A pénzügyi rendszer felépítése 1. A pénzügyi szféra, mint rendszer A pénzügyi rendszer rendkívül összetett, bonyolult jelenség. Ahhoz, hogy e rendszer belsı mőködését, a gazdaságra és egész életünkre gyakorolt hatásait megérthessük, fontos megtalálni azokat a kulcsmozzanatokat, amelyek végül is a pénzügyi rendszert mozgatják. Egyszerre vagyunk könnyő és nehéz helyzetben. A pénzügyi fogalmak többsége ismerısen cseng, hiszen a pénzügyek mindennapi életünk részei. A fogalmak gyakori használata azt az érzetet is keltheti, hogy értjük is az általuk tükrözött jelenségeket, folyamatokat. E fogalom dömping által is jelzett ismeret halmazt azonban rendszerezni kell, ha nemcsak az egyes részterületek mőködését, hanem az egész mőködését is meg akarjuk érteni. E rendszerezéshez hívjuk segítségül az általános rendszerelméletet. A pénzügyi rendszer a gazdaság része, annak egyik alrendszere. A pénzügyi rendszer kialakulásához, mai állapotának létrejöttéhez hosszú fejlıdési folyamat vezetett. E fejlıdést döntıen a gazdaság fejlıdése indukálta. A pénzügyi rendszer fejlıdésére azonban hatással van a többi társadalmi alrendszer, a politika, a kultúra és a technológia világa is. A pénzügyi rendszer ugyanakkor folyamatosan hat az ıt körülvevı, fejlıdését meghatározó környezetre.
1.1. Alrendszerek A modern pénzügyi rendszer szerkezetét jellemezhetjük még az önálló funkciókat hordozó alrendszereivel is. A pénzügyi rendszer négy alapvetı alrendszerbıl áll. Az alrendszerek maguk is az elıbbiekben bemutatott elemek, folyamatok struktúrák kombinációi. A pénzügyi rendszer egésze az egyes alrendszerek szőkebb környezetét alkotja. Az alrendszerek kölcsönhatásaként határozódik meg a pénzügyi rendszer egésze. Az alrendszerek a következık: 1. A monetáris rendszer a gazdaság pénzellátását, a fizetési rendszer mőködését biztosító alrendszer. 2. A pénzügyi piacokon különbözı pénzek, illetve pénzre szóló követelések (pénzügyi instrumentumok) cseréje (tranzakciók) zajlik. A különbözı idıpontban rendelkezésre álló pénzek és pénzügyi instrumentumok cseréje a jövedelmek különbözı gazdasági szereplık közötti idıbeni, térbeni átcsoportosítást közvetíti. 3. A fiskális rendszer a kormányzat különbözı gazdasági funkcióihoz szükséges pénzforrások beszedését, újraelosztását, a különbözı kormányzati funkciók megvalósításához szükséges erıforrások rendelkezésre állását (finanszírozás) biztosítja. A fiskális rendszer a különbözı szintő kormányzatok által kezelt pénzalapokból és azokat kezelı intézményekbıl áll. Mőködését részletes szabályozás és hierarchikusan felépített struktúra jellemzi. 4. A rendszerek önfenntartó képességét különbözı önvédelmi, korrigáló mechanizmusok biztosítják. A pénzügyi rendszer esetében ma már e funkciót önálló alrendszer látja el. Ez a pénzügyi ellenırzési rendszer, melynek feladata, célja, hogy biztosítsa a pénzzel szembeni bizalom fenntartását, a pénzügyi rendszerben keletkezı információk hitelességét, a közpénzek rendeltetésszerő és korrupciómentes felhasználását, valamint
a pénzügyi rendszer különbözı szervezetei – ezen keresztül a rendszer egésze – számára a stabilitást. Az ellenırzési rendszerbe az állami ellenırzés intézményei (számvevıszékek, pénzügyi felügyeletek, adóhatóságok), valamint üzleti szervezetként mőködı ellenırzési szervezetek (könyvvizsgálók, hitelminısítı ügynökségek) tartoznak. 