A pásztói Római Katolikus Egyházközség havi ingyenes lapja Lapunk ingyenes, de adományokat elfogadunk
„Ó szép Jézus ez Újesztendőben légy híveidben!” SZVU 41
Tizenharmadik szám 2008. január Szerkeszti: A pásztói ifjúsági közösség
Megint egyel kevesebben lettünk… A december szó hallatára sokak fejében a karácsony ünnepe vagy a szilveszteri vidámság gondolata jelenik meg. A már mögöttünk levő december azonban sokak számára a fájdalmat, a szomorúságot hozta magával. Több neves testvérünk is haza költözött közülünk az örök hazába. Ilyen volt a plébánosunk dr. Fila Lajos, ilyen volt dr. Juhász László fogorvos, és ilyen volt Nagy Imréné Erzsike néni is. December 11-én hallottam a döbbenetes hírt, hogy a mindenki által szeretett és csak „harangozóné” néven ismert Erzsike néni is eltávozott közülünk. Miközben próbáltam magamhoz térni a döbbenettől egy kép futott át az agyamon, egy kép gyermekkorom világából. Kis ministránsként egy hétköznap este lépek be a sekrestyébe és Ő fogadja mosolyogva a köszönésem. Ismét egyel kevesebben lettünk, ismét egyel több szent imádkozik értünk. Imre bácsi és Erzsike néni 23 évig álltak a pásztói plébániatemplom és a pásztói hívek szolgálatában. Mindenki számára példaértékű életet éltek ők ketten, mint család, és mint keresztény emberek. Nem maradt el vasárnap, nem maradt el hajnali mise, hogy ők ketten ne lettek volna ott! Erzsike néni elvesztése sokak számára nagy fájdalmat okozott. De vajon hol, miben, kinél keressünk vigasztalást? Sokan az idő orvosát emlegetik, aki minden sebet begyógyít. Mi azonban tudjuk, hogy vannak gyógyíthatatlan sebek, amelyek az idő kötésén is átvéreznek. Mi keresztények nem érhetjük be a természet vigaszával. Pál apostol méltán figyelmeztet: ne szomorkodjatok úgy, mint azok, akiknek nincs reményük az örök életben! Az emberi szeretet egyik legszebb megnyilatkozása: otthont teremteni a családnak. Ezt várjuk, reméljük a szeretet Istenétől. Ilyen értelemben nyilatkozott Jézus is: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Erzsike néni! Nyugodjon békében!
Liturgia, amiben élünk A katekumenátus liturgiája V. – A reddíció szertartása A reddíció szertartása nem más, mint a hit megvallásának liturgiája. Javasolt szertartás. Ebben a szertartásban a katekumenek – vagy közülük néhányan – elmondják, mit jelent számukra, hogy megkapták a Hitvallást, és hogyan törekedtek annak szellemében élni. A szertartás célja, hogy a katekumenek megtanulják: kötelességük tanúságot tenni a hitről. A rítus szentmise keretében történik. A celebráns homíliáját követi az ún. „Effeta” szertartása. Ez a rítus, szimbolikus ereje révén hangsúlyozza: a kegyelem szükséges ahhoz, hogy valaki Isten igéjét képes legyen meghallani és megvallani. A celebráns a bevezető szavak után hüvelykujjával megérinti a katekumen jobb és bal fülét, majd ajkát miközben ezt mondja: „Effeta, azaz: Nyíljál meg, hogy a hitet, amelyet meghallottál, megvalld Isten dicséretére és dicsőségére!”. Ezt követi a hit megvallása (reddíció). A celebráns felhívására a katekumenek – vagy közülük néhányan – elmondják, mit jelent számukra a Hitvallás, illetve a hit szerint való élet. Ezután a celebráns kitárt kézzel egy könyörgést imádkozik el, majd a felszólítására a katekumenek ünnepélyesen elmondják az Apostoli Hitvallást. Értelemszerűen, ha a Nicea-konstantinápolyi Hitvallást kapták meg az Átadás szertartásában, akkor most is azt mondják el. A Hitvallást az Egyetemes könyörgések követik, majd a katekumenek megáldása. Ezt a szentmise felajánlási része követi, majd a szentmise a szokott módon folytatódik. Nekünk, keresztényeknek nagyon fontos imádságunk a Hitvallás. Nem véletlenül írja elő az Egyház a vasárnapokon és a főünnepeken a kötelező végzését. Kifejezi az egy Test közösségéhez való tartozásunkat a Szentháromság titkában való elmélkedő imádság. Arról nem is beszélve, hogy az Egyházzal való teljes közösség egyik alappillére (Egyházi Törvénykönyv 205. k.). Nagyon szép és kifejező, ha a celebráns így vezeti be a Hitvallást a homília után: „Most valljuk meg hitünket!”. És mindez a liturgia egyik legszebb pillanata. Annak a liturgiának, amiben mi is élünk…
