszabadságot! Ezeknek az alapvető emberi jogoknak a sárba tiprására a török hűbérúr meggyengülése miatt kerülhetett sor. Ki is robbannak a felkelések a török rabiga lerázására Boszniában, és Bulgáriában. Rácországban csak később kerül sor fegyveres összetűzésre, mikor felbuzdulnak a többiek sikerén. De a szerb lázadást leverik. Az orosz nagytestvér azonban balkáni kisöccsei segítségére siet, és közös erővel legyűrik a törököket. 1878-ban 489 évi török rabiga után19 a san stefanoi béke biztosítja Szerbia függetlenségét. Hogy minek, azt ők se tudják. Rácország ugyanis gazdaságilag az egyik legfejletlenebb ország. A lakosság 90%-át a mezőgazdaság, 5%-át az ipar és a kereskedelem foglalkoztatta. A mezőgazdaság – ha lehet ezt a szót használnom – a falusi lakosság vegetatív házközösségi gazdálkodásán alapult.20 A legjövedelmezőbb üzlet a külkereskedelem. Potom pénzért szállítanak a Monarchiába többnyire lábasjószágot, állati termékeket és mezőgazdasági cikkeket. Nézzük meg azonban az elemzést, amit már Ruméniánál megtettem. A GDP boncolgatása Rácországnál sokkal inkább igazolja a szavaimat. A bruttó nemzeti össztermék még mindig Nagy-Britanniában a legnagyobb, mint azt már korábban láthattuk. Rácország a vizsgált időszakban21 messze elmaradt ettől, dehát neki nem is a világ legnagyobb hatalmával kell versengenie. Szerbia ekkor 48589 km 2, és 2,158 millió lakossal rendelkezik. A vele egyidős államok22 versenyében tökutolsó, csak Montenegrót előzi meg, de ezt valamilyen szinten el is várjuk tőle. Ha gonoszkodnék, azt mondanám, mérjük össze Rácországot a nála területileg csak kicsit kisebb, de lakosság szempontjából azonos számokkal rendelkező országgal, például Dániával. Skandinávia és a Balkán nem csak napjainkban van fényévekre egymástól! A XIX. század végére is ugyanez volt a jellemző. Bár 17
A rácokra is jellemző, amit már az oláhoknál is láthattunk, hogy beszivárognak a jobb élet reményében, és utána teljesen kisajátítják a megszállt területeket. Végül kiszakítják az ország testéből az ezeréves darabokat. Ugyanezt majd megfigyelhetjük a szlovákoknál is. Valószínűleg nem erről született a közmondás, de nagyon ideillik: „Adj a tótnak szállást, majd mutat neked határt!” 18 Jellasics szeptember 11.-én lépi át a Drávát! 19 Már amennyire török volt ez a rabiga. Hiszen emlékezhetünk, hogy inkább a szerb urak rabigája volt ez a nép számára nem a törököké. 20 Bármily meglepő még mindig a zadrugáról van szó, ami pár oldallal ezelőtt már emlegettem. Ez a több mint ezer év alatt semmit sem változott. Ezt a közösségi formát egészen a XIX. század végéig megtartották. 21 1891. 22 Bár Montenegró már korábban is kivívott valami fajta önállóságot az Oszmán Birodalomtól, tényeges függetlenségét neki is az 1878-as san stefanoi béke szavatolt, mint Bulgáriának, Rácországnak és Oláhországnak. De ide vehetjük az 1829-ben függetlenné váló Görögországot. A rend kedvéért megjegyzem, hogy Törökország ekkor még jelentékeny területeket ural a Balkánból, tehát abból induljunk ki, hogy Oláhország, mint már említettem 131020 km2, 5.487 millió lakossal, Bulgária 96660 km2 , 3.154 millió lakossal, Montenegró 9085 km2 , 272 ezer lakossal, és Görögország 65119 km2 , 2.217 millió lakossal. Törökországnak ekkor még 175884 km2 a Balkáni része, ahol 5.764 millió ember él.
4
akkor a skandináv országok még csak bontogatták szárnyaikat, de már akkor is szembetűnő a különbség. A Dániában megtermelt GDP-nek Rácország csak a 38%-át tudja. Hasonlítsuk azonban össze a rácokat a többi balkáni állammal. Nagy-Britanniához képest, ha GDP-jét 100-nak vesszük, akkor Rácország GDP-je mindössze 1,5. A Monarchiához képest is elég gyenge, hiszen itt az arányszám kevesebb, mint 3. Összehasonlítás végett Nagy-Britanniához képest Oláhország mutatója kevesebb, mint 5, Bulgáriáé kevesebb, mint 3, Görögországé 2, Montenegróét pedig nem is említem olyan csekély. Mérjük inkább egymáshoz a feleket. Vegyük minden esetben 100-nak az adott ország GDP-jét, és lássuk hol áll Szerbia. Ha Oláhország 100, akkor Rácország 32. Ha Bulgária 100, akkor Szerbia 54. Ha Görögország 100, akkor Szerbia 68. Ha Montenegró 100, akkor Szerbia 1435. Ezért nem érdemes Montenegrót egy lapon emlegetni akárkivel is. Az egy főre jutó GDP már Montenegróban nem lesz annyira vészesen elmaradott a többiektől, de továbbra sem mérvadó, még a térségben sem, nemhogy Európában. Itt vehetjük csak Nagy-Britannia egy főre jutó GDP-jét, hiszen nem olyan látványos a különbség. Ha Nagy-Britannia 100, akkor Oláhország 32, Bulgária 33, Görögország 37, Rácország 26, Montenegró 14. Szerintem ehhez nem kell kommentár. Úgy ahogy ahhoz sem milyen fejlődést mutatnak a vizsgált államocskák 1891 és 1914 között. Oláhország területe 1891 képest 105%, lakossága 144%, GDP-je 185%, egy főre jutó GDP-je 128%. Bulgária területe 1891-hez képest 116%, lakossága 151%, GDP-je 157%, egy főre jutó GDP-je 104%. Görögország területe 1891-hez képest 181%, lakossága 217%, GDP-je 289%, egy főre jutó GDP-je 135%. Montenegró területe 1891-hez képest 185%, lakossága 163%, GDP-je 135%, egy főre jutó GDP-je 142%. Végül a Balkáni háború nagy nyertese Rácország területe 1891-hez képest 180%, lakossága 211%, GDP-je 165%, egy főre jutó GDP-je 78%. Szerintem ez utóbbi a leglehangolóbb adat. Míg Európában mindenhol a fejlődés az úr, addig Rácország tovább vegetál az ő kis megszokott világában. A gazdasági „fejlődés” után nézzük a politikai „fejlődést”, és ugorjunk egy kicsit viszsza. A függetlenség „kivívásával” Szerbia nagyobb belátást nyer Európa életébe. Mivel ebben az időben népszerűek a monarchikus államformák szerte Európában, ezért úgy dönt a teljhatalmú Milan fejedelem, hogy királlyá koronáztatja magát. 1882-ben erre sort is kerítenek. Első külpolitikai intézkedései közt találjuk azt az 1885-ös manővert, melyben, megirigyelve Bosznia látványos gazdasági fejlődését, arra bíztatja Ferenc Józsefet, hogy annektálja Szerbiát is. A császár azonban nem tart igényt a kezdetleges gazdaságra, és a szerb nacionalistákat is szívesebben látja a határon kívül. Nem véletlenül. Milan vérig sértődik, és be akarja bizonyítani Ferenc Józsefnek, hogy rosszul döntött, ezért 1888-ban területszerzés céljából megtámadja Bulgáriát. Rácország persze vereséget szenved, és Milan belső hatalma is meginog. Oly annyira, hogy egy új alkotmányt fogadtatnak el vele. Ez azonban nem lesz hosszú életű, mert 1893-ban egy másik Obrenovic, Sándor puccsal megszerzi a hatalmat. Hűen a családi hagyományokhoz Sándor király is az önkényuralmat vezeti be. 1903-ban azonban tisztek egy csoportja behatol a királyi palotába, és megölik a feleségével együtt. Az ország irányítását ettől kezdve egy másik uralkodóház látja el, a Karagorgevicek. Az új király I. Péter. Ő vezeti bele Szerbiát abba a két balkáni háborúba, ahol az ország területe csaknem a duplájára nő, és a népessége is jelentősen megemelkedik. Ahogy számukra jól sikerült az I. világháború is, pedig az elején úgy tűnt, hogy nem így fog elsülni. De kezdjük a legelején. Azt mindenki tudja, hogy Szerbiának milyen elévülhetetlen érdemei vannak az I. világháború kirobbanásában23, ezért ezt nem is részletezem. Amit viszont érdemes megjegyezni, hogy Ferenc Ferdinánd likvidálása szépségdíja öngól volt. A trónörökös ugyanis a trializmus elkötelezett híveként komoly aggodalmat váltott ki a dél-szláv 23
Igaz, hogy a kortársak körében Ferenc Ferdinánd nem tartozott a legnépszerűbb emberek közé, és igazából gyenge kifogás, hogy a meggyilkolásáért küldtek milliókat a harcmezőkre, de el kell ismerni, hogy a kiváltó ok ez volt.
