a pillanatban, a holnapra gondolás félelme nélkül. (beszámolónk a 2. oldalon)

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

VIII. évf. 61. szám 2009. május Felhívás

Medve-tó születésnap Május 22-24. között rendezvénysorozattal ünnepelték a 134 éves Medve-tót a szovátaiak. Sör és miccs. Ének, zene,

tánc. Sportvetélkedők és baráti beszélgetések. Mosolygós arcok, búfelejtő vidámkodások. Egy kicsit a mában, a mostban,

a pillanatban, a holnapra gondolás félelme nélkül. (beszámolónk a 2. oldalon)

A magyar összefogás napja A magyar összefogás napja lehet június hetedike, ha mindannyian azt akarjuk. A lehetőség adott, ugyanis a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács „Magyar Összefogás” néven közös képviselőlistát állított a 2009-es európai parlamenti választásokra. A romániai választópolgárok 2009. június 7-én dönthetnek brüszszeli képviseletükről. A romániai magyar választópolgároknak is alkalom, hogy megerősítsék európai parlamenti képviseletüket. Ez minden magyarnak érdeke. Minden magyarnak országhatártól és politikai nézettől függetlenül. Jól ismert, hogy nemzetiségi kérdésekben az elmúlt két évben is egységesen léptek fel Brüsszelben mind a magyarországi, mind az erdélyi és felvidéki magyar képviselők. Az otthoni belpolitikai vitákat sikerült félretenni és nemzeti célokért összefogni. Szükség is van rá, mert az európai színtéren is nemcsak az értetlenséget és érdektelenséget, de a hasonlóképpen összefogó többségi nacionalizmust kell legyőzniük. Voltak már kemény összecsapások a közösségi jogok elismertetése körül Brüsszelben. Akkor néhány szavazaton múlt, hogy nem sikerült átvinni a magyar kezdeményezést. Az is kiderült, hogy mennyire fontos lehet az európai parlamentben is minden magyar szavazat.

Románia 33 képviselőt delegálhat az európai parlamentbe (Magyarország 22-t). Na, most gondolkodjunk el, hogy abból a bizonyos 33 európai parlamenti helyből hányat tudna megszerezni a romániai magyarság, ha valamennyien felelősen tudnánk a lehetőséghez viszonyulni. Ha az országos átlagnál (az előrejelzések alacsony részvételt jósolnak) jóval magasabb arányban veszünk részt a választásokon, bizony jelentős számú magyar képviselőt – létszámarányunknál jóval többet – tudunk bejuttatni az európai parlamentbe. Abból a romániai 33-ból a magyarság számára megszerezhető minden hely növeli esélyeinket, hogy az Európai Parlamentben a kisebbségi jogok szélesítése terén eredményeket lehessen elérni. Az elmúlt két évben a romániai magyarság összesen három európai képviselővel (Winkler Gyula, Sógor Csaba, Tőkés László) rendelkezett. Most jó esély van több képviselőt küldenünk Brüsszelbe. Csak azon múlik, hogy június 7-én elmegyünk-e szavazni és támogatjuk-e az európai magyar képviselet megerősítését. Ne feledjük, ami nálunk növekedést jelent, az a túloldalon csökkenést, így kétszeres eredmény számunkra minden további hely megszerzése! A Magyar Összefogás véget vethet az értelmetlen és önpusztító megosztottságnak. Most ellenfelünk a román

nacionalizmus, de a magyar közöny is. 2009. június 7-én választhatunk: elmegyünk szavazni és magyarokat küldünk Brüsszelbe, vagy otthon maradunk és csak románok jutnak be. Múlt havi számunkban leközöltük a Magyar Összefogás európai parlamenti jelöltlistáját. Most csak a lista első öt helyezettjét soroljuk fel: 1. Tőkés László, 2. Winkler Gyula, 3. Sógor Csaba, 4. Szilágyi Zsolt, 5. Kovács Péter. Itt az alkalom, hogy a szavazáson való masszív részvétellel akár 4-5 jelöltet is bejuttassunk. Lehet, hogy nem mindeniküket ismerjük, lehet, hogy nem mindeniküket szimpatizáljuk, sőt közöttük lehetnek számunkra kimondottan ellenszenves politikusok is. De nézzük meg, hogyha nem ők, akkor kik mennek Brüsszelbe! A PD-L, PSD, PRM, PNL, PNTCD listáin lévő neveket nem is sorolom. Pedig velük versenyezünk. Minden hely, amit nem mi szerzünk meg az övék lesz. Nem hihetjük, hogy inkább ők próbálnák megoldani az erdélyi magyarság problémáit Értsük meg, most nem világnézeti különbségeinket vitatjuk, hanem az egységes magyar képviseletet szolgáljuk szavazatunkkal. Aki meg otthon marad, az éppen a saját fajtája ellen tesz, az összmagyar érdek ellen cseMolnos lekszik!

A történelem sokszor állított választás elé minket, magyarokat. Sokszor kellett döntenünk arról, hogy külön-külön próbálunk-e boldogulni, vagy pedig együtt lépünk fel közös céljaink érdekében. Sokszor kényszerültünk ilyen döntésre forradalmakban, szabadságharcokban, de békeidőben is. Utólag mindig bebizonyosodott, hogy csakis akkor döntöttünk jól, amikor összefogtunk, amikor félre tudtuk tenni a nézetkülönbségeket, és képesek voltunk közös álláspontot kialakítani. Nekünk, romániai magyaroknak az elmúlt kilencven esztendőben újból és újból szembe kellett néznünk kívülről jövő megosztási kísérletekkel, de a nehéz pillanatokban együtt maradtunk, egységesen cselekedtünk. Volt vita közöttünk, volt számos nézetkülönbség az utóbbi két évtizedben is azzal kapcsolatosan, hogy mi módon, milyen eszközökkel lehetséges kisebbségi sorsunkon változtatni, és miképpen valósíthatjuk meg céljainkat, de abban mindenképpen egyetértettünk, hogy csakis a magyar nemzeti közösség teljes és tényleges jogegyenlősége, a belső önrendelkezés elvén alapuló kulturális és területi autonómia, Erdély magyarlakta régióink gazdasági felemelkedése szavatolhatja számunkra a tartós jövőt itt a szülőföldünkön. Lehetnek viták, de a cél közös, és ezt csak együtt képviselhetjük eredményesen. Ezért fogott össze a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, ezért egyeztünk meg, ezért indítunk közös listát – a Magyar Összefogás listáját – az európai parlamenti választásokon. A romániai magyarság képviselőinek minél nagyobb számban kell ott lenniük Brüsszelben, az Európai Parlamentben, hogy hangjuk erősen és meggyőzően szóljon, hogy szövetségeseket találjanak közösségi jogaink érvényesítéséhez. Azonban minden európai parlamenti mandátum, amely sokévszázados értékteremtő erdélyi jelenlétünk, államalkotó státusunk és számarányunk alapján nekünk jár, a többségi pártok képviselőihez kerül, ha a választások napján élniakarásunkról tanúbizonyságot nem teszünk. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy mindannyian elmegyünk szavazni és a Magyar Összefogás listájára szavazunk. Ma már egyre több kérdésben döntenek Brüsszelben, akár az államok, nemzetek, etnikai közösségek viszonyáról, akár a mezőgazdaságban dolgozók támogatásáról, akár a különböző régiók, például Erdély infrastrukturális fejlesztéséről legyen szó. Nem engedhetjük meg, hogy ezek a döntések nélkülünk szülessenek, nem engedhetjük meg, hogy ismét a fejünk fölött döntsenek rólunk valahol egy távoli fővárosban úgy, ahogy a huszadik században többször is megtörtént. Egy számbeli kisebbségben élő nemzeti közösség életképességének egyik ismérve az, hogy képese a többségnél nagyobb mértékben mozgósítani tagjait a sorsát meghatározó fontos pillanatokban. Európa számára annyinak fogunk látszani, ahányan ott leszünk az urnáknál június 7-én, a Magyar Összefogás napján. Ha sokan leszünk, a dolgaink iránt sokszor közömbös Európa megérti, hogy számolni kell velünk és ügyünk – a Kárpát-medence magyarságának ügye – európai üggyé válhat. Ezért kell tehát összefognunk, ezért kell a másfélmilliós romániai magyarság egységes akaratát fölmutatnunk a választásokon. Mi, politikusok összefogtunk. Most minden magyarnak össze kell fognia, szavazatával kell bizonyítania, hogy értelme van közös munkánknak. Mondjunk nemet a széthúzásra és a közönyre, mondjunk igent a magyar összefogásra! Közösen arra kérünk minden magyar szavazópolgárt, hogy június 7-én válasszák az RMDSZ jele alatt induló Magyar Öszszefogás listáját, szavazzanak a tulipánra! Markó Béla, Tőkés László

2

Szovátai Hírmondó, 61. szám 2009. május

önkormányzat Városházi anyakönyvi adatok

Bejelentett újszülöttek: Kelemen Krisztián Koppány (szülei: Kelemen Elek és Kelemen Éva Rozália); Török Gabriella Beatrix (szülei: Török Miklós Levente és Roman Maria Andrea), Veress Emőke (szülei: Veress László és Veress Tünde); Iszlai Bernadett Beáta (szülei: Iszlai Márton és Timofi Irén); Józsa Ákos (szülei: Józsa Levente és Józsa Margit), Simó Szabolcs Zoltán (szülei: Simó Zoltán és Simó Irén); Kálmán Nikolett (szülei: Kálmán Sándor és Lengyel Enikő). Isten éltesse Őket!

Önkormányzati határozatok: 26. sz. Határozat – a 2009 évi helyi költségvetés módosításának jóváhagyásáról; 27. sz. Határozat – a 2008 évi zárszámadás elfogadásáról; 28. sz. Határozat – a PHAREprogram által finanszírozott munkálatok önrészére felvett hitel növelésének elfogadásáról; 29. sz. Határozat – a 4567-es számú telekkönyvbe feltüntetett terület felosztásának elfogadásáról; 30. sz. Határozat – a Sóvidék – Hegyalja Egyesületben alapító tagként való részvételről; 31. sz. Határozat – az új kulturális központ számára kijelölt telek megváltoztatásáról; 32. sz. Határozat – egy szemétválogató és -feldolgozó „ökopark” létesítésére alkalmas terület használatba adásáról; 33. sz. Határozat – a fürdőtelepi kereskedelmi célra szolgáló standok és bódék nyilvános árverésen történő bérbeadását szabályozó feladatfüzet jóváhagyásáról; 34. sz. Határozat – a városi vízszolgáltatást licitáló bizottság összetételének elfogadásáról.

Diáknapok 2009 A Domokos Kázmér Iskolacsoport újra megszervezte az immár hagyományossá vált diáknapokat, melyek keretén belül oktató illetve szórakoztató programokon vehettek részt a líceum tanulói. Minden diák örvendett a „minivakációnak”, és kevesen voltak, akik a négy nap alatt ne szórakozták volna ki eléggé magukat. Volt itt kirándulás, éjszakai kalandjáték, filmnézés, éneklés, gitározás, sportolás, műalkotások kiállítása, drámajáték, Izland-bemutató, szépségszalon, koncert, karaoke. Buli a javából. A szervezők igazán kitettek magukért. Ilyen csodálatos hétvége rég nem akadt a D.K. életében. Köszönjük a tanároknak és a diáktanács (D.T.) minden tagjának a kitartó munkát és a tuti napokat! Szabó Győző

Ezévi rendezvényeink támogatói voltak: HOCHLAND, INFOREG, URSUS, MOBILA, SERVICII TECHNICE COMUNALE, MTZ GRUP, KALANDOR UTAZÁSI IRODA, ELIXON IMPEX, PERLA HARGHITEI, FEKETE MEDVE SZÁLLÓ, ACUAVIT, SEACARGO, PF BENKŐ MIHÁLY, CONTAFEX, SZÁNTÓ-FÜLÖP, LOMÁS, HE-BA, SZANDY, PC HOUSE, MOBILA, AZIMUT, ROWO, BALNEOCLIMATERICA SA, TOK, SZOVÁTA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA, MAROSSZÉKI KÖZBIRTOKOSSÁG, KARCAG ÉS K.E.K.E., GAVARI, TRAFIC-TUR, LÓ-HERE, VOMTRANS, KICSI GOMBA, VADÁSZOK, 18-AS MÁTYÁS HUSZÁROK

Köszönet érte! És köszönet mindazoknak, akik a rendezvények sikerét bármi módon elősegítették!

