A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC) 103. ülésszaka 2014. május 28. – június 12. HÁTTÉRANYAG a Konferencia szakbizottságainak munkájához kapcsolódóan
2014. május Nemzetgazdasági Minisztérium
1. A Standardok Végrehajtásával foglalkozó Bizottság (CAS) A minimálbér megállapításáról szóló 131. sz. ILO Egyezmény és a kapcsolódó 135. sz. Ajánlás végrehajtásáról készített nemzeti jelentések alapján összeállított tanulmány vitája A vita célja: A minimálbér megállapításáról szóló 131. sz. ILO Egyezmény és a kapcsolódó 135. sz. Ajánlás végrehajtásáról készített nemzeti jelentések alapján összeállított tanulmány megvitatása, általános következtetések levonása Tárgyalásra kerülő dokumentum: Report III (1B) – General Survey of the reports on the Minimum Wage Fixing Convention, 1970 (No. 131.) and the Minimum Wage Fixing Recommendation, 1970 (No. 135) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_235287.pdf A tanulmány bemutatása: A minimálbér rendszerekről szóló 2014. évi tanulmány elkészítésének alapjául a „Kérdőív a minimálbér megállapításáról” c. dokumentumra adott tagországi válaszok szolgáltak. A minimálbér rendszerekről szóló 2014. évi tanulmány a harmadik tematikus összefoglaló a minimálbérről az 1958. évi és az 1992. évi tanulmányokat (General Survey) követően, amely jelzi a téma fontosságát. A minimálbér tárgykörének vizsgálata több szempontból is aktuális. 1992 óta gyökeres változás következett be a gazdaság és a társadalom fejlődésében. A globalizáció előnyei és hátrányai új megvilágításba helyezték a fejlődés szociális dimenzióját, másrészről a gazdasági-pénzügyi válság és az ennek leküzdéséhez kapcsolódó megszorító intézkedések szintén megerősítették azt az igényt, hogy a munka díjazása tárgyában kidolgozott normák új szempontok szerint - az újonnan szerzett tapasztalatok fényében – kerüljenek átértékelésre. A tanulmány ennek megfelelően átfogóan, nyolc fejezetben mutatja be a minimálbér szabályozásának főbb területeit. A 8 fejezet a következő: a minimálbérre vonatkozó szabályozás célja, és a minimálbér fogalma; a minimálbér rendszerek hatálya; a minimálbér megállapítására irányuló eljárás; különbségek a minimálbér általi lefedettségben; a szociális partnerekkel, illetve más szereplőkkel folytatott konzultáció és részvétel; a minimálbér megállapításának feltételei és annak felülvizsgálata; a minimálbér végrehajtása tárgyában hozott intézkedések; a minimálbér, a gazdasági válság és a megszorító intézkedések. A tanulmány végén a Szakértői Bizottság az alábbi főbb megállapításokat teszi: - Sok ILO tagállamban, annak ellenére, hogy nem ratifikálta a 131. sz. Egyezményt, létezik a minimálbér rendszere, összhangban az Egyezményben foglaltakkal. Ez a tény is jól mutatja a 131. sz. Egyezmény rugalmasságát, mind a rendelkezéseit, mind a végrehajtásának módját illetően. - A szociális partnerek szerepét tekintve a Bizottság hangsúlyozza, hogy a minimálbér megállapításának folyamata során érdemi konzultációt kell folytatni a munkáltatók és munkavállalók szervezeteivel. Ezzel összefüggésben a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az érdemi konzultáció követelménye nem foglalja magában a megállapodás megkötésének kötelezettségét. Téves értelmezés továbbá az, hogy a szociális partnerekkel folyatott konzultáció kötelezettsége azt is jelenti, hogy a minimálbér rendszer működésével kapcsolatos bármely döntés csak közös megállapodással hozható.
