A nasopharynxtumorok kezelésének speciális problémái: reirradiáció, ritka szövettanú daganatok
Ph.D. Értekezés Tézisei
Dr. Lengyel Erzsébet
Téma- és programvezeto: Dr. Ésik Olga egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Klinikai onkológia program Vezeto: dr. Tulassay Zsolt egyetemi tanár
Budapest 2003
-1 -
-2 -
BEVEZETÉS Az orrgarattumorok
Magyarországon
nem
tartoznak a gyakori megbetegedések közé, hiszen a Nemzeti Rákregiszter számára 2000-ben 115, 2001-ben pedig 101 új esetet jelentettek. Az alacsony hazai elofordulási arányszám ellenére azért választottam ezt a kutatási
területet,
mert
a
nasopharynxtumorok
kezelésében jelenleg a sugárterápia nélkülözhetetlen. Ezen túlmenoen az utóbbi idoben egyre több közlemény jelent meg arról, hogy megfeleloen megválasztott kezelési eljárásokkal mind az elsodleges, mind a recidiváló esetek igen jól kontrollálhatók. Elsodleges sugárterápiás ellátással az összes stádiumban 35-60%-os 5-éves túlélés érheto el. A betegek kb. 15-48%-ában kell számolni lokálisan perzisztáló vagy recidíváló, illetve új elsodleges tumorok megjelenésével a besugárzott mezon belül vagy annak határán. A reirradiációval elérheto legjobb 5-éves daganatspecifikus túlélési eredmények 40%-ot közelítik meg. A lokálisan recidíváló betegek számára hazánkban elsoként kezdtük el a primer sugárkezeléssel
megegyezo
reirradiációt.
-3 -
dózisú,
kuratív
célú
Az értekezésem célja, hogy ismertessem a helyileg kiújult orrgaratrákok és a ritka szövettanú orrgarattumorok klinikai viselkedését, valamint saját betegcsoportomban
az
alkalmazott
sugárkezelés
eredményességét és mellékhatásait. Továbbá idoben követtünk két, a kórlefolyás során klinikai javulást mutató radiogen Lhermitte-syndromát (LS) mutató beteget és egy standard sugárkezelésben részesített, sugárkárosodást nem mutató beteget. Pozitron emissziós tomográfiás
vizsgálattal
sugárkárosodott
(PET)
gerincvelo
tanulmányoztam
lehetséges
a
regenerációs
mechanizmusait. CÉLKITUZÉSEK 1. A laphámrák szövettanú orrgarattumorok kiújulásában szerepet játszó tényezok tanulmányozása. 2. A reirradiáció szerepének tanulmányozása helyileg kiújult orrgaratrákok esetén (lokális progressziómentes-, távoli áttétmentes- és a daganatspecifikus túlélés vizsgálata). 3. A késoi mellékhatások gyakoriságának vizsgálata reirradiált betegekben.
-4 -
4. A
normális
szövetek
sugárérzékenységének
klinikai
és
meghatározása
in
vitro
reirradiáció
elott és sugársérült betegekben. 5. Egyes
ritka
szövettani
típusú
orrgaratdaganatok
(polymorph adenocc, melanoma, adenoid cysticus cc, ameloblastoma, plasmocytoma, MALT-lymphoma) klinikai viselkedésének vizsgálata. 6. A radiogen LS pathomechanizmusának tanulmányozása PET-vizsgálattal.
BETEGANYAG ÉS MÓDSZER 1. Reirradiált nasopharynx carcinomás (NPC) betegek 1993 és 2000 között 21, lokálisan kiújult NPC-s betegnél végeztünk reirradiációt. A férfi:no megoszlás 13:8, a betegek átlagéletkora 54 év (range:24-74 év) volt. Valamennyi betegnek laphámcc-je volt, melyek WHO szerinti megoszlása a következo: I. típus: 2 fo; II. típus: 1 fo és III. típus: 18 fo. Az értekezésemben részletesen ismertetem az orrgaratrák reirradiációjának technikai leírását (külso besugárzás, brachyterápia). Az 5-éves becsült daganatspecifikus-, lokális progressziómentes- és távoli áttétmentes túlélés
-5 -
meghatározására Kaplan Meier módszert alkalmaztam. A radiogén sérüléseket a „Common Toxiticy Criteria 2.0” alapján
gradáltam. A különbözo sugármodalitások
dózisának összehasonlítására, illetve összegzésére Nag és Grupta által leírt módszert alkalmaztam.
