SÁLYI GÁBOR Laktored Kft H 5137 Tanya 3 MOTTÓ: Amit nem tudsz mérni, azt befolyásolni, irányítani sem tudod.
A pH- és hőmérséklet-mérő bendő-bólusz alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai, különös tekintettel a félheveny bendőacidózis diagnosztizálására Összefoglaló A dolgozat tárgya a telemetrikus pH és hőmérsékletmérő bendő (reticuloruminal) bólusszal gyakorlati körülmények között szerzett adatok elemzése. Módszer: A várható ellés időpontja előtt 8 tehén recésgyomrába jutattuk be a bóluszt és az 10 percenként jutatott az internetre mérési adatokat, melyeket a laktáció 90. napjáig követtünk. Eredmények: A recésgyomor pH értéke takarmányfelvételhez kötött jellegzetes napszaki változását az 1. és 2. ábra szemlélteti. Közvetlen az ellés után napokig a pH átlagértéke csökkent és pH görbe alakja változott. Anyagforgalmi zavar (ketózis, ellési bénulás) vagy szervi megbetegedés (puerperális méhgyulladás) esetén az egyedre jellemző pH átlagérték és fluktuáció lassabban alakult ki (3/c. ábra). A takarmányozással kapcsolatos egyes menedzsment hibák (megkésett takarmánykiosztás, eltérő minőségű TMR) okozta pH változás példákon került bemutatásra (5/c., 6/b. ábra). Megbeszélés: Felvázolásra került a rendszer a gyakorlatban és a tudományos igényességű takarmányozási kísérletekben való hasznosíthatósága lehetőségei. Kulcsszavak: szarvasmarha, transition period, telemetrikus reticuloruminal pH bólusz, peripartal diseases, acidózis index, SARA A kérődzők energiaellátását az együregű gyomrú állatokétól eltérően elsősorban nem a glükóz, hanem az illó zsírsavak biztosítják. A takarmány keményítő-tartalmának kis hányadától eltekintve az elfogyasztott szénhidrátok (keményítő, cukor, pektin, cellulóz, hemicellulóz stb.) a kérődzők számára hasznosító formává – illó zsírsavakká (ecetsav, propionsav, vajsav) és tejsavvá - alakítása a bendőben történő emésztés során történik. Az illó zsírsavak szolgálnak fő energiaforrásként a bendőben élő mikroorganizmusok (baktériumok, élesztők) számára is, biztosítva azok szaporodását is. Amennyiben az illó zsírsavak termelése zavart szenved, az hátrányosan befolyásolja a bakteriális fehérjeszintézist, ily módon közvetve rontja a szervezet fehérjeellátottságát is. A nagy tejtermelés jelentős mennyiségű és időtartamban viszonylag kiegyenlített illó zsírsavtermelődést és - felszívódást igényel. Az illó zsírsavak átmeneti vagy tartós, túlzott mértékű 1
termelődése különböző jellegű és súlyosságú emésztési, illetve anyagforgalmi, sőt ezeken keresztül közvetve hormonális zavarokat is okozhat. A bendőben történő fermentáció intenzitása a bendőflóra állapotától és az attól elválaszthatatlan táplálóanyag-ellátottságuktól függ, de az aktuális takarmányfelvételre visszahat a bendőfolyadék mindenkori pH-értéke is. Amennyiben a bendőfolyadék pH-értéke gyakran, jellemzően napokon át visszatérően, egy kritikus alacsony küszöbérték (pH 5,8) alá csökken, akkor – határozott klinikai tünetekkel nem járó félheveny bendőacidózis, angol nyelvű megnevezése (Subacute Ruminal Acidosis) után gyakran SARA –ként nevezett kórforma alakulhat ki. A bendőacidózis ezen formája jelentősen rontja a nyersrost emészthetőségét, fennállásakor csökken a bendőben a baktériumok szaporodása, következésképpen csökken a bendőbeli illózsírsav-koncentráció és a bakteriális fehérjeképződés mértéke. A kórkép kialakulásában a takarmány könnyen fermentálható szénhidrát valamint, a rostellátottság mennyiségének és arányának van meghatározó szerepe. Gazdasági szempontból jelentős még a tej zsírtartalmának, esetenként a tej mennyiségének csökkenése, továbbá romlik a szervezet immunválasz készsége, amit a tej megemelkedett szomatikus sejtszáma is jelez, gyakoribbá válhatnak a szaporodási zavarok (Mátis and others 2016), az oltógyomor-helyzetváltozás és a lábvégmegbetegedések