A paleolit táplálkozás, mint a dinamikusan fejlôdô evolúciós orvostudományi szemlélet alaptétele és módszere [Dr. Tóth Csaba1 | Dr. Séllei Lajos2 | Dr. Clemens Zsófia3 ] 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Családorvosi Intézet és Rendelô 2 III. sz. Családorvosi Rendelô, Tamási 3 Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinika
Az evolúciós orvoslás alapelvként fogadja el, hogy életfolyamatainkat tekintve stabil belsô szabályozási utakkal rendelkezünk. Ide tartoznak a felépítô és lebontó folyamataink és kivétel nélkül minden biokémiai rendszerünk. Ezek egymásra épülése és kölcsönhatásai teszik lehetôvé fiziológiás folyamatainkat, mindennapi életünket. Úgy alakultak ki, hogy évmilliók alatt az evolúció rostáján elképesztôen tökélesedett szervezetünk, a külvilághoz és a változó életfeltételekhez alkalmazkodva. A pozitív hatású változásokat szervezetünkben mindig megôriztük. Az evolúció genetikailag megszilárdította ezeket a változásokat. Az ember nem más, mint az alkalmazkodás és természetes szelekció darwini elméletének valós megtestesülése. Annak idején ezek a tanok képesek voltak egységesíteni a biológiát, új, roppant dinamikus irányt szabva az addig nem magyarázható jelenségek vizsgálatának és kutatásának. Valami hasonló kialakulását láthatjuk jelenleg az evolúciós orvostudomány kutatási eredményeit számba véve. Az evolúciós orvoslás, úgy tûnik, képes hidakat verni a különbözô gyógyító szakmák közé, egyesíteni a válaszokat egyes eddig nem magyarázható kórképek eseteiben. Ilyen lehet például a különbözô autoimmun és allergiás betegségek hátterében lévô Áteresztô Bél Szindróma (ÁBSZ), mely úgy tûnik, sok kórkép közös mechanizmusa. Az evolúciós orvostudományt abszolút értelemben nevezhetjük interdiszciplináris tudománynak. Az eddigi tapasztalatok szerint nem csak az orvostudományt, hanem más tudományágakat is képes összekapcsolni. Egészséges létünkhöz csakis élettani szükségleteink kielégítésére és lelki egyensúlyunk biztosítására van szükség. Mindannak, ami e szükségleteinken túl fizikai és kémiai kapcsolatba kerül velünk, torzító hatása lehet normál élettani folyamatainkra. Öröklôdô genetikai betegségeinknek alapja a születéskori genetikai kódok tökéletlensége, mely betegségekhez
vezet. Ezeket a betegségeket viszonylag korán leírták, a DNS felfedezése és a genetika fejlôdése pedig egyértelmû ismeretekkel szolgált. Ma viszont egyértelmûen nem a genetikai eredetû betegségek jelentik a kihívást az orvostudománynak. A pácienseink döntô többsége civilizációs betegségben szenved, melyek krónikus belgyógyászati betegségek. Mindenképpen elgondolkodtató ezen betegségek számának drámai emelkedése, az orvosok igyekezete, és a kutatásokra fordított források ellenére. A krónikus civilizációs betegségek számának drasztikus emelkedése nem magyarázható genetikai kóreredettel. Néhány illusztratív adat: Magyarországon a 7 év alatti gyermek cukorbetegek aránya 25 év alatt 470%os emelkedést mutat (KSH adat). A teljes lakosság 40%-a valamilyen allergiás betegségben szenved (KSH összesített adat). Az USA-ban becslések szerint ötven millió immunbeteg él, ami a daganatos betegek kilencmilliós számához képest megdöbbentô (AARDA adat). A civilizációs betegségek statisztikai számaiból kitûnik, bármilyen adatbázist is vizsgálunk, hogy a múlt század 80-as éveit terhelték meg ezek a felismerések és éppen ez adott lendületet az evolúciós orvoslás fejlôdésének. Az addigi magyarázatok, melyek zömmel a genetikai eredetre támaszkodtak és/vagy tüneti megoldást javasoltak, többé nem elégítették ki a kutatók és gyakorló orvosok egyes csoportjait. Az USA valamint az akkor még Német Szövetségi Köztársaság állami egészségügyének intézményei sem értették e jelenségek hátterét. Idôközben Staffan Lindeberg, aki jelenleg a svédországi Lund Orvostudományi Egyetemen dolgozik, elkészítette az úgynevezett Kitava vizsgálatot, amelyben felmérte ennek a paleolitközeli táplálkozást folytató népcsoportnak az egészségi állapotát (Lindeberg, 2009). Ezt számos olyan vizsgálat követte, amely más természeti népeket vizsgált és írt le orvosi szempontból. A vizsgálatok eredményei minden tekintetben elgondolkodtatóak. [ MEDICUS |