Házasságot kötöttek: Bertalan Attila (Május 1 utca 92 szám) – Tekeres Mónika (Parajdi út 109/A szám); Domokos Mihály (Parajdi út 38 szám) – László Júlia Andrea (Makfalva); Fülöp Nagy János Róbert (Fő út 208/A) – Bodoni Melinda Kinga (M. Eminescu lakónegyed C2/19 szám); Kovács István (Bekecs lakónegyed A/7 szám) – Ráduly Magdolna (Fő út 87 szám); Kalántai Imre Károly (Sas utca 13/A szám) – Lőrincz Enikő (Korond). Boldog házasságot! Elhunytak: Bege Erzsébet (sz. 1936) – Géra utca 14 szám; Piroska Erzsébet (sz. 1963) – Sebesd utca 30 szám; Ráduly János (1921) – Sas utca 4 szám; Móga Olga (1932) – Rózsák útja 72 szám; Bokor István (1929) – Illyésmező 77 szám; Nagy Irma (1951) – Kopac utca 27 szám; Vadász Sándor (1959) – Parajdi út 90 szám; Rostás Florica (1936) – Kopac utca 38 szám; Tekeres Imre (1944) – Farkas utca 7 szám; Gruber Katalin (1925) – Fő út 187 A1/1 szám.

Nyugodjanak békében!

Ez volt a százharmincnegyedik Medve-tó születésnap Sokszínű, vegyes programmal fogadták az ünnepelni és szórakozni vágyó gyerekeket és felnőtteket a szervezők. Volt itt minden, ami szemnek és szájnak ingere. Kicsik és nagyok egyaránt találhattak a műsorok között kedvükre valót. Valamennyi rendezvény iránt mutatkozott némi érdeklődés. Legkevesebben a péntek délutánra időzített Székelyföldi Filharmónia kamaraegyütteseinek hangversenyére voltak kíváncsiak –bizony-bizony ennél kisebb lélekszámú közönség nem is létezik. Becsületükre legyen mondva, a művészek úgy játszották végig a W.A. Mozart, S. Rahmanyinov, A. Dvorak műveiből összeállított repertoárt, mintha zsúfolásig tele lett volna a zene élvezetére összegyűlt hallgatósággal a Városháza nagyterme. A Nagy Feróval fémjelzett Beatrice koncertjén tetőzött az érdeklődés. De e kettő között mennyi minden volt még! A Domokos Kázmér Iskolacsoport diáknapi programjaival indítottak a városi sporttelepen, aztán a Defender együttes koncertje következett. Szombaton 10 órától gyerekvetélkedőkkel folytatódott a rendezvénysorozat, majd különböző sportrendezvényekre került sor. Az összeméretkezés, a verseny tette érdekesebbé őket. És a városnapokon több részletben volt itt verseny a javából: gyerek foci, futóverseny, lábvolé, erős emberek, szkander, női foci, teke, tenisz, sakk, scrabble, gulyásfőzők, autó-ügyességi, rajzverseny – környezetvédő csoport, fotópályázat. A versenyek szenzációja, amikor Borbély László képviselő és Tőkés László europarlamenti képviselő együtt emelt súlyt. Képletesen: összehangoltan, együtt vették magukra mind azt a nehézséget, ami közösségi létünket nyomja. Versenyen kívül jelen volt még Szovátán ez alkalomból Kerekes Károly, e körzet képviselője illetve Markó Béla szövetségi elnök és e vidék szenátora, aki a környék polgármestereivel tartott időszerű problémák megoldásáról tanácskozást. Kovács Péter europarlamenti képviselőjelölt viszont már a nagy megmérettetésre, a

június 7-i választásokra készülve jött el rendezvényünkre. A legtöbben a gulyásfőző versenyre voltak kíváncsiak. Húsz kondér alá gyújtottak be, s bár mindenikben nem is gulyást főz-

ruhás csoportja egy harcművészeti bemutató keretében szépen kimunkált mozdulatokkal gyönyörködtette a bámészkodókat. Az este a koncertek ideje. Ez évi kellemes meglepetés a szovátai

tek, maradt ez a megnevezés. Aki végigkóstolhatta a finomabbnál finomabb falatokat, máris degeszre tömhette a hasát. A következő cégek, társaságok támogatták a rendezvényt ily módon is: LOMAS, HE-BA, SZANDY, PC HOUSE, MOBILA, AZIMUT, ROWO, BALNEOCLIMATERICA SA, TOK, SZOVÁTA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA, HOCHLAND, MAROSSZÉKI KÖZBIRTOKOSSÁG, KARCAG ÉS K.E. KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYESÜLET, GAVARI, TRAFIC-TUR, LÓ-HERE, VOMTRANS, KICSI GOMBA, VADÁSZOK, 18-AS MÁTYÁS HUSZÁROK. A következő napon a CONTAFEX kft is egy üst gulyással honorálta a délelőtti sakkverseny résztvevőinek fáradalmait. A Domokos Kázmér Művelődési Központban került sor a Szovátai Tavaszi Kórusfesztiválra. Felléptek: a százhalombattai Chorus Matricanus, az etyeki Signum kórus, a tatai Szent Márton Kamarakórus, női kar, a budapesti XIII. kerületi Hortus M. Singers, a marosvásárhelyi Szabadság kórus, a Soli Deo Gloria – Laudate Dominum egyesített vegyes kar, a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyes kar, a szovátai református vegyes kar, illetve a szovátai Intermezzo kamarakórus. A szovátai taekwondosok fehér

Madaras Zsolt-Jony szereplése a hazai közönség előtt. A Fenrir együttes tagjaként Magyarországról látogatott szülővárosába, gyermekkora helyszínére, arra a sportpályára, ahol focista, majd edző, sportvezető édesapja mellett már kis kölyökként sok-sok órát eltöltött, s ahol most a pöttyös labda helyett az ő hangja szállhatott a szovátaiak örömére. A százhalombattai Magazin zenekar következett, majd Nagy Feró küzdött odamondogatásaival két évtizeddel a rendszerváltás után a kommunizmussal. Jobban szerettem volna, ha beszéd helyett énekel. A hangos zenei produkcióknak zárszavaként robbantak az égre a tűzijáték fényes lövedékei. A rendezvény harmadik napján szokás szerint a

néptánc kapott a legnagyobb szerepet. Egymást követték a focipályán felállított színpadon a néptánccsoportok. A kicsik kezdték, majd a nagyobbak következtek: a szovátai S.Illyés Lajos Általános Iskola tánccsoportja, a szovátai „Harmat” tánccsoport, a százhalombattai Formás néptánc-együttes, a Maros Művészegyüttes. Szép produkcióikkal sikerült a miccsek és a söröspoharak mellől a színpad elé csalniuk egy népes közönséget. Befejezésül Máté Péter emlékest következett. A korán eltávozott népszerű dalszerző és előadó ismert dalait többek között Payer András, az egykori pályatárs hozta el közénk. A rendezvényt az említetteken kívül a szovátai huszárok városbejáró reggeli ébresztője valamint későbbi lovasbemutatója, a gyerekek örömére kitalált kecskegidasimogató, a peckelődni szeretőket ingerlő mászófal üzembe helyezése, a rendezvényről készült fotók versenyeztetése színesítette. És közben sült a miccs, és folyt a sör. És testvérvárosi küldöttségek találkoztak, váltottak szót, barátkoztak, tervezgettek szovátaiakkal. S az ég is kegyes volt hozzánk. molnos

autoritatea publică locală

Szovátai Hírmondó, nr. 61 mai 2009

3

Distracţie şi voie bună de zilele oraşului

Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 26 – privind aprobarea modificării Bugetului local pe anul 2009; Hotărârea nr. 27 – privind aprobarea contului de execuţie pe anul 2008; Hotărârea nr. 28 – privind aprobarea achiziţionării a unor servicii financiare suplimentare pentru finanţarea lucrărilor de investiţie „Reabilitare Drumuri Urbane î n Saţiunea Sovata”; Hotărârea nr. 29 – privind aprobarea dezmembrării terenului pentru vânzarea cabinetelor medicale; Hotărârea nr. 30 – privind participarea Oraşului Sovata în calitate de membru fondator la Asocaţia Sóvidék - Hegyalja; Hotărârea nr. 31 – privind aprobarea schimbării amplasamentului destinat construirii aşezământului cultural şi amplasarea clădirii pe terenul intravilan înscris în CF. nr. 7410, 3189 şi 7409, situat în Sovata str. Principală nr. 161; Hotărârea nr. 32 – privind aprobarea atribuirii în administrare a unui teren în vederea demarării unui „eco-parc” unde să se trateze şi să se recicleze deşeurile urbane (valorificarea energetică a acestora); Hotărârea nr. 33 – privind aprobarea caietului de sarcini pentru licitaţia publică deschisă cu strigare pentru ocuparea meselor şi gheretelor pentru comercializarea diferitelor produse în Staţiunea Sovata. Hotărârea nr. 34 – privind desemnarea comisiei pentru licitaţia „Delegarea gestiunii serviciului public de alimentare cu apă şi canalizare în oraşul Sovata, Judeţul Mureş”.

Conducerea Primăriei Oraşului Sovata Péter Ferenc – primar (0265 – 570218); Hegyi Mihály – viceprimar (0265 – 570218); Domokos András – secretar (0265 – 570218);

Program audienţe Primar: Péter Ferenc: Marţi – de la ora 11,00; Viceprimar: Hegyi Mihály: Miercuri – de la ora 11,00; Secretar: Domokos András: Joi – de la ora 11,00;

Mâncare pe alese, bere şi voie bună! De toate au avut parte sovăţenii care au ieşit din case în acest weekend (22-24V 2009) la zilele oraşului. Oamenii au fost încântaţi şi puşi pe distracţie. Grătarele au fost încinse, iar muzica i-a îndemnat pe toţi să petreacă. De când s-a dat startul la distracţie, stadionul oraşului, locul de desfăşurare a evenimentelor, a devenit neîncăpător. Important este faptul că, cei care au dorit, au petrecut aşa cum se cuvine şi nu regretă pentru că astfel de evenimente se organizează doar odată pe an şi trebuie cinstite cum se cuvine. Deschiderea oficială a evenimentelor prilejuite de cea de-a 134- a aniversare a Lacului Ursu şi, implicit, sărbătoarea oraşului, a avut loc vineri cu un program diversificat în cadrul Grupului Şcolar Domokos Kázmer, care a cuprins scenete, concursuri de dans cu participarea elevilor din Sovata, Sângeorgiu de Pădure, Miercurea Nirajului, karaoke cu trupa Antique a liceului şi, bineînţeles, decernarea de premii. La aceste manifestări elevii au participat cu plăcere, entuziasm, spirit competitiv, iar premiile au

fost pe măsură. Spre seară, ne-a încântat auzul concertul cameral al formaţiei “Székelyfőldi Filharmonia”, după care s-au celebrat 3 ani de Radio-Gaga Sovata, iar târziu în noapte a concertat trupa Defender. Sâmbătă, pe întreg parcursul

precum: voleiul, tennisul, jocul de popice, bineînţeles nelipsitul concurs de gătit, fotbalul feminin, concursul de îndemânare auto(poligon), demonstraţia Taekwondo sau întrecerea oamenilor puternici, iar pe scena amenajată s-au perindat trupele:

zilei,de cel mai mare interes s-au bucurat concursurile pentru copii: fotbal, atletism, îndemânare, competiţia de scrabble, facepaintingul, evenimentele sportive

“Fenrir”, “Magazin” din Szaszhalombatta şi legendara “Beatrice”. Punctul culminant al serii l-a reprezentat grandiosul spectacol de focuri de artificii de la orele