2
-
-
-
-
-
A minimálbér meghatározásával kapcsolatos eljárás tárgyában a Bizottság kiemeli, hogy a 131. sz. Egyezmény nem követel meg, vagy nem részesít előnyben egyetlen speciális eljárást sem a minimálbér megállapítására, hanem irányelveket rögzít. A legtöbb országban a minimálbért hatóság állapítja meg a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően. A 131. sz. Egyezmény tág keretek között teszi lehetővé a minimálbér lefedettség megállapítását. Így az egyes országokban különböző megoldások kerülnek alkalmazásra, úgymint általánosan kötelező minimálbér, ágazati minimálbér, területi minimálbér, foglalkozási csoportra vonatkozó minimálbér. Ezen differenciált megoldások tekintetében figyelemmel kell lenni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megvalósulására az egyenlőtlenségek felszámolása érdekében. Ugyanakkor a Bizottság tudomásul veszi, hogy a fiatalok magas munkanélküliségére tekintettel a foglalkoztatási lehetőségek elősegítésének egyik eszköze lehet a kötelező minimálbér összegének csökkentése a munkaerő-piacra belépők esetében, bár fenntartással kezeli azt az érvelést, hogy a fiatalok kevésbé lennének produktívak a munkaerőpiacon. A 131. sz. Egyezmény előremutató jelleggel szabályozza a minimálbér meghatározásának és felülvizsgálatának kritériumait, amelyek rugalmasan alkalmazhatóak az adott ország sajátosságainak megfelelően. Ezen kritériumoknak nincsen kimerítő listája és közöttük nincsen hierarchia sem, ezáltal lehetőség szerint alkalmazandóak. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a minimálbér célja, hogy jogilag kötelező érvénnyel jelenítse meg a legkisebb megengedett munkabér összegét az adott országban, és ezáltal tükrözze közvetlenül és hitelesen az adott ország valós szociális és gazdasági viszonyait. A Bizottság nyomatékosítja továbbá, hogy az Egyezmény nem tartalmaz egyetlen számszerű értékelést sem arra vonatkozóan, hogy mi a minimálbér megfelelő szintje, illetve mennyi annak az összege. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a minimálbér tiszteletben tartásának egyik lényeges eleme a munkaügyi ellenőrzés és a megfelelő szankciórendszer a jogsértések megelőzése céljából. Összességében a bizottság megállapítja, hogy a 131. sz. Egyezményben és a 135. sz. Ajánlásban meghatározott célok ma is ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint több mint 40 évvel ezelőtt, amikor elfogadásra kerültek, annak ellenére, hogy a társadalmi fejlődés és a munka világa azóta gyökeres átalakuláson ment keresztül. A szóban forgó normák megfelelő iránymutatást adnak ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés célkitűzéseit és a szociális igazságosság követelményét összhangba lehessen hozni a minimálbér szabályozása során.
3
2. A kényszermunkáról szóló 1930. évi 29. sz. ILO egyezmény kiegészítéséről szóló jegyzőkönyvés ajánlás-tervezettel foglalkozó Bizottság A vita célja: A kényszermunkáról szóló 1930. évi 29. sz. ILO egyezmény kiegészítéséről szóló jegyzőkönyv- és ajánlás-tervezet szövegének megvitatása, illetve véglegezése azok elfogadásának céljából Tárgyalásra kerülő dokumentumok: Stengthening action to end forced labour: Report IV (1); Report IV (2A); Report IV (2B) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_217752.pdf http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_239813.pdf http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_239814.pdf A jelentések és a norma-tervezetek bemutatása: Az ILO legfrissebb becslései szerint világszerte kb. 20,9 millió ember végez kényszermunkát. A Konferencia 103. ülésszaka keretében a tagországok vitát folytatnak egy munkaügyi norma/munkaügyi normák elfogadásáról a 29. sz. Egyezmény kiegészítése érdekében, amely által a megelőző-, védelmi- és kompenzáló intézkedések elősegítése terén fennálló végrehajtási hiányosságok kezelhetők, valamint a kényszermunka visszaszorítása hatékonyan elérhető. A vita előkészítése