5
egyesítés ellenzőinek körében. Ha nem ölik meg, ki tudja mi történt volna Ferenc József halála után! Ám a „mi lett volna ha...” játék a történelemben sosem szerencsés, és nem biztos, hogy az újdonsült, horvát vezetésű, délszláv állam megfelelt volna a szerb igényeknek, ezért nézzük a tényeket. Szerbia I. világháborús szerepvállalását a szerencse alakította. Több együtthatónak köszönhetően, mint tudjuk, 1 éven keresztül feltartóztatja a Monarchia katonáit. Ez persze legkevésbé rajtuk múlott. Az 1 év alatt a Monarchia 3 nagy erejű támadást hajtott végre, de a kétfrontos háború miatt ez korántsem volt akkora, mint azt az osztrák-magyar vezérkar szerette volna. Az oroszok újra megmentették a rácokat a totális csődtől. Történelmük során sokadszor. De sokat segített rajtuk az is, hogy a Monarchia a boszniai gyarmatról indította mindhárom támadását, mivel félt, hogy ha északról támad, akkor a szerbek benyomulnak Boszniába, és fellázítják az ottani szerbeket. Ezért vállalták a nyugat-kelet irányú támadást, aminek még a hegyekkel és a folyókkal is meg kellett küzdenie. 1915-ben, mikor Bulgária is beáll a háborúba, már a nagytestvér sem mentheti meg Szerbiát a teljes megszállástól.24 De a központi hatalmak vezetői itt elkövetnek egy történelem-fordító hibát! Az antant ugyanis hídfőállást épített ki a semleges Görögországhoz tartozó Szalonikiben. A bolgárok hiába kardoskodtak Görögország szinte harc nélküli megszállása mellett, a németeket nem érdekelte a párezer görögországi antant katona, és a korfui menekülttáborokban sínylődő rác hadsereg. Ez a kis pattanás a Balkán orcáján, nem tűnt annyira vészesnek.25 Sajnos egyedül a bolgárok éreztek valami büdöset, bár a többiek azt gondolták, hogy őket Görögország makedón részeinek a megszerzése hajtja, így nem csoda, hogy senki sem vette őket komolyan. 26 Még a rácok sem, akik teljesen belenyugodtak a háború elvesztésébe, és készültek a különbékére. „Kedélyjavító intézkedésként” előkerítették, és kivégezték Dimitrijevicet, aki a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet egyik felelőse volt. Hogy ezt két évvel korábban miért nem lehetett megtenni? Ki tudja. Mindenesetre nem valószínű, hogy elmarad a világháború, maximum csúszott volna egy kicsit. Valószínűleg a Monarchia vezetését akkor sem hatotta volna meg, ahogyan 1916-ban sem. Szerbiát kíméletlenül három részre osztják. Az albánok lakta részeket27 Albániához csatolták, Macedóniát és Szerbia balkáni-háborúban szerzett területeit Bulgária kapta. Észak-Szerbiában, észak-Montenegróban katonai közigazgatást vezetnek be, és már a délszláv egyesítés jegyében kormányzónak egy nagyhorvát eszmeiségű tábornokot, vezérkari főnöknek, pedig egy cseh alezredest neveztek ki.28 ’18-ig szinte idilli a helyzet a balkáni fronton, majd szeptemberben becsap a mennykő! A bolgár félelem beigazolódik. Angol és francia expedíciós csapatok szállnak partra Szalonikiben, és kiegészülve a görög, valamint az újrafegyverzett rác hadsereggel pár hónap alatt elérik a Duna-Drina vonalát29, melynek hatására kénytelenek megkötni a lausanne-i fegyverszünetet, amelyben a Monarchia vezérkara megegyezik az olasz Diaz tábornokkal, hogy a déli 24
Ha gonosz lennék, azt mondhatnám, hogy teljesült Milan fejedelem 1885-ös álma, mely szerint Szerbiát annektálja a Monarchia. 25 Ugyanabba a hibába esnek, mint Oláhországnál, mikor nem védték megfelelően Erdélyt. Itt is támadási felületet hagytak az ellenségnek. Mentségükre legyen mondva egyik területen sem volt potenciális veszély, mindaddig, amíg be nem következett a baj. A másik meg az, hogy utólag könnyű okoskodni. 26 A fő érv persze az, hogy Németország szava erősebb, mint Bulgáriáé, és Németországnak vajmi kevés érdeke fűződött a Balkán teljes megszállásához. 27 Koszovo és Északnyugat-Macedónia. Valamint Dél-Montenegró. 28 Úgy tűnik mindenki ugyanazt akarja mindkét oldalon, de nem mindegy, hogy kinek a kezében van a gyeplő. Nem vagyok látnok, nem tudhatom mi történt volna, ha a délszláv egység horvát vezetéssel jön létre, de érdemes elgondolkodni rajta egy kicsit. Sokat segít a két nép történelmének szemrevételezése. A lényegesen magasabb erkölcsi és társadalmi szinten lévő horvátok valószínűleg nem egy olyan Jugoszláviát hoztak volna létre, mint a szerbek. 29 A Monarchia háború előtti határát.
6
fronton beszüntetik a harcokat. A november 2.-án aláírt fegyverszünet azonban túl jó volt a magyarországi őszirózsás forradalom30 kiagyalóinak, ezért egy másikat kötnek, mivel ha már átvették a hatalmat, szerették volna, ha ők kötik meg a fegyverszünetet. Elmenetek tehát Belgrádba, és ott találkoztak a balkáni erők főparancsnokával Franchet d’Espérey tábornokkal. Aki azt hitte, hogy a magyar elit látogat el hozzá. De mikor meglátta a vörös gróf vezette delegációt szörnyülködve kérdezte: „Etes vous juifs?”31. Azt, hogy Deutsch (Hatvani) Lajos kabai cukorbáró, Jakubovics (Jászi) Oszkár szobatudós, és a lopás és függelemsértés miatt lefokozott Csernyák Imre százados hogyan képviselte a magyar érdeket, azt kitűnően mutatja, hogy a rác hadsereg szinte harc nélkül vonult az Arad – Makó – Szeged – Baja – Pécs – Barcs – Dráva folyásán húzódó új demarkációs vonalig.32 A trianoni osztozkodásnál egy szavuk sem volt, mert ez a vonal tökéletes lett volna határként. Igaz volt egy-két elvetélt próbálkozás33, de ezeket elfojtották. Párizs nagyon jól bánt a szerbekkel is. 1918. november 25.-én egy Újvidéken tartott szláv nemzeti gyűlés kimondta, hogy a dél-magyarországi megyék csatlakoznak Szerbiához. Párizsban ezt készségesen elismerték. Azt viszont elfelejtették, hogy más nagygyűlések a Magyar Államközösség fenntartása mellett foglaltak állást. Montenegróban a centijei nemzetgyűlés megfosztotta trónjától Miklós királyt, és kinyilvánította a két ország egyesülését. Bosznia-Hercegovina annektálása nem ütközött különösebb problémákba, hiszen ez a terület gyakorlatilag gyarmat volt, mivel nem tartozott sem Ausztriához, sem Magyarországhoz, de harmadik részként sem szerepelt. Nem volt autonóm. Kormányzója a Monarchia mindenkori pénzügyminisztere. A Monarchia megszűnése után, aki megszállja, azé a terület. A horvátokkal való egyesülés már nem volt ilyen egyszerű. A horvátok egy a Monarchia mintájára készült államot kívántak volna létrehozni. Közös lett volna a kül-, a had- és a tengerészeti ügyek rendezése, de külön horvát, szerb, szlovén és bosnyák kormány működött volna. Ezt azonban a szerbek elvetették. A szerbek ugyanis a kivívott győzelem (?) miatt jogos jussuknak tekintették a vezető szerepet. Kijelentették, hogy a szerb soha nem lesz jugoszláv, csak szerb, nagyszerb. Jugoszláv akkor lesz, ha úr lesz! Bár a királyságban csak relatív többségben vannak34, minden hatalmat magukhoz ragadnak. Ezt a horvátok nem szeretnék, de az egyre erősödő olasz fenyegetés35, és a bizonytalan magyarországi helyzet36 miatt 1918. november 24.-én belemennek az egyesülésbe. 1918. december 1.-én Belgrádban bejelentik a Szerb-Horvát-Szlovén Állam megalakulását. 30
Korabeli irodalmakban patkány-forradalomként emlegetik. Nem véletlenül. Magyarország teljes elárulásának első momentumát nem lehet találóbb jelzővel illetni. 31 Önök zsidók? 32 Azt, hogy miként sodorta a Károlyi kormány, és a Kohn (Kun) Béla által vezetett csürhe Magyarországot a trianoni végzetbe már az előző részben kitárgyaltam, úgyhogy ettől eltekintenék. Csak ismételném önmagam. 33 Csehszlovákiával bonyolódtak vitába, hogy ki kapja Burgenlandot. Közös határt akartak a szerb–horvát– szlovén királyság és Csehszlovákia közt, és ennek záloga lett volna az a terület, amit végül Ausztria kapott. A kisantant harácsolása nem ismert határokat, még azokat sem, amiket ledöntött. 34 A teljes lakosság mindössze 38%-a szerb nemzetiségű. Vesd össze a Monarchia nemzetiségi adataival, és azzal a ténnyel, hogy a Monarchiának azért kellett felbomlani, mert a magyar és a német nemzet elnyomásban tartotta a többi nemzetet. 35 Olaszország csak Horvátország stratégiailag fontos részeire fente a fogát. Csak így tudta megőrizni a területi egységét. Valószínűleg úgy járt volna, mint Magyarország. Ki tudja, hogy őket hány felé szabdalták volna, és hány horvát került volna különböző országok területére. 36 Ez még mindig a patkány-forradalom, és az ő kis utózöngéi. Fájdalom, de Horvátország elvesztését is az ő számlájukra kell írnunk. Trianon, már csak az országvesztés hivatalos formába öntése. A Szent Korona Birodalmának feldarabolása már 1918-ban megtörtént. Az 1920-as időponttal tudnak takarózni a kommunista történészek, mikor Trianon felelőseit keressük, hiszen akkor Kohn (Kun) Béláék, már sehol sincsenek. Az államközösség fenntartására akkor lett volna lehetőség mikor Magyarországon Sámuel (Szamuely) Tibor hóhérai halomra gyilkolták a magyarság legjavát. Emlékezzünk Károlyi korábban idézett szavaira: „...Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állani az ország, mire király leszek.” Majdnem bejött.
