A multilaterális fejlesztési bankok regionális fejlődésre gyakorolt hatása az Európai Beruházási Bank példáján
Eperjesi Zoltán Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
2
TARTALOMJEGYZÉK Ábrajegyzék ...................................................................................................................... 5 Táblázatjegyzék ................................................................................................................ 6 Mellékletek jegyzéke......................................................................................................... 7 I. Bevezetés ....................................................................................................................... 8 II. Az állam gazdaságszervező funkciói ........................................................................ 12 II.1.1. A piac által vezérelt gazdaság ................................................................................................. 12 II.1.2. Az állam által vezérelt gazdaság ............................................................................................. 12 II.1.3. A tárgyalásos (neokorporatív) gazdaság ................................................................................. 13
II.2. Az állami beavatkozás eltérő típusainak történeti kialakulása ................................. 13 II.2.1. A korai iparosítás modellje...................................................................................................... 14 II.2.2. A megkésett iparosítás modellje .............................................................................................. 15 II.2.3. A tárgyalásos (neokorporatív) gazdaság történeti útja ............................................................ 15 II. 3. A liberális, konzervatív és szocialista gazdaságpolitika összehasonlítása................................. 17 II.4. A jóléti állam a globalizáció korában – szociális modellek és versenyelőnyök ......................... 18 II.4.1. Az Európai Unió országainak főbb szociális modelljei ........................................................... 18 II.4.2. Klaszterek a régiók versengésében .......................................................................................... 20 II.4.3. A jóléti állam reformja: jóléti állam vs. szigorú költségvetési politika ................................... 22 II.4.4. A jóléti állam szerepének, funkcióinak változása a globalizáció korában............................... 23
III. Az Európai Unió regionális politikája .................................................................... 25 III.1. Az Európai Unió regionális politikája....................................................................................... 25 III.1.1. A regionális politikák elvi megközelítése .............................................................................. 27 III.1.1.1. Egymással versengő elméletek történeti megközelítésben ................................................. 27 III.1.1.2. Az uniós politika kialakításának jelenleg is egymással versengő elméletei ........................ 28 III.1.2. A regionális politika gazdaságelméleti alapjai és paradigmái ................................................ 31 III.1.2.1. A neoklasszikus, illetve növekedési elmélet ....................................................................... 31 III.1.2.2. Az Európai Unió regionális politikájának változása az 1950-es évektől ............................ 32 III.1.2.3. Az új regionális politikai paradigma térhódítása az 1970-es évektől .................................. 34 III.1.3. A regionális fejlesztési politika 1975-1987 közötti „első” szakasza ...................................... 36 III.1.3.1. Az 1979. évi reform ............................................................................................................ 36 III.1.3.2. Az 1984. évi reform ............................................................................................................ 38 III.1.3.3. Az információs társadalom felé vezető úton ....................................................................... 40 III.1.4. A regionális politika fejlődési tendenciái az 1988-1998 közötti „második” szakaszban ....... 42 III.1.4.1. Az 1988. évi reform főbb jellemzői .................................................................................... 43 III.1.4.2. Az 1993. évi reform legfontosabb jellemzői ....................................................................... 46 III.1.4.3. A Kohéziós Alap létrejötte .................................................................................................. 48 III.1.4.4. A regionális politika végrehajtási folyamata 1988 és 1998 között ...................................... 49 III.1.4.5. Következtetések, fejlődési tendenciák és kitekintés a jövőbe ............................................. 51 III.1.5. A strukturális politika reformja az Agenda 2000 keretében – a „harmadik” szakasz ............ 53 III.1.5.1. Egyszerűsítés és koncentráció ............................................................................................. 53 III.1.5.2. A Kohéziós Alap 1999 után ................................................................................................ 54 III.1.5.3. A strukturális átalakítás támogatása az Európai Unió bővítése kapcsán ............................. 55 III.1.5.4. Az Európai Unió és a globális kihívások a reformfolyamatok tükrében ............................. 56 III.1.6. A Lisszaboni Stratégia legfontosabb elemei – versenyképesebb Európa............................... 58 III.1.6.1. Munkahelyteremtés ............................................................................................................. 59 III.1.6.2. Belső piac ............................................................................................................................ 59 III.1.6.3. Pénzügyi szolgáltatások ...................................................................................................... 60 III.1.6.4. Üzletbarát környezet ........................................................................................................... 60 III.1.6.5. Információs társadalom ....................................................................................................... 61 III.1.6.6. Politikák együttese .............................................................................................................. 61 III.1.6.7. Kutatás és oktatás ................................................................................................................ 62
IV. A multilaterális fejlesztési bankok........................................................................... 63
3 IV.1. A multilaterális fejlesztési bank fogalma: ................................................................................. 64 IV.2. A multilaterális fejlesztési bank fogalmának meghatározó elemei ........................................... 66 2.1. Banki jelleg ................................................................................................................................. 66 2.2. Tulajdonosi szerkezet szerinti csoportosítás ............................................................................... 66 2.3. Nemzetközi jogi státusz .............................................................................................................. 68 2.4. Közérdekű célok ......................................................................................................................... 68 2.5. A fejlesztési bankok csoportosítása a fejlett illetve fejlődő országok finanszírozása alapján ..... 69 2.6. Tanácsadási funkció .................................................................................................................... 69 2.7. A finanszírozások politikai, társadalmi és gazdasági előfeltételei .............................................. 69 IV. 3. A multilaterális fejlesztési bankok működése .......................................................................... 70 IV.4. A források felhasználása és a multilaterális fejlesztési bankok tevékenységi területei ............. 72 IV.5. A legjelentősebb multilaterális fejlesztési bankok, és néhány nemzeti fejlesztési bank bemutatása ......................................................................................................................................... 73 IV.5.1. A Világbank ........................................................................................................................... 73 IV.5.2. Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA): ................................................................................ 74 IV.5.3. A Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA) ........................................................ 76 IV.5.4. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (The European Bank for Reconstruction and Development EBRD) ......................................................................................................................... 77 IV.5.5. Az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (Council of Europe Development Bank, CEB) ......... 78 IV.5.6. A Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szervezete (ASEAN) ............................................................. 79 IV.5.7. Az Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank - ADB) ............................................ 81 IV.5.7.1. Az ADB hosszú távú stratégiai irányelvei .......................................................................... 83 IV.6. Nemzeti szintű fejlesztési bankok ............................................................................................. 85 IV.6.1. A Német Újjáépítési Hitelintézet (Kreditanstalt für Wiederaufbau – KfW) megalakulása, célkitűzései és finanszírozási politikája ............................................................................................. 85 4.6.2. A Koreai Fejlesztési Bank........................................................................................................ 91 4.6.3. A Magyar Fejlesztési Bank ...................................................................................................... 92 IV.7. Nemzeti szinten létrehozott szervezetek, amelyek célja a nemzetközi együttműködés elősegítése .......................................................................................................................................... 99 IV.7.1. A japán Tengerentúli Műszaki Ösztöndíj Társulás (Association for Overseas Technical Scholarship – AOTS) ......................................................................................................................... 99 IV.8. A multilaterális fejlesztési bankok finanszírozási politikájának elemzése ............................. 102
V. Az Európai Beruházási Bank felépítése és tevékenysége ...................................... 107 V.1. Az Európai Beruházási Bank ................................................................................................... 107 V.2. Az Európai Beruházási Bank statútuma és tagjai ..................................................................... 108 V.3. Az Európai Beruházási Bank igazgatása, igazgatási szervei .................................................... 114 V.3.1. Kormányzótanács .................................................................................................................. 114 V.3.2. Igazgatótanács ....................................................................................................................... 114 V.3.3. Igazgatási Bizottság .............................................................................................................. 115 V.3.4. Számvizsgáló Bizottság ........................................................................................................ 115 V.3.5. Az Európai Beruházási Bank stratégiai irányelvei ................................................................ 115 V.4. A legfontosabb hiteltípusok és feltételek az Európai Beruházási Bank gyakorlatában ............ 121 V.5.1. Az Európai Unió versenyképességi mutatói ......................................................................... 124 VI.5.2. Fenntartható fejlődés ........................................................................................................... 127 V.5.3. Az Európai Beruházási Bank régióbeli tevékenysége az ezredfordulótól a 2004. május 1-i csatlakozásig .................................................................................................................................... 129 V.5.4. Az Európai Beruházási Bank jelenlegi fejlesztéspolitikája az európai integráció támogatásának jegyében .................................................................................................................. 133 V.5.5. Erőfeszítések az Európai Unión belüli regionális kiegyenlítődés érdekében ........................ 133 V.5.6. Az új tagországokba irányuló strukturális hitelek ................................................................. 134 V.5.7. A kiemelt ágazatok támogatása ............................................................................................. 135 V.5.8. A JASPERS, az európai régiók beruházásait támogató program .......................................... 135 V.5.9. Az innovációs tevékenységek támogatása ............................................................................ 136 V.5.10. Információs és kommunikációs technológiák ..................................................................... 137 V.5.11. Oktatás és képzés ................................................................................................................ 137 V.5.12. Kutatás, fejlesztés és innováció ........................................................................................... 137 V.5.13. A környezeti fenntarthatóság .............................................................................................. 138 V.5.14. A természetes környezet megóvása..................................................................................... 139 V.5.15. Az épített környezet fenntarthatósága, illetve a fenntartható közösségek ........................... 140 V.5.16. A transzeurópai hálózatok létesítése és fejlesztése ............................................................. 140
4 V.5.17. PPP-beruházások támogatása és az Európai Bizottsággal való együttműködés formái ...... 142 V.5.18. A közlekedésfejlesztés új finanszírozási politikája ............................................................. 143 V.5.19. A kockázatitőke-befektetések ösztönzése ........................................................................... 144 V.5.20. A kis- és középvállalkozások támogatása ........................................................................... 144 V.5.21. Az EIB-csoport szerepe a kis- és középvállalkozások finanszírozásában ........................... 145 V.5.22. Az Európai Beruházási Bank kkv-finanszírozási kapcsolatai az Európai Bizottsággal ...... 145 V.5.23. Fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátás .................................................. 146 V.5.24. A transzeurópai energiahálózatok ....................................................................................... 147 V.5.25. Energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások alkalmazása ....................................... 147 V.5.26. Energetikai kutatás, fejlesztés és innováció támogatása ..................................................... 148
VI. Esettanulmány: Az EMFESZ Erőmű Kft. gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektje ........................................................................................................................ 148 VI.1. A villamos energia magyarországi piaca ................................................................................ 149 VI.1.1. A villamosenergia-fogyasztás valószínűsíthető tendenciái .................................................. 149 VI.1.2. A magyar erőműpark várható változásai, a termelői kapacitások alakulása ........................ 150 VI.2.1. Az EMFESZ és az EMFESZ Erőmű Kft. ............................................................................ 151 VI.3. Az EMFESZ Erőmű Kft. gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektje ............................. 152 VI.4. Az erőmű tervezett helyszíne, térségi körülményei ................................................................ 153 VI.4.2. A kiválasztott technológia és annak infrastrukturális követelményei .................................. 155 VI.4.3. Az erőmű projekt időbeli ütemezése .................................................................................... 156 VI.4.4. Az erőmű-létesítés és –működtetés környezeti és gazdasági hatásai ................................... 157
VII. Összegzés .............................................................................................................. 160 Mellékletek ................................................................................................................... 167 Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 188
5
Ábrajegyzék 1. ábra: Vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP az új tagországokban (EU-25 = 100) (Blahó [2007] alapján saját készítésű grafikon) _________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 2. ábra: Vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP a régi tagországokban (EU-15 = 100) (Blahó [2007] alapján saját készítésű grafikon) _________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 4. ábra: Az Európai Beruházási Bank hiteleinek szektorális megoszlása a csatlakozó országokban 1990 és 2003 között (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon) _________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 5. ábra: Az Európai Beruházási Bank közép-kelet-európai tagjelölt országokba irányuló hiteleinek kumulatív összege 1990 és 2003 között (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon) _______ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6. ábra: Az Európai Beruházási Bank 2003. évi hiteleinek földrajzi megoszlása (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon)______________________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 7. ábra: Az Európai beruházási Bank részvétele a transzeurópai hálózatok és közlekedési folyosók fejlesztésében, 1993-2007 (EIB Annual Report [2007]) ____________________________________ 141 21. ábra: Magyarország bruttó villamosenergia-fogyasztásának alakulása (Az MMM [2006] adatai alapján készített grafikon) ___________________________________________________________ 150 24. ábra: A magyar erőműpark összetételének várható változása (MAVIR [2007]) ___ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 26. ábra: A magyar földgázfogyasztás szerkezete 2006-ban (Keuchel [2007]) ___________________ 152 27. ábra: Az erőmű telephelye (KPMG [2008]) __________________________________________ 153 28. ábra: A munkanélküliségi helyzet 2006-ban (KSH [2006]) _______________________________ 154 29. ábra: A projekt ütemterve (KPMG [2008]) ___________________________________________ 156
6
Táblázatjegyzék 1. táblázat: A hagyományos és az új regionális politika eltérései (Horváth [2003], 32. o.) ______ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 2. táblázat: A nemzeti kvóták megoszlása 1975-ben, illetve 1977-ben (Preston [1984], 226. o.) ______ 38 3. táblázat: A nemzeti kvóták 1985. évi megoszlása (De Witte [1986], 425. o.) ___________________ 39 4. táblázat: Az Európai Regionális Fejlesztési Alap abszolút és relatív fejlődése 1975-1986 között (Wise – Croxford [1988], 165. o.) ____________________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 5. táblázat: Javasolt allokációs célkitűzések az egyes tagországokban a regionális elvek figyelembe vételével 1989-1993 között (* European Commission [1989]; ** European Commission [1990]; *** Wishlade) _________________________________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 6. táblázat: A teljes forrásallokáció megvalósulása 1989-1993 között __________________________ 46 7. táblázat: Az 1., 2. és 5. területi alapú célkitűzéseknek megfelelő forrásallokáció 1989-1999 között Hiba! A könyvjelző nem létezik. 8. táblázat: A teljes forrásallokáció az Európai Unió valamennyi tagállamára vonatkozóan 1989-1999 között, becslés, a Közösségi Kezdeményezések nélkül (European Commission [1996], 145. o.) ______ 48 9. táblázat: A Kohéziós Alap allokációja 1994-1999 között, becslés 1994. évi árakon (European Commission [1996], 147. o.) __________________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 10. táblázat: A strukturális programozásra gyakorolt politikai befolyás erőssége 1989-1993 között (Marks [1996], 407. o.) ______________________________________________________________ 50 11. táblázat: Az egyes tagországok részesedése az uniós támogatásokból 1989-1999 között (European Commission [1996], 144. o.) __________________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 12. táblázat: A 2007. évben, illetve a 2003 és 2007 közötti időszakban az Európai Beruházási Bank által aláírt szerződések összértéke (millió euró) és megoszlása (%) területi bontásban ________________ 109 13. táblázat: A 2007-ben az Európai Beruházási Bank által kihelyezett egyedi hitelek összértéke ország és alkalmassági kritérium alapján (millió euró) ____________________________________________ 110 14. táblázat: A 2003 és 2007 között az Európai Beruházási Bank által kihelyezett egyedi hitelek összértéke ország és alkalmassági kritérium alapján (millió euró) ____________________________ 111 15. táblázat: Az Európai Beruházási Bank tulajdonosi szerkezete _____ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 16. táblázat: Az Európai Beruházási Bank finanszírozási eszközeinek legfontosabb jellemzői _______ 122 17. táblázat: Az Európai Unió legjobb versenyképességi faktorai (Szentes [2006], 82. o.) _________ 126 18. táblázat: Az Európai Unió leggyengébb versenyképességi faktorai (Szentes [2006], 85. o.) _____ 126 20. táblázat: Az Európai Beruházási Bank szektorális stratégiái az előcsatlakozási időszakban (EIB: The Bank’s operations… [2003]) _________________________________________________________ 132 21. táblázat: Kötvénykibocsátás a csatlakozó országok valutáiban 1998-2003 között (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon.) ______________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 22. táblázat: A 2007-ben aláírt, felzárkóztatási célú hitelszerződések ágazati megoszlása az Európai Unióban (EIB Annual Report [2007]) ___________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 23. táblázat: Az Innováció 2010 kezdeményezés keretében aláírt hitelszerződések, millió euró (EIB Annual Report [2007])______________________________________________________________ 137 24. táblázat: Környezetvédelmi és életminőség-javító egyedi hitelek az Európai Unióban 2007-ben, millió euró (EIB Annual Report [2007]) ______________________________ Hiba! A könyvjelző nem létezik. 30. táblázat: Kibocsátási értékek (10/2003 KVVM Rendelet) ________________________________ 157
7
Mellékletek jegyzéke 1. melléklet: Az Európai Beruházási Bank 2007. év folyamán kihelyezett összes hitele, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Report) _____________________________________ 169 2. melléklet: Az Európai Beruházási Bank 2003-2007 közötti időszakban kihelyezett összes hitele, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Report) _________________________________ 170 3. melléklet: Az Európai Beruházási Bank Európai Unión belül 2003-2007 között kihelyezett hiteleinek ágazat szerinti megoszlása, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Rep) ________ 171 4. melléklet: A Európai Beruházási Bank 2007-ben, illetve 2003-2007 között kihelyezett hiteleinek régiók szerinti megoszlása, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Report) ____________ 172 5. melléklet: Az Európai Beruházási Banktól felvett állami hitelek Magyarország esetében (2004. január 1-től) (Forrás: http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/5AE067BD2781CB1AC1256FEE005103A3?OpenD ocument, Publikálás dátuma: 2008. 06. 25.) _____________________________________________ 176 6. melléklet: Az Európai Beruházási Bank garanciavállalásai Magyarország vonatkozásában (2004. január 1-től) (Forrás: http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/5AE067BD2781CB1AC1256FEE005103A3?OpenD ocument, Publikálás dátuma: 2008. 06. 25.) _____________________________________________ 179 7. melléklet: A Magyar Állam által a 2237/2002. (VIII. 9.) Korm. határozat alapján kiadott egyetértő nyilatkozatok az állami garanciavállalás nélkül megvalósuló beruházásokhoz, az Európai Beruházási Bank által történő hitelnyújtás esetén (Forrás: http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/93DB9324BB2FE038C1256FEE005121C2?OpenDo cument) _________________________________________________________________________ 181 8. melléklet: Angol fontban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/gbp-bond-market.htm)_____________________________ 185 9. melléklet: Amerikai dollárban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/usd-bond-market.htm) _____________________________ 186 10. melléklet: Magyar forintban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/huf-issues.htm) __________________________________ 186 11. melléklet: Cseh koronában denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/czk-issues.htm) __________________________________ 187 12. melléklet: Lengyel zlotyban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/pln-issues.htm) __________________________________ 187 13. melléklet: Török lírában denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/try-issues.htm) ___________________________________ 187
8
I. Bevezetés A disszertáció korunk aktuális, a társadalom és gazdaság egészét felölelő kérdésekkel foglalkozik. A kutatás első részében mélyrehatóan foglalkozom az állami szerepvállalás folyamatos változásával, elsősorban az állam beruházást ösztönző szerepével. A disszertáció fontos célja annak bemutatása, hogy hatékony állami szerepvállalásra és koordinációra van szükség azokban a kulcsfontosságú és stratégiai iparágakban, amelyek a lakosság szociális alapellátását hivatottak biztosítani – gondoljunk csak a közművekre, az oktatásra és az egészségügyre. A legmeghatározóbb gazdaságpolitikai irányzatok – a liberalizmus, a konzervativizmus és a szociáldemokrácia – összevetését követően bontom ki az Európai Unió, a multilaterális fejlesztési bankok, mindenek előtt az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank – EIB) regionális politikáját, amelyek egymással összefonódva, a különböző gazdaságpolitikai irányzatok mindenkori erőviszonyainak tükrében, a hárompólusú globalizálódó világ kihívásait szem előtt tartva formálódnak. Az Európai Unió regionális fejlesztési politikájának, valamint az Európai Beruházási Bank finanszírozásainak bemutatása alapján kívánom alátámasztani, hogy a jóléti állami struktúrák kialakítása és fenntartása lehetetlen a hatékony állami koordináció és szerepvállalás nélkül. Az állami szerepvállalás az elmúlt évszázadok során rendkívüli módon szerteágazóvá vált. Míg néhány évszázaddal ezelőtt az állam csak a legminimálisabb közösségi javakat és szolgáltatásokat nyújtotta – mint például a jogot és a közbiztonságot –, amely szolgáltatásokért adót szedett, addig ma az állam meghatározó szerepet játszik az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, az egyes iparágak támogatásában, valamint bizonyos közüzemi szolgáltatások ármeghatározásában és ellenőrzésében is. „A multilaterális fejlesztési bankok, mindenek előtt az Európai Beruházási Bank regionális fejlődésre gyakorolt hatásának bemutatása” című disszertációmban az alábbi kérdések megválaszolására helyeztem a fő hangsúlyt: 1. Hogyan változott az állami szerepvállalás mértéke a különböző ideológiák gazdaságpolitikai elképzeléseinek fényében? 2. Milyen változások következtek be a nyugat-európai ipari országok fejlesztési politikájában a II. világháborút követően? 3. Milyen gazdaság- és fejlesztéspolitika jellemezte a nyugat-európai ipari jóléti államokat az 1950-es és 1960-as években? 4. Hogyan módosult ezen országok fejlesztéspolitikája az 1970-es és 1980-as években?
9
5. Hogyan követte az Európai Beruházási Bank finanszírozási politikája az Európai Unió regionális politikájának hivatalos irányelveit? 6. Van-e létjogosultásga a folyamatos viták középpontjában álló nemzetállamok által létrehozott multilaterális pénzügyi intézményeknek? 7.
A globalizáció kihívásai milyen mértékben és milyen módon kényszerítik az Európai Uniót a fejlesztési és regionális politikája módosítására, és ez milyen hatással van az újonnan csatlakozott közép- és kelet európai országokra?
A tudományos értekezés célja, hogy átfogó képet adjon – elsősorban az infrastrukturális fejlesztések, a fenntartható fejlődés támogatását illetően – az állami és a nemzetközi intézményi szerepvállalás II. világháborút követő alakulásáról. Az állami fejlesztési politikával foglalkozó nemzetközi és hazai szakirodalom feldolgozása, szintetizálása alapján az alábbi hipotézisek mentén folytattam a kutatást:
Hipotézis 1: A kutatás abból az alapfelvetésből indult ki, hogy szükséges az állami koordinációval működő fejlesztéspolitika, elsősorban a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások esetében, ahol a multilaterális fejlesztési bankok jelentős katalizátor szerepet töltenek be.
Hipotézis 2: Mind a kizárólag a piac mindenhatóságára hivatkozó neoliberális gazdaságpolitika, mind pedig az amőbaszerűen szétfolyó, mindent irányítani és ellenőrizni kívánó paternalista állammodell csődöt mond, eszköztelen a gazdasági prosperitás, a szociális kohézió és esélyegyenlőség egyidejű biztosítása területén.
Hipotézis 3: Az Európai Unió tagállamaiban jelentős strukturális átalakítási kényszer mutatkozik, amely biztosítja a versenyképesség fenntartását és a világgazdasági súly megtartását és növelését úgy, hogy közben megmaradnak az
európai
szociális
fejlesztéspolitikájának,
vívmányok. valamint
Az
Európai
az
Európai
Unió
regionális-
Beruházási
és
Bank
fejlesztéspolitikájának harmonizálása elengedhetetlen a sikeres strukturális átalakítások és a versenyképesség növelése érdekében.
Hipotézis 4: Az Európai Beruházási Bank finanszírozási stratégiája követi az Európai Unió regionális politikájának a változásait.
A hipotézisek bizonyítására, a tudományos elemzésre és az empirikus felmérés eredményeinek összegzésére három fő részben kerül sor. Az elméleti fejezeteket megelőzi a történelmi áttekintést nyújtó bevezető rész, amelyben a gazdaság alapmodelljeivel, az állam
10
gazdaságszervező funkcióival foglalkozom, majd ezt követően jelenítem meg a meghatározó ideológiák által preferált társadalomképet. Ezt követően a hipotézisek és a kutatási témához kapcsolódó alapkérdések szem előtt tartásával a szakirodalom áttekintése következik. Nagy hangsúlyt helyezek a multilaterális fejlesztési bankok, az Európai Unió regionális politikájának fejlődésére és a meghatározó irányelvekben bekövetkezett változásokra. Az elemzés nagyon lényeges részét képezi, hogy az Európai Beruházási Bank milyen módon illesztette saját szuverán finanszírozási politikáját az Európai Unió regionális és fejlesztéspolitikájának stratégiai irányelveihez. Nyilvánvaló, hogy a közösségi szinten kidolgozott regionális és fejlesztéspolitikában meghatározott stratégiai irányelveknek vissza kell tükröződniük az Európai Beruházási Bank által finanszírozott infrastrukturális és egyéb projektek jóváhagyásában. Nagyon érdekes fejlemény a banki finanszírozási politika módosulásában a „global loan”, azaz a globális hitelek bevezetése, amely elsősorban arra irányult, hogy a nagy ipari és infrastrukturális projektek mellett a kis- és középvállalkozások szegmense is részesüljön az Európai Beruházási Bank által nyújtott kedvező finanszírozási lehetőségekből. A kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelkeretek – amelyeket a kis- és középvállalkozások finanszírozására fordítanak –, teljesen összhangban van az Európai Unió kis- és középvállalkozások fejlesztésére vonatkozó irányelvével. A kutatási téma széles spektrumának következtében multidiszciplináris jellegű. A dolgozatban elsősorban és kiemelten az összehasonlító, komparatív módszer dominál, azonban a téma átfogó, részletes feltárása szükségessé teszi a történeti, gazdaság-földrajzi, térszerkezeti tényezők értékelését, illetve szociológiai aspektusok bevonását is. A történeti módszer alkalmazásával a kutatás időben lehatárolódik. A dolgozat az Európai Unió regionális politikájának fejlődéstörténetét az 1950-es évektől vizsgálja, míg a hazai relációjú európai uniós forrásokkal megvalósuló regionális fejlesztések vizsgálata értelemszerűen a rendszerváltás után kezdődik. A dolgozat VI. utolsó fejezete tárgyalja az empirikus kutatás eredményeit. Az Európai Beruházási Bank által külföldön, illetve belföldön társfinanszírozott projekteken keresztül szemléltetem, hogy milyen pozitív gazdasági és társadalmi hatása van az Európai Unió tagállamai bankjainak bevonásával megvalósított beruházásoknak. A projekt-finanszírozás hatásainak elemzésénél külön kitérek a munkahelyteremtésre, valamint arra, hogy a projekt kivitelezése milyen módon járul hozzá az adott régió jóléti átalakulásához, a szociális kohézió erősítéséhez.
11
A kutatás elején és folyamatában feltett kérdések és hipotézisek megválaszolásában nagyon jelentős, érdemi szerepe volt azoknak a konzultációknak, amelyeket Dr. Lados Mihállyal folytattam. A külföldi, nemzetközi tudományos munkák és forrásmunkák közül hangsúlyos szerepet kap a Világbank 1997-es, az állam változó szerepéről szóló éves jelentése, az Európai Beruházási Bank éves jelentései, valamint a disszertációban említett multilaterális fejlesztési bankok éves jelentései. Az empírikus részben bemutatott projekt elemzésénél a munkahelyemen, az EMFESZ Kft-nél fellelhető munkaanyagokat, tanulmányokat használtam.
12
II. Az állam gazdaságszervező funkciói II.1.1. A piac által vezérelt gazdaság A piac által vezérelt gazdaság az állami beavatkozást intézményesítő modern tőkés gazdaságnak az a változata, amely viszonylag a legszűkebb körre korlátozza az állam szerepét a gazdaságban, aminek következtében a piaci szabályozás ebben a gazdasági formában tud a leginkább érvényre jutni. A piac által vezérelt gazdaságban is megtalálható az állami redisztribúció, az állam makroökonómiai szabályozása, az állami tulajdon, a versenyszabályozás valamit az állam és a funkcionális érdekcsoportok közötti alkuk. Az állam a piac által vezérelt gazdaság keretei között viszont kívül marad a mikrogazdasági folyamatokon, nem avatkozik be szelektív módon a vállalatok tevékenységébe, az erőforrások allokációjában megmarad a piac meghatározó szerepe. A tőkefelhalmozás nagyrészt a vállalatok belső felhalmozásán alapul, a tőke allokációjában a tőkepiac súlya jelentős, az állam és a bankok szerepe viszonylag csekély. A bankok elsősorban a rövidtávú hitelezés funkcióját látják el, nincsenek érdekeltségeik a vállalati szférában, nem gyakorolnak lényeges befolyást a vállalatok üzletpolitikájára. Az állam kívülmaradása a tőkeallokáción, a tőkeallokáció piaci mechanizmusának, a részvénypiacnak, a tőzsdének juttat döntő piacot.
II.1.2. Az állam által vezérelt gazdaság Az állam által vezérelt piacgazdaság a modern tőkés gazdaságnak az a változata, ahol az állam játssza a legmeghatározóbb szerepet. E gazdasági modellben az állam autonóm módon beavatkozik a mikrogazdasági folyamatokba, szelektíven befolyásolja a vállalati szféra működését. Az erőforrások allokációjában a piac mellett, a piaci mechanizmust esetlegesen felfüggesztve vagy korlátozva az állam jelentős szerepet játszik. Az állam termelő beruházásokat, vállalati kutatás-fejlesztéseket finanszíroz, kedvezményes hiteleket juttat bizonyos preferált vállalatcsoportok számára. A vállalatok belső felhalmozása lényegesen kisebb, a tőke allokációjában a tőkepiac nem igazán jelentős, a bankok és az állam szerepe ezzel szemben nagy. A bankok ebben a szerepkörben közép- és hosszú távú hitelezést végeznek, jelentős érdekeltségekkel rendelkeznek a vállalati szférában, lényeges befolyást gyakorolnak a cégek üzletpolitikájára. Az állam a pénzügyi rendszeren keresztül érvényesíteni tudja gazdasági prioritásait, rendelkezik tehát a megvalósítani
kívánt
gazdaságpolitika
eszköztárával.
A
pénzügyi
rendszer
kontrollálhatósága a kereskedelmi bankok teljes vagy részleges állami tulajdonán alapul.
állami
13
II.1.3. A tárgyalásos (neokorporatív) gazdaság A tárgyalásos piacgazdaság modern tőkés változatában a gazdaságban kulcsszerepet játszó gazdasági szereplők érdekszervezetei között létrejött alkuk rendszere koordinálja a piac és az állam gazdaságot szabályozó folyamatait. A vegyes gazdaságnak e változata köztes helyet foglal el az előbb leírt két modell között. Az állam kívülmaradása a mikrogazdasági folyamatokból messze nem jelenti azt, hogy ezeket kizárólag a piac irányítja. A tárgyalásos gazdasági modellben az állam nem autonóm szereplő, hanem a magángazdaság érdekcsoportjainak foglya. Az a körülmény, hogy a piac allokálja az erőforrásokat a gazdaság szereplői között, nem jelenti azt, hogy a gazdaság szerkezeti átalakulásai kizárólag a piacra vannak bízva. A neokorporatív gazdasági modell keretei között az állami beavatkozás ellensúlyozza a piaci hatásokat a hátrányosan érintett iparágakban, vállalatoknál, megtartva e szereplőket az átfogó politikai konszenzus keretei között. Katzenstein az alábbi ismérvek alapján írta le a neokorporatív modell demokratikus változatát, a demokratikus korporativizmust:
Szociális partnerség ideológiája: Olyan politikai konszenzus, amely előfeltétele az ellenérdekelt felek – munkáltatók, munkavállalók, állam – közötti kompromisszumok megkötésének.
A gazdasági érdekcsoportok centralizált és koncentrált rendszere: A konszenzus természetesen nem jöhet létre közvetlenül a társadalmi partnerek között, hanem azokat érdekképviseletük csúcsszervezetei dolgozzák ki közösen. E konszenzus egyik mérőszáma a sztrájkok gyakorisága az adott országban.
A politikai szereplők közötti politikai alkuk: Az egyes gazdasági szereplők, érdekcsoportok egymással ütköző célkitűzéseinek önkéntes egyeztetése a politikai alkuk rendszerében valósul meg. Az alkuk a főbb gazdasági érdekcsoportok, az állami bürokrácia és a politikai pártok elitjei között folynak olyan átfogó kérdésekről, amelyek túlnyúlnak az egyes érdekcsoportok szűk, szektorspecifikus érdekein. Ezek a döntések kiterjednek a bérek, árak, adók, foglalkoztatás, társadalmi jólét, gazdasági stabilitás és növekedés kérdéseire.
II.2. Az állami beavatkozás eltérő típusainak történeti kialakulása A modern ipari államok jelenlegi struktúrái egy korábbi időszak történelmi átalakulásában gyökereznek. Arra az áttörő transzformációra vezethetők vissza, amely a feudalizmus
14
felszámolásához,
az
ipari
forradalom
kibontakozásához,
a
modern
nemzetállamok
kialakulásához vezetett. A jelen eltérő struktúrái nagyrészt az iparosítás folyamatának eltéréseire vezethetők vissza. Az iparosítás két fő típusát különböztethetjük meg.
A korai iparosítás modellje: A parlamentáris kormányzás politikai formáival kapcsolódott össze, és első sorban a liberalizmus ideológiájának elkötelezett magángazdasági szereplők terméke. A korai iparosítás modellje tehát a piac által vezérelt modern gazdaság modelljébe torkollik. Klasszikus példája Anglia.
A megkésett iparosítás modellje: Autoritárius politikai rendszer keretei között ment végbe az állam domináns gazdasági szerepvállalása mellett. Ez az állam által vezérelt modern gazdasághoz vezető út. Klasszikus példa Japán.
II.2.1. A korai iparosítás modellje A korai iparosítást megtestesítő országokban (Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok) a feudális arisztokrácia és az abszolutista állam viszonylag gyenge volt, illetve ki sem alakult. Ezek az országok korán parlamentáris politikai rendszert hoztak létre, üzleti alapon szervezték meg a mezőgazdaságot. A korai iparosítást a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, a vállalkozások viszonylag kis mérete, az ipari koncentráció alacsony foka, valamint a viszonylag korlátozásmentes piaci verseny jellemezte. Mivel a termelés technológiai és pénzügyi követelményei a korai iparosítás modelljében még nem magasak, a vállalat lehet a középponti gazdasági szereplő. Az állam passzív gazdasági szerepe a decentralizált magánvállalkozói szervezetek kialakulását segíti elő. A korai iparosítás modelljében a munkásmozgalom decentralizált, reformista, és elkülönül a politikai pártoktól, amelyek az alulról kiinduló mozgósítások eszközei. A parlamentáris rendszeren alapuló államhatalom a gazdaságba való be nem avatkozás stratégiáját követte. Az Amerikai Egyesült Államokban az üzleti élet szereplői könnyedén diadalmaskodhattak. Nem kellett harcot vívniuk a feudális struktúrákkal, erős állammal és baloldali mozgalmakkal. Az iparosítás folyamán a magánvállalkozások játszották a meghatározó szerepet, a magántulajdon és a piacgazdaság elvei nem ütköztek ellenállásba. A szervezett társadalmi ellenállás hiánya megerősítette és rögzítette az üzleti élet decentralizált szerkezetét, egyúttal megalapozta a gazdaság és az államszervezet centralizált formáival szembeni negatív attitűd kialakulását. Az állam viszonylagos passzivitása a gazdaságban lehetővé tette az angol burzsoázia számára szervezeti decentralizáltságának fenntartását. A brit ipari burzsoázia fő vetélytársa a későbbiekben nem az angol állam, hanem a City, azaz a gazdaság pénzügyi központja lett. Az idő előrehaladtával a politikai hatalom fokozatosan eltolódott az ipartól a pénzügyi világ felé.
15
Szemben a német bankokkal a brit pénzintézetek megerősödése nem a hazai ipar fokozott finanszírozását vonta maga után, hanem a tőkeexport növelését segítette elő.
II.2.2. A megkésett iparosítás modellje Azokban az országokban, ahol a megkésett iparosítás volt a jellemző – mint például Japánban – a feudalizmus erős talapzaton állt, a mezőgazdaság piaci alapokra helyezése, valamint az arisztokrácia privilégiumainak felszámolása megkésve ment végbe. A megkésett iparosítás modelljének fő jellemzői a robbanásszerű gazdasági növekedés, a vállalkozások nagy méretei, az ipari koncentráció magas foka, a nehézipar túlsúlya, és a piaci verseny korlátozása. Mivel a külföldi verseny gyakran fenyegette az új, éppen kibontakozó félben lévő iparágakat, az állam az ipari fejlődés fontos tényezőjévé vált. A megkésett iparosítás modelljében a vállalatok, a beruházási bankok és az állam voltak a főszereplők. Az aktív állami szerepvállalás a gazdaságban a vállalkozók centralizált szervezeteinek kialakulását ösztönözte. A szakszervezeti mozgalom is centralizált, radikális, csatlakozik a politikai pártokhoz, és kívül marad az államgépezeten. A politikai pártok ebben a modellben a felülről kiinduló kezdeményezések, reformok eszközei, az uralkodó politikai koalíció a társadalomba való bürokratikus beavatkozásra, és nem a politikai részvételre összpontosítja erőforrásait. A végrehajtó hatalom túlsúlyán alapuló állam a gazdasági beavatkozás stratégiáját követi. A japán iparosításban az állam meghatározó szerepet játszott, jelentős beruházásokat hajtott végre az ipari fellendülés előfeltételét jelentő infrastrukturális ágazatokban, a közlekedés és a hírközlés területén. A japán állam közvetlen vállalkozói szerepet vállalt a kulcsfontosságú iparágakban, így például az acéliparban. Japánban nem a magángazdaság szereplői, hanem az állam volt a megkésett iparosítás motorja. Nagy-Britanniával ellentétben itt a bankszféra a hazai ipar finanszírozására koncentrált. A centralizált japán államot kiegészítette a centralizált vállalati struktúra. Szemben NagyBritanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánban az állami bürokrácia behatolása a társadalomba megelőzte a politikai részvétel kiterjesztését, a modern politikai pártok megjelenését.
II.2.3. A tárgyalásos (neokorporatív) gazdaság történeti útja A korai vagy megkésett iparosítás különbsége nem határozza meg a neokorporatív modell kialakulását, viszont összefügg a modell alváltozatainak kialakulásával.
16
A korai iparosítás útját járó országok a liberális, a megkésve iparosító államok a szociális korporatizmus kategóriájába tartoznak. Katzenstein véleménye szerint a demokratikus korporatizmus modellje a harmincas-negyvenes évek válságának terméke. Az 1930-as évek válságára a nyugat-európai országok egy része új osztályokat összekötő társadalmi koalíciók kialakításával válaszolt. Az új kompromisszum politikai előfeltételét a feudalizmus gyengesége képezte. A feudalizmus gyengesége egyben a földbirtokos arisztokrácia gyengeségét is jelentette, és ez a politikai konzervatív jobboldal gyengeségét és megosztottságát eredményezte. Ez a jobb és baloldal közötti kompromisszumok egyik feltételévé vált. A másik feltétel a kis országok
gazdasági
nyitottságán
alapult.
Az
exportorientáció
következtében
szoros
együttműködés alakult ki a gazdasági szektorok között, amely megkönnyítette a neokorporatív alkukat megalapozó politikai konszenzus létrejöttét. E történelmi minta alól Ausztria és Németország a kivétel, ahol nagyon erős volt a feudalizmus és a földbirtokos arisztokrácia hatalma.
17
II. 3. A liberális, konzervatív és szocialista gazdaságpolitika összehasonlítása
Az alábbi táblázatban adok tömör összehasonlítást a liberális, konzervatív, valamint szocialista gazdaságpolitika legfőbb ismérveiről.
Megnevezés
liberalizmus
konzervativizmus
saját érdekeit maximálisan az egyén képviselni tudó és akaró szerepe a autonóm egység a társadalmi társadalomban közösséggel szemben
piaci mechanizmus
állami feladatkörök
állami redisztribúció
szabad, magára hagyott piacok rendszere; "spontán rend"; a magántulajdon korlátlan tisztelete
szocializmus
Az egyén a társadalmi közösség szerves része, és a társadalomban él igazán. A közösség jóléte prioritást élvez az egyénnel szemben a magántulajdon tisztelete mellett olyan mérték szabályozzák a piacot, hogy a hagyomány még ne sérüljön
osztálytársadalom, az egyén a munkásosztály szerves része, aki az osztályérdekekért dolgozik államilag szabályozott, ellenőrzött piac. A piacgazdaság mechanizmusa nem érvényesül
"éjjeliőr állam", honvédelem, közbiztonság, jogbiztonság, és a gazdasági keretfeltételek biztosítása, csak a valóban rászorulók segélyezése. A politikai rend kizárólag a gazdaság függvénye
az állam kiigazítja a piaci mechanizmus visszásságait, torzulásait, védi és fenntartja a kollektív értékeket, érdekeket
az állam határozza meg a gazdaság- és társadalompolitikát; állami szinten határozzák meg a hosszú távú koncentrált iparági terveket, amelyeket aztán lebontanak az alsóbb szintekre is.
a " piac láthatatlan keze" az irányadó, a termelt javak szétosztása nem állami, hanem egyéni feladat
a társadalmi igazságosság érdekében megpróbálja féken tartani a társadalmon belüli túlzott egyenlőtlenségeket, polarizáltságot
az állam újraelosztó tevékenysége abszolút meghatározó.
Forrás: Saját szerkesztés Ebből a saját szerkesztésű összefoglaló táblázatból is jól látszanak a máig is érvényes gazdaságpolitikai
irányzatok,
amelyek
egymással
folytonos
küzdelemben
és
vetélkedésben vannak és nagyon jelentős mértékben rányomják bélyegüket az egyes államok és gazdasági együttműködési szervezetek, mint például az Európai Unió gazdaságpolitikai vonalvezetésére. A politikai váltógazdasággal összhangban hol erősödik, hol pedig gyengül a fent bemutatott gazdaságpolitikai irányelvek dominanciája.
18
Az alábbi képen szemléltetem a legfontosabb gazdaságpolitikai irányzatokat neves képviselőikkel kronológiai sorrendben. 1700
1800
1900
2000 Újbaloldal A. Emmanuel I. Wallerstein
MARX
J.M. Keynes
Fiziokraták F. Quesnay A.R. Turgot
Merkantilisták T. Mun A. Montchretien J.B. Colbert J. Child N. Barbon
Posztkeynesiánusok G. Myrdal W.A. Lewis
Neokeynesiánusok R. Harrod N. Kaldor P.A. Samuelson
Klasszikusok A. Smith J.B.Say D. Ricardo J. Mill T.R. Malthus
Neoklasszikusok A. Marshall F.Y.Edgeworth I. Fisher A.C. Pigou E.H. Chambarlain
Monetaristák M. Friedman K. Brunner a.H. Meltzer
Előfutárok T. Hobbes W. Petty J. Locke H. Franklin D. Hume J. Steuart
Forrás: Szentes Tamás: Világgazdaságtan, elméleti és módszertani alapok, Aula kiadó 1999. 1.o.
II.4. A jóléti állam a globalizáció korában – szociális modellek és versenyelőnyök II.4.1. Az Európai Unió országainak főbb szociális modelljei Európai nemzetközi pozícióját és a nemzetközi porondon betöltött jövőbeni esélyeinek alakulását nem érthetjük meg sajátos gazdasági-társadalmi modelljének ismerete nélkül. A II. világháború utáni prosperitás során tudatosan kialakított, és azóta általánosan elfogadott európai modell azonban csak az amerikai és ázsiai modellekkel szemben tekinthető egységesnek. A szociálpolitika az Európai Unióban a tagállamok kompetenciájába tartozik. A Közösségi szociális politika szabályozása irányába tett lépések a gazdasági integráció előmozdítását szolgálták és szolgálják, a versenyfeltételek és a munkakörülmények kiegyenlítése, valamint a
19
munkaerő szabad áramlása révén. Az elmúlt fél évszázad során a szociálpolitika alábbi főbb területei alakultak ki az Európai Unión belül:
munkavállalói jogok védelme;
munkahelyi egészség és biztonság védelme;
a nők és férfiak esélyegyenlősége;
egyenlő bánásmód, diszkrimináció elleni küzdelem;
migráns munkavállalók szociális biztonsága;
foglalkoztatáspolitika;
az Európai Szociális Alap;
a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem, szociális biztonság és védelem.
A szociálpolitikának két szintjét különböztethetjük meg: a tagállami szint elsősorban a jóléti állam működtetésére, az állampolgárok szociális jólétére koncentrál, míg az uniós szint a tagállami szociálpolitikákat keretbe foglaló jogalkotást és a koordinációs mechanizmus kidolgozását tekinti fő célkitűzésének. A fejlett világban két szembetűnő gazdasági-társadalmi modell létezik: a piaci versenyalapú angolszász és a társadalmi kohézión alapuló kontinentális (szociális) európai modell. A globalizáció egyértelmű térnyerésével párhuzamosan az utóbbi időszak legfontosabb tendenciája az angolszász modell megerősödése a szociális modellel szemben. A két modell közti különbség nem az alapintézmények közti különbségekben, hanem az értékrendbeli különbségekben érhető leginkább tetten. Mindkét modell a magántulajdon tiszteletén, a piacgazdaságon és a jogállamiságon alapul, az eltérés az állami beavatkozás mértékében van. Az angolszász modell, amely később amerikai modellként vált ismertté és öltött testet a globális piaci versenyközpontú modellben. Ennek a modellnek a legfontosabb jellemzői a verseny, a piacok szabadsága, az egyéni érvényesülés központi szerepe, a dereguláció, a liberalizáció, és az ezek következtében létrejövő jelentős jövedelemkülönbségek tolerálása. Az árak és a bérek a szabadpiaci kereslet kínálat függvényében alakulnak ki, az állam és a szakszervezetek szerepe marginális, csupán éjjeli őr, azaz kontroll szerepet tölt be. Az alapvetően német eredetű európai „szociális modell” alaptézise a jóléti állam, ahol elsődleges cél a társadalmi kohézió elérése, a verseny és az érdekegyeztetés együttes jelenléte. A szociális modellben kulcselemnek számít a szolidaritás és az erőteljes állami szabályozás. Az angolszász és a szociális modell közötti különbségek az alábbi összehasonlítás alapján ragadhatók meg a legjobban:
20
Az európai szociális modell előnyben részesíti az egyenlőséget, míg az angolszász modell nagymértékben tolerálja a jövedelemkülönbségeket.
A szociális
modellben a
munka
biztonsága
élvez prioritást
a
munka
rugalmasságával és hatékonyságával szemben.
Az angolszász modellben marginális szerepet játszik az állami társadalombiztosítás, illetve az állami redisztribúció.
Nagyon jelentős különbségek mutatkoznak a vállalatirányítás területén is: míg az angolszász vállalatirányítás anonim tulajdonosokon alapszik, a német modellnél „stakeholder”-ek együttese a jellemző.
A vállalatfinanszírozást illetően az angolszász modellben a tőzsdék, míg a kontinentális modellben a banki finanszírozás játszik kulcsszerepet.
Összefoglalásként elmondható, hogy az európai szociálpolitikai rendszerek kiemelkedő szerepet játszottak az Európai Unió országai gazdasági berendezkedésének felépítésében és egy sajátos szociális modell megalkotásában. Tágabb értelemben az európai szociális modell fogalma a szociális védelmi rendszereken (nyugdíj, egészségügy) túl magában foglal olyan területeket is, mint például a segélypolitika, a szociális
párbeszéd,
az
élethosszig
tartó
tanulás
koncepciója
és
egyéb
aktív
foglalkoztatáspolitikai eszközök. Az európai szociális modell rokonfogalma a német ihletésű szociális piacgazdaság. Ennek lényege, hogy a szabadságot, a tisztességes versenyt és a rászorulók ügyét hatalommegosztással és intézményi szabályozással kell biztosítani. „E kerethez nem kevésbé hozzátartozik a jog, az állam, az erkölcs, a szilárd normák és az értékmeggyőződés, mint a gazdaság-, szociális- és pénzügypolitika, amely a piacon kívül egyezteti az érdekeket, védi a gyengéket, a gátlástalanokat kordában tartja, lenyesi a kinövéseket, korlátozza a hatalmat, meghatározza a jogszabályokat, és betartásukat ellenőrzi. A piacgazdaság szükséges, de nem elégséges feltétele a szabad, boldog gazdaság, igazságos és rendezett társadalom.” (Röpke [2005])
II.4.2. Klaszterek a régiók versengésében Porter az országok versenyelőnyeinek vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a globalizáció korában a komparatív előnyök tradicionális elmélete nem teszi lehetővé a tartós versenyelőnyök kialakulásának magyarázatát. A versenyképes államok olyan versenyképes gazdasági térségekből állnak, amelyekben a helyi vállalkozások közösen veszik igénybe a termelési tényezőket, folyamatos információcsere, együttműködés és verseny zajlik köztük.
21
A globális vállalatok stratégiájának vizsgálata kapcsán próbálta Porter a komparatív előnyök elméletének hiányosságait feloldani. Értelmezése szerint egy térség versenyelőnye a kompetitív előnyökre vezethető vissza, amely előnyök biztosítják az adott vállalat hosszú távú versenyképességét. A makroszintű, területi versenyképesség így az iparági versenyképességre vezethető vissza. Egy adott iparág versenyképességéhez természetesen elengedhetetlen, hogy ne legyenek jelen az iparághoz kapcsolódó támogató, kiegészítő iparágak, azaz ne létezzen egy sikeres értéklánc-rendszer. Porter kutatásai megmutatták, hogy a nemzetközi munkamegosztáson túl létezik térségi munkamegosztás is olyan értelemben, hogy a tartós versenyelőnnyel rendelkező nemzeti iparágak sem egyenletesen terjednek el az adott ország területén, hanem néhány térségben koncentrálódnak. Ez a jelenség képzi a régió iparági klasztereinek az alapját. Az előzőekben definiált klaszterek tehát egy térség termék- vagy szolgáltatásalapon együttműködő független vállalkozásaiból állnak. Az együttműködés és stratégiai szövetségek kialakulása semmiképp sem jelentik gátját az egyéni növekedés céljának, sőt az együttműködés hordozza magában a fejlődés és a növekedés lehetőségét. A földrajzi közelségben rejlő lehetőségeket már Alfred Marshall is vizsgálta a múlt században. Az iparági koncentrációk terén végzett kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a korábban csak az ipari nagyüzemek számára elérhető hatékonyság a kisebb termelőknek is kézzelfogható közelségbe kerül, mihelyt ipari körzetekbe települnek. Az ilyen ipari körzetekben tevékenykedő vállalkozások területi koncentrációja pozitív externális hatásokat eredményez. Olyan megtakarításokról van itt szó, amelyek a földrajzi közelségből adódó munkamegosztásból és a kommunikációs költségek csökkenéséből erednek. Marshall elméletének megjelenését követően nem sokkal Weber bevezette az agglomerációból eredő gazdaságosság (agglomeration economies) fogalmát, mint a telephelyválasztás alapvető tényezőjét.
Weber
definíciója
alapján
az
agglomerációs
gazdaságosság
olyan
költségmegtakarítás, amely szigorúan egy üzem tevékenységéhez köthető helyszínek (nyersanyag lelőhely, feldolgozóüzem, vagy az adott iparágban tevékenykedő több termelőüzem) földrajzi koncentrációjából adódik. Az agglomerációs előnyök, amelyek jelen esetben lokalizációs előnyöket jelentenek, a termelés koncentrációjából adódó költségmegtakarításokon alapulnak. A földrajzi koncentrációval létrejött lokalizációs előnyökre épültek a korai iparági klaszterek. A marshalli ipari körzetektől való különbség azon érhető tetten, hogy a területi közelség előnyeit aktív együttműködéssel, tudatosan szervezett akciókkal (beszerzések) próbálják meg még hatékonyabbá tenni. Napjaink gazdasági klasztereinek elsődleges mozgatórugója már az innováció, így a klasztertagok versenyképességét a tudásbázisuk, illetve az alkalmazott technológiák közelségének köszönhető externális hatások biztosítják.
22
II.4.3. A jóléti állam reformja: jóléti állam vs. szigorú költségvetési politika Az Európai Unió valamennyi tagállamának szembesülnie kell a jóléti állam reformjával. Elengedhetetlen szükségszerűség, hogy a megváltozott demográfiai, és a világgazdaságban lejátszódott gazdasági és társadalmi változásokhoz alakítsák az egyes tagállamok a meglévő szociálpolitikájukat oly módon, hogy az Európai Unió történelme során elért szociális vívmányok a legkevésbé sérüljenek. Az európai szolidaritás hosszú hagyományokra visszatekintő eszményét és a szociális védelmi célokat össze kell tudni egyeztetni a gazdaság hatékonyságával, az egyre erősödő globális versenykényszerrel és a jóléti államok hosszú távú életképességével. A jóléti vívmányok fenntartása és a versenyképesség növelése közti feszültségek feloldása komoly feladatokat állít a tagállamok kormányai számára. Az elmúlt ötven évben az erőteljes gazdasági növekedés kedvező hátteret biztosított az európai jóléti rendszerek kiépítésének. Az 1950-es, 1960-as években bekövetkező erőteljes növekedés éveiben vezették be, illetve terjesztették ki az európai szociálpolitika pilléreinek legtöbbjét: a nyugdíjat, az egészségügy és az oktatás intézményeit, a munkanélküliségi segélyt, a munkaerőpiaci szabályozásokat, a szegényeknek és a csökkent munkaképességűeknek juttatott juttatásokat, valamint a nevezett finanszírozásokat lehetővé tevő adórendszert. A
szociálpolitika
jelentős
szerepet
játszott
a
gazdasági
növekedés
eredményeinek
szétosztásában, és nagyon komoly eredményeket ért el a társadalmi kohézió kialakításában. A növekedés lassulása, a lakosság elöregedése, a háztartások szerkezetének változásai, a növekvő munkanélküliség, valamint a magas adók foglalkoztatásra gyakorolt kedvezőtlen hatása egyre nagyobb nyomást gyakorol az Európai Unió szociálpolitikai vívmányaira. A jóléti állam egyik legnagyobb vívmánya, hogy nagymértékben visszaszorította a szegénységet, mivel biztosította, hogy a háztartások ne süllyedhessenek egy előre meghatározott minimális szint alá. A jóléti állam makroszinten is jelentős eredményt ért el, mivel az állampolgárok meritokratikus javakhoz történő kollektív hozzáférése nagyban erősítette a társadalmi kohéziót. Az európai szociális védelem rendszere kétségtelenül sokkal hatékonyabban működik a szegénység és a diszkrimináció leküzdése területén, mint az Amerikai Egyesült Államokban érvényben lévő szisztéma.
23
II.4.4. A jóléti állam szerepének, funkcióinak változása a globalizáció korában A hagyományos szociális piacgazdaságot támogató, fenntartó államokra egyre nagyobb nyomás nehezedik a globalizációval együtt járó folyamatos versenykényszer hatására. Az egyre nyitottabbá váló világgazdaság, a korábbi állami monopóliumok fokozatos megszüntetése, a liberalizáció és a dereguláció következtében az államok redisztribúciós kapacitása egyre kevésbé képes a hagyományos ellátórendszerek és a szociális biztonság maradéktalan fenntartására. Roppant nagy kihívás a kormányok számára, hogy milyen módon lehet az állami funkciókat racionalizálni és a magánszféra bevonásával úgy átalakítani, hogy az ellátás és az ellátásbiztonság színvonala megmarad és a lakosság is elfogadja a változások szükségességét. Rendkívül nehéz feladat a jóléti államhoz szokott társadalmakkal elfogadtatni a megszokott állami szolgáltatások visszametszését, privatizálását. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az állami szerepvállalás túl szerteágazó, terebélyes, míg a meglévő kapacitások egyre inkább elapadóban vannak. Az állam túl sok feladatot lát el, miközben tárgyi és emberi erőforrása egyre kevésbé alkalmas arra, hogy hatékonyan, megfelelő minőségben lássa el a feladatait. Az állami feladatköröket transzparenssé, átláthatóvá kell tenni, és meg kell határozni azokat a területeket, ahol a magángazdaság jobb hatékonyságot ér el. Az ilyen területeken – a stratégiai pozíciótól függően – be kell vonni a magántőkét. Az állami feladatkörök tisztázása és egyértelmű körülhatárolása számottevő költségmegtakarítást jelent és jelentősen hozzájárul a hatékony államműködéshez. Az állami feladatkörök precíz meghatározása szükséges, de önmagában messze nem kielégítő feladat. Az államigazgatásba is be kell vinni a magángazdaságban megszokott – verseny által gerjesztett – hatékonyságnövelő szemléletet, és vissza kell szorítani a korrupciót. Nagyon fontos elérendő követelmény a közép- és kelet-európai régió országaiban, hogy az államigazgatásban való munkavállalás visszanyerje elismertségét és megbecsültségét. Ehhez természetesen
szükség
van
a
közalkalmazottak
bérfejlesztésére,
illetve
folyamatos
továbbképzésére. Az államigazgatás hatékonyságnövelésére elsősorban a közép- és kelet-európai volt szocialista országokban van szükség, mivel a rendkívül széleskörű állami szerepvállalást sokszor nagyon alacsony hatékonyság kíséri. A hatékonyság növelése természetesen nem jelenti az adott szolgáltatás
privatizációjának
magától
értetődő
szükségszerűségét.
