A MYITOTT KAPUK VÁROSA SZERETETTEL KÖSZÖNTI AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS MAGYAR NYELV, IRODALOM ÉS KULTÚRA NEMZETKÖZI TANTÁRGYVERSENY RÉSZVEVŐIT! Miskolc az Északi középhegység keleti részén, különböző tájegységek találkozásánál (Bükk hegység, Cserehát, Zempléni-hegység, Alföld), az ún. Miskolci-kapuban fekszik. A város nem csak a régió legnagyobb települése, de Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye is. Miskolc az őskorban Miskolc történelme európai szinten is egyedülálló, hiszen az öreg kontinens egyik legrégebben lakott települése, Magyarországon itt találták először olyan leletet (Bársonyházi szakócák), amely az őskori embertől származik. Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, 60-70 ezer évesre becsülte a kovakő szerszámokat, ami azt jelenti, hogy a jégkorszak embere használati tárgyai voltak. Ennek hatására indult el Miskolcon egy nagyszabású, őskort feltáró régészeti kutatás, melynek során a szakemberek felfedezték és feltérképezték az ősi „szeleta kultúrát”. Az újkőkorban Miskolc és környéke folyamatosan lakott vidék volt, ennek emlékeit őrzik a feltárásra került szalag- vagy vonaldíszes „bükki kerámiák”. A Népvándorlás első hullámával germán és szarmata népek, a második hullámban pedig avarok érkeztek az északkeleti országrészbe, mely időszak emlékeit a Miskolc határában feltárt avar temetők réz-, bronz- és vaseszközei, valamint lószerszámai őrzik. Az ország egyik leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét Miskolc és Szirmabesenyő határában tárták fel az 1950-es években. A leletek között a legfigyelemreméltóbb darab az az ereklyetartó mellkereszt, mely a kereszténység felvételének egyik legkorábbi bizonyítéka. A középkori város A magyar történetírás atyja, a XII. században élt Anonymus már név szerint említi Miskolcot és Diósgyőrt, ami szintén azt bizonyítja, hogy a város jelentős, távoli múltba nyúló történelemmel rendelkezik. Az 1241-1242-es tatárjárás ezt a vidéket sem kímélte, Miskolcon végigdúlva a földdel tették egyenlővé Borsod várát is. A legenda szerint egy Ernye bán nevű főúr, mivel egyik alkalommal megmentette IV. Béla király életét, ajándékba kapta a diósgyőri területet, hogy a lerombolt földvár helyére kővárat építsen. Később a vár mellé telepedett le az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok rendje is. Miskolc nagyon korán, már 1365-ben mezővárosi rangot kapott I. (Nagy) Lajos királytól. Az ezzel járó előnyök és gazdasági fejlődés Miskolcra vonzotta a kereskedőket és az iparosokat, így a város fokozatosan szerves részévé vált Közép-Európa gazdasági és polgári életének.
A török után A mohácsi vész után Miskolc kettős uralom alá került, politikai szerepe felértékelődött, országos jelentőségű események színhelye lett, például Ferdinánd király pártján álló 13 vármegye képviselői 1526-ban, majd 1541-ben is részleges országgyűlést tartott az Avas hegyen. A hódoltság alatt a város lakossága 5000 főre emelkedett, de ebben az időben virágzott fel a vidék borkultúrája is Miskolc határának 17 szőlődombján, mivel a borból nem kellett tizedet fizetni a töröknek, mert vallásuk tiltotta az alkoholfogyasztást. A következő időszakban egyre általánosabbá váltak a hetipiacok és a vásárok Miskolc főterén, a XVII századra a város meg is kapta az országos vásártartás jogát, mely gazdasági és kereskedelmi központtá emelte a települést. A Rákóczi-szabadságharc idején politikai és hadműveleti központ lett Miskolc, II. Rákóczi Ferenc két alkalommal is (1704 és 1706) itt rendezte be