A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS ÖSSZETÉTELE AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS VÉGLEGES ADATAI ALAPJÁN1 MÉSZÁROS ÁRPÁD Az 1990. évi népszámlálás anyagából átfogó képet kaphatunk az ország népességének demográfiai, iskolázottsági, foglalkozási összetételéről, ház tartás- és családviszonyairól, valamint lakáskörülményeiről. Az előző nép számlálások adataival való összehasonlítás emellett lehetőséget nyújt a lezajlott társadalmi és gazdasági folyamatok nyomon követésére. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — csak a főbb eredményeket tekintjük át, és azok alapján vonunk le néhány következtetést. A népesség száma és demográfiai összetétele Az ország lakónépessége 1990. január 1-jén 10 millió 375 ezer fő volt, 335 ezerrel, 3,2 százalékkal kevesebb, mint tíz évvel korábban. Magyarország a népesség ilyen mértékű fogyásával Európa egyik legkedvezőtlenebb demog ráfiai helyzetű országa lett. Hazánk népessége a százhúsz évvel korábbi, első hivatalos magyar népszámlálás óta a jelenlegi országterületen több mint kétszeresére növeke dett. 1870-ben 5 011 310 ember élt Magyarország mostani területén. A népesség megkétszereződéséhez egy évszázadra volt szükség. A növekedés — kivéve a második világháború időszakát — 1980-ig folyamatos volt, bár üteme az 1960-as és az 1970-es években lassúbbá vált. A kedvezőtlen fordulat az elmúlt évtized elején következett be, amikortól jelentős visszaesés kezdő dött. Az elmúlt fél évszázad népszámlálásai alapján kirajzolódó tendenciát összefoglalóan az 1. tábla adatai szemléltetik. 1. A népesség számának alakulása Population sizes
1941 1949 1960 1970 1980 1990
9 9 9 10 10 10
316 204 961 322 709 374
074 799 044 099 463 823
1 9 3 1 -1 9 4 1 1 9 4 1 -1 9 4 8 1 9 4 9 -1 9 5 9 1 9 6 0 -1 9 6 9 1 9 7 0 -1 9 7 9 1 9 8 0 -1 9 8 9
630 -111 756 361 387 -3 3 4
965 275 245 055 364 640
7 ,3 -1 ,2 8 ,2 3 ,6 3 ,8 -3 ,2
1 A cikk a 2% -os képviseleti minta alapján korábban készített dolgozat kiegészített és bővített változata.
394
MÉSZÁROS ÁRPÁD
Az 1980-as évekre jellemző kedvezőtlen népesedési folyamat főként azzal magyarázható, hogy az élveszületések száma és aránya az utóbbi évtizedekben soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt és ehhez az utóbbi évtizedekben szintén nem regisztrált magas halandóság párosult. Ezek együttes eredménye ként a 70-es évek évenkénti átlagos 3,9 ezrelékes természetes szaporodását az 1980-as évtizedben évenként átlagosan 1,3 ezrelékes fogyás váltotta fel. 2. A népozgalom főbb adatai Main vital statistics data Év
Természetes szaporo dás, ill. fogyás (-)
Élveszületések
Halálozások
1000 lakosra I 9 6 0 — 19692 1970— 19792 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1980— 19892
3 ,5 3,9 0,3 -0 ,2 -1 ,0 -2 ,0 -2 ,0 -1 ,7 -1 ,7 -1,5 -1,5 -1,9 -1,3
14,2 16,3 13,9 13,3 12,5 11,9 11,8 12,2 12,1 11,9 11,7 11,7 12,2
10,6 12,4 13,6 13,5 13,5 13,9 13,8 13,9 13,8 13,4 13,2 13,7 13,6
Az élveszületések arányszáma 1974—1975-ben — részben az 1973. évi népesedéspolitikai intézkedések hatására, részben az 1950-es években született nagyobb létszámú női korosztályok szülőképes korba kerülésének eredménye ként — nagymértékben növekedett. 1976-tól az 1980-as évek közepéig pedig folyamatosan csökkent, majd lényegében a kialakult alacsony szinten maradt. E kedvezőtlen folyamatban igen nagy szerepe volt annak, hogy jelentősen csökkent a szülőképes, illetve a házasodási korba lépő nők száma. Az 1980-as éveket tekintve az 1000 lakosra jutó élveszületések átlagos száma az 1970-es évek szintje alatt maradt. Az 1000 lakosra jutó halálozások száma az elmúlt három évtizedben szinte fokozatosan emelkedett. Az utóbbi húsz évben — kisebb évenkénti ingadozásokat leszámítva — a meghaltaknak csak közel 60%-a volt 70 éves vagy idősebb. Az 1000 megfelelő korúra jutó halálozás a 25—59 évesek között valamennyi ötéves korcsoportban emelkedő tendenciát mutatott. Mindebből következik, hogy a halálozási mutatók növekedését nem elsősorban az időskorúak halálozási rátájának a változása, hanem a középkorúak — főként a férfiak — halálozá
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
395
sának magas aránya okozta. Ezen időszakban a 30 éven felüli középkorú férfiak között a halálozási arányszámok minden esetben növekvő tendenciát mutattak. Az 1980-as évek második felében a halálozási mutatók növekedése átmenetileg megállt. E látszólagos stagnálás oka, hogy az első világháború éveiben kevesebben születtek, mint az ezt megelőző és követő időszakban. Az akkor születettek az 1980-as évek második felében érték el a 70 éves kort, ami fölött a halálozási arányszámok már igen magasak, ez a korosztály alacsony létszáma tehát — más időszakokhoz képest — a népesség egészére vonatkozó halandósági mutatóra csökkentőleg hatott. A meghaltak átlagos életkora az 1970-es évtizedben 66 év volt, amely az 1980-as években 2 évvel emelkedett. A születéskor várható átlagos élettartam az elmúlt évtized folyamán a nőknél változatlan (73 év) maradt, míg a férfiaknál átlagosan 1 évvel csökkent (66 év). A vándorlási különbözetre országosan pozitív irányba hatott a környező országokból betelepülők száma, ami azonban nem ellensúlyozta a külföldre vándorolt magyar állampolgárok számából adódó veszteséget. A népesség egyik fontos mutatója, a városi népesség aránya 1980-ról 1990-re tovább emelkedett. Az elmúlt évtizedben Magyarországon 70 új város alakult, aminek következtében több mint 700 ezren kerültek adminisztratív úton a községi népességből a városiak közé. Magyarország lakosságának jelenleg háromötöde városlakó. Ezzel egyidejűleg a korábbiakhoz képest erősen lelassult a városok népességnövekedési üteme, a községi népesség csökkenése pedig fokozódott. A főváros lakosságának az ország népességén belüli aránya Európában — a városállamokat nem számítva — csupán Dániában és Görögországban magasabb a magyarországinál.
