Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
Eperjesi Zoltán
A multilaterális fejlesztési bankok regionális fejlődésre gyakorolt hatása az Európai Beruházási Bank példáján
Doktori értekezés tézisei
Konzulens: Dr. Lados Mihály, CSc.
Budapest, 2009. november 10.
2 A kutatási téma jelentősége és időszerűsége A disszertáció korunk aktuális, a társadalom és gazdaság egészét felölelő kérdésekkel foglalkozik. A kutatás első részében mélyrehatóan foglalkozom az állami szerepvállalás folyamatos változásával, elsősorban az állam beruházást ösztönző szerepével. A disszertáció fontos célja annak bemutatása, hogy hatékony állami szerepvállalásra és koordinációra van szükség azokban a kulcsfontosságú és stratégiai iparágakban, amelyek a lakosság szociális alapellátását hivatottak biztosítani – gondoljunk csak a közművekre, az oktatásra és az egészségügyre. A legmeghatározóbb gazdaságpolitikai irányzatok – a liberalizmus, a konzervativizmus és a szociáldemokrácia – összevetését követően bontom ki az Európai Unió, a multilaterális fejlesztési bankok, mindenek előtt az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank – EIB) regionális politikáját, amelyek egymással összefonódva, a különböző gazdaságpolitikai irányzatok mindenkori erőviszonyainak tükrében, a hárompólusú globalizálódó világ kihívásait szem előtt tartva formálódnak. Az Európai Unió regionális fejlesztési politikájának, valamint az Európai Beruházási Bank finanszírozásainak bemutatása alapján kívánom alátámasztani, hogy a jóléti állami struktúrák kialakítása és fenntartása lehetetlen a hatékony állami koordináció és szerepvállalás nélkül. Az állami szerepvállalás az elmúlt évszázadok során rendkívüli módon szerteágazóvá vált. Míg néhány évszázaddal ezelőtt az állam csak a legminimálisabb közösségi javakat és szolgáltatásokat nyújtotta – mint például a jogot és a közbiztonságot –, amely szolgáltatásokért adót szedett, addig ma az állam meghatározó szerepet játszik az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, az egyes iparágak támogatásában, valamint bizonyos közüzemi szolgáltatások ármeghatározásában és ellenőrzésében is. „A multilaterális fejlesztési bankok, mindenek előtt az Európai Beruházási Bank regionális fejlődésre gyakorolt hatásának bemutatása” című disszertációmban az alábbi kérdések megválaszolására helyeztem a fő hangsúlyt: 1. Hogyan változott az állami szerepvállalás mértéke a különböző ideológiák gazdaságpolitikai elképzeléseinek fényében? 2. Milyen változások következtek be a nyugat-európai ipari országok fejlesztési politikájában a II. világháborút követően? 3. Milyen gazdaság- és fejlesztéspolitika jellemezte a nyugat-európai ipari jóléti államokat az 1950-es és 1960-as években? 4. Hogyan módosult ezen országok fejlesztéspolitikája az 1970-es és 1980-as években? 5. Hogyan követte az Európai Beruházási Bank finanszírozási politikája az Európai Unió regionális politikájának hivatalos irányelveit? 6. Van-e létjogosultsága a folyamatos viták középpontjában álló nemzetállamok által létrehozott multilaterális pénzügyi intézményeknek?
3 A globalizáció kihívásai milyen mértékben és milyen módon kényszerítik az Európai Uniót a
7.
fejlesztési és regionális politikája módosítására, és ez milyen hatással van az újonnan csatlakozott közép- és kelet európai országokra?
A kutatási téma jelentőségét és időszerűségét leginkább az támasztja alá, hogy a különböző gazdaságpolitikai irányzatok részletes bemutatását követően végigkíséri, hogy milyen paradigmaváltás ment végbe az Európai Beruházási Bank finanszírozási politikájában a bank megalakulásától kezdődően napjainkig. Nagyon érdekes ténymegállapítás, hogy az EIB finanszírozási politikája mennyire hűen visszaadja az Európai Unió fejlesztéspolitikai stratégiáját és regionális politikai irányelveit. A bank finanszírozási politikája mindig megpróbál és megpróbált választ adni az adott kor világgazdasági kihívásainak. Az 1970-es évek elejéig a keynesiánus gazdaságpolitikai irányzatot követte, hiszen a II. világháború után a legfőbb prioritás a kereslet ösztönzése, és a nagy infrastrukturális projektek és koncentrált ipari beruházások megvalósítása volt. A 70-es évek olajárrobbanása sorsfordulót jelentett. A hagyományos nehézipari nyersanyagigényes ágazatok tömegtermeléséről és támogatásáról egyre inkább áttevődött a hangsúly az innovatív, tudásalapú vállalkozások finanszírozására. A kiélezett világgazdasági versenyhelyzetben a bank bevezette a globális kölcsön folyósítását, amely azt jelentette, hogy a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelkereteken keresztül az EIB elkezdte finanszírozni a rugalmas, innovatív kis- és középvállalkozásokat. A globális kölcsönöknek óriási jelentősége van
a
versenyképes
gazdasági
struktúra
kialakításában,
hiszen
olyan
kis-
és
középvállalkozások kerülnek kedvező forrásokhoz, amelyek rugalmas vállalatirányítási rendszereiken keresztül elengedhetetlen beszállítóivá váltak a tőkeerős multinacionális vállalatoknak. A 80-as évektől kezdődő vállalati dekoncentráció és a nagyvállalatok nagyon jelentős outsourcing tevékenysége folytán egyre jelentősebb szerep jut az egyre gyorsabban változó piaci igényekre gyorsan reagálni képes, hatékony szervezeti felépítéssel rendelkező kis- és középvállalkozásokra. A globalizáció gerjesztette verseny az információs társadalom megjelenésével a meglévő gazdasági és szociális struktúrák átgondolt átalakítására, megreformálására késztetik az Európai Uniót. A lisszaboni csúcson elérendő célként fogalmazták meg, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabban fejlődő, tudás alapú gazdaságává fog válni. Egyre jobban érvényesül az a tendencia a világban, hogy a nagy, óriási apparátussal és piramis jellegű szervezeti felépítéssel rendelkező mamutvállalatok kora lejárt
4 és helyüket a rugalmas, lapos szervezeti felépítésű, a leghatékonyabb termelési és munkaszervezési módszereket alkalmazó vállalkozások veszik át. A termelőszektor rovására egyre nagyobb szeletet hasít ki a szolgáltató szektor. Az Európai Unió, és bankja az Európai Beruházási Bank is minden lehetséges eszközzel azon van, hogy ezeket a tudás alapú, környezettudatos, innovatív vállalkozások fejlődését serkentse, valamint a hatékony működésükhöz szükséges infrastrukturális és humán erőforrás hátteret biztosítsa. A disszertáció újszerűsége abban érhető leginkább tetten, hogy korábban nem vizsgálták, hogy az Európai Unió beruházási bankja milyen módon támogatja, serkenti az unió regionális fejlődését,
hogyan
gazdaságpolitikai
követi
az
ideológiák
unió
gazdaságstratégiai
irányelveit.