2. Ritka szövettanú orrgarattumoros betegek 9 ritka szövettani típusú orrgarattumoros betegnél a betegség klinikai lefolyását, kezelési módszereit és a betegség kimenetelét tanulmányoztam. Ismertettem a különbözo szövettani típusoknál elfogadott kezelési módszereket a nemzetközi irodalom alapján. 3. Radiogen Lhermitte-syndroma az orrgaratdaganatos betegek között Két krónikus radiogen Lhermitte-syndromát mutató és egy kontroll beteg FDG-, butanol- és methionin-PETvizsgálatát végeztük el a sugárkezelést követo 26., 7. és 4 évben a radiogen sérülések tanulmányozására.
-6 -
4. Sugárérzékenységi vizsgálatok Az egyéni sugárérzékenység meghatározására a borbol vett fibroblast-kultúrákat használtuk, mivel a sugárterápia következtében fellépo leggyakoribb késoi mellékhatások a fokozott fibroblaszt-tevékenységgel kapcsolatosak, s általában jól korrelál a szervezet többi sejtjeinek individuális
sugárérzékenységével.
A
fibroblasztok
egyéni sugárérzékenységének méréséhez a kolóniaképzoassay-t alkalmaztuk. EREDMÉNYEK 1. Az orrgaratrák kiújulására vezeto klinikai körülmények Az NPC-s betegcsoportban 3 beteg (14%) részesült lokálisan ? 67 Gy dózisban az elso sugárkezelés alkalmával, tehát a recidívák közel 86%-a (18/21) az elso sugárkezelés
alacsony
dózisával
magyarázható.
A
recidívák medián jelentkezési ideje 30 hónap volt. Öt betegnél (24%) a lokális recidíva 60 hónap vagy annál hosszabb ido után jelentkezett.
-7 -
2. A
reirradiált orrgaratrákos betegek onkológiai
eredményei A kombinált (külso+ brachyterápia) reirradiáció során alkalmazott ekvivalens medián dózis 63,3 Gy, míg az egyedüli brachyterápia medián dózisa 24,2 Gy volt. A reirradiált orrgaratrákos betegekben 37 hónapos medián követési ido alatt a tényleges túlélés 52%- nak bizonyult. A Kaplan-Meier túlélésfüggvény alapján a becsült 5 éves daganatspecifikus túlélés 32%, a lokális progressziómentes túlélés 100% és a távoli áttétmentes túlélés pedig 38%.
3. A reirradiált orrgaratrákos betegek kezelési mellékhatásai A késoi radiogen mellékhatások közül a kifejezett xerostomia az elso sugárkezelést követoen minden betegnél bekövetkezett, s ez számottevoen már nem fokozódott a késobbi irradiáció során. A CTC (Version 2.0) osztályozása szerint grade ? 3 sugárkárosodást 3 esetben (3/21–14 %) észleltünk: egy 4 hét alatt gyógyuló hátsó garatfal- necrosist, egy IX. agyidegbénulást és egy septum nasi necrosist. Ezekben a betegekben a kumulatív
-8 -
ekvivalens dózis >93 Gy érték volt. A betegek közül ketto daganatmentesen él, míg a harmadikat lokálisan progrediáló daganata miatt vesztettük el a 3. reirradiációt követoen.
4. Ritka szövettanú orrgarattumoros beteg onkológiai eredményei és a kezelési mellékhatások A low- grade NHL-es betegek megfelelo ellátást kaptak az egyedüli sugárkezeléssel, jelenleg is tumormentesek. A
többi
szövettani
típusnál
a
radikális
mutét+postoperativ irradiáció jelenti a kuratív megoldást. A
részlegesen
operált
betegeknél
a
postoperativ
sugárkezelést teljes dózisban szükséges elvégezni. Sajnos Magyarországon mutétet
jelenleg
orrgarattumorok
még
ritkán
esetén.
alkalmaznak
Betegeink
esetén
tumorok nagy része a felfedezéskor már kiterjedt volt, koponyaalapra terjedt. Ezekben az esetekben egyedüli sugárkezeléssel csak magas dózis >66 Gy alkalmazásával lehet terápiás választ elérni. Melanomás betegeinket a helyesen megvá lasztott radiokemoterápiás kezelések ellenére távoli áttétekben vesztettük el.