előfordulása. A bendő (recésgyomor)-tartalom pH-értékének rövid távú, napszaki alakulását számos takarmányozási és tartástechnológiai tényező befolyásolja, és változása kulcsfontosságú paraméterként, ha közvetve is, számos anyagforgalmi, emésztés-élettani folyamatra hat. Élesen fogalmazva a pH szélső értékei, a változás üteme, egy bizonyos alsó küszöbértéket (pH 5,8) el nem érő időszak fennállásának időtartama, pusztán jelzi a kóros vagy az optimálistól eltérő bendőemésztési állapotot. Annak oktanát illetően azonban gyakran kevéssé iránymutató, viszont a vele kapcsolatos tehenészet helyi körülményeinek ismeretében helyesen felállított gyakorlati jellegű hipotézisek kizárását/megerősítését vagy a jelenség lehetséges okának továbbgondolását nagyban segítheti. Nem ismert olyan, a takarmányozással közvetlenül kapcsolatos klinikai/klinikai-kémiai ill. kórélettani paraméter, amely az emésztési folyamatok változására olyan gyorsan reagáljon, mint a bendőtartalom pH-értéke. Hasonlóan más klinikai-kémiai paraméterekhez a bendőtartalom-pH értéke - elegendő számú és kellően reprezentatív mintát feltételezve - nem az egyed, hanem elsősorban az állomány/termelési csoport emésztés-élettani állapotát hivatott jellemezni. Jóllehet annak összetett volta, részben egyedi tulajdonságok miatt, ez nem mindig eredményes, az „indikátor” állatok bendőtartalom-pH és hőmérsékleti adatainak a többségtől eltérő voltát szintén hasznos elemezni a SARA iránti fokozott érzékenység okának felderítése céljából. A bendőfolyadék pH-értékének alakulását befolyásoló tényezőknek, valamint e változások kórélettani/anyagforgalmi következményeinek a takarmányozás intenzitása és a laktációs állapotnak megfelelő határok között való tartása kulcsfontosságú. A pH rövidebb-hosszabb időszak alatti változása, jellemzően csökkenése azért is meghatározó, mert ez időben megelőzi, jelzi az anyagforgalmi ártalmak, a takarmány-értékesülési zavar kialakulásának potenciális veszélyét, ezzel lehetőséget ad annak korrekciójára. A különböző gyártók által előállított, hasonló elven működő rendszerek többsége a pH-érték mellett a hőmérsékletet is méri. A két paraméter változásai között kellően magas elemszám mellett statisztikailag negatív összefüggés igazolható ugyan, sőt gyors pH csökkenés esetén az kifejezett (Sato 2
2016), de állomány-diagnosztikai szempontból ennek jelentősége, jelenlegi ismereteink szerint, mérsékelt. Találó az a megfogalmazás, hogy „a bendőtartalom pH-értékének változása a takarmányozás tükörképe”, de az ebben való „olvasást” el kell tudni sajátítani. A mezőgazdaságban a telemetrikus mérési eszközökkel nyert adatok gyakorlati, valamint alkalmazott tudományos célú hasznosítása során meglehetősen szerteágazó eredményekről számolnak be. A telemetrikus pH-bóluszokkal végzett, elsősorban méréstechnikai (Philips and others 2010, Sato and others 2012), majd takarmányozástani kísérletekről (Gasteiner and others 2014, Steinwidder and others 2015) már közel egy évtizede jelennek meg közlemények, és széles körű gyakorlati alkalmazásukról is vannak már adatok, de ehhez képest, főképp az utóbbi témakörben, eddig viszonylag kevés szakcikk született. Ehhez szeretnénk jelen dolgozatban néhány adattal hozzájárulni.
A VetAsyst bendőtartalom pH-/hőmérsékletmérő bólusz gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatok, megfigyelések A Moonsyst ZRt. által kifejlesztett VetAsyst bendő-bólusz a tehén bendőjében – anatómiai adottságok miatt valójában tartósan a recésgyomrában elhelyeződve - 10 perces gyakorisággal méri annak pH-értékét és hőmérsékletét. A mért adatok vezeték nélküli technológiával, automatikusan, jutnak el az istállóban fölszerelt vevőegységen keresztül az internetre és ezt követően a felhasználóhoz. A rendszerről további információ a www.moonsyst.com oldalon érhető el.