főhadiszállását. A XVIII. században a szőlőművelés és a kereskedelem mellett az ipar is kezdett föllendülni, amin belül a kézműipar kapott kiemelkedő szerepet. A város addig is fontos közlekedési csomóponti szerepét növelte az, hogy már a XIX. század elején hetente öt gyorskocsi járat indult Budapest felé. A következő jelentős lépés a közlekedés fejlődésében a Debrecen-Miskolc vasútvonal megnyitása volt 1859-ben. Az 1848-1849. évi szabadságharc alatt újra országos jelentőségű szerepe volt városnak, Miskolc volt a szabadságharc alatt "Felső-Magyarország" székvárosa. Miskolc a XX. században Trianon után elkezdődött az ország történetének egyik legnagyobb migrációja, az elcsatolt részekből tömegesen menekültek és telepedtek le Miskolcon. A területi változások következtében a megye elvesztette regionális központját, és Kassa szerepét Miskolcnak kellett átvennie. A II. világháború 1944. nyarán érte el a keleti országrészt, június 2-án Miskolcot pusztító bombatámadás érte. A támadás után pedig elkezdődött a miskolci zsidóság gettósítása, mely következtében 15 464 embert hurcoltak el Auschwitzbe. A szovjet megszállás idején jött létre a város mai képe, amikor is 1945. január 1-jén összevonták az környékbeli településeket: Ómassa, Újmassa, Lillafüred, Hámor, Diósgyőr, Pereces, Újdiósgyőr, Mindszent, Martin-kertváros (Martintelep), Szirma, Görömböly, Hejőcsaba, Tapolca. Az 1950-es évek elején Miskolc volt a szocialista nehézipar egyik legnagyobb központja, itt alakult meg először a munkástanács. Miskolc ma Ma Miskolc Magyarország harmadik legnépesebb városa, az észak-magyarországi régió közigazgatási, gazdasági, oktatási, tudományos központja, Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye. Erős turisztikai vonzereje gazdag természeti és történelmi értékekben rejlik, ezek közül is kiemelkedő a termálvíz, melynek fellegvára az Európában is egyedülálló természeti képződményből kialakított miskolctapolcai Barlang- és Gyógyfürdő. A természeti kincsei közül pedig az ország legnagyobb esésű zuhataga, a Lillafüredi vízesés érdemel kiemelt figyelmet.
KELLEMES IDŐTÖLTÉST KÍVÁNUNK MISKOLCON!
Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar
A VERSENY HÁZIGAZDÁI SZERETETTEL VÁRJÁK AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS MAGYAR NYELV, IRODALOM ÉS KULTÚRA NEMZETKÖZI TANTÁRGYVERSENY RÉSZVEVŐIT MISKOLCON! TARTALMAS VERSENYZÉST ÉS JÓ TALÁLKOZÁST KÍVÁNUNK!
MISKOLCI EGYETEM
ME BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
A MISKOLCI EGYETEM A VILÁGELSŐK KÖZÖTT… A Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászatikohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászatikohászati ismereteket (Freibergben 1765-től, Berlinben 1770-től, Szentpéterváron 1773-tól). Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát (k.k. Bergakademie). 1846-tól erdészképzés is folyt az akadémián.
A selmeci iskola példaként szolgált a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem 1794-ben a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját. A selmeci professzorok közreműködésével alapították meg Selmecbányától nem messze - Szklenón - a világ első nemzetközi műszaki egyesületét, amelyben 14 ország képviseltette magát. 1848-1850 között szünetelt az oktatás, mivel a magyar szabadságharc alatt a diákok beálltak Kossuth seregébe. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati- és Erdészeti Akadémiára változott. 