érdekében az ILO Hivatala két jelentést állított össze. A IV (1) sz. jelentés tartalmazza a tagországokban a kényszermunka felszámolása érdekében alkalmazott jogi szabályozást és gyakorlatot, valamint tartalmaz egy kérdőívet, amelyet a tagországok még a normatervezetek kidolgozása előtt válaszolhattak meg. A második jelentés két részből áll: a IV (2A) sz. jelentés összesíti a kormányok, valamint a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek által az előzőekben említett kérdőívre adott válaszokat, továbbá a Hivatal magyarázatait. A IV (2B) sz. jelentés tartalmazza a megvitatásra javasolt jegyzőkönyv- és ajánlás-tervezetet. A normatervezetek alapvetően minimumkövetelményeket tartalmaznak a kényszermunka áldozatait érintő megelőző, védelmi és kompenzáló intézkedések megerősítése kapcsán. A megelőző intézkedések tekintetében a normatervezetek előirányozzák a célzott tudatosságnövelő intézkedéseket, a képzési programokat, valamint a kollektív tárgyalások és az egyesülési szabadság érvényesítésének elősegítését. A kényszermunka áldozatainak védelme érdekében nemzeti politikák és akciótervek kidolgozásán és végrehajtásán keresztül támogató és rehabilitációs intézkedéseket kell foganatosítani. Ezen intézkedések kidolgozásába és végrehajtásába a munkavállalói és munkaadói szervezetek képviselőit is be kell vonni. A normatervezetek kiemelik továbbá az igazságszolgáltatáshoz és a kompenzációhoz való hozzáférés biztosításának fontosságát, valamint a kapcsolódó nemzeti jog hatékony kikényszerítését. A kényszermunka áldozatainak segítését a tagállamok közötti együttműködés erősítése szintén nagymértékben elősegítheti. A norma/normák formájáról (jegyzőkönyv és/vagy ajánlás) a szakbizottsági munka során kell a tagországi képviselőknek döntést hoznia. Az ILO javaslata (jegyzőkönyv és ajánlás) arra az elgondolásra épül, hogy a jegyzőkönyv tartalmazza a kényszermunka megelőzését célzó politikák és programok elfogadására, az áldozatok védelmére, a kompenzációra és a kikényszerítésre vonatkozó általános kötelezettségeket, míg az ajánlás részletesebb iránymutatásokat tartalmaz a jegyzőkönyvben foglaltak konkrét végrehajtása vonatkozásában.
4
3. Az informálisból a formális gazdaságba történő átmenetről szóló következtetés-tervezettel foglalkozó Bizottság A vita célja: Az informálisból a formális gazdaságba történő átmenetről szóló ILO következtetéstervezet szövegének megvitatása és elfogadása jogi norma előkészítése céljával. Tárgyalásra kerülő dokumentumok: Transitioning from the informal to formal economy: Report V (1); Report V (2) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_218128.pdf http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_241897.pdf A jelentések és a következtetés-tervezet bemutatása: Az ILC 103. ülésszaka keretében folytatandó vita alapját az V. számú jelentések képezik. A V (2) jelentés következtetés-tervezetet tartalmaz az informálisból a formális gazdaságba történő átmenetek kapcsán esetlegesen elfogadandó norma vonatkozásában. Az V (1) jelentés áttekintést nyújt az informális gazdaságról, annak a munkavállalók és a munkáltatók tisztességes munkakörülményeit érintő hatásairól, valamint az ILO-nak a 2002. évi következtetésekben foglaltakkal összhangban kialakított, a formális gazdaságba történő átmenetek elősegítését célzó megközelítéséről. A jelentés példákkal bemutatva elemzi a kapcsolódó nemzeti és nemzetközi szintű, már meglévő jogszabályokat, a különböző régiók a jogrendszerét és gyakorlatát, amelyekkel a részes államok az ILO normák elfogadása és alkalmazása által közelíteni tudják az informális gazdaságot a formálishoz. A jelentés végül bemutatja, milyen hozzáadott értékkel bír a már meglévő ILO normákhoz képest egy olyan integrált szakpolitikai keret, amely magában foglalja az ILO négy stratégiai célkitűzését (a munka világára vonatkozó alapvető elveket és jogokat, a foglalkoztatást, a szociális védelem kérdését