A pénz elszámolási egység funkciója: Pénz, mint egy termék vagy szolgáltatás ára. Ár = belső érték. A pénz közvetíti a cserét, méri az áru értékét, vagyis a termékek árai a pénzen keresztül határozódnak meg. A pénz fizetési eszköz funkciója: Pénz, mint hitel vagy letét; adott időre elhelyezett vagy felvett összeg, alkalmas utólagos törlesztésre. A pénz és az áru eltérő időben ellentétesen mozog. Tehát a pénzmozgás nem jár együtt az áru mozgásával. A pénz forgalmi eszköz funkciója: Adott termék forgalmában a pénz közvetít, az egyes állomásokon pénz helyettesíti, mindenki számára elfogadott helyettesítő eszköz. Az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével bonyolódnak le. A pénz és az áru azonos időben, de ellentétesen mozog. A pénz forgási sebessége: megmutatja, hogy a pénz egy átlagos egysége adott időszakban (1 év) átlag hányszor cserél gazdát. A pénz vagyontartási eszköz funkciója: A vagyon felhalmozódásának egyik formája a pénz tartalékolása. Alkalmas arra, hogy a felhalmozás eszköze legyen, ezért állandó igény, hogy stabil, ne csökkenő értékű legyen. AD-görbe: aggregált keresleti függvény (makroökonómiai keresleti függvény) - azok az aggregált jószágmennyiségek, amelyeket a gazdaság szereplői a különböző árszínvonalak mellett megvásárolni szándékoznak. Adaptív várakozások: A várakozások kialakítása tapasztalat útján történik, korábbi becslések hibáitól függően; az információ feldolgozás miatt tanulási folyamat zajlik le. Adómultiplikátor: egységnyi adónövekedés hány egységnyi jövedelemcsökkenést okoz. (c kalap / 1 – c kalap) Adósságszolgálat: Az államadósság utáni tőketörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségek teljesítése. Mértékét az adósságszolgálati ráta fejezi ki. Aggregálás: Egyéni tényezők (pl. adott egyéni kín/ker. függvény) összesítése, összegzése, makrogazdasági szempontok alapján csoportosítja az egyénileg meghatározott függvényeket. Aggregált kereslet árszínvonal szerinti rugalmassága: megmutatja, hogy az árszínvonal 1%-os változása esetén hány százalékkal változik az aggregált kereslet. Aggregált munkakereslet: makroökonómiai munkakereslet, aggregálva az egyéni munkakeresleti függvényeket; megmutatja, különböző reálbérek mellett mennyi az optimális alkalmazott. Aggregált munkakínálat: makroökonómiai munkakínálat, aggregálva az egyéni munkakínálati függvényeket; függvénye a reálbér növekvő szakasza; megmutatja, hányan kívánnak munkát vállalni különböző jövedelemszintek mellett. Aktív népesség: a munkaképes korú lakosságnak az a része, amelyik a munkapiacon, mint aktív, munkát kereső jelenik meg. Részei a foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Aktivista gazdaságpolitika: A kormányzat az alapul vett gazdaságpolitikai szabályok alapján folyamatosan kontrollálja, irányítja a gazdaságot. Figyelembe veszik a gazdaság adott állapotát, annak visszahatását, ezt a visszacsatolást azonban már a gazdaságpolitikai szabályok is magukban foglalják. Aktivitási ráta: az aktív népesség és a munkaképes népesség százalékos aránya. (Aktív / MK *100%) Állami szektor: azon gazdasági tevékenységek összessége, amelyekben az állam közhatalmi, gazdaságszervező és köztulajdonosi funkciói érvényesülnek, tehát az a szektor, ami a nemzetgazdasági feladatokat látja el. Ár-bér-spirál: A munkavállalói érdekképviseleti szervek által kikényszerített bérnövekedés a munkakereslet csökkenésén keresztül csökkenti a kibocsátást. Ez az adott termék piacán többlet keresletet indukál, ami ismételt árszínvonal emelkedéshez vezet. Árindex: az árszínvonal változását meghatározó index.
