VM!-. Mırleményel, Miskolc, V. Sorozat, Társadalomtudományok, 27(1 98!) kötet. 91-- 98.
A MUNKAERKÖLCS IDÕSZERÜ KÉRDÉSEI MIKE JÁNOS A z emberiség történetéből, a társadalomra vonatkozó tudományos felfogásból a ...L -„ .lt nemzedék által létrehozott és ránk maradt objektiválódott tárgyakból, viszo.., „t ı„`zl kapunk választ a munkaerkölcs keletkezésére és fejlődésére. A ııııınkatevékenység során több olyan norma alakult ki és hatott, amely speclıınzıı zi ıııııııkavégzés során realizálódott az emberek közötti viselkedési módokban, ma galııılılll Iltllllályûkball.
*iıvılııtem olyan együttélési szabályok, illetőleg erkölcsi motívumok jellemzõek .z .zzzuılz zu végző emberekre, amelyek a közös tevékenységben keletkeztek és fejlődtek, fııliıl
n ıı u ıı
képességek szerinti részvétel készségek és képességek fejlesztése ızukismeret ıııuııka, a feladat elvégzésére, teljesítésére vállalt egyéni és kollektiv felelős-
ıég éntéãe,
ıı ııtıaadalıni haladással kapcsolatban az adott tevékenységnek a társadalmat kell szolgálnia.
A ıııııııkac rkölcs ma a szocializmus viszonyai között akkor megfelelő, ha a renıç ıı„„õııı~ ıllló eszközöket, a technikát, a tudományt a munkahelyet és energiát, a mun ı „zzzu õı mıktudást optimálisan működtetik, használják fel és ennek eredményeként a ıızmıılıııı termelés hatékonyságának növekedése, valamint az emberi kiteljesedés kö-:-ll rl
Ím.
ı „zııñ Hm*
ÜÍLMÍKE JÁNOS
egyetemi adjunktus
N Mlš Marxizmus-leninizmus Tanszéke Mlıkolc-Egyetemváros, 3515 ieıuıı ı„«f~ıhı~ı.ett: 1980. október 15.
9l
A munkafegyelem és a mımkaerkölcs kapcsolata A két jelenség egymástól elválaszthatatlan, ugyanis megszabja mind a munkahely, mind a dolgozó feladatainak és viszonyulásának alapjait. Nevezetesen a mımkafegyelemnél a jogi szabályozás a domináló jellegű, amely tételesen felsorolja, hogy az adott körülmények között mit és hogyan kell a dolgozónak végeznie és ezt a dolgozók is olyannak veszik, mint amit rajtuk számon kérhetnek, ami csak akkor válik természetessé, ha ez ténylegesen meg is történik a munkát irányítók részéről. Vagyis itt a dolgozó részéről olyan késztetés van, amit tud, hogy kötelessége és azt is tudj a, a nem teljesítésért szankció jár. A munka vezetője pedig a munka eredményéből lemérheti, hogy a dolgozó mennyire fegyelmezett. Más a munkaerkölcsnek a hatása, mert bár igaz, hogy fegyelmezetlen munkánál szó sem lehet szocialista munkaerkölcsről, tehát a munkafegyelem elengedhetetlen alapja az erkölcsös munkavégzésnek, mégis itt többletről van szó, arról a többletről, hogy nem egyszeűen elvégzi a feladatát a dolgozó, hanem a legjobb képessége szerint végzi, és tudatosan növeli készségét és képességét a munkához való azon öntudatos viszonyban, hogy azt a konkrét tevékenységet a társadalmi egész összefüggésében a társadalmi célok kitűzésétől a lehetőségek feltárásán keresztül a társadalom és önmaga gazdagítására végzi. A szocialista társadalom minden munkaképes polgárától elvárja, hogy képességei szerint dolgozzék, és munkája fejében biztosítja számára az elosztásból való részesedést. Szélesebb körben kell vizsgálni azonban ezt a viszonyt, mint csupán a munkakönyvben levő munkahelyen végzett munka alapján, jóllehet, itt a legdöntőbb a jog és kötelesség kérdése a munka terén, amit a munkajog és a fegyelmi jogszabályok is a helyes irányban igyekeznek befolyásolni. A szocialista munkaerkölcshöz feltétlenül mint többlet kell, hogy hozzátartozzon a dolgozónak olyan