-9 -
5. Sugárérzékenységi vizsgálatok A kiújult orrgaratrákos betegek közül 5 esetben végeztük el a fibroblastok individuális sugárérzékenységének meghatározását. Ezek normális értékeket mutattak, így a reirradiációt a tervezett dózisban tudtuk elvégezni és nem is alakult ki a betegek között eddig súlyos mellékhatás. Egy betegnél éppen a határérték (0,15%) körüli fibroblast túlélési eredményt kaptuk, de nem találtunk nála fokozott sugárreakcióra utaló klinikai jelet, illetve az ismételt sugárkezelés követoen sem alakult ki ilyen károsodás. Az elozoekkel ellentétben a permanesn radiogen sérülést (LS-t) elszenvedo betegek sugárérzékenységi vizsgálata a 31. beteg esetében fokozott, míg a 32. beteg esetében
normális
fibroblast
mutatott.
- 10 -
sugárérzékenységet
Túlélo frakció
1
0,1
0,01 0
1
2
3
4
5
Dózis (Gy)
A radiogen Lhermitte-syndromás betegek (No. 31: fekete négyzet, No. 32: fekete háromszög) és a kontroll személyek (fehér körök) fibroblast túlélési görbéje
6. A Lhermitte-syndromás betegek és a kontroll személy PET-vizsgálatának eredményei A kontroll beteg gerincvelojében a sugárkezelés elott FDG accumulatio éppen kimutatható volt, míg a sugárkezelést követoen 2 hónappal fokozott FDG- felvétel volt mérheto, mely 7 hónappal késobb kifejezetten csökkent. 44 hónap múlva a sugárkezelt gerincszakaszon
- 11 -
az
FDG- felvétel
gyakorlatilag
megegyezett
a
sugárkezelés elotti értékkel. Az [15O]-butanol felvétel az FDG accumulatiohoz hasonlóan változott. A [11C]methionine felvétel extrém alacsony volt mind a sugárkezelt, mind a nem sugárkezelt gerincszakaszon és ez a klinikai kórlefolyás alatt nem változott. A sugárkezelt
csigolyatestek
(C2-Th3)
csontvelojében
methionin felvétel nem volt detektálható. Az FDG-PET vizsgálat mindkét esetben 25, illetve 7 évvel
a
besugárzás
után
a
sugárkezelt
nyaki
gerincszakaszon fokozott FDG- felvételt mutatott, ha összehasonlítottuk a nem sugárkezelt gerincszakaszokkal. Az
?15 O?-butanol
PET-vizsgálat
a
sugárkezelt
gerincszakaszon fokozott vérátáramlást mutatott, míg ?11 C?-methionin
felvétel
nem
C1-C3-as gerincszakaszon.
- 12 -
volt
detektálható
a
KÖVETKEZTETÉSEK 1.
Megállapítottam, hogy a recidív orrgarattumorok
lokális kiújulásában a legfontosabb tényezo az elso sugárkezelés alacsony (? 67 Gy) dózisa. A NPC korszeru, hazai kivizsgálási és kezelési protokolljának összeállítása és országos szintu egyeztetése elkerülhetetlen. 2.
Megállapítottam, hogy az elozetesen sugárkezelt
betegeknél az ismételt sugárkezelés hatékony eljárás az egyébként
kezelhetetlen
betegeknél.
A
túlélési
eredményeim megfelelnek az irodalomban közölt 5-éves túlélési eredmények medián értékének. Az eredményeim további javulása elsosorban a nagyobb dózisú, a BT-t és a külso besugárzást kombináló sugárterápiától várható. 3.
A reirradiációt követo 3 grade 3-4 késoi mellék-
hatás
(14%)
elfogadható
kockázat
az
egyébként
kezelhetetlen betegek számára. A súlyos mellékhatást mutató betegek közül 2 esetében elfogadható volt a mellékhatás, és még ma is tumormentesen élnek. A késoi mellékhatások kialakulásában a jelentos kumulatív dózis játszott
legnagyobb
szerepet.
Az
egyéni
sugár-
érzékenység reirradiáció elotti individuális meghatározásával és az intenzitás modulált sugárterápia hazai
- 13 -
bevezetésével e mellékhatások tovább csökkenthetok lesznek. 4.