UNIVERSALIS XLVI/2013 ]
1
Halálokok
Természeti népek
A 20. század embere
baleset, fertôzés, öregség
baleset, fertôzés, öregség
gyulladásos, degeneratív, tumoros betegségek
0%
1–2%
30%
0–0,1%
0–1%
25–30%
0%
0,5%
30–60%
Szívbetegség Daganatos halálozás Elhízás, túlsúly
Mai ember
(Forrás: Cordain, 2002)
Az 1. táblázatból kitûnik, hogy a vizsgált természeti népcsoportok között ismeretlenek a civilizációsnak nevezett krónikus belgyógyászati betegségek. Megjegyzendô, hogy ez egyáltalán nem jár alacsonyabb átlagos életkorral, ha a statisztikából kihagyjuk a torzító, csecsemôhalálozást és baleseti adatokat (Gurven és mtsai. 2007). Ilyen mérvû különbség a részletek megismerésére késztetett több kutatót, köztük Loren Cordaint is. Dr. Cordain az evolúciós táplálkozás, paleolit étrend elméletének megalkotója (Cordain, 2002). Maga az elmélet régebbre nyúlik vissza: 1975-ben megjelent könyvében Voegtlin az állati zsír és fehérje alapú (ketogénnek mondható) étrendet tekinti az egészséges táplálkozás alapjának (Voegtlin, 1975). Cordain ezt az elméletet vette alapul, de sok tekintetben elnézôbb volt, és a koleszterinelmélethez is részben ragaszkodott. Cordain és Lindeberg feltételezték, hogy a természeti népek étrendje lehet az egészséges táplálkozás, és ideje a gyakorlatban is kipróbálni, milyen hatása van szervezetünkre a paleolit korszak feltételezett étrendjének (Jönsson és mtsai. 2009). Kezdeményezésüket nem volt könnyû elfogadtatni, hiszen a hivatalos étrendi ajánlásokkal összehasonlítva homlokegyenest különbözô étrendrôl van szó. Azonban a hazai gyakorlatban is azt tapasztaljuk, hogy bár elsôre látszólagos paradoxonokat tartalmaz, ugyanakkor logikus alapokon nyugszik és a gyakorlatban megbízhatóan és következetesen mûködik a belgyógyászati betegségek rehabilitációjában. Kétségtelen, hogy a paleolit táplálkozás ajánlásakor szükséges tisztázni néhány alapproblémának minôsülô orvosbiológiai kérdést. Lássunk ezekbôl néhányat a teljesség igénye nélkül: 1. Közismert, hogy az élettani folyamataink zavartalan mûködéséhez háromféle makro tápanyagra van szükségünk: fehérjékre, zsírokra és szénhidrátokra. Az viszont kevéssé tudott, hogy ahhoz, hogy a szerveztünk ezeket megkapja, a táplálékkal 2
[ MEDICUS |
UNIVERSALIS XLVI/2013 ]
mindössze fehérjét és zsírt kell bevinnünk, szénhidrátot nem (Westman, 2002). Glükózra egyrészt csak a vörösvértestjeinknek van szüksége, mivel ezeknek más sejtekkel ellentétben nincsenek mitokondriumaik. Biokémiai és élettani ismereteink birtokában számos szerzôhöz csatlakozva kijelenthetô, hogy sem a gyermekek fejlôdéséhez, sem a felnôtt szervezet mûködéséhez nincs szükség szénhidrátok fogyasztására, mivel glükoneogenezis révén fehérjébôl és zsírból mindig képzôdik szükséges mennyiségû glükóz az emberi szervezetben (Westman, 2002). Az evolúciós orvoslás keretében folytatott vizsgálatok és gyakorlati megfigyelések tehát a paleo-ketogén étrendet, mint szükségleteket kielégítô étrendet, látszanak igazolni. Téves az az orvosi felfogás, hogy bevitt szénhidrátok nélkül nem mûködik és fejlôdik jól a szervezetünk. 