Sokszor
csak
a
magángazdaságban már jól bevált munkaszervezési menedzsment módszerek átvételére van szükség.
24
A korábbiakban már ismertettem, hogy az államnak milyen alapvető feladatköröket kell ellátnia: a jogrendszer védelme, a makrogazdasági stabilitást elősegítő gazdaságpolitika, az alapvető szociális és infrastrukturális beruházások megvalósítása, a környezetvédelem, valamint a hátrányos helyzetűek védelme. Tagadhatatlan tényként kezelendő, hogy az állam és a piac egymásra van utalva, egymást kölcsönösen kiegészítik. Alapvető állami feladat a piac kiegyensúlyozott működésének biztosítása a megfelelő intézményi háttér fenntartásán keresztül. Nagyon fontos, hogy a magánszféra korrekt, kiszámítható partnert lásson az állami szervekben, hatóságokban. A kiszámítható partnerség elengedhetetlen a külföldi működőtőke beáramlása szempontjából. A globális világgazdaságban egyre kiélezettebb verseny folyik a külföldi beruházókért. Az államok, régiók és a helyi közösségek különböző ösztönző eszközökkel próbálják elősegíteni a külföldi cégek letelepedését. A külföldi vállalatok is különböző típusú adókat fizetnek a központi költségvetésnek, valamint a helyi önkormányzatnak. A társasági adón és a társadalombiztosítási járulékon keresztül jelentős mértékben hozzájárulhatnak a központi költségvetéshez. Az adott helységben letelepedett vállalkozások által fizetett helyi adók képzik helyi szinten a fejlesztési költségvetés nagy részét. Tekintettel a helyi költségvetés forrásainak szűkösségére, a helyi iparűzési adó nagyon fontos szerepet játszik az önkormányzatok fejlesztési programjainak kivitelezésében. A jól működő multinacionális nagyvállalatok által fizetett adók elméletileg lehetővé tennék az állam, illetve a helyi önkormányzatok társadalomés gazdaságfejlesztési céljainak finanszírozását. A valóság azonban egészen másként fest. A nemzetközi adóügyi együttműködés hiányosságai miatt az a fordított helyzet állt elő világszerte, hogy nem a multinacionális cégek versenyeznek a befektetési helyszínekért, hanem éppen fordítva, vagyis az államok, a régiók és a helyi önkormányzatok versenyeznek egymással, és a legkülönfélébb kedvezményekkel próbálják megnyerni a befektetőket a letelepedésre. A bőkezű adókedvezmények és állami támogatások mellett a helyi önkormányzatoknak az esetek többségében meg kell elégedniük a beruházás munkahelyteremtő hatásával. Magyarország túl is lőtt a célon a beruházásokat ösztönző különböző szakpolitikai eszközök nyújtásával. A csatlakozási tárgyalások során éppen ezért a közösségi versenypolitika átvétele volt az egyik legkritikusabb pont, mivel az Európai Bizottság megpróbálta visszaszorítani a különböző beruházási kedvezményeket.
25
III. Az Európai Unió regionális politikája III.1. Az Európai Unió regionális politikája Egyértelmű tény, hogy egy adott országon, vagy integráción belüli fejlettségbeli különbségek gazdasági és szociális feszültségeket indukál. A fejlettségbeli különbségek kiegyenlítése minden ország jól felfogott érdeke, ugyanis a kohézió hiánya nagyban gátolja a kiegyensúlyozott fejlődést, a magrégió egyre jobban eltávolodik a perifériáktól, és olyan mértékű gazdasági, illetve szociális különbségek alakulnak ki, amelyek egy idő után kezelhetetlenné válnak. Régiós szinten a gazdasági és szociális vívmányokhoz való hozzáférésben tapasztalható rendkívüli eltérés meggátolja a globalizáció korának egyik elementáris előfeltételét, nevezetesen a tudásalapú társadalom létrehozását. A leszakadt régiók lakossága örök vesztes pozícióba kerül, örök kihívást és támogatási kényszert jelentve az ország gazdaság- és szociálpolitikája számára. Hozzá kell tenni, hogy ezek a szociális támogatások sajnos csak a meglévő, elavult struktúrákat konzerválják, és csupán a szociális feszültségek felületes kezelését teszik lehetővé. A fejlett piacgazdaságokban az államszervezési gyakorlat szerves része a regionális politika, amelynek egyes elemei hosszú fejlődés eredményeként alakultak ki. Veres József (Veres [1999])
a
regionális
politikát
olyan
kormányzati
politikaként
(és
megvalósító
mechanizmusként) definiálta, amely a társadalom térbeli létének befolyásolására törekszik. A regionális politika alapvető céljai a következők:
a területi hatékonyság növelése (gazdasági cél),
a regionális különbségek mérséklése (szociális cél).
Az Európai Közösség gazdasági fejlettség szempontjából már a megalakulásakor sem volt egységes, a folyamatos bővülés pedig tovább erősítette a különbségeket. Különösen a déli, mediterrán államok (Görögország, Spanyolország, Portugália) csatlakozásával váltak a regionális problémák jelentőssé. Ekkor új jelenségként az egyes tagországokon belüli regionális egyenlőtlenségeken túl nagyságrendbeli eltérések mutatkoztak az uniós államok között is. Mivel az integrációk alapvető jellemzője az egységesülésre, kiegyenlítődésre való törekvés, így előtérbe került az alulfejlett térségek közösségi szintű felzárkóztatásának fontossága. Ennek a fejlesztési politikának több párhuzamos elnevezése létezik a különböző szempontú (és hangsúlyú) megközelítések alapján:
Regionális politikának vagy a Közösség területfejlesztési politikájának nevezik, amikor a fejlesztés területi, azaz régió alapúságát hangsúlyozzák.
26
A kohéziós politika név a gazdasági és monetáris unió megvalósítása szemszögéből közelíti a kérdést, hiszen a magasabb integráltsági fokon lévő uniót csak akkor lehet megvalósítani, ha csökkenek az Unión belüli régiós feszültségek, azaz nő a Közösség kohéziója.
A strukturális politika (struktúrapolitika) kifejezés az államilag szabályozott gazdaság kialakulása óta használt fogalom, amelynek a fő jelentése az, hogy az egyes államok a saját eszközeikkel igyekeztek alakítani az adott ország gazdasági és társadalmi szerkezetét. A strukturális politika elnevezés az Európai Unió szintjén megvalósuló struktúrapolitikára utal.
A fenti megközelítésekből látható, hogy az Európai Unió egy területalapú fejlesztési politikába vonta
össze
az
elméleti
gazdaságpolitikában
külön
kezelt
regionális
politikát
a
struktúrapolitikával, sőt e kettőt még a monetáris politikával is kapcsolatba hozta. Emiatt a fejletlen vagy strukturális válsággal küzdő térségek felzárkóztatása mára az Európai Unió számára kitüntetett jelentőségű feladattá vált. Az egységes európai piac előnyeinek kihasználása nehezen képzelhető el nagy fejlettségi különbségeket mutató regionális tagozódás esetén, ezért fontos a közösségi szintű fejlesztési stratégia részeként a regionális politika, mely az integráció regionális és szociális különbségeinek mérséklését szolgálja. Az Európai Unió fél évszázados története során különböző eszközökkel igyekezett csökkenteni a területi egyenlőtlenségeket. A kezdeti időkben a viszonylag csekély forrásokat a nemzeti kormányok döntései alapján kisebb dimenziójú projektekre fordították, de az elszigetelt fejlesztések csekély eredményei a kohéziós politika új alapokra helyezését tette szükségessé. Az Európai Unió központi intézményei megfogalmazták a regionális és kohéziós politika alapelveit, kialakították a végrehajtáshoz szükséges eszköz- és intézményrendszert, továbbá a közösségi kiadások szerkezete is megváltozott. Mára már a közösségi kiadások több mint egyharmadát fordítják e részpolitika megvalósítására, így a strukturális műveletekkel kapcsolatos feladatok az Európai Unió politikai-döntéshozói fókuszában állnak, és ez a központi szerep tovább erősödött a keleti bővítés után, amikor az uniós fejlettségi átlagtól elmaradott, de nagy
növekedési
potenciállal
rendelkező
kedvezményezetteivé. (Forman [2001])
régiók
váltak
a
kohéziós
politika
27
III.1.1. A regionális politikák elvi megközelítése III.1.1.1. Egymással versengő elméletek történeti megközelítésben Történeti áttekintésben két egymással versengő elmélet említhető meg:
A kormányzati együttműködés elméletének (intergovernmentalizmus) követői azzal érvelnek, hogy a nemzeti kormányok határozzák meg az integráció ütemét és formáját, és mintegy kapuőrként funkcionálnak a szupranacionális fejlesztések és saját hazai rendszereik
harmonizálásában,
így
az
Európai
Unión
belüli
kormányközi
együttműködés nem sokban különbözött az egyéb – külső – nemzetközi együttműködési formáktól.
Az új funkcionális megközelítés (neofunkcionalizmus) abból indul ki, hogy mindegyik integrációs lépés szükségszerűen követi a másikat és az illetékes kormányzati szervek egyre kevésbé tudnak ellenállni az egyre növekvő integrációs nyomásnak.
Simon Bulmer a nemzetpolitikai megközelítés keretében fejtette ki talán a legplasztikusabban a nemzeti (országonkénti) politika és az uniós szintű döntéshozatali mechanizmus problémakörét. Azzal érvelt, hogy a meglévő elméleteknek nem sikerült egy kellőképpen kidolgozott keretet adni a nemzeti politikák uniós szinten kifejtett hatásmechanizmusára. Véleménye szerint túl sok a formalitás az Európai Unió felső döntéshozó szerveinek működésében és nem kerültek górcső alá a nemzeti tárgyalási pozíciókban rejlő erőforrások hatásmechanizmusai, az uniós politika döntéshozó mechanizmusa pedig nem követi az integráció logikáját, hanem – épp ellenkezőleg – az integráció folyamata követi a politikai döntéshozó mechanizmusának logikáját. Ezek a folyamatok a nemzetállamok hatalmi struktúrájában gyökereznek. Bulmer úgy ítélte meg, hogy a tagállamokba az unió egyes politikái különböző mértékben jutottak el és valósultak meg, aminek egyik oka, hogy – figyelembe véve a tagállamok kormányainak
centralizációját
–
nem
történt
meg
a
kormányzati
együttműködés
viselkedésmódjának és hatásmechanizmusának az Európai Unió egészére gyakorolt elmélyült elemzése. Az, hogy az Európai Unió politikája közmegegyezéses módon vagy kényszer hatására valósul meg az egyes tagállamokban, függ a nemzeti politikai kultúrától, a kormányok és érdekkapcsolatok erősségétől, parlamenti testületektől, a politikai pártoktól és a civil szervezetek erősségétől. A tagállamok politikáját alapvetően meghatározó tényezők Bulmer szerint az alábbiak:
A tagállamok politikája adja az Európai Közösség alappillérét.
Minden egyes tagországi politikának különböző szociális és gazdasági feltételrendszere van, amely hatást gyakorol a tagországok nemzeti érdekeire és politikájuk tartalmi elemeire.
28
A tagországok kormányai kulcspozíciót foglalnak el a tagországi politikák és az uniós politika útkereszteződésében.
Az alkalmazott politikai koncepció stílusa formálja a tagországok kormányai, illetve az egyéb politikai erők és az Európai Unió közötti kapcsolatrendszer egészét.
III.1.1.2. Az uniós politika kialakításának jelenleg is egymással versengő elméletei Gyakorlatilag két egymással versengő elméleti megközelítést említenek a szakirodalmi források, mégpedig a többszintű kormányzási modellt (Multi-Level Governance) és a liberális kormányok közötti együttműködés elméletét.
Többszintű kormányzási modell (Multi-Level Governance) A többszintű kormányzási modell alaptézise abban áll, hogy a kollektív döntéshozói folyamatok és a globális, nemzetek feletti úgynevezett szupranacionális intézmények független szerepvállalása erodálják a nemzeti kormányok szuverenitását Európában. Sőt mi több a kormányok egyre kevésbé tudják ellenőrzésük alatt tartani hazai piaci szereplők nemzetközi piaci szinten zajló tevékenységét. Gary Marks 1993-1999-ben írt tanulmányaiban fejtette ki az elmélet lényegét, amely szerint a többszintű kormányzási modellben a döntéshozói mechanizmusban a hatalom megosztása különböző szintek között történik, mégpedig az országrészek, országok és országok feletti, (globális) hatalmi térben. A strukturális politika vonatkozásában Marks a következő három fogalmat azonosította a döntéshozó folyamat kapcsán:
a pénzügyi keret feletti alkudozás;
az intézményi tartalom kialakítása;
szerkezeti programozás.
A strukturális programozással és végrehajtási munkafázissal kapcsolatban további elkülöníthető szakaszokat definiált Gery Marks:
azoknak a regionális fejlesztési terveknek a kialakítása, melyek alapul szolgálnak az Európai Bizottsággal lefolytatandó tárgyalásokhoz;
a kialakított regionális fejlesztési tervek formális szerződésekben történő realizálása, amelyek az allokált forrásokhoz igazodnak;
a közösségi támogatási keret (CSF) olyan operatív programokká alakítása, amelyek részletezik a közösségi támogatási keretben meghatározott és azáltal támogatott projektek prioritásait;
az operatív programok végrehajtása és figyelemmel kísérése.
29
A liberális kormányok közti együttműködés elmélete Az elmélet kidolgozása Andrew Moravcsik és Mark Pollack nevéhez fűződik. Moravcsik álláspontja az, hogy a tagállamok kormányai meghatározó szereplők maradnak, míg a szupranacionális (globális, államok feletti) szereplők általában marginális befolyással bírnak, befolyásuk ott erős, ahol jelentősek a hazai szövetségeseik. Az elmélet kidolgozói szerint a liberális intergovernmentalizmus alapvetően egy háromoldalú struktúrát jelent, amelynek elemei a következők:
A plurális tagországi folyamatokat magukba foglaló külpolitikai preferenciák, formák, amelyek a tagállamok nemzeti érdekeiben öltenek testet, és ezt a pozíciót viszik a kormányok magukkal a nemzetközi tárgyalásokra.
A nemzeti érdekkonfliktusok közös platformra jutása a Miniszterek Tanácsa tárgyalási fórumain.
A nemzetek feletti (szupranacionális) szervezetekbe delegált tagállami erősorrend.
H. Wallace – mint a kapcsolatépítés (stratégiai megközelítés) elméletének egyik jeles képviselője – 1977-ben megjelent művében fogalmazta meg, hogy „a politikai folyamatok nem korlátozódnak csupán arra, hogy mi történik az Európai Unió formális intézményeinek keretein belül, de átölelik a különböző tagországok politikaformálóinak kapcsolatépítését, a személyes kapcsolatokat, valamint az EU arénán belül közvetlenül, a nemzeti politika alkotó folyamatokban pedig közvetetten érvényesülő hatásokat”. A kapcsolatépítési politika modellje a tagországok érdekcsoportjainak belpiaci mozgásterében zajló folyamatokból fejlődött ki. R.A.W. Rhodes a róla elnevezett modellt úgy jellemezte, mint az erőforrásfüggő szervezetek kapcsolatépítő eszköztárát. A kapcsolatépítést különböző függelmi, függőségi struktúrák jellemzik, amelyek öt dimenzióban különböztethetők meg egymástól:
érdekek konstellációja, érdekviszonyok;
tagságok;
vertikális függőség;
horizontális függőség;
erőforrás elosztás.
Rhodes a hálózatoknak öt különböző típusát alkotta meg, a magasan integrált politikai közösségekből kiindulva a lazán integrálódott közösségekig bezárólag. A hálózaton belüli szervezetek függetlenek, azonban minden szervezet függ a másiktól bizonyos források, úgymint pénzügyi, informális, politikai, nemzeti vagy alkotmányjog vonatkozásában. Egy adott
30
helyzetben ezen források feletti kontrol és forrásmobilizáló képesség határozza meg a hatalmi függőség tartalmát. Ezek a forrásfüggőségi elemek adják a politikai formálás eredményességét. A politikai folyamatok – amelyet maga a politika közvetít, kitárgyal és módosít a törvényalkotási folyamatban – nem állnak le, amikor a kezdeti politikai döntések megszületnek, hanem folytatják befolyásukat azok viselkedésére, akik e politika alkotói tevékenységük folyamán védik, vagy kifejezik saját érdekeiket. A döntés végrehajtásának fontossága régóta foglalkoztatja a kutatókat, különösen a tagországi döntéshozatalban, azonban összeurópai uniós szinten viszonylag kevés tanulmány készült. A probléma gyökere abban rejlik, hogyan tudja biztosítani az Európai Bizottság az uniós szinten elfogadott politikai döntések tagországi adminisztratív rendszerben történő zökkenőmentes érvényesítését és végrehajtását. Ezek a tagországi rendszerek szoros kapcsolatban vannak a nemzeti kormányok autoritási szintjével. Ahol a kormányzati szervezetek koncentrációs és centralizációs foka magas, ott a nemzeti kormányok befolyásolási terjedelme sokkal nagyobb a hazai hálózatok irányításában. Az elméleti megközelítések tulajdonképpen egy hármas dimenzióban jellemezhetők a döntéshozásban elfoglalt helyük szerint: 1. Az uniós rendszeren kívül eső (uniós rendszerek feletti, külső) tényezők nagyon fontosak az uniós szintű döntések formálásában. A legfontosabb ilyen tényező a nemzetközi, világgazdasági folyamatokban bekövetkezett feltételváltozások hatása. 2. Az uniós döntéshozatal alatti (uniós rendszer alatti) tényezők változásai, amelyek a tagországok régiós arénáiba is behatoltak, alakítják és formálják a regionális politikán keresztül az uniós döntéshozói mechanizmust. 3. Az Európai Unió belső politikai rendszerén belül a nemzeti, szupranacionális és tagországokon belüli szereplők versenyeznek egymással, ezért hasznos lehet a döntéshozói folyamatok szakaszait megosztani uniós szinten, ezáltal a döntések közérthetőbbé válnának a döntésben érintett területek számára. A megvalósítás a regionális politikai folyamatok fontos szakaszát képezi, amelyben az uniós szintű célkitűzések veszélybe kerülhetnek, ezért fontos és hasznos lehet a döntési folyamat egy részének a megvalósítási szakaszba történő integrálása. Az Európai Unión kívüli államok szereplői szintén különböző mértékben befolyásolják az uniós szint feletti döntéseket a megvalósítási politikán keresztül.
31
III.1.2. A regionális politika gazdaságelméleti alapjai és paradigmái III.1.2.1. A neoklasszikus, illetve növekedési elmélet A neoklasszikus elmélet szerint három tényező érvényesülése következtében kerülhet sor regionális konvergenciára:
A magas megtakarítással és tőkefelhalmozással rendelkező régiók egyre kevesebb hozamot eredményeznek, az elmaradott régiók viszont kedvezőbb hozamot biztosítanak a befektetett tőke megtérülését illetően.
Tényezőmobilitás esetén szabad piaci körülmények között a tőke a nagyobb megtérülés reményében olyan régiókba vándorol, amelyek eredetileg elmaradottabbak voltak.
A technológiatranszfer szabad piaci körülmények között a fejlett régiókból az elmaradott régiókba irányul, amely gyors és erőteljes növekedést generálhat a fejletlenebb régiókban.
A növekedési elméletekkel szemben azonban lényeges kritikák állnak, többek között azok a gyakorlati megállapítások, miszerint a munkaerő és a tőke sokkal rugalmatlanabb, és igencsak nem valószínű, hogy a munkaerő-kínálat következtében csökkennének a bérek. Még kevésbé igaz az állítás, hogy a bérek csökkenésével a munkaerő is zsugorodik. Emellett lényeges különbségek lehetnek a termelés hatékonyságában, a méretgazdaságosságban, a piaci működést akadályozó korlátozó rendelkezések mértékében. Minden országban, illetve integrációban megfigyelhető egy fejlett magrégió és számos fejletlenebb – a dinamikusan növekedő gócponttól leszakadó – periférikus régió. A már meglévő ipar, kereskedelmi egységek és infrastruktúra nyilvánvalóan további fejlődési lehetőséget biztosít a magrégió számára. A magrégió meglévő infrastrukturális és humán erőforrás hátterével kedvezőbb feltételeket biztosít a modern, know-how- és technológiaintenzív ágazatok letelepülésének. Ezen gravitációs hatás következtében a polarizáció feltartóztathatatlanul tovább folytatódik, a viszonylag fejlett területek még inkább növekedésnek indulnak, míg a hátrányos helyzetű régiók még inkább lecsúsznak. Az egyre fejlődő magrégió a méretgazdaságosságból származó előnyök miatt egyre nagyobb komparatív előnyökre tesz szert, míg a periféria egyre inkább háttérbe szorul. A gravitációs hatás következtében fejlődési gócpontok alakulnak ki, amely gócpontokban a kezdeti előnyök bázisán a vállalatok koncentrálják termelésüket, és ez mágnesként vonzza a termelésen alapuló szolgáltató ágazatok dinamikus megtelepedését. A lokalizációs gazdaságosság egy adott iparág gyártelepeinek földrajzi koncentrációján, valamint a specializációból adódó egyre javuló hatékonyságon alapul. (Hitiris [1995]) Az urbanizációs vagy agglomerációs gazdaságosság nagyszámú gazdasági tevékenység földrajzi koncentrációjából származik, amelyet különböző adottságok – például a megfelelő
32
közlekedési infrastruktúra, a rendelkezésre álló képzett munkaerő, a pénzintézetek versenye, kutatás-fejlesztési centrumok – egyaránt támogatnak. A polarizáció következtében a fejlett magrégiók a fejlődésben alulmaradt perifériák kárára gyarapodnak tovább. A fentiekben elemzett jelenség nagyon jól nyomon követhető Olaszország esetén, ahol az európai integráció magvát képező nagytérséghez – „kék banán” – tartozó északi régiók stabil gazdasági növekedést, magas foglalkoztatottságot, dinamikusan fejlődő kutatás-fejlesztési centrumokat tudtak felmutatni a strukturális problémákkal küszködő déli régiókkal szemben. Kijelenthető, hogy az Európai Unió tagállamai között meglévő jelentős gazdasági különbségek éppen az integráció stratégiai fontosságú célkitűzéseit ássák alá, ami miatt elkerülhetetlen a céltudatos beavatkozás, a közösségi szinten meghatározott és elfogadott regionális politika. A gazdasági integráció elmélyítésére kidolgozott koncepciók – így a Gazdasági és Monetáris Unió
megvalósítása,
valamint
az
integráció
folyamatos
bővítése
–
egyértelműen
alátámasztották, hogy erősíteni kell a tagállamok gazdasági fejlettségi szintje közti konvergenciát, annál is inkább, mivel az integráció bővítése következtében a legtöbb esetben olyan ország csatlakozott, amely fejlettségi szintje elmaradt a fejlett magrégiókétól.
III.1.2.2. Az Európai Unió regionális politikájának változása az 1950-es évektől A II. világháború utáni újjáépítést követő nagy gazdasági fellendülés Európa különböző adottságokkal rendelkező, és különböző fejlettségi szinten álló régióiban eltérő típusú folyamatokat indított el. A hagyományos ipari központokat modernizálták, míg a perifériák lemaradása konzerválódott. A magas munkanélküliséggel sújtott perifériákról tömeges elvándorlás indult meg az akkor még rengeteg képzetlen segéd- és betanított munkást felszívni képes ipari agglomerációk irányába, elvetve ezzel az évtizedekkel később jelentkező nagyon komoly szociális problémák csíráit. Az erőteljes iparosítás következtében jelentés mértékben csökkent a vidéki falusi népesség aránya, amely erőteljesen rányomta bélyegét a családszerkezet, a társadalmi struktúra és életvitel drasztikus megváltozására. Az Európai Közösség hat alapító tagállamában az agrárágazat 12,5 millió főt (56,5%) vesztett. Nyugat-Európában 20-25%-ról 6-8%-ra esett vissza a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Olaszországban például a déli régiókból 1950 és 1976 között 4,5 millió ember költözött át Észak-Olaszország iparvidékeire. (Horváth [2003], 26. o.) Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a közép- és kelet európai szocialista országokban, ahol az erőltetett iparosítás – elsősorban a nehézipar fejlesztése – miatt nagyon jelentős rurális, falusi
33
tömegek költöztek be a városokba elveszítve tradicionális gyökereiket. Az iparosítás folyamata nagyon jelentős mértékben változtatta meg az európai országok társadalomszerkezetét. Az ipari tömegtermelés legjelentősebb társadalmi hatása a proletarizációs folyamatokban érhető tetten. Az 1950-és és 1960-as évek egyenes vonalú gazdasági fejlődése, a jóléti állam gazdaságpolitikája a regionális politika új korszakát nyitotta meg. Nyugat-Európa országaiban aktív állami intervenciós politika és kiterjedt regionális fejlesztési programok vették kezdetüket, amivel párhuzamosan a központosított jövedelmek egyre nagyobb hányadát fordították a területi egyenlőtlenségek mérséklésére. A II. világháborút követően az ipari társadalmak modernizációs stratégiája a korszak uralkodó társadalmi-gazdasági paradigmáján alapult, amely a keresletösztönző, a nagy szervezetek méretgazdaságosságát preferáló, a jövedelmeket centralizáló és újraelosztó keynesiánus gazdaságpolitikában öltött testet. A keynesiánus gazdaságpolitika regionális részpolitikáját a következő ismérvek alapján lehet a legmegfelelőbben jellemezni:
A regionális politika célkitűzései uniformizált mennyiségi növekedési orientációt mutattak. A fejlesztési stratégiák kvantitatív szempontokat követtek a problematikus térségekben történő beruházásoknál. A fejlesztések sikerének értékelésénél kizárólag a mennyiségi változók voltak meghatározóak.
A regionális politika eszközrendszerében a termelési tényezők mobilitását ösztönző tőkejuttatások domináltak, a munkaerő minőségi és strukturális jellemzőit nem vették figyelembe. A központilag irányított intervenciós politika a fejlesztendő területek belső erőforrásai iránt érzéketlen maradt. A legfőbb cél az volt, hogy a kedvező erőforrásokat – a nyersanyagokat, a természeti kincseket, valamint a szakképzetlen munkaerőt – minél jobban hasznosítsák.
A területi munkamegosztás egyoldalúan a centrumtérségek előnyére fejlődött, a problematikus régiók fejlesztése nem szolgálta a belső területi kohézió erősítését és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódást. A gazdasági tevékenységek szűk specializációja nagyon erőteljes függőséget és válságérzékeny struktúrát eredményezett.
A külső erőforrásokra építő regionális politika a vállalati funkciók térbeli elkülönülésével járt együtt. A telepítésekbe bevont vállalatok a rutin jellegű, alacsony technológiai színvonalú, és képzetlen munkaerőt igénylő, és környezetszennyező technikai folyamataikat telepítették a perifériákra. A döntéshozó funkciók, a kutatásfejlesztés, értékesítés és külkereskedelem továbbra is a centrumokban maradt.
34
A regionális politika végrehajtására az állam dekoncentrált intézményrendszert épített ki, az ágazati fejlesztési programokat ezek a hivatalok csak technikai értelemben hangolták össze, a regionális közösségek szükségleteire rugalmatlanok voltak.
Bár az 1957-ben aláírt Római Szerződésben már megfogalmazták, hogy szükség van közösségi szintű regionális politikára az egységes gazdasági növekedés érdekében, a szerződésben csak utalások találhatók arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió által létrehozandó intézményeknek, mint például az Európai Szociális Alapnak és az Európai Beruházási Banknak elő kell segíteni a regionális különbségek csökkentését. A nevezett két intézmény a kezdeti időszakban a strukturális problémákkal küszködő régiók iparának modernizálására, munkahelyteremtő beruházásokra és átképzési programokra koncentrált. 1968-tól az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs része is csatlakozott a strukturális felzárkózást segítő intézmények sorához, elsősorban a vidékfejlesztés területét felkarolva.
III.1.2.3. Az új regionális politikai paradigma térhódítása az 1970-es évektől Az 1970-es évek közepétől a fejlett nyugat-európai államokban érvényesülő tömegtermelésen alapuló monopolista felhalmozás növekedési szakaszát egyre inkább a differenciált piac meghatározó szerepére építő decentralizált gazdasági fejlődési szakasz vette át. A korábban húzóágazatoknak számító nyersanyagigényes iparágak jelentősége visszaesett, és a lényegesen rugalmasabb, újfajta telepítési igényeket támasztó szolgáltatásokban, a tercier szektorban dolgozók száma kezdte meghaladni a hagyományos termelőfolyamatokban alkalmazottakét. Egyre átütőbb volt a fordista nagyüzemi modellt felváltó, kiegészítő kis- és középüzemekre építő új gazdasági paradigma hatása a regionális politika fejlődésére. Az Európai Közösségek kormányai egyre inkább elkötelezetté váltak a gazdaság strukturális átalakítására. A központi költségvetés szűkítése, a tercier szektor térnyerése átértékelésre kényszerítette a tradicionális regionális politikát. A
korábban
érvényesülő,
hagyományos
területfejlesztési
politikák
(jelentős
állami
szerepvállalás, centralizált regionális politika, felülről lefelé irányuló ösztönzési rendszer) elvesztették korábbi politikai és gazdasági motívumaikat és a megváltozott helyzethez idomuló új fejlesztési stratégiákat dolgoztak ki. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a gazdasági átalakulás nem ugyanazokat a régiókat emelte a fejlődés élvonalába, amelyek az indusztriális korszak vezető térségei voltak. A tőkés ipar
35
évszázados fellegvárainak számító régiók indultak hanyatlásnak, és addig jóformán ismeretlen vidékek haladtak egyre feljebb az európai régiók fejlettségi rangsorában. (Horváth [2003]) Az 1950-es években például az egy főre eső GDP alapján készült régiórangsor első 10 helyezettje között szerepelt a délkelet-angliai régió, a belga Vallónia és a francia Lotharingia. 1990-re ezek az iparközpontok a lista második felére csúsztak vissza. Más régiók viszont nagyon jelentős fejlődést könyvelhettek el, így például Baden-Württemberg az 50. helyről a 8.ra, míg Lombardia a 36. helyről a 9. helyre ugrott. Jellemzők Problematikus régiók Alapstratégia Szervezeti forma A politika tárgya
Hagyományos regionális politika Kétpólusú: fejlett/fejletlen
Dinamika
Térben állandó problematikus régiók, a növekedési pólusok stabil hálózata
Regionális növekedés Régióközi elosztás Tőke, anyag, mennyiségi növekedés, gyáripar, tervek, projektek, kisszámú nagyvállalat
Új regionális politika Soktényezős (különböző regionálisstrukturális gyengeségek) Regionális innováció Belső regionális erőforrások mozgósítása Információ, technológia, minőségi átalakulás, szolgáltatások, ágazatközi kapcsolatok, programok, sok kis- és középüzem Térben változó problematikus térségek, spontán helyi erőforrás-mobilizáció
1. táblázat: A hagyományos és az új regionális politika eltérései (Horváth [2003], 32. o.)
A II. világháborút követően az európai identitás megteremtése mellett a regionalizmus lett Nyugat-Európa politikai és gazdasági fejlődésének meghatározó, dinamizáló tényezője. A regionalizmus térnyerése alapvetően négy indokra vezethető vissza: 1. A modern állam technikai szükségletei: A központi kormányok saját túlterheltségük mérséklése érdekében regionális szerveket hoztak létre, ahova a döntéshozatali jogosítványokat delegálni tudták. 2. A
regionális-interregionális
politika
jellege:
A
keynesiánus
regionális
gazdaságpolitika centralizált eszközökkel operált, ezek érvényesítéséhez a kialakított körzetek hatékonynak bizonyultak. 3. Regionális kulturális és gazdasági igények: A különböző regionális érdekcsoportok eltérő gazdaságpolitikai filozófiák mentén próbálták meg érvényesíteni az érdekeiket a központi kormányzattal szemben. A regionális stratégiák meghatározó szereplői lettek a különböző
pénzintézetek,
fejlesztési
hivatalok,
szövetségek,
alapítványok,
ügynökségek. Feladatuk a térség társadalmi-gazdasági fejlesztési programjainak támogatása, pénzügyi finanszírozása, tanácsadás és információszolgáltatás. 4. A regionális önrendelkezési mozgalmak kibontakozása: Az etnoregionalizmus térés hatalomszervező kapacitásával a modern nemzetállamok, valamint az Európai Unió szupranacionális intézményei is számoltak. A kisebbségi mozgalmak fontos szerepet
36
játszottak az interregionális, határmenti kapcsolatok kialakításában és a „Régiók Európája” politikai irányvonal kidolgozásában. Hitiris (Hitiris [1995]) leírása alapján a 1960-as, 1970-es években a regionális politika elsősorban az alábbi területekre irányult:
Kormányzati felszámolására
befektetés-ösztönző és
a
támogatások
decentralizációra
a
irányult.
regionális A
munkanélküliség
fejlesztéseket
elsősorban
adókedvezményekkel és alacsony kamatozású beruházási hitelekkel segítették.
Támogatott terület volt az infrastruktúra fejlesztése, amelyet a termelési tényezők szubvenciók általi csökkentésével biztosítottak. A munkaigényes megoldások jelentősen visszaszorították a munkanélküliséget.
Az iparosítás mesterséges szabályozása olyan területekre irányította az ipari beruházásokat,
amelyek
korábban
rurális
régiók
voltak.
Az
iparosítás
átcsoportosításával próbálták meg az egyes régiók közti polarizációt tompítani. Az 1972-es párizsi csúcsértekezleten határozták el a szerkezeti és területi aránytalanságok mérséklését. Az 1973-as Thomson-jelentés egyértelműen leírta, hogy a tagállamok regionális diszparitásait a Közösség szintjén kell kezelni, a problémák megoldását azonban még mindig tagállami hatáskörbe utalta. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap 1975-ös megalapítása nagyon jelentős mérföldkőnek számított a közösségi regionális politika szempontjából, amely keretében 1988-ig 24,4 milliárd ECU-t fordítottak közösségi beruházásokra.
III.1.3. A regionális fejlesztési politika 1975-1987 közötti „első” szakasza Az első szakaszban két nagy horderejű reform bevezetésére került sor, az elsőre 1979-ben, míg a másodikra 1984-ben. Kétségkívül ezek alapozták meg az Európai Unió regionális politikai változását képező 1988-as reformot.
III.1.3.1. Az 1979. évi reform 1979. évi reformot az váltotta ki, hogy az 1975-ben megvalósított kisebb változásokat számos kritika illette, többek között az alábbiak:
A regionális fejlesztésre szolgáló pénzügyi alap nagyságrendjét túlzottan alacsonynak és szétforgácsoltnak tartották uniós szinten.
A nemzeti kvóták rendszere túlságosan kötött volt és a meglévő komoly és súlyos aránytalanságok megszüntetésére nem tartották megfelelő eszköznek.
37
A tagországok nem tartották elég fontosnak a meglévő területi aránytalanságok felszámolását.
A nemzeti kormányok a kapott Európai Regionális Fejlesztési Alap kereteket saját uniós hozzájárulásuk valamiféle tagországi visszaosztásának tekintették.
Az Európai Bizottság erőtlennek bizonyult, hogy megváltoztassa ezeket a nézeteket és az addicionális források kihelyezésének elutasító tagországi magatartását.
Az 1979. évi reform fő irányvonala változatlan maradt, ami a regionális politika fejlesztésének elsődlegessége. Az előrelépést nemcsak egyszerű forrás allokáció növelésében látta az Európai Bizottság, hanem a forrásallokáció rugalmasságának szükségességén túl megfogalmazta és hangsúlyozta az Európai Regionális Fejlesztési Alap és egyéb uniós intézmények, valamint a tagországok közötti koordináció fejlesztésének igényét. A legfontosabb változást az jelentette, hogy az 1977 júniusában megfogalmazott, az Európai Regionális Fejlesztési Alap 13%-át kitevő kvótán felüli célzott allokációt a Közösség speciális igényeinek kielégítésére az 1978-as reform beemelte és a regionális fejlesztési politikai célkitűzések homlokterébe állította. Az Európai Tanács végül 1978 júniusában fogadta el a javasolt kvótán felüli allokáció törvényi bekezdéseit azzal a – francia kormány által kért – kikötéssel, hogy az úgynevezett „nonquota” allokáció nem haladhatja meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap költségvetésének 5%-át, sőt még e csökkentett összeg felbontását is egyhangú parlamenti jóváhagyáshoz kötötték, szemben az Európai Bizottság által javasolt minőségi többség kritériumával. A nemzeti kvóták Franciaország kivételével lényegében arányaiban nem változtak. Franciaország azért volt speciális helyzetben, mert hozzájárulását a tengeren túli területeinek fejlesztésére szánt növekvő fejlesztési támogatáshoz kötötte. A nemzeti kvóták változásait plasztikusan szemlélteti az alábbi, 2. táblázat.
38 2. táblázat: A nemzeti kvóták megoszlása 1975-ben, illetve 1977-ben (Preston [1984], 226. o.)
Belgium Dánia Franciaország Németország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Egyesült Királyság Összesen
1975-ben 1,50% 1,30% 15,00% 6,40% 6,00% 40,00% 0,10% 1,70% 28,00% 100,00%
1977-ben 1,39% 1,20% 16,86% 6,00% 6,46% 39,39% 0,09% 1,58% 27,03% 100,00%
A táblázat jól mutatja, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapban a tagországok dominanciája folytatódott az Európai Parlament elkülönített célokra félretett addicionális források megteremtésére irányuló további tevékenysége ellenére is. Végeredményben az 1979. évi reform inkább tekinthető a regionális politika áttekintésének, mintsem egy mélyreható reformnak. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap költségvetésének így 95%-a a determinált kvótarendszer szerint került felosztásra, és csak a fennmaradó 5% szolgálta az uniós szinten meglevő aránytalanságok felszámolására irányuló törekvéseket.
III.1.3.2. Az 1984. évi reform Az 1981-ben vázolt radikálisnak tűnő elképzelések és javaslatok hosszú, élénk és parázs viták után realizálódtak az 1984-es reform elfogadásával. Az eddigi szabályozás tovább növelte és szélesítette a fejlődésbeli aránytalanságokat, ezáltal a tagállamok gazdasági konvergenciájának gátjává vált. A regionális politikára gyakorolt hatása a korlátozott erőforrások miatt nem volt számottevő, továbbá hiányzott az erőforrások koncentrálásából adódó előnyök hatékony kihasználása is. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap működési rugalmatlansága és a jelentős pénzintézetekkel történő koordinációjának hiánya tovább nehezítette a rendszer működését. Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a közösségi kritériumoknak és konvergenciacélkitűzéseknek megfelelően a kvótarendszertől elkülönített „segélyalap” csak olyan régiókban kerüljön felhasználásra, ahol az egy főre jutó GDP és a hosszútávon mért munkanélküliségi ráta alapján kialakított index kisebb a közösségi átlag 75%-ánál. Ez a javaslat egyrészt gyökeres változást hozott az addigi kvóta-domináns rendszerrel szemben, másrészt – és ez talán még fontosabb – jelentős felelősség-átruházást valósított meg a nemzeti kormányoktól az Európai Bizottság irányába.
39
Az Európai Bizottság javasolta továbbá, hogy a programszerződések felé mozduljon el a rendszer, különös tekintettel a nem-kvóta allokációra, ahol az egyedi projektek finanszírozását fokozatosan fel kell váltania a többforrású finanszírozásnak. A bizottsági javaslat szerint a szerződéseket minimum 3 éves időintervallumra, az Európai Bizottság és az egyes tagállamok kormányainak egyetértésével kell megkötni, szoros együttműködésben a helyi és regionális hatóságokkal, illetve egyéb végrehajtó testületekkel. Az Európai Bizottság szerepe tovább bővült, jelentősége tovább nőtt, és a kvótán felüli összeget az addigi 5%-ról 20%-ra kívánta emelni. További javaslatként szerepelt az Alap Management Bizottság felállítása is, amely az eddigi egyhangú tagországi szavazási procedúrát váltotta volna fel és a döntési folyamatot koordinálta volna. Az Európai Bizottság által bejelentett változtatási szándékokat azonban a tagállamok egy erős magjának ellenkezése kísérte, mivel néhány jelentős állam – elsősorban Dánia, Németország, Franciaország és Hollandia – nemzeti kvótáját különösen hátrányosan érintette a nem allokálható források megnövekedett aránya. A kimozdulást a holtpontról egy átdolgozott javaslat segítette elő, amely egyrészt felváltotta a kvóta és kvótán felüli költségvetési bekezdést a „mennyiségi irányelvekkel” – elérhetővé téve ezáltal a tagországok számára egy bizonyos határok közötti rugalmas allokációt az Európai Regionális Fejlesztési Alapból –, másrészt megtartotta az Európai Regionális Fejlesztési Alap által megvalósított finanszírozás programközpontúságát, miközben világos határvonalat húzott a közösségi (uniós szintű) és a nemzeti programok közé. Az 1985. évi felosztást a következő táblázat szemlélteti. 3. táblázat: A nemzeti kvóták 1985. évi megoszlása (De Witte [1986], 425. o.) Tagállam Belgium Dánia Németország Görögország Franciaország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Egyesült Királyság
Alsó határérték 0,90% 0,51% 3,76% 12,35% 11,05% 5,64% 31,94% 0,06% 1,00% 21,42%
Felső határérték 1,20% 0,67% 4,81% 15,74% 14,74% 6,84% 42,59% 0,08% 1,34% 28,46%
40
Év Az alap nagysága Az uniós költségvetés %-ában 257,6* 4,8% 1975 394,3* 5,6% 1976 378,5* 4,9% 1977 581,0 4,6% 1978 945,0 6,1% 1979 1165,0 6,7% 1980 1540,0 7,3% 1981** 1759,5 7,6% 1982 2010,0 7,6% 1983 2140,0 7,3% 1984 2283,0 7,5% 1985 3176,5 9,1% 1986*** * Átváltva ECU-ra 1986. januári rátával ** Görögország csatlakozott az Európai Unióhoz *** Spanyolország és Portugália csatlakozott az Európai Unióhoz 4. táblázat: Az Európai Regionális Fejlesztési Alap abszolút és relatív fejlődése 1975-1986 között (Wise – Croxford [1988], 165. o.)
Az előző táblázatból is jól látható, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásallokációja megalakulása óta – mind abszolút, mind relatív értelemben – jelentősen nőtt, mégis csupán a fejlesztési politika megvalósításának egy korlátozott eszköze maradt, „mivel túl kicsi ahhoz, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a közös piac regionális aránytalanságainak újraöltöztetéséhez”. (Wise – Croxford [1988], 180. o.)
III.1.3.3. Az információs társadalom felé vezető úton Az információs gazdaságot a termelés történelmileg elkülöníthető más formáihoz hasonlóan jól körülhatárolható kultúra és intézményrendszer jellemzi. A globális információs gazdaság és társadalom fejlődése és terjedése egymástól kulturálisan jelentősen eltérő földrészeken egyidejűleg megy végbe. A globális információs gazdaság egységes, nagyon hasonló fogyasztási szokásokat mutató információs társadalmat hoz létre világszerte, amely egyfajta állam az egyes nemzetállamokban. Az információs társadalom tagjai egy adott állam társadalmának azon részét képezik, akik a tudásalapú, információs technológiák támogatta gazdaság elvárásainak eleget tudnak tenni, és azonosulni tudnak az élethosszig tartó tanulás filozófiájával. A világszerte hasonló, közel azonos követelményrendszert támasztó információs gazdaság olyan globális társadalmat hoz létre, amely tudásában, gondolkodásmódjában, életformájában azonos, uniformizált jegyeket mutat fel. A nemzetállami társadalmak csúcsán helyezkedik el az információs társadalom, amely előképzettségénél és az új technológiákra való fogékonyságánál fogva vezető funkciót tölt be az adott társadalmakban. Természetesen a globalizáció által gerjesztett liberalizáció, privatizáció, dereguláció és gazdasági paradigmaváltás következtében hátrányos helyzetbe kerülő társadalmi rétegek is
41
kapcsolatba kerülnek az információs társadalommal, de ez a találkozás csak felületes, és az információs gazdaság által létrehozott fogyasztási normák utáni sóvárgásban merül ki. Az információs gazdaság fejlődéstörténetének kezdete az 1980-as évek elejére tehető, amikor már nagyon markánsan jelentkezett a fordizmusból a poszt-fordizmusba való nagyszabású átmenet, nevezetesen olyan ipari, technológiai és szervezeti-szervezési változás ment végbe, amikor a tömegtermelést fokozatosan felváltotta a piac minden rezdülését figyelő, és arra reagálni képes „lean production”, azaz a rugalmas termelés. (Castells, 25. o.) A tömegtermelési modell a termelékenység növelésén alapult, amelyet a nagy mennyiségű, standardizált, futószalagon előállított áru termelésének méretgazdaságossága bizonyított. A vertikális integráción, valamint az intézményesített technológiai és társadalmi munkamegosztás bázisán alapuló nagyvállalatok koncentrált tömegtermelésén keresztül teljes mértékben ellenőrizhető volt a piac. A tömegtermelésen alapuló munkaszervezési módszert alkalmazta alapvető irányelvként Henry Ford és Lenin is. Amikor a keresletet már nem lehetett megbízhatóan előre megjósolni, illetve amikor a technológiai változás sebessége már elavulttá tette az egyfunkciós termelő berendezéseket, a tömegtermelési rendszer túlságosan költségessé vált ahhoz, hogy eleget tudjon tenni az egyre diverzifikáltabbá váló piacok követelményeinek. A merev termelési struktúrák lebontására a rugalmas termelési rendszer bevezetése kínálkozott a legalkalmasabbnak. A rugalmas specializálódás következtében a termelés alkalmazkodott a szüntelen változásokhoz, beköszöntött az ipari kézművesség korszaka. Cohen és Zysman nagy volumenű rugalmas termelésnek nevezte azt a termelési rendszert, amely rendszerint valamely termék iránti növekvő kereslethez kapcsolódik, és kombinálja a nagy mennyiségből következő gazdaságos tömegtermelést a testre szabott, átprogramozható termelési rendszerekkel, amelyek a széles választékból eredő gazdasági előnyöket biztosítják. Az információs gazdaságban elengedhetetlen a keresletben jelentkező változásokhoz való gyors alkalmazkodás – mind a technológiát, mind pedig a munkavállalók abszorpciós képességét illetően. (Castells, 227. o.) Az elmúlt két évtizedben a figyelem egyre inkább ráirányult a kis- és középvállalkozások gazdaságot dinamizáló szerepére, jelentőségére. Benett Harrison empirikus tanulmánya kimutatta, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és Japánban a piaci részesedések egyre növekvő hányada továbbra is a nagyvállalatoknál koncentrálódik, a kis- és közepes méretű vállalkozások pedig továbbra is a nagyvállalatok pénzügyi, kereskedelmi és technológiai ellenőrzése alatt állnak. A kutatások azt mutatják, hogy a kis- és közepes vállalkozások a nagyvállalatoknál kevésbé képesek technológiai újításokra.
42
Friedman vizsgálódásai az előzőekkel ellentétben viszont arra világítottak rá, hogy a japán versenyképesség alapja éppen az alvállalkozóként működő kis- és közepes vállalkozások sűrű hálózata. Kétségtelen, hogy a multinacionális nagyvállalatok a felhalmozott tőkéjük és technológiai tudásuk révén az egyre gyorsabban iparosodó világ keresletnövekedését kihasználva meg tudják hódítani a világpiacot, de ehhez – flexibilitásuk és versenyképességük érdekében – stratégiai partnerséget kellett kialakítaniuk a nagy rugalmassággal, gyors reakcióképességgel rendelkező kis- és középvállalkozásokkal. Tekintettel a különböző stratégiai és egyéb együttműködési formákra, a kis- és közepes vállalkozások a nagyvállalatok ellenőrzése, befolyása alá kerülnek. Az aszimmetrikus függőségi viszony következtében pedig a multinacionális nagyvállalatok továbbra is a gazdasági hatalmi struktúra középpontjában maradnak. A nagyvállalatok eltűnéséről tehát egyáltalán nem beszélhetünk. A valóban kézzelfogható változás inkább csak a vertikális integráción és a hierarchikusan felépülő funkcionális menedzsmenten alapuló hagyományos nagyvállalati szervezeti modell elvetésében, illetve a lényegesen laposabb szervezeti felépítés elterjedésében érhető tetten.
III.1.4. A regionális politika fejlődési tendenciái az 1988-1998 közötti „második” szakaszban A közösségi regionális politika két nagy reformja mindig az Európai Unió elmélyítésére tett leglényegesebb lépésekhez volt köthető. Az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány a belső piac teljes kiépítését volt hivatott szolgálni. A 282 irányelvtervezet elfogadása az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások korlátozásoktól mentes mozgását irányozta elő, a regionális diszparitások azonban gátat szabtak a négy szabadság megvalósításának, mivel a tőke elsősorban oda áramlik, a szolgáltatószektor pedig ott telepszik meg, ahol már kiépített, jó infrastruktúrával rendelkező ipari bázisok vannak. Az Egységes Európai Okmány már konkrétan a közösségi politikák közé sorolta a regionális politikát, és kiegészítette a Római Szerződést a gazdasági és szociális kohézióról szóló címmel, a 130 a–e cikkekkel. A regionális politika céljaként a gazdasági és szociális kohézió erősítését – mint a Gazdasági és Monetáris Unió előfeltételét – jelölték meg. Erre való tekintettel a strukturális alapok pénzügyi forrásai már nem egymástól független projekteket, hanem átfogó programokat támogatnak. A reform részeként ötéves költségvetési időszakokat határoztak meg, amelyekre vonatkozóan előre kijelölték a fejlesztési célkitűzéseket és az azokhoz rendelt támogatások tervezett összegét.
43
A regionális politika második jelentős reformja az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződéshez köthető, amely a regionális politika legfőbb feladatának a hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosítását, az egységes európai gazdasági tér megteremtését, valamint a szociális kohézió erősítését tekintette. Ennek keretében jött létre a Kohéziós Alap is, amely a legszegényebb tagországok gazdasági és monetáris unióhoz való csatlakozását volt hivatott elősegíteni azáltal, hogy támogatást nyújtott egyes környezetvédelmi és infrastrukturális projektekhez.
III.1.4.1. Az 1988. évi reform főbb jellemzői Az 1989. január 1-jén életbe lépett reformot a strukturális alapok vonatkozásában két lényeges fejlődési változás alapozta meg: az Európai Unió 1985-ös kibővülése (Portugáliával és Spanyolországgal), valamint az 1986-ban elfogadott Single European Act életbelépése (SEA). Portugália és Spanyolország belépése megduplázta a legkevésbé fejlett régiók nagyságrendjét, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 50%-át sem érte el, és ezzel szükségképpen kikényszerítette egy új típusú fejlesztési program – az úgynevezett Integrált Mediterrán-térségi program – létrehozását. A Single European Act ugyanakkor előmozdította a szélesebb körű gazdasági és szociális kohéziót a Közösségen belül. 130.D. fejezete kifejtette a strukturális alapok átalakításának és működési mechanizmusának fontosságát: szükségesnek ítélte meg az átfogó keretszabályozás megalkotását, valamint az egyes strukturális alapok egymással, valamint az Európai Beruházási Bankkal és más pénzintézetekkel folytatott operációs és együttműködési formáinak kidolgozását. Az Európai Tanács egyetértett abban, hogy a három strukturális alap allokációját 1987 és 1993 között meg kell kétszerezeni, és el kell érnie a 14 milliárd ECU keretösszegerösszeget. Az alapok működési mechanizmusát négy kiegészítő alapelv alkotta, amelyek a regionális politika alappilléreit jelentették. A regionális fejlesztések finanszírozásának vonatkozásában az Európai Unió négy alapelv követését határozta el, amit elsősorban a kezdeti időkben végrehajtott elszigetelt fejlesztések csekély eredményei indokoltak. Ezek az alapelvek a következők: 1. Koncentráció elve: A tapasztalatok szerint a regionális politika csak akkor lehet sikeres, ha korlátozott számú, leginkább rászoruló területre összpontosítja erőforrásait. Ez az alapelv kettős fókuszálást jelent: egyrészt a fejlesztési források együttes felhasználását, másrészt a közösségi támogatásoknak az azokra leginkább rászorult
44
régiókba való csatornázását. Ennek értelmében a legelmaradottabb, az Unió egy főre jutó GDP-jének 75%-át el nem érő régiókra kell koncentrálni a támogatási forrásokat. 2. Partner(közös)ség elve: A tagállamok és a Közösség közötti partnerségben részt vesznek a regionális és helyi önkormányzatok, más illetékes testületek, az érintett gazdasági és a szociális szervezetek. A tagállamok a fejlesztési programokat egyeztetik a régiókkal, az Európai Bizottsággal és valamennyi érintettel, stakeholderrel (érdekképviseletek, kamarák). A partnerek a kitűzött közös cél elérése érdekében – a hálózatosodási elmélettel és gyakorlattal összhangban – a programozás valamennyi szakaszában együttműködnek: a tervezésben, az előkészítésben, a finanszírozásban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben. Ennek révén a döntéshozók és a döntések végrehajtói valódi közösséggé formálódhatnak. 3. Programozás elve: A közösségi forrásokat nem egy-egy projekt támogatására, hanem a fejlesztendő területrendszer egészének vagy meghatározott alrendszerének a fejlődését befolyásoló célkitűzések, illetve azok sorozatának megvalósítására kell fordítani, tehát a stratégiai tervezés fogalma értelmében többéves, átfogó fejlesztési tervvel kell összhangba hozni (például nemzeti fejlesztési tervek). A forrásallokáció alapja a többéves programozás, amely csökkenti az Európai Bizottság adminisztratív terheit, valamint elősegíti az összefogott programirányítást. 4. Addicionalitás (kiegészítő hozzájárulás) elve: Az Európai Unió támogatásai nem helyettesíthetik a tagállami fejlesztési forrásokat, hanem csak kiegészíthetik azokat, tehát az Európai Unió csupán társfinanszírozást végezhet az egyes fejlesztési projektekben, a tagállamoknak mindig biztosítaniuk kell egy bizonyos önrészt. Fontos, hogy a közösségi, a költségvetési és az off-budget erőforrások együttesen kerüljenek felhasználásra, a struktúrapolitikai kiadások és a fejlesztési stratégiák egymást kiegészítve érvényesüljenek. (Forman [2001]) Ezekhez az alapelvekhez társul továbbá a hatékonyság elve, amelynek értelmében már a projektek
tervezési
fázisában
előre
meghatározott
irányelvek
alapján
kidolgozott
megvalósíthatósági tanulmányoknak kell rendelkezésre állniuk, a monitoring rendszer pedig biztosítja a teljes fejlesztési időszakba beépített szigorú ellenőrzési pontokat. A hatékonyság elvét explicit csak 2007-től kezdődően alkalmazzák, de már korábban is megfigyelhető volt a gazdasági ésszerűség – a megtérülő, tartósan fennmaradó eredmények fontosságát hangsúlyozva – a szociális, szolidaritási megfontolások mellett.
A koncentráció tényleges alakulása A strukturális alapok felhasználását a koncentrációs irányelv öt alaptézisre osztotta. Az 1988-as reform elsőbbségi célkitűzései az alábbiakban foglalhatók össze:
45
1. célkitűzés: 2. célkitűzés: 3. célkitűzés: 4. célkitűzés: 5.a. célkitűzés: 5.b. célkitűzés:
Azon elmaradott régiók alkalmazkodásának, fejlődésének elősegítése, amelyekben az egy főre jutó GDP kisebb az uniós átlag 75%-ánál. A hagyományos iparágak hanyatlásával, az ipari termelés drasztikus visszaesésével sújtott területek szerkezetátalakításának támogatása. A hosszú távú munkanélküliség enyhítése (azon 25 évnél idősebb munkavállalók segítése, akik több mint egy éve munkanélküliek). A 25 év alatti fiatalok foglalkoztatási integrációja. A mezőgazdasági struktúrák átalakításának felgyorsítása. A kieső, távoli területek vidékfejlesztése.