Késztetést éreztünk a rendszer kipróbálására, hogy az így kapott adatok miként segíthetik a takarmányozási, tartástechnológiai hibák földerítését és azok megelőzését. A bendőfolyadék pH-változásával, a bendőacidózis kérdéskörével nagyszámú, kiváló publikáció foglalkozik (Kleen and others 2003, Krause and others 2006, Plaizier and others 2009). Ezek tanulmányozását követően a VetAsyst mérőrendszer gyakorlatban való kipróbálása céljából a kórélettani és az anyagforgalmi betegségek kialakulásának szempontjából legkritikusabb, ellés körüli időszakot választottuk (Kleen and others 2003). A várható ellés előtt 10 nappal lévő, 8 többször ellett szárazonálló tehén bendőjébe helyeztünk be pH-bóluszt. Ehhez a gyakorlatban használatos gyógyszert tartalmazó bólusz-beadó eszközt vettük igénybe. A VetAsyst pH-bóluszt egy 500 férőhelyes, nagy tejtermelésű (10000 literes átlagos laktációs termelésű), kötetlen, növekvő almos tartású, Holstein-fríz tehenészetben próbáltuk ki, az adatok regisztrálása minimum a laktáció 90. napjáig történt. A mérések tapasztalatai a következőkben foglalhatók össze. Az ellés előtt három hétig etetett „előkészítő” TMR (NEL: 6,02MJ/kg sza.; nyersfehérje: 14,7%; NDF: 40,4%), a „fogadó” TMR megegyezett a laktációs (csúcs és közepes) termelésűek TMR-ével, főbb jellemzői: NEL: 6,75 MJ/kg sza.; nyersfehérje: 15,8%; NDF: 30,8% voltak. A takarmányváltás az ellés napján történt. A tehenek ellés utáni kondícióvesztése nem volt jelentős, a laktáció 30. és 60. napján bírálva, a változás átlagosan - 0,2 kondíciópont volt. A bólusz használata során megfigyelteket részben a teheneknél mutatkozó klinikai tünetekkel vetettük össze, különös tekintettel arra, amikor jellemző volt az étvágycsökkenés. A bendőtartalom pH napi/napszaki jellegének változása esetén megvizsgáltuk, hogy az milyen 3
üzemeltetési/takarmányozási hibákkal, drasztikus időjárás-változással stb. és ezek milyen súlyosságával esik egybe. „Utólagos”, empirikus értékelésnek tekinthető, ha tehén bendőfolyadéka pH-értékeinek jellegzetes napszaki változása torzul, annak mélypontja(i) kritikus mértékben erősödik(nek), vagy a „pH-görbe” lefutása az istállótársakétól nagymértékben eltér. Elemezzük ennek lehetséges okát. Néhány ábrával szemléltetve és bemutatva a tapasztaltakat.
1/a. ábra A bendőtartalom pH-érték tipikusnak tekinthető napszaki változása (6565 fsz. tehén, 2016. 10. 01.) A hajnali magas csúcsot követően a pH-érték a reggeli takarmánykiosztás után rohamosan csökken, a délutáni órákban megemelkedik, ám a hajnalitól elmaradó csúcsot követően az esti etetés után éri el napi mélypontját, majd a hajnali órákban visszatér a kiindulási értékre (napi háromszori fejéskor a két említett csúcs között, esetenként egy kevésbé jelentős csúcs is megfigyelhető). A rendszer 10 percenként szolgáltat mérési adatokat, azok rövid ideig tartó minimális +/- irányban való elmozdulásának nincs jelentősége. A „tipikus” és az „atipikus” pH görbe – nagyon leegyszerűsítve – az illó zsírsavak keletkezésének és fölszívódásának, illetve a kérődzés (nyáltermelés) időtartamának és intenzitásának eredőjeként alakul.
4
1/b. ábra: A 8 tehén bendőtartalma pH értékének átlagolt napszaki változása (30 napos időtartam alatt; november) Megfigyelhető, hogy közvetlen az ellés után rövid ideig – többnyire néhány napig - jelentősen, majd hozzávetőlegesen két hónap múlva a görbe lefutása egyre gyakrabban „torzul”, a napi második csúcs kevésbé kifejezett, vagy teljes mértékben elmarad.