1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült, Sopron adott helyet a hontalan iskolának. A Magyar Országgyűlés 1949. évi XXIII. törvényében elrendelte, hogy "a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra tagozódik". Így 1949-ben létrejött Miskolcon az az egyetem, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt. Miskolcon 1949. szeptember 18-án volt az első tanítási nap. 1950 februárjában kijelölték az egyetem mai helyét mintegy 85 hektárnyi területen. Megkezdődött az építkezés, és az első tanulmányi épületeket már 1951 őszén használatba is vehették az oktatók és a hallgatók. Az első miskolci diplomakiosztó ünnepségen 1953-ban 236 bányagépész, kohász és szerszámgépész hallgató kapta meg a diplomáját. Az oktatási rendszer változtatása iránti igény hozta létre a szándékot, hogy a műszaki karokat társadalomtudományokat oktató karokkal, szakokkal egészítsük ki. 1981-ben nagy változások kezdődtek az egyetem életében. Ekkor indult meg a jogászképzés, mely 1983-tól önálló fakultásként működik. Ekkor fogalmazódott meg az a cél, hogy az egyetem a klasszikus értelemben vett universitas szintjére fejlődjék. Ilyen jellegű intézmény létrehozására ekkor az országban szinte egyedülállóan Miskolcon volt lehetőség, ahol a műszaki karok tanszékei között már meglévő társadalomtudományi stúdiumok (jog, filozófia, szociológia, közgazdaságtan, stb.), illetve a Nyelvi Intézet megléte biztosította az alapot az új karok létrehozásához. A fejlődés következő lépcsőfoka az 1987-ben beinduló közgazdászképzés, melyet a Gazdaságtudományi Kar létrehozása követett 1990-ben. A különböző tudományok oktatásának összefogása az egyetem keretein belül kiemelkedő lehetőségeket nyújt az itt tanulni, kutatni vágyóknak. Az egyetem egyes tanszékei, intézetei több karon, szakon tanítanak. A hallgatóknak lehetőségük van több szakon párhuzamosan tanulmányokat folytatni. Ilyen esetben az egyes karok egymás között elfogadják a mindkét
kar által megkövetelt tantárgyakból a valamelyiken azonos tárgyból letett vizsgát. A hallgatók más karon, szakon oktatott tantárgyat is tanulhatnak akkor is, ha az adott karon a teljes képzésben nem vesznek részt. Ily módon a hallgatói igények mind teljesebb kielégítésére van lehetőség. (Az egyetem karai kölcsönösen kedvezményt biztosítanak 66 %-os mértékben a párhuzamos képzésben résztvevő hallgatóknak a költségtérítésben.) Az egyetem neve 1990. július elsejével Miskolci Egyetemre (rövidítése: ME) változott. 1992-ben alakult a Bölcsészettudományi Intézet, amely 1997 szeptemberében emelkedett kari rangra. 1997-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata - a főiskolától való leválását követően - egyetemünkhöz csatlakozott a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézeteként. A megújult képzést folytató műszaki karok Műszaki Földtudományi, Műszaki Anyagtudományi, Gépészmérnöki és Informatikai Kar néven működnek tovább. A felsőoktatási törvényben kívánatossá nyilvánított egyetemi integráció eredményeképpen a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola 2000. január 1-jétől a Miskolci Egyetem főiskolai kara lett, majd 2013. július 1-jével kivált egyetemünkből és csatlakozott az Eszterházy Károly Főiskolához. Az Egészségtudományi Intézet főiskolai szintű alapképzése védőnő szakkal 2001-ben létesült, és 2004 szeptemberétől gyógytornász szakon is megindult a képzés. 2005-ben az intézet kari státuszt kapott, mai neve Egészségügy Kar.
A Miskolci Egyetem főépülete
Az egyetemi „campus”
