A Postumus Ybl-díjak 2010
Az Ybl Miklós építőművészeti díjat a Minisztertanács 1953. november 6-i határozatával hívta életre a művészeti díjak sorában az 1950-ben alapított József Attila irodalmi- és a Munkácsy Mihály képző- és iparművészeti díj, az 1952-ben alapított Erkel Ferenc zeneszerzői és a Liszt Ferenc zenei előadói díj, valamint az 1953 márciusában alapított Jászai Mari színészeti díj után. További művészeti díjak létrehozására csak hat évvel később került sor, azóta adományoznak Balázs Béla filmművészeti és Rózsa Ferenc újságírói díjat.
A díjakkal kapcsolatos szabályok az eltelt évtizedek alatt számtalanszor módosultak. Eleinte több fokozatban, szinte évente változó számban ítélték oda az elismerést az arra érdemesnek tartott művészeknek. A felterjesztés szabályai, a felterjesztésre jogosult személyek kiléte többször változott. A minisztertanácsi, illetve a kormányhatározatok évente „finomították” az állami kitüntetések rendjét. Az elismeréssel járó pénzösszegek sem voltak évről évre azonosak, általában nőtt a díjakkal járó összeg, de arra is van példa, hogy csökkent. Az Ybl Miklós-díj odaítéléséről az 1959-es kormányhatározat értelmében már nem a Minisztertanács, hanem az építésügyi miniszter dönthetett. A Magyar Építőművészek Szövetsége mindvégig javaslati és véleményezési joggal rendelkezett, a végső, miniszterhez való felterjesztésben a döntnökök sorában folyamatosan megtalálhatjuk építész társainkat a MÉSZ véleményének képviseletében. Az 1991. évi XXXI. törvény módosítása szerint a díj már csak egyéni építészeti teljesítmény jutalmazására, huzamosan kifejtett,
kimagasló építészeti alkotó munkáért, évente legfeljebb öt, 2015-től három építésznek adományozható. A díjat megosztani nem lehet.
Az Ybl Miklós-díjat, melyet az 1957-es és 1959-es évek kivételével évente átadtak, építésztársadalmunk legrangosabb szakmai elismeréseként tartja számon.
A XX. század építészettörténetének tanulmányozása és alkotásainak kiállításokba rendezése során az 1953-as és 1989-es évek közötti időszak alatt alkotó építészeink között többször akadunk olyan kimagasló képességű építészre, aki az alapítás éve óta indokolatlanul nem részesült ebben az elismerésben. Az elmúlt évtizedek távlata még nagyobb biztonságot ad méltatlankodásunknak. Az egyedülálló építész alkotópáros, Lauber László és Nyíri István életmű-kiállításának előkészítése során elkerülhetetlenné vált tisztázni, hogy Lauber miért nem kapta meg az elismerést. A még élő
pályatársak és családtagok elbeszélései, valamint a korabeli feljegyzések alapján kutatásom kiterjedt az alapítás évétől 1989-ig. A díjazottak névsorából volt, aki azért maradt ki, mert külföldi állampolgárnak számított, voltak, akiknek politikai megítélése felett nem tudott építészeti nagyságuk diadalmaskodni. Többek kitüntetését a döntnökök az elkövetkező évre halasztották, de a következő évben már nem kerülhetett szóba díjazásuk, mert időközben eltávoztak az élők sorából, így megérdemelt elismerésük feledésbe merült. Vannak Kossuth-díjas építészek a most díjazottak között, akikről anno úgy határoztak, az Ybl Miklós-díj nem fontos számukra, pedig tisztán szakmai elismerésnek ezekben az években is ez a díj számított. Felmerült, mint megtudtam nem először és nemcsak bennem, hogy halaszthatatlan kötelességünk ezeket a méltánytalan hiányokat orvosolni és, ha utólag is, de pótolni az elmaradt elismeréseket. A Nemzeti Építészeti Tanács a Magyar Építőművészek Szövetségének javaslatára az indítvány mellé állt. Ferkai Andrással és Dévényi Tamással felkérést kaptunk a MÉSZ elnökségétől, hogy vizsgáljuk át eddigi kutatásaim eredményeit és készítsünk előterjesztést, kinek a munkásságát javasoljuk posztumusz Ybl Miklós-díjjal elismerni. A vizsgálat során arra törekedtünk, hogy javaslatunk minél szélesebb körben váljon ismertté, nem csak az építészek között. Az így utólagos díjazásra javasolt építészeink nevét az elmúlt évben a „régi-új Magyar Építőművészet” című folyóiratban előzetes javaslatként közreadtuk. A díjazásból méltánytalanul kimaradt építészeket munkásságuk és életrajzuk összefoglaló ismertetésével a MÉSZ felterjesztette egyszeri, posztumusz Ybl Miklós-díj odaítélésére.