2. ábra A bendőacidózis elhúzódó formájára jellemző napszaki pH-érték változás A torzulás oka a bendőhám fölszívó képességének fokozatos romlása, és/vagy a kérődzés időtartamának és intenzitásának az egyre fokozódó mértékű takarmányfelvételhez és ennek következtében az illó zsírsav-termelődéshez viszonyított kapacitása marad el.
A bendőtartalom pH-értékének alakulása az ellés körüli időszakban Az ellés után az étvágy gyorsan nő, és amíg a bendőflóra és a bendőhám illó zsírsav abszorpciós képessége, valamint a bendőhám felülete nem adaptálódik, addig a kérődzés és a nyáltermelés intenzitásának csökkenése következtében a tehenek egy részénél 3-6 napig egy mérsékeltebb fokú 5
bendőacidózis (3/a. ábra) is kialakul (Arnaud 2013). Ezt követően a bendőtartalom pH-értéke fokozatosan normalizálódik, napszaki változása ciklikussá válik, amint az négy bólusszal ellátott tehén esetében is tapasztalható volt. Állományonként változó gyakorisággal – vizsgálatunk során 4 tehén esetében - fordult elő, hogy közvetlen az ellés után gyulladásos szervi megbetegedés (méh- vagy tőgygyulladás), vagy anyagforgalmi zavar (pl. ketózis, ellési bénulás), vagy takarmányozási hiba súlyosságában és időtartamában egyaránt növelheti a pH csökkenés, a bendőacidózis mértékét, súlyosságát (3/b., 3/c.). Ismerve ugyan, a szárazonállás alatti takarmányozás jelentős hatását az ellés utáni acidózis kialakulására, az adott körülmények között (pl. kis egyedszám, azonos takarmányozás) ez a tényező esetünkben nem volt vizsgálható. A SARA kialakulásának veszélyével - még megfelelő telepirányítási gyakorlat esetén és a laktáció későbbi szakaszában is - kisebb valószínűséggel ugyan, de számolni lehet. Egyes szerzők a SARA diagnózisának felállításához ruminocentesis módszerrel vett mintában vagy pH elektródával in situ a bendőben mérve pH 5,5 vagy 5,6 értéket tekintik a határértéknek (Kleen and others 2003).A bólusszal a recésgyomorban történő folyamatos pH mérés esetén viszont – mivel ott a folyamatosan termelődő nyál lúgosító hatása jobban érvényesül – pH 5,8 érték tekinthető határértéknek és ezt figyelembe véve történik az ”acidózis index” kiszámítása. Az alábbi ábrákon mutatjuk be a bendő pH jelentős csökkenésére vagy tipikus SARA kórképre hajlamosító hatások eredményeit.
Fogadó istálló
Ellés
3/a. ábra A bendőtartalom pH-értékének alakulása az ellést követően; átmeneti, mérsékelt acidózis (6350 fsz. tehén) Hasonló jelenséget mások is megfigyeltek (Sato and others 2012) Több tehén esetében is megfigyelhető volt viszont, hogy az elléskor átmenet nélkül nagy energiatartalmú takarmányra váltással összefüggésben kifejezett anyagforgalmi és szervi megbetegedéseket alakultak ki (ld. 3/b. ábra). (A szárazonállás alatti takarmányozás és a testkondició alakulása kellően nem volt dokumentálva). 6
Ketózis
Puerperalis méhgyulladás
Ellés
3/b. ábra Az ellés utáni acidózis és ketózis a pH-érték tartós csökkenésében mutatkozó következménye , „acidózis indexben” is kifejezve (6613 fsz. tehén) A 6613 fsz. tehén ellése után egy héttel később diagnosztizált ketózis súlyos következményét az ún. acidózisos index (acidózisos index: egy napon belüli időtartam - percben kifejezve. ameddig a bendőtartalom a pH 5,8-t nem éri el) jól jelzi. Valószínűsíthető, hogy ebben az esetben a SARA-ra jellemző csökkent energiafölvétel/értékesülés hajlamosított a ketózisra, ez utóbbi viszont a heveny (puerperális) méhgyulladás kialakulására. A bendőfolyadék pH-értékének kezdődő normalizációját minden bizonnyal - részben a csökkent takarmányfelvétel miatt - a méhgyulladás is késleltette. A bólusz használatával kapcsolatos tapasztalatszerzés eredeti céljától nagymértékben idegen, de szakmai szempontból érdekes és tanulságos az alábbi véletlenszerűen kialakult eset bemutatása:
7
Ketózis
Heveny méhgyulladás
Holtellés
3/c. ábra Rövid idővel a holtellés után súlyos bendőacidózis alakult ki, majd az ezt követően fölismert ketózis (BHB 1,7mmol/l) és a heveny – lázas állapottal járó – több alkalommal gyógykezelt méhgyulladás együttes hatására a bendőtartalom pH–értékének drasztikus csökkenése olyan mértékű volt, ami alapján elhúzódó – a heveny kórformára jellemző súlyosságú - heveny bendőacidózist lehetett megállapítani (fsz. 6864). A méhgyulladás súlyosságát közvetve az is alátámasztja, hogy a tehén a későbbiekben kialakuló idült, a méh letapadásával járó, perimetritis miatt tenyésztésre alkalmatlanná vált.