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar a 21. század emberének korszerű, jól hasznosítható tudást nyújt. Egyre bővülő képzési palettáján mindaz megtalálható, ami a klasszikus értelemben vett bölcsészet- és társadalomtudományok körébe tartozik, de az is, ami a mai, felgyorsult tempójú élet nélkülözhetetlen kelléke, a gyakorlatorientált, alkalmazható tudás. A Bölcsészettudományi Kar az egyetem egyik legfiatalabb, ám legsokoldalúbb képzést nyújtó kara, mely mindazokat várja, akik érdeklődnek a bölcsészet és a társadalomtudományok iránt. A kar mindössze 20 éves múltja ellenére számos hírességgel büszkélkedhet, akik miskolci bölcsészdiplomával a kezükben az országos média területén helyezkedtek el (Duna Televízió, RTL Klub, TV2), vagy a helyi tömegkommunikációs csatornák, múzeumok, kulturális intézmények vezetőiként dolgoznak. A tudományos karriert befutó volt hallgatóink
kutatóintézetek munkatársaiként értek el jelentős sikereket szakterületükön, a nyelvtudomány, filozófiatudomány, történettudomány, kulturális antropológia, a társadalomtudományi kutatások terén. Végzőseink jelentős része középiskolai tanári képesítést is szerez, így természetes, hogy határon innen és túl számos, volt hallgatónk dolgozik közoktatási intézményekben. Az európai munkaerőpiacon az a tapasztalat, hogy szívesen látják azokat a szakembereket, akik valamely bölcsészettudományi szakterületen végeztek. Ennek egyik oka, hogy a képzés általános műveltséget ad, és felkészíti a hallgatókat a kommunikációra, a jó fellépésre. A gyakorlatközpontú szakok elvégzése után számtalan lehetőség kínálkozik az elhelyezkedésre a kultúra, az oktatás, a közgyűjtemények, a média, a közigazgatás és az idegenforgalom terén. S aki tudományos karrierre vágyik, az Irodalomtudományi Doktori iskolánkban mélyítheti el tudását. Nemzetközi kapcsolataink széleskörűek, sok hallgatónk végez rész tanulmányokat angol, észt, finn, lengyel, német, olasz, román, spanyol, török intézményekben. Várjuk a leendő hallgatókat felsőoktatási szakképzésünkre (szociális és ifjúsági munka), alap szakjainkra (anglisztika, germanisztika, kulturális antropológia, magyar, politológia, szabad bölcsészet, szociológia, szociális munka, történelem, történelem-régészet), diszciplináris mester szakjainkra (filozófia, fordító és tolmács, kulturális antropológia, magyar nyelv és irodalom, politikatudomány, szociológia, történelem, Közép-Európa tanulmányok), valamint a 15 osztatlan tanári szakpár valamelyikére. “Vivát Bölcsész”
LÉVAY JÓZSEF REFORMÁTUS GIMNÁZIUM ÉS DIÁKOTTHON www.levay.tirek.hu
MISKOLC ELSŐ GIMNÁZIUMA – A VÁROS SZÍVÉBEN
Iskolatörténet A miskolci református gimnázium -és iskoláztatás- kialakulása és története szorosan összefonódik Miskolc város és a miskolci református egyház történetével. A reformáció előtt, a XV. század közepétől már működött itt egy latinos műveltséget nyújtó iskola. Miskolc egyike azon magyar városoknak, ahol a reformáció már a XVI. század közepén végbement. Dévai Bíró Mátyás működése nyomán 1540 körül a város egész lakossága csatlakozott a lutheri tanokhoz, majd mintegy húsz év múlva egyöntetűen Kálvin hitét fogadták be. A katolikus egyház működése meg is szűnt. Így lett az avasi Szent István templom az iskolával együtt a reformátusoké. 