396
MÉSZÁROS ÁRPÁD
A legutóbbi népszámlálás óta a Budapesten élók száma mérsékelten (2,1%-kal) csökkent, szemben még az 1970-es években is tapasztalt növeke déssel. Ennek oka, hogy az elmúlt évtizedben a főváros lakosságának termé szetes fogyását a vándorlási többlet már nem tudta ellensúlyozni. A vidéki városok népességnövekedése főleg a természetes szaporodásból származik. A községi népesség csökkenésének előidézője a 2,3%-os termé szetes fogyás és az 5,1%-os vándorlási veszteség volt.
Népesség (1000 f5)
Településtípus
Tényleges
Természetes
szaporodás, illetve fogyás (-) 1980—1989, százalék
Vándorlási különbözet
Budapest Városok Községek
2 018 4 400 3 958
-2,1 0 ,6 -7 ,4
1 ,2 -2 ,3
-5,1
Összesen
10 375
-3 ,2
-1 ,3
-1 ,8
-4 ,8
2 ,7 0 ,7
A népesség száma nemcsak a fővárosban, hanem valamennyi megyében fogyott. Ennek mértéke azonban megyénként eltérően alakult. A lakosság számának csökkenése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legnagyobb. Az ipari szerkezetváltás hatásának tudható be, hogy a megyék között itt a legmagasabb a vándorlási veszteség (6,9%). Minimális arányban csökkent a népesség Fejér és Hajdú-Bihar megyében (0,3, illetve 0,5% ). E két megyében az 1980-as évtizedben természetes szaporodás mutatkozott, amelynek mértékét — eltérően néhány más, természetes szaporodást felmutató megyétől — az elvándorlás csak kevéssel haladta meg.
Év
Férfi
N6
1000 férfira jutó DÓ
4755 4781 5157 5318 5521 5390
1043 1081 1073 1063 1064 1081
1000 f5 1941 1949 1960 1970 1980 1990
4561 4423 4804 5004 5189 4985
Az elmúlt évtized folyamán a népesség nemek szerinti összetétele a nők javára tolódott el, a férfiak száma 204 ezerrel (3,9%-kal), a nőké csupán 131
397
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
ezerrel (2,4%-kal) csökkent. A második világháború után tapasztalt magas nőtöbblet az azt követő két évtizedben gyors ütemben csökkent. E folyamat az 1970-es években megállt, majd az 1980-as évtizedben — elsősorban a férfiak halandóságának növekedése következtében — ellenkező irányba fordult. A népesség nemenkénti összetételének területi alakulása lényegében azonos sajátosságokat mutat az 1980. évivel. Budapesten és a városokban a nők aránya tovább emelkedett. A községekben az 1970-es években csökkent a nőtöbblet, az elmúlt évtizedre viszont ismét a növekedés volt a jellemző.
Településtípus
Férfi
N6 1000 fö
1000 férfira jutó вб
1980 Budapest Városok Községek
967 2126 2096
1093 2249 2179
1131 1058 1040
Összesen
5189
5521
1064
1990 Budapest Városok Községek
939 2114 1932
1078 2286 2026
1148 1082 1048
Összesen
4985
5390
1081
A népesség öregedése egyike a hosszú távon megfigyelhető jellegzetes demográfiai folyamatoknak. A második világháború előtt a lakosság egytized része, húsz éve egyhatoda, 1990-ben pedig már közel egyötöde (19%-a) tartozott a 60 éves és idősebb korcsoportokhoz. A 40—59 évesek aránya az utóbbi évtizedekben alig változott, a 40 éven aluliaké fokozatosan csökkent. A fiatalabb és idősebb korosztályok közötti arány eltolódása végeredményben oda vezet, hogy az előbbiekre minden tekintetben egyre fokozódó terhek hárulnak. A jövőre vonatkozóan aggasztó a gyermekkornak számának a visszaesése, mely az 1980-as évek alacsony élveszületési rátája nyomán a 10 éven aluli korcsoportoknál különös élességgel jelentkezik.
398
Év
MÉSZÁROS ÁRPÁD
Összesen! 0—14
15 -39
40—59 I 60—X Összesen! 0—14
1930 8 685 1941 9 316 1949 9 205 1960 9 961 1970 10 322 1980 10 709 1990 10 375
2 2 2 2 2 2 2
392 420 290 529 177 341 131
3 3 3 3 3 3 3
703 787 570 662 821 833 688
1 5 -3 9
40—59
60—X
20,1
9 ,8 10,7 11,7 13,8 17,0 17,1 18,9
százalék
szám (1000 fS) 1 742
2 111 2 2 2 2 2
272 397 564 706 597
1 1 1 1 1
848 997 073 373 760 830 960
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
2 7 ,5 2 6 ,0 2 4 ,9 2 5 ,4
21,1 2 1 ,9 2 0 ,5
4 2 ,6 4 0 ,6 3 8 ,8 3 6 ,8 3 7 ,0 3 5 ,8 3 5 ,5
2 2 ,7 2 4 ,7 24,1 2 4,8 2 5,3 2 5 ,0
A korösszetétel eltolódása főként a nőknél figyelhető meg, közöttük a 60 évesek és idősebbek részaránya erőteljesebben nőtt, mint a férfiaknál. Ezzel a két nem kormegoszlásában fennálló legjellemzőbb különbség tovább növekedett, jelenleg a férfiaknak 16, a nőknek 22%-a a 60 éves és idősebb, szemben az 1980. évi 15, illetve 19%-kai. A többi főbb korcsoportban nemcsak az aránymódosulás iránya — a 40 éven aluliaknál csökkenés, az idősebb felnőtt kordáknál (40—59 éveseknél) — azonos, hanem a mértéke is hasonló.