2. A pénzügyi rendszer funkciói A pénzügyi rendszer mőködésével hozzájárul a gazdaság és tágabban a társadalom mőködéséhez. A társadalmak fejlıdésével a pénz, a pénzügyek szerepe maga is változott. Mai világunkban a pénzügyi rendszer rendkívül összetett feladatot lát el. Ezek rövid áttekintését tesszük meg a következıkben: 1. A gazdaság pénzellátásának (a pénz kínálatának), likviditásának1 biztosítása. E funkció alapvetıen a különbözı pénzteremtı mőveletekkel kapcsolatos. A gazdaság állandó mozgása miatt mind az egyes gazdasági szereplı szintjén (mikro szint), mind a nemzetgazdaság szintjén átmeneti pénzhiány (likviditás hiány) keletkezhet. Ennek leküzdésében a monetáris rendszer pénzteremtı hitelezéssel segíthet. Az átmeneti likviditáshiányt áthidaló hitelinstrumentumok jellemzıen rövid lejáratú forráshoz juttatják a gazdaság szereplıit. 2. A gazdaság fizetési rendszerének fenntartása, szabályozása és mőködtetése. A gazdaság vérkeringését biztosító intézmény, szabály és eljárásrendszer a monetáris rendszer része. A fizetési rendszer ellehetetlenülése, a vele szembeni bizalom megingása súlyos, a gazdaság egészére tovagyőrőzı válságot eredményezhet. Ezt a hatást a vérkeringési elégtelenségeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásának analógiájára képzelhetjük el. 3. A megtakarításoknak a beruházókhoz történı allokálása. A gazdaságban keletkezı jövedelmeket tulajdonosaik nem mindig használják fel azonnal. A fel nem használt jövedelmeket összefoglalóan megtakarításoknak nevezzük. A pénzügyi rendszer különbözı formákban ezeket a megtakarításokat különbözı tartós finanszírozásra szoruló beruházókhoz csoportosítja át. Az átcsoportosítás lehet ideiglenes (pénz újraelosztó hitel) és végleges. Ez utóbbi esetben lejárat nélküli pénzügyi instrumentumot használnak. A véglegesség ebben az esetben nem jelenti azt, hogy egy adott megtakarító ilyen instrumentum birtoklásával megtakarításáról végleg lemondana. A tıkepiacok likviditása azt jelenti, hogy a hosszúlejáratú kölcsönöket megtestesítı, illetve a lejárat nélküli instrumentumok forgalomképesek és adás-vételük folyamatos. 4. A jövedelmek különbözı gazdasági szereplık közötti, térbeni, és idıbeni átcsoportosítása és elosztása. Ha hitelt veszünk fel, akkor jövıbeni pénzbevételeinket hozzuk elıre, ha nyugdíjjárulékot fizetünk, akkor inaktív korunkra járadék jogosultságot szerzünk. 5. A kockázatok és a bizonytalanságok kezelése. Kockázat a döntés szerinti céltól való eltérés lehetıségét jelenti, választási lehetıséget reális alternatívák között.2 Bizonytalanság alatt azt értjük, hogy egy eseménynek egynél több megvalósulási
1
A likviditás fogalmát ld. a glosszáriumban. Például egy vizsga elıtt a hallgató eldöntheti, hogy tanul vagy puskázik. Ha a puskázás mellett dönt, kockázatot vállal, mégpedig, annak kockázatát, hogy lebukik. 50-50 százalék a lebukás és a nem lebukás bekövetkezési valószínősége, azaz a hallgató vagy lebukik, vagy nem.
2
lehetısége van, melyek bekövetkezési valószínősége nem ismert3. A pénzügyi rendszer számos instrumentuma, intézménye alkalmas ezek kezelésére. Az üzleti biztosítások, az árfolyam fedezeti ügyletek, a kötelezı társadalombiztosítás értelmezhetık kockázatkezelı intézményekként is. A pénzügyi rendszer, sıt maga a pénz is, nemcsak kockázatkezelı intézmények, hanem maguk is bizonytalanságok, kockázatok hordozói, implikálói. Ebbıl adódik, hogy a pénzügyi ellenırzési rendszer nélkül a pénzügyi rendszer mőködésképtelen volna. 6. A gazdaságpolitikai funkció lényege a gazdasági fejlıdés elısegítése; a gazdaság hullámzásainak tompítása; a fenntartható gazdasági növekedés, a magas foglalkoztatottság, az alacsony infláció, a külsı és belsı pénzügyi egyensúly és a versenyképesség biztosítása – kormányzati feladatok. A vegyes gazdaság mőködési logikájából adódóan ezen általános célok (objectives) elérésének közbensı cél- (targets) és eszközrendszere (policies) jellemzıen – bár nem kizárólag – pénzügyi. A stabilizációs és versenyképességi politikák makroszintő eszközei a monetáris és fiskális politika.
