A PESTI ÁG. HITV. EVANG. FÖGYMNASIUM
Ér t e s í t ő j e 18,3k
BUDAPEST, NYOMATOTT AZ ATUENAEÜM NYOMDÁJÁBAN.
1874.
A tudat keletkezése az emberben. Ama naiv Ilit, melyben a hellen philosophia s annak folytatói egész Kant koráig éltek a személyiség biztosítékát a közvetlen önérzet tényében találván, nem maradt ugyan háborítlanul a régi időben sem, de oly sza kadásokat és oly mélyre ható ellenmondások harczát még sem kellett kiállania, mint milyeneket a modern ön érzet a tudományos és tudománytalan kétely részéről elszenvedni kénytelen. Ha az önérzetes egyén a hellen kor ban önérzetének alapját magában találta, akkor ebben akadályokat nem állított útjába senki; ama nehány materialista az őrben ( to xbvov) repdeső atomusaival az antik philosophiában oly csekélységnek tekinthető, melylyel tisztán philosophiai tekintetből számolni sem szükséges. Ha volt az egyéni tudat- és öntudat kérdésében vitapont, úgy ez a hellen lélektanban inkább az anyag és szellem közti viszonyra, mint sem a tudatos és nemtu datos nagyszerű különbségére volt alapítva. A hellen magának öntudatot tulajdonított, mint hozzá lényegileg tar tozó attribútumot s a kérdés csak az volt: szellemi vagy anyagi substratum-e az, a mi ezen tulajdonát létesíti? Más féle a dolog állása mai nap. A vita: anyagi vagy szellemi állomány hoZza-e létre a gondolkodás alatt értett lelki tüneményeket ? a lélektanra nézve igen csekély érdekűnek tekinthető és jog szerint oda nem is tartozik. A múlt században, mikor a franczia materialismus oly ridegen lépett fel s oly öntetszéssel fogott ezen kérdések összeku. szálásához, melyeket megfejteni de még megérteni sem volt képes, — szükséges volt ezen dolog tárgyalása: a század elején is anthropologiai könyvek foglalkoztak a tannal, a mint p. o. Fries maga az anthropologiának három része közül az egyiket »összehasonlító authropologiának« nevezte ') s az e korbeli műveken átalában látható s érez hető még azon heves láznak utórezgése, melybe a materialistikus tanok a philosophusokat ejtették. A számos vitairatok, melyek kivált Vogt, Moleschott és Büchner kihívó modora által lettek napvilágra hozva, hasonlóké pen bajlódnak még ezen kérdéssel élesen, elmésen, furfangosan, zajosan — s egész mai napig beleterjednek a lélektani elméletekbe a kardcsapások, melyekkel a materialismust ütik ott, a hol annak árnyékát is lelik. 12) Be vallom, hogy ezen húrozok nekem mindig inkább lovagjátéknak tetszettek, mint igazán philosophiai kutatásoknak. Kant és Spinoza épen oly kevéssé látták itt szükségesnek a polémiát, mint nem látta azt régi időben Platon s nem látják újabban sokan p. o. maga Fortlage K. sem. Oly kérdés minő az anyag és szellem felőli kérdés, csak kö vetkezetesen keresztül vitt rendszerben nyerhet eldöntést, s consequentiái határoznak az eldöntés helyes sége vagy téves volta felett. F vitáktól a lélektan egészen érintetlenül maradhat s jelen czikk nem is fog azokra visszatekinteni, kivéve ott, a hol a speculatióval szemben vizsgálja a tudat kérdését. A philosophiai speculatio eredményei a né met iskolákban (s úgy hiszem, nem lesz senkinek ellenvetése, ha a modern philosophiai speculatiöt kizárólag a német iskolák eredményéül tekintem) abban az egy tételben látszanak egyesülni, hogy a szellem kizáróla gos létében való hit nélkül, mely épen logikai meggondoláson épül, a világfelfogás lehetetlen. Ezen tisztán idealistikus álláspontot, melyről az anyag is illusiónak bizonyodik, fogadom el magam is és ez alapgondolatból kívánom a következőket megértetni. A régi szakadás ugyanis, a mely az anyag és szellem lényegkülönbségét vitatta, ez állásponton megszűnt; de beállott egy sokkal mélyebb, sokkal nehezebb, a tudatos és nemtudatos szellemiségnek kérdése. Ez a fundamentális f e j t v é n y , a melyet a modern philosophia megfejteni kénytelen s a melynek megfejtésével nyeri csak a szellem és anyag közti viszony feletti kérdés is megoldását. A paradoxon, melyet a modern philosophia felállított a lélektan terén, azon átható fontosságú alapgondolatra volt fektetve s röviden úgy fogalmazható, hogy a szellem lényege nem az öntudat, hogy van szellem, a melynek öntudata nincsen. A paradoxia, és ama megdöbbenés, a melyet annak vakmerő, kíméletlen kimondása keltett az ily kérdések iránt érdeklődő közönségben, igen érthető s mégis egészen természetes lett volna az ellen kezője. A közönség csak a Cartes-Kant irányában járó lélektani nézetekkel volt megtelve : azt tudták és tudják 1) F r i e s . Handb. der psych, anthropologie. 1820. I. 2. 1. 2) L o t z e Medicin. Psychologie 1852. §. 3. — D r b a 1 Emp. Psych. 1868. §. 6. 7. st. R e i c h E d . Der Mensch u. die Seele 1872. §. 223. st. És ngy tovább.
1*
4
mai nap szerte, hogy »cogito, ergo sum« volt a modern subjectivismus kezdete: de hogy Cartes ezen közvetlen tudati tényből, e tudategyenletből mást hozott ki, mint a mit tartalmaz, — hogy Cartes erre épített további fejtegetései lényegesen téves substítutióból eredtek, azt ugyan hányán tudják mai nap ? Ha ugyanis Cartes ebből azt következtette, hogy az, a mi magáról mondhatja ezen tételt, hogy az substantia és szellem, — akkor ez a közvetlenül adott ténynek egyszerű meghamisítása. A tény t. i. nem mond egyebet, mint hogy a cogítatio meg van, — de hogy ezen cogítatio egy alanyi szellem állományából folynék, azt nem a közvetlen tapasztalat mondja, hanem a raffinirozott okoskodás hozza belé. Midőn ezt Kant átlátta, ámbár más oldalról, akkor azt mondhatta ugyan, hogy az »Ich denke« minden gondolatunkat követi, de egészen helyesen jegyezte meg, hogy ez a lélekről mit sem mond. 1) A közönség ezeket a dolgokat kapta fel: a mellett egészen elfelejtette, hogy a Cartes-féle cogítatio sokkal nagyszerűbb szerepet nyert egy más rendszerben, Spinoza rendszerében. Az egye temes cogítatio, az ösztönszerű szellemiség, melyhez távolról sem tartozik sem az egyéni sem absolut tudatosság jellege, 2) oda lett állítva világállománynak s a lélektannak kötelessége lett volna kimutatni azon módokat s viszonyokat, melyek beálltával ezen vak létezőből a tudatosság kicsirázik. Mig tehát Kant iskolájában a tudatés öntudat egyátalában nem okozott nehézséget, addig a másik irányban haladó tanok épen ezen kérdésből vet ték kiindulásukat s nem szükség e kérdés fontosságának bizonyításához egyebet, mint azt említenem, hogy már Fichte azt mondja »Ich setze im Ich dem theilbaren Ich ein theilbares Nichtich entgegen; über diese Erkenntnisz hinaus geht keine Philosophie« (Wissensch. lehre. 1804-ből p. 23—28); hogy Schelling szerint 3) a philosophia csak a tudat folytonos történelme, hogy Hegel rendszere alapgondolatban csak a Schelling-féle tanok nak erőszakos dialektikával való keresztülvitele, — nem szükség többet felhoznom, hogy e fejtvényt nevezetes forduló pontnak lássuk a modern philosophiai speculatióban. Az idealistikus rendszerek az öntudatot nemtuda tosból vezetik le, úgy jár el még H egel is *) s épen ezen sarkpontját az idealismusnak kellett megtámadni, ha azt lényegileg'megczáfolni akarták.A nevezetes lépést lélektani szempontból Herbai! és Beneke 5) tette meg s csakis ez időtől kezdve lett a tudat kérdése tudományos discussiók tárgya, mig az előtt inkább rhapsodistikus constructiókkal igyekeztek a tudatosság mechanismusát elfedni s megzavarni. Mai nap pedig a Hegel koráig diva tozott lélektan meglehetősen kiélt és leélt alak; a reális önszemlélés tényeit nem lehet önkény szülte kategóri ákba szorítani, s a hegeli logikai schematismusba a lelki tünemények nem férnek. Eltekintve a fejtvény egyetemes philosophiai horderejétől lélektani szempontból annak megfejtésé vel kivált Herbart iskolája és Beneke valamint a Fechner által alapított psychophysíka foglalkoznak, mig ama Hegel-féle irány kihaltával Schopenhauer és köre más oldalról fognak ugyan azon kérdésnek más alapon való megfejtéséhez. A lélektani irányok bizonyos alaptételre támaszkodva az alaptétel különbözősége szerint külön böző módon igyekeznek a fátyolt fellebbenteni a homályos képről. Ezen többnyire metaphysikára alapuló főté telek nem nélkülözhetlenek: sőt nézetünk szerint épen ezen tételek csak is a lélektani kérdések megfejtése után nyerik elégséges alapjukat. A herbarti lélektan alapnézete a képzeterő (Vorstellung) egyedüliségében áll, a Schopenhauer köréhez tartozó, ámbár tisztán csak Fortlage lélektanában képviselt, az akarat, illetőleg ösztön alapján igyekszik a kérdést megoldani, mig Hartmann e tekintetben középhelyet foglal el, lévén szerinte a világ metaphysikai alapja a képzettel elválaszthatlanul összekötött akarat. E mellett lehetnek nézetek, melyek, mint kivált hazánkban, biztos alap nélkül ingadoznak, a hova e kérdést illetőleg Jessent is számithatjuk különben becses művével (Physiologie des menschlichen Denkens. 1872); de mind össze is ezen két irány játsza a tudományos lélektan terén a főszerepet s ezeknek tanai lesznek tehát ezen czikkben tekintetbe véve. A czikk feladata pedig egy részt ezen tanok hiányait felmutatni, másrészt ama pontokat is figyelembe venni, a melyek a kérdés biztos megfejtését lehetségessé teszik. *) K a n t . Kr it. d. r. Vft. p. 404. »Durch dieses Ich, welches denket, wird nun nichts weiter, als ein transcendentales Subject der Gedanken vorgestellt = X, — wovon wir, abgesondert, niemals den mindesten Begriff haben können.« 2) Spinozánál sem. Az egyéni öntudatot maga fejtegette E t h. II. p r. 21. s itt Spinoza némileg nehézkesen ugyan, de mégis határozottan akarja az emberi szellem öntudatosságát az Isten lényegéből levezetni. A levezetés azonban épen nincs adva azzal, mert a tudat és a lélek közt nem áll azon viszony, mely áll Sp. szerint test és lélek k özött; e párhuzamosság nélkül pedig a megfejtésnek értelme nincsen. 3) Schelling. System des transc. Ideal, p. 8—10 »fortgehende Geschichte des Bewusztseins.« 4) Encyclopaedic §. 413 s k. (1827—bol). 8) Benedie. Psychol. Skizzen. I. 337. (1825).
5
I. A belső szemléleti tény, mely a fejtménynek alapul szolgál, azon tapasztalatban van adva, hogy &z ember, a mikor külső tárgyak képeit szemléli, kétféle érzettel bir, nevezetesen; 1) szemléli a külső tárgyakat; 2) tudja, hogy ő az, a ki e szemlélést véghez viszi. Egészséges és normális állapotban az ember mind kettőről szerezhet tudomást s azon cselekvést, melylyel külső tárgyak képzeteit gondolja, tudatolásnak (zum Bewusstsein — bringen), azon cselekvését, melylyel e tudatolást magáról állítja, öntudatnak (Selbstbewusstsein) nevezi. A tudat és az öntudat ezen meghatározás szerint két cselekvésen alapul, s mondhatjuk, hogy tudat lehet öntudat nélkül, de öntudat okvetlenül felteszi a tudatot; a miben valamennyi lélektan s gondolkozó ember is megegye zik, minek folytán a tárgyalás tudatot és öntudatot mindenkor széttartani köteles, a mit a régi lélektanok nem tettek s a mit maga Fichte sem igyekezett tisztán szétválasztani. Az idealistikus tanok egészen üres schemákkal próbálták a tudat tényét felfogni. Eltekintettek attól, hogy a tudat mindig v a l a m i n e k és v a l a k i n e k tudata, nem nézték azt sem, hogy az öntudat és tudat között mi a viszony; hanem egyszerűen elfogadták az énnek állító (ponirend) cselekvését s e cselekvésből, mely mégis egészen abstract és üres, akarták az öntu datot levezetni, a nélkül hogy észrevették volna, hogy első helyen a tudatot kell átérteni s hogy csak ezen fejtvényből folyik az öntudatnak is helyes átértése. A megfejtés épen azért egészen törvénytelen constructióban állott, mely logikai és psychologiai törvényekkel egyaránt ellenkezett; de azért a tényt, melyet megmagyarázni akartak, egészen helyesen fogalmazták volt. Fichte romantikus felfogása szerint az én saját belsejéből, megmagyarázhatlan »indítás« folytán kiállítja a nemént (nichtich), mi által a visszasugárzó nemén hatása folytán keletkezhetik az énben az énnek tudata is. ’) Miután azonban az én-en kívül nincs semmi, azért az én, mikor a nemént állítja, maga magában negatiót állít. 2) Azért az én és a nemén csak a tiszta énnek accidensei.3) A tény a z : az én maga a szemlélő is, a szemlélt is, tehát cselekvő és szenvedő, alany és tárgy; mind ezt Fichte csak az egy énben kereshette, s azért az igen kedvelt coincidentia oppositorum szerint ily ellenmondónak kellett találnia és állítania azon tiszta ént, melynek accidensei az alany és a tárgy. A tévedés pontja világos ; nem kellett volna ugyan annak tulaj donítani az ént, a minek a nemént, akkor az ellenmondás megszűnt, s ha a neménben az énnek legalább mivelő nyomait tudták volna kimutatni, akkor a megfejtés maradék nélkül sikerült volna. Észrevette Herbart azon nehézséget s igyekezett azon segíteni. Herbart az öntudatnál az önszemlélés tényét találta s ez önszemlélést két irányban ellenmondónak állította/) Az önszemléléshez szükséges lévén a szemlélő alany és szemlélt tárgy egyaránt, a cselekvés soha sem éri el célját; mert a) sem alanya sem b) tárgya nincsen. Ha kérded: mit szemlél az én ? akkor azt fele lik : magát. De ezen maga micsoda ? — a szemlelő én ; tehát: az én szemléli a szemlélő é n t: ama szemlélő újra lehet szemlélet tárgya, tehát az én = a szemlélő ént szemlélő — ént szemlélő én. Itt tehát folytonosan fokozódó önszemlélésről van szó, a nélkül hogy e szemlélésnek más tárgya lenne valaha, mint a szemlélő én. »Diese Reihe ist nun schon darum fehlerhaft, weil das Selbstbewusstsein von einer solchen Entwicklung in viele Glieder — nichts weiss. Überdiess ist sie widersinnig, weil anstatt des wirklich vollbrachten Sich-Selbstsetzens nichts anders herauskommt, als eine ewige Frage nach sich selbst.« Ugyan ezen sorra akadunk, ha visszafelé kérdjük : ki a szemlélő alany? mert erre sem nyerünk határozott feleletet. Különben is az öntudat követeli, hogy a szemlélő én ugyanaz legyen, mint a szemlélt én, holott kiki találja, hogy az én, mint a l a n y , más valami mint azon én, a mely t á r g yként jelenkezik. A bírálat Herbart részéröl igen helyesen a szemlélő cselekvés ellenmondó egységében találta a bajt. De mit állít ő helyébe ? Herbart szerint az én csak »üres hely,« melyet a közönséges ember saját módja szerint kitölteni kénytelen, a mely kitöltés a képzetsorok által ■) W i s s . - L e h r e p. 145. »Es darf nur]blos, dass ich mich so ausdrücke, ein Anstoss für das Ich vorhanden sein ; ------ da aber das Ich, vermöge seines Wesens, nur insofern bestimmbar ist, als es sich bestimmbar setzt, so kann nicht angenom men werden, dass dieser Anstoss ohne alles Zuthun des Ich vorhanden w äre.-------Keine Thätigkeit des Ich, kein Anstoss ; kein Anstoss, keine Selbstbestimmung.« — Az »Anstoss« azon pont, melyből Fichte későbbi rendszerében a »hyperphysikus« létező kiszármazott. ») W. L. p, 47. ») W. L. p. 48. *) Herbart. Psychologie als Wissenschaft, neu begründet auf Metaphysik und Mathematik. §. 27 —29.
■Á
történik. >) Míg tehát Fichte tanában az egység volt az ellenmondás pontja, addig Herbart a képzetek sokasá gából akarja a tüneményt megérteni; egy igen gyakran előforduló tünemény az, mely az ellenkező végletek nek egymás után való fellépését a philosophiában majd törvényes menetnek declarálja. Herbart elveti a lélek nek munkáját a tudatnál; szerinte a léleknek olyan cselekvő képessége nincs, a milyent Fichte állított róla. A tudat nem a lélek tette, hanem ered a képzetek kisebb nagyobb erejéből, melylyel a lélekben fellépnek. Herbart a lélek cselekvését, a képzést (das Vorstellen) magát sehol sem veszi számításba; a tudatosság sze rinte csak a képzetek »erejétől, vagy újságától, átalában azon körülményektől függ, a melyek közt egyik kép zetsor a másikra bir befolyással.« 2) Azon képzet, mely valamely mást képes elhomályosítani, tudatosnak marad, mig az elhomályosított a tudatból kilépett. Herbart ezen pontot, a mely tudat és nemtudatos közt az elválasztó határ, tudatküszöbnek (Bewusstseinsschwelle) nevezi és semmi esetre sem érthet alatta valami reális pontot, hanem pusztán csak azon erőfokot, mely ily tudatosságra képesíti a képzetet. Onnan ered azon sajátságos tan, melynek szó szerinti kifejezését ugyan Herbartnál nem találjuk (legalább nem emlékszem rá), de a mely egy szerű következménye a herbarti előzőknek, azon tan t. i. hogy e g y k é p z e t n e k n i n c s k ü s z ö b é r t é k e (Schwellenwerth) ; mert Herbart szerint tudat csak képzetek harcából ered. Ha azon tényre történnék hivat kozás, hogy Herbart a küszöbértéket kereste, és számokban is kifejezte, 3) akkor a formulának ^ c = b ^ / -ij—j léteiét ismeretesnek találom, de ezen küszöbképlet csak három képzet viszonyáról érvényes, tehát nem mond semmit előbbeni állításom ellen. A Herbart-féle iskolából keletkezett lélektanok semmiben sem térnek el a mester fogalmazásától, a mint ez iskola általános stagnatiója lényeges eltéréseket nem is szívelhet. Valamennyiben (a melyeket én isme rek) a tudat nem a léleknek, hanem a percipiáló soroknak van tulajdonítva; valamennyinek a tudatküszöb puszta erőfok a képzetekben; valamennyinek az öntudat csak keresztező sorokból keletkezik; valamennyinek alap nézete a lélek képzési egyedüliségében áll s a mathematikai lélektan ez iskolában e g y e s k é p z e t e k számára tudatküszöböt nem ismer s ki sem számíthatja. 4) És a mit Herbartról mondottam, az áll Benekeről is, a ki azonban elég következetes bevallani, hogy tudatosság és nemtudatosság nem lényeges, hanem foki különbség. 5) A lélek közreműködésének határozott tagadása nem is vonhatott maga után mást mint a képzetek praedomináló hangsulyoztatását. Nem egyéb ez, mint az idealistikus monismus ellenében történt rehabilitatiója a realistikuspluralismusnak.melynek jogosultsága ily merev alakban komoly kételynek is lehet tárgya.Azonban elte kintve az öntudat kérdésétől, nézetem szerint épen a lélek ezen jogtalan kizárása a tudatolás tettéből rontja le az egész elméletet. Nem említem azon nehézségeket, melyek ezen lélektannak az érzetek specifikus természeté nek megértését l e h e t e t l e n n é teszik; nem említem a légben lebegő mathematikai constructiólcat, melyek a képzetek erőfoki harcát szabályozni akarják, a nélkül, hogy e g y képzetnek is ismernék erőfokát sőt a nélkül, hogy a képzeterő mértékét sejtenék i s ; nem említem ezen fundamentális hiányokat, melyekhez még akár hány másodrendű volna csatolható — a tudat kérdését a herbarti lélektan nem hogy rendezte volna csak logikai szempontból is, hanem inkább határozottan összekuszálta, oly annyira,hogy más (physiologiai téren nyert) ered ményeket ezen tannal kibékíteni a lehetetlenségek közé tartozik. A tapasztalati tények t. i. határozottan köve telik: 1. a lélek közreműködését a tudatolásnál 2. követelnek külön-külön küszöbértéket e g y képzet számára is. 3. követelnek r e á l i s küszöbpontot és nem képzeleti erőfokot a képzetek között. Az első pontot a herbarti iskola saját praemissáiból is kénytelen megengedni. Az alapnézet szerint, melyet Herbart metaphysikája hadd igazoljon maga, a képzet nem egyéb, mint a lélek önfentartása, illetőleg reactiója az ő rá történt hatás ellen. Hogy annálfogva bármely képzet tudatossá váljék, ahhoz nem elegendő, hogy ') Psychol, als W. I. p. 280. 2) Psychol, als W. I. p. 55. a) Psychol, als W. §. 4 7. *) V. ö S c h i l l i n g G. Behrh. der Psychol §. 51. 65. 74. D r b a l . Empir. Psychol. §. 102. 110. D r o b i s c h MathPsychol, p. 19. U. az E m p i r . P s y c h o l . §.30. Z i m m e r m a n n Emp. Psychol. §. 43. sat. sat. 5) Psychol. Skizzen. I. 359. »Was man Unhewusztsein nennt, sind nur die untersten Stufen des Bewusztseins.«
7
már meglevő képzetekkel egyesüljön (az úgynevezett »appercipiáló képzetsorok« fictitiv entitásai >) — a hatás k é p z e t t é is Herbart értelmében csak a lélek reactiója folytán válik, azaz már a képzet keletkezésekor is szük séges a lélek közreműködése; mert hiszen a képzet csak a lélek önfentartása! Mennyivel inkább kívántatik ez a lélek részéről a tudatolás közben ! Appercipiáló sorok fogadhatnak ugyan magokba uj képzetelemeket; a nem tudatosban végbe menő képzetszövetkezés ténye miatt, melyre Herbart épen nem volt kellő figyelemmel, ily apperceptiót tagadni lehetetlen. De ez nem a tudat munkája, ez puszta mehanismus, mely képzetek közt azon esetben végbemegy, a mikor a Herbarttól állított körülmények bekövetkeznek; ezen munkában épen azért, mert nem egyéb mint a képzetek szövetkezése a n e m t u d a t o s á l l a p o t b a n is (a Beneke-féle »kiegyenlítés« (Ausgleichung) értelmében) nem lehet a tudatosság alapját keresni. Hogy ezen percipiálás valóban tudatos le gyen, ahhoz uj munka, uj tett szükséges a lélek részéről s nem elegendő az appercipiáló képzetsor. Ez uj tettet Lotze igen élesen kiemelte2) s a lierbarti lélektanok akár »a figyelem 4 (Drobisch, Fechner) akár »a visszahajlás« (Schilling), akár az én képzetének appercipiáló munkája (Zimmerman — Drbal) — akár más név alatt, de mindenkor erre rekurrálnak. Hogy ugyanis a képzetek bizonyos sora szembesitessék a test képzetével, mint alanyi 3) — ahhoz kívántatik a lélek részéről ily széttartó tett; azt mondani pedig, hogy a tudat tünemé nye keletkezik, »wenn die I c h V o r s t e l l u n g nicht blosz die einzelnen Seelenzustände auf sich bezieht u.als die ihrigen anerkennt, sondern wenn s i e s i c h s e l b s t v o r s t e l l t als eines und dasselbe vorstellende u. zugleich vorgestelte Ich« ‘) — ehhez oly credulitas szükséges, minőre nem egyhamar volna hajlandó valaki. Fichtere rárohantak, mikor az énről, mint »puszta agilitásról«, ilyeneket mondott; nem százszor nagyobb képtelenség-e az, ha ilyeneket egy accitentalis létezőről állítunk, mintha ugyan azt egy önálló, cselekvő léleknek tulajdonítjuk ? — Ezekből kitetszik, hogy a lierbarti lélektan a sorokból a tudatot le nem vezetheti. A t u d a t k e l e t k e z é s é h e z s z ü k s é g e s a s o r o k o n k í v ü l az a z o k a t p e r c i p i á l ó l e l k i t et t . A lierbarti lélektan számára a küszöb tettleg csak a megkötés (Hemmung) esetében lép érvénybe. E megkötéshez azonban szükséges legalább is 3 képzet; mert e g y képzet egy másodikat egy maga nem szorít hat ki a tudatból. fl) Ezt nevezik az iskolában »nevezetes«'eredménynek (merkwürdiges Resultat« !) A dolognak azonban két vége van; ha egyszer benne vannak a tudatban a képzetek, akkor csak meg kell magát figyelni, hogy a tételnek igen is kérdéses igazságát belássuk. De a tudatküszöb nem vonatkozik csak azon képzetekre, a melyek a tudatban vannak, hanem épen úgy azokra is, melyek a tudatba b e 1ép n i akarnak. Kell-e ide is kép zetek harca, hogy a tudatba bejussanak? A harc bizonyára elmaradhatlan a jövevény és a tudatban levő kép zet közt; de a mikor nincs még képzet a tudatban, a gyermek primitív tanulásában, melylyel a világban tájé kozódni kezd ? Itt minden e g y e s képzet számára meg van a tudatküszöb átléphetésének lehetősége s e lehe tőség a képzetfolyam erejéhez van kötve. Azonban a lierbarti mathematikai mérték ennek nem tehet eleget s azért állíttatik inkább a tudatküszöb korlátoltabb értelemben, sem hogy a mathematikai képletek üres schematizálását bcvallanák. A harmadik pont ellen, melynek értelmében a tudatküszöb reális létezőt követel s nem elégedhetik meg puszta erőfokkal, nem csak a lierbarti lélektan, hanem épen úgy a psychopliysika és az ösztöntheoria ré széről is igen erős az ellenzés. Herbart szerint a tudatosság a képzetnek kisebb-nagyobb világosságában áll, ez pedig függ a képzetnek kisebb-nagyob erejétől. Ugyan oly értelemben veszi ezt Fechner is, a kinek számára a küszöb »azon pont, a hol az inger vagy inger kiilömbség érezhetősége kezdődik és tűnik« 6) s az ösztöntheo ria a tudat alatt »egy ösztön kötését« érti. 7) Mind ezekhez, azt gondolják a theoriák, nem szükséges semmi reális pont, mind ez a lélekben megy végbe, s a tudatot eredményezi, ha a képzetek bizonyos erőfokot elértek. Ezzel ugyan nem jól fér meg Fechner részéről azon mathematikai fogás, mely szerint a tudatos érzékietek -I") Scliillling o. li. §. 65. 2) Medicinisciie Psychol. 421. v. ö. 423. 3) Schilling e. h. jj. 74. 4) Drbal e. h. §. 110. 5) Herbart e. h. §. 44. s) Fechner. Elemente der Psychophysik. I. 238. 7) Fortlage K. System der Psychologie I. 97.
