Kiadványainkról bővebben tájékozódhat a www.mimoescsipek.hu weboldalon. Szöveg: Kisfaludi Boróka Illusztráció: Szűcs Anikó – MimoArt www.mimoart.hu Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány képeinek és szövegének bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni, b ármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Copyright © Európalánta Egyesület, 2012 Felelős kiadó: Bükkösy Nikolett www.europalanta.hu ISBN 978–963–08–3231–1
Kisfaludi Boróka – Szűcs Anikó
MIMÓ ÉS CSIPEK A VÁROSBAN Mese a fenntartható városi életről
Európalánta Könyvek
Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. /Antoine de Saint–Exupéry/
Köszönöm Bencének, Marcinak és Tamásnak, hogy Mimó és Csipek útjára indulhatott.
Kedves Kis Cimborák! Nagyon örülünk, hogy ismét találkozunk Veletek! Lehet, hogy vannak köztetek, akik már ismeritek a nevünket, talán már találkoztunk is személyesen: mi vagyunk Mimó és Csipek, és persze itt van velünk Ficak is, aki minden kalandunkra elkísér minket. Mi már sok mindent tanultunk arról, hogyan vigyázhatunk a természetre és megértettük azt is, mit üzen nekünk a Föld. Titeket is érdekel? Mimó és Csipek ezúttal új kalandra hív titeket! Gyertek velünk és nézzünk körül a városban, ahol a régi ismerősök mellett új barátokkal is megismerkedhetünk. Pemzli és Mityó elmeséli nekünk, mire figyeljünk oda, ha jártunkban–keltünkben egy városba vezet az utunk. Cserke, a róka most titkos küldetésben kéri a segítségünket. Irány a város! Kövessük Ficakot!
KALANDRA FEL!
Ezen a reggelen a nap óvatosan cirógatta meg a kis bárányfelhőt, majd vállára vette és megindultak az ég felé. Gondosan szórta a napocska sugarait az erdők lombjain, a tavak tükrén és az ébredező háztetőkön. Hirtelen különös dologra lett figyelmes. Egy bundás kis gombóc, Ficak, a kutyus iramodott egy kerten át, és mint a villám berobogott egy fűvel benőtt házikóba. A nap kíváncsian kukucskált utána az ablakon át. – Nocsak Ficak, hát te hol jártál? – köszöntötte az ugrándozó kutyust Csipek. Mimó, aki eddig úgy gondolta, hogy ma semmi sem zökkentheti ki kedvenc olvasmányából – érdeklődve nézett fel. 10
– Nézd Mimó, Ficak levelet hozott! Mondd már, vajon kitől érkezett? – kérdezte Csipek és tapsolt örömében. – Igen, egy levél és térkép is van hozzá. – felelte izgatottan Mimó. – Cserke, a róka írta. Titkos küldetésre hív minket: a városba kell utaznunk és a barátai segítségével három rejtvényt kell megfejtenünk. Ha mindezzel megvagyunk, a játszótéren találkozunk vele! – Ez aztán a valódi küldetés! Játszótér, kaland, indulááás! – ugrándozott Csipek és Ficak örömében. A kis cimborák a térképet követve elindultak a város felé. 11
– Már látom is a várost! Milyen aprók a házak! Itt rengeteg kisgyerek lakhat… – kiáltott Csipek a völgy felé mutatva. – Jajj, Csipek, a házak csak azért tűnnek kicsinek mert még messze vannak. No nézzük csak, mire lesz szükségünk, akárhogy olvasom, nem fér a fejembe… – dünnyögött maga elé Mimó. – ”Pingálj, mázolj, pacsmagolj, / ákombákom képeket / Ki vagyok ha, veled együtt / varázsolok színeket.” – a másik meg: „Hosszú, csavart, nyurga vagyok, / feltekerve vállon lógok. / Hurkolhatsz, tekerhetsz, pertlinek is nevezhetsz.” – Nekem a kedvencem az autós. – nevetgélt Csipek. – El sem tudom képzelni, hogy mi lehet: „Gurulok és robogok, / végig az utakon. / Bordás hátam barázdás, / autó volt utasom.” 12