magatartása, hogy nem csupán a bérért dolgozik és nemcsak azt végzi el, amit úgymond bérrel, ellenértékkelfizetnek meg. A mi társadalmi rendszerünkben a dolgozó sok olyan juttatásban részesül, amit ugyan a munkahelyén keresztül, azaz úgy kap meg, ha munkaviszonyban áll, de van egy sor olyan juttatás is, amit egyre inkább állampolgári jogán kap meg, tehát pusztán annak alapján, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgára. Ezeket a juttatásokat a társadalom egésze hozza létre, és az részesül belôle, akinek szüksége van rá. Ilyen például a kötelező orvosi vizsgálat, a gyógykezelés, az élelmiszerek egy részének állami támogatása, a közszolgáltatások egy része, bizonyos továbbképzési lehetőségekben való részvétel. Ezeken keresztül a köztulajdonból részesül a rászoruló állampolgár, viszont nem csupán a munka szerinti részesedés elve alapján. Magától érthetőnek tűnnek a fenti juttatások, azonban csak akkor kerülhet rá sor, ha a dolgozók munkájukon keresztül ennek lehetőségeit megteremtik. Az állami költségvetésben biztosítják a fentiek kielégítését, és a dolgozók igényt is tartanak joggal minderre, miként tudják azt, hogy a munka szerinti részesedés elve tendenciaként érvényesül, és lehetnek, mint ahogy vannak is eltérések ettől, ami a béreken, jövedelmeken keresztül mutatkozik is. A mi társadalmunkban, a szocializmusban, végbemegy a munkára való szoktatásnak a folyamata és a munkának, mint szükséglet kialakulásának folyamata is, mivel olyan magántulajdon vagy személyi tulajdon nincs, ami egy életre szólóan lehetővé tenné az 92
1
egy éııeknek, hogy munka nélkül megéljenek, így mindenki dolgozni kénytelen, másrészt ıı lıusılkıııányolás megszűnése, a köztulajdonon alapuló tervszerű szocialista gazdálkodás lelıeıóvé is teszi, hogy a mmıkából fakadó olyan elidegenedési viszonyokat felszámoljuk, ııılııı ıııııilyenek a kapitalizmusban fennállnak. Az olyan ember, aki semmit sem hajlandó zıııuilııi, amiért nem fizetnek, nem szocialista erkölcsű ember, hanem kispolgári, egoista ımııléletû, ami akadályozza a szocialista tudat fejlődését, és ami ellen küzdeni kell. Az ılyeıı csak a szerzés által motivált ember tevékenységének eredménye ellentmondásos jellegıl, munkájának termékei hozzájárulnak gazdasági eredményeinkhez, noha az ő akarata, .Alja ıı több jövedelemszerzés. Ugyanakkor azonban pusztán a jövedelemszerzésen ke reszınl ııvnı éri el, hogy örömteljes, harmónikus élete legyen, talán sermniféle kedvező benyo ıııılıı nem szerez ezzel a magatartásával. Az embereknek csak egy igen csekély része képes elidegenedett viszonyok mellett Iz-ıılııl életét anélkül, hogy ő maga is ne igekezne változtatni helyzetén, különösen, ha a ıáııudalom lehetővé teszi - mint a miénk is - az ember személyiségének gazdagabb Hin ııılakoztatását. Lassanként a fentiekben jelzett ember kiábrándul a szerzés vágyából, nııwl nem érte el azt, amiért érdemes élnie, érdemes lett volna a biztonságos, értelmes aluıeı vcszélyeztetnie elítélendő és a maga által is megúnt életst ussal. Mások ítéletén, zzz-le ııvcıııben tanusított magatartásán keresztül mérheti le, hogy mennyire becsülik életznmljnı és eredményét. Nem egyszer éppen ezek válnak cinikussá, anarchistává, és ez szánnılı ı ıı lıı kispolgári életmódjuk csődjét is jelenti. Minden felvetett kérdésre azt mondhatjuh , hogy a szocialista társadalomban a munka még elsősorban a megélhetés formája. Néınıny Iıurzsoá ideológus a „jólét” társadalmáról