24, urmat de discoteca în aer liber ce a durat până la ivirea zorilor. Printre personalităţile prezente astăzi la manifestări s-au numărat senatorul Borbély László şi episcopul Tokés László. Numărul comercianţilor de mici şi bere a crescut semnificativ faţă de anii precedenţi, mirosul îmbietor al acestora ademenind mii de cumpărători. Duminică a fost organizat concursul de şah atât pentru adulţi cât şi pentru copii. În paralel s-au desfaşurat programele folclorice cu participarea Ansamblului de dans al Scolii Generale S.Illyés Lajos, Ansamblului “Harmat” din Sovata, ansamblurile: “Aranyeső” şi “Formás” din Dej şi Ansamblul “Mureşul”. Seara am asistat la “Concertul Comemorativ Máté Péter”, iar distracţia a continuat cu petreceri, dans, mâncare, băutură, până târziu în noapte. Una din cele mai reuşite ediţii ale “Zilelor Lacului Ursu” s-a încheiat… Păcat că a durat doar trei zile! Mulţumiri Primăriei, Consiliului Local, sponsorilor şi tuturor celor care au facut posibilă petrecerea unui sfârşit de săptămână relaxant, minunat. Domokos Mária

Alegerile europarlamentare pe 7 iunie 2009 Parlamentul European Prezentare generală Parlamentul European reprezintă, în formularea Tratatului de la Roma din 1957, “popoarele statelor unite în Comunitatea Europeană”. Parlamentul European este unul din organele Comunităţilor Europene. Începând cu anul 1979 este ales direct, o dată la 5 ani, prin alegeri generale, libere şi secrete. Parlamentul European este reprezentantul democratic al intereselor celor 450 de milioane de locuitori ai Uniunii Europene. Are trei sedii: la Strasbourg, Bruxelles şi Luxemburg. Parlamentul European este aşanumita cameră a reprezentanţilor cetăţenilor din UE, în timp ce Consiliul Uniunii Europene este organismul reprezentativ al statelor din UE. Aproximativ 450 de milioane de cetăţeni europeni din 27 ţări sunt în prezent implicaţi în procesul de integrare, prin reprezentanţii pe care îi au în Parlamentul European. Primele alegeri directe în Parlamentul European s-au ţinut în iunie 1979, când, la numai 34 de ani de la terminarea celui de al doilea război mondial, popoarele naţiunilor Europei, o dată destrămate de război, au mers la urne pentru a alege membrii unui parlament unic. Europenii nu ar fi putut găsi un simbol mai puternic al reconcilierii. Parlamentul European, a cărui legitimitate derivă din sufragiul universal direct, este ales la fiecare cinci ani; de-a lungul timpului,

el a acumulat constant putere şi influenţă, printr-o serie de tratate. Aceste tratate, în special Tratatul de la Maastricht din 1992 şi Tratatul de la Amsterdam din 1997, au transformat Parlamentul European dintr-un organism pur consultativ într-un parlament legislativ, cu puteri similare cu cele ale parlamentelor naţionale. Parlamentul European este singura instituţie comunitară care se întâlneşte şi îşi ţine dezbaterile în public. Dezbaterile, opiniile şi rezoluţiile Parlamentului se publică în Monitorul Oficial al Uniunii Europene. Alegeri europarlamentare Parlamentul European a anunţat printr-un comunicat de presă că alegerile pentru viitorul Legislativ european vor avea loc la data de 7 iunie 2009, în România, urmând să fie aleşi 33 de eurodeputaţi. Organizarea şi desfăşurarea alegerilor pentru Parlamentul European este definit în Legea nr. 33/2007, cu modificările şi completările ulterioare, precum şi în celelalte acte normative emise de Guvern. Pentru alegerea membrilor din România în Parlamentul European, teritoriul României constituie o singură circumscripţie electorală. Cetăţenii români care au vârsta de 18 ani, împliniţi până în ziua de referinţă inclusiv, au dreptul de a alege membri din România în Parlamentul European. Cetăţenii statelor membre ale Uniunii Europene, în sensul art. 17 alin. (1) din Tratatul de instituire a Comunităţii Europene,

cu modificările şi completările ulterioare, care au reşedinţa sau domiciliul pe teritoriul României, au drept de vot şi de a fi aleşi ca membri din România în Parlamentul European, în aceleaşi condiţii ca şi cetăţenii români, sub rezerva îndeplinirii cerinţelor legii. Votarea începe la ora 7,00 şi se încheie la ora 21,00. La sediile secţiilor de votare se afişează la loc vizibil ora la care începe, respectiv se încheie votarea. Alegătorii pot vota la secţia de votare unde sunt înscrişi în copia de pe lista electorală permanentă sau în copia de pe lista electorală specială ori la orice altă secţie de votare, în condiţiile prevăzute de lege. Accesul alegătorilor în sala de vot are loc în serii corespunzătoare numărului cabinelor. Alegătorul resortisant şi alegătorul comunitar prezintă actul de identitate, respectiv documentul de identitate biroului electoral al secţiei de votare. Preşedintele biroului electoral al secţiei de votare sau membrul desemnat de acesta verifică dacă alegătorul este înscris în copia de pe lista electorală permanentă sau de pe lista electorală specială, după care alegătorul semnează în listă la poziţia destinată acestuia. În baza semnăturii în copia de pe lista electorală permanentă sau de pe lista electorală specială, preşedintele sau membrul biroului electoral al secţiei de votare desemnat de acesta îi încredinţează alegătorului buletinul de vot şi ştampila cu menţiunea “VOTAT” pe care acesta o va aplica pe

buletinul de vot. Alegătorii votează separat în cabine închise, aplicând ştampila cu menţiunea “VOTAT” înăuntrul patrulaterului care cuprinde lista de candidaţi sau prenumele şi numele candidatului independent pe care îl votează. Ştampila cu menţiunea “VOTAT” trebuie astfel dimensionată încât să fie mai mică decât patrulaterul. Prezenţa oricărei persoane în cabinele de vot, în afara celei care votează, este interzisă. Pentru alegătorii netransportabili din motive de boală sau invaliditate, preşedintele biroului electoral al secţiei de votare poate aproba, la cererea scrisă a acestora, depusă cel mai târziu în preziua alegerilor, însoţită de copii ale unor acte medicale sau alte acte oficiale din care să rezulte că persoanele respective sunt netransportabile, ca o echipă formată din cel puţin 2 membri ai biroului electoral să se deplaseze cu o urnă specială şi cu materialul necesar votării - ştampilă cu menţiunea “VOTAT” şi buletine de vot - la locul unde se află alegătorul, pentru a se efectua votarea. La ora 21,00 preşedintele biroului electoral al secţiei de votare declară votarea încheiată şi dispune închiderea sălii unde se votează. După închiderea sălii unde se votează, preşedintele, în prezenţa membrilor biroului electoral, efectuează operaţiunile de numărare a buletinelor de vot şi de consemnare a rezultatului votării în procese-verbale. Bokor Eva, Consilier Juridic

4

aktuális

Szovátai Hírmondó, 61. szám 2009. május

Sóvidék

Mindeddig egy földrajzi név volt, egy kis szöglet Székelyföldön, Hargita és Maros megye határán, amelynek névadója és meghatározó ásványkincse a só, egy vonzó turisztikai célpont, ahová érdemes ellátogatni, mert a sajátos tájélmény és vendégszeretet mellett, olyan különlegességekkel is szolgál, mint a szovátai Medve-tó, a parajdi sóbánya és a híres korondi kerámia. Ma már egy közművelődési folyóiratot is jelent, amelyet néhány fiatal kezdeményezésére Szovátán hoztak létre. Az évi kétszeres megjelenésre tervezett időszakos kiadványt Szolláth Hunor főszerkesztő, Országh Péter főszerkesztőhelyettes és Király Katalin ügyvivő álmodták meg, és ők gyűjtöttek anyagot hozzá, formát pedig Siklodi Zsolt grafikusművész adott. A Sóvidék névért magam kardoskodtam, mert úgy éreztem, hogy a térség nevéből készen vesz át különböző tartalmakat. Tehát nem a nulláról indul. A név erejével él és a betű, a szó segítségével

S z é p k o r ú a k I . Ta l á l k o z ó j a

gyűjt és ment történelmi, irodalmi, képzőművészeti, zenei, néprajzi stb. értékeket, hogy aztán összefogva, egybefogva felmutassa és eljuttassa az itt élő és ezen vidék iránt érdeklődő embereknek, hogy végső soron így együtt helyezze el a magyar kultúra tárházába. Az önkormányzat támogatásával meg is jelent az első szám, amelyet május 8-án a Városháza nagytermében mutattak be a szovátai olvasóknak. Ha elnézem, mi mindent tartalmaz, rájövök, hogy a folyóirat tulajdonképpen iratfolyó, amely a beköszöntővel még vékonyan csörgedezik, de aztán gyorsan növekszik, dagadozik, mint az igazi folyó teszi, mert haladtában jobbról-balról patakok folynak belé: itt egy tanulmány, ott egy költemény, amott egy novella, egy interjú, egy könyvértékelő. Szépen váltogatják egymást, és mint a folyót a patakok, ezt az iratfolyót bővítik, gazdagítják. Pénzügyi, gazdasági válság idején nem szokás új lapot indítani. Nos, most mégis megesett. E zsebkendőnyi térség immár két kulturális folyóirattal rendelkezik. Bízom benne, hogy a Sóvidék meg fog férni a Korondon megjelenő Hazanéző mellett. Látok rá igényt és szellemi potenciált ebben a városban és ebben a régióban. Nincs kétségem, hogy ha sikerül pénzügyi fedezetet biztosítani, a Sóvidék folyóirat nemcsak magához vonzza, de további munkára is serkenti az alkotókat. Molnos Ferenc

Mintegy száz nyugdíjas személy összejövetelét szervezték meg a Maros megyei Családsegítő Szolgálat munkatársai 2009. április 28-án a gyulakuti művelődési otthonban a Szépkorúak I. Találkozóján. A heti vagy havi rendszerességgel működő szovátai, székelyvéckei, szentdemeteri, gyulakuti vagy erdőszentgyörgyi nyugdíjas-csoportok ezen a kedden nem a hagyományos alkalmakra készülődtek, hiszen az egymásnak való megmutatkozás és bemutatkozás várva várt napja jött el számukra. A találkozó ünnepélyes megnyitója keretében meghitt hangnemben – az időskorhoz, az idősekhez fűződő személyes tapasztalatokat is megosztva – köszöntötte a szépkorúakat Joó Ibolya, a helyi családsegí-

tős szociális munkás, Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazatának vezetője, László Árpád, Gyulakuta polgármestere és Csalóka Zoltán helyi református lelkész, a kisküküllői egyházmegye esperese. Ezek után maguk a csoportok kerültek a középpontba, mindenik település képviselői külön erre az alkalomra összeállított ünnepi műsorral léptek színpadra. Az egyes közösségek bemutatkozásában helyet kaptak a szavalatok, a csoportos vagy egyéni énekek, a színdarabok, ebben a szovátaiak is jeleskedtek Vass Berta, Lengyel Ilona, Csortán Imre, Elekes Béla, Mester Zoltán és Tekeres János révén. A legnagyobb sikert a gyulakuti 80 éves Dimény Ilona néni aratta egyszemélyes jelene-

Nesze neked helyi autonómia! Nagy leváltásba kezdett a PDL – PSD kormánykoalíció. Kampányszerűen levált csaknem minden olyan magasabb beosztású tisztviselőt, aki nem az ők szekerűket tolta. Az etnikai sajátosságokkal sem törődnek, így aztán errefelé etnikai tisztogatássá is alakul a máshol csupán politikai. A leváltáshullám elérte a városi kórházakat is. Köztük a mienket. Zűrt és zavart keltettek. Bizonytalanságot és rosszabb körülményeket. Például a cukorbetegek inzulinadagját sem írhatják már fel városunkban. Kevesebb a pénz is a korábbinál. Ezzel lehetetlenné tették pont azt a nyugalmat, ami szükséges a gyógyításhoz. Várhatóan a nyakunkba ültetnek majd valakit a saját embereik közül. S közben államelnöki és kormányszinten még arról szövegelnek, hogy hamarosan lebontják a központosítást, és a helyi autonómia jegyében a kórházakat átadják az önkormányzatoknak. nos