és a társadalmi párbeszéd tárgykört), és igazodva az egyes tagállamokban tapasztalható körülményekhez hozzájárul a formális gazdaságba való fokozatos átmenetek elősegítéséhez, szem előtt tartva a tisztességes munka mind teljesebb megvalósulását. A tagországok, valamint a szociális partnereknek az informálisból a formális gazdaságba való átmenetek elősegítésével kapcsolatos nézeteik előzetes megismerése érdekében az ILO Hivatala egy kérdőívet állított össze. A kérdőívre adott válaszokat az V (2) jelentés foglalja össze. Az V (2) sz. jelentés tartalmaz egy következtetés-tervezet is az idei tárgyalások nyomán az ILC soron következő ülésén esetlegesen elfogadandó nemzetközi munkaügyi normára vonatkozóan. A következtetés-tervezet egy ajánlás elfogadására tesz javaslatot. A javasolt norma preambuluma megállapítja, hogy az egyre nagyobb mértéket öltő informális gazdaság nagy kihívást jelent a jogállami kereteken belüli, befogadást elősegítő fejlődésnek, s negatív hatása van a jogszerűen működő vállalkozások fejlődésére, a munkavállalók szociális védelmére és munkakörülményére, az államháztartási bevételekre, az állami intézmények pénzügyi helyzetére, és a tisztességes versenyre a nemzeti és a nemzetközi piacokon egyaránt. Magának az informális gazdaságnak a megléte miatt sokan vannak, akiknek nincs más lehetőségük, mint ebben a szektorban munkát vállalni, mivel a formális gazdaságon belül nem jutnak tisztes munkához – s ez leginkább a legsérülékenyebb csoportokra igaz. A következtetés-tervezet megállapítja, hogy bár sokféle oka van az informális gazdaság létének, működésére nézve leginkább a kormányzatok lehetnek hatással. Rámutat, hogy az informális gazdaságon belül mind a munkavállalók, mind a gazdasági egységek nagy vállalkozói potenciált 5
jelenthetnek, készségeik, kreativitásuk fejlesztésre érdemes, s ez a formális gazdaságba történő átemelésükkel valósulhat meg. A norma hatálya valamennyi, az informális gazdaságban működő vállalkozásra és az ott alkalmazott munkavállalókra kiterjed a tervezet szerint. Ennek megfelelően az „informális gazdaság” kifejezés minden gazdasági tevékenységet, munkavállalót és a gazdasági egységet magában foglal, amelyet törvény vagy a gyakorlat nem, vagy hiányosan szabályoz, és egyaránt kiterjed a formális gazdaságban és a háztartásokban megvalósuló informális tevékenységekre, az itt működő önálló vállalkozókra, családi vállalkozásokra és munkaerő-kölcsönzéssel munkavállalókat foglalkoztató termelő egységekre is. Ugyanakkor nem kerülnek a szabályozás hatálya alá a nemzetközi egyezményben meghatározott, tiltott és illegális cselekményt megvalósító tevékenységek. A célkitűzések és általános elvek című cikk a megalkotásra kerülő norma kapcsán feladatul tűzi, hogy az úgy szolgáljon iránymutatásul a csatlakozó államok részére, hogy az általa biztosított eszközök megkönnyítsék az átmenetet a munkavállalók és a gazdasági egységek számára, mindeközben azonban a megélhetési és vállalkozási lehetőségek ne sérüljenek. A norma célja, hogy a makrogazdasági, foglalkoztatási, szociális védelmi és egyéb szociális szakpolitikákkal összhangban segítse elő a tisztes munkahelyteremtést. Az ajánláshoz csatlakozó államok saját stratégiáik megalkotásakor számításba tudják venni egyéni lehetőségeiket, a végrehajtáshoz figyelembe tudják venni az adott országban meglévő körülményeket. Az átmenet során kiegyensúlyozott intézkedések révén kell közelíteni az ösztönző intézkedéseket a meglévő eszközökhöz. Mindezeket szem előtt tartva a javasolt norma iránymutatásokat tartalmaz a szabályozási és politikai keretek, a foglalkoztatáspolitikák, a munka világában alkalmazandó alapvető elvek és jogok érvényesítésének elősegítése, az ösztönző intézkedések, megfelelés és kikényszerítés, a munkavállalói és munkaadói szervezetek szerepe, a végrehajtáshoz kapcsolódó adatgyűjtés és monitoring tevékenység, valamint az átültetés és nyomonkövetés vonatkozásában.