2. Az állati zsírok és a koleszterin megbetegítô szerepét hangsúlyozó tanulmányok, alapos értékelésekor azok hiányosságai figyelhetôk meg (De Lorgeril, 2009). A koleszterin megbetegítô szerepét egyértelmûen nem tudták igazolni a sztatinok alkalmazásának évtizedei (Anderson és mtsai., 1987; Ronald és mtsai., 2003; Horwich, 2009). A koleszterincsökkentés hasznosságát a koleszterincsökkentôkkel kapcsolatos, nagy esetszámokon alapuló, megbízható statisztikai erejû vizsgálatok cáfolják. Ezek és más vizsgálatok számos testi és mentális egészségre káros hatást mutattak ki. (Schatz és mtsai., 2001; Peters és mtsai., 2008). A koleszterinnek a szív- és érrendszeri betegségekben betöltött szerepével kapcsolatos elméletet lassan felváltja a szénhidrátelmélet (Brehm és mtsai., 2003). Az evolúciós orvoslás gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy állati zsírok fogyasztása esetén paleolit táplálkozás mellett a bizonyos kóros folyamatra utaló vérparaméterek (triglicerid, húgysav, CRP) szintje nem nô. (Frassetto, 2011). Vagyis úgy tûnik, tévesek azok a kórélettani magyarázatok, amelyek a koleszterin megbetegítô szerepébôl indulnak ki. 3. Az ismert biokémiai mechanizmus szerint a fruktóz-anyagcsere során a sejtekben az ATP igen gyors csökkenése figyelhetô meg. Ez az ATP csökkenés a húgysav fokozott termelôdéséhez és a sejtbôl való kiáramlásához, következésképpen a plazma húgysav szintjének emelkedéséhez vezet, amely a sejtekben csökkenti a nitrogén-monoxid termelôdését is. Mivel csökken az ezzel összefüggô vasodilatációs hatás ez vérnyomás emelkedé-
séhez vezet (Abdelmalek és mtsai., 2012). Fehérje és zsír, azaz húsok és tojás fogyasztása esetén, fiziológiás vesemûködés mellett soha nem emelkedik a plazma húgysav szintje (Biró, 2011). Vagyis nem a fehérje, hanem a fruktóz fogyasztása okozza a húgysavszint kóros emelkedését a vérplazmában. A három fent említett problémacsoport, illetve az ezekkel kapcsolatos téves elméletek hibás következtetésekhez vezettek és tévútra vitték a terápiás módszereket. Ezek, és még néhány hasonlóan téves paradigma helyén kezelése elengedhetetlen a paleolit étrend hatásainak megértéséhez. A fent említett folyamatoknak az evolúciós orvoslás szempontjai szerinti helyreállítása sok esetben kitûnô megoldást jelent egyszerû, korábban csekély eredménnyel kecsegtetô háziorvosi probléma esetén. Ilyen lehet például a napi gyakorlatban oly sokszor látott húgysavszint-emelkedés és a magas vérnyomás bizonyos esetei. A betegnél a fruktóz jelentôs csökkentése a táplálkozásban akár önmagában képes lehet megszüntetni a hipertóniát és a magas húgysavszintet, ami – a hagyományos orvosi vélekedéssel is összhangban – csökkenti a kardiológiai kockázatot. De ez nem a laborértékek csökkenése miatt következik be, hanem azért mert a húgysavszintet csökkentô paleolit táplálkozás következtében nem emelkednek a gyulladásos faktorok a szervezetben. Tekintsük, át milyen kórélettani folyamatokat tudunk befolyásolni az evolúciós étrenddel, miért lehet hatásos a jelenlegi étrendi ajánlásokat figyelmen kívül hagyó, viszont a gyakorlatban kiválóan mûködô táplálkozás. Három olyan fô hatáspontot találunk, amelyeken keresztül befolyásolhatók a többféle betegségnek megágyazó kóros élettani folyamatok. Ezek a következôk: 1. Az ÁBSZ megszüntetése Az autoimmun folyamatok kialakulását magyarázó elméletek már régóta összefüggésbe hozták a bél fokozott áteresztését a kóros élettani folyamatokkal, mint például az allergiás és az autoimmun betegségek (Fasano és Shea-Donohue 2005). Egyesek az ezzel szintén kapcsolatba hozható szervezetszintû gyulladást (low-grade systemic inflammation) látják a pszichiátriai betegségek megjelenésének a hátterében is (Kraft és Westman, 2009). Számos megfigyelés utal arra, hogy a paranoid és skizofrén tünetek jelentôsen csökkennek az alacsony-szénhidrát diéták hatására. Ami biztos, egyre több adatot látunk, amely igazol-