1. célcsoport* Belgium Dánia Franciaország Franciaország tengerentúli területei Németország Görögország Írország Olaszország Dél-olaszországi régió Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Egyesült Királyság Egyesült Királyság Észak-Írország Összesen
2. célcsoport** 5,00% 0,80% 17,60%
5.b. célcsoport*** 1,25% 0,88% 36,82%
2,10% 8,60%
20,14%
6,10%
14,77%
0,50% 1,90%
0,09% 1,69%
19,70% 39,70%
10,93% 13,43%
100,00%
100,00%
16,20% 5,40% 24,50%
17,50% 32,60% 1,70% 100,00%
5. táblázat: Javasolt allokációs célkitűzések az egyes tagországokban a regionális elvek figyelembe vételével 1989-1993 között (* European Commission [1989]; ** European Commission [1990]; *** Wishlade)
A regionális politika alapja a területi egyenlőtlenségek és azok okainak feltárása. Ehhez az országok területeit statisztikai egységekbe – régiókba – kell szervezni, amelyeken belül az adatok gyűjthetők és a szükséges statisztikai mutatók elkészíthetők. Az Európai Gazdasági Közösség a tagállamok eltérő közigazgatási berendezkedését figyelembe véve alakította ki saját ötfokozatú területi statisztikai nómenklatúráját, ami a területi statisztikai nómenklatúra francia nyelvű megfelelőjének rövidítéséből kapta a NUTS nevet. NUTS-I.:
Az európai közösségi régiók csoportja, amelyeket a tagállamok jelölnek ki gazdasági, társadalmi és földrajzi kritériumok alapján. Legtipikusabb példái a német Landok”, szövetségi államok.
NUTS-II.:
Az egyes tagállamok közigazgatási bázisegységei.
NUTS-III.:
A fejlesztési régiók, amelyek prototípusai a francia megyék.
A NUTS régiók beosztása a német és a francia közigazgatási rendszer közötti kompromisszumként jött létre – ami nem meglepő az Európai Unió kialakulásának történetét tekintve –, következésképpen e két ország meglévő területi közigazgatási egységeit változtatás nélkül be lehetett helyezni a NUTS rendszer egy-egy szintjére.
46
A kompromisszum lényege, hogy az uniós bázisegység a francia NUTS-III. és a német NUTS-I. szint között van: az Európai Unió a saját beavatkozási területi egységének a NUTS-II. régiós szintet választotta, így legalább ezen a szinten rendelkezésre kell állnia a szükséges adatoknak például a kedvezményezetti státusz „elnyerése” érdekében. (Forman [2001]) Ugyanakkor az Európai Unió szabad kezet ad abban a tekintetben, hogy az adott ország milyen módon sorolja be a saját területi közigazgatási egységeit a NUTS rendszerébe. Így érthető, hogy a regionális besorolás uniós szintű egységesítése nem sikerült tökéletesen: az egyes regionális szinteken óriásiak az eltérések, mind lélekszámot, mind a közigazgatási jogállást tekintve. Az előzőekben tárgyalt fejlemények eredőjeként végül a következőképpen alakult 1989 és 1993 között a teljes forrásallokációs terv (tényleges megvalósulását majd a 7. táblázat mutatja): 6. táblázat: A teljes forrásallokáció megvalósulása 1989-1993 között Tagország Belgium Dánia Németország Franciaország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Egyesült Királyság Összesen
Részesedés 1,18% 0,64% 9,56% 9,38% 11,96% 7,08% 17,08% 0,09% 1,15% 13,42% 20,81% 7,65% 100,00%
III.1.4.2. Az 1993. évi reform legfontosabb jellemzői Az elsődleges célkitűzések a már ismert alapelvek mentén fejlődtek az 1994-1999 közötti időszakban. A koncentrációs alapelv tovább erősödött a legfejlettebb régiók támogatásával, míg az 1. és 2. alapelv változatlan maradt, a 3. és a 4. alapelv összevonásával pedig egy új 3. alapelv került elfogadásra. A 4. alapelv a Maastrichti Egyezménnyel összhangban a munkások felkészítését segítette elő a megváltozott ipari struktúrába való beilleszkedéshez. A reform koncentrációs célkitűzései az 1994-1999 közötti periódusban tehát az alábbiak voltak (Veres [1999], 348. o.): 1. célkitűzés:
A fejlődésben elmaradott régiók strukturális alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap és Európai Agrár Garancia és Segély Alap).
2. célkitűzés:
A hagyományos iparágak hanyatlásával küzdő, az ipari termelés súlyos
visszaesésével
érintett
régiók
szerkezetátalakításának
47
támogatása (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap). 3. célkitűzés:
A hosszú távú munkanélküliség leküzdése és a fiatalok foglalkoztatási integrálódásának elősegítése, új munkahelyek teremtése (Európai Szociális Alap).
4. célkitűzés:
Az iparban és a termelési rendszerekben bekövetkező változásokhoz történő munkaerő-piaci alkalmazkodás elősegítése.
5.a. célkitűzés: A mezőgazdasági, illetve halászati struktúrák korszerűsítésének felgyorsítása, valamint a vidéki körzetek fejlődésének elősegítése (Európai Agrár Garancia és Segély Alap, Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz). 5.b. célkitűzés: A kieső, távoli területek vidékfejlesztése (Európai Agrár Garancia és Segély Alap, Európai Szociális Alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap). 6. célkitűzés:
A ritkán lakott északi területek fejlesztése (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Európai Agrár Garancia és Segély Alap).
Az 1., 2. és 5.b. területi alapú célkitűzéseknek megfelelő forrás allokációjáról az alábbi táblázatból nyerünk áttekintést (így ez összevethető 1989-1993 közötti forrásallokációs tervvel, ami a 6. táblázatban látható).
Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Kir. Összesen
Célkitűzés 1. 1994-99 1989-93 0,17% 0,00% 0,78% 0,00%
2,33% 14,51% 14,87% 5,98% 15,81%
2,18% 6,84% 17,18% 10,18% 19,41%
0,16% 14,87% 27,98%
0,00% 19,28% 23,21%
2,51% 100,00%
1,81%
Célkitűzés 2. 1994-99 1989-93 0,17% 0,00% 2,22% 4,47% 0,78% 0,41% 1,17% 0,00% 24,55% 19,98% 10,20% 9,48%
Célkitűzés 5.b 1994-99 1989-93 5,87% 0,00% 1,12% 4,48% 0,79% 3,94% 2,77% 0,00% 33,60% 9,16% 17,89% 22,89%
9,52% 0,11% 4,33%
6,31% 0,19% 1,01%
13,13% 0,90% 2,19%
16,13% 0,13% 1,48%
15,73% 1,02% 29,83% 100,00%
24,57% 32,87% 32,87%
9,70% 1,97% 1,97% 100,00%
11,87% 0,00% 5,91%
7. táblázat: Az 1., 2. és 5. területi alapú célkitűzéseknek megfelelő forrásallokáció 1989-1999 között
48
Az átdolgozott új szabályozás az eddigi 5 éves programozási periódust 6 évre módosította, továbbá az eddigi háromszintű alapallokációs döntéshozást kétszintűre karcsúsította. A partnerközösségi alapelvben nem történt lényegi változás. Az 1988-as reform után az Európai Bizottság élesen kritizálta a brit kormányt, hogy kihagyta a szakszervezeteket a partnerközösségi megállapodásokból, az új 1993-as évre vonatkozó törvényi bekezdés azonban már a nemzeti kormányok hatáskörébe utalta, hogy mely szervezeteket delegálják a partnerközösségükbe. Az addicionalitást tekintve változást jelent, hogy a továbbiakban az addigi terület alapú megközelítés mellett figyelembe kell venni még az érintettek makrogazdasági fejlettségét és körülményeit is, úgymint a privatizációs részarányt és az illető tagország nemzetgazdaságának erősségét, fejlettségét. 8. táblázat: A teljes forrásallokáció az Európai Unió valamennyi tagállamára vonatkozóan 19891999 között, becslés, a Közösségi Kezdeményezések nélkül (European Commission [1996], 145. o.) Tagország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság Összesen
Részesedés (1994-1999) 1,04% 1,31% 0,54% 1,09% 9,65% 14,12% 10,12% 4,07% 14,29% 0,06% 1,59% 10,12% 22,91% 0,85% 8,26% 100,00%
Részesedés (1989-1993) 0,00% 1,18% 0,64% 0,00% 9,38% 9,56% 11,96% 7,08% 17,08% 0,09% 1,15% 13,42% 20,81% 0,00% 7,65% 100,00%
Az 1998-as reform után a környezetvédelem egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a gazdaságfejlesztési programokban. A keretszabályozás előírta, hogy a tagállamok által benyújtott fejlesztési terveknek tartalmazniuk kell a fenntartható fejlődést biztosító környezetvédelmi intézkedéseket és a megvalósuló beruházás környezetvédelemre gyakorolt hatását is.
III.1.4.3. A Kohéziós Alap létrejötte A Maastrichti Egyezmény áttekintése kapcsán a spanyol kormány síkra szállt egy új – az eddigi strukturális alapokat kompenzáló és kiegészítő – mechanizmus megvalósításáért. Ezt elsősorban attól való félelme indukálta, hogy Spanyolország 1993-ra az Európai Unió nettó befizetőjévé válhat. Végül is az Európai Tanács – mérlegelve a spanyol kormány vétójának érvényesítési
49
esélyeit – elhatározta a Kohéziós Alap létrehozását, amely már a kezdetektől fogva igen jelentős összegeket (például 1993-1999 között megközelítőleg 16 milliárd ECU-t) allokált. Ország
Megoszlás
Összeg
Spanyolország
55%
7 950 millió ECU
Portugália
18%
2 601 millió ECU
Görögország
18%
2 602 millió ECU
9%
1 301 millió ECU
100%
14 454 millió ECU
Írország Összesen
9. táblázat: A Kohéziós Alap allokációja 1994-1999 között, becslés 1994. évi árakon (European Commission [1996], 147. o.)
A Kohéziós Alap a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését volt hivatott szolgálni, közel azonos nagyságrendben. Allokálásának alapja a tagországi szintű elosztás volt, mégpedig azon tagországok számára, amelyekben az egy főre eső GDP nem érte el az uniós átlag 90%-át. A Kohéziós Alapból juttatható támogatás a projektérték 85%-át fedezhette, amely egyúttal a legmagasabb arányú támogatás volt az Európai Unió történetében. A Kohéziós Alap a programfinanszírozás helyett a projektfinanszírozást oldotta meg. Lényegében a szegényebb tagországoknak az Európai Monetáris Unióhoz való konvergenciáját segítette elő, tehát elsősorban arra irányult, hogy ezek az országok is képesek legyenek megfelelni a maastrichti konvergencia kritériumoknak. 1998 után a regionális politika tartalma fokozatosan, de jelentős mértékben megváltozott. Az Európai Bizottság politikai erőforrásainak mérlege uniós szinten az Európai Tanács javára billent, és ezt a reformok is visszaigazolták.
III.1.4.4. A regionális politika végrehajtási folyamata 1988 és 1998 között A regionális politika változásairól és az egyes tagországokban érvényesülő tendenciákról Marks adott áttekintést egyik 1996-ban közzétett tanulmányában, amelyben kifejtette, hogy a végrehajtásban résztvevő szereplők a munkaszakaszok függvényében jelentős mértékben különböznek egymástól. Négy szakaszt, programfázist különböztetett meg (Marks [1996], 398-406. o.): 1. A regionális fejlesztési tervek elkészítése, amelyek az alapot adják az Európai Bizottsággal folytatandó tárgyalásokhoz. 2. A regionális fejlesztési tervek forrásallokációs szerződésben történő megtestesítése. 3. A Közösségi Támogatási Keretmegállapodás operatív programmá alakítási folyamata. 4. Az operatív program monitoringja és megvalósítása.
50
A strukturális programozásra gyakorolt politikai befolyás erősségéről az egyes országok tekintetében az alábbi táblázat tájékoztat.
Belgium
Franciaország
Németország
Görögország
Olaszország
Spanyolország
Egyesült Királyság
Program fázis 1 2 3 4 1 2 3 4 1 2 3 4 1 2 3 4 1 2 3 4 1 2 3 4 1 2 3 4
Központi kormány Gyenge Gyenge Gyenge Gyenge Erős Erős Erős Erős Mérsékelt Mérsékelt Jelentéktelen Jelentéktelen Erős Erős Erős Erős Erős Erős Mérsékelt Mérsékelt Erős Erős Erős Erős Erős Erős Erős Erős
Régiós Kormányzatok Mérsékelt Erős Erős Mérsékelt Gyenge Jelentéktelen Gyenge Gyenge Erős Erős Erős Erős Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen Gyenge Gyenge Gyenge Gyenge Mérsékelt Mérsékelt Gyenge Erős Erős Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen
Helyi önkormányzatok Erős Jelentéktelen Jelentéktelen Gyenge Gyenge Jelentéktelen Gyenge Gyenge Gyenge Jelentéktelen Mérsékelt Mérsékelt Gyenge Jelentéktelen Jelentéktelen Mérsékelt Jelentéktelen Jelentéktelen Gyenge Gyenge Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen Jelentéktelen Gyenge Gyenge
Európai Bizottság Mérsékelt Mérsékelt Mérsékelt Erős Jelentéktelen Gyenge Mérsékelt Gyenge Jelentéktelen Gyenge Gyenge Mérsékelt Gyenge Mérsékelt Mérsékelt Mérsékelt Gyenge Mérsékelt Mérsékelt Mérsékelt Gyenge Mérsékelt Mérsékelt Mérsékelt Jelentéktelen Gyenge Gyenge Mérsékelt
10. táblázat: A strukturális programozásra gyakorolt politikai befolyás erőssége 1989-1993 között (Marks [1996], 407. o.)
Az 1998-as reformban megfogalmazott környezetvédelmi célkitűzések ellenére a gyakorlatban a strukturális alapok projektjei által kiváltott környezetvédelmi negatív hatások ellensúlyozására nem történt hathatós intézkedéssorozat. Ennek hátterében uniós és tagállami szinten különböző okok húzódtak meg:
a tagországok vonakodtak a környezetvédelemre ható, azzal kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátásától,
az Európai Bizottság pedig nem rendelkezett megfelelő erőforrásokkal a feladat végrehajtására, mivel mindössze 6 bizottsági szakember szolgálta az uniós szintű környezetvédelmi monitoring végrehajtási folyamatának megvalósítását.
A reform retorikája ellenére tehát a környezetvédelmi hatások mérlegeléséhez nem társultak hatékony végrehajtási struktúrák. A fenntartható fejlődés teóriájának megjelenése ugyan pozitív
51
fejleményt, az operatív folyamatokba való beépülése azonban sajnálatos módon nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után.
III.1.4.5. Következtetések, fejlődési tendenciák és kitekintés a jövőbe Érdekes áttekinteni a strukturális alapok teljes kihelyezéseit (beleértve a Kohéziós Alapot és Közösségi Kezdeményezéseket is) a tagországi GDP értékéhez viszonyítva, annak arányában: Részesedés az uniós támogatásból
Uniós támogatás a GDP arányában
1994-99 között
1994-99 között
1989-93 között
1989-93 között
Ausztria
1,13%
0,00%
0,19%
0,00%
Belgium
1,25%
1,18%
0,18%
0,11%
Dánia
0,50%
0,59%
0,11%
0,08%
Németország
12,97%
11,46%
0,21%
0,13%
Görögország
10,58%
12,51%
3,67%
2,65%
Spanyolország
25,30%
20,57%
1,74%
0,75%
Finnország
1,19%
0,00%
0,40%
0,00%
Franciaország
8,92%
9,46%
0,22%
0,14%
Írország
4,42%
6,68%
2,82%
2,66%
12,92%
16,90%
0,42%
0,27%
Hollandia
1,56%
1,11%
0,15%
0,07%
Portugália
10,53%
12,90%
3,98%
3,07%
Svédország
0,93%
0,00%
0,37%
0,00%
Olaszország
11. táblázat: Az egyes tagországok részesedése az uniós támogatásokból 1989-1999 között (European Commission [1996], 144. o.)
A strukturális alapok 1988. évi reformja klasszikus példája annak, hogy az uniós szinten megkötött megállapodások mennyire sérülhetnek a politikai végrehajtás színpadán. Például a partnerségi és a támogatási elv az egyes tagországok tényleges gyakorlatában különböző mélységben és fokon érvényesült. Az Európai Bizottság 1988. évi célkitűzése ellenére a partnerségi elv által megkövetelt együttműködés elmélyítése nem volt kellőképpen sikeres. Példaként említhetjük, hogy a helyi hatóságok, a környezetvédelmi hatóságok, a szociális partnerek, illetve a civil szervezetek – de akár még tovább is lehetne sorolni az érintettek csoportjait – bevonása a végrehajtási folyamatokba annak ellenére is esetleges volt, hogy azok számos alkalommal jelezték észrevételeiket és kifejezték aggodalmukat az Európai Bizottságnál a foglalkoztatási gondok, a
52
fenntarthatósági fejlődés problematikája, illetve a férfi és női munkavállalói egyenlő esélyek megvalósításának vonatkozásában. Különösen ott, ahol a nemzeti kormányok határozottan ellenálltak az olyan uniós szintű fejlesztési elképzeléseknek, amelyek sértették partikuláris érdekeiket, a végrehajtási szakaszban rendszerint felvették „kapuőri” szerepüket. Az Európai Bizottság 1996-ban adta közre az „Első jelentés a gazdasági és szociális kohézióról” című összefoglalóját, amely az alábbi négy kérdéskörre próbált választ adni: 1. Hozzájárultak-e az alapok a tagországok, a régiók és különböző szociálisan körülhatárolható csoportok között meglévő gazdasági és szociális aránytalanságának csökkentéséhez? 2. Milyen szerepet játszottak a tagállami politikák az elért fejlődésben? 3. Uniós szinten a kohéziós célkitűzések hogyan viszonyultak a nem strukturális uniós szerződés kötelmeihez? 4. Mi volt az Európai Unió strukturális politikájának tényleges hatása? A Jelentés az alábbi megállapításokat tette: Az 1983-1995 közötti időszakban a Kohéziós Alapnak köszönhetően az egy főre jutó GDP tekintetében mutatkozó aránytalanságok – különösen a Kohéziós Négyek (Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország) vonatkozásában – jelentősen szűkültek. Ezen országok az időszak során az uniós átlaghoz viszonyított 66%-ról 74%-ra növelték átlagosan az egy főre jutó GDP-jük nagyságát. (European Commission: Első jelentés… [1996]) Bár a tagországok közötti aránytalanságok jelentősen csökkentek, a régiók közötti aránytalanságok nagyrészt változatlanok maradtak (például a hamburgi régió az egy főre jutó GDP vonatkozásában négyszer gazdagabb, mint a görögországi Ipeiros régió), sőt a regionális szintű jövedelem-aránytalanságok Hollandia kivételével tovább növekedtek. Még nagyobb aránytalanságok voltak megfigyelhetők a munkanélküliségi ráták tekintetében, ráadásul ez a probléma az egyébként is hátrányos helyzetű szociális csoportokat és régiókat sújtotta leginkább. Különösen a fiatalokat, a nőket és a szakképzetlen munkaerőt érintette negatívan a változás, hiszen e csoportok tagjai körében 49%-os lett azok aránya, akik egy évnél hosszabb ideig voltak munkanélküliek. A tagországok kormányai és az Európai Bizottság egyetértett abban, hogy az uniós szintű kohézió legfőbb eszköze a nemzeti kormányok kezében van. Ezt a tényt egyértelműen bizonyítja, hogy az Európai Unió összesített GDP-jének 1,2%-a került kohéziós célokra elkülönítésre, ezzel szemben a nemzeti tagállami GDP 40-60%-a szolgálta ezt a célt.
53
A közösségi jogterületek különböző módon és mértékben segítették a kohéziós célkitűzések megvalósítását. A legjelentősebb hozzájárulást a munkajog, a társadalombiztosítási szabályozás, az emberek és a szolgáltatások szabad áramlásának elősegítése, a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása és a foglalkoztatáspolitika gyakorolta ezen a területen. A régiós allokáció kritériuma alapján megvalósított újraelosztási hatásmechanizmus jelentősen növelte a kevésbé fejlett tagországok és régiók jóléti szintjét. A kiegyenlítő hatásmechanizmust jól jellemezte, hogy 0,3%-os uniós GDP-transzfer mintegy 3%-kal növelte az egy főre jutó GDP-t az érintett régiókban. A becslések szerint ugyanakkor a strukturális alapok szegényebb tagországokba transzferált forrásainak 30-40%-a visszakerült a gazdagabb tagországokba knowhow-eladás és tőkeeszköz formájában.
III.1.5. A strukturális politika reformja az Agenda 2000 keretében – a „harmadik” szakasz Az Európai Tanács 1995-ben megtartott madridi ülésén megbízta az Európai Bizottságot azzal, hogy készítsen átfogó, részletes elemzést az Európai Unió pénzügyi-finanszírozási rendszerének szükséges reformjáról a bővítés perspektívájának figyelembevételével. A javaslatok elsősorban a közös agrárpolitikára, valamint a regionális politikára vonatkoztak. A reformok fő célja az agrár- és a regionális támogatások hatékonyabbá tétele volt, valamint a közép- és kelet-európai jövendőbeli új tagállamok csatlakozására való felkészülést szolgálta. Az 1997 júliusában elkészült, két kötetből álló „Agenda 2000” stratégiai dokumentumcsomag „Erősebb és szélesebb unióért” című első kötete mélyrehatóan foglakozott az Európai Unió strukturális politikájának elmúlt időbeli változásaival. A dokumentum kitekintést adott a XXI. század első éveire, azt javasolva, hogy a szociális és gazdasági kohézió továbbra is elsőrendű prioritás legyen. Az 1993-1999 közötti időszakra eső 200 milliárd ECU helyett a 2000-2006 időperiódusra 275 milliárd ECU (1997-es árakon) került jóváhagyásra a fenti célok megvalósítása érdekében, de azzal a nagy jelentőséggel bíró kikötéssel, hogy a növekményből 45 milliárd ECU az újonnan belépett tagországokat illeti meg.
III.1.5.1. Egyszerűsítés és koncentráció Az Európai Bizottság javasolta, hogy az érvényben lévő hét célkitűzés-prioritást csökkentsék háromra, nevezetesen két regionális és egy – az emberi erőforrások fejlesztését célzó – horizontális célcsoportra.
54
A módosított új 1. célkitűzés alapvető kritériuma, hogy a támogatáshoz kizárólag azok a régiók juthatnak hozzá, ahol az egy főre jutó GDP nem haladja meg az uniós átlag 75%-át, illetve ahol komoly munkanélküliségi, strukturális, valamint infrastrukturális problémákkal küzdenek. Az elosztandó források kétharmada jut az 1. célkitűzés körébe tartozó régiókra. A 2. célkitűzés alapján juttatott támogatást azok a régiók kapják, ahol kimondottan nagy gazdasági és szociális változtatások szükségesek, ahol jelentősek a rurális, valamint hanyatló iparágak miatti strukturális problémák, magas a munkanélküliségi ráta és az elvándorlási arány. Ilyen területek az ipari és halászati szolgáltatások szektorai, a távoli, kieső régiók, melyek válsággal sújtottak. A 3. (horizontális) célkitűzés azokat a régiókat segíti, amelyek nem felelnek meg az 1. és 2. célkitűzésekben megfogalmazott kritériumoknak. Ezek a támogatások az olyan oktatási, szakképzési és foglalkoztatási rendszerek kialakítására irányulnak, amelyek az európai szociális rendszer megőrzését és a munkanélküliség csökkentését segítik elő. A 3. célkitűzés feladatait az Európai Szociális Alapból finanszírozzák, és a támogatást egy adott ország teljes területén fel lehet használni. A 2000-2006 közötti időszakban 24,05 milliárd eurót fordítottak a 3. célkitűzésben nevesített projektekre, amely a strukturális alapok összes támogatásának 12,3%-át tette ki. (Az Európai Unió gazdasága… [2005], 614. o.) Az Európai Bizottság négy területre csökkentette a Közösségi kezdeményezések körét:
INTERREG:
Határ
menti,
nemzetek
és
régiók
közötti
együttműködés
a
kiegyensúlyozott területfejlesztés elősegítése érdekében.
LEADER: Vidékfejlesztés.
EQUAL: Emberi erőforrás fejlesztés, különös tekintettel az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód biztosítására.
URBAN: Városi problémák kezelése.
III.1.5.2. A Kohéziós Alap 1999 után Az Agenda 2000 azt javasolta, hogy a Kohéziós Alapot a korábbi formájában tartsák fenn továbbra is. Ez azt jelentette, hogy folytatni kell a transzeurópai projektek társfinanszírozását azokban a tagországokban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 90%-át. A Kohéziós Alap fedezetére mintegy 3 milliárd ECU került évenként előirányzott elkülönítésre a 2000-2006 közötti időszak vonatkozásában.
55
III.1.5.3. A strukturális átalakítás támogatása az Európai Unió bővítése kapcsán Az Agenda 2000 előirányozta, hogy a strukturális alapok és a Kohéziós Alap együttesen támogassa az Európai Unió bővítése során potenciálisan számba vehető tagországok – azaz a tagjelöltek – infrastruktúrájának kiépítését, környezetvédelmét, valamint a termelő szektor és a humán erőforrások fejlesztését. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 2005
2006 Bulgária Litvánia
Ciprus Magyaro.
Cseho. Málta
2007 Észto. Románia
Lengyelo. Szlovákia
Letto. Szlovénia
1. ábra: Vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP az új tagországokban (EU-25 = 100) (Blahó [2007] alapján saját készítésű grafikon)
Ezen országok részére 2000-től 7 milliárd ECU összegű Előcsatlakozási támogatást (PreAccession Facility) is előirányzott az adaptációra, a strukturális alapok és a Kohéziós Alap együttes kihelyezése pedig összességében 38 milliárd ECU nagyságú volt a 2000-2006 közötti periódus során. Nagy szükség is volt ezekre a támogatásokra, hiszen még így is jelentős lemaradást lehetett megfigyelni az új tagországok esetében az immár kibővült Európai Unió átlagos mutatóihoz képest (és ez a lemaradás a további bővítések során egyre szembetűnőbbé vált, illetve válik). Az új tagállamokra vonatkozó értékeket és tendenciákat ábrázoló 1. ábrát érdemes összevetni a bővítés előtti 15 tagországra vonatkozó mutatószámok 2. ábrán látható alakulásával.
56
Kétségtelen, hogy szembetűnő eltérések tapasztalhatók az Európai Unió régi tagállamai és a tagjelöltek konvergenciaszintje között.
300
250
200
150
100
50
0 1960
1965
1970
Ausztria Franciao. Luxemburg Portugália
1975
1980
Belgium Görögo. Nagy-Brit. Spanyolo.
1985
1990 Dánia Hollandia Németo. Svédo.
1995
2000
2005
Finno. Írország Olaszo. EU15
2. ábra: Vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP a régi tagországokban (EU-15 = 100) (Blahó [2007] alapján saját készítésű grafikon)
Azt a kérdést, hogy a nemzeti kormányok elfogadják-e maradéktalanul és jelentősebb viták nélkül az előzőekben kifejtett alapelveket, illetve hogy sikerül-e közös nevezőre jutniuk a megoldásban minden érintett területen, csak a jövő fogja majd megválaszolni.
III.1.5.4. Az Európai Unió és a globális kihívások a reformfolyamatok tükrében Az Európai Beruházási Bank működésének mozgásterét a globális kihívások és az intézményes megújulás esélye jelentősen befolyásolja a jövőben is. Az intézményi reform eddigi zsákutcájából remélhetően kikerült Európai Uniónak nagyon gyorsan be kell hoznia azt a lemaradást, amit a globalizáció kihívásaival szemben az utóbbi évtizedben felhalmozott. A tagországok állam- és kormányfői az 2007. október 19-én Lisszabonban megrendezett informális találkozójukon véglegesítették és jóváhagyták a reformszerződés szövegét. Az Európai Unió közel egy évtizede készülő intézményes reformja így 2009-től folyamatosan életbe léphet. A reformszerződés lehetővé teszi a sok elemében még a 6at alapító országra
57
formált és a jelenlegi 27 ország összetett igényeinek, valamint a globalizáció kihívásainak már megfelelni mára képtelen intézményrendszer átalakítását. A nemzeti, a regionális és uniós szintű döntéshozatali folyamatban egyaránt növekszik a nemzeti parlamentek szerepe. Az eddigi gyakorlattal ellentétben most már nem hat, hanem nyolc hét állna rendelkezésre a nemzeti parlamenteknek a beterjesztett javaslatok értékelésére. Bár közvetlenül nem vétózhatnak meg továbbra sem jogszabálytervezetet, véleményük nagyobb súllyal esik latba. Ha például egyszerű többséggel elutasítanak egy javaslatot valamely tagország parlamentjében, akkor az Európai Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia az előterjesztett szövegtervezetet (erre a közelmúltban már történt is precedens). Az Európai Bizottság nem köteles azt visszavonni, de ha a beérkező módosító vagy elutasító vélemények ellenére továbbra is ragaszkodik a tervezethez, akkor írásos indoklást kell tennie, melyet mind az adott ország nemzeti parlamentje, mind az Európai Parlament, mind az Európai Tanács részére meg kell küldenie. A lisszaboni csúcson a továbbiakban megállapodás született arról, hogy az Európai Uniónak az alábbi három területen kell élenjárnia a globális kihívásoktól folyó vitában:
Vezető szerepet kell játszania abban, hogy a nemzetközi intézményrendszer működése jobban igazodjon a nemzetközi politikai és gazdasági szintéren folyamatosan változó körülményekhez.
Az innováció térnyerését támogatnia kell, szorgalmazva az oktatás fejlesztését.
A környezetvédelemre – elsősorban az éghajlatváltozás elleni küzdelemre – fókuszálva kell tevékenykednie.
A fentieken túlmenően nagy gazdasági kihívás elé állítja az Uniót – szűkebb értelemben az Európai Befektetési Bankot – a globális pénzpiac feltételeinek hektikus változása, amely ugyan elősegítheti a beruházási források elérhetőségét és hatékonyabb felhasználását, de akár világméretű pénzpiaci és gazdasági változásokat is előidézhet. A legnagyobb rizikófaktort a kockázati alapok jelentik, amelyek a jól szabályozott nyugdíjalapok, az állami ellenőrzésű külföldi befektetési alapok és a pénzügyi kalandorok forrásait egyaránt felhasználják. Ezek az alapok akár több milliárd eurónyi összegek felett is rendelkezhetnek, és bármelyik elbukása láncreakciószerű bizalmi válsághoz is vezethet a nemzetközi pénzpiacokon. A pénzügyi szakemberek szerint az uniós tagállamoknak egységes megközelítést kell kidolgozniuk ezen alapok tevékenységére, mert a tagállamok egymástól eltérő nemzeti fellépése megbontaná a belső piac egységét. Az egységes uniós fellépés természetesen nem feltétlenül jelent egységes jogszabályokat, de ez utóbbiak kétségtelenül elősegítenék azt.
58
III.1.6. A Lisszaboni Stratégia legfontosabb elemei – versenyképesebb Európa A munka és a foglalkoztatás világa – amely a társadalmi struktúra egyik legmeghatározóbb eleme – nagyon jelentős változáson esett át a II. világháborút követően. A globalizáció által indukált információs társadalom, amely rendkívüli mértékben – a modern jóléti államok kialakulásához hasonló intenzitással – változtatja meg a társadalmi struktúrákat, felér az ipari társadalmak kialakulásának kiemelkedő, rendkívül meghatározó történelmi újszerűségével. A lisszaboni csúcson a kormányfők az Európai Unió számára azt a célt fogalmazták meg, hogy az Uniót 2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre több és jobb munkahelyet és szorosabb társadalmi összetartást biztosítva. Azóta az Európai Parlament egy sor gazdasági jogszabályt hagyott jóvá, amelyek elsősorban a különböző áruk és szolgáltatások piacának megnyitását célozták. Ennek ellenére a parlamenti képviselők általában olyan döntéseket hoztak, amelyek a fogyasztók és a munkavállalók, valamint a környezet és a közszolgáltatások védelmén keresztül a liberalizáció korlátozását eredményezték. A lisszaboni stratégiaként ismertté vált egyezmény keretében elsősorban a belső piac, az információs társadalom, az oktatás és kutatás, a strukturális gazdasági reformok, a stabil valuta, valamint a makroökonómiai politikák területén kell beavatkozni a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés érdekében. Ezen területek legtöbbje természetesen összefüggésben áll egymással, ezért elkülönült kezelésük nem teszi lehetővé a kívánt eredmények elérését. Amikor az Európai Parlament először vitatta meg a lisszaboni célokat, a képviselők véleménye megoszlott a liberalizáció kérdésében. Sokan nagyobb figyelmet akartak szentelni a munkahelyteremtésnek, a környezettel kapcsolatos kérdéseknek és a társadalom hátrányos helyzetben lévő rétegeinek. Mások azzal érveltek, hogy a növekedés automatikusan munkahelyteremtésben tükröződik, ezért inkább a strukturális reformokat szorgalmazták, és annak a gondolatnak is hangot adtak, miszerint a munkavállalók túlzott védelme a céllal ellentétes hatást vált ki. Az Európai Parlament végül egy kompromisszumos középutat szavazott meg, ugyanakkor megjegyezte, hogy az Európai Bizottság jogalkotási javaslatainak egyensúlyt kell teremtenie a különböző érdekek között. A Lisszabonban elfogadott intézkedések nagy része nem jogszabály volt, hanem a tagállamok kormányközi szinten hozott koordinációs és irányadó intézkedése, amelynél az Európai Bizottság és az Európai Unió csak megfigyelő szerepet játszott.
59
III.1.6.1. Munkahelyteremtés A lisszaboni tárgyalások egyik fő célkitűzése a munkahelyteremtés volt, bár az elvárások szerint ez főként a versenyképesség javulásából, a strukturális reformból és a bürokrácia csökkentéséből származó gazdasági növekedés eredményeképpen fog létrejönni. Az európai kormányok esetében a gyakorlatban leginkább bevált módszereket és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos
eszmecserét
szorgalmazzák,
ennek
ellenére
nem
terveztek
jelentősebb
jogszabályokat ezen a téren. A cél a foglalkoztatási arány 2010-ig 70%-ra történő növelése, illetve a 2005-ig egy 67%-os rövidtávú növekedés elérése volt, ám a 2005-re kijelölt célt nem sikerült teljesíteni, sőt a 2010. évre előirányzott célérték elérése is irreálisan nehéznek tűnik jelenleg. Az Európai Parlament számos állásfoglalásában annak a nézetének adott hangot, miszerint több erőfeszítésre van szükség, különösen a munka és családi élet összehangolása terén, javítva ezzel a nők munkavállalási lehetőségét. Ezzel összhangban Lisszabonban kiegészítő célként a női foglalkoztatottságnak a 1999. évi 51%-ról 60%-ra történő emelése fogalmazódott meg, miközben a férfiak foglalkoztatottsága már 1999-ben 61%-os volt. A nők munkaerő-piaci érvényesülése kétségtelenül javult az évezred utolsó éveiben, ugyanez azonban nem mondható el az idősebb – 55 és 64 év közötti – munkavállalókról. A 2010-re célként megfogalmazott foglalkoztatottsági arány 50% volt a népesség ezen kategóriájában, de például még 2002-ben is csak 40,1%-uk dolgozott.
III.1.6.2. Belső piac A teljes és működőképes egységes európai piac a lisszaboni stratégia kulcseleme volt. A versenyképességet gátló akadályok megszüntetését és annak lehetővé tételét, hogy a tagállamok a nemzeti piacokon is egyenlő feltételek mellett vehessenek részt, a gazdasági növekedés szerves részének tartották. Az Európai Parlament olyan intézkedéseket hozott, amelyek számos piac megnyitását célozták: az elektromos áram és gázszolgáltatás piacának teljes liberalizálását 2007-ig tervezték; a postai szolgáltatások területén ugyancsak elkezdték feloldani a korlátozásokat, habár fenntartották a könnyű postai küldemények egyetemes szolgáltatásának garanciáját; a vasúti teherszállítás liberalizációjának megkezdési időpontját pedig 2006-ra tűzték ki. A lisszaboni csúcsot követő első parlamenti ciklusban a közbeszerzésre vonatkozó szabályozást is aktualizálták a versenyképesség növelése érdekében, amitől a közmunka és a közellátási szerződések költségeinek csökkenését várták. Ugyancsak számottevő előrelépés született az európai egységes légtér használatának ügyében is, a kikötői szolgáltatások liberalizálásáról
60
szóló javaslatokat azonban bizonyos biztonsági és foglalkoztatási aggályokra hivatkozva leszavazta az Európai Parlament.
III.1.6.3. Pénzügyi szolgáltatások A hatékonyan és átlátható módon működő pénzügyi piacok a tőke jobb elosztásán keresztül elősegítik a gazdasági növekedést. Lisszabonban az Európai Unió nemzeti pénzügyi piacainak nagyobb mértékű integrációját szorgalmazták, és azóta az Európai Parlament számos jogszabályt fogadott el, melyek a következő területeket érintették:
egységes jogosítvány az értékpapírok és részvények kibocsátói számára;
a bankok és tőzsdék közötti verseny fellendítése a részvénykereskedelem terén;
egységes szabályok a bennfentes kereskedelem és a piac manipulálása ellen;
a nyugdíjalapokba való befektetések előtt álló akadályok elhárítása;
a biztosításközvetítési piac megnyitása;
a kisebbségi részvénytulajdonosok védelme a cégek megvásárlásánál; valamint
az átláthatóság biztosítása a részvénytársaságok esetében.
III.1.6.4. Üzletbarát környezet A lisszaboni stratégia fontos eleme volt az üzletbarát környezet kialakítása is, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások számára. A tagállamokban bevált gyakorlatok, módszerek cseréjét fokozni kell, valamint törekedni kell az új cégek alapításával járó bürokrácia, illetve költségek csökkentésére. Ezen a területen az Európai Parlament szerepe korlátozott volt, ennek ellenére a képviselők támogatták a kis- és középvállalkozásokat segítő erőfeszítéseket, valamint szorgalmazták, hogy érdekeik megjelenjenek a jelenlegi jogalkotásban, például annak könnyebbé tételében, hogy ezek jobb feltételek mellett versenyezhessenek a közintézményi szerződésekért, illetve hozzáférhessenek az uniós kutatási alapokhoz. Megegyezés született olyan uniós jogszabályokról, amelyek a szellemi tulajdonjogok érvényesítését vagy a számítógépes találmányok szabadalmaztatását teszik lehetővé, illetve könnyítik meg. Ezek az intézkedések a kreativitást és az innovációt hivatottak támogatni a jogi biztonság fokozásával, arra ösztönözve a cégeket, hogy új alkalmazási módszerekbe invesztáljanak jelentős összegeket.
61
III.1.6.5. Információs társadalom Nagy jelentőséget tulajdonítottak a lisszaboni stratégia keretében az információs társadalom fejlesztésének is, amely a tudásalapú gazdaság megvalósulását, valamint a komoly növekedési potenciállal rendelkező területeken a munkahelyteremtést célozta, illetve célozza. Az Európai Parlament fontos jogszabályokat fogadott el, amelyek a távközlési szektor területén a verseny növekedésének serkentésére és az internet használatának bővítésére szolgálnak. Az Európai Bizottság tanulmányai szerint az európai telekommunikációs iparban a termelékenység már 2003-ban mintegy 15%-al haladta meg az Amerikai Egyesült Államokét. Ennek ellenére a teljesen egységes és liberalizált távközlési piacnak még alacsonyabb költségekhez és kedvezőbb fogyasztói árakhoz kell vezetnie mind a lakossági, mind a vállalati területen, ebből kifolyólag az internet-hozzáférés árát is csökkenteni kell. További intézkedéseket fogadtak el az internethasználat bővítéséről, amely magában foglalja egy .eu domain név létrehozását, a spam probléma megoldását és az interneten való vásárlás megkönnyítését szorgalmazó lépéseket egyaránt.
III.1.6.6. Politikák együttese Egy másik kiterjedt problémakör a „makroökonómiai politikák keveréke”, amely a növekedés érdekében használt gazdaságpolitikai eszközök lehető legjobb egyensúlyát jelenti. Az Európai Parlament támogatta az Európai Központi Bank függetlenségét és az árstabilitás elérését – mint a fenntartható fejlődés alapját. Ennek ellenére a képviselők egy uniós szintű fiskális politika hiányából adódóan bírálták a költségvetési részt, a Stabilitási és növekedési paktumot pedig – amely az államháztartásra vonatkozó szabálygyűjteményként élt – a tagállamok kormányai nem tartották be szó szerint. A tagállamok kormányainak átlagos éves deficitje 2003-ban 2,7% volt, részben a globális recesszió következtében. Az átlagos államadósság is növekedett, bár már 2003-ban is a GDP 64,1%-át tette ki. Az Európai Parlament szerint a GDP-növekedés visszaesése a tagállamok többségében hiányzó strukturális reformok következménye volt. A képviselők annak az aggodalmuknak is hangot adtak, hogy az állami kiadások produktív beruházások felé történő átcsoportosítása, valamint a bérjövedelmeket terhelő adók megfelelő arányú csökkentése akár még kudarccal is végződhet. Az Európai Parlament konzekvensen támogatta a Stabilitási és növekedési paktumot. A képviselők egy korai jelzőrendszer bevezetését javasolták, amely nemcsak a deficitek „indokolatlan” növekedését jelzi, hanem azt is, ha például egyes országok nem érnek el költségvetési többletet erős növekedési időszakokban. Az „aranyszabály” használata tekintetében – amely szerint bizonyos befektetési típusok nem számítanának bele a költségvetési
62
deficitbe – megoszlott a képviselők véleménye, pedig nem sokkal korábban még nagyon alacsony többséggel szavaztak le egy nagyon hasonló szabályt.
III.1.6.7. Kutatás és oktatás Az oktatás és kutatás jelentős befolyással van a növekedésre és a foglalkoztatottságra. Lisszabonban az Európai Unió vezetői egyetértettek abban, hogy „az emberi erőforrásokba invesztálás és egy aktív és dinamikus jóléti társadalom fejlesztése” kulcsszerepet játszanak a tudásalapú gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy az egy főre jutó emberi erőforrásokba való befektetés növekedjen, és hogy az életen keresztül tartó tanulás előtérbe kerüljön, mivel a jobb képességek növelik a foglalkoztathatóságot. Ennek ellenére egészében ez a kérdés még nem szerepelt az Európai Unió jogalkotási témái között. Helyette csak egy benchmarking gyakorlatot állítottak fel, melynek eredményei korántsem voltak megfelelők. Az Európai Unió 2003-ban a GDP 1,1%-át fektette be felsőoktatásra, az Amerikai Egyesült Államok hasonló mutatószámának 3%-is értékéhez képest. A különbség a magántőke hiányával magyarázható, mivel az állami befektetések szintje hasonló. A felnőttek részvétele a felsőoktatásban növekvő tendenciát mutatott, de az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti különbség továbbra is megmaradt. A fiatalok oktatásból történő végzés előtti kimaradási aránya jelentősen meghaladta a 2010-ig elérendő 10%-os célt, hiszen még 2003-ban is 18,1%-ot tett ki. Az Európai Parlament jóváhagyta a tagállamok által elfogadott célt, miszerint a GDP 3%-át kutatásra és fejlesztésre kell fordítani, de a képviselőknek nem állt módjukban ennek „kikényszerítése”. A gyakorlatban keveset értek el: a kutatásra fordított pénzek 2003-ban az uniós GDP-nek csak 1,9%-át tették ki az Amerikai Egyesült Államok 2,9%-os és Japán 3%-os arányával szemben. Pozitívumként említhető azonban, hogy az Európai Unió rendelkezett egy közös kutatási programmal, amely a közösségi költségvetés majdnem 4%-át tette ki. Az Európai Parlament mindig is szorgalmazta a rendelkezésre álló pénzösszeg növelését, és a kutatási területek kijelölésében is az Európai Parlament döntött. A képviselők támogatták a kutatók és diákok csereprogramjait, mint például az Erasmus Modus Programot, és könnyebbé tették a szakképesítések Európai Unión belüli kölcsönös elismerését, amely a szakképzett emberek más tagállamokban való tevékenységét egyszerűsítette. Azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek az Európai Közösségi Szabadalom bevezetéséért folytak, valamint az egyszerűsített szabadalmi eljárásoknak köszönhetően fokozódott a kutatási tevékenység, ezek azonban az ezredforduló után egyre jelentéktelenebbé váltak.
63
Általánosságban elmondható, hogy az egy főre számított munkahelyi termelékenység jelentősen elmaradt az Amerikai Egyesült Államokétól, habár ez nagy részben az európaiak által választott több szabadidővel és hosszabb szabadsággal is magyarázható. Aggodalomra főként az ad okot, hogy a termelékenység lassabb ütemben nő, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ezáltal a különbség egyre fokozódik. Az Európai Bizottság szerint ennek az új technológiák kisebb hatásfokú használata és a nem kielégítő mértékű befektetési szint az oka. A
képviselők
a
befektetésekkel
kapcsolatos
aggasztó
általános
tendenciák
miatti
aggodalmuknak adtak hangot: a magánbefektetések 2002-ben a GDP 17,2%-ára csökkentek a 2000-ben számított 18,3%-os értékről. A GDP arányában számított állami befektetések 2003ban a GDP-nek már csak 2,4%-át tették ki – az Amerikai Egyesült Államok 3,3%-os értékével szemben –, pedig ez az 1970-es években még 3,8% volt). Állásfoglalásában az Európai Parlament bírálta a lisszaboni stratégiával kapcsolatos késedelmeket, és felhívta a tagállamokat a strukturális reformokat szolgáló koordinált stratégia iránti elkötelezettségre. A képviselők ugyancsak sürgették a magánszektorból származó befektetések mozgósítását a kutatás és fejlesztés területén, amely az iparhoz fűződő erős állam által finanszírozott kutatáson alapul. A Lisszaboni Stratégia az Európai Parlament véleménye szerint még mindig a jövőbe vezető utat képviseli.
IV. A multilaterális fejlesztési bankok A világ különböző gazdasági együttműködési integrációi számos multilaterális fejlesztési bankot hoztak létre, amelyek eltérő tulajdonosi szerkezettel, működési irányelvekkel rendelkeznek. A kisebb multilaterális fejlesztési bankok (Északi Fejlesztési Bank) kevés tagállammal rendelkeznek, míg a Világbank tagállamainak száma több száz. Ezen bankok missziója a szegénység leküzdésétől, a fertőző betegségek elleni fellépésen át a gazdasági reformok, struktúra váltás megvalósításáig, a kis- és közepes vállalkozások, valamint a kutatásfejlesztés eléréséig terjed. Mivel a multilaterális fejlesztési bankokról nagyon kevés összefoglaló, elemző tanulmány áll rendelkezésre, disszertációmban ezen bankok, mindenek előtt az Európai Unió multilaterális fejlesztési bankjainak finanszírozási tevékenységével, és összehasonlításával foglalkozom.
64
IV.1. A multilaterális fejlesztési bank fogalma: A 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint annak 2004/69/EK számú módosítása konkrét definíció helyett csupán felsorolással szolgál: A 2000612/EK irányelv 1. cikkének 19. pontja helyébe a következő szöveg lép: „Multilaterális fejlesztési bank a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság, az Amerika-közi Fejlesztési Bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, az Afrikai Fejlesztési Bank, az Európa Tanács Letelepedési Alapja, az Északi Beruházási Bank, a Karibi Fejlesztési Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási alap, az Amerika-közi Beruházási Társaság, és a Multilaterális Beruházásbiztosítási Ügynökség”. A független web-es alapú enciklopédia, a Wikipedia a következő definíciót adja: „a multilaterális fejlesztési bank országok csoportja által létrehozott olyan intézmény, amely fejlesztési célú pénzügyi finanszírozást és szakmai tanácsadást nyújt. A multilaterális fejlesztési bankok jelentős tagsággal rendelkeznek, amelybe beletartoznak a fejlett adományozó, és a fejlődő felvevő országok. A multilaterális fejlesztési bankok piaci feltételek mellett hosszú távú hitelekkel, a piacinál jobb feltételekkel nagyon hosszú távú hitelekkel és adományokkal finanszírozzák projektjeiket”. http://en.wikipedia.org/wiki/Multilateral-development-bank Tekintettel a wikipedia lényegre törő, közérthető megfogalmazására, könnyen valószínűsíthető, hogy meghatározóvá fog válni ez a referenciaforrás. A multilaterális fejlesztési bankok legmélyrehatóbb elemzését a sussexi Institute of Development Studies készítette a svéd külügyminisztérium megbízásából. „A multilaterális fejlesztési bank olyan nemzetközi pénzügyi közvetítő, melynek részvényesei között mind a hitelfelvevő fejlődő országok, mind az adományozó fejlett országok megtalálhatók. A magántőkepiacról és hivatalos forrásból származó erőforrásaikat azon célból mozgósítja, hogy jobb piaci feltételek mellett hiteleket nyújtson fejlődő országoknak, technikai segítségnyújtást, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel kapcsolatos tanácsadást biztosítson, valamint különböző kiegészítő szolgáltatásokat nyújtson a fejlődő országoknak és a nemzetközi fejlesztési közösségnek.” Foresight and policy study of the Multilateral Development Banks, Institut of Development Studies, University of Sussex, ISIN: 91-7496232-9. A fenti definíció leginkább a Világbank csoportra érvényes, a meghatározás nem alkalmazható az európai multilaterális fejlesztési bankokra. Az Európai Beruházási Banknak és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának számos egyéb funkciója is van, gondoljunk csak a kereskedelmi bankoknak nyújtott globális hitelekre, amelyekből a kereskedelmi bankok a kis- és középvállalkozásokat finanszírozzák. Ezek a bankok nem a fejlődő országokra, hanem egy adott
65
integráció
tagállamainak
gazdasági
és
szociális
egyenlőtlenségeinek
kiegyenlítésére
összpontosítanak. Az Európa Tanács Fejlesztési Bankja hitelkihelyezései arányosak a tulajdonhányaddal, így az egyik legnagyobb hitelfelvevő Németország. A tulajdonosi szerkezetre vonatkozó megfogalmazás sem állja meg minden esetben a helyét. Az Európai Beruházási Bank hitelállományának közel tizenöt százalékát nem tagállamokban, hanem fejlődő partnerországokban helyezi ki – ACP ázsiai, karib-térségi és csendes-óceáni térség országai. A fenti tényekre tekintettel a kizárólag a fejlődő országok megsegítésére létrehozott multilaterális fejlesztési bankokat egy alcsoportnak minősítem. A multilaterális fejlesztési bankokat a következőképpen definiálom: a multilaterális fejlesztési bank olyan nemzetközi jogi személyiséggel rendelkező bank, amelynek tulajdonosai a bankot létrehozó, szintén nemzetközi jogalanyiságú államok és nemzetközi szervezetek. A multilaterális fejlesztési bankok a magántőkepiacokon, a tagállamok tőkebefizetéseiből, és egyéb hivatalos forrásból szerzett erőforrásait olyan hosszú megtérülésű közcélok megvalósítására fordítja, amely közcélú projekteket a magántőke volumenüknél, és hosszú távú megtérülésüknél fogva nem tudna, vagy nem kívánna finanszírozni. A fentiekben megadott elméleti definíciókon felül az egyes bankokra vonatkozó jogszabályok is tartalmaznak utalásokat a multilaterális fejlesztési bankokra. Az Európai Beruházási Bank esetében az Európai Alkotmány III-394. számú cikke tartalmaz leírást a bank fogalmát illetően: „A bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és a saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ennek érdekében a bank nyereségszerzési cél nélkül, különösen kölcsönök és garanciák nyújtásával elősegíti a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában. Az Európai Alkotmány ugyanezen cikkének a-c pontja pontjai határozzák meg a bank konkrét működését: a) a kevésbé fejlett régiók fejlesztése b) a hatékony belső piac bázisán nyugvó vállalkozások modernizálását és átalakítását célzó, további munkahelyek létrehozását elősegítő projektek, amelyeket méretüknél fogva az adott tagállamon belül rendelkezésre álló pénzforrásokkal nem lehetne teljes mértékben finanszírozni. c) Több tagállamot érintő, közösségi érdekeket szolgáló projektek, amelyek méretüknél, illetve természetüknél fogva az egyes érintett tagállamok által csak részben finanszírozhatók.
66
Feladatának ellátása során az EIB, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva megkönnyíti a különböző beruházási programok finanszírozását.
IV.2. A multilaterális fejlesztési bank fogalmának meghatározó elemei
2.1. Banki jelleg
A disszertációban elsődlegesen a bankként működő nemzetközi pénzügyi intézményekkel foglalkozom. A multilaterális fejlesztési bankok ezen jellemzője alapvető fontosságú, és meghatározó a tevékenység szempontjából, hiszen ezek a bankok is a nemzetközi tőkepiacokon jutnak forrásaik jelentős részéhez. A befektetők bizalmának elnyerése, és megtartása érdekében a nem hitelkihelyezési tevékenységet elkülönítik a más jellegű tevékenységektől. Erre példa az Európai Beruházási Alap az Európai Beruházási Bank esetében. Ugyanitt kell megemlíteni az IDA-t (Nemzetközi Fejlesztési Társulás) a Világbank csoporton belül. A banki jelleg a multilaterális fejlesztési bankok legmeghatározóbb megkülönböztető ismérve az egyéb nemzetközi pénzügyi intézmények között, amelyek nem visszatérítendő segélyeket nyújtanak, és forrásaikat nem a magántőkepiacon szerzik be. A banki jelleg hangsúlyozása azért is nagyon fontos, mivel a multilaterális fejlesztési bankoknak a magántőkepiacokon felvett kölcsönöket éppúgy vissza kell fizetni, mint a kereskedelmi bankoknak.
2.2. Tulajdonosi szerkezet szerinti csoportosítás
Függetlenül a multilaterális bankok hitelprioritásaitól, méreteitől, földrajzi elhelyezkedésétől, és belső felépítésüktől a tulajdonosi szerkezet is meghatározó csoportosítási szempont. A hitelfelvevő országok alaptőkéből való részesedése két alapvető modellt állít fel. A tulajdoni hányad arányának megfelelő, paritásos modellbe azok a bankok tartoznak, amelyeknél a legnagyobb részvényesek egyben a legnagyobb hitelfelvevők is. Ilyen bank például az Európai Beruházási Bank és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja. Az ilyen bankok hitelei a hagyományos állampapír kibocsátással megvalósuló adósságfinanszírozással mérhetők a leginkább össze.
67
A diszparitásos modell kategóriájába azok a bankok tartoznak, ahol a hitelfelvevők az alaptőke elhanyagolható részét jegyzik, míg a hitelfelvételnél meghatározó szerepük van. A nagyrészvényesek hitelfelvétele ebben a kategóriában teljesen elhanyagolható. A paritásos modell leginkább az Európa Tanács Fejlesztési Bankját jellemzi, mivel az Európai Beruházási Bank a tagállamokon kívüli ázsiai, karib-tengeri, és afrikai partnerországokba is helyez ki hiteleket. Nyilvánvaló, hogy a paritásos modell működése letisztultabb, és így jobban megfelel a piaci elvárásoknak. Ezzel szemben a diszparitásos modellt számos kritika éri a különböző érdekcsoportok részéről. A diszparitásos modellben számos asszimetria figyelhető meg. Bár a nagy részvényesek nem vesznek fel hiteleket, meghatározó tulajdonosi többségüknél fogva, nyomást
tudnak
gyakorolni
a
meghatározó
döntések
meghozatalánál,
valamint
a
hitelkihelyezések kritériumainak meghatározásánál. Számos esetben előfordult, hogy a fejlesztési bank olyan gazdasági-társadalmi mokrofeltételeket írt elő a hitelkihelyezéseknél, amelyek nagyon kedvezőtlen szociális, és környezeti hatásokkal jártak. a multilaterális bankok finanszírozásai paritásos modell a fejlett országok számára is kedvező finanszírozási konstrukciók, elsődlegesen közcélok ellátására
a hitelkihelyezések arányosak a tulajdonosi részesedéssel a banki finanszírozás a hagyományos államadósság finanszírozási módokkal áll versenyben a hitelfelvevők szempontjából az államkötvénypiaccal versenyez Nagyon hangsúlyos a jó minősítésű portfolió és a hitelminősítés Szociális, környezetvédelmi és versenyképességet növelő projektek Pl: Európa Tanács Fejlesztési Bankja, kisebb kivételekkel EIB, és az Északi Beruházási Bank Saját szerkesztés
diszparitásos modell fejlett országok által alapított bank, amely magántőkével finanszírozza a fejlődő országok bizonyos közszükségleteit Valamennyi tagállam képviselve van a döntéshozó szervekben, de a jegyzett tőke nagyobb részét a fejlett országok jegyzik, viszont a fejlődő országok veszik fel a hiteleket Jellemző a bank mellett működő segélyező alap a hitelfelvevők nem rendelkeznek megfelelő államkötvénypiaccal a célországok saját kötvénypiacainál kedvezőbb hitelfeltételek alapvető feltételek, infrastruktúra, strukturális átalakulás Pl: Világbank csoport, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank
68
2.3. Nemzetközi jogi státusz
A nemzetközi szerződésekkel államok és nemzetközi szervezetek által létrehozott multilaterális fejlesztési bankok nemzetközi (közjogi) jogalanyisággal rendelkeznek. A nemzetközi jogi státuszuk kiemeli ezeket a bankokat a kereskedelmi és állami fejlesztési bankok sorából, lehetővé tévé biztonságos működésüket a politikailag kockázatos régiókban is. A nemzetközi státusz révén a multilaterális fejlesztési bankok a nemzeti jog felett állnak, és kiemelkednek a kereskedelmi bankok közül. A nemzetközi státusz lehetővé teszi a multilaterális fejlesztési bankok számára, hogy egyenlő félként lépjenek fel a hitelfelvevő államokkal szemben. A nemzetközi státusz biztosította mentességek az adómentesség, és a projekt kivitelezésének ellenőrzése alatti mentességben öltenek testet. A nem szerződésszerű teljesítés a projektgazdát, vagy a kivitelezőt terhelik. A finanszírozott projekt ellenőrzése a hitelfelvevő országra hárul. Az Európai Beruházási Bank nemzetközi jogi státusza némileg eltér a többi multilaterális fejlesztési bank státuszától, mivel az EIB tevékenysége során egyre inkább érvényesül az Európai Unió joganyaga.