S óv idéki mese mondó ve rse ny A Sóvidék több települést egybeölelő tájegység, aminek büszkén valljuk részesének magunkat . Településeit ritkán tudjuk egy eseményben említeni különösen azért is, mert megye határ választja el, úgymond kettészakítja ezt a jellegzetes egységet, ami úgy közigazgatási mint tanügyi szempontból nem egy központhoz tartozik. Így nem azonosak a rendezvényeik, nem találkoznak a pedagógusok, sem szakmai, sem egyéb alkalmakkor. Korondon április 26-án ezt az egységet mozgatta meg, hozta össze egy kis közösség , a legkissebbek, az óvodások nevelőinekoktatóinak közössége, az óvónők. A korondi Csintalankó óvoda vezetője Balázs Ida gondolt egy merészet és megvalósította álmát, meghívta a Sóvidék összes településeinek óvodásait egy mesemondó versenyre. A meghívó mottója „A népmese azé, aki életre kelti” színes népi motívumos díszítése csábítóan hívogatta a környék óvónőit és óvodásait. Nyolc helységből, de annál több óvodából jelentkeztek (sajnálhatja az aki nem jött el) összesen 22 gyerek az 5-7 évesek korosztályából: Szovátáról három óvodából, egy-egy gyerek, Parajdról kettő,

Felsősófalváról kettő, Atyhából egy, Fenyőkútról egy, Pálpatakáról egy, Farkaslakáról három, Korondról három óvodából kilenc gyerek versenyzett. A korondi Művelődési Ház kellemes környezetet biztosított a sok szép népviseletbe öltözött gyereknek. A rendezvény értékét az is növelte, hogy a Marosvásárhelyi Rádió közvetítette e nap jeles eseményét. A zsűri elnöke Ambrus Lajos író, költő, a magyar írószövetség tagja, akinek sóvidéki mesegyűjteménye is jelent meg, ezúttal ajánljuk az óvónénik figyelmébe, hogy jövőre több sóvidéki mesét hallhassunk és akkor hátha nem lesz annyi ismétlés, ami bizony ront a színvonalon. A zsűri másik két tagja Bálint Rozália, magyar irodalom szakos pedagógus és Tófalvi Rozália tanítónő, akikre nehéz döntéshozatal hárult, hiszen nem könnyű ennyi gyereket értékelni. A Balázs Ida megnyitó beszéde , Kodály Zoltánt idézte, aki így ír a nyelv zenéjéről: „Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez mint a virágillat, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Minden

nyelvnek meg van a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszóval zenéje. Vessünk gátat kiejtésünk romlásának.” A mesehallgatás sajátos hangulatába egy igazi mesemondó vezetett be, a parajdi Bíró István bácsi egy sóvidéki mesével örvendeztette meg hallgatóit. Aztán három részben zajlott az esemény, szünetekben a korondi óvodások énekeltek, jeleneteket mutattak be és a végén közösen játszottak népi gyermekjátékokat a színpadon. Mindez oly meghatározó élménnyel töltött el, ami írásra késztetett. Azért voltam ott mert kíváncsi voltam, hogyan csinálják a másik megyében a kolléganők, hiszen nekünk két hete zajlott le a „Kis tehetségek vetélkedője”, amire jövőre mi szovátaiak hívjuk meg a korondi óvónőket. Illesse elismerés azokat az óvónőket, akik betanították és elhozták a gyerekeket erre a rendezvényre.Mint minden verseny ez is a díjazással zárult, amelyet a következőkben olvashatnak: I. díj: Kiss Boglárka II. díj: Birtalan Hunor – Szováta és Sükösd Dávid – Korond III. díj: Moldován Boglárka – Korond, Molnár Alpár – Parajd és Vas Krisztián – Korond

Különdíj: Balázs Bence – Korond, Balla Boglárka – Farkaslaka, Derzsi Boróka – Parajd; Bertalan Erika – Szováta Firtos Művelődési Egylet díja: Szász Szende Júlia –Atyha, Varga Alexandra Gratulálunk minden versenyzőnek, szeressék a meséket és minden nap kérjenek egyet, hogy majd minden nap ők maguk is olvassanak egyet!

tével. A jókedvet csak fokozta a felcsendülő nótaszó, amely a közös ebéd kezdetét is jelezte egyben. Étkezés után a szépkorúak megcsillogtatták tánctudásukat, ének-tehetségüket, viccmondói rátermettségüket, valamint lehetőség adódott arra is, hogy rég nem látott gyerekkori ismerőseikkel felidézzék tovatűntnek hitt emlékeiket, barátságaikat. Közben az érdeklődők betekinthettek egy-egy csoport mindennapi életébe is a kivetített fényképek segítségével. Az ünnepi hangulatú találkozót tombolázás és közös éneklés zárta az egy év múlva esedékes folytatás reményében. Szabó Attila, családsegítős szociális munkás

Szovátán a Magyar Szemle Nem a legalkalmasabb az időpont, de mégis érdemes volt elmenni arra a rendezvényre, amelyet május 17-re, vasárnapra a Városháza nagytermébe hirdettek meg, ahol Magyar Szemle című magyarországi folyiratot mutatta be Sebestyén Ilona szerkesztő és Gróh Gáspár rovatvezető, szerkesztő. Ugyanakkor előadást tartott külés nemzetpolitikáról Jeszenszky Géza szerző, volt külügyminiszter és wasingtoni magyar nagykövet és színházról Metz Katalin szerző. „A folyóirat 1927 és 1944 között megjelent nagynevű elődjét Betlen István volt miniszterelnök alapította, és a két világháború közti szellemi élet vezéralakjai, Szekfű Gyula történész, majd Echardt Sándor irodalomtörténész szerkesztették... az új folyóirat szerkesztése pedig szuverenitásunk visszanyerése után, 1992-ben indult meg.”

Fülöp Judit

Segítsünk Elődnek den perce veszélyben van. Mi felfogadtuk neki Bolívia legjobb ügyvédi irodáját, aminek a 2009. évre szóló költsége 15.000 USD, amit sürgősen át kell utalnunk az irodának. Kérlek segíts nekünk, hogy összegyűljön ez a pénz, és az Élete ne ezen múljon!... Tóásó Edit”

„Tóásó Előd testvérem, aki Bolíviában sínylődik, megverve, megalázva és leterroristázva segítségre szorul. Élete min-

Lej számla: RO42BRDE270SV37927522700 BRD Sovata RO COD SWIFT : BRDE ROBU XXX Adresa : Str. Calarasilor nr.11, Targu Mures, Romania

interjú Pomogáts tanár úr Március végén Dr. Pomogáts Béla tanár úr egy könyvbemutatót tartott a Polgármesteri Hivatal dísztermében igen népes közönség előtt. Elszállásolva a Teleki Oktatási Központban volt, így nem sokat kellett fáradnom, hogy interjút készíthessek vele. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa már négy évtizede, minek köszönheti az Intézet, hogy kitartott mellette? Részben hűséges típus vagyok, nem szeretem megváltoztatni az életem kereteit. Annak idején nagyon örültem annak, hogy 1965 őszén kaptam egy felkérést, hogy legyek az intézet munkatársa. Ez egy nyugodt hely volt, az embert nem érték politikai inzultusok, ültem a könyvtárban és sokat dolgoztam, ennek is köszönhető, hogy békén hagytak. Tudták azt, hogy tisztességesen elvégzem a munkámat, emiatt nem kellett belépnem a pártba sem. Ez a könyvtári élet kialakította életforma és az íróasztal mellett folytatott munka megfelelt az egyéniségemnek, és ennek meg is volt az eredménye. Ebben a négy évtizedben voltam tudományos segédmunkatárs, osztályvezető, igazgató helyettes, végül tudományos tanácsadó. Jól éreztem magam ezen a munkahelyen, nagyon okos és barátságos kollégákkal voltam körülvéve. Annak is köszönhetem a lelki békémet, hogy ott megszabadulhattam azoktól a politikai gyötrődésektől, amelyeket egy közéleti szereplőnek el kellett szenvednie. Egy alkalommal felkínáltak nekem egy egyetemi tanári állást a pécsi egyetemen, de úgy láttam, jobban érzem magam az intézetben. Ennek ellenére a budapesti egyetemen évekig tanítottam mint külső előadó, méghozzá társadalmi munkában (ezeknek a soroknak az írója is hallgathatta a tanár urat Budapesten). Az egyetem kérése nyomán – a kollégákat tehermentesítendő – vállaltunk előadásokat, szemináriumok vezetését, így három vagy négy éven keresztül serénykedtem a budapesti egyetemen is. Nem vágytam arra, hogy munkahelyet változtassak még akkor sem, amikor megkísértettek a politika oldaláról, és különböző pozíciókat kínáltak fel például az államigazgatásban, de eszem ágában sem volt elfogadni. A tanár úr többször is leírta, hogy a magyar irodalom a magyar történelem tükre és alakítója. Milyen most ez a tükör? Elégedetlen vagyok, mert a nemzeti élet alakításában nem-

igen veszik ki a részüket az írók, nem érdekli őket a közélet, a nemzet sorsa. Magánéleti problémákkal törődnek, kísérleteznek a nyelvvel, a formákkal, esetleg filozófiai kérdések mögé bújnak el. Ahhoz képest, hogy a ’80-as évek végéig a magyar irodalomnak milyen óriási szerepe volt a nemzeti tudatnak és a nemzeti mentális egészségnek a kialakításában és megőrzésében, az irodalom elengedte a nemzet kezét. Ma már nem lehet a nemzeti élet alakítójának mondani az irodalmat, és ez nagy veszteséget jelent. Azoknak az íróknak, akik a magyarság szellemi vezetői voltak ’89 előtt – gondolok itt Illyés Gyulára, Németh Lászlóra, Mészöly Miklósra, az erdélyi irodalomban Sütő Andrásra –, a helyük ma már üres. Nincsenek olyan írók, akik egy nagy tehetség birtokában vállalnák a nemzeti lelkiismeret szerepét, és stratégiai terveket állítanának a nemzet elé. Hogyan jellemezné az erdélyi és az anyaországi magyarok egymáshoz való viszonyát? Nem mondhatom, hogy a helyzet jó. Az anyaország nagyon sokáig meg volt fosztva az erdélyi magyarság iránti rokonszenv kifejezési lehetőségétől, a második világháború végétől a ’80-as évek elejéig. Valójában a ’80-as években fedezte fel az anyaország, hogy magyarok élnek az országhatáron kívül is. Elég természetes, hogy elsősorban Erdély iránt mutatkozott meg ez az érdeklődés, hiszen itt van a legnagyobb létszámban élő magyarság. Erdélynek óriási kulturális és történelmi múltja van, és a ’70-es, ’80-as évek erdélyi irodalma nagyon jelentős volt. Ezért robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés Erdély iránt is, ennek nagyon rokonszenves jelei voltak a nemzeti szolidaritás megnyilvánulásában. Gondolok itt például az erdélyi falurombolás elleni tüntetésre Budapesten, amikor több, mint százezer ember vonult fel. Magam is ott voltam, és emlékszem arra a lelkes hangulatra, amely a tömeget elfogta. A rendszerváltozás után, amelyről egyre többen azt gondoljuk, hogy nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna, ez a szolidaritás elapadt. Az emberek kihátráltak a közéletből, és csak a magánérvényesülést tartják fontosnak. Közben felépült egy olyan álkultúra, melyet napról napra láthatunk főleg a televízióban, és amelynek már láthatóak az eredményei. Egy olyan kulturális értékfosztás és értékzuhanás szemtanúi vagyunk, amely egyre veszélyesebb, és sajnos nem látom azt a politikai erőt, tényezőt, amely ezt