ja, hogy bizonyos, eddig ártatlannak tûnô élelmi anyagok, mint például a gabonafélék és a tejtermékek emelik a gyulladásos faktorok szintjét és közvetlenül, vagy közvetve tüneteket és betegségeket okozhatnak. 2. A szervezet élettanilag nem tolerálható szénhidrát-terhelésének megszüntetése Míg az ÁBSZ esetén az immunrendszer kóros mûködése vezet a gyulladásos faktorok szintjének emelkedéséhez, a szénhidrát-terhelés az inzulin szabályozó folyamataiba avatkozik bele, aminek következményeképpen megemelkedik a CRP, a kóros interleukinek, a tumor nekrózis faktor és más gyulladásfaktorok szintje. Ez az együttállás több krónikus belgyógyászati betegség (pl. különbözô degeneratív betegségek, az epithelialis daganatok, PCOS) kiindulópontja. Ez összhangban áll azzal, hogy a magas CRP szint statisztikai értelemben is legjobb korai elôrejelzôje a szív- és érrendszeri betegségeknek (Albert és mtsai., 2002). Vagyis a túlzott szénhidrát fogyasztás krónikus belgyógyászati betegségeket generál túl az elhízás problematikáján! 3. Az evolúciós étrenddel megelôzhetô olyan mesterséges anyagok szervezetbe kerülése, mint például a különbözô adalékanyagok, színezékek, mesterséges cukrok Ezek az anyagok hozzájárulnak, bizonyos tünetek és betegségcsoportok kialakulásához, mint például az epilepszia, a hiperaktivitás, allergiák valamint egyes szívritmus-zavarok (Schab és Trinh, 2004). Az evolúciós orvoslás gondolatmenetének fontos eleme a tapasztalati orvoslás, vagyis a gyógyító orvos saját megfigyeléseinek integrálása. Olyan terápiás lépések elôtérbe helyezése, melyek a betegek számára javulást, gyógyulást, az orvos szempontjából pedig ellenôrizhetô, konzekvens és kiszámítható jelenségeket eredményeznek. Hangsúlyozni szeretném a konzekvens és kiszámítható hatást. Ez konkrét esetekben azt jelenti, ha a beteg táplálkozását bizonyos módon megváltoztatom, akkor mindig hasonló eredményeket tapasztalok. Ennek magyarázatára saját praxisomból a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) eseteit szeretném kiemelni. A per os gyógyszerelés vagy az inzulin beállítás elôtt a C peptid értékek alapján is egyértelmûen 2TDM esetében felajánlottam betegeimnek a paleolit étrendet, mint lehetséges alternatívát. Azokban az esetekben, amikor a beteg megvalósította az evolúciós étrendet, tudhattam elôre, hogy minden esetben csökkenni fog a plazma [ MEDICUS |
UNIVERSALIS XLVI/2013 ]
3
vércukor szintje, fogyás indul el, valamint a fruktóz kivonása az étrendbôl akár jelentôs vérnyomás csökkenést eredményez. Nincs kivétel, minden esetben ugyanazok a regenerációs mechanizmusok indulnak el. Ezt alapul véve, a betegek biztonsággal felkészíthetôek az eredményekre. A konzekvens hatások jelentôsen javítják a beteg együttmûködését és az orvos lehetôségeit megbízhatóan egészítik ki. Ez a következetes hatás, ami megkülönbözteti az evolúciós étrendet más dietetikai és terápiás alternatíváktól. A gyakorlati tapasztalás fontos ismérve az orvos tevékenységének. A tapasztalati tényeket kiválóan lehet használni, fôleg ha veszélytelen módszerekrôl van szó. A paleolit étrend rövidtávú hatásai a mindennapi gyógyítás során gyorsan megtapasztalhatóak. Kockázat nem látszik, mint említettem konzekvens és koherens eredményeket hoz a tünetek és panaszok csökkentésében vagy megszüntetésében. A 2TDM eseteiben a Frasetto vizsgálat úgy fogalmaz, hogy a betegek a paleolit táplálkozás hatására kikerülnek a WHO diabetes mellitus diagnózisának kategóriájából (Frassetto, 2011). Ha evolúciós orvoslásról beszélünk Magyarországon, akkor két fontos szempontot tisztán kell látnunk. Az egyik, hogy hazánkban egyedülálló gyakorlati tapasztalat gyûlt össze az