2.4. Közérdekű célok
A multilaterális fejlesztési bankok célja a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése, amely a társadalom valamennyi tagjának érdekében áll. Az infrastrukturális, fizikai fejlesztéseken túl a fejlesztési bankok az információs és tudástársadalom térnyerése következtében egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a humán erőforrás fejlesztésére, a környezetvédelemre, valamint a technikai segítségnyújtásra. A banki finanszírozások létjogosultsága nem a finanszírozási nehézségek, likviditási problémák átmeneti áthidalása, hanem az előremutató strukturális átalakítások megvalósítása. Tényként kezelendő, hogy a közérdekű célok számos esetben eltérnek az egyes fejlesztési bankok esetében – gondoljunk csak az Északi Fejlesztési Bank és a Nemzetközi Fejlesztési Társaság kitűzött prioritásainak eltérésére. A közérdekű célok meghatározásának különbségei az azonos kontinensen tevékenykedő fejlesztési bankok esetében is megfigyelhető: míg az Európai Fejlesztési Bank a fejlett EU tagállamok versenyképességének növelését kívánja segíteni, addig az Európa Tanács Fejlesztési Bankja kifejezetten a szociális projektek finanszírozására helyezi a hangsúlyt. Szintén megállapítható, hogy az európai fejlesztési bankok célhierarchiája a világ különböző fejlesztési bankjaival szemben közel áll egymáshoz.
69
2.5. A fejlesztési bankok csoportosítása a fejlett illetve fejlődő országok finanszírozása alapján
A fejlesztési bankok osztályozásánál megkerülhetetlen kritérium a fejlődő és fejlett országokra koncentráló bankok közötti csoportosítás. Gondoljunk csak a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a latin-amerikai, ázsiai és afrikai regionális fejlesztési bankokra, hogy céljaikat, eljárásrendjüket tekintve mennyire eltérnek az európai fejlesztési bankoktól. A célok területén tapasztalható polarizáltságot jelzi, hogy míg az Inter-Amerikai Fejlesztési Bank, az Afrikai Fejlesztési Bank és az Ázsiai Fejlesztési Bank elsődleges prioritása a szegénység felszámolása, addig az EIB a kutatás-fejlesztésen nyugvó tudástársadalom megvalósítását tűzte ki elérendő célként.
2.6. Tanácsadási funkció
A kiegészítő és a tanácsadási szolgáltatások kapcsán le kell szögezni, hogy ezeket a szolgáltatásokat első sorban a globális fejlesztési bankcsoport, a Világbank, valamint a fejlődő országokban, régiókban tevékenykedő multilaterális fejlesztési bankok nyújtják. Mivel a tanácsadási tevékenység a finanszírozást kiegészítő szolgáltatás, amelyet nem minden fejlesztési bank biztosít, ez a kritérium nem tartozik a multilaterális fejlesztési bankokat meghatározó alapdefiníciók közé. Weber az EBRD öt mandátuma között említi a rendszerváltó országok kormányai számára nyújtott tanácsadási szolgáltatásokat. (S.Weber: Origins of the EBRD 28.o.). Megjegyzendő, hogy a multilaterális fejlesztési bankokhoz csatlakozó, de nem az adott régióhoz tartozó donor országok hasznot húzhatnak a tanácsadási tevékenységükből, tagsági díjaikat kompenzálja a tanácsadásból származó árbevétel.
2.7. A finanszírozások politikai, társadalmi és gazdasági előfeltételei
Bár a fejlett, ipari országokban tevékenykedő multilaterális fejlesztési bankok esetében fel sem merül, hogy olyan országokban finanszírozzanak, ahol a fentiekben megadott finanszírozási előfeltételek nem biztosítottak, a multilaterális bankok bizonyos köre a tanácsadás mellett szabhat ilyen jellegű előfeltételeket. Tekintettel arra, hogy az EIB fejlesztési tevékenységét vizsgálom a legrészletesebben a multilaterális fejlesztési bankok közül, úgy gondolom, hogy az EIB eljárásrendje igen is
70
lényeges a tekintetben, hogyan viszonyul azon ország politikai, társadalmi és gazdasági előfeltételeihez, ahol egy adott projektet finanszírozni kíván. Le kell szögezni, hogy az EIB nem rendelkezik egy ország felsorolt szempontok szerinti értékelésére vonatkozó jogkörrel, viszont az EIB egyértelműen az Európai Unió szakpolitikáit alkalmazó bank (policy driven bank), ami annyit jelent, hogy a bank közvetlenül átülteti az Európai Unió politikai irányelveit a saját ügyviteli rendjébe. A politikai, gazdasági és társadalmi előfeltételeket ebben az esetben nem a bank, hanem maga az unió döntéshozó szervei szablyák meg. Az EIB természetesen mélyrehatóan elemzi a projekt megvalósíthatóságát és az elszámolás tranaszparenciáját. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alapokmánya az EIB-vel szemben azonban előírja a politikai-gazdasági követelmények mérlegelését. A szakpolitikai kritériumok alkalmazásának megítélése nagyon nehéz, és árnyalt megközelítést igényel. Ha arra gondolunk, hogy egy multilaterális bank megköveteli egy adott országtól, hogy az adott projekt finanszírozása fejében, azzal párhuzamosan alkosson jogszabályokat például az emberi jogok védelme, vagy a környezetvédelem területén, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy jogos a követelés. Ha viszont a finanszírozás előfeltétele az, hogy bizonyos szektorok meghatározó vállalatait privatizálják, úgy, hogy tudható, hogy a lakosság túlnyomó többsége szabadpiaci körülmények között nem tudja megfizetni az adott szolgáltatást, akkor az előfeltétel túlzó, és módosításra szorul. Az ilyen esetekben átmeneti megoldásokat kell alkalmazni, hogy az adott ország lakossága ne sokkterápiaként élje meg a változásokat. Az említett példánál maradva ilyen esetekben a részleges privatizáció lehet megoldás, valamint az a tanácsadási tevékenység, amely felkészíti az adott állam szakhatóságait, és ellenőrző szerveit, hogy valóban ellenőrző, fenntartó szerepet játszanak, és ne engedjék, hogy a kormányok pénzcsapjaként működjenek az állami vállalatok. A banki finanszírozás összhangba kell hozni az adott állam érdekeivel, és biztosítani kell, hogy a nagy multinacionális vállalatok lehetőséget kapjanak a helyi vállalkozások is, még ha kezdetben ez protekcionista intézkedésekkel is jár.
IV. 3. A multilaterális fejlesztési bankok működése
A multilaterális fejlesztési bankok működésénél mindenképp hangsúlyozni kell azok banki jellegét, valamint a magántőke biztosította finanszírozást, amely a legfőbb megkülönböztető ismérv az egyes fejlesztési alapok viszonylatában. A multilaterális fejlesztési bankok a nemzetközi tőkepiacokról szerzik be a működésükhöz szükséges forrásokat, az alapító
71
tagállamok hozzájárulása nem jelentős. Ezzel ellentétben a fejlesztési alapok folyamatos tőkésítéséről a tulajdonosoknak kell gondoskodni. A fejlesztési bankok működését a bank kötvényeit megvásárló befektetők, és a banki tevékenység nyeresége biztosítja. A fejlesztési bankok által kibocsátott kötvények a legbiztonságosabb befektetési lehetőségek közé
tartozik,
kimondottan
alkalmas
a
portfolió
diverzifikálására.
A
globalizáció
nagybefektetői, mint például a nemzetközi biztosítótársaságok és nyugdíjalapok nagyban hozzájárultak a multilaterális fejlesztési bankok növekedéséhez. A nagy befektetési alapok számára majdhogynem kockázatmentes befektetési lehetőségeket biztosítanak a prudens, transzparens módon működő, AAA hitelminősítéssel bíró fejlesztési bankok. Az intézményi nagybefektetők által biztosított forrásokat a bank államoknak, hitelintézeteknek (globális kölcsönök), vagy közvetlenül vállalkozásoknak helyezi ki a lehető legjobb feltételek mellett. A multilaterális fejlesztési bankok hozadéka, hogy az egyes tagállamok részvényjegyzéseit jóval meghaladó mértékű magántőkét tudnak a privátszférából különböző közcélok megvalósítására bevonni. A kihelyezett hitelek azonban mindig a társadalom egészének gazdasági és szociális fejlődéséhez vannak kötve, így az államháztartási hiány nem finanszírozható (IMF). Az Európai Beruházási Bank jegyzett tőkéje a többszöri tőkeemelés után ma ……EUR-t tesz ki, amely alapján a bank ….EUR-t vehet fel kötvénykibocsátás révén. A bank 2004-ben 250 milliárd EUR-t tudott magánforrásokból a tagállamok rendelkezésére bocsátani. Külön hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak csak a jegyzett tőke 6%-át kell befizetni. A multilaterális fejlesztési bankok multiplikátor szerepe, és hatása megkérdőjelezhetetlen, ha arra gondolunk, hogy az EIB jegyzett tőkéjének tagállamok által befizetett 6 milliárd eurója a kötvénykibocsátás és a társfinanszírozás révén 600 milliárd EUR összegű beruházást generál az Európai Unióban. A tagállamok szempontjából a fentiekben vázolt finanszírozási modell a klasszikus, kötvénykibocsátáson alapuló államadósság-kezeléssel áll versenyben. Az államok választhatnak a meghatározott célú, multilaterális banki hitel igénybevétele, vagy a sokszor kedvezőtlenebb kondíciójú államkötvény kibocsátás között. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alapokmánya a prudens működési elv (sound banking principle) mellett számos eljárási garanciát épít be a transzparencia elvének biztosítására. A területileg illetékes állam nem járul hozzá a projekt finanszírozásához, a bank nem finanszírozza az adott projektet. A fejlesztési bankok alapokmányai szintén tartalmazzák, hogy a bank nem fordíthat aránytalanul nagy források egy adott tagállam részére, amely rendelkezés megalapozza, hogy a bank portfoliója kellőképpen diverzifikált legyen.
72
IV.4. A források felhasználása és a multilaterális fejlesztési bankok tevékenységi területei
A multilaterális fejlesztési bankok forrásainak, és a finanszírozási modell bemutatását követően áttérek az összegyűjtött források felhasználásának prezentálására. Ebben a fejezetben a hitelkihelyezések kedvezményezettjeit, a hitelezési módszereket, valamint a bankok tevékenységi területeit ismertetem. A hitelkihelyezések kedvezményezettjei szerinti csoportosítás A bankok az összegyűjtött forrásaikat elsődlegesen a tagállamok részére helyezik ki. A tagállamok hitelezése azért is kevésbé kockázatos a magánvállalkozásokkal szemben, mivel a tagállamok jellemzően jobban kiépített infrastruktúrával és szaktudással rendelkeznek a projektek kivitelezéséhez és ellenőrzéséhez. A tagállamok így nagyban mentesítik a bankot az adott projekt kivitelezésének folyamatos nyomon követése alól. A globális hitelek esetében a bankok nem állami közvetítőt vesznek igénybe, hanem kereskedelmi banki közvetítőket iktatnak be. A globális hitelek bevezetésének legnagyobb vívmánya, hogy a multilaterális bankok kereskedelmi bankokat hiteleznek, amely kereskedelmi bankok a kedvező forrást tovább irányítják a kis és középvállalkozások részére, amelyek önmagukban a kis volumen következtében nem tudnának közvetlenül egy multilaterális fejlesztési bankkal szerződni. A kereskedelmi bankok leveszik továbbá a multilaterális bankok válláról az adminisztrációs, valamint a kockázatviselési terhet. A kedvezményezettek, hitelfelvevők legkockázatosabb kategóriáját képzik a magánjogi jogi személyek – gazdasági társaságok. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a kedvezményezetti kör ritkán éri el azt a méretet, ahol közvetlenül tud szerződni a bankkal. Ebben a kategóriában a legmeghatározóbbak az állami vállalatok. A fejlesztési bankok a különböző banki közvetítők mellett igénybe vesznek egyéb kapcsolati hálózatokat is, mint például a nemzeti, vagy regionális szintű ügynökségeket. A lisszaboni stratégia fontos eleme például, hogy a kis- és középvállalkozások könnyebben jussanak finanszírozáshoz és kockázati tőkéhez.
73
IV.5. A legjelentősebb multilaterális fejlesztési bankok, és néhány nemzeti fejlesztési bank bemutatása
IV.5.1. A Világbank
A Világbankot, amelynek részét képezi a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank 1944-ben hozták létre Bretton Woods-ban, annak érdekében, hogy a világháború sújtotta Európát gazdaságilag talpra állítsák. Nemzetközi fejlesztési bankként hiteleket és tanácsokat nyújt az elmaradott, és fejlődő országoknak. A bank legfőbb missziója, hogy felszámolja a szegénységet. A Világbank csoport öt szorosan együttműködő intézményből áll.
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD)
Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) – 1960-ban alakult Washingtonban
Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) – 1956-ban alakult Washingtonban
Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA)
Nemzetközi Befektetések Vitarendezési Központja (ICSID)
Az IBRD elsődlegesen a közepesen fejlett, és a még hitelképes államok finanszírozását segíti elő. A bank a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést előmozdító, munkahelyteremtő beruházásokat, valamint a szegénység felszámolását előmozdító projekteket finanszírozza, amelyek illeszkednek az adott régió strukturális átalakulásához a mindenkori világgazdasági kihívások tükrében. Az IBRD tulajdonosai több később alakult regionális fejlesztési bankhoz hasonlóan maga a 185 tagállam. A bank projektre szabott, a normál tőkepiacokon beszerezhető forrásoknál kedvezőbb feltételű hosszú távú finanszírozásaival, üzleti és egyéb tanácsadásaival segítő elő a tagállamokban kivitelezendő beruházások megvalósulását. Az IBRD elsődlegesen a következő területek finanszírozására koncentrál:
A magánbefektetők által nem vállalt hosszú távú emberi erőforrás és szociális fejlesztések
Válságidőszakokban segít a pénzügyi egyensúly fenntartásában különösen a válság által leginkább érintett alsó néprétegek felkarolása érdekében
Intézményi reformok, korrupcióellenesség elősegítése
Kedvező beruházási környezet kialakítása a privátbefektetők vonzása érdekében
IBRD garanciák kibocsátása a rászoruló fejlődő világban
74
A közepesen fejlett országok, amelyekben a világ népességének 70%-a él, különösen igénylik a Világbank nyújtotta pénzügyi és tanácsadási szolgáltatásokat. A legjobb szinergiahatások elérése érdekében a Világbank csoport tagjai az egymás közti együttműködésen túl szoros kapcsolatokat ápolnak a különböző regionális és multilaterális fejlesztési bankkal és intézetekkel. Az IBRD a következő ismérvek alapján alakította ki a közepesen fejlett országok kategóriáját: 1.000 és 10.000,-USD jövedelem/fő. Az 1000,-USD/fő jövedelemmel rendelkező alacsony jövedelmű államok nem folyamodhatnak IBRD hitelért. Az alacsony jövedelmű államok a Nemzetközi Fejlesztési Társulástól, az IDA-tól kapnak kamatmentes, vagy alacsony kamatozású hitelt. Az innovatív pénzügyi megoldások kidolgozásával a bank elérte, hogy a hagyományos hitelnyújtó szerepből fejlesztési beruházásokat ösztönző pénzügyi szolgáltatóvá váljon. A közepesen fejlett országok jelentősége különösen fontos az alapanyag ellátás, a kereskedelmi integrációk, a környezetvédelem, a nemzetközi pénzügyi stabilitás és a fertőző betegségek leküzdése szempontjából. Ezen országok többsége problémákkal küzd az infrastrukturális, szerkezeti átalakulásokat alátámasztó fejlesztésekhez, egészségügyi és oktatási projektekhez szükséges források előteremtésénél. Tekintettel a közepes jövedelmű országok, mint célcsoport heterogenitására, az IBRD rájött, hogy a finanszírozások hatékonyságát még inkább növelni lehet azzal, ha a bank együttműködik multilaterális fejlesztési bankokkal és bilaterális fejlesztési ügynökségekkel.
IV.5.2. Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA):
Az IDA elsődleges küldetése, hogy kamatmentes hiteleivel segítse elő a világ legszegényebb országainak gazdasági és szociális fejlődését, célirányos finanszírozásaival számolja fel a fejlődő országok társadalmaiban tapasztalható óriási egyenlőtlenségeket. Az IDA kiegészíti az IBRD tevékenységét, a benyújtott beruházásterveket ugyanazon kritériumok alapján bírálja el, mint az IBRD. Az IDA jelenti a világ legszegényebb 78 országa számára a legnagyobb segélyforrást. Az IDA által nyújtott kamatmentes hitelek futamideje 35-40 év, amelyek esetében 10 év törlesztésmentes türelmi időt adnak. A társulás megalakulása óta 193 milliárd USD összegű kamatmentes hitelt helyezett ki, amelyek 50%-a Afrikába irányult. Az IDA számos olyan kis szigetországot is finanszíroz, amelyek hitelképessége nem teszi lehetővé az IBRD
75
finanszírozást. Sajnálatos tényként kezelendő, hogy a fejlődő világ népességének fel 2,5 milliárd ember a világ legszegényebb 78 országában él. Másfél milliárd embernek kevesebb, mint napi 2,-USD-ból kell fenntartania magát. 2008-ban az IDA 1.095 USD összegben határozta meg a finanszírozott országok egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmét.
Megnevezés
IDA kölcsön összege mio USD (2008)
Vietnám
1193
India
837
Bangladesh
753
Etiópia
711
Nigéria
57
Elefántcsontpart
555
Tanzánia
499
Libéria
478
Ghána
387
Nepál
380
Forrás: http://web.worldbank.org
szektor
a finanszírozások megoszlása
infrastruktura
39
közigazgatás és jogrend
26
szociális szféra
19
mezőgazdaság
9
ipar
8
Forrás: http://web.worldbank.org
76
IV.5.3. A Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA)
Az 1985-ben létrehozott nemzetközi szakosított pénzügyi intézet, a MIGA olyan tanácsadási és információnyújtási szolgáltatásokat biztosít, amelyekkel elő tudja segíteni, hogy a tőke a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókba áramoljon. A MIGA biztosítási védelmet nyújt a külföldön, mindenek előtt a fejlődő országokban beruházni kívánó külföldi befektetők számára bizonyos nem gazdasági eredetű, nem magából az üzleti tevékenységből származó kockázat fedezésére. Ilyen kockázatok például az államosítás kockázata, a profitrepatriális
adminisztratív
korlátozásának
kockázata,
illetve
a
háborús
cselekményekkel, polgárháborúval, zendülésekkel összefüggő kockázatok. Annak ellenére, hogy a Világbank csoport nagyon sokszor kemény kritikát kapott és kap a finanszírozási politikáját, valamint a tanácsadásait illetően, kijelenthető, hogy a Bretton Woods-i konferencián megfogalmazott gazdasági rend, és annak keretet adó szakosított intézményei nagy előrelépést jelentettek a világgazdaság intézményi rendszerének és jogi szabályozásának kialakítása terén. A nemzetközi kereskedelem területén a Bretton Woods-i konferenciáig csak kétoldalú, bilaterális egyezményeket kötöttek az egyes országok bizonyos elvekről (pl. viszonosság és a legnagyobb kedvezmény elvéről), valamint a vitarendezési eljárásokról. Bretton Woods-ban ezeket az elveket és eljárásokat multilaterális jellegűvé fejlesztették, és számos olyan eljárásrendet alkottak, mint például az átláthatóság elvét, amelyek nagyban hozzájárultak a zökkenő mentesebb nemzetközi kereskedelem kialakulásához. A létrehozott nemzetközi monetáris intézmények (az IMF és a Világbank) funkcióinak meghatározásával megpróbáltak biztosítékot nyújtani a monetáris stabilitás megőrzéséhez. Míg az IMF az árfolyam-politikák ellenőrzésével, valamint a fizetésimérleg-hiányok kezelésére
irányuló
kedvezményes
hitelekkel,
addig
a
Világbank
hosszú
távú
gazdaságfejlesztési, illetve újjáépítési programok finanszírozásával próbálta és próbálja fenntartani a monetáris stabilitást. A Bretton Woods-i intézmények 1998-ban közzétett új fejlesztési irányelveit az alábbi táblázatban foglalom össze:
77
transzparencia 1. jó kormányzás
szabad információáramlás
(good governance)
antikorrupciós intézkedések jól képzett, megfizetett közigazgatás kiszámítható jog- és adórendszer
2. a működő piacgazdaság szabályozási és intézményi alapjainak letétele
(tulajdonjog védelme, szerződéses kötelmek kikényszeríthetősége) transzparens és szigorúan felügyelt pénzügyi rendszer nemzetközileg elfogadott számviteli és könyvvizsgálati standardok csődtörvény szabályozás mindenki számára hozzáférhető
3. leszakadt
oktatás
társadalmi rétegek
egészségügy és prevenció helyzetének
integrációja
javítása szociális háló kiterjesztése úthálózat javítása
4. kommunális
élhető városok kialakítása
közszolgáltatások
vidékfejlesztés a tudás- és tapasztalat átadása víz
5. környezeti és
energia
humán
élélmiszerbiztonság
fenntarthatóság
a kulturális sokszínűség fenntartása
IV.5.4. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (The European Bank for Reconstruction and Development EBRD)
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank az első olyan fejlesztési bank, amelyet a hidegháborút követően alapítottak. Az EBRD létrehozása Nyugat-Európa és a fejlett ipariszolgáltató országok válasza volt a Közép-Kelet Európában lavinaszerűen végbement politikai és gazdasági változásokra, a központilag irányított tervgazdaságok átalakításának segítésére.
78
François Mitterand 1989. október 25-én az Európai Parlamentben megtartott beszédében így fogalmazott: „Biztos vagyok abban, hogy mindenki egyetért azzal, hogy Európa, és talán az egész világ számára a II. világháborút követő legfontosabb esemény a jelenleg zajló keleteurópai átalakulás… Mit tehet Európa? Sokkal többet! Miért nem hoz létre egy bankot?”. Az 1991. május hónapban létrehozott bank alapításának elsődleges célja az volt, hogy segítse a közép- és kelet európai államok, valamint a FÁK tagállamok gazdaságainak magántulajdonon alapuló piacgazdasággá történő átalakítását. Az EBRD a közép-kelet európai országokon keresztül körülbelül 30 államban tevékenykedik egészen Közép-Ázsiáig. A bank elsődleges célja a piacgazdaság és a többpártrendszeren alapuló demokrácia megszilárdítása. A bank aktív szerepet vállalt és vállal a piacgazdasági feltételek, a bankrendszer reformjának, valamint az árliberalizáció kidolgozása területén. Az EBRD nagy elismertségre tett szert a versenyképesség növelését illetően, amelyet a modern vezetésszervezési modellek bevezetésén keresztül ért el. A bank a reformokat minden rászoruló országban tanácsadással és különböző tréningekkel segítette elő.
IV.5.5. Az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (Council of Europe Development Bank, CEB)
Az Európai multilaterális bankok közül az Európa Tanács Fejlesztési Bankját alapították meg először.
Az
1956-ban
alapított
bank
létrehozásának
célját
a
szociális
projektek
finanszírozásában határozták meg, amelyet még jobban megerősített a korra jellemző migrációs hullámok keltette szociális nehézségek. A bank alapítását követően a II. világháború utáni európai újjáépítést tekintette elsőrendű feladatának a Világbankhoz hasonlóan. Az akkoriban még az Európa Tanács Nemzeti Menekültügyi és Letelepedési Alapjaként működő intézmény fokozatosan alakult át fejlesztési bankká. Az alap szociális orientáltsága a bankká alakulást követően is megmaradt, elsődleges prioritása továbbra is a menekültek és a természeti katasztrófák áldozatainak felkarolása maradt. A 90-es évek elején Közép-kelet Európában bekövetkezett rendszerváltozás és a tagállamok számának emelkedése következtében lényegesen átalakult a bank. A CEB olyan szociális projektek finanszírozását kezeli prioritásként, amelyek külföldi menekültek, vagy természeti katasztrófák okozta károkkal, menekültekkel van összefüggésben. A banknak ez az alaptevékenysége az elmúlt fél évszázados működése során folyamatosan bővült. A jelenlegi finanszírozások már kiterjednek az oktatásra, az egészségügyre, a szociális lakásépítésre, a munkahelyteremtésre, a munkanélküliek képzésére, a leszakadt városnegyedek rehabilitációjára, a környezetvédelemre, valamint a történelmi és kulturális örökség védelmére is.
79
A CEB jelenlegi stratégia irányelvei a következő három területre koncentrálnak:
a szociális integráció erősítése és a kirekesztés elleni harc
a humán erőforrás fejlesztése az oktatás és az egészségügy finanszírozásán keresztül
környezetvédelemi aspektusok, ahol nemcsak a megelőzés, hanem a kihívásokra adott szisztematikus válaszok is fontosak.
IV.5.6. A Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szervezete (ASEAN)
A Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szervezetét öt állam – Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld – alapította 1967. augusztus 8-án. Az integráció elsődleges célkitűzése (ASEAN declaration) az egyenlőség és a partnerség megteremtése, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés elősegítése, regionális béke és stabilitás megvalósítása. 1976-ban írták alá a tagállamok a Barátsági és Együttműködési Szerződést, amelyben lefektették a nemzeti identitás, a területi szuverenitás, és a be nem avatkozás elvét. 1977-ben a tagállamok megkötötték a preferenciális kereskedelmi egyezményt, amely az 1992-ben aláírt szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló megállapodással teljesedett ki.
Az EU fenntarthatósági és fejlesztési koncepciója A világ legversenyképesebb régiója 2010-re 20 millió új munkahely
ASEAN VISION 2020
Fenntartható, folyamatos gazdaságos fejlődés A tagállamok közti fejlettségbeli különbség csökkentése A szociális kohézió erősítése A négy szabadság elvének érvényesítése A szabadpiac létrehozása, a piaci korlátozások Pénzügyi szektor és a kereskedelem lebontása liberalizálása K+F, innováció, telekommunikáció fejlesztése TéT együttműködés erősítése Oktatás és képzés hatékonyságának növelése Humán tőke fejlesztése, minőségi oktatás 3%-os évi gazdasági növekedés Regionális környezet védelme Hatékonyabb belső piac megteremtése Természeti erőforrások fenntartható, környezetkímélő felhasználása Hatékonyabb piaci szabályozók bevezetése Nukleáris és tömegpusztító fegyvermentes övezet kialakítása Infrastrukturális fejlesztések Éhség és alultápláltság megszüntetése Történelmi és kulturális örökség védelme Drogkereskedelem visszaszorítása Forrás: egyéni összeállítás a Lisszaboni Stratégia és az ASEAN VISION 2020 alapján
80
A következőkben az ENSZ által 2005-ben megjelentetett fenntarthatósági statisztikai mutatót, a HDI (Human Development Indicators) elemzem a két régió országaira vonatkozóan. A HDI index a jól-lét egyik jelzőszáma, amely a szegénység, az iskolázottság, a környezettudatosság, az oktatás, és az életkilátások jellemzőinek összehasonlítására szolgál egy mutatószám alkalmazásával. A pakisztáni közgazdász, Mabdul ul Haq által kifejlesztett mutatószámot az ENSZ 1993 óta használja különböző országok összehasonlítására.
GDP Országnév
HDI
(USD)
GDP Országnév
HDI
(USD)
Luxemburg
0,949
62 298 Málta
0,867
17 633
Svédország
0,949
26 750 Magyarország
0,862
14 584
Írország
0,946
37 738 Lengyelország
0,858
11 379
Belgium
0,945
28 335 Észtország
0,853
13 539
Hollandia
0,943
29 371 Litvánia
0,852
11 702
Finnország
0,941
27 619 Szlovákia
0,849
13 494
Dánia
0,941
31 465 Lettország
0,836
10 270
Egyesült Kir.
0,939
27 147 Brunei
0,866
19 210
Franciaország
0,938
27 677 Kambodzsa
0,571
2 078
Ausztria
0,936
30 094 Indonézia
0,697
3 361
Olaszország
0,934
27 119 Laosz
0,545
1 759
Németország
0,93
27 756 Malajzia
0,796
9 512
Spanyolország
0,928
22 391 Myanmar
0,578
Görögország
0,912
19 954 Fülöp-szk.
0,758
4 321
Szlovénia
0,904
19 150 Szingapúr
0,907
24 481
Portugália
0,904
18 126 Thaiföld
0,778
7 595
Ciprus
0,891
18 776 Vietnam
0,704
2 490
Csehország
0,874
16 357
Human Development Indicators, 2005, UN A táblázat első oszlopa szemlélteti a HDI indexek alakulását az egyes országokban. Az indexek tanulmányozása után jól látszik, hogy az Európai Unió valamennyi országa a „high Human development” kategóriába esik, míg az ASEAN térségből csak Szingapúr és Brunei tartozik a magas értékűek rangsorába. A többi ázsiai ország a közepesen fejlettek legszélesebb kategóriájába tartozik.
81
A GDP adatok is markánsan tükrözik a fejlettségbeli szakadékot. Laosz és Szingapúr között mintegy húszszoros eltérés van a GDP-t illetően. Bár az EU tagállamok GDP adatai között is lényeges eltérések tapasztalhatók, az ázsiai térséghez hasonló fejlettségbeli különbségek mégsem tapasztalhatók. Az Európai Unión belül a legnagyobb eltérés Luxemburg és Lettország között tapasztalható a GDP-t illetően. A két térség komplex összehasonlítása nagyon nehéz az eltérő politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedés miatt. Az EU valamennyi tagálla osztozik egy nagyon messze nyúló sajátos értékrendszerben, amelynek része a parlamentáris demokrácia, a szabad piaci verseny, és a jóléti állam kiépítése. A Délkelet-Ázsiai országokban a politikai berendezkedés is jóval heterogénebb képet mutat. A demokráciától elindulva a kommunista-kapitalista hibriden keresztül eljutunk a katonai diktatúráig, vagy a királyságig.
IV.5.7. Az Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank - ADB)
Az 1966-ban létrehozott Ázsiai Fejlesztési Bank egy olyan regionális fejlesztési bank, amely az ázsiai és csendes-óceáni államok gazdasági és szociális felemelkedését kívánja hiteleivel, valamint tanácsadásával szolgálni. Az ADB multilaterális pénzügyi fejlesztési intézet 67 állam tulajdonában van, amelyek közül 48 a régióban, míg a fennmaradó 19 tulajdonos állam a Föld különböző részein található. A bank missziója az ázsiai és csendes-óceáni tagállamok életszínvonalának emelése, különös tekintettel arra a közel 2 milliárd emberre, akik kevesebb, mint napi 2 dollárból kénytelenek kijönni. A közhelyszerű ázsiai sikertörténetek ellenére ebben a régióban él a világ szegényeinek kétharmada. Az ADB a világ tőkepiacain szerzi be forrásait kötvénykibocsátásain keresztül. A tagállamok tőkebefizetései, valamint a kihelyezett hitelek után járó kamat adja a hitelvolumen háromnegyedét. Annak ellenére, hogy a bankot tulajdonló államok jelentős részében tapasztalható gazdasági növekedés miatt bekövetkezett finanszírozási hangsúlyeltolódás következett be, kijelenthető, hogy az ADB elsődlegesen mindig projekteket, mindenekelőtt infrastrukturális, mezőgazdasági és kitermelő ipari beruházásokat finanszírozott. Bár a bank elsődlegesen kormányokat, vagy állami intézményeket finanszíroz, közvetlen segítséget nyújt magánvállalkozások számára is. A bank humán erőforrásbázisát a tagországokból verbuvált jól képzett gazdasági, pénzügyi, agrár, közigazgatási és környezetvédelmi szakembergárda alkotja.
82
A tervek szerint az ADB kereskedelmi bankként fog működni, amikor a tagállamok elérik az előirányzott életszínvonalat. A bank legmagasabb döntéshozó szerve a Kormányzók tanácsa, amely a tagországok delegáltjaiból áll. A delegáltak maguk közül választják meg a 12 fős igazgatótanácsot. A 12 fős igazgatósából 8 fő az ázsiai és csendes-óceáni térségből származik, a maradék 4 pedig más régiókból delegált tag. A Kormányzó tanács választja meg a bank elnökét is, akinek megbízatása öt évig tart. A 2.400 főt alkalmazó pénzintézet központja a Fülöp-szigeteken, Manilában van. Az ADB átlagosan évi 7 milliárd USD összegű hitelt helyez ki, az átlagos finanszírozott projektek nagysága 100 millió USD. Az ADB által finanszírozott legjelentősebb projektek és technikai segítségnyújtások:
„Afgán diaszpóra projekt
Indonézia: a földrengés és a cunami okozta károk helyreállítása
ROC Ping Hu olaj- és gázmezők feltárása
Indiai napenergia projektek
Stratégiai partnerség a privát szektorral a Fülöp-szigeteki városi szegénység leküzdésére
Transz-afgán földgázvezeték megvalósíthatósági tanulmány
1,2 milliárd USD összegű kölcsön Pakisztánnak a világgazdasági válság okozta károk rendezésére” http://en.wikipedia.org/wiki/Asian _Development_Bank
Valamennyi ADB finanszírozott projekt nagyon alapos értékelésen, kockázatkezelésen megy át. A banknál két értékelési metódus van érvényben – független értékelés és önértékelés. Az önértékelést az adott országban megvalósítandó ország stratégiáért és projektért
felelős
munkacsoport
végzi.
A
munkacsoport
a
megvalósíthatósági
tanulmányokon keresztül vizsgálja, hogy az adott projekt hogyan illeszkedik az ország fejlesztési célrendszerébe. A bank finanszírozott partnerei, így a tagországok kormányai szintén elkészítik az adott projektről saját értékelésüket. A bank meghatározott irányelvek alapján vizsgálja az egyes projekteket: 1. hatékonyságvizsgálat 2. átláthatóság, transzparencia: a banki munkafolyamatok független vizsgálata, a banki műveletek elérhetők a nagyközönség számára 3. folyamatosan javuló teljesítmény: az ADB és partnerei is folyamatosan tanulnak a múlt tapasztalataiból, hogy a tranzakciók egyre kifinomultabbá, hatékonyabbá váljanak
83
A projekt értékelési osztály 2004-es függetlenné válását követően az értékelések közvetlenül az igazgatótanácshoz futnak be. A függetlenség révén ki lehet küszöbölni a különböző érdekcsoportok befolyását, és így sokkal jobban lehet biztosítani a transzparenciát.
IV.5.7.1. Az ADB hosszú távú stratégiai irányelvei
2008. április 7-én fogadta el az ADB igazgatótanácsa azokat a hosszú távú, 20008-2020 közti időtávra szóló stratégiai irányelveket, amelyek a régió kihívásaira, és a bank célirányos jövőbeni működésére adnak választ. A Stratégia 2020 megerősíti az ADB vízióját az ázsiai és csendesóceáni térségben meglévő szegénység felszámolásáról, valamint kiáll a bank missziójáért, miszerint hathatós segítséget kell nyújtani a térség fejlődő országai számára a szegénység leküzdése, és az életminőség javítása területén. Az Ázsiai Fejlesztési Bank nyíltan deklarálta, hogy nem tud a fejlődő országok valamennyi problémáján egyszerre segíteni, mivel ehhez nem rendelkezik elegendő forrással és infrastrukturális háttérrel. A bank öt fejlesztendő területet határozott meg, amelyekre koncentráltan szeretne összpontosítani a jövőben – infrastruktúra, környezetvédelem, beleértve a klímaváltozás csökkentését, regionális együttműködés és integráció, a pénzügyi fejlesztése, és az oktatás. Az ADB projektek eredményének mérése, megállapítás összhangban van az IDA, és az Afrikai Fejlesztési Alap metodikájával. Az ADB bankon belül a regionális és fenntartható fejlődés osztály felel azért, hogy a bank finanszírozásai megfeleljenek az adott szektor elvárásainak. Míg az Európai Unió a tudástársadalom megvalósítását tűzte zászlajára, addig az ADB-nek sokkal elementárisabb gazdasági és szociális kihívásokkal kell megküzdenie, először is a szegénység leküzdésével és az alapvető infrastrukturális hálózatok kiépítésével.
84
A multilaterális fejlesztési bankok történetének áttekintő táblázata Multilaterális fejlesztési bankok alapítása, kiemelkedő nemzetközi egyezmények
alapítás éve 1940
A Világbank alapítása
1944 1950
Az Európa Tanács Alapjának és az IFC (Világbank csoport tag) létrehozása, Az Európai Beruházási Bank létrehozása Az Amerika-közi Fejlesztési Bank létrehozása, IDA (Világbank csoport)
1956 1958 1959 1960
Yaounde I. egyezmény Afrikai Fejlesztési Bank létrehozása Ázsiai Fejlesztési Bank, ICSID (Világbank csoport) Kelet Afrikai Fejlesztési Bank létrehozása Yaounde II. egyezmény
1963 1964
Afrikai Fejlesztési Alap létrehozása Nyugat-Afrikai Fejlesztési Bank létrehozása Iszlám Fejlesztési Bank létrehozása, Lome I. egyezmény Északi Beruházási Bank létrehozása Lome II. egyezmény (1979-1984)
1972 1973
Lome III. egyezmény (1984-1990) Magyarország csatlakozása az IFC-hez Magyarország csatlakozása az ICSID-hez A MIGA létrehozása
1984 1985 1987 1988
Lome IV. egyezmény (1990-2000) Az EBRD létrehozása (Magyarország alapító tagállam) Az Európai Fejlesztési Alap létrehozása Magyarország csatlakozik az Európa Tanács Letelepedési Alapjához Az Európa Tanács Letelepedési Alapja bankká alakul (Európa Tanács Fejlesztési Bankja)
1990
Cotonou egyezmény Magyarország csatlakozása az Európai Beruházási Bankhoz Forrás: Saját szerkesztés
2000
1966 1968 1969 1970
1975 1977 1979 1980
1990
1991 1994 1998 1999 2000
2004
85
szavazati súly (%)
igazgatók száma egyéb többi hitelfelvevő többi hitelfelvevő egyéb nem nem Összes USA G7 fejlődő USA G7 fejlődő hitelfelvevők hitelfelv en tag országok tag országok evők IMF
17
28
17
38
1
6
6
11
24
Világbank IADB
16 30
27 16
18 4
39 50
1 1
6 4
8 0
9 9
24 14
ADB AfDB
13 7
27 21
15 12
45 60
1 1
4 4
1 1
6 12
12 18
EBRD
10
47
30
13
1
6
12
4
23
elnök nem hitelfelvevő nem hitelfelvevő hitelfelvevő nem hitelfelvevő hitelfelvevő nem hitelfelvevő
Forrás: Birdsall 2003.
IV.6. Nemzeti szintű fejlesztési bankok
IV.6.1. A Német Újjáépítési Hitelintézet (Kreditanstalt für Wiederaufbau – KfW) megalakulása, célkitűzései és finanszírozási politikája
A Német Újjáépítési Hitelintézetet 1948. november 18-án hozták létre a szövetségesek támogatásával. A bank létrehozásnak elsődleges célja, amelyet a neve is fémjelez a II. világháború embertelen pusztításainak helyreállítása, a termelőágazatok újraindítása volt. A világháború következtében a német lakásállomány negyed, az ipari létesítmények ötöde teljesen megsemmisült, és nyolc millió német menekült érkezett a nyugati hatalmak ellenőrzése alá tartozó három nyugat-német zónába a keleti tartományokból és a közép kelet-európai országokból. A fejlesztési bank létrehozása körül civakodás volt a britek és az amerikai hatalmak között, mert amíg a britek egy centralizált, az újjáépítés finanszírozásáért felelős fejlesztési intézetet akartak felállítani, addig az amerikai elképzelés egy decentralizált tartományi bankok hálózatából álló bankrendszerben öltött testet. A tevékenységét ténylegesen 1949. január 2-án megkezdő Újjáépítési Hitelintézet volt a háború után 1 millió DM-mel létrehozott első német állami bank. A megalakítást követő években a bank elsődleges forrása a Marshall Segély, hivatalos nevén Európai Újjáépítési Program (ERP) nyújtotta források voltak. Az Egyesült Államok legnagyobb szabású segélyprogramja a II. világháborút követő nyugateurópai gazdasági fellendülés alappillérének számít, amely megmentette Nyugat-Európát a kommunista diktatúrától. A Marshall segély Németország szempontjából különös jelentőséggel
86
bírt, mivel egybeesett a gazdasági újjáépítés konszolidációjával és az ország világgazdaságba történő reintegrációjával. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma a megszállt területek kormányzására és segélyezésére létrehozott alapon (GARIO) keresztül 1,6 milliárd USD értékben szállított élelmiszert, vetőmagot, műtrágyát, üzemanyagot a nyugat-német övezetekbe. (Vonyó Tamás 85.). A bank finanszírozási politikája a megalakulását követő első években az energiaellátás biztosítására, a lakásépítésre és az exportfinanszírozásra irányult. Nyugat-Németországban1950-ben minden tízedik lerombolt házat a KfW kedvezményes kamatfeltételek mellett nyújtott hiteleiből építettel újjá. A bank a kezdetektől fogva finanszírozta a bányászat, az acélipar, valamint az elektromos áramtermelők beruházásait. A nagyfokú iparosítás beindításának köszönhetően a német mezőgazdaság is a legjelentősebb hitelfelvevők között található a maga 20%-os részarányával. A bank 1950-ben indított el az exportfinanszírozó tevékenységét, amely a későbbikben a legnyereségesebb, legfontosabb alaptevékenységévé vált. 1950-ben a bank 1,9 milliárd DM hitelt helyezett ki (www.kfw.de/DE_Home/Die_Bank/Unsere_Geschichte/50er_Jahre_I_-_Wieder... ). Az 1950-es évek közepére Nyugat-Németország újjáépítése lezajlott, a bank egyre inkább a középosztály és a környezetvédelem irányába tolta el a finanszírozások súlypontját és ennek megfelelően módosította stratégiai célkitűzéseit. Ezen területek a mai napig megmaradtak a bank leglényegesebb alaptevékenységei között. Az ötvenes évek második felétől indult be igazán az exportfinanszírozás, főként a nemzetgazdaság szempontjából lényeges hosszú távú exportfinanszírozás területén. Az 50-es évek végén a bank újabb fejlesztési területen veti meg a lábát, nevezetesen a fejlődő országok finanszírozásában, ahol az első állomás India volt. Az alábbi táblázat szemlélteti a KfW 1950-ben a különböző iparágakban eszközölt finanszírozásait:
Finanszírozott szektor Gyáripar
Összeg (USD) 322
Villamosenergia termelés
182,6
Szénbányászat
97,7
Szövetségi vasutak
86,8
mezőgazdaság
97,7 70,7
Forrás: Lehmann 2000, 148.
87
Tekintettel arra, hogy a gyáripar több iparágat foglal magában, jól szembetűnik, hogy a villamos-energia termelés kiemelt prioritást élvezett a finanszírozási stratégián belül, ugyanis kiegyensúlyozott villamos-energia ellátás biztosítása nélkül nem lehet exportvezérelt ipari országot építeni. Az energiaellátás, az alapanyag és félkész termékek szállításának infrastruktúrájára
irányuló tudatos
finanszírozások mind a
feldolgozóipari
ágazatok
kapacitásainak bővítését, valamint a kereskedelem dinamikus fejlődését segítették elő, amelyek aztán Nyugat-Európa legnagyobb gazdaságává tették Németországot. A KfW 1958-tól kötvénykibocsátásba fogott. Az 1970-es évek olajválságai a finanszírozási stratégia jelentős átszabására késztették a bankot. A megváltozott körülmények és a nemzetközi versenyben való helytállás miatt a bank új jelszavakat tűzött zászlajára, így az energiatakarékos, költséghatékony és innovatív termelést. A KfW 1971-ben indította útjára a középosztályt támogató új finanszírozási termékét. A középosztály programnak az volt az elsődleges célja, hogy a belföldi beruházás finanszírozást kiterjesszék a kis és középvállalkozásokra is a nagyvállalatoknak nyújtott kamatfeltételek mellett. A banki finanszírozás ez irányú elmozdulása teljes mértékben leképzi az Európai Beruházási Bank globális kölcsön (global loan) stratégiáját, amelyet szintén a 70-es évek olajválságai indukáltak azzal, hogy a fordista, nyersanyagigényes tömegtermelésről gazdasági megfontolások miatt egyre inkább át kellett térni az innovatív, nyersanyag-takarékos, diverzifikált termelésre, egyre nagyobb teret engedve a szolgáltató szektornak. Az Újjáépítési Hitelintézet kitűnő hitelminősítésének köszönhetően kedvező kondíciók mellett jut forrásokhoz a tőkepiacokon. 1979. óta külföldi projekteket is finanszíroznak az M-Program keretében. Az 1980-as évek közepén nyílik meg a lehetőség a környezetvédelmi projektek finanszírozására. Az exportfinanszírozás területén leginkább a Németországban előállított és külföldön értékesített erőművek, hajók, és repülőgépek gyártása és kereskedelme állt a középpontban. Az új kor kihívásainak megfelelően a korábbi uniformizált Hermes Biztosító által biztosított finanszírozott helyett egyedileg kialakított projekt- és vállalatfinanszírozási koncepciókat dolgoztak ki. Az 1980-as éveket nagyban beárnyékolta a nemzetközi eladósodottság, amely hátrányosan befolyásolta a fejlett ipari államok fejlődő országokban végrehajtott fejlesztéspolitikáját. A fejlődő országok a hitelek helyett csak támogatásokat kaptak, vagy a meglévő tartozásukat engedték el. A bank jelentősen megváltoztatta a fejlesztéspolitikájának stratégiáját. A segélyezés helyét felváltotta a partneri viszony, a tőketranszfereket pedig a sokoldalú, komplex pénzügyi
88
együttműködés. A finanszírozásokra vonatkozó meghatározó irányelvvé vált a szegénység tartós és hatékony felszámolása, valamint a természeti ásványkincsekkel, erőforrásokkal való környezettudatos, racionális gazdálkodás. Az új stratégia irányelv megkövetelte, hogy a beruházás helyszínén folyamatosan rendelkezésre álljon a kivitelezést levezénylő tanácsadókból álló szakembergárda. Ma már több mint 55 KfW tanácsadó iroda tevékenykedik a fejlődő országokban. 1981-ben a bank mai értéken számított 1,74 milliárd EUR összegű egyedi finanszírozási programot indított a struktúra átalakítás határozott szándékával. A bank refinanszírozásai is jelentős változásokon mentek keresztül. A hagyományos DM alapú kötvénykibocsátásokkal
biztosított
refinanszírozás
mellett
az
exportfinanszírozás
az
árfolyamkockázatoknak való kitettség miatt újabb banki termékeket követelt. 1985-ben au Újjáépítési Hitelintézet hitelminősítésnek vetette alá magát, amely AAA besorolással végződött. Két évvel később a bank az Értékpapír Bizottságnál is regisztráltatta magát. A bank 1988. óta az amerikai és más egyéb jelentős tőkepiacokon szerzi be a finanszírozásaihoz szükséges forrásokat. 1989-ben a KfW átszámítva 8,7 milliárd EUR forráshoz jutott a tőkepiacokon. A KfW ma a 75 milliárd EUR volumenű kötvénykibocsátásával Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország után Európa legnagyobb kibocsátója. A német egyesülés finanszírozása 1990-ben Nyugat- és Kelet-Németország egyesítésével újabb újjáépítési szakasz kezdődik Németország életében. A 90-es évek közepéig éves szinten a teljes belföldi gazdaságfejlesztő beruházás 70%-a a keleti tartományokba irányul. Az országegyesítést követő években körülbelül 130 milliárd EUR vándorolt a keleti tartományokba, amely finanszírozások nagyságát mi sem támasztja jobban alá, minthogy a Marshall segély keretén belül Németország átszámítva 1,7 milliárd EUR támogatást kapott 1949 és 1953 között. 2003-ig a keletnémet tartományok területén több mint 3,6 millió lakásfelújítást finanszíroztak a KfW kedvezményes hiteleivel. A csúcs 1990-ben volt, amikor 100.000 db kölcsönt hagytak jóvá. Mindent egybevetve ez volt a világ legjelentősebb lakás felújítási finanszírozási programja. A bank keleti tartományok középosztályra fokuszáló finanszírozásainak az volt a célja, hogy a meglévő kis- és közepes méretű cégeket juttassák kedvezményes forrásokhoz. A Deutsche Ausgleichsbank (DtA) koncentrált az újonnan létrejövő vállalatok támogatására. A KfW az 1990-es évek során több mint 50 milliárd EUR-t költött kis- és középvállalkozások alapítására, fejlesztésére a keleti tartományok területén. A kölcsönök révén 2,5 millió munkahelyet sikerült létrehozni, vagy megtartani.
89
Az 1990-es évek elején a bank legnagyobbnak számító, átszámítva 3,9 milliárd EUR összegű projektjét a szovjet hadsereggel bonyolította, amelyből negyvenötezer lakást és kettő házgyárat építettek Oroszországban és egyéb tagköztársaságokban.
A globalizáció jelentős kihívásokat támaszt az exportfinanszírozással szemben A változó nemzetközi munkamegosztás hatására a bank kettős stratégiát dolgozott ki az exportés projektfinanszírozás részére. A KfW már nemcsak német vállalatok külföldi beruházásait finanszírozta, hanem szerepet vállalat a külföldi vállalatok németországi finanszírozásában is. A fejlődő országokra vonatkozó új fejlesztéspolitika A szocialista világrendszer bukásával új irányzatot vett a bank fejlesztéspolitikája. „Fejleszteni és követelni” hangzott a bank új fejlesztéspolitikája, amely annyit jelent, hogy a fejlődő országoktól nagyobb önrészt, és transzparens, jól nyomon követhető fejlesztéspolitikát követelnek. A finanszírozások első sorban a környezetvédelemre és a nyersanyagok hatékony, környezetkímélő kitermelésére irányulnak. A KfW bank rendelkezésére álló forrásokból és tőkepiaci forrásokból összeálló kedvező kamatozású finanszírozási lehetőségek különösen a fejlődő országok környezetvédelmi és infrastrukturális projektjeit segíti elő. A KfW több évtizedre visszanyúló tanácsadói tevékenysége nagyban hozzájárult a közép-kelet európai volt szocialista országok átalakulásához. A bank nagyon jelentős tanácsadói szerepet vállalat a közép-kelet európai államok fejlesztési bankjainak felállításában, működési mechanizmusaik kidolgozásában. Jó néhány a régióban megalakult fejlesztési bank a KfW refinanszírozásaival kezdte meg tevékenységét.
Az új évezred a KfW bank számára elhozta addigi történelmének legnagyobb változását. Az Újjáépítési Hitelintézetből megalakul a KfW bankcsoport. A folyamatot az Európai Bizottság azon eljárása váltotta ki, amely a szövetségi köztársaság által vállalt refinanszírozási garancia európai versenyjoghoz való illeszkedését vizsgálta. A bank és az Európai Bizottság közti egyezkedés azzal járult, hogy a fejlesztési és kereskedelmi célzatú finanszírozásokat szétválasztották: míg a KfW továbbra is teljes pénzügyi termékpalettát biztosít a német és európai gazdaság számár, 2008. január 1-től az export és projektfinanszírozást a bank egy önálló leányvállalata végzi (KfW IPEX Bank GmbH). Az ezredfordulót követően a KfW konszernné vált. A kelet-német állami bank utóda a Berlini Állami Bank már a 90-es évek közepétől a
90
KfW-hez tartozott, míg a Német Beruházási és Fejlesztési Társaságot 2001-ben szerezte meg a szövetségi államtól. 2003-ban a Német Ausgleichsbank beolvadt a KfW-be. A KfW bankcsoport jelenlegi stratégiája kiemelt hangsúlyt helyez a kis- és középvállalkozások, a középosztály finanszírozására. A finanszírozást a következő eszközökkel végzi a bank: részesedésvásárlás, kereskedelmi bankoknak nyújtott, refinanszírozást célzó globális kölcsönök, és a hitelköltségek csökkentése. A kereskedelmi bankoknak folyósított globális kölcsönök az Európai Beruházási Bankhoz hasonlóan nagyon sikeresek és keresettek. A KfW finanszírozási stratégiája leképzi az uniós irányelveket, és az unió gazdaságfejlesztési célkitűzéseit vallja magáénak, úgy, mint az oktatás, továbbképzés, valamint a megújuló energiaforrások támogatását. A klímaváltozás hatására, és a több évtizedre visszanyúló tapasztalatokra alapozva a bank nagyon jelentős mértékű szerepet vállal a klímaváltozás feltartóztatása, és a német klímavédelmi célok megvalósítása érdekében. A bank gyorsan kivívta magának az 1. környezetvédelmi bank hírnevét, amely aspektus valamennyi finanszírozott területen fontos szerepet játszik. 2007-ban a fejlesztési források 20%-át a környezetvédelemre fordították. A fejlődő országok relációjában is nagy változás ment végbe a bank életében. A korábbi nagy presztizsű beruházásokról egyre inkább az olyan projektekre tevődik át a hangsúly, amelyek hosszú távon biztosítják az adott társadalom gazdasági és szociális helyzetének javítása. A fejlődő országok relációjában a finanszírozások első sorban a pénzügyi rendszer, az egészségügy és oktatás, valamint a környezetvédelemre irányulnak. Exportfinanszírozás Az exportfinanszírozás a bank legrégebbi tevékenységei közé tartozik. Mivel a német kereskedelmi bankok az 50-es években csak rövid távú finanszírozást biztosítottak, a KfW bankra hárult a feladat, hogy közép- és hosszú távú lejáratú hiteleket biztosítson az exportra termelő vállalatoknak. A 60-as évek elején a német szállítók hitelezése volt a legáltalánosabb. Az exportra termelő cégek hitelt kaptak, így át tudták hidalni a termelés és a leszállított berendezések vételárának kiegyenlítése közti időszak likviditási nehézségeit. Az ipari berendezések exportja nemzetgazdasági szempontból különösen fontos volt Németország számára, így a KfW bank exportfinanszírozásai különösen jelentős szerepet töltöttek be. A szállítói hitelek mellett hamarosan megjelentek a közvetlenül a külföldi importőr beszerzéseit finanszírozó hitelek. A 60-as évek végére a külföldi importőrök finanszírozása jószerével teljesen kiszorította a német szállítók hitelezését.
91
A német gazdaság megerősödését követően a KfW bank finanszírozási palettája kibővült a nyersanyag kitermeléssel is. A bank olyan kitermeléssel kapcsolatos projekteket is finanszírozott, amelyekben nem volt német részesedés, viszont a német ipar ellátásbiztonsága szempontjából nélkülözhetetlenek voltak. A 70-es, 80-as években megötszöröződött az exportfinanszírozás volumene. A KfW hitelkeret szerződéseket kötött a külföldi külkereskedelmi bankokkal, hogy a külföldi kis- és középvállalkozások számára történő szállítások finanszírozása biztosított legyen. Ez a konstrukció az Európai beruházási Bank globális hiteleinek leképeződése. A bank így újabb kiszolgálandó célcsoportot tudott szerezni a német ipar számára. Az exportfinanszírozás legfajsúlyosabb iparágai a repülőgép- és hajógyártás, valamint az energetika. A
80-as
évektől
a
klasszikus
exportfinanszírozást
egyre
inkább
kiegészítette
a
projektfinanszírozás. Megjelentek a strukturált hitelek, és a bank kiterjesztette a finanszírozásait külföldi devizákra is.
