A pásztói Római Katolikus Egyházközség havi ingyenes lapja Lapunk ingyenes, de adományokat elfogadunk
„Szent Lőrinc vértanú! Köszöntünk téged!”
Nyolcadik szám 2007. Július-augusztus Szerkeszti: A pásztói ifjúsági közösség
Templomunk titulusa: Szt. Lőrinc diakónus, vértanú Karthágói Ciprián 80. levelében említi, hogy 258 augusztus 6-án II. Sixtus pápa négy diakónusával együtt vértanúhalált halt. Ebből a IV. század közepén eredt az a hagyomány, amely Sixtus pápa egyik archidiakónusát Lőrinc néven ismeri, akit néhány nappal a pápa után végeztek ki. Lőrinc Hispániában született. Számtalan jót tett, megmosta a szegények lábát, egy özvegyasszonyt kigyógyított makacs fejfájásából. Lőrinc és Sixtus együtt rombolták le Mars isten templomát. A legenda szerint amikor Sixtus pápát hite miatt kivégezték, előtte átadta Lőrincnek a felügyeletet az egyházi vagyon felett. A császár elfogadta Lőrincet és megparancsolta neki, hogy adja elő az egyházi vagyont. Ő három nap haladékot kért, ezalatt szétosztotta az egyház vagyonát Róma szegényei között. Aztán a császár elé vonult egy nagy csapat szegénnyel, vakkal, beteggel, és úgy mutatta be őket, hogy ők az egyház elévülhetetlen kincsei. A magát becsapottnak érző császár megkorbácsoltatta Lőrincet, furkósbottal megverette, végül egy izzó rostélyra tetette, és a szolgák vasvillákkal szilárdan tartották a rostélyon. A legenda szerint Lőrinc egy idő után azt mondta a császárnak, hogy már az egyik oldala megsült, meg kellene fordítani, és a császár akár lakmározhat is belőle. Rövid ima után Lőrinc meghalt. A vértanú a mennyországból minden pénteken lemegy a tisztítóhelyre, és kiszabadít egy lelket. A legenda szerint a lelkek mérlegelésénél Mihály segítségével megmentette II. Henrik császár lelkét, ugyanis a jó cselekedetek serpenyőjébe egy kelyhet tett, amelyet a császár halálos ágyán a Szent Lőrinc kolostornak adományozott. Néphit: Az augusztusi csillaghullást „Lőrinc könnyeinek” is nevezik, mert maga az ég sírt vértanúsága miatt. A népi gyógyászatban létezik egy Lőrincáldás a tűz és az égési sérülések elkerülésére. Művészi ábrázolás: Apostolokhoz hasonlóan hosszú, fehér köntösben; diakónusként dalmatikában, stólával. Szent Lőrinc diakónus, vértanú járjon közben értünk a Mindenható Istennél!
Engedjétek hozzám a gyerekeket A róka meg a macska Egyszer egy macska találkozott a rókával. „Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben”- gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte: - Jó napot, tisztelt róka úrfi! Hogy szolgál a kedves egészsége? A róka nagy kevélyen végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e szóra. Végül azt mondta: - Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz? - Csak egyetlenegyhez.- felelte szerényen a macska. - Ugyan mihez?- kérdezte a róka. - Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat. - Ez is valami?- hencegett a róka. –Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat. Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza, felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején, ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik. - Most elő a fortéllyal róka koma, nyisd ki azt a zsákot! – kiabálja a rókának. Hanem a rókát akkorára már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók. - Ejnye, ejnye róka úrfi – szólt a macska odafönt-, benne ragadtál a pácban a sokféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!