ír, de egyetlen fejlett tőkés országban ann ıı ııııı sem és a jövőben sem lesz meg olyan lehetőség, hogy az állampolgárait szükségıõıaılt szerint elégíthetné ki, de ilyen céljaik nem voltak és nincsenek is a tőkéseknek. A ınhhıııı az országokban pedig, ahol a szocialista társadalmi rendszer létrejött, még fejI- ılz-ıınlıbek a termelőerők, semhogy az ésszeű szükségletek kielégítése megvalósulhatna. vııınııt a termelőerők és a termelési viszonyok jobb összhangjának biztosítása mellett a „nıııkılıııık nagyobb megbecsülését értük el máris, aminek fő mutatója, hogy lényegében L ııõlılı ulııpról indulva nagyobb lépéseket teszünk előre , mint hasonló helyzetben levő mlmı ıtllumok e fejlettségi szintjükön. Tehát a mi többletünk tulajdonképpen a temıeléıı vııınııyok magasabb színvonalában gyökerezik, és az ezt tükröző szocialista tudat ieılaıtelıb szintû ösztönző erejéből Igen, pénzért dolgozik a szocialista társadalom embere ıı. de tudja, hogy minden anyagi és szellemi előrehaladás a köz lehetőségeit, így benne az a lılwıőıégeit is gyarapítja és kiszélesíti. Éppen ezért millió és millió embemek ösztóııóı vqv ntrıadalmi méretben is megszervezett egyeztetett tevékenysége a bérrel megfizetett nıfııı Iein! arra irányul, hogy keresse, kutassa és mozgosítsa azon tartalékokat, amelyek A: ınnherı hivatottak szolgálni. E tekintetben azonban már a munka nem egyszerűen ıı ` mi-ıallıeıés forrása, hanem a ma lehetőségeinek optimális fel- és kihasználása az emberihh :tam Meg lehetnee érteni különben azokat az akciókat, amelyek anyagi, fizikai, szellemi eınleızitést követelnek a tömegektó'l, s mégis örömmel vállalják a véradó mozgalomınl iımlve a vietnami műszakon keresztül Angela Devis kiszabadításáig a napi becsületes nnııılıdlg ıı munkahelyen és a társadalmi munkában. Büszkén állíthatjuk, nálunk a megéllwıdı lnmlsa nem lehet más, mint a munka, de tömeges az olyan munka is, amelyet ellen93
szolgáltatás nélkül végeznek, amiben a szocialista munka kommunista munkává válik, mert ezt társadalmi értéknek tartják a tömegek. Társadalmunk erkölcsi értärei Az emberiség életében az adott társadalmi feltételek mindig meghatározott életmódot tettek lehetővé. Egy társadalmi rendszeren belül a különböző osztályoknak és rétegeknek egymástól eltérő értékrendszerük volt, és ez megfelelt annak a szociális életmódnak, amelyet éltek és viszont: az életmód újjáértékelt vagy létrehozott új értékelési rendszert. Noha az életmód definíciója sem lezárt kérdés még, nem kerülhetem el - leíró jelleggel -, hogy mit tartok az életmód tartozékának témám szempontjából. Az életmódhoz kell számítani azokat a fő motívumokat az ember életviteléből, amelyek keresztül vonulnak tevékenységén, amelyek jellemzőek arra, ahogyan él. Igen ám, de az emberek cselekedetének nagyon széles skálája van, és egy-egy tevékenységi szféra más és más tartalmat emel lényeggé.Tehát csak azokat a tartalmakat érdemes kiemelni, amelyek az adott csoporthoz tartozó egyedeknél megtalálhatók és általánosíthatók. Az életmódhoz tehát hozzá kell tartozzék az ember magatartása, viselkedése, szokásai, cseleke detei, eszményei, értékrendszere. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi gazdasági alakulatok változásával ilyen vagy olyan mértékben megváltozik az életmód is még azoknál a csoportoknál is, amelyek nem számolódnak fel a változás eredményeként. Az új helyzetben minden csoport egyede alkahnazkodásra törekszik az 'új követelrnényekhez, amelyet vele szemben a társadalom, saját csoportja és önmaga is állít. Hazánkban a kizsákmányolás megszüntetése a kapitalista termelési viszonyok felszámolásával és a volt uralkodó osztályok hatalmának a megdöntésével a régi életmód folytatására nem is volt lehetőség. Az uralkodó osztállyá emelkedett munkásosztály és a vele szövetségben levő parasztság helyzetének gyökeres változása új életmódot hozott létre ezen csoportok tagjainál. A társadalom más csoportjai, az értelmiség, a kisáruterınelök, az úgynevezett szabad pályán dolgozók mind-mind olyan életvitelt alakítottak ki, amely többé-kevésbé a beilleszkedést és az önmaga becsülését is elősegítette az új feltételeknek megfelelően. A vagyonszerzésre való beállítódás nemcsak azért nem vált tömegméretűvé, mert ennek jogszabályokkal is igyekeztek gátat vetni, hanem azért is, mert a múltban a kizsákmányolókkal szembeni elégedetlenség és gyűlölet. természetesen azok életmódjának tagadását is jelentette a dolgozó osztályok részéről. Másrészt a szocialista elosztás elve, hogy mindenki munkája szerint részesülhet az anyagi javakból, nemcsak azt jelentette hogy a volt ingóságolı lassan megfogyatkoztak, illetőleg elavultak, hanem azt is, hogy az új életformában a még meı maradt ingó- vagy ingatlan nem adta meg a társadalmi megbecsültséget, a volt kizsákmányoltı osztályok tagjainak vagy a kispolgári rétegeknek, néha éppen a vegetálásnak nevezett és lejıl ratott életmódot jelentette. Jóllehet, nem tudták megváltoztatni életmódjukat egyik napról a másikra sem a volt kizsákmányolók és az őket híven szolgáló, de hatalmukat vesztett csoportok tagiai, sem a dolgozó osztályok, mégis szinte a felszabadulás első napjától kezdve, de különösen a proletárdiktatúrától kezdődő időszakban törekvés látszott az azonosulásra a munkásosztály és parasztság céljaival a letünt osztályok tagjai részéről. Előbb-utóbb ők 94
ıı dolgozni kezdtek, néha formálisan az életvitelükkel is alkalmazkodtak. Jó összekötő hııpnzıs volt a haladó értelmiség azon csoportja - a helyes életvitelhez való alkalmazkoiliıılnın -. amelyik közel állott származása szerint a munkásosztályhoz és parasztsághoz, .In ııeınileg az uralkodó osztály alsóbb rétegéhez és életmódjához is, mivel e réteg részbeıı ıııngıı is a munkások-parasztok közül került ki a felszabadulás utáni időszakban, illetve ink zııı n ıııúlt társadalmi rendszerben jobb életkörülmények között éltek, mint a munkások fn jnnnsztok, és hasonulni is inkább a polgársághoz szerettek volna. Más volt a helyzet a ıızlmılnıtlulás után, hiszen a munkásság és parasztság életszínvonala emelkedett, a volt zn nlknıló rétegé jelentősen süllyedt, az értelmiség pedig nem vált olyan kiválságos rétegge elt-ı ns nıunkaviszonyában, mint a múltban volt. Az új viszonyok a munkásosztály és pin ns/ lsılg lıelyzetének javulásában érezhetővé váltak, a társadalmi mobilitás méginL .nm kıleııdítette az előbbeni életvitelből az embereket, s ha voltak nem kevesen, akik nem Ann- ı ı ek I`el az új termelési mód milyen körülményeket erősít mind az anyagi, mind a tu.ınıı vırznııyokban, nem ennek az újnak megfelelően alakult életvitelük, illetve maguk is -r „uni |m'ılıáltál< utánozni, mégis lassan elterjedté az új szokások, az új szocialista társazısl. zınnnk megfelelő életmód vált minden csoportnál és egyednél, annyira, amennyire z- zı .ı knrülıııények lehetővé tették és maga is tudatosan választotta meg az életformát, zııııll ılltll ilkaft.