Válság útján változik a világ Szovátai pályakezdés előtt álló fiatalokkal és vállalkozókkal találkozott kampánykörútja során Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. Gazdasági szakember lévén, az új mandátumra készülő politikus, a hallgatóságát kissé meglepve, a siránkozás helyett, derűlátóan szólt a hozzánk is begyűrűző pénzügyi, gazdasági válságról. A nadrágszíját ösz-

szehúzni kénytelen polgár talán szívesebben fogadja, ha együtt sírnak vele, mint ha arról beszélnek neki, hogy ez törvényszerűen ismétlődő folyamat, és a világ válságról válságra haladva alakul. Pedig érdemes meghallani azt is, hogy a válság nemcsak veszély és veszteség, hanem lehetőség is. A vállalkozói szférában mindazoknak a számára, akik képtelenek a

megpróbálná megfékezni. Kialakult egy élvezetre, nyerészkedésre orientált társadalom, ez az anyaországi társadalom harmada. Ugyanakkor létrejött a szegények egyharmada is, amelyik nyomorban él, és egyre inkább elveszti a jövőbe vetett bizalmát. Ma sokkal kevésbé érzékeny az anyaországi nemzetrész a nemzeti ügyek, a magyar irodalom klasszikus hagyományai iránt, mint korábban. Ez óriási baj, mert ezzel megfogyatkozott az erdélyi világ iránti szolidaritás. Ma már nem nagyon érdekli az anyaországi embereket Erdély sőt, bosszantja őket. Ebben nemcsak a politikai manipulációnak volt szerepe, hanem az elszegényedett anyaországi értelmiségnek is, aminek már kevésbé volt lehetősége életben tartani és továbbvinni az együttérzést erdélyiek és anyaországiak között, amit korábban örököltek vagy kialakítottak. Szerepe van annak is, hogy az erdélyi magyarok sem viselkedtek mindig úgy, hogy fenntartsák az irántuk érzett rokonszenvet, nagyon sok ijesztő példát tudnék mondani. Az erdélyi politikában is kialakultak azok a szélsőséges ellentétek, amelyek a régió többi országában is megvannak, és ez nem kelt rokonszenvet. Ezen kívül kiderült, hogy az erdélyi magyar politikai életben is nagyon sok – Csapody Miklós megfogalmazásával élve – megélhetési politikus van, akik számára a magyarság képviselete a megélhetést és a meggazdagodást jelenti, ez is kiábrándító tényező volt. Azok a nagy tervek, melyeket az anyaországi értelmiség az erdélyivel karöltve dédelgetett: virtuális nemzetegyesítés, határok lebontása az erdélyi magyarság autonómiájának tekintetében, ezeket a terveket elsodorta az idő. Mi abban bíztunk Budapesten, hogy Romániának az uniós csatlakozása jótékony hatással lesz az erdélyi magyarság számára. Csalódnunk kellett, ugyanis az derült ki, hogy a tagság birtokában a román kormány sokkal sovinisztább politikát képes folytatni, mint amilyet foly-

Szovátai Hírmondó, 61. szám 2009. május

5

tatott korábban. Éppen az uniós felvétel érdekében a román politika teret adott az itteni magyar politikának, ami mára szintén a múlté. Hosszú évekig a román kormány tagja volt a magyar párt, azonban amikor Romániát felvették az Európai Unióba, akkor már a magyarokra nem volt szükség, és megint helyre állt az a magyarellenes politika, mely Trianon óta jellemezte az itteni helyzetet. Ezt még senki sem dolgozta fel, nincsen ezzel szemben semmiféle komolyabb ellenhatás. Ma már ott tartunk, hogy a bukaresti kormány még azokat az európai (illem)szabályokat sem kívánja megtartani, melyekre a tagsága kötelezné. A legpregnánsabb példája ennek a március 15-e, amikor minden eszközzel meg akarták akadályozni Sólyom László látogatását. Soha nem fordul elő franciák és németek, osztrákok és olaszok között efféle inzultus, az Európai Unió országai között ez példátlan esemény. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az azonos szövetségbe tartozó szomszéd ország államfőjét megpróbálják kitiltani az adott ország területéről mondvacsinált, ostoba érvekkel. A kérdésre visszatérve, én úgy látom, hogy a helyzet nagyon sokat romlott. Romlott elsősorban az anyaország tekintetében, ugyanis az ottani magyarok nagy része a maga megélhetési gondjai következtében és a belpolitikai állóháború miatti szétziláltságnak a következtében, elvesztette az érdeklődését a határon túli magyarok iránt. Romlott még erdélyi magyar vonatkozásban is, mert itt is belső ellentétek osztják meg az itteni magyarok szolidaritását. Harmadrészt romlott a Román Állam tekintetében is, ugyanis a Román Állam viszonylag konciliáns politikája, mely a felvétel érdekében kialakult úgy tíz évvel ezelőtt, megszűnt. A román politikusok már nem érdekeltek abban, hogy az itteni magyarokkal való bánásmódot mint a demokrácia mintáját tüntessék fel. Negyedrészt romlott Európai Uniós tekintetben is. Az Unió megvizsgálta Románia politikáját, megtalálta a magyar kisebbség képviselőit a kormányban, amely kisebbség intézményeket kapott, viszonylagos autonómiát élvezett, még ha nem is autonómiának nevezték. Most, hogy Románia benne van az Unióban, az Uniót egyáltalán nem érdekli, hogy Erdélyben mi történik. Annál kevésbé érdekli, mert a kialakult gazdasági válság éppen elég gondot jelent az Unió számára, nem törődnek azzal, hogy Romániában megsértik a magyarok jogait, és azzal még ke-

vésbé törődnek, hogy a Magyar Köztársaság elnökének a látogatását meg akarják akadályozni. Sajnos minden téren romlott a helyzet. Szerintem akkor tudunk előrelépni, ha józanok vagyunk, felmérjük a helyzetünket, és megállapítjuk, hogy melyek legyenek a nemzet egészének a következő lépései. Milyennek látja kortárs erdélyi magyar irodalmat? Ez az irdalom ma is nagy eredményeket produkál. Az erdélyi magyarságnak mindig az irodalma volt a lelkiismerete és az első számú erkölcsi, szellemi, közéleti intézménye. Sok a tehetség, gondolok Szilágyi István új regényeire, Lászlóffy Aladár új verseire, Kovács András Ferencre és így tovább. Azonban kétségtelen, hogy a mai erdélyi magyar irodalom nagyon sokat vesztett a két világháború között induló nagy nemzedék kihalásával, amely lerakta az alapokat. Olyan írókat kellett elveszíteni, mint Sütő András vagy Szabó Gyula és még folytathatnám, a hiányuk mély sebeket hagyott az erdélyi magyar irodalomban. Az itteni irodalom ma is nagyon erős, van tíz-tizenkét olyan személyiség, aki az egyetemes magyar irodalomban is előkelő helyen helyezkedik el. Van egy olyan tényező, amely nagyon megnyugtató: az egyetemes magyar irodalmi élet és intézményrendszere teljesen összekötődött az erdélyi magyar irodalmi élettel és intézményrendszerével. Lényegében nincs trianoni határ az irodalmi életben. Teljesen természetes dolog az, hogy erdélyi írók részt vesznek az anyaországi irodalmi életben, díjakat kapnak, ott vannak az intézményekben, folyóiratokban, a nyilvánosság fórumain; ahogyan anyaországiak is itt vannak Erdélyben a nyilvánosság fórumain. Fontosnak érzem, hogy az erdélyi irodalmat összefoglaló munkám nem Budapesten jelenik meg, hanem Csíkszeredában. Ezt is a kulturális élet természetes egységének a jeleként tudom felfogni. Illyés Gyula annak idején ötágú sípnak nevezte a magyar irodalmat. Ön szerint hány ágú ez a síp? Ha összeszámoljuk, hogy hány régiója van a magyar irodalomnak, akkor ez lényegesen több. Anyaország, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, nyugati magyar irodalom, ez már egy hatágú sípot tételez fel. Még nem beszéltünk a délvidéki irodalom három csomópontjáról: Vajdaság, Horvátország, Muraköz, de ettől még megmaradhatunk az ötágú sípnál mint metaforánál, de valójában több ágról beszélhetünk.

változásokra gyorsan és megfelelő hajlékonysággal reagálni, veszélyt és veszteséget jelent, hiszen megszüntet egy állapotot, amit ők ismertek és megszoktak, amiben otthonosan mozogtak. Ezáltal cégek mennek csődbe, munkahelyek szűnnek meg, emberek kerülnek az utcára, bizonytalanná válik minden terv, és a jövőre készülés helyett a túlélés köti le az energiákat. „Egyre több jel mutat arra, hogy

a világ meg fog változni. Kifulladt egy ciklus a kapitalizmus létezésében és valami újat kell felajánlani. Ez az új az Európai Unióban is jelentkezni fog, hiszen az Unió is kifulladt. Rengeteget cikkeznek arról, hogy a bővítés egyfajta fáradtságot okozott az Uniónak.” Ez az „új”, ez az érezhetően következő változás új lendületet ad majd a gazdaságnak, új lehetőségeket fog teremteni.

Országh Péter

6

Szovátai Hírmondó, 61. szám 2009. május

Rodostó felé XIII. Cserébe kecske Rodostói kánikulában árnyékot keresünk egy vendéglátó egység útszéli asztalainál. Ráérünk elereszteni magunk, s egy-egy tölcsérnyi finom fagyival hűteni a forróságunkat. Társaságunk tagjai között egy házaspár. Úgy saccolom, hogy negyven felé járhatnak és súlyfölöslegűkre való tekintettel az orvos egyiküknek sem javasolná a hűsülésnek ezt a módját. Különösen a feleség van jó formában. Ott is gömbölyödik, ahol tán nem lelkesedik a férje sem érte. Arca viszont kislányosan üde maradt. Mindenestől néhai nagyanyám valamikor így jellemezte volna: „szép, derék asszony”. Összeszokott pár. A mögöttük lévő évek egymáshoz csiszolták őket. Ismerik és kevés szóból is megértik egymást. Az asszony, azt hiszem, szereti megmondani emberének, hogy mikor mit kell tennie. Mindenesetre határozott elképzelése lehet arról, hogy a földnek mint kellene forognia, s a csillagok járásán is szívesen igazítana. A férj meghajlik ennyi tudás előtt. Viszonylag jól tűri, hogy asszonya vágya az, hogy a mindenséget irányíthassa. Csak akkor lehet baj, ha az ő egzecíroztatását túlzásba viszi. Akkor bizonyosan fellázad, felemeli a máskor oly csendes hangját, és heves hadonászás közben nehéz szavakat vagdos felesége fejéhez. Tanúsíthatom, hogy most szent a béke közöttük. Ha egymáshoz szólnak, mosoly dereng az arcukon, és egyáltalán jól érzik magukat. Zarándokutjukra a nyaralás igényével is jöttek. Megkaphatták, hiszen a tegnapot teljesen a fürdőzésre fordíthatták. Lám, most is milyen kényelmesen ülhetnek itt a Márvány-tenger partján árnyékot tartó ernyő alatt egy karosszékben, s nyalogathatják a méltán híres török cukrászat jóízű remekét. Valamennyien széles körben egyetlen asztal köré és egyetlen ernyő alá telepedtünk, hogy ruháinkat ülve csöpögtessük le a hőségben gyorsan olvadó fagylaltunkkal. A tenger nem látszik ide, de észleljük nyilvánvaló közelségét a mellettünk magaso-

dó épületeken túl. Küld is nekünk egy-egy hajfürtöket, könnyű inget lobogtató fuvallatot, hogy könnyebben viseljük el az árnyékban is érezhető nap tüzét. Még alig helyezkedtünk el, megjelenik egy utcai árus, aki oldalán hatalmas utazótáskát cipel, balkarján sorakoztatva – mintegy kirakatként – bemutatja áruja széles választékát. Egy pillantással nyugtázom, illatszereket forgalmaz, és elég ügyesen egyensúlyoz a „kirakatával”. Nem tudom miből, mert éppen szünetet vett ki a társalgásunk, de azonnal kiszúrja, hogy magyarok vagyunk, és miközben karjáról asztalunkra üríti terhét, hozzánk szól: – Cserebere... Nem drága! Erre nincs pénzünk. Különben sem akarunk vásárolni, tartalékainkat az isztambuli bazárra őrizgetjük. Egyedül a feleségnek tetszene egyik doboz, szívesen megkapná ajándékba emberétől. A török tíz eurót kér, a mosolygós férj tíz lejt ajánl, elő is húzza zsebéből és az árusnak nyújtja. A török megforgatja a pénzt, a románok nemzeti festőjének arcképét tanulmányozza rajta, majd visszaadja tulajdonosának. – Bank... problem... – mondja el két szóban, hogy miért nem fogadhatja el. Mintegy negyedórát tart az eredménytelen győzködés, amíg elköszön és elmegy. De máris itt van a következő. Ötven körüli férfi, akit sokat sütött a nap. Sötét ábrázatán ravaszkás mosoly. Tükörbe kellene néznünk, lehet, hogy ránk van írva az identitásunk, mert ő is magyarul kínálja az előbbihez hasonló termékeit: – Nem sok... Nem drága... Áruját kiteregeti elénk. A nők turkálnak a dobozok között. Az ismerős neveket keresik. Szakértő nyilatkozatokat tesznek. A feleséget érdekelné az egyik márka, ami éppen hiányzik az asztalra kirakottak közül. Minő szerencse, a táska mélye éppen rejteget egy olyat is. Ám a feleség a termékcsalád egy másik, ettől alig különböző elemét szeretné, amivel az árus, sajnos nem szolgálhat.