1560 körül a Kálvin hitét valló lakosság, a város magisztrátusa és a református egyház vállalta egy "nagyobb műveltséget közvetítő iskola", "rektoris scola" fenntartását. Ettől kezdve mintegy 200 éven át a miskolci református egyház története szorosan összefonódott a város életével, s egyházi és iskolai ügyekben is jórészt a város magisztrátusa intézkedett, csak később a XVIII. század második felétől került az egyháztanács, majd az igazgatótanács irányítása alá. A XVII. század elejétől már adataink vannak iskolánk anyagi fenntartásáról, a diákok tandíjáról, az iskolai törvényekről, az iskolai szabályzatról. Sárospatak adta az első iskolamestereket, kölcsönözte fegyelmi szabályzatát, sőt tanulmányi rendjét is. Ennek ellenére mégsem tekinthető a pataki Kollégium filiájának, partikulájának, hiszen már a XVI. század végétől az országrész nagyobb iskolái között tartják számon. Olyan virágzó tanintézetének tekintik, ahol az iskola rektora mellett több tanító és segédtanító működik, s ahol teológusokat, tanítókat is képeznek. A Sárospatakon 1684-ben tartott részzsinat határozta meg az iskola tanrend-szerét, tantervét, s előírtan kiemelte a latin nyelven való oktatást. A zsinat a miskolci iskolára utalva ezt írja: "ahol a felnőttebb ifjak is nagyobb számmal gyűlhetnek össze". /Id.Deák: A miskolci EV. Ref. Főgimn. Tört-ből/ Miskolc lakossága a XVI. században alig érte el a 3000 főt, mégis viszonylag nagy szerepük van az iparban és az átmenő kereskedelemben, s elég módosak voltak ahhoz, hogy az egyházuk lelkészén kívül az iskolájuk - ma azt mondanánk: személyi és dologi - kiadásait is fedezni tudják. Az iskola diákjai így elsősorban a város polgárainak, s a városkörnyéki falvak parasztságának tanulni vágyó ifjaiból kerültek ki, de az iskola régi névjegyzékei bizonyítják, hogy a jó nevű iskolát messzebbről is felkeresték, a Borsodhoz közeleső megyékből, Gömörből, Sárosból, Szepesből. A diákok között még dunántúlit is találunk. Az iskola teljesen nyitott volt a nemzetiségek és más vallásúak iránt is. Vannak közöttük rutének, szlovákok, német ajkúak, sőt később csehek és morvák is megfordulnak benne. Ugyanezt állapíthatjuk meg a tanulók vallásáról. Elég sokan római katolikusok - még abban az időben, a XVIII. XIX. században is, amikor ezt a katolikus klérus erősen tiltotta, s a tilalmat a Helytartótanács is támogatta, - görög keletiek, sokan evangélikusok - különösen azután, amikor a XIX. század közepén az evangélikus gimnázium megszűnt. A XIX. század közepétől megnőtt a zsidó vallású tanulók száma is. Az iskola tanulólétszáma a XVIII. század végére 200 körül alakult. A református iskolának Miskolcon sosem voltak gazdag patrónusai, alapítványai, s az egyetlen Erdélybe eső birtoktestet kivéve földbirtoka sem. Csak a hívek áldozatkészsége tartotta fenn egészen a XIX. század végéig, amikor majd elfogadják a kiegyezés után az államsegélyt, de azt is vonakodva. A tanulók létszáma mégis fokozatosan nőtt. Nem jelentett visszatartó erőt az sem, hogy az egyháztanács jóval magasabb tandíjat állapított meg a vidéki tanulók és a másvallásúak számára. A nagy történelmi megpróbáltatásokat Miskolc városa, lakói, s természetszerűen a kálvinista egyháza és iskolája sem kerülhette el. Előbb a török időkben a kirótt súlyos adók, a
töröktől való állandó rettegés nyomasztotta a lakosságot. A XVII. század végétől sokat szenvedtek a kuruc-labanc harcoktól. A kurucokhoz húzó várost elárasztották a császári zsoldosok, gyakorta ellehetetlenítve anyagilag a szorgalmas polgárságot és a kereskedőket. Elvették ezzel a lakosság egyház- és iskolafenntartó erejét. Magát a régi iskolaépületet is sok helyrehozhatatlan kár érte /ma a Herman Ottó Múzeum I.sz. épülete/. 