A laktáció későbbi szakaszának elemzése Ismert, hogy egyes tehenek bendőtartalom pH-átlagértékében és acidózisra való hajlamában számottevő különbségek lehetnek (Humer and others 2015, Dochme and others 2008), erre példa a 6532 fsz. tehén (5/a-d. ábrák).
5/a. ábra A 6532 fsz. tehén bendőtartalom pH-értékének alakulása ellést megelőzően és az azt követő első 50 nap során
8
A két hónapos vizsgálati periódus egyes jellegzetes szakaszai kinagyítva jobban tanulmányozhatók. Az adott eset kissé hasonlatosan a képzeletbeli „állatorvosi lóhoz”, amelyen a hallgatóknak az összes létező betegség bemutatható: E tehén bendőtartalom pH-értékének folyamatos változásának elemzésével lehetőség nyílik a SARA kialakulása három hajlamosító tényezőjét és annak tipikus megjelenési formáját kinagyítva is bemutatni.
5/b. ábra. A 6532 fsz. tehén bendőfolyadék pH-értékének alakulása az ellést (09.25.) követő 5 napban Elléskor a vemhességi állapotról a laktációra való áttérés jelentős hormonális és anyagcsereváltozással jár (ún. homeoretikus szabályozás), aminek egyik következménye az elléskor egy átmenet nélküli fokozott étvágy, majd az azt követő néhány napban a takarmányfölvétel csökkenése. Ez esetben a rágás, a kérődzés csökkenése/elmaradása együtt jár a keletkező illó zsírsavak közömbösítésében meghatározó szerepet játszó nyáltermelés csökkenésével. Az ellés utáni acidózis mértékét többek között az ellés előtti és utáni takarmányadag táplálóanyag-tartalma (energiatartalma), a takarmányváltoztatás fokozatossága, a bendőflóra összetétele és a tehén kondíciója határozza meg. Az 5/c. ábra egy átlagost meghaladó mértékű és tartamú ellés utáni acidózist szemléltet.
9
5/c. ábra A takarmánykiosztó-kocsi meghibásodása (okt. 4.). okozta csökkent takarmányfölvétel a bendőtartalom pH értékének aznapi emelkedését, majd a „bezabálás” után annak erőteljes csökkenését (bendőacidózist) idézte elő (6532 fsz.)
5/d. ábra Az említett és az 5/c. ábrán bemutatott ok miatti átmeneti acidózis – pontosabban a pHérték jelentős csökkenése – mind a 8 tehén esetében megfigyelhető volt (a pH értékek átlagolva, az acidózisos indexek összegezve) Más alkalommal viszont a takarmányfölvételt zavaró hatások (pl. csoportos vérvétel) a pH változásában észlelhető következményei csak egyes egyedeken mutatkoztak.
10
5/e. ábra Takarmányváltoztatás és a változatlan adagú, de frissen megkezdett, új depóból származó kukoricaszilázs etetésének (okt. 22.) hatása a 6532 fsz. tehén bendő pH-értékének alakulására. A többi tehénen ez a hatás kevéssé, vagy egyáltalán nem volt megfigyelhető. A kérdéses tehén bendőfolyadék pH-értékének adatai elemzéséből az a következtetés is levonható, hogy a laktáció kezdetén a gyógykezelésre nehezen reagáló ellési bénuláshoz társult csökkent takarmányfölvétel, kérődzés és nyáltermelés okozta bendőacidózis olyan mértékben károsíthatta a bendőhámot, hogy a kérdéses tehén társaihoz képest meghatározó mértékben tartósan hajlamossá vált a félheveny bendőacidózis kialakulására. Irodalmi adatok szerint (Dochme and others 2008) akár az egyetlen alkalommal kialakult súlyos acidózis is olyan mértékben és tartósan károsítja a bendőhám felszívó képességéet (hiperkeratózist okozhat), ami fokozottan hajlamosíthat az acidózis ismételt kialakulására. Ez a fokozott érzékenység, mint például az október 4-án történt takarmánykiosztó-kocsi meghibásodásakor, vagy mint a frissen megbontott és emiatt mikrobiológiai szempontból föltehetően még nem kellően stabilizálódott, jelentős tejsavtartalmú kukoricaszilázs etetését követően volt megfigyelhető. A takarmányváltást követően a napi pH-görbék rendezetlensége, a szélsőséges értékek – mások (Kleen 2017) véleményével megegyezően - a bendőflóra instabilitásának erős gyanúját veti fel.