Micsoda forgalom! Mindenfelé kocsi robog, dudál, füstöl–prüszköl az utakon. Mimóék megérkeztek… – Na most merre? Hova tűnt Ficak és mit mutat a térkép? Szerintem autóval biztos gyorsabban odaérnénk… – jegyezte meg Csipek, de a füsttől rögtön tüsszentett is egy nagyot. – Az erdőben Berka, a bagoly már mesélt ezekről a füstölgő masinákról és mindig azt mondta: “Üljetek inkább biciklire, buszra…. vagy villamosra!” – Odanézz! – kiáltott Mimó és a csilingelő jármű felé mutatott. – Hiszen így együtt utazhatunk és a levegő is tiszta marad! Pattanjunk fel gyorsan! 13
Mimóék ámuldozva nézelődtek a villamos ablakából és robogva haladtak tovább a terek, utak és alagutak forgatagában. – Leszállás! – kiáltotta Mimó. – a térkép szerint innen gyalog kell továbbmennünk egészen egy zöld telefonfülkéig. Biztosan fel kell majd hívnunk valakit, vagy valaki felhív minket… – okoskodott. – Nézd, ott van! Leszálltak és futva érkeztek a telefonhoz, ahol Ficak már türelmetlenül várta őket. – Dehát ez nem működik… Most mi lesz? – kérdezte csalódottan Mimó a fülkéből kilépve. – És micsoda rendetlenség van itt! Minden csupa firka, törött, gondozatlan… és ez a sok szemét… hát nem lakik itt senki? Olyan barátságtalan és szürke ez a város. – mondta Csipek szomorúan. 14
Válaszra nem is számítottak, mégis egyszercsak egy huncut hang szólalt meg. – Halihó Kispajtások! Én ugyan nem itt lakom, de mégis mindent megteszek, hogy vidámabbá tegyem a környéket. Hát ti kik vagytok? – Én Mimó vagyok, ő pedig Csipek. Te mit csinálsz itt? – kérdezte Mimó a sapkás figurához fordulva. – Engem Pemzlinek hívnak és éppen rajzolgatok. Nézzétek milyen szép színes! – fordult újra a fal felé. – Node…mármint tényleg szép rajz, de vajon mit szólnak azok akik itt laknak? – tanakodott Mimó. – Szerintem biztosan örülnek. Én például nagyon szeretem a sajtot, ti nem? – kérdezte Csipek csodálkozva. 15
– Nem erről van szó… A festék, ha rossz helyre kerül zavaró lehet, sőt tönkre is teheti a házak falát. Tudjátok, sokan felelőtlenül bánnak az épületekkel és a terekkel, nem törődnek vele, ha az irka–firka elcsúnyítja őket. – magyarázta Mimó. – Azt hiszem értem… – szólalt meg Pemzli. – A pad, a telefonfülke, a buszok és mindaz, ami az utca része valójában mindannyiunké. Ugyanúgy kell vigyáznunk rájuk, mintha otthon lennénk. Én nem akartam senkit megbántani. – szólt szomorkodva. – Tudjátok mit? – derült fel hirtelen – Lepjük meg a helyieket és hozzuk rendbe a padot, és szedjük fel a szemetet is! – Igen, ez jó ötlet. – szólt Mimó örvendezve, és rögtön munkához is láttak. 16
– Node várjunk csak, most jut eszembe Cserke levele! – kiáltott fel Mimó, amikor elkészültek. – Azt hiszem, az egyik rejtvény megfejtésében éppen te fogsz nekünk segíteni. “Pingálj, mázolj, pacsmagolj, / ákombákom képeket, / Ki vagyok ha, együtt veled varázsolok színeket? – De hiszen ez a vers rólam szól, hiszen bárhová bármikor színeket varázsolok! Ti is ismeritek Cserkét? – kérdezte Pemzli meglepetten. – Ő hívott minket egy játszótéri titkos küldetésre. Csak a térképet kell követnünk és meg kell fejtenünk a rejtvényeket. – magyarázta Mimó. – Cserke régi jó barátom, és ha a városban van biztos kifundált valamit. Nekem is ott a helyem! A játszótér a térkép szerint erre van, menjetek csak végig ezen az utcán. – folytatta Pemzli a térképet fürkészve, majd mosolyogva köszönt el új barátaitól. 17