Attila örökösei A török egyenként rakja elénk a táska tartalmát, kitűnőségüket bizonygatva, el nem mulasztja vásárlásra felajánlani valamennyit. A kíváncsi hölgy visszatér az előbbi dobozhoz, azt forgatja, tanulmányozza. Látva asszonya érdeklődését, a férj újból felajánlja imént már mutatott tízesét érte. A török nem utasítja el az idegen pénzt, szeretné tudni, hogy hány eurót ér. Majd alkudoznak egy ideig, de végül nem tudnak megegyezni. A patthelyzetben új ötlettel áll elő a férj, aki kezdett szimatot fogni a keleti világ működéséről. Hátha mégis köthetnek üzletet. Olyasfélét, amelyikkel mind a két fél jól járna. Felajánlja a feleségét megvételre. Rámutat a kecsegtető áruvá átlényegülő hitvesére, aki somolyogva ül az asztal túloldalán. – Mennyit adna érte? A kezével egy olyan mozdulatot tesz, amit én így fogok fel: – Íme, itt van teljes terjedelmében. Mit szól hozzá? Ugye szép és ritka példány? Törökünk meglepetés nélkül, mosolyogva fogadja az ajánlatot, aztán hosszasan gusztálja az asszonyt. Nem lehet tudni, hogy mire gondol, mert arckifejezése nagyjából ugyanaz a derűs marad. De én közvetlen közelről látom, hogy a szeme résnyire összeszűkül, apró fény villan a szeme bogarában, és a szája sarkában egy picit feszesebbé húzódik egy vonal. Szakértelemmel megbecsüli az árut, aztán kimondja, hogy mennyit hajlandó adni érte: –Száz kecske... Nem ér különösebb meglepetés. Méltányosnak találom az ajánlatot. Innen már lehet tovább tárgyalni. Szemeim előtt megjelenik a közeli Avsarköyben ma délelőtt látott kecskenyáj. Akkor ott meggyőződtem, hogy errefelé megbecsült állatok, akikre alapozni lehet egy család megélhetését. Minden csak azon múlik, hogy kellő példányszám legyen belőlük. Általuk, lám, a pénzt is ki lehet iktatni. Természetesebb az értékek közvetlen cseréje. Az asszony zavartan pislog. Nagy itt a tét. Izgul, nehogy rossz

vásárt kössön a férje. Mit szólna otthon a család, a falu. A gyermekek sosem bocsátanák meg, ha anyjukat semmiért adná, felelőtlenül elkótyavetyélné. Szerencsére erről nincs szó. Apu tisztában van azzal, hogy mit ér a párja. Előrehajló testtartásából is látszik, résen van, mert sejti, hogy ezekkel a törökökkel figyelni kell, nem lehet tudni, hogy milyen turpisságot eszelnek ki. – Százért nem adom. Megér ez kétszázat is! – veti el most vakmerően a sulykot, hadd lássa az asszony, hogy neki mennyire drága, miközben gyöngéd tekintetet vet rá. Mi körbeülők zavarban vagyunk ennyi intimitás láttán. Olyan, mintha szeretkezés közben bámulnók őket. Egy férfi, most tesz bizalmas vallomást egy nőnek. Tizenöt-húsz évnyi házasság alatt, tán még sosem sikerült előtte ennyire megnyílnia. Szemmel látható, hogy nehezen válik meg tőle. Csakis akkor, ha muszáj, ha olyat árat kap érte, aminek nem lehet ellenállni. Azért is emelte a tétet, hogy mindenképpen nyereséggel jöjjön ki ebből az alkuból. Vagy egy nem mindennapi jó üzletet köt, vagy elmarad a vásár, de akkor is hosszú időre megbecsülést szerez a maga számára aranyos neje előtt. Az asszony is elégedettnek tűnik. Bepárásodik a szeme. Mégiscsak rendes ember a férje. Most sajnálja, hogy nem mindig látta így. Olykor volt köztük némi félreértés, mert ő úgy érezte, hogy elhanyagolja a férje, nem becsüli meg eléggé, és ezt indulatosan szóvá tette. Belátja, akkor nem volt igaza. Minden, ami akkor elégedetlenségét kiváltotta, csupán látszat, a hétköznapok forgatagában magára kapott rossz szvetter, ami alatt nemes szív dobog. Most meggyőződött róla. Néha bosszantóan feledékeny és hanyag, s mintha a fellegekben járna. Ám, ha komoly dolgokról van szó, lám tökéletesen meg lehet bízni benne. Csendben ülünk, nem akarjuk, hogy észrevegyék, kilestük őket. A török sem mozdul. A pár változó vonásairól olvassa, mi jár a

fejükben, milyen érzések kavarognak bennük. Arcuk két nyitott könyv, könnyen kibetűzheti a történetük. – Ezek most rájöttek, hogy szeretik egymást – gondolja maga is meghatottan. Hosszan elnézi őket. Nem szólal meg. Talán nem akarja hangjával a benne hirtelen támadt elérzékenyülést elárulni. A fagyink is elfogyott, nadrágunkról már rég letöröltük a ráesett cseppeket, nincs mihez kezdjünk a kezünkkel, nem tudunk semmi féle foglalatosságba elmerülni, hogy zavarunkat valamiképpen palástoljuk. Nemcsak a megvallott szerelmükben megdicsőült párra, de egymásra sem merünk nézni. Tekintetünkkel valamennyien a törökbe kapaszkodunk, aki mindnyájunknál erősebb. Lábon állva, ott magaslik fölöttünk. Barna képére visszatért az a bizonyos hamiskás mosoly. – Háromszáz... – mondja ki egészen váratlanul. A hangja határozott, nyoma sincs benne semmiféle remegésnek, tétovaságnak. Diadallal körbenéz. Meglepett tekintetünket látva, immár ujjain is mutatva ismétli: – Három... Háromszáz kecske. Világos a kép. Felbecsülte az árut. Már tudja, hogy mi a jó benne és mi a hiba. Meghányta, vettette magában, hogy mire menne vele, ha méltányos összegért megkaphatná. És döntött: megér neki háromszázat is. – Kezet rá! – ragadja meg a soha vissza nem térő alkalmat az eddig óvatoskodó férj. Az asztal fölött tartja a tenyerét, s a török belecsapja az övét. Szemünk láttára megtörtént a vásár. Oda az előbbi feszültség, most mindannyian lazák és fölöttébb jókedvűek vagyunk. A török indul a kecskékért, hamarosan itt lesz velük. Az asszony elégedetten pisolyog. A férj melle dagadozik. Mi pedig örülünk a mások sikerének. Rendelünk egy újabb kör fagyit, s míg azzal nadrágunkra újabb pecséteket rakunk, el vagyunk telve boldog várakozással.

a hagyomány sokkal inkább az emberi kapcsolatokon alapszik (valójában azokat szabályozza) és nemcsak a tárgyak, dolgok, alkotások fel- vagy leértékelését „szabályozó” divathóbortokkal kell „megküzdenie”, hanem a személyes „interperszonális” kapcsolatok állandó, gyökeres és egyre gyorsuló változásával is. Ma a külső források bevonása a trendi (éppúgy pénzügyi-gazdasági, mint kulturális téren.) Ez egy bizonyos függőséget fog eredményezni, ami legveszélyesebb az öntudati szinten lesz, és az önértékelési, önbecsülési folyamatokban fogja a legnagyobb kárt okozni. Nem is lehet helyi hagyományt ilyen import érté-

kekre alapozni. Helyi hagyomány csak helyben gyökerező értékekre alapozható. Városunk pedig szép hagyományokkal rendelkezik a kórusmozgalom és kórustevékenység terén. Olyan hagyományokkal, melyek megérdemelnek egy helytörténeti kutatást és tanulmányt, történeti és jelenlegi helyzetük felmérésére. Az Intermezzo Kamarakórus eme örökség tiszteletére is indította el azt a folyamatot, mely reményeink szerint, tovább menve, majd hagyománnyá válik, és évente megszervezésre kerül, mint a Szovátai Tavaszi Kórusfesztivál. Még akkor is, mikor a jelenlegi kórustagok leteszik a kottát, a hangvillát.

2009. május 23-án, szombaton, a Domokos Kázmér Művelődési Központban került első alkalommal megszervezésre a Fesztivál. A választott dátum tudatosan a Medve-tó születésnapi rendezvényeire lett időzítve, ezzel is hangsúlyozva az esemény fontosságát és helybeli kötődését. A fesztiválon testvértelepülések kórusai is részt vettek, mégpedig Budapest XIII. Kerületből, Százhalombattáról és Tatáról jöttek kórusok. Városunk testvértelepüléseinek küldöttségei megtisztelték rendezvényeinket, emelték a Fesztivál fényét, és remélhetőleg otthon is terjesztik annak hírnevét!

Molnos Ferenc

Hagyományteremtés A teremtést, az alkotást, a létrehozást mindig is egy szép, nemes cselekedetnek tartottam. Előbb valahogy a művészettel, a képzőművészettel azonosítottam és különleges képességnek, adománynak tekintettem, amivel csak néhány, talentumokkal kiváltságosan megáldott személy rendelkezik, de idővel rájöttem, mily nagy értékük lehet kis, hétköznapi dolgoknak, tárgyaknak vagy az emberi kapcsolatoknak is – mert igen, szerintem a személyes, emberi kapcsolatok terén is lehet alkotni, teremteni. És lehet, hogy pont ezen a téren van szükség leginkább maradandó értékekre. Viszont értéket teremteni, maradandót alkotni, csak az

tud, aki egy adott területen kiváló munka végzésére, adott tevékenység művészi szinten való teljesítésére képes, és ehhez vitathatatlanul szükséges a tehetség is. Számunkra a hagyomány, mint fogalom és örökség nagyon is mély és átfogó szereppel, jelentéssel bír és bírt mindig is. Ezért tartom rendkívül fontosnak, ha valaki a mai rohanó, profitorientált, a KRÍZIST riogva-ranjongó korban, az egyszer használatos dolgok, tárgyak értékek világában valami olyat akar életre hívni, elindítani, ami igazán teljes, teljesen kész, valós és teljes értékét csak később néhány év vagy értized múltán nyilvánítja ki, mutatja meg. Annál is inkább mivel

