A pásztói Római Katolikus Egyházközség havi ingyenes lapja Lapunk ingyenes, de adományokat elfogadunk „Szenvedésed lángjai templomaidat tiszteletre méltó fénybe burkolták Lőrinc levita!” -egy diadalív feliratából
II. évfolyam 7. szám 2008. július-augusztus Szerkeszti: A pásztói ifjúsági közösség
Szent Lőrinc könnyei Minden augusztusban sír az égbolt: amikor a Föld Napkörüli útján a SwiftTuttle üstökös pályáját keresztezi, a kométa számtalan pici darabja kerül a föld légkörébe, felizzik és elég. Az év során ez a leggazdagabb csillaghullás. A néphagyomány Szent Lőrinc könnyeinek nevezi a hullócsillagokat, mert ezeket a népszerű szent ünnepe, augusztus 10. körül lehet megfigyelni. Óránként akár száz pici fény felvillanását is megfigyelheti, aki augusztus 13-án a hajnali órákban ébren van, de a megelőző napokban is igen magas lesz a hullócsillagok száma. A földről nézve a Perszeusz csillagkép körül tűnnek fel az égi jelenségek, ezért hívják ezt a meteorrajt Perszeidáknak. A meteorok száma évenként változik, mivel a Swift-Tuttle csak minden 134. évben közelíti meg a Földet, legutoljára 1992-ben, legközelebb pedig 2126-ban történik ilyen. Amikor az üstökös napközelbe ér, veszít anyagából, és ezek a porszemnyi törmelékek szétszóródnak a pályáján. A meteorok mintegy 60 km/h sebességgel érkeznek a föld légkörébe, és 80–300 kilométeres magasságban a levegővel való súrlódás következtében elégnek. A meteorok mérete a néhány tized milimétertől 1 centiméterig terjed. Egy 1 mm átmérőjű meteor fényes jelenséget idéz elő, a több centiméter átmérőjű, pedig már olyan fényes is lehet, mint a telihold, de ez igen ritka. A „Szent Lőrinc könnyei” elnevezés a spanyol származású vértanúra utal, aki II. Szixtusz pápa egyik diakónusa volt. A pápa halála után 258-ban Valériánusz császár az egyházi javak átadását követelte tőle, de amikor Lőrinc ezt megtagadta, rostélyra bilincselve elevenen megsütötték. Kínzása közben a szent könnyeket ontott embertársai bűnei láttán. A legenda arról is beszámol, hogy Lőrinc – amikor egyik oldala már megsült – kivégzőjéhez fordult, hogy fordítsa meg a tűzön. Ezért az égési sérüléseket szenvedettek védőszentje is, de mindazoké is, akik tűzzel dolgoznak. Nemsokára az egyház egyik leginkább tisztelt vértanújává vált. Sírja fölé 330-ban Konstantin császár templomot emeltetett (San Lorenzo fuori le mura), amely Róma hét főtemplomának egyike lett. A kriptában együtt nyugszik István vértanúval egy antik szarkofágban. Amikor I. Ottó császár Szent Lőrinc napján 955-ben győzelmet aratott a magyarok felett, a szent tisztelete egyre jobban elterjedt német földön. Származása miatt pedig Spanyolországban nemzeti szentnek számít. Az Escorial alaprajzában a rostély alakja fedezhető fel, II. Fülöp spanyol király ugyanis engesztelésül építtette a palotát egy elpusztult Szent Lőrinc templom miatt.
A Szent Jobb története A Szent Jobb kalandos története István király temetésével kezdődik. Az első írásos forrás erről Hartvik győri püspök 1116 körüli időkből származó legendagyűjteménye. Ebben leírja, hogy a királyt a székesfehérvári bazilikában temették el. István király halála után zavaros, nehéz évek következtek. Pogánylázadások igyekeztek megdönteni a még gyenge, kialakulatlan államot. A fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott és mumifikálódott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból, ahová 1038. augusztus 15-én temették el István királyt és a bazilika alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték. A kincstár őre Merkur volt, aki később eltulajdonította a szent ereklyét és bihari birtokán rejtette el. Mikor Szent László hírt hallott az ereklyéről, felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott a „tolvajnak” és a Szent Jobb megtalálásának helyén, Szent Jobb apátságot alapított. Az Aranybulla (1222) a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelenti, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szent jobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották, és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor. A XV. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. Amikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb őrzése. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható.
Amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar meghirdette első apostoli királyunk halála 900. évfordulójának megünneplését – a Szent István jubileumi évet – elhatározták, hogy ez alkalomból a Szent Jobbot körülhordozzák az országban. A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az Angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig. Ezután a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad nyilvános körmentben tisztelni Szent István jobbját. Így volt ez 1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István-bazilikában Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb kápolnát, amelynek létrejöttét néhai Lékai László bíboros kezdeményezte. Itt helyezték el nagy királyunk ereklyéjét, amely azóta is látogatható. Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a Nemzeti Ereklyét megilletődve és áhítattal. 1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet. A mumifikálódás bekövetkezéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megbízást kapott, hogy megvizsgálja a jobbot. Állítása szerint az 1038 és 1083 között eltelt negyvenöt év elegendő idő volt István király holttestének teljes felbomlásához. A jobb épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze. A koporsó fedele és a folyadékréteg között megrekedt meleg levegő hatására következhetett be a mumifikáció. Ez a jelenség délen, a meleg, száraz levegőnek kitett holttestek esetében nem ritka jelenség. A Szent Jobbot 1988-ban Szentágothai János és 1999-ben Réthelyi Miklós professzorok vezetésével alapos anatómiai vizsgálatnak vetették alá. Mindkét esetben megállapították: egy 900-1000 éves mumifikálódott erős szorítású, férfi kézfej található az ereklyetartóban. A testrész természetes módon mumifikálódott, mindenféle emberi beavatkozás nélkül, és igen jó állapotban van. Ezért továbbra sincs akadálya, hogy nagy tisztelettel körbehordozzák, és augusztus 20-án hívők ezrei láthassák a Szent Istvánnapi körmeneten.
Engedjétek hozzám a gyerekeket! Az elásott pénz Vásárba indult három kereskedő. Amint mentek, rájuk esteledett.Persze hogy nem látták egymást, s egyszerre csak azon vette észre magát az egyik kereskedő, hogy egymaga tapogatódzik a vaksötétségben, a másik kettő isten tudja, hová merre kalandozott el mellőle. Na, most mit csináljon szegény feje? Sok pénz volt nála, félt, hátha rablókkal találkozik, s mind azon tűnődött, hová rejthetné el a pénzét. Végre kivirradott, csakhamar ki is jutott az erdőből, s egy rétre ért, ott jól körülnézett, s mert hogy közel és távol embert, de még házat sem látott, nagy hirtelen gödröt ásott, s a pénzt abba rejtette. Hiszen igaz, hogy ő senkit sem látott, de azért ott volt ám a rét gazdája, egy nagy szénaboglya mögül leste, hogy mit csinál a kereskedő, s amint ez jó messzire távolodott a betemetett gödörtől, azonnal odament, s a pénzt kiásta. Bezzeg, hogy mikor a kereskedő visszatért, hűlt helyét találta a pénznek. Hej, sírt-rítt a kereskedő: most már mit csináljon? ,,Lám, lám kesergett magában -, senki lélek nem látta, mikor a pénzt elrejtettem, s mégis ellopták a pénzemet!" Meghallgatta a király a kereskedő panaszát, és aztán azt mondta neki: - Először is tudakold meg, fiam, hogy kié a rét, ahol a pénzedet elrejtetted; aztán menj hozzá, s mondjad neki: ,,Kedves atyámfia, én igen sok pénzzel indultam útnak, s abbeli félelmemben, hogy elrabolják tőlem, egy részét elástam, de a pénz nagyobb része még nálam van. Most azon tűnődöm, hogy hová ássam el a nálam levő pénzt: a többi mellé-e vagy más helyre, vagy tán egy megbízható embernek adjam át?" Te csak tedd azt, amit a rét gazdája tanácsol.A kereskedő megfogadta a király tanácsát, elment a rét gazdájához, és szóról szóra ismételte a király szavait. - Igen egyszerű a dolog - mondotta a gazda. - Minek rejtenéd két helyre a pénzedet? Legjobb, ha mind egy helyre rejted. Persze a gazda azt hitte, hogy a kereskedőnek sejtelme sincs a lopásról, s úgy okoskodott, hogy majd ezt a pénz is kiássa. Míg a kereskedő pihent, azazhogy úgy tett, mintha pihent volna, a lopott pénzt visszatette a helyére, hogy a kereskedő észre ne vegye a lopást; aztán megvárta szép nyugodalmasan, míg a kereskedő eltávozik, ment egyenest a gödörhöz, hogy a rengeteg sok pénzt megkaparintsa. Hej, uram-teremtőm, hogy leesett az álla, s hogy lefittyent az orra gazduramnak, mikor egy nagy üres gödörnél egyebet nem látott!