87,1
100
36,2
50 0,391,071,84 5,2
17
Hitelkihelyezés (EUR)
20 07
19 90
19 70
0
19 49
hitelkihelyezés (mrd EUR)
A KfW bank hitelkihelyezései
évek
Forrás: www.kfw.de A KfW Bank hitelkihelyezései
4.6.2. A Koreai Fejlesztési Bank
A Koreai Fejlesztési Bankot (KDB Korean Development Bank) 1954-ben alapították. Az állami tulajdonú KDB Bank több mint öt évtizede vezető szerepet játszott és játszik a dél-koreai gazdaság és ipar felemelkedésében. A válsággal küszködő vállalatok struktúraváltásának finanszírozásával a KDB Bank nagyban hozzájárult, hogy Dél-Korea kilábalt az ázsiai pénzügyi válságból. A KDB Bank az Európai Beruházási Bankhoz hasonlóan megérezte az idő szagát, és a hatékony struktúraváltáshoz elengedhetetlen innovatív kis- és középvállalkozások, valamint a
92
hatékony munkamódszereket és technológiákat bevezetni kívánó kockázati tőketársaságok finanszírozására hangolta át fejlesztési stratégiáját. A globális pénzügyi piac támasztotta egyre kiélezettebb versenyben a koreai kormány elhatározta, hogy globális vállalati és beruházási bankká alakítja át a KDB Bankot.
4.6.3. A Magyar Fejlesztési Bank
A Magyar Fejlesztési Bank küldetése: A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. küldetése, hogy klasszikus fejlesztési bankként a magyarországi beruházások finanszírozásával járuljon hozzá a fejlesztéspolitikai célok megvalósulásához. Feladata, hogy a magyar gazdaság fejlesztési igényeit alapvetően a pénz- és tőkepiacokról bevont források kedvező feltételű, de piaci alapú kihelyezésével segítse elő. Célja, hogy tevékenységével segítse elő a beruházások és fejlesztések növelését, a hazai infrastrukturális hiányok felszámolását, ösztönözze a magyarországi vállalkozások, elsősorban a kis-és középvállalati szektor hazai és külföldi tevékenységének bővítését, a gazdaság technológiai, környezetvédelmi, energiahatékonysági fejlesztését, valamint a foglalkoztatás növelését,
s
mindezek
révén
aktívan
járuljon
hozzá
Magyarország
nemzetközi
versenyképességének javításához. A Magyar Fejlesztési Bank stratégiájának alapelvei: Az MFB Zrt. klasszikus fejlesztési banki funkciókat ellátó szakosított pénzintézet, amely tevékenységét a rá vonatkozó törvényi szabályozás valamint az Európai Unió támogatás-, és versenypolitikai szabályai alapján végzi. A Bank szerepel „A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv" kivételi listáján is, ezért a kereskedelmi bankokra vonatkozó prudenciális előírások egy részét az MFB Zrt.-re nem kell alkalmazni, ugyanakkor tevékenysége területileg és bizonyos vonatkozásokban funkcionálisan korlátozott. (www.mfb.hu) A Bank alapvető feladata, hogy a magyarországi beruházások elősegítése révén támogassa a gazdaság fejlődését, bővítse a kis- és középvállalkozások finanszírozási lehetőségeit, hozzájáruljon a technológiai szint és a foglalkoztatás növeléséhez, továbbá a fenntartható fejlődés szempontjait figyelembe vevő energiahatékonysági, környezetvédelmi, infrastrukturális fejlesztések feltételeinek javításához, valamint a regionális különbségek csökkentéséhez. Az európai uniós források hatékony felhasználásának elősegítése érdekében az MFB Zrt. termékeivel hozzájárul a vállalkozások abszorpciós képességének javításához is.
93
A Bank katalizátor szerepet tölt be a harmonikus, kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltételeinek kialakításában a fejlesztéspolitikai célok, a pénzpiaci források bevonása és azok kihelyezése, valamint a vállalkozások piaci feltételeknél kedvezőbb finanszírozási feltételeinek összekapcsolásával és hatékony működtetésével. A Bank a magyar gazdaság fejlesztési célkitűzéseit figyelembe véve tevékenykedik, azonban nemcsak azok megvalósításának aktív szereplője, hanem a fejlesztéspolitikai célok kialakításában is aktívan részt vesz. A Bank e célokat részben saját tevékenysége, részben az általa irányított, tulajdonolt MFB Bankcsoporthoz tartozó társaságok révén valósítja meg. Az MFB Zrt. tevékenységének két fő iránya van a Bankcsoportban; egyrészt a fejlesztésösztönzés közvetlen szereplőjeként megjelenik hitelezési tevékenységével, másrészt a Bankcsoport irányítójaként, tulajdonosaként a Bankcsoport többi tagjának működését is segíti, ellenőrzi, koordinálja. Az MFB Bankcsoport tevékenységét részben közvetlenül, részben közvetve, a kereskedelmi bankokon keresztül végzi refinanszírozási termékkonstrukciók alkalmazásával. Az MFB Zrt. és az általa irányított Bankcsoport tagjai törekednek az egymást kiegészítő funkciók közötti szinergiák kihasználására. A Bank mindezt operatív holding-szerkezetben valósítja meg, ami a forráskoncentráció elősegítése mellett hozzájárul a profil-tiszta intézményi szerkezet kialakításához is, s így lehetőség nyílik az egymástól eltérő feltételrendszerű, speciális szakértelmet követelő tevékenységi, intézményi blokkok kialakítására. Az MFB Zrt. és az általa irányított Bankcsoport tagjai piaci forrásaikat a piaci megtérülés elvének érvényesítésével helyezik ki. Ugyanakkor a kialakított bankcsoporti (holding) struktúra lehetőséget ad arra, hogy más finanszírozási konstrukciók (garanciák, tőkekihelyezés) és nem visszatérítendő források - a piac-konform tevékenységtől elkülönítve - is megjelenjenek a termékkínálatban. Az MFB Bankcsoport tevékenységének alapelvei a fenntartható fejlesztés, a forrásokkal való felelősségteljes gazdálkodás, a piaci jellegű működés, és a rendelkezésre álló fejlesztési források leghatékonyabb felhasználása, az átlátható működés. Az MFB Zrt. az Európai Unió gazdaságpolitikai prioritásait messzemenően figyelembe veszi és versenypolitikai előírásait is maradéktalanul betartja. Ennek legfontosabb eszközeként hitelkonstrukciói kialakításakor törekszik a piacinál kedvezőbb kondíciók biztosítására a támogatástartalom és a visszatérítési kamat kiszámításához használt referencia ráta figyelembevétele mellett, amely alapjául az egy évre számított bankközi kamatláb (IBOR) szolgál.
94
A Bank, valamint az általa irányított és tulajdonolt bankcsoporti tagok a fejlesztéspolitika szinte teljes területét átfogva végzik tevékenységüket, a magyar gazdaság csaknem valamennyi szereplőjének kínálják termékeiket:
a kis- és középvállalatoknak, amelyek fejlesztéseik révén a technológiai, a foglalkoztatási színvonat emelhetik, és ennek révén ezek egy része a legnagyobb cégek beszállítói hálózatához tud kapcsolódni, illetve nemzetköziesedésükre is lehetőség nyílik;
az önkormányzatoknak fejlesztéseik finanszírozásához;
a nagyvállalatoknak, különösen azok nagy volumenű fejlesztéseinek finanszírozásánál, amelyekhez a gazdaságban a legnagyobb növekedési húzóhatások kapcsolódnak;
és
a
lakosságnak,
elsősorban
az
energiahatékonysági,
környezetvédelmi
beruházásoknál. A Bankcsoport fejlesztéspolitikai céljait elsősorban a nemzetközi pénzpiacokról állami árfolyam-garanciával felvett forrásokból fedezett hosszúlejáratú, kedvezményes kondíciójú, EU-konform hitelek nyújtásával a következő stratégiai irányok megvalósítása révén kívánja elérni:
a kis- és középvállalatok fejlődésének elősegítésével;
az önkormányzati fejlesztésekhez források biztosításával;
a magyarországi vállalatok külföldi piacokon való megjelenésének ösztönzésével;
nagy állami beruházásokban való részvétellel;
fejlesztési tőkefinanszírozás nyújtásával;
az
európai
uniós
források
hatékony
közvetítésével,
a
kapcsolódó
önrész-
finanszírozásával;
hitelgarancia nyújtással;
speciális műveletek lebonyolításával.
Társadalmi szerepvállalás Az MFB Zrt. társadalmi szerepvállalási tevékenysége jelentős. - szerepvállalás az egészségügy, illetve beteg és hátrányos helyzetű gyermekek és felnőttek támogatása területén - karitatív célok,
95
- közérdekű, civil célok, - a magyar kulturális célok támogatása, fellendítése. A Bank kiemelt figyelmet fordít olyan rendezvények, események támogatására, amelyek nagy tömeget mozgatnak meg, illetve beteg és hátrányos helyzetű gyermekek számára díjmentes részvételt tesznek lehetővé. A Bank társadalmi szerepvállalása országos szintű, tehát regionális és megyei célok megvalósulását is segíti. A Bank támogatási alapelvei
Erkölcsileg vállalható, feddhetetlen célokat támogat, olyan kezdeményezéseket, amelyek a minőséget képviselik, a közösség, a lakosság széles rétegei érdekeit szolgálják.
Folyamatosság - ami azt jelenti, hogy a Bank rendszeresen megjelenik szponzorként (molinóval, szórólappal) kulturális, szakmai, közérdekű eseményeken, vagy valamilyen országos jelentőségű ügy támogatójaként, amely széles réteghez szól.
Olyan célok támogatása amelyek valamilyen szempontból illeszkednek a Bank arculatába, értékrendjébe (pl. szakmai kiadványok).
Ösztöndíjak Az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zrt. több éve sikerrel Mentor Ösztöndíj néven Ösztöndíj Programot működtet. Az Ösztöndíj Program egyrészt a felsőoktatásban tanuló hallgatók gyakorlati szakmai képzését segíti elő, másrészt kiemelkedően tehetséges fiatalok elméleti szakmai képzését támogatja. Az Ösztöndíj Program Praktikum és Habilitás néven válik szét, két különböző célú programmá. "Praktikum Ösztöndíjra" a különböző felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók pályázhatnak. A sikeresen pályázó hallgatóknak lehetősége nyílik arra, hogy az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság szervezeti egységeinél 6/12 hónap időtartamra szakmai képzésen vegyenek részt. „Habilitás Ösztöndíjra" olyan tehetséges fiatalok pályázhatnak, akik a művészetek, tudományok, irodalom terén kiemelkedő képességgel rendelkeznek, és szakmai fejlődésükhöz
96
anyagi támogatás szükséges, amelyet a Bank 6 és 12 hónap időtartamra ösztöndíj formájában biztosít. A Magyar Fejlesztési Bank leányvállalatai Az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság működését meghatározó 2001. XX. törvény szerint a Banknak kizárólag a törvény mellékletében meghatározott stratégiai cégekben lehet 49%-ot meghaladó tulajdonrésze. Ennek alapján 2004. közepére megtörtént a portfoliótisztítás, az MFB tulajdonában kizárólag azok a társaságok maradtak, amelyek fejlesztési vagy fejlesztést segítő céllal működnek. Az MFB Bankcsoport létrejötte jelentős szinergiák érvényesítésére ad lehetőséget. A csoportszintű működés a komparatív előnyök kihasználásával biztosítja a finanszírozási források hatékonyabb szétosztását, és még hangsúlyosabbá teszi az MFB-nek a magyar gazdaság fejlesztésében játszott katalizátor szerepét. A Bankcsoport tagjai összehangoltan, stratégiai
partnerként
működnek
együtt,
de
igyekeznek
kihasználni
a
speciális
tevékenységükben rejlő előnyöket is. A Bankcsoport strukturálásának legfontosabb célja az "egyablakos" forrásközpont létrehozása, amely a kis- és középvállalkozók számára a finanszírozási lehetőségek közötti eligazodását segíti, gyorsítja a versenyképessé válásukat, felzárkózásukat. Banki pénzügyi csoport Magyar Export-Import Bank Zrt. (74,95%) A Magyar Export-Import Bank Zrt. állami tulajdonban lévő, szakosított hitelintézetként 1994. május 26-án az Országgyűlés által elfogadott törvény alapján alakult meg. Létesítésének fő célja a külgazdasági kapcsolatoknak, ezen belül kiemelten a magyar áruk és szolgáltatások exportjának ösztönzése és segítése, az export pénzügyi kockázatának megosztása. tovább ... Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (74,94%) A Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (Mehib) 1994-ben alakult. Fő küldetése a külgazdasági kapcsolatok ösztönzése és segítése az export hagyományos piaci eszközökkel nem biztosítható pénzügyi kockázatainak megosztásán keresztül. Magyar Követeléskezelő Zrt. (100%) A Magyar Követeléskezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságot a Magyar Fejlesztési Bank Rt. alapította 1997. január 1-jén az Inveco Portfóliókezelő Pénzügyi Kft. jogutódjaként. A társaság pénzügyi vállalkozás, amely saját speciális tevékenységi területén olyan kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódnak az MFB Zrt. által kitűzött gazdaságfejlesztési célokhoz. Beszállítói Befektető Zrt. (100%) MFB Invest Zrt. (100%)
97
Az MFB Zrt. az MFB Bankcsoport tőkefinanszírozási tevékenységének végzésére az MFB 100%-os tulajdonú leányvállalatát, az MFB Invest Befektetési és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságot (MFB Invest) jelölte meg. Corvinus Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. (100% MFB Invest Zrt. tulajdon) A Corvinus Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. mint az – MFB Csoport tőkefinanszírozási tevékenységéért felelős – MFB Invest Zrt. leányvállalata, kezeli az MFB Zrt. tulajdonában álló két tőkealapot, A Corvinus Első Innovációs Kockázati Tőkealapot, valamint az MFB Fejlesztési Tőkealapot. Támogatási-közvetítő csoport MAG - Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. (100%) A MAG - Magyar Gazdaságfejlesztési Központ az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a vállalkozói környezet erősítését célzó Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP), valamint egyéb gazdaságfejlesztési és kutatás-fejlesztési pályázatok közreműködő szervezete. Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. (100% MAG Zrt. tulajdon) A Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. 2007 második felében alakult, azzal a céllal, hogy a 2007-2013-as EU-s költségvetési periódusban a magyarországi mikro-, kis- és középvállalati szektor finanszírozási lehetőségeit bővítő pénzügyi programokat alakítson ki és működtessen. A pénzügyi programok forrásainak nagy részét az Európai Unió biztosítja. KIKSZ Közlekedésfejlesztési Zrt. (100% MAG Zrt. tulajdon) A KIKSZ Közlekedésfejlesztési Zrt. az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló beruházásokat koordináló és ellenőrző közreműködő szervezet, mely a magyarországi közlekedésfejlesztési projektek EU konform előkészítéséért és megvalósításáért felelős. PÓLUS Programiroda Kht. (100% MAG Zrt. tulajdon) A Pólus Program az innovációs és exportpotenciállal rendelkező klaszterek, valamint a pólusvárosokban a vállalkozási környezetet fejlesztő beruházások támogatásán keresztül a nemzetközi versenyképesség növelését tűzi ki célul. A Pólus Program koordinációját, a helyi szervezeti egységek irányításával és beszámoltatásával járó feladatokat a Pólus Programiroda (PPI) végzi. A PPI célja a program hatékony megvalósítása, amelynek érdekében folyamatos párbeszédet folytat, és közvetlen kapcsolatot igyekszik fenntartani a Pólus Programban érintett összes szereplővel. Corvinus Támogatásközvetítő Zrt. (46,02%)
98
A korábban az Új Kézfogás Közalapítvány által ellátott közhasznú feladatot, annak jogutódjaként a jövőben Corvinus Támogatásközvetítő Zrt. látja el.
99
IV.7. Nemzeti szinten létrehozott szervezetek, amelyek célja a nemzetközi együttműködés elősegítése
IV.7.1. A japán Tengerentúli Műszaki Ösztöndíj Társulás (Association for Overseas Technical Scholarship – AOTS)
A japán Tengerentúli Műszaki Ösztöndíj Társulást 1959-ben hozták létre a japán Kereskedelmi és Ipari Minisztérium támogatásával. Ez a társulás volt az első privát műszaki együttműködési szervezet Japánban. A szervezet küldetése, hogy támogassa a nemzetközi gazdasági együttműködést, elősegítse a kölcsönös alapokon nyugvó gazdasági fejlődést, és baráti kapcsolatokat alakítson ki a partnerállamokkal. Az AOTS fő tevékenységei:
A fejlődő országokból érkező műszaki és gazdasági szakemberek képzése Japánban
Műszaki és gazdasági szakemberek képzése külföldön
A Kenshu centerek, oktatási központok irányítása
Míg a megalakuláskor még csak 49 hallgatót fogadott a szervezet, mára már a Japánban képzett 5000 hallgatót beleértve több mint 14.000 tengerentúli országokban képzett és távoktatásban részesülő hallgató végez különböző AOTS képzéseken éves szinten. Az AOTS képzések népszerűségét támasztja alá, hogy a megalakulástól napjainkig 143.000 hallgató vett részt a képzéseken Japánban. A végzős hallgatók országonként alumni társaságokat hoztak létre, amelyek megalakították a „Barátság világhálózatát”, azzal a szándékkal, hogy az egykor volt hallgatók csereprogramokat hozhassanak létre. A végzős hallgatók jelentős többsége aktívan részt vesz nemzete ipargazdaságának fejlesztésében. A Tokyoban, Yokohamában, Kansaiban, és Chububan található 4 Kenshu Center, oktatási központ 1000 fő hallgatót tud egy időben befogadni. Az AOTS legfőbb ismertetőjegyei:
A japán kormány műszaki együttműködést segítő ODA Alapjának, mint pénzügyi forrásnak a felhasználása
Az ipari szektor humán erőforrásának, és az ipari infrastruktúra létrehozásának kölcsönökkel való támogatása
100
A tengerentúli japán magánvállalkozások támogatása, amelyek cserében hozzájárulnak a fejlődő országok gazdasági felemelkedéséhez
A kultúraközi kapcsolatok támogatása a kölcsönös megértés elősegítése érdekében
Az AOTS missziója
A Japánban és más tengerentúli országokban tartott AOTS tréningek segítségével számos országban hozzájárul az AOTS a humán erőforrás fejlesztéséhez, különös tekintettel a fejlődő országokra. Társaságunk legfőbb célkitűzése, hogy elősegítse a nemzetközi gazdasági együttműködést, és hozzájáruljon a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági fejlődéshez és baráti kapcsolatokat alakítson ki a különböző országok között. A jelenlegi 150 fejlődő ország és régió fejlettségi szintje nagyon változatos képet mutat: míg néhány ország nemzeti bruttó jövedele majdnem eléri a 10.000,-USD-t, addíg vannak olyan fejlődő országok, ahol ez a mutatószám még az 500,-USD-t sem éri el. Japán, mint az első olyan ország, amelynek sikerült kitörni a fejlődő országok sorából, kötelességének érzi, hogy a fejlődő országok számára feltárja gazdasági és társadalmi sikerességének kulcsát, mellyel felszámolható a szegénység, és az adott társadalom minden tagjának biztosítható az emberhez méltó élet. Japán készséggel együttműködik, hogy a felhalmozott tudást és tapasztalatot a rászoruló országok rendelkezésére bocsássa. Az AOTS missziója, hogy lehetővé tegye, hogy „a fejlődő országok bebocsátást nyerjenek a vezető iparosodott államok sorába”, és egy olyan békés világot építsen, amelyben, mind Japán, mind pedig a világ többi országa együtt élvezheti a fenntartható gazdasági fejlődés gyümölcsét. Az AOTS által végzett humán erőforrás fejlesztés
Az 1959-es megalakulást követően az AOTS egy speciális 50 éves múltra visszatekintő speciális oktatási szervezetté vált. Az oktatási programok összeállítását már nagyban áthatja a huszonegyedik század legnagyobb kihívásának, nevezetesen a környezettudatos fenntartható fejlődés kérdésköre. A békés, jóléti világ kiépítése érdekében a világ, különböző fejlettségi szinten található országainak olyan munkaerőpiacot kell létrehozniuk, amely kielégíti az ipari szektor igényeit és megfelel a fenntartható, környezettudatos gazdasági fejlődés koncepciójának. Az AOTS folyamatosan bővíti az oktatási programjának körét, hogy minél teljesebben meg tudjon felelni az adott ország és régió fejlődési igényeinek.
101
A továbbképzések eredménye nemcsak a gazdasági fejlődés fellendülésében érhető tetten, hanem Japán és a világ többi országa között kialakult baráti, békés kapcsolatokban. Az AOTS a következőképpen fogalmazta meg küldetését: „Humán erőforrás fejlesztéssel kötjük össze a világot” (www.aots.jp).
Nemzetközi együttműködés a humán erőforrás fejlesztésén keresztül Az AOTS olyan speciális többnyire a fejlődő országokból érkező mérnökök és gazdasági szakemberek számára állít össze oktatási programokat, amelyek mind a közigazgatásban, mind pedig a magángazdaságban felhasználhatók. A szervezet technológia transzferrel is segíti a fejlődő országokat. Az elmúlt években az ázsiai országok fejlődése pozitív hatással volt a japán gazdaságra. Egyértelmű tény, hogy a japán közigazgatás és a magángazdaság kezdeményezte gazdasági együttműködés gyümölcsét a résztvevők közösen élvezik. Az ázsiai gazdasági növekedés, és a japán gazdasági és műszaki együttműködés sikere számos régió részéről, mint például Afrika nagyon jelentős érdeklődést váltott ki. Az AOTS humán erőforrás oktatásai nagy érdeklődésre adtak számot Észak- és Dél-Amerikában, a KözelKeleten, valamint Európában.
Az AOTS oktatási tevékenységének háromszöge
Az AOTS fél évszázad alatt felhalmozott speciális oktatási tapasztalatának megosztása
Az AOTS által kitűzött nemzetközi fejlesztési szerepvállalás korszerű oktatási központok biztosítása (Tokyo, Osaka, Aichi, Kanagawa
Forrás: www.aots.jp
Japán és tengerentúli intézményekkel kialakított együttműködés, hálózat együttműködő magánvállalkozások együttműködő állami intézmények - AOTS Alumni társaságok (70 db 43 államban) regionális együttműködések Japánon belül és azon kívül - AOTS tengeren túli irodák (Peking, Bangkok, Kuala Lumpur, Manila, Jakarta)
102
nemzetközi gazdasági és szociális együttműködés (IBRD
nemzeti kereskedelemfejlesz tési ügynökségek
nemzeti fejlesztési bankok (KfW, KDB, MFB)
nemzeti regionális fejlesztési társaságok
nemzeti és nemzetközi KKV
nemzeti és nemzetközi nagyvállalatok
nemzeti és nemzetközi civil szervezetek
nemzetközi kulturális együttműködések (UNESCO)
nemzetközi kutatásfejlesztési, oktatási és műszaki együttműködések
Világbank Csoport IDA, IFC, MIGA, ICSID)
nemzeti gazdasági, ipari, kereskedelmi minisztériumok
szabadkereskedelmi társaságok pénzügyi intézetei (NAFTA, MERCOSUR, ASEAN) regionális kereskedelmi és gazdasági unió (EU-EIB)
Forrás: saját szerkesztés
A fenti ábra célja, hogy szemléltesse az egymáshoz ezer szállal kötödő állami és magán, a nemzeti és/vagy nemzetközi szinten aktív szerepet betöltő pénzügyi, fejlesztési intézmények, szervezetek, valamint vállalatok kooperációját, a globális szintől egészen a nemzeti szintű regionális együttműködésig. Jelen fejezetben bemutattam néhány nemzeti szintű fejlesztési bankot, valamint műszaki és gazdasági továbbképzésre szakosodott intézetet, hogy szemléltessem, milyen jelentős szerepük van abban, hogy az adott ország gazdasága, régiói be tudjanak illeszkedni az egyre szofisztikáltabbá váló nemzetközi munkamegosztás folyamataiba, úgy, hogy az általuk finanszírozott projektek révén egyre nőjön az adott régió gazdaságának hozzáadott értéke.
IV.8. A multilaterális fejlesztési bankok finanszírozási politikájának elemzése
Az 1944-ben Bretton Woods-ban szervezetett Monetáris és Pénzügyi Konferencián életre hívott nemzetközi pénzügyi intézményeket – Nemzetközi Valutaalap, Világbank – azzal a céllal hozták létre, hogy fenntartsák a világgazdaság stabilitását megelőzve az újabb világméretű válságok kialakulását. Mind az IMF, mind pedig a Világbank irányítási rendszere a II. világháború utáni gazdasági hierarchiát képzi le.
103
A globalizációt irányító három legfontosabb intézmény, az IMF, a Világbank csoport, valamint a Világkereskedelmi Szervezet (WTO – World Trade Organisation) működési stratégiája, célhierarchiája nagyon sok tekintetben eltér bizonyos regionális szintű fejlesztési intézménytől, mint például az Ázsiai Fejlesztési Banktól. Az Ázsiai Fejlesztési Bank sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a munkahelyek megtartására, és új munkahelyek teremtésére, mint az IMF. Az IMF kölcsönei kihelyezésénél sok esetben figyelmen kívül hagyja, hogy az adott ország költségvetésének helyreállítása milyen káros hatásokkal jár. A költségvetési hiány mérséklése természetszerűleg a kereslet visszafogásával, és az adó- és járulékterhek emelésével jár együtt. Az IMF kölcsönök és a velük együtt járó megszorító intézkedések nem mindig járnak együtt a fejlődéshez szükséges struktúraváltással, és az ehhez szükséges humán erőforrás fejlesztésével. Az Ázsiai Fejlesztési Bank például a kompetitív pluralizmus mellett érvel, amely jegyében a fejlesztési stratégiák alternatív formáit kínálja a fejlődő országok számára, mint például az „ázsiai modellt”. „Az ázsiai modellben a kormányzatok – miközben erősen támaszkodnak a piac szervező erejére – aktívan felvállalták a piacok létrehozásának, alakításának és irányításának a feladatát, az új technológiák kifejlesztésének támogatását”. (Joseph E. Stiglitz: A globalizáció visszásságai 29.o.). Ebben a modellben a vállalatok felelősséget vállalnak a munkavállalóik szociális jólétéért, amely attitűd meghatározó az Ázsiai Fejlesztési Bank finanszírozási politikájában. Az állammal szembeni bizalom, és az állam vezető szerepének elismerése meghatározó az egyes gazdaságpolitikai irányzatok szempontjából. Az angolszász liberalizmus csupán éjjeliőr szerepet szán az államnak, és csak a legszükségesebb közjavak biztosítását tartja kívánatosnak az állam részéről. Az Egyesült Államok, és az Egyesült Királyság gazdaságpolitikáját már hosszú évszázadok óta az individualista, liberális eszmeáramlat alakította. Ez a liberális gazdaságpolitikai megközelítés vált irányadóvá a II, világháborút követően megalapított nemzetközi pénzügyi és fejlesztési intézményekben is. A liberalizmus irányába történő eltolódás leginkább Ronald Reagan és Margaret Thatcher 1980as évekbeli kormányzására tehető, amikor az IMF-ből és a Világbankból a szabad piac ideológiáját hirdető misszionáriusok lettek. (Stiglitz 31.o.) Az IMF és a Világbank sorozatosan követett el hibákat, amikor az angolszász uniformizált „privatizáción, liberalizáción, dereguláción alapuló fejlesztési modellt erőltette rá a fejlődő országokra. Stiglitz elemzése szerint a szocialista országoknál is ugyanilyen negatív tendencia volt megfigyelhető a rendszerváltás idején. Az IMF és Világbank által ideológiai alapon erőltetett privatizáció és liberalizáció nagyon sokszor korrupcióval párosult, és az állami monopóliumot sok esetben magánmonopólium váltotta fel egy tőkeerős nagyvállalat formájában, amely az adott államtól még különböző garanciákat is kapott és nem teljesítette az előírt fejlesztési, és munkahelymegtartó rendelkezéseket. Stiglitz a privatizáció ellentmondásairól a következőképp fogalmaz: „a piaci fundamentalizmus retorikájának egyik fontos eleme az állami tisztségviselők
104
járadékvadász magatartásának megszüntetése. E feltételezés szerint az állami tisztségviselők vagy lefölözik az állami vállalat profitját vagy a barátaikat juttatják előnyös szerződésekhez és állásokhoz. A privatizációnak tulajdonított kedvező hatások helyett sok országban a helyzet csak romlott, és a privatizáció fogalma a megvesztegetéssel párosult.” (Stiglitz 73.) A három liberális irányelv erőltetése legfőképp a fejlődő és a volt szocialista államokban volt sokszor kontraproduktív, mivel a magántőke sokszor stratégiai iparágakat szerzett meg, amely jelentős függőséget okozott. Ez a kiszolgáltatott helyzet fokozottan érvényesül a fejlődő országok esetében, mivel a technológiatranszfert, és tanácsadást biztosító fejlett ipari államok az általuk irányított és ellenőrzött IMF és Világbank-csoporton keresztül egyoldalú függőséget okozhatnak a fejlődő országok kárára. Úgy tűnik, hogy az IMF elfelejtette Keynes intelmeit a piac diszfunkcióit illetően. A 80-as évek elejétől kezdődően háttérbe szorultak azok a keynes-i iránymutatások, amelyek kimondták, hogy mind lokális, mind pedig globális szinten szükség van kollektív cselekvésre, valamint szükség van egy nemzetközi intézményre, amely likviditást biztosít a visszaeséssel küzdő országok számára, amelyek nem jutnak egyéb finanszírozáshoz. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) stratégiája és irányelvei szintén a Világbank működési sémáját tükrözi. A regionális szintű multilaterális fejlesztési bankok közül az EBRD tekinthető a Világbank képmásának. A privatizáció és liberalizáció preferálása tetten érhető az első magyar kórház privatizációs ügylet finanszírozásában. A Világbank-csoport és a regionális szintű multilaterális fejlesztési bankok közti különbség talán úgy fogalmazható meg leginkább, hogy míg a Világbank nevéből adódóan is globális célkitűzések finanszírozásán dolgozik, mindenek előtt a fejlődő országokban, addig a regionális fejlesztési bankok földrajzilag jóval behatároltabb, konkrétabb, az adott régió gazdasági és szociális kohézióját erősítő projektek megvalósítását finanszírozza. A multilaterális fejlesztési bankok létjogosultsága napjainkban is éppúgy megalapozott, mint az 50-60 évvel ezelőtti, iparosodást előtérbe helyező megalapításuk hajnalán. A gazdaság szerkezete az információs- és tudástársadalom fémjelezte 2000-es évektől kezdve legalább olyan mértékben változott, változik, mint a II. világháborút követően. A II. világháborút követően a fejlett Nyugati világ és a szocialista blokk is a koncentrált tömegtermelés, és az ezt kiszolgáló bázisinfrastruktúrák fejlesztésének irányába indult el. A szocialista táborban a bázisinfrastruktúrák fejlesztése a korábbi időszakok elmaradottsága, valamint az erőltetett, sokszor irracionális nehézipari fejlesztések miatt mindvégig háttérbe szorult, amely a mai napig behozhatatlan hátrányt jelent a Nyugattal szemben.
105
Míg az 50-es, 60-as években a koncentrált ipari termelés, a jóléti állam alapintézményeinek és struktúráinak bevezetése jelentette a gazdasági és társadalmi fejlődést, addig mára ez a tendencia teljesen megváltozott, mind gazdasági, mind pedig társadalmi aspektusokat illetően. A II. világháborút követő ipari tömegtermelés diadalútját még a fejlett nyugat-európai államokban is a stratégiai iparágakban jelentős államosítás, és erős baloldali szakszervezeti mozgalmak kísérték. Nyilvánvalóan ezen tendencia alakulását nagyban befolyásolta a háborúból győztesen kikerülő Szovjetunió előretörő világpolitikai hatása, a nemzetközi munkásmozgalom térnyerése. Az iparági koncentrációk, a tömegtermelés következtében óriási társadalmi változások következtek be. A tradicionális rurális társadalom, mind a nyugati, mind pedig a szocialista tömbben bomlásnak indult. A tömegtermelésen alapuló ipar a kezdetekben rengeteg, komolyabb szakértelmet nem igénylő, korábban a mezőgazdaságban dolgozó embert szívott fel. A korszellem azt sugallta, hogy a városi, ipari társadalom képviseli a haladást, és az előrelépést, így elindult egy nagyon erőteljes városba irányuló migrációs trend, amely több évtizeden keresztül masszívan tartotta magát. Vállalatirányítási szempontból meghatározó volt a koncentráció, a vertikálisan és horizontálisan egyformán erősen tagolt, bürokratikus vállalati struktúra. A stratégiai fontosságú nagyvállalatok házon belül építették ki a különböző szolgáltató egységeiket, és sok esetben még jóléti intézmények és szolgáltatások rendelkezésre tartásáról is gondoskodtak. Nagyon érdekes szociológiai következtetéseket lehet levonni az ipari állam megalakulását követő, széles és nagyon erős középosztályon alapuló jóléti államok fokozatosan szolgáltató, tudásalapú államokká való fokozatos átalakulásának tanulmányozásából. Ha leszámítjuk az angolszász világot, akkor jól látható, hogy az európai jóléti államokat nagyon erős kollektív szellem hatotta át, amely leginkább az erős középosztály, valamint a koncentrált szakszervezeti és iparági érdekképviseleti tömörülések kialakulásában öltött testet. Ennek a rendszernek a finomhangolása leginkább Ausztriában, a szociális partnerség intézményében érhető tetten. A szocialista blokk országaiban a kollektivizmus felülről irányított volt, és ennek megfelelően mesterséges volt, lényegében a nyugat-európai társadalmakhoz képest nem tudott integrátori szerepet betölteni. A leginkább ott követhető a nyomon a szocialista rendszer kollektivizmusának gyengesége, mesterséges volta, hogy a volt szocialista államok társadalma a rendszerváltást követően, a nyugati, precízebben fogalmazva globalizált fogyasztási mintákért teljesen feladta korábbi, mesterségesen fenntartott, erőltetett kollektivizmusát, nem törődve a Nyugathoz képest ugyan alacsonyabb, de mindenkinek járó széleskörű szolgáltatástömeg fokozatos, hol nagyobb, hol kisebb elánnal történő leépítésével, zsugorodásával. A nem szintetikus kollektív társadalmakkal rendelkező nyugat-európai országokban is mélyreható változások mentek végbe a 90-es évektől kezdődően. A hagyományos, korábban húzó iparágak elvesztették versenyképességüket az újonnan iparosodott, alacsony munkabérű
106
országokkal szemben. A versenyképtelen, magas bérköltésű iparágak fenntartása hosszú távon nem működik, mivel az Európai Unió szintjét vizsgálva jól látható, ha helyt akar állni a világgazdasági versenyben, akkor mérsékelnie kell magát a versenyképtelen ágazatok támogatását illetően. A világgazdasági alkalmazkodás megköveteli, hogy az EU is az „ipartalanítás” útjára térjen, és a nagy hozzáadott értéket jelentő szolgáltató- és innovatív ipari állam irányába mozduljon el. Ebben a gazdasági és társadalmi transzformációban teljesen új működési elvek rajzolódnak ki. A tradicionális iparágakra jellemző termelési és szolgáltatási koncentrációt mindinkább felváltja a lapos szervezeten – „lapítsátok le a piramisokat” kiszervezésen, és innovatív megoldásokon alapuló, és az állandóan változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodni tudó menedzsment. A gazdasági struktúrák mélyreható változása és a koncentrációk folyamatos oldása feltartóztathatatlanul erodálja a korábban kialakult kollektív szellemiséget. A közszolgáltatásokat ellátó vállalatokat leszámítva a nagy, kollektív szellemiségű vállalatok mára már csak egyre inkább elhalványuló nyomokban fedezhetők fel az Európai Unió országaiban. Tekintettel arra, hogy a volt szocialista országokban a kollektív tudat mesterséges volt, a dekoncentrációs, dezintegrációs folyamatoknak jószerével semmi sem szabta gátját. Érdekes megfigyelni, hogy a globalizáció indukálta fokozott verseny, és az egyedi termelési struktúrák térhódítása milyen módon feszegeti a jóléti államok intézményi hálóját. A fokozott verseny mellett a jóléti társadalmak elkényelmesedése, elöregedése tovább feszíti a gazdasági és társadalmi status quo megmaradását. A II. világháborút követő koncentrációs, államosítással együtt járó, kollektív tudatot erősítő gazdaságpolitika a 90-es évekre teljesen megváltozott. A liberalizációt, privatizációt és deregulációt hirdető politika vált a legátütőbb irányelvvé, amely politika árnyoldalai egyre inkább szembetűnnek. Megkérdőjelezhetetlen, hogy jelen korunk paradigmaváltás előtt áll. Bebizonyosodott, hogy az állami túlszabályozottság, és az állami tulajdon túlsúlya nem teszi lehetővé a versenyképesség fenntartását. Az is egyértelmű, hogy a magára hagyott piac, az éjjeliőr szerepet játszó állam óriási társadalmi egyenlőtlenségekhez vezet, amely hosszú távon szintén nem biztosítja a fenntartható fejlődést. A kiüresedő félben lévő baloldali szolidaritás, és az egyént túlhangsúlyozó liberális eszmék nem tudnak már megfelelő választ adni korunk kihívásaira. A multilaterális fejlesztési bankok létjogosultsága, és egyben koordináló szerepe azért is megkérdőjelezhetetlen, mivel olyan össztársadalmi érdekeket szolgáló, országhatárokon belüli és azokon átnyúló projekteket finanszíroznak, amelyek finanszírozását a kereskedelmi bankok a nagy volumen és a hosszú, sokszor évtizedes megtérülés miatt nem tudják vállalni. A multilaterális fejlesztési bankok több évtizedes múltra visszatekintő tapasztalata különösen fontos a tudástársadalomra való átállás hajnalán. A globális kölcsönök intézményrendszerének további finomításával katalizátor szerepet tudnak betölteni a kis- és középvállalkozó szektor
107
felzárkóztatásában, amely szektor a karcsúsodó, kiszervezést preferáló nagyvállalatok mellett egyre inkább nélkülözhetetlen szerepet tölt be.
gadják-e maradéktalanul és jelentősebb viták nélkül az előzőekben kifejtett alapelveket, illetve hogy sikerül-e közös nevezőre jutniuk a megoldásban minden érintett területen, csak a jövő fogja majd megválaszolni.
V. Az Európai Beruházási Bank felépítése és tevékenysége V.1. Az Európai Beruházási Bank A luxembourgi székhelyű Európai Beruházási Bankot (European Investment Bank – EIB) a Római Szerződés 129. és 130. cikkelye alapján 1958-ban hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse az Európai Unió egészének, illetve tagországainak gazdasági fejlődését. Önálló jogalanyisággal rendelkező pénzügyi intézmény, amely az Európai Unió többi intézményétől teljesen független igazgatási rendszerrel rendelkezik. Az Európai Unión belüli kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés és az integráció finanszírozására alapították, és azóta is a legjobb piaci feltételek mellett, non-profit alapon, kedvező kamatozású, hosszú lejáratú beruházási hitelekkel támogatja az uniós politikai célokat. (EIB focused on… [2000. február 3.]) Tevékenységével az uniós tagállamok gazdasági és társadalmi kohézióját, gazdaságaik növekedését, a foglalkoztatás javítását kívánja elősegíteni. Az Európai Unió illetékes bizottságai ugyanakkor szakértőnek tekintik a regionális politikával, a pénzügypolitikával és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos konkrét kérdésekben is. Kiemelkedően fontos szerepet játszott az Európai Monetáris Unió megteremtésében, az euró bevezetésében, illetve az euróban denominált tőkepiacok kialakításában, hiszen már 1998-ban kibocsátotta az első euróban denominált értékpapírjait. Elsőrendű feladatát – a tagállamok gazdasági fejlődésének elősegítését – úgy látja el, hogy kedvező feltételű kölcsönöket biztosít a köz- és magánszektor számára, garanciát nyújt más pénzügyi intézmények kölcsöneihez, illetve különféle pénzügyi csomagokat állít össze. Az Európai Bizottságnak és a kölcsönt felvevő állam kormányának minden esetben meg kell azonban erősítenie, hogy az Európai Beruházási Bank kölcsöne valóban segíti a nemzeti és közösségi célkitűzések megvalósítását.
108
Az Európai Unió tagállamai rendelkeznek a Bank részvényeivel, amelyek a tagállamok gazdasági súlyának megfelelően oszlanak meg. Gazdasági eredményei és rendkívül jó bonitással rendelkező részvényesei alapján az Európai Beruházási Bankot a világ legjobb hitelfelvevői közé sorolják. A kölcsönügyleteihez szükséges pénzügyi források legnagyobb részét a nemzetközi tőkepiacon – mindenekelőtt a világ nagyobb tőzsdéin – felvett hitelekből teremti elő, melyekhez igen kedvező feltételekkel jut hozzá, hiszen AAA hitelminősítéssel rendelkezik. Ez a finanszírozási konstrukció teszi lehetővé a Bank számára, hogy a tagállamok költségvetésének megterhelése nélkül hatékonyan mozgósítson jelentős forrásokat különböző földrajzi térségek és gazdasági ágazatok fejlesztésére.
V.2. Az Európai Beruházási Bank statútuma és tagjai Az Európai Beruházási Bank „1958-ban azzal a céllal alakult, hogy hiteleivel előmozdítsa az Európai Unió integrációját, kiegyensúlyozott fejlődését, gazdasági és szociális kohézióját, így az elmúlt 50 évben jelentős tapasztalatokat szerzett beruházások finanszírozásában szinte valamennyi ágazatban. A bank mindvégig támogatta az Uniót a legfontosabb vívmányok elérésében és az európai gazdasági növekedés ösztönzésében, tőkéjét egy milliárd elszámolási egységről 164,8 milliárd euróra emelve elébe ment a hat eddigi bővítéssel kapcsolatos kihívásoknak, valamint a közös valutára való áttérést könnyítő kezdeményezéseivel kiemelt szerepet játszott az euró bevezetésének előkészítésében.”1 Az Európai Szerződés megszilárdította az Európai Beruházási Bank szerepét a Közösségben és jelentőségét az európai integráció finanszírozásában. A szerződésben megerősítésre került, hogy a bank fő feladata a beruházásokhoz szükséges források előteremtésében rejlik. Az Európai Beruházási Bank által eszközölt beruházások főként a tagállamok elmaradottabb területeire irányulnak. „Az Európai Szerződés különösen fontosnak tartja, hogy a bank segítse elő a beruházási programok finanszírozását a strukturális alapok és más közösségi pénzügyi eszközök támogatásával.”2 A következő táblázat a 2007. évben, illetve a 2003 és 2007 közötti időszakban aláírt szerződések összértékét mutatja területi bontásban az Európai Unióban, illetve a partnerországokban.
1 2
European Investment Bank Annual Report 2007, Elnöki összefoglaló Kende Tamás (szerk.) (1998): Európai közjog és politika. Osiris Kiadó
109
Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság EFTA Európai Unió
Összeg 928 1 108 1 599 209 6 536 345 755 7 154 4 148 5 609 120 35 20 50 1 217 40 265 1 070 2 281 1 504 175 613 18 613 713 4 160 146 41 431
2007 Megoszlás 2,2% 2,7% 3,9% 0,5% 15,8% 0,0% 0,8% 1,8% 17,3% 10,0% 13,5% 0,3% 0,1% 0,0% 0,1% 2,9% 0,1% 0,6% 2,6% 5,5% 3,6% 0,4% 1,5% 0,0% 1,5% 1,7% 10,0% 0,4% 100,0%
2003-2007 Összeg Megoszlás 3 511 1,7% 1 298 0,6% 5 573 2,7% 2 399 1,2% 33 281 16,3% 150 0,1% 2 495 1,2% 5 407 2,7% 35 435 17,4% 20 846 10,2% 29 090 14,3% 850 0,4% 364 0,2% 218 0,1% 566 0,3% 5 411 2,7% 53 0,0% 2 920 1,4% 5 237 2,6% 9 510 4,7% 7 818 3,8% 2 385 1,2% 1 602 0,8% 847 0,4% 3 706 1,8% 3 480 1,7% 18 332 9,0% 901 0,4% 203 685 100,0%
12. táblázat: A 2007. évben, illetve a 2003 és 2007 közötti időszakban az Európai Beruházási Bank által aláírt szerződések összértéke (millió euró) és megoszlása (%) területi bontásban 3
Az Európai Beruházási Bank az Európai Unión belüli tőkeberuházásokat vonatkozásában 41 431 millió euró összértékben kötött finanszírozási szerződéseket 2007-ben. Nagyszámú pénzügyi intézménnyel és kereskedelmi bankkal működik együtt, amelyek révén kis- és közepes méretű projektek finanszírozását valósítja meg hitelkeret nyújtásával az ipar, a szolgáltatás, az egészségügy, az oktatás, valamint az infrastruktúra területén (ez utóbbi terület az idők során egyre dominánsabb lett). Meghatározott konkrét projektekhez is kínál kölcsönöket pénzügyi intézmények és kereskedelmi bankok közvetítésével a globális kölcsönök keretében, hitelkeretet biztosít a kereskedelmi bankok számára az alkölcsönök kihelyezésére. Azoknak a vállalatoknak, illetve hatósági intézményeknek, amelyek projektjei világosan összeegyeztethetők az általa követett prioritásokkal, közvetlen hiteleket is nyújt
3
European Investment Bank Annual Report 2007, Statistical Report
110
Az Európai Szerződésben külön kiemelték, hogy az Európai Beruházási Bank folytassa tevékenységét azokon a területeken, amelyeken már korábban is aktívan közreműködött, nevezetesen az Európát behálózó szállítás, a távközlés és az energiaellátási hálózatok, az ipar versenyképességének, a környezetvédelem és az Európai Unió harmadik államokkal való együttműködésének területén. 13. táblázat: A 2007-ben az Európai Beruházási Bank által kihelyezett egyedi hitelek összértéke ország és alkalmassági kritérium alapján (millió euró)4
Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria
Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Finnország Svédország Egyesült Királyság EFTA Összesen Ebből konvergencia
4
Gazd. és szoc. kohézió, konvergencia 520 1 092 1 466 2 344 201 680 5 288 993 2 340 120 20 715 40 Gazd. és szoc. kohézió, konvergencia 1 882 1 154 142 493 70 70 2 548 22 178 13 813
Közlekedés
Energia
Környezet
Humán tőke
i2i
1 080 533 89 305 390 2 161 1 118 1 180 50 200 200 Közlekedés
85 456 145 907 100 850 20 240 395 Energia
375 712 756 109 1 227 15 150 2 124 1 975 2 008 120 200 40 65 165 Környezet
150 1 602 740 665 390 300 50 Humán tőke
168 106 109 3 011 1 238 500 1 131 515 90 i2i
300 275 280 466 8 628
378 363 1 360 146 5 445
247 662 12 43 100 535 1 235 146 13 021
475 163 805 5 339
875 100 333 713 647 9535
European Investment Bank Annual Report 2007, Statistical Report
111 14. táblázat: A 2003 és 2007 között az Európai Beruházási Bank által kihelyezett egyedi hitelek összértéke ország és alkalmassági kritérium alapján (millió euró)5
Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság EFTA Összesen Ebből konvergencia
Gazd. és szoc. kohézió, konvergencia 2 137 1 152 4 843 178 14 619 80 1 586 4 792 26 625 6 420 13 749 660 214 128 4 089 53 358 748 7 751 5 993 1 571 1 257 583 1 077 717 11 321 112 702 13 813
Közlekedés
Energia
Környezet
Humán tőke
i2i
255 1 160 1 310 576 1 882 999 2 152 13 750 3 500 5 085 64 382 1 277 360 1 318 3 025 1 766 1 200 694 175 608 726 2 222 551 45 037
280 364 814 80 504 875 3 677 240 4 510 100 210 125 470 435 220 1 087 406 150 176 3 082 327 18 131
2 226 712 1 615 937 5 014 250 1 865 9 208 5 470 8 952 560 150 124 184 1 728 40 749 955 1 791 2 984 513 86 95 550 1 260 7 528 350 55 897
150 32 7 121 68 200 2 177 2 648 2 151 200 150 60 925 795 492 2 360 22 310 20 97 1 278 438 3 640 25 333
315 951 991 13 622 68 350 4 899 2 234 4 896 270 150 60 870 529 1 024 2 750 507 243 100 150 1 973 1 736 3 829 42 514
Az előző táblázatokban az Európai Unión belül 2007-ben, illetve a 2003 és 2007 közötti időszakban kihelyezett egyedi hitelek összértéke látható ország és alkalmassági kritérium szerinti bontásban. (További táblázatok találhatók a Mellékletben az Európai Beruházási Bank által az említett időszakokban allokált összes hitelre vonatkozóan.) A bank finanszírozási tevékenységének több, mint a 90%-a a tagállamokba irányul. A Loméi Egyezmény alapján az Európai Beruházási Bank kedvezményes kölcsönöket nyújt afrikai, ázsiai és
Karib-tengeri
országoknak
is
ipari,
mezőgazdasági,
turisztikai,
távközlési
és
szállításfejlesztési programjaikhoz. Ugyancsak nyújt kölcsönöket a közép- és kelet-európai államoknak, bár ezen a területen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tölt be egyre jelentősebb szerepet. Az EBRD 1990-es létrehozásában az Európai Beruházási Bank jelentős mértékben közreműködött, egyebek mellett jegyezte tőkéjének 3%-át. 5
European Investment Bank Annual Report 2007, Statistical Report
112
2007-ben a strukturált finanszírozási keretből finanszírozandó ügyletek (aláírt szerződések) értéke meghaladta az 1,5 milliárd eurót, a megújuló energiaforrások alkalmazását segítő beruházások
támogatására
vonatkozóan
pedig
2
milliárd
euró
értékben
születtek
kölcsönszerződések. Az év során lépett működési szakaszába továbbá számos projekt, például a kutatási projekteket segítő kockázatmegosztásos pénzügyi mechanizmus (RSFF), amelyet az Európai Beruházási Bank az Európai Bizottsággal közösen kezdeményezett. Az Európai Beruházási Bank a legfontosabb uniós politikai célok teljesítése érdekében kötelezettséget vállal a konvergenciarégiók felzárkóztatása, a közlekedési beruházások (elsősorban a transzeurópai közlekedési prioritások) és energetikai projektek (főként a megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonysággal kapcsolatos beruházások) támogatása, a környezet védelme, a tudásalapú gazdaság megteremtése (i2i kezdeményezés), valamint a kis- és középvállalkozások finanszírozása terén.
113
Ország Németország Franciaország Olaszország Egyesült Királyság Spanyolország Belgium Hollandia Svédország Dánia Ausztria Lengyelország Finnország Görögország Portugália Csehország Magyarország Írország Románia Szlovákia Szlovénia Bulgária Litvánia Luxemburg Ciprus Lettország Észtország Málta Összesen
Euró 26 649 532 500 26 649 532 500 26 649 532 500 26 649 532 500 15 989 719 500 7 387 065 000 7 387 065 000 4 900 585 500 3 740 283 000 3 666 973 500 3 411 263 500 2 106 816 000 2 003 725 500 1 291 287 000 1 258 785 500 1 190 868 500 935 070 000 863 514 500 428 490 500 397 815 000 290 917 500 249 617 500 187 015 500 183 382 000 152 335 000 117 640 000 69 804 000 164 808 169 000
Részesedés (%) 16,170% 16,170% 16,170% 16,170% 9,702% 4,482% 4,482% 2,974% 2,269% 2,225% 2,070% 1,278% 1,216% 0,784% 0,764% 0,723% 0,567% 0,524% 0,260% 0,241% 0,177% 0,151% 0,113% 0,111% 0,092% 0,071% 0,0,42% 100,000%
15. táblázat: Az Európai Beruházási Bank tulajdonosi szerkezete 6
Az Európai Beruházási Bank az Európai Unió intézményeitől elkülönült intézmény, amely saját kormányzó szervvel, bevételi forrásokkal rendelkezik, önállóan végez pénzügyi műveleteket és felel adósságaiért. Az Európai Beruházási Bank működését az Egyezmény rendelkezései, a protokollként
az
Egyezményhez
kapcsolt
„Statútum”,
valamint
az
Európai
Unió
Privilégiumairól és Mentességeiről szóló Protokoll szabályozza. Ezeknek a rendelkezéseknek az értelmében a bank önálló jogi személyiséggel rendelkezik és bírósági eljárás alá vonható. A Bank tagjai az Európai Unió tagállamai, amelyek 2007. január 1-jén az előző táblázat adatainak megfelelően (az európai uniós átlaghoz mért, bruttó hazai termékben kifejezett és a csatlakozás időpontjában vizsgált gazdasági súlyuk szerint) részesültek a bank alaptőkéjéből. Ezen időpont óta a bank alaptőkéjében nem történt változás. Az Alapokmány értelmében a bank összes hitelezési kötelezettségvállalása értékben nem haladhatja meg az alaptőke két és félszeresét. Az Igazgatóság kérheti a jegyzett tőke be nem fizetett részének befizetését a bank által felvett hitelek törlesztéséhez szükséges mértékben.
6
Forrás: European Investment Bank Annual Report 2007
114
Minden tagállam a jegyzett tőkéből való részesedése arányában és a bank által meghatározott (a kötelezettség teljesítéséhez szükséges) pénznemekben köteles ezt a befizetést teljesíteni. A statútum szerint a tagállamok csak az általuk befizetett jegyzett tőkéért felelnek. Új államok tagfelvétele természetszerűleg a jegyzett tőke emelését vonja maga után, ami az új tagok által befizetett összegnek felel meg.
V.3. Az Európai Beruházási Bank igazgatása, igazgatási szervei Az Európai Beruházási Bank igazgatása tekintetében négy testületnek tulajdonítható kiemelkedő szerep.7
V.3.1. Kormányzótanács A Kormányzótanács feladata az Európai Beruházási Bank hitelpolitikai irányelveinek lefektetése, éves jelentésének és vagyonmérlegének jóváhagyása, az Európai Unión kívüli finanszírozási ügyletekben való részvételről és a tőkeemelésről szóló döntés, valamint a Bank többi szerve – az Igazgatótanács, az Igazgatási Bizottság és a Számvizsgáló Bizottság – esetében a tagok kinevezése. Az intézmény a 27 tagállam által kijelölt 1-1 miniszterből – legtöbb ország esetében a pénzügyminiszterből – áll, elnökségét pedig egymást követően 1-1 évig tölti be minden egyes tagállam.
V.3.2. Igazgatótanács Az Európai Beruházási Bank irányítószerve az Igazgatótanács, amely kizárólagos hatáskörben dönt a bank hiteleiről, garanciavállalásairól és értékpapír-kibocsátásairól, valamint gondoskodik arról, hogy az Európai Beruházási Bank vezetése és működése összhangban álljon mind a Római Szerződéssel és az alapokmánnyal, mind pedig a Kormányzótanács által rögzített általános irányelvekkel. Az Igazgatótanács évente 10 alkalommal ülésezik a Bank elnökének vezetésével. A határozatokat többségi szavazással hozza, de a többségnek legalább a jegyzett tőke 45%-val kell rendelkeznie. Tagjait – a tagországok által jelölt 1-1, valamint az Európai Bizottság által jelölt további 1 igazgatót – a Kormányzótanács nevezi ki 5 éves időszakra, de a kinevezés megújítható. Az Igazgatótanács a 28 rendes tagon túl 18 póttaggal is rendelkezik, és közöttük nincs különbség abban a tekintetben, hogy mindegyikük felelőssége kizárólag a bankkal szemben áll fenn. Az Igazgatótanács maximum 6 szakértőt – 3 rendes és 3 póttagot – is bevonhat még a munkába, ők azonban csak tanácsadóként, szavazati jog nélkül vehetnek részt az üléseken. 7
European Investment Bank Annual Report 2007
115
V.3.3. Igazgatási Bizottság Az Európai Beruházási Bank végrehajtó szerve a 9 tagú, állandó testületként működő Igazgatási Bizottság, amely az elnök alá rendelve, az Igazgatótanács felügyelete mellett végzi a bank napi irányítását, a határozati javaslatok előkészítését az Igazgatótanács részére, valamint az Igazgatótanács határozatainak végrehajtását. Tagjait – akik kizárólag a banknak tartoznak felelősséggel – az Igazgatótanács ajánlásai alapján a Kormányzótanács nevezi ki 6 éves megújítható időszakra, akiknek a megbízatása a mindenkori folyamatban lévő tevékenységekre terjed ki.
V.3.4. Számvizsgáló Bizottság A Számvizsgáló Bizottság közvetlenül a Kormányzótanács alá rendelt, független testület, amely ellenőrzi az Európai Beruházási Bank könyvelését, prudens működését és a bankműveletek végrehajtását, továbbá az igazgatótanácsi jóváhagyással egy időben nyilatkozatot ad ki a bank pénzügyi kimutatásairól. A 6 tagú testület 3 állandó tagból és 3 megfigyelőből áll, akiket a Kormányzótanács nevez ki 3 éves időszakra.