7
Az antant – különösen Franciaország – igyekezett pátyolgatni vízfejű gyermekét, de már 1918 decemberében37 nagyszerb ellenes és antimonarchista tüntetések voltak Horvátországban, Montenegróban és Macedóniában. Nem csoda, hisz a szerbek önkényesen trónra ültették I. Pétert, a korábbi szerb királyt. A rozzant vénembernek 38 persze már 1914 óta semmi köze a politikához, de a rácok ezzel is azt akarták sugallni, hogy a vezér csak közülük kerülhet ki. A centralizációt megkönnyítette, hogy az országban egyetlen egységes hadsereg 39 a szerbeké volt. A Monarchia szolgálatában állt délszláv egységeket feloszlatták, tisztjeiknek alig jutott hely a közös hadseregben. 1937-ben a 165 aktív tábornokból 161 szerb, 2 horvát és 2 szlovén. Pénzreformjukban egységes pénzt vezetnek be: a szerb dinárt. Átváltásként meghatározzák, hogy 4 osztrák korona ér 1 dinárt.40 Ezzel szinte teljesen tönkreteszik az elcsatolt részek gazdaságát. A szerbség a török hatásokra „fejlődött”. Náluk hatalom és önkény, erő és erőszak azonos fogalmak. A jugoszláv politikai élet üde színfoltjai a különböző csetnik szervezetek. Politikai ellenfeleik mocskolása közben nem idegenkednek a trágár szavaktól és, gyakori leszámolásaik közben, a furkósbot használatától sem.41 1920 és 1941 között Jugoszlávia 39 kormányából 30-at az ilyen radikálisok alakítottak. Megtehették, hiszen külpolitikailag bebiztosították magukat. 1919. február 10.-én az USA, 1919. június 1.-én Nagy-Britannia és 1919. június 6.-án Franciaország is elismeri a „nagy-szerb államot”.42 Az 1919-es év azonban még tartogatott meglepetéseket. Ki kellett dolgozni egy új adórendszert, hiszen a megszerzett területekkel Szerbiában 6 féle pénz és 4 féle adózási forma lett egy csapásra. Az adók kulcsait úgy határozták meg, hogy a szerb országrészben legyen a legalacsonyabb. 1919-28 közötti közvetlenül befizetett adók, és a lakosság arányát kell csak megnézni, és felesleges bármiféle magyarázat: Szerbia, Montenegró és Macedónia a lakosság 41,5 %-át tette ki, de csak 24,1 %-nyi adót fizetett. Horvátország lakóinak aránya 21,8 %, az adójuknak azonban 23,7 %. Bosznia-Hercegovina az összlakosságból 12,7 %-ot foglalt el, és mivel ez volt az egyik legszegényebb országrész nagyjából ezzel arányosan 13,1 %-kal veszi ki a részét a közösből. Szlovéniának 11,4 % a lakosságból, és 13,6 % az adóból való részesedése. A legmegdöbbentőbb azonban a Vajdaság helyzete! A lakosság 12,6 %-a lakott ezen a területen, de az adók 25,5 %-át ők fizették! Átlagban tehát 3,5-ször többet, mint a szerbiai területek lakói! 1920. június 4.-én Trianonban szentesítik a zsákmányolt területek elcsatolását. Nézzük a gazdaság után, hogy egyébként milyen nyereséggel jött ki Rácország az első világégésből. Területe az 1914-es 87300 km2-ről 248987 km2-re nőtt. 185%-kal! A lakosság az 1914-es 4,548 millió 12,017 millióra nőtt. 164%-kal! Ebből majdnem minden a Monarchiától került rác fennhatóság alá, hiszen elrabolták a Délvidéket, Horvátországot, Dalmáciát, Boszniát és a később Szlovénia néven megújuló területet, amit Krajnából és Stájerország déli részéből hoztak létre. Egy tengerpart nélküli ország egy csapásra uralja az Adriát Fiumétől Cattaroig. 1920-ban a GDP 79%-át a Monarchiától elcsatolt területek adták. Nézzük meg a következő 37
Pár nappal az egyesülés bejelentése után. Csodával határos módon élte túl azt az utat is, mikor alattvalói 1915-ben az albán hegyeken át menekítették a Monarchia csapatai elől. 39 A franciák látták el őket teljes fegyverzettel. 40 Korábban már láthattuk, hogy Ruménia milyen durván bánt el az elcsatolt területek lakóival, nos Rácország sem akart elmaradni ebben. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy 1913-ban a magyar és az osztrák korona egy árfolyamon volt. Ugyanez volt a helyzet a rumén lei, és a rác dinár közt is. Egymáshoz képes 1=1,05 volt az átváltás. Természetesen a „koronák” javára. 41 A háború után bevezetésre került a botozás, mint büntető eszköz. Ez a civilizált országokban már rég feledésbe merült. A Balkán azonban nem véletlenül mind a mai napig az elmaradottság szinonimája. Olyan szintre rántották le az Monarchiától elcsatolt területeket, amilyet azok álmukban sem mertek gondolni. 42 Van még mindig olyan ember, aki azt hiszi, hogy 1920. július 4.-én Trianonban dőlt el minden? 38
8
Trianoni Magyarország
Rácországhoz
Oláhországhoz
Csehországhoz
Terület Lakosság Termőföld43 Rét Legelő Szőlő Erdő Szarvasmarha44 Ló Sertés Juh Gyári ipartelepek Hitel-intézmények Vasutak45 Közutak
Magyar Birodalom
táblázat segítségével arányszámokban, hogyan darabolták fel egymás közt a kisantant államai a Magyar Birodalmat.