Engedjétek hozzám a gyerekeket A király papucsa Élt egyszer egy király egy messzi országban, kinek főtt a feje ménkű nagy gondjában: "Holnap lesz egyszem lányom esküvője… Kifényesítettem szépen koronámat, a szabó elhozta új, ünnepi ruhámat. Ej de az új cipőm szörnyen nyomja lábam… Mit tegyek? Mit tegyek? Menjek papucsban világ csúfjára, vagy új cipőm törje sebesre a lábam…?" Töprengett, morfondírozott a király magában, homloka megizzadt az agytornában, de megoldást nem talált ménkű nagy gondjára. Mígnem gondolt egyet -úgy hajnal kettő tájban-, s dúlva - fúlva csörtetett lánya szobájába. "Lányom! - ébresztette a király a lányátnem lesz itt esküvő! Lábam látná kárát. Kifényesítettem szépen koronámat, a szabó elhozta új, ünnepi ruhámat. Ej de az új cipőm szörnyen nyomja lábam. Nem megyek papucsban világ csúfjára!" Világszép lánya felkacagott erre, csengő kacagása a csillagokig zengett. "Apám, édesapám, ne fájjon a lába! Menjünk MIND papucsban, de nem világ csúfjának. Megírták minap a párizsi lapok: idén nagy divat az aranyos papucs!" Így esett hát egykor egy messzi országban, hogy a királyi lagzin a násznép a táncot mind papucsban járta.
Szeretetközelben Minden nap tovább Mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked, és lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokféle csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél. De tudnod kell, hogy a hiú pillanatokat tanácstalanság követi. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legnagyobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén hívnak magukkal, kaján vállalkozásokra bíztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten, és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, és közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: „Miért lopod itt az időt? Mindez gyerekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban – megpihenni hív, szórakozni, kielégülni hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy, és tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, és egyáltalán lesz-e időd végigmenni az úton. Mert vándor vagy.
Requiem in pace! – Emlékezés Dr. Fila Lajos plébánosra Az utolsó káplánja voltam… Lassan másfél éve vagyok pap, és pásztói káplán. Amikor megtudtam, hogy ő lesz a „főnököm”, nem gondoltam volna, hogy én leszek az utolsó káplánja. 2006. augusztus 14-én megérkezett Pásztóra a plébániaátadás hosszú és unalmas „szertartására”. Egy alacsony „öregúr”, akiről sok jót hallottam már. Kíváncsi voltam, az idős plébános hogyan fog kijönni a fiatal káplánnal, a tapasztalt pásztor a szárnyait bontogató bojtárral. Karácsonyhoz közeledve eszembe jutnak a pásztorjátékok, melyekben én is szerepeltem. Látom magam előtt az öreg pásztort, akit körülvesz a második, harmadik, negyedik pásztor, és ott ül a tűznél a kis bojtár is… Ahogy telt-múlt az idő, kezdtük kiismerni egymást. A korkülönbség eltörpült a bölcsesség- és a tapasztalatkülönbség mellett. Lelkipásztorilag nem mindenben értettünk egyet. De még ebből az egyet nem értésből is az egységet kereste. A papi egységet. Pásztor volt. Nyugodt szívvel mondhatom: Jó pásztor. A szemináriumban azt hallottuk és azt tanultuk, hogy a pap alter Christus – Krisztus képmása. Ez teljesen igaz volt rá. Ha kellett szigorú és a pontosságot megkövetelő, ha kellett gyengéd és érző szívű, és ha kellett megértő volt. Nagy munkabírással rendelkezett. Az elmúlt télen kinevezte magát ügyeletes fűtőnek. Nem engedte sem a káplánoknak, sem a diakónusnak, de még a házvezetőnek sem a fahordás nehéz feladatát végrehajtani. „Az én feladatom” – mondta mindig a segítségére sietőnek. Idén júliusban még úgy volt, hogy elmegy. Ő is és én is. Mondtam neki: Lajos atya, úgy tűnik, együtt jöttünk és együtt megyünk. Erre ő: Zsoltikám, ez nem biztos. Én hamarabb elmegyek… Mindketten maradtunk. De akkor még nem tudhattuk, hogy mindössze pár hónapig lesz ez így. Októberben egy napsütéses délután megláttam az iroda előtt lévő almafán. Megijedtem. Aggódva feddtem meg: „Lajos atya, nagyon szépen kérlek, vigyázz magadra, le ne ess a fáról, nem akarok idő előtt plébániai kormányzó lenni!”. Erre kicsiny, gyermeki mosolyával köszönte meg féltő szeretetemet. November első vasárnapján még misézett. Nagy kedvvel végezte a szolgálatot és a liturgiát, de már észre lehetett rajta venni a betegség és a fáradság első komolyabb és aggasztó jeleit. Soha nem panaszkodott. A polgármester úr „noszogatására” beleegyezett egy kivizsgálásba. A kivizsgálásról azonban nem térhetett haza. Szabadságon voltam, mikor a diakónus úr telefonált: „Lajos atya a kórházban van, kivizsgálás céljából.