A
normális
szövetek
sugárérzékenységének
klinikai
meghatározása
és
in
hasznos
vitro a
reirradiált és LS-s betegekben a második sugárkezelés elott,
egyrészt
mivel
normális
sugárérzékenységu
betegekben is a késoi mellékhatások gyakoriságának növekedésével kell számolni, másrészt az elso, illetve többszöri sugárkezelés során a sugárérzékeny betegek kiszurése céljából. A reirradiált betegcsoportunkban fokozott sugárérzékenységet nem tudtunk kimutatni a kialakult késoi mellékhatások hátterében, míg az 31. számú LS-s betegnél a fokozott sugárérzékenységgel és a cervicalis gerincszakaszra kiszolgáltatott magas dózissal magyarázható a LS kialakulása. 5.
Megállapítottam, hogy a ritka szövettani típusú
orrgarattumorok
kezelése
eltér
a
laphámrákos
betegekétol: a kezelési módszerben (sebészi/sugár), a sugárkezelés dózisában (összdózis, egyszeri frakció dózisa) és a kemoterápia típusában. A betegség klinikai viselkedésének
ismerete
egyszeru
- 14 -
helyes
döntéssel
(sebészi
kezelés
vagy
sugárkezelés)
a
beteg
gyógyulásához vezethet. 6.
Bizonyítottam, hogy az agyhoz hasonlóan a
gerincveloben is párhuzamosan megy a metabolizmus (5FDG felvétel) és a perfúzió (butanol- felvétel). A radiogen LS-t mutató betegekben a PET- vizsgálat segítette
a
gerincvelo
postirradiációs
regenerációs
mechanizmusának in vivo tanulmányozását.
ÖSSZEFOGLALÁS A klinikai gyakorlatban a lokálisan kiújult orrgaratrákos betegek
reirradiációja
megfelelo
indikáció
alapján
biztonságosan elvégezheto. A reirradiáció mérlegelésekor mindenképpen
figyelembe
kell
venni
az
elso
sugárkezeléstol eltelt idot, az elso sugárkezelés dózisát és a klinikai, valamint az in vitro sugárérzékenységi vizsgálat
eredményét.
A
reirradiációt
az
elso
sugárkezeléssel megegyezo teljes dózisban célszeru elvégezni,
amely
korai
stádiumban
a
beteg
gyógyulásához vezethet. Onkológiai sze mpontból a sugárkezelés kombinált (brachyterápia+külso sugárkezelés) formája a legeredményesebb, mivel ily módon
- 15 -
csökkenthetok leghatékonyabban a súlyos késoi normális szöveti károsodások. Betegcsoportunkban a recidívák leggyakoribb oka az elso sugárkezelés során alkalmazott alacsony összdózis volt. A ritka szövettani típusú tumorok klinikai viselkedése eloforduló
és
kezelése
különbözik
laphámrákoktól.
Egyes
az
ritka
általában szövettanú
daganatok (polymorph low grade adenocc, cylindroma, melanoma malignum) kezelésénél ezt mindenképpen figyelembe kell venni, mivel a helytelenül indikált elsodleges sugárkezelés rontja a beteg életkilátásait. A PET-vizsgálattal bizonyítottuk, hogy az agyhoz hasonlóan a gerincveloben is párhuzamosan halad a metabolizmus és a perfúzió. A Lhermitte-syndromás betegek gerincvelojében PET- vizsgálattal emelkedett metabolizmust és perfúziót tudtunk kimutatni, amelyet a gerincveloi akciós potenciál vezetésének megnövekedett energiaigényével hoztunk összefüggésbe.
