ANTON E C A T E R I N A
A NAGYBÁNYAI KÉZMŰVESEK VIDÉKI KAPCSOLATAI A XVII. SZÁZADBAN Nagybánya város története szorosan kapcsolódott a bányászathoz. 1329-ben Károly Ró bert egyik oklevelében a várost Felsőbányával együtt említik. A király Nagybánya és Felsőbánya főbírájának (Corrardus judex civitatum Rivuli Dominarum et de Medio Monté) adományozza a két város között elterülő lakatlan erdőséget abból a célból, hogy betelepítse. Ebből az oklevélből az is kiderül, hogy Nagybánya (Rivulus Dominarum; Asszonypatak) és Felsőbánya (Medius Mons) már városként szerepelnek közös bíró alatt. A város gazdasági és kulturális felvirágzásának kezdőpontja az 1347. évi Nagy La jos-féle kiváltságlevél. Kassával egy időben kapja Asszonypatak első ismert városi sza badalmát. A gazdag nemesfémérc lelőhelyek (arany; ezüst) nemcsak a bányászat fejlő désének kedveztek, hanem a pénzverés számára is kedvező lehetőséget teremtettek. A z első pénzverőház valószínűleg a XIV. század végén jött létre és tevékenységét 1864-ig folytatta. A város fejlődését a következő századokban a kézművesség felvirágzása is segítette. Bár az oklevelek Erdély viszonylatában már a X I I I . században szórványosan tesznek említést mesteremberekről, testületi szervezkedésükre csak a XIV. században kerül sor. A kézművesség virágzása a XIV. század második felétől Nagybányán is látványos fejlő dést biztosít a városnak. A fejlődés a XV. és a X V I . században is felfele ívelő, noha ked vezőtlen történelmi események is éreztették időnként hatásukat. A nagybányai kézmű vesség történetében a X V I I . század első hat évtizede a legjelentősebb időszakok közé tartozik. Nagybánya levéltára gazdag forrásanyagot őriz, amely a város fejlődését igazolja az említett korszakban: új és új céhek jönnek létre, a régiek megújítják kiváltságleveleiket, a mesterek száma megnövekszik, a termelés emelkedik stb. A kézművesség mellett meg kell említenünk a nagyarányú bortermelést, sörgyártást, a híres országos vásárokat is. Művelődési szempontból a híres Schola Rivulinát kell kiemelnünk, mely a Tiszántúl egyik legjelentősebb iskolája volt abban az időben. A nagybányai kézművesség felkutatására irányuló törekvések még a múlt századból valók: megemlíthetjük Schönherr Gyula , Szádeczky Lajos és Palmer Kálmán nevét. 1
2
1
4
1
2
3
4
5
6
5
6
Documente privínd istoria Romániei, secolul al XlV-lea. Seria C. Transílvania, vol. II (1321-1330). Bucuresti, 289-290. Documentul nr. 544. Palmer Kálmán: Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894. 83. Kovách Géza - Binder Pál: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981. 8. Schönherr kéziratok, XVI-XVII. század. Nagybánya, Tartományi Múzeum. Szádeczky Lajos: Nagybánya régi iparáról és céheiről. Századok, XXIII. (1889) 673-700. Palmer Kálmán: Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894.
