A pásztói Római Katolikus Egyházközség havi ingyenes lapja Lapunk ingyenes, de adományokat elfogadunk
„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban Mindenszenteket ünnepelve”
Tizenegyedik szám 2007. november Szerkeszti: A pásztói ifjúsági közösség
Internetfoszlányok Fodrásznál Egyszer egy keresztény ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta: „Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!” „Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég. „Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.” A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit, nem akart vitába keveredni a fodrásszal. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta: „Tudod mit? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta fennhangon a fodrászának. „Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a frizurádat, ha nem egy fodrász?” „Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.” „Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!” „Pontosan, ahogy mondod!” – vágta rá a választ a keresztény férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!”
Krónika Pásztói pap az egri egyházmegyében Már kilenc éve is elmúlt, hogy Pásztó szülöttét, Szőke Gábort Dr. Seregély István egri érsek az egri bazilikában pappá szentelte. Egy augusztusi délutánon erről az eltelt kilenc évről, lelkipásztori élményeiről kérdeztem. Miért a papi hivatást választottad? Ez nekem mindig nehéz kérdés. Nemrég fogalmazta meg valaki, hogy „ugye atya ez úgy van, hogy nem te választottad, hanem odaföntről választanak téged?” Odaföntről választanak, én meg csak igent mondok. Nem tudom miért ezt választottam. Azt tudom, hogy egy év végi hálaadó szentmise, Szántó József atya misézet, Dantherm kályhánál támaszkodtam, meggyóntam, hogy tiszta lélekkel menjek át az újesztendőbe, és azt éreztem akkor, hogy neked ezt kell csinálni! Mi történt veled azóta, hogy Egerben pappá szenteltek? Kilnec éve? Egy évet voltam Vizsolyban segédlelkészként, utána áthelyeztek Sárospatakra, ot töltöttem öt esztendőt, a református gimnáziumban tanítottam hit és erkölcstant, ifjúsági programokat szerveztünk. Utána elvégeztem a Semmelweis egyetemen egy lelkigondozás szakot, most végeztem idén tereptanárképzőt, és még egy évem van psziho-dráma asszisztens képzőből. Két évet voltam Miskolc-mindszenti plébánián káplán és tavaly augusztus 1-étől a Fráter György Katolikus Gimnázium iskolalelkésze vagyok. Mit jelent az, hogy iskolalelkész? Ami időt tudok, azt bent töltöm a diákokkal, jelenvaló vagyok számukra. Az iskola lelki programjaiért én vagyok a felelős. Lelkigyakorlatok, osztálymisék, iskolamisék, kirándulások, hittanos táborok, zarándoklatok, stb. szervezése is a feladatom. Mi volt az elmúlt kilenc év legkellemesebb lelkipásztori élménye? Sárospatak, Református Gimnázium. Mert kisebbségben hittant tanítani sokkal könnyebb. Kisebbségben lenni reformátusok között az én vallási öntudatomat is erősítette. Mit üzennél a mostani pásztói fiataloknak? Kitartás! Hajrá! Hermann Hesset idézem Demian című művéből: „a bátraktól és a jellemesektől mindig nagyon félnek az emberek”. Legyenek jellemesek és legyenek bátrak! Legyenek sellők, személyiségek, emberek! Köszönöm a beszélgetést!