Azok az értékek - anyagiak, erkölcsiek -, amelyek a múlt társadalrni rendszerében nznnnllızık, elvesztették a tulajdoni, osztálybeli és elosztásbeli támaszukat. Az új gazdasági nap zu Iz-lépítmény új életmódot támogatott, a régit visszaszorította. Valójában az embez. t ınlnvnrmi többsége a régi értékrendszert tudatosan is elvetette, részint mert a múltban 1- ınwınık tartotta, másrészt mert az új társadalmi rendben más, gazdagabb, jobb és gyorszint. vnlnmist tapasztalt és segített elő maga is tevékenységével. Igy új értékrendek, új esz...zznwlt jelentek meg ösztönösen is, de ezeket tudatosan is kidolgozták, különösen a párt az zi lınlnııhöző tömegszervezetek programjaiban, amelyekben a megtett szakaszok értékeıeaz nu nn ıı legközelebbi perspektívákat kijelölték. Természetesen a benne megfogalma- ~ zı mk ıınloıııányos munkákra támaszkodnak és ezek elemzésének eredményei. A mozëzrzıını sikerült, mivel a való élet reális értékelése és a megszületett eredmények alátá-
z„«„.-ınıntk az új eszményeket, norrnákat, értékeket.Az új értékek sorában találjuk a z.„„ıA.ıIı„z való új viszonyt, és ennek alapján a szocialista társadalom előnyeire támaszt -„tm rı mrsadalom különbözö csoportjainak érdekegyezésén alapuló együttműködést, -t az-m.-rırk közötti viszonyt, a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek sajátos-
--nnnı lıpyeleıııbe vevő célkitűzéseket és tevékenységi formákat. A ınlért élni, dolgozni érdemes A 1 õı tékcknek igen sok meelenési formája van, anyagi, politikai, erkölcsi, eszıaıllı al ıllı.
A ızirsııdalmi rendszerek és ezek fejlődési szakaszai úgy mutatják, hogy más és más ez retek keıilllıetnek előtérbe, de azért a felsorolt szférák párhuzamosan mindig megtalılllnılnlı, csak különböző szinten állnak.