MITYÓ MŰHELYE
Csipek örömében szinte szökdelve sétált végig az utcán. Később még vidámabb lett, amikor ritmusos zene ütötte meg a fülét. Ficak előrefutott és fickándozva csaholta körül a téren játszó macskazenészt, aki nem mindennapi hangszereken muzsikált. Csendült a kezében a fakanál–ütő, zengett a lábos–dob, pengett a fedő–cintányér. – Micsoda lelkes közönség, nektek aztán igazán érdemes játszani! – köszöntötte Mimóékat. – Muzsikáló konyhakredenc! Ez aztán a különös zenekar! – nevetett Csipek. – Honnan szerezted ezeket a hangszereket? – Magam készítettem őket otthon, a Mityó–Műhelyben. Ha érdekel, szívesen megmutatom! Mityó a kuckójába vezette őket, aminek ajtaja kísértetiesen emlékeztetett egy szekrényajtóra. 20
– Gyertek, ez az otthonom! Az a különlegessége, hogy itt mindent olyan tárgyból készítettem, ami a gazdája számára már feleslegessé vált. – mesélte Mityó az ajtón belépve. – A kanapét egy régi kádból, a polcot és az asztalt kopott bőröndből, a tolltartót pedig egy lyukas cipőből barkácsoltam. A városban hihetetlenül sok olyan dolgot a kukába dobnak az emberek, ami valójában nem is oda való. Ha jól megnézed, a lim–lom többsége jó lehet még valamire. Csak egy kis varázslat kell hozzá. – mesélte Mityó. – De miért fontos ez? És mit csináljak, ha én nem vagyok olyan ügyes, mint te? – kérdezte Csipek kíváncsian. 21
– Sokszor észre sem vesszük, de ami nekünk már értéktelennek tűnik, az másnak még hasznos lehet. A tárgyak átalakítva vagy továbbajándékozva új szerepet kaphatnak. – mesélte Mityó. – Hát, lehet, hogy a régi játékaimnak is örült volna még valaki… – motyogta Csipek. – Az biztos, sőt a ruhák, könyvek sem a szemétbe valók. Jól jegyezzétek meg: a legjobb, ha megjavítod, ha nem megy átalakítod, vagy ha az se megy szétválogatod és a nagy színes kukákban összegyűjtöd. – Igen–igen! – bólogatott fontoskodva Csipek. – Van egy barátunk az erdőben, Kupacs, a süni. Ő mesélt már nekünk a nagy színes kukákról. Mostantól azon is el fogok gondolkodni, hogy ami lim–lom a kezembe kerül, tényleg a kukába való–e. 22
– Nekem mégis a hangszerek tetszenek a legjobban, kipróbálhatom? – kérdezte Csipek és vágyakozva az ajtó felé pillantott, majd kiosont. A következő pillanatban felcsendült a kredenc–zenekar, így Mityóék is kiléptek a utcára. – Mi járatban vagytok errefelé? – fordult Mimóhoz új barátja. – A térkép szerint te tudsz nekünk segíteni. – válaszolt Mimó a levelet bontogatva. – Mi lehet ez: “Hos�szú, csavart, nyurga vagyok, /feltekerve vállon lógok. /Hurkolhatsz, tekerhetsz, pertlinek is nevezhetsz.” – De hisz ez egy kötélről szól. – derült fel Mityó. – Épp tegnap találtam egyet. Szívesen odaadom, ha elmesélitek mire fogjátok használni. – Azt még mi sem tudjuk… titkos küldetés. Gyere el a játszótérre délután, ott biztosan kiderül. – szólt Csipek, majd Ficak vezetésével továbbindultak. 23
KUPACS AZ UDVARBAN