Férfi
Korcsoport (év)
1 százalék 1990 1970
N6
1970
1 1980
|
1980
0 -1 4 1 5 -3 9 4 0 —59 6 0 —X
2 2 ,4 3 8 ,2 24,3 15,1
2 3 ,2 3 7 ,4 2 4 ,7 14,6
2 1 ,9 3 7 ,4 2 4 ,9 15,8
19,9 3 5 ,9 2 5 ,4 18,9
20,6
Ö sszesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
3 4 ,2 2 5,8 19,4
1000 férfira jutó пб |
1990
1970
19,3 3 3,8 2 5 ,2
944 998
1111
21,8
100,0
1 1980
1 1990
1325
942 974 1108 1415
954 976 1092 1489
1063
1064
1081
első A korstruktúra kedvezőtlenebbé válása a településtípusok közül elsősorban a községekben jelentkezett, ahol a gyermekkornak száma 9%-kal, a felnőttkorúaké másfél százalékkal csökkent 1980 óta. A vidéki városokban az öregkorúak 13%-os létszámnövekedése érdemel figyelmet. Az elmúlt évtized folyamán mérsékelt, de kedvezőtlen irányú változás következett be a 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti összetételé ben: a házasok arányának csökkenését mindkét nemnél az elváltak hányadának erőteljes, és a nőtlenek, hajadonok arányának mérsékelt növekedése kísérte. (Az özvegyek lényegében azonos hányadot képviseltek az időszak elején és végén.) A házas családi állapotúaknál a visszaesést részben a korstruktúra változása (ezen belül a házasságkötés szempontjából leginkább figyelmet
399
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
érdemlő 20—29 éves népesség számának csökkenése) indokolja. Az "elvált" családi állapotú férfiak száma 67%-kal, a nőké 46%-kal nőtt 1980 óta. Ez utóbbi jelenség hátterében a válások terjedése mellett az újraházasodások számának a csökkenése áll. 9. A 15 éves és idősebb népesség családi állapot és nemek szerint (%) Per cent distribution o f the population aged 15 years and over by marital status and sex
1970
Férfi 1980
1990
1970
N5 1980
1990
2 4 ,7 69,9 3 ,2 2 ,2
2 2 ,0 7 0,8 3 ,5 3 ,7
25,1 6 4 ,6 3,9 6 ,4
17,2 6 3,8 1 5,2 3 ,8
13,8 64,3 16,3 5 ,6
15,9 58,1 17,8 8 ,2
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Családi állapot
N őtlen, hajadon Házas Ö zvegy Elvált Ö sszesen
A népszámlálások adatai hosszabb távon jól tükrözik a nők termékenysé gének nagymérvű csökkenését. A 100 házas nőre jutó gyermekek száma 1920ban még 362 volt, ami 1980-ig 189-re esett vissza, majd lényegében ezen a szinten stabilizálódott (1990-ben e mutató értéke 188-at tett ki). Az átlagok mögött a sokgyermekes anyák arányának rendkívül nagymérvű visszaesése húzódik meg, melyben kifejezésre jut a társadalom demográfiai magatartá sának gyökeres átalakulása. Jellemző például, hogy 1920-ban a házas nőknek több mint 40%-a szült négy vagy több gyermeket; 1980-ban ezek aránya már csak 9%-ot, 1990-ben pedig mintegy 6%-ot tett ki. Az utóbbi évtizedekben egyre inkább a kétgyermekes anyák szerepe vált meghatározóvá. 10. A házas nők termékenysége, százalékban Fertility o f married women, per cent 0 Év
1
2
3
4—X
100 nőre jutó élveszületett gyermek
4 2 ,2 3 6 ,7 2 5 ,6 19,8 13,2 8,8 6,3
362 327 257 232 201 189 188
Összesen elveszthetett gyermekkel
1920 1930 1949 1960 1970 1980 1990
100,0 100,0 100,0 100 ,0 100,0 100,0 100,0
17,9 17,1 18,4 15,1 13,8 11,9 8,8
16,6 16,9 22,3 25,3 2 9 ,2 2 7 ,9 2 6 ,2
12,5 16,5 2 0 ,7 2 5 ,8 3 1 ,0 39,1 4 5,9
10,9 12,8 13,1 13,8 12,7 12,3 12,9
A házas nők korcsoportonkénti termékenységi adatai azt mutatják, hogy a nők termékenységüket jóval a szülőképes kor felső határa előtt befejezik. A
400
MÉSZÁROS ÁRPÁD
30—39 éves és a 40—49 éves házas nők termékenységi arányszámai egyre jobban közelednek egymáshoz. A szülőképes körű házas nők kismértékű termékenység növekedésére elsősorban a 30—39 évesek növekvő mutatói hatottak. Az 1950—1954. években kiemelkedő létszámú korosztály született. Amikor ez a korcsoport a szülőképes korba lépett, akkor kerültek sorozatosan bevezetésre azok a népesedéspolitikai intézkedések, amelyek azt célozták, hogy növeljék a szülési kedvet, támogatást ígérve és biztosítva a gyermekek felneveléséhez. A népesedéspolitika eredményeként e nagy létszámú korosztálynál megnöveke dett a szülési kedv.