evolúciós orvostani szemlélettel, paleolit és paleo-ketogén étrenddel kapcsolatban, igaz még csak kevés orvos kezében. Ezen változtatni az eddigi pozitív visszajelzések alapján azonban könnyû lesz. Jómagam is egyre több szakmai elôadásra és képzésre kapok meghívást, ami jelzi az érdeklôdést. A nemzetközi színtérre kitekintve, a gyakorlati tapasztalatok terén messze vezetjük a képzeletbeli listát. Bár az Egyesült Államokban és Svédországban sokkal korábban indult az evolúciós orvoslás elméleti alapjainak megfogalmazása, a Magyarországon összegyûlt tapasztalatok messze meghaladják a külföldieket, ami nem utolsósorban Szendi elméleti munkásságának köszönhetô. Kár lenne kihasználatlanul hagyni ezt a már megszerzett elônyünket. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a paleolit étrend populáris ága, mely hazánkban igen elterjed, nem minden esetben az orvostudomány csapásain halad. A legfontosabb, hogy gyógyító orvosként, letisztult és minden esetben jól mûködô modellt válasszunk, ha a paleolit étrendet alkalmazzuk. Ebben az esetben érhetôk el a fent említett konzekvens eredmények a terápiában. A következô évek során, amikor várhatóan megjelennek majd a célzott kutatási eredmények, illetve még több orvos tapasztalata, ezek ki fogják jelölni azt az utat, amelyet bátran követhetünk és minden beteg4
[ MEDICUS |
UNIVERSALIS XLVI/2013 ]
nek ajánlhatunk. Fontos dolognak tartom az evolúciós medicina mindennapi alkalmazásában, annak valódi interdiszciplináris jellegét. Ennek szemléltetésére hadd hívjam megint segítségül a húgysavat és a diabetes mellitus kórképét. Mai orvosi gyakorlatunkban a magas húgysav- és vércukorszint a napi rutinban a háziorvosnak azt jelenti, hogy a különféle protokollok számbavétele után belekezdünk e két paraméter normalizálásába. Figyelembe véve a kardiológia, a diabetológia valamint a stroke kockázat miatt a neurológia irányadó javaslatait, a betegnek életmód-változtatást és gyógyszeres kezelést javasolunk. Mivel tudjuk, hogy életmódváltással kevés esélyünk van a hosszú távú eredményre, és ezt nem is várjuk, azonnal elindítjuk a gyógyszerelést is, hacsak a beteg ezt nem ellenzi. A következô ábra illusztrálja, hogy mi történik ilyenkor az evolúciós orvoslás szemszögébôl és milyen eredményre számíthatunk a gyakorlatban.
Az ábrán látható az a háziorvoslásban mindennapi tapasztalat, hogy hiába csökkentjük a vércukor- és húgysavszintet a plazmában, ez nem eredményez prevenciót a késôbbi szövôdmények tekintetében. Ez azért van így, mert a diabetes késôbbi szövôdményeit (pl. a szív- és érrendszeri betegségeket) a gyulladásos faktorok okozzák és nem pedig a magas vércukor és húgysav szint. Vagyis haszontalan azok csökkentése a gyökeres életmódváltás nélkül. Ha viszont a paleo-ketogén étrendet választjuk, akkor már nincs szükség például gyógyszeres húgysav-csökkentésre. Ennek gyakorlati visszaigazolása a rendelôinkben vizsgált és ellátott betegek nagy száma, akiknek hiába állítottuk be a vércukor értékeit, hiába csökkentettük a plazma húgysavszintjét gyógyszerekkel a fiziológiás értékekre, késôbb mégis hipertonia, kardiális és renális elégtelenség jelenik meg. Másrészrôl pedig az evolúciós orvoslás módszereivel rövid idôn belül képesek vagyunk a gyulladásos faktorok szintjét is