Liturgia, amiben élünk A katekumenátus liturgiája III. – Az átadás (tradíció) szertartása Miután a katekumenek oktatása befejeződött, vagy már elegendő ideje tart, az Egyház anyai szeretettel átadja nekik azokat a szövegeket, amelyek ősi időktől fogva őrzik a hitre és az imára vonatkozó tudnivalókat. Lehetséges, hogy a katekumenek már ismerik ezeket az imákat, a szertartás mindenképpen segíti őket – és magát a közösséget is –, hogy tudatosítsák magukban, milyen nagy ajándék számukra a Hitvallás és az Úr imádsága. Ünnepeljék is azt meg. Ez a szertartás javasolt, de nem kötelező. Az evangélium után, a homíliában, a celebráns kifejti a Hitvallásnak és az Úr imájának értelmét, valamint ezek átadásának jelentőségét. A Hitvallás átadása úgy történik, hogy a celebráns odahívja magához a katekumeneket, majd egy rövid bevezető után elkezdi az Apostoli Hitvallást, melybe a hívő közösség is bekapcsolódik. Az Úr imája szövegének átadása a pap buzdító szavaihoz kötődik. Lelkipásztori fogás lehet, ha egy díszesen elkészített imádságot kapnak kézhez ekkor. Ha a katekumenek eltávoznak az Eukarisztia liturgiájáról, akkor a pap buzdító szavai után mondják el az Úr imáját. Ha bent maradnak, akkor a szentmise szokott helyén imádkozzák el a Mi Atyánkot, a hívő közösséggel együtt. Ezután következik az imádság a kiválasztottakért, melyet a celebráns végez. Egy ráhangoló felszólítás után csendben imádkoznak, majd a celebráns a kiválasztottak fölé terjesztett kézzel könyörög a katekumenekért. Ezt az Egyetemes könyörgések követik, melynek végén a celebráns a választottak felé terjesztett kézzel megáldja a katekumeneket. Bár nem kötelező szertartás, de mégis kiválóan alkalmas arra, hogy a választottak jobban elmélyüljenek hitükben, a hitéletben, és a hívő közösség is rádöbbenjen arra, hogy azok, akik valami oknál fogva még nem jutottak el a beavató szentségek vételére, hogyan kerülnek napról napra, szertartásról szertartásra közelebb Jézus Krisztushoz, a szentségek alapítójához. Ezért fontos a befogadó közösség imádsága, mely támogatja a katekumeneket. A liturgia közösséggé formálja az egyéneket, közös célt fogalmaz meg, mely nem más, mint az üdvösség elérése. Ezért kellenek a szertartások, ezért olyan fontos a liturgia, amiben mi is élünk…
Engedjétek hozzám a gyerekeket Hazugságmese Mikor édesanyám született, már olyan szaladozó gyerek voltam. Azt mondta a bábaasszony, hogy vigyek be egy vödör vizet, de nem bírtam egy vödörrel, bevittem egy dézsával. Nem fért be az ajtón, betettem a kisablakon. Igen ám, de rászállott egy légy, feldőlött a dézsa, kiömlött a sok víz. Ijedtemben nyakamba kaptam a lábam, elszaladtam az erdőbe. Bóklásztam egy darabig, meresztgettem a szemem a fákra, hát egy nagy fészket láttam az egyik fa tetején. - Hú - mondom -, megmászom a fát, elszedem a madarakat! Felkapaszkodtam ügyesen, hát seregélyeket találtam a fészekben. Mikor mind a keblembe raktam, egyszer csak a seregélyek, huss, elszállottak velem, vittek a magasba. Szálltam, szálltam, jó ideig, míg egy falu végén asszonyokat láttam a pocsolya körül, a kendert áztatták. Kiabáltak felém, hogy - Ó, de nagy madár! Ó, de nagy madár! Én meg úgy értettem, hogy: - Óóódd meg a gatyád! Óóódd meg a gatyád! Megerisztettem a gatyamadzagot, a seregélyek kirepültek a keblembõl. Én meg zuhantam lefelé, csakúgy süvített mellettem a levegõ. Megláttam magam alatt egy fekete tuskót, rákiabáltam: - Szaladj elõlem, te szenestuskó, mert ha rádesek, agyonütlek! De bizony nem szaladt el. Akkor aztán földet értem, nyakig a földbe süppedtem. Megrémülem: - Emberek, segítség! Segítsenek rajtam, ássanak ki! Nem jött senki. Hazaszaladtam ásóért, lapátért, kiástam magam, aztán szépen hazamentem. Otthon nem bántottak, örültek, hogy megkerültem.