Év
15 -19
2 0 -2 4
1970 1980 1990
45 59 56
90 106 96
100 25—29 1 30—39 éves házas пбге jutó gyermek 143 158 157
192 191 196
40—49
15-49
221 200 199
176 172 178
A lakosság iskolázottsági szintje az elmúlt tíz év alatt tovább emelkedett. A felső- és a középfokú végzettségűek számának és arányának növekedésével egyidejűleg csökkent az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettsé gűek száma és népességen belüli hányada. 1980 óta több mint másfél millióan szereztek befejezett általános iskolai végzettséget. Az 1980-as években a tanköteles korból kilépők 95—96%-a végezte el az általános iskola 8 osztályát. Ennek eredményeként a 15 éves és idősebb népesség egészét tekintve is jelentősen emelkedett a befejezett általános iskolai, vagy annál magasabb végzettségűek hányada. 12. A 15 éves és idősebb népességből legalább az általános iskola 8 osztályát végzettek nemek szerint Population aged 15 and over with at least primary (8 grades) o f educational attainment, by sex Év
Összesen
Férfi szám (1000 f5)
Nó
1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990
814 1039 1425 2439 4185 5532 6439
429 537 714 1214 2140 2831 3224
385 502 711 1226 2045 2701 3215
Férfi 1 N5 Összesen a megfelelő korúak százalékában 12,9 15,5 2 0 ,6 3 2,8 5 1 ,4 66,1 78,1
14,1 16,1 2 1 ,9 3 4 ,5 55,1 71,1 82,8
11,8 14,1 19,5 31,3 4 8 ,0 6 1 ,6 7 3,9
401
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
A középiskolát végzettek aránya 1949-ben még igen alacsony volt: a 18 éves és idősebb népességnek mindössze 6%-át alkotta. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett folyamatos növekedés eredményeként 1970-ben e népesség közel egyhatodának, 1980-ban közel egyötödének, 1990-ben pedig már majdnem 30%-ának volt legalább befejezett középiskolai végzettsége. Jelenleg a 18—19 éveseknek 31 %-a, a 20—44 éveseknek pedig több mint kétötöde szerzett középiskolai végzettséget. Ez utóbbiak egy része 19 éves kora után, munka mellett fejezte be középiskolai tanulmányait. Az idősebb korúak adataiban, a korábbi iskolázottsági szint tükröződik (pl. a 60 éves és idősebb népességnek csak 13%-a érettségizett). A nők többsége az általános iskola elvégzése után gimnáziumokban vagy olyan szakközépiskolákban tanul tovább, amelyek a hagyományosan női szakmákra képesítenek, míg a férfiak nagyobb arányban folytatják tanul mányaikat a szakmunkásképző iskolákban. A 18—19 éves nőknek 38%-a, az ilyen korú férfiaknak csak 23%-a érettségizett. E folyamat eredményeként a középiskolai végzettség terén korábban a férfiak javára mutatkozó eltérés már kiegyenlítődött, jelenleg a 18 éves és idősebb férfiaknak és a nőknek egyaránt közel 30%-a érettségizett, szemben az 1970. évi 18, illetve 13%-kal. 13. A 18 éves és idősebb népességből legalább befejezett középiskolai végzettségűek nemek szerint Population aged 18 and over with at least completed secondary educational attainment, by sex Év
Összesen
Férfi
N6
Összesen
63 51 111 234 537 942 1228
4 ,7 4 ,2 5 ,5 8,8 15,5 2 3 ,4 2 9 ,2
szám (1000 15) 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990
275 266 356 615 1177 1866 2267
212 215 245 382 640 925 1039
| Férfi N5 a megfelelő korúak százalékában 7 ,6 7 ,0 8,1 1 1,6 17,8 2 4 ,4 2 8 ,5
2,1 1,6 3,3 6,3 13,5 2 2 ,4 2 9 ,8
A felsőfokú iskolai végzettségűek száma ugyancsak erőteljesen — az 1960 óta eltelt harminc év alatt mintegy négyszeresére — emelkedett. A növekedés az 1980-as években is jelentős mértékű volt. Jelenleg a 25 éves és idősebb népesség 10%-a diplomás. E mutató értéke az 50 évnél fiatalabbak minden korcsoportjában meghaladja a 10%-ot, az ennél idősebbek között arányuk fokozatosan csökken, a 75 éves és idősebb korosztályokba tartozóknál már csak 3 %. A 25 éves és idősebb népességből minden kilencedik férfi és minden tizenkettedik nő diplomás. Míg a felsőfokú végzettségűek hányada a 65 évesnél fiatalabb férfiak minden korcsoportjában meghaladja a 10%-ot, addig
402
MÉSZÁROS ÁRPÁD
a nők között csupán a 44 éves és fiatalabb korosztályoknál tapasztalható hasonló arány. A 25—34 évesek között a nők nagyobb arányban (15%) szereztek diplomát, mint a férfiak (11%). A 70 éves és idősebb férfiaknak 7% -a, az ilyen korú nőknek alig több mint egy százaléka szerzett diplomát, az utóbbiak szinte kizárólag a pedagógus pályákon. 14. A 25 éves és idősebb népességből befejezett felsőfokú végzettségűek nemek szerint Population aged 25 and over with completed post-secondary educational attainment, by sex Év
1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990
Összesen
81 85 91 163 273 448 688
Férfi szám (1000 fő) 73 74 76 127 192 278 371
N6
8 11 15 36 81 170 317
Férfi Nő Összesen | a megfelelő korúak százalékában 1,8 1,6 1,7 2 ,7 4 ,2 6,5 10,1
3,3 2 ,8 3,1 4 ,5 6 ,4 8,6 11,8
0,3 0 ,4 0 ,5 1,1 2,3 4 ,6 8,7
A népesség gazdasági aktivitása A népesség gazdasági aktivitása az 1970-es évek közepéig növekedett, azóta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Az 1970. évi 48,3%-kal szemben 1980-ban a népesség 47,3%-a, 1990-ben pedig csak 43,6%-a folytatott aktív kereső tevékenységet. A mintegy másfél évtizede tartó csökkenési folyamat lényegében két szakaszra osztható. Az első szakaszban, amely nagyjából az 1980-as évtized közepéig (1986-ig) tartott, a demográfiai tényezők domináltak. A visszaesés ebben a periódusban főként azzal függött össze, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépő munkavállalók közül egyre kevesebben dolgoztak tovább aktív kereső ként. Ehhez járult, hogy a munkába lépő évjáratok nem fedezték a ngugdíjazásból és halálozásból adódó veszteséget, számottevő mobilizálható munkaerő tartalék pedig már korábban sem állt rendelkezésre. Az idős népesség számának és arányának emelkedése — tekintettel az általános nyugdíjjogosultságra — azt eredményezte, hogy a nyugdíjasok népességen belüli aránya szintén növekedett. Ebben — a népesség korössze tételének eltolódása mellett — szerepet játszott, hogy a nyugdíjra jogosultak a korábbinál nagyobb arányban éltek a nyugdíjazás lehetőségével, és a korengedményes, illetve rokkantsági nyugdíjasok száma is emelkedett. Míg az inaktív keresők között az 1980-as években a nyugdíjasok száma tovább növekedett, addig a gyermekgondozási segélyen levő anyáké —