,
8
a nemtudatosak pedig — (minus) előj egy gyei lennének felszerelendők; ») de Fechner inkább elszenvedi ezen nehézséget, semhogy külön tudatpontot engedjen meg kiterjedt lelkében. Ha már most ezen nézetek következe tesen fejlődnek, akkor a tudatos és nemtudatos képzetek között nincsen semmi lényeges különbség, kivéve az erőfokit, melynek lényegességét épen viszonlagossága miatt senki sem fogja vitatni akarni. Tudatosság és nem tudatosság csak foki különbségek, mint azt már Beneka az említett helyen kifejezte s mint azt a szokásos példák bizonyítják. Hogy azonban ilyen sommás eljárás nem tesz eleget a kérdéses tárgynak, arról következő, Fechnerből 2) vett példák győznek meg. A klassikus példa, melylyel a küszöb fogalmát magyarázza, a követ kező : »Eine Raupe im Walde hört man nicht fressen, wenn aber allgemeiner Raupenfrasz ist, bőrt man es sehr wohl; doch ist das Geräusch, was viele Raupen machen, nur die Summe der Geräusche der einzelnen Raupen. Also musz doch auch jede Raupe, ungeachtet man sie für sich nicht hört, etwas zum Hören der gesammten Raupen beitragen; was jedoch für sich nicht stark genug ist, um merkliche Gehörsempfindung zu erwecken.« Olyan a Leibnitzból is felhozott példa a tenger zúgásáról. A t é n y t e l i s m e r j ü k , de a k ö v e t k e z t e t é s h a m i s . A tény csak annyit tartalmaz, hogy a tudat előállásához kívántatik a képzet bizonyos erőfoka, de a tényből épen nem következik az, hogy ez erőfok m a g a lenne a tudatosság. Sőt ha ezen szempontból tekintjük a tudat kérdését, egyenes absurdumot nyerünk. Ha ugyanis az ilyen kis képzetek (perception) mind nemtudatosak (és hiszen ezt állítja a tan), akkor azok sommája csak nemtudatos képzetöszszeget adhatna; legalább nem könnyen mutat hatna fel valaki egy oly tüneményt, a hol az egyes tényezők tőlük egészen különböző jellegű eredményt hoztak volna elő. Hogy pedig a nemtudatos elemekből keletkezzék tudatos öszsz képzet, ahhoz határozott reális tett kívántatik azaz kell valaminek járulnia még a képzetekhez, hogy azok tudatosakká legyenek. Nem szerencsésebb ötlet a Benekeé; ha a képzetek között esalc foki különbség van, úgy h ogy a nemtudatos képzet csak gyengébb tudatos, a k k o r a t u d a t m a g y a r á z a t a f e l e s l e g e s , hanem a n e m t u d a t o s j e l l e g kimagyarázhatlan azon képzeteknél, melyek a tudatból eltűntek. Ha ugyanis tudatos a képzet, akkor a legapróbb elemei is tudatosak, a mi ellen épen leginkább szálának a Fechner-féle példák és azon formulába szedhető tény, mely szerint a képzet csak v é g e s p o s i t i v é r t é k mellett lehet tudatos jellemű.— Ha pedig tudatosak és még sincs semmi tudomásunk róla, akkor a Beneke-féle tan szerint nyerünk tudatosságot, mely mégis nem tudatos, s nem tudatosságot, mely mégis tudatos. Azonban akár az egyiket, akár a másikat fogadjuk el, mindenkor képtelenség Fecbnerrel a tudatos képzeteket a nemtudatosakat pedig — előjegygyel ékesíteni; mert ily ellentét jegye csak azon esetre állítható a képzetek elé, ha azokban az ellentét v a l ó s á g g a l b e n t a l á l t a t i k . Hogy vala mely képzet tudatossá legyen, ahhoz szükséges tehát még valami más az erőfokon kívül és ezen más nem ke reshető egyébben, mint a lélekpont reactiójában. 3) Ha pedig egy különös tett kívántatik ez nj jelleghez, akkor kívántatik különös cselekvő is és úgy a képzetek okvetlenül kénytelenek eljutni egy ponthoz, a hol is legelőször nyerik e jelleget. E pontra mutatnak a pysiologiai tények is, melyeket majd tekintetbe fogunk venni. Szóval a t u d a t o s s á g n e m a k é p z e t e k , h a n e m a l é l e k p o n t n a k m u n k á j a . Ehhez nem kívántatik külön érzék, mint azt Kant óta igen divatba hozták a tehetségi theoriák; erre egy igyen egyszerű munka is elégséges, a mely organikus anyagban is szerte található. Igaz, hogy Herbart lélektana egy ily lélekpontot elfogadni nem bir és nem mer. Imaginaris lelkecskéje, melyet Leibnitz óta nagy féltékenységgel őriz, minden ellenmondásaival együtt, az egész szellemi élet szá mára az állitólag kizárólagos tér. E lélek egyszerű, az oszthatlánság értelmében; hol lehetne ebben külön pont a tudatküszöb számára ? Az egyszerűnek azonban mégis két ellenkező előjegyű birtokot tulajdoníthatni! Azt hinnök, hogy az egyszerű lélek vagy csak tudatos és öntudatos vagy csak nemtudatos jellemű leh et; dacára annak ő tudatos és nemtudatos is, a mit mondani igen jól, de képzelni és gondolni egyátalában nem lehet. De vájjon örökké fogunk-e alkalmazkodni téves metaphysikai létfogalmakhoz ? s nem leszen-e soha oly logikai tan, melynek értelmében nem az egyszerű, hanem az i d e á l i s e g y s é g e s l é t e z ő v a n valósággal? A lelki tények magok szólanak az egyszerű lélek ellen (például felhozom csak az emlékezet roppant instantiáját) s avult Schematismus kedvéért mégis le kell mondani a lelki tények kényszer nélküli felfogásáról! De még Fechner is, ■) Fechner e. h. I. 246. •) Elem. der Psychoph. I. 242. s) Ezen eredményre jut különben Fortlage is System der Psychol. I. 62
9
ki különben kiterjedt (nem »egyszerű«, hanem »egységes«) lelket állít, inkább megelégszik egy folyton fluctuáló psychophysikai aggenssel, sem hogy ez ágenst egy központban egyesítené, a mely központot kutatásai határo zottan követelnek. Fechner megengedi, bogy a psychophysikai ágens mozgása létrehozza az érzékletet, de a tu datosság hiányozbatik, tudatossá csak a ligyelmezés hozzájárulása által válik; -7) — d a c z á r a a n n a k , a t u d a t c s a k az é r z é k i e t e k e r e j é t ő l f ü g g . Fechner szerint az álomnak nemleges előjegyei v a n n a k ; — daczára annak, az álomképek szinpompában, pkantastikus erőben a valóság korlátolt halovány képeit felülmúlják! Fechner szerint vannak psychophysikai functiök realiter a küszöb alatt;29) — daczára annak a tudatküszöb nem reális valami. Fechner szerint a képzet ereje (Vorstellungskraft) és a képzés ereje (Kr aft des Vorstellens) különbözők; 30) — dacára annak a tudatpont a tudatoláshoz nem járul. Az álmok Fechner szerint felhullámok (Oberwellen), melyek küszöbalatti alhullámon (ünterwelle) állanak s a figyelmezés által nem ve zethetők,3‘) azaz az álmok nemtudatosak, mert a figvelmezés a tudatküszöb alatti alhullámban keresendő; — dacára annak a tudatosság c s a k a psychophysikai ágensben birja okát! A psychophysikai mozgás helye álomban és ébrenlétben máshol keresendő; 32) — dacára annak, a tudatküszöb nem határozottan létező pont. Fechner szerint »a physikai különféleség ad (psychophysikai tekintetben) egységes vagy egyszerű eredményie ket«33); dacára annak, nem szükséges ez ered menylőhez külön lélek pont, mintha az erők egyenközényének tör vénye ily közös pont feltevése nélkül valahol lenne érvényes! Egészen olyan nézet ez, mint a milyet Hartmann állított fel szinte a tudat megmagyarázásánál. Hartmann szerint (Philos, des Unbew. p. 390) tudategységről csak annyiban lehet szó, a mennyiben két képzet összehasonlítható s folytatja : »Der Vergleich ist also das Moment, velches den Gedanken einer Einheit des Bewustseins allererst möglich macht« Nekünk ezen »momen tum« épen olyannak tetszik, mint az ind mythosok elefántja, mely a világot hordozza hátán; nem az öszszehasonlítás teszi az egységet, hanem az egység teszi lehetségessé az összehasonlítást, valamint nem az ugrás követ keztében lesz lábunk, hanem megfordítva. Mindezen nehézségeket a psycliophysikának megoldatlanul kell hagynia, mert fundamentális formulája téves lélektani tényt fogalmazott. E pontra, mint a mely oly exactnak van tekintve, hogy az újabb physiologiai kézi könyvekbe is átment, épen a lélektanra fennálló fontossága miatt e helyen röviden át kell térnünk. Fechner a Weber E. H. törvényé alapján, melynek értelmében az inger-különbség érzete nem vál tozik addig, mig az ingerek viszonyszáma ugyanaz marad, az inger és az érzéklet számára azon formulát J
állította fel, hogy az érzéklet az inger logarithmusa, azaz ; = k log ‘j-vagyis ;-=log ß. Ezen formula nyilván csak a tudatos perceptiókra vonatkozhatik, mert a nemtudatos képzetet semminemű viszonyba nem hozhatni az in gerrel, kivéve ha más honnan tudjuk már a tudatos perceptiók viszonyát az ingerekhez, a mikor a nemtuda tosak erejére következtetést vonhatunk. Ezen képletet Fechner a psychophysikai mozgás mérésére használja : a psychophysikai mozgás ereje pedig a tudatosságot hozza létre. Világos, hogy Fechner, hogy a formulát érvényé ben megtartsa, a psychophysikai mozgást kénytelen tudatosnak venni. Mert az úgynevezett belső psychophysikában a psychophysikai functio értékét akarja az inger (;>‘) helyébe a képletbe helyettesiteni. Azonban ezen psychoph tünetiét magát nem találhatni; nincs is mód arra nézve adva, miképen lehessen és miben- kellene valaha ezen psychophysikai erőfokot keresni. Ha a psychophys. mozgás, a melynek functiója az érzéklet, tüzetesen meghatároztatik, akkor csak kétféle lehet az egésznek eredménye. A psychoph. mozgás, ha nemtudatos összeesik a nemtudatos képzettel, azaz psychoph. munka és képzet egy és ugyanaz, — a mikor a tudatos képzetek számára nem szükséges a ti helyébe semmit sem tenni; — vagy pedig a psychophys. munkához kell még valaminek já rulnia, hogy perceptiónak legyen tekinthető, még inkább pedig hogy tudatossá legyen. Az első esetben beáll a’) El. der Psychoph. II. 432. >“) e. h. II 440 f. * •) u . o .
*•) II. 453. s>) ü. o. 462. “ ) II. 520. 522. « ) II. 526.
2
10
a Benekenél említett ellenmondás a tudatos nemtudatosságra nézve; a másikban kívántatik a tudatosság szá mára egy különös lelki tett, egy reális tudatküszöb, a mit Fechner épen sehol sem akar megengedni. Pedig van theoriájában egy pont, a hol még a számok is azt kívánják. Psychophys. II. 51. értelmében (1. a czikk végét) bizonyos fokon túl a képzet ereje rendkívüli nagy inger számokat igényel. Yan azonban egy pont, a melyen az inger többé nem tudatos képzeletet, hanem ájulást, és úgy nemtudatosságot hoz létre. Ha a tudatosság csak a psychopli. mozgás erejétől függne, akkor ezen tény azt tartalmazná, hogy a képzet az által lesz nemtudatossá, a mi által a theoria értelmében tudatossá kellene válnia. Különben: ha a képlet ;-=log ß. valóban vonatkozik már a tudatos érzékietekre, akkor a psyehophysika már ezen első résiében is belsőnek nézendő. A belső psychophysikában nem vétetik fel egyéb mint az inger által mozgásba hozott psychopysikai ágens viszonya a tudatos képzelethez. Ezen viszony azonban mint fenebb említettük, nem egyéb, mint a nemtudatos képzetnek azonosítása a psychophys. mozgással. Addig mig vi lágosan ki nem mondjuk, hol és mikép változik a psychophys. mozgás képzetté és van-e ennek valóban helye és módja, addig a tan ezen lélektani hiányokban mindenkor fog szenvedni. A részletes felelet ama két kér désre pedig Fcchnernek nem is volt szándéka, ő azt hiszi, hogy a psychoph. mozgás számára külön ágens nem is szükséges, hanem az egyetemes éter maga, a testi szervezet által képviselt feltételek alatt képes tudatos tü neményeket mutatni. Eltekinve attól, hogy ez által feleslegessé válik a belső psychophysikában a ß— nak substitutiója más érték által, úgy látszik, felesleges ez ágens áttétele perceptiókra i s ; mert szerinte a tudat csak a térhullámban (Totalwelle) keresendő s e teljhullám csak psychophysikai mozgásban létesül és létezik. Ha pedig ezen psychophysikai ágens maga »bizonyos organikus feltétek alatt« mutat »tudattüneményeket« — akkor a következés alkalmasint nem az, hogy a tudatosság a psychophysikai mozgásban s erejében legyen, hanem az : hogy a tudatosság létrejöttéhez kívántatik létesítő tényezőül az organikus hatás. De ezeD »organi kus feltétek« nem tartalmaznak mást, mint annak »természettudományi« elfedését, a mit mi a lélekpont reactiója alatt érteni akartunk. Ezen vizsgálódásból annálfogva eredményül azt nyerjük : a lélektani és psychophysikai elmélet nem képes a tudatosság jellegét kimagyarázni, ha 1) a lélek közreműködését és 2) a tudatküszöb reális léteiét nem fogadják el. E kettőről a tudatkérdés megfejtése előtt teljesen meggyőződve kell lennünk, mert csak akkor van értelme a további kutatásoknak. II. Ezen eredmény épen annyira ellenkezik a spiritualistikus lélektannal, mint ama korszerű felüle- tességel, mely azt hiszi, hogy gondolkodás lehetséges gondolkodó alany nélkül, s mely rögtön elhiszi, hogy lelke nincsen, ha valaki egy nagy nevet hoz fel tekintély gyanánt előtte. Sokkal józanabb a közönséges ember, kitől a naponkint átélt tényt eldisputálni hiába való fáradság. Azonban a modern reflexió előtt a közvetlenül á t é l t tény kevesebb bizonylat, mint a mindenkor ingadozásnak s csalódásnak alávetett Syllogismus. Láttuk Herbartnál, mily akadékoskodással igyekezett az öntudat közvetlen tényében (én = én ) fictitiv ellenmondásokat találni — s ezekre kell felelni. Más oldalról a physiologia és kivált a pathologiai tapasztalatok annyira ellene látszanak szólani az általunk nyert két eredménynek, hogy azoknak főpontjaikban átnézése valóban kívánatos. Éhez legelőször is azzal kell tisztában lennünk : lélektani szempontból melyik tettet kell a lélek alaptettének tekinteni? Csak azután lehet megtekinteni azon feltételeket, melyek alatt ez actio t u d a t o s s á válik. A múlt századbeli lélektan, melynek művészeti ösztön adta rendszeres szépségét elvitatni nem akarom, az akarat, képzés és érzés egyenjogú s egyformán lényeges három tehetségét tanította; az empíria rendezett legalább, a hol magyarázni nem tudott, a speculatio magyarázni nem tudott s mégis összevissza zagyválta a hármat. A reactio Herbartban a képzést tévé a lélek főactiójává 34) s azzal képtelenné lett az ér zetek felfogására; — Schopenhauer az akaratban találta az alaperőt s az intellectus és érzés számára sehol sem adott kellő magyarázatot35). Hartmann pedig akarat-képzet egységében találja a világ és az in■i‘) Psychol, als Wiss. §. 103. A) Schopenhauer. Welt als Wille u. Vorst. II. 225 sq.
II dividuum lényegét 36) Ha azonban hozzá vesszük, hogy újabban Jessen az akaratot derivált alaknak veszi s a képzés és kedély kéttaguságával véli kimeríthetni a lélek lényegét37), akkor elképzelhetjük, milyen bűbájos zavar és rendetlenség uralkodhatik ezen tanrészletben. Én ezen tanokkal szemközt az öntudat tényéből és ki vált azon axiómából kiindulva, hogy az, a mi a nemtudatosság mélyében a legmélyebb helyet foglalja el, a mi soha nem lesz tudatossá, az a lényeges — azt gondolom, hogy a l é l e k f u n d a m e n t u m á u l a z é r z é s t k e l l t e k i n t e n i , a m e l y m i n t szerveket alkotó erő, a p e r i p h e r i k u s f o l y a m b a n ö s z t ö n n e k , mint c e n t r á l i s folyam, sajátszerü módosulással k é p z e t n e k nevezhető. Ezen itt közelebbről bizonyítást nem engedő eredményből kívánom a következőket érteni. Lényegkülönbség érzés, akarás és képzés közt nem állítandó; az egyik a másikból egyszerű mechanismus utján magyarázható. E mechanismus első törvényéül tekintendő azon törvény: minden centrális folyam a centrumot reactióra készteti s e reactióval szervesen egyesül, összenő. Az ilyen reactio a priori követeltetik, az össze növés a viszszaidézés szempontjából elkerülhetlen gondolati segély. Ennek elkerülhetlensége mellett szól egy tünemény, melyet jó lesz aesthetikusainknak is megfigyelni. A herbarti aesthetika, a mint újabban Zimmer mann Rob. kidolgozta, aesthetikai Ítélet lótesüléséhez két dolgot kíván: képzetet és egy »toldatot« (Zusatz)^ melyet az érzésbehelyez Zimmermann (A esthetik.il. §. 21. 25. st.). Ez igen helyesen megfigyelt tény az aesthe tikai ítéletek keletkezésénél, de Herbart álláspontjáról nincs indokolva s Zimmermann maga sem tud vele kezdeni semmit. Feltéve tehát, hogy a lélek centrális actiója az érzés, akkor a centrumra való hatás érzetet költ s ez érzet a ható folyammal együtt visszavettetik. E visszavetés bizonyságául tekinthetők a térti mozdu latok tüneményei (Reflexphaenomene), mikről alább; a reactio tüneményében nincs semmi tudatosság, mert a reflextünemény a nemtudatosnak alaptüneménye s a reflexek törvénye a nemtudatosnak alap törvénye. Ezen a nemtudatos viszszavetésen alapulnak a kihelyezés (projectio) és elhelyezés (localizatio) tüneményei is, a melyek nél kül a külvilág felfogását magyarázni lehetlenség. Mind ezen alaptünemények n e m t u d a t o s a k . Hogy tuda tossá váljék valamely lelki cselekvés, ahhoz kívántatik első sorban a képzetfolyam szegzése (fixirozása). Az ön szemlélet világosan bizonyítja; ha egy tárgy felett gondolkodunk, e tárgyat a reactio egyenes sugarában kell látnunk, mely reactiosugár a szem és egyéb érzékek ismeretes projectióinál a beható folyam irányát követi visszafelé. A tárgy rezgése, oldalagos ingadozása, gyors átsuhanása a látsugár talppontján át — a tudat el lenkezőjét jellemzik. A tébolyodottság egyik neme a bolondság (demence Pinel szerint 3S) a képzetek fixirozásának tehetetlenségében áll s a kifáradt elméből a hatások nyom nélkül tűnnek el. E l s ő j e l l e m z ő j e t e h á t a t u d a t n a k a k é p z e t e k s z e g z é s e . E képzetszegzés azonban miért adja a dolog ismeretét, azaz: hogy i s m e r i f e l a lélek a képzeteket, — az megmagyarázhatlan tény, inelylyel a lélektan nem foglalkozhatik. A szellemi létezőnek sajátos lényege épen ezen érzésben keresendő, — s ezen túl materialiter semmi philosophia nem jutott s nem juthat; azon túl nincs más, csak a nemtudatosnak kimeríthetlen /írétfog — a Hogy annálfogva valamely hatás tudatossá váljék, ahhoz kívántatik: ') a lélekpont reaotiója 2) ennek benövése a képzetfolyamba 3) e képzetfolyamnak s a benövésnek szegzése. Legyen y képzetfolyam, * a reactio, — akkor a tudat keletkezésének első feltétele lesz : y x—nak szegzése. Mellőzve a y természetének felfogását a x nak természete utáni kérdést kell tüzetesebben kifej tenünk. A mi nézetünk szerint az csak bizonyos alanyi jellegben állhat, a melyet t u d a t j e g y n e k akarunk nevezni s természete az alany természetéhez híven csak érzeti lehet. A t u d a t p o n t a k é p z e t f o l y a m h a t á s á r a é r z e t t e l felel. Mig ezen feltevésből a tudat természete igen könnyen magyarázható, addig más előzmények alapján erőtetett levezetésekbe keveredünk Sok helyett csak egyet akarok kiemelni. Hartmann elismeri,39) hogy a tudat csak a képzetnek accidentalis jellege, »mely máshonnan járul a képzethez«. Ezen más forrás egyébben nem lehet, mint az akaratban, miután a világban csak képzet és akarat létezik. Az organikus »«) Philosophie des Unbewusten 1S70. 2«. kiadás. *’) Physiologie des menschl. Denkens, p. 2. 38) Traité medico-philosophiqne sur l’alienation mentale, p. 172. Ném. Wagner. »•) Philos. des Unbew. p. 365.