Egyéb megfigyelések
11
6. ábra Egy másik gazdaságban, hasonló elrendezésű, pH bólusszal végzett kísérleti kipróbálás eredményeinek elemzésekor feltűnt, hogy az ábrán az „acidózis index”-ben kifejezett pH-csökkenés szabályos időszakonként jelentkezése egybeesett a hétvégekkel. Ennek okaként felmerült, hogy a hétvégéken más személyzet végezte a TMR kiosztását. A technológia pontosítását követően ez a „jelenség” megszünt.(az ábra 8 tehén összesített acidózis index értékét tünteti fel.)
Megbeszélés A VetAsyst rendszerrel végzett vizsgálatunk eredményei elsősorban azt a jól ismert tényt erősítették meg, hogy az előkészítés időszaka alatt etetett TMR-ről a laktációs TMR-re való átmenet nélkül váltás jelentős mértékű bendőacidózist eredményezhet. Az ellés utáni pH-csökkenés általában jellemző ugyan, de mértékének csökkentésére minden lehetőséget – ideértve a szárazonállók szakszerű, kontrolált energia felvételét biztosító takarmányozását, az ellés után az energia bevitel fokozatos növelését is – ki kell használni. Az ellés után közvetlenül tapasztalható, egyedenként eltérő mértékű, bendőacidózis közvetett, megkésett hatása (pl. szaporodási zavarok kialakulásában) elsősorban állományszinten bír jelentőséggel, ami a csekély egyedszám miatt jelen vizsgálatban statisztikai értékelésre nem adott lehetőséget. Az ismertetett tapasztalatokon túl, másokhoz hasonlóan, kedvezőnek ítéljük meg, ha az azonos laktációs szakaszban lévő tehenek bendőtartalma pH-érték változásának napi ritmusa hasonló, a napszaki szélső értékek szórása mérsékelt, de még ennél is fontosabb, hogy az egyed napi bendőtartalom pH-ritmusa hosszabb időn keresztül hasonló legyen. Ez utóbbi egyben a technológiai fegyelem – a TMR homogenitása, a takarmánykiosztás és a fejés időpontjának stb. - betartására is utalhat (Mottram and others 2014). A menedzsment meggyőző képességét, egyben ellenőrző lehetőségét is segíthetik azon az esetek elemzése, amikor a pH-bólusszal nyert adatokkal kimutatható, hogy pl. a takarmánykiosztó-kocsi műszaki hibája, a fejési időpont megcsúszása, a receptúra változása, csoportosítás stb. milyen jelentős változást idézhetnek elő a bendőtartalom pH-jában is, annak minden kedvezőtlen következményével együtt. Másképp fogalmazva, a telepirányítási munka önkontrollját segíti a VetAsyst rendszer segítségével nyerhető adatok elemzése. A TMR összetétele, homogenitása változásának visszaigazolását, kellő támpont mellett, gyakorlati körülmények között is segítheti, azonban ez a bemutatott technikai lehetőség önmagában nem képes konkrét intézkedési javaslatot megjelölni. A pH-bólusszal nyert értékek elemzését esetenként nagyban segítheti más módszerek egyidejű alkalmazása, így például a kérődzés/rágás intenzitását regisztráló készség, vagy egyes klinikai-kémiai paraméterek (NEFA, NSBÜ) meghatározása, stb. A folyamatos bendőfolyadék pH-mérésnek, a rendszer használatának – annak költségvonzatától eltekintve – van még egy megfontolandó kérdése. Nevezetesen, hogy a felhasználónak a tartásitakarmányozási hibák kiszűrése az elsődleges célja, vagy valamely körvonalazott probléma oka megerősítésének és megoldása ellenőrzésének céljából kívánja-e azt igénybe venni. Ilyen szakmai kihívás lehet pl. a hőstressz alatti veszteségek minimalizálása a bendőtartalom pH-értékének napszaki alakulására támaszkodva. Ezekhez azonban nélkülözhetetlen a bendőemésztés, a bendőacidózis és a 12
takarmányozás kellő mélységű ismerete. A sikeres alkalmazás igényli a megfigyelések, a körülmények változásának, változtatásának kellő dokumentálását, továbbá a mérési adatok folyamatos követését, elemzését. Az adatok elemzését a már meglévő és többek által fejlesztés alatt lévő grafikai, matematikai és statisztikai módszerek segíthetik. A fenti példák elsősorban a bendő-pH zavaró tényezők (pl. tartástechnológiai hibák, anyagforgalmi problémák) hatására bekövetkező változásait mutatják be, ami igen hasznos lehet, hiszen az más módon nem, vagy csak nagy hibalehetőséggel vizsgálható. További célunk, hogy kihasználva a takarmányozás optimalizálásához a gyors válaszreakció időt, a pH-érték pillanatnyi és hosszabb időszak alatt történő napszaki változása elemzésével – a felhasználók segítségével - további tapasztalatokat gyűjtsünk a gyakorlat számára.