Árszínvonal: az ár kifejezése a makrökonómiában, lényege, hogy az árakat a hozzájuk tartozó mennyiségekkel súlyozottan vesszük figyelembe. Árupénz: Az árupénz olyan áru, ami a pénz mai funkcióinak egy részét képes betölteni, alkalmas csereeszköznek, illetve értékmérő vagy értékőrző funkcióit is ellát. Hiperinfláció vagy tartós pénzhiány idején gyakran megjelenik az árupénz. Árupiaci kereslet: a javak azon mennyisége, amelyeket a gazdasági szereplők adott árszínvonalon vásárolni szeretnének. Árupiaci kínálat: az a termékmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott technológiai kapacitások mellett, adott árszínvonalon hajlandóak termelni. Autonóm adó: az az adó mennyiség, ami független az adóztatni kívánt egyén jövedelmétől (jele T0). Autonóm beruházás: a beruházás azon része, amikor a beruházás független a kamatláb változásától (jele I0). Autonóm fogyasztás: az a fogyasztási kiadás, ami független a jövedelemtől, illetve annak változásától (jele C0). Autonóm megtakarítás: az a megtakarítási mennyiség, ami független a jövedelemtől, illetve annak változásától (jele S0). Béradó: A munkabérek után fizetett adó mennyisége. Beruházás: a termeléshez szükséges újratermelhető tárgyi eszközök beszerzése, létesítése. Beruházás kamatérzékenysége: adott mennyiség, ami a kamatlábbal kiegészítve változtatja meg a beruházási függvény meredekségét, így az autonóm beruházás értékét nem változtatja. Beruházás kamatláb szerinti rugalmassága: megmutatja, hogy a kamatláb 1%-os változása esetén hány százalékkal változik a beruházási kereslet. Beruházási kereslet: mekkora/mennyi beruházásokat terveznek a vállalatok, az adott évi reáljövedelemtől független, nagyságát a piaci kamatláb és a profitvárakozások határozzák meg (I = I0 - ai). Bővítő beruházás: vállalkozás már meglévő tevékenységének mennyiségi növelése a cél, például munkafolyamatok fejlesztésével, kapacitás, teherbírás növelésével, technológia modernizálással. Bruttó beruházás: csak a gazdaságban meglévő tőkeállomány növekedését vesszük figyelembe, a tőke amortizációját nem. Cambridge-egyenlet: ha egy gazdaságban a pénz mennyisége adott, akkor annak vásárlóereje attól függ, hogy a gazdaság mennyi pénzt akar tartani. Az elmélet a kereslet – kínálat összefüggést használja fel. M = kPY Dinamika: közgazdaságtan vizsgálata, úgy, hogy állapotok helyett folyamatokat vizsgálunk (tehát időbeni változás zajlik le): Diszkrecionális gazdaságpolitika: egyedi állami intézkedések a gazdaság szabályozására, rendkívüli feltételek mellett. Általában hatásos, viszont nehezen számítható, és csak rövid távon alkalmazható. Egyensúlyi növekedési pálya: azzal a növekedéssel leírható pálya, amelynél az YD=YSegyensúly megmarad, tehát minden változó konstans növekszik. Egy főre jutó tőkeállomány: Adott összesített tőkeállomány lebontása egy főre, Solow technikai haladási modelljénél jelenik meg. Egyszintű bankrendszer: a központi bank nem csak a jegybanki szerepet tölti be, hanem a kereskedelmi banki funkciókat is. Elsődleges deficit: az adósságráta egy darabig nő, aztán el kezd csökkenni, elsődleges (állami) jövedelmek esetén foglalkozunk vele. Endogén változó: a makrogazdasági modellek belső adottságai, egy adott piachoz való viszonyításuk alapján.