1706-ban Rabutin generális zsoldosai felégették az iskola könyvtárát, s ekkor pusztult el az egyház régi levéltára is. A tanuló ifjúság a város lakosságával együtt elmenekült a városból. A visszatérésük után a régi iskolai törvénykönyv helyett, amit még Sárospatakról vettek át, újat alkottak. Az ekkor készült "Liber legum scolae Miskoczinae" 1848-ig szabályozta az iskola belső életét. A Rákóczi szabadságharc idején a lakosság, az egyházuk és az iskolájuk diákjai egyértelműen Rákóczi oldalára álltak. A városban maga Rákóczi is megfordult /emlékét őrzi a Rákóczi ház, ahol megaludt/. Az iskola századokon át megőrizte Sárospatakkal a korábban szorosra fűzött kapcsolatait. Ezt nemcsak az átvett tanulmányi rend, a fegyelmi szabályzat igazolja, hanem a személyi kapcsolatok is. Még a XVIII. században is Patakról jöttek Miskolcra tanítani a tudós teológusok, akik előzőleg megjártak külföldi egyetemeket is. Ugyaninnen kerültek ki az alsó osztályok tanítói, segédtanítói. A XVIII. századtól a művelődési igény növekedésével elvárták, hogy az iskola tanárai, oktatói magasabb képesítést szerezzenek. Az egyháztanács /később iskolatanács/ esetenként maga is küldött külföldi főiskolákra ifjakat azzal a feltétellel, hogy azok két-három év után visszatérnek, és itt tanítanak. A XIX. századtól külön szabályzatba foglalták a tanítók, segédtanítók kötelezettségeit. 1813-ban az iskolatanács megtiltotta a tanulók testi fenyítését, a körmözést, a botozást, a karcerba zárást, s figyelmeztette a tanítókat, óvakodjanak az indulatoktól, a kegyetlenségtől, nehogy a tanulókban kárt tegyenek. Az iskola szellemiségében érvényesült a tanulók vallásos nevelése mellett az erkölcsi és jellemszilárdság kimunkálása, a hazafiságra, a nemzeti ügy szolgálatára való nevelés, a szellemi autonomiára törekvés. A tanároknak pedig biztosították a tanítás szabadságát. Mély humanizmus áradt a nevelésből, nemcsak szájjal hirdetett megbecsülése a másik embernek, a tanítványoknak épp úgy, mint a tanároknak. Nagy súlyt helyeztek az önálló gondolkodásra. A szellemi függetlenség számos szép példáját adta maga az iskolatanács, meg a tanári kar. Szembeszegültek császári rendeletekkel. Ennek kiemelkedő példája, hogy megtagadták a Bch-korszakban az Entwurf végrehajtását, amely a németesítés és a katolizálás ügyét szolgálta. Az iskola inkább vállalta, hogy nyilvánossági jogától megfosszák, mégsem volt hajlandó a humán tárgyak német nyelvű oktatására. Pedig az iskola helyzete a vesztett Rákóczi szabadságharc után nagyon meg-romlott. Megkezdődött a város rekatolizációja. A legnagyobb megpróbáltatást a reformátusokra az ellenreformáció új hulláma hozta. Az egri érsekség betelepítette a minoritákat, s ezzel megkezdődött a város lakóinak rekatolizálása, s nem minden erőszak nélkül. 1720-ban Miskolcon mindössze 20 katolikus család élt, de térítésekkel, vidéki katolikus lakosság betelepítésével számuk rohamosan emelkedett. Megkezdődött a reformátusok kiszorítása a magisztrátusból is, bár a reformátusok jogait, iskoláit Mária Terézia 1755-ben kiadott szabadságlevele biztosította, de a XVIII. század második felétől a vegyesvallásúvá vált magisztrátus lemondott a református iskolák ügyeibe való beleszólásról. A Helytartótanács minden adminisztratív eszközzel akadályozta a reformátusok bármiféle kérését. Amikor a fokozatosan növekvő tanulólétszám miatt az iskola kinőtte a régi épületét, s felmerült egy új gimnáziumépület építésének terve, 1836-ban királyi parancs tiltotta azt meg, sőt ugyanakkor a katolikus klérus kérte a Vallásügyi Bizottságot, hogy tiltsák be a reformátusok iskoláját Miskolcon. Mindez akkor történt, amikor felépítették a minoriták rendházát, templomát, és gimnáziumot indítottak. A városi magisztrátus magára hagyta az ősi református rektoris scolat. Nem volt már a város polgárainak közös ügye a református iskola fenntartása.