100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
28 36 39 22 26 63 12 29 38 44 28 44 33 38 35
20 20 19 18 21 18 18 22 27 25 18 16 23 19 18
32 25 24 39 34 13 41 28 22 20 40 20 29 24 25
19 17 16 20 19 4 27 19 12 10 14 17 13 17 19
A számok magukért beszélnek. Igazából nem is lehet sok mindent hozzáfűzni. Csak annyit, hogy miért nem lehet igazából a trianoni ország rablást a „béke” jelzővel ellátni? Frinyák Sándor szavai megadják a választ: „A régi Magyarország a Kárpátok gerincvonulatán és a folyók mentén haladó, általában lakatlan „természetes határok” övezték. A trianoni Magyarország (93000 km2) határai – a Duna, az Ipoly, a Dráva és a hajózhatónak minősített Ronyva-patak kivételével – olyan politikai határok, amelyek különböző természeti és gazdaságföldrajzi mezo- és mikrotájakat (esetenként településeket) szeltek keresztül. A határmegvonás nem volt tekintettel a gazdasági egységekre, az egymással kooperáló gazdasági komplexumokra és a magyarság térbeli megtelepülésére. A politikai és nyelvi határ között általában széles zónát hagytak, s ilyen alapon például északon 40-50 km mélységben színmagyar településteret kapcsoltak le.” A Magyarország „búzakamrájának” számító 15 megyéből 1-et teljesen lecsatoltak, 3-ból szinte alig maradt valami, 2-nek több mint a fele más országban került, és 5-ből is választottak le jelentős területeket. Egy újabb táblázat azt mutatja be, hogy Magyarország törvényhatósági jogú városai közül melyik hová került. Törvényhatósági jogú város 1. Budapest 2. Szeged 3. Szabadka 4. Debrecen 5. Zágráb
Terület Lakosság 1920 utáni országa 194 880371 Magyarország 816 118328 Magyarország 974 94610 Jugoszlávia 957 92729 Magyarország 67 79038 Jugoszlávia
43
A termőföld, a rét, a legelő, a szőlő és az erdő kataszteri holdban számolt értékét alapul véve. Az állatállomány (szarvasmarha, ló, sertés, juh) darabszámát alapul véve. 45 A vasúti pályák és a közutak kilométerben mért hosszát alapul véve. 44
9
6. Pozsony 7. Temesvár 8. Kecskemét 9. Nagyvárad 10. Arad 11. Kolozsvár 12. Miskolc 13. Pécs 14. Győr 15. Kassa 16. Székesfehérvár 17. Szatmárnémeti 18. Sopron 19. Újvidék 20. Eszék 21. Versec 22. Hódmezővásárhely 23. Marosvásárhely 24. Komárom 25. Baja 26. Pancsova 27. Zimony 28. Selmecbánya 29. Varasd
75 85 940 48 112 162 53 71 54 94 120 183 129 159 57 196 761 34 32 87 113 56 88 67
78223 72555 66834 64169 63166 60808 51459 49822 44300 44211 36625 34892 33932 33590 31388 27370 26445 25517 22337 21032 20808 17131 15185 13398
Szlovákia Románia Magyarország Románia Románia Románia Magyarország Magyarország Magyarország Szlovákia Magyarország Románia Magyarország Jugoszlávia Jugoszlávia Jugoszlávia Magyarország Románia kettévágva Magyarország Jugoszlávia Jugoszlávia Szlovákia Jugoszlávia
Jól látszik, hogy itt Szerbia milyen jól járt. Igaz, hogy a 29 város közül 11 a trianoni Magyarország területén maradt, de az osztozkodásból ő jött ki a legjobban. 8 várost csatoltak a rácokhoz, és ezeket a városokat követte a listából kimaradó Fiume, mely egy kis olaszországi kitérőt tett előtte. Oláhország „örökölt” 6 várost, Csehszlovákia 4-et. Tehát a 29 magyar törvényhatósági jogú városból, a városok 38%-a maradt magyar kézen. Ez elindított még egy máig ható folyamatot. 1910-ben Budapesten az ország lakosságának mindössze 4,2%-a élt. Majd 1930-ban 11,5%-a.46 Ez a szám napjainkig még nagyobbra nőtt, kibékíthetetlen ellentétet teremtve főváros és vidék közt. De még mi, a megmaradtak, jártunk a legjobban. Mikor ugyanis az elcsatolt területek végleg új uraikhoz kerülnek, elkezdik irtani a nemzetiségeket. A még ebben az évben elfogadott választási törvény magyarok tömegeit fosztja meg a választójogtól. Egy kormányrendelet megszünteti a magyar középiskolák 90%-át, a szakiskolák 100%-át. Majd a magyar és német családoktól elvett földeket szétosztják a helyi és a délről feltelepített47 szerb családok közt. 1920. november 28.-ára kiírják az első választásokat. Ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető demokratikusnak. A választókörzeteket ugyanis úgy alakították ki, hogy a szerb képviselőknek kevesebb szavazat is elég legyen a mandátumhoz. A választásokat természetesen a szerb radikálisok nyerik, így nem csoda, hogy a horvátok bojkottálják a parlamentet, és egészen 1925-ig nem vesznek részt a törvényhozásban. Sőt a Horvát Parasztpártiak egy 50 ezer fős zágrábi nagygyűlésén kikiáltják a horvát „paraszt46
Ez az aránynövekedés egy az egyben a határkorrekciónak volt köszönhető, hiszen Budapest lakossága a 20 év alatt mindössze 14%-kal lett több. Ez teljesen normális növekedés, hiszen a 11 megmaradt törvényhatósági jogú város átlagos növekedése 18%. 47 Az etnikai egyensúly felborítása mindenhol jellemző volt Trianon után. Itt 20 ezer családról van szó, akiket úgy telepítettek a Délvidékre.
10
köztársaságot”. Ez az állam az államban rendszer szinte teljesen megbénítja a jugoszláv gazdaságot, és az elmaradott agrárország státuszon nem is tud változtatni. 1921 júniusában egy csonka parlament48 megszavazza az új alkotmányt, amit a horvátok természetesen nem ismernek el. A képviselők 61,6%-a volt jelen a szavazáson, és a 86,4%-a szavazott igennel. Az 1925-ig tartó horvát-szerb ellenségeskedésben Szlovénia volt a mérleg nyelve. A rácok óriási szerencséjére a horvátok féltek az olasz megszállástól, az országon belül számíthattak szlovén szövetségesükre. A félreértés elkerülése végett nem árt tisztázni, hogy a szlovének is utálták a rácokat a nagyszerb politikájuk miatt, de nekik sok jót hozott a délszláv egyesítés. A horvátok, mint tudjuk a Monarchián belül magas fokú autonómiát élveztek. Külön parlamentjük volt49 ahol a tanácskozások kizárólag horvát nyelven folytak. Mellesleg 1910-ben a horvátok 93%-a csak horvátul beszélt. De hát ez nem is meglepő, hiszen nem voltak rákényszerítve a nyelvtanulásra. Az elemitől az egyetemig horvátul folyt az oktatás. A már említett 90 fős szabor majdnem fele,50 automatikusan tagja volt a 413 fős magyar parlamentnek is. Ez az arány nagyjából megfelel a lakossági aránynak, hiszen a Szent Korona Birodalmának 13%-át tette ki Horvátország lakossága. Valamint nem volt megtiltva a parlamentben a horvát nyelvű felszólalás sem. Továbbá, mivel már szinte realitás volt a Monarchián belül kialakítandó horvát vezetésű délszláv állam, így a horvátoknak semmi okuk sem volt a panaszra.51 Ellentétben a szlovénekkel! Ők ugyanis semmiféle autonómiát sem kaptak, és a császárságon belül is Ausztriához tartoztak. Ellentétben Csehországgal, és Galíciával. Mindössze egyetlen tartományban voltak abszolút többségben,52 de itt csak a szlovének mindössze fele élt. A szlovének lakta területen már szlovén középiskola sem volt, és a hivatalos nyelv mindenütt a német. Így nem csoda, hogy a szlovének körömszakadtáig küzdöttek a Szerb-HorvátSzlovén Királyság fenntartásáért, mivel itt mindent megkaptak, amit az osztrákok nem adtak meg nekik. Az 1925-ös enyhülés is a szlovéneknek köszönhető, de persze ez is csak tiszavirág életű, és hamar visszakerül minden a régi kerékvágásba. 1925-től kezdve a horvátok újra visszatérnek a parlamentbe, sőt a kormányba is bekerül egy pár vezető politikusuk, de 1928. június 20.-án egy radikális párti képviselő hirtelen felindulásból lelő (!) a parlamentben 5 horvát parasztpárti honatyát, köztük az őt előző napon megsértő pártelnököt is! Az alig három évig tartó kényes egyensúly pillanatok alatt felborul. Az ország polgárháború szélére sodródik. Történelme folyamán nem utoljára. 1928 júliusában és decemberében53 zavargások és tüntetések robbannak ki a horvátok lakta területeken. Időnként a barikádharcokba forduló tüntetéseket csak katonai erővel és halálos áldozatok árán tudja leverni a szerb hadsereg. I. Sándor király, aki 1914-től régensként 1921-től54 királyként szerepel Szerbia történelmi drámájában, felveti Horvátország lecsatolásának ötletét,55 de meggyőzik, hogy inkább vezessék be a nemzetek felett álló diktatúrát. Ez a diktatúra azonban csak nevében nemzetek felett álló, a gyakorlatban azonban a szerbség érdekeit szolgálja. A diktatúrát 1929. január 6.48