Exogén változó: a makrogazdasági modellek külső adottságai, egy adott piachoz való viszonyításuk alapján. Export: Azon termékek és szolgáltatások összessége, amiket belföldön állítanak elő, de külföldön kerülnek értékesítésre. Exportjövedelem: A belföldön előállított, de külföldön értékesített javakból származó jövedelem. Fisher-tétel: a reálkamatláb és az infláció határozza meg a nominális kamatlábat. Fiskális politika: a bevételek és a kiadások szabályozásán keresztül az állam hat az államháztartási, költségvetési egyensúlyra, s ezen keresztül a nemzetgazdaság egészére. Foglalkoztatási ráta: foglalkoztatottak osztva aktív népességgel százalékosan. Fogyasztás: a makrokibocsátás azon része, amit a háztartás szektora a vállalatok szektorától szerez be közvetlen szükségletkielégítés céljára. Fogyasztási hányad: a jövedelemnek az a része, amelyet fogyasztási javak beszerzésére költünk el. (c = C / Y) Fogyasztási határhajlandóság: megmutatja, hogy a jövedelem egységnyi növekedésével hány egységnyivel változik a fogyasztási kereslet (jele c kalap). Fogyasztási kereslet: (függvény) megmutatja, hogy adott árszínvonal mellett, különböző jövedelmektől függően mekkora mennyiséget akarnak a fogyasztók elfogyasztani ( C(Y) = C0 + Yckalap) Fölös tartalékráta: Az a pénz mennyiség, amit a kereskedelmi bankok a kötelező tartalékrátán felül tartanak. (kötelező + fölös = teljes tartalékráta). Frikcionális munkanélküliség: az a fajta munkanélküliség, amibe akkor „kerül be” a munkavállaló, munkahelyet vált, és már nem de még nem dolgozik. Általában rövid ideig tart. Gazdasági körforgás: a szektorok közötti állandó, folyamatos és ismétlődő visszaáramlása, inputtá való visszacsatolása - maga az újratermelés. Gazdasági növekedés: a kibocsátás (GDP) növekedése (expanziója) a kapacitások bővülése (a potenciális GDP növekedése) mellett. Gazdasági szektor: a gazdasági szereplők azon tevékenységeinek összessége, amelyek azonos célokat követnek, azonos jellegű gazdasági döntéseket valósítanak meg. Aggregált kategória. GDP: bruttó hazai termék - az adott ország területén, az adott évben előállított, végső felhasználásra szánt javak hozzáadott összértéke, függetlenül a termelők állampolgárságától. GNDI: bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem - az adott ország állampolgárainak adott évben felhasználható bruttó jövedelme. A GNI nemzetközi transzferekkel korrigált értéke. Haavelmo-tétel: egyösszegű adókból finanszírozott kormányzati áruvásárlások hatására az árupiaci egyensúlyi jövedelem a kormányzati kiadások összegével növekszik. Hatékony bérezés elmélete: a dolgozó viselkedése endogén, a bérek által befolyásolható változó. A munkaadó magasabb profithoz juthat, ha a piacnál többet fizet dolgozójának, mert így az jobban motivált, teljesítménye megnõ, s a bevétel is nagyobb lesz. Háztartási szektor: azon tevékenységek összessége, amelyek közvetlenül a személyes szükségletek kielégítésére irányulnak, tehát a végső fogyasztás színtere. Hiperinfláció: a teljesen szétzilálódott gazdaságra jellemző, a pénzrendszer teljes összeomlásához vezető rohamos pénzromlás, az árszínvonal-emelkedés sok számjegyű és felgyorsuló. Hitelpénz: nincs önálló, saját belső értéke, csak képviseleti értéke van, amely az adott gazdaságban előállított áruk és szolgáltatások értékét, a gazdaság erejét képviseli. Relatív értékmérést ad.
Implicit szerződés: olyan informális megegyezések, amelyek túl homályosak ahhoz, hogy jogi úton érvényesíteni lehessen őket.