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
403
összefüggésben a születésszám alakulásával — az évtized első felében csök kent. A gyermekgondozási díj bevezetése, majd kiterjesztése következtében a gyermekük gondozása miatt átmenetileg inaktívak állománya némileg szintén növekedett. (Hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi növekedés a születésszám további kedvezőtlen alakulása mellett ment végbe; oka kizárólag az, hogy az érdekeltek az új, kedvezőbb segélyezési formát viszonylag nagyobb arányban veszik igénybe.) Az eltartottak népességen belüli aránya az 1970-es évtizedben jelentősen visszaesett, 1980 óta kissé tovább csökkent. Az eltartottak körén belül a tanulók száma az 1980-as években — ellentétben a korábbi tendenciával — növekedett, mivel az 1970-es évek nagy létszámú évjáratai fokozatosan tanköteles korba léptek. Az eltartottak körét döntően olyan személyek alkotják, akik életkoruknál vagy helyzetüknél fogva nem vállalhatnak munkát (tanköteles koron aluli gyermekek, tanulók, tartós betegségben szenvedők stb.). Az 1980-as évtized második felében kezdődő, a teljes átalakuláshoz vezető társadalmi-gazdasági folyamatok a foglalkoztatottság színvonalát — mind tartalmilag, mind elvi-módszertani szempontból — mélyrehatóan befolyásolták. Az országban megjelent a nyílt munkanélküliség, és ily módon tarthatatlanná vált a "teljes foglalkoztatottság" egyébként is régóta vitatott elve. A munkanélküliekről azonban 1990-ig csak részleges információk álltak rendelkezésre. A munkaközvetítő szervezetek ugyan már 1986-tól kezdve jelentették a náluk regisztrált munkanélküliek számát, viszont az állást keresők közül sokan nem jelentkeztek a közvetítő irodáknál, hanem inkább egyénileg kívántak elhelyezkedni, és ezáltal nem szerepeltek a nyilvántartásban. Az 1990. évi népszámlálás ezért — 1949 óta először — ismét lehetőséget nyújtott a munkanélküliség teljes körű felmérésére. Az adatfelvétel során e témakörben két kategóriát különböztetünk meg, az első ízben elhelyezkedni kívánókét és az állást kereső munkanélküliekét. Mindkét kategória esetében egységes besorolási feltétel volt, hogy a kérdezett személy nem folytat kereső tevékenységet, de szándékában áll elhelyezkedni, vagy vállalkozást létesíteni, és ennek érdekében — pl. munkaközvetítő, személyes ismerősök, újsághir detés útján — megfelelő lépéseket is tett. A két csoport közötti különbséget a korábbi kereső tevékenység hiánya, illetve ténye jelentette. Az 1990. évi népszámlálás által kimutatott — 126 ezer fős — munkanél küliség önmagában mint a foglalkoztatottság szintjét csökkentő tényező jelentkezett. Ezt a hatást több más tényező is erősítette. A már ismertetett hosszabb távú demográfiai folyamatokkal kapcsolatos öregségi nyugdíjazás mellett az aktív kereső tevékenységet folytatók állomá nyának visszaeséséhez a munkavállalási korban nyugdíjba menők számának az emelkedése is hozzájárult. A nyugdíjban vagy járadékban részesülő 60 éven aluli férfiak és 55 éven aluli nők állománya ugyanis 1990 elején 354 ezer fő volt, közel 100 ezer fővel magasabb, mint tíz évvel korábban. E különbség három fő tényezőre vezethető vissza: — az 1980-as évek elejéhez képest is növekvő körben került sor rokkantsági nyugdíj megállapítására;
404
MÉSZÁROS ÁRPÁD
—
a korengedményes nyugdíjra jogosító munkakörben dolgozók (pl. bányászok, kohászok, fegyveres testületek tagjai) a korábbinál fokozottabban éltek e lehetőséggel; — 1987—1988-ban, de főleg 1989-ben más területeken is lehetőség nyílt — meghatározott feltételek mellett — a korhatár alatti nyugdí jazásra. Az utolsóként említett tényező tulajdonképpen a munkanélküliség kezelésének sajátos formáját is jelentette. E lehetőséggel ugyanis azok a hosszabb szolgálati idővel rendelkező és a nyugdíjkorhatárhoz közel álló munkavállalók élhettek, akiknek munkahelye felszámolás, átszervezés, tömeges leépítés miatt szűnt meg, de koruknál fogva már nem helyezkedhettek el. (A munkanélküliség veszélye — bizonyos mértékben — a korhatár alatti nyugdíjazás előző két indoka mögött is meghúzódhatott, ha ez közvetlenül nem is igazolható.) Az aktív keresőként összeírható személyek számát apasztotta az a körülmény, hogy 1988-tól a külföldre utazást korábban korlátozó intézkedé seket enyhítették (világútlevél bevezetése, a vízumkényszer eltörlésének kezdeményezése, hosszabb idejű külföldi tartózkodás lehetővé tétele). Ezáltal ugyanis a magyar állampolgárok szélesebb köre találhatott módot egyénileg külföldi munkavállalásra. (E személyek, mint ideiglenes külföldi lakóhellyel rendelkezők, a lakónépességből kimaradnak.) A korábbi összeírások alkalmával a "teljes foglalkoztatottság" elve, és az ezzel kapcsolatos jogszabályok (például a "közveszélyes munkakerülés" büntetőjogi üldözése) azt eredményezték, hogy a ténylegesen nem dolgozó személyek is megjelöltek valamilyen fiktív foglalkozást. Az 1990. évi felvé telnél e szempont már nem játszott szerepet, sőt az ismert társadalmi feszült ségek miatt a lakosság bevallási készsége az alkalmi, idényszerű tevékeny ségek vonatkozásában csökkent. E szubjektív elemek azonban az alapirányza tokat nem módosíthatták. Az aktív keresők számában és arányában 1980—1990 között végbement jelentős — 542 ezres, 4 százalékpontot megközelítő — csökkenés tehát összességében valós folyamatokat fejez ki. A népesség gazdasági aktivitás szerinti összetételének már az előző évtizedben megindult átrendeződése nagymértékben előrehaladt. A struktúraváltozást összefoglalóan az alábbi adatok szemléltetik:
Év
Népesség
Aktív
Inaktív kereső
Munkanélküli’
Eltartott együtt tanuló
1000 fő 1970 1980 1990
10 322 10 709 10 375
4 989 5 069 4 527
1 395 2 202 2 658
. 126
3 938 3 438 3 063
1 722 1 594 1 865
405
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
Év
Aktív
Népesség
Inaktív kereső
Munkanélküli3
Eltartott együtt
tanuló
3 8 ,2 32,1 2 9 ,5
1 6,7 14,9 1 8,0
Százalékos megoszlás 1970 1980 1990
100,0 100,0 100,0
4 8,3 4 7,3 4 3 ,6
13,5 2 0 ,6 2 5 ,6
1 ,2
A vázolt folyamatok súlyos következménye az aktív keresőkre közvet lenül, vagy közvetett formában háruló eltartási terhek növekedése. E tenden ciát szemlélteti a 100 aktív keresőre jutó gazdaságilag inaktív (inaktív kereső és eltartott) személyek számának alakulása.
100 aktív keresőre jutó Év
1970 1980 1990
munka nélküli
3
inaktív kereső
eltartott
inaktív kereső és eltartott együtt
28 43 59
79 68 67
107 111 1294
A nők részaránya az aktív keresők körén belül 1970—1980 között lényeges mértékben növekedett, e tendencia mérsékeltebb ütemben az 1980-as években is folytatódott. Az arány két százalékpontot jelentő növekedése azonban 1980 után már nem járt az aktív kereső nők számának emelkedésé vel, sőt az elmúlt évtizedben számuk jelentősen, több mint 100 ezerrel visszaesett, s a női népességen belüli arányuk is csökkenő tendenciát mutatott (100 nő közül 1980-ban kereken 40, 1990-ben csak 37 volt aktív kereső). A munkavállalási korú népességen belül 1990-ben a 15—19 éves férfi aknak — az 1980 óta végbement jelentős csökkenés ellenére — mintegy négyötöde (80%-a) folytatott aktív kereső tevékenységet. A fennmaradó hányadot zömmel a nappali tagozatos tanulók, a korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjban részesülők, kisebb részben a munkanélküliek (2,7%) és az eltartottak alkották. A 15—54 éves nők körében az aktív keresők részaránya újabban némileg szintén visszaesett, 1990-ben 70%-ot tett ki. A
406
MÉSZÁROS ÁRPÁD
gyermekgondozási segélyt, illetve díjat igénybe vevőkkel együtt számított foglalkoztatottsági arány azonban már 78% volt, ami csak kevéssel maradt el a férfiaké mögött. A munkavállalási korú nők további hányada túlnyomóan szintén a tanulókból, valamint a korengedményes és rokkantsági nyugdíjban részesülőkből tevődött össze. Az "egyéb eltartottak" — döntően a háztartásbeli nőket magában foglaló — csoportja 1980 óta tovább csökkent. A nem tanuló és jövedelemmel nem rendelkező munkavállalási korú nők közül is viszonylag kevesen jelezték munkavállalási szándékukat. (A 15—54 éves női népesség 1,4%-a minősült ilyen alapon munkanélkülinek.) A gazdasági aktivitási arányt korcsoportok szerint vizsgálva szembetűnő az aktivitási ráta folyamatos csökkenése a 15—19 évesek és részben a 20—24 évesek csoportjában. Ez az 1970-es években még főleg a közép- és felsőfokon továbbtanulók növekvő hányadával, az 1980-as években viszont — különösen az évtized utolsó harmadában — már mindinkább az elhelyezkedési gondokkal függött össze. Ezt bizonyítja, hogy a munkanélküliek aránya 1990 elején e korcsoportokban az átlagos szintet meghaladta. (A nem tanuló 15—19 éveseknek 7%-a, a 20—24 éveseknek 3%-a volt munkanélküli, nagyrészt első ízben elhelyezkedni kívánó fiatal.) A gazdasági aktivitási ráta lényegesebb változása a 25 éven aluliakon kívül a nyugdíjkorhatárhoz közel állóknál, illetve a korhatáron felülieknél figyelhető meg. Az 55—59 éves férfiaknál a gazdaságilag aktívak arányának hosszabb idő óta tartó csökkenése jelzi a rokkantsági és korengedményes nyugdíjazás hatását. A 60—64 éves férfiaknál, valamint az 55—64 éves nőknél a nagymérvű visszaesés a nyugdíjas korúakkal kapcsolatban általánosságban már említett folyamat eredménye. Az aktív keresők iskolázottságának huzamosabb idő óta tartó javulása az 1980-as évtizedben is folytatódott. E folyamat három fő okra vezethető vissza: — a teljes népességen belül növekedett a magasabb iskolai végzettsé gűek aránya; — a demográfiai csere, vagyis az idősebb, alacsonyabban iskolázott réteg folyamatos kiöregedése, inaktívvá válása és a fiatal, maga sabban iskolázott korcsoportokba tartozók munkába lépése önma gában is kedvező strukturális átalakulást eredményezett; — a dolgozók az esti-levelező tagozatos képzés keretében is szerez hettek magasabb végzettséget, bár ennek jelentősége újabban csökkent. 1990-ben a felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív keresők száma meghaladta a félmilliót, arányuk a tíz évvel korábbinak közel másfélszeresét, a húsz évvel korábbinak több mint kétszeresét érte el. Kedvező tendencia észlelhető a befejezett középiskolai, valamint a középfokú szakmunkásképző iskolai és szakiskolai végzettséget szerzett dolgozók részaránya tekintetében is. Ugyanakkor minimálisra csökkent azoknak a hányada, akik általános iskolai tanulmányaikat nem fejezték be.