Ha ránk szakad az ég… Egy haláleset, a szeretett személy elvesztése óriási megpróbáltatást jelent minden ember életében. Különösen nagy teher, ha a családfő távozik, kicsi gyerekeket hagyva maga után. Ilyenkor a gyász súlya mellett a gyerekneveléssel járó összes teher az özvegy vállára nehezedik, aki gyakran heroikus küzdelemmel próbálja pótolni az elvesztett személy szeretetét is. Vajon hogyan lehet továbblépni, és nemcsak elfogadni az elfogadhatatlant, hanem teljes odaadással belesimulni Isten akaratába? Faragó Ilona Topolyán él, és életével bizonyítja: „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől…” Márciusban múlt 18 éve, hogy özvegyen maradtam. Mikor 9 évi házasság után a férjemnél leukémiát diagnosztizáltak, az orvosprofesszor behívatott és tájékoztatott, hogy maximum egy éve maradt még hátra. Ő 30 éves volt, én 26. az Istennel való kapcsolatom elég gyenge volt akkor, mert ez is olyan, mint a virág: ha nem öntözzük, elszárad. Számunkra is fontosabbnak tűntek akkor a családalapítás, a házépítés, a karrier gondolatai. Isten csak valahol a maradék helyen húzódott meg. Ilyen lelkiállapotban, ilyen fiatalon egy ekkora tragédiát nagyon nehéz feldolgozni. Az a 9 év, amíg a férjem betegeskedett, nagyon hosszú volt. A drága külföldi gyógyszerek behozatala anyagilag is nagyon megviselte a családunkat. Én a két kicsi gyerekünkön kívül idős keresztszüleimet is ápoltam, akik magatehetetlenül, betegen a mi gondozásunkra bízták magukat. Mindez fizikailag és pszihikailag is óriási terhet jelentett, és ha ehhez még az párosul, hogy Istennel nincs élő kapcsolata az embernek, akkor szinte úgy érzi, hogy rászakad az ég. Visszatekintve látom, hogy a Jóistennek annyira fontos gyermeke voltam, hogy adott erőt mindezt elviselni. Én viszont akkor állandóan perben álltam Istennel. Miért pont velünk történik mindez, miért pont az én gyerekeimnek kell apa nélkül fölnőniük? Kilencévi betegeskedés után elveszítettem a férjemet, ottmaradtam két kicsi gyerekkel, a beteg keresztszüleimmel anyagilag nullán. Úgy éreztem, nem tudom tovább folytatni az életet. Nyugtatókon éltem, és minél inkább szedtem a nyugtatókat, annál inkább légüres térben mozogtam. Nem találtam az életem értelmét. A gyerekeim adtak erőt, hogy ne roppanjak össze.
Három héttel férjem halála után elvesztettem az édesapámat is, aki nagyon fontos volt nekem. Ezt már valódi istencsapásnak éltem meg. Szinte nem is tudtam imádkozni, csak követelőztem, számon kértem a Jóistentől. Az első mindenszentek alkalmával, mikor kimentem a temetőbe, a magányt még sokkal fokozottabban éreztem, mint odahaza, mert mindenki a szeretteivel látogatta elhunytjai sírját. Hazatérve összedőlt bennem minden. Ekkor meghallottam az esti misére hívó harangszót, és késztetést éreztem, hogy templomba menjek, holott a férjem halála óta, csak a gyászmiséjén voltam. Elindultam. Amikor beértem a templomba, úgy éreztem, nem ülhetek be a padba, mert aki csak vádaskodik Istennel, annak nincs helye a hívők között. Leghátul megálltam. A felajánláskor előtört belőlem egy mélyről jövő sírás, ami elmosott mindent. Nem láttam mást, csak az Oltáriszentséget. És megszületett bennem a felismerés, hogy milyen igazságtalan voltam. Akkor döbbentem rá, hogy Istennek fontos vagyok. Hosszú idő után elősször tudtam úgy szólni Istenhez, mint régen. Megköszöntem a szeretetét. Ettől kezdve más értelmet kapott az életem. A mindennapjaim nem lettek könnyebbek, de minden értelmet kapott. Az akkori hitoktató azt javasolta, hogy alakítsunk egy karizmatikus imaközösséget. Úgy gondoltam veszíteni valóm nincs, elmegyek ebbe a közösségbe, hogy én is tartozzam valahova, valahol én is elmondhassam a gondjaimat. Ebben az imaközösségben ért be a hitem. Egy másik istenkép alakult ki bennem. Magányos esti órámban Istennek mondtam el a problémáimat, és tőle kértem tanácsot. A plébánia életébe is bakapcsolódtam, szabad időmben igyekeztem az irodai munkában segíteni. Mivel plébános atyánk igen elfoglalt megkért, hogy főállásban végezzem az irodai munkát. Így alkalmam adódik, hogy a bejövő emberekkel beszélgessek, meghallgathatom a fájdalmukat, és abból merítve, ahogy nekem sikerült az özvegyi sorsot tartalmassá tennem, tudok segíteni azoknak, akik rászorulnak. Elmondom mindenkinek mit én megtanultam, hogy milyen fontos a napot Istennel kezdeni, és vele befejezni. Az „orvos” nem én vagyok, hanem ő. Köszönet Nagy Imrének, akitől a cikk anyagául szolgáló újság részletet kaptuk!