Import: Azon termékek és szolgáltatások összessége, amiket külföldön állítanak elő, de belföldön kerülnek értékesítésre. Importjövedelem: A külföldön előállított, de belföldön értékesített javakból származó jövedelem. Inaktív népesség: a munkaképes korú lakosságnak az a része, amelyik a munkapiacon nem jelenik meg, munkát nem keres, inaktív. IS-görbe: azon jövedelem-kamatláb kombinációk mértani helye, amelyek mellett a szándékolt megtakarítás egyenlő a tervezett beruházással, az egyensúlyi pontok halmaza az árupiacon. Jegybank: az a bank, amelyik egyedül rendelkezik a bankjegykibocsátás monopóliumával. Ez általában állami bank. Jegybanki betét: A kereskedelmi bankok által a jegybanknál elhelyezett pénzbetét. Jegybankpénz: a készpénz és a jegybanki betétek összege. Jövedelemadó: az az adóztatási forma, amikor az adókötelezettség mértéke az adóalany jövedelmétől függ. Kényszerű munkanélküliség: aktívan keres, de rajta kívül álló okból nem talál munkát. Keresési munkanélküliség: az önkéntes munkanélküliség jellegzetes formája, a munkavállaló más munkahely keresése miatt lép ki jelenlegi munkahelyéről. Keresletorientált gazdaságpolitika: állam a makrogazdasági folyamatokat az aggregált keresletet meghatározó tényezők befolyásolásán keresztül szabályozza. Készpénzhányad: megmutatja, hogy a forgalomban levő pénzmennyiségnek mekkora hányada készpénz. Kiadási multiplikátor: az a szorzószám, amely megmutatja, hogy a (netto) kormányzati kiadások ill. azok változása hányszoros keresletváltozást vált ki (1 / s). Kibocsátás: egy időszak (általában egy év) alatt a gazdaságban létrehozott javak összessége (lényegében a GDP). Kínálatorientált gazdaságpolitika: állam a makrogazdasági folyamatokat az aggregált kínálatot meghatározó tényezők befolyásolásán keresztül szabályozza. Komparatív statika: olyan statikus elemzési technika, amely egyensúlyi helyzetek egymással való összevetésén alapul, ám azok egymásba való átmenetének lefolyását nem vizsgálja. Konjunktúraciklus: az az időszak, ami alatt az újratermelődés bekövetkezik. Konjunkturális munkanélküliség: a munka keresletének (a munkahelykínálatnak) elégtelensége a gazdaság általános visszaeséséből, a dekonjunktúrából fakad. Kötelező tartalékráta: az a pénz mennyiség, amit a kereskedelmi bankoknak kötelező tartaniuk (kötelező + fölös = teljes) Kúszó infláció: évente csak pár százalékkal nő az infláció mértéke. Lassúnak is nevezik. A gazdaság számára ez az optimális. Külföldi szektor: azon külföldi gazdasági szereplők tevékenysége, akik tartósan kapcsolódnak a vizsgált ország gazdaságához (export-import, tőkeáramlás stb.). Laffer-görbe: az adókulcs növekedése és az adóbevétel közti kapcs. Az adókulcs növelésével az adóbevétel csak egy pontig növelhető, ezt követően az adókulcs növelésével az adóbevételek csökkennek. Likviditás: a vagyon adott formája akkor likvidebb egy másik formánál, könnyebben (kevesebb költséggel) váltható át valamely más formába. Leglikvidebb a készpénz. Lineáris adórendszer: az az adó fizetési struktúra, miszerint minden jövedelemből százalékosan ugyanazt a hányadot vonjuk le. LM-görbe: azon jövedelem-kamatláb kombinációk mértani helye, amelyek mellett a pénzkínálat egyenlő a pénzkereslettel, tehát azon jövedelem kombinációk, amelyek mellett pénzpiaci egyensúly van.
M0 pénzmennyiség: másnéven monetáris bázis - a készpénz + jegybanki számlapénz. M1 pénzmennyiség: másnéven szűkebb értelemben vett (tranzakciós) pénz - M0 + látra szóló betét. M2 pénzmennyiség: másnéven tágabban értelmezve (kvázi) pénz - M1 + határidős betétek és kincstárjegy. Megtakarítás: a makrojövedelem azon része, amit a makrogazdasági szereplők nem kívánnak fogyasztásra, beruházásra, stb fordítani. Megtakarítási hányad: a makrojövedelem teljes megtakarítani szándékolt részének aránya a jövedelemhez. (s = S / Y). Megtakarítási határhajlandóság: a megtakarítás változása egységnyi jövedelemváltozás