Törekvésünk szolgáljon bizonyosságul: sohasem késő mulasztásainkat és az előttünk járók tévedéseit orvosolni. Fontos akkor is, ha ez a megkésett elismerés csak leszármazottaiknak jelenthet megnyugvást és elégtételt. Tanújelét szerettük volna adni ezzel a törekvésünkkel annak is, hogy nemzeti építészeti értékeink mennyire fontosak számunkra, és hogy folyamatosan fáradoznunk kell ezen értékeink minél jobb megőrzéséért. De az értékek létrehozóinak, megálmodóinak nevét sem felejthetjük el. Ezzel az utólagos jóvátétellel gazdagodik építész-összetartozásunk megítélése, és az eddig Ybl Miklós-díjjal elismert társaink névsora is teljesebbé, egész társadalmunk számára megbecsültebbé válik.
Medgyaszay István 1877-1959 Építész-tanár édesapját követve választotta az építészetet hivatásául. 1900-tól ösztöndíjjal Bécsben Otto Wagner mesteriskoláján tanul, diplomát Budapesten szerez. A Gellérthegyre 1903-ban készített Nemzeti Pantenon tervével éri el első komoly sikerét. Benkó vezetéknevét 1906-ban változtatta nagyanyja után Medgyaszayra. Ugyanebben az évben bízták meg a veszprémi színház tervezésével. Megelőzve Európa építészetét, utat mutatott a Nyugatnak, a magyar és indiai népi formaelemeket ötvözte a vasbeton újszerű művészi megformálásával. Számos jelentős megbízása mellett több szabadalma született. 1939-től 1948-ig egyetemi magántanár a Műegyetemen. Az 1948-as politikai változások mellőzték, kultúrpolitikai formalizmussal vádolták. A VÁTIban, KÖZTI-ben és az IPARTERV-ben 1959-ig dolgozott. Nyugdíjazását néhány héttel élte túl.
Hajós Alfréd 1878-1955 A világ mint az első újkori olimpián két aranyérmet szerzett úszót ismerte meg. Építész diplomájának megszerzése után öt évvel a versenyszerű sportolással felhagyott. Az Alpár Ignác és Lechner Ödön műhelyekben eltöltött tanulóéveket követően, 1907-ben önálló irodát nyitott. Számos jelentős sportlétesítményt és lakóépületet alkotott, de mint a vasbeton szerkezet merész használóját is számon tartják napjainkig. 1953-ban nemzetközi oklevéllel ismerték el Mexico Cityben a szinte egyedülálló sportteljesítményeivel azonos értékű szellemi tevékenységét. Ő vetette fel először a Népstadion létesítésének ötletét. Tervei alapján épült számos magyarországi iskola, lakó- és középület, a Lőcsei Katolikus Főgimnázium, a margitszigeti Sportuszoda és a győri Strand és Versenyuszoda.
Kós Károly 1883-1977 Mérnöknek készült a Budapesti József Királyi Műegyetemen, de a Temesvári születésű fiatalember két év után átiratkozott az építész szakra. A neves budapesti építészirodákban eltöltött kezdőévei során már a korszerű magyar építészeti nyelv megteremtése volt legfőbb törekvése. Törökországi tanulmányútja után végérvényesen Erdélyben telepedett le, de egész életében magyar építészként alkotott. Jelentősek irodalmi művei és magyar nyelvű lapkiadásai is. Nagyszámú kitűnő megvalósult épülete mellett, mint egyetemi tanár is feledhetetlen napjainkig. Építész munkásságát fémjelzi a Fővárosi Állatés Növénykert épületegyüttese, a Városmajor utcai iskolaépület, a Wekerletelep központja és számos lakóépülete, a brassói református templom. „A Varjú-nemzetség” című regénye, „A lakóház művészete”, és számos szakmai tanulmánykötete napjainkig jelentősek.