V.3.5. Az Európai Beruházási Bank stratégiai irányelvei8 Az Európai Beruházási Bank projektfinanszírozással foglalkozó intézmény, nem hitelezhet meg költségvetési deficitet vagy a folyó fizetési mérleg hiányát, továbbá nem nyújt szabadon felhasználható, gazdaságpolitikai vállalásokon alapuló kölcsönöket sem, de nem is köti a hitelnyújtást gazdaságpolitikai feltételekhez. Az igénybe veendő hitelt rugalmas feltételek mellett, de mindenképpen beruházásokra kell fordítani. Az Európai Beruházási Bank a közvetlen tőkebefektetésekkel, illetve kockázati tőkével kapcsolatos ügyleteket a ma már többségi tulajdonában lévő Európai Beruházási Alapra (EIF) bízza. Az elmúlt évtizedben jelentősen kibővült az Európai Beruházási Bank tőkepiacokon való működése és az általa kínált pénzügyi eszközök sora. Az európai integráció gazdasági fejlődésének elősegítése mellett egyre újabb kihívásokkal kellett az Európai Beruházási Banknak szembenéznie. Az 1990-es évek folyamán az Európai Beruházási Banknak komoly támogatást kellett nyújtani az Európai Gazdasági és Monetáris Unió, azon belül is az euró bevezetésének az elősegítéséhez.
8
Palánkai Tibor (1999): Az európai integráció gazdaságtana. IV. kiadás, Aula Kiadó; European Investment Bank 40 years’ activity 1998; European Investment Bank Annual Report 2007
116
Ezzel az első számú kihívással egy időben jelentkezett az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó volt szocialista, közép- és kelet-európai országok gazdasági támogatása, amelynek az volt a célja, hogy ezen országok hamarabb és kevesebb nehézséggel tudjanak áttérni a szocialista tervgazdaságról a piacgazdaságra. A hagyományos működési területén is egyre nagyobb teher nehezedett az Európai Beruházási Bank vállára az 1990-es években. A gazdasági növekedés megtorpanása miatt új, megoldandó feladatokkal szembesült a gazdasági fejlődés, a foglakoztatás és a humán tőke hatékonyabb kihasználásának a területén. 2000-ben az Igazgatótanács javaslatára a Kormányzótanács elfogadott egy aprólékosan kidolgozott stratégiai csomagtervet, amely az Európai Unió pénzügyi intézménye mint hitelező számára kijelöli azokat az irányelveket, amelyek a leghatékonyabban hozzájárulnak az Európai Unió hosszú távú projektjeinek a megvalósításához. A stratégiai keretegyezmény alapján, a bank továbbra is az uniós átlagnál fejletlenebb, periférikus területeire összpontosítja forrásait. A bank elsőrendű célkitűzései közé tartozik az európai integráció régióinak gazdasági konvergenciája. Az Európai Beruházási Bank forrásai kihelyezésénél különös gondot szentel annak, hogy olyan területek részesüljenek a kedvezményes hitelekből, amelyek strukturális nehézségekkel küzdenek, ahol a termelési szerkezet megváltozása miatt (gazdaságtalan termelőágazatok leépítése) az átlagosnál jóval magasabb a munkanélküliség. Az Európai Beruházási Bank az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokat is hatékonyan fogja támogatni a jövőben.9 Ezt a támogatást a többi uniós intézménnyel, multilaterális pénzügyi intézetekkel és a Nemzetközi Bankszövetséggel együttműködve képzeli el. Az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni irányelveit figyelembe véve – az Európai Unió bővítésének előkészítésére és a tudásalapú, innováció-vezérelt társadalom fejlesztésére fókuszálva – az Európai Beruházási Bank átszervezte főosztályait.10 Ennek keretében a kölcsönnyújtással foglalkozó főosztályok összevonásával jött létre a Kölcsönnyújtási műveletekért felelős igazgatóság, amely három működési zónára oszlott:
Nyugat-Európa zóna: északi országok, Egyesült Királyság, Írország, Benelux-államok, Franciaország, Spanyolország és Portugália;
Közép-Európa zóna: Németország, Ausztria, Görögország, Olaszország, közép- és kelet-európai tagjelölt országok, Ciprus és Málta;
Partnerországok: mediterrán országok, Balkán térsége, Afrika, Karibi és Csendes Óceáni térség, Ázsia és Latin-Amerika.
9
http://www.eib.org/about/objective/ EIB sajtóközlemény: 2000. augusztus 1. EIB tailors its operational structure to its new remits.
10
117
Az új szervezeti felépítés11 zökkenőmentesebbé tette az Európai Unió tagországaiban alkalmazott egységes eljárási elvek alkalmazását a tagjelölt országok vonatkozásában is, ezáltal elősegítette az integrálódást, az Európai Közösségek szabályozási gyakorlatának átadását. Az európai gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést megcélzó Amsterdami Speciális Akció Program kivitelezésével párhuzamosan, a bank továbbra is támogatni szándékozik a Közösség prioritásait, mind a tagállamokban, mind pedig a csatlakozni kívánó országokban. A prioritások
közé
tartozik
a
transzeurópai
közlekedési
úthálózat,
az
energia-
és
telekommunikációs hálózatok fejlesztése, az ipar versenyképességének növelése, a kis- és középvállalatok támogatása, a környezetvédelem, valamint az energiakímélő technológiák terjesztése. Az Európai Beruházási Bank széleskörű feladatainak ellátása érdekében szorosabb kapcsolatokat fog kialakítani az európai bankszférával. A bank vezérelvei megerősítik a bankot azon politikájában, hogy hozzon létre szoros együttműködést az Európai Unió pénzügyi szektorával. Ezt kívánja a szubszidiaritás elve, ami a döntéshozást és a kivitelezést helyi szintre delegálja. A közép- és kelet-európai piacok internacionalizálódása a versenyképes, tőkeintenzív termékek térnyerésével párhuzamosan valósul meg. Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió keretein belül, a pénzügyi szektor integrációja megkönnyíti és szélesíti a befektetők kedvezményes hitelforráshoz jutásának lehetőségeit. Ebben a változó környezetben az Európai Beruházási Bank továbbra is speciális szerepet fog betölteni a működőtőke beruházások növelésével (hosszú távú finanszírozások, a köz- és a magánszféra közti kapcsolatok szélesítésével). A bank nagyon komoly hasznot húz abból, hogy kitűnő helyet tölt be a tőkepiacokon. A bank csak a hosszú életciklussal kecsegtető projekteket támogatja, amelyek kiérdemlik a hosszú távú hitelt. A kis-és középvállalatoknak nyújtott hitelek tekintetében, a banki szférával egyre szorosabb kapcsolatokra való törekvés mellett az Európai Beruházási Banknak az a szándéka, hogy hatékony marketing-tevékenységgel és az eljárási-mechanizmusok egyszerűsítésével szélesíteni tudja kölcsönnyújtási lehetőségeit. Az Európai Beruházási Bank jó hírnevű pénzügyi intézmények bevonásával a finanszírozási eszköztárának diverzifikációján dolgozik. A finanszírozási eszköztár szélesítése az Európai Beruházási Alapra is kiterjed, amely együtt dolgozik az Európai Beruházási Bankkal az Európai Technológiai Alap megvalósításán. Mint az Európai Unió strukturális politikája iránt elkötelezett intézmények, az Európai Beruházási Bank és az Európai Tanács szorosan együttműködnek azokon a területeken, ahol a regionális fejlesztésre szánt kölcsönöket az Európai Unió költségvetéséből fedezik. Az Európai Beruházási Bank erősíteni szeretné részvételét a strukturális politika műveleteinek előkészítésében és lebonyolításában, hogy optimális egyensúlyt érjen el a költségvetési és a 11
Új arcát keresi az Európai Befektetési Bank. Napi Gazdaság, 1992. július 16. 15. o.
118
banki szféra forrásai között és biztosítani tudja a két hitelforrás ésszerű felhasználását. Annak érdekében, hogy a leghatékonyabban elősegíthesse az Európai Unió célkitűzéseit, egy olyan több évre szóló operációs tervet dolgozott ki, amely az elért teljesítmények mérésére és ezek felülvizsgálatára irányul.12 Az Európai Beruházási Bank a 2004–2006. évi stratégiájában három fő prioritást fogalmazott meg:13 1. az Európai Unió bővítése; 2. az Európai Tanács 2003. december 12-i ülésén elfogadott Európai Növekedési Kezdeményezés (European Action for Growth / Growth Initiative); valamint 3. a partnerországokkal való együttműködés a FEMIP (Facility for Euro-Mediterranean Investment and Partnership) és a Cotonou Megállapodás alapján. Az Európai Növekedési Kezdeményezés a lisszaboni célkitűzések megvalósításán keresztül a versenyképesség, a foglalkoztatás és a növekedési potenciál javítását szolgálja. A K+F tevékenység, a humán tőke, az információs és kommunikációs technológiai hálózatok területére történő beruházások a tudásalapú, innováció-vezérelt gazdaság megteremtését célozzák. A transzeurópai hálózatok fejlesztése, a környezetvédelem és az életminőség javítása, a korábbi csatlakozó országok közlekedési és telekommunikációs infrastruktúrájának fejlesztése hozzájárul a gazdaságfejlesztéshez és az integrációhoz. Az Európai Beruházási Bank Kormányzótanácsa 2005 júniusában elfogadta „az uniós fejlesztéspolitikai célokat szem előtt tartó, a hozzáadott értékekre összpontosító nagyobb kockázatvállalás” stratégiáját. A kiemelt célkitűzés teljesítését kizárólagosan szolgáló, más stratégiai prioritásokat háttérbe szorító erőfeszítéseinek tervezetét a 2008-2010. évi ügyviteli tervben rögzítette. Az Európai Unió országaiba irányuló hitelezési politika vonatkozásában a következő hat fejlesztéspolitikai célkitűzést határozta meg: 1. a gazdasági és szociális kohézió megteremtése, valamint a konvergencia előmozdítása a kibővített Unióban, 2. az Innováció 2010-kezdeményezés végrehajtása, 3. a transzeurópai hálózati rendszerek és csatlakozó hálózatok fejlesztése, 4. a kis- és középvállalkozások támogatása, 5. környezetvédelemi és környezetfejlesztési beruházások ösztönzése, 6. valamint a fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátás biztosítása. Az Európai Unión kívüli hitelezési célok között pedig az alábbiak szerepelnek: 12 13
European Investment Bank Annual Report 2002 European Investment Bank (EIB): Corporate Operational Plan (2004−2006). 2004
119
az előcsatlakozási támogatások,
a magánszektor fejlesztésében való részvétel,
az energiaellátás folyamatosságát biztosító fejlesztések,
a környezetvédelem és környezetfejlesztés,
az uniós országok jelenlétének erősítése a közvetlen külföldi tőkebefektetések serkentése révén,
a know-how- és technológiatranszfer ösztönzése.
Megfigyelhető tendencia, hogy az infrastrukturális beruházások változatlan hiteligénye mellett egyre nagyobb a kereslet az innovációs kezdeményezések hitellel és kockázati tőkével történő finanszírozása iránt, továbbá az Európai Unió fokozatos bővítése is kihat az Európai Beruházási Bank szerepvállalására, egyre nagyobb igényt támasztva a helyi és uniós fejlesztéspolitikai célok támogatása terén. Tevékenységét a stratégiai célok megvalósítása érdekében a korábbiakkal összevetve jelentősen nagyobb kockázatvállalás jellemzi. Az 2006/48/EK irányelvnek megfelelően kidolgozott új belső minősítésen alapuló módszert (IRM) – megfelelően átdolgozva – új eszközfajtákra is kiterjesztette, ezáltal a hitelpolitikai, hitelminősítési és kockázatárazási rendszerek, eljárások tökéletesítése révén kockázatvállalási hajlandósága fokozódott, a hozzáadott értékek hatékonysága növekedett, hiszen ezáltal innovatívabb pénzügyi megoldásokat és kisebb sajáttőke-követelményt támasztó finanszírozási ügyleteket képes kínálni. Ugyanakkor a közjó érdekében tevékenykedő nem profitorientált pénzintézetként az Európai Beruházási Bank kerüli a spekulatív kockázatvállalást, pénzügyi kockázatviselésének tehát hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága szab határt. Az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság forrásaiból elkülönített tartalékokból támogatott, magasabb kockázattal járó, nagy összegű speciális konstrukcióknak jelentős szerep tulajdonítható. A strukturált finanszírozási kereten (SFF) belül elkülönített 3,75 milliárd eurós tőketartalék 2007-ben a „lejárat előtti felszámolás” és „idő előtti átadás” kockázatával járó elsőbbségi hitel- és garanciaügyletek, felszámoláskor a másodlagos tulajdonosi kölcsöntőke elé sorolható alárendelt kölcsön- és garanciaügyletek, a mezzanine-ügyletek, a projekttel összefüggő származékos értékpapírok és tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok alkalmazását segítette elő.
A kockázatmegosztásos pénzügyi mechanizmus (RSFF) keretében 1 milliárd eurót az Európai Beruházási Bank, további 1 milliárd eurót pedig a 7. kutatási keretprogram terhére az Európai Bizottság biztosított.
A transzeurópai közlekedési hitelgarancia-eszköz céljaira az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság 500-500 millió eurót különített el. Ebből egyes transzeurópai közlekedési beruházások készenléti hiteleire adható garancia, fedezetet nyújtva az
120
egyes projektek átadását követő „felfutási időszakot” jellemző bevételkiesés kockázataira.
A
mediterrán
partnerországok
magánszektorát
fejlesztő
kockázatmegosztásos
finanszírozási formákra ugyancsak 500 millió euró hívható le a strukturált finanszírozási keretből.
A fennmaradó 1,75 milliárd euró az Innováció-2010 kezdeményezés keretében, valamint a transzeurópai közlekedésfejlesztési és energiapolitikai célokra vehető igénybe, ez az összeg azonban a piaci igény rendkívül gyors bővülése következtében a szükségesnél lényegesen alacsonyabb.
Az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európai Bizottság közötti együttműködés számos további közös programot és finanszírozást is magába foglal. A legfontosabbak a következők:
A JASPERS (európai régiók beruházásait támogató közös program) keretében a kedvezményezett országok az Unió strukturális és kohéziós alapjaiból támogatott nagyobb infrastrukturális beruházások előkészítéséhez kaphatnak technikai segítséget.
A JESSICA (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés) a tagországoknak és az Európai Regionális Fejlesztési Alap kezelőinek kínál egyedi megoldásokat a városrendezési és városfejlesztési beruházások finanszírozásához.
A JEREMIE (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források) keretében a kis- és középvállalkozások (a fejlődő régiók első vállalkozóit és mikrohitelekre jogosult vállalkozásai is) juthatnak jobb és több finanszírozási forráshoz.
Ezeken túlmenően az Európai Bizottság megbízta az Európai Beruházási Alapot egy 1,1 milliárd euró értékű versenyképességi és innovációs keretprogramja végrehajtásával, az Európai PPP Szakértői Központon (EPEC) keresztül pedig az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank közösen az állam és a magántőke együttműködése révén (PPPkonstrukcióban) megvalósuló európai projekteket segíti információval és gyakorlati útmutatással, valamint a közszférát képviselő tagoknak nyújt támogatást politikai és programkészítési kérdésekben, PPP-s közbeszerzési és projektvezetési témákban. Az Európai Unión kívüli területeket illetően – a 2007–2013-as időszaki maximum 27,8 milliárd eurós külső finanszírozási mandátum mellett – az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság közös finanszírozásában jött létre az afrikai, karibi és csendes-óceáni térségre vonatkozó vízügyi beruházás-előkészítési keret, illetve az Európai Beruházási Bank kezelésében működik az Európai Bizottság és 10 tagállam által közösen finanszírozott EU–Afrika infrastruktúrafejlesztési letéti alap is, amelynek célja, hogy a részt vevő államok pénzügyi
121
támogatásait hosszú lejáratú hitelekkel kombinálva emelje a regionális és határon átnyúló infrastruktúrafejlesztést támogató fenntartható uniós források értékét Afrikában. Fontos fejlemény továbbá, hogy a részvényesek az Európai Beruházási Alap (EIF) engedélyezett alaptőkéjét 2007-ben 50%-kal megemelték, így az már eléri a 3 milliárd eurót. Míg az Európai Beruházási Bank a felajánlott új részvényeket teljes egészében lejegyezte, az Európai Bizottság négy év alatt fokozatosan vásárolja majd meg a számára elkülönített részvényeket, a pénzintézeti részvényesek pedig a részükre felajánlott részesedés mindössze 70%-át jegyezték le. Az Európai Beruházási Alap saját tőkéje ezzel 965 millió euróra emelkedett, ami legalább 2013-ig garantálja a pénzügyi stabilitást, hiszen a tőkerészletek fokozatosan, szükség szerint kerülnek addig befizetésre.
V.4. A legfontosabb hiteltípusok és feltételek az Európai Beruházási Bank gyakorlatában Az Európai Beruházási Bank egységes feltételeket alkalmaz kölcsönfelvevőivel szemben, tehát azonos lejárati struktúra és pénznem esetében ugyanolyan kamatlábat számít fel bármely tagállambeli – azonos hitelminősítésű – kölcsönfelvevőnek. Egyrészt azért képes alacsony kamatokkal nyújtani a hiteleket, mert alacsonyak a forrásköltségei, másrészt azért, mert állami vagy jegybanki – illetve más AAA minősítésű nemzetközi bank, konzorcium vagy 100%-os külföldi tulajdonos anyacég által nyújtott – garanciával csökkenti ügyletei kockázatát, esetleg kivételesen az euróban, dollárban vagy forintban kibocsátott forgalomképes állampapírokat is elfogadja biztosítékként.14 Az Európai Beruházási Bank alapvetően olyan egyedi beruházásokat finanszíroz, amelyek az Európai Unió érdekeit szolgálják, továbbá megfelelnek a gazdaságossági, megtérülési követelményeknek és mind a kölcsönfelvevővel, mind pedig a projekttel szemben támasztott egyéb hitelvizsgálati feltételeknek. A finanszírozandó programok várható projektköltsége minimum 40 millió EUR, és ennek a felét hajlandó az Európai Beruházási Bank meghitelezni. A kisebb beruházások finanszírozására a globális kölcsönök, illetve hitelkeretek szolgálnak. Ezekben a konstrukciókban az Európai Beruházási Bank a kereskedelmi bankoknak biztosít hitelkeretet, majd azok nyújtanak alkölcsönöket a végső kedvezményezett kis- és közepes vállalkozásoknak. Az Európai Beruházási Bank csak a kereskedelmi bankokkal áll hitelviszonyban – ezért vizsgálja meg hitelállományuk minőségét, hitelnyújtási stratégiájukat és
122
hitelbírálati rendszerüket –, tehát a végső kedvezményezettek esetleges nemfizetésének kockázatát a kereskedelmi bankok viselik. Az Európai Beruházási Bank valamely kereskedelmi bankkal fennálló kapcsolatának elmélyülésével, annak eljárásrendjének megismerésével párhuzamosan egyre kevesebb alprojekt hitelkérelmének ellenőrzésében vesz részt, de a továbbiakban is meghatározza az alkölcsönök lehetséges felhasználási körét és összegét (20 ezertől 12,5 millió euróig).
16. táblázat: Az Európai Beruházási Bank finanszírozási eszközeinek legfontosabb jellemzői15 Hiteltípusok Globális hitelek (Global Loans)
Közvetítőn keresztül nyújtott hitelek (Intermediated Operations) Közvetlen hitelek (Direct Operations)
Jellemzők kisméretű (40 ezer – 25 millió euró közötti) projektnagyság az Európai Beruházási Bank Global Loans partnerein (Magyarországon: CIB, HVB, IEB, K&H, Volksbank, Raiffeisen, Erste, MFB) keresztül vesz részt a finanszírozásban túlnyomó részt a kis- és középvállalkozói szektor finanszírozását szolgálja közepes méretű projektnagyság (25 millió euró körül) tipikus közvetítők: kereskedelmi bankok, az állam fejlesztési bankja (Magyarországon az MFB Rt.), hitelképes régiók és önkormányzati társulások közvetítő lehet akár egy állami tulajdonú szakosított fejlesztési alap is (például az Environmental Development Fund of the Republic of Slovenia Public Fund) nagyméretű projektnagyság (30 millió euró), 12-15 millió eurós hitelnyújtással az Európai Beruházási Bank és a végső kedvezményezett közvetlen szerződéses kapcsolata feltétele a megfelelő hitelbesorolás vagy egyéb biztosíték megléte
Az Európai Beruházási Bank csak kiegészítő forrásokat nyújt, vagyis csak a teljes projektköltség 50%-át finanszírozza (ez a költségkategória azonban magába foglalja az ár-, illetve műszaki tartalékot, a tervezési és ellenőrzési költségeket, a beruházás megvalósítási időszakában kifizetett kamatokat stb. is). Az Európai Beruházási Bank gyakran folytat társfinanszírozást más nemzetközi bankokkal és projektfinanszírozó intézményekkel (pl. a Világbankkal vagy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal), illetve az Európai Unió különböző alapjaival. Az Európai Beruházási Bank – hasonlóan a többi nemzetközi fejlesztési intézményhez – nem egy összegben, hanem a beruházás előrehaladásának ütemében – akár 5-7 éves időszakban –
14
Tóth Ferenc: Az Európai Beruházási Bank tevékenysége Magyarországon. Bankszemle, 45. évf., 2001/4-5. szám, 40-57. o. 15 Saját készítésű táblázat „Báger Gusztáv – Örlős László: Az Európai Beruházási Bank és Magyarország együttműködésének újszerű megközelítése. Európai Tükör, 2004/7, október, 17-49. o.” alapján,
123
részletekben (tranch-okban) folyósítja kölcsöneit.16 A tranche-ok önálló alkölcsönökként működnek, egyedi kamatlábakkal és törlesztési táblázattal. A kölcsön összegét mindig euróban határozzák meg, de a tényleges folyósítás pénzneme bármely, a főbb devizapiacokon rendelkezésre álló deviza lehet, illetve helyi pénznemben is hajlandó az Európai Beruházási Bank folyósítani. Rögzített kamatozás esetén akár minden egyes folyósítás más-más pénznemben is kérhető, míg változó kamatozás esetén legfeljebb 3 pénznem választható, az átváltható kamatozású kölcsönök esetén pedig 1, amelyet a szerződés aláírásakor rögzítenek. A visszafizetés azokban a devizákban történik, amelyekben igénybe vették. A kamatlábakat a fix kamatozású kölcsönök esetén az egyes lehívásokat közvetlenül megelőző időszakban rögzítik, míg a változó kamatozású kölcsönök kamatlábát negyedévenként változtatják. A tényleges kamatlábak az Európai Beruházási Bank forrásköltségeitől függenek, melyhez az adminisztrációs költségek fedezésére szolgáló – kb. 15-25 bázispont – felár adódik. Alkölcsönök esetén erre természetesen még rárakódik a közvetítő kereskedelmi bank által felszámított kamatrés is. Az Európai Beruházási Bank a változó kamatozású kölcsönök esetén ingyenesen egy EURIBOR/LIBOR + 10 bázispontú kamatlábmaximumot garantál kölcsönfelvevőinek, vagyis vállalja, hogy ennél magasabb kamatot még akkor sem alkalmaz, ha ez számára ráfizetéses. Soha nem számít fel sem rendelkezésre tartási jutalékot, sem egyszeri front-end fee típusú kezelési költséget, de a rögzített kamatozású kölcsönök előtörlesztése esetén – más finanszírozási intézményekhez hasonlóan – igen jelentős költséget ró az ügyfelekre. A hagyományos fix és változó kamatozás mellett változó, illetve rögzített kamatrésű, valamint időszakonként felülvizsgálható (rögzítettről változóra átkonvertálható, más pénznemre átváltható), illetve – nagy beruházások esetén – változóról rögzítettre átváltható kamatozású kölcsönöket is kínál. Esetenként bullet típusú (egyenlő összegű kamatfizetésű, a végső lejáratkor egy összegű tőketörlesztésű) kölcsönöket is nyújt maximum 12 éves lejáratra. A futamidő egyébként minden esetben az adott beruházás sajátosságaitól és hitelkockázati megfontolásoktól függ (12-15-től akár 25-30 évig), és ugyanez igaz a türelmi időre (3-5-től 8 évig) is. A magánprojektekre adott hitelek általában rövidebb futamidejűek, mint az ugyanolyan típusú állami kölcsönök. Az Európai Beruházási Bank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott kölcsönök lejárata 5, 8, illetve 11 év, a tényleges lehívás időpontjától számítva 2-3 év türelmi idővel, ugyancsak részletekben, de szoros és hosszú múlttal rendelkező együttműködés esetén egyszerűsített eljárás keretében egy összegben átutalja a teljes kölcsönt a folyósítási feltételek teljesítését követően. Nagyon hosszú megvalósítási idejű beruházásoknál az Európai Beruházási Bank több 16
Tóth Ferenc: Az Európai Beruházási Bank tevékenysége Magyarországon. Bankszemle, 45. évf., 2001/4-5. szám, 40-57. o.
124
finanszírozási szerződést ír alá ugyanazon projekt különböző fázisaira, így a futamidő akár 2325 évre is meghosszabbítható. Az egyedi kölcsönök feltétele a megfelelő beszerzési eljárás alkalmazása, amely alapvetően projektfüggő. Az Európai Beruházási Bank az Európai Unió megfelelő beszerzési szabályait, illetve a nemzetközi gyakorlatban kialakult eljárásokat alkalmazza, alapelve a versenyeztetés. Habár a magánszektornak nyújtott, illetve a hitelkereten keresztül folyósított kisösszegű kölcsönöknél gyakorlatilag nem szabályozott a beszerzés, bizonyos határértékek felett és az állam, illetve szervezetei által felhasznált kölcsönök esetén azonban bizonyos esetekben előírják a nemzetközi versenytárgyalást, illetve az Európai Unió hivatalos lapjában, az „Official Journal”-ban való megjelentetést. A fentiekben kifejtett elvek, célkitűzések és történések értelmében a gazdasági növekedés, a versenyképesség növelése, valamint a foglalkoztatás-politika továbbra is központi jelentőségű prioritás maradt az Európai Unió politikájában. Az Európai Beruházási Bank, valamint az EIBcsoport másik kulcsintézménye, az Európai Beruházási Alap is támogatják tevékenységükkel ezeket az uniós célkitűzéseket.
V.5.1. Az Európai Unió versenyképességi mutatói „A versenyképesség fogalma mikroszinten a piaci versenyben való pozíciószerzés, illetve helytállás képességét jelenti az egyes vállalatok, egymás versenytársai között, valamint makrogazdasági szempontból az egyes nemzetgazdaságok között.” (Lengyel [1999], 10. o.) Az OECD a következőképp határozza meg a versenyképesség fogalmát: „a versenyképesség a vállalatok,
iparágak,
régiók
és
szupranacionális
régiók
képessége
relatíve
magas
tényezőjövedelem és relatíve magas foglalkoztatási szint létrehozására egy fenntartható bázison, miközben a nemzetközi versenynek tartósan ki van téve. Az Európai Unió a következő fogalom meghatározást adja: „képesség olyan javak és szolgáltatások előállítására, amelyek a nemzetközi piacon értékesíthetők, miközben a jövedelmek magas és fenntartható szinten maradnak”. (Lengyel [1999], 10. o.) Mikroszinten egy adott áru versenyképessége akkor biztosított, ha a termék vagy szolgáltatás ára alacsonyabb, minősége, műszaki színvonala jobb, az áruszállításhoz kapcsolódó szolgáltatás pedig ugyancsak előnyösebb, mint a versenytársé (szállítási határidő, pontosság, csomagolás, alkatrészellátás stb.). Versenyképesnek akkor tekinthető az adott áru vagy szolgáltatás, ha a három tényező közül legalább kettő összehasonlításban jobb a konkurenciáénál. Makroszinten kijelenthető, hogy egy gazdaság akkor versenyképes, ha a vállalatok, iparágak, régiók szintjei nemcsak külkereskedelmi, hanem minden piaci értékesítés vonatkozásában
125
folyamatos, nem csak átmeneti jellegű jövedelmet és nyereséget realizálnak, amellyel a jólét és a foglalkoztatottság folyamatosan gyarapszik. Az export és a külkereskedelmi részarány alakulásánál összetettebb, árnyaltabb képet mutat a cserearány-alakulása, amely mutató azt vizsgálja, hogy az adott ország, vagy külkereskedelmi partnerei voltak erősebbek az árak érvényesítésénél. Magyarország például a rendszerváltást követően rendkívüli mértékű cserearányromlást szenvedett el. A romló cserearány eredményeképpen az importtermékek a hazai termeléshez képest még növekvő árak mellett is versenyképes maradtak, hiszen ezeket az árakat a piac elfogadta. Míg az import mértéke és ára egyre nőtt a magyar termelésben, addig a versenyképes, folyamatos áremelkedést elérni képest exportvolumen csökkent, a cserearány tehát negatív irányba eltolódott. Az exportképesség növelése a megfelelő műszaki színvonal mellett természetszerűen megköveteli a költség-versenyképességet is, így a bérszínvonal alacsonyan tartását is igényli. Itt tapasztalható a legnagyobb ellentmondás, hiszen egy ország tőkevonzó képessége szempontjából nagyon fontos alacsony bérszínvonal egyben a jóléti nyugati államokhoz való felzárkózás gátját is jelenti. Addig, míg az egyes államok és régiók egymással versengenek a külföldi tőkebefektetésekért, és ezen befektetésekért kiszolgáltatott helyzetükből adódóan még különböző állami támogatásokat is nyújtanak, nem mutatkozik lehetőség a bérszínvonal és az életszínvonal emelkedésére. A jelenlegi globális világgazdaságban olyan helyzet alakult ki, hogy a jóléti államok versenyképességük megtartása érdekében egyre inkább rákényszerülnek az évtizedeken keresztül hangoztatott és megvalósított szociális állam vívmányainak megnyirbálására. A közép- és kelet-európai országokban még drasztikusabb a helyzet, mivel a szocializmus erőszakos államosítása megakasztotta a hazai magángazdaság folyamatos, szerves fejlődését, és a tőke nélküli lakosságot sokként érte a szocializmus nyújtotta kiszámítható, sok tekintetben európai szintű szociális szolgáltatások megkacsolása vagy megszűntetése, valamint az élethosszig tartó munkahely szimbólumának megszűnése. A kiszámíthatóság helyébe lépett a teljesítménykényszer, az élethosszig tartó tanulás, a folyamatos fejlődés és a környezethez való alkalmazkodás képessége. A magánszférában megszűnt vagy marginalizálódott a szakszervezeti érdekképviseletek jelentősége. Ahogyan az a következő táblázatban is egyértelműen látható, a 25 tagú Európai Unió egyetlen versenyképességi mutatót tekintve sem tudott versenyt nyerni az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. A legtöbb vizsgált változó tekintetében még Japán is jobb eredményeket mutatott, mint a 25 tagú Unió.
126
Nem sokkal voltak kedvezőbbek az EU-15 mutatószámai sem, hiszen az is csupán a regionális export szerepének vonatkozásában volt képes megelőzni az Amerikai Egyesült Államokat, habár Japánt lekörözte mind regionális export szerepének, mind a minőségi előírások, a klaszterek fejlettsége, mind az átlagos vízszint, mind pedig a vízszennyezésre vonatkozó szabályozás vonatkozásában, néhány mutatószám esetében azonban kifejezetten ijesztő méreteket öltött a lemaradás.
17. táblázat: Az Európai Unió legjobb versenyképességi faktorai (Szentes [2006], 82. o.) Megnevezés Termékmárkák szerepe (cégek működése, stratégiája) Értékláncban elfoglalt pozíció (cégek működése, stratégiája) Helyi hozzáférés kutatási-képzési szolg.-hoz (klaszterek fejlettsége) Regionális export szerepe (cégek működése, stratégiája) Exportpiacok kiterjedtsége (cégek működése, stratégiája) Minőségi előírások (klaszterek fejlettsége) Cégek innovációs képessége Helyi beszállítók minősége Klaszteren belüli együttműködés Légszennyezésre vonatkozó szabályozás Átlagos vámszint 2002-ben (8%) Vízszennyezésre vonatkozó szabályozás Nemzetközi értékesítés ellenőrzése Kompetitív előnyök jellege
EU-15 EU-25 USA Japán 5,79 5,40 6,10 6,10 5,88 5,54 6,20 6,30 5,43 5,28 6,20 5,90 6,04 5,85 6,00 5,80 5,79 5,47 6,30 6,30 5,77 5,56 6,10 5,70 5,23 4,93 5,70 5,80 5,76 5,55 6,20 6,10 4,79 4,65 5,40 5,50 5,65 5,43 5,70 5,70 2,70 2,70 2,80 2,30 5,80 5,54 5,80 5,50 5,07 4,82 5,30 6,50 5,42 5,03 6,00 6,10
Az Európai Unió versenyképességi pozícióinak vizsgálatakor elégedettséggel állapítható meg – habár ezekre vonatkozóan nem rendelkezem a fenti táblázatban szereplőknél részletesebb adatokkal –, hogy a vállalati működés területén az Európai Unió – nemcsak az EU-15, hanem még valamelyest az EU-25 is, bár jelentősen kisebb mértékben – viszonylag erősnek bizonyult, leszámítva a humán erőforrásokkal való gazdálkodás aspektusait. Az uniós versenyképesség szintje továbbá elfogadhatónak bizonyult a környezetvédelem területén is. Bizonyos versenyképességi faktorok – amelyeket a következő táblázat mutat be – azonban meglehetősen elkeserítő képet mutattak az uniós helyzetről. 18. táblázat: Az Európai Unió leggyengébb versenyképességi faktorai (Szentes [2006], 85. o.) Megnevezés Kormányzati kiadások 2001-ben a GDP %-ában Személyi jövedelemadó rátája 2002-ben (%) Munkaerő-felvétel és elbocsátás gyakorlata Bérmeghatározás rugalmassága Hozzáadott érték szerinti adó rátája 2002-ben (%) Adórendszer hatékonysága Társasági jövedelemadó rátája 2002-ben (%) Terrorizmus üzleti költségei Export 2001-ben a GDP %-ában Megtakarítási ráta 2001-ben a GDP %-ában
EU-15 44,63 48,31 2,76 3,81 18,30 2,77 32,38 4,83 27,51 20,85
EU-25 43,37 46,66 2,91 4,02 18,91 2,76 31,38 4,95 29,16 20,83
USA 18,37 39,60 5,20 6,20 0,00 3,30 35,00 3,20 7,20 11,92
Japán 46,90 37,00 2,80 5,90 5,00 2,60 30,00 4,50 9,70 27,60
127
Az Európai Unió leggyengébb versenyképességi faktorai elsősorban a makrogazdasági környezet változói közé tartoztak. A versenyképesség javítását célzó gazdaságpolitikának kiemelten kell foglalkoznia a hátrányokkal, mivel itt egyebek mellett a struktúrák felülvizsgálatára is van szükség. Az Amerikai Egyesült Államokkal való összevetésben az Európai Unió két területen bizonyult jobbnak: társasági jövedelemadó és a megtakarítási ráta tekintetében tekintve. A többi felsorolt faktor esetében az Egyesült Államok mindenterületen jelentősen megelőzi az Európai Uniót. A makrogazdasági környezetet vizsgáló mutatók közül jó néhány kedvezőtlen képet mutatott. Kiemelendő, hogy például az Amerikai Egyesült Államokhoz képest túl magas volt az állam fiskális szerepvállalása mind a kiadási, mind pedig a bevételi oldalon. Míg az Amerikai Egyesült államokban a kormányzati kiadások a GDP 18,37%-át tették ki 2001-ben, addig ez a mutató a 25 tagú Európai Unió esetében 43,37% volt, az EU-15-ben pedig még nagyobb, mintegy 44,37%. A munkaerő-gazdálkodás területén tapasztalható rugalmatlanság szintén jelentős kihívást jelent a tagállamok részére. A bérmeghatározás rugalmassága lényegesen kedvezőbbnek bizonyult az Amerikai Egyesült Államokban, mint Európában. A közép- és kelet-európai államok felvétele nem okozott érdemi elmozdulást az Európai Unió leggyengébb versenyképességi faktoraiban, de ehhez mindenképpen hozzá kell fűzni azt a megjegyzést, hogy ezek a számok eleve olyan ijesztően rossz képet mutattak az Unióról, hogy ezt már nem is nagyon lehetett volna jelentősen tovább rontani.
VI.5.2. Fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés alatt a mindenki számára – beleértve a jövő generációk tagjait is – jobb életminőséget biztosítható gazdasági növekedést értem. Ez az előrehaladásnak egy olyan látásmódját teremi meg, amely összekapcsolja a gazdasági fejlődést, a környezetvédelmet és a társadalmi igazságosságot. 2001 júniusában az Európai Tanács göteborgi ülése jóváhagyta az Európai Bizottság fenntartható fejlődés érdekében javasolt stratégiáját („Fenntartható fejlődés Európában egy jobb világért: az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája”). Ez a stratégia, amely a lisszaboni célokat egészítette ki, az európai polgárok jólétéhez és – többek között – az éghajlatváltozáshoz, a szegénységhez és az egészségi kockázatokhoz kapcsolódó intézkedéseket javasolt. 2005. február 9-én az Európai Bizottság mérleget vont a 2001-ben kidolgozott általános stratégia előrehaladásáról, hogy egyrészt megvizsgálja az addig elért haladást, másrészt meghatározza a jövőre vonatkozó általános iránymutatásokat. Ez a mérleg nem tekinthető öncélú eszköznek, hiszen nem titkolt célja is volt, hogy a többi intézmény részéről reakciókat
128
váltson ki, és ezáltal hozzájáruljon egy felülvizsgált stratégiát javasló második dokumentum mielőbbi kidolgozásához. A fenntartható fejlődési stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2005. december 13-án elfogadott bizottsági közlemény célkitűzései között szerepelt a 2001-ben elfogadott stratégia finomítása és a meglévő keret továbbfejlesztése. E célból meghatározta azokat a legfontosabb területeket, amelyekre az elkövetkezendő években fokozott hangsúlyt kell fektetni (éghajlatváltozás és tiszta energia, közegészség, migrációs hullámok, természeti erőforrások kezelése, fenntartható közlekedés, fejlődéssel kapcsolatos kihívások). Emellett az elért haladás mérésére és a prioritások rendszeres vizsgálatára vonatkozó módszereket is javasolt a nemzeti és közösségi stratégiák közötti összhang megteremtése és fenntartása érdekében. 2005 márciusában az Európai Tanács egy olyan javaslat előterjesztésére kérte fel az Európai Bizottságot, amely az intézmények eszmecseréihez konkrétabb kiindulási alapot szolgáltathat. Ez a javaslat, amelyet az Európai Bizottság 2005 májusában fogadott el és az Európai Tanács egy hónappal később már jóvá is hagyott, felsorolta a fenntartható fejlődés fogalmához tartozó általános célkitűzéseket, beleértve az Európai Unió nemzetközi szintű felelősségének ellátására irányuló igényt is. Ennek alapján megállapított azt a tíz irányadó elvet is, amelyekre a legfontosabb közösségi politikákat kellene alapozni. 1. az alapvető jogok előmozdítása és védelme, 2. a generációkon belüli és a generációk közötti egyenlőség, 3. a demokratikus és nyitott társadalom, 4. a polgárok aktív részvétele a közéletben és a közösségi politikákban, 5. a vállalkozások és a szociális partnerek ugyancsak aktív részvétele, 6. a politikák koherenciája minden szinten, 7. a gazdasági és társadalmi jellegű megfontolások figyelembevétele, 8. a környezetvédelmi jellegű megfontolások szem előtt tartása, 9. a rendelkezésre álló legjobb ismeretek kiaknázása, 10. az elővigyázatossági elv és a „szennyező fizet” elv alkalmazása. Néhány év óta a növekvő környezetvédelmi aggályok hatására az európai intézmények tanulmányozni kezdték a fenntartható fejlődés, valamint a gazdasági, az ipari és a kereskedelmi versenyképesség kapcsolatát. Ezt a két fogalmat „Az Európai Unió környezettechnológiai cselekvési terve” címmel 2004-ben elindított kezdeményezésben ötvözték, amelynek a fő célkitűzése az ökológia és az ipar közötti szinergia előmozdítása a környezettechnológiák fejlesztése révén 2005 elején az Európai Bizottság elfogadott egy jelentést ennek a cselekvési tervnek a végrehajtására vonatkozóan. A Jelentésben különösen azokat a területeket emelték ki,
129
amelyek esetében fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy gyorsabb fejlődést lehessen elérni a környezettechnológiák, vagyis azon technológiák potenciáljának maradéktalan megvalósítása során, amelyek más technológiákkal összehasonlítva ugyanolyan hasznosak, de nincs káros környezeti következményük (szélerőművek, napelemek, egyes karbantartási termékek stb.).
V.5.3.
Az
Európai
Beruházási
Bank
régióbeli
tevékenysége
az
ezredfordulótól a 2004. május 1-i csatlakozásig Az Európai Beruházási Bank már 1990 óta finanszírozta a csatlakozásra váró közép-keleteurópai országokban az európai integráció és általában az Európai Unió törvényi előírásainak átvételét, az előcsatlakozási időszak sikeres befejezését elősegítő beruházásokat. A lisszaboni és a kölni európai tanácsi ülések során megfogalmazottakkal összhangban a későbbiekben is támogatta a Közösség előcsatlakozási politikáját, elősegítve a bővítési folyamatot, tevékenységét alapvetően az uniós politikák prioritásaihoz és az ország-specifikus szükségletekhez igazítva. A tagjelölt országokban 2001–2002 között jelentősen megnövekedett a hitelkérelemre benyújtott projekttervek száma a köz- és a magánszektorban egyaránt. Ebben közrejátszott a környezetvédelmi és a közlekedési infrastruktúra beruházásait támogató ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) segélyeinek társfinanszírozásából adódó szinergiahatás, valamint a Gyorsított Finanszírozási Kezdeményezés (Accelerated Financing Initiative, AFI) is, amely egészen a 2004. év elejéig lehetővé tette a 75%-os teljesköltség-arányos banki finanszírozást, elsősorban a közlekedési projektek esetében.
Humán infrastruktúra (egészségügy, oktatás); 14%
Környezetvédelem, vízügy; 16%
Globális hitelkeretek (kkv-k, helyi önkormányzatok); 14%
Közlekedés és telekommunikáció; 37%
Ipar és szolgáltatások; 19%
3. ábra: Az Európai Beruházási Bank hiteleinek szektorális megoszlása a csatlakozó országokban 1990 és 2003 között (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon)
130
35000
30000
25000
20000
15000
10000
5000
0 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
Jóváhagyott hitelekAláírt hitelek Folyósított hitelek
4. ábra: Az Európai Beruházási Bank közép-kelet-európai tagjelölt országokba irányuló hiteleinek kumulatív összege 1990 és 2003 között (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon)
Az Európai Beruházási Bank fokozott hitelnyújtási aktivitása katalizátor szerepet töltött be a régió beruházási rátájának javulása terén, a lehívások üteme azonban kétségtelenül az abszorpciós kapacitás gyengeségét jelezte. A régióban a közszektor infrastrukturális beruházásainak döntő többsége önkormányzati feladat, ezért az Európai Beruházási Bank számára is kiemelt célkitűzés az önkormányzati hitelfelvételi képesség fejlesztéséhez való hozzájárulás. Az Európai Beruházási Bank az Alapokmány 18. cikk 3. bekezdésének alapján tökéletesítette önkormányzati hitelezési politikáját, amely az önkormányzatok számára is lehetővé tette, hogy akár külső garancianyújtás nélkül vegyenek fel hitelt. Az önkormányzati, illetve regionális szintű finanszírozás dominanciájának erősítése a szubszidiaritási elv érvényesíthetőségének igényéből indul ki. (Báger – Örlős [2004]) A Közép- és Kelet-Európai Mandátumot (Central and Eastern European Countries Mandate) az Európai Beruházási Bank az Európai Tanács felkérésére nyitotta meg, az uniós költségvetés pedig speciális garanciamechanizmussal támogatta. Az első mandátum 1 milliárd eurós keretet jelentett Lengyelország és Magyarország területén történő 1990–1992 közötti felhasználással. Ebből jött létre az PHARE (Poland Hungary – Assistance for the Reconstruction of the Economy) előcsatlakozási alap. A 2000. februártól 2007. februárig felhasználható hitelnyújtási mandátum 9 280 millió eurót képviselt, és hivatalosan a 10 csatlakozásra váró országban, valamint Albániában, BoszniaHercegovinában,
Horvátországban,
Macedóniában
és
Szerbia-Montenegróban
lehetett
felhasználni – ténylegesen azonban csak a 2004-ben nem csatlakozott országok vehették igénybe. (Báger – Örlős [2004])
131
Európai Unió; 80%
Csatlakozó országok; 11%
Ázsia, Latin-Amerika; 1%
Afrikai, karibi és csendesóceáni térség, Dél-Afrika; 2%
Nyugat-Balkán; 1%
Mediterrán partnerországok; 5%
5. ábra: Az Európai Beruházási Bank 2003. évi hiteleinek földrajzi megoszlása (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon)
Az Előcsatlakozási Alapot (Pre-Accession Facility) 2000 januárjában megújították 8,5 milliárd euróval, 2000–2003. június közötti felhasználással, Málta és Törökország területén történő finanszírozási lehetőséggel kibővítve. (Báger – Örlős [2004]) Az előcsatlakozási időszak során a tagjelölt országokkal kapcsolatos finanszírozási tevékenységét az Európai Beruházási Bank az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben és koordinációban végezte, így biztosította a tagjelöltek számára rendelkezésre álló támogatási eszközök – a PHARE (Poland Hungary – Assistance for the Reconstruction of the Economy) és az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) – felhasználása során a programok közötti konzisztenciát.
132
19. táblázat: Az Európai Beruházási Bank szektorális stratégiái az előcsatlakozási időszakban (EIB: The Bank’s operations… [2003]) Szektorok Kis- és középvállalkozások
Közlekedés
Szektorok Környezetvédelem
Egészségügy és oktatás (humán infrastruktúra)
Kutatás-fejlesztés és innováció (Innovation 2000 Initiative – i2i)
Energia
A stratégia elemei összhangban a közösségi prioritásokkal hangsúlyozottabb támogatás hosszabb lejáratú finanszírozás kereskedelmi bankokon keresztül globális hitelkeretek formájában kis- és középvállalkozások finanszírozását végző partnerbanki hálózat bővítése helyi magánvállalatok finanszírozása továbbra is kulcságazat marad az út- és vasúthálózat kiegyensúlyozott fejlesztése infrastruktúra modernizálása fenntartást szolgáló beruházások megerősítése biztonság növelése a fő közlekedési hálózat mellett a regionális/városi hálózatok fejlesztése intermodális lehetőségek támogatása a hatékonyság javítása érdekében az EU-támogatásokból nem részesülő területek finanszírozása (pl. légi közlekedés, vasúti gördülő állomány) A stratégia elemei összhangban a közösségi prioritásokkal az acquis communautaire átvételének támogatása a környezetvédelem terén együttműködés az Európai Bizottsággal a víz, szennyvíz és a szilárdhulladék kezelése terén középtávon a teljes hitelállomány 1/3-ának elérése a szektorban piacok liberalizációja a határokon átívelő kereskedelmet lehetővé téve az ezáltal növekvő beruházási igények kielégítése a szektor intézményi kapacitásának és átstrukturálásának támogatása racionális energiafelhasználási rendszerek kialakításának finanszírozása a strukturális modernizáció elősegítése az intézményi keretek javítása szoros együttműködés az Európai Bizottsággal az Európai Szociális Alapból (ESF) történő finanszírozás területén információs és telekommunikációs hálózatok fejlesztése regionális egyenlőtlenségek kiegyenlítése tudásalapú gazdaság megteremtésének támogatása K+F támogatása a magánszektor részvételi arányának növelésén keresztül
Az Európai Beruházási Bank már a csatlakozást megelőzően, 2003-ban harmonizálta hitelnyújtási feltételeit az akkori EU-tagországokban alkalmazottakkal a projektértékelés, az egyedi szerződéses feltételek, a monitoringgal összefüggő követelmények és az árazás tekintetében. Az Európai Beruházási Bank arra is törekedett, hogy hozzájáruljon a helyi tőkepiacok mélyítéséhez és diverzifikációjához, ennek megfelelően a csatlakozó országok legnagyobb nemkormányzati kötvénykibocsátójává vált, és emellett különböző derivatív eszközöket is igénybe vett. (EIB: The Bank’s operations… [2003])
133
Valuta Cseh korona (CZK) Észt korona (EEK) Magyar forint (HUF) Lengyel zloty (PLN) Szlovák korona (SKK) Összesen
Kibocsátás összege, millió euró 1 078 9 633 620 160 3 842
20. táblázat: Kötvénykibocsátás a csatlakozó országok valutáiban 1998-2003 között (Az EIB adatai alapján saját készítésű grafikon.)
A devizapiacok liberalizációjával párhuzamosan a kelet-közép-európai régióban is lehetőség nyílt lebegő árfolyamú, változó kamatfelárú termékek létrehozására a cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák nemzeti valutákban egyaránt, valamint végre lehetővé vált a nemzeti valutákban történő hitellehívás is. Az Európai Beruházási Banknak a nemzetközi fejlesztési intézmények közül a Világbankkal, az Európai Fejlesztési Bankkal (CEB) és az Északi Beruházási Bankkal (NIB) való együttműködése viszonylag korlátozott maradt, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) azonban – főként a kis- és középvállalkozások, illetve az önkormányzatok finanszírozásában – jelentősebb mértékben kapcsolódott tevékenységéhez.
V.5.4. Az Európai Beruházási Bank jelenlegi fejlesztéspolitikája az európai integráció támogatásának jegyében Az Európai Beruházási Banknak – mint az Európai Unió nagy jelentőségű pénzügyi intézményének – az a legfontosabb feladata, hogy a hosszú távú hitelnyújtásain keresztül segítse az integráció kiegyensúlyozott fejlődését és a tagállamok közötti gazdasági és szociális kohéziót. Fő feladatának végzése közben nagy hangsúlyt fektet a tagállamok gazdasági konvergenciájára és a regionális fejlesztésre.
V.5.5. Erőfeszítések az Európai Unión belüli regionális kiegyenlítődés érdekében Az Európai Beruházási Bank akár a strukturális alapokból is részesülő – támogatott – területek bankjának is tekinthető. A 2007-2013 közötti időszakban regionális felzárkóztatási hiteleit az Európai Unió új kohéziós politikájával összhangban a 113 konvergenciarégióra összpontosítja, ahol összesen 190 millió ember él. A konvergenciarégiókon kívüli területeken elsősorban a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelését támogatja az Innováció 2010-kezdeményezés, a transzeurópai hálózatok fejlesztése, a kis- és középvállalkozások támogatása és a környezeti
134
fenntarthatóság jegyében nyújtott hitelekkel. Azt a célkitűzését, amely szerint az Európai Unió országaiban kihelyezett összes kölcsönnek 40–45%-ának a felzárkóztatást kell szolgálnia, 2007ben sikeresen teljesítette 13,8 milliárd euró hitelt juttatva a konvergenciarégiókba. (EIB Annual Report [2007])
V.5.6. Az új tagországokba irányuló strukturális hitelek 2007-ben a felzárkóztatási célú hitelek jelentős része – összességében 5,75 milliárd euró – a 12 új tagországba került, elsősorban a strukturális alapokból származó uniós alapok által nyújtott támogatások kiegészítéseként. A strukturális hitelezési keretek, amelyek valamely ágazatra vagy régióra vonatkoznak, a legelmaradottabb tagországok és régiók számára teremtik meg a felzárkózáshoz vezető növekedés feltételeit. Bulgáriát például 700 milliós ilyen hitellel támogatta 2007-ben az Európai Beruházási Bank, hogy az ország teljesíteni tudja a Kohéziós Alapból és a strukturális alapokból számára elérhető 6,8 milliárd eurós támogatások „saját erővel” történő kiegészítését. Európai kommunikációs infrastruktúrák Energiaügy Egészségügy, oktatás Vízügy, szennyvíz- és hulladékkezelés Városfejlesztés Ipar Egyéb szolgáltatások Összes egyedi hitel
Összeg (millió euró) 5 476 2 036 1 689 1 025 827 1 584 1 175 13 812
Megoszlás (%) 40 15 12 7 6 11 9 100
21. táblázat: A 2007-ben aláírt, felzárkóztatási célú hitelszerződések ágazati megoszlása az Európai Unióban (EIB Annual Report [2007])
A fenti táblázat a 2007-ben aláírt, felzárkóztatási célú hitelszerződések Európai Unión belüli ágazati megoszlását mutatja. A társfinanszírozási konstrukciót eredetileg csak közlekedési és környezetvédelmi beruházások támogatására hozták létre, de nem zárták ki a térségfejlesztés, a versenyképesség fokozása, a humántőke-fejlesztés és a mezőgazdaság területére történő kiterjesztését sem. További fontos jellemző, hogy viszonylag kisebb alprojektek finanszírozását is lehetővé tette, illetve az ilyen típusú hitelek ma is lehetővé teszik, amelyek egyébként méretüknél fogva az Európai Beruházási Bank egyedi hiteleire nem lennének jogosultak. A hitelkeretből szükség esetén előfinanszírozás is nyújtható, és ez jelentősen megkönnyíti – különösen a hosszú megtérülésű, nagy volumenű – beruházások megvalósítását. Az Európai Beruházási Bank a hagyományos hitelkeret-konstrukciókon túl új pénzügyi termékekkel
–
például
állami
fedezetű
kötvénykibocsátással
–
is
megjelent
a
konvergenciarégiókban, melyekből a közszféra kis- és közepes méretű beruházásait
135
finanszírozták az infrastruktúrafejlesztés, a környezetvédelem, az energiaipar, az egészségügy és az oktatás területén.
V.5.7. A kiemelt ágazatok támogatása 2007-ben az Európai Beruházási Bank konvergenciarégióknak szánt beruházási hiteleinek 32%a került a közlekedési, 15%-a az energia, 12%-a az egészségügyi és oktatási, 7%-a pedig a vízés szennyvízkezelési ágazatokba. (EIB Annual Report [2007])
5,5 milliárd értékben folyósított az európai kommunikációs infrastruktúrák fejlesztését célzó hiteleket, és ezen összeg jelentős része a fenntartható közlekedés támogatását szolgálta, javítva egyes konvergenciarégiók megközelíthetőségét.
Az energetikai célú beruházásokat mintegy 2 milliárd euró összeggel hitelezte meg, és ezen belül korábbi hitel kiegészítésére is akadt példa abból a lehetőségből adódóan, hogy a banki finanszírozás aránya kivételes esetekben – jelentős társadalmi, szociális, gazdasági, környezetvédelmi stb. haszon esetében – a beruházási költség maximum 50%-áról 75%-ra emelhető.
Az egészségügyi és oktatási beruházásokra nyújtott hitelek összesen 1,7 milliárd eurót tettek ki. Az egészségügyi ellátás színvonalának emelésén, a kórházi férőhelyek és szolgáltatások elérhetőbbé tételén túlmenően klinikai oktatásra, képzésre és kutatásra is igénybe lehetett venni, ez utóbbiak pedig az Innováció 2010 kezdeményezésben meghatározott céloknak is eleget tettek.