- 16 -
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ez úton szeretném elsosorban köszönetemet és hálámat kifejezni dr. Ésik Olga Professzor Asszonynak, a témavezetomnek önzetlen támogatásáért és a tudományos munka megszerettetéséért és Dr. Somogyi András Foorvos
Úrnak,
akitol
a
sugárterápia
és
annak
megbecsülését tanultam. Köszönetet szeretnék mondani Németh György professzor úrnak, aki közel egy évtizede indított el azon a szakmai úton, ami idáig vezetett. A sugárterápiás klinikai képzésem teljessé tételén túl ráirányította a figyelmemet az orrgarat daganatok kezelésére, lehetoséget teremtett a hazai és külföldi továbbképzésekre, a kitekintésre és a megmérettetésre. Köszönöm az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztálya orvosainak, novéreinek, asszisztenseinek a munkavégzésemhez
biztosított
nyugodt
hátteret
és
türelmet. Köszönetet mondok Kásler Miklós professzor úrnak és Makó Erno professzor úrnak azokért az általa teremtett
munkahelyi
körülményekért
és
szakmaszervezési tevékenységért, melyek az elmúlt idoszakban lehetové tették az alkotó munkát. Köszönöm az Országos Sugárbiológiai Intézet, dr. Sáfrány Géza
- 17 -
munkáját a sugárérzékenységi vizsgálatok elvégzéséért és szakmai segítségéért. Külön hálával tartozom Dr. Godény Mária foorvos asszonynak a CT/MRI felvételek elkészítéséért
és
szakmai
segítségéért
a
munkám
elkészítése során. Köszönetet mondok a vidéki centrumoknak, hogy önzetlenül segítették munkámat, a betegeket az Országos Onkológiai Intézetbe irányították ismételt sugárkezelésre. A debreceni PET Központnak a PET- vizsgálatok elvégzésében és a képi anyag elkészítésében nyújtott segítségéért tartozom köszönettel. Nagyon sok köszönet illeti Komáromy Sándort és Horváth
Anikót
a
tanulmány
fotó
anyagának
elkészítésében, szerkesztésében nyújtott segítségéért és önzetlen
munkájáért.
Köszönetet
mondok
Gaudi
Istvánnak a betegcsoport statisztikai feldolgozásáért. Végezetül köszönet szüleimnek és családomnak, akik mindig, mindenben, feltétel nélkül támogattak.
- 18 -
SAJÁT KÖZLEMÉNYEK Az értekezés témakörében megjelent lektorált közlemények Lengyel E, Kiss T, Takácsi NZ, Somogyi A, Németh Gy. Epipharynx tumorok konformális besugárzása. Magy Onkol, 42:143-5, 1998 Lengyel E, Major T, Godény M, Somogyi A, Németh Gy. Epipharynxtumorok brachytherapiás kezelése. FülOrr-Gégegyógyászat, 45:103-8, 1999 Lengyel E, Somogyi A, Godény M, Szerdahelyi A, Németh Gy. Polymorphes Adenokarzinom des Nasopharynx mit niedrigem Malignitätsgrad. Fallbeschreibung und Literaturübersicht. Strahlenther Onkol, 176:40-43, 2000 IF: 2,846 Lengyel E, Baricza K, Somogyi A, Olajos J, Pápai Zs, Godény M, Németh Gy, Ésik O. Az epipharynxrák lokális kiújulásának ismételt sugárkezelése. Orv Hetil, 143:2343-50, 2002 Olajos J, Erfán J, Lengyel Z, Emri M, Füle E, Erdélyi L, Lengyel E, Ésik O, Trón L. Epipharynx-daganatok PETvizsgálata. Orv Hetil, 143:1275-8 (21 Suppl 3), 2002 Olajos J, Erfán J, Lengyel Z, Emri M, Füle E, Erdélyi L, Lengyel E, Ésik O, Trón L. Újabb lehetoségek a rosszindulatú orrgarati daganatok kivizsgálásában és terápiájában. Fül-, Orr-, Gégegyógyászat, 1:12-8, 2002
- 19 -
Lengyel E, Gilde K, Remenár É, Ésik O. Malignant mucosal melanoma of the head and neck – a review. Pathol Oncol Res, 9:7-12, 2003 Ésik O, Csere T, Stefanits K, Lengyel Z, Sáfrány G, Vönöczky K, Lengyel E, Nemeskéri C, Repa I, Trón L. A review on Radiogenic Lhermitte’s Sign. Pathol Oncol Res, 2003 (nyomtatás alatt) Ésik O, Csere T, Stefanits K, Szakáll Sz Jr., Lengyel Zs, Sáfrány G, Vönöczky K, Lengyel E, Olajos J, Bajzik G, Trón L. Increased metabolic activity in the spinal cord of patients with long-standing Lhermitte’s sign. Report of two cases and review of the literature. Strahlenther Onkol, 179:1-4, 2003 IF:3,01 Lengyel E, Baricza K, Somogyi A, Olajos J, Pápai Z, Godény M, Németh G, Ésik O. Reirradiation of locally recurrent nasopharyngeal carcinoma. Strahlenther Onkol 179:298-305, 2003 IF:3,01 Godény M, Lengyel E, Ésik O, Somogyi A, Remenér É, Polonyi I, Németh Gy, Kásler M. Nasopharynx karcinoma stádium meghatározása képalkotókkal, a CT és az MRI szerepe. Orv Hetil, 2003 (folyamatban)