Szeretetközelben A kegyelemről A kegyelem állapota nem korlátozódik csupán azokra a kivételes alkalmakra, amikor szinte „kézzelfoghatóan” megtapasztaljuk az Istent. Hitem szerint a kegyelem állapota magában foglalja azt a legalapvetőbb keresztény életérzést is, hogy gyarlóságunk súlya alatt minden percben rászorultaknak érezzünk magunkat Isten szeretetére. Ily módon könnyen meglehet, hogy az utolsók, a megesettek, és állandóan visszaesők százszor inkább a kegyelem állapotában vannak - amikor Isten felé nyújtják erőtlen kezüket – mind az őket megítélő mai farizeusok, akik vélt felsőbbrendűségük magasából lekicsinylően tekintgetnek az alant járókra. Noha tiszteletre méltó is, bizonyára őszinte eltökéltséggel igyekszenek vallásuk gyakorlására, eközben megfeledkeznek a szeretet megéléséről, így nem egyszer segítségre váró lelkek válnak szívük vakságának áldozataivá. De semmivel sem jobb náluk az, aki elítéli őket. Hiszen sejthető, hogy ezeknek az embereknek a fölényessége, és külsőségekben villogó vallásgyakorlata mögött gyakran megtört életek, elhidegült emberi kapcsolatok, vagy kétségbeesett önigazolási kísérletek rejlenek. Ha nem is merik bevallani maguknak, biztos sokat szenvednek emiatt. És vajon van-e köztünk egy is, akit gyenge pillanataiban meg ne kísértett volna- Istenbirtoklás- álszent gőgje? Legyünk hát alázatosak a kegyelemmel szembe, és ne hideg magabiztossággal tudjuk, hanem minden idegszálunkkal kívánjuk az Istent. Győzzön szívünkben az irgalom, amely képzelt nagyságukban nem ostorozza, hanem inkább szánja a felfuvalkodottakat, viszont lehajol az elesettekért, hogy erőtlenségüket átélve osztozzon velük Krisztusban.
Ifjúság az Egyházban Egy ifihittanos gondolatai Ebben a felgyorsult világban nehéz minden feltételnek eleget tenni. Munka, suli, segíts anyunak a házimunkában, huginak a házi feladatban. Közben tanulj holnapra, mert történelem témazáró lesz. Régen nem törődtek sem a tegnappal, sem a holnappal. A munka mellett szórakozás is volt, voltak mulatságok, népszokások színesítették az év napjait. Mára mindez elmúlt. Mindenki rohan, és még arra sincs idejük, hogy elkísérjenek minket, gyerekeket templomba. Pedig valahol hasznos kikapcsolódás is a vasárnapi mise. Elmélkedhetünk az evangéliumon és a prédikáción. És máris kiléptünk egy órára felgyorsult környezetünkből, nem foglalkozunk azokkal a gondokkal, melyek súlyos teherként nehezednek a vállunkra. Elindul egy folyamat, mely újabb kérdéseket tár elénk. Vajon mekkora munka volt 6 nap alatt megteremteni a Világot? Miért hallgatott Ádám Évára? Mi lett volna, ha Ádám nemet mond? És a tékozló fiú története? Miért szerette Őt jobban az apja? Hogy is történt? Miért is így történt? És még sorolhatnám a többi kérdést is. Egy dologban viszont biztos vagyok: Isten jóra tanít minket, földi halandókat, hogy életünk jobb legyen és a végén (ami egy másik élet eleje) a Mennyország kapuja tárva legyen előttünk.
Kis hírek a nagyvilágból 498 spanyol vértanú boldoggáavatása Október 28-án a Szent Péter-bazilikában közel ötszáz spanyol vértanút avatnak boldoggá, akik 1934 és 1937 között áldozták fel életüket hitükért. „Együtt szebb az élet” Október 21-én 2000 gyerek és fiatal gyűlt össze Firenzében egész Toscanából: a keresztény, zsidó és muzulmán gyerekek 2005-ös első találkozójuk után most tartják második egész napos összejövetelüket. Konferencia Szent Maximilan Kolbe szenttéavatásának évfordulóján 25 éve avatták szentté Maximilian Kolbét, a „kiengesztelődés szentjét”. Ebből az alkalomból háromnapos konferencia volt Varsóban. A tanácskozás témája: Kolbe atya hatása a német-lengyel megbékélés folyamatában. Több száz kiló élelmiszer gyűlt össze A Keresztény Fiatalok az Ifjúságért Egyesület október 16-án, az Élelmezési világnapon szervezett rendkívül sikeres akciót a rászorulókért. Történész konferencia volt Gyöngyösön Hám János szatmárnémeti püspök halálának 150. évfordulójára konferenciát rendez a gyöngyösi katolikus egyházközség és a szatmárnémeti püspökség. Az emlékülést követő napon a városközpontban emlékparkot avattak. Az emberiség több mint egyhatoda katolikus A világ népességének több mint egyhatoda, 1 milliárd 115 millió ember katolikus. Az Egyház 1926 óta minden év október harmadik vasárnapján megtartja a világmisszió napját. Október 21-én a magyar templomokban is a missziókért és a hithirdetőkért imádkoznak, és a perselypénzt az evangelizáció javára fordítják. Mindszentyre emlékeztek Felsőpetényben és Rétságon Mindszenty József bíboros, hercegprímás kiszabadulásának 51. évfordulója alkalmából emléknapot szerveztek Felsőpetényben és Rétságon október 28-án, vasárnap.