szerepvállalásra
vonatkozó
állami
A
különböző
irányelveinek
összehasonlítása, valamint ezek regionális fejlesztésekre gyakorolt hatásainak bemutatása szintén jelentős újszerűséggel bír. A kutatási célok részletes kifejtése A tudományos értekezés célja, hogy átfogó képet adjon – elsősorban az infrastrukturális fejlesztések, a fenntartható fejlődés támogatását illetően – az állami és a nemzetközi intézményi szerepvállalás II. világháborút követő alakulásáról. Az állami fejlesztési politikával foglalkozó nemzetközi és hazai szakirodalom feldolgozása, szintetizálása alapján az alábbi hipotézisek mentén haladt a kutatás:
Hipotézis 1: A kutatás abból az alapfelvetésből indult ki, hogy szükséges az állami koordinációval működő fejlesztéspolitika, elsősorban a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások esetében.
Hipotézis 2: Mind a kizárólag a piac mindenhatóságára hivatkozó neoliberális gazdaságpolitika, mind pedig az amőbaszerűen szétfolyó, mindent irányítani és ellenőrizni kívánó paternalista állammodell csődöt mond, eszköztelen a szociális kohézió és esélyegyenlőség egyidejű biztosítása területén.
Hipotézis 3: A strukturális átalakítási kényszer az Európai Unió tagállamaiban is jelen van, amely biztosítja a versenyképesség fenntartását és a világgazdasági súly megtartását és növelését úgy, hogy közben megmaradnak az európai szociális vívmányok. Az Európai Unió regionális- és fejlesztéspolitikájának, valamint az Európai Beruházási Bank fejlesztéspolitikájának harmonizálása elengedhetetlen a sikeres strukturális átalakítások és a versenyképesség növelése érdekében.
5
Hipotézis 4: Az Európai Beruházási Bank finanszírozási stratégiája követi az Európai Unió regionális politikájának a változásait.
A hipotézisek bizonyítására, a tudományos elemzésre és az empirikus felmérés eredményeinek összegzésére három fő részben kerül sor. Az elméleti fejezeteket megelőzi a történelmi áttekintést nyújtó bevezető rész, amelyben az állam gazdaságszervező funkcióinak bemutatásaival foglalkozom, majd ezt követően jelenítem meg a meghatározó ideológiák által preferált társadalomképet. Ezt követően a hipotézisek és a kutatási témához kapcsolódó alapkérdések szem előtt tartásával a szakirodalom áttekintése következik. Nagy hangsúlyt helyezek az Európai Unió regionális politikájának fejlődésére és a meghatározó irányelvekben bekövetkezett változásokra. Az elemzés nagyon lényeges részét képezi, hogy az Európai Beruházási Bank milyen módon illesztette saját szuverén finanszírozási politikáját az Európai Unió regionális és fejlesztéspolitikájának stratégiai irányelveihez. Nyilvánvaló, hogy a közösségi szinten kidolgozott regionális és fejlesztéspolitikában meghatározott stratégiai irányelveknek vissza kell tükröződniük az Európai Beruházási Bank által finanszírozott infrastrukturális és egyéb projektek jóváhagyásában. Nagyon érdekes fejlemény a banki finanszírozási politika módosulásában a „global loan”, azaz a globális hitelek bevezetése, amely elsősorban arra irányult, hogy a nagy ipari és infrastrukturális projektek mellett a kis- és középvállalkozások szegmense is részesüljön az Európai Beruházási Bank által nyújtott kedvező finanszírozási lehetőségekből. A kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelkeretek – amelyeket a kis- és középvállalkozások finanszírozására fordítanak –, teljesen összhangban van az Európai Unió kis- és középvállalkozások fejlesztésére vonatkozó irányelvével. A disszertáció felépítése A kutatás előzőekben kifejtett célkitűzései értelmében a disszertáció elméleti, módszertani részeket és önálló empirikus kutatást is magában foglal. A disszertáció első fejezetében, a bevezetés részében határoztam meg a kutatás céljait, a téma jelentőségét, valamint újszerűségét. A második fejezetben az állami szektor funkcióinak fejlődéstörténetét vizsgáltam az egyes gazdaságpolitikai irányzatok tükrében. A második fejezet kiemelkedő jelentőséggel bír az egész disszertáció szempontjából, mivel a két legmeghatározóbb gazdaságpolitikai irányzat, nevezetesen az állami beavatkozást elvető liberalizmus és a