Györgyi Dénes 1886-1961 Híres művészcsalád gyermeke volt, iparművész, művészeti író, festőművész található közvetlen felmenői között. Tehetségére már egyetemi tanulmányai alatt felfigyeltek, így a tanítás és a tervezés párhuzamosan jellemezte egész életét. Fiatalon került barátságba és munkakapcsolatba Kós Károllyal. Jelentősek iskolaépületei, irodaházai és középületei. Több világkiállítás magyar pavilonjának alkotójaként szerzett hazájának is elismerést. Meghatározó munkatársa volt az ötvenes években a Középülettervező Vállalatnak, ő vezette a Veszprémi Nehézipari Műszaki Egyetem építkezését. Fő művei a Torinói Világkiállítás magyar pavilonja, a kerekegyházi római katolikus templom, a Közraktár utcai Hangya irodaház, a Brüsszeli- és Párizsi Világkiállítás pavilonjai, számos lakó- és középülete valamint az Attila utca 99. alatti ELMÜ iroda- és lakóépülete.
Borbíró /Bierbauer/ Virgil 1893-1956 Az építészcsaládból származó fiatalember diplomáját Münchenben szerezte 1915-ben. Németországból már doktori címmel tért haza, és Magyarországon, mint magántervező jelentős ipari épületek tervezőjévé érett. A modern lakásépítés problémájának megoldásán dolgozott, evvel gazdagítva tervezői tevékenységét. Érdeme a Tér és Forma című nagyhírű szakmai folyóirat létrehozása is. Tervpályázaton nyerte el a budaörsi repülőtér tervezésének megbízását. Jelentős a szakírói és szakmapolitikai tevékenysége. 1951-től a TÍPUSTERV-nél, majd az Országos Építésügyi Hivatalnál végezett jelentős szakirányítói tevékenységet. Nevét a Budaörsi Repülőtér forgalmi épülete, az ELMŰ Kelenföldi Áramfejlesztő kazánházának és kapcsolóházának épületei, valamint Komárom, Tata, Nagybánya és Vác rendezési tervei napjainkig őrzik.
Weichinger Károly 1893-1982 A Műegyetem elvégzése után azonnal az Iparművészeti Iskola építész épít tanszékét vezette, melyet 1945-ben ben a Műegyetem egyetemi tanári kinevezése váltott fel. 1946-tól 1969-ig ig vezette a Középülettervezési Tanszéket, mely tevékenysége mellett jelentősek tervezői munkái, szakértői megbecsülése és tudományos eredményei is. Munkatársainak nkatársainak közreműködésével számos országos tervpályázaton szerepelt kimagasló eredménnyel. Növendékei a hazai tervezés megbecsült képviselői napjainkig. Nyugdíjazása után, után mint nagy tudású építőművész segítette az UVATERV munkáját. Számos szakkönyv szerzője szer és nemzetközi tervpályázatok elismert bírája volt. Jelentős épületei a Kelenvölgyi Kápolna, a Budapest I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium és óvoda /Hübner Tiborral/, a New Yorki Világkiállítás magyar pavilonja valamint számos lakóépület.
Gerlóczy Gedeon 1895-1975 A híres orvoscsalád gyermeke szakított a család hagyományaival és az építészetet választotta hivatásául. Műegyetemi diplomájának elnyerése után egy esztendeig Hültl irodájában dolgozott, majd Münchenben gazdagította tovább ismereteit. Első elévülhetetlen érdeme a Csontváry képek megmentése és megőrzése volt. Önálló irodáját a húszas években nyitotta meg. A kezdeti eklektikus épülettervei után elsők között csatlakozott a modern építészet művelőihez. Jelentősek az ország egész területén megépült középületei és sportlétesítményei. Évekig volt az Iparművészeti Főiskola tanára, az ötvenes években az IPARTERV-ben tevékenykedett. Jelentősek lakóépület tervei, a Petőfi Sándor utcai 12. és Párizsi utca 6. alatti saroképület, a gyulai megyeháza és evangélikus templom, a Fiumei úti baleseti kórház épülete és a mai nevén Örkény Színház.
Kiss Tibor 1899-1972 A pályára építész nagybátyjának szeretete irányította. Az egyetem elvégzése után a Sándy Gyula vezette Épületszerkezeti Tanszéken volt tanársegéd, majd néhány év alatt szerzett tapasztalata után Kotsis Iván mellett folytatta a hallgatók által is elismert egyetemi oktatói tevékenységét. Az oktatásban eltöltött évei alatt mindvégig jelentős tervezői munkát folytatott, számos pályázatnak volt nyertese. A Műegyetemről az 1956-os forradalom után távolították el, a VÁTI-ban mint beosztott tervező, majd a műszaki osztályon munkatársként dolgozott. Részt vett a háború után Duna-hídjaink újjáépítésében, jelentős a pannonhalmi kollégium épülete, a Kőbányai Sörgyár fejlesztése és számos modern lakóépülete.