Liturgia, amiben élünk Az ambó és a papi szék A liturgikus térben az oltár párja az ambó, amely a szentmise ige liturgiájának helye. Az oltár az Eucharisztiának, az ambó az Isten igéjének terített asztala. Jelentősége megköveteli, hogy ne elmozdítható olvasóállvány legyen, hanem feladatának megfelelően méltóságteljes, díszes, szilárd építmény, lehetőleg néhány lépcsővel kiemelve. Úgy kell elhelyezni, hogy a hívek jól láthassák és hallhassák azokat, akik az igeliturgiában szolgálatot teljesítenek. Használatbavétel előtt illik a Rituale Romanumban található formulával megáldani. Ezzel kapcsolatban is szemléletváltozásra van tehát szükség: Nem a székénél tartózkodó misézőnek olvasóállványa, ahogyan sok helyen használják! Éppen ezért nagy hiba közvetlenül a papi szék előtt felállítani, már csak azért is, mert így a felolvasó hátat fordít az ott tartózkodó papnak és el is takarja őt. A Misekönyv Általános Rendelkezései felsorolják, hogy mire használható: itt kell felolvasni a szentírási olvasmányokat, és itt kell énekelni vagy recitálni a válaszos zsoltárt. A nálunk szokásos gyakorlat, hogy a zsoltárt a kántor énekli az orgonakarzaton, szükségmegoldás. Ahol megoldható, törekedni kell rá, hogy bevezessék a helyes gyakorlatot. Húsvét éjszakáján az ambó a helye az Exsultet éneklésének is. A homília mondásának elsődleges helye a papi szék, de szabad az ambón is mondani. Ezen kívül azt is megengedi a rubrika, hogy itt olvassák az egyetemes könyörgéseket, amelyek mintegy válasz az Istennek innen elhangzott igéjére. De ezzel a kör bezárult. Semmi egyébre nem használható az ambó! Helytelen a mise bevezető részeit ott végezni vagy a kollektát ott imádkozni. (Ezeknek helye a papi szék.) Mindezekről az új misekönyv 309. pontja rendelkezik, és a Liturgikus lexikon is szépen kifejti az „ambó” szócikkben. Ambó és oltár: a szentmise két főrészének, az ige liturgiájának, illetőleg az áldozat liturgiájának két helyszíne. Az a személy, akinek a szentmise liturgiájának egy adott fázisában aktív feladata van, az ezen fázisnak megfelelő helyszínen tartózkodik. De ez a személy nem minden esetben a miséző pap! A misekönyv rubrikái kétféle feladatot ismernek: elöljárói és szolgálattévői feladatokat. (lásd 59. – az 1970-es kiadásban 34. – pont.) Értelemszerűen csak az előbbiek tartoznak őrá, utóbbiak (pl. a szentírási
olvasmányok felolvasása) csak szükség esetén, más szolgálattévő hiányában. Azon idő alatt, amíg a liturgia helyszínén más szolgálattévő végez feladatot, a miséző pap a részére kialakított ülőhelynél tartózkodik. Ugyanitt tartózkodik a szentmise bevezető és befejező részei alatt is, mert ezek egyik főrésznek sem alkotóelemei. Ilyen ülőhely létezett már a liturgikus reform előtt is, csak nagyon ritkán volt rá szükség, alig használták. Mivel ekkor az oltárok általában a szentély legvégében voltak, a széket a falnak támasztva helyezték el, máskülönben a rajta ülő vagy az oltárnak vagy a híveknek hátat fordított volna. Most, hogy az oltárok menzáját szinte mindenütt előbbre hozták, rendszerint semmi sem indokolja ezt a falhoz támasztást. A misekönyv a következőket írja róla (310., ill. 271.p.): „Az ünneplést vezető pap ülőhelyének jeleznie kell, hogy ő a közösség elöljárója, és feladata az imádság irányítása. A papi szék legalkalmasabb helye a néppel szemben a presbitérium tengelyében van, hacsak az épület szerkezete vagy más körülmény ezt nem akadályozza, például, ha túl nagy távolság nehezítené meg a kapcsolatot a pap és az összegyűlt közösség között, vagy ha a tabernákulum az oltár mögött középen van elhelyezve. A trónszéknek még a látszatát is kerülni kell. Úgy illik, hogy a papi széket – a Római Szertartáskönyv szerint – megáldják, mielőtt liturgikus használatra igénybe veszik.” Hozzátehetjük: stílusában és kialakításban illeszkedjék a templom liturgikus terébe, ne legyen