6 fokozott állami szerepvállalást hirdető konzervativizmus és szociáldemokrácia folyamatos vetélkedése határozta és határozza meg az Európai Unió regionális- és szociális politikáját, a világgazdaság kihívásaira adott válaszát. Ugyancsak a második fejezetben mutatom be a jóléti államot, valamint a szociális modelleket. A liberális és a konzervatív gazdaságpolitikai irányzatok egymással ellentétes nézeteket képviselnek a jóléti állammal és fejlesztési prioritásokkal kapcsolatban. A nevezett két gazdaságpolitikai irányzat egymást váltó, követő győzelme egyértelműen nyomon követhető a regionális fejlesztésekben és az Európai Beruházási Bank finanszírozási politikájában. A disszertáció harmadik fejezetében ismertetem az Európai Unió regionális politikájának fejlődéstörténetét. A regionális politika vizsgálatánál mélyrehatóan taglaltam a két legmeghatározóbb, egymással versengő regionális politikai irányzatot, a kormányzati együttműködést hangsúlyozó intergovernmentalizmust, kormányköziséget, valamint a szupranacionális
szervezetek
jelentőségét
a
nemzeti
kormányok
elé
helyező
neofunkcionalizmust. A disszertáció negyedik fejezetében definiálom a multilaterális fejlesztési bankokat, adom meg legfontosabb jellemző ismérveiket. Ebben a fejezetben nagy hangsúlyt helyeztem a multilaterális fejlesztési bankok különböző ismérvek szerinti csoportosítására. Ugyanebben a fejezetben ismertetem a Világ legjelentősebb multilaterális fejlesztési bankjait, azok működését és stratégiai irányelveit. Ebben a fejezetben kap még helyet néhány jelentős nemzeti fejlesztési bank, valamint nemzeti fejlesztési és oktatási intézet is. A fejezet végén található a nemzeti és nemzetközi szinten tevékenykedő intézmények – egymást a nemzetközi gazdasági és szociális együttműködés területen - kölcsönösen támogató és kiegészítő sémája. A disszertáció ötödik fejezetében részletekbe menően ismertetem az Európai Beruházási Bank felépítését, valamint fejlesztés politikáját és stratégiáját az Európai Unión belül, valamint a partnerországokban. Ebben a fejezetben mutatom be azokat a stratégiai irányelveket, amelyeket követve szeretné az Európai Unió megerősíteni pozícióját az egyre erősödő világgazdasági versenyben. A fejezetben tételesen felsorolom azokat a stratégiai fejlesztési irányelveket, amelyek elengedhetetlenek az unió gazdasági és szociális kohéziójának eléréséhez. A hatodik fejezetben kap helyet az EMFESZ Erőmű Kft Európai Beruházási Bank társfinanszírozásával megvalósítandó gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektje. A projekt megvalósítása nagyban hozzájárul a magyarországi villamosenergia-szükséglet hosszú távú kiegyensúlyozott biztosításához. Az erőmű hatékonysága, kapacitáskihasználtsága
7 kiemelkedően magas a meglévő erőművekhez képest, amely mind gazdaságossági, mind pedig környezetvédelmi szempontból kulcsfontosságú tényező. A VI. fejezetben kíséreltem meg esettanulmányon keresztül empirikus tartalommal feltölteni az Európai Unió jelenlegi fejlesztésstratégiáját. Az utolsó fejezetében, az összegzésben foglaltam össze a disszertáció elején megfogalmazott hipotézisekre vonatkozó ténymegállapításaimat, következtetéseimet. A fejezet zárásaként megpróbáltam rávilágítani az elemzés esetleges korlátaira, illetve felvázoltam néhány a témához kapcsolódó további vizsgálatra érdemes kutatási irányt.