Az előremutató, telepi szintű alkalmazott kutatási vizsgálati lehetőségek. Jól ismert, hogy a bendőtartalom-pH napszaki szélső értékeinek közelítése (elsődlegesen mélypontjának csökkentése) több előnnyel is jár, mint például a bendőflóra stabilizálása, illetve ennek révén a bendőben keletkezett fermentációs termékek nem lökésszerűen terhelik az anyagcserét. Nagyüzemi körülmények között 8-10 bóluszt viselő „indikátor-tehénnel” már komoly esély van arra, hogy például olyan kérdéseket is eredményesen vizsgáljunk, mint például a takarmányadag (fizikai) szerkezetének, táplálóanyag-tartalma jelentős változásának, az abrakösszetevők őrlési finomságának, a takarmánykiosztás, a takarmány „föltolás” ideje, gyakorisága változtatásának, a pufferanyag hozzáadásának vagy elhagyásának hatása/hatástalansága. A már említett gyors „válaszreakció idő” nagy lehetőség ún. „önkontrollos” kísérlet elvégzésére, és adatainak elemzésére is. Amennyiben a „kísérleti kérdésre” az „indikátor tehenek” bendőtartalom pH-értéke szignifikánsan változik, úgy az az istállótársak termelési, szaporodásbiológiai eredményeivel összevetve is értékelhető. Az általunk vizsgált módon alkalmazva a bóluszokat csak adott laktációs állapotban lévő – igaz, ez esetben az ellés körüli időszakban lévő, jellemzően a leglabilisabb anyagcseréjű - tehenek vizsgálata nem teszi lehetővé laktáció hosszabb időszakára vonatkozó következtetések levonását. Ezt elkerülendő létezhet (van) olyan gyakorlat is, hogy havonta 4-5 ellés előtt lévő tehénbe (vemhes üszőbe; ez utóbbinak is lehetnek előnyei) helyeznek be bóluszt, így a laktáció, kritikus első felére folyamatosan van rálátás. Az eredmények értékelhetősége szempontjából – kisebb egyedszám, egyedi különbségek - különös jelentősége van a technológiai fegyelem betartásának, a befolyásoló tényezők dokumentálásának. A bemutatott megfigyelési eredmények és az azokból levonható tapasztalatok igazolták az adott típusú rendszer gyakorlati hasznosságát, segítve a telepirányítási munka és a takarmányozási stratégia és technológia újragondolását. Megjegyzendő azonban, hogy az adatok helyes elemzése és azokból a megfelelő következtetések levonása kellő mértékű élettani háttérismeretek nélkül nem lehetséges. Következtetés A szarvasmarha termeléstől és egyéb tényezőktől függő tápanyag szükséglete, országonként ugyan némiképp eltérő takarmányértékelési módszerekkel, de hozzávetőleges pontossággal kalkulálható. A modern – in vitro és in vivo bendőben történő lebontás mértékét, sebességét becslő paraméterek 13
ismeretében sem könnyű azonban mindig, pl. exogen okok (ld. menedzsment hibák, időjárási tényezők) miatt a szénhidrátok bendőben történő fermentációjának mértékére, ütemére következtetni. A bendő pH-értéke napszaki folyamatos változásának ismerete segítséget nyújthat a takarmányozási és technológiai hibák felismerésére, a SARA kórkép megelőzésére. Tejelő tehenészetben gyakorlati körülmények között - telemetrikusan adatokat szolgáltató bendő bóluszszal - vizsgáltuk az ellés körüli időszakban a bendőtartalom pH és a hőmérséklet változásait. Így szemléltetni tudtuk, hogy az ellés körüli időszakban nem kellő fokozatossággal végzett takarmányváltás egyedenként változó súlyosságú és tartamú bendőacidózist vált ki. Néhány esetben a bendőfolyadék pH-csökkenése, vagy a kifejezett SARA kórkép és egyes egyéb anyagforgalmi zavarok, szervi megbetegedés (ellési bénulás, ketózis, puerperális méhgyulladás) közötti kapcsolat kölcsönös jellege is felvethető volt. Ezen diagnosztikai eszközzel szerzett tapasztalatok bíztatóak gyakorlati körülmények között – akár önkontrollos elrendezésben – végzett takarmányozási kísérlet, vagy valamely technológiai változtatás (etetési időpont megváltoztatása) eredményének elemzése szempontjából is.