Fischer József 1901-1995 Kőműves inas, vázafestő, közben – rövid ideig – Felsőépítőipari Iskola hallgatója volt. Klasszikus tanulmányok nélkül kezdődött el építésztervezői karrierje, melyre az önállóság volt a jellemző. Breuer Marcellel és Molnár Farkassal az 1934 és 1935-ös évben volt közös irodájuk. A CIAM tagja, majd 1932-től delegátusa. 1942-től a „Tér és Forma” szerkesztője lett. 1945-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának és az Újjáépítési Kormánybiztosságnak volt elnöke. Az 1956-os forradalom után a BUVÁTI-ban dolgozott. Kiemelkedő alkotásai a Gyopár és a Rege üdülőszálló, valamint korai modern budai lakóépületei. Meghatározó tagja az 1934-35-ben épült Köztársaság tér 14-15-16 alatti, nagy jelentőségű lakóépület-együttes tervezőcsoportjának.
Árkay Bertalan 1901-1971 Az építész, festő- és iparművész édesapa példáját követve Budapesten szerzett építész oklevelet. Tudását Párizsban és Bécsben eltöltött tanulóéveivel gazdagította. Apja nyomdokain festői babérokat is szerzett. Felfogása az eklektikus kezdetektől a szecesszión keresztül jutott el a modernig. Korának egyik legismertebb családi ház tervezője. Kimagasló templomépítészetünkben a Győr gyárvárosi és az édesapjával, Árkai Aladárral közösen alkotott Szent Szív Városmajori plébániatemploma. Tervei alapján épült a Milánói Triennálé magyar pavilonja. Pályája végén műemléki rekonstrukciók és egyházi épületek megbízásainak tett kiemelkedően eleget.
Kósa Zoltán 1903-1978 Édesapja elvesztése miatt már egyetemi évei alatt munkát kellett vállalnia. Mint friss diplomás Berlin-Charlottenburg-i műegyetemen volt 1929-ig tanársegéd. 1931-ben csatlakozott a CIAM mozgalom munkájához. Hazatérése után a zsidótörvények bevezetéséig számos jelentős lakóépületet tervezett. Hosszú időt kellett munkaszolgálatban töltenie. Kiemelkedő értékűek többlakásos lakóépületei. Az állami tervezés megalakulása után a BUVÁTI műteremvezetőjeként számos középület helyreállításának volt építész irányítója, neve fémjelzi a Gellért Szálló és a Színművészeti Főiskola modernizálását. Élete középpontjában az építészet ügye állt. Széles körű volt szakirodalmi tevékenysége, 1937-ben adták ki a „Fényépítészet” ill. „A világítás művészete” című könyveit.
Lauber László 1902-1953
Mint kezdő építész a Műegyetemen tanársegédként dolgozott. Budapest egyik első modernista épülete az Excelsior Autószerviz. 1933-tól Nyíri Istvánnal nyitottak közös irodát. Összeforrott párosuk a nagyszámú sikeres épület tervezése és megvalósulása eredményeként - mint pl. Budapesten, a Szabadság téren terveik alapján megépült Pénzintézeti Központ - az egész országban fogalommá vált. A háború után kényszerűségből pályájuk szétvált, Lauber a MATI-ba lépett be, majd az IPARTERV-ben tervezett tovább. Ezeknek az éveknek kimagasló munkái a Nyíri Istvánnal közösen megalapozott elismertségét öregbítették. A Szendrői Jenővel közösen alkotott Vas- és Fémipari Központ és más középület tervei mellett a mai napig is elismerést érdemel a szocreál alatt tervezett Dunai Vasmű igazgatási épülete.
Dávid Károly 1903-1973 A család két generáció óta működő építési vállalatánál kezdett dolgozni. Az egyetem elvégzése után külföldi tanulmányútját Le Corbusier irodájában eltöltött kilenc hónapos párizsi tartózkodással tartózkodással zárta. Saját irodájában alkotta meg a Somló úti híres modern lakóházát, ami sajnos elpusztult. Állandó eredményes résztvevője volt a hazai építészeti pályázatoknak, több jelentős megbízásához ezek az eredményei vezették. A háború után, saját irodáját feladva, adva, a KÖZTI munkatársa lett. Ezekben az években irányította többek között a Népstadion tervezését is. 1959-től 1959 től a Magyar Építőművészek Szövetségének volt négy évig elnöke. Legjelentősebb alkotása számos lakóház terve mellett a Ferihegyi repülőtér felvételi felvételi épülete, a Népstadion és a MOM kultúrház.