A levéltári anyag feldolgozásában érdemeket szereztek Szász Károly , Balogh Béla és Oszóczki Kálmán nagybányai levéltárosok, akiknek búvárkodásai segítettek feltárni a város mesterségeinek történetét. A jelen előadás a nagybányai levéltár nagyon gazdag anyagának csak egy kis töredé ket dolgozza fel, időben az 1631—1647-es periódusra korlátozódik, és egy eddig kevés bé kutatott jelenséggel foglalkozik: hogyan hat ki a nagybányai kézművesek tevékeny sége a városhoz közeli vagy olykor távoli vidékekre is? Nagybánya tehát Kolozsvárhoz, Szebenhez, Segesvárhoz, Besztercéhez, Brassóhoz hasonlóan a középkori Erdélynek fontos kézműves központja volt. A nagybányai mes terek jónevüek voltak, erről szólnak az okiratok adatai is; gyakran hívták őket közeli (Szatmár, Aranyosmeggyes, Szinérváralja, Kapnyikbánya, Máramarossziget, Kővár) és távoli városokba és várakba is (Gyulafehérvár, Nagyecsed, Munkács, Huszt). Azt is meg kell jegyeznünk, hogy általában a kézművesek peregrinációja Erdély szerte és távolab bi vidékekre irányulva is sokat segített abban, hogy a mesterek stílusa és technikai jár tassága széles körben ismertté váljon, sőt abban is, hogy saját stílust tudjanak kialakí tani. Szász Károly így ír erről egyik tanulmányában: „Nagybánya nem volt (és elhelyez kedésénél fogva nem is lehetett) irányító tényező, stílusalakító központ, mint Kolozsvár vagy Várad a XVI-XVII. században; gazdasági szempontból azonban egyik legértéke sebb pontja volt az erdélyi fejedelemségnek" A legismertebb nagybányai kézművesek az ötvösök voltak. Az ötvösök nem csak a szűkebb körű városi lakosságot látták el készítményeikkel, de a fejedelmi udvar és a főu rak részére is dolgoztak. A X V I I . század első feléből már ismerjük néhány híres ötvös mesternek a nevét. Ilyen Csengeri Ötvös András, a valószínűleg még híresebb nagybá nyai Csengeri Képíró István apja, aki Bethlen Gábor udvarában dolgozott és 1632-ben Rákóczi György fejedelemtől címeres levelet kapott. Fiatal korában Nagybányán élt és működött az a Bánffyhunyadi Ötvös János is, aki a X V I I . század harmincas éveiben Londonba kerülve a Gresham Kollégium tanára lett. Nagybányai Szigethi Ötvös János pedig a X V I I . század negyvenes éveiben a fejedelem részére Gyulafehérvárt dolgozott. A nagybányai ötvösöket sok megrendelő kereste fel, akik arany és ezüst tárgyak k i vitelezésére kérték fel őket. Például tudjuk, hogy Bethlen István Máramaros vármegye nagyura 1639-ben levélben kereste meg Szigethi Ferencet, Nagybánya akkori bíráját: „valami poharakat akarván csináltatni, kegyelmedet akarom requirálnom, hogy... küld jön egy jó tudós, Eötvös embert ide Husztban")° Gyakran sürgős munkák elvégzésére is nagybányai ötvösöket hívtak. 1646. jú nius 20-án Rákóczi Zsigmond Szatmárból küld levelet Enyedi Márton bírónak: „ valami 7
8
9
7
8
9
0
Szász Károly: Adatok a nagybányai képírók, kő- és fafaragók történetéhez. Emlékkönyv Ke lemen Lajos nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvárt, 1957. (a továbbiakban Szász, 1957.) Balogh Béla - Oszóczki Kálmán: A nagybányai ötvöscéh a XV-XVII. században. Művelődés történeti Tanulmányok. Bukarest, 1979. Szász, 1957. 576. Románia Nemzeti Levéltára Máramaros Megyei Igazgatósága: Nagybánya város levéltára, Közigazgatási iratok, fasc. 1, 29/1639.
szerszámokat akarván kegyelmetek városában magunk számára csináltatni, Bresztynszki Györgyöt, komornikunkat küldtük oda, hogy annak hová hamarább és jobb móddal való végben vitelére szorgalmaztassa az mesterembereket. Kegyelmed azért legyen se gítséggel ebben szolgánknak, és parancsolja meg az ott való ötvösöknek, minden egyéb míveket letegyék s annak a munkának végben vitelében, melyet komornikunk eleikben fog adni, szorgalmatoskodjanak úgy pedig, hogy három hét alatt tisztességesen elvégez vén, kezünkhöz is hozhassák"'." A város pénzverdéjében is kiváló ötvösök működtek, akik a nemesfém megmunká lásnak igazi mesterei voltak. Nem véletlen, hogy I . Rákóczi György is őket kérte fel, hogy a gyulafehérvári pénzverdében meghibásodott szerszámokat megjavítsák: „ Fejérvártól tudósítanak aranyverő mesteremberink - írja a fejedelem 1646-ban - hogy a Platum verő instrumentumok igen megkopván, nem kicsiny késedelmezéssel és kárra is volna az aranyverés munkájok ... Kegyelmesen parancsoljuk hűségednek, ez levelet megadatván, azt a mesterembert (akár ötves, akár egyéb mesterember legyen), mindjá rást indítsa be Fej érvárra..., hogy ugyanott igazíthassa meg azokat a Platum verő eszközököt"} Az általam vizsgált okiratok jelentős része az építőmestereket is kiemelt helyen em líti: a kőmívesek, kőfaragók, téglavetők, asztalosok, tölcséresek keresett szakemberek voltak. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy I . Rákóczi György uralkodása idején nagyon sokat építkeztek és sok épületet megjavítottak, már nem is tekintjük kivételesnek a helyzetet. Nagybányán ebben az időben javítják a Szent István templomot, renoválják a városfalakat és bástyákat. A mesterek hírét a munkájuk dicsérete messze földre elvitte. Szigethi Ferenc 1642-ben Aranyos Meggyesből Nagybánya városi tanácsának így ír: „Ez levelem preséntalo ő nagysága jámbor szolgája az úr ő nagysága parancsolatjából városunkba két kőmívesnek hozatására; kegyelmetek azért rendeljen olyakat kevés na pokra, kik valami házak talpait rakhassák be kövekkel. ..'" Debreczeni János 1644-ben a következő kéréssel fordul Nagy Albert nagybányai bí róhoz: „Szatmári házammal akarván valami kőkeményt rakatni, mivel itt az én földün kön igen szűk az kőmíves, kegyelmedet mint jóakaró uramat kérem az ott való kőmíveseknek munkájokat és mesterségeket nálamnál jobban tudván és esmérvén, az melyiket jobbnak ésmeri, megjelentvén nevét ez én levelem kegyelmednek megadó emberemnek, ne tartson ellent az lejöveteleiben... Kegyelmetek városában lakó Téglaveteő Geörgi le gényével vetette volt tavaly esztendőben egynéhány téglát, mellyel szegöds égünk úgy lé vén vele, hogy meg is égetéssé vigye végben munkáját"™ Az 1644-1646-os időszakból keltezett okiratok legnagyobb része arra vonatkozik, hogy a legtöbb kőmívest és kőfaragót Kővár javításához igényelték. Kőváron a X V I . század második felében és a X V I I . század első évtizedeiben főleg besztercei kőmívesek dolgoztak, akik szintén j ó mesteremberek hírében állottak. Az a tény, hogy maga Rákó czi György fejedelem kéri a városi tanácsot arra, hogy építőmestereket küldjenek 1
3
11
12
13
14
Uo. 63/1646. Uo. 2/1646. Uo. 13/1642. Uo. 17/1644.
Kővárra, mindennél jobban bizonyítja, hogy a nagybányaiak kitűnő mesteremberek vol tak. 1644. május 20-án Monoki Mihály kővári várkapitány Nagy Albert nagybányai bí rótól kőmíveseket kér: „Kegyelmedet mint jóakaró uramat kelletek megtalálnom ilyen dolog felől: nyilván lehet immár kegyelmednél kőmívesekre itt az ő nagysága házában nagy szükségünk vágjon; úgy tudom, hogy főkapitány Reöthi Orbán uram is ennek előtte találta volt meg kegyelmedet levele által a kőmívesekfelől..."" Ugyanebben az évben néhány hónappal később Rákóczi György küld levelet Gyula fehérvárról Nagybánya főbírájának, akitől hozzáértő mestereket kér egy bástya építésé re: „Kővárban kezdettünk építtetni fundamentumból bástyát, holott felette szükséges egy jó kőfaragó mesterembernek lenni; kegyelmeteket kegyelmesen intjük küldjön városok ból egy jó kőfaragó mestert, az ki csak az bástya kövek elkészítésére viseljen gondot."^ A bástya építése valószínűleg igen fontos volt, mert Kővárból Monoki Mihály vár kapitány újabb levélben keresi meg Nagy Albert bírót és még három kőmívest kér; azt is megjegyzi, hogy a téglák is elő vannak már készítve az építkezés folytatásához: ,, ...hogy az bástyának építését continuálhasam... Német Kőmíves Jánost az ritka szaká iul küldje ki, ha elébb nem vasárnap reggel, ha lehet Kőmíves Gergelt is..." 1645. augusztus 4-én Monoki Mihály ezeket írja a nagybányaiak bírájának: „Kegyel medet uram kelletek megtalálnom az kőmívesek felől... az beszterceiek haza fognak menni... azért kérem kegyelmedet bár csak két emberséges kőmívest küldjön ki kegyel med, kivel vihetetném végben a dolgot"™ 1646-ban ismét a fejedelem keresi meg a nagybányaiakat: kőfaragókat és téglavető ket kér Szatmár várának építéséhez: „ Szatmári végházunknak építéséhez akarván kez detni... kegyelmesen parancsoljuk hűségteknek városokban kerestessen kővágó embere ket és mindjárt küldvén hűségtek vagy tízig valóg... Az téglavetőket is küldje el hűségtek" I . Rákóczi György fejedelem azonban távolabb eső vidékek várainak javítására is nagybányai kőmíveseket küldött. M é g ugyanebben az évben a munkácsi vár sáncainak kivágásához s az erősség kőfalainak kijavításához és újbóli építéséhez kér kőmíveseket a várostól: „ Úgy adatik értésünkre, hogy a városbeli kőmívesek, akik itt dolgoztak e na pokban, innen a nyári munkákra nézvén házokhoz kéredezvén noha requirálta kegyelme teket ide való vicekapitány nemzetes Livádi Gergely, az kőmíveseknek új óbban való ide küldések felől, de mind eddig el nem jöttek. Minek okáért kegyelmesen intjük kegyelme teket, sőt parancsoljuk is ez levelünk megadatván, küldje el mindjárást őket, ne legyen hátramaradása az elkezdett épületnek jelen nem létük miatt" " xl
w
2
Az ötvösök és kőmívesek mellett egyéb kézművesek is j ó hírnévnek örvendtek: üve gesek, asztalosok munkáját sokszor vették igénybe közeli és távolabbi vidékeken egyaránt. Ketselly János például Szatmárról 1646. február 17-én így ír a nagybányai
15
16
17
18
19
2 0
Uo. 7/1644. Uo. 35/1644. Uo. 38/1644. Uo. 18/1645. Uo. 67/1646. Uo. 81/1646.