hevenyészen odahelyezett szék. Továbbá nagyon ízléstelen, amikor kottaállványszerű legile magasodik a szék előtt. Ha könyvre van szükség, azt tartsa valamelyik segédkező. Ha pedig történetesen senki sincs ott, akkor inkább a pap maga vegye a kezébe. Igaz, hogy ez esetben a kollektát nem tudja kitárt kezekkel imádkozni, de ez szükségmegoldás, hiszen a segédkezők nélkül végzett szentmise maga is az. Kisebb probléma, mint az olvasóállvánnyal elcsúfított ülőhely. Ha szükség van mikrofon-állványra, az se legyen középen, hanem kissé oldalt! De e tekintetben is helyesebb, ha valaki kézzel tartja a pap elé a mikrofont, amikor az szükséges. Legjobb persze – ha megoldható – a miseruhára csíptetett vezeték nélküli, rádiós mikrofon. Ahol helyszűke miatt nem alakítható ki ülőhely, ott tartózkodjék a miséző végig az oltárnál, kivéve azokat a miserészeket, amelyeket az ambón kell végeznie! (A kollektát is az oltárnál imádkozza!) Ha pedig esetleg valahol ambó felállítására sincs lehetőség, ott értelemszerűen az oltár szolgál ambó gyanánt. Annak nincs értelme, hogy az olvasmányok felolvasására a pap oldalra álljon az oltár mellé.
Ifjúság az egyházban Távol a város zajától, avagy táborozás a tari Csevicénél Elérkezett a várva várt nap: június 30-a, hétfő. Nagy izgalommal szálltunk fel a vonatra, …még egy utolsó ,,Vigyázzatok magatokra!”, és már döcögtünk is uticélunk felé. A tari állomástól gyalog ment a 14 fős csapat a Csevice-réthez. Amint megérkeztünk, kicsit szusszantunk, és már vertük is fel a sátrakat, berendeztük a ,,zöld lakosztályt”, alakítottuk a ,,fürdőszobát”… Ebéd után Szabó Zsolt atya mutatott be Szentmisét. A Tábor témája a Biblia volt, ezért naponta olvastunk Szentírásrészleteket, és meg is beszéltük azokat. A hét folyamán két csapat versenyzett egymással Ó- és Újszövetség néven. Esténként a tábortűznél énekeltünk, játszottunk és csapatonként humoros előadásokat tartottunk különböző témákban, például Dávid és Góliát, Alibaba és a 40 rabló a kézműves napon, jelenetek a tábor életéből. Nagyon családias volt a hangulat. Kedden az erdész vezetésével kirándultunk egy jót. Tettünk egy sétát a Tuzson Arborétumban, majd a bátorságpróbán megnéztük az egykori bánya robbanószerraktárát… a koromsötétben… egymás kezét fogva… egy darab elemlámpával… Megtekintettük az Erdélyben található Gyilkos-tóhoz hasonlóan kialakult tavat is. Fáradtan és sarasan érkeztünk a táborhelyre. A délutánokat játékkal töltöttük, métáztunk, röplabdáztunk, a tábor 3. napján, a sportnapon, sorversenyen vettünk részt. A kézműves nap keretében készítettünk egy Gigabibliát, amelybe Ó- és Újszövetséggel kapcsolatos kifestőket, rajzokat, montázsokat, idézeteket ragasztottunk. A péntek hajnalban lezúduló eső megkavarta a délelőtti programot. Fontosabbnak bizonyult a száraz fa gyűjtése a konyhára, így a délelőttre tervezettek tolódtak. Miután megfelelő mennyiségű „kevésbé vizes” és száraz fát gyűjtöttünk, következett a délelőtt már betervezett programja, a lelkiség. Biblia éve lévén egy előadást hallottunk a Szentírásról, majd egy rövid szünet után Krisztus Urunk szenvedését elemeztük a Szentírás alapján. Délután egy akadályversenyre került sor. A két csapatnak hat állomáson különböző Szentírással kapcsolatos feladatokban kellett erejüket összemérni. A táborzáró szentmisét Attila atya mutatta be még az akadályverseny előtt. A záró estén még egyszer, immáron utoljára összegyűltünk a tábortűz körül, és meghatottan gondoltunk vissza az együtt eltöltött napokra. Ezen az estén került sor a két csapat közötti verseny
eredmény hirdetésére. A versenyt kiélezett csatában az Ószövetség csapata nyerte meg. Nagy köszönet a táborvezetőnek: Loborik Attilának (aki elűzte a randalírozókat), Konyhatündéreinknek: Loborik Tímeának és Kovács Katának, továbbá mindazoknak, akik segítettek a tábor szervezésében és lebonyolításában.