– Mimó, messze vagyunk még, már olyan fáradt vagyok… – mondta a végtelennek tűnő utcán lépdelve Csipek. – Még mennünk kell egy kicsit, de mindjárt odaérünk! Tudod mit, Csipek, addig is játsszunk valamit! – szólt Mimó. – Mit szólnál egy ugróiskolához? Nézd, épp itt egy kavics! – De Mimó, ez egy nagyon különös kavics… Nem lehet, hogy Mityó tudná ezt valamire használni? – Azt hiszem, ez valóban olyasmi, amit már nem tud senki felhasználni. – hallották egy régi kedves ismerős hangját a hátuk mögül. – Sőt, jobb is óvatosan bánni vele! – Nicsak Kupacs, hát te hogy kerülsz ide? – köszöntötték kórusban erdei cimborájukat. 26
– Éppen erre jártam. Miután az erdőt együtt kitakarítottuk, elhoztam a sok üveget, műanyagot és papírt a színes kukákba. El se tudjátok képzelni, mi mindent találtam még útközben! Összetört mosógépet, magányosan heverő autógumit, recsegő rádiót… pedig ezek még veszélyesebbek, mint a papír vagy az üveg. – sorolta Kupacs izgatottan. – Értettétek? Ve–szé–lye–sek. Ezért is hívják őket veszélyes hulladékoknak. Az ilyesmit nem szabad még a szemetesbe se dobni, hanem el kell hozni ide, a hulladékudvarba! – mutatott maga mögé. Mimó töprengve megszólalt: – Potyka is mesélt arról, hogy a sütéshez használt olajat nem szabad a patakba önteni. A fánksütésnél használt olajat vissza is töltöttem egy üvegbe. Azt hova kell vinni? – Azt is elhozhatod ide, a sütőolajat leszűrik és benzin lesz belőle. – magyarázta Kupacs. 27
– És ebből a kavicsból mit készítenek? – faggatózott Csipek. – Az nem kavics, hanem használt elem. Nagyon fontos, hogy a benne lévő anyag ki ne folyjon belőle. Ezeket külön elemformájú kukákba gyűjtjük. – Kupacs a különös dobozba tette az elemet, ami mellett egy hatalmas gumikarika hevert. – Ezt az autógumit alig bírtam idevonszolni, mennyivel egyszerűbb lett volna ha rögtön idehozzák! – mérgelődött Kupacs. Mimó ekkor újra elővette Cserke levelét: – Erről jut eszembe, ez volna a harmadik rejtvény megfejtése? „Gurulok és robogok, / végig az utakon. / Bordás hátam barázdás, / autó volt utasom.” – mormolta. Igen, ez hát az utolsó megfejtés a titkos küldetéshez! – Titkos küldetés? Miben sántikáltok? – tudakolta Kupacs. – Ezt egyedül Cserke tudja! Gyere ebéd után a játszótérre, és ott mindenre fény derül! – mondta Mimó búcsúzóul és folytatták útjukat a játszótér felé. 28
A JÁTSZÓTÉR
A térképet követve egy térre érkeztek, ahol Ficak szimatolva szaladgált, majd egy kerítés felé iramodott. – Szervusz Cserke! Csakhogy végre ideértünk! – üdvözölték Mimóék rég nem látott barátjukat. – Szervusztok kis cimborák! Milyen volt az utatok? – Itt a városban nagyon sok új dolgot kell megtanulnunk. Az autók… a villamos… a szép régi épületek… a muzsikáló konyhakredenc… – vágott egymás szavába a két barát. – Jól van, jól van, ne ilyen gyorsan, lesz még időnk beszélgetni. Nagy munka vár ránk – csitította őket Cserke. – Úgy látom a rejtvényekkel is egész jól boldogultatok. – Igen–igen, hoztunk kötelet, meg autógumit, de mi is volt a harmadik megfejtés, Mimó? – torpant meg Csipek. 30
– Sziasztok, én is itt vagyok! – hallották az ismerős huncut hangot a távolból. – Ja igen, Pemzli, aki olyan szép képeket fest. Ő volt a harmadik megfejtés. – Szia Cserke! Hát te mit találtál ki már megint? – kérdezte Pemzli integetve, kezében egy vödör festékkel. – Ez volna az a csuda játszótér? Hisz itt minden csupa kosz és gaz, a hinta leszakadt, a csúszda pedig eltörött… – Én erre a libikókára sem ülnék fel szívem szerint! – piszkálta meg a nyikorgó léceket Csipek. – Igaz ami igaz, lesz munkánk vele, de meglátjátok, hogy együtt milyen szép játszóteret fogunk varázsolni belőle. – bíztatta őket Cserke. 31