A Ratio Educationis kiadása 1777-ben szabályozta az oktatás szervezetét, megszabva a tanügyek rendszerét, a tanítandó tantárgyakat, azok óraszámát, felügyeleti szerveit, stb. A protestáns egyházak saját autonomiájuk korlátozását látták ebben az állami beavatkozásban. Különösen a német nyelv tanításának bevezetését sérelmezték. II. József türelmi rendelete 1781-ben végre biztosította a protestánsok vallás-szabadságát, s engedélyezte számukra alsó- és középsokú iskolák indítását. Ennek hatására az iskola megválasztott egy 16 tagú iskolatanácsot, amely Sáros-patak mintájára az iskolát nyolc osztályossá fejlesztette. Állandó professzorok tanítottak a felső négy osztályban. Szabályozták a tantárgyakat, a tanulókról anya-könyvet vezettek. A diáklétszám gyorsan emelkedett. 1819től mind a tanároktól, mind a diákokról kimutatást vezettek, benne személyi adataikkal. Ezek bizonyítják a tanárok lelkészi, jogi, egyetemi végzettségét. A diákoktól elvárták, hogy vigyázzanak az iskola jó hírnevére. A fegyelmezetleneket, ellenszegülőket könnyen eltávolították az iskolából. A reformkor lendülete érezhető lett az iskola életében is. A nyelvi harcok és sikerek eredményeképpen az iskola tanítási nyelve 1839-től magyar lett. 1841-től működött benne az önképzőkör, amely magáévá tette az országossá vált jelszót: "Ébredjünk! Haladjunk! Művelődjünk!" 1848. március 17-én a pesti hírek hallatára Sáfrány Mihály tanár úr vezetésével kinyomtatták a 12 pontot, majd 21-én az ifjúság csatlakozni kívánt a polgár-őrséghez. Követeléseiket kiáltványban fogalmazták meg. Az egyháztanács ekkor kizárással fenyegette meg a renitenskedőket. Néhány fiatal tanár így is csatlakozott a nemzetőrséghez. A Miskolcra bevonuló orosz hadsereg 1849. június 21-én birtokba vette az iskola épületét, berendezését összetörték, s csak október 22-én indulhatott meg újra a tanítás. A világosi fegyverletétel idején az iskolának 11 évfolyama, 12 tanára és 421 sikeresen vizsgát tett tanulója volt. Már a reformkorban, majd az azt követő időkben sokat köszönhetett az iskola az egyházkerület főgondnokának báró Vay Ábrahámnak, aki megújuló anyagi áldozatkészséggel segítette az iskola létét. A Bach-korszakot igen megszenvedte az iskola. Ha voltak is kegyes adományozók, csak a tandíjak jelentettek rendszeres bevételt. Mégis ezekben az években az iskola saját erejéből bővítette könyvtárát, ösztöndíjakat alapított, sőt még tanári nyugdíjpénztárt is hozott létre. A Tiszáninneni Református Egyházkerület sokat tett az iskola fejlesztéséért. Az iskola az 1854-ben elvesztett nyilvános jogát 1862-ben visszakapta, s ettől kezdve tananyaga, tantárgyai, azok óraszáma az országos előírásokhoz igazodott. Az iskola a kiegyezés utáni években végleg kinőtte a régi avasalji épületét. Megkezdődött az új iskolaépület megépítésének előkészülete. Erre elég pénze az Egyházkerületnek nem volt, viszont az iskola még 1867 után sem fogadta el az államsegélyt, hogy szellemi autonomiáját megőrizze. Hosszas tárgyalások után sikerült 1889-ben gróf Csáky Albin vallás és közoktatási miniszterrel megegyezni az államsegély kérdésében, mert sokan még ezt is a 48-as forradalmi hagyományok megtagadásának tekintették. Ezután már állami részről nem volt akadálya annak, hogy az állam -báró Eötvös Loránd kultuszminiszter- jelentős összeggel járuljon hozzá a gimnázium új épületének felépítéséhez, amely 1898-ra el is készült. Az iskola mind az első, mind a második világháború idején kiszorult saját épületéből, s alkalmi épületekben folyt a tanítás. Az 1918-19-es forradalmak nem sok vizet kavartak iskolánk életében. Még a polgári forradalom idején alakult ugyan egy diáktanács, de a tanácsköztársaság kezdetére ez is feloszlott. Csak a latin nyelv eltörlését követelték, illetve a diák-szociális juttatások odaítélésében tevékenykedtek. A két világháború között 1935-ben vette fel az iskola Lévay Józsefnek, az iskola volt tanárának, a jeles költőnek, Arany János barátjának a nevét.