Képzelt riport valódi válaszokkal, avagy Teréz anyával teázom Az ember néha elfárad, meginog, elbizonytalanodik a rohanó, követelődző és senkit nem kímélő világban. Ilyenkor vágyunk valakire, aki mindig jó tanácsokkal szolgál, aki megosztja velünk élettapasztalatait, és akinek mindig van ideje a másik emberre. De olykor csak egyedül szeretnénk lenni, magunkba zárkózva, töprengve a világ gondjain, és éppen ilyenkor kopognak az ajtón: Unottan nézek hátra, de abban a pillanatban halálosan meglepődöm, és úgy érzem, mintha visszarepültem volna az 1980-as évekbe. -
-
-
Elnézést aranyom, nem szeretnék zavarni, csak egy szobát kerestem, ahol kifújhatom magam, ugyanis gyakran elfáradok a szivem miatt. Tudja, szívműtétem volt, és néha elgyengülök. Kérem, foglaljon helyet. Éppen teázni készültem, csatlakozna hozzám? Hogyne, aranyom. A családja is erre van? Oh, nem, most elmentek a kicsik az apjukkal, mert kikapcsolódásra vágytam. Az a nagy hangzavar állandóan… Igen, néha a feje tetejére fordulnak a dolgok. Jó a csend: De jó ha tudja, hogy a család szereteténél nincs nagyobb kincs a világon. A szeretet az otthonainkban kezdődik, a szeretet az otthonokban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban. Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra, és így a családban kezdődik a világ békéjének felbomlása. Azt hiszem, hogy nem feltétlenül a rohanó élet és az elhidegülő szülők okozzák a világ nagy problémáit. Hiszem ez csak egy bizonyos családot érint. A világon viszont vannak sokkal nagyobb kiterjedésű gondok, például az éhezés, szegénység… A legszörnyűbb szegénység a magány, és az az érzés, hogy senki sem szeret minket. Olykor azt gondoljuk, hogy szegénység éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nem szeretettnek lenni, és tudni, hogy senki sem törődik veled. A ma legnagyobb betegsége nem a lepra, sem a tuberkolózis, hanem a nemkívántság és a kivetettség érzése. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a betegséget saját otthonainkban.