3. A monetáris szektor intézményei A monetáris rendszer intézményrendszere a kétszintő bankrendszer. A rendszer csúcsán a monetáris hatóság, alsó szintjén pedig a kereskedelmi és a nem monetáris pénzintézetek vannak. A privilegizált helyzetbe került jegybank kialakulását két tényezı segítette elı. Egyfelıl az államadósságok finanszírozása, másfelıl az aranyat helyettesítı instrumentumok tömeges belföldi és nemzetközi kereskedelemben történt alkalmazása. Ez utóbbi eset kapcsán utalunk arra, hogy a pénzhelyettesítık zavartalan funkcionálása, különösen a nemzetközi forgalomban történı használata megkövetelte ezek keletkezésének szabályozását.
3.1. A monetáris hatóság feladatai A monetáris rendszer hierarchiájának csúcsán álló intézményrendszer, ezen belül a központi bankok konkrét feladatai idıben és térben változtak és változnak. E változások oka a pénzügyi rendszer egészének mozgása. A következıkben rövid áttekintést adunk a monetáris hatóság feladatairól, utalva a változások irányaira is. -
Emisszió. A kétszintő bankrendszer létrejötte óta a jegybank rendelkezik a bankjegykibocsátás, a hitelpénzrendszer létrejötte után a készpénz kibocsátás monopóliumával.
-
A bankok bankja. A jegybank vezeti a bankrendszer szereplıinek számláját, kielégíti a bankok készpénz igényét, és kötelezı tartalék elhelyezését írja elı számukra. A bankrendszer számára bizonyos bankári mőveletekkel (váltó viszontleszámítolás, értékpapír adás-vételi ügyletek formájában) likviditást biztosít. Bizonyos helyzetekben
3
Ha a hallgató puskázik a vizsgán, vállalja a lebukás kockázatát. Ha lebukik, akkor több kimenet is lehetséges. Lehet, hogy a tanár jószívő és csak elveszi a puskát, de a hallgatót nem küldi ki. Lehet, hogy csak levon egy jegyet a diák eredményébıl, azonban lehet, hogy egybıl beírja az elégtelent. Ha nem veszi észre a tanár a hallgató csalását, akkor sem biztos, hogy az elvárásoknak megfelelıen sikerül a vizsga. Tehát számtalan kimenete lehet az eseményeknek, ebbıl fakad a bizonytalanság.
külföldi forrásokat közvetít, amelyet refinanszírozás keretében hitelezi tovább a bankrendszer szereplıinek. Betölti a végsı hitelezı (végsı mentsvár) funkcióját, vagyis egyes bankok, vagy a bankrendszer illikviditása esetén hitelt nyújt azok számára. -
Az állam bankja. Vezeti a központi költségvetés és/vagy annak fontosabb szereplıinek (államkincstár, államadósság kezelı intézmény stb.) elszámolási számláit. E funkció korábban a hitelezésre is kiterjedt. A mai gyakorlat szerint a költségvetési hiányt jegybanki hitel helyett a tıkepiacokról finanszírozzák.
-
A nemzetközi tartalékok kezelése. Egy ország nemzetközi tartalékai részben aranyban, részben olyan külföldi törvényes fizetıeszközökben testesül meg, amelyek betöltik a tartalékvaluta szerepét. A tartalékok kezelése tartalmilag két dolgot jelent. Egyfelıl – ha van – a külsı adósság menedzselését, másfelıl a monetáris politikai célok intervencióval történı támogatását. A tartalékok kezelése technikailag különbözı nyitott devizapozíciók fedezését és zárását, másfelıl különbözı törvényes fizetıeszközök, illetve azokra szóló követelések különbözı piacokon történı adás-vételét jelentik.