lt nılıııııe rt, hogy elsőrendű politikai érdek és érték is, hogy a munkásosztály hatal...lr mnızılljmı, ezt a hatalmat a termelőeszközök az anyagi és kulturális javak olyan szin95
jıonalú termelésének biztosítására is felhasználja, ami az állandóan növekvő szükségleteket képes kielégíteni. Nyilván ezt a célkitűzést nem lehet végrehajtani, ha a munkához való viszony nem vál tozik meg, ha a munka pusztán kényszeıjellege állna fenn, akkor olyan hibás kör alakulrıa ki, hogy nem dolgoznának valóban azok, akik erre kényszerítve nincsenek. A szociológiai felmérések a fér dolgozóknál és a dolgozó nőknél is azt látszanak igazolni, hogy az emberek munka nélkül nem szeretnének élni, és különösen a nők - akik kétségtelenül a család problémáj ával terheltebbek, mégis - az otthonon kívüli munkát többségükben végeznék akkor is, ha férjük keresete több lemrne, mint a mostani közös jövedelmük. Az indoklásból kitűnik, hogy ha nem identifıkálódik is a dolgozó munkahelyével, a kifogásajkat nem a munkával, hanem legfeljebb az atott munkahely joggal kritizálható körülményeivel szemben állították fel. A munkát, a munkavégző képességet az emberek azonositják az ép, egészséges emberrel és a szocialista munkát olyannal, mint ami természetes velejárója az élvezetes életnek. Semmivel sem pótolható érzésnek tekintik azt a képességüket, hogy más embemek hasznára lehetnek, illetőleg, hogy képesek elvégezni a legkülönfélébb körülmények között munkájukat. A munkával való elégedettség r Mint említettem, a munkaképes korú emberek munkát akamak végezni, méghozzá úgynevezett munkakönyves, nyugdíjas állást akarnak betölteni. Részint mert ez bizonyos jövedelmet jelent számukra, részint azért, mert a munkahelyen keresztül olyan kapcsolataik és élményeik varmak, amelyek az otthoni munkával nem pótolhatók. Így sokan azért nem folytatják a kisárutermelő, vagy más hagyományos ipari vagy kereskedői szakmájukat - noha eszközeik megvannak hozzá, s több esetben magasabb jövedelmük is van, mint ott, ahol munkát vállaltak rendes munkaviszonyra lépve -, mert az előbbi foglalkozásuk elsősorban maguk előtt nem ér fel az állami vagy szövetkezeti munkahely lehetőségeivel, s több esetben a társadalmi megítélés is az útóbbi munkát fogadja el a presztizs-skálán magasabbnak. Nem mindegy természetesen, hogy a munkahely légköre m yen, sok esetben ugyanis nem elsősorban jövedelmével, vagy a munka nehézségi fokával elégedetlen a dolgozó, hanem munkatársai, az üzemvezetője vagy a munka szervezetlensége miatt nincs meg az identifıkáció. Ha elmegy a dolgozó előbbi helyéről akár kevesebb jövedelmű munkahelyre is, mutatja - a munkát, mint olyat igenis szereti -, nem tűri azonban az olyan légkört, amit a szocialista társadaloırımal ellentétes megnyilvánulási formának tekint. S a dolgozó jól érzi politikai és gazdasági értékeit, amikor differenciál a munkahellyel szemben támasztott múltbeli és mai követelményei között, amikor igényesebb a munkahellyel szemben, hiszen ö a különbséget érezni is akarja a kapitalista és a szocialista munkaviszony között, de elvárja azt is, hogy az adott munkahely egyre többet nyújtson számára munkahelyi légkörben, a munka szervezésében, a vezető és beosztott viszonylatában. Ez úgy hiszem, természetes igényesség, mivel népgazdaságí tervben tı'izzük ki országos szinten, és ehhez csatlakozva vállalati fórumokon fogadják el, hogy hol kell előbbre lépni, mit kell teljesíteni, 96