-
-
-
A nagy kitaszítottsághoz persze az is hozzájárul, hogy sok nekívánt gyermek születik… Ezek mellett még az abortuszok száma is megnövekedett, ami még nagyobb tragédia. Nem értem, hogy hogyan lehet elutasítani egy gyermeket, akár születése előtt, akár pedig utána. Olyan döntést hozni, hogy a gyermeknek meg kell halnia ahhoz, hogy saját akaratunk szerint éljünk, - nyomorúságos. Az abortusz gyilkosság az anya méhében. A gyermek isten ajándéka. Ha nem akarják őt, adják nekem. És az abortusz a béke legnagyobb ellensége, mert ha az anya megölheti saját gyermekét, mi akadályoz meg engem abban, hogy megöljelek téged, vagy te engem? Valójában semmi. És egy ember nem túl kevés ahhoz, hogy harcoljon ezek ellen a dolgok ellen? Sokan inkább nem is tesznek semmit, mert úgy gondolják, hogy egy ember mit sem tehet ezer emberért. Úgy érezzük, mindaz amit teszünk, csak csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne a nélkül a csepp nélkül. A meggyőződése és a munkabírása egyszerűen egy csoda! A csoda nem az, hogy végezzük a munkánkat, hanem hogy ez boldoggá tesz minket. Igyekszem a szegényeknek szeretetből nyújtani azt, amit a gazdagok pénzért kapnak. Szeretem a munkámat, és felettébb boldoggá tesz. És nem, nem érintenék meg egy leprást ezer fontért sem, de Isten iránti szeretetből örömmel ápolom. Ön igazán nagy dolgokat tett, és méltán kiérdemelte a rengeteg kitüntetést és tiszteletet, amit kapott. Ezek között szerepelt a Szabadság Érdemérem, és a Béke Nobel-díj is… Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel. Tudom, hogy Isten nem bíz rám semmit, amit nem tudok megtenni. Bár nem lenne ennyi bizalma bennem. És a kitüntetésekkel kapcsolatban: életünk végén nem annak alapján ítéltetünk meg, hogy mennyi oklevelet szereztünk, mennyi pénzt kerestünk, vagy mennyi nagy tettet vittünk véghez. Az alapján ítéltetünk meg, hogy: „Éhes voltam, és enni adtatok. Ruhátlan voltam, és ti betakartatok. Idegen voltam, és ti befogadtatok. Ebben a pillanatban gyerekzsivajra riadtam fel. Két kicsi lányka ugrott a nyakamba, és nagyon boldognak éreztem magam, hogy magamnak tudhatom a családom szeretetét. Már tudtam, hogy segíthetek a világon, csak akarnom kell.
Szeretetközelben Társak a tanulásban „Mindig marad valami, amit szerethetünk. Ha ezt nem tanultuk meg, nem tanultunk semmit.” /Lorraine Hansberry/ „Az élet megtanított bennünket arra, hogy a szerelem nem abból áll, hogy egymást bámuljuk, hanem hogy együtt, ugyanabban az irányban meredünk a messzeségbe.” / Antoine De Saint- Exupery/ Az iskolában azt tanácsolták a tanárok, hogy keressünk magunknak egy olyan barátot, akivel délutánonként együtt tanulhatunk, mert ha ketten vagyunk, úgy könnyebb. Megkérdezhetjük a másiktól, amit nem értünk, és mi is tudunk esetleg segíteni. Szükségünk van egy tanulótársra az életben is, hiszen egy másik ember közelsége, aki nemcsak a barátunk, de a társunk és szerelmünk is, jóval könnyebbé teszi az élet leckéinek feldolgozását. Van valaki, aki leveszi a vállunkról a terhet, ha elfáradtunk. Van valaki, aki akkor is türelmes, ha nem érdemeljük meg. Van valaki, aki minden tervünket támogatja, akkor is, ha tudja, hogy meggondolatlanság, és nem valósul meg. Valaki, aki megvigasztal, kitart egy életen át. Ő az igazi tanulótárs. Az én tanulótársam most fejezte be az iskolát, lediplomázott, és büszkébb vagyok rá, mint eddig bármikor. Az életének új fejezete kezdődik, és mindent szeretnék megtenni, hogy támogathassam, és végig vele lehessek. A diploma valamiféle biztosíték munkahelyre, fizetésre, jobb életre. De mit sem ér az élet egymás nélkül… Remélem, mindig itt leszünk egymásnak, és ugyanabban az irányban meredhetünk a messzeségbe. Jelenlétében tisztán kirajzolódik a jövő, a hétköznapi gondok egy szempillantás alatt semmivé foszlanak. Ezt a cikkemet Zeke Ottónak, az én tanulótársamnak ajánlom, aki lediplomázott, és nem csak a munkahelyre van biztosítéka, hanem egy csodálatos életre is. Őszintén gratulálok!