Egyházzene A magyarok Nagyasszonyának ünnepe Magyarok Nagyasszonyának ünnepét XIII. Leó pápa 1896-ban engedélyezte, Vaszary Koloss esztergomi érsek kérésére. Különös jelentősége van a dátumnak, hiszen Magyarország ezeréves fennállásának évében mintegy ajándékba kaptuk az egész magyar nemzet számára. Eredetileg október második vasárnapjára esett, de X. Szent Piusz pápa liturgikus reformjának köszönhetően - mely megszabadította a vasárnapokat a rájuk rakott állandó ünnepektől - a különleges magyar ünnep napja 1910 után október 8-a lett. A magyarság körében ősidők óta mélyen él Mária tisztelete. Templomaink világában Jézus és a szentek mellett felettébb sok a Máriával kapcsolatos dekoráció, nem beszélve máriás énekeinkről, melyek az ősi néphit továbbéléséről tanúskodnak. Már őseink a kereszténység felvétele előtti hitének rendszerében is találhatunk olyan elemeket, melyek, ha közvetett módon is, de gyökerei lehetnek nemzetünk különleges Mária-tiszteletének. Ennek a tiszteletnek első, mintegy "hivatalos" kifejező alakja Szent István király. Tudjuk, hogy első királyunk nagy gondja volt az utódlás kérdése, hiszen fia, Imre meghalt. Vallotta ugyanakkor a Szentírás szavait: "Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!" (Zsolt 146, 3) Ezért olyanra bízta országát, aki tud segíteni, Isten Anyjára. Így lett Magyarország Mária országa. Ez a ragaszkodás a világon, egyedülálló módon népénekeinkben fogalmazódik meg. A Mária-énekek hangulata, érzelmi telítettsége, közvetlen hangvétele bemutatja kapcsolatunkat a Boldogságos Szent Szűzzel. Különösen a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének az, amely összefoglalja - sokáig nemzetünk himnuszaként - népünk óhaját, kéri a történelemben sokszor negatív kimenetelű események elszenvedőjeként pártfogását. Eredményesen! Csak rajta keresztül juthatunk el "az istenfélelemnek, megismerésnek" útjára, ő mutat be minket Szent Fiának. Bizalmunk alapja az Ő Szentháromsághoz fűződő különleges viszonya: Ő Isten teremtménye (leánya), ugyanakkor a Szentlélek erejéből a megváltó Isten édesanyja. Talán sokszor hallottuk, de most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária közbenjárására, védelmére népünknek, mint most. Kövessük az ő példáját engedelmességben, szelídségben, imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben! Figyeljük üzeneteit, hiszen "aki rám hallgat, meg nem szégyenül." (Sir 24, 22)
Templomi illemszabályok Minden emberi együttlét alapvető szabályok közt folyik. Ezek a közösen elfogadott szabályok nem korlátozni, hanem segíteni akarnak abban, hogy az együttlét mindenki számára jó legyen. Most néhány templomi illemszabályt vegyünk sorra: · Légy pontos, ne késs el a miséről – aki elkésik, csak fél szívvel tud jelen lenni. · A rágógumit még az utcán dobd el a (szemetesbe), misén ne rágózz! A rágót ne a pad aljára ragaszd. · A templomba lépve csukd be az ajtót magad után – télen a kinti hideg miatt, nyáron a külső zaj miatt. · Amit meg akarsz beszélni mással, a templomon kívül beszéld meg – beszélgetésetek zavarja a többi ember imádságát. · Ne a pad szélére ülj, hogy a később érkező is be tudjon ülni a padba. · Ne a leghátsó sorba ülj vagy az oszlop mögé állj – a szentmisén Jézus szeretne veled közeli barátságba kerülni. · A kóruson túl nagy a kísértés, hogy támaszkodva, könyökölve, külső szemlélőként figyeld a misét – ha lehet, kapcsolódj be a közösségbe. · A mise alatt ne imádkozz mást, ne rózsafüzérezz, ne olvasgass újságot. · A közös imádságban, énekben ne harsogd túl a többieket, de kapcsolódj be, próbálj szívből imádkozni. · A perselybe lejárt pénzérmét, gombot