Kiss János

élő emlékezet Ferencesrendi Mert élni szerzetesek megjelenése a szovátai fürdőn Egy fiatalember naplója A ferencesrendiek Szovátán a Medve-tó gyógyító tulajdonságainak felfedezésével egyidőben jelennek meg, 1896-ban építkeznek is a tó partján, László Polikárp vezetésével, aki a mikházi kolostor vezetője volt. Illyés Lajos, aki a tulajdonképpeni Medve-tó mint fürdő megteremtője, létrehozója, mellett a szerzetesek is észreveszik a sós tóban rejlő lehetőségeket. A szovátai katolikus egyháztól kérelmezik ide a lakásuk megépítését, ugyanis az egyház ekkor több ingatlannal rendelkezik a későbbi fürdő körül. Ebből a részből püspöki engedéllyel szakítanak ki egy akkora darabot, mely az építkezésekhez elegendő volt (Szovátai Katolikus Egyház Levéltára, Jegyzőkönyv 1889. 1910, június 29. gyűlés.). 8 szobás vendégházat építenek, felügyelői lakással, és istállóval együtt. Többek között egy kápolnául szolgáló szobácskát is kialakítanak, ahol a fürdővendégek részére később naponta is tartanak miséket. Ezt az épületegységet 1910-ben a katolikus egyháznak ajánlják fel megvételre. Mindennel együtt 3 ezer koronát kértek a megváltás fejében. Az egyház tanácsa úgy dönt, a vásári ajánlatot elfogadja, mivel véleményük szerint a vendégház még sosem maradt üresen, és ez nem is fog megtörténni. Jó helyen van az épület, központi elhelyezkedésű, ráadásul a szobák be is vannak bútorozva. A vásár után azonban kiderül az igazi cél. Az épületet azért váltották meg a szerzetesektől, hogy az visszakerüljön a katolikus egyház kezelésébe, mivel azidáig bizonytalan időre volt bérbe adva a ferences rendieknek. Az épületet tehát nem haszonszerzés céljából vásárolják meg, nem is kívánja a katolikus egyház kijavíttatni. Ez sokba kerülne, a becslések szerint 2500 korona, és erre még ráadódna a belső felújítás, ami még 1500 koronát tenne ki. A telek felszabadulása után el is határozzák annak eladását az épületekkel együtt. 1911-ben el is adják Darvas Lajos budapesti lakosnak, aki 12 ezer korona árban vásárolja meg a telket az épületekkel együtt. Az adásvételi szerződésben kötelezte magát arra, hogy az épületben működő kis kápolna helyiségét meghagyja egészen addig, amíg az egyház újat tud építeni. Az újonnan építendő kápolna részére pedig a területből mindenkori szolgáló lelkész számára. Rögtön az eladás után megkezdődnek a viták, mivel Darvas a Hunyadi szálló felé vezető, a telken keresztülfutó utat önkényesen lezárta. Ekkor az egyház egy másik út létesítését határozza el a saját telkén, vagy pedig a vételárból az útnak a megvásárlását Darvas Lajostól. Szolláth Hunor

Találtam egy internetes naplót. Egy fiatalember jegyezte fel benne a gondolatait. Egy fiatalember, aki sajnálatos módon immár sosem fog megöregedni. Kíváncsi voltam, hogy mire gondolt, s azzal a reménnyel fogtam az olvasásához, hogy hátha megértek valamit abból, hogyan élt, mi foglalkoztatta és mi vitte őt a távoli Boliviába, hogy Santa Cruzban érhesse el a végzete. A napló Fiúka korán véget ért életének utolsó tízegynéhány hónapjáról ad jelzéseket nekünk. Néhány számunkra érdektelennek tűnő bejegyzéssel indul, de aztán egyre többet és többet árul el Magyarosi Árpád személyiségéről. Szaggatott sorait olvasva, egy környezetére figyelő érzékeny lélek valamint az őt ért benyomásokat elemző, a lét értelmét kutató, a világban a saját helyét kereső ember jelenik meg előttünk. Folytatásokban közreadom, mert gondolom, hogy Fiúka nemcsak a testébe lőtt hat golyó által érdemli meg a figyelmünket. Molnos Ferenc

2008. február 03 - 29. – február általában – Többnyire Budapesten voltam/ vagyok... láttam a barátom fiát, hazajött egy másik barátom a világ másik végéről... hát szóval van mit pótolni, hiszen sok-sok barátom nem láttam egy ideje... Különben 3 óra leforgása alatt két bicikli romlott el alattam... az egy hülye este volt... vajon mit gondolnak az emberek amikor nézik, hogy valaki „kézen fogva” sétál a biciklijével? Hogy lopta, vagy, hogy nem is tud biciklizni? ... Már gitározom is néha... igaz keveset, de valami nem jó... asszem nem tudok énekelni, zavarnak a szomszédok, vagyis, én nem akarom zavarni őket, hülye egy helyzet, lehetnék „érzéketlenebb”. Jókat beszélgetek anyummal a bölcsis, ovis koromról... szép volt az az idő, nyugodt, békés, felhőtlen. Vannak emlékeim, egy-két éves koromból... tiszták, még a levegő szagára is emlékszem, mi lehet a magyarázat? És sok rossz évet feledtem el sikeresen, arra sem emlékszem mennyire volt rossz, de akkor tudom nagyon az volt... Kerestem az élet értelmét... aszszem minden ember ezt teszi... és amikor valaki rájön, akkor az élet

jó...

„likvidálja”... talán ezért halnak meg az emberek, hogy ne mondhassák el nekünk, hogy mennyi hülyeséggel foglalkozunk, miközben elfeledünk törődni egymással, és főleg magunkkal! Negyedikén volt a születésnapom... tehát végül is február az elmúlás, a kérdések, meg az emlékek hónapja volt, válaszok nélkül... talán így helyes. Majd a március... talán... más lehet... 2008. március 01. – tavasz – Nincs igazán szép idő... régen ilyenkor még tél volt... panaszkodhatnánk, olyan gyorsan változott meg a világ az utóbbi években, hogy az felfoghatatlan, és nem tesz semmit a világ, mert akik tehetnének, azoknak csak a pénz számít... az élet igazságtalan, de ettől ÉLET... azért a természetért kár... északra kell költözni... északra. Alsós korunkban március közepén hóvirágot szedtünk a tanító néninek, pedig nem érdemelte meg... de ilyen a világ ma is... én sem érdemeltem meg, hogy egyesek szeressenek, és látod... mégis... aztán minden más lesz, minden. Éjszakánként nem tudok aludni... hajnalra koppan csak le a szemem... vagyis jön az álommanó, és sajnál meg azzal az álom porral, de nagyon sajnálja. Na tehát március... vajon hányunk életében lesz ez a hónap tavasz? És mit hoz majd a tavasz? ... Szerelmet vagy a fák forradalmát? Vagy semmit? 2008. március 02 - 09. – március eleje „a pillanat” – A várakozásoknak megfelelően március eleje nem is volt annyira meleg... hiányzik a hóvirág a kertből meg a „bigyirik”... de megvagyunk. Olyan volt ez az első hét, mint az ólom. Szürke. Lágy. ...lágy... formálható... egészen érdekes... olyan hangulat ihletett írásra, mint régen, mikor alig láttam értelmét az életnek, vagy a létemnek... Tudod, mintha fekete, sűrű, ragadós szurok bugyogna benned, és égetne, ki akarna törni belőled, de te nem akarod... nem akarod, hogy a szürkeség, és a fájdalom ráragadjon más dolgokra is, hogy aztán máskor mikor tiszta lesz lelked, bepiszkítson... hazudjunk csak... olyan jó néha hazudni magadnak azt, hogy minden jó, és szép, és nem venni tudomást az ellenkezőjéről... az élet a drogom... az életem a “szer”... ettől az élettől jövök kábulatba, ezért olyan drága minden pillanat, ami jó, ami szép... Szóval hülye egy hét volt... pont olyan, amire vártam... de most így utólag... mindegy... mert ennek is vége, vége. A dolgok véget érnek. Minden, nincs kivétel.

Szovátai Hírmondó, 61. szám 2009. május

Semmi sem örök. Minden csak idő kérdése... eljön a vég. ... nem is ezért kell alkotni, tervezni, létrehozni, hanem az érzésért, mert az tovább él a pillanatban... igen... a pillanatban... azt adtam másoknak, és azt kaptam másoktól... pillanatot, értékesebb a kenyérnél s a víznél is, mert a pillanatra emlékszem, és te a pillanat része vagy, „beleszorultál” – akkor ... ott ... így maradtál meg nekem, és így maradok meg én is neked. Remélem. Ez a hét is egy pillanat volt, de ebbe fájdalom és magány szorult. 2008. március 12 - 24. – „fellépések, gyengeség” – Március közepe... igazi tavasz, napsütés, fellépés, tavaszi fáradtság, gyengeség. Ilyenkor a fiúk és a lányok izgalomba jönnek, akár a darazsak, ha bolygatni mered a fészküket. Egyszer valamikor, 9 évesen, az erdőben egy botot emeltem fel a földről, melynek végén darázsfészek volt... csak 11 csípett meg, de a hajamból majd 20 darazsat szedtünk ki... rohantam, csapkodtam magam... Olyan izgalom volt bennem, mint ilyenkor tavasszal, ha egy lány elvarázsol... persze most vigyázok, meg ne csípjenek :-) Szóval ha veszek egy nagy levegőt én is beindulok... Ez a tavasz. A fellépéseim most is emlékezetesek voltak. Tenyőn esett... ahogy szokott, de ezért élmény! Törökszentmiklóson, Kőteleken már sütött a nap... amikor a Nemzeti dalt énekeltem, Vikidál mellém lépett, és együtt énekeltünk, igazán nagy élmény lehetett a helyieknek, a fogadás meg egyenesen fantasztikus volt, ha hívnak még, szívesen megyek vissza oda is. Aztán Debrecenbe is mennem kellett, de onnan már legyengülve, betegesen tértem haza... tavaszi fáradtság. Remélem ez a tavasz bővelkedik majd szép dolgokban... olyan szép és kedves dolgokban, mint amilyen kedves tud lenni egy csepp méz a darazsaknak... mely olthatatlan vágyat ébreszt bennem, melynek illata megbolondít, mely elvarázsol, és felkavar. Szép, mikor a szél leveleket emel a magasba, szép mikor a szerelemtől a fellegekben jársz... s képtelen vagy a sáros földre lépni! 2008. március 25 - 31. – „napszemüveg, névnap” – Amikor Szejkén szerelmes lettem – emlékszem – volt napszemüvegem... no nem mintha ez számítana... de minden esetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő... ó az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem. Eltelt pár év... az az érzés, ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény, ami a víz tetején játszott... sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót... de nincs két egyforma dolog! Nos, most nincs napszemüvegem... sosem találtam igazán jót... csak két ilyen volt, azokat elhagytam... látod, így marad el a szerelem is... tehát – most – kitaláltam,

7

hogy vennem kellene egy napszemüveget... lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket... mert nem látom, tényleg... és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra, amint a vége “felkunkorodik”, de még nagyon fura a fejem, nem szeretek tükörbe nézni. Nos a névnapom ... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem... igazából nincs is ennek jelentősége az életemben... Fiúka vagyok, Fiúka a nevem... mint ahogyan a versemben is írom. Tudod... én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra... de amíg nem jön az új... mégiscsak a régire vágysz... a lelkedben is az csók él tovább, ami a legelső volt és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi végtagjaidban... és a várakozás ... de még a remény sem... az is mindig más... vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első –egyedi – élményedhez lesz újra hasonló... legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe... Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni... öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... – hát – meg nem állunk. Remélem, holnap sütni fog a nap... 2008. április 01 - 07. – „az idő s a csettintés” – Emlékszem egy hideg bözödi reggelre... reszkettem, de reszketett velem minden, talán még a halak is a tóban... Körülöttem csak a nedves, sáros fű, s köd... olyan köd, aminek hal szaga volt, hideg hal szaga. Annyira vártam s vágytam a napot, mint az öregek a jó egészséget, aminél mint tudjuk nagyobb kincs nincs! Az első sugarak olyan élesek és vékonyak voltak, hogy szétvágták az időt... így lett nappal az éjszakából, s ez fakasztott mosolyt a hidegtől aszott arcomra, de még a nedves cipőmben is felmelegedtek a fagyott lábujjaim! Ekkor értettem meg, hogy az idő nem más, mint élmény és élmény... és a kettő között nincs semmi. A legutóbbi találkozásunk – mi több – közös élményünk óta nem telt el semmi idő! Egymásnak sosem öregszünk meg... előttünk az idő! Bármikor elkezdődhet valami... az idő ilyen értelemben nekünk – értünk – dolgozik! Nos ha lenne egy lehetőségem, s egy csettintésemre az idő megállna... akkor is bajban lennék, hiszen nem tudok csettinteni! Az utóbbi héten néztem a szerelmes párokat, házastársakat. Olyan hiányérzetem volt, mint régen, mikor szintén egyedül voltam... de az idő régen is nekem dolgozott... s mindig hozott a sors valamit, néha jót, néha kevésbé jót! Nem panaszkodom, inkább reménykedem, s türelmesen várom a pillanatot, mert tudod... a pillanat édes és örök... ha beleszorulnak dolgok. (folytatjuk)

8

szabadidő, sport

Szovátai Hírmondó, 61. szám 2009. május

Sudoku (17) A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön. Készítette: Sebe Zoltán 6

4 4

4

7

2

9

4 8

8

7

5

6

1

8

4

5

6

Meghatározások: 1. „De íme sötét... őszbe vegyült már”. 2. Becézett szülő. 3. Kanada fája. 4. Szándékozó. 5. Egyik fémforgácsoló. Készítette: Dósa Márta

6 9

7

7

2

8

6

5

7

6 8

Világítótornyok (15)

Bűvös négyzet (15)

4

A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűnte0 tett szám jelöl. 0 Határozza meg a hajók 3 helyzetét, tudva azt, hogy 1 hajó hajóval és hajó világító1 toronnyal még sarkosan sem 2 ér int kezhet! A tengeren 8 4 hajó található.