Az empirikus vizsgálat módszere A kutatási téma széles spektrumának következtében multidiszciplináris jellegű. A dolgozatban elsősorban és kiemelten az összehasonlító, komparatív módszer dominál, azonban a téma átfogó, részletes feltárása szükségessé teszi a történeti, gazdaság-földrajzi, térszerkezeti tényezők értékelését, illetve szociológiai aspektusok bevonását is. A történeti módszer alkalmazásával a kutatás időben lehatárolódik. A dolgozat az Európai Unió regionális politikájának fejlődéstörténetét az 1950-es évektől vizsgálja, míg a hazai relációjú európai uniós forrásokkal megvalósuló regionális fejlesztések vizsgálata értelemszerűen a rendszerváltás után kezdődik. A dolgozat keretében az „ EMFESZ Erőmű Kft. gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektje ” című VI. fejezetben – esettanulmány bemutatásával az empirikus kutatás eredményeit tárgyalja. Az Európai Beruházási Bank által Magyarországon társfinanszírozni tervezett projekten keresztül szemléltetem, hogy milyen pozitív gazdasági és társadalmi hatása van az Európai Unió beruházási bankjának bevonásával megvalósított beruházásoknak. A projekt-finanszírozás hatásainak elemzésénél külön kitérek a munkahelyteremtésre, valamint arra, hogy a projekt kivitelezése milyen módon járul hozzá az adott régió jóléti átalakulásához, a szociális kohézió erősítéséhez. A Magyarországon megvalósuló projekt esetében folyamatos konzultációt folytattam az EMFESZ Erőmű Kft ügyvezetőjével, projektvezetőjével, az Európai Beruházási Bank illetékes munkatársaival, a KPMG Tanácsadó Kft munkatársaival valamint az OTP Bank Nyrt. banki konzorciumot szervező vezető munkatársaival. A projekt szervezésében - mindenek előtt a finanszírozás konstrukciójának kidolgozásában, valamint a bankokkal való egyeztetéseken - az EMFESZ Kft pénzügyi-
8 számviteli igazgatójaként magam is részt vettem. Az interjúk segítségével nyert információkat alátámasztotta
és
kiegészítette
az
előzőkben
nevezett
partnerektől
kapott
egyéb
dokumentumok, határozatok, javaslatok, intern döntés-előkészítő elemzések, feljegyzések. A KPMG Tanácsadó Kft üzletviteli tanácsadóként történő bevonásával számos mélyinterjút folytattunk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistérségek önkormányzataival, az illetékes környezetvédelmi hatóságokkal, zöld szervezetekkel a projekt régiót érintő hatásaival kapcsolatban. A hipotézisek tesztelése primer és szekunder adatok elemzése segítségével történt. Az első hipotézisem tesztelésekor a piaci mechanizmus tesztelésére hagyatkoztam. Összehasonlítottam
a
különböző
gazdaságpolitikai
irányzatok
neves
képviselőinek
álláspontjait és meg kellett állapítanom, hogy még a legjelentősebb liberális gondolkodók, mint például Friedman is megerősítette, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor a piaci mechanizmus nem képes a társadalom egésze szempontjából megfelelően működni az elosztás szempontjából. A második hipotézisem tesztelésekor, amikor a neoliberális, valamint a paternalista, túlzott állami szerepvállalást preferáló állammodellek sikertelenségét mutatom be. A hipotézis bizonyítására leginkább a gazdaságpolitikai ideológiák mélyreható vizsgálata szolgált. A regionális fejlesztés eszközeinek elemzése szintén meghatározó jelentőséggel bírt. A harmadik hipotézis, amely az Európai Unió gazdaságának és szociális ellátórendszerének strukturális átalakítására irányul roppant nagy kihívás elé állítja a gazdasági szakembereket. Egyszerre kell helyt állni a világgazdasági versenyben és egyszerre kell megtartani a több évtizedes múltra visszatekintő jóléti szociális állammodellt, amely első sorban a koncentrált nagyipari tömegtermelésen alapult. A negyedik hipotézis, miszerint az Európai Beruházási Bank finanszírozási stratégiája követi az Európai Unió regionális politikájának változásait, szintén igazolódni látszik, hiszen az EMFESZ Erőmű Kft által megvalósítani kívánt gáztüzelésű, kombinált ciklusú erőmű projektje teljes mértékben megfelel a lisszaboni és göteborgi stratégiában megfogalmazott célkitűzéseknek,
a
munkahelyteremtés,
a
környezettudatos,
tudásalapú
gazdaság
kritériumainak. A kutatás eredményei A disszertáció gondolatmenetét végigkövetve nem kétséges, hogy a Bevezetésben felvázolt valamennyi hipotézis beigazolódott az elemzések során. Tekintsük át még egyszer – ezúttal
9 már az értekezésben kifejtett elméletek és összefüggések ismeretében – a felállított hipotéziseket annak belátása érdekében, hogy ezen előfeltevések az általam vizsgált keretek között kétségtelenül igaznak tekinthetők. Hipotézis 1: A kutatás abból az alapfelvetésből indult ki, hogy szükséges az állami koordinációval működő fejlesztéspolitika, elsősorban a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások esetében. Ezen állítás igazsága – a disszertációban kifejtett gondolatok által megalapozott véleményem szerint – megkérdőjelezhetetlen, ahogyan arra a jelen értekezésben is számos esetben utaltam. Már maga Friedman sem vitatta olyan helyzetek létezését, amelyekben a piaci mechanizmus nem képes megfelelő módon ellátni például az elosztási funkciót, ezért ilyenkor feltétlenül szükség van a hathatós állami beavatkozásra. Igaz ugyan, hogy véleménye szerint az állam nem tud elég rugalmasan alkalmazkodni a korunkban meglehetősen turbulensen változó feltételekhez, az azonban kétségtelen, hogy a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások esetében a rugalmasság alacsony szintjét kétségkívül kompenzálja azok jelentős társadalmi hasznossága. Ezeket a beruházásokat ugyanis a privát szektor – éppen azok hatalmas tőkeigénye és rövid távon érzékelhető
veszteségessége
–
következtében
„önszántából”
nem
valósítaná
meg,