Képzelt beszélgetés egy baráti találkozón… Régóta nem látta egymást az öt jó barát. Sok minden történt az utolsó találkozásuk óta, amikor együtt léptek ki a középiskola ajtaján. Családot alapítottak, karriert futottak be. Most, hogy megint egymásra találtak, terítékre kerültek a régi gondok. -
-
-
-
Gratulálunk! Halljuk, kisbabátok lesz! A feleséged jól van már? Igen, köszönöm. Tudjátok, azt mondják, hogy az apák mindig fiút szeretnének. Az az igazság, hogy én úgy vagyok vele, hogy mindegy, hogy fiú-e vagy lány, az a lényeg, hogy egészséges legyen. Az mindennél fontosabb. Bár, meg kell, hogy mondjam, kicsit félünk azóta a feleségemmel. Most lenne egy fiam, ha nem így történik. De lehet, hogy jobb, hogy nem is születhetett meg. Valószínűleg nagyon beteg lett volna. Néha a természet dönt helyettünk. Szerintem ez így jobb mindannyiotoknak. Ez így volt helyes. Tessék? Ne értsd félre, csak azt mondom, hogy nagyon sok ember születik örökölt betegséggel, vagy fogyatékossággal. Szerintem az ilyen élet csak szenvedés. Mind a családnak, mind pedig a gyereknek. Hallottam egy asszonyról, akinek deréktól lefelé nem volt teste. Mondhatom, szörnyű látvány volt. Ha találkoznék vele, nem is mernék ránézni. És ő hogyan vélekedett a helyzetéről? Azt mondta, hogy ő is egy ugyanolyan normális ember, mint az összes többi. De szerintem nem így van. Mindenki tudta körülötte már gyerekkorában is, hogy sosem élhet teljes életet. Családja sem lehet. Szerintem jobb is, ha az ilyen emberek inkább nem is hoznak a világra még több sérült gyermeket. Egyre több szenvedés. Az igazat megvallva, a társadalom a hibás mindenért. Az orvostudomány a végtelenségig fejlődött, így gyakorlatilag az életre képtelen embereket is éltetik, teljesen fölöslegesen. Mármint, ha mindenki csak szenved attól is, hogy a gyereke, vagy rokona életképtelen, mégis értelmetlenül küzdenek az életéért, közben ők is elfelejtenek élni. Normális dolog ez? Feláldozni egy teljes életet egy olyan ember életéért, akinek teher ez az egész?