Helyi hírek Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök augusztus 1-ével Kecskés Attila atyát kinevezte városunk plébánosává. Ezzel egyidejűleg Szabó Zsolt atyát Nagykátára helyezte káplánnak. Pásztó új káplánja Hulitka Róbert újmisés atya. Imádkozzunk értük, hogy feladatukat megfelelően el tudják látni! Dr. Ternyák Csaba egri érsek, augusztus 1-ei hatállyal Szőke Gábort /városunk szülöttét/ fölmentette miskolci iskolalelkészi feladatköre alól, és ezzel egyidejűleg kinevezte plébánosnak Tolcsvára. A templom oldalkápolnájából a vasárnapi szentmisékre oratóriumot hoztunk létre, ahol a kisgyerekek felügyelet mellett játszanak a szentmise alatt, így a felnőttek be tudnak kapcsolódni a szentmisébe. Buzdítjuk a kisgyermekes családokat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel! A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az előző években az egyházközségi hozzájárulás összegét az éves jövedelem 1 %-ában határozta meg. Kérjük a kedves testvéreket, hogy amennyiben megtehetik ily módon is vallják meg az egyházhoz tartozásunkat! Köszönjük mindenkinek az eddigi adományait! Csütörtökönként az esti szentmise előtt szentségimádás egyházmegyénk, egyházközségünk és a papság megújulásáért.
van
Szentírás kapható a plébánián 1500 Ft-os áron. Márciusi számunkban írtunk arról, hogy beteg gyerekek várnak segítséget külföldi gyógykezelésük anyagi támogatásához. A műanyag kupakokat még mindig gyűjtjük. Kérjük a kedves testvérek ez irányú segítségét. A kupakokat leadhatja az alábbi címen: Loborik Attila; Pásztó, Hársfa út 6. Tel: 70/33-53-469. Köszönjük az eddig leadott kupakokat!
Egyházzene Sillye Jenő és barátai III. Az 54 éves Sillye Jenő neve fogalom a keresztény könnyűzenében. Együttesével a műfajban ugyanazt az úttörő szerepet tölti be, mint a hagyományos, világi beat-zenében az Illés vagy az Omega. Több mint harmincéves pályafutása során eddig kétszáz dalt írt, és három nagyobb lélegzetű oratóriumot: Kristályóriás, Jézus anyja, Mária, Jöjj, Lángoló! Dalait, Keresztútját országszerte játsszák a templomokban, egyházi iskolák ünnepségein. A Signum együttessel közösen kiadott millenniumi CD-jük és kazettájuk tavaly jelent meg, Krisztus a jövőnk címmel. Jenő hosszú évekig dolgozott anyagbeszerzőként, és csak 1996. decemberétől főállású zenész, előadó. Néha együttesével, de legtöbbször egyedül járja az országot, és a határon túli területeket. A gitáros éneklést kezdettől fogva zenei evangelizációnak tekintette. A keresztény könnyűzenészek közül ő az egyetlen, aki meg tud élni ebből. A kiadási, terjesztési lehetőségekről elmondta: e célból alakított egy kis családi vállalkozást, kazettáit, CD-it a fellépésein is árusítja. A Ferenciek terén lévő egyházi könyvesboltok is felvállalták, hogy rendszeresen árusítják a keresztény együttesek CD-éit, kazettáit. Örömteli fejlemény, hogy a Bencés Kiadó Énekelj, az Úrnak! címmel kiadta a dalok kottáit és szövegeit, a Szent István Társulat pedig Sillye Jenő és barátai legszebb dalait bocsátotta közre A fény gyermekei címmel. Jenő a dalok kiadása körül a legnagyobb gondot abban látja, hogy a szerzőknek maguknak kell támogatók után rohangálniuk, rengeteg idő megy el a szervezéssel, ami az alkotástól veszi el az időt. Megoldást jelenthetne egy olyan kiadó létrehozása, amely felvállalná a kiadással kapcsolatos dolgokat, de ehhez többmillió forint kellene, s jelenleg ennek előteremtése az illúziók birodalmába tartozik. (folytatjuk)