Ne aggódj, nincs nagy baj.” Vasárnap, az első hóesésben mentem le a diakónus úrral hozzá őt meglátogatni. A kórházi ágyban egy, a megtöretés előtt álló plébánost találtunk. Még volt ereje viccelődni. Nagy örömmel mesélt a püspök atyák, a paptestvérek és a hívek látogatásáról. Minden nap bementünk hozzá, és a diakónus úr által magához vette a Mestert, akit addig ő szolgáltatott ki. Egy pénteki napon rám telefonált: „Szevasz! (mindig így köszönt – ma is kristálytisztán hallom) Hazaengedtek. Jöhettek értem!” Nagy öröm! Hazatér övéihez a pásztor. A mátraszőlősi búcsú előkészítése miatt azonban nem hozhattam őt el. A gondnok úr ment el érte. Szegény Lajos atya alig evett és alig ivott. Nem sok ereje volt már, de még mindig erőt vett magán és együtt étkeztünk. Az utolsó plébánián töltött vasárnapján még koccintott velem (igaz, ő egy nagyon kis mennyiségű fröccsöt ivott). Nagy örömünkre még viccelődtünk is: „Ezt a napot az Úristen adta. Örvendjünk és vigadjunk rajta!” Aztán két napra rá visszakerült a kórházba. Akik vele voltak ekkor, elmesélték, hogy a plébánia ajtóban megállt, hosszasan körülnézett, majd egy picinyke könnycsepp gördült le beesett orcáján, majd elhagyta a plébánia épületét. Másnap felvette általam a betegek kenetét. Már az első kórházban fekvésekor is rákérdeztem, hogy óhajtja-e a szentséget felvenni. Ő azt mondta: Én tudom, hogy mikor kell. Még nincs idő. Most ő kérte. Tudta, itt az idő. A szentség kiszolgáltatás után azt mondta: „Hősök vagytok!” Én erre: „Nem vagyunk hősök, mi haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.” Ő erre: „Ez benne van a Szentírásban! Olvasd továbbra is!” Naponta látogattuk. Ha kellett, segítettünk neki. De a telefonját már tudatosan nem kapcsolta be. Tudatosan készült az Úrral való találkozásra. Csendet akart maga körül. Az utolsó napon még le akartak beszélni a meglátogatásáról, de én nem engedtem, bementem hozzá. Ekkor láttam utoljára őt élve. November 29-én, csütörtökön 15.25-kor elköltözött ebből a világból. Most már tudjuk, jó helyen van, és imádkozik értünk. Megköszönjük őt az Úristennek. Ajándék volt ő számunkra. Nélküle színtelenebb lett volna életünk. Lajos atya, Lajos bácsi! Imádkozzál érettünk továbbra is! Hiányozni fogsz nekünk! Köszönet illeti név nélkül mindazokat, akik Lajos atya mellett álltak a nehéz időben, és akik bátorítottak és vigasztaltak minket! Különösen is óriási köszönet illeti a pásztói Margit Kórház igazgatóját, az ápolási osztály igazgatóját, az ápolási osztály valamennyi orvosát és nővérét, akik Lajos atyánkat és az ő Lajos atyájukat ápolták! Számítson be mindnyájuk üdvösségébe!