-
-
-
-
-
Nem tudhatod, hogy ő mit érez. Mindenki élni akar. A beteg, és a fogyatékos emberek is. Nem ítélkezhetünk egymás felett. Én is ezt mondom. Éppen ezért kellene hagyni beteljesedni a sorsukat: nem azt mondom, hogy tegyük ki őket spártai módra a hegy szélére, hanem csak gondolkozzunk el ezen. Mi lesz így a többi emberrel? És mi lenne, ha a te családodban lenne így valaki? Vagy éppen te? Azt akarnád, hogy a sorsodra hagyjanak? És a gyereked? Őszintén szólva, nem várnám el, hogy ápoljanak. Élni sem lenne kedvem. De ha a gyermekem lenne, akkor természetesen harcolnék érte. A húgom esetéből tanulva. De az baleset volt. És még fél lábbal is volt esélye az életre. De mégis meghalt. Ez az. A rossz dolgok általában önhibán kívül történnek. De lehet, ha te lennél nyomorék, akkor nem úgy gondolnád, hogy hagyjanak meghalni. Tudjátok, a tragédiák erőt adnak az embernek. Ha valami baj történik, meg akarjuk mutatni, hogy erősek vagyunk, és mindenen túl tudjuk tenni magunkat. Pláne, ha valaki mással történik. Ha veled történik valami, belesüppedsz az önsajnálatba, nem törődve azzal, hogy másoknak sokkal rosszabb. Nekem elhihetitek, Ha olyat látsz szenvedni, akit szeretsz, a szíved hasad meg érte, és sokkal jobban fáj, mintha te szenvednél. Főleg akkor, ha nem lehet már segíteni rajta. Amikor az apám rákos lett, már visszafordíthatatlan volt. Az fájt a legjobban, hogy bár mindent megtettem volna érte, mégsem használt semmilyen gyógyszer. És más sem. Minden hiába. Persze mondják, hogy a hajlam örökölhető a betegségre. És nem félsz? A mai világban már bármi történhet az emberrel. A betegség csak egy példa. De ha most tudnám, hogy a gyerekem örökli valamelyik betegségemet, akkor is a világra hoznám. Éppen azért, mert az orvostudomány lehetővé tette, hogy normális életet éljünk betegségeinkkel együtt is. De ha egyre több beteg vagy fogyatékos ember születik, akkormegbocsássatok a kifejezésért - de a társadalom el fog korcsosodni. Mi lesz, ha már alig születik egészséges ember? Az, hogy az ő életük értelme nem a munka, a karrier lesz, hanem az, hogy a sok baj ellenére is éljék az életüket, és ha beteg családot is alapítanak, de lesz szerető családjuk. Életük értelme a küzdés és a szeretet megőrzése. Ez még nem társadalmi tragédia….Ugye?
Ifjúság az Egyházban Tábor a tari Csevicénél Július első hetét a Loborik Attila által szervezett hittanos táborban töltöttem, hogy segítsek Teréki Csillának, mint „konyhatündér”. A felső Csevicénél levő tábor lényege a bibliai teremtés történetre alapult. Ahhoz, hogy a gyerekek beleéljék magukat abba, hogy az „Édenkertben” vannak, mindennek meg volt a maga neve. A patak „A folyó” nevet kapta, ki volt jelölve a „Jó és rossz tudás fája”, maga a táborhely pedig az „Édenkert” volt. A tábor hivatalosan július 2-án kezdődött, de Attila, Csilla és én már 1-én, vasárnap délután kimentünk egy kis tereprendezésre. Másnap kora délelőtt érkeztek a táborozók, s rögtön „birtokba” vették a tábort. A sátrak felállítása után a kis lurkók bementek az erdőbe fát gyűjteni az esti tábortűzhöz. Miután elegendő fát gyűjtöttek, Szabó Zsolt atya gitárral kísért énekpróbát tartott az esti szentmise előtt. A tábornyitó szentmisét követő tábortűznél mindenki bemutatkozott, s a táborvezető mindenkit beosztott az „Ádám” és az „Éva” csapatba. E két csapat egész héten versengett egymással sportban, tudásban, ügyességben. Másnap reggel már mindenki a 7: 30-as ébresztő előtt felébredt, hisz nem tudták, milyen hosszú nap vár rájuk. Kilenc órakor Vámos Károly erdész érkezett a táborba, hogy hosszú, ám érdekes túrára vigye a táborozókat az Ágasvárhoz. Késő délután, mikor visszaérkeztek a táborba fáradtan, de annál izgatottabban meséltek friss élményeikről. Egy rövid pihenő után megkezdődött a vízipisztolyháború, a két csapat között. A tábortűz után mindenki fáradtan tért nyugovóra. A harmadik nap sporttal telt Tóth Tünde vezetésével, aki egészen ebédig mozgatta a fiatalokat, így aztán mindenki éhesen ült asztalhoz. Hogy az ebéd is vidám hangulatban teljen, Zsolt atya minden ebédnél a „Gyorsul a bakterház” című könyvből