Benkhard Ágost 1910-1967 Édesapja neves festőművész volt. Építészdiplomája megszerzése után modellkészítésből és eredményes építészeti pályázatok díjaiból élt. Első tervezői munkái a Hofstadter és Domány irodában születtek. A honvédség polgári tervezőjeként tevékenykedett nyolc évig, majd a Közmunkák Tanácsának tervezési csoportját vezette. Jelentős az 1937-ben tervezett soproni hadapródiskola uszodája és kápolnája valamint az 1938-39-ben Veszprém-Jutason épített katonai laktanya, kórház és parancsnoksági épülete. A háború évei után a KÖZÉPTERV, majd az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetője volt. Nyugdíjazásáig a LAKÓTERV-ben irodavezetőként dolgozott, egyik tervezője volt a mai képviselőháznak, a Jászai Mari téren. Nevéhez fűződik a Velencei Biennálé magyar pavilonjának átépítése és a Budapest I. ker. Várfok utcai lakóépület együttes tervezése.
Kiss Ferenc 1918-1993 Tervezői pályáját a KÖZTI-ben kezdte, ahol munkatársa volt Dávid Károlynak a Népstadion első változatának tervezésében. A MATI-ban, majd az IPARTERVben dolgozott, utolsó munkahelye a LAKÓTERV Típustervező irodája volt. Jelentős ipari épületegyüttesek elismert alkotója, mint a kaposvári fonoda és a zalaegerszegi ruhagyár. Nagy jelentőségűek az egészségügyi épületei is, napjainkig példaértékű a IV. kerületi rendelőintézet épülete. Nevéhez fűződik a munkatársaival szerkesztett „Ipari épülettervezés, Gépgyárak” című kötete, mely megjelenésével jelentős nemzetközi sikert aratott. Számos tervpályázaton vett sikeresen részt, kiemelkedő volt a budai hegyekbe kiírt Pártüdülő pályázatra benyújtott pályázati terve. 1956-ban elhagyta az országot, Svédországban telepedett le, ahol megszervezte a magyar építészek munkáit bemutató nagysikerű kiállítást.
B. Szűcs Margit 1923-2006 Építészmérnökként építészettörténész volt, a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanára, valamint a College International oktatója. Tudományos tevékenysége a reneszánsz reneszánsz története és az újkori építészetelmélet köré tevődött. Kiemelkedő, sok évtizedes oktatói tevékenysége mellett nagy jelentőségű Leon Battista ALBERTI életmű-monográfiája, életmű monográfiája, valamint „Az építészet története” című sorozat Reneszánsz kötete. Jelentősek a francia, német és angol építészet-elmélettel elmélettel foglalkozó szakcikkei és tanulmányai. Hiánypótlóak „Az építészet világa” népszerű sorozatban sorozatban megjelent Franciaország és NagyBrittania ania építészete című kötetei. Nagy felkészültségű és nemzetközileg elismert lektora tora ill. fordítója volt - többek között Pogány Frigyes - számos építészettörténeti kiadványának.
Nagypál Judit 1924-1980 Egész szakmai életét a magyar műemlékvédelemnek szentelte. Első és egyetlen munkahelye az Országos Műemléki Hivatal volt. Kezdetben Kezdetben Sedlmayr Jánossal számos műemlék épület felújítását tervezte, jelentős volt a soproni FabriciusFabricius ház ill. a kőszegi Lábas-ház ház nemzetközileg elismert színvonalú megmentése. A soproni Hátsókapu u. 2., a Két mór-ház, mór soproni Lábas-ház ház és a Cézár-pince Cézár átgondolt ondolt rekonstrukciója már önálló sikereinek számítottak. Elkészítette Sopron város történeti magjának megújítási programját, mely sokban hozzájárult a Műemlékvédelmi Európa-díj Európa díj elnyeréséhez, mellyel 1975-ben 1975 tüntették ki a várost. Számos műemléki tervpályázaton tervpályázaton vett részt és rendszeresen n publikált szakfolyóiratokban. A halál munkahelyén, egy konferencián érte.
Balatonalmádi, 2015. szeptember 18. Winkler Barnabás DLA Ybl-díjas építész HAP Tervezőiroda Kft.