következésképpen jelentős fejlődési, illetve növekedési potenciál maradna kiaknázatlanul a gazdaságban. A jelen értekezés keretében érdemes az „állam” fogalmát kissé tágabban értelmezni, az Európai Unióra mint egységes gazdasági entitás egészre kiterjesztve. Ebben a kontextusban vizsgálva nem lehet kétséges, hogy az Európai Unió is elkötelezett híve a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások támogatásának, ezért – különösen a strukturális alapok révén – jelentős összegekkel támogatja az ilyen irányú kezdeményezéseket (is). Ehhez társul az Európai Beruházási Bank tevékenysége, hiszen a Bank alapvetően olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek az Európai Unió – közvetve pedig annak tagállamai – érdekeit szolgálják, továbbá megfelelnek a hosszú távú gazdaságossági, megtérülési követelményeknek (a rövid távú nyereségesség tehát nem elsődleges szempont). Az utóbbi években az Európai Beruházási Bank felzárkóztatási célú hiteleinek jelentős része az újonnan csatlakozott 12 tagországba kerül, elsősorban a strukturális alapokból származó uniós alapok által nyújtott támogatások – saját erőként történő – kiegészítéseként. A
10 hitelkeretből szükség esetén előfinanszírozás is nyújtható, ez pedig jelentősen megkönnyíti – különösen a hosszú megtérülésű, nagy volumenű – beruházások megvalósítását. Az Európai Beruházási Bank a hagyományos hitelkeret-konstrukciókon túl új pénzügyi termékekkel
–
például
állami
fedezetű
kötvénykibocsátással
–
is
megjelent
a
konvergenciarégiókban, melyekből a közszféra kis- és közepes méretű beruházásait finanszírozzák az infrastruktúrafejlesztés, a környezetvédelem, az energiaipar, az egészségügy és az oktatás területén. Kétségtelen tehát, hogy a fejlesztéspolitika sem állami, sem államok feletti – uniós – koordináció nélkül nem képes hatékonyan működni. Hipotézis 2: Mind a kizárólag a piac mindenhatóságára hivatkozó neoliberális gazdaságpolitika, mind pedig az amőbaszerűen szétfolyó, mindent irányítani és ellenőrizni kívánó paternalista állammodell csődöt mond, eszköztelen a szociális kohézió és esélyegyenlőség egyidejű biztosítása területén. Ennek vizsgálatához először is tekintsük át, hogy közgazdasági szempontból milyen csoportokba sorolhatók a regionális fejlesztés eszközei (Forman [2001], 57-62. o.): 1. Koordinációs eszközök: A különböző intézmények közötti összhangot biztosítják abból a célból, hogy intézkedéseik regionális hatása egy irányba mutasson (például a központi kormányzat, a regionális és a helyi önkormányzatok fejlesztési terveinek, intézkedéseinek összehangolása a közös célok érdekében). 2. Makroökonómiai eszközök: A régiók jövedelmi szintjét és a beruházások nagyságát befolyásolják (például decentralizált pénzügyi és költségvetési politika, regionálisan különböző adó- és költségszabályozás). 3. Mikroökonómiai eszközök: A munkaerő és a tőke régiók, valamint ágazatok közötti allokációjára gyakorolnak hatást (például átképzési programok, pályázati pénzek). Az Európai Unió a regionális fejlesztési eszközöket különféle programokba összevonva alkalmazza. Ezeket a programokat a strukturális alapokon, a Kohéziós Alapon, az Európai Beruházási Alapon, az Európai Beruházási Bankon, az Európai Szén- és Acélközösségen, a transzeurópai hálózatok fejlesztésére létrehozott közösségi alapon és az Európai Gazdasági Térség Pénzügyi Mechanizmusán keresztül finanszírozza. A regionális fejlesztések finanszírozásában az Európai Unió – valamint vele együttműködésben az Európai Beruházási Bank – vissza nem fizetendő, illetve visszafizetendő támogatásokkal, kamattámogatással, garanciavállalással, részvényvásárlás, valamint kockázatitőke-társaságban való részvétel révén vesz részt a fejlesztésekben.
11 Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés a regionális politika legfőbb feladatának a hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosítását, az egységes európai gazdasági tér megteremtését, valamint a szociális kohézió erősítését tekintette. Ennek keretében jött létre a Kohéziós Alap is, amely – támogatást nyújtva egyes környezetvédelmi és infrastrukturális projektekhez – a legszegényebb tagországok Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozását volt hivatott elősegíteni. Az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány azonban ennél tágabban értelmezte a Közösség viszonylatában a gazdasági és szociális kohézió fogalmát. Hangsúlyozta a strukturális alapok átalakításának és működési mechanizmusának fontosságát, illetve sürgette egy átfogó keretszabályozás megalkotását, továbbá az egyes strukturális alapok egymással, valamint az Európai Beruházási Bankkal és más pénzintézetekkel folytatott operációs és együttműködési formáinak kidolgozását. Ezek a lépések kifejezetten a belső piac teljes kiépítését voltak hivatottak szolgálni, előirányozva az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások korlátozásoktól mentes mozgását. Ezen célkitűzésből adódóan az Egységes Európai Okmány a regionális politikát már konkrétan a közösségi politikák közé sorolta, valamint felvállalta a gazdasági és szociális kohézió – mint a Gazdasági és Monetáris Unió előfeltétele – erősítésének feladatát. Ennek folyománya többek között az is, hogy a strukturális alapok pénzügyi forrásai a továbbiakban már nem egymástól független projekteket, hanem átfogó – a gazdasági és szociális kohéziót előmozdító – programokat támogattak, illetve támogatnak ma is. Mindazonáltal már az Európai Bizottság 1996-ban közreadott „Első jelentés a gazdasági és szociális kohézióról” című összefoglalója is kiemelte – és ezzel mind a tagországok kormányai, mind az Európai Bizottság egyetértett –, hogy az uniós szintű kohézió legfőbb eszköze a nemzeti kormányok kezében van. Ez abból is világosan kitűnik, hogy míg az Európai Unió összesített GDP-jének 1,2%-át különítették el kohéziós célokra, addig a nemzeti tagállami GDP 40-60%-a szolgálta ezt a célt. Az Európai Beruházási Bank is azzal a céllal alakult meg 1958-ban, hogy hiteleivel előmozdítsa az Európai Unió integrációját, kiegyensúlyozott fejlődését, gazdasági és szociális kohézióját. Az Európai Unió pénzügyi intézményeként a legfontosabb feladata, hogy hosszú távú hitelnyújtásain keresztül segítse az integráció kiegyensúlyozott fejlődését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és szociális kohéziót. Tevékenysége során nagy hangsúlyt fektet a tagállamok gazdasági konvergenciájára és a regionális fejlesztésre is.