olvasott fel. A délutáni pihenő után következett egy vidám röplabdameccs, ami egészen a szentmiséig tartott. A tábortűznél szerettünk volna egy kis csillagnézést, de a borult ég ezt nem tette lehetővé, így ezt a következő napi tábortűzre halasztottuk, ahol Bohati Eszter érdekes előadást tartott a csillagokról. Azon az estén tisztán látható volt a Nagy Göncöl és sok más csillagkép. A negyedik napon a gyerekeknek nem volt másra szükségük, csak a kézügyességükre és egy kis fantáziára, hiszen ez a nap a kézművesség napja volt. Mindenki megtalálta a kedvére való foglalkozást. Stuller Fruzsina És Nagy Ádám aranyos gyurmaállatkákat készítettek, Varga Krisztián a sárszobrászatban jeleskedett, Veres Krisztináék pedig elkészítették a két
csapat kabaláját, „Ádámot” és „Évát”. A délután nagy része a Számháború nevezetű játékkal telt. A tábortűznél a két csapat lehetőséget kapott arra, hogy pontokat szerezzenek az adott feladatok kapcsán. Az 5. nap nagyon élvezetesen telt a két csapat számára. Délelőtt Zsolt atya előadását hallgatták, aminek témája: „Bűn, bűnbeesés, megtérés” volt. Ezt követte a szentmise után Loborik Attila előadása: „Teremtéstörténet mai szemmel”. A délutáni program az akadályverseny volt, ahol a két csapatnak 6+1 állomáson kellett bizonyítania. Az akadályverseny állomásainál teljesítendő feladatok alapjául a szentírásból már ismert teremtéstörténet szolgált. Az egész héten elért eredményeket Attila az utolsó tábortűznél ismertette. Kevés pontszám eltéréssel az „Éva” csapat győzedelmeskedett, de az „Ádám” csapat sem csüggedt, hisz mindenki tudta, hogy ebben a táborban nincsenek vesztesek, csak nyertesek. Az utolsó nap táborbontással telt. Mindenki élményekkel gazdagodva, új barátokat megismerve hagyta el a tábort. Sajnos kifogtunk 1-2 borús, esős napot, de ez nem szegte kedvünket, így is fantasztikus, élménydús napjaink voltak. Köszönet illeti Loborik Attila táborvezetőt ezért az élménydús, fantasztikus 6 napért és végtelen türelméért. Köszönet Teréki Csillának, hogy mindennap finomabbnál finomabb étellel várta a táborozókat, Szabó Zsolt atyának, amiért támogatta a tábor lelki életét és szórakoztatta a táborozókat, Tóth Tündének a sportnap lebonyolításáért és a további segítségért. Ezenkívül köszönet illeti még Loborik Tímeát, Falusy Noémit és Brunda Gergelyt, hogy segédkeztek az akadályversenyben. Köszönjük, hogy ezzel a 6 nappal emlékezetessé tették 16 gyerek vakációját. Köszönet Kovács Katalinnak a cikk megírásáért!
Kis hírek a nagyvilágból Kerekesszék a pápa könyvéből XVI. Benedek pápa könyvének (A Názáreti Jézus) egy dedikált példányát Lengyelországban 5939 euróért árverezték el, hogy egy ágyhoz kötött fiatalember kerekesszékhez juttatását támogassák. Az akció a könyv lengyelországi kiadója, a Wydawnictwo M. kezdeményezésére jött létre. Négy új szentet avatott Benedek pápa Június 3-án, Szentháromság vasárnapján XVI. Benedek pápa a délelőtti szentmise keretében 4 új szentet kanonizált: Marie Eugénie de Jésus Milleret francia rendalapító szerzetesnőt, Gorg Preca máltai rendalapítót, Lipnicai Simon lengyel ferencest, valamint Karel Van Sint Andries Houben holland passzionista szerzetest. Ternyák Csaba egri érsek beiktatása Az egri bazilikában június 9-én délelőtt ünnepi szertartás keretében foglalta el érseki székét Ternyák Csaba érsek, az Egri Főegyházmegye új főpásztora. A szertartáson vatikáni küldöttség is képviseltette magát, jelen volt többek között Cláudio Hummes bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa és a Kongregáció több tagja is. Jelen voltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, határon túli magyar püspökök, valamint a közélet számos képviselője. 2008: a Biblia éve A történelmi keresztény egyházak közösen úgy határoztak, hogy a 2008-as esztendőt a Biblia évének nyilvánítják, hogy ezzel is népszerűsítsék a Szentírást és annak kulturális értékeit. Új segédpüspöke van az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyének XVI. Benedek pápa az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott Dr. Cserháti Ferencet, akinek a centuriai címzetes püspöki címet adományozta. Szent Pál-emlékév A Szentatya ezt Péter és Pál apostolok ünnepének előestéjén, június 28-án a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában mondott szentmisén jelentette be. Gyémántmise