-
Szabályozás. A monetáris hatóság szabályozza a belföldi fizetési rendszert, a hitelintézetek pénzügyi statisztikai adatszolgáltatását, nem teljes konvertibilitás esetén a devizagazdálkodást és a devizaátváltást.
-
Felvigyázás (oversight). A monetáris hatóság hagyományosan ellátta a bankrendszer mőködésének ellenırzési feladatait. Az 1980-as évektıl e funkció fokozatosan önálló felügyeleti szervezetekhez került. A felügyeletek az egyes pénzügyi szervezetek biztonságos mőködésére koncentráltak. Az 1990-es évek vége óta a fizetési rendszerért és a pénzügyi rendszer egészének stabilitásáért a monetáris hatóság felel.
-
Elıbbi feladataik eredményes ellátása érdekében széleskörő kutatási, kockázatkezelési, statisztikai és kommunikációs tevékenységet folytatnak.
3.2. Célrendszer A monetáris politika küldetését megfelelı célok kitőzésén, ehhez rendelt adekvát eszközök alkalmazásán keresztül érheti el. A monetáris politikai célok hierarchiába rendezhetık, melynek csúcsán a végsı cél, ezalatt a közbülsı célok (nominális horgonyok) a hierarchia alján pedig az eszközökkel közvetlenül elérhetı operatív célok állnak. A mai gazdaságpolitikai felfogások a monetáris politika végsı célját az infláció leszorításában, illetve tartósan alacsony szinten tartásában (árstabilitás) látják. A fejlett európai országokban az árstabilitást jellemzıen 2 százalék körül határozták meg. A monetáris hatóságok tevékenységét szabályozó törvények – Magyarországon ilyen a Jegybank törvény – ezt világosan ki is mondják. De ezt tükrözik például a Maastrichti konvergencia kritériumok célváltozói.
3.3. Kötelezı tartalékoltatás A kötelezı tartalékoltatás azt jelenti, hogy a monetáris hatóság elıírja, hogy a kereskedelmi bankok kötelezettségeik meghatározott típusaira (pl. ügyfél betéteikre) milyen százalékban4 képezzenek a monetáris hatóságnál vezetett számlájukon betétet. A kötelezı tartalékokra 4
Magyarországon jelenleg 5 % a kötelezı tartalékráta mértéke.
stabil pénzek (alacsony infláció) esetén nem fizetnek kamatot, magas infláció esetén fizetnek kamatot, de a kamatláb nem biztosít pozitív reálkamatot. A kötelezı tartalék a banknak üzemgazdasági költség, ezért igyekszik ez alól kibújni. Például olyan forrásgyőjtı instrumentumokkal, amelyre nem vonatkozik e kötelezettség. A tartalékoltatási politika és más gazdaságpolitikai cél elérését segíti, amikor bizonyos értékpapírok (jellemzıen állampapírok, vagy jegybank által kibocsátott kötvények) a kötelezı tartalékképzésre elfogadott instrumentumok lehetnek. E papírok hozama egyfelıl kompenzálja a bankokat, másfelıl a jegybank ezzel tudja támogatni a költségvetési hiány finanszírozását, a bankok állampapírok vásárlására ösztönzésén keresztül. A kötelezı tartalékoltatás, pontosabban a tartalékráta változtatása alkalmas eszköz monetáris megszorítások, restrikció esetén. Az expanzív monetáris politikát azonban ezen eszköz kevéssé tudja támogatni. A kötelezı tartalékráta emelése közvetetten hat a kamatokra is. Így ezen eszköz befolyásolja a bankok üzleti tevékenységének jövedelmezıségét is. A jövedelmezıség oldaláról gyakorolt hatás jelentıs mértékben függ attól, hogy a tartalékráta változtatása nyomán megváltozott kamatok miként befolyásolják a magánszektor hitelkeresletét. Gyorsuló, vagy tartósan magas infláció esetén a magánszektor könnyen tovább képes hárítani a finanszírozás költségeinek növekedését, így a tartalékráta emelése nem csökkenti a hitelkeresletet.