A horvátok kiléptek, a kommunistákat kizárták. A szabor. 50 40 fő. 51 Ezt az idillikus állapotot szakította ketté a trianoni „béke”. Gondolhatjuk, hogy mekkora lehetett az a nyomás, ami a horvátokra nehezedett, amikor feladtak mindent, és egyesültek a szerbekkel. Ebből a pár tényből is világosan látszik, hogy a horvátoknak úgy kellettek a szerbek, mint egy púp az ember hátára. 52 Krajnában a lakosság 93%-a volt szlovén. 53 Az egyesítés 10. évfordulója. 54 I. Péter halála után. 55 Az igen radikális nézetű, és legkevésbé sem megfontolt király számára abszolút nem volt szükség a bajkeverő horvátokra, és Szerbia számára előnyös határok mentén leválasztotta volna Horvátországot királyságáról. 49
11
án vezetik be. Visszaállítják a cenzúrát, és feloszlatják a pártokat. Sándor kormányfőnek a saját testőrparancsnokát nevezi ki. Felfüggesztik az alkotmányt, feloszlatják a nemzetgyűlést, a tartománygyűléseket valamint a választott községtanácsokat. A polgármestereket katonai megbízottak váltják fel. A jugoszlávosítás jegyében 1929. október 3.-án megváltoztatják az ország nevét is. Az új név: Jugoszláv Királyság. Új bánságokat is létrehoznak, neveiket tájegységek és folyók után kapják, ezzel is utalva a nemzetek felettiségre. Kár, hogy a név nem minden, hiszen a 9 bánságból hatban a szerbek, kettőben a horvátok, és egyben a szlovének voltak többségben. A muzulmánok és a macedónok viszont egyben sem! A magyarok helyzetét legjobban egy történet illusztrálja. A nyelv használata hivatalos helyen teljesen tiltva volt. Így kerülhetett sor arra a beszélgetésre, mikor Dr. Felsőhegyi Andrással, aki Zentán élt és árvaszéki ülnök volt, Sztrilich Béla beosztottként akart referálni magyarul, az leintette. „De hiszen csak ketten vagyunk, senki sem hallja!” lepődött meg Sztrilich. Felsőhegyi felmutatott Sándor király felettük függő arcképére: „On nas cuje!”56 A szomorú persze az, hogy Dr. Felsőhegyi Andrást ennek ellenére 1944 novemberében elvitték, és majd száz társával együtt a Tiszába lőtték a rác „felszabadítók”. De erre majd később visszatérünk. A királydiktatúra majd 3 évvel a régi felfüggesztése után szüli meg az új alkotmányt. Az újszülött igaz, hogy vízfejű lett, de látva az „apákat”, ezen nem kell csodálkoznunk. Az új kétkamarás parlamentben a demokrácia legkisebb jeleit sem sikerül felfedezni. Hiába, a diktatúra az diktatúra! Mint látni fogjuk ez a parlament a rendszer legfölöslegesebb része lesz. A felsőház tagjainak egyik felét a király nevezte ki, a másik felét pedig a bánsági testületek révén választották. Az alsóházat közvetlenül, de nyíltan (!) választották. Tilos nemzeti, vallási vagy regionális alapon pártot szervezni. Majd még egy mélyütés a nem szerb nemzeti pártokra: egy párt csak akkor indulhat a választásokon, ha minden szavazókörzetben tud jelöltet állítani. Persze a mandátumok elosztása sem semmi! Ha egy párt szavazattöbbséggel nyer, akkor automatikusan övé a mandátumok 2/3-a. Ha abszolút többség van, akkor arányosan még az 1/3-ból is részesedik. Így szerintem nem meglepő, hogy az ellenzék bojkottja mellett megtartott 1931. november 8.-i választásokon a radikálisok mind a 306 mandátumot megszerzik. 1932-től ezért meg is indul a politikai tisztogatás, amely során több ellenzéki politikust börtönbe zárnak. Sok horvát külföldre menekül. Ezek az emigráns politikusok hozzák létre57 a Horvát Forradalmi Felkelő Szervezetet, közismert nevén az usztasa58-mozgalmat. A mozgalom célja Horvátország függetlensége bármi áron! Támogatóik a Jugoszláviával területi vitában álló országok59 kormányai. De az országon belül is van szövetségesük. A Belső-Macedón Forradalmi Szervezettel (VMRO) való együttműködés leglátványosabb sikere az 1934. októberi marseille-i gyilkos merénylet Sándor király ellen. A gyilkosság persze nem hozza meg a kívánt eredményt. Jugoszlávia nem hullik szét, és az országnak marad szerb királya, hiszen Sándort 11 éves fia követi a trónon, aki mellett az ex-király unokatestvére Pál herceg a régens. A merénylet után hatalmas tisztogatás veszi kezdetét. Ami minket igazán érint az a 4000 magyar család kitelepítése a Délvidékről! Mondanom sem kell, hogy nekik volt a legkevesebb közük a király halálához, de már az adózásnál láttuk, hogy ha Jugoszláviában valakikbe bele akartak rúgni, akkor mindig a magyarok kapták a legnagyobbat.
56
„Ő hall bennünket!” Annak az igen radikális Ante Pavelicnek a vezetésével, aki később az 1941-ben német segítséggel megalakult önálló Horvátországnak vezére. 58 Az „usztasa” szó magyarul „felkelő”-t jelent 59 Magyarország, Olaszország, Bulgária. Magyarország például kiképző- és rejtekhelyet biztosított nekik Jankapusztán. 57
12
A radikális fordulatot azonban egy teljesen más dolog hozza meg. Egy külső tényező. Hitler, és az ő Anschluss-a. Ausztria bekebelezésével ugyanis Németország és Jugoszlávia szomszédos állam lett. 1938-tól kezdve a rácok harapófogóba kerültek, mivel Csehszlovákia harc nélküli felosztása, és Albánia olasz megszállása egyértelművé tette, hogy Jugoszláviát maximum az égiek menthetik meg, de az antant soha! A horvátok erre hamar rájöttek, és intenzívvé vált az olasz kapcsolatok keresése, valamint a belső megerősödés is beindult. Az 1938. december 11.-én megtartott választásokon a kormánypárt igaz hogy 306 mandátumot megszerzett a 373-ból, de a szavazatoknak mindössze 54,1%-át szerezték meg, míg a horvát Macek vezette ellenzék 44,9%-át. Így győzelmük korántsem mondható elsöprőnek. Nem véletlen tehát, hogy a kormánypárt rákényszerül a közeledésre. A horvátok 1939. augusztus 20.án elérték céljukat. Létrehozták az 5,4 millió lakosú60 Horvát Autonóm Bánságot. Pár nappal később pedig, mint tudjuk, Németország lerohanja Lengyelországot, és kitör a II. világháború. Jugoszlávia Ruméniához hasonlóan várakozó álláspontra helyezkedik, hisz gazdaságilag és politikailag az elmúlt évek Hitler mellé sodorták, de a Párizs környéki békék baljós szellemként folyton előjönnek. Az I. világháború legnagyobb haszonélvezője kissé idétlenül mutatott volna a revizionisták közt. De láss csodát, ahogy Ruménia belavírozott a tengelyhatalmak közé, úgy Jugoszlávia is csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez 1941. március 25.