hatására (MPS = dS / dY). Monetáris politika: a gazdaságban lévő pénzmennyiség szabályozásán keresztül az állam hat az államháztartási, költségvetési egyensúlyra, s ezen keresztül a nemzetgazdaság egészére. Munkaképes népesség: azon személyek, akik életkorúk, és fizikai/szellemi képességeik alapján munkára alkalmasak. Szabályok határozzák meg a besorolását. Munkanélküliség: az a munkapiaci állapot, amikor a munka kínálata meghaladja a munka keresletét. Munkanélküliségi ráta: munkanélküliek száma osztva aktív népességgel százalékosan. NDP: Nettó hazai termék - a bruttó hazai termék amortizációmentes értéke. Nettó beruházás: figyelembe vesszük a gazdaságban meglévő tőkeállomány növekedését és a tőke amortizációját is. Nominálbér: a pénzben kifejezett munkabér, az a mennyiség, amit X óra munka teljesítése után pénz formájában meg kap a dolgozó. Nominális kamat: az a kamat, amelyet a bankok egy adott futamidőre meghirdetnek, tehát a befektetett pénz a nominális kamatlábnak megfelelő ütemben növekszik. Nominális kibocsátás: az makrogazdasági output folyó árakon aggregálva. Nordhaus-modell: a kormány egy racionális szereplő, és célja a választási szavazatok maximalizálása. Okun-törvénye: A makrogazdaság jövedelmének, kibocsátásának nagysága adott tőkeállomány és technikai fejlettség mellett a foglalkoztatottak számától függ. Óvatossági pénzkereslet: az a készpénztartási igény, ami az előre nem látható kiadások likvid fedezetét szolgálja. Önkéntes munkanélküliség: aki saját döntése alapján állástalan, mert a felkínált munkahely valamilyen szempontból nem felel meg neki. Pénzkereslet: a lakosság készpénztartási igénye. Pénzkereslet jövedelem szerinti rugalmassága: megmutatja, hogy ha 1%-kal változik a jövedelem, akkor hány %-kal változik a pénzkereslet? Pénzkereslet kamatláb szerinti rugalmassága: megmutatja, hogy ha 1%-kal változik a kamatláb, akkor hány %-kal változik a pénzkereslet? Pénzkeresleti függvény: a makrojövedelem adott szintje mellett a kamatláb minden lehetséges értékéhez a gazdasági szereplők pénzkeresletét rendeli hozzá. Pénzkínálat: az a pénztömeg, amelyet a bankrendszer a jegybankpénz multiplikálásával illetve az államkincstár papírpénzben a gazdaság rendelkezésére bocsát. Pénzmultiplikátor: az a pénzmennyiséget sokszorozó hatás, amit a bankrendszer működése vált ki a jegybank által kibocsátott pénztömegen. Pénztartási motívumok: tranzakciós, óvatossági, spekulációs (miért/milyen formában tartanak pénzt gazdasági szereplők). Phillips-görbe: a nominálbérek növekedési üteme és a munkanélküliség szintje közötti kapcsolatot írja le
Politikai konjunktúraciklus: Az alapvető makrogazdasági mutatóknak a szavazók megnyerésére is visszavezethető ingadozásai. A hatalmon levő kormány a választások előtt gyakran olyan – a lakosság életszínvonalát kedvezően érintő - intézkedéseket foganatosít meg, amelyeket a gazdasági feltételek nem indokolnak, rontják a gazdasági hatékonyságot. A választásokat követően viszont az új kormány a hatékonyság fokozása érdekében szigorít a jövedelem- és bérkiáramlás, valamint a jóléti transzferek hozzáférésének szabályain. Potenciális kibocsátás: a makrogazdaság azon kibocsátási szintje, amely mellett a gazdaság minden erőforrása teljesen ki van használva Pótló beruházás: termelés során elhasználódott tőkejavak új tőkejavakkal való cseréje. A pótló beruházás következtében a vizsgált időszakban a tőkeállomány nagysága nem változik. Profitvárakozások: a gazdasági döntések egyik meghatározó eleme, lényege, hogy mekkora profitot vár a befektető a befektetéstől. Minél magasabb, annál kedvezőbb. Progresszív adórendszer: az az adóztatási forma, ahol az átlagadókulcs (a fizetendő adó és az adóalap hányadosa) nő az adóalap emelkedésével. Vagyis minél magasabb az adóalap, annál nagyobb százalékát kell adó formájában befizetni. Racionális várakozások: azon várakozások, ahol a kamatláb változással