Mindezeken
túlmenően
1,6
milliárd
euró
értékben
finanszírozott
a
konvergenciarégiókban megvalósuló pozitív társadalmi, szociális és gazdasági hatású ipari beruházásokat. 2007-ben a konvergenciarégiókba került a lisszaboni menetrend célkitűzéseit támogató egyedi hitelek 23%-a, a természetes környezet fejlesztését célzó hitelek 33%-a, a transzeurópai hálózati beruházásokat támogató hitelek 33%-a és az energetikai beruházási hitelek 15%-a. (EIB Annual Report [2007])
V.5.8. A JASPERS, az európai régiók beruházásait támogató program A JASPERS (Joint Assistance in Supporting Projects for European Regions) a 12 új tagállam rendelkezésére álló finanszírozási lehetőség, amely a nagy beruházási projektek előkészítési szakaszában nyújt segítséget a projektek életképességének növelésében, hogy ezáltal az igénybe vevők gyorsabban és hatékonyabban jussanak hozzá az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap következő évekbeli jelentős forrásaihoz. A program keretében az Európai
136
Bizottság, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az Európai Beruházási Bank szakemberei ingyenes technikai segítséget nyújtanak a luxembourgi, bolgár és román projektek megvalósításához a bukaresti, a közép-európai országokbeli projektek vonatkozásában a bécsi, a lengyelországi és a balti államokbeliek számára pedig a varsói helyi képviseleti irodákban. 2007-ben a JASPERS 261 projekt előkészítésében és több mint 32 milliárd euró értékű tőkeberuházást ösztönző vagy felgyorsító horizontális kezdeményezés kidolgozásában vett részt, elsősorban a környezetvédelem területén, például vízügyi, szennyvíz- és hulladékkezelési projektek, illetve közlekedési, energiahatékonyságot és megújuló energiaforrásokat érintő beruházások keretében. (EIB Annual Report [2007])
V.5.9. Az innovációs tevékenységek támogatása Az Európai Beruházási Bank által az Innováció 2010 kezdeményezés keretében nyújtott támogatások célja „a fenntartható fejlődésre képes, több és jobb munkahelyeket és nagyobb szociális kohéziót teremtő, versenyképes, innovatív és tudásalapú európai gazdaság alapjai” megteremtése. (EIB Annual Report [2007], 16. o.) A fenti célkitűzés megvalósítása érdekében 2007-ben mintegy 10,3 milliárd euró hitelt nyújtott, és ezzel összességében már meghaladta az eredetileg a 2000-2010 közötti időszakra célként kitűzött 50 milliárdos összeget. Ezen a területen kiemelkedő szerep jut az Európai Beruházási Bank leányvállalataként működő Európai Beruházási Alapnak is, amely többek között innovatív kis- és középvállalkozások feltőkésítésére szakosodott kockázatitőke-alapokba is invesztál: támogatja a korai fejlődési szakaszban, illetve az előkészítési szakaszban lévő vállalkozásokat, valamint technológiaátadást ösztönző kezdeményezéseket és tiszta technológiákat képviselő tevékenységeket is finanszíroz. Az Európai Bizottság megbízásából az Európai Beruházási Alap kezeli a Versenyképességi és Innovációs Keretprogramon (CIP) belül a 2007-2013 közötti időszakra elkülönített 1,1 milliárd euró összegű teljes keretet. Az Innováció 2010 kezdeményezés alapvetően három területet érint, amelyek a következők: 1. információs és kommunikációs technológiák – IKT; 2. oktatás és képzés; 3. kutatás, fejlesztés és innováció – KFI.
137
Információs és kommunikációs technológiák (IKT) Oktatás és képzés Kutatás, fejlesztés és innováció (KFI) Összesen
Összeg 2007-ben 1 597 1 262 7 155 10 289
Összeg 2000-2007 között 11 947 12 852 30 179 55 994
22. táblázat: Az Innováció 2010 kezdeményezés keretében aláírt hitelszerződések, millió euró (EIB Annual Report [2007])
V.5.10. Információs és kommunikációs technológiák Az Európai Beruházási Bank az Európai Bizottsággal 2007-ben aláírt egyetértési nyilatkozat értelmében vállalja az elektronikus hírközlési szolgáltatásokról szóló közös európai keretszabályozási célkitűzés és a „szélessávú szakadék” csökkentésére irányuló uniós politika támogatását. Ennek keretében 2007-ben nagy volumenű – összességében 1,6 milliárd euró összegű – hitelt nyújtott az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésére, elsősorban a következő generációs hálózatok és az alternatív szélessávú hozzáférési platformok, például vezeték nélküli technológiák kialakítására.
V.5.11. Oktatás és képzés Az Európai Beruházási Bank oktatási célú hitelei 2007-ben elérték az 1,3 milliárd eurót, és bár jelentős részben még továbbra is az oktatási infrastruktúra (épületek, létesítmények, eszközök) fejlesztésére irányultak, mégis említést érdemelnek a keresleti oldalt erősítő vagy immateriális javak fejlesztésére irányuló beruházások (például hallgatói hitelek, akadémiai kutatási, fejlesztési és innovációs projektek) is, amelyek célja az oktatáshoz való hozzáférés és a szolgáltatásminőség javítása. Az oktatás és képzés támogatása a szociális kohézió megteremtése és az innováció ösztönzése tekintetében is kiemelt jelentőségű. Az Európai Beruházási Bank a hitelnyújtáson túlmenően saját Felsőoktatási Kutatási Keretprogramja (EIB – Universities Research Action) által is segíti a felsőoktatásban és akadémiai kutatásban résztvevőket intézményi támogatások nyújtásával.
V.5.12. Kutatás, fejlesztés és innováció Az Európai Beruházási Bank 2007-ben 6,7 milliárd eurót folyósított kutatási, fejlesztési és innovációs célra az Európai Unió országaiban, továbbá 455 millió eurót Törökországban. (EIB Annual Report [2007]) A kutatási infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos politikák egységesítésére törekvő Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórumával (ESFRI) és a Kutatási Szervezetek Európai
138
Kormányközi Fórumával egyeztetve tárgyalásokat folytat a legnagyobb kutatási infrastruktúra projektek beruházóival. Legjelentősebb ügyletei az egész Európai Uniót átfogó, összesen mintegy 14 milliárd eurós értéket képviselő 35 nagy beruházással kapcsolatosak. Ezek a projektek különleges tudományos berendezéseket és eszközöket, komplex üzemeltetési körülményeket igényelnek, megvalósítási idejük pedig rendszerint hosszú, ezért kivitelezésük nehezen
képzelhető
el
a
támogató
nemzeti
hatóságok
hosszú
távú
pénzügyi
kötelezettségvállalása nélkül. Ez az igény hívta életre a speciális kockázat-megosztási konstrukciókat, melyek közül a legnagyobb
jelentőséggel
az
RSFF
(Risk
Sharing
Finance
Facility)
elnevezésű
Kockázatmegosztó Pénzügyi Mechanizmus rendelkezik. Az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság 2007 júniusában közösen hozta létre ezt az eszközt, amely lehetővé teszi, hogy a kockázatosabb ügyfelek is hitelhez vagy garanciához jussanak, hiszen az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság megosztják egymás között a hitelekkel összefüggő kockázatokat. A Kockázatmegosztó Pénzügyi Mechanizmus (RSFF) 1-1 milliárd euró tőkehozzájárulást kapott az Európai Unió hetedik kutatási keretprogramjából és az Európai Beruházási Bank strukturált finanszírozási keretéből, valamint további mintegy 10 milliárd eurós forrást is biztosítanak számára. 2007 júniusától az év végéig összesen mintegy 459 millió euró hitelt ítéltek oda a Kockázatmegosztó Pénzügyi Mechanizmusból támogatható beruházásokra. (EIB Annual Report [2007]) A jövőben arra lehet számítani, hogy a finanszírozás egyrészt eltolódik a kisebb volumenű ügyletek irányába, másrészt a vállalkozások nagyobb arányban veszik majd igénybe a közvetett hitelkonstrukciókat a közvetlenek rovására. Fontos megjegyezni továbbá azt is, hogy a program a magánszektor és a kutatási ágazat finanszírozásának új, innovatív megoldásainak is teret hagy.
V.5.13. A környezeti fenntarthatóság Az Európai Beruházási Bank a környezeti fenntarthatóság tekintetében is igen jelentős szerepet vállal. Arra törekszik, hogy hiteleinek legalább 30%-a a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést, illetve az érintett közösségeket támogassa. Tudatos környezeti felelősségvállalása alapvetően a következő három szinten jelentkezik:
Egyrészt kizárólag olyan projekteket hajlandó finanszírozni hiteleivel, amelyek megfelelnek az Európai Unió környezetvédelmi alapelveinek és normáinak.
Másrészt hitelkihelyezései során preferálja a természetes és az épített környezet megóvását és fejlesztését (például a biodiverzitás megőrzését), valamint a társadalmi jólét fenntartható növelését (például a megfelelő hulladékkezelést) segítő projekteket.
Harmadrészt nagy súlyt helyez saját „ökológiai lábnyomának” visszaszorítására.
139
2007-ben az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országaiba együttesen 13 milliárd eurót meghaladó összeget, az Európai Unión kívüli területekre pedig további 1,6 milliárd euró ilyen célú hitelt helyezett ki, ami együttesen a teljes hitelállomány 30,5%-át tette ki, tehát képes volt teljesíteni a 30%-os célkitűzését. Összeg(millió euró) Az éghajlatváltozás kezelése
3 385
Környezetvédelem és egészségügy
4 088
A városi környezet megóvása, fejlesztése
5 426
Természetvédelem, biodiverzitás és a természeti források védelme
34
Természetierőforrás-gazdálkodás és hulladékkezelés
89
Összes egyedi hitel
13 021
23. táblázat: Környezetvédelmi és életminőség-javító egyedi hitelek az Európai Unióban 2007-ben, millió euró (EIB Annual Report [2007])
V.5.14. A természetes környezet megóvása Az Európai Beruházási Bank a természetes környezet védelmével kapcsolatos hiteleinek kihelyezése során előnyben részesíti az éghajlatváltozást mérséklő, a víztisztasággal, a szennyvíz- és szilárdhulladék-kezeléssel, valamint a légszennyezés csökkentésével foglalkozó beruházásokat és intézkedéseket. A Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltakhoz tartva magát elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló beruházásokat támogatja, aminek keretében az energetikai beruházások finanszírozásán túl nagy fontosságot tulajdonít a közlekedési ágazat fejlesztésének is. A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatosan nagy szerepet vállal az új technológiák fejlődésének előmozdításában, azok elterjedésének és ipari alkalmazásának ösztönzésében. Erőfeszítéseket tesz továbbá a szilárd hulladékok feldolgozásával kapcsolatos beruházások támogatása ügyében, összhangban a hulladéklerakók újrahasznosításának, az üvegháztartást okozó gázok kezelésének, valamint a nem fosszilis energiaforrások alkalmazásának uniós politikájával. Az Európai Beruházási Bank 2007-ben összesen 2,6 milliárd értékben nyújtott hiteleket víz- és szennyvízkezeléssel kapcsolatos beruházások megvalósításához, míg az ipari szennyezés és károsanyag-kibocsátás csökkentését segítő hiteleinek összértéke 194 millió euró volt az év során. (EIB Annual Report [2007]) A Bank 2007. évi ljubljanai fórumán született meg 100 millió eurós kerettel a „Post 2012” Szénalap, amelynek célkitűzése a Kiotói Jegyzőkönyv 2012. évi lejártát követően termelt szénkibocsátás-csökkentési egységek piaci értékének megerősítése. Az Európai Beruházási
140
Bank és partnerei ennek keretében hosszú távon kívánják ösztönözni és támogatni a további szénegységek felszabadulását eredményező beruházásokat, valamint közvetlen támogatást kívánnak nyújtani egyes 2013 és 2022 között megvalósuló környezetbarát beruházásokra – főként a megújuló energiaforrások alkalmazására, az energiahatékonyság fokozására, az erdőgazdálkodásra és az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére – is.
V.5.15. Az épített környezet fenntarthatósága, illetve a fenntartható közösségek Az Európai Unió integrált városfejlesztési célkitűzésével összhangban az Európai Beruházási Bank a fenntartható városok és közösségek támogatására összpontosítja tevékenységét az épített környezet finanszírozása során. A 2007 májusában aláírt „lipcsei charta” által megfogalmazott alapelvek és stratégia szellemében segíti az európai városok felzárkózását, a növekedést és a munkahelyteremtést szem előtt tartó fenntartható beruházások megvalósítását. Ennek értelmében a finanszírozás mellett tanácsadói szolgáltatásokat is nyújt, valamint ösztönzi az olyan új projekteket, mint például a városfejlesztési alapok létrehozása. Az Európai Beruházási Bank a Fenntartható Városfejlesztési Beruházásokat Támogató Közös Európai Kezdeményezés (JESSICA – Joint European Support for Sustainable Investment in City Areas) keretében ösztönzi az integrált városrendezési tervek keretében megvalósuló beruházásokat azáltal, hogy a végrehajtásban részt vevő irányító hatóságoknak lehetővé teszi, hogy az általa kínált „újratöltődő” pénzügyi eszközök – főként közvetlen tőkejuttatások, garanciák és kölcsönök – révén az uniós strukturális alapok forrásaiból támogassák a városfejlesztési beruházásokat. Ugyancsak a fenntartható közösségek létrehozását szolgálja az egészségügyi létesítmények létrehozásának, illetve korszerűsítésének beruházási támogatása, amire például 2007-ben összesen 2,1 milliárd euró összegű hitelt nyújtott az Európai Beruházási Bank az Európai Unió országaiban. (EIB Annual Report [2007])
V.5.16. A transzeurópai hálózatok létesítése és fejlesztése A transzeurópai közlekedési hálózatok kiépítésének célja az Európai Unión belüli, illetve a csatlakozásra váró és szomszédos országokkal való összeköttetés megvalósítása. Az Európai
141
Beruházási Bank az Európai Növekedési Program egyik pilléreként már 2003 óta a tartós európai növekedés feltételrendszerének megteremtésén dolgozik. Ennek érdekében 75 milliárd eurós hitelezési célt határozott meg a 2004-2013 közötti 10 éves időszakra,
amelyből
elsősorban
nagyszabású
infrastrukturális
hálózati
beruházások
finanszírozhatók.
6. ábra: Az Európai beruházási Bank részvétele a transzeurópai hálózatok és közlekedési folyosók fejlesztésében, 1993-2007 (EIB Annual Report [2007])
2007-ben az Európai Beruházási Bank összesen 7,4 milliárd eurót kölcsönzött egyes közlekedési hálózatok fejlesztésére az Európai Unióban, további 686 millió eurót a csatlakozásra váró és erre esélyes államokban, illetve 230 milliót a keleti szomszédos államokban. (EIB Annual Report [2007])
142
A közlekedési hálózatok típusa szerinti megoszlást vizsgálva egyértelműen a vasúti közlekedés előtérbe helyezését látható, hiszen az Európai Beruházási Bank például az Európai Unióban megvalósított ügyleteket tekintve a vasúti ágazatnak 3,3 milliárd euró hitelt, a közúti szektornak 2,7 milliárd eurót, a légiközlekedési beruházásokra 630 millió eurót, a vízi közlekedés fejlesztésére 434 millió eurót, míg egyéb infrastrukturális projektekre 426 millió eurót ítélt oda.
V.5.17. PPP-beruházások támogatása és az Európai Bizottsággal való együttműködés formái Az Európai Beruházási Bank elsősorban a közlekedési, energetikai, vízügyi, egészségügyi és oktatási szektorban támogatja az állam és a magántőke partnerségében (Public-Private Partnership) megvalósuló PPP-beruházásokat. A közlekedési és szállítási ágazatban 2007-ben a hitelek mintegy 15%-át PPP-ügylet keretében helyezte ki. (EIB Annual Report [2007]) Az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság számos program, munkacsoport és irányító bizottság keretében működik együtt a transzeurópai hálózatok kialakítása és fejlesztése érdekében, melyek közül a legjelentősebbek a következők:
A tagországokkal közösen 2007-ben döntöttek az Európai PPP Szakértői Központ (EPEC – European PPP Expertise Centre) felállításáról és finanszírozásáról a PPPberuházásokkal kapcsolatos tapasztalatok és legjobb gyakorlat megosztása céljából. 2008-ban az EPEC meg is kezdte működését.
2008 elején indították el a transzeurópai közlekedési hitelgarancia eszközt (LGTT – Loan Guarantee Instrument for Ten-transport Projects) a transzeurópai hálózati beruházások támogatására, főként a készenléti hitelekre nyújtott garancia formájában. Az elsődleges célcsoport tagjai azok a magánbefektetők, akik számára az üzemeltetés korai szakaszában jelentkező forgalmi kockázatok elviselhetetlenül magasak. Az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság 500-500 millió euróval járult hozzá a garanciaprogram elindításához, amely összeget az Európai Beruházási Bank a strukturált finanszírozási keretből, az Európai Bizottság pedig a 2007-2013 közötti időszak uniós költségvetéséből csoportosított át.
Az Európai Beruházási Bank az Európai Bizottság jelentős erőfeszítéseket tettek és tesznek a strukturális alapok és a Kohéziós Alap forrásainak transzeurópai hálózati beruházások finanszírozására történő felhasználása érdekében, elsősorban az új tagországokban. Ennek eszköze például az előzőekben már tárgyalt JASPERSkezdeményezés.
143
A beruházók és az Európai Uniós koordinátorok felkérése alapján az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság közvetlenül is részt vesznek egyes stratégiai jellegű
beruházások
előkészítésében,
jelentős
uniós
kezdeményezések
megvalósításában, elsősorban a vasúti és légi közlekedés, az „intelligens” közúti és közlekedési formák, valamint a „tengeri gyorsforgalmi utak” fejlesztésében.
V.5.18. A közlekedésfejlesztés új finanszírozási politikája Az Európai Beruházási Bank fontos szereplő az egész európai gazdaság működőképességének, az áruk és személyek mobilitásának alapfeltételét jelentő közlekedési és szállítási ágazat finanszírozásában,
elősegítve
a
gazdasági
növekedést,
a
szociális
fejlődést
és
a
környezetvédelmet egyaránt. Az Európai Beruházási Bank által nyújtott közlekedési célú hitelek alapját képező Európai Uniós fejlesztéspolitikai célkitűzések:
a transzeurópai közlekedési és szállítási hálózatok fejlesztése,
a kohéziós politika támogatása,
a fenntartható közlekedésfejlesztés, valamint
a kutatás, fejlesztés és innováció ösztönzése.
A transzeurópai hálózatok kohézió- és hatékonyságnövelő hatásuk következtében az Európai Unióban megvalósuló közlekedésfejlesztési beruházások gerincének tekinthetők. Az Európai Beruházási Bank gyakorlatában az elmúlt években a környezetbarát, fenntartható közlekedési és szállítási rendszerek alkalmazására irányuló beruházások finanszírozását célzó hitelek abszolút értéke és aránya is folyamatosan nőtt. A vasúti, belvízi és tengeri hajózási beruházások egyértelműen elsőbbséget élveznek a közúti jellegűekkel szemben, mindazonáltal a támogatott projektek között egyre gyakoriabbak a városi közlekedési rendszerekkel, a kipufogógázok csökkentésével, az üzemanyag-felhasználás hatékonyságával és a közlekedésbiztonság fokozásával kapcsolatos kutatások és fejlesztések is, sőt a Bank segítséget nyújt a városi közlekedés fejlesztéséhez és a kombinált árufuvarozási (intermodális) elosztó központok létrehozásához is. A légijármű-iparban az Európai Beruházási Bank finanszírozási súlya kevésbé számottevő: valójában csak a speciális (például erdőtüzek oltására
alkalmas)
légi
járművek
beszerzésére,
illetve
egyes
kulcsfontosságú
konvergenciarégiók európai vérkeringésbe való bekapcsolására folyósít hiteleket. Az Európai Beruházási Bank 2007-ben megfogalmazott új közlekedésfejlesztési célkitűzései jelentős részben a globális felmelegedés elleni közdelemre épülnek annak ellenére, hogy a
144
hagyományos – például az emberek mobilitását előtérbe helyező – fejlesztéspolitikai célkitűzések továbbra is érvényesülnek. A finanszírozandó projektekkel szemben fontos elvárás többek között a jelentős hozzáadott gazdasági érték megtestesítése, a biztonság és a hatékonyság növelése, valamint a környezeti terhelés mérséklése, ezért a korszerű vasúti, vízi és városi közlekedési eszközök beszerzése rendszerint elnyeri az Európai Beruházási Bank hozzájárulását.
V.5.19. A kockázatitőke-befektetések ösztönzése Az Európai Beruházási Bank a helyi iparágak nemzetközi versenyképességének javítása és a munkahelyteremtés elősegítése érdekében a közvetlen külföldi befektetéseket (FDI – Foreign Direct Investment) is támogatja, eszközeinek alkalmazásával a vállalati szektor felé irányuló hitelnyújtási tevékenység megerősítésére törekszik. Az Európai Beruházási Bank a közvetlen külföldi befektetések támogatására és súlyának, volumenének növelésére számos eszközt alkalmaz:
globális hitelek nyújtása kereskedelmi bankokon keresztül a helyi kis- és középvállalkozások fejlesztésére;
közvetlen hitelnyújtás külföldi vállalati befektetők részére;
keretjellegű eszközök (framework facilities);
projektfinanszírozás;
strukturált pénzügyi eszközök (Structured Finance Facility).
Célja a technológia-, a know-how- és a menedzsmenttranszfer elősegítése, a nagyobb tőkeakkumuláció és a külkereskedelem átstrukturálódásának támogatása.
V.5.20. A kis- és középvállalkozások támogatása A gazdasági és szociális kohéziót elősegítő kis- és középvállalkozások életképességének, működésük feltételrendszerének és a globális gazdasági környezet fejlesztésének támogatása az EIB-csoport egyik legfontosabb célkitűzése. Ennek keretében az Európai Beruházási Bank egyrészt hiteleket helyez ki az Európai Unióban bejegyzett egyes pénzintézetek közvetítésével hitelkeretek formájában, másrészt az Európai Beruházási Alapon keresztül segíti a kis- és középvállalkozásokat
tőkejuttatás
(kockázatitőke-befektetések),
illetve
a
finanszírozási
forrásokhoz való hozzáférés megkönnyítése (értékpapírosítás és garanciavállalás) révén.
145
V.5.21.
Az
EIB-csoport
szerepe
a
kis-
és
középvállalkozások
finanszírozásában Az EIB-csoport 2007-ben mintegy 162 ezer kis- és középvállalkozást támogatott, kiemelt figyelmet fordítva a jelentős növekedési potenciállal rendelkező innovatív vállalkozásokra, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos, valamint a kis- és középvállalkozások részvételével megvalósuló kisebb beruházási programokra, továbbá a mikrovállalkozások támogatására (EIB Annual Report [2007]):
Az Európai Beruházási Bank hitelkeret formájában összesen 5 milliárd euró értékben helyezett ki hitelt a pénzintézeti közvetítők számára az Európai Unióban.
Az Európai Beruházási Alap kis- és középvállalkozásokhoz kapcsolódó tőkeügyleteinek összértéke meghaladta az 520 millió eurót, a garanciavállalások pedig az 1,4 milliárd eurót. Ez utóbbi tevékenység tekintetében az Európai Unió 2007 végén elfogadott Versenyképességi és Innovációs keretprogramjával kapcsolatban 2008-ban jelentős növekedés várható, ami tovább ösztönzi az érintett pénzintézeteket a vállalkozások számára történő hitelezésre.
Az Európai Beruházási Bank 2007-ben új pénzintézetekkel (az osztrák Hypo Tirol Bank AG, a litván SEB Vilnianus Bankas, a lengyel EFL és Millennium Leasing, a török Isbank, Finansbank
és
DenizBank)
bővítette
a
hitelkeret-partnerbankok
hálózatát,
továbbá
értékpapírosítási ügyleteket kötött néhány regionális hatáskörű bank (például a spanyol Coop Bank, Bankinter és Banco Popular, az olasz Selmabipiemme, valamint a lengyel Millennium Leasing) bevonása érdekében. (EIB Annual Report [2007]) Mindezeken túlmenően a kockázatmegosztó ügyletekben való részvétellel is ösztönzi a pénzintézeteket a kis- és középvállalkozások hitelhez juttatására, átvállalva a kockázatok egy számottevő részét. Egyes kockázatmegosztó hitelkereteiből például az energiafelhasználás racionalizálását,
az
energiahatékonyságot,
a
megújuló
energiaforrásokat
(biogáz,
bioüzemanyagok, szél- és fotoelektromos energia), valamint az energetikai kutatásokat, fejlesztéseket és innovációt előtérbe helyező kis- és közepes méretű beruházások finanszírozhatók.
V.5.22. Az Európai Beruházási Bank kkv-finanszírozási kapcsolatai az Európai Bizottsággal Az Európai Beruházási Bank az Európai Bizottsággal való együttműködésben alakította ki a hosszú távú hitelezést szolgáló Kis- és Középvállalkozói Pénzügyi Eszközt (SME Finance Facility), amely kereskedelmi bankokon keresztül történő továbbhitelezésen alapszik.
146
Az Európai Bizottság 2007 novemberében új programot indított el „Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében” címmel, jelenleg pedig egy új „Európai kisvállalkozói törvény” megalkotásán dolgozik, amely részletesen foglalkozik a kis- és középvállalkozások finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésének lehetséges javítási módszereivel. 2007-ben az Európai Bizottság az Európai Beruházási Alap kezelésébe adta a Versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) alapján életre hívott 1,1 milliárd eurós pénzügyi eszközt, amelyből kockázatitőke-befektetések és garanciavállalások támogathatók a 2007-2013 közötti időszakban a kis- és középvállalkozások finanszírozása érdekében. (EIB Annual Report [2007]) A CIP célja elődjéhez – a vállalkozásokra és vállalkozói kezdeményezésre vonatkozó többéves keretprogramhoz (MAP 2001-2006) – hasonlóan a gazdasági növekedés ösztönzése és a munkahelyteremtés, valamint a termelékenység, a versenyképesség és az innovatív szemlélet erősítése az Európai Unióban. Az Európai Beruházási Alap szervezetén belül elindított JEREMIE-kezdeményezés (Joint European Resources for Micro-to-Medium Enterprises) – ami tulajdonképpen mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai forrásokat jelent – keretében a tagországok a strukturális alapokból származó források terhére pénzügyi közvetítők kezelésében lévő, újratöltődő holdingalapot hozhatnak létre, melynek célja a kis- és középvállalkozások jobb finanszírozási
konstrukciókkal,
igényeikre
szabott
pénzügyi
termékcsomagokkal,
mikrohitelekkel történő ellátása. 2007 júniusában született meg az első finanszírozásra vonatkozó JEREMIE-megállapodás, és azóta az Európai Beruházási Bank már számos országgal – például Bulgáriával, Romániával és Szlovákiával – aláírta az egyetértési nyilatkozatot, ezzel is elősegítve a strukturális alapokból nyerhető támogatások jobb kihasználását.
V.5.23. Fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátás Az Európai Tanács 2007. márciusi brüsszeli ülésén jóváhagyta az Energiaügyi cselekvési tervet, amelyben szigorú környezetvédelmi célkitűzéseket fogalmaztak meg, 2008 elején pedig az Európai Bizottság fogadta el a Climate Action elnevezésű javaslatcsomagot az éghajlatváltozás terén szükséges intézkedésekről. Mindezek hatására 2007-ben az Európai Beruházási Bank is fokozta szerepvállalását a tiszta energiaforrások európai elterjesztésében, valamint külön finanszírozási keretet nyitott kifejezetten az Európai Unión kívüli országok energetikai beruházásainak támogatására.
147
Az Európai Beruházási Bank az energetikai célú és éghajlatváltozással kapcsolatos hitelei révén támogatja a megújuló energiaforrások alkalmazását, az energiahatékonyság fokozását, az energetikai kutatást, fejlesztést és innovációt, a belső ellátási biztonság és forrásdiverzifikáció megteremtését – például transzeurópai energiahálózatok fejlesztése által –, valamint a külső forrásokkal kapcsolatos ellátásbiztonság fokozását a szomszédos államok és partnerországok gazdasági fejlődésének támogatása révén. 2007-ben az eredetileg tervezett 4 milliárd euróval szemben összesen 6,8 milliárd euró hitelt helyezett ki – 5,1 milliárdot az Európai Unión belül, 1,4 milliárdot pedig azon kívül –, és ebből az eredetileg tervezett 900 millió euróhoz képest mintegy 2 milliárd euró – 1,5 milliárd az Európai Unión belül, 518 millió pedig azon kívül – irányult a megújuló energiaforrások alkalmazásának támogatására. (EIB Annual Report [2007]) Azt is érdemes továbbá megemlíteni, hogy a szomszédos államokról, illetve partnerországokról 2013-ig szóló fejlesztéspolitikai mandátumon felül az energetikai beruházások támogatására létrehozott 3 milliárd eurós keretből 500 millió eurónyi hitelt folyósított ilyen célokra.
V.5.24. A transzeurópai energiahálózatok 2007-ben az Európai Beruházási Bank összesen 1,4 milliárd euró hitelt nyújtott a transzeurópai energiahálózatok
kiépítésére:
főként
a
páneurópai
gázipari
beruházásokra
(például
cseppfolyósított földgáz fogadására alkalmas állomásokra), illetve az áramtermeléssel kapcsolatos forrásdiverzifikáció és ellátásbiztonság fokozására. (EIB Annual Report [2007]) A finanszírozási összegek odaítélésének minden esetben egyik nagy fontosságú alapfeltétele, hogy a beruházó vállalja az Euratom, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a nukleárisüzemanyag-körforgás szigorú szabályozásában érintett állami és egyéb szervek által megszabott biztonsági előírások betartását, továbbá hogy a teljes körű környezeti hatástanulmány kedvező eredményeket hozzon.
V.5.25. Energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások alkalmazása Az Európai Beruházási Bank elsősorban a gazdasági hasznosítás fázisában lévő érett technológiák (szárazföldi szélerőmű-parkok, vízi erőművek, geotermikus és szilárdbiomasszaerőművek stb.) finanszírozásában vesz részt, de támogatja a korai megvalósítási szakaszban lévő projekteket (fotoelektromos rendszerek, napenergiát hasznosító rendszerek és második generációs bioüzemanyag-gyártási technológiák stb.) is.
148
2007-ben az energiahatékonyság ösztönzésével, illetve a megújuló erőforrásokkal kapcsolatos beruházásokra – főként a kapcsolt hő- és energiatermelési, illetve távhőhálózati fejlesztésekre – összesen 945 millió euró hitelt nyújtott az Európai Unió országaiban. (EIB Annual Report [2007])
V.5.26. Energetikai kutatás, fejlesztés és innováció támogatása Az energetikai vonatkozású kutatási, fejlesztési és innovációs beruházások finanszírozásával az EIB-csoport az Európai Unió energiapolitikai célkitűzéseit támogatja, valamint hozzájárul a versenyképes, tudásalapú európai gazdaságot felvázoló lisszaboni menetrend végrehajtásához. A „klasszikus” kutatási, fejlesztési és innovációs célú hiteleken túlmenően a 2007 közepén elindított kockázatmegosztó pénzügyi mechanizmus alapján folyósított hitelek számottevő része is energetikai kutatásra, fejlesztésre és innovációra irányult (például napenergiát hasznosító, hidrogén-meghajtású és üzemanyagcellás technológiák, nanokompozitok fejlesztésére). Az Európai Beruházási Bank figyelemmel követi az európai technológiai platformok tevékenységét, valamint tárgyalásokat folytat az európai szénkibocsátók képviselőivel és az Európai Bizottsággal a tervezett szénkivonó és széntároló bemutatótelepek támogatásának pénzügyi kereteiről. Az Európai Beruházási Alap eközben leginkább a „clean-tech” (tiszta technológiákra szakosodott) kockázatitőke-alapok révén veszi ki részét a munkából, valamint érvényesíteni igyekszik azt a törekvését, hogy a Versenyképességi és innovációs keretprogrammal (CIP) kapcsolatos bizottsági mandátumban meghatározott összeg nagy részét e célra fordíthassa. A fejezet további részében ehhez kapcsolódóan mutatom be az Európai Beruházási Bank hitelnyújtásával is segített Andasol Solar Thermal Power Plant projekt leglényegesebb aspektusait.
VI. Esettanulmány: Az EMFESZ Erőmű Kft. gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektje Az Európai Bizottság éghajlatváltozással kapcsolatos javaslataiban kiemelt szerepet kap a megújuló energia és a nagyobb energiahatékonyság iránti igény. A 2007-2013 közötti időszakra szóló 450 kohéziós politikai operatív program összesen 4,8 milliárd eurót fordít megújuló energiákra, további 4,2 milliárd eurót energiahatékonysággal és
149
energiagazdálkodással kapcsolatos intézkedésekre, valamint 63,8 millió eurót kutatási és fejlesztési célokra, amivel ugyancsak ösztönözhető a megújuló energiaforrások kiaknázása. (Inforegio News [2008. március]) Az Európai Bizottság ösztönzi a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, valamint segítséget nyújt a megújuló energiákkal, az energiahatékonysággal és az energiagazdálkodással kapcsolatos célkitűzések elérésében, illetve a kapcsolódó programok gyorsabb végrehajtásában. A fejezet hátralévő részében az EMFESZ Erőmű Kft. gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektjének bemutatásával prezentálom, hogy e témakör Magyarországon – mint az Európai Unió tagállamában – is rendelkezik létjogosultsággal, illetve aktualitással.
VI.1. A villamos energia magyarországi piaca VI.1.1. A villamosenergia-fogyasztás valószínűsíthető tendenciái Magyarország villamosenergia-fogyasztási volumenének éves átlagos növekedési üteme – elsősorban a növekvő életszínvonal és GDP következtében – 1,7% volt az elmúlt 10 év során. A következő 10 évben a magyar rendszerirányító, a MAVIR várakozása alapján a növekedés még intenzívebb – éves szinten mintegy 2%-os – lesz. Ha beigazolódnak a MAVIR előrejelzései, akkor a villamosenergia-termelői kapacitások iránti igény 2015-ben mintegy 10 500 megawattot tesz majd ki, 2025-re pedig eléri a 12 000 megawattot.
Jelenleg
a
magyarországi
beépített
termelői
kapacitások
nagysága
hozzávetőlegesen 8 700 megawatt, amelyből 8 100 megawatt áll ténylegesen rendelkezésre. A hiányzó volumen pótlása érdekében jelentős termelői kapacitás-növekedés szükséges, amelynek előfeltétele az olyan új termelői kapacitások létesítése, mint például az EMFESZ Erőmű Kft.
TWh
Magyarország bruttó villam os energia fogyasztásának alakulása gáztüzelésű kombinált ciklusú erőműve. 41 40 39 38 37 36 35 34 33 32 31 1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
150 7. ábra: Magyarország bruttó villamosenergia-fogyasztásának alakulása (Az MMM [2006] adatai alapján készített grafikon)
Az erőmű-létesítés mellett szól továbbá az is, hogy egyes magyar erőművek közelítenek hasznos élettartamuk végéhez. A nagy magyar erőművek átlagos életkora meghaladja a 20 évet, aminek következtében jelentős kapacitás-kivonásokra is számítani kell: 2015-ig 2 000 megawatt kapacitáscsökkenés várható, miközben a kereslet további növekedésére lehet számítani. Ezen tényezők eredményeképpen 2015-ig előreláthatólag 3 000 megawatt, 2025-ig pedig 6 500 megawatt új termelői kapacitásigény jelentkezik majd. Nem kétséges, hogy az elkövetkező évtized során a magyar villamosenergia-termelési források számottevő átrendeződésére, az érvényben lévő kibocsátási rendszer megváltozására lehet számítani, ami jelentősen hozzájárul a korábban olcsó lignit bázisú termelői kapacitások termelési költségének növekedéséhez.
VI.1.2. A magyar erőműpark várható változásai, a termelői kapacitások alakulása Jelenleg a szabályzás alapján a központilag kiosztott ingyenes kibocsátási kvóta mennyisége teljes mértékben fedezi ezen erőművek teljes CO2 kibocsátását. Ez a teljes allokáción alapuló rendszer azonban csak 2013-ig érvényes, megszűnését követően minden piaci szereplőnek a saját költségére magának kell majd beszereznie a szükséges kvótamennyiséget. Mindezekkel párhuzamosan a kibocsátási kvóták egységárának jelentős növekedése is prognosztizálható, ami számottevő mértékben csökkenti majd a fajlagosan magas mennyiségű CO2-t kibocsátó lignittüzelésű erőművek versenyképességét. (Montel Powernews [2008]) A megújuló energiaforrások növekvő szerepe következtében egyre erőteljesebb a nyomás abba az irányba, hogy rugalmasabb, szabályzó villamosenergia-termelési kínálatot hozzanak létre a legfejlettebb országok gyakorlatához hasonlóan Magyarországon is. Regionális szinten a jelenlegi exportőri pozícióban lévő országok többletkapacitása – növekvő belső fogyasztásuk és az esetleges kapacitás-kivonások következtében – fokozatosan megszűnik, sőt az olcsó vízenergiát használó országok télen akár importra is szorulhatnak. A fenti tényezők eredményeképpen a magyar erőműpark a következő 15 évben jelentős változásokon fog keresztülmenni. A gáztüzelésű erőművek és a megújuló energiaforrások használata várhatóan jelentősen növekszik majd, miközben a villamosenergia-import szintje csökkeni fog. A lignit-tüzelésű és az atomenergiára épülő termelői kapacitások tekintetében
151
nem lehet számottevő változásokra számítani, így a teljes termelésből való részesedésük a növekvő fogyasztási szint miatt csökkenni fog. 8. ábra: A magyar erőműpark összetételének várható változása (MAVIR [2007]) A magyar erőmű park összetételének várható változása Piac Nyitás 16 000 14 000
Új erőművek
12 000
MW
10 000
Előre je
Import
terhelés lzett csúcs
Megújuló
8 000
Szén-hidrogének 6 000
Szén
4 000
Nukleáris
2 000 0 2005
2010
2015
2020
2025
Az új, magas hatásfokú kombinált ciklusú erőművek építése lehetővé teszi, hogy a belföldi piac nagy mennyiségű, versenyképes árú villamos energiához jusson, illetve a jelenlegi magas importot – mely közel áll az ellátásbiztonság szempontjából javasolt maximális 20%-os szinthez – jelentős mértékben csökkenteni lehessen.
VI.2.1. Az EMFESZ és az EMFESZ Erőmű Kft. Az EMFESZ Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot 2003-ban alapították 552 millió forint törzstőkével. A cég ma már rendelkezik a Magyar Energia Hivatal által kibocsátott érvényes földgáz-kereskedelmi, határon keresztüli földgázszállító-vezetékhez való hozzáférési, illetve villamosenergia-kereskedelmi engedéllyel, valamint megkötötte a gázszállításához szükséges rendszerhasználati szerződéseket is. A magyar energiapiac meghatározó szereplője, jelenleg a földgáz-kereskedelem képezi az elsődleges tevékenységi körét. 2005 júliusa óta aktív szereplő a liberalizált magyar földgázpiacon, és az alapítása óta eltelt mintegy 5 év során jelentős sikereket realizált. Tevékenysége fokozatosan egyre nagyobb méreteket ölt, nettó árbevételét tekintve is igen intenzív növekedést lehetett megfigyelni az elmúlt években. Az EMFESZ Kft. által Magyarországon forgalmazott földgáz Közép-Ázsiából származik, döntően türkmén eredetű. Ez a közép-ázsiai régió a világ egyik legnagyobb földgázkitermelője, szakértők szerint a Föld gázkészletének közel egynegyedét mondhatja magáénak. A távoli
152
régióban kitermelt földgáz több ezer kilométer hosszú utat tesz meg a Szovjetuniótól örökölt csőhálózaton, amíg eljut az ukrán-magyar határig. 9. ábra: A magyar földgázfogyasztás szerkezete 2006-ban (Keuchel [2007]) Hazai termelés; 19%
ERG; 4%
EMFESZ; 15%
GdF; 3%
GPE; 59%
A társaság tavaly 2,45 milliárd m3 földgázt szállított magyarországi ügyfeleinek, ezzel megszilárdította, sőt a megelőző évekhez képest erősítette is pozícióit a földgázpiacon. 15%-os piaci részesedést tudhat magáénak a teljes magyar földgázforgalomból, a szabadpiacon értékesített mennyiségnek pedig közel a 80%-át juttatja el közvetlenül a fogyasztókhoz. A jelenleg rendelkezésére álló évi 3 milliárd m3 földgázkapacitás mellett további 4 milliárd m3 földgázhoz van a társaságnak hozzáférése. Ez az éves 4 milliárd m3 többletkapacitás elegendő a tervezett 2 400 megawattos gáztüzelésű erőmű ellátásához. A szükséges földgázmennyiség rendelkezésre állása nyomán 2005-ben az EMFESZ Kft. megkezdte az előkészületeket egy 2 400 megawatt teljesítményű erőműkomplexum felépítésére Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A projekthez kapcsolódóan került megalapításra az EMFESZ Kft. kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalatként az EMFESZ Erőmű Kft.
VI.3. Az EMFESZ Erőmű Kft. gáztüzelésű kombinált ciklusú erőmű projektje A magyar átviteli rendszer irányítója, a MAVIR által készített villamosenergia-rendszer középés hosszú távú forrásoldali kapacitásterve szerint Magyarországon az elkövetkező másfél évtized alatt közel 6 500 megawatt új termelő kapacitás létesítésére lesz szükség a jelenlegi erőműpark elöregedésének, a lakossági fogyasztás várható növekedésének, valamint az importforrások csökkenésének együttes hatása következtében. Ezek a piaci tendenciák képezik a tervezett kombinált ciklusú gázturbinás erőmű létesítésének szilárd alapját. Az erőmű villamosenergia-termelői kapacitása teljes kiépítettség – 6 darab, egyenként 400 megawattos blokk – esetén 2 400 megawatt. Az erőmű az elérhető legmodernebb technológiát alkalmazza, magas hatásfokú, és további előnye, hogy a magyar gázszállító hálózattól független
153
célvezetéket használ majd. A fejezet tovább részében ezen projekt legfontosabb elemeinek és jellemzőinek bemutatására kerül sor.
VI.4. Az erőmű tervezett helyszíne, térségi körülményei Az erőmű számára kiválasztott helyszín Magyarország észak-nyugati részén, Baktalórántháza kistérségben, Nyírtasson található. A telephely kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy – a 220 kV-os átviteli vezetéken túlmenően – a közelben futnak az erőművi villamosenergiakapacitás kiszállítására alkalmas 750 kV-os és 400 kV-os magasfeszültségű távvezetékek, a gázellátás kiépítéséhez szükséges infrastrukturális elemek, valamint a hűtésben jelentős szerepet kapó Tisza, de a helyi támogatottság magas foka is jelentősen hozzájárult. 10. ábra: Az erőmű telephelye (KPMG [2008])
Jelmagyarázat: 750 kV-os átviteli vezeték 400 kV-os átviteli vezeték
Gázvezeték Erőmű telephelye
220 kV-os átviteli vezeték
A mellékelt térképen látható az erőmű tervezett telephelyének elhelyezkedése a magyar villamosenergia-átviteli, illetve gázszállító hálózat viszonylatában. A telephely kiválasztása során szintén fontos szerepet játszott az a tény, hogy a társaság lehetőségeihez képest maximálisan hozzá kíván járulni a térség gazdasági fejlődéséhez, jelenlegi alacsony foglalkoztatási mutatóinak javításához.
154 11. ábra: A munkanélküliségi helyzet 2006-ban (KSH [2006]) 16% 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0% Magyarország összesen
Szabolcs-SzatmárBereg megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy főre jutó GDP-je alig több az országos átlag felénél, azon belül a Baktalórántházi Kistérség pedig Magyarország leghátrányosabb helyzetű kistérségeinek egyike: az ország 174 kistérsége közül a 25. leghátrányosabb a rangsorolás alapját képező komplex mutatót tekintve. (311/2007 Kormányrendelet) A térségben a munkanélküliség jóval az országos átlag felett van. A kedvezőtlen adottságok megmutatkoznak mind a vállalkozások számában, mind a foglalkoztatási képességüket alapvetően befolyásoló tőkeszegénységben, illetve az ebből eredő technológiai lemaradásukban, mind pedig a gazdasági ágazatok szerinti megoszlásukban – a mezőgazdaság az országos átlagnál sokkal meghatározóbb, míg a szolgáltató szektor jelentősen alulreprezentált. A projekt megvalósítása teljes mértékben megfelel a lisszaboni stratégiában megfogalmazott kritériumoknak. Az erőmű megépítése egyértelműen hozzájárul Magyarország fenntartható fejlődéséhez, mivel a meglévő elöregedett erőműpark az előrejelzések során 20015-re már nem tudja biztosítani az ország kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéséhez szükséges villamosenergia ellátást. Az erőmű nagyban hozzájárul a régió humán erőforrás gyarapodásához is. Több száz villamosmérnök és műszaki szakértő letelepedése várható az elmaradott kistérségben. Az erőmű építése, beüzemelése és üzemeltetése jelentős számú alvállalkozót fog generálni, javítva ezzel a régió strukturális és humán erőforrás gondjain. Az erőmű a maga gazdaságstratégiai fontosságán túl nagyon komoly strukturális változást is hozna a rurális, mezőgazdasági jellegű, fejletlen régióban. Tekintettel arra, hogy a legkorszerűbb, leghatékonyabb technológiát fogja alkalmazni az erőmű, a környezettudatos, környezetbarát EU direktívák is teljeskörűen érvényesülni fognak. A modern technológia bevezetése nagyon jó lehetőséget nyújt a környék jelentős kutatóintézeteivel, valamint felsőoktatási intézményeivel történő intenzív kooperációra, amely jelentősen hozzájárul az elmélet és a gyakorlat szinergiájának kölcsönös hasznosításához, kihasználásához.
155
VI.4.2. A kiválasztott technológia és annak infrastrukturális követelményei A tervezett erőmű a jelenleg elérhető legjobb technológiát alkalmazza: hatásfoka 56%, fűtőanyaga földgáz. Az erőművi berendezések várható élettartama 25 év, de ezt a kihasználtság foka természetesen jelentősen befolyásolja, és a rendszeres karbantartás az erőmű élettartamát akár 30 év fölé is növelheti. A gáztüzelésű erőművek nagy előnye, hogy alkalmasak sokszínű termelési profilok követésére, a kombinált ciklusú gázturbinák pedig akár a fent említett 56%-os hatásfokot is képesek elérni. Az EMFESZ Kft. megvalósításra kerülő erőművének működési alapelve, hogy a keletkező hőt, illetve a gázturbinán keletkező füstgázt a hőhasznosító kazán segítségével gőzzé alakítják, amit a gőzturbinán további villamosenergia-termelésre használnak fel. Az erőmű infrastruktúrája magában foglalja a villamos átviteli hálózati elemeket, a gázcsatlakozást, a hűtővízellátást, valamint az úthálózatot egyaránt.
Átviteli hálózati csatlakozás: A régiót keresztezi – a 220 kV-os átviteli vezetéken túlmenően – mind a 750 kV-os, mind a 400 kV-os magasfeszültségű távvezeték. Az előbbi délről, az utóbbi pedig északról halad el a telephely közelében, néhány kilométer távolságban. A 220 kV-os vezetékek az erőmű optimális villamosenergia-ellátását biztosítják, az erőmű kapacitásának kiszállítására pedig a 750 kV-os és a 400 kV-os vezetékek használhatók fel.
Gázcsatlakozás: Az erőmű földgázellátása az ukrán-magyar határt keresztező célvezetékkel valósul meg. Magyarországi hossza hozzávetőlegesen 46 km, átmérője 700 mm, amely elegendő a szükséges gázmennyiség szállításához. Mivel az erőmű a célvezetéken keresztül csatlakozik az ukrán gázszállító hálózathoz, így tehát függetlenedik a magyar hálózattól, a gázszállítási szerződés pedig biztosítja az erőmű megszakítás nélküli ellátását, ezért szükségtelen a tüzelőanyag-tartalék felhalmozása.
Hűtővízellátás: A Tisza elérhető közelségben van és megfelelő mennyiségű vizet tud szolgáltatni az erőmű nedves hűtésére, mivel az alkalmazott technológia csak a rendszerből elpárolgott víz mennyiségének pótlását igényli. A helyi engedélyezési hatóságokkal folytatott tárgyalások alapján a szükséges mennyiségű vizet az erőmű rendelkezésére bocsátják, a Tiszától az erőműhöz Aranyosapáti közeléből hozzávetőleg 30 km hosszú csővezetéken szállítják majd oda.
Úthálózat: Az erőmű építéséhez, üzemeltetéséhez szükséges közúthálózati kapcsolatot az EMFESZ Erőmű Kft. által épített bekötőúttal kiegészített meglévő közúthálózat biztosítja. Az építkezést követően, a működés során a forgalom gyakorlatilag a
156
személyforgalomra korlátozódik majd, mivel az erőmű fűtőanyagául szolgáló földgáz szállítása a célvezetéken keresztül történik. Az egyes infrastruktúraelemek kiépítésének – a villamos hálózat kivételével – már az erőmű megvalósításának első fázisában meg kell történnie, ez okozza azt a sajátosságot, hogy a tőkeigény jelentős része a projekt első szakaszára koncentrálódik.
VI.4.3. Az erőmű projekt időbeli ütemezése A tervezett erőmű 6, egyenként 400 megawatt kapacitású kombinált ciklusú gázturbinából áll, a teljes beépített kapacitás tehát hozzávetőlegesen 2 400 megawattot tesz majd ki. Az erőmű kivitelezése három fázisban valósul meg, melyek mindegyikében 800 megawatt termelő kapacitás kiépítésére kerül sor. Az erőmű megépítésének, illetve működtetésének számos engedély, határozat képezi az előfeltételét. Eddig az alábbi négy fontos engedélyt adták ki az illetékes hatóságok:
a tüzelőanyag választási engedély az erőművi technológiára;
az előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat határozata a gázcsatlakozásra;
az előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat határozata az erőművi technológiára;
a Magyar Energia Hivatal hozzájárulása a célvezeték létesítéséhez.
Az egységes környezethasználati engedély dokumentációját a gázcsatlakozásra és az erőművi technológiára 2008 májusában, illetve júniusában adták be az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőséghez, de hamarosan ezzel kapcsolatban is döntés várható. Az erőmű kivitelezésének várható időszaka 2009-2013 közé esik és három egymást követő fázisban valósul meg. Az építési munkálatok a tervek szerint 2009-ben veszik kezdetüket, így az első két blokk – összesen mintegy 800 megawatt teljesítménnyel – már 2011 végén, illetve 2012 elején megkezdheti a termelést. Habár az első fázisban egyelőre csak két blokk kialakítására kerül sor, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrát nagyrészt a teljes 2 400 megawatt kapacitásra ki kell építeni. A többi blokk a piaci igényekkel összhangban 2013-ig épülhet meg, évi 800 megawattos bontásban.
Az első 800 MW kapacitás pénzügyi zárása
12. ábra: A projekt ütemterve (KPMG [2008])
Az első 800 MW kapacitás üzembe állása
Előkészítési fázis Engedélyezés: • Környezetvédelmi engedélyek • A Magyar Energia Hivatal által kiadott engedélyek
Az
• Építési engedélyek, stb.
költségeket 15-20%-
Az első 800 MW erőművi kapacitás kiépítése a hőhasznosítási opcióval Az első 800 MW kapacitás kereskedelmi üzeme A második és a harmadik ütem kiépítése (1,600 MW) A második és a harmadik ütem kereskedelmi üzeme (1,600 MW)
2007
2008
a
beruházási
EPC tenderkiírás a hőhasznosítási opcióval
2006
EMFESZ
2009
2010
2011
2012
2013
2014
157
ban önerőből tervezi finanszírozni, míg a fennmaradó 80-85% erejéig külső forrást kíván bevonni. A technológiát egy multinacionális berendezésgyártó – a Siemens, a GE, a Mitsubishi vagy az Alstom – fogja szállítani, és mind a berendezés szállítására, mind pedig az erőmű „kulcsra kész” szerelésére nyilvános tendert írnak ki. A „kulcsra kész” szerződés a telephely előkészítésétől egészen az erőmű üzembe helyezéséig minden munkálatot magában foglal. Az erőmű karbantartására és az üzemfenntartásra hosszú távú karbantartási és üzemfenntartási szerződést kívánnak kötni a szállítóval.
VI.4.4. Az erőmű-létesítés és –működtetés környezeti és gazdasági hatásai Az erőmű megvalósításához kiválasztott technológia szennyezőanyag-kibocsátása a magas hatásfoknak és a modern technikák alkalmazásának köszönhetően jelentősen a törvényi – jogszabályokban előírt – környezetvédelmi határértékek alatt van. A rendeletben előírt és a tényleges kibocsátási értékek összevetését az alábbi tábla mutatja: 24. táblázat: Kibocsátási értékek (10/2003 KVVM Rendelet) Szennyező anyag Szilárd anyag (korom) Szén-monoxid Nitrogén-oxid gáztüzelés esetén (NO2-ben) CO2
A rendeletben meghatározott technológiai határérték (mg/m3) 2 100 50 Nincs meghatározva érték
Az erőmű kibocsátási értéke (mg/m3) 0,8 5 30
Az erőműépítés gazdasági lendületet adhat a térségnek – elősegítve a munkanélküliségtől sújtott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felzárkózását –, megállítja a munkanélküliségi ráta további növekedését. A lehetséges fővállalkozók előzetes ajánlataira alapozva a megvalósítás során 2-3 ezer ember munkájára lesz szükség, a teljes munkaidős üzemeltető személyzet létszáma pedig – teljes kiépítettség esetén – hozzávetőlegesen 100 főre tehető. A beruházásban, az üzemeltetésben résztvevő beszállítók, alvállalkozók is jelentős előnyökhöz jutnak majd. Ennek hatására a térségben megnőhet a működő gazdasági szervezetek száma, mely a térségben az 1000 főre jutó 118-as országos átlaghoz képest csak 81. A gazdálkodó szervezetek számának és forgalmának – illetve nyereségének – növekedése révén várhatóan az önkormányzatok helyi adókból származó jövedelme is megnő. Az érintett települések nem csak az erőmű-létesítés közvetlen pozitív hatásait fogják érezni, hanem a kapcsolódó beruházások – például új raktárak építése – révén annak közvetett hatásait is.
Közvetlen hatások: Munkahelyek teremtése, az emberek életminőségének javítása, a helyi önkormányzatok szociális segélyekre fordítandó kiadásainak csökkenése. A szociális segélyre jogosult magyarországi lakosoknak jelenleg több mint 15%-a ebben a kistérségben él. (KSH [2006])
158
Közvetett hatások: Az építési munkálatok időtartama alatt különböző kiszolgáló egységek (étkeztetés, elszállásolás, személyszállítás, teherfuvarozás stb.) létesítése, melyek bevételei révén tovább javulhatnak a térség fejlődési lehetőségei. A beruházás az erőmű beindítása után is családok ezreinek biztosíthat majd megélhetést.
Az erőmű létesítése kapcsán megalakuló gazdasági társaságok tevékenységükkel hozzájárulnak a térség GDP-jének növekedéséhez is, ami azért különösen fontos, mert jelenleg SzabolcsSzatmár-Bereg megye GDP-je az ország teljes GDP-jének 3%-át adja, míg népessége a teljes magyarországi népesség 5,7%-át teszi ki, tehát a térséget jellemző egy főre jutó GDP jelentősen elmarad az országos átlagtól. Az erőműhöz kapcsolódó hulladékhő hasznosítása is további jelentős előnyöket, lehetőségeket hordoz magában a térség szempontjából. A jelenleg a leghatékonyabb technológián alapuló villamosenergia-termelés, amely hozzávetőlegesen 56%-os – hatásfokkal rendelkezik. A technológiai folyamat végén hulladékhő is keletkezik, főként meleg víz formájában. A hő az erőműtől legfeljebb 10-20 km távolságra szállítható el, és alapvetően kétféle hasznosítási módja lehetséges.
Mezőgazdasági célú hasznosítás: A hő hasznosítására létrehozhatók az erőmű környezetében
olyan
mezőgazdasági
egységek
(üvegházak,
halastavak
stb.),
amelyekben zöldségféléket, gyümölcsöket, fűszernövényeket, valamint dísznövényeket lehet termeszteni. Ezen túlmenően lehetőség kínálkozik szárító üzemek létesítésére is. A mezőgazdasági célú hasznosításba bevonható terület nagysága hozzávetőlegesen 270280 ha. A különböző megoldási lehetőségeket az EMFESZ még egyelőre csak vizsgálja, a potenciális partnereket, illetve beruházókat keresi.
Ipari hasznosítás: A mezőgazdasági hasznosításhoz hasonlóan az ipari célú hasznosítás esetén is a hő az erőmű telephelyétől számított 10-20 km-es körzetben szállítható. Az ipari hasznosítás tekintetében a körzetben elsődlegesen azon települések bevonása lehetséges melyeket a telephely kiválasztási folyamat során már vizsgáltak, és ahol rendelkezésre áll megfelelő méretű terület ipari parkok kiépítéséhez. Mint azt a mellékelt térkép is szemlélteti.