2*
12
anyag (agy) rezgése létbe állit ki egy képzetet holott az akarat volna az egyedüli erő, mely képzetet való sággá változtat. Az akarat ezen jövevény miatt felháborodik s »megszeppen« (stutzt); de nem egyedül ezen akarat. »Der Wille ist ja das absolut Verstandslose, also auch zu dumm zum Wundern und Stutzen« — ha nem az akarat és a képzet együttvéve megszeppennek. E megszeppenése az akaratnak — a tudat. »Das Wesen des Bewustseins ist die Losreisung der Vorstellung von ihrem Mutterboden, dem Willen, zu ihrer Ver wirklichung u. die Opposition des Willens gegen diese Emancipation.« Ez igen szép keletkeztetés, kár hogy a száraz lélektan nem veheti hasznát. Mindenek előtt az akarat nem tudás, az ő megszeppenése tehát nem le het tudat, hanem tudattárgy. Másodszor ezen akarat összeveti az uj képzetet másokkal s azt találja, hogy nem. ő hozta ki valóságba; ámde az ily egybehasonlitáshoz az akaratban tudatot kell feltenni, tehát azt, a mit ma gyarázni akartunk. Az akarat 3-szor negálja e képzetet, holott az mégis a z ő t a r t a l m a . Ezen negatióban pedig 4-szer az akarat tehetetlennek bizonyul; mert a képzetet tagadni végképen nem tudja. Ötödször az aka ratban az előtt is volt a képzet, miért csodálkozik már most az »értelemnélküli« akarat a képzet létélén ? És végül: az organikus anyag Hartmann szerint szintén csak akarat— képzet. In ultima analysi tehát mégi s csak az akarat az, ami a képzetet valóságba vitte át s az akaratnak még kevesebb oka van »megszeppenésre». A theoria ezen consequentiái miatt regés hitet kívánna, ha valaki acceptálni akarná. *
Atalában akaratból tudatot lehozni lehetetlen; s ha képzetből akarja levezetni valaki, akkor a képzethez is kívántatik ama benső, önmagába megtérő cselekvés, melynek tiszta adatát az önérzetben bírjuk. Azért már Lotze is kénytelen volt bevallani, hogy a mikor az én tartalmát nem külső tárgynak, hanem belső birtokunknak tekintjük, akkor ez közvetlen érdekkel van összekötve, mely érdek nem tudás, hanem érzés.40) Igaz, hogy Lotze ezt csak a tőlünk eddigelé tekintetbe nem vett öntudat számára állitá, de már a tudatnak theoriájában kell azon elemeket kimutatnunk, melyekből az öntudat keletkezik, ha az öntudatnál minden.támasz nélkül phantazirozni nem akarunk. A másik kérdés, mely a z-nak felderítése után állitandó, a z : hol keletkezik egyrészt a * maga m ásrészt: hol megy végbe a fixirozás ? Én azt gondolom, hogy a hol a űxirozás megy végbe, ott kell a- x for rását keresni s azért először a szegzés helyét kell meghatároznunk. És e tekintetben nevezetes physiologiai tények állanak a lélektan rendelkezésére, melyeket csak szűkkeblűén nem kell félre vetni abbeli félelmünkben, hogy materiálisták leszünk és felvilágosító ujjmutatást nyerünk e homályos parthiekban. E tények közöl ki vált kettőt akarok kiemelni. Az első a ducsejteknek (Ganglienzellen) azon sajátságuk, melynél fogva azok a centripetalis idegszál által bevezetett hatást a centrifrugalis szálra nem egyszeriben, hanem csak bizonyos idő múlva vezetik át. Ezen időt Helmholz szerint 1/30— kell tenni.41) Ez idő alatt a hatásnak okvet lenül a ducsejtben kellett megállapodnia s ezt a megállapodást a ducsejtek természetével kell összefüggésbe hozni, miből következnék, hogy a f i x i r o z á s , ha másutt nem is, de legalább ezen sejtekben a z o r g a n i k u s a r y a g n a k i s k é p e s s é g e . A másik tény az úgynevezett akadályozó központokban találtatik (Setschenow-sche Hemmungscentra), melyek a reflex-mozdulatok végbemenését hátráltatják s igy fixirozó hatást gyakorolnak a reflexmozdulatok centrumaira. Ezen szervek a békáknál a lobi optici-ban vannak s elvágatásuk szemlátomást elősegíti a térti mozgások szabályosságát.42) Ily centrum különben van az emberben nem egy. Fel kell tenni ilyeneket a coordinált térti mozgások számára a hátgerincben ; ilyen centrum van a calamus seriptoriusban a lélekzés számára (Flourens egykori noeud vital-ja) ; ilyen van a medulla oblongata egyik nem ismeretes pontjában a n. vagus számára, mely a szív i hythmikus mozgását szabályozza; ily centrum a mozgások számára általában az agyacs. A beszéd közben véghez vitt mozgások számára centrumok a.corpora olivariä (Schröder van der Kolk); a szem mozgását látás közben szabályozzák a corp. quadrigemina43) stb. 4°) M e d i c i n. P s y c h o l . 421. »Eine solche unmittelbare Evidenz der Identität zwischen Denkendem n. Gedach tem kann nur durch die G e f ü h l e entstehen, welche die Thatsache des Selbstbewustseins begleiten«. * ' ) Hermann Grundrisz der rhytdol des Menschen. 1870. p. 415. *s) H e r m a n n e. h. p. 421. — V i e r o r d t . Grundr. der Physiol. 1864. p. 85. ‘ ~) Jessen Physiol, des menschl. Denkensp. 185.
13
Mindezen alakzatokban van fixirozö képesség s miután mindezek ganglion-sejteket tartalmaznak, melyek a térti mozgásokat bizonyos időközben közvetítik egyedül, azt kell mondani, hogy a ganglionsejtek egyetemleg képesek az idegfolyamot szegezni (íixirozni). Laikus létemre a ganglionok egyéb tulajdonságaihoz szólni nem akarok; s még az előbbenieket sem említettem volna, ha pusztán physiologiai s nem egyúttal psycliologiai fontosságúak is volnának ezen té nyék. Már Carus azt következtette, hogy az idegszálak vezetésre, a ducsejtek pedig fixirozásra szolgálnak, mig az agyfelek élettüneményeit a köztük fekvő commissurák közvetítik.44) Ezen sejtelem bizonylatát adták Helmliolz és Setschenow találmányai; s mi igen hálátlanok volnánk, ha a dolognak a lélektanban nem vennők kellő hasznát. A d u c s e j t e k u g y a n i s n e m t e k i n t h e t ő k p u s z t á n p h y s i o l o g i a i f u n c t i ó k h e 1 y é ü 1; a »nemtudatosnak philosophiája« óta biztossággal állíthatni, hogy a ducsejtekben képzetek vannak mi által a nemtudatos képzetek helye felől tisztába jöhetne a lélektan.45) Nemcsak, hogy a védmozdulatok melyek egészen nemtudatosan mennek végbe, ily szabályozó célképzetet követelnek, de már minden mozgás általában követel ilyen célképzetet. A ganglionsejtből ugyanis (a multipolarisoknál) nem egy idegszál ered hanem többnyire többfelé ágaznak el a szálak : hogy a reflexmozdulat el nem téved, az csak nemtudatos célképzetböl érthető, a mely épen csak egy idegszálra engedi átmenni a belépett idegfolyamot. A lélektan még nem bírta megalapítani, miben álljon ezen célképzet; mert még jóformán nem is állította fel magának ezen kérdést. Hogy azonban tettleg meg vannak s mikópen kellene azokról tiszta belátást szerezni, azt minden végleges meghatározás igénye nélkül legalább egy-két példából megtudhatni. Boerhave Abraham egy vipera herus-nak elvágta fejét s kiszedte belét, de sértetlen hagyta gerincagyát; a kigyó ilyen állapotban is felkuszott egy kőhalomra, mely rendes lakása volt. Hogy az étkéhez rohanó kakas, melynek'futtában leszedte fejét Boerhave, 23’-ra rohant előre a megkezdett irányban, az épen olyan tünemény, mint Heliogabalus experimen tuma a strucökkal. melyeknek a circusban futás közben elvágta a fejőket; — mindkét esetben talán a tétlen ség ereje elég magyarázat, mint Keimarus hiszi46), ámbár fel kell tenni, hogy itt is a célképzet az elvágott agyból a hátgerinc dúcaiba átszállóit. A Boerhaveféle viperánál azonban a dolog nemtudatos célképzet nélkül nem érthető. Egészen olyanok a lefejezett békákon tapasztalt védmozdulatok, melyekkel az égető kénsavat letörleni igyekeznek: olyanok a somnambulák ügyes mozdulataik, melyektől az öntudatot meg kell tagadni; olyanok általában a gyakorlott mesterek miveleteik zongora, tánc s egyéb müveiben, s az ember általában sokkal többet végez nemtudatos képzetek vezetése alatt, mint tudattal. E képzetek helyét minden ducsejtben talál hatni, miből következik, hogy a d u c s e j t e k egyetemleg. a test minden részében t a r t a l m a z n a k n e mtu da t os képzeteket. Innen már most egy jogosult lépéssel tovább mehetünk. A t u d a t o s k é p z e t e k n e m k ü l ö n b ö z n e k t a r t a l m i l a g a n e m t u d a t o s o k t ó l ; tudatos jellegök egyedül a fixirozásban és a xrészletben vagyon és a hol ezen jelleg számára meg vannak a feltételek, ott a tudatosság egyszerű postulatum. E feltételeket pedig minden ducsejt mutatja; annálfogva m i n d e n d u c s e j t n e k m e g v a n a m a g a t u d a t a . Tudata mondom; a ki tudatot és öntudatot nem képes széttartani, az előtt ez állítás képtelenség. A ki azonban tekintetbe veszi, hogy álomban tudatos képeink vannak, melyek épen oly élénkek mint az öntu dat ébrenlétében fellépők; a ki tekintetbe veszi, hogy álomban történik némely megkezdett munkák teljes be fejezése egész az Írásbeli feljegyzésig; a ki tudja a somnambulák cselekvéseit, a ki az ekstasis és hasonló tüneményeket átgondolja (a hopa a genialis productiót is számithatni), — a ki ezen és számos más tényeket meggondolja, az nem igen fogja a fundamentális tudaterőt az esetékes öntudat tüneményével összezavarni. Ha azonban minden egyes dúcnak van saját tudata, azért még sem következik az, hogy ez mindenkor egyforma erejű, még kevésbé pedig, hogy mindig egyforma értékű legyen. Az előbb említett duccentrumok egymáshoz subordinált viszonyban állanak, s e subordinatio, ha eleintén csak a vegetativ élethez való szükség szeiint határozzuk is meg, a mikor talán a point vital legfőbb fontosságúnak bizonyodnék. e subordinatio bizonyára fel<*) Carus. Psyche, p. 196 f. *s) Hivatkozom itt kivált Philos, de Unbew. A. V. és 1-re, de az ösztönről szóló Ili.-ik szakasz is bizonyítja. •“) Keimarus. Kunsttriebe der Thiere §. 133.
14
sőbb szempontból is lenne constatálható. Mennél szigorúbb az ideális egység, amelyet valamely alakzat a világszervezetben képvisel, annál hajthatlanabb ezen subordinatio keresztülvitele. A polypust szétvághatni s az egyes részek regenerálják magokat; a Crustacea egyes szerveket képes még repredukálni, de külön-külön nem képez önálló állatot szétvágatása után. ü g y van az az embernél is ; minden duccsomónak lehet tudata, de mindezen tudatokat csak akkor nevezzük emberi tudatnak, a mikor a legfőbb centrummal lépett érintkezésbe, a mikor az absolut tudatducba, tudatpontba beléptek. Egy ily a b s o l u t t u d a t d u c l é t e l e ellen azonban a lélektan épen úgy mint az anatómia és physiologia tiltakoznak. Azt mondják, hogy az idegszálak sehol sem találkoznak mind egy pontban ; hivat koznak arra, hogy az agyvágások, mint Büchner állítja, mérhető fokozatban leszedik az emberről a lelket; hivatkoznak különböző centrumokra beszéd, emlékezet, intelligentia, mozgás és ösztön számára (mint Jessen) s a lélektan, ha akarna is ezen tüneményes tényekkel érintkezésbe és egyezkedésbe lépni, annyi nehézséget talált, hogy a lélek székhelyéről szólani mai nap a nevetséges dolgok közé tartozik. Azonban nézetem szerint e nevetségesség csak szószerü ; tettleg már azon különböző centrumok állítása sem egyéb, mint a partialis lelki székhely keresése. S a dolog még más tekintetben is megérdemli a figyelmet. Helyes ismerttheoria régen arra tanított volna, hogy minden tudásunk pusztán alanyi formáink határain belül érvényes, — egy cáfolatlan tétel, melyet a modern tudományos gőg »avott álláspontnak« hiszen. — Ez alanyi formák közé tartozik a térszemlélet, melyet alapos lélektanra épült ismeretelmélet szintén bírna már mai nap irrationalis m a r a d é k nélkül megfejteni. E térbe helyezi az alany minden tapasztalait s e térképbe helyezés nem önkény, hanem ránk oktroyált kényszerűség, melyet elkerülni t u d a t o s állapotban lehetetlen. Ha a tudatpontot keressük, akkor azt bizonyosan térben kell keresnünk és a lélek székhelye utáni kérdés csak azon törekvésünket moz dítja elő, melylyel a tüneményes lelki képek számára egy fix pontot keresünk. A tudat fészeknek kell vala hol lennie, ez tény s e ténynek részletes kidolgozása nem lehet nevetséges, hanem pusztán csak következetes logikai munka. A nevetséges csak akkor áll be, ha a tények ellenében fix helyet akarnánk adni a léleknek vagy ha vándorló székhelyet állítanánk ott, a hol a tények fix helyet követelnek. A tudatfészek kérdése különben épen n e m e g j a lelki székhely kérdésével. A Spiritualismus a pontnyi helybe helyezi a lelket ; mi a helyet csak a tudat keletkezés pontjának veszszük s a lelket organikus ösztönnek, kiterjedt szellemiségnek tekintjük. A physiologiai tények részletes átvizsgálását e helyen nem ad hatjuk ; az átgondolt eredmények következő sorban foglalhatók össze. 1. E g y a g y s z e r v s e m l e h e t k i z á r ó l a g o s h e l y e a t u d a t n a k . Mert Sömmering, Burdach, Wagner s mások állítása szerint »nincs egy része sem az agyvelőnek, a melyet minden káros ered mény nélkül megkeményedve, megsebezve, meggyűlve vagy megrongálva nem találtak volna.« A tétel melett szól különöse n egyebek közt azon kapkodás, melyet a lelki székhely felállításában a spiritualistikus lélektheoria mutat; minek mulattató összeállitását Fechner adja Elem. der Psychophys. II. 398. 2. A z a g y f é l g ö m b j e i az i n t e l l i g e n t i a f é s z k e i . Bizonylatát adják a Flourens, Magendie, Schiff s másoktól galambokon véghez vitt experimentumok. A félgömbök és a corpus striatum (mely főcentruma az átalános testmozgásoknak,47) elvágatása után ez állatok álomszerű (sopor) állapotba es tek, de az emésztés nem akadt meg. Oly mozdulatok, melyeket alsóbb rendű centrumok1 kormányoznak, to vábbra is megmaradtak; a madarak érzik a bogarak csípéseit, rendezik tollaikat, kiabálnak és mozognak, ha megcsípik. Ha meglökik, egyenesen szaladnak előre; repülnek, ha felvetik a levegőbe, de nem térnek ki sem minemű akadálynak. Nagy fényt és zajt nem vesznek észre. Az állatoknál annálfogva nem változott semmi, ki véve a figyelmezést, tehát a központi szegzést és igy a tiszta tudatot. 3. A z a g y f e l e k e g y m á s t h e l y e t t e s í t h e t i k . Ezen tény a legfontosabbak egyike, mert ez szól leginkább a lelki székhelynek kizárólag egy helyre való szorítása ellen. Emlősök, melyeknél csak az egyik agyfél lett kiszedve, eleintén ugyan némi ingadozást mutattak, de egy idő múlva régi állapotukba viszszatértek. Ezt bizonyítja amaz öreg asszony esete is, kinek Fechner szerint4S) bal agyfele tetemes sérüléseket <’) J e s s e n P. Physiologie des menschl. Denkens 1870. p. 185, «*) El. der Ps. ph. II. 534.
15
szenvedett volt a lelki functiók legcsekélyebb sérelme nélkül. A tényekből, ha már most szabad következtetni, az folyik : hogy a ducsejtek az agyban helyettesíthetik egymást, s igy a tudatra nézve egyenlő szerepet ját szanak. Azaz i m i n d e n d u c s e j t k é p e s a t u d a t f é s z k é v é l e n n i , h a a f e l e t t e á l l ó r e n d b e l i d u c s e j t e l r o m l o t t . Ebből nyerik magyarázatukat azon tünemények, a mikor a lelki munka egyik vagy másik agyszerv elromlása után épen marad azon oknál fogva, mert egy más ducsejt vette át az elsőnek szere pét. E helyettesítésen alapul továbbá a Brown-Séquard tapasztalata, mely szerint a point vital lassankinti el vágása nem öli meg az állatot, mig az egyszeri elmetszés (mint Flourens kísérleteiben) rögtön halált okoz. A mit itt a vegetativ élet körében találunk, ugyanazt kell a szellemi élet centrumairól is statuálni. Ha tehát a tudatosságra nézve a ducsejtek, melyek az agy szürke állományában lelhetők, egyforma fontosságúak, miféle következményei lehetnek az agy részleges romlásának ? Lesznek bizonyára részletek, a melyek csak bizonyos agyrészhez kötvék s annak elromlásával elesnek, úgy p. o. Flourens szerint a corp. quadrigemina elvágása vak ságot okoz, az agy balfélgömbje 2-dik és 3-dik homlokbélcséjének elromlása az aphémie oka.4!>) De általában az egynemű stratum az agyfelületen, ha elromlik, legfeljebb tudatcsökkenést idézhet elő. A Fechnertől összeál lított (II. 534) tények az ellen nem szólanak , sőt némelyek bizonyítják is, kivált a Ferrustöl observált tábor nok, kinek bal agyfele egy seb folytán tetemes atrophiába esett s ki hamar bele is fáradt szellemi munkába ; olyan Longet katonája is. Ha tehát minőségre nézve nem is fogy a tudat, de e r ő f o k a m i n d e n e s e t r e k e l l h o g y f o g y j o n az a g y v e l ő f o g y á s á v a l . 4. A z a g y a c s a m o z g á s o k c e n t r u m a . Elvágatása után a lelki functiók akadálytalanok, bár gyengébbek, a mint a Combette-től megfigyelt 11 éves leányka bizonyítja, kinek agyacsa (születése óta?) hiányzott. — Az agyacs elesése a tudatos fuctiókat nem zavarja. Csak schematizáló conjectionak kell te kintenünk Jessen nézetét, mintha az agyacs »az önérzet és lelkiismeret (a szorosabb értelmű kedélynek) szék helye volna.50) Ha, úgymond, csak két önálló lelki erő van, szellem és kedély, gondolkozás és érzés, s az agy az elsőnek székhelye, akkor az érzés számára nem marad egyéb hátra, mint az agyacs. Tüzetesebb okait e. h. p. 195. adja s ezek: 1. mivel arról, ami benne történik, mit sem tudunk. De hiszen ugyan annyit tudunk a hátgerinczről i s ! 2. mivel az előagygyal van összeköttetésben. De épen oly összeköttetésben van a középagy is vele! 3. mivel az agyacs is jobban ki van mivelve embernél mint más állatnál. A mi hasonló döntő oknak nem tekinthető. Az önérzet és öntudat csak ott lehet, hol az intelligentia székel, ez pedig, mint láttuk, az agy ban történik. Az eddig történt observátiók lényegesen nem adnak többet, mint a mennyit az eddigiekben össze állítottunk. A legfőbb eredmények, a melyeket e felette homályos detailból átvehet a lélektan mint biztosakat: 1. a ducsejtek fixirozási ereje 2. a ducsejtek helyettesítési képessége, 3. az agy félgömbjeinek szürke állo mánya mint az intelligentia székhelye. Miből következik: hogy a tudatosság vándorló középponttal bírhat, mely középpont ugyan normális állapotban egy ducsejtben marad, de abnormitások beálltával az egyforma ducsejtek bármelyikében létezhetik. Ezen felfogás folytán két nehézség van elhárítva, melylyel a lélektan eddigelé sokat bajlódott. Az egyik a vándorló lelki székhely és a másik az érzéki képzetek minőségi különbségének leszármaztatása. Ha ugyanis a mi tanunk állít is vándorló tudatpontot, azért mégis kiki láthatja, hogy ez sem Herbart értelmében nem történik ok nélkül mindenkor, sem pedig nem szorul a Lotzetól éleselműen vitatott, de ellenmondásoktól nem tisztított »nervenparenchym« fictiójára. Herbart szerint a lélek minden ideghatásnál a hatás pontjához vonzódik; a mire Lotze (med. Psych, p. 124) helyesen megjegyezte, hogy a léleknek ezen közeledés eszközlése céljából már előleges tudomással kell bírnia a hatás helyéről, mielőtt a hatás még érte volna, a mikor a ván dorlás felvétele felesleges. Lotze parenchymje pedig, melyben az egyes idegszálak hatásaikat bevezetik, mielőtt a lelket érintik, egyrészt az anatómia által nincs kimutatva, másrészt pedig nem képes akadályozni a hatások indifferenzirozását, miután'egészen homogen anyagot kell ezen parenchym alatt értenünk. A legnagyobb nehéz ség (és különbsége is tanunknak Herbart-Lotze alaptanaitól) abban van, hogy Herbart és Lotze a l e l k e t 4>) A beszednél végbe menő mozgások középpontjául Schröder van der Kolk és Jaccoud a corp. olivariát tartják . J e s s e n e. h. p. 144. ‘•J Phys. des m. D. p. 190.