ılı aki ebben részt vesz, maga is joggal álllt fel követelményeket és kéri számon, hogy u kitiiıntt és elfogadott célokat hogyan hajtják végre, valarrıint részéről miből kell előrelépnic ımlııııiru milyen újabb lehetőség van? lla a tudományos és technikai forradalom vívmányait használjuk, vele dolgozunk, ıı eınlıcr magától értetődőnek tekinti, hogy magas követelményeket támasztanak vele ııeııılıen, és erre tudásban fel kell készülnie. Ellentmondást lát azonban abban, ha nem lnlkéıztiltségének megfelelő munkahelyen foglalkoztatják, ha magasabb képzettségének ıneglelelően nem kap többet annál, aki ezzel nem rendelkezik. Az embereknek igen nagy minıiéka tovább képezi magát önbecsülésbô'l, mert jobban érzi magát, ha több és jobb isıneıei iel tud eligazodni a világban. A vezetőknek sokkal nagyobb a felelősségük, mint a beosztott dolgozóknak. Hogy nn vziıjıık el a dolgozótól, hogy esetleg magára hagyatva ő keresse a magyarázatot a miértck re. ıı olyan elrontott, vagy nem megfelelő hatékonyságú munkákra, amelyet nem ő okozott, »in ti tervezési hiba, ellenőrzés hiánya, hozzá nem értés miatt húzza a rövideb bet nemcsak zı najtgımlaság, hanem ő személyesen is. A társadalomtól és vezető szerveitől joggal várja el a dolgozó a tudományos terve zési, tt ııignnl ellenőrzést, a példamutató vezetői magatartást. Ahol ezek megvannak, ott az iden ,tıiilt nt-in megfelelő, kevesebb lesz a ,,vándormunkás”, de a mémökök, vagy más egyéb dol az gnmitnıık csak elenyésző része nem lesz megfelelő munkafegyelmü, nem fog esetleg azonoınlni ıı társadalmi és vállalati célkitűzésekkel. Tehát akár a nagyobb többségre, a munkát be .ıtılnteıeıı ellátókra, akár a társadalmi, a közösségi és az egyéni érdekeket helyesen egyezteiniı ıe gondolunk, akár az ezt mellőző kisebbségre, nem közömbösek ezek az értékek, amelyek A nnıi ııncialista társadalom építése, fejlődése, közepette jönnek létre és fejlődnek. Ezek a .-ntmlnr .-ucretete, a jó kollektíva, a vezető és vezetettek viszonya, az informáltság, az adott tnnnk ıılıely. a vállalat, az ország és a nagyvilágban elfoglalt helyünkrõlésebben konkrétan a tınlınınk felelősségéről, munkájukon keresztül!
ACTUAL PROBLEMS OF ATTITUDE T0 WORK
by J. MIKE Summary liı iılınıllng and developing motives in the common activity of the working people. The connec-
nnn „t the ıilııclpline of work and of the attitude to work. The characteristics of the socialist attitude in --nılı llıe connection of the accustoming to work and of the necessity of work. The mora! values .im-input! ln our society, love of work, good atmosphere of work place, good collective, relation of nu- iwlvı and ol' the subordinate, and the features of information. Even the new relation to work, tlıe - -ınainnıtınıı iııısing on identity of the interests of the different groups of the society, the connection „nt-ng ılıe ıoclallst nations could be included with the new values. This paper deals with the questions tnım iitiıiıl IIÍNWO.
97
AKTUELLE FRAGEN DER ARBEITSMORAL von J . MIKE Zusammenfassung
Entstehende und sich entwickelnde moralische Motive in der gemeinsamen Tätigkeit der arbeitenden Menschen. Beziehungen zwischen Arbeitsdisziplin und Arbeitsmoral. Kennzeichen der sozialistischen Arbeitsmoral. Beziehung zwischen dem Arbeitsbedürfnis und dem Gewöhnen an die Arbeit. Moralische Werte, die sich in unserer Gesellschaft entwickelt haben, Lust an der Arbeit, das gute Kollektív, Beziehungen zwischen dem Leiter und den Mitarbeitern, Parameter der Inforıniertbarkeit. Zu den letzteren, also zu den neuen Kerınzeichen können noch das neue Verhältnis zu der Arbeit, die auf der Interessenabstimmung basierende Zusammenarbeit der verschiedenen Gruppen der Gesellschaft und die Beziehung zwischen den sozialistischen Ländern eingereiht werden. Diese Arbeit beschäftigt sich mit den oben aufge ihrten Fragen.