dobni Istennel szemben sértés. · A kiengesztelődéskor a melletted állóval bátran fogj kezet, szívedben igazán bocsáss meg mindenkinek. · A szentáldozáskor kettes sorban menj áldozni, de ne a sor közepén és ne a soron keresztül menj vissza a helyedre. · A szentáldozás és a mise után maradj egy kicsit kettesben Jézussal – pár perc ima bensőséges találkozás az Úrral. · Térdhajtásod legyen a szeretet jele Isten előtt – ne sajnáld a térdedet letenni a földre, rendesen keresztet vetni. · Térdelés után ne porolgasd nagy mozdulatokkal a ruhádat, Krisztus ennél nagyobb áldozatot hozott érted. · A mise után ne menekülj a többiek elől, merj köszönni és a köszönést elfogadni, szóba állni másokkal – Krisztus szeretetében összetartozunk. · A szentmise után őrizd az örömöt a szívedben.
Kedves gyerekek, fiatalok! Nagy örömömre újra van ovis a megfejtést beküldők között! ☺ Szeretettel köszöntöm a szülőket is! Alsósaknak /1-4.oszt./ Tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van. Az alábbi házak közül mégis melyikre mondjuk, hogy Isten háza? Karikázd be a helyeset!
Név:____________________ Iskola, osztály:__________________ Felsőseknek /5-8.oszt./ Ó, hát ti már évek óta jártok templomba, vesztek részt szentmiséken. Bizonyára nem okoz problémát a következő feladat! A mise szövegei közül vannak kiemelve részek, pótold a hiányzó szavakat! 1. Vizsgáljuk meg____________, és bánjuk meg __________, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait. 2. Urunk és Istenünk! Mennyei_________! Mindenható Atyaisten! 3. Ezek az evangélium igéi! ________ ________Krisztus! 5. Hiszem a katolikus______________, a szentek ____________, a bűnök__________, a test ___________és az ________életet. 6.___________ testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt! 7. Üdvözítőnk _________és _______tanítása szerint így imádkozunk 8. A szentmise véget ért,_________ _________! Hívek válasza: __________ ___________ ___________! Név:____________________________________________________ Iskola, osztály:____________________________________________
Kreatív Oldal A Halloween November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnepre vezethető vissza (All Hallows magyarul mindenszentek). A nap előestéje (angolul "All Hallows Eve", rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé ismert. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény Mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki.
Töklámpás készítése Nagyszerű családi mulatság a lámpás faragása. A legmegfelelőbb a klasszikus narancsszín Jack O'Lantern fajtájú tök, melyből vegyünk jó kiállású - nagyméretű, sima felületű darabokat. A töknek vágjuk le a tetejét -kalapját, így könnyedén kikaparhatjuk a belsejét, a magokat is. Így tudunk az üregbe mécseseket tenni, hogy a lámpás világítson. A kívánt motívumot érdemes megrajzolni papíron, majd a tökre rajzolni és éles késsel megfaragni. A faragásnál érdemes mindig a kisebb részeket faragni előbb, és középről a minta külseje felé haladni: azaz előbb a szemet, majd a szemöldököt s így tovább. A nagyobb részeket, pl. száj, érdemes nem egyszerre kivágni, hanem részletekben, így biztosan nem reped szét a tök. Ha olyan darab is kiesett a tökből, amit nem terveztünk, akkor fogpiszkálóra szúrva visszailleszthetjük. Ha a mécses vagy gyertya minduntalan elalszik, akkor a tök vagy túl szeles helyen van, vagy nem elég nagyok a rések rajta, hogy elég levegő legyen az égéshez. Tovább fog kitartani a töklámpás, ha azokat a felületeket, ahol vágás van, bekenjük növényi olajjal vagy petróleummal, vagy amikor nem használjuk nappal, vizes ruhát borítunk rá.