16
•csak e g y pontba szorítják, mi által a reflex-mozdulatok megszűnnek szellemi hatás alatt álló tünemények nek lepni, mig mi nálunk a lélek a testen végig terjed el, s a n n a k t u d a t a van csak főalakjában az agy bizonyos részéhez kötve. A különbség talán csekélynek fog látszani; és mégis lényeges. Mig ugyanis a pontnyi lélek védői a pontnyi lélekbe kénytelenek a qualitative különböző érzékieteket elhelyezni s igy az egyszerű qualitásba különböző qualitások elöhozásának képességét helyezni, a mi logikai monstrum, addig nézetünk sze rint az érzékieteknek qualitative különböző 5 faja nem a lélek által van előhozva, hauem a lélek kiterjedt állományában, mint az idegek specifica energiái m e g van. A tudat pontjában pedig nem történik egyéb, mint hogy szegződnek és a ^-részlettel összeforrnak. Ez adja a különböző lelki tüneményeknek a tisztán széttartható reális alapköveket, mig ellenben a pontnyi lélek álláspontjáról egyrészt semmi tüneményt qua litative (de még quantitative sem p. o. az indulatokat) megérteni nem lehet, másrészt a physiologia ered ményeit felhasználni s valami tartalmasabb, idealisabb világfelfogásba organikus alkatrészek gyanánt beleol vasztani épen lehetetlen. Kérdés már most : miféle hasznát veheti a lélektan ezen fejtegetéseknek, tüzetesen a tudat theoriájában ? Én azt hiszem, igen nagy hasznát s azt hiszem, hogy csak ezen kapocs kiderítése után hozható be a psychopliysikai elmélet a lélektan rendszerébe. Ha ugyanis csak némileg is tágabb látkörrel rendelkezünk a világ tüneményeinek vizsgálásában, akkor lehetetlenbe nem látnunk, hogy a mindénségben csak egyetlenegy roppant létezővel van dolgunk, a mely örök időktől fogva s mind örökre ideális tagoltságot mutat, a melyben annálfogva lehetnek a tagok sajátságaitól függő törvényes módosulások, de a melyen keresztül mégis mint az óriási idények uralkodó törvénye, egy hajthatlan, fatális törvény uralkodik. E törvény az élő erő és feszerő, a kioldott és kötött lét, az n’íoyua és Övvainn fel-leszállásának oktörvénye. E törvény módosítva a létező indivi duális sajátsága szerint a lelki tüneményekben is uralkodik. Ennek értelmében az úgynevezett organikus anyag (?) hatása folytán kioldódik a benne élő idegenergeia, mely nem egyéb, mint az egykoron a lélek, a szellem belsejében nyugodott övratuo mint térbeli kifejlett irányán-ja. A hatás eredménye az érzékiét maga. Ez érzéklet belép az ideg centrális helyébe, a melyben a ducsejt erejét kioldja, minek következménye a rudis idegfolyamnak egyesülése a ducerővel («). Azon felvétre, hogy c s a k i s a duccentrumokban keletkeznének az érzékietek (Jessen p. 180), nincs semmi ok, ha csak duccentrumokra nem akarjuk szorítani a specif.-energeia helyét, a mi ellen a physiologia alkalmasint tiltakozni fog. A duccentrumok bizonyosan hatással vannak az érzékietek kelet kezésére, talán a szegzés folytán elősegítik azok correctebb,mondhatnám plastikusabb, a l a k o s o d á s á t , — de a dolog magában még biztossággal nincs elemezve. Annyi bizonyos, hogy a kinél a végszervek elromlottak p. o. daltonismusban a veres szinperceptiónak szála, annál a duceentrum e hiányt pótolni nem képes. Az ily módon alakosodott érzéklet az absolut tudatducba tovább vezettetik; s ez absolut dúcban hasonlóképen felkölti az alvó öintuiz-1. Ezen absolut ducbeli reactiót neveztem z-nak, miután az alsóbbrendű centrumokról emberi tudás soha többet nem képes kitudni, mint a mit szemléletileg (th. fixirozás) vagy analógia utján tapasztal róluk. Az absolut tudat dúcnak ezen *-val jelzett munkája a tudat dúcból a képzettel együtt eltűnik és ez eltűnés a felejtés tüneménye. A felejtés azonban csak e tudatducra áll, az érzéklet yx alakjában elmerül a nemtudatosban, talán érzékleti duccentrumában, vagy egy más dúcban s idő és alkalom szerint újból felmerülhet. A tudatduc élő erővé vál toztatja a benne rejlő feszerőt, onnan minden érzéklet tudatolása rá nézve vesztesség, igy fájdalom. Legszembe tűnőbb példáját találjuk ennek az alsóbb állatoknál. H a a polypus kikerül valamely akadályt, akkor az aka dály képzete hatott ő reá s megakasztá az irány folytatását, a melyben elindult volt. A mozgás ösztöne tehát határozott megkötést szenvedett s miután minden megkötése ösztöneinknek fájdalmas, mert partialis romlás, onnan az ő tudatolása is, mint a férges gyümölcs, magában zárja a fájdalom rágó férgét. Igaz, e fájdalmat oly csekély dosisokban kapjuk s élvezzük, hogy észre sem veszszük hosszú időig, kivált miután az álom periodikus reintegratiot hoz létre (látszólag) az embernél. De a mikor a hernyó-rágás általános, nem kell-e annak tuda tossá lennie utóvégre ? a cukrozott mérget szívesen lenyeljük, ha nem tudjuk, hogy méreg. Schopenhauer-Hartmann theoriája sokkal mélyebb lélektani alapon nyugszik, mint ők magok gondolják; mert nulla redemptio ex infernis. Az ember mindennap »vedlik«, a nélkül, hogy a tudatolásra elpazarolt erőt valahonnan képes lenne kipótolni teljesen. Tekintve a tudatolásnak ezen menetét, a psyhophysikában használt értékek számára a lélektan bir
17
olyanokat nyújtani, a melyek jobban felelnek mega célzott eredménynek. Az inger,mennyiben külsőnek állítjuk, legyen külső tárgyi mozgás által kifejezve. Mihelyest az idegre hat, azonnal közbe lépnek az idegállományban meleg- és villanytünemények; e tünemények viszonyát a képzetfolyamhoz nem ismerjük. A tény, melynek ér telmében a képzés cselekvő momentumában az idegvillanyosság eltűnik (du Bois-Reymond »negative Stromes schwankung«), valami összefüggésre képzés és villanyosság között utal s mi fel akarjuk tenni, hogy a villanyos ság az utolsó inger, a mely a képzeterőt ivégyua-ba, viszi át. E képzetalakzat az alsóbb érzékleti centrumon át belép a felső tudatducba. a hol fixiroztatik s tudatossá válik. Itt tehát van: külső inger — (meleg) — villa nyosság — képzet folyam — érzékleti ducerő — tudatduc reactiója, mint egyrészt külső, másrészt belső ta pasztalat utján szerzett adatok és köttagok. A psychophysika, legyünk őszinték, nem ismeri csak a külső ingéig (az érzéklet absolut erejét nem tudja) s a t u d a t o s p e r c e p t i o viszonyát az ingerhez. A psychophysika tisztán psychophysikai mozgásokról nem tud semmi biztosat; számai csak a tudatos perceptions vonatkoznak fí s képlete ;•= k log^ csak a tudatos perceptio viszonyát a külső ingerhez ismeri és fogalmazza. A nemtudatos érzékietek alatt a psychophysikai mozgást kellene érteni; ezt bizonyítják különben a Helmholz által kiderített felhangok is (Obertöne), a melyeknek összeesésén alapul a zenei összhang, mert ezek csakugyan nem-tudato sak még abban az állapotban is, a midőn azoknak alhangjaival tudatoljuk. Ha a lélektan a nemtudatos érzék ieteket a psychophysikai erővel egynek állítja, akkor a psychophysika nyert lélektani fogalmi alapot s a lélek tan nyert tisztán széttartható képzeti folyamot. P s y c h o p h y s i k a i m u n k a , s p e c i f i c a e n e r g e i a é s l é l e k t a n i l a g n e m t u d a t o s k é p z e t — e g y és u g y a n a z o n d o l o g n a k k i f e j e z é s e i Ez egybefoglalás ellen alapos instantiát nem lehet felhozni; sőt tekintve a physiologiának és phsvchophysikának határozatlanságát a kérdéses fogalmakban, valóban egyetlen remediumnak látszik ez egybe foglalás azon célból, nehogy az egymást szükségképen feltételező tudományok még jobban váljanak el, mint a mennyire már tettleg szétállanak. Ha a physiologia a specif, energeiáról szól, akkor nem tudja, hova sorozni; az idegállomány egyformasága mindenhol nem magyarázza atomistice e sajátságos tüneményt, a ganglionsejteknek egyforma alkatuk (melynek viszonyai az alakhoz s mindkettőé a functióhoz ismeretlen) nem magyarázza a functiók tettleges különféleségét. S ha még lenne is a különböző functiókat magyarázó elégséges antecedens, de e structura előhozásához okvetlenül szükséges volt már a functio célképzete, ha csak ész- és fej nélküli atomisticus táncproductióban nem akarjuk az organikus alak s munka célszerű alapját keresni. A psychologia a physiologián az által segít, hogy az specif, energeiát kifejlett lelki organonnak veszi, azon felsőbb meggondolá son alapuló tételből kiindulva, hogy az ember nem azért lát, mivel van szeme,hanem van szeme mivel az ember látni akart, azaz mivel az ideális lényegének egyik jellemvonása. — A psychophysika pedig a psychophysikai mozgást nem’tulajdonítja határozottan sem ponderable sem imponderable atomrészecsek rezgéseinek; mind a mellett inger és tudatos perceptiók között köttagot statuálni kénytelen, a mely köttag a belső psychopliysikában az inger (ß) helyét foglalná el. A psychophysika ezen nehézségtől megszabadul, ha a nemtudatos képzetet a psy chophysikai mozgás (ha már mozgásnak kell lennie!) substratumául elfogadja, nem kérdvén e substratumnak természetét különben, melynek felderítésére sem physika sem psychophysika nem elegendők. Ily módon se gítve van 3 tudományon egyszerre s a béke áldása beleterjed a továbbiba is. A tudatküszöb, melyet sem a psychophysika, sem a herbarti lélektan, sem Benecke nem bírtak más ként érvényesíteni, mint pusztán az által, hogy valamely erőfokot jeleztek vele, itt reális létet nyert. Lehet ugyanis psychophysikai mozgás, a mint Fechner mondotta, s még sem lesz tudatos a képzet perceptiója; a mi nek egyszerű magyarázata abban van, hogy lehet igen erős hatás, de át nem törhet az útjában levő akadályo kon keresztül a tudatducba. Ilyen a tudatba be nem léphető képzetek : a reflexmozdulatokat szabályozók ; ilye nek az érzéki hatások, a melyeket észre nem veszünk erejök dacára, ha mással vagyunk elfoglalva; ilyenek az álmok is, melyeknek magyarázatára épen nem szükséges Fechnerrel alhullámba elmerült figyelmezésre hivat kozni, miután az álomképek tettleg sokkal élénkebbek mint magok az érzékietek (az álom oly művész mint a phantasia s aligha nem egy munka az, mely a szép ideáljait és az álomképeket létesíti). Az álmok nem egyebek, mint tudatos alakok, melyek nem a mindennap kormányzó, hanem más coordinált tudatducban fixirozást szen vedtek, s ha Fechner azt mondja : »ich vermuthe, dass auch der Schauplatz der Träume ein anderer, als der 3
ft
18
des wachen Vorstellungslebens ist« (El. der Psyclioph. II. 520), akkor ez ellen a lélektan nem csak nem tehet semmi alapos tényből merített kifogást, hanem inkább kénytelen hangsúlyozni azon lehetetlenséget, hogy a lélek oly nagy munkának, milyent az álmokban kifejt, legyen székhelye, a nélkül, hogy e léleknek arról volna tu domása. Ha pedig a tőlünk felállított hypothesist elfogadjuk, akkor a dolog minden erőszak nélkül magya rázható. Tagadhatlan ugyanis, hogy a tudat ducereje a sok reactio által, a melyet napi teendőink között kény szerülünk végezni, kimerül; e kimerülés a tudatducban a képzetek fixirozásának elvesztésével jelenti be magát, a mit az elalvás előtt a képzetek vad rohama a tudaton át bizonyit. A gyenge képzetek utoljára nem képesek a tudatducot annyira ingerelni, hogy reagálna; ellenben az egyrangu más tudatducokat, melyek kimerülést nem mutatnak egyenlően, e munkára bírhatják s az álomképek ott játszák el phantastikus játékaikat. Ezen, a mellékducokban végbemenő játékok adják a Feclinertől postulált psychophysikai alhullámot, de ezek nemtuda tosak azért, mivel épen a főducra nem hathatnak, nem mintha nem volnának elég erősek magok a tudat előhozására, hanem mivel a ducsejt maga kimerült. Ha a kimerülés nem végleges, akkor közbe-közbe a főduc is reagál; ezek azon álmok, a melyekben az ember magát álmodozónak tudja s cselekvő személy gyanánt fellép álomképeiben. Épen oly esetek állanak be az elalvás és ébredés előtt jelentkező szenderképekben is, melyek szintén nem egyebek, mint csekély reagáló képességre találó érzékietek. Ha pedig a hatás az inger törvénye szerint kellőleg fokoztatik, akkor addig, mig a tudatduc véglegesen el nem romlott, az ébredés minden esetben be fog következni. Nem látom át, hogy lehetne ezen tüneményeket megérteni a nélkül, hogy valóban reális tudatcentrumokat ne fogadnánk el az emberi agyban. Eechnernek fennemlitett postulatuma sem bir értelem mel e nélkül; mert az álomkép határozott fixatiót igényel, ezen munka pedig csak ducsejtektől eredhet, a mennyire mai nap terjedő tudományunk tanítja. Már az eddigi tényekben is, kivált az álomtüneményeknél, sokszor nehéz volt a tudatot széttartani az öntudattól. Az öntudat és tudat t. i. oly közel esnek egymáshoz, s bár két cselekvésnek látszanak, mégis csak ugyanannak az egy cselekvésnek kettős stádiumát mutatják, a mint előbb tett állításunkat most tüzetesebben kell kifejezünk. Mind, a mi a tudatban volt, az öntudat létesüléséhez szükséges, onnan nem csoda, hogy az ö n t u d a t t é n y e i közé olyanokat is találunk sokszor számítva, a melyek pusztán csak a t u d a t tényei közt foglalhatnak helyet. A tény felett legjobb felvilágosítást ad az önszemlélés. Ha valamely tárgyat veszünk észre azaz tudatba, akkor kiki tapasztalja, hogy a cselekvés belülről kifelé fordul. E cselekvés visszahajlása (onnan reflexiónak nevezik is) azon tett, a mely által az öntudat jön létre. Ily körmenetet legalább érzetben statuált bizonyára mindenki, a ki egyszer is gondolkodott a felett: mit tesz az magáról tudni ? Ha ezen viszszahajló cse lekvést Drbal nevetségesnek találja Czolbe H. tanában (Entstehung des Selbstbewusstseins 1855), úgy ez csak félreértés; mert hiszen, a mint láttuk, Herbart tana nem olyan, hogy belőle ez öntudatot magyarázni lehessen. Csak az a kérdés: elegendö-e a visszatérés a cselekvényben s nem kell-e a cselekvényben magában már benne lennie azon elemnek, a melyből az öntudat ered ? Ez elem mikroskopikus nagyságú lehet, de az önszemlélésre for dított figyelem, ha nem pingue ingenium cselekvése, olyan metsző szer, mely ezt is képes elválasztani a homo gen tudattömegtől. Az öntudatnak megfejtésében nézetem szerint két dolgot jól kell széttartani ; az empirikus tudást maga magáról és a közvetlen tényt,mely ezen tudásba beleolvadt. Az öntudat nem egyéb, mint m a g á n a k t u d a t a , — ez szó szerinti magyarázat; az öntudat közvetlen ténye csak annyi; azaz ezen egyenletben nem s z ü k s é g e s q u a n t i t a t i v e g y é r t é k ű s é g e t keresni, hanem q u a l i t a t i v m e g e g y e z é s i s ele gendő az öntudat keletkezéséhez. Quantitativ egyértéküség a formulában (én = én ) csak oly esetekben lehetséges, a mikor az egyén megéli magát (sich darlebt) ; addig azonban a szemlélő én épen azért, mert az ember gyöke rei mélyen, a tudat küszöbe alatt, egybefonódtak az absolut szellem méhével, mindig bővebb sőt kimeríthetlennek látszó tartalmú, a szemlélt én pedig mindenkor csekély töredék (1/x), azon csekély hitvány töredék, a mely mint a déli tájak proletárjai, a tudat napjában sütkérezik. Ezen figyelmeztetés után nézzük, miben áll az ön tudat ténye. Az öntudat abban áll, hogy a szegző tudatpont a szegzett alakban oly elemet vesz észre, a mely ő tőle, a tudatponttól származott át a szegzett képzetalakba. A tudat reactiója ezen vele egylényegü részlet tel egybeolvad, az által annak erejét emeli az öszszekötött képzet erőfokának rovására s a szegzett képből a fixirozó tudatpontnak a maga képe sugárzik elé, maga az én hat az énre. E hatás az énben reactiót költ, de
19
nem ellenségeset, hanem szerelmes egybeolvadást, a mely az idegen elemre is vet némi fényt, valamint a sze rető szerelme tárgyával öszszefüggő minden csekélységre is árasztja a boldogság idealizáló, szelíd sugarait, A tudatduc centrális lényege lévén az érző lényeg, a tudatduc önmagát érzi, s ez első tette a tudatducnak az öné r z e t (Selbstgefühl). A dologban semmi homályosság nincsen; ha meggondoljuk hogy a külső tárgyak perceptiója mily számtalan ponton absolute hiányos magyarázatban részesülőkkor igénykedésünk e ponton alább fog szállani. Képes-e valaki megmondani, mi módon történik a külső tárgynak látása? Megmondjuk az ingert, az idegmun kát is talán, a tudatpont reactióját is — magyarázat-e ez? Képes-e mindezekből az elemekből magának al kotni valaki képet azon cselekvényről, a mely mindezen munkák megértésében végbe megy? A ki nem tudja, mit tesz gondolni, annak arról fogalma nem lehet, bár mennyire magyarázzuk neki; épen a magyarázat fő pontját magából kell merítenie Úgy vagyunk az önérzettel i s ; lehetne ugyan azt mondani, hogy az önérzet közvetlen életben jelenkezik : ezt megengedjük, de a felfogás számára ez hétpecsétes levél. Egy dolog sem hathat maga magára a nélkül, hogy két félnek fel ne tűnjék, a melyeknek egyike a ható (alany), másika meg a szenvedő (tárgy). Az önérzetnek sincs privilégiuma; az önérzet szintén abban áll, hogy az én érzi magát. Hogy pedig ezt tehesse, ahhoz szükségképen különödnie kell (sich differenziren) s ha a szemlélés első pilanatban nem is veszi észre azon részt, a mely hat s nem tarthatja szét a hatót a szenvedőtől, idővel megszokja a tudatfényt s tisztán fogja a kettőt átismerni. Az én hat magára, azaz első tény s a hatónak összehasonlí tása a visszahatás jellemével adja az azonosság érzetét, a mely érzet épen önérzet. Ha azonban, valaki azt kérdené : miért é r z i magát az én ? akkor erre mint a bolond kíváncsiság kérdésére felelni nem lehet. A szem lát, az tény: de hát látja-e a szem a látását ? Sunt certi denique fines — az ismeretben is : e határok tudata a bölcsészet küszöbe, s a ki azt akarja tudni : miért létezik ál é t ? annak számára csendes kamaráról kell gondoskodni. Az érzet a lélek fundamentális ereje ; minden tette módosult érzet s a lélektan tiszte nem az ér zet eredetét, hanem azon módosító körülményeket kikutatni, melyek hatása alatt az érzet ilyen vagy amolyan alakot nyer. A tény a közvetlen szemléletben az, a mit eddig felhoztunk. Van-e ennek megfelelő elem a képze tek tartalmában ? az az utolsó kérdés. Messzire nem kell mennünk; minden képzetbe beleolvad, mint kifej tettük, a tudatduc bizonyos erőrészlete, melylyel együtt a képzet a tudatküszöb alá száll. Az öntudat kelet kezéséhez szükséges, hogy ezen tudatrészlet visszakerüljön és hasson a tudatducra. Ezen követelményt az e m l é k e z e t teljesiti; a tudatba visszakerülő képzet visszahozza a beleolvadt tudatrészletet is, úgy hogy ha y a képzet, x a tudatrészlet, a visszakerült képzet yx. Ennek hatása kioldja annak feszerejét (a), a mely az előbbenivel egybeolvad, tehát y x hatása a tudatra adja y x - ; ennek hatása a tudatra y x 3 s a többi. Ez által nyerjük a következő sort: yx, y x 2, y x 3, y x 4 azaz y ( x , x 2, x 3, x - t ‘).