-én. A megállapodás értelmében Jugoszlávia nem vesz részt a katonai tevékenységekben. Ekkor még senki sem gondolta, hogy alig több mint 3 hét múlva már a vesztes ellenségek számát gyarapítja. Ehhez az kellett, hogy 2 nappal az egyezmény aláírása után 27.-én Simovic repülőtábornok puccsal átvegye a hatalmat. Pál herceget elmozdítják, és a tejfölösszájú II. Pétert nagykorúvá nyilvánítják. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Rácország eddigi 773 évében 61 nem igazán találtam olyan hatalomátvételt, amely ne puccs formájában történt volna.62 Ez alól, mint láthatjuk, Simovic tábornok sem kivétel, és majd megfigyelhető, hogy kései utódai is tartózkodnak a zökkenőmentességről. Hitlert persze ez csak bosszantja, de nem csinál belőle igazán gondot. A probléma április 5.-én kezdődik, mikor Simovic barátsági szerződést köt a Szovjetunióval, és katonai tárgyalásokat kezd az angolokkal. Mint tudjuk, és Oláhországnál már láthattuk, hogy Hitler nem a tétova lépései miatt vonult be a történelembe. Április 6.-án Németország hadüzenet nélkül lerohanja Jugoszláviát, és a Luftwaffe már az első nap bombázza Belgrádot. A horvát és szlovén csapatok felszabadítóként üdvözlik a Wehrmacht egységeit és azonnal leteszik a fegyvert. Április 11.-én kikiáltják a független Horvát Államot, az usztasa Ante Pavelic vezetésével, aki később az egyik legradikálisabb követője lesz a Führernek a szövetséges államok vezetői között.63 Horvátország önállóságával teljesen szétesik Párizs szörnyszülöttje, és a magyarok ezt lovagolják meg. Kijelentik, hogy ők csak Jugoszláviával kötöttek örök-barátsági szerződést nem Szerbiával.64 11.-én pedig Jugoszlávia megszűnt létezni! Április 12.-én Magyarország 60
Ebből 4,4 millió a horvát nemzetiségű. Beleértve a török időket is, amikor nem beszélhetünk önálló államiságról, de a Porta irányítása alatt működő terület történelmét elsősorban a helyiek írják. 62 A törököket annyira nem érdekelte a birodalom legvégén levő kis tartomány, hogy mindig megvárták, hogy a helyi „hatalmasságok” kiirtsák egymást, majd a végső győztest kinevezték „uralkodónak”. 63 Ő az, aki elfogatja az összes horvátországi zsidót, és miután mindnek elvágják a torkát, azt jelenti Hitlernek: „Horvátországban egy nap alatt megoldottuk a zsidókérdést.” 64 Az ilyen, és az ehhez hasonló képmutató húzások miatt tartotta Hitler a hadüzenetet lovagias lovagiatlanságnak, és mellőzte teljesen a történelemből. Ha végignézzük az emberiség további háborúit, akkor láthatjuk, hogy azóta van hadüzenet nélküli támadás, mióta Hitler megfoganatosította. A magukat egekig magasztaló terrorista ellenes világmegváltók is ugyanezt az undorító stílust alkalmazzák, mikor független államokat rohannak le a világbéke nevében, mert ők úgy látják jónak. Szerintem azonban semmivel sem különbek, mint Hitler, Sztálin vagy Mussolini. Erre mondják azt, hogy a történelmet a győztesek írják. 61
13
megindítja csapatait Szerbia (!) ellen. Aznap elesik Belgrád, 17.-én pedig kapitulál az egész rác hadsereg. Hitler 12 nap alatt végbement győzelme azonban leginkább Titónak kedvezett. A gyors kapituláció miatt ugyanis sok fegyvert nem foglaltak le a németek, és az mind a partizánoknál maradt. A kapituláció után Jugoszláviát ízekre szedik. Szlovénia 2/3-ad 1/3-ad részben Németországhoz, illetve Olaszországhoz kerül. Horvátország Bosznia-Hercegovinával új államot alapít, Koszovó Albániával együtt olasz protektorátus lesz, Macedónia és délkelet Szerbia Bulgáriáé, míg a Muraköz és a Délvidék egy része visszatér a Szent Korona Birodalmához. Montenegróban olasz, míg Rácországban német felügyelettel bábkormány alakul, a soknemzetiségű Bánátot hivatalosan Szerbiához csatolják, de az irányítást a helyi németek látják el. Jugoszláviát ettől kezdve csak a Jugoszláv Kommunista Párt kezeli egységként, és mivel egyedül ők képviselik igazán a nemzetek felettiséget, ők az ex-ország teljes területéről tudnak támogatókat szerezni, ellentétben a szerb csetnik-csürhével. Ők, nem úgy, mint Sándor király, valóban a jugoszlávosítás jegyében küzdenek, hisz vezetésük is abszolút multietnikus: Tito horvát, Rankovic65 szerb, Dilasz66 montenegrói és Kardlej67 szlovén. Igaz azonban, hogy nem indul zökkenőmentesen a kommunisták, úgynevezett náciellenes harca, hiszen az eszme, irtó messze állt a délszlávoktól is. A partizánokat eleinte a déli hegyvidékek lakói látták el utánpótlással. Persze nem önként. Így nem csoda, hogy több mint két évbe tellett, míg sikerült magukat elfogadtatni. 1943. november 30.-án Tito megkapja a híres marsalli címet, ami később összeforr a nevével.68 Felállítja ideiglenes kormányát, és kitiltja az országból korábban elmenekülő II. Pétert. Igaz a monarchiát nemzetközi okokból csak évekkel később szünteti meg. Az 1943 novemberében megtartott teheráni konferencia már egyértelműen Titót támogatja a csetnikekkel szemben. 1944-re Jugoszlávia jelentős része már a partizánok irányítása alatt van,69 hiszen a németek csak 3 tartalékos öregekből felállított hadosztályt, és a horvát-bosnyák úgynevezett muzulmán SS-t tartották az országban. 1944. szeptember 6.-án lép először szovjet katona Jugoszlávia területére, és a partizánokkal egyesülve megkezdik az ország megszállását. 1944. október 20.-án 10 napos harc után kiűzik a németeket Belgrádból. Tito marsall azonban még a harcok vége előtt Moszkvába repül, és 19.-én megállapodik az oroszokkal, hogy a végső győzelem után nem maradnak az országban. Sztálin erre rábólint, és így Belgrád után nem Horvátország, hanem Magyarország felé veszik az irányt, kiegészülve egy pár frissen felállított „jugoszláv”, rumén és bolgár hadosztállyal. Még a harcok be sem fejeződtek, de a kommunisták által felállított AVNOJ,70 aki a háborús bűnöket volt hivatott vizsgálni az első, aki kikiáltotta 1944. november 21.-én a németek kollektív bűnösségét, és megfosztott minden németet a magántulajdontól, és a politikai 65
Túlságosan is szerb volt. A nagyszerb nézetei nem fértek bele ebbe a multietnikus vezetésű államba. A koszovói albánok kiirtására tett lépéseit már nem nézték jó szemmel. 66 Már 1954-ben szembefordul Titóval, és az erkölcstelen, botcsinálta vezetők menesztéséért szállt síkra, de értelemszerűen neki kellett távoznia. Börtönbe zárták, és száműzetésbe kényszerítették. 67 Ő volt az egyetlen szürke eminenciás. Tito sokat köszönhetett neki. Gazdasági lépések kidolgozása fűződik a nevéhez. 68 Ugyanúgy ahogy a „láncos kutya”. 69 Bár Tito folyamatosan menekül a németek elől. Sokszor csak kevésen múlott, hogy el ne kapják. Például az 1943 januárjában lezajlott, úgynevezett neretvai csatánál, amikor csapatait is kis híján ostromgyűrűbe fogták. De megemlíthetjük azt is mikor 1944 májusában Vis szigetére kellett menekülnie. Az volt a szerencséje, hogy a németek nem csináltak presztízskérdést az elfogásából, és Jugoszlávia megszállásából. Akkor valószínűleg másként alakulnak a dolgok. 70 Antifašističko vece narodnog oslobodjenja Jugoslavije vagyis a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács. 1942 novemberében alakították meg Bihacon.