A második világháború idején az iskolát előbb a magyar, majd a szovjet hadsereg 1944. december eleji bevonulása után a szovjet katonák számára foglalták le. Ezalatt pusztult el az iskola sok értéke, szertárai, az osztálytermek padjai, előadótermei. Nagy kárt szenvedett az iskola könyvtára, de maga az épület is. Ennek helyreállítása az új pénzben 1946. aug. 1. után 100 000 Ft-ot tett ki. Az iskola további életét a megjelenő törvények, kormányrendeletek befolyásolták. 1946 őszén indult el az általános iskolai oktatás. Ezzel elkezdődött a nyolc osztályos gimnáziumok elsorvasztására. Az alsó négy osztály még Lévay József Református Gimnáziumként ünnepelte az 1848-as centenáriumot. Nem sokkal később, 1948. július 15-én a XXXIII. törvénycikk kimondta a felekezeti iskolák államosítását. A Lévay nevet még állami gimnáziumként két évig viselte. Akkor parancsra fel kellett vennie Mikszáth Kálmán nevét, de azt is csak ideiglenesen. 1953. nyarán a helyi hatóságok a saját épületéből is kilakoltatták. A volt Kir. Kat. Fráter György - akkor már Földes Ferenc Gimnázium hatalmas épülettömbjébe összevonták a két miskolci fiúgimnáziumot. Volt tanárait, egész felszerelését, könyvtárát, - a Lévay József Tudományos Könyvtár anyagának kivételével - szertári felszerelését át kellett adniok az összevont iskolának. A Lévay hagyományok ekkor indultak sorvadásnak, s csak a régi diákok, az öregdiákok szívében élt tovább az álom, hogy talán egyszer mégis lesz önálló középiskolájuk a miskolci reformátusoknak. Az egykori öregdiákok nemcsak szívükben dédelgették az iskola emlékét, 1980-ban két olyan társadalmi szervezet is alakult, amelyik egyrészt a Lévay hagyományokat, másrészt pedig a miskolci egykori gimnáziumok hagyományait volt hivatott ápolni. Adózunk törekvéseiknek azzal, hogy név szerint is megemlítjük a Lévay József Közművelődési Kört, valamint a Miskolci Ősi Gimnáziumok volt Növendékeinek Egyesületét. Napjainkban is havonkénti rendezvényeiken végzik áldozatos munkájukat. A gimnázium újraindítása 45 éves szünetelés után 1993-ban vált lehetővé. Úgynevezett alulról építkező iskolaként indult gimnáziumunk, hiszen az 1993/94. tanévet két négyosztályos gimnáziumi első osztállyal kezdtük. Főállású pedagógusok száma az első évben 4 fő, az ő munkájukat segítette 11 óraadó. Az 1994/95. tanévet már sikerült kellőképpen előkészítenünk. Oktatási struktúránkat és kínálatunkat is bővítettük. A négyosztályos képzés mellett bevezettük a hatosztályos gimnáziumi képzést is. Közel 25 év alatt a Lévay a város egyik legregionálisabb intézményévé fejlődött. Tanulói több mint 120 településről érkeznek, négy évfolyamos és hat évfolyamos gimnáziumi képzésben 22 osztályban 650 tanulót nevelnek, kollégiumi ellátást 230 tanuló vesz igénybe. A nevelőtestület 62 fős, a nem pedagógus munkatársak létszáma 37. További tudnivaló az intézményről a honlapon található. www.levay.tirek.hu
A gimnázium épülete …
…és a kollégium épülete a gimnázium szomszédságában.
A LÉVAYBÓL AZ EGYETEMRE
5 4
1 2
3
1 2 3 4 5
A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon épülete A Kollégium bejárata Az autóbuszok indulási és érkezési helye A Lévay egykori épülete, ma a Herman Ottó Múzeum egyik épülete Az avasi műemlék református templom Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon 3530 Miskolc, Kálvin J. u. 2. GPS koordináták: 48.101175, 20.781019
48°06'04.2"N 20°46'51.7"E A verseny alatt az alábbi vezetékes telefonok egyikén Ön elérhető: Lévay központi száma: 003646 500 180 Titkárság (munkaidőben) 121 mellék Gimnázium porta: 118 mellék Kollégium porta: 130 mellék
A verseny fő támogatója:
Pro Renovanda Lévay Alapítvány
A VERSENY VÉDNÖKEI
Prof. Dr. TORMA ANDRÁS
CSOMÓS JÓZSEF
Dr. KRIZA ÁKOS
rektor Miskolci Egyetem
püspök Tiszáninneni Református Egyházkerület
polgármester Miskolc Megyei Jogú Város
A VERSENY SZERVEZŐI
Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon
Romániai Oktatási és Tudományos Kutatási Minisztérium, Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkársága és Osztálya
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar
A VERSENY TÁMOGATÓI
Miskolci Egyetem
Pro Renovanda Lévay Alapítvány
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Miskolc Megyei Jogú Város
CAROCOM ’94 Srl