Ha már most emlékszünk a Herbarttól felállított sorra, a hol a szemlélő én potenzirozására akad tunk, akkor annak rövid kifejezése lehetne: én, — én2, — én3, — én4 . . . . én" és ha x = én tétetik, akkor x-t, x2, x 3, x* . . . . x" A sor nem fontos, de a tény maga elégséges világosságot nyer. A mit Herbart az én potenzirozott önszemlélése alatt értett, azt itt az én-részlet ismételt, és úgy folyton gyarapodó hatásának találtuk. Különben a lelki mechanismus, ismeretlen okoknál fogva, e sornak végtelenbe való fokozódását nem engedi, minek foly tán a Herbart-féle »végtelen sor« nem egyéb, mint roszul alkalmazott hyperbolikus fogás. Egy dolog azonban a mi levezetésünkből világos, a z: h o g y az ö n t u d a t , m i n d e n k é p z e t n é l k ü l , l e h e t e t l e n . Az önérzet nem oly báró Manx, a ki magát képes volt kihúzni üstökénél fogva a mocsárból; az önérzet létesüléséliez a képzet keltő ereje kívántatik, minek folytán a z ö n t u d a t n e m kü l ö n t e h e t s é g e a l é l e k n e k , hanem pusztán a lelki életnek accidentalis, organikus feltétektől függő tette, mely nélkül magáról soha nem lehet tudomása. Oly tény, melyet a közvetlen tapasztalat, mint a mely számtalan kedve szerinti illusióknak alá van vetve, soha tisztán nem ad, de a melyet az adott lelki élettények 3*
20
boncolása kétségen kívülivé teszen. Herbart iskolája tudja ugyan a képzetekbe helyezni a lelki élet főerejét (itt is sajátságos ferde ízléssel a mathematikai erőfokra s nem a képzettartalomra tekintve), de a képzetek fontosságát az öntudat keletkezésénél semmi képletében ki nem emelte. Az előbbeniek az önérzet mechanikai magyarázatát adják. Az önérzetben én = én az eredeti tény adat. mint Fichte egész helyesen kiismerte; ebben nincsen semmi ellenmondás, kivéve annak számára, ki mad zagokat csomóba köt, hogy azokon Sándornak gordiumi mestervágását mutathassa. Az előbbeniek azonban nem is az öntudatnak, hanem az önérzetnek magyarázatát adják, a mi két oly különböző dolog, hogy valóban nem érthetni, miként zavarhatta azokat össze az éles elméjéről hires Herbart. Az önérzet az a közvetlen tény, az öntudat pedig nem esik az ö n é r z e t körébe, hanem mint a szó maga mondja, a t u d a t b a . Ha azt aka rom empirice meghatározni, ki vagyok én? akkor nem fogom azt felelni, hogy én vagyok éli, mert akkor a tapasz talati életben sokszor kellemetlen helyzetbe juthatna az ember. Hanem meg fogom mondani nevemet, állásomat, koromat s a többit. Herbart már most helyesen mondhatta, hogy ezek nem azonosok az én-nel; de ehhez nem szükséges nagy elmeél, azt mindenki jól tudja. Az én, melyet én ezen különböző »sorok« megjelölésére hasz nálok, az csak abbreviatio; de ezen abbreviált képzet többé nem az önérzet műve, mint a mely semmi képze tet előhozni nem képes. Azért ezen abbreviatiót (= én ) a képletbe behozni (én=em ber-f német-f 20 éves sat.) épen csak a kellő figyelem hiányáról tanúskodik. Ama képzetek t. i. csak ama y-t képviselik, melybe a * bele n ő tt; azért a x- helyébe soha nem léphet, mert az nem egy eredetű két tényező, mennyiben az egyik a cen trális pontnak reactiója, a másik pedig a peripherikus kiterjedt képzeterő alakzata. S úgy elesik ama másik ellenvetése is Herbartnak, mint szembetűnő félreértésen alapuló téves observatio. Nem lehet ezen vázlatos czikknek feladata, a tapasztalati én-nek fokonkinti fejlődését s erősbedését figyelemmel kisérni. De legalább azon mód megjelölése lenne még helyén, miképen emelkedhetik az én képzete oly uralkodó erőre, hogy mellette valamennyi más képzet erőre nézve eltörpül s okvetlenül az én képzete körül kénytelen elhelyezkedni. Erre nézve sem ad a Herbarti lélektan kellő indokolást. Ha p. o. Schil ling mondja is, hogy az én folytonosan ismétlődő hatás által nyer erőben (Lehrb. der Psych. §. 74), úgy ez azon pont, a melyre utóvégre minden magyarázat kénytelen visszamenni, de nem azon czélból, hogy nála meg állapodjék, hanem hogy benne egy fokot lásson, melyen túl keresendő még csak az igazi magyarázat. Honnan nyeri az én képzete ezen erőt? csak nem a képzetektől, a melyek körülötte csoportosulnak? A z én e z e n e r e j é t a t u d a t p o n t i s m é t l ő d ő r e a c t i ó j á b ó l g y a r a p í t j a . A dolognál két mozzanat széttartandó. Az első a tevőleges segély mozzanata, melyet a x-részlet a folytonos ismétlődésből nyer; a másik pedig a felmerülő képzetek elhomályosodásában keresendő s a nemleges segély nevével jelölhető. Minél kevesebb erővel rendelkeznek az érzékietek, annál nagyobb hatással lesz a x-részlet folytonos gyarapodásában. Vesztenek pedig az érzékietek erejökből mindenkor, a mikor összekerülnek; ez fátumok és azt kénytelenek szenvedni. Mig tehát a különböző és ellenkező képzetek erőben vesztenek, legalább soha nem képesek egy összképpé csökkenetlen erő vel öszszeállani, addig a x-részlet mint valamennyit összefogó háló növekszik s minden képzetbe átviszi saját ságos timbre-jét. A lélektani elméletet legjobban bizonyítja a jellemes gondolkodás következetes rendszere, a mely a lehetetlenségek közé lenne sorozandó, ha az alany ezen öszsztétét nem veszsziik fel. Ez által nyer a x-részlet erőben; e x-részletnek megjelölése szóval adja az én képzetét, a melynek ezek után lényege nem kép zet!, hanem érzeti állagban keresendő. Ez én vezet a x-ra, a k pedig az oktörvény immanens ösztönzése alap ján az okra, mely ok számára a nyelv a »lélek« szót alkotta. Sok embernél az én soha sem jut uralomra, s ezek az emberi barmok, melyeknek állása a világorganismusban egyenesen a majom és ember közé teendő. Ha azonban a tudatnak viszonyát az öntudathoz tekintjük, akkor azt leljük, hogy az akadályok, melyek az én erejét csökkentik, csodálatosan magában a tudatmunkában keresendők. Mennél inkább fordít juk figyelmünket a külső tárgyakra, annál erősebbnek mondandó a tudatmunka. Mélyen a tárgyba elmerülő embereknél a tudat percében az öntudat végleg hallgat; ellenben a léha fecsegő, kinek mindenkor más meg más tárgygyal van dolga, ezen tárgyakba helyezi a tudatrészleteket s egészen elveszti magát ezekben. A mély gondolkodás egy és ugyanazon tárgynak gyökeres áthatásában á ll; e munka közben oly erősen forr egybe a x a képzetekkel, hogy azok nélküle nem is képzelhetők. Azonban ebben van azután az öntudatnak alapja és biztos gyökere i s ; a tárgy az alanytól át lévén hatva, az alany önmunkájából eredettnek látszik s az alany
21
valahányszor e tárgy visszakerül, öntudatát leli általa és benne. A sokféle munka, külső tárgyakra fordítva, a tárgyak gyors átmenése miatt, egyrészt csekélyebb ^-részletet képes megkötni, másrészt e x-részlet oly anynyira eloszlik, hogy az individuum soha nem é l i m e g m a g á t , hanem mindenkor éli a tárgyakat. A tudat erő fix mennyiség; minden tárgy képzete evődik rajta s mennél több tárgy, annál inkább oszlik el a tudat részlet benne. A hol a képzetek ritkán térnek vissza ugyanazon minőségben (mint nem a külvilág perceptiójában), ott az öntudat nem oly benső, nem oly élénk s ezt erkölcsi szempontból alanyi önvesztésnek kell bélye geznünk, a mely az önelidegenedésnek (Selbstentfremdung, mint Hegel nevezte) alapja. Tudatolás közben az ember soha sincsen magánál s azon kor, a melynek főelve a latitudinarismus erkölcsileg s polyhistoria értel mileg, már ezen egy jellegnél fogva is a beteg lelki állapotok körébe esik. Szép és nagy dolog a tudomány összességét úgy átkarolni, mint tette Aristoteles, Hegel, Humboldt; de a világ oszlopait nem hordják pygmaeusok s a szellem kincsei vészthozók azoknak, kik összeroskadnak a felülről szedett habocska alatt is. A mens potens sui nem a képzetek sokaságában, hanem azok elrendezésében áll, mely elrendezés az alany szegző erejétől függ, s az embernek lényege és becsértéke nem tudásban áll, hanem áll a jellem sziklatalpán; onnan a köznépnek korlátolt képzettömegéből képes kiemelkedni az individuális jellem egész merevséggel s sokszor sértő szögletességgel, mint egy gyémánt, mely belsejében zárja a fény forrását, mig a chablonszerü civilizatio, a mely az individuális hegyeket tompítani s Pousseau-féle téves naturalismusával az individuumok eredetisé gét nivellirozni akarja, nem képes egyebet előhozni, mint szépen fésült fabábokat, a gyengékben, vagy minden törvényt bontó forradalmárokat az önérzetes individuumokban. Nem az a szellemi fenség jele, ha a képzet tömegek óriásiak, hanem az, ha azok plastikus alakot nyernek az alanyi munka által, valamint a növény csak akkor szép, a mikor magától nő, ellenben ha csinálják, élettelen majommű. Tekintve tehát ezen lélektani tényt, a benne rejlő törvényeket ekkép lehet fogalmazni. 1. Minél t ö b b k é p z e t , annál szélesebb a tudat, 2. Minél g y a k r a b b a n előfordul a képzet, annál több ö n t u d a t o s elem. 3. Minél v á l t o z a t o s a b b a képzetsor, annál k e v e s e b b az ö n t u d a t . 4. Minél n a g y o b b a t u d a t , annál c s ek é 1y eb b az ö n t u d a t . A 4-dik törvény a 3 elsőhöz egyszerű corollariumként csatlakozik, azért bizonyításra nem szorul, ha az első 3 be van bizonyítva az elmélet részéről. A tény régi és ismeretes (Lotze is példákat hoz fel számá ra Medicin. Psychol, p. 506); levezetésével azonban, mely biztos tételekből indult volna ki, nem találkoztam még eddig sehol sem. Ha azonban a tudat az öntudathoz ily viszonyban áll, akkor annak számára a psychophysika liasonlókópen képes lenne képletet felállítani, mint felállította a tudatos perceptiók részére. Én legalább ebben látnám különösen a »belső« psychophysika teendőjét. Azonban mivel a ps. ph. elméletben a perceptio, mint tudatos, már a ^-részletet is tartalmazza, onnan az öntudatos munka (tehát a x) kiszámítására nincs remedium. Hogy ily elem mégis meg van a tudatos perceptióban, azt a Feclmer által felhozott példákból, melyek a figyelmezés tényéből igyekeznek gyenge ingerek tudatolását megmagyarázni, mindenki kivette. Ha azonban a figyelmezés i t t oly erő volt, akkor annak minden tudatos munkánál elő kell fordulnia, mert a figyelmezés épen nem egyéb, mint innervatio, a mely innervatio az érzékekbe az alanyból megy át. így fogta ezt fel már Hartmann is, ámbár más tényekből kiindulva, mint mi és igy kell azt minden esetre felfogni/'1) A figyelmezés mindig meg van. a mikor tudatolunk, onnan minden tudatos perceptióban benne van már az alany munkája is. A psychophysika pedig ezen kézzel fogható viszonyt nem képes fogalmazni azért, mert a psychophysikai képlet nem adja csak magának az érzékiéinek erejét, hanem már a tudatot is. Pedig ehhez nem szükséges egyéb, mint hogy az inger helyébe a nem tudatos képzet értékét tegye, a mikor a tudatoló erő viszonya az ingerhez (tehát itt a képzet hez) fel volna derítve. Az okoskodási sor, melyen ezen hypothesis alapul, a következő. Tény, hogy mennél na gyobb az inger, annál nagyobb a képzet; tény, hogy mennél magasabbra emeljük a gemtudatos képzet erejét, annál nagyobb a tudatmunka; tény, hogy mennél nagyobb a tudatmunka, annál kisebb az öntudat. Miből követ kezik, hogy minél nagyobb az inger, annál csekélyebb az öntudat. A tény foglalmazása azonban mathematikaisl) Philos. des Unbew. p. 139. sk.
'22
lag, ha termők is, soha nem tenne egyebet, mint hogy a törvényt, melyet a képzetek tényei tartalmaznak, rövid kifejezésre hozná. Két dolog azonban Fechner mostani képletéből is érthető. Az egyik az, hogy a tudat nem kezdődik O-nál, seml-nél, hanem ennél nagyobb értékű ingernél. Mert ha ; = (lo g ß—log b), akkor ß = l tétetvén ; = ( o —log b), azaz nemtudatos képzetnek marad. Ebből (Fechner Psychophysika II. 14) a 3-dik képletből fo lyik, hogy az öntudat sem kezdődhetik 1-nél, hanem bizonyos ezentúl menő értékeknél. Más részről azonban, ha a képzet fokozódása az öntudathoz megfordított viszonyban áll, akkor a legfőbb öntudatosság bizonyos közép számú értéknél lesz állítandó. Ha Fechner azt állítja, hogy az érzéklet ereje bizonyos fokig gyorsabban nő, mint ott, hol e fokon túl van (a sarkérzéklet, Cardinalempfindung32) akkor ehhez igen egyszerűen sorakozik azon gon dolat, hogy a legfőbb öntudatosság épen ezen ponton van elérve. Ezen psychophysikai formulákhoz csatlakoz va, gyanítani lehet, hogy az öntudat legtisztább oly képzeti értékek mellett, a melyeknél az érzéklet növekedé se a legfőbb fokát érte el. Ez pedig épen a Fechnertől állított sarkérték volna (e). A dolog mathematikai fogal mazását másokra bízván, csak azon tapasztalatra utalok, mely szerint az öntudat legfőbb tisztasága tettleg kö zépponton áll be, sem a csekély értékű alsó ingereknél, a melyek nemtudatosak, sem a túlzott értékeknél, me lyek a munka visszatérését magába nem engedik. Az erőnek olyannak kell lennie, hogy a képzet (/) el ne nyomja a tudat részletet (y), ez pedig csak •/ csekély értékei mellett lehetséges; miből következik, hogy az érzékiéinek némileg vesztenie kell erejéből, ha tudatvehiculumnak akar beilleni. Az érzéklet ezen vesztése pedig épen a nemtudatosban megy végbe, minek folytán az érzéklet lesz is sápadt képzetté. Hogy álomban miért vesztjük az öntudatot, azt részint a tudatpontnak átmenéséből (más dúcba), részint abból magyarázhatni, hogy a kép zettömegek elnyomják a tudatducot, illetőleg végleg megkötik. E megkötés oldása a képzettömegek megkötése által következik be ébredéskor. Lehet azonban azon eset, hogy a megkötés a tudatduc megrepesztésével páro sul, egy eset, a melyet a h a l á l i . s n i e r e t e s t ü n e m é n y é b e n beállottnak találok. A tudat organikus feltételekhez lévén kötve, ez organikus feltételek megszűntével kénytelen hasonlókép megszűnni, valamint y nem létezhetik mint functio, ha x, a minek ő functiója, megszűnt. Ezen tan, melyet az eddigiek rövid vonásokban adtak elő, nem akar egyéb lenni mint azon szembe tűnő tényeknek, melyeket a physiologia és psychophysika adott, a lélektani belszemlélettel való összeegyezte tése. Lehet, hogy sok ponton elkorázott következtetésre fog az olvasó e sorokban akadni;más tények, ha elő fog nak fordulni, módosíthatják az egész felfogást részleteiben, de megszüntetni annak alapgondolatait nem fogják. Ha a tudat épen a képzetek fixirozásában áll, és a ducsejtek épen ezen munkára képesek, akkor a tudatnak áthelyezése a ducsejtekbe semmi meglepő eredménynek nem tekintendő. A fődolog az, hogy tudatot egy hely nélkül, a melyben e tudat végbe megy, — gondolni nem lehet, mert akkor a tudat lebegő létező, melynek mint Fechner psychophysikai mozgásának magyarázhatlan tulajdona a tudatos jelleg. De kivált két tekintetben kell még egy nehány szót az egész elmélethez csatolnom; az egyik az öntudatnak accidentalis jelleggé való átvál toztatása, a másik a tudat viszonya az organikus anyag functióihoz. A z előítélet, melylyel a lélektani tehetségi theoria a szellem vizsgálásához fogott, abban állott, hogy az öntudatot lelki lényegességnek állította és követelte. Ezen követelés nem volt más, mint a minek neveztem, előítélet. E gy ily önokságot (causa sui) mint a milyet kénytelenek voltak a tünemény számára felvenni, logi53) Az inger és érzéklet közti ezen haladást Fechner állítja össze a Psychophys. II. 51.
ß 0 1 1.5 2 e = 2'718 3 4
r — oc 0 0-4055 0-6931 1-0000 1-0986 1-3863
ß 5 6 7 8 9 10
r 1-6094 1-7918 1-9459 2-0794 21972 2-3026
A leggyorsabban nő az érzéklet egész e—értékig, azon kívül kisebbedik, úgy hogy o-tól 1-ig nő a képzet, ha az inger 1-től 2-7183-ig nőtt ;ellenben 9—10-re emelkedik a képzet, ha az inger 12923'0-val nőtt meg.
23
kai szempontból keresztül vihetlen gondolatnak kell állítani; s e m m i s e m i s m e r i m e g m a g á t , l i a a dual i s t i k u s s z a k a d á s a l a n y és t á r g y k ö z t n e m l é p e t t f e l n á l a . Ez egyetemes szakadás az ember felfogásának mellőzhetlen alapja s a világban egyetemleg mint tudatos és nemtudatos lét lép fel. Meg lehet, hogy ez csak az alanynak elkerülhetlen csalódása, sőt igen valószínű, hogy ez nem egyéb, mint az alany öntapasztalatának kihelyezése (projectiója) a tárgyba i s ; de mindenesetre oly átható fontosságú, hogy oly philosophiát, a mely e fundamentális diremtiót tagadni akarná, vagy a mely nem tudná annak, ha nem tudatos is, de mégis elkerülhetlen fontosságát a világfelfogásban méltányolni, hogy egy ily philosophiát mindennek, de modern szempontból pliilosophiának soha sem fogok tekinteni. Ezen oknál fogva az ismeretelmélet oly öntudatos cselekvést, milyent Fichte-Schelling állitottak kénytelen mindenkor helytelen lélektani observatióra visszavezetni. Az öntudat mindig csak tudat s annyiban az elméletnek kell vizsgálnia annak keletkezési feltételeit, ha érteni akarja. A tényleges tapasztalat az öntu dat folytonos tisztulását mutatja, mutatja annak fokonkinti fejlődését, minek folytán jogosult azon állítás, hogy az öntudat nem lényegszerü, hanem csak az individuum életében keletkező, mondhatnám, phosphorescirozó jelenet. Mind a mellett az egyén ideális typusában az öntudat praeformálva lehet; a bika szarvai meg vannak már akkor is, a mikor nem díszítik még széles homlokát. Tettleg azonban csak akkor mondhatók léte zőknek, a mikor a térben alakosodtak. Úgy van az az emberrel és öntudatával i s ; ideális typusa szerint prae formálva van öntudatra, de ez öntudat csak akkor áll be, a mikor térben létesültek a feltételek, melyek annak tettleges munkáját teszik lehetségessé. A fát sem ékesíti minden időben az érett gyümölcs, hanem fokozatos munka folytán lépnek csak napfényre Pomona piros orcáju kisdedei. Ezen felfogás azonban megváltoztatja az emberről és kivált a lélekről szóló tanokat is. Az ember nem pontnyi lélek, - ez a fundamentális tévedés a Herbarti psycliologiában, melyet merő abstract koholmánynak kell azonnal felismernünk, mihelyest az anthropologiai kérdések fejtegetésébe bocsátkozik. Az ember ideális egység, melynek typikus képében a szellemi Organismus épen úgy létezik idealiter, a mint »anyagilag« kifejlik mint testi Organismus. Épen azért az em bernek középpontját nem kell a pontnyi lélekben keresni; az ember typusához épen úgy tartozik a szem, a fül és a Yaterféle tapszömölcs, mint a tudatoló erő. Mindezek organismust képeznek, szellemi organismust, mely nek összletes közreműködéséből ered csak az öntudat. Azért a tudatduc megrepedése megrontja ugyan vég legesen a tellurikus organismussá kifejlett földi lény öntudatát, ez a tagadliatlan eredmény; de amaz ideális egység, mely ez organismust létesítette, ezzel nem szenved semmiben sem, kivéve annyit, hogy nemtu datos állapotba merül, abba az állapotba, a melyben volt a nemtudatos méhében, mielőtt a tudatküszöb felé emelkedve képes lett ama bűbájos fata morganát élvezni és szenvedni, a melyet földi életnek ne veznek s a melynek alaprajzát a tudatos individuum saját projectiójával eszközölte. Tudás a nemtudatos álla, pótról lehetetlen; a nemtudatosnak philosophiája csak egyet tud és bir kimutatni, azt: hogy a nemtudatos létezik, a többire nézve ő is csak a tudatosnak philosophiája, mint minden más philosophia. A nemtudatos csak üres lap, hasonló azon képhez, a melyet éjjel nyerünk, ha annak sürü sötétségébe pillantunk; a mit a nem tudatosban az egy l é t e n kívül találunk, azt nem benne találjuk, hanem minmagunkban s csak belső képeink áttétele népesíti meg az absolutumnak ránk nézve különben egészen ismeretlen birodalmát. Ezen képielés alapján az ember mindenkor részletes képeket fog a jövőről alkotni; valamint tájképeket fest a képzelem, melyeknek nagy vonásu rajzaiba saját hangulatát lehelli. Az elmélet azonban nem képzelés, azért ő csak a nega tiv feltételeket állíthatja fel, anélkül, hogy positivumot e tárgynál engedne. Az öntudatnál pedig ily feltételek adhatók. Valamint egyszer tettleg lett alkalma amaz ideális létezőnek öntudatot kifejteni, úgy ezen öntudatot számtalanszor fejtheti ki újból, valahányszor újból lép fel az alkalom. Van-e a nemtudatosnak nevezett álla potban erre alkalma, azt nem tudjuk; de hogy az egyénnek mindenkor nemtudatosnak kellene maradni, azt épen az egyszer a világba kilépett tény cáfolja. A nemtudatosban levő képzetek mindannyiszor viszszakerülnek, valahányszor vagy nemleges vagy igenleges segélyben részesülnek. Olyan képzet az absolutumban az in dividuum. Hiába fuvalkodik fel a gőg ez ellen; micsoda az egyénnek s micsoda a nemzetek élete, mint egy ideig tartó sütkérezés a tudat fényében, mint kiváncsi kinyujtása a csápoknak a tudatküszöb felett, a melynek, mint mindennek meg van a maga élet- és halálperce. Csak egy esetben nem tér viszsza a képzet, a mikor ugyanis maga ellentéte által megsemmisül, mint az ösztön, a melyet megutáltál. Ily önmegkötés lélektani
i
24
lehetőségét tagadni lehetetlen, s ha Schopenhauer erre alapította volna az önmegsemmisítés tanát, akkor lélektani szempontból semmi kifogás sem volna tehető ellene. A másik pont az organikus anyag viszonya azon ideális létezőhöz. E tekintetben a metaphysikai speculátio elégtelen : itt újból csak az ismerettheoria segíthet. Hogy az öntudatot s az emberi tudatot chemiai elemekből magyarázni képtelenség, azt a priori Is beláthatni és tényleg bebizonyult abban, hogy a materialismus tud ugyan szavakat bőségesen szórni maga körül, de egyetlen egy lelki tényt sem birt eddig megmagya rázni. A magyarázat t. i. soha nem eredhet oly elvből, a melynek a magyarázandóval semmi köze nincsen. Ha az anyagból nem birjuk a szellemet kimagyarázni, akkor meg kell kisérteni, vájjon a szellemből nem lebet-e az anyagot kifejteni. M i é r t v o l n a é p e n a s z e l l e m f u n c t i ó j a az a n y a g n a k s m i é r t n e m i n k á b b az a n y a g a s z e l l e m f u n c t i ó j a ? A spiritualistika psycliologia bajlódik a test és szellem közötti kölcsönhatás magyarázatával; miért nem vizsgálja inkább az anyagnak fogalmát, vájjon van-e létező, rudis indigestaque moles, a mely ezen tétlen, lusta létnek megfelel ? A vizsgálat alkalmasint kiderítené azt, a mit már Hartmann hangsúlyozott, hogy az anyag nem egyéb, mint vastag ösztöni előítélet, s az ismerettheoria ha részletekben dolgozik, képes az anyag minden tulajdonságát oly szellemi tetté átváltoztatni, hogy a szo kásos anyag helyén nem marad egyéb, mint vak kép, egy mázolt folt, a melybe a tapintó érzék adatait kihe lyezte a csalódó individual. Igaz, hogy ez esetben az öntudatos szellem fixa ideájáról le kell mondani; van cogitatio (=ösztönszerü szellemiség), mely alanyi felfogásunk számára extensiouak jelentkezik, de a cogitatio újra csak bizonyos feltételek mellett szerez magáról tudomást s e feltételeket épen a tudattbeoria kénytelen felmutatni. A ki pedig egyszer átlátta, hogy a világban nincsen más, mint idealitás, mely csak az által lesz realitássá (szokásos értelemben), hogy az alany alakítja maga formái szerint, annak számára nem létezik anyag, hanem létezik többé kevésbé kötött s felszabadult szellemiség. Ez által nyitva van az ut az individuum nak a világszervezethez való viszonyának felfogására s ez által nyeri az individuum ama mögöt is, a melyből ideális önképzésre mer erőt és bátorságot. Mert e möggel az egyén épen ott függ össze, a hol tudata keletkezik s e köldökfonal révén meriti a szellemi Antaeus óriási erejét.