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
Általános iskola Év
1970 1980 1990
Összesen 6 osztálynál kevesebb
100,0 100,0 100,0
11,2 4 ,8 1,9
6 -7
8 osztály
2 7 ,9 13,7 3,3
3 3 ,4 3 5 ,4 3 3 ,4
407
Befejezett középfokú szak középiskola munkásképző iskola, szakiskola 8,5 16,9 2 4 ,4
13,8 2 1,1 2 4 ,8
felsőfokú iskola
5 ,2 8,1 12,3
A gazdaság szerkezeti átalakulásának egyik lényeges jellemzője az aktív keresők ágazati összetételének változása. Az elmúlt két évtized folyamán ebben a vonatkozásban meghatározó jelentőségű volt a nem anyagi ágak javára tapasztalható eltolódás. Az anyagi ágakban aktív kereső tevékenységet folytatók aránya az 1970-es években 4, az 1980-as években 6 százalékponttal csökkent. E nagymérvű átalakulás elsősorban az iparban, az építőiparban, valamint a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban lezajló folyamatokkal függ össze. Az iparban a lemorzsolódás már az 1970-es években megkezdő dött, majd az 1980-as években felgyorsult. Az ebben a gazdasági ágban dolgozók száma 1980—1990 között 318 ezer fővel, több mint 18%-kal esett vissza. A csökkenés leginkább a nehézipar egyes ágazataiban jelentkezett, de részben a könnyűipart is érintette. Az építőiparban az 1970-es évtizedben még növekedés mutatkozott, amelyet 1980 után — az állami lakásépítkezések és beruházások visszafogása miatt — szintén csökkenő tendencia váltott fel. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén főállásban dolgozók állományának csökkenése lényegében hosszú távon érvényesülő irányzat, mely az 1970-es évek végén tapasztalt átmeneti megtorpanás után folytatódott. 1990-ben e gazdasági ágban 262 ezerrel (27%-kal) kevesebben dolgoztak, mint az évized elején. Az ún. "tercier jellegű" ágak közül a közlekedés, posta és távközlés, a kereskedelem és a vízgazdálkodás aktív keresőinek száma az 1970-es években még erőteljesebben növekedett. E folyamat az elmúlt évtizedben megállt, sőt a közlekedés, posta és távközlés területén némi visszaesés mutatkozott. A gazdasági-társadalmi fejlődés szükségszerű következményeként az 1970-es évek elejétől kezdve növekedett a nem anyagi szféra — elsősorban az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás — szerepe. Az emiatt jelentkező többletmunkaerő-szükséglet fedezetét jelentős részben a más gazdasági ágakból — elsősorban az iparból és az építőiparból — a szolgáltatási szféra felé irányuló munkaerőmozgás fedezte. A nem anyagi ágakban együttesen 1990 elején 171 ezerrel (18%-kal) többen dolgoztak, mint tíz évvel korábban. A szerkezeti átalakulás kérdéséhez tartozik, hogy már 1982-től megin dult, majd a későbbiekben felgyorsult, és lényegileg a gazdaság minden
408
MÉSZÁROS ÁRPÁD
területére kiterjedt az új típusú kisszervezetek, másrészt a magánvállalkozások térnyerését eredményező folyamat. Számos kisszervezet korábbi nagyválla latok szétválása útján jött létre, másokat újabban alapítottak. Összességében azonban a magyar gazdaságot még 1990 elején is a hagyományos nagyválla latok és szövetkezetek túlsúlya jellemezte. A vázolt körülmények hatására az aktív keresők foglalkozási összetétele 1990-re szintén jelentősen módosult. Az elmúlt tíz évben a korábbinál gyorsabb ütemben tovább folytatódott a fizikai foglalk ozású aktív keresők számának fogyása, a szellemi tevékenységet végzőké pedig — az 1970-es évtizedben tapasztaltnál jóval mérsékeltebben — tovább növekedett. Az előbbiek száma 15%-kal alacsonyabb, az utóbbiaké fél százalékkal magasabb az 1980. évinél. 18. Az aktív keresők tevékenységi főcsoport szerint Active earners by main groups o f activity
1970
Szám (1000 f5) 1980 1
1990
1970
1
Százalék 1980 1
1990
A fizikai dolgozók fele 1990-ben szakmunkás munkakört látott el, ugyanez az arány 1970-ben egyharmad volt. A betanított munkások aránya változóan alakult, 1990-ben 37%-ot tett ki. A segédmunkásoknál folyamatos csökkenés tapasztalható, arányuk a 20 évvel korábbinak a felét sem éri el (28%-kal szemben 12%). A fizikai foglalkozásúak 1970—1990 közötti állománycsökkenése összességében megközelítette a 750 ezer főt. Az egyes foglalkozási főcsopor tokban dolgozók arányának változásában bizonyos mértékben a gazdasági szerkezet átalakulása is tükröződik. 1970-ben a mezőgazdasági foglalkozásúak a fizikai dolgozók rétegének közel negyedét jelentették, 1990-ben már a tizedrészt sem érték el. Az ipari és építőipari munkakört ellátók együttes aránya 1970—1980 között 6, 1980 után már csak 1 százalékponttal nőtt. A szolgáltatás jellegű tevékenységet folytatók hányada 1970 óta majdnem megkétszereződött. A szellemi dolgozók összetétele az elmúlt húsz év alatt annyiban módo sult, hogy a műszaki foglalkozásúak részaránya egynegyedről alig több mint egyötödre mérséklődött, miközben az egészségügyi-kulturális foglalkozásúak hányada 19%-ról 23%-ra nőtt. Körükben a létszámgyarapodásnak több mint 90 százaléka (106 ezer fő) a nődolgozók számát növelte.