12 Az uniós tagállamokba irányuló hitelezési politika vonatkozásában fontos fejlesztéspolitikai célként fogalmazta meg a gazdasági és szociális kohézió megteremtését – ezáltal pedig a konvergencia előmozdítását – a kibővített Unióban, valamint a fenntartható, versenyképes és biztonságos fejlődés feltételeinek megteremtését. Az úgynevezett neoliberális megközelítés szerint az integráció a tényleges és a potenciális verseny erősödésével jár együtt, az így megerősített versenymechanizmusok pedig elősegítik az integrált piacgazdasági struktúrák létrejöttét és a makrogazdasági szintű kiegyenlítődést, ehhez azonban nagy szükség van a közösségi szinten finanszírozott kohéziós politikára. Az Európai Unió szakemberei már viszonylag korán felismerték, hogy irányításra és ellenőrzésre kétségtelenül szükség van, a gazdaság egyes szegmenseinek szelektív támogatása ugyanis elengedhetetlen a versenyképesség növelése érdekében, ez azonban korántsem lehet teljes körű, nem terjedhet ki minden területre, annak minden egyes részletére vonatkozóan. Az Európai Közigazgatási Tér szereplői például egyértelműen egy „europaizálódási” folyamat részesei, de ugyanez mondható el számos más terület vonatkozásában is. Érdekes jelenség például az, hogy megfigyelhető egyfajta harmonizálási törekvés annak ellenére, hogy a tagállamoknak sok esetben nincs ilyen jellegű kötelezettségük, hiszen csak ajánlások formájában kerülnek kinyilvánításra az uniós „elvárások”, az úgynevezett „best practices”. Számos gazdasági kulcságazatra – például az energiapiacra – is igaz, hogy azok teljes működési rendjét a közösségi normák szabályozzák. Úgy tűnik, hogy az egyes tagállamok is felismerték az uniós elvek és gyakorlatok relevanciáját, és végre feladták – azok nem kellő mértékű hatékonyságát érzékelve – mind saját „önfejű” paternalizmusukat, mind pedig teljeskörűen liberalista hozzáállásukat. Hipotézis 3: A strukturális átalakítási kényszer az Európai Unió tagállamaiban is jelen van, amely biztosítja a versenyképesség fenntartását és a világgazdasági súly megtartását és növelését úgy, hogy közben megmaradnak az európai szociális vívmányok. Az Európai Unió regionális- és fejlesztéspolitikájának, valamint az Európai Beruházási Bank fejlesztéspolitikájának harmonizálása elengedhetetlen a sikeres strukturális átalakítások és a versenyképesség növelése érdekében. Úgy gondolom, hogy minden további nélkül elfogadható az az állítás, hogy az Európai Unió versenyképessége visszavezethető az egyes tagállamok versenyképességére, ami pedig nem utolsósorban az ágazati teljesítmény és a modernizáció függvénye. Evidencia továbbá az is, hogy az egyes iparágak megfelelő teljesítménye a kiszolgáló ágazatok, valamint a tercier
13 szektor megfelelő kiépítettségét és fejlettségét is feltételezi – ez teremtette meg végső soron a nemzeti fejlesztési tervek készítésének szükségességét. Sokszor hallhatjuk, hogy a jelenlegi globális világgazdaságban a jóléti államok versenyképességük megtartása érdekében egyre inkább rákényszerülnek az évtizedeken keresztül hangoztatott és megvalósított szociális állam vívmányainak megnyirbálására. Fontos azonban észrevennünk, hogy ezt elsősorban csak a rövidtávon gondolkodó szakemberek és laikusok vallják, hiszen vitathatatlan, hogy a hosszú távú versenyképesség nem biztosítható a humán szféra megfelelő színvonala hiányában – ez utóbbit azonban csak megfelelő szociálpolitikával lehetséges elérni. Ennek felismerése például az Agenda 2000 célkitűzéseiben érhető tetten, amely fontos feladatként jelölte meg a strukturális alapok és a Kohéziós Alap együttese tekintetében az Európai Unió bővítése során potenciálisan számba vehető tagországok – azaz a tagjelöltek – infrastruktúrájának kiépítését, környezetvédelmét, valamint a termelő szektor fejlesztését, ugyanakkor nem feledkezett meg a humán erőforrások fejlesztésének jelentőségéről sem. Itt érdemes azt is megemlíteni, az Európai Bizottság 1996-ban mind a termelőágazatok dinamizmusának növelése, mind pedig a munkanélküliség leküzdése célját szem előtt tartva dolgozta ki a kis- és középvállalkozásokat támogató intézkedések keretprogramját. A versenyképességet egyrészt – a lisszaboni tárgyalások során kikristályosodott gondolatok értelmében – a strukturális reformból és a bürokrácia csökkentéséből származó gazdasági növekedés teszi lehetővé, másrészt sok esetben a tudásbázis, illetve az alkalmazott technológiák által kifejtett externális hatások generálják azt. A teljes és működőképes egységes európai piac a lisszaboni stratégiának kétségtelenül kulcseleme volt: a versenyképességet gátló akadályok megszüntetését és annak lehetővé tételét, hogy a tagállamok a nemzeti piacokon is egyenlő feltételek mellett vehessenek részt, a gazdasági növekedés szerves részének kiáltották ki. A legfontosabb közösségi prioritások közé tartozik a transzeurópai közlekedési úthálózat, az energia- és telekommunikációs hálózatok fejlesztése, az ipar versenyképességének növelése, a kis- és középvállalatok támogatása, a környezetvédelem, valamint az energiakímélő technológiák terjesztése. Ezzel összefüggésben pedig az Európai Beruházási Bank is elsősorban olyan területeken fejti ki tevékenységét, mint például az Európát behálózó szállítás, a távközlés és az energiaellátási hálózatok, az ipar versenyképessége, a környezetvédelem és az Európai Unió harmadik