Gyémántmiséjét ünnepelte Pálos Frigyes prépost őrkanonok a váci székesegyházban 2007. június 23-án. A 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisén részt vett Beer Miklós megyéspüspök is. Hároméves a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi szolgálata Beer Miklós püspök három éve alapította a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatát Faragó Artúr atya közreműködésével. Virrasztás Magyarországért Országos engesztelő virrasztást tartanak Magyarországért Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén, augusztus 14-én 20 órától a Szent István-bazilikában. Éjfélkor a Mennybe fölvett Boldogságos Anya miséjét mutatják be. Camillo Ruini bíboros képviseli a pápát a Városmisszión Camillo Ruini bíboros, a Római Főegyházmegye általános helynöke a Szentatya különleges küldöttjeként vesz részt a szeptemberi budapesti Városmisszión. Túraösvényt neveztek el II. János Pál pápáról Az olaszországi Piemonte tartományon át húzódik a Nagy Alpesi Átkelő néven ismert mintegy 1000 kilométeres túraösvény. Ennek egy szakaszát, II. János Pálról nevezték el, annak emlékére, hogy a Szentatya 1989-ben ellátogatott az itt található Mária-kegyhelyre, Oropába. Elhunyt Kovács Endre nyugalmazott egri segédpüspök Kovács Endre c. mediai, nyugalmazott egri segédpüspök július 29-ére, vasárnapra virradóra hosszú betegség után 79 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 7-én lesz az egri bazilikában.
Helyi hírek Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök atya augusztus 1-től a pásztói plébániára bízta a tari plébánia ellátását. Így a miséző helyek száma eggyel ismét növekedett. A következő képen változnakk a szentmisék időpontja: a reggeli szentmisék 7 óra 30 perckor kezdődnek; pénteken nem reggel, hanem este van szentmise, a szokott időpontban.
Liturgia, amiben élünk Szent Lőrinc diakónus és vértanú A római liturgia általános naptárában augusztus 10-én van Szent Lőrinc diakónus és vértanú ünnepe. Ez a nap megegyezik a szent mennyei születésnapjával. Mivel templomunk védőszentje Szent Lőrinc, ezért a liturgikus szabályok szerint Pásztón a vértanú ünnepe főünnep. A miseruha színe piros. A liturgiában – akárcsak vasárnap – a Dicsőség mellett elimádkozzuk a Hiszekegyet, van olvasmány és szentlecke is. Sok éves hagyomány városunkban, hogy az ünnepi szentmisében megtalálható a szentségi körmenet is. A mai szentmise – mint minden mise – nagyon fontos, és tanításban gazdag szövegezettel van megáldva. A Collecta (a szentmise bevezető, első könyörgése) már ráhangol bennünket a szent életén keresztül az Ige hallgatására és befogadására, valamint a szent áldozat bemutatására és abban történő részesedésre: „Istenünk, a te szereteted tüze Szent Lőrincet hűségessé tette a szolgálatban és dicsőségessé a vértanúságban. Add, hogy szeressük, amit ő szeretett, és váltsuk tettekre, amit tanított. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkönörökké.” A könyörgés bevezetőjében megszólítjuk az Urat, és egy „ténymegállapítás” által ráhangolódunk Isten hullámhosszára. Megemlítésre kerül a nap szentje, ami megállapítja a két legfontosabb tulajdonságát: hűség a szolgálatban és dicsőség a vértanúságban. Nekünk is kérnünk kell az Úrtól a hűség lelkét, mert a bűn által sokszor hűtlenné válunk Teremtőnkhöz. A vértanúság különleges adomány, melyet nem lehet kierőszakolni, és Jézus Krisztus különleges szeretetének jele, hiszen ez által osztozunk a vértanúság Királyának útjában. A könyörgés részében megfogalmazzuk kérésünket, mely Szent Lőrinc példájának követésére buzdít: Isten szeretetére a szegények gondozásában, valamint az emberszeretet megélésére a hétköznapokban is. A könyörgés lezárása már egy „minidoxológia”, amivel áldjuk az Urat, és megvalljuk, hogy Isten nélkül semmit sem tehetünk. Szent Lőrinc diakónus és vértanú segítsen bennünket elmélyülni az Isten- és emberszeretet gyakorlásában, a liturgia megértésében és szépségében, amiben élünk…