6
4. A foglalkoztatás stratégiai célkitűzéseivel foglalkozó Bizottság A vita célja: A Társadalmi igazságosság a méltányos globalizációért című 2008. évi ILO nyilatkozat nyomon-követése, a foglalkoztatás elősegítése, stratégia cél elérése kapcsán végrehajtott intézkedések, valamint a 2010-ben elfogadott határozat végrehajtásának értékelése Tárgyalásra kerülő dokumentum: Employment policies for sustainable recovery and development: Report VI http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_norm/--relconf/documents/meetingdocument/wcms_240032.pdf A jelentés bemutatása: A 2008. évi ILO nyilatkozatban foglalt négy stratégiai célkitűzés mindegyike már megvitatásra került egy alkalommal. A foglalkoztatás elősegítésének célkitűzése vitájára 2010-ben került sor. A vita eredményként egy határozat került elfogadásra. Az ILO jelentésében megállapítja, hogy 6 évvel a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanását követően számos országban még mindig komoly munkaerő-piaci problémák vannak és a gazdasági előrejelzések 2014-ben is gyenge, vagy stagnáló gazdasági növekedésre számítanak. Ebben a helyzetben az előttünk álló évtized meghatározó kihívása lesz a globális szinten 404 millió új belépő integrálása a munkaerőpiacra, valamint a produktív és tisztességes foglalkoztatási lehetőségek biztosítása a közel 202 millió munkanélküli számára. Az ILO jelentése három fejezetből áll. Az 1. fejezet áttekinti a globális válság hatásai nyomán kialakuló gazdasági és foglalkoztatási trendeket a különböző nemzeti és regionális kontextusban. A fejezetben sor kerül 6 globális trend (globalizálódás, az új demográfiai kontextusok, egyenlőtlenségek, nemek közti egyenlőtlenségek a munkaerő-piacon, átmenetek egy környezetileg fenntarthatóbb fejlődés irányába, a képzettségek és a munkaerő-piaci igények közötti összhang hiánya) elemzésére különös tekintettel azok kihatásaira a foglalkoztatáspolitikák egy új generációja vonatkozásában. A 2. fejezet beszámol az ILO Hivatala által 2010. óta az ILC ajánlás alapján végzett tevékenységről. A jelentésben, annak limitált hosszára való tekintettel, a Hivatal csak néhány országot érintően mutat be példákat. A 3. fejezet a lehetséges továbblépési útvonalakkal foglalkozik. Az ILC keretében lezajló vita során a Hivatal várakozásai szerint a jelentésben foglalt elemzéseket az ILO tagországok résztvevő képviselői kiegészítik a nemzeti sajátosságaikból adódó helyzetképek és foglalkoztatáspolitikai tapasztalataik bemutatásával. A vita elősegítésére az ILO jelentés vitaindító kérdéseket is tartalmaz. A vitaindító kérdések felvetik, hogy milyen foglalkoztatási kihívások vannak a világ különböző részein, illetve hogy mik okozzák a munkanélküliséget, az alulfoglalkoztatottságot, az informalitást, foglalkoztatási szegénységet, foglalkoztatási bizonytalanságot, bérpolitikai problémákat. Továbbá a kérdések az ILO és a tagországai által a foglalkoztatás elősegítése érdekében tett tevékenységek áttekintésére ösztönöznek, különös tekintettel a különböző makrogazdasági döntéseknek a foglalkoztatásra és a tisztességes munkára gyakorolt hatásaira, beruházások növekedéséhez és strukturális átalakuláshoz vezető intézkedésekre, illetve az egyenlőtlenségek felszámolásában és a hátrányos helyzetű csoportok tisztességes foglalkoztatásba való integrálásában eredményes intézkedésekre. Végül a kérdések előirányozzák annak megvitatását is, hogy mik lehetnének egy, a tisztességes foglalkoztatás elősegítésére irányuló, a következő időszakban relevánsan és hatékonyan alkalmazható átfogó keret fő elemei.
7