14 államokkal való együttműködésének területe. Az Európai Növekedési Kezdeményezés azonban a lisszaboni célkitűzések megvalósításán keresztül már a foglalkoztatás és a növekedési potenciál javítását is szolgálja annak szem előtt tartásával, hogy a K+F tevékenység, a humán tőke, az információs és kommunikációs technológiai hálózatok területére történő beruházások a tudásalapú, innováció-vezérelt gazdaság megteremtését célozzák. Ma a közösségi központi költségvetésnek – az egységes belső piac kiteljesedését követően – egyértelműen a fenntartható növekedést kell szolgálnia: finanszíroznia kell a lisszaboni célok elérése érdekében teendő intézkedéseket (versenyképes, tudásalapú társadalom), valamint erősítenie kell a társadalmi kohéziót és támogatni a környezet védelmét. Kétségtelen, hogy például a közlekedés, az energiaszektor, a kutatás-fejlesztés és a szolgáltatások területén csak az uniós szintű fellépés orvosolhatja a kapcsolatok hiányát, továbbá sok esetben – többek között a strukturális és kohéziós politika, valamint a környezetvédelem területén – a méretgazdaságosság és a szinergiahatások elérésének célja is indokolja az Európai Unió egységes fellépését. A
közösségi
politikák
célkitűzéseinek
megvalósítása
azonban
lépten-nyomon
a
társfinanszírozás problémájával szembesíti az egyes tagországokat – különösen az alacsonyabb fejlettségi szinten lévő, újonnan csatlakozott államokat –, aminek megoldásában az utóbbi időben az Európai Beruházási Bank is jelentős szerepet vállalt. A Bank ugyanis egyrészt lehetővé teszi az előfinanszírozást, másrészt megteremti annak a feltételét, hogy az uniós támogatásért folyamodó projektek nagyobb esélyt kapjanak, hiszen sok esetben a strukturális alapok által nyújtott támogatásokra kizárólag a Bank által részfinanszírozott projektek jogosultak. Az Európai Beruházási Bank egyébiránt is az Unió regionális és fejlesztéspolitikájával összhangban végzi tevékenységét, és jelentős volumenű forrás biztosításával hatékonyan járul hozzá a közösségi politikák célkitűzéseinek megvalósításához. A Kormányzótanács – az Igazgatótanács javaslatára – már 2000-ben elfogadott egy aprólékosan kidolgozott stratégiai csomagtervet, amely az Európai Unió pénzügyi intézménye mint hitelező számára kijelöli azokat az irányelveket, amelyek a leghatékonyabban hozzájárulnak az Európai Unió hosszú távú projektjeinek megvalósításához. A stratégiai keretegyezmény alapján a Bank továbbra is az uniós átlagnál fejletlenebb, periférikus területeire összpontosítja forrásait. Az Európai Beruházási Bank elsőrendű célkitűzései közé tartozik az európai integráció régióinak gazdasági konvergenciája. Forrásainak kihelyezésénél különös gondot szentel
15 annak, hogy olyan területek részesüljenek a kedvezményes hitelekből, amelyek strukturális nehézségekkel küzdenek, ahol a termelési szerkezet megváltozása miatt (gazdaságtalan termelőágazatok leépítése) az átlagosnál jóval magasabb a munkanélküliség. Az európai gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést célzó Amsterdami Speciális Akció Program kivitelezésével párhuzamosan, az Európai Beruházási Bank továbbra is támogatni szándékozik a Közösség prioritásait, mind a tagállamokban, mind pedig a csatlakozni kívánó országokban. Az Unió és Bankja együttműködésének gyümölcse többek között a kockázatmegosztásos pénzügyi mechanizmus, valamint a JASPERS, a JESSICA és a JEREMIE programok is. Az Európai Beruházási Bank és az Európai Tanács az Unió strukturális politikája iránt elkötelezett intézményekként szorosan együttműködnek azokon a területeken, ahol a regionális fejlesztésre szánt kölcsönöket az Európai Unió költségvetéséből fedezik, az Európai Beruházási Bank pedig továbbra is erősíteni kívánja részvételét a strukturális politika műveleteinek előkészítésében és lebonyolításában, hogy optimális egyensúlyt érjen el a költségvetési és a banki szféra forrásai között, illetve biztosítani tudja a két hitelforrás minél ésszerűbb felhasználását. Az EMFESZ Erőmű Kft gáztüzelésű erőmű projektje teljes mértékben megfelel a 3. hipotézisemben megfogalmazott strukturális átalakítási kritériumnak, amelyet a világgazdasági verseny indukál. A lisszaboni stratégiában megfogalmazott irányelvek ennél a projektnél nagyon erőteljesen érvényesülnek. Az erőmű megépítése egyértelműen hozzájárul Magyarország fenntartható fejlődéséhez, mivel a meglévő elöregedett erőműpark az előrejelzések során 20015-re már nem tudja biztosítani az ország kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéséhez szükséges villamosenergia ellátást. Az erőmű nagyban hozzájárul a régió humán erőforrás gyarapodásához is. Több száz villamosmérnök és műszaki szakértő letelepedése várható az elmaradott kistérségben. Az erőmű építése, beüzemelése és üzemeltetése jelentős számú alvállalkozót fog generálni, javítva ezzel a régió strukturális és humán erőforrás gondjain. Az erőmű a maga gazdaságstratégiai fontosságán túl nagyon komoly strukturális változást is hozna a rurális, mezőgazdasági jellegű, fejletlen régióban. Tekintettel arra, hogy a legkorszerűbb, leghatékonyabb technológiát fogja alkalmazni az erőmű, a környezettudatos, környezetbarát EU direktívák is teljes körűen érvényesülni fognak. A modern technológia bevezetése nagyon jó lehetőséget nyújt a környék jelentős kutatóintézeteivel, valamint felsőoktatási intézményeivel történő intenzív kooperációra, amely jelentősen hozzájárul az elmélet és a gyakorlat szinergiájának kölcsönös hasznosításához, kihasználásához. Egyértelmű tény, hogy az ekkora méretű projektek nem valósíthatók meg a hosszú megtérülési idő, valamint a nagy tőkeigény miatt az állam, vagy az unió fejlesztési, beruházási bankjának finanszírozása, tanácsadása nélkül. Jelen projektfinanszírozás esetében
16
Hipotézis 4: Az Európai Beruházási Bank finanszírozási stratégiája követi az Európai Unió regionális politikájának a változásait.