14
szabadságtól. Nem csoda, hogy mintegy 200 ezer (!) német vonult el a hadsereggel együtt, de több tízezer volt az áldozatok száma a háborút követő etnikai tisztogatásoknak, amiről a mai napig (!) nem mernek beszélni az emberek. A JKP akármennyire is internacionalista volt, a nemszláv elemeket gyorsan kiirtotta a soraiból. Így tett a nemzetiségekkel is. A soknemzetiségű Délvidék az állandó terror színtere lett! Zomborban és környékén a lakosság terrorizálása egészen 1945 tavaszáig tartott. De így is ki kell emelni egy gyásznapot, amit mind Magyarország, mind Szerbia igyekszik agyonhallgatni. Ez pedig 1944. november 10.-e amikor 93 ember eltűnt Zentáról. Amikor egyetlen éjszaka alatt 86 ártatlan (!) embert lőttek a Tiszába a felszabadító (?) partizánok. 7 embert nem kellett agyonlőni, mert már a „vizsgálati fogságban” agyonverték! A 93 kivégzett közül mindössze 9-nek lehetett volna valamit felróni, hogy például tagja volt a magyar katonai hatóság által felállított tízes bizottságnak, akinek meg kellett állapítania, hogy ki az őslakos szerb, és ki a betelepített. De volt olyan, akinek azért kellett meghalnia, mert tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak.71 De a zentaiak többségét a szerb önkény és az elvakult bosszúszomj miatt végezték ki. Többek közt a „lojális magyart” Dr. Felsőhegyi Andrást, akiről már korábban szóltam, de említhetem Bencsik Lajos hentest, akit azért jelentettek fel a szerbek, mert nem adott hitelbe húst. Szeles András pálinkafőzőnek, pedig pont ez lett a veszte, mivel az a szerb rendőr miatt végezték ki, akivel összeveszett egy adag hitelbe adott, és ki nem fizetett pálinka végett. Lakatos Gusztáv cigányzenésznek az volt a bűne, hogy játszott a magyar tiszteknek. Vass Nándor vendéglőst azért vitték el, mert a magyarok 1941-es bevonulása után tőle vitték a kötelet, amivel ledöntötték az „államalapító” I. Péter szobrát. De az a Pera nevű rendőr jelentette fel, aki egy bál alkalmával 30 dinárt követelt tőle vigalmi adó címén, de Vass elzavarta. Az ügyeket böngészve egy sor személyes incidens található a háttérben, a rokonok, ismerősök elbeszéléseiben. Így van ez Boross Géza esetében is, akinek fiatal feleségét Stevo Branovacki megpróbálta elcsábítani. Mikor ez Boross tudomására jutott felpofozta a szerbet72 Branovacki érdekes (vagy inkább előre várható) módon nem a hatóságokhoz fordult elsőnek, hanem Boross apját próbálta meg zsarolni. Ám itt sem ért el sikert, így feljelentette Borosst. A lojális hatóság, pedig rettenetesen megkínozta, mielőtt kivégezte a feleségét védő fiatalembert. Mint már említettem volt, akit nem lőttek agyon. Ők jártak rosszabbul. Ifjabb Tóth Mihály nagygazda kivégzése valószínűleg még a sötét középkorban is megbotránkozást keltett volna, hiszen miután letartóztatták, a kínvallatásnál a lábujjait szétzúzták, majd karóba húzták (1944-et írunk!!!), és a Tiszába dobták! De nem járt jobban Tót Katona Illés sem, aki földműves és nemzetőr volt, és úgy megverték puskatussal, hogy kiszakadt a hasfala, és kilógtak a belei! A 93 eltűnt közt van, akinek a kései utódok már a nevét sem tudják, mint annak a juhásznak, akinek szétverték a fejét, agyonütötték a kutyáját, és elvitték 20-30 birkáját. Mikor a felesége bement a rendőrségre ott azt tanácsolták neki, hogy: „Ne nagyon firtassa, mi történt az urával, mert még magának is baja eshet!” De nincs a 93 eltűnt közt, például a 73 éves Szabó Mátyás építész, akit megvertek, de sérüléseibe csak fél év kínszenvedés után 1945 márciusában halt bele. Az 1944-es Vajdasági megtorlások teljes létszáma persze eltörpül ez az alig 100 ember mellett, de úgy éreztem, hogy ezzel a máig ható esettel tudom a legjobban illusztrálni azt, hogy mit műveltek a rácok a második világháború után. A megtorlások többségét igyekeznek a feledés homályában eltüntetni, és csak becslések vannak arról, hogy mennyi lehet az áldozatok száma. Ezzel ugyanis nem foglalkoznak annyit, és annyira, mint a holokauszttal. Pedig kár 71
Mielőtt valaki azt mondanám, hogy még ez is belefér, az nem árt, ha tudja, hogy Magyarországon 250 ezer (!) tagja volt Szálasi pártjának, és senkit sem végeztek ki csak azért, mert párttag volt. 72 Az vesse rá az első követ, aki nem így tett volna, de szerintem ilyen nincs.
15
tagadni. A legóvatosabb becslések is 20-30 ezer (!) emberről beszélnek, akiknek az volt a legnagyobb bűne, hogy magyarnak születtek! Ezek után gondolkodjunk el Rácország megítélésén, és aki engem elmarasztal, mert negatív színben tüntetem fel a szerbeket, és a leírtak nem győzték meg, annak a végén mindent megmagyarázok. De térjünk vissza a háborúra, ami 1945 májusában fejeződött be Jugoszláviában. A háború után szorosra fűződtek Jugoszlávia, és a Szovjetunió kapcsolata. A két ország kapcsolatát felhőtlennek mondhatjuk, hiszen az új jugoszláv alkotmány a szovjet alkotmány hű mása.73 1947-re az export és az import fele a Szovjetunióval zajlik. Az országot föderatív elven szervezik újjá, és kezd kialakulni egy idillikus kép, ami pillanatok alatt széttörik. 1945. november 11.-én a kiírt választáson a több mint 8 millió szavazásra jogosult 88%-a elmegy, és elsöprő többséggel a Népfrontra szavaz. Akik elkezdik egyedi módon értelmezni a kommunizmust, és önállóan kezdik keresni a nemzetközi kapcsolatokat. Főleg a nyugat felé. Ez egy cseppet sem jön be Sztálinnak. Előbb befolyása alá akarta vonni a JKP-t, majd mikor ez sikertelen volt, 1948 júniusában árulóvá nyilvánították a JKP vezetését, és a pártot kizárták a „testvéri kommunista pártok közösségéből”. Ezután a Szovjetunió parancsára a kommunista országok gazdasági zárlat alá helyezik Jugoszláviát. Finoman szólva is, káosz alakult ki az országba. Az ex-partizánok átveszik a vezető szerepet a pártvezetésben, és kiirtják a szerintük nem oda valókat.74 Kisajátítják a bányákat, és a külföldi tulajdonban lévő vállalatokat. Üldözik az egyházat, és egy az egyben államosítják az ipart. Gyárak, kisüzemek százait szerelik le, és telepítik át veszélyesnek ítélt területekről75 Szerbiába. A tisztogatás megindul az élet egyéb területein is. Vezető szerepet csak párttag láthatott el.76 Csak pár politikai vállalatot favorizálnak, ami hatalmas pénzeket emészt fel. Az amúgy is felborult etnikai egyensúlyt még tovább rontják azzal, hogy 65 ezer szerb családot telepítenek az ország különböző területeire. Természetesen többnyire az ország éléskamrájának számító Vajdaságba. Tito azonban egyedi kommunizmusa segítségével meg tudott maradni az arany középúton. A keleti-blokk elfogadta, mivel mégis csak szocialista országról van szó, de nyugatról is kapott támogatást pont a Szovjetunióval való szemben állása miatt. 1955-ben a nyugat felé történő nyitásnak köszönhetően elkezdik nyugati hitelekből újjáépíteni az országot. De ettől függetlenül gyárakat kell bezárni, és hatalmasra nő a munkanélküliség. Ezeket a dolgozókat azonban felszippantja a német munkaerőpiac. Az NSZK-ba vándorló olcsó munkaerő77 az, amely segít szinten tartani Jugoszláviát, hiszen fizetését, amit keményvalutában kap, azt hazaküldi. Nagyban hozzájárulva a fejlődéshez. Bár Sztálin kérte Titót, hogy térjen vissza a „helyes” útra,78 Jugoszlávia marad a két hatalom között, oly annyira, hogy beléptek az el nem kötelezett országok szövetségébe is. Ez nagyon jól hangzott, de a kritikus pillanatokban azért mégis csak a Szovjetunió mellé állt. Az 1956-os magyarországi forradalom idején egyértelműen az oroszokat támogatták. A jugoszláv követségre menekülő Nagy Imrét is kiadták üldözőinek. Ezért nézett el elég sok mindent az orosz nagytestvér megtévedt kisöccsének. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a Jugoszlávia azonban már nem az a Jugoszlávia. Szerbia, de még a szerb vezetésű Jugoszlávia is már a múlté. A horvát Tito egy olyan Jugoszláviát hozott létre, ami példa nélküli volt a szocialista táborban. Decentralizáltabb volt, mint a többiek. A tagköztársaságok például saját kormánnyal rendelkeztek. Az 1970-es évek 73
Ismerős? Az oláhok is eljátszották ugyanezt. Igaz ők csak bekezdéseket vettek át a nagytestvértől, amit később aztán megbántak. Ugyanez történt a jugóknál is. 74 13 ezer párttag esik áldozatául a tisztogatásnak. 75 Például a Vajdaságból. 76 Ez ellen lázadt fel Dilasz, ami aztán a pozíciójába került. 77 Ekkor alakul ki a jugoszláv vendégmunkás fogalma. Számuk a 70-es évek végére eléri az 1 milliót. 78 Nem véletlenül. Szerette volna az érdekszférájába vonni a Jugoszlávia fontosabb ipari ágazatai. Stratégiai szempontból nem mindegy ki az úr az Adria partján.