Ifjúság az egyházban Ifjúsági klubhelység a plébánián A pásztói plébánia alatti ifjúsági klubhelység kialakítása már a nyár végén augusztusban kezdődött, de a története a régmúltra kacsint vissza, arra az időkre, mikor még azok voltak ifjú titánjai a pásztói egyházközségnek, akik most harmincas éveiket tapossák. Nagyon sokáig a pince „kihasználatlanul” élete világát. Néhányan viszont már régóta gondolkodtunk azon, hogy valamit kéne kezdeni a pincével, valami értékeset, ami a jövőt szolgálja. Így jutottunk arra az elhatározásra, hogy plébánia alatti pincéből újból ifjúsági klubot hozunk létre. Tavaly augusztus 9-én indult el a „Pincehadjárat” nevet viselő akció, ami során a pince elnyerte mai kialakítását. Megszüntettük a lent uralkodó áldatlan állapotokat, és mára már túl vagyunk az ifjúsági klub újkori történelmének első szilveszterén. Tizenhat fiatal és néhány szervező múlatta együtt az eltelt esztendőt és kezdte az újat, egy vidám vetélkedővel és Szentségimádással fűszerezett szilveszteri mulatságon. A vetélkedő során kiderült, hogy a fiatalok jártasak az egyházi kérdésekben éppúgy, mint a világi zenékben. Rá kellett jönnünk, hogy fantasztikus színészi képességgel, szavaló művészettel, fantáziával és a jó /be/öltözés képességével vannak megáldva. /A zsűri és saját maguk legnagyobb örömére!/ ☺ A jó hangulat fél 4-ig tartotta lent a fiatalokat. A kellemes időtöltéshez nagyban hozzájárultak azok a játékszerek, miket az adományokból tudtunk vásárolni. Az ilyen játékok miatt szoknak rá a fiatalok az egyéb szórakozó helyek látogatására, ahol rossz társaságba keveredhetnek. Félreértés ne essék, nem a játék a rossz, hanem a helység, ahova járnak. A „buli” sikerét és az ifjúsági klub szükségességét mutatja, hogy másnap, január 1-én délután a szilveszteri mulatozók fele jött vissza takarítani és tovább folytatni a szórakozást. Kedves testvérek! Egyházunkban értékes fiatalok vannak, tekintsünk rájuk is tisztelettel, és segítsük őket –ne csupán anyagilag, hanem főleg erkölcsileg, mosollyal, szép szóval, odafigyeléssel.
Kis hírek a nagyvilágból Megjelent az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma December 12-én délelőtt az MKPK székházában került sor a könyvbemutatóra, amelynek házigazdája Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke volt. Hétmillió zarándok Guadalupéban December 8. és 12. között mintegy 7 millió zarándok érkezett Guadalupéba, Szűz Mária megjelenésének 476. évfordulójára. A feljegyzések szerint 1531-ben ezen a napon jelent meg a Szent Szűz egy indiánnak, Juan Diegónak, akit 2002-ben emelt a szentek közé II. János Pál pápa. „Isten érkezik a harmadik vágányra!” A dortmundi pályaudvar 3. vágányát választotta a karácsonyi éjféli szentmise helyszínéül a helyi katolikus ifjúsági egyesület. Az egyesület a peronon állította fel az oltárt és a fából készült nagy betlehemet. Karol – Az ember, aki pápa lett A kétrészes, több mint háromórás film Karol Wojtyła életét meséli el, bemutatva az egyetemista korától 1978-ig, pápává választásáig terjedő, csaknem negyven esztendőt. Tolla lege! – Vedd és olvasd! A katolikus és a protestáns egyházak a 2008-as esztendőt a Biblia évének nyilvánították. Forgassuk minél többet közös kincsünket a Szentírsát! Egyházmegyei intézkedés a gyászmisékről Dr. Beer Miklós megyéspüspök a papság egyre nagyobb leterheltsége miatt központilag intézkedett a gyászmisékkel kapcsolatban. A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, nem arról van szó, hogy ezután nem lesz gyászmise, hanem ha van aznap miseszándék, ahhoz kell hozzácsatolni a temetési mise szándékát. Vagyis a hivatalos plébániai misében lesz megemlékezve az elhunytról. Pl. ha valakinek hétfőn van a temetése délelőtt 11 órakor a Szentlélek-temetőben, akkor este 5 órakor mondjuk el érte a gyászmisét, mert 5 órakor hivatalos mise van. Tehát nem mondunk "külön” gyászmisét 10 vagy 12 órakor, a temetés előtt vagy után. Ezen intézkedés alapja az, hogy egy pap egy nap egy szentmisét mondhat.