Egyházzene Johann Sebastian Bach Johann Sebastian Bach a barokk zene összefoglaló nagy mestere. Az operát kivéve, kora minden énekes és hangszeres műfajában a legnagyobbat alkotta. Maga kiváló orgonajátékos, páratlan fantáziával megáldott rögtönző művész. Muzsikája évszázadok óta eszménykép, lenyűgöző erejű élményforrás, amely a szakzenészt éppúgy magával ragadja, mint az egyszerű, kottát sem ismerő hallgatót, mert a hangzás bűvöletében túl az élet örök nagy kérdéseiről közvetít üzenetet. Azok előtt pedig, akik műhelytitkait is ismerni kívánják, a katedrálisok építészeti remekeihez hasonló megrendíthetetlenül egységes, logikus és gyönyörűséges zenei rendszer bontakozik ki. A "Bach" szó magyarul patakot jelent. Beethoven mondta róla: "Nem pataknak, inkább tengernek kellene hívni." 1685. március 21-én született Thüringiában, Eisenach városában. Régi zenészcsaládból származott, apja Johann Ambrosius Bach városi zenész, s az ősei között is sok volt a muzsikus, a rokonságból zenekart lehetett volna összeállítani: volt közöttük trombitás, orgonista, hegedűs és csembalón játszó zenész, s valamennyien jól énekeltek. Élete főbb állomásai: Arnstadt és Mühlhausen (1703-1707) Weimar (1708-1717) Köthen (1717 - 1723) Lipcse (1723-1750) 1750. július 28-án halt meg. Felesége egy ideig szerény kegydíjból tengődött, majd hosszú nyomor után 1760-ban halt meg. Bach szerény, nagy tudású muzsikus volt. Művészete közel hozza számunkra az örökkévalót és a hétköznapit. Embersége, egyetemes zenéje, sokoldalú tehetsége olyannyira kiemelkedik a zenei nagyságok közül, hogy nehéz volna bárkivel is összehasonlítani. Életművével - amely a barokk zene csúcsát jelenti - zárult le ez az igen gazdag művészeti kor.
Szeretetközelben
A kis öregek Egyszer volt, hol nem volt, a régi időkben, amikor még bálba jártak, a fiúk arattak, a lányok pedig szedték a rőzsét, élt két fiatal. A fiú két évvel volt öregebb a lánynál. Szelíden kezdett neki udvarolni, virágot vitt, behívta a bálba, és nem adott egy táncot sem másnak. A lánynak is tetszett a fiú, kérlelte az édesanyját, hagy maradjon tovább péntek este táncolni. Teltek, múltak a hónapok, a fiú pedig elhatározta magát: egy sötét éjszakán titokban csókot nyomott a leány ajkára. Gondolt ide, gondolt oda, megkérte szüleitől kedvese kezét, és nagy lakodalmat csaptak. Építettek házat is, közel szülőfalujukhoz, hogy öreg szüleiknek segítségükre lehessenek. Gyermekeik születtek, és boldogan éltek. Amikor kirepültek az ő családi fészkükből is, egyedül maradtak. Sikeresek lettek a gyerekeik, az egyik orvos, a másik ügyvéd. A két kis öreg pedig éldegélt a családi házban. Nem voltak még magatehetetlenek, mindig volt munkájuk, és el tudták látni magukat. Viszont a nagymama megbetegedett. A nagypapa minden erejével gondozta, még főzött is neki, és minden házimunkát megcsinált helyette. Szólt a gyerekeknek, hogy beteg az anyjuk. Meg is látogatták, de mindig annyi tennivalójuk akadt, hogy csak nagyritkán tudtak a szüleikkel foglalkozni. Bámulatos, hogy mire képes a szeretet ereje. A nagypapa már csak végtelen szeretetével és törődésével húzta vissza kedvesét az öröklétből. Mindennél jobban szerette. Önzetlenül. Lelke másik felét. Úgy érezte, hogy ha elveszíti, félember lesz. Vagy már nem is ember. Ők örökre összetartoztak. És a nagymama is maradni akart. Nem akarta itt hagyni egyedül a nagypapát. Mert egyedül hagyta volna. De nem lehet a végtelenségig késleltetni az elválasztó halált sem, a nagymamának mennie kellett. Fájdalmas volt a búcsú. De vége. Ott állt a családi ház, szinte már üresen, csak az összetört lelkű nagypapa lakta. A gyerekeknek még mindig sok volt a tennivalójuk. És mindig is az maradt. A temetést beírták a naptárba, beszorították napirendjükbe. A nagypapa egy öregek otthonába került. Néha napján meglátogatták a gyermekei, de mindig siettek. Bár, az ott dolgozók kedvesek voltak. Ez volt a munkájuk. Végül, egy sötét este magányában a két lélek megint egymásra talált. A nagypapa sírva aludt el, és nem ébredt fel többé.