16
alkotmányos reformja létrehozta a rotációs rendszerű államvezetést. Koszovó autonóm tartományi státuszt kapott. Szorgalmazni kezdték egy úgynevezett jugoszláv nemzet kialakítását, ezzel is erősítve az összetartozást, meg az elnemzetietlenítést.79 Tito lett Jugoszlávia egységének szimbóluma. Olyan szinten űzték a személyi kultuszt, hogy a marsall a politikai, gazdasági és etnikai problémákat már puszta fellépésével megoldott. Egyetlen nagy hibája azonban neki is volt. Nem volt örökéletű. Tito Jugoszlávia szempontjából a legrosszabbkor, 1980-ban, meghal. Halála után egyetlen utódjának sem volt olyan karizmatikus egyénisége, mint neki. Halála véget vetett az egységnek. Ekkor tudtak előtérbe kerülni a valós problémák. Az ország teljesen el volt adósodva. A jólét fenntartása ugyanis csak a külföldi kölcsönök miatt sikerült. Ezeknek a kölcsönöknek a jelentős része az 1970-es évek végére elmaradt. A gazdagabb tagköztársaságoknak teljesen elege lesz abból, hogy az elmaradott térségeket ők tartják el. Ez az örök gazdasági probléma hamar nemzetiségi problémává fajul. Újra előtérbe kerül a Koszovó-kérdés. A szlovénok egyre nagyobb önállóságra törekednek. A horvátoknak, pedig előjön az összes eddig elfeledett gondja. Jugoszlávia rohamléptekkel megindul a széthullás felé. Ekkor lép színre egy olyan alak, akihez hasonlót keresve se találhattunk volna, ha az lett volna a cél, hogy még jobban felgyorsítsuk az eseményeket. Ha egy légbuborékokra épített kártyavárat kell pillanatok alatt összerombolnunk, akkor Slobodan Milosevics a legalkalmasabb figura. Milosevicsnek már a hatalomátvétel sem jött zökkenőmentesen. Bár talán ő volt a legelső, aki nem Jugoszláviában, hanem Szerbiában80 gondolkodott. A kialakult helyzet azonban senkinek sem nyeri el a tetszését, mivel nagyon úgy tűnik, hogy visszajövőben lesznek azok az idők, amik a két háború közt voltak Jugoszláviában. Az erősödő rác befolyást nem nézik jó szemmel azok, akik évek óta ez ellen küzdenek, és egyre többen kezdenek a tettek mezejére lépni. A végeredmény nem más, mint közel negyedmillió áldozat, és egy éveken keresztül tartó véres polgárháború. Milosevics azóta már Hágában a nemzetközi bíróság előtt magyarázza tetteit, akik minden, és mindenki fölött igazságot mondanak. Értékektől függetlenül. Nem minősítésként mondom, de szerintem túl sok emberre húzták rá a vizes lepedőt, és számtalan olyan emberre került a háborús bűnös jelző, aki nem feltétlenül érdemli meg. Jellemző példa Horvátországé. Az ország Európai Uniós csatlakozását azért halogatják már évek óta, mert a horvátok nem akarják kiadni „háborús bűnöseiket”. Olyan embereket, akik Horvátországban nemzeti hősök, a megszálló agresszor ellen lefolytatott háborúban szerzett érdemeikért. Ezért nem szeretnék írni erről a háborúról. Túl közeli és túlságosan összetett esemény ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni. Mint ahogy túl közeli esemény az 1999-es Kis-Jugoszlávia elleni összefogott NATO csapás, amit Koszovó miatt indított el az Észak-atlanti Szövetség. Nem szándékozom meszszemenő következtetéseket levonni, ezt meghagyom az utánam jövőknek, de elég furcsa, hogy milyen rövid idő telik el a visegrádi tagországok NATO-ba történő felvétele, és Jugoszlávia bombázása közt. 2000 márciusában az Egyetértés hasábjain „Halál a magyarokra!” címmel már megírtam állásfoglalásomat, ezért ennek a témának a bővebb említésétől már nem tekinthetek el. Már akkor feltűnt, hogy Magyarország nem véletlenül lett a NATO tagja, és ez az érzés azóta sem hagy nyugodni. A legjobban az bosszantott, hogy egy nem NATO tagállam kisebbsége védelmében81 irtanak egy NATO tagállam kisebbségét.82 Kijelentették, hogy min79
Ez olyan jól sikerült, hogy az 1981-es népszámláláson 1,2 millióan vallották magukat jugoszlávnak, és elég jelentős azoknak a száma is, akik a területi hovatartozást neveztek meg nemzetiségnek. 80 Bekebelezi Koszovót, majd a Vajdaságot is. Ennek érdekében képes szimpátia-tüntetéseket szervezni Szerbia szerte, de igyekszik ezt a kreált helyzetet elfogadtatni egész Jugoszláviában. 81 Emlékezhetünk, hogy a háború a koszovói albánok megsegítése miatt robbant ki. 82 Jugoszlávia összeomlása után csak a Vajdaság maradt, amely táplálhatta Szerbiát, így értelemszerűen ezt, mint az ország legfejlettebb területét, támadták a legtöbbet.
17
dent elkövetnek Koszovó autonómiájáért, de abszolút nem érdekelte őket a Vajdaság autonómiája. Ez a kisebbik baj, de az, hogy a magyar kormány sem állt ki magyarjaiért, az már minket minősít.83 Amíg mi hülyét csináltunk magunkból, addig az USA ismét bebizonyította, hogy két egyforma ország nincs. Mint ahogy két egyforma háború sincs. Ami bejött a „Sivatagi viharban”, az nem vezetett eredményre Rácországban. Egy háborút nem lehet kizárólag a levegőből megnyerni. Napi több mint 1000 (!) bevetés ment a hidak, a vasút, a távközlés, az ipari létesítmények, valamint a Délvidék (!) ellen. Már akkor feltűnt, hogy itt valami nincs rendben. A folyamatos bombázások ellenére sem sikerült megsemmisíteni az összes célpontot, és földre kényszeríteni Szerbiát. Naponta jöttek a híradások hidak felrobbantásairól, csak a hidak nem fogytak el soha. Régi tanulmányaim ötlöttek fel bennem újra mikor azt tanították nekünk, hogy a németek a II. világháborúban 1700 (!) hidat robbantottak fel Magyarországon.84 Nem semmi. Az az igazság, hogy nem sikerült rájönnöm a háború értelmére, már ha egy háborúban van ilyen. Lehet, hogy az új fegyverek kipróbálása, vagy csak a feleslegessé vált lőszer ellövése, nem tudom. Milosevics hatalmát akkor még nem sikerült megdönteni, és a Koszovói problémát sem sikerült megoldani. A szerbek és az albánok továbbra is kénytelenek egymás mellett élni, ahol lehet, hogy újabb változások lesznek. Az utolsó szövetséges, Montenegró is igyekszik elhagyni az ex-Jugoszláviát. Még nem tudni, hogy mi lesz. Lehet, hogy ez is véres búcsú lesz, lehet, hogy simán fog menni a különválás. Ha lesz ilyen. Valami azonban készül. Az etnikai összetűzések súlypontja átkerült Koszovóból a Vajdaságba. Naponta halljuk a híreket a magyarok elleni támadásokról. A baloldali magyar kormány egyelőre hallgat, de a jobboldal már nem aktívabb. Ez persze mit sem segít a délvidékieken. Reménykedni lehet csak benne, hogy a Vajdaság nem jár úgy, mint Koszovó. Bár ha így mennek tovább a dolgok, akkor csak egy nemzetközi összefogás mentheti meg a magyarokat. Ehhez persze kellene a mindenkori magyar kormány erőteljesebb fellépése. Ami még várat magára. Kérdés, hogy meddig. Csak nehogy késő legyen…
83
A Csurka István által megpendített területi revízió ötlete akkor általános derültséget követett, és azóta is igyekszik mindenki inkább viccet csinálni belőle. 84 Bár akkor még csak nem is sejtettem honnan a fenéből szereztek történészeink ennyi hidat, de azóta láttam egy olyat, amely a helybeliek szerint azzal büszkélkedik, hogy az egyetlen II. világháborúban fel nem robbantott híd. Ez Mezőkomáromban található, és az ott már alig 5 méter széles Sión ível keresztül.
18