Önök kérték A Mária-oltárnál elhelyezett Kapocs dobozba nemcsak a rejtvények megoldását várjuk, hanem olyan egyéb ötleteket, amelyekkel a kedves Testvérek gazdagítani akarják egyházközségünk újságát. Így érkezett egy Gárdonyi Géza veres, amit nagy örömmel adunk közre! Gárdonyi Géza: Paizs Anna Öreganyám öreganyja: a neve volt Paizs Anna. Az ura gazdag juhász nyáron szűrös, télen subás. Mikor jött az első fia szólt: „Legyen az Isten fia, első bárány, édes párom!” „Hát legyen pap, én nem bánom.” Jött a másik: vézna, gyenge. Szentelt vízzel nevelgette. „Istenem csak ezt meghagyjad, inkább ezt is adom papnak!” A harmadik jó tanuló, labda helyett könyvet bújó. „No, parasztnak nem született.” Mikor felnőtt ez is pap lett. Negyedik: jött szőke hajjal. Ájtatos volt, mint az angyal. Mikor játszott, misét játszott. Hogy pap lesz előre látszott. S jött a módos juhász-házba még három kis-rokon árva. Mit szólna a falu nyelve, ha ezekből juhász lenne! Mikor meghalt Paizs Anna hét fiatal pap siratta s heten mondtak misét érte. Fel is jutott a mennységbe.
Kedves gyerekek, fiatalok! Isten hozott mindenkit ez új esztendőben! Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni. Mi lenne ha megfogadnád, hogyha már egyszer úgyis megfejtetted a rejtvényt /mert őrületesen okos vagy!/ akkor bele is biggyeszted a gyűjtődobozba. ☺ De csak vicceltem, semmi olyat ne fogadj meg, amit tuti nem bírsz megtartani esetleg csak egy hónapig! Alsósaknak /1-4.oszt./ Felismered kik vannak a képen? Írd a nevüket és küldd be, a képet pedig színezd ki ahogy szeretnéd! Megoldások:___________________ ______________________________ Név:__________________________ Iskola, osztály:__________________
Felsőseknek /5-8.oszt./ Lapozd át a naptárad és párosítsd a januári ünnepeket a napjukkal! A: B: C: D: E:
Vízkereszt Szűz Mária, Isten anyja Urunk megkeresztelkedése Szent Pál megtérése Árpád-házi Szent Margit
1. 2. 3. 4. 5.
Január 13. Január 1. Január 6. Január 18. Január 25.
Megoldások: A:____ B:____ C:____ D:____ E:____ Név:______________________________________________________ Iskola, osztály______________________________________________
Kreatív oldal A farsang Vízkereszttől hamvazószerdáig (január 6-tól február közepéig), a nagyböjt első napjáig tartó farsang a bálok és a vidám összejövetelek időszaka, s különösen a 40 napos húsvéti böjtöt megelőző néhány napja mozgalmas. A farsang, vagy más szóval a karnevál gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és a kereszténység térhódítását követően is – bár inkább csak megtűrt szokásként megmaradtak. A szó, a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni, fecsegni) szóból ered, a karnevál pedig a latin „carneval” szóból alakult ki, jelentése a hús elhagyása. A farsangi jókedv, mulatság eredetileg pogány ünnep, a tél temetése, és a tavasz eljövetele felett érzett öröm kifejezése volt. A gazdag lakomákkal a természetet is hasonló bőségre akarták ösztönözni. A maszk és a felvonulás sok helyen a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította. Ezek az álarcos felvonulások aztán a középkorban is tovább éltek.
Szalagos fánk Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 dl tej, 3 dkg élesztő, 1 + 1 EK porcukor, 5 dkg vaj, 2 tojássárgája, 3 cl rum, késhegynyi só Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt és beleteszünk egy kanál cukrot, majd meleg helyen megkelesztjük. Ekkor összegyúrjuk a liszttel, a tojássárgájával, a vajjal, a rummal és a sóval. Egy kendővel letakarva 40 percig langyos helyen kelesztjük. Olajozott kézzel és fánkszúróval kiszaggatjuk, majd forró olajban egyik oldalát fedő alatt, a másikat pedig fedő nélkül kisütjük. Jó étvágyat!
Színes láncfüzér Kellékek: színes krepp-papír, olló, ragasztó Elkészítés: Vágjatok két különböző színű, még tekercsben levő kreppből 5cm széles csíkokat! Egymásra merőlegesen ragasszátok össze a két csík végét! Kezdjétek el a hajtogatást! Mindig egymásra merőlegesen kell tartani a szalagokat! Ha eléritek a kívánt hosszúságot, ragasztóval rögzítsétek a végeket! Engedjétek le a füzért, és máris kész a színes, díszítő láncfüzér!