B ö lim
K á r o ly ,
a philosophia tanára.
J e l e n t é s . / Ámbár tanintézetünk már a múlt iskolai évben egészittetett volt ki a 8-dik osztály felállítása által tel jes főgymnaziummá; az egyes tanszakoknak kellő számú rendes tanárokkal való betöltése mindamellett csak a jelen iskolai évben vált befejezett ténynyé.'Ugyanis a boldogult Szénássy Sándor igazgató-tanár halála, Dr Heinrich Gusztávnak az egyetemi tanárképezde tanárává történt kiueveztetése, — s Dénes Ferencz, Jónás János és Schleining Vilmos helyettes tanárok eltávozása által megürült tanszékekre Berecz Antal, az állatkert igazga tója, Böhm Károly a pozsonyi lyceum tanára,Fröhlih Róbert a pesti ref. főgymn. tanára és Lehr Albert a bony hádi algymn. tanára választattak meg rendes tanárokul, helyettes tanárul pedig Svoboda István ur hivatott meg. Az így kiegészített tanári kar a jelen isk. évet nem mint rendesen sept. elsején, hanem a fővárosban akkor még uralkodó kolera-járvány miatt csak sept. 15-dikén kezdette meg; az előadások rendes folyama’ azon ban Dorner József rendes tanár súlyos megbetegedése következtében csak hamar megzavartatott. A tanári kar az így támadt hézagot eleinte sajá t erejéből törekedett betölteni, később azonban, midőn Dorner József tanártár sunk betegsége mind inkább súlyosbodott, s őt végre a halál körünkből ki is ragadta, a megürült tanszéknek helyettesítés általi betöltéséről kellett gondoskodni s az egyházi elöljáróság ezen helyettesítéssel Dr.Szmik Gyula urat bízta meg. Boldogult tanár-társunkat, ki intézetünknek 14 éven át buzgó tanára volt, s ki szeretőiét iskolánk iránt az által is tanúsította, hogy nagy fáradsággal gyűjtött becses növény-gyűjteményét és könyvtárából több jeles természettudományi müvet hagyományozott neki, nagy részvét mellett kisértük az örök nyugalomra, mely alkalommal a sírnál tanártársai közül Bátizfalvy István mondott beszédet, kiemelvén a boldogultunk érdemeit iskolánk s a tudomány iránt. Az év elején előfordult ezen fennakadáson kivid az év folyamában más nem za varta meg a tanítás rendes menetét; rövidebb ideig tartó megbetegedések alkalmával a tanári kar mindig gon doskodott arról, hogy a beteg tanár tanórái lehetőleg pótoltassanak. A tanulóifjúság közt ez évben is többen részesültek ösztöndíjban, így D ir n or J u s z t á v VIIT. oszt. beli tanuló a R o th -T e l e ky-féle 40 ftos ösztöndíjat nyerte el, Safáry István V. oszt. beli tanuló az ezen évben először kiosztott Németh tábornok-féle 25 ftos ösztöndíjat Kuttlik András II-dik és Schaden Frigyes T. oszt. beli tanulónak pedig a Glosius-féle 21— 21 ftos ösztöndíj Ítéltetett oda. A Döbröntey-féle aranyat Csengery Lóránt VIIT. oszt. beli tanuló nyerte el. A lefolyt iskolai évben
A) A k ö n y v i á r következő müvekkel gyarapodott:
I. VEVÉS ÚTJÁN megszereztettek: 1) Dr. M o r i t z W i l l k o m m »Atlas der Botanik.« 30 Tafeln in Holzschnitt und 1 Tafel in Lithographie und Farbendruck nebst erläuterndem Texte. Separatausgabe aus der 2. Attfl. des Bilder- Atlas. Leipzig, 1873. 2) G e o r g C u r t i u s »Studien zur griechischen und lateinischen Grammatik.« Bd. Ö. Heft 1. Leipzig, 1873. 3) W i l h e l m S t u d e m und« Studien aus dem Gebiete des archaischen Lateins.« Bd. 1. Heft 1. Berlin, 1873. 4) P a u l U r l i n g e r »20,000 Höhenbestimmungen der bekannteren Berge und Orte in der ganzen österr. - ungarischen Monarchie.« Krems 1873. 5) G e o r g C u r t i u s »Grundzüge der grie chischen Etymologie«. 4. Autl. Leipzig, 1873. 6) E d u a r d R e i c h »Der Mensch und die Seele.« Studien zur physiologischen und philosophischen Anthropologie und zur Physik des täglichen Lebens. Berlin, 1873. 7) J. L 4
26
K l e i n »Geschichte des Drama’s*. X. Das spanische Drama. 3. Bd. Leipzig 1874. 8) Dr. H u n f a l v y J á no s »A magyar-osztrák monarchia rövid statistikája«. Budapest 1874. — Ezen müveken kivűl pedig a következő folyóiratok: 9) G y u l á i P á l »Budapesti Szemle«. 10) N é v y L á s z l ó »Az országos középtanodai tanáregylet közlönye.« 11) Dr. A l f r e d E i e c k e i s e n und Dr. H e r m a n n M a s i u s »Neue Jahrbücher für Philologie und Pädagogik.« Leipzig. Druck und Verlag von B. G. Teubner. 12) Pr o f . D r. Fr. Z a r n c k e »Literarisches Centralblatt für Deutschland.« Verlegt von Eduard Avenarius in Leipzig. 13) T h a l y K á l má n »Századok.« A magyar történelmi társulat közlönye. 14) Dr. B a l l a g i Mó r »Protestáns Egyházi s Iskolai Lap.« 15) S z á n a T a m á s »Figyelő.« 16) Dr. H e i n r i c h G u s z t á v és Dr. K l e i n m a n n Mó r »Magyar Tanügy.« 17) S z a r v a s G á b o r »Magyar Nyelvőr.« 18) H. B o n i t z , W. H i r s c h f e l d e r , P. K ü h l e »Zeitschrift für das Gymnasial-Wesen.« Berlin. WeidmannscheBuchhandlung. 18) J. C. P o g g e n do r f f »Annalen der Physik und Chemie.« Leipzig. Verlag von Johann Ambrosius Barth. 19) Dr. A. P e t e r mann »Mittheilungen aus Justus Perthes’ geographischer Anstalt über wichtige neue Erforschungen auf dem Gesammtgebiete der Geographie.« Gotha. 20) J. G. S e i d l , J. V a h l e n , K. T o m a s c h e k »Zeitschrift für die österreichischen Gymnasien.« Wien, Druck u. Verlag von Carl Gerold’s Sohn. 21) Dr. A l f r e d F l e c k e i s e n »Jahrbücher für classische Philologie.« Leipzig. Druck und Verlag von B. G. Teubner. 22) J. C. V. H o f f m ann »Zeitschrift für mathematischen und naturwissenschaftlichen Unterricht.« 23) B er e c z A n t a l »Földrajzi közlemények« II. 24) B e ö t h y Z s o l t »Athenaeum.« Társadalmi politikai, irodalmi és művészeti hetilap. Végre 25) a »Budapesti Közlöny.«
II. AJÁNDÉK ÚTJÁN: 1) Néhai D o r n e r J ó z s e f hagyományaként vettünk 133 növénytani munkát 182 kötetben. 2) A magyar tudományos a k a d é m i á t ó l Eggenberger Ferdinánd könyvkereskedése utján:a) F r a n k i V i l mo s »A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században, b) K u p p J a k a b »Magyarország helyrajzi története főtekintettel az egyházi intézetekre.« c) P o n o r i T h e w r e w k E m i l »A helyes magyarság elvei.« d) Dr. S o l t é s z J á n o s »A füvészet alapvonalai tekintettel a műveltebb néposztály szükségeire«, e) R ö m e r F l ó r i s »A régi Pest«. Történeti tanulmány, f) S z i l á d i Á r o n és S z i l á g y i S á n d o r »Török-magyarkori állam-okmánytár. 6-ik kötet, g) T h a l y K á l m á n »Archívum Rákóczianum«. II. Rákóczi Ferencz levéltára. 1. oszt. 1. köt. 1703— 1706. h) »Magy. tud. akadémiai Almanach csillagászati és közönséges nap tárral 1873-ra«. i) »Monumenta Hungáriáé historica». Pótfüzet a 8. kötethez és 24. köt. k) »A mag)", tud. akadémia értesítője*. Szerkeszti a főtitkár. 6. évfolyam: 9— 17 szám. 7. évfolyam: 1— 7 szám. 1) G y u l a/i P á l »Értekezések a nyelv és széptudományok köréből. 3. köt. I — V II szám. m) S z a b ó J ó z s e f »Értekezések a természettudományok köréből.« 3. köt IV —X IV szám. 4. köt. I. és II. szám. n ) F r a n k i V i l m o s »Értekezések a bölcsészeti tudományok köréből«. 2. köt. III. szám. o) F r a n k i V i l m o s »Érte kezések a társadalmi tudományok köréből«. 2. köt. VI. és V II. sz. p) S z a b ó J. »Értekezések a mathematikai tudományok köréből«. 2. köt. II. szám. q) H u n f a l v y P á l »Nyelvtudományi közlemények«. 10. köt. 2. füzet, r) F r a n k i V i l m o s »Értekezések a történeti tudományok köréből.« s) S z a b ó J ó z s e f »Mathematikai és természettudományi közlemények«. VI. köt. t) »Archaeologiai közlemények. 9. köt. (uj fo lyam 6. köt. 1 füzet, u) »A magy. tud. akadémia évkönyvei«. X IH . köt. 9. és 10. db. X IV . köt. 1 db. v) »Magyarországi régészeti emlékek«. Kiadja a magy. tud. akadémiának archaeologiai bizottsága. II. kö1. rész. x) K a l c h b r e n n e r K á r o l y »Magyarország hártyagombáinak válogatott képei«. 3) H e n n i c k e R e z s ő győri könyvkereskedő úrtól : V a g á c s C a e s a r é s Dr. S c h i e b i n g e r »La tin irályképző gyakorlatok a főgymnáziumok és kis seminariumok számára».4. javitott és bővített kiadás. Győr. 1873. 4) B e r e c z A n t a l tanár úrtól: a ) B e r e c z A n t a l »Természet.« Népszerű lap természettudományi és földirati ismeretek terjesztésére. 3. 4 és 5 .évfolyam. Pest. 1871— 1873. b) B e r e c z A n t a l »Amennyiségtani földrajz alapvonalai«. Pest. 1868. c) B e r e c z Antal »A különleges természettani földrajz alapvonalai tekintettel hazánkra, Domm rich és Hunfalvy nyomán. Pest, 1869. A szerző tulajdona, d) B e r e c z A n t a l «Földrajzi közlemények«. Kiadja a magyar földrajzi társulat. 1. köt. 1— 6 füzet, e) B e r e c z A n t a l »A hold befő-
2
lyása a légköri tünetekre«. Meteorologiai értekezés. Pest, 1870. f) Dr. W i l h e l m S k l a r e k . »Der Natur forscher« Wochenblatt zur Verbreitung der Fortschritte in den Naturwissenschaften.« 1. und 2. Jahrg. Berlin, 1868. g) Z s i g m o n d y V i l m o s »Emlékirat az alföldön fúrandó artézi kút tárgyában«. Budapest, 1873. h) R á ez Vi l mo s »Culturés munka«. Budapest, 1873. i) Versuch einer neuen Theorie über die Bestandtheile der Materie und die Ableitung der Naturkräfte aus einer einzigen Quel le. Pest, 1871. k) Co t t a B. »A földfejlődés törvényéről.« Fordította Rónay Dezső. Arad, 1871. 1) B. F. »Az országos nőképző-egylet története és tanintézetének statistikai kimutatása.« Budapest, 1873. m) T ó t h M i h á l y »A természet alaptörvényei.« Pest, 1872. n) C h a r l e s - E u g é n e Uj f a l v y de Mezőkövesd »La langue magyaré son origine ses rapports avec les langues Finnoises ou Tchoudes ses particularités etc. Versailles, 1871. o ) K r i e s c h J á n o s »Az okszerű méhészet elemei.« Vácz. 1871. p) E u g e n v. R o d i c z k y »Leitfaden der Kleinviehzucht.« Ungarisch- Altenburg, 1871. q) H a e c k e l »Az emberi nem eredete és törzsfája.« Két előadás. A második kiadás után fordította György Aladár. Pest, 1871. r) Dr. A u r e l v. T ö r ö k »Der feinere Bau des Knorpels in der Achillessehne des Frosches.« Ein Beitrag zur Bindegewebsfrage. Würzburg 1872. s) M a y e r M i k s a »Alak és mértan.« Elemi ésfelső népiskolák valamint a polgári iskolák alsó osztályai számára. Pest, 1873. t) L u d w i g A i g n e r »Ungarische Volksdichtungen.« Pest, 1873. u) Dr. K i l é n y i Mó r »Hittan«. Izr. elemi és középiskolák számára iro dalmi mutatványokkal. Pest, 1872. v) A i g n e r L a j o s »A magyar népdalról.« Pest, 1872. x) H a n á k J á n o s »Az állattan története és irodalma Magyarországban.« Pest, 1849. y) Dr B o c k »Az iskolás gyermekek testi és szellemi épsége fentartásáról.« Magyar nyelvre szabadon fordította Günczy Pál. Pest, 1872. z) S p o r z o n P á l »Emlékirat a hazai gazdasági tanügy tárgyában.« Keszthely, 1874. a) H o r v á t h G é z a »A magyar fauna paizsos félröpűi. Budapest, 1873. ß) Dr. A r n o l d G r i m m »Über das Verhältniss von Alex. v. Humboldt’s Kosmos zum Christenthum« Ratibor, 1869. ;) A magyar királyi föld tani intézet évkönyve. 1.2. köt. és a 3. köt. 1. füzete. Pest 1.871— 74. á) L é v a y I m r e »Kalobiotica vagy a szépélettan vázlata.« I. rész. Pest, 1872. t) »Mindég a régi kerékvágás? Korszerű szó a 21-es bizottság hoz és a törvényhozás tagjaihoz«. Budapest, 1874. f) K a c z i á n y N á n d o r »Társadalmi észjog«. 1 fűz. Budapest, 1873. ij) Dr. R o d i c z k y J e n ő »A nemzetgazdaságtan rövid foglalatja.« Magy-Óvár, 1873 ú) Dr. S z o n t á g h M i k l ó s »Korytnyicza gyógy- s fürdőhely egyedirati vázlata. Budapest 1873. 5) Heckenast Gusztáv úrtól: a) K ö p e s d i S á n d o r »A görög irodalom története.« Pest, 1873. b) C s e r n i B é l a »A német irálytan vezérfonala középtanodák számára.« 1. rész: A prózai irálytan. Pest, 1873. c) S z v o r é n y J ó z s e f »Magyar irodalmi szemelvények kézikönyvül a közép tanodái felsőbb osztályok növendékeinek a magy. nyelvben és irodalomban oktatására.« 2. javított kiadás. 1. rész. Budapest 1873. d) B a l l a g i K á r o l y »Néi met olvasókönyv közép és reáliskolák számára.« Pest 1873. e) Z i e r er G é z a «Harmincz tábla négyszáznál több idommal az első gymn. osztályban előadandó mértani szabadkézi rajzhoz.« Pest, 1872. 6) B a k o d y Á r p á d V. osztálybeli tanulótól: Magni Hippocratis medicorum omnium facile principis opera omnia quae extant. In VITT sectiones ex Erotiani mente distributa, nunc denuo Latina interpretatione illustrata. Genevae 1657. Typis et sumptibus Samuelis Chouet. 7) A budapesti m. kir. tudomány-egyetemtől: a) Az egyetem ujjáalakittatása X C m . évfordulójának ünnepe 1873. junius 25-én. b) Almanach 1872 —73. c) A tudományegyetem tanrendé 1872— 73. Mindhárom Budapesten 1873. 8) Z s i g m o n d y Á r p á d V. osztbeli tanulótól : História Hungáriáé, quam in usum scholarum conscripsit S a m u e l Z s i g m o n d y . Posonü 1829. Typis S. Ludovici Weber. 9) S c h ö n b e r g F e r e n c z IV. osztálybeli tanulótól: L u d w i g G a l l »Katechismus der elek trischen Telegraphie.« 4. Aufl. bearbeitet von Dr. Karl Eduard Zetscke. Lepzig, 1870. 10) Néhai Nagytiszteletü F a b ó A n d r á s , agárdi lelkész hagyatéka gyanánt Főtiszt. Székács József úr nagylelkű szívességéből 5 ládaköny vet, melyek eddigelé nem rendeztethettek el, melyekről tehát csak a jövő évi értesítőnkben számolunk. 11) Összesen 126 értesítőt különféle részint bel-, részint külföldi tanintézetektől. Fogadják a nemes lelkű adományozók hálás köszönetünket.
B) A természettani mííszertár az idén műszerekkel ugyan nem igen szaporodott, a természettani oktatás azonban mégis nevezetes lendületet nyert az által, hogy az illető szaktanár indítványozása folytán a nt. egyházválasztmány intézkedett arról, hogy
4*
28
a természetrajzi és vegytani gyűjtemények a természettaniaktól elválasztassanak, külön teremben helyeztessenek el s külön őr felügyelete alatt álljanak. Ezen fontos intézkedés által azon tágas terem, mely eddig az összes tanszerek elhelyezésére szolgált, most csak természettani szertár és előadó terem, mely ugyancsak a lefolyt tanévben a még jelenleg szükséges szekrényekkel és gázvilágitással is elláttatott. Eszközök a következők vásároltattak: sürítő szivattyú Heronlabclával, üveggömb a levegő súlyá nak megmérésére, magdeburgi félgömbök, Bourdon-féle abroncs, fémlégsűlymérő, higanysajtó, Segner-félevizi kerék, villanyos pisztoly s különféle műszerszám összesen 130 írt. értékben.
0) A természetrajzi gyűjtemény tár ügye szintén az által nyert különösen lendületet, hogy a természettani gyűjteménytár- és dolgozdától régóta óhajtott elkülönítése ezen isk. évben végre is hajtatott sa közös múzeumból egy külön helyiségbe helyeztetett át. A nagylelkű adományok között első helyet foglal el tek. Busbach Péter ügyvéd ur tengeri állat gyűjteménye, mely 100-nál több kagylót, 20 db. tüskebőrüt (Echinodermatá), nehány héjanezot és ürbelüt (Coelenterata) foglal magában. A gyűjtemény együttesen egv külön üveges szekrényben helyeztetett el s méltó diszét képezi gyűjteménytárunknak. Néh. Kubinyi Ferencz ur, a földtani társulat közelébb elhunyt elnöke is kegyeskedett az intéze részére 21 db. érdekes ásványt, köztük igen szép kövületeket, ezekenkivül egy strueztojást, 2 db. tengeri rákot s egy kitömött óriás ludat ajándékozni. Vásárlás utján ez évben a vegytani gyűjteménytár gyarapittatott több, az előadásoknál nélkülözhetlen készülék, számos üvegedény, különféle szerszámok és vegyi készítmények beszerzése által. A vegytani készletek egy része az illető tanteremben álló egy szekrényben, másik része pedig a természetrajzi helyiségben helyeztetett el. 1»
Történeti és földrajzi segédeszközök
következők szereztettek meg : Európa a keresztes hadak idejében, Európa a 6-dik században. Európa a 14-dik században.
E g y 1 e t e k. I . önképzö kör. A főgymnasiumi ifjúságnak már több éven át fennálló önképző köre a jelen évben ideiglenes alapszabályainak célszerű módosítása és megerősítése által szilárdabb alapra helyeztetett. Az alap szabályok módosítása különösen a felügyelő tanár irányadó és ellenőriző hatáskörének szigorúbb körülírására és kitágítására vonatkozik. A kör a jelen évben 53 tagot számlált és 18 összejövetelt tartott. Könyvtára, mely ez évben egy 150 ítos, célszerű szekrényben helyeztetett el, következő művekkel gyarapodott: C s e n g er y A n t a l tanulmá nyai, H o r v á t h M i h á l y »Magyarok történeté«-nek 7 és 8-dik kötete, »Csók« D ó c z y L a j o s t ó l , M o m m s e n »Kómái története« (akad. kiadás), M i l l S t u a r t Logikája (akad. kiadás), S z i g l i g e t i Ede dramaturgiája. A folyóiratok közül a kör a lefolyt évben a Budapesti szemlét, Athenaeumot és Nyelvőrt járatta. A kör által a múlt év végén verses és prózai munkára kitűzött jutalmak mindegyikét B ó k a y Á r p á d nyerte el. II. Segély-egylet. A segély-egylet alapszabályai a jelen év elején szintén módosítást szenvedtek; a ta nári kar befolyása az egylet ügyeire nagyobbíttatott s a felügyelő tanár ellenőriző hatásköre kitágittatott.
A tagok száma a lefolyt évben 187 volt, tagdijakból és ajándékokból begyült: 210 írt, segélyezésre fordíttatott 130 frt 2 kr. ebből segélyeztetett 18 tanuló, tőkesíttetett: 80 frt. Az egylet összes vagyona jelen leg : 900 frt. 111. D alárda. A dalárda az iskolai hatóság által jóváhagyott alapszabályok alapján 1873-ik évi October hó 28-án tartotta alakúló közgyűlését. Az elnöki tisztet E l i s c h e r J ó z s e f , a karnagyit S c h m T ó d o r tanár urak voltak szívesek elvállalni. Az éneklésben a tagok magukat hetenként két órában gyakorol ják. A folyó évi március 7-én i-endezett s szép közönségtől látogatott dal- és zeneelőadás az egylet vagyonát 86 frt. 90 krral növelte, mely összeg a tagdijakból 100 o. é. írtra kiegészítve az első hazai takarékpénztárban kamatozólag helyeztetett el. — A tagok száma 36.
A tananyag és a kézi könyvek kimutatása az egyes osztályokban. I. OSZTÁLY. Vallás, h. 2 óra. Bibliaismeret. Az ó-testamentomi könyvek tartalma s felosztása. Hittan. K. k. Warga János. Bibliaismeret és Steblo Vallástan. Latin nyelv, h. 6 óra. A nomenek, főtekintettel a declinatióra és szóéra lékelésre és a rendes igera gozás. Az átvett szabályokra vonatkozó szó- és ii’ásbeli gyakorlatok. »Argonautae«, »Bellum Trójáimra«, és »Ulysses in patria« czimü olvasmányok alaktani elemezése és könyvnélküli tanulása. K. k. Szénássy S. nyelvtana és gyakorló könyve II. kiad. Magyar nyelv. li. 3 óra. Alaktanból a nevek ismertetése; főbbek a mondattanból; elemzések és otthoni gyakorlatok; költemények emlékelése. Kézik: Toi’kos L. nyelvtana és Dlhányi Olvasó k. Német nyelv, h. 3 óra. Névszók és rendes igék ragozása; költemények és prózai darabok elemezése, elbeszélése és betanulása; házi írásbeli dolgozatok. K. k. Mauritz Sprachlehre, Willmann Lesebuch aus Homer, Kaiser Edelsteine. Földrajz, h. 3 óra. A mértani, természettani földrajz elemei. Európa politikai földrajza. K. k. Batizfalvi, földrajz elemei. IX . kiadás. Mennyiségtan, h. 4 óra. Négy alapművelet egész,tizedes tört, közönséges tört és többnevű számokkal Mértani nézlettan: Alapfogalmak, három, négy és sokszögek. K. k. Mocnik-Szobóky. Természetrajz, h. 3 óra. Állattan. Az első félévben az emlősök természetrajza. K. k. Dorner,állattan elemei, I. rész emlősök. — A második félévben az izlábuak természetrajza. K. k. Dorner, állattan elemei. jHI. rész. gerincztelenek.