Irodalom Arnaud, N.: Commercial benefits of routine monitoring of rumen pH in dairy cows in South West England, https://www.ecow.co.uk/wp-content/uploads/2013/farmBolus-results.pdf Dochme, F., DeVriest, T. J., Beauchemin, K. A. : Repeated ruminal acidosís challanges in lactating dairy cows at high and low risk for developing acidosis: Ruminal pH. J. Dairy Sci., 2008. 91. 35543567. Gasteiner, J., Horn, M., Steinwidder, A. (2014) Continuous measurement of reticuloruminal pH values in dairy cows during the transition period from barn to pasture feeding using an indwelling wireless data transmitting unit. J. Anim. Physiol. Anim. Nutr., 98. 273-280.
Humer, E., Ghareeb, K., Harder, H., Mickdam, E., Khol-Parisini, A., Zebeli, Q. (2015) Peripartal changes in reticuloruminal pH and temperature in dairy cows differing in the susceptibility to subacute rumen acidosis. J. Dairy Sci., 98. 8788-8799 Kleen, J. L., Hooiyer, G. A., Rehage, J., Noordhuizen, J. P.T.M. (2003) Subacute ruminal acidosis (SARA): a review. J. Vet. Med. A., 50. 406-414. Kleen, J. L.(2017) Ruminal acidosis & SARA. Moonsyst roundtable workshop. Budapest, 2017.01.17. Krause, K. M.. Oetzel, G. R. (2006) Understanding and preventing subacute ruminal acidosis in dairy herds: A review. Anim. Feed Sci. Technol., 126. 215-236. Mátis G., Mackei M., Bajcsy Á. Cs., Neogrády Zs.(2016) A félheveny bendőacidózis (SARA) szaporodásbiológiai vonatkozásai. Magy. Állatorv. Lapja, 138. 279-287. Mottram, T., Hamilton, J.,Cooper, R., Daly, D. Measuring rumen pH on farms with wireless telemetry boluses shows the impact of farm routine. In Pactice: BCVA Congr., Hinckley Island, 10/2014.
14
Phillips, N., Mottram, T., Poppi, D., Mayer, D., McGowan, M. R.(2010) Continuous monitoring of ruminal pH using wireless telemetry. Anim. Prod. Sci., 50. 72-77. Plaizier, J. C., Krause, D. O., Gozho, G. N., McBride, B.W. (2019) Subacute ruminal acidosis in dairy cows: The physiological causes, incidence and consequences. Vet. J., 176. 21-31. Sato, S., Mizuguchi. H., Ito K., Ikuta K., Kimura, A., Okada, K. (2012) Technical note: Development and testing of a radio transmission pH measurement system for continuous monitoring of ruminal pH in cows. Prev. Vet. Med., 103. 274-279. Sato, S. (2016) Pathophysiological evaluation of subacute ruminal acidosis (SARA) by continuous ruminal pH monitoring. Anim. Sci. J., 87. 168-177. Steinwidder, A.,, Horn,M., Pfister, R., Rohrer, H., Gasteiner, J.(2015) Close relationship between pre- and post-calving reticuloruminal pH levels in dairy cows. Livestock Sci., 178. 177-182.
15