COBPEMEHHBIE B0l`IPOCbl PABOHEFI MOPAIIPI H. MMKE Pe 3 ro M e
Mopaırrzırbre Morrmızr aapoıroraronırrecsr K paaarraarorrrnecrr E oõrrreil nenrenızrrocrıfı paõoraro unix nrorreit. Baarruocıasrar paõoueü rrucrrrrnnrrrrızr rr paöolreit rvropanrr. Pnannrzre lreprızr corrrrarrncrnlrecxoit paõolreit Mopamr. Baarrmocaaarz Tpyrronoro rranızrxa rr Heoõxommocm E Tpyne. Paararrısumeca E ycnonwrx Haruero oörırecrıaa rrerrrrrzre Moparrrzrrızre r
98
GAZDASAGPOLITIKAI SZEKCIÓ
A NEHEzıPAııı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 27. KÖTET ~ 1-4. FÜZET A SZOCIALIZMUS ÉPITÉSÉNEK AKTUÁLIS GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEI
Nemzetközi tudományos konferencia Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére
MISKOLC. 1981
HU ISSN 0324--6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LASZLO felelős szerkesztő NAGY ALADĂR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító üzeme,
Miskolc-Egyetemváro s, 1981 Nyomdaszám: KSZ-1250-81-NME Engedély száma: MTTH-III-31 83! 1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár
Technikai szerkesztő: Molnár Lászlóné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában
Kézirat szedése: 1980. dec. 1.-1981. márc. 15. Sokszorosítóba leadva: 1981. márc. 27. Példányszám: 450 Készült IBM-7 2 composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ S601-59 és MSZ 5602-55 szabványok szerint 12 BIS ív terjedelemben Ajokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Plenáris ülés Megnyitó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kun László: A munkahelyi demokrácia néhány elméleti kérdése
. . . . . . . . . . . . . .
Társadalompolitikai szekció
Bela Belafi: A szocialista életmód és a munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . R. 0. Karapetján: Az egyetemi hallgatók szabadidejének ésszerű felhasználása mint a kommunista nevelés része . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K. J. Torncsev: A demokrácia kritériuma. a reális szocializmus viszonyai között . . . . . . Bozsik Sándorné: A szakszervezetek a proletárdiktatúra rendszerében . . . . . . . . . . .
G. Fritz-U. Fritz: Az NSZEP gazdaság- és szociálpolitikájának kölcsönhatásai és a szocialista életmód kialakulása
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lehóczky Al -éd: Az életmód szerepe a különböző társadalmi csoportok helyzetének alakulásában
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Fabinyi Erzsébet: Az életmód és a tudati viszonyok néhány összefüggése
. . . . . . . . .
Majoros György: A szocialista demokrácia és a munka szerinti elosztás . . . . . . . . . . . Mike János: A munkaerkölcs időszerű kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Gazdaságpolitikai szekció Lengyel Béla: Külgazdasági változások és a gazdaságirányítás . . . . . . . A. I. Belúj.` Gazdasági mechanizmus a fejlett szocializmusban . . . . . . . Szokoli László: Strukturális változások és gazdasági növekedés . . . . . . A. Jankowska Klapko wska: A lengyel nepgazdasag szerkezetváltozásainak I
I
_
. . . . . . . . . . . . hatása
. . . a
. . . . . . . . . . . . szoci
ı
alista országokkal való együttműködésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó László: Külgazdasági stratégiánk és a fejlődő országok . . . . . . . . . . . . . . . . Magda Brunanska.` Változások a munkaerő helyzetében és szerkezetében a szocializmus építése során a CSSZSZK-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tóthné Sikora Gizella: A munkaerőgazdálkodás és ösztönzés kérdései . . . . . . . . . . . Helge Wendt: A műszaki fejlődés politikai és szociális problémái a szocializmusban . . Nagy Aladár: Vállalati innováció megváltozott feltételek között . . . . . . . . . . . . . . I úsági szekció Lőrincz Sándor: A munkához való viszony egyes kérdései
. . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kesik László: KISZ alapszervezet csoportdinamíkai elemzése
. . . . . . . . . . . . . . . .
Veszteg József: A magyar árrendszer - 1980 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pribil Vencel.` A KGST árrendszere fejlődésének néhány kérdése . . . . . . . . . . . . . .