II. OSZTÁLY. Vallás, h. 2 óra. Bibliaismeret. Az uj-testamentomi könyvek tartalma s felosztása. Keresztyén er kölcstan. K. k.' Warga János Bibliaismeret, és Steblo »Vallástan.« Latin nyelv, h. 6 óra. Az egész alaktan, főtekintettel a rendhagyóságokra. Az átvett szabályokra vonatkozó szó- és Írásbeli gyakorlatok. Szénássy olvasókönyve összes olvasmányainak fordítása s Phaedrus meséi első könyvének elemzése és könyvnélküli tanulása. K. k. Szénássy Sándor nyelvtana és gyakorló könyve II. kiad. — . Phaedrus. ed. Szarvas. Magyar nyelv, h. 3 óra. Az egész alaktan — mondattani alapon, megfelelő ii-ásbeli gyakorlatok s háza dolgozatok. — Költemények és prózai darabok olvasása, elemzése és könyvnélküli tanulása. K. k. — Tor kos nyelvtana, olv. k. Dlhányi. Német nyelv, h. 3 óra. Az alaktan ismétlése és befejezése, az egyszerű s bővített mondat tana, elemző olvasás, költemények emlékelése, hetenként írásbeli dolgozatok. K. k. Mauritz Sprachlehre; Willmann »Lese buch aus Herodot;« Kaiser »Edelsteine.«
30
Történet és földrajz, li. 4 óra. Az ó-kor történelme a római birodalom megdőléséig, tekintettel az ókori földrajzra. K. k. Batizfalvy. Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália földrajza. K. k. Batizfalvy. VIII. k. Mennyiségtan hét. 3 óra. a) Szám tan: Arányok; arányiatok; egyszerű hármas szabály és kamatszámítás. K. k. Mocnik Szabóky. h) M érta n : A bevezető rész ismétlése; sokszögek, terület kiszámítás, Pythagoras tantétele K. k. Mocnik Szabóky, Nézlettan I. rész. Természetrajz, h. 3 óra. Az I. félévben á l l a t t a n : madarak, hüllők, békányok és halak. K. k. Dorner, állattan elemei II. rész. A II. félévben növénytan. K. k. Dorner növénytan elemei.
III. OSZTÁLY. Vallás h. 2 óra. I-ső félévben: a keresztyén egyház története; Il-ik félévben a magyarhoni prot. egyház története. K. k. Pálfy. Latin nyelv. h. 6 óra Az alaktan ismételése; a mondattanból a casustan és az időtanból a fonto sabb ; — Corneliusból 2 életrajz; Phadrusból 20 egynéhány mese, synt. elemzéssel s könyvnélkülözve, főtekintettel a jó fordításra. K. k. Szénássy mondattana, Szarvas: Phädrusa. Magyar nyelv. h. 3 óra. A mondattanból a puszta, bővített és összetett mondat ismertetése s begyakoroltatása olvasmányokon és dolgozatok által, költemények tanulása. K. k. Torkos nyelvtana és Baráth olvasók. I. rész. Német nyelv, h. 3 óra. Mondattan; olvasmányok és költemények emlókelése és elemezése; Írásbeli dolgozatok. K. k. Mauritz, Sprachlehre, Felsmann Lesebuch III. Történelem és f öldrajz, h. 3 óra. Középkor. Újkor egész a franczia forradalomig. K. k. Batizfalvy István történelmi vezérfonala. 1871. Mennyiségtan, hetenkénti 3 órában. a) Szám tan: a betüszámtan elemei. A négy alapművelet általános számokkal, hatványozás, gyöközés. b) Mértan : A kör. K. k. Mocnik Szabóky. Természettudományok, h. 3 óra. Az I. félévben: á s v á n y t an. K. k. Dorner ásványtan elemei. — A II. félévben: természettan. A testek általános tulajdonságairól, bevezetés a vegytanba és a hőtanba. K. k. Greguss Gyula természettana.
IV. OSZTÁLY. Vallás, h. 2 óra. Az első félévben kér. hittan, a második félévben kér. erkölcstan. K. k. Székács Jó zsef kátéja. Latin nyelv, h. 6 óra. Olvastatott és mondattanilag elemeztetett Cornelius Neposból: Epaminondas és Pelopidas életrajza, Cserny Károly »Tirocinium poeticumá«-ból a hexametert, pentametert, jambust sapphoi és alkaeusi stróphát ismertető versek. A mondattannak főpontjai behatóan tárgyaltattak. Hetenként egy majd házi, majd iskolai dolgozat. K. k. Cornelius Nepos ed Vass. Tirocinium poeticum ed Car. Cserny. Latin mondattan, irta Szénássy Sándor. Latin gyakorlókönyv, irta Szénássy Sándor. Magyar nyelv, h. 3 óra. A mondattan ismétlése és befejezése, ügyiratok,verstan. Mondat- és verstani elemzések, költemények emlékelése,irály- és verstani gyakorlatok. K. k. Torkos László nyelv- és költeszettapa s olvasó könyve. Német nyelv, h. 3 óra. 1) Verstan: Rhythmus és vers. Zene-és nyelvi rhythmus. Időmennyiség és hangsúly. A vers általában. Az egyes verssorok. A rím különfélesége. Magánhangzói-, mássalhangzói- végrím. — 2) Költemények tárgy- s alakszerinti elemezése és emlékelése.— 3) Goethe »Hermann und Dorothea «-jának magyarázatokkal kisért olvasása. — 5) Megfelelő Írásbeli gyakorlatok. —- K. k. Heinrich Gusztáv »Deutsche Verslehre«. Kaiser »Edelsteine deutscher Dichtung«.
31 Történelem, h. 2 óra A magyarok története máig. K. k. Horváth M. kis története. Földrajz, h. 3 óra Az osztrák-magyar monarchia földrajza, főleg az általános rész. K. k. Hanke-Környei. Mennyiségtan, h. 3 óra. S z á m t a n : összetett viszonyok és arányok s az idevágó számmi veletek. Első fokú egy- és több ismeretlenü egyenletek. M é r t a n : Tömörmértan. Kézi könyv: Mocnik-Szász és Moönik-Szabóky. Természettan, h. 3 óra. Erőmütan. Delejesség,villanyosság, hang- és fénytan. Kézi könyv: Greguss Gyula.
V. OSZTÁLY. Vallás, h. 2 óra. Az ó-szövetségi könyvek ismertetése; válogatott szakaszok olvasása. Zsarnay sze rin Latin nyelvi, h. 5 óra. J. Caesaris Commentarii de hello Gallico. lib I. cap. 1—40. P. Ovidii Nasonis Metamorphoses I. 89— 162. II. 1— 285. X I. 85— 193. Caesarból 25 fejezet, Ovidiusból 362 vers emlékeltetett; a többi olvastatott kellő szó- és tárgymagyarázat mellett. — H ázim unka két betenkint volt feladva és pedig részint a magyarázott syntaktikai szabályokra önállóan készíttettek példák, részint e czélra Kolmár-Sváby gyakorlókönyve szolgált. K. k. P. Ovidius Naso ex rec. Rúd. Merkelii. — J. Caesar ed. Gyurits. Latin mondattan. Szénássy Sándor 1872. Forditási gyakorlatok magyarból latinra. Kolmár-Sváby. 1872. Görög nyelv, li. 4 óra. Az egész alaktan az m —igék egészen a folyékony igékig. Kézi könyv: Görög nyelv tan. Koch Ernő. 1871. Gyakorló könyv, Schenkl-Kiss. Magyar nyelv, h. 3 óra. Az irály nyelvtani, észtani s széptani kellékei (trópusok, figurák). A főbb széptani fogalmak ösmertetése. Az epicai költészet elmélete. Mindennemű gyakorlatok. K. k. Torkos Irálytan és költészettana. Német nyelv, h. 2 óra. A. ballada, románcz, költői elbeszélés, népdal, egyházi s világidal, az óda, hymnus és elegia elmélete; következő költemények pedig emlékeltettek s aesthetikai szempontból magyaráztattak: Das Lied von der Glocke, Der Graf von Habsburg, Der Handschuh, Schäfers [Sonntagslied, Wanderers Nacht lied,Ein Gleiches, Der Fischer, Erlkönig, Der Löwenritt, Gesicht des Reisenden, Leonoreésder Spaziergang. írás beli házi dolgozatok. Történelem és földrajz, li. 4 óra. Ó-kori történelem a római császárság kezdetéig kapcsolatban az ókori földrajzzal K. k. Batizfalvy. Mennyiségtan, li. 3 óra. Algebra: alapműveletek, törtek, arányok, arányiatok. K. k. Mauritz R általános számtan. M értan: az egyes vonalú idomok mértana. K. k. Mocnik-Klamarik. Természettudományok, h. 3 óra. I. félévben ásványtan. K. k. Dorner ásványtana felsőbb tanodák szá mára ; II. félévben vegytan. K. k. Dékány elemi vegytana.
VI. OSZTÁLY. 'Vallás, h. 2 óra. Az újszövetségi könyvek részletes ismertetése; válogatott szakaszok olvasása. Zsar nay szerint. Latin nyelv, h. 5. óra. 1) C. Sail. Crisp, de conjuratione Catilinae Cap. ] —40. 2) M. Tullius Ci cero Catilina elleni négy beszédéből az első. 3) P. Vergilius Maró Aeneisének I. könyve és a II. könyv ből 152 sor. Mindhárom kellő alak- s tárgymagyarázat kíséretében. Sallustiusból Catilina buzdító beszéde, Vergiliusból 208 sor emlékeltetett. ügy az első mint a második félévben a heti órák egyike a mondattan kiegészítésének szenteltetett; tüzetes tárgyalás alá vétetett: a részesülők, gerundium és supinum haszná lata. Házi munkáknak a gyakorlókönyv 93— 115 és 149— 155 szám alatti olvasmányai használtattak fel. Önálló munkákat e themákból dolgoztak az ifjak: a) Otia dánt vitia. b) Romani pluresne viros magnós generaverint an Graeci? c) Exemplis probatur populum Romanum adversis quam secundis rebus admirabiliorem fuisse. — K. k. C. Sail. Crisp, de conjuratione Catilinae magyarázta Holub Mátyás. 1. rész. Pest, 1870. M. Tüll. Cic. orat. selectae Halm nyomán értelmezi Gyurits Antal. 1. füzet. Pest, 1868. P. Verg. Maró
32
Aeneisénelc 1. és 2. könyve, magyarázta Szénássy Sándor. Pest, 1869. Fordítási gyakorlatok a gymnásiumi Y. és VT. oszt. számára. Kolmár-Sváby Pest, 1869. Szénássy »Lat. mondattan« 2-dik kiadás. Pest, 1872. Görög nyelv, li. 4. óra. Az alaktan előbbi részeinek alkalmi ismétlése mellett kimerítően tárgyal tatott az igehajlítás. Begyakorlására eredeti összefüggő olvasmányok használtattak fel : 6 mese, 5 epigramm, Xenoph. Anabasisából a készületek a háborúhoz, a király elleni hadjárat, a kunaxai csata, lib. I. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. A mesék, az epigrammok, valamint a készületek a háborúhoz emlékeltettek. — K. k. Koch görög nyelvtan. Pest, 1871. Sckenkl-Kiss olvasókönyv. Pest, 1867. Olvasmányok Xenophon Anabasisából Schenkl-Kiss. Pest, 1867. Magyar nyelv, h. 3 óra. Alanyi költészet (dal, óda, elegia, költői levél, epigramm satira, tankölte mény). Megfelelő költemény olvasása,magyarázása, emlékelése. Nagyobb olvasmányok: Arany János »Bolond Istók«-ja és Ars poétikája. Az irálytanból a trópusok és figurák, leiró és elbeszélő írásművek. Két hetenként egy írásbeli dolgozat. K.’k. Torkos L. költészettana s költészeti és prózai olvasó könyve. Német nyelv, h. 2 óra. A drámai költészet elmélete Sophokles »Elektra« czimü tragoediájának (ford. Minkwitz) és Schiller »Teil« czimü drámájának magyarázatával. A prózai irály elmélete, megfelelő olvas mányok magyarázásával. írásbeli gyakorlatok. K. k. Heinrich, Deutsches Lesebuch. I. és II. rész. Történelem és földrajz, h. 4 óra. Az ó-kor történelme a római császárság kezdetétől annak bukásá ig, a római miveltség története s a középkor történelme a fölfedezések koráig, tekintettel a művelődési viszonyok ra és a földrajzra K. k. Batizfalvy II. Mennyiségtan, hét. 3 óra. a) Algebra : hatvány és gyök ; a törzs számrendszer; a logarithmus ; első fokú egyenletek egy és több ismeretlennel. K. k. Mauritz R. Általános számtan. / b) M értan: Tömörmértan. K. k. Abel K. mértan. Természettudományok, h. 3 óra. I. félévben Állattan ; K. k. Kriesch, »A természetrajz vezérfonala első rész: Állattan;« II. félévben növénytan. K. k. Kriesch vezérfonalának második része, növénytan.
VII. OSZTÁLY. Vallás, h. 2 óra, A keresztyén egyház és a reformatio története. A protestáns egyház története Ma gyarországon. K. k. Pálfy. Latin nyelv, h. 5 óra. Livius I könyvéből 18 fejezet. Ciceróból oratio pro M. Marcello egészen, pro Qu. Ligario-ból 6 fejezet. Horátius ódáiból I könyv. 1. 3. 4. 7. 10. 12. 14. 20. 22. 24. 31. 32. 35. II könyv. 1. 3. 7. 18. 20. I l i könyv. 1. 2. 3. 4. 5. 11. 13. 14. 25. 30. IV könyv. 3. 7. Epodon: 2 hetenként egy órán fordítási gyakorlatok syntaktikai szabályok ismétlésével házi munkálatok egy önálló dolgozat. K k. Livius ed. Szénássy, Cicero ed. Kadlecsik, Horatius ed. Gyurits, Kolmár Sváby ford, gyakorlatok II. k. Görög nyelv, h. 4. óra. 1) Xenoph. Anabasisából : a kunaxai csata és Kyros jellemrajza. 2) Homero's Iliasából az I. ének egészen s a Vl-ból 285 sor tekintettel az ioniai és attikai szójárás közti különbségre tárgyi s etymologiai magyarázatokkal. 3) Plató Apológiájából az első rész. 4) Epigrammák: ETIITYMBIA és IIPQ TPEIITIK A. — A mondattanból tárgyaltatott az esettan s a gyakorlókönyv idevágó részei magyar ból görögre fordíttattak. — K. k. olvasmányok Xenoph. Anabasisából. Pest, 1867. Plato Ápol. és Kritonja magyarázta Cron nyomán Horváth Zsigmond. Homeri Ilias ed. Dindorf. Lipsiae 1872. Schenkl-Kiss elemi olvasó könyv. Pest, 1867. Magyar nyelv, h. 3 óra Altalanos széptani elvek, a dráma elmélete, — leiró, elbeszélő és elmélkedő írásművek. Olvastattak különféle prózai müvek, azonkívül Katona Bánkbánja s »Fenn az ernyő, nincsen kas« S z i g l i g e t i t ő l . Havonként egy írásbeli dolgozat. K. k. Torkos László költészettana és prózai olvasókönyve Német nyelv, h. 2 óra. A német irodalom története a legrégibb időktől a Bodmer — Gottsched-féle vitáig megfelelő olvasmányok magyarázásával. Ezeken kívül olvastatott Lessing Minna von Barnhelm czimü vigjátéka. Havonként írásbeli gyakorlat. K. k. Kluge, Deutsche Literaturgeschichte és Weber Lesebuch.
33 Történelem éti földrajz, h. 4 óra. Az újkor történelme a fölfedezések korától és a reformátió a legújabb időkig, tekintettel a művelődési viszonyokra és a földrajzra. K. k. Ribáry világtörténelem II. Mennyiségtan, h. 5 óra. a) Algebra: a négyzetes határozott egyenletek egy ismeretlennel; felsőrendü, de négyzetes egyenle tekre visszavihető egyenletek; négyzetes egyenletek két és több ismeretlennel; exponentiális egyenletek, elsőrendű határozatlan egyenletek ; számtani, mértani lialadványok és azoknak alkalmazása a kamatos kamat évjáradék-, kölcsöntörlesztés és egyéb kereskedelmi számításokra. b) Mértan : Sik és gömbháromszögtan. A gömbháromszögtan alkalmazása a mennyiségtani földrajz ban, Mauritz és Abel K. k. Bölcsészet, h. 2 óra. Formális logika. Lindner-Klamarik Logika 1873.
VIII. OSZTÁLY. Vallás, li. 2 óra. Az első félévben »Keresztyén hittan«, a második félévben »Erkölcstan«. K. k. Batizfalvy Hittan és Erkölcstan. Latin nyelv, h. 6 óra. Tacitus annalium I könyvéből 53 fejezet, továbbá Tacitus Germania egészen; Horatius satiráiból I könyv 1. 6. 9. II. könyv : 1. 6. 8. epistoláiból I. könyv 1. 7. Plautus »Menaechmi« czimü darabjából 3 actus; minden iró életrajza és jellemzése is előadatott, az olvasmányok bő magyarázattal, — szó és tárgybelivel — vétettek által. Hetenként fordítási gyakorlat syntaktikai szabályok ismétlésével; önálló házi dolgozatok. A második félévben a latin irodalom története Augustus haláláig. K. k. Taciti annales I. ed. Budavári, Taciti Germania ed. Dr. Ring M. Horatii carmina ed. Mueller, Plauti Menaechmi ed. Brix. KolmárSváby ford, gyakorlatok 2-ik. Görög nyelv, h. 4 óra. Homer Iliasából az I. éneket egészen, a VI. énekből 310 sort, különös tekin tettel az attikai és homeri dialectus közötti különbségre; Plato Kritonjából 13 fejezetet szó- és tárgy-ma gyarázattal. K. k. Homeri Ilias ed. Ameis, Plato Ápol. és Kritoja ed. V. Horváth Zsigm. Magyar nyelv, h. 2 óra. A magyar irodalom történetének átnézete a legrégibb időtől a jelenig Olvasmányok, havonként egy írásbeli dolgozat. K. k. Környei irodalomtörténete és Toldy olvasókönyve. Német nyelv, h. 2 óra. A német irodalom története a 17-ik századtól Schiller haláláig, az iro dalom történetéből vett házi dolgozatokkal; olvastatott Klopstock Messiásából az I. ének, Wieland Oberonjából két ének, Lessing, »Minna v. Barnhelm,« Leisewitz »Julius von Tarent«, Klinger »Sturm u. Drang« és számos kisebb költemény. K. k. Kluge Literaturgeschichte. Történelem, h. 3 óra. Magyarország oknyomozó története. K. k. Horváth Mihály. Mennyiségtani fö ld ra jz a II. félévben h. 1 óra. K. k. Berecz Antal. Mennyiségtan, h. 2 óra. Az előbbi osztályokban előfordult anyagnak ismétlése. K. k. Mauritz és Abel K. Természettan, h. 6 óra. Bevezetés; a testek általános tulajdonságairól, erőműtan, rezgéstan, hang tan, fénytan, delejesség, villanyosság. K. k. Greguss Gyula és Abt pótfüzet. Bölcsészet, h. 2 óra. Tapasztalati lélektan. K. k. Zimmermann-Riedl.
34
A rendes kötelezett tantárgyak tanárai s az előadott tantárgyak rendje. . A tanár neve.
B a t i z f a 1v y I s t v á n , r. tanár.
Tantárgy és osztály.
Vallás: V—V i l i. Történet: VI— VIII.
Hetenkinti óraszám.
Jegyzetek.
19
Az egyetemes tanügyi- és a tánárvizsgáló bizottság jegy zője.
B e r e c z An t a l , r. tanár.
Mennyiségtan: I., IV. Temészettan : IV . és V i l i. Mennyiségtani földrajz VIII.
1(5
A IV. osztály főnöke, a physikai muzeum őre, az orsz. középtanortai tanár-egylet alelnöke, a föld rajzi társulat első titkára.
B ö h m Károl y,
Bölcsészet: VII. V i l i . Latin és görög: A’. Történet: III.
17
Az AT-dik osztály főnöke, az első félévben a tan. tanácsk. jegyzője.
Görög: VI., VII. Latin: VI. Német: IV.
16
A YI. osztály főnöke, a gymná i sium s az egyetemes egyház könyvtárnoka, az ifjúsági dalárda elnöke, az isk. bizottság jegyzője.
L atin: VII., V i l i. Görög: VIII. Német: Vi l i .
17
A VIII. osztály főnöke.
Magyar: L, 111.. Y . Latin: III. Történet: IV.
19
A III. osztály főnöke.
16
A ATI. osztály főnöke, a segélyegylet felügyelőj e.
17
A II. osztály főnöke, a föld rajzi és történelmi segédesz közök kezelője.
Természetrajz: I., II., III., V. és VI. Mennyiségtan: 11.
18
A természetrajzi és vegytani gyűjtemények őre.
Vallás: I., II.. III. Latin: LV. N ém et: 11. Földrajz: I.
18
' Az egyetemes egyház levéltárnoka, a második félévben a tan. tanácsk. jegyzője.
Magyar: IV , VI.. V II., V ili. Ami lás: IV.
13
Ez idő szerint igazgató, az önképzőkör elnöke.
r. tanár. E l i s c h e r József, r. tanár. F r ö h 1 i c h B o b e r t, r, tanár. L e h r Al bert , r. tanár. S c l i o l c z Ág o s t , r. tanár. S c h o 1 c z A l b e r t, hely. tanár. Br. S z m i k Gy űl a, hely. tanár. S v o b o d a István, hely. tanár. T o r k o s L á s z 1 ó. r. tanár. AV e b c r B u d o 1f, r. tanár.
Mennyiségtan: III., V., VI., VII., V III. Latin és magyar: 11. Történet: II., Y,
1 Német: I., III.. V , VI., VII. 1 Latin: I.
✓ 18
I
Az I. osztálv főnöke.
Ir Az é n e ke t Schmid Tódor egyházközségi orgonista tanította a négy alsó osztályban hetenkinti egy-egy órában. R a j z t a n í t á s b an Sandy Gyula, a budai fogymnasiumi rajztanár részesítette a négy alsó ősz tálynak arra jelentkező növendékeit. A g y o r s í r á s t Balogh Andor vezette, a f r a n c z i a n y e l v b e n pedig Grafberger .). oktatta intézetünk több növendékét. A t o r n á s z a i b a n a főgymnasiumi növendékek a városi tornaegyletben részesültek.
A tanárok irodalmi működése az 1873/74-ik isk. évben. tíerecz Antal a »Természet« czimű természettudományi folyóiratot és a »Földrajzi közleményeket« szerkesztő s ugyanazon folyóiratokban több rendbeli értekezése jelent meg. Böhm Károlytól megjelent több philosophiai könyvnek bírálata, részint az »Ellenőr«-ben részint a »Magyar Tanügyben.« Elisclier Józsefi) átdolgozta és sajtó alá rendezte Szénássy Sándor latin nyelvtanának ITT. kiadását. 2) Fröhlich Róbert-tel »Iskolai szótár Homeros Iliasa és Odyssea-jához«, mely augusztus közepén okvetlenül kikerül a sajtó alól. Lehr Albert-tői megjelentek nyelvtani értekezések a »Magyar nyelvőr-ben. Torkos László-tói megjelent magyar nyelvtanának TIT kiadása.