csökkenteni, amelyek valódi kórokai a civilizációs betegségeknek. Az evolúciós orvoslás alaptéziseit szem elôtt tartva, ugyanakkor egységes kórokot láthatunk a kardiológiai, diabetológiai és neurológiai problémákra, melyek megoldása ilyen módon nem nehéz. Ez az interdiszciplináris jelleg az, ami minden bizonnyal komoly lehetôségeket rejt ennek a fiatal, de rendkívül erôteljesen építkezô orvostudományi ágnak a gyakorlásában. Szándékunk szerint olyan tudományos jellegû, de nem túlságosan konkretizáló cikket szerettünk volna írni, mely felkeltheti a gyógyító orvos figyelmét. Reményeink szerint a Medicis Universalis hasábjain késôbbiekben alkalmunk lesz konkrét esettanulmányokat és részletes tudományos cikkeket is megjelentetni. Arra bátorítom Önöket, hogy tudományos érdeklôdéssel, nyitott hozzáállással minél több elméleti és gyakorlati tudásra tegyenek szert. Szerezzenek tapasztalatokat, amelynek révén rálátnak az evolúciós medicinában rejlô lehetôségekre. Hivatkozások Abdelmalek MF, Lazo M, Horska A, Bonekamp S, Lipkin EW, Balasubramanyam A, BantleJP, Johnson RJ, Diehl AM, Clark JM. Fatty liver subgroup of look AHEAD researchgroup. Higher dietary fructose is associated with impaired hepatic adenosine triphosphate homeostasis in obese individuals with type 2 diabetes. Hepatology. 2012;56:952. Albert CM, Ma J, Rifai N, Stampfer MJ, Ridker PM. Prospective study of C-reactive protein, homocysteine, and plasma lipid levels as predictors of sudden cardiac death. Circulation. 2002;105:2595-9.
Brehm BJ, Seeley RJ, Daniels SR, D'Alessio DA. A randomized trial comparing a very low carbohydrate diet and a calorie-restricted low fat diet on body weight and cardiovascular risk factors in healthy women. J Clin Endocrinol Metab. 2003;88:1617-23. Cordain L. The paleo diet: lose weight and get healthy by eating the food you were designed to eat. 2002 New York: Wiley De Lorgeril M. Disappointing recent cholesterol-lowering drug trials: is it not time for a full reappraisal of the cholesterol theory? World Rev Nutr Diet. 2009;100: 80-9. Schab DW, Trinh NH. Do artificial food colors promote hyperactivity in children with hyperactive syndromes? A meta-analysis of double-blind placebo-controlled trials. J Dev Behav Pediatr. 2004, 25:423-34. Fasano A. Leaky gut and autoimmune diseases. Clin Rev Allergy Immunol. 2012;42:71-8. Fasano A, és Shea-Donohue T, Mechanisms of Disease: the role of intestinal barrier function in the pathogenesis of gastrointestinal autoimmune diseases Nature Clinical Practice Gastroenterology & Hepatology. 2005; 2:416-422. Frassetto L. Should everyone eat a paleo diet? 2011 Ancestral Health Society Symposium Gurven, M. and Kaplan, H., Longevity Among Hunter- Gatherers: A Cross-Cultural Examination. Population and Development Review, 2007;33: 321–365. Horwich T. Low-density lipoprotein in the setting of congestive heart failure: is lower really better? Curr Atheroscler Rep. 2009;11:343-349. Jonsson T, Granfeldt Y, Ahren B, Branell UC, Palsson G, Hansson A, Soderstrom M, Lindeberg S. Beneficial effects of a Paleolithic diet on cardiovascular risk factors in type 2 diabetes: a randomized cross-over pilot study. Cardiovasc Diabetol 2009;8:35. Kraft BD, Westman EC. Schizophrenia, gluten, and low-carbohydrate, ketogenic diets: a case report and review of the literature. Nutr Metab (Lond). 2009;26;6:10. Lindeberg S. Food and Western Disease: Health and nutrition from an evolutionary perspective. 2009 Wiley-Blackwell Peters JT, Garwood CL, Lepczyk M. Behavioral changes with paranoia in an elderly woman taking atorvastatin. Am J Geriatr Pharmacother. 2008;6:28-32. Ronald PM, L Zock P,DM Kester A,B Katan M.Effects of dietary fatty acids and carbohydrates on the ratio of serum total to HDL cholesterol and on serum lipids and apolipoproteins: a meta-analysis of 60 controlled trials Amer J Clin Nutr. 2003;77; 1146-1155. Voegtlin, Walter L. The stone age diet: Based on in-depth studies of human ecology and the diet of man. 1975 Vantage Press. Westman EC. Is dietary carbohydrate essential for human nutrition? Am J Clin Nutr. 2002;75:951-3.
[ MEDICUS |
UNIVERSALIS XLVI/2013 ]
5