409
1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS
Foglalkozási főcsoport
Százalék
Szám (1000 fő) 1970
1980
1990
1222 341 913 218 175
1273 405 505 289 239
1110 333 273 260 272
1970
1980
1990
Fizikai foglalkozásúak Ipari Építőipari Mezőgazdasági5 Közlekedési, postai és távközlési Kereskedelmi és vendéglátóipari Vízgazdálkodási, egészségügyi és szolgáltatási Anyagmozgatógép-kezelő, árukezelő Egyéb fizikai Összesen
32,5 9Д 24,3 5,8 4,6
35,7 11,4 14,2 8Д 6,7
36,9 11,1 9,1 8,6 9,2
82
119
137
2,2
3,3
4,6
135 674
156 575
136 485
3,6 17,9
4,4 16,2
4,5 16,1
3759
3560
3011
100,0
100,0
100,0
A szellemi munkakört ellátók valamennyi csoportjára az volt a jellemző, hogy a vizsgált húsz éven belül a jelentős létszámgyarapodás az időszak első tíz évében következett be. 1980 után a növekedés üteme erősen mérséklődött, illetve a műszakiak körében — a már korábban jelzett társadalmi-gazdasági problémák következtében — jelentős (17%-os) visszaesés jelentkezett. Ebben az időszakban figyelemre méltó növekedést csak a kereskedelmi és vendég látóipari (16%-os), az egészségügyi és kulturális munkakört ellátók (10%), valamint a számviteli, ügyviteli foglalkozásúak (11%) körében lehetett tapasztalni. Ez utóbbiak között a férfi dolgozók jelentős (58%-os) gyarapodása a banki, biztosítási, ügynökségi tevékenység térhódításával, továbbá a számítástechnika további kiszélesedésével kapcsolatos. A férfiak száma az
410
MÉSZÁROS ÁRPÁD
1980-as évtizedben kisebb-nagyobb mértékben minden más szellemi munkate rületen csökkent.
Tárgyszavak: Népszámlálás Gazdasági aktivitás Népességstruktúra SIZE AND STRUCTURE O F THE HUNGARIAN POPULATION ACCORDING TO THE FINAL RESULTS O F THE 1990 POPULATION AND HOUSING CENSUS Sum m ary
T h e m ain c h ara cte ristics o f the population tren d s in the 1980ies can b e sum m arized as follow s: — o w ing to the p opulation d e clin e o f 3 .2 p e r cen t b etw een 1980 and 1990, H u n g a ry is am o n g the c o u n tries w ith the w orst population situations; — ab o u t tw o fifth o f th e decline is due to natural d e c re a se , the rest is acco u n ted for by n e g ativ e m igration b alan ces; — the sex and a g e stru c tu re o f the population w as negatively influenced by u n fa v o u ra b le fertility and m ortality tren d s and by negative m igration b alan ces, w hich stre n g th e n ed the aging p ro c ess and resulted in a c o n sid erab le excess o f the fem ale p o pulation; — m ainly due to the long-term low level o f m arriag e rates and high level o f d iv o rc e ra te s, the m arital status o f the population has fu rth er changed; — the e ducational attain m en t o f the population has further im proved; th ere is a c o n sid era b le in cre ase in the n u m b er o f p erso n s w ith se c o n d ary and h ig h er educatio n al attainm ents; — the p re v io u s re a rra n g e m e n t o f the activity stru c tu re o f the population a c c e le r ated a fte r 1980, the n u m b er and pro p o rtio n o f inactive incom e recipients has in creased c o n sid era b ly , w hile that o f the active population has d ecreased significantly, the n u m b er and p ro p o rtio n o f the d ependent population has also d e cre ased c o n sid era b ly ; — the declin e in the n u m b e r o f m anual w o rk e rs continued at an a cc ele rated speed, w hile a slight in cre ase in the n u m b ers and p ro p o rtio n s o f non-m anual w o rk e rs w as o b se rv ed ; — the initial steps in the stru ctu ral ch an g e o f the econom y arc a lre ad y reflected in the fact that the n u m b er o f m anual w o rk e rs has d e cre ased m ainly in a g ric u l tu re , to a sm a lle r d e g re e in the industry and c o n stru ctio n , w h ereas a slow in cre ase in the m anual w o rk force can be o b serv ed in trad e, tourism and in tertiary secto rs.