Az Európai Beruházási Bank tevékenységét ismertető VI. fejezetben jól nyomon követhető, hogy a bank finanszírozási célkitűzései, stratégiai irányelvei hűen tükrözik az Európai Unió regionális fejlesztési politikájának mindenkori változásait. A Lisszaboni stratégiában megfogalmazott a fenntartható fejlődés bázisán alapuló versenyképes Európa és tudásalapú társadalom megvalósításának célkitűzése vitathatatlanul integráns részét képzi az Európai Beruházási Bank stratégiai irányelveinek, finanszírozási politikájának. A környezettudatos ipari technológiák bevezetése szintén első helyen szerepel a bank finanszírozási prioritásai között, amely nagyban hozzájárul a növekvő számú intelligens munkahelyteremtéshez. Az esettanulmányban ismertetett projekt teljes mértékben megfelel az Európai Unió regionális politikájában megfogalmazott fejlesztési irányelveknek, mind pedig az Európai Beruházási Bank finanszírozási stratégiájának.
A kutatás elején és folyamatában feltett kérdések és hipotézisek megválaszolásában jelentős szerepe volt azoknak a konzultációknak, amelyeket Dr. Lados Mihállyal folytattam. A külföldi, nemzetközi tudományos munkák és forrásmunkák közül hangsúlyos szerepet kap a Világbank 1997-es, az állam változó szerepéről szóló éves jelentése, valamint az Európai Beruházási Bank éves jelentései.
A szerzőnek a témakörben megjelent publikációi és konferencia előadásai Publikációk: Eperjesi Zoltán (2005a): A Társadalom és Politika folyóirat (2005/1-2.) „Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz” című cikk. Eperjesi Zoltán (2005b): Az ELTE Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tudományos Diákkörének 2005-ös külön kiadásában megjelent „A tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulásának esélye az átalakulóban lévő magyar társadalomban” című cikk. http://www.btk.elte.hu/eu/old/eg2005.htm Eperjesi Zoltán (2005c): „A tudásalapú gazdaság és társadalom az átalakulásban.” Kultúra és Közösség művelődéselméleti folyóirat 2005. II. szám
17 Eperjesi Zoltán (2005d): The European Union’s strategy for sustainable development „EDAMBA 8th International Science Conference within European system in doctorands education”. Nove Zamky, 2005. Eperjesi Zoltán (2005.d): EU Working Pappers: Gondolatok munka közben, A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának szakmai folyóirata VIII. évfolyam, 4. szám 2005. Eperjesi Zoltán: Evaluation of Global Loans of the European Investment Bank. 6th International Conference of PhD students”Miskolci Egyetem 2007. augusztus 12-18. 139.o. Eperjesi Zoltán (2008a): „Az állami szektor szerepe a gazdaságban.” Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Szakmai füzetek 22. szám. 2008.
Konferencia előadások: Eperjesi Zoltán: The European Union’s strategy for sustainable development „EDAMBA 8th International Science Conference within European system in doctorands education”. Nove Zamky, 8 April 2005. Eperjesi Zoltán: Az Európai Unió fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiája. A hazai konferencia a Veszprémi Egyetem szervezésében Komáromban, a komáromi napok alkalmával került megrendezésre 2005-ben. Eperjesi Zoltán: Die ungarischen PHARE CBC Programme. „Európai Kihívások III. Tudományos Konferencia, Szeged Tudományegyetem, Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar, az előadás anyaga megjelent a Főiskola által kiadott kiadványban is. 2005. október Eperjesi Zoltán: Az Európai Beruházási Bank gazdaságélénkítő tevékenysége az Európai Unióban. „Magyar Tudomány Napja 2005. konferencia” „Budapesti Gazdasági Főiskola Eperjesi Zoltán: Phare CBC Programme in der westransdanubischer Region. „Határok és Eurorégiók konferencia” Szegedi Tudományegyetem 2005. november 3. Eperjesi Zoltán: Evaluation of global loans of the European Investment Bank dedicated to small and medium sized enterprises. „Átalakulási folyamatok Közép-Kelet Európában” Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola: 2005. december 2-3. Eperjesi Zoltán: Regionális stratégiákkal a versenyképesség növeléséért. „Fiatal regionalisták V. országos konferenciája” MTA RKK – Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Doktori Iskola Győr, 2006. november 10-11. Eperjesi Zoltán: Az állami szektor szerepe a gazdaságban. „A Magyar Tudomány Napja konferencia” Budapesti Gazdasági Főiskola. 2007. november 8-9.
18
Eperjesi Zoltán: Evaluation of Global Loans of the European Investment Bank. 6th International Conference of PhD students”Miskolci Egyetem 2007. augusztus 12-18.