kapcsolatos feltevések összhangban vannak az egyensúlyi feltevésekkel. Ragadós nominálbér: lényege, hogy a nominálbérek alig, vagy csak nagyon kicsit és lassú ütemben változnak, „leragadnak” egy adott szint közelében. Reálbér: azt fejezi ki, hogy adott bérösszegért (nominálbérért) mennyi termék vásárolható és mennyi szolgáltatás vehető igénybe. Tehát a munkabér valóságos nagyságának mutatója. A reálbér az árak színvonalától, ill. attól függ, hogy ezek hogyan aránylanak a nominálbérhez. Reálkamat: a nominális kamat inflációval korrigált értéke, amely tehát a kifizetett kamaton túl figyelembe veszi a tőke infláció miatti értékvesztését. Reálkibocsátás: a makrogazdasági output változatlan árakon aggregálva. Regresszív adórendszer: az adózási rendszernek az a módja, amely mellett a jövedelem emelkedésével az adókulcs csökken Rendelkezésre álló jövedelem: a gazdaságban a kibocsátás értékéből jövedelemként felhasználható összeg, lényege, hogy az összjövedelemből (makrogazdaságilag GDP-ből) kivonjuk az adókat és hozzáadjuk a transzfereket (Yd = Y – T + TR). Rövidebb oldal elve: ha a kereslet és a kínálat nem egyezik meg egymással, mindig a kisebbik érvényesül. Ez minden piacon igaz. Solow-modell: csak a technikai haladás eredményezhet folyamatosan növekvő életszínvonalat. Spekulációs pénzkereslet: az a készpénztartási igény, amelyet előre nem kiszámítható nyereség (pl. a tőzsdei árfolyamnyereség) szerzésére irányuló spekuláció motivál. Stacioner megoldás: „helyhez kötött” megoldás, lényege, hogy a változókat egyenlővé tesszük valamilyen konstanssal (általában 0) a könnyebb modellezhetőség érdekében. Stagfláció: olyan magas állandósult (stagnáló) infláció. amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul. Statika: közgazdaságtani megközelítésben egy adott állapotot vizsgál, és nem egy (pl időhöz kötött) folyamat változását. Strukturális munkanélküliség: A munkahelyek szerkezete és az állást keresők szerkezete, vagyis a szakmastruktúra eltér egymástól. Számlapénz: bankban, virtuális, digitális számlán tartott pénz, bank által tárolt készpénzi alappal, háttérrel. Technikai haladás: amikor a fejlődés a technológia újításai, pozitív irányú változásai miatt következik be. Teljes deficit: az állami költségvetés szempontjából a lehető legtöbb változót tartalmazza. Nevezik még bruttó deficitnek is. Ilyen pl. az elsődleges deficit is.
Természetes munkanélküliség: az a munkanélküliség, ami a teljes gazdasági egyensúly esetén is létezik. Általában 5-6%. Tőkeadó: az az adómennyiség, amivel a beruházásokhoz használt tőkét terhelik. Sokszor egyenlő a pénzre, mint tőkére nehezedő adóval. Tőkeállomány: adott beruházáshoz szükséges létező töke mennyisége, akár aggregáltan, akár specializálva. Tőkepiac: beruházás és megtakarítások közötti piac, azok összefüggései (árupiacnak is nevezik). Transzfer: állam által a magánszektorok irányába jutatott, ellenszolgáltatás nélküli jószág (általában pénz formájában: pl. segélyek). Tranzakciós pénzkereslet: az a pénztartási igény, ami a folyó vásárlások zavartalan lebonyolításához szükséges. Vágtató infláció: nagyobb, mint néhány százalék, de a gazdaság az egyensúlyát megőrzi. Vagyon: A magán illetve a jogi személyek tulajdonában lévő szellemi és anyagi javak illetve a velük kapcsolatos jogok, pl: követelés, kötelezettség. Választási közömbösségi görbe: az a görbe, amin az optimális pontok azonos szavazatszámot eredményező infláció és munkanélküliségi ráta mellett jönnek létre. Vállalati szektor: azon tevékenységek összessége, amelyekkel javakat termelnek, forgalmaznak, pénzügyi tranzakciókat bonyolítanak jövedelem (profit) szerzés céljából. Várakozás: a különböző változók jövőbeni értékeire vonatkozó, azokat általában anticipáló elképzelések. Várt inflációs ráta: befolyásolja a keresleti és kínálati magatartást. A vállalatok a várt inflációnak megfelelő mértékben igyekeznek áraikat növelni.