Azonnal mukához is láttak. Sürögtek–forogtak, kalapáltak, csiszoltak, csavaroztak, Pemzli pedig bokrokkal tarkított domboldalt varázsolt a szürke fal helyére. A színes rajzok végre méltó helyükre kerültek. – A csúszda kész! – szólt Csipek, és mosolyogva nézte, ahogy Ficak lobogó füllel próbálja ki a régi–új játékot. – A hinta is kész! – mondta Mimó, és elégedetten mosolygott. – A libikóka is elkészült végre! – mondta Cserke. – Szép munkát végeztetek! Munka után pedig jól esik a pihenés. Gyertek, hoztam a kertemből elemózsiát. – kacsintott sokatmondóan a fáradt kis csapatra Cserke. 32
Éppen letelepedtek a fűre amikor megérkezett Mityó. – Lám–lám, milyen jó helyre került ez a kötél! Nem is emlékeztem erre a játszótérre. – álmélkodott amikor belépett a kapun. – Hát, nem mindig volt ám ilyen Kispajtás. – mondta büszkén Pemzli. – Kértek kiflit? Hoztam egy kis harapnivalót a sarki boltból. – lobogtatta boldogan az uzsonnás zacskóját. – Nagyon jó, pont egy kis kifli hiányzott. – jegyezte meg Cserke. – Csak kár, hogy zacskóban hoztad. Mert a nejlonzacskó nagyon sok bajt okozhat. – De hát mi baja lenne a kiflinek a zacskóban? – értetlenkedett Pemzli. – A kiflinek valóban nem lesz semmi baja, de azt már Kupacstól megtanultuk, hogy ha eldobjuk a zacskót, az veszélybe sodorhatja az erdei állatokat. – mondta Mimó. 33
– Igen–igen, ha vásárolni megyünk, sokszor olyan dolgokat is megveszünk, amire nincs szükségünk. Ilyenek a nejlonzacskók, vagy a sok csábító nyalánkság a boltok polcain. Ezért fontos, hogy zacskó helyett vigyél magaddal vászontáskát vagy kosarat. – És mi van ha megtelik a kosár? – kérdezte Csipek. – Velem olyan sokszor előfordul… – Indulás előtt készítsetek listát arról, hogy mire van szükséged. – javasolta Cserke. – Ha tehetitek, vásároljatok piacon! Hiszen nincs is finomabb annál, ami a kertünkben vagy a szomszédunknál termett. 34
A beszélgetést talicskanyekergés szakította meg. – Halihó, én is megérkeztem! Gyertek, segítsetek! – szólt Kupacs a kerítés túloldaláról. – Én is hoztam egy kis meglepetést! – De hiszen ez egy facsemete! – kiáltott Mimó. – Ültessük el együtt! Ha öntözzük, hamarosan szép nagyra nő majd. A fát Cserke vezetésével elültették, idővel levelet növesztett, később virágba borult. Ősszel színes levelei a földre hullottak, télen madáretetőt akasztottak ágaira. Nyaranta Mimó és Csipek számtalanszor múlatta együtt az időt új barátaival a felcseperedett fa hűvös árnyékában. 35
Nem feledkeztek meg közös kalandjaikról és sokszor felidézték, hogy mik azok a dolgok, amiket el kell kerülni… Te is emlékszel még rájuk?
36
Utcán, ha jársz, gondold sorra: Mimó s Csipek mit gondolna. Rajtad múlik, lesz–e vidám Bolygónk a Föld, kis cimborám!
37
Kiadványainkról bővebben tájékozódhat a www.mimoescsipek.hu weboldalon.
Kiadványunk létrejöttéért köszönetet mondunk a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek, a Fővárosi Gyakorló Óvoda vezetőjének Szalontai Juditnak a szakmai támogatásért, valamint Zsófinak, Lilinek, Katinak, Lenkének, Ákosnak és Jose Carlosnak a folyamatos támogatásért. Tervező: MimoArt Kft.