bírónak: „Kelletek kegyelmeteket levelem által megtalálnom, mivel az drabantok és egyéb rossz emberek az mi kegyelmes urunk Szatmári házának ablakit igen elpusztítot ták... kérem kegyelmeteket három avagy négy üvegeseket... haladék nélkül küldje ide az ablakok építésére. " 1646-ban Huszti Boldizsár, Kővár udvarbírája asztalost és üvegest kér. „ ...kérem ke gyelmedet mint jóakaró szomszéd uramat, hogy kegyelmed... Asztalos István nevű aszta lost, az üvegessel együtt... küldje ki, hogy jó idején egyet-másféle mívet végezhessék vég ben" A nagybányai kovácscéh az egyik legrégibb és leghíresebb volt. 1643-ban a városi tanács megerősíti és kibővíti a céh addigi érvényes szabályzatát. A nagybányai kovácsok nem csak közhasználati tárgyakat készítettek, hanem a bányákban használt szerszámo kat is. Ez derül ki Lissibona Henrik bányabérlőnek egy 1631. augusztus 7-én keltezett leveléből is, amelyben többek között Nagybánya bírájának ezt írja: „ Továbbá csak ilyen dolog felől kelletek kegyelmedet mint uramat ez levelem által megtalálnom, mivel hogy az Kapnyikbányai Machina csináltatásához néminemű öreg vasszerszám kévántatik, abban az helyben pedig semmi módunk nincsen, hogy affélét végben vihetnök. Kegyel medet mint nekem jóakaró uramat kérem... hogy a Konsty hámoron csináltathassam meg" A lakatoscéh minden valószínűség szerint már a XV. században alakult meg, de a céhszabályzata csak 1572-ből marad ránk. A lakosok is országjáró mesterek voltak, j ó hírük távolabbi vidékekre is eljutott. 1643-ban Bethlen István az ecsedi erősségről így ír a város bírájának: „Esék értésemre, hogy a kegyelmetek helyéből egy lakatos akarna ki bontakozni,... minek okáért kegyelmedet kérem legyen azon, hogy jöjjön mihozzánk Ecsedbe, álapotja jó leszen; kegyelmed pedig ugyan most mindjárt küldje hozzám Ecsedbe, hogy beszéljek vele" Az órások tevékenységéről kevés adatunk maradt fenn, de mindenképpen nyoma maradt a működésüknek. Bethlen István egy 1642-ben írt leveléből az derül k i , hogy leg alább egy híres órásmestere volt a városnak: „Az huszti udvarházamnál akarván egy házban való órát felcsináltatni, kegyelmedet akarom requirálnom, hogy az óramestert küldje által Szigeten hozzám, s a mi műszer ahoz kívántatik, aztis hozza el magával, munkájáért megfizetek a jámbornak" '' E dolgozathoz csatlakozó jegyzetrész csak elenyésző töredéke annak a gazdag levél tári forrásanyagnak, mely a X V I I . századi Nagybánya gazdasági életét s egyben a városi kézművesek tevékenységét tükrözi. De ezen leszűkített vizsgálódás is kellőképpen iga zolja azt a sokak által elfelejtett történelmi igazságot, hogy a X V I I . századi Nagybánya nem csupán bányászata, hanem kézműipara révén is az erdélyi fejedelemség jelentős központja volt. 21
22
23
24
2
21
22
23
24 25
Uo. 22/1646. Uo. 16/1646. Uo. 12/1631. Uo. 15/1643. Uo. 26/1642.