- 20 -
Az értekezés témakörében megjelent könyvfejezetek Lengyel E. Epipharynxtumorok. Sugárterápia Szerk.: Németh Gy. Springer Tudományos Kiadó Kft, Budapest (2001) Zemplén B, Czeglédi F, Kásler M, Lengyel E, Somogyi A, Udvarhelyi N. Garatdaganatok. Az onkoterápia irányelvei. Szerk.: Kásler M. Mediprint, Budapest (2001) Lengyel E, Olajos J, Oberna F, Ésik O. Epipharynx tumorok. A klinikai Onkológia tankönyve: Alapelvek és gyakorlat. Szerk.: Kásler M, Ésik O. (folyamatban) Pytel J, Jóri J, Lengyel E., Kásler M. Orr-és orrmelléküreg-daganatok. A klinikai onkológia tankönyve: Alapelvek és gyakorlat. Szerk.:Kásler M., Ésik O. (folyamatban) Az értekezés témakörében megjelent eloadások/absztraktok Lengyel E, Major T, Somogyi A, Németh G. Boost kezelések epipharynx tumorok esetén. Magyar Sugárterápiás Társaság III. Kongresszusa. Budapest, 1997.05.24-25. Lengyel E, Kiss T, Somogyi A, Németh Gy. 3D besugárzástervezés epipharynx tumorok esetén. Magyar Onkológusok Társaságának 22. Kongresszusa. Budapest, 1997.11.10-12.
- 21 -
Lengyel E, Kiss T, Major T, Somogyi A, Németh Gy. Az orrgarattumorok konformális sugárkezelése. 19. Magyar Radiológus Kongresszus. Pécs, 1998.06. 4-6. Godény M, Polonyi I, Lengyel E. Extension of nasopharynx tumor-evaluation of CT and MRI examinations. Európai Radiológiai Kongresszus, ECHNR, Wien, 1998.10.04. Lengyel E. Epipharynx tumorok brachyterápiás kezelése és eredményei az Országos Onkológiai Intézetben. Brachyterápiás napok, Dobogóko, 1998.10.2-3.
Godény M, Polonyi I, Lengyel E. CT and MRI evaluation of epipharynx tumor extension. Európai Radiológiai Kongresszus, ECHNR, Wien, 1999.03.7-12. Lengyel E, Godény M, Somogyi A, Németh Gy. Képalkotó eljárások szerepe az orrgarattumorok sugárkezelésében. Magyar Sugárterápiás Társaság IV. Kongresszusa. Szombathely, 1999.05.15-16. Lengyel E, Baricza K, Somogyi A, Németh Gy. Epipharynx tumoros betegek brachyterápiás kezelése. Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesülete 36. Nemzeti Kongresszusa. Hévíz, 2000. 10.25-26.
- 22 -
Lengyel E, Somogyi A, Godény M, Németh Gy. Kombinált, külso és brachyterápiás kezeléssel elért eredmények epipharynx tumoros betegekben. Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa. Budapest, 2001.11.22-24. Godény M, Horváth K, Lengyel E, Somogyi A, Pólus K, Polonyi I, Szerdahelyi A, Hajnos D, Németh Gy. MR vizsgálatok értékelése epipharynx daganatoknál. Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa. Budapest, 2001.11.22-24. Csere T, Sáfrány G, Stefanits K, Szakáll Sz.,jr, Lengyel E, Olajos J, Vönöczky K, Ésik O. Permanens radio gen myelopathia epipharynx tumoros betegben (poszter) Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa. Budapest, 2001.11.22-24. Lengyel E, Baricza K, Somogyi A, Olajos J, Pápai Z, Godény M, Németh G, Ésik O. Reirradiation of locally recurrent nasopharyngeal carcinoma (poszter) 21st Annual ESTRO meeting, Praha, Chech Republic, 1721.09.2002 Radiother Oncol, abs.: 807; 2002 Lengyel E, Baricza K, Somogyi A, Godény M, Németh Gy, Ésik O. Az epipharynxrák lokális kiújulásának ismételt sugárkezelése. Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesülete 37. Nemzeti kongresszusa, Siófok, 2002.10.02-05.
- 23 -