Kis hírek a nagyvilágból Bibliaosztás volt a parlamentben Több mint száz parlamenti képviselő kapott Szentírást a Biblia éve alkalmából az Országházban. A katolikus és protestáns Bibliákat Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv református püspök és Ittzés János evangélikus püspök adta át. 15 éves a salgótarjáni Keresztény Óvoda A néhány pedagógus és szülő kezdeményezéséből 1991-ben indult keresztény szellemiségű óvodai csoport 1993-ra már teljes intézménnyé bővült, s így önálló óvodaként kezdte meg működését. Az első keresztény templomot találták meg Jordániában? Régészek egy csoportja úgy véli, a világ első keresztény templomát találták meg Jordániában, a fővárostól 40 kilométerre, Rihab településen. Napelemekkel a föld jövőjéért Stanislaw Tillich szászországi miniszterelnök adta át XVI. Benedek pápának annak a mintegy 2400 napelemnek az első darabját, amelyekkel a vatikáni VI. Pál kihallgatási csarnok tetejét fogják befedni. Kórházkápolna-szentelés Kiskunhalason Ünnepélyes szentmise keretében szentelte fel a kiskunhalasi kórház épületében kialakított új kápolnát június 20-án Bábel Balázs kalocsai érsek Boldog Batthyány-Strattmann László emlékére és tiszteletére. A katolikus szertartást követően a jelenlévő testvéregyházak képviselői is imádkoztak a betegekért és orvosaikért. Vatikáni bizottság vizsgálja a međugorjei jelenéseket Vinko Puljic bíboros, szarajevói érsek megerősítette a hírt, miszerint a Vatikán bizottságot állított fel a međugorjei Mária-jelenések vizsgálatára. A Máriabesnyői Kegytemplom Basilica Minor lett Őszentsége XVI. Benedek Pápa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2008. május 2-án kelt Határozatával a Máriabesnyői Kegytemplomot Basilica Minor rangra emelte. Az ünnepélyes kihirdetésre 2008. szeptember 7-én vasárnap 10 órakor, Kisboldogasszony ünnepén kerül sor. A kihirdetést és az ünnepi szentmisét Julius Janus nuncius Úr fogja végezni.
Kreatív oldal Tengerparti üdvözlőlap Kellékek: olló, ragasztó, kartonpapír, tengeri lényeket ábrázoló matrica, festék, apró kagylók, tengeri lények Elkészítés: Hajtsuk félbe a kartonpapírt, és az egyik oldalára rajzoljuk meg a margókat. A margók menték vágjunk ki egy téglalapot a kartonpapír egyik feléből, így már el is készült a képeslap egyik része. Most nyissuk ki a képeslapot, és a belső oldalát (a margón belül) fessük le egy alapszínnel, amely a matrica és a kagylók színétől függően bármilyen lehet. Ha a festés megszáradt, ragasszuk a jobb alsó sarokba a tengeri lényeket ábrázoló matricát. A festett rész alsó vonalát tovább díszíthetjük, ha apró kagylókat ragasztunk rá. Most kenjük be ragasztóval a képeslap másik felének belső oldalát, így egy keretezett képet kapunk. Ha ez kész, a fehéren maradt keret négy sarkába is ragasztunk matricákat, vagy kagylókat.
Krémleves dinnyehéjban Hozzávalók: 2db közepes nagyságú sárgadinnye, 10 dkg porcukor, 5dl tejszín Elkészítése: Vágjátok ketté a dinnyéket (Ha díszesen szeretnétek kivágni, akkor lehet cakkos szélű is.) Kanállal szedjétek ki a magokat! Karalábévájóval - ha nincs, jó a kanál is - vájjátok ki a húsát, és tegyétek üvegtálba! Adjátok hozzá a porcukrot, majd turmixoljátok krémesre! Finom szűrőn szűrjétek a dinnyehéjba! Egy órára tegyétek hűtőbe! Hidegen tálaljátok! Jó étvágyat!
Préselt szirmok, virágok Kellékek: a préseléshez nedvszívó papír, ragasztó, kartonképkeret, kartonlap Elkészítés: Gyűjtsetek virágokat, amit lepréseltek! A préselésnél ügyeljetek arra, hogy ne gyűrődjön össze a virág! Kb. 7-10 napig préseljétek őket! A kiválasztott háttérre óvatosan helyezzétek rá a virágokat, és rendezzétek képpé! Ragasszátok fel ecset segítségével a virágokat, de ügyeljetek arra, hogy csak a levelet és a szárat érje ragasztó, a szirmot ne! Az elkészült képet tegyétek keretbe! A képet ne érje tűző nap, különben tönkre megy!☺