A fögymnasiumi tanulók száma. Hitvallás szerint.
Osztályok szerint i.
II.
III.
IV .
so
56
42
21
helv. róm. gör. Mózs. V. | V I. V II. V III. ág. h. h. kath. kel. hit. 30 1 27
37
29
95
14
35
4
174
■ Rendes Magán tanuló. tanuló. 287
Fizető.
35
304
B Tandíj - Ösztöndi- H 01 . mentes. N jas. *1 :0 18
5
322
A főgymnásiumi tanulók névsora. *) 1. Altstädter Béla, 1864. Szeged M. h. 2. Andrae Emil, 1862. Ő-Buda ág .h. 3. Baik József, 1863. Üllő M. h. m. t. 4. Balassa Ferencz, 1864. Pest ág. h. k. 1. 5. Barack Marczell, 1865. Pest M. h. 6. Basch Imre, 1863. Nagy-Becskerek M. h. 7. Batizfalvy István. 1862. Pest ág. h. t. m. 8. Bay György, 1854. Surány Bereghm. h m. t. 9. Bernthaler Adolf, I860. Pest ág. h. t. m. 10. Biscliitz Isidor, 1862. Duna-Földvár. M. h. 11. Birnbam Ernő, 1863. Pest M. h. 12. Blau Pál, 1864. Pest r. k. 13. Bleier Gyula, 1863. Pest M. h. 14. Bolzanó Károly, 1861. Arad r. k. 15. Csengey Gyula. 1863. Pest ág. h. 16. Drechsler Dávid, 1863. Pest M. h. 17. Egyed László, 1863. Pest h. k. 18. Egyházi József, 1862. Pest ág. h. 19. Etienne Károly, 1863. Ersek-Ujvár r. k. k. 1. 20. Feuermann Manó, 1863. Győr Pestm. m. h, m. t. 21. Fischel Sándor, 1863. Üllő M. h. m. t. 22. Fischer József, 1762. Pest ág. h. t. m. 23. Fuchs Gyula, 1863. Pest M. h. 24. Fuchs Zsigmond, 1863. Pest M. h. 25. Goldner Izidor, 1863, Győr M. h. m. t, 26. Glaser Marczell, 1862. Pest M. h. 27. Grabits Péter, 1892. Pest g. k. 28. Grosz Gyula, 1863. Pest M. h.
29. Groszmann Alfred, 1863. Pest M. h. 30. Grünbaum Béla, 1864. Pest M. h. 31. Haeffner Arthur, 1862. Sz. Miklós Komár. m.> ág. h. ism 32. Harstein Ferencz, 1863. Nagy-Kálló M. h. 33. Hartstein Miklós, 1874. Nagy-Kálló M. h. 34. Hecht Emil, 1863. Pest M. h. 35. Hollaender Lajos, 1864. Pest M. h. 36. Hollmayer Eduárd, 1860. Pest r. k. 37. Horánszky Lajos, 1861. Pest ág. h. ism. 38. Hornyánszky Győző, 1863. Pest ág. h. 39. Hosszú Lajos, 1861. Pest ág. h. 40. Huszár Gyula, 1863. Erdő-Tágyos Kom.m. r.k. 41. Juvelier Izidor, 1862. Buda M. h. 42. Kállay István. 1863. Pest h. li. 43. Kaufmann Izidor, 1863. Sümeg M. h. 44. Kiima Géza. 1861. Csanád r. k. 45. Kohn Hugo, 1863. Pest M. h. 46. Kohn Manó, 1862. Pest M h. 47. Korik Gyula, 1858. Pest ág. h. 48. Krautwald Ernő, 1863. Insbruck r. k. 49. Krishaher Károly, 1863. Kula M. h. 50. Külley Elemer, 1863, Pest ág. h. 51. Lázár József, 1863. Pest M. h. 52. Liebwerth Jenő, 1873. Tokaj M. h. 53. Löwy Izidor, 1863. Pest M. h. 54. Löwy Zsigmond, 1863. Zankocsácz M. h. I 55. Mares Ödön, 1864. Pomáz Pestm. h. h. m. t.
*) B ö v i d i t é s e k : ág. h. = ágostai hitvallású ; — h. h = helvét hitvallású ; — r. k=római katholikus; — g. k = görög keleti ; M. h.=Mózses hitvallású ; m. t. =magántanuló, t. m,=tandij mentes, ö. d.=ösztöndijas k. l.= k ilép ett; k. u.=kiuta. sittatott, ism.=ismétlő.
37
56. 57. 58. 59. 60.
Mathern Nándor, 1863. Pest ág. h. Müller Leo, 1865. Pest M. h. Nagy Károly, 1861. Kecskemét ág. h. k. 1. NeumannMiksa, 1863.Liptó, Szt. Miklós.M. h. Neupauer Gusztáv, 1862. Szepes-Olaszi ág. h. t. m. 61. Philip Izidor, 1863. Pest M. h. k. 1. 62. Pollák Siegfried, 186.3.ZrovraczlavPózén M. h. 63. Pollner Aladár, 1863. Pest ág. h. 64. Preiszmann Rudolf, 1863. Becs r. k. 65. Reichmann Imre, 1863. Pest M. h. 66. Safáry János, 1863. Kis-Kőrös ág. h. 67. Schaden Frigyes, 1862. Pozsony ág. h. t. m. ö. d. 68. Schey Pál 1862. Kőszeg M. h. m. t. 69. Schlesinger Jakab. 1864. Pest M. h. 70. Schranz Győző, 1862. Eperjes ág. h. 71. Schwarz Béla, 1864. Pest M. h. 72. Schwiedland Zenő, 1863. Pest h. h. 73. Singer Károly, 1863. Pest M. h. 74. Sohr Ignácz, 1860 Pest. M. h. 75. Sedenics Aladár, 1864 Pest á. h. 76. Székely Adám. 1864. Torda Biharm. r. k. 77. Yecsey Ede, 1864. Pest ág. h. 78. Walter Gyula, 1862. Arad ág. h. 79. Wolfner Izidor, 1864. Hj-Pest k. h. 80. Wolfner Sándor, 1863. Uj-Pest M. h.
II. OSZTÁLY. 1. Adler Miksa, 1861. Esztergom M. h. ism. k 1. 2. Bittner József, 1859. Pest ág. h. ism. m. t. 3. Bloch József, 1862. Pest M. h. ism. 4. Braun Kálmán, 1862. Pest r. k. t. in. 5. Deutsch Gyula, 1861. Izsák M. h. m. t. 6. Dohmann István, 1861. Érsekújvár ág. h. 7. Eckstein Sándor, 1858. Pest M. h. 8. Földváry Mihály, 1861. Tass ág. h. 9. Friedmann Gusztáv, 1862. Pest M. h. 10. Friedrich Tódor, 1861. Pest M. h. 11. Fürst Tmre, 1863. Pest M. h. 12. Germ Rudolf, 1861. Pest ág. h. ism. 13. Goldstein Jenő, 1862. Pest M. h. ism. 14. Goldstein Imre, 1862. Pest M. h. 15. Grüff János, 1861. Buda ág. h. 16. Gruber László, 1862. Pest M. h. ism. 17. Hann Arnold, 1862. Pest M. h. 18. Hann Lajos, 1861. Pest M. h. 19. Hollefreund Otto, 1891. Pest ág. k. 20. Jezsenszky Sándor, 1862. Pest ág. h.
21. Jung Ödön, 1863. Pest. M. h. 22. Kempfner Ede, 1862. Pest M. h. 23. Kölni Lipót. 1860. Pest M. h. ism. 24. Krausz Izidor, 1863. Temesvár M. h. 25. Kruze Ernő, 1861. Pest ág. h. 26. Kuttlik András, 1860. Pest ág. h. t. m. ö. d. 27. Laczkó Béla, 1862. Szolnok M. h. 28. Löw Emil, 1863. Simánd, Áradni. M. h. 29. Löwy Bertalan, 1863. Pest M. h. m. t. 30. Löwy Ernő, 1863. Ocsa Pestm. M. h. 31. Mandl Kálmán, 1863. Pest. M. h. k. u. 32. Mares Zoltán, 1862. Pomáz Pestmegye h. h. m. t. 33. Meidinger Lajos, 1863. Buda r. k. 34. Mendl Arthur, 1852. Pest M. h. 35. Menkesz Vilmos, 1861. Pest M. h. 36. Mocskonyi József, 1860. Irsa ág. h. t. m. 37. Neuberger Gyula, 1861. Pest M. h. 38. Neuberger Izidor, 1852. Pest M. h. 39. Piday János, 1862. Pest r. k. 40. Pollák Arthur, 1861. Pest M. h. 41. Rosenfeld Henrik, 1863. Pest M. h. 42. Ruh Géza, 1861. Pest M. h. k. 1. 43. Ruttkay Aladár, 1862. Sápio-Selye ág. h. 44. Schlichter Izidor, 1863. Pest M. li. 45. Schönfeld Arthur, 1862. Pest M. h. 46. Spiller József, 1862. Pest M. h. 47. Spitzer Emil, 1862. Pest M. h. 48. Steinbeck Henrik, i860 Pest M. h. 49. Szukács Lajos, 1861. Aszód ág. h. k. 1. 50. Tünkéi Hugó, 1860. Szolnok ág. h. m. t. 51. Tünkéi Jenő, 1862. Buda ág. h. m. t. 52. Ujj Gyula, 1861, Békés-Csaba ág. h. t. m. k. 1. 53. Ullmann Gyula, 1861. Baja M. h. 54. Vásárhelyi László, 1861. Szolnok M. h. k. 1. 55. Vodjaner Nepomuk, 1864. Pest r. k. m. t. 58. Weisz Sándor. 1861. Pest M. h. k. 1.
III. OSZTÁLY. 1. Aigner Károly, I860. Temesvár r. k. 2. Bányász István, 1860. Pest M. h. 3. Balassa István, 1862. Edelény ág. h. 4. Baumann Zsigmond, 1862. Pest M. h. 5. Blau Miksa, 1861. Tápió-Sáp’ M. h. 6. Budinszky Bogumil, 1860. Pest ág. h. 7. Dohmann Ferencz, 1860. Érsekújvár ág. h. 8. Dohmann Zsigmond, 1860. Balassa-Gyarmat M. h.
38
9. Elefánt Béla, 1859. Nyíregyháza ág. h. ism. 10. Ellenberger Hugo, 1860. Bécs ág. h. t. ni. 11. Frommer Tódor, 1861. Pest M. h. 12. Euchs Henrik, 1862. Margittá M. h. 13. Galiczky Kálmán, 1860. Pest ág. h. t. m. 14. Hecht Izidor, 1862. Pest M. h. 15. Herzfeld Sándor, 1861. Latrány M. h. 16. Herczog Manó, 1862. Pest M. h. 17. Hirsch Ferencz, 1862. Haraszti M. h. 18. Hirsch Jakab, 1860. Pest M. h. 19. Hrebenda Lajos, 1860. Pest ág. 20. Keler Zsolt, 1861. Pest ág. h. 21. Kőszegi Géza, 1860. Pest ág. h. ism. 22. Kriek Jenő, 1861. Szeged ág. h. t. m. 23. Lederer Arthur, 1861. Pest M. h. 24. Messinger Simon 1862. Pest M. h. 25. Nigriny György, 1859. Pest ág. h.t. m. 26. Pfeifer Lajos, 1861. Pest M. h. 27. Rakita László, 1861. Szeged r. k. 28. Reehtnitz Ödön, 1862. Pest M. h. 29. Reichmann Ede 1861. Pest M. li. 30. Reményi Ede, 1861. Chicago. 31. Rudnay József, 1861. Yanyaroz ág. h. m. t. 32. Schön Hugó, 1861. Pest M. h. 33. Schönfeld Ödön, 1861. Pest M. h. 34. Schwarz József, 1860. Pest M. h. 35. Spiegel Gyula, 1860. Pest M. h. 36. Steiner Ármin, 1861. Pest M. h. 37. Stern Armin, 1861. Pest M. h. 38. Strausz Mór, 1860. Bécs r. k. 39. Taubinger, 1861. Podluzsa ág. li. 40. Veith Sándor, 1861. Pest M. h. k. 1. 41. Walther Béla, 1861. Kassa ág. h. 42. Winter Ftilöp, 1860. Ipolyság M. h.
IV. OSZTÁLY. 1. Brey Imre, 1859. Nagy-Kikinda r. k. 2. Dombory Béla, 1859. Bukarest ág. h. 3. Engel Gusztáv, 1860. Pest M. h. 4. Fischl Béla, 1861. Pest M. li. 5. Füredy Lajos, 1860. Pest ág. t. 6. Haasz Emil, 1858. Ibrony Szabolcsm. M. h. 7. Helbinger Gusztáv, 1859. Bécs r. k. 8. Herczog Oszkár, 1860. Pest M. h. 9. Holl Ottó, 1860. Pest ág. h. 10. Kis István, 1861. Szt. Lörincz ág. h. 11. Kohn Józsua, I860. Konstantinápoly M. h. m.t. 12. Kozma Andor, 1861. Marezali h. h.
13. Maerle Géza, 1860. P est M. h. 14. Mehnert Gusztáv, 1860. Szodon Barsm. ág. h. t. m. 15. Nagy Kálmán, 1860. Kaposvár ág. h. 16. Pollák Gyula, 1858. Vicza. Soprm. M. h. 17. Rakonicz Gyula, 1860. O-Buda M. h. 18. Roxer Gyula, 1861. Miskolcz ág. h. 19. Schönberg Ferencz, 1861. Pest M. h. 20. Sonnenberg Izidor, 1859. Pest M. h. 21. Stein Zsigmond, 1860. Pest M. h. V.
OSZTÁLY.
1. Agarasztó Péter, 1859. Pest g. k. 2. Bakody Árpád, 1858. Lemberg ág. h. 3. Blau Lajos, 1859. Pécska M. h. 4. Bleuer Oszkár, 1860. Pest M. h. 5. Bresztyánszky (időn, 1859. Pest r. k. 6. Deutsch Ernő, 1860. Ercsi M. h. 7. Dohmann Károly, 1859. Ersek-Ujyár ág. h. 8. Egyed Sándor, 1857. Pest h. h. k. u. 9. Fiedler József, 1859. Pest ág. h. 10. Göding Pál, 1859. Pest M. h. 11. Guttmann Emil, 1859. Pest M. li. 12. Höchel Antal, 1858. Pest ág. h. 13. Huszerl Ferencz, 1859. Aszód M. h. m. t. 14. Jaczko Manó, 1859. Pest ág. h. 15. Lichtschein Lajos, 1859. Kis-Yárda M. h. 16. Melfelber Lajos, 1858. Pest ág. h. 17. Piday Béla, 1860. Pest r. k. 18. Rosenfeld Alfred, 1858. Pest M. h. m. t. 19. Ruszt József, 1860. Pest M. h. m. t. 20. Safáry István, 1858. Kis-Kőrös ág. h. ö. d. 21. Sarkady Titus, 1857. Alsók h. h. 22. Spira Rezső, 1858. Guttenstein Karint r. k. 23. Stern Lajos, 1859. Pest M. h. 24. Szűk Géza, 1859. Pest ág. h. t. m. 25. Taub Armin, 1860. Pest M. h. 26. Trencsényi István, 1859. Kis-Harta ág. h. 27. AVeber Károly, 1859. Pest ág. h. m. t. 28. AVeinmann Mór, 1858. Szentes M. h. 29. Zofahl Rezső, 1859. Kalocsa r. k. 30. Zsigmondy Árpád, 1860. Pest ág. h.
VI. OSZTÁLY. 1. Bakonyi Géza, 1859. Pest M. h. 2. Ballus Zsigmond, 1858. Pécs ág. h. 3. Belgrad Ignácz, 1856. Divos M. h.
39
4. Beer Izidor 1859. Pest M. h. 5. Draskóczy László 1858. Kalocsa Gömörm. ág. h. m. t. 6. Fleischmann Imre 1858. Pest r. k. 7. Kiesek Aladár 1859. Pest r. k. 8. Földváry Miklós 1858. Tass ág. h. 9. Glós Géza 1857. Pest ág. li. 10. Glós László 1858. Pest ág. li. 11. Goldschmidt Mór 1856. Mező-Túr M. h. k. 1. 12. EJüuszler Jakab 1859. M. h. 13. Hirschl Gusztáv 1858. Pest M. h. 14. Kállay Károly 1857. Pest h. h. 15. Karafiát Marius 1858. Bécs ág. h. 16. Kasper Samu 1856. Német-Sz.-Mihály ág h. 17. Koritsclioner Lipót 1857. Pest M. h. 18. Krausz Gusztáv 1858. Pest ág. h. 19. Kurzweil József 1856. Pest M. h. 20. Külley Aladár 1859. Székes-Fehérv. ág. h. 21. Lederer Rudolf 1858. Pest M. h. 22. Piday Ödön 1858. Pest r. k. 23. Rigócz Kálmán 1857. Balassa-Gyarmat M. h. 24. Sváb Sándor 1859. Pest M. h. 25. Székely István 1858. Zsámbok r. k. 26. Sztehlo Aurel 1857. Losoncz ág. h. 27. Yárady Gábor 1858. Mar.-Sziget h. h.
'
VII. OSZTÁLY. 1. Abel Jenő 1858. Pest r. k. 2. Adler Mihály 1857. Pest M. h. 3. Baumgarten Egmont 1859. Bécs M. li. 4. Beer Henrik 1858. Pest M. h. 5. Bleier Ignácz 1856. Mező-Túr M. h. 6. Breuer József 1854. Kenderes M. h. k. 1. 7. Bókay János 1857. Pest ág. h. 8. Ebeczky Béla 1858. Egyházas-Bást ág. h. m. t. 9. Engel Dávid 1858. Kún-Szt.-Márton M. h. 10. Engel Zsigmond 1855. Léva M. h. m. t. 11. Gellén István 1858. Nyitra h. h. 12. Gigon Albert 1856. Porrentruy r. k. m. t. 13. Goldstein Gyula 1857. Pest M. h. 14. Guttmann Lajos 1858. Pest M. h. 15. Hellsinger Emil 1858. Debreczen M. h. 16. Hilf Kálmán 1857. Mező-Túr M. h. 17. Jankovics Endre 1857. Pest g. k. m. t. 18. Kann Sándor 1857. Pest M. h. 19. Keller Jakab 1855. Pest r. k. m. t. 20. Katzenbach József 1855. Szegszárd ág. h. k. 1. 21. Kovács Rudolf 1857. Czegléd ág. h.
i
I
|
22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.
Krcsmárik József 1857. Szarvas ág. h. m. t. Magyar Miklós 1858. Tája h. h. Maitinszky Zsigmond 1859. Pest M. h. Preszburger Miksa 1854. Tata M. h. nr. t. Scheiner Ferencz 1856. Török-Sz.-Miklós M. h, Schlosser Nándor 1856. Pest r. k. m. t. Schwarz Dávid 1857. Török-Sz.-Miklós M. h. Schwarz Gyula. 1857. Tengőd M. h. Singer Sándor, 1857. Pest M. h. Stein Gusztáv. 1857. Szeged M. h. Strausz Ede, 1857. Pest M. h. Szakács József, 1855. Aszód ág. h. Téry Béla, 1859. Apátlii M. h. Waitzner Ede, 1856. Nyír- Bogdán M. h. in. t. Waszilievics János, 1857. Pest g. k. Vodjaner Rezső, 1859. Pest r. k.
V i l i . O SZ T Á L Y . 1. Altmann Ignácz, 1856. Nádudvar NI. h. m. t. 2. Baumann Miksa, 1856. Pest M. h. 3. Bellaagh Zsigmond, 1856. Pest r. k. 4. Bókay Árpád, 1856. Pest ág. h. 5. Csengery Lóránt, 1856. Pest li. h. 6. Dirne? Gusztáv, 1855. Göllnicz ág. h. t. m. ö. d. 7. Eisler Béla, 1855. Pest M. h. 8. Fleischmann Samu, 1856. Szécsény M. h. 9. Grün Károly 1855. Hévi^Györk M. li. m. t. k. u. 10. Görgey Kornél, 1855. Klagenfurt ág. h. m. t. 11. Hajduska Emil, 1856. Pest M. h. 12. Hellebrand Árpád 1855. Pest r. k. 13. Hermann Lajos, 1856. Taks hl. h. 14. Herzl Mór, 1856. Pest M. h. 15. Hirsch Zsigmond, 1856. Pest M. h. 16. Königsberger Gyula, 1856. Pest M. h. 17. Kriek Aladár, 1856. Pest ág. h. 18. Läufer Henrik, 1855. Vág-l jhcly M. h. m.t. 19. Lichtenstern Bernát, 1855. Gyöngyös hl. h. 20. Örley László, 1856. Pest r. k. 21. Podhradczky Emil, 1855. Agáid ag. h. m. t. 22. Próbáld Károly, 1856. Pest r. k. k. 1. 23. Prónay Gábor 1856. Pest ág. h. 24. Rácz Béla, 1857. Pest h. h. 25. Riedl Frigyes, 1857. Ladomér v. k. ö. d. 26. Sajóhelyi Béla, 1855. Pest ág. m. t. ism. 27. Stern Arthur, 1856. Pest hl. h. 28. Weisz Ignácz, 1855. Pest in. h. m. t. 29. Zuckerkandl Róbert, 1856. Győr M. h. ni. t-
40
erettsegire nem bocsátta tott. 1----------------megvizsgál tatott.
Tanuló jelentkezett
szám szerint
Kimutatás az 1872|73-ik évi érettségi vizsgálatról.
Nyilvános
16
1
15
Magán tanuló
2
—
2
Összesen
18
1
17
Érettnek ítéltetett Jogi pályá Kitüntetéssel. egysze ra lépett orvosira egy vagv mind en több rűen tárgyból tárgyból
3
10
4
3
10
4
9
3
bölcsésze tire
mérnök építésze
határozat lanul el
tire
ment
3
1
1
T u (1 ó s i t á s. A jövő tanév szept. első napjaiban kezdődik, a beírások, felvételi pót- és magán-vizsgálatok ideje ang. hó utolsó hetében lapok utján fog közhírré tétetn1. A gymnasium I. osztályába csak azon növendékek vétetnek fel, kik a 4-dik elemi osztályából ál talános kielégítő bizonyitványnyal bocsáttattak el, vagy ilyenek nemlétében az elrendelt magánvizsgálatot megállják. % A beírások alkalmával m i n d e n t a n u l ó köteles az egyház pénztárába beiratási-dijul 2 ftot, első félévi tandíjul pedig a p r o t e s t á n s t a n u l ó k é s a n e m p r o t e s t á n s o k k ö z ü l a z o k , k i k má r az 1871— 72-dik é v b e n i s f ő g y m na s i u m u n k n ö v e n d é k e i v o l t a k , 6 ftot, a z o n n e m p r o t e s t á n s o k pe di g , k i k az 1872— 73- di k é v b e n í r a t t a k be, v a g y e z ú t t a l i r a t n a k be e l ő s z ö r f ő g y m n a s i n m ü n k v a l a m e l y i k o s z t á l y á b a n ftot, — összesen tehát 8, illetőleg 13 forintot befizetni. A szept. hó 2-dik felében, vagy még későbben jelentkező tanulók, rendesekül csak felvételi vizs gálat alapján vetetnek fel. A második félévi tandíj egyenlő az első félévivel, a beiratási-dij helyett azonban minden rendes anuló könyvtári és múzeumi illetékül 1 irtot tartozik fizetni.
Torkos L ászló, igazgató tanár.