Sebe Zoltán

Vicc – Használtál óvszert? – Nem. – AIDS-es vagy? – Nem. – Hú, mert ezt nem akarnám mégegyszer elkapni! A kocsmában kevesebben halnak meg, mint a kórházakban: tehát az alkohol egészségesebb, mint a gyógyszerek. Elég szarul nézel ki. Iszol te rendesen mostanában? Aki csak tanulással tudja elvégezni az iskoláit, az megélni is csak munkából tud majd...

Beszólás: Bámulatos, hogy az a rengeteg fontos dolog, ami egy adott nap a világon történik, mindig pont belefér az újságba. Országos versenyen a taekwondosok A szovátai Medve-tó Sport Klub Taekwondo WTF szakága részt vett a május 15-17. között Marosvásárhelyen szervezett országos gyerekversenyen. A szovátai csapat Máté Miklós kétdanos edző és Barabás József egydanos oktató vezetésével kilenc versenyzővel lépett szőnyegre a marosvásárhelyi sportcsarnokban. Nem eredménytelenül, mert a kis taekwondosainknak összesen négy érmet sikerült szerezniük. Eredmények: - a 6-7 évesek –25 kgos kategóriájában induló Kacsó Lokodi Zalán a III. helyen végzett; - a 8-9 évesek –30 kg-

os kategóriájában induló Păcurar Tudor a III. helyen végzett; - a 10-11 évesek –40 kg-os kategóriájában induló Gál Tamás a II. helyen végzett; - a 12-14 évesek –40 kg-os kategóriájában induló Moldovan Alexandru a II. helyen végzett.

Játékos-válogató Fiatal játékosokat keres a szovátai sportegyesület labdarúgószakosztálya, ezért hirdetett korábban játékos-válogatót. Május 10-én, vasárnap 10 órától kezdődött a 91-93-as korosztály számára szervezett válogatás. Az esemény nem váltott ki túl-

zott érdeklődést. A városi sporttelepen jelentkező fiatalok száma szűkösen ad ki egy csapatra valót. Pedig ifi csapatot szeretnének belőlük kiállítani. Akadt köztük néhány olyan tehetség, akinek a játékára a nagy csapatban is hamarosan számíthatnak.

Szovátai Medvék A Szovátai Medvék kosárlabda csapata október 23-án kezdte a 2008-2009-es megyei bajnokságot. Az őszi forduló eredményei: Szováta - Marosvásárhelyi Evdine 60-42; Medvék - Atletic 67-57; Medvék - Jazz 58-52; Medvék - Pro Baschet 72-51; Medvék Kinder 69-59; Medvék - Aesculap 64-103; Medvék - UMF 80-90. Az őszi fordulót a harmadik helyen zárták a Medvék. A tavaszi szezon március 9-én kezdődött. Az azóta elért eredmények a következők: Evoline - Medvék 49-64; Atletic - Medvék 69-54; Jazz - Medvék 70-67; UMF - Medvék 74-56. A Szovátai Medvék jelenleg az ötödik helyen vannak az eredménylistán. A keret: Bartha József, Gondos Zsombor, Dávid Dénes, Jakab

Endre, Jakab Dániel, Maksai Árpád, Fehér Ferenc, Abodi Albert, Fazakas Attila, Medvési Zsombor, Bukuresti László. A csapat fő támogatói: Szováta Város Önkormányzata, HE-Ba kft. Vezetője és edzője: Bukuresti László. A Szovátai Medvék kosárlabdacsapata idősebb játékosokkal kiegészítve (Angi István, Engi Albert, Nyitra László, Szabó Károly, Csortán Imre, Megyes András, Biró Pál) részt vett a hagyományos székelyföldi öregfiúk tornán, amelyet 2008 októberében Csíkszeredában szerveztek meg. Csapatunk az első helyet szerezte meg,miután 59-40 arányban Szászrégent, 48-40-re Csíkszeredát, majd a döntőben 40-35-re Gyergyószentmiklóst győzte le.

R áj át s z á s a f ut b a l lb ajn o k s ág b an Végéhez közeledik a megyei labdarúgó-bajnokság. Két mérkőzéssel a vége előtt állunk. Próbára tevő meccseken vagyunk túl, amelyeken csapatunk mutatott hideget-meleget. A mérleg azért nem rossz. A rájátszás első mérkőzésén Marosludason próbált pontot szerezni a szovátai csapat. Nem is reménytelenül, hiszen majd mindig területi fölényben játszott. A nulla-nullával végződő első félidőben kétszer is megszerezhettük volna a vezetést. Először Nikolics felvágásáért járt volna egy tizenegyes – a bíró nem így gondolta –, később Silionnak volt egy nagy helyzete, amikor a kifutó kapuson sikerrel átemelt, sajnos a kapun is. A második félidőben Ani kapufára fejelt. Tovább tartott a szovátaiak nyomása, de mégis a hazaiaknak sikerült gólt szerezniük egy ellentámadásból. Ezzel el is dőlt a mérkőzés: Marosludas – Szovátai Mobila 1-0. A második mérkőzést itthon játszották az első helyre törő nyárádszeredaiakkal. Jó iramú, C divíziósnak megfelelő színvonalú volt a mérkőzés, amelyet a hazai csapat uralt. Végre a nagy számban jelenlévő szurkolók is elégedetten távozhattak, mert volt mit látniuk. Már az első percben – tulajdonképpen a 27. másodpercben – megszereztük a vezetést Dobric révén. Ez szárnyakat adott a csapatnak. A fiúk nyugodtabban vezethették támadásaikat, a játékot egyértelműen irányították, és voltak helyzeteik is. Aztán jött a második gól, Ani révén sikerült növelni az előnyt. A második félidőben a szeredaiak, mert menteni akarták a mérkőzést, támadásra kényszerültek. Ezzel jobban kinyílt a védelmük, és lehetőség akadt a mieink gyors ellentámadásaira. Silion, Nikolics (kétszer is) és Simon hagyott ki helyzeteket. A vendégek csupán a 75. percben veszélyeztették a szovátai kaput, de Péter hárított. Több gól nem esett, maradt az első félidőben beállított ered-

mény: Szovátai Mobila – Nyárádszereda 2-0. Aztán történelmi vonatkozású számokat ismételt a Szovátai Mobila labdarúgó csapat. Mintha ötvenhat év után (ez is történelmi emlékeket ébreszt) egy olyan mérkőzésre akartak volna emlékeztetni, amely nemcsak a londoni Wembley stadion közönségét zaklatta fel, hanem az egész labdarúgó világot, Dánossal szemben jó játékkal 6-3-as eredményt értek el. Az eredmény azonos, de a lelkesedés sokkal kisebb. Még akkora sem volt, amekkora kijár minden győzelemnek. Ugyanis viszonylag kevesen látogattak ki a szovátai szurkolók erre a mérkőzésre. Pedig lett volna mit látniuk, mert jó iramú, színvonalas, helyzetekben gazdag játékban gyönyörködhettek volna, ahol végül is összesen kilenc gól esett. Már a 33. percben 4-0-ra vezetett a szovátai csapat: előbb Jeremiás keresztbelövését Buţiu Dobric elé fejelte, aki a hosszú sarokba vágta a labdát – 1-0; Ani átadását Mitra laposan a rövid sarokba lőtte – 2-0; Mera, Silion, Ani összjáték után, ez utóbbi a hosszú sarokba lőtt – 3-0; Buţiu felvágásáért ítélt szabadrúgást Mera 18 méterről oldalról a bal felső sarokba bombázta – 4-0;. Ám az ellenfél sem aludt, a szovátaiak lazítása mellett az első félidő végén két gólt is szerzett, ezzel 4-2-re alakítva a félidei eredményt.A második játszórész szintén szovátai rohamokkal és gólokkal indult. Már az első percekben jött is a gól, Ani passzát Mitra vágta a hálóba – 52. Tíz perc múlva érkezett a következő, amikor szögletlövést fejelt Buţiu a dánosi kapuba – 6-2. Utána megint volt egy kis lazítás, Szopos és Ani révén ki is maradt néhány jó helyzet. Az utolsó előtti percben büntetőrúgáshoz jutott a vendégcsapat, s a belőtt góllal beállt a végeredmény: Szováta – Dános 6-3. Túl voltunk a rájátszás 4. fordulóján. Addigi a mérlegünk: két győzelem, egy-egy döntetlen és vereség. Aztán a bajnoki címet

hőn óhajtó Marosoroszfalu volt a vendégünk. Jól indult a mérkőzés. Szép játékot mutattak a csapatok, helyzetekben gazdag volt a mérkőzés. Jöttek a gólok is. Leghamarább nekünk. Az első negyedóra után Mitra révén megszereztük a vezetést. Tíz perc múlva Nikolics megduplázta a gólok számát. Aztán újra Mitrán volt a sor, és már három góllal vezettünk. Az első félidő végén aztán Brânda fejjel talált a kapuba. Sajnos a sajátunkba. 3-1-el mentek pihenőre a játékosok. Nem tett jót a szünet a mieinknek. A második félidő teljesen más képet mutatott. Számunkra sokkal rosszabbat. A játékosaink sokat hibáztak, a csapat elbizonytalanodott, és ennek meg is lett a büntetése, mert a továbbiakban csak a mi kapunkba estek a gólok. Számszerint kettő. A végeredmény 3-3-as döntetlen. Aztán mégsem ez maradt. Zöld asztalnál módosították az eredményt 30-ra, mert bizonyítást nyert, hogy az ellenfél szabálytalanul kettős igazolású játékosokat használt ellenünk. Legutóbb Nyárádszeredába látogattunk. Jó játékkal, jó iramú mérkőzést játszottunk. Nagyobb részt mi kontrolláltuk a mérkőzést. Az első gólt is mi szereztük. A 25. percben Györgyi beadását Mitra fejelte a hálóba. Ezen a mérkőzésen a bíró nagyon nem szeretett minket, s két kézzel szórta nekünk a sárgalapokat. A hazaiak a 60. percben egyenlítettek. Így maradt az eredmény, pedig második sárga lapja után Mitrát a mienk közül kiállították. Ám a szeredaiak létszámfölénye nem látszott meg a játékban. Nyárádszereda örvendhetett az otthoni döntetlennek. Még két mérkőzés vár a mieinkre, mindkettő idegenben és kemény ellenfelekkel: Dánossal és Marosoroszfaluval. Utána jöhet a nyári szünet! Fábián Róbert

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Munkatársak: Bokor Éva, Domokos Mária, Dósa Márta, Fábián Róbert, Fülöp Judit, Hajdú Attila, Király Katalin, Kiss János, Máté Miklós, Országh Péter, Portik Antal, Sebe Zoltán, Szabó Attila, Szabó Győző, Szolláth Hunor.