REJTVÉNY Kedves gyerekek és felnőttek! Ez a rejtvény mindenkinek szól. Megfejtésként megkaphatjuk, hogy többek között kiknek a védőszentje Szent Lőrinc. Jó szórakozást és további szép nyarat! 2.
1.
ppp
4.
3.
1.
2.
Biblia első része Erkölcsi megtisztulás ”Zeng a … hívó szóval” Etika Az első ember Papi nőtlenség Jézus szenvedéstörténete Templomok nagy hangszere Pünkösdkor ünnepeljük
Az örök város Áldozat bemutatás helye Templomi falfestmény Bűnbánat szenségének kiszolgáltató helye lehet Liturgiában a pap segédje Nem halott Egyetemes
3.
4.
Római katolikus egyház feje Máriát tisztelők közössége Szentbeszéd Papi ruha Ábel testvére
Egész világ teremtő Ura 5. parancsolat Oltáriszentség Ekkor kezdődik a vasárnapi nagymise Templomunk védőszentje Beavató szentség Ebből lesz a bor Első szent királyunk
Kreatív Oldal Erdei gyümölcsös joghurtfagyi a forró napokra Az igazán forró napokon mindenkinek jólesik egy kis hűsítő finomság. Hozzávalók: 300g erdei gyümölcs, 400g natúr joghurt, 50g porcukor Elkészítés: A fagyasztott vagy friss gyümölcsöket szétpasszírozzuk, hozzáadjuk a porcukrot, majd alaposan összekeverjük. A joghurtot egy fagyálló tálban simára keverjük, a gyümölcsös alapot beledolgozzuk. A masszát 2 órára a fagyasztóba tesszük, majd átöntjük egy nagyobb edénybe, és még egyszer habosra keverjük. Ezután 4 órán át fagyasztjuk. Öntet helyett málnaszörpöt is csorgathatunk a fagyira, tetejét pedig gyümölccsel díszíthetjük. Jó étvágyat kívánunk!
Nyáridéző képkeret A nyaralás alatt gyűjtött kagylókkal díszítheted azt a képkeretet, amelyekbe a nyári fotóidat teszed. Kellékek: fa képkeret, fehér festék, válogatott kagylók, ragasztópisztoly Az elkészítés menete: Először fesd be a fakeretet fehér festékkel és hagyd megszáradni. Ragasztás előtt próbaképpen helyezd el a kagylókat. Ezt követően a ragasztópisztollyal kend be a keretet, és a kagylókat egyesével, pár másodpercig nyomd oda. Ha készen vagy és a ragasztó is megszáradt már, tegyél a képkeretbe egy szép nyári fotót. Ezt elhelyezheted az íróasztalodon, vagy bármilyen más látható helyen.
+1 tipp a spóroláshoz Elgondolkodtató számok: aki mindennap teli kádban fürdik, az átlagosan 140 liter vizet fogyaszt el, míg az, aki csak gyorsan lezuhanyozza magát, mindössze 20 litert. Ha spórolni szeretne, akkor hét közben zuhanyozzon, a kádfürdőzést pedig, ami így igazi kikapcsolódás lesz majd, hagyja hétvégére.