Az erőmű legjelentősebb előnyei között említhető az elérhető legmodernebb technológia alkalmazása, a magas hatásfok, az alacsony károsanyag-kibocsátás, illetve az alternatív tüzelőanyag tárolása alóli mentesülés. Ezek az előnyök számottevő mértékben csökkentik az erőmű negatív környezeti hatásait, illetve annak potenciális kockázatait. Az erőműnek várhatóan jelentős – közvetlenül és közvetve egyaránt jelentkező – gazdaságélénkítő hatást gyakorol majd a térségre nézve. A munkahely-teremtésen túl ugyanis a beruházás jelentős mennyiségű anyagszállításra és szolgáltatásnyújtásra támaszt igényt, amiből
159
nem csak a szűken vett helyi lakosság, hanem a helyi vállalkozások és önkormányzatok is profitálhatnak. Ezen túlmenően az erőművi technológiai folyamat során keletkező hulladékhő felhasználása is számos ígéretes lehetőséget hordoz magában. Az EMFESZ Erőmű Kft kombinált ciklusú erőmű projektje már az első 2 blokk üzembe helyezését köetően is az élbolyba jut a magyar erőműpiacon. A földgáz- és olajtüzelésű, 2.143 MW teljesítőképességű Dunamenti Eőmű, az 1.866 MW teljesítőképességű Paksi Atomerőmű, valamint a földgáz- és olajtüzelésű Tiszaújvárosi Erőmű után az EMFESZ Erőmű Kft erőműve következik majd, nem is beszélve a további blokkok üzembehelyezéséről. A külön az erőműhöz kapcsolódó földgáz csővezeték teszi lehetővé, hogy az új erőműnek nem kell alternatív tüzelőanyag raktározásáról gondoskodni, amely jelentős versenyelőnyt jelent a többi versenytárssal szemben. Az Európai Beruhátzási Bank a fentiekben részletezett gazdasági, energiaellátási, szociális és regionális fejlesztési aspektusokat mérlegelve úgy határozott, hogy szándéknyilatkozatot ír alá az EMFESZ Kft-vel, amelynek értelmében 40%-ban részt vesz a projekt finanszírozásában. Több nagy presztizsű magyar és külföldi energetikai vállalattal is stratégiai együttműködést írt alá az EMFESZ Kft, amely cégek komolyan érdeklődnek a projekttársaságban való tulajdonszerzés iránt. Az Európai Unió energiaellátási és regionális fejlesztési politikájába is remekül illeszkedik a projekt. Az erőmű megépítése mélyreható gazdasági átalakulást indít meg a régióban. Az erős mezőgazdasági jelleget, magas munkanélküliséget és a szolgáltató szektor alulfejlettségét felmutató régióban megerősödnek az erőmű bázisán a különböző háttérszolgáltatásokra szakosodott kis- és középvállalkozások. Az erőmű beindulása pozitív hatást fog gyakorolni a régió felsőfokú végzettséggel rendelkező lakóinak megtartása területén is. Jelenleg általános érvényű tendencia, hogy a régióban végzett felsőfokú végzettségűek a jobb munkalehetőségeket biztosító fővárosban, vagy az ország nyugati részén található nagyvárosokban keresnek munkát, telepednek le. Az erőmű megépítése egyértelműen teret enged műszaki-energetikai kutatóközpont megalapításának, amely az innovációs központ létrejöttének első alapköve lesz. Az erőművel és az arra épülő műszaki és gazdasági szolgáltató hálózattal jelentős mértékben átalakul a térség gazdasági és szociális szerkezete.
160
VII. Összegzés A disszertáció gondolatmenetét végigkövetve nem kétséges, hogy a Bevezetésben felvázolt valamennyi hipotézis beigazolódott az elemzések során. Tekintsük át mégegyszer – ezúttal már az értekezésben kifejtett elméletek és összefüggések ismeretében – a felállított hipotéziseket annak belátása érdekében, hogy ezen előfeltevések az általam vizsgált keretek között kétségtelenül igaznak tekinthetők.
Hipotézis 1: A kutatás abból az alapfelvetésből indult ki, hogy szükséges az állami koordinációval működő fejlesztéspolitika, elsősorban a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások esetében.
Ezen állítás igazsága – a disszertációban kifejtett gondolatok által megalapozott véleményem szerint – megkérdőjelezhetetlen, ahogyan arra a jelen értekezésben is számos esetben utaltam. Már maga Friedman sem vitatta olyan helyzetek létezését, amelyekben a piaci mechanizmus nem képes megfelelő módon ellátni például az elosztási funkciót, ezért ilyenkor feltétlenül szükség van a hathatós állami beavatkozásra. Igaz ugyan, hogy véleménye szerint az állam nem tud elég rugalmasan alkalmazkodni a korunkban meglehetősen turbulensen változó feltételekhez, az azonban kétségtelen, hogy a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális és a szociális kohéziót elősegítő, illetve fenntartó beruházások esetében a rugalmasság alacsony szintjét kétségkívül kompenzálja azok jelentős társadalmi hasznossága. Ezeket a beruházásokat ugyanis a privát szektor – éppen azok hatalmas tőkeigénye és rövid távon érzékelhető veszteségessége – következtében „önszántából” nem valósítaná meg, következésképpen jelentős fejlődési, illetve növekedési potenciál maradna kiaknázatlanul a gazdaságban. A jelen értekezés keretében érdemes az „állam” fogalmát kissé tágabban értelmezni az Európai Unióra, mint egységes gazdasági entitás egészére kiterjesztve. Ebben a kontextusban vizsgálva nem lehet kétséges, hogy az Európai Unió is elkötelezett híve a hosszú megtérülésű, nagy infrastrukturális
és
a
szociális
kohéziót
elősegítő,
illetve
fenntartó
beruházások
finanszírozásának, ezért – különösen a strukturális alapok révén – jelentős összegekkel támogatja az ilyen irányú kezdeményezéseket (is). Ehhez társul az Európai Beruházási Bank tevékenysége, hiszen a Bank alapvetően olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek az Európai Unió – közvetve pedig annak tagállamai – érdekeit szolgálják, továbbá megfelelnek a hosszú távú gazdaságossági, megtérülési követelményeknek (a rövid távú nyereségesség tehát nem elsődleges szempont).
161
Az utóbbi években az Európai Beruházási Bank felzárkóztatási célú hiteleinek jelentős része az újonnan csatlakozott 12 tagországba kerül, elsősorban a strukturális alapokból származó uniós alapok által nyújtott támogatások – saját erőként történő – kiegészítéseként. A hitelkeretből szükség esetén előfinanszírozás is nyújtható, ez pedig jelentősen megkönnyíti a hosszú megtérülésű, nagy volumenű – beruházások megvalósítását. Az Európai Beruházási Bank a hagyományos hitelkeret-konstrukciókon túl új pénzügyi termékekkel
–
például
állami
fedezetű
kötvénykibocsátással
–
is
megjelent
a
konvergenciarégiókban, melyekből a közszféra kis- és közepes méretű beruházásait finanszírozzák az infrastruktúrafejlesztés, a környezetvédelem, az energiaipar, az egészségügy és az oktatás területén. Kétségtelen tehát, hogy a fejlesztéspolitika sem állami, sem államok feletti, szupranacionális – uniós – koordináció nélkül nem képes hatékonyan működni.
Hipotézis 2: Mind a kizárólag a piac mindenhatóságára hivatkozó neoliberális gazdaságpolitika, mind pedig az amőbaszerűen szétfolyó, mindent irányítani és ellenőrizni kívánó paternalista állammodell csődöt mond, eszköztelen a szociális kohézió és esélyegyenlőség egyidejű biztosítása területén.
Ennek vizsgálatához először is tekintsük át, hogy közgazdasági szempontból milyen csoportokba sorolhatók a regionális fejlesztés eszközei (Forman [2001], 57-62. o.): 1. Koordinációs eszközök: A különböző intézmények közötti összhangot biztosítják abból a célból, hogy intézkedéseik regionális hatása egy irányba mutasson (például a központi kormányzat, a regionális és a helyi önkormányzatok fejlesztési terveinek, intézkedéseinek összehangolása a közös célok érdekében). 2. Makroökonómiai eszközök: A régiók jövedelmi szintjét és a beruházások nagyságát befolyásolják (például decentralizált pénzügyi és költségvetési politika, regionálisan különböző adó- és költségszabályozás). 3. Mikroökonómiai eszközök: A munkaerő és a tőke régiók, valamint ágazatok közötti allokációjára gyakorolnak hatást (például átképzési programok, pályázati pénzek). Az Európai Unió a regionális fejlesztési eszközöket különféle programokba összevonva alkalmazza. Ezeket a programokat a strukturális alapokon, a Kohéziós Alapon, az Európai Beruházási Alapon, az Európai Beruházási Bankon, az Európai Szén- és Acélközösségen, a transzeurópai hálózatok fejlesztésére létrehozott közösségi alapon és az Európai Gazdasági Térség Pénzügyi
Mechanizmusán
keresztül
finanszírozza.
A
regionális
fejlesztések
finanszírozásában az Európai Unió – valamint vele együttműködésben az Európai Beruházási Bank – vissza nem fizetendő, illetve visszafizetendő támogatásokkal, kamattámogatással, garanciavállalással, részvényvásárlással, valamint kockázatitőke-társaságokon keresztül vesz részt..
162
Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés a regionális politika legfőbb feladatának a hosszú távú gazdasági és szociális fejlődés biztosítását, az egységes európai gazdasági tér megteremtését, valamint a szociális kohézió erősítését tekintette. Ennek keretében jött létre a Kohéziós Alap is, amely – támogatást nyújtva egyes környezetvédelmi és infrastrukturális projektekhez – a legszegényebb tagországok Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozását volt hivatott elősegíteni. Az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány azonban ennél tágabban értelmezte a Közösség viszonylatában a gazdasági és szociális kohézió fogalmát. Hangsúlyozta a strukturális alapok átalakításának és működési mechanizmusának fontosságát, illetve sürgette az átfogó keretszabályozás megalkotását, továbbá az egyes strukturális alapok egymással, valamint az Európai Beruházási Bankkal és más pénzintézetekkel folytatott operációs és együttműködési formáinak kidolgozását. Ezek a lépések kifejezetten a belső piac teljes kiépítését voltak hivatottak szolgálni, előirányozva az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások korlátozásoktól mentes mozgását. Ezen célkitűzésből adódóan az Egységes Európai Okmány a regionális politikát már konkrétan a közösségi politikák közé sorolta, valamint felvállalta a gazdasági és szociális kohézió – mint a Gazdasági és Monetáris Unió előfeltétele – erősítésének feladatát. Ennek folyománya többek között az is, hogy a strukturális alapok pénzügyi forrásai a továbbiakban már nem egymástól független projekteket, hanem átfogó – a gazdasági és szociális kohéziót előmozdító – programokat támogattak, illetve támogatnak ma is. Mindazonáltal már az Európai Bizottság 1996-ban közreadott „Első jelentés a gazdasági és szociális kohézióról” című összefoglalója is kiemelte – és ezzel mind a tagországok kormányai, mind az Európai Bizottság egyetértett –, hogy az uniós szintű kohézió legfőbb eszköze a nemzeti kormányok kezében van. Ez abból is világosan kitűnik, hogy míg az Európai Unió összesített GDP-jének 1,2%-át különítették el kohéziós célokra, addig a nemzeti tagállami GDP 40-60%-a szolgálta ezt a célt. Az Európai Beruházási Bank is azzal a céllal alakult meg 1958-ban, hogy hiteleivel előmozdítsa az Európai Unió integrációját, kiegyensúlyozott fejlődését, gazdasági és szociális kohézióját. Az Európai Unió pénzügyi intézményeként a legfontosabb feladata, hogy hosszú távú hitelnyújtásain keresztül segítse az integráció kiegyensúlyozott fejlődését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és szociális kohéziót. Tevékenysége során nagy hangsúlyt fektet a tagállamok gazdasági konvergenciájára és a regionális fejlesztésre is. Az uniós tagállamokba irányuló hitelezési politika vonatkozásában fontos fejlesztéspolitikai célként fogalmazta meg a gazdasági és szociális kohézió megteremtését – ezáltal pedig a konvergencia előmozdítását – a kibővített Unióban, valamint a fenntartható, versenyképes és biztonságos fejlődés feltételeinek megteremtését.
163
Az úgynevezett neoliberális megközelítés szerint az integráció a tényleges és a potenciális verseny erősödésével jár együtt, az így megerősített versenymechanizmusok pedig elősegítik az integrált piacgazdasági struktúrák létrejöttét és a makrogazdasági szintű kiegyenlítődést, ehhez azonban nagy szükség van a közösségi szinten finanszírozott kohéziós politikára. Az Európai Unió szakemberei már viszonylag korán felismerték, hogy irányításra és ellenőrzésre kétségtelenül szükség van, a gazdaság egyes szegmenseinek szelektív támogatása ugyanis elengedhetetlen a versenyképesség növelése érdekében, ez azonban korántsem lehet teljeskörű, nem terjedhet ki minden területre, annak minden egyes részletére vonatkozóan. Az Európai Közigazgatási Tér szereplői például egyértelműen egy „europaizálódási” folyamat részesei, de ugyanez mondható el számos más terület vonatkozásában is. Érdekes jelenség például az, hogy megfigyelhető egyfajta harmonizálási törekvés annak ellenére, hogy a tagállamoknak sok esetben nincs ilyen jellegű kötelezettségük, hiszen csak ajánlások formájában kerülnek kinyilvánításra az uniós „elvárások”, az úgynevezett „best practices”. Számos gazdasági kulcságazatra – például az energiapiacra – is igaz, hogy azok teljes működési rendjét a közösségi normák szabályozzák. Úgy tűnik, hogy az egyes tagállamok is felismerték az uniós elvek és gyakorlatok relevanciáját, és végre feladták – azok hatékonytalanságát tapasztalva – mind saját „önfejű” paternalizmusukat, mind pedig teljeskörűen liberális hozzáállásukat.
Hipotézis 3: A strukturális átalakítási kényszer az Európai Unió tagállamaiban is jelen van, amely biztosítja a versenyképesség fenntartását és a világgazdasági súly megtartását és növelését úgy, hogy közben megmaradnak az európai szociális vívmányok. Az Európai Unió regionális- és fejlesztéspolitikájának, valamint az Európai Beruházási Bank fejlesztéspolitikájának harmonizálása elengedhetetlen a sikeres strukturális átalakítások és a versenyképesség növelése érdekében.
Úgy gondolom, hogy minden további nélkül elfogadható az az állítás, hogy az Európai Unió versenyképessége visszavezethető az egyes tagállamok versenyképességére, ami pedig nem utolsósorban az ágazati teljesítmény és a modernizáció függvénye. Evidencia továbbá az is, hogy az egyes iparágak megfelelő teljesítménye a kiszolgáló ágazatok, valamint a tercier szektor megfelelő kiépítettségét és fejlettségét is feltételezi – ez teremtette meg végső soron a nemzeti fejlesztési tervek készítésének szükségességét.
Sokszor
hallhatjuk,
hogy
a
jelenlegi
globális
világgazdaságban
a
jóléti
államok
versenyképességük megtartása érdekében egyre inkább rákényszerülnek az évtizedeken keresztül hangoztatott és megvalósított szociális állam vívmányainak megnyirbálására. Fontos azonban észrevennünk, hogy ezt elsősorban csak a rövid távú szemléletű szakemberek és
164
laikusok vallják, hiszen vitathatatlan, hogy a hosszú távú versenyképesség nem biztosítható a humán szféra megfelelő színvonala hiányában – ez utóbbit azonban csak megfelelő szociálpolitikával lehetséges elérni. Ennek felismerése például az Agenda 2000 célkitűzéseiben érhető tetten, amely fontos feladatként jelölte meg a strukturális alapok és a Kohéziós Alap együttese tekintetében az Európai Unió bővítése során potenciálisan számba vehető tagországok – azaz a tagjelöltek – infrastruktúrájának kiépítését, környezetvédelmét, valamint a termelő szektor fejlesztését, ugyanakkor nem feledkezett meg a humán erőforrások fejlesztésének jelentőségéről sem. Itt érdemes azt is megemlíteni, az Európai Bizottság 1996-ban mind a termelőágazatok dinamizmusának növelése, mind pedig a munkanélküliség leküzdése célját szem előtt tartva dolgozta ki a kis- és középvállalkozásokat támogató intézkedések keretprogramját. A versenyképességet egyrészt – a lisszaboni tárgyalások során kikristályosodtott gondolatok értelmében – a strukturális reformból és a bürokrácia csökkentéséből származó gazdasági növekedés teszi lehetővé, másrészt sok esetben a tudásbázis, illetve az alkalmazott technológiák által kifejtett externális hatások generálják azt. A működőképes és egységes európai piac a lisszaboni stratégiának kétségtelenül kulcseleme volt: a versenyképességet gátló akadályok megszüntetését és annak lehetővé tételét, hogy a tagállamok a nemzeti piacokon is egyenlő feltételek mellett vehessenek részt, a gazdasági növekedés szerves részének kiáltották ki. A legfontosabb közösségi prioritások közé tartozik a transzeurópai közlekedési úthálózat, az energia- és telekommunikációs hálózatok fejlesztése, az ipar versenyképességének növelése, a kis- és középvállalatok támogatása, a környezetvédelem, valamint az energiakímélő technológiák terjesztése. Ezzel összefüggésben pedig az Európai Beruházási Bank is elsősorban olyan területeken fejti ki tevékenységét, mint például az Európát behálózó szállítás, a távközlés és az energiaellátási hálózatok, az ipar versenyképessége, a környezetvédelem és az Európai Unió harmadik államokkal való együttműködésének területén. Az Európai Növekedési Kezdeményezés azonban a lisszaboni célkitűzések megvalósításán keresztül már a foglalkoztatás és a növekedési potenciál javítását is szolgálja annak szem előtt tartásával, hogy a K+F tevékenység, a humán tőke, az információs és kommunikációs technológiai hálózatok területére történő beruházások a tudásalapú, innováció-vezérelt gazdaság megteremtését célozzák. Ma a közösségi központi költségvetésnek – az egységes belső piac kiteljesedését követően – egyértelműen a fenntartható növekedést kell szolgálnia: finanszíroznia kell a lisszaboni célok elérése érdekében teendő intézkedéseket (versenyképes, tudásalapú társadalom), valamint erősítenie kell a társadalmi kohéziót és támogatni a környezet védelmét. Kétségtelen, hogy például a közlekedés, az energiaszektor, a kutatás-fejlesztés és a szolgáltatások területén csak az
165
uniós szintű fellépés orvosolhatja a kapcsolatok hiányát, továbbá sok esetben – többek között a strukturális és kohéziós politika, valamint a környezetvédelem területén – a méretgazdaságosság és a szinergiahatások elérésének célja is indokolja az Európai Unió egységes fellépését. A közösségi politikák célkitűzéseinek megvalósítása azonban lépten-nyomon a társfinanszírozás problémájával szembesíti az egyes tagországokat – különösen az alacsonyabb fejlettségi szinten lévő, újonnan csatlakozott államokat –, aminek megoldásában az utóbbi időben az Európai Beruházási Bank is jelentős szerepet vállal. A Bank ugyanis egyrészt lehetővé teszi az előfinanszírozást, másrészt megteremti annak a feltételét, hogy az uniós támogatásért folyamodó projektek nagyobb esélyt kapjanak, hiszen sok esetben a strukturális alapok által nyújtott támogatásokra kizárólag a Bank által részfinanszírozott projektek jogosultak. Az Európai Beruházási Bank egyébiránt is az Unió regionális és fejlesztéspolitikájával összhangban végzi tevékenységét, és jelentős volumenű forrás biztosításával hatékonyan járul hozzá a közösségi politikák célkitűzéseinek megvalósításához. A Kormányzótanács – az Igazgatótanács javaslatára – már 2000-ben elfogadott egy aprólékosan kidolgozott stratégiai csomagtervet, amely az Európai Unió pénzügyi intézménye mint hitelező számára kijelöli azokat az irányelveket, amelyek a leghatékonyabban hozzájárulnak az Európai Unió hosszú távú projektjeinek megvalósításához. A stratégiai keretegyezmény alapján a Bank továbbra is az uniós átlagnál fejletlenebb, periférikus területeire összpontosítja forrásait. Az Európai Beruházási Bank elsőrendű célkitűzései közé tartozik az európai integráció régióinak gazdasági konvergenciája. Forrásainak kihelyezésénél különös gondot szentel annak, hogy olyan területek részesüljenek a kedvezményes hitelekből, amelyek strukturális nehézségekkel küzdenek, ahol a termelési szerkezet megváltozása miatt (gazdaságtalan termelőágazatok leépítése) az átlagosnál jóval magasabb a munkanélküliség. Az európai gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést célzó Amsterdami Speciális Akció Program kivitelezésével párhuzamosan, az Európai Beruházási Bank továbbra is támogatni szándékozik a Közösség prioritásait, mind a tagállamokban, mind pedig a csatlakozni kívánó országokban. Az Unió és Bankja együttműködésének gyümölcse többek között a kockázatmegosztásos pénzügyi mechanizmus, valamint a JASPERS, a JESSICA és a JEREMIE programok is. Az Európai Beruházási Bank és az Európai Tanács az Unió strukturális politikája iránt elkötelezett intézményekként szorosan együttműködnek azokon a területeken, ahol a regionális fejlesztésre szánt kölcsönöket az Európai Unió költségvetéséből fedezik, az Európai Beruházási Bank pedig továbbra is erősíteni kívánja részvételét a strukturális politika műveleteinek előkészítésében és lebonyolításában, hogy optimális egyensúlyt érjen el a költségvetési és a banki szféra forrásai között, illetve biztosítani tudja a két hitelforrás minél ésszerűbb felhasználását.
166
Az EMFESZ Erőmű Kft gáztüzelésű erőmű projektje teljes mértékben megfelel a 3. hipotézisemben megfogalmazott strukturális átalkítási kritériumnak, amelyet a világgazdasági verseny indukál. A lisszaboni stratégiában megfogalmazott irányelvek ennél a projektnél nagyon
erőteljesen
érvényesülnek.
Az
erőmű
megépítése
egyértelműen
hozzájárul
Magyarország fenntartható fejlődéséhez, mivel a meglévő elöregedett erőműpark az előrejelzések során 20015-re már nem tudja biztosítani az ország kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéséhez szükséges villamosenergia ellátást. Az erőmű nagyban hozzájárul a régió humán erőforrás gyarapodásához is. Több száz villamosmérnök és műszaki szakértő letelepedése várható az elmaradott kistérségben. Az erőmű építése, beüzemelése és üzemeltetése jelentős számú alvállalkozót fog generálni, javítva ezzel a régió strukturális és humán erőforrás gondjain. Az erőmű a maga gazdaságstratégiai fontosságán túl nagyon komoly strukturális változást is hozna a rurális, mezőgazdasági jellegű, fejletlen régióban. Tekintettel arra, hogy a legkorszerűbb, leghatékonyabb technológiát fogja alkalmazni az erőmű, a környezettudatos, környezetbarát EU direktívák is teljeskörűen érvényesülni fognak. A modern technológia bevezetése nagyon jó lehetőséget nyújt a környék jelentős kutatóintézeteivel, valamint felsőoktatási intézményeivel történő intenzív kooperációra, amely jelentősen hozzájárul az elmélet és a gyakorlat szinergiájának kölcsönös hasznosításához, kihasználásához. Egyértelmű tény, hogy az ekkora méretű projektek nem valósíthatók meg a hosszú megtérülési idő, valamint a nagy tőkeigény miatt az állam, vagy az unió fejlesztési, beruházási bankjának finanszírozása, tanácsadása nélkül. Jelen projektfinanszírozás esetében Az esettanulmányban ismertetett projekt teljes mértékben megfelel az Európai Unió regionális politikájában megfogalmazott fejlesztési irányelveknek, mind pedig az Európai Beuházási Bank finanszírozási stratégiájának.
Hipotézis 4: Az Európai Beruházási Bank finanszírozási stratégiája követi az Európai Unió regionális politikájának a változásait.
Az Európai Beruházási Bank tevékenységét ismertető VI. fejezetben jól nyomon követhető, hogy a bank finanszírozási célkitűzései, stratégiai irányelvei hűen tükrözik az Európai Unió regionális fejlesztési politikájának mindenkori változásait. A Lisszabonni stratégiában megfogalmazott a fenntartható fejlődés bázisán alapuló versenyképes Európa és tudásalapú társadalom megvalósításának célkitűzése vitathatatlanul integráns részét képzi az Európai Beruházási Bank stratégiai irányelveinek, finanszírozási politikájának. A környezettudatos ipari technológiák bevezetése szintén első helyen szerepel a bank finanszírozási prioritásai között, amely nagyban hozzájárul a növekvő számú intelligens munkahelyteremtéshez.
Mellékletek
168
1. táblázat: Az intervenció közvetlen hatásai és az egyéb tőkékre gyakorolt közvetett hatások kapcsolatai (Biacs [2004], 157-159. o.) Intervenció Ipari tőke
Ipari tőke Gazdasági növekedés, strukturális gazdasági változások, magasabb értékű tevékenységek
Hatások típusai – eredmények Humán tőke Társadalmi tőke A termelékenység javulása A közlekedési infrastruktúra Változások a munkakörökben, hatásai a közösségre magasabb fizetések, alacsonyabb H (például elválasztás, és S kockázatok elérhetőség), ICT-hatások a hálózatokra, a társadalmi interakció szintjei, elérhetősége A cégek mint társadalmi tőke
Humán tőke
Innovációs szintek növekedése
Képességek, egészségügy, foglalkoztatottság, K+F, vállalkozói tevékenység szintjei
Társadalmi tőke
A gazdasági tevékenység üzleti és szektorcsoportjainak fejlődése A termelékenység javulása Technológiai transzfer Harmadik személyek által finanszírozott beruházási kezdeményezések
Természeti tőke
Ökoipar A turizmusból származó vagyon növekedése Az erdészeti, halászat, mezőgazdasági vagyon termelékenységének hosszú távú növekedése Tiszta technológiák nagyobb termelékenysége A barna földek nagyobb mértékű használata
Képzési kapacitásnövekedés Oktatásban és képzésben való fokozottabb részvétel Bővülő üzleti kompetenciák Induló vállalkozások magasabb aránya A dolgozók javuló egészségi állapota Jobb alkalmazotti motiváció A betegségek, hiányzások csökkentése A nők nagyobb arányú részvétele Foglalkoztatottság az ökoiparban Környezetvédelmi tudatosság és képzés Egészségügyi előnyök a környezet javuló minőségéből Betegségek, hiányzások csökkenése
A munkaerőpiac hatásai (például változás a lakáspiacon), lakásmunka egyensúlya Hatások a jövedelemszintek változásaiból eredően Kollektív felelősség Üzleti és kutatási hálózatok, tanácsadó szolgálatok Közösségi fejlődés Gyermekgondozási lehetőségek: formális (óvodák, bölcsödék) és informális családi kötelékek, szomszédsági egyezmények Helyi környezet „helyének” és „tulajdonának” mélyebb értelme Közösségi bizalom, kisebb környezeti kockázatok
Természeti tőke Az infrastruktúra hatásai a környezetre (földfoglalás, használat miatti szennyezés stb.) A gazdaság, mezőgazdaság, turizmus erdészet, halászat és ipar (termelési hatások) szintjEurópai Beruházási Banken és típusaiban bekövetkező változások forrásai, a szennyezés hatásai A területrendezés hatásai A környezettudatosság és az ökohatékonyság javulása Magasabb jövedelemszintekből származó hatások (fogyasztási hatások) Javuló részvételi arány a környezetvédelmi akciókban Megosztott felelősség, magasabb teljesítési szintek, enyhébb szankciók Helyi együttműködésiek a környezetvédelmi intézkedésekre adott válaszokban Tiszta technológiai klubok A környezetvédelem és a forrásgazdálkodás, forrásmegőrzés javulása Örökség megőrzése
1. melléklet: Az Európai Beruházási Bank 2007. év folyamán kihelyezett összes hitele, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Report)
Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság EFTA Összesen
Összes
Egyedi hitel
Energia
928 1 108 1 599 209 6 536 345 755 7 154 4 148 5 609 120 35 20 50 1 217 40 265 1 070 2 281 1 504 175 613 18 613 713 4 160 146 41 431
628 1 093 1 466 109 4 642 320 680 5 658 3 158 3 959 120 20 50 715 40 265 675 1 882 1 154 145 493 613 713 4 050 146 32 793
85 25 448 220 907 100 850 20 239 206 378 382 1 364 146 5 369
Infrastruktúra Kommunikáció Vízgazdálkodás és talajinfrastruktúra 75 300 730 362 800 75 771 605 305 15 390 70 3 394 483 1 268 675 1 688 822 120 100 100 40 26 200 129 860 37 275 400 12 100 8 280 1 093 589 12 330 4 868
Ipar, szolgáltatás, mezőgazdaság 168 1 533 109 2 281 164 450 438 50 165 90 510 101 133 3 170 713 199 6 278
Oktatás, egészségügy
Hitelkeret
32 538 710 665 161 350 50 475 163 805 3 949
300 15 134 100 1 894 25 75 1 496 990 1 650 15 20 502 395 399 350 30 120 18 110 8 638
170
2. melléklet: Az Európai Beruházási Bank 2003-2007 közötti időszakban kihelyezett összes hitele, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Report)
Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság EFTA Összesen
Összes
Egyedi hitel
Energia
3 511 1 298 5 573 2 399 33 281 150 2 495 5 407 35 435 20 846 29 090 850 364 218 566 5 411 53 2 920 5 237 9 510 7 818 2 385 1 602 847 3 706 3 480 18 332 901 203 685
2 986 1 173 4 988 2 093 22 353 80 1 820 4 792 27 225 12 143 19 160 830 214 128 566 4 109 53 2 295 3 343 7 791 5 993 2 190 1 257 583 3 031 3 262 16 796 901 152 155
280 27 322 751 80 504 950 3 747 102 4 368 100 61 1 147 399 220 226 1 210 427 2 32 176 2 974 327 17 432
Infrastruktúra Kommunikáció Vízgazdálkodás és talajinfrastruktúra 580 1 596 810 362 2 163 759 825 204 3 623 2 748 1 059 190 2 392 1 070 18 457 2 372 6 589 1 355 7 510 5 196 24 436 150 64 60 332 184 2 473 450 40 345 677 1 532 539 3 515 1 005 2 744 1 485 1 263 450 794 28 230 47 594 238 1 170 51 4 545 3 515 551 23 64 184 25 231
Ipar, szolgáltatás, mezőgazdaság 530 1 1 980 710 11 831 0 180 705 1 452 1 614 70 3 3 50 404 13 174 581 2 109 535 168 8 275 933 1 463 2 215 28 007
Oktatás, egészségügy
Hitelkeret
58 32 3 400 68 200 1 943 2 645 472 200 635 700 471 935 19 310 29 1 235 403 3 547 17 302
525 125 586 306 10 928 70 675 615 8 209 8 703 9 930 20 150 90 1 302 625 1 894 1 719 1 825 195 345 264 675 218 1 536 51 529
3. melléklet: Az Európai Beruházási Bank Európai Unión belül 2003-2007 között kihelyezett hiteleinek ágazat szerinti megoszlása, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Rep) 2007 Energia és infrastruktúra Energia Termelés Elektromos áram Hő Olaj és gáz Közlekedés és szállítás Elektromos áram Olaj és gáz Hő Nukleáris termelés és feldolgozás Közlekedés Utak, autópályák Vasutak Városi közlekedés Légiközlekedés Tengeri (vízi) közlekedés Fuvarozási állomások és egyéb Légi közlekedés, illetve szállítás Telekommunikáció PSTN, közvetítő hálózatok Mobiltelefon Kompozit telekommunikáció Műholdak, földi állomások Víz, szennyvíz és szilárd hulladékok Vízgyűjtés, -kezelés és -ellátás Szennyvíz- és hulladékgazdálkodás Városi infrastruktúra Városfelújítás Városfejlesztési programok Ipar, szolg., egészség, oktatás, mezőgazd. Ipar Közlekedési eszköz Elektromos eszközök és elektronika Vegyszerek és vegyi anyagok Civil engineering Gép és berendezés Papíripari termékek, kiadás és nyomtatás Finomítottolaj-termékek Élelmiszer termékek és italok Alapvető fémek és fémtermékek Egyéb nemfémes ásványianyag-termékek Gumi és műanyagok Fafeldolgozás és fatermékek Egyéb gyáripar Szolgáltatások Kutatás és fejlesztés Egyéb szolgáltatások Egészségügy, oktatás Egészségügy Oktatás, tréning Összes egyedi hitel Összes hitelkeret Mindösszesen
22 567 5 369 3 594 3 128 240 226 1 575 952 623 200 10 127 3 542 3 534 1 924 644 454 29 2 202 927 775 500 2 125 1 366 760 2 743 2 084 659 10 227 3 790 1 495 415 380 373 267 254 210 168 108 71 50 2 488 1 784 704 3 949 2 071 1 878 32 793 8 638 41 431
54,50% 13,00% 8,70% 7,50% 0,60% 0,50% 3,80% 2,30% 1,50% 0,50% 24,40% 8,50% 8,50% 4,60% 1,60% 1,10% 0,10% 5,30% 2,20% 1,90% 1,20% 5,10% 3,30% 1,80% 6,60% 5,00% 1,60% 24,7% 9,10% 3,60% 1,00% 0,90% 0,90% 0,60% 0,60% 0,50% 0,40% 0,30% 0,20% 0,10% 6,00% 4,30% 1,70% 9,50% 5,00% 4,50% 79,20% 20,80% 100,00%
2003-2007 106 847 52,50% 17 432 8,60% 9 623 4,70% 7 167 3,50% 1 254 0,60% 1 201 0,60% 7 609 3,70% 5 314 2,60% 2 250 1,10% 46 0,02% 200 0,10% 56 580 27,8% 17 724 8,70% 16 220 8,00% 13 319 6,50% 6 321 3,10% 2 626 1,30% 248 0,10% 121 0,10% 7 603 3,70% 3 867 1,9% 2 110 1,00% 1 577 0,80% 50 0,02% 10 178 5,00% 5 463 2,7% 4 715 2,30% 15 053 7,40% 9 388 4,60% 5 665 2,80% 45 308 22,20% 16 880 8,30% 7 213 3,5% 989 1,00% 2 183 1,10% 373 0,20% 1 125 0,60% 1 772 0,90% 685 0,30% 413 0,20% 594 0,30% 247 0,10% 165 0,10% 104 0,10% 16 0,01% 11 127 5,50% 8 324 4,10% 2 803 1,40% 17 302 8,50% 8 974 4,40% 8 328 4,10% 152 155 74,70% 51 529 25,30% 203 685 100,00%
172
4. melléklet: A Európai Beruházási Bank 2007-ben, illetve 2003-2007 között kihelyezett hiteleinek régiók szerinti megoszlása, millió euró (Forrás: EIB Annual Report 2007, Statistical Report) GDP/fő Belgium Bruxelles-Brussel Vlaams Gewest Région wallonne Multiregionális Hitelkeret Bulgária Yugozapaden Yogoiztochen Severozapaden Severna tsentralen Multiregionális Hitelkeret Csehország Praha Střední Čechy Jihozápad Jihovýchod Severovýchod Severozápad Střední Morava Multiregionális Hitelkeret Dánia Németország Hamburg Bremen Hessen Bayern Baden-Württemberg Nordrhein-Westfalen Saarland Schleswig-Holstein Rheinland-Pfalz Berlin Niedersachsen Sachsen Thüringen Brandenburg Sachsen-Anhalt Mecklenburg-Vorpommern Multiregionális Hitelkeret Észtország Írország Görögország Attiki Nisia Aigaiou, Kriti Kentriki Ellada Voreia Ellada Multiregionális Hitelkeret
124 248 123 90 33 49 30 26 26 75 157 70 70 67 64 61 60 125 116 195 156 139 138 130 115 108 104 102 101 100 86 81 81 81 79 56 141 85 113 83 69 65 -
Munkanélküliségi ráta 8,2% 17,6% 5,0% 11,7% 9,0% 6,5% 8,1% 11,0% 13,5% 7,1% 2,8% 4,6% 4,9% 7,1% 6,1% 12,8% 7,6% 3,9% 10,2% 9,8% 14,4% 8,1% 6,5% 6,3% 9,8% 9,5% 9,0% 8,1% 18,7% 9,7% 16,6% 15,6% 16,5% 17,8% 19,2% 5,9% 4,4% 8,9% 8,3% 7,9% 9,2% 9,7% -
Népesség (ezer fő) 10 511 1 018 6 078 3 413 10 251 1 181 1 158 1 179 1 641 1 483 1 127 1 229 5 427 82 437 1 743 663 6 092 12 468 10 735 18 058 1 050 2 832 4 058 3 395 7 993 4 273 2 334 2 559 2 469 1 707 1 344 4 209 11 125 4 001 1 108 2 456 3 558 -
Összeg 2007-ben 928 30 193 405 300 1 108 5 3 2 2 1 081 15 1 599 225 62 53 106 1 020 134 209 6 536 80 50 20 1 094 770 397 50 200 180 475 98 340 72 816 1 894 345 755 50 75 150 340 65 75
Összeg 20032007 között 3 511 419 856 1 466 245 525 1 298 5 3 2 2 1 161 125 5 573 1 017 643 94 190 267 296 189 2 292 586 2 399 33 281 1 034 460 519 2 755 2 100 2 008 264 630 831 967 1 186 2 593 686 1 349 1 422 722 2 827 10 928 150 2 495 5 407 1 743 75 710 1 314 950 615
173
GDP/fő Spanyolország Comunidad de Madrid Comunidad Foral de Navarra País Vasco Cataluńa Islas Baleares La Rioja Aragón Cantabria Castilla y León Comunidad Valenciana Canarias Principado de Asturias Murcia Galicia Castilla-La Mancha Andalucía Extremadura Multiregionális Hitelkeret Franciaország Ile-de-France Rhône-Alpes Alsace Provence-Alpes-Côte d’Azur Champagne-Ardenne Pays de la Loire Aquitaine Haute-Normandie Centre Midi-Pyrénées Bretagne Auvergne Picardie Nord - Pas-de-Calais Languedoc-Roussillon DOM Multiregionális Hitelkeret Olaszország Lombardia Lazio Emilia-Romagna Valle d'Aosta Veneto Provincia autonoma Trento Piemonte Friuli-Venezia Giulia Toscana Liguria Marche Umbria Abruzzo Sardegna Molise Basilicata
101 132 127 125 121 114 109 107 98 95 94 93 87 84 81 79 78 67 112 175 113 108 105 105 103 102 101 101 100 99 95 91 89 88 64 107 142 132 130 128 127 127 120 117 117 110 108 101 85 81 77 75
Munkanélküliségi ráta 8,5% 6,4% 5,3% 7,1% 6,6% 6,5% 6,2% 5,5% 6,6% 8,1% 8,4% 11,7% 9,3% 7,9% 8,5% 8,8% 12,7% 13,4% 9,5% 9,4% 7,8% 6,7% 12,2% 7,6% 7,2% 8,5% 9,5% 7,4% 8,5% 7,9% 7,5% 11,2% 12,9% 11,5% 27,0% 6,8% 3,7% 7,5% 3,4! 3,0% 4,0% 3,1% 4,0% 3,5% 4,8% 4,8% 4,5% 5,1% 6,5% 10,8% 10,0% 10,5%
Népesség (ezer fő) 43 758 5 938 588 2 113 6 936 985 300 1 258 557 2 477 4 641 1 953 1 058 1 335 2 718 1 892 7 794 1 071 59 192 11 056 5 744 1 762 4 602 1 339 3 277 2 895 1 786 2 455 2 602 2 950 1 312 1 666 4 014 2 361 1 724 58 462 9 393 5 270 4 151 123 4 700 975 4 330 1 205 3 598 1 592 1 519 859 1 299 1 650 322 597
Összeg 2007-ben 7 154 545 330 1 038 9 389 388 231 63 200 554 803 1 108 1 496 4 148 250 505 105 50 45 70 143 150 15 1 825 990 5 609 184 298 289 320 198 50 314 5 318 18 5 -
Összeg 20032007 között 435 4575 253 1 598 5 968 50 73 1 164 151 623 2 365 179 495 101 869 1 664 2 285 120 4 693 8 209 20 846 1 000 1 888 135 674 50 485 120 185 485 703 10 206 70 505 300 446 4 811 8 703 29 090 1 401 1 666 1 579 131 597 20 1 546 122 926 268 941 36 200 129 0.13 74
174
Spanyolország (folyt.) Puglia Calabria Campania Sicilia Multiregionális Hitelkeret Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Közép-Magyarország Alföld és Észak Multiregionális Hitelkeret Málta Hollandia West-Nederland Zuid-Nederland Noord-Nederland Oost-Nederland Multiregionális Hitelkeret Ausztria Ostösterreich Westöstösterreich Südöstösterreich Multiregionális Hitelkeret Lengyelország Mazowieckie Śląskie Wielkopolskie Dolnośląskie Pomorskie Zachodniopomorskie Łódzkie Kujawsko-Pomorskie Małopolskie Multiregionális Hitelkeret Portugália Lisboa e Vale do Tejo Madeira Algarve Alentejo Açores Centro Norte Multiregionális Hitelkeret Románia Szlovénia Szlovákia
GDP/fő
Munkanélküliségi ráta
Népesség (ezer fő)
Összeg 2007-ben
Összeg 20032007 között
70 69 68 67 91 46 51 251 64 102 43 74 130 143 126 121 110 129 138 128 110 51 77 57 55 52 50 47 47 45 43 75 106 91 77 70 66 64 59 34 83 57
12,8% 12,9% 12,9% 13,5% 4,5% 6,8% 5,6% 4,7% 7,5% 5,1% 9,0% 7,3% 3,9% 3,9% 3,7% 4,6% 3,7% 4,7% 6,3% 3,3% 4,1% 13,9% 12,3% 14,2% 12,7% 17,3% 13,8% 17,2% 13,4% 16,2% 12,6% 7,7% 8,5% 5,4% 5,5% 9,2% 5,5% 8,9% 7,3% 6,0% 13,4%
4 068 2 009 5 789 5 013 766 2 294 3 403 459 10 076 2 855 4 142 404 16 334 7 625 3 547 1 700 3 459 8 265 3 512 2 991 1 762 38 157 5 157 4 685 3 372 2 888 2 199 1 694 2 577 2 068 3 266 10 569 2 779 245 416 765 242 2 382 3 737 21 610 2 003 5 389
5 327 1 630 1 650 120 35 20 50 1 217 50 665 502 40 265 40 225 1 070 335 200 140 395 2 281 105 160 37 195 1 385 399 1 504 249 10 21 19 106 66 333 350 350 175 613 18
411 421 585 1 019 7 088 9 930 850 364 218 566 5 411 1 476 370 2 263 1 302 53 2 920 1 446 75 65 110 599 625 5 237 1 674 459 775 435 1 894 9 510 589 275 187 135 287 30 278 480 141 5 389 1 719 7 818 1 420 222 30 182 176 712 1 078 2 172 1 825 2 385 1 602 847
175
GDP/fő
MunkanélküNépesség Összeg Összeg 2003liségi ráta (ezer fő) 2007-ben 2007 között Finnország 116 7,7% 5 255 613 3 706 Etelä-Suomi 133 6,3% 2 595 495 1 765 Länsi-Suomi 102 7,8% 1 334 100 252 Pohjois-Suomi 102 10,4% 634 228 Itä-Suomi 85 11,3% 664 18 87 Multiregionális 700 Hitelkeret 675 Svédország 120 7,1% 9 047 713 3 480 Stockholm 166 6,1% 1 889 269 1 046 Västsverige 114 6,8% 1 814 320 980 Övre Norrland 111 8,5% 509 15 Sydsverige 110 8,2% 1 320 439 Mellersta Norrland 110 7,3% 370 238 Smaland Med Öarna 108 5,9% 800 45 Norra Mellansverige 104 7,9% 825 70 270 Östra Mellansverige 102 7,3% 1 518 54 54 Multiregionális 175 Hitelkeret 218 Egyesült Királyság 123 5,3% 58 837 4 160 18 332 London 189 7,7% 7 188 479 3 647 South East 133 4,4% 8 007 79 East 118 4,7% 5 395 22 164 Scotland 118 5,2% 5 064 632 1 119 South West 116 3,7% 4 934 308 801 East Midlands 114 5,2% 4 175 215 West Midlands 110 5,8% 2 554 448 2 163 North West 108 5,1% 6 732 1 222 Yorkshire and Humberside 107 5,7% 4 967 367 1 764 Northern Ireland 99 4,4% 1 689 169 648 North East 97 6,4% 2 517 79 507 Wales 96 5,2% 2 903 305 Multiregionális 1 546 4 163 Hitelkeret 110 1 536 EFTA 146 901 Összesen 8,2% 41 431 203 685 Megjegyzés: A táblázat a NUTS-1, illetve a NUTS-2 regionális klasszifikáción alapszik az érintett országok gyakorlatától függően. Ahol lehetséges, a több régiót érintő egyed hitelek felosztásra kerültek az érintett régiók között. Az egy főre jutó GDP 2004. évi értékét az Eurostat 2007 vásárlóerő-paritáson határozta meg (EU-27 = 100). A munkanélküliségi ráták és a népességszámok oszlopa a 2006. éves adatokat tartalmazza.
5. melléklet: Az Európai Beruházási Banktól felvett állami hitelek Magyarország esetében (2004. január 1-től) (Forrás: http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/5AE067BD2781CB1AC1256FEE005103A3?OpenDocument, Publikálás dátuma: 2008. 06. 25.)
Program megnevezése
22.539 Strukturális Alapok (SA) 22.995 Vasút V. Kohéziós Alap Projekt 22.996 M0 Autópálya Kohéziós Alap Projekt 23.126 Budapesti 4-es Metróvonal Projekt 23.128 Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (Kohéziós Alap) Projekt 23.228 Környezet-védelem IV Kohéziós Alap Projekt 23.723 Kohéziós Alap projekt A (2007-2013) 23.722 M3-as autópálya projekt
Hitelszerződés kelte
Hitelnyújtás célja
Beruházás(ok) megvalósításért felelős intézmény
Teljes Hitel projekt összege költség (M EUR) (M EUR)
Lehívott hitelösszeg nagysága (M EUR)
Lehetséges maximális futamidő
2004. 04. 30.
A 2004-2006-os pénzügyi időszak SAtámogatásokhoz kapcsolódó társfinanszírozás a Nemzeti Fejlesztési Közösségi Támogatási Keret Operatív Programjait Ügynökség (kivéve AVOP) illetően
2270
445
445
25 év
2005. 05. 12.
Budapest-Cegléd-Szolnok-Lőkösháza vasútvonal II/2 Nemzeti Fejlesztési szakaszának rehabilitációja Ügynökség
165,1
27
27
25 év
2005. 05. 12.
M0 autópálya közel 40 km-es szakaszának tervezése Nemzeti Fejlesztési és építése Ügynökség
544
50
50
25 év
2005. 07. 18.
Budapesti 4-es metróvonal – Budapest Kelenföld vasútállomás és Bosnyák tér közötti – teljes szakaszának építése
Budapest Főváros Önkormányzata
1.167
691
472
25 év
2005. 07. 18.
Budapesti központi (csepeli) szennyvíztisztító telep és kapcsolódó intézményeinek építése
Budapest Főváros Önkormányzata
576
94
94
25 év
2005. 11. 08.
Regionális (Veszprém, Zalaegerszeg, Észak-Alföld) Nemzeti Fejlesztési vízügyi fejlesztések Ügynökség
108,7
11,5
11,5
25 év
8200
100
97,4
25 év
640
320
320
25 év
2006. 11. 30.
2006. 11. 30.
A 2007-2013 pénzügyi időszak Kohéziós Alap Nemzeti Fejlesztési támogatásokhoz kapcsolódó társfinanszírozás a Ügynökség KÖZOP és KEOP esetében Közlekedési, A Nyíregyházát (M3) és Debrecent (M35) elkerülő Hírközlési és utak, valamint a Görbeháza és Debrecen közötti Energiaügyi autópálya szakasz (M35) megépítése Minisztérium
177
Program megnevezése
24.007 Innovációs projekt I. 24.275 Kohéziós Alap projekt B (2007-2013) 24.273 Oktatási projekt (Strukturális Alap, 20072013)
Hitelszerződés kelte
2007. 06. 28.
2007. 12. 14.
2007. 12. 14.
24.274 Debreceni Egyetem kutatás- fejlesztési projekt
2007. 12. 14.
24.450 „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs, 2010” projekt
2008. 05. 21./27.
24.466 Innovációs projekt II.
24.465 Térségi elérhetőség javítása projekt
2008. 06. 03.
2008. 06. 03.
Beruházás(ok) megvalósításért felelős intézmény
Hitelnyújtás célja
A Kutatási és Technológiai Innovációs költségvetési kiadásainak finanszírozása
Alap
Tudománypolitikaikutatásfejlesztési tárca nélküli miniszter (NKTH)
A Kutatási és Technológiai Innovációs költségvetési kiadásainak finanszírozása
Alap
Lehívott hitelösszeg nagysága (M EUR)
Lehetséges maximális futamidő
375
165
165
25 év
8200
200
0
25 év
4576
150
100
25 év
105
50
50
25 év
Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata
201,25
11
0
25 év
Tudománypolitikaikutatásfejlesztési tárca nélküli miniszter (NKTH)
631,38
275
0
25 év
1796,45
120
0
25 év
A 2007-2013 pénzügyi időszak Kohéziós Alap Nemzeti Fejlesztési támogatásokhoz kapcsolódó társfinanszírozás a Ügynökség KÖZOP és KEOP esetében A 2007-2013 pénzügyi időszak Strukturális Alap támogatásokhoz kapcsolódó társfinanszírozás a TIOP Nemzeti Fejlesztési és TÁMOP keretében megvalósuló oktatással Ügynökség összefüggő projektek esetében Debreceni Egyetem meglévő épületei és kutatási eszközei felújítására és modernizációjára, valamint Oktatási és K+F tevékenységével összefüggő kiadásaira Kulturális vonatkozó központi költségvetési források Minisztérium finanszírozása A központi költségvetés „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs, 2010” projekttel összefüggő kiadásainak finanszírozása
Teljes Hitel projekt összege költség (M EUR) (M EUR)
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közlekedési Operatív Program „Térségi elérhetőség javítása” elnevezésű prioritása keretében megvalósuló Nemzeti Fejlesztési beruházások központi költségvetési kiadásainak Ügynökség finanszírozása
178
Program megnevezése
24.467 Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése projekt
Hitelszerződés kelte
2008. 06. 03.
Hitelnyújtás célja
Beruházás(ok) megvalósításért felelős intézmény
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program „Egészségügyi Nemzeti Fejlesztési infrastruktúra fejlesztése” című prioritása keretében Ügynökség megvalósuló projektek hazai központi költségvetési kiadásainak finanszírozása
Teljes Hitel projekt összege költség (M EUR) (M EUR)
1148,48
45
Lehívott hitelösszeg nagysága (M EUR)
Lehetséges maximális futamidő
0
25 év
179
6. melléklet: Az Európai Beruházási Bank garanciavállalásai Magyarország vonatkozásában (2004. január 1-től) (Forrás: http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/5AE067BD2781CB1AC1256FEE005103A3?OpenDocument, Publikálás dátuma: 2008. 06. 25.)
Program megnevezése
Garanciaszerződés kelte
Garancianyújtás célja
Garanciavállalás* a 1045/2004. (V. 14.) Korm. hat. alapján Oktatási intézményfejlesztés Garanciaszerz. kelte: 2005. 02. 14. A magyar diákhitel rendszer jogszabályi kezességvállalás a finanszírozása a 2005-2007.08.30. 2004. évi CXXXV. tv. alapján közötti időszakban Garanciavállalás** a 1077/2005. Budapesti 4-es metróvonal – Budapest 23.127 Budapest 4-es (VII.15.) Korm. hat. alapján Kelenföld vasútállomás és Bosnyák Metró Projekt Garanciaszerz. kelte: tér közötti – teljes szakaszának építése 2005. 11. 08. 23.129 Garanciavállalás*** a 1078/2005. Budapesti központi (csepeli) Budapesti Központi (VII.15.) Korm. hat. alapján szennyvíztisztító telep és kapcsolódó Szennyvíztisztító Telep Garanciaszerz. kelte: intézményeinek építése (Kohéziós Alap) Projekt 2005. 11. 08. Globális hitelkeret az MFB Rt. 23.263 jogszabályi kezességvállalás a részére: az Önkormányzati Önkormányzati 2001. évi XX. tv. és Infrastruktúra Fejlesztés Hitelprogram Infrastruktúra Fejlesztés a 2004. évi CXXXV. tv. alapján refinanszírozása Projekt 22.538 Budapest Infrastruktúra Projekt 22.998 Diákhitel Központ Zrt. Projekt
23.716 Infrastruktúra és árvízvédelmi globális hitel - A
Globális hitelkeret az MFB Rt. részére: az Önkormányzati jogszabályi kezességvállalás a Infrastruktúrafejlesztési, a 2001. évi XX. tv. és a 2005. évi Vállalkozásfejlesztési, valamint az CLIII. tv. alapján Újjáépítési Hitelprogramok részbeni refinanszírozása
Beruházás(ok) megvalósításért felelős intézmény
Teljes Lehívott Garancia Lehetséges projekt összeg összege maximális költség nagysága (M EUR) futamidő (M EUR) (M EUR)
Fővárosi Önkormányzat
100
35
20
15 év
Diákhitel Központ Zrt.
264
100
100
15 év
Fővárosi Önkormányzat
1,167
184
58,5
25 év
Fővárosi Önkormányzat
576
100
26
25 év
MFB Zrt.
267
100
100
20 év
MFB Zrt.
200
100
50
20 év
180
Program megnevezése
Garanciaszerződés kelte
24.084 Diákhitel Központ Zrt. Projekt II.
jogszabályi kezességvállalás 2006. évi CXXVII. tv. alapján
24.257 Infrastruktúra és árvízvédelmi globális hitel - B 24.442 „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs, 2010” projekt
Garancianyújtás célja
A magyar diákhitel rendszer finanszírozása a 2007. 08.31-2010. közötti időszakban Globális hitelkeret az MFB Rt. részére: az Önkormányzati jogszabályi kezességvállalás a Infrastruktúra-fejlesztési, a 2001. évi XX. tv. és a 2006. évi Vállalkozásfejlesztési, valamint az CXXVII. tv. alapján Újjáépítési Hitelprogramok részbeni refinanszírozása Garanciavállalás a 2022/2008. (II. 27.) Korm.hat. alapján, Az „Európa Kulturális Fővárosa – garanciaszerz. kelte: 2008. 05. Pécs, 2010” projekt finanszírozása 21./27.
* A vonatkozó külön megállapodás 2005. január 24-én került aláírásra. ** A vonatkozó külön megállapodás 2005. július 18-án került aláírásra *** A vonatkozó külön megállapodás 2005. július 18-án került aláírásra
a
Beruházás(ok) megvalósításért felelős intézmény
Teljes Lehívott Garancia Lehetséges projekt összeg összege maximális költség nagysága (M EUR) futamidő (M EUR) (M EUR)
Diákhitel Központ Zrt.
329
150
0
15 év
MFB Zrt.
200
100
0
20 év
Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata
201,25
39
0
25 év
181
7. melléklet: A Magyar Állam által a 2237/2002. (VIII. 9.) Korm. határozat alapján kiadott egyetértő nyilatkozatok az állami garanciavállalás nélkül megvalósuló beruházásokhoz, az Európai Beruházási Bank által történő hitelnyújtás esetén (Forrás: http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/93DB9324BB2FE038C1256FEE005121C2?OpenDocument) Hitelfelvevő
Program célja
Hitel összege Egyetértő nyilatkozat (M EUR) kiadásának dátuma
Erste Bank Hungary Zrt.
Globális hitel a környezetvédelem, az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom, az ipar, a szolgáltatás és a turizmus területén megvalósuló kis- és középméretű projektek továbbfinanszírozására
30
2003. 01. 31.
Volksbank Hungary Zrt.
Globális hitel a környezetvédelem, az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom, az ipar, a szolgáltatás és a turizmus területén megvalósuló kis- és középméretű projektek továbbfinanszírozására
40
2003. 02. 25.
Bosch Gmbh
Magas színvonalú autógyártási alkatrészek gyártósorának finanszírozása
65
2003. 03. 03.
Globális hitel a környezetvédelem, az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom, az ipar, a CIB Bank Zrt. szolgáltatás és a turizmus területén megvalósuló kis- és középméretű projektek (SPIMINT – Inter-Európa Bank Rt.) továbbfinanszírozására
50
2003. 06. 06.
Raiffeisen Bank Hungary Zrt.
Globális hitel a környezetvédelem, az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom, az ipar, a szolgáltatás és a turizmus területén megvalósuló kis- és középméretű projektek továbbfinanszírozására
50
2003. 08. 01.
Interbrew – Borsodi Sörgyár Zrt.
Gyártósorok felújítása, illetve a szennyvízkezelő üzem beindítása
45
2003. 09. 12.
Citibank Hungary Zrt.
Hitel kiterjesztése Citileasing Rt. részére
30
2003. 09. 23.
CIB Bank Hungary Zrt.
Globális hitel a környezetvédelem, az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom, az ipar, a szolgáltatás és a turizmus területén megvalósuló kis- és középméretű projektek továbbfinanszírozására
200
2003. 11. 17.
E-ON Csoport
Kis-, közép- és nagyfeszültségű hálózatok, valamint nagy/középfeszültségű alállomások felújítása és bővítése
200
2003. 12. 11.
Hitel összege Egyetértő nyilatkozat
182
Hitelfelvevő
Program célja
(M EUR)
kiadásának dátuma
OTP Bank Nyrt.
Globális hitel környezetvédelmi, energia-megtakarítási, infrastruktúra (mely magába foglalja az egészségügyet, oktatást, városfelújítást), ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
100
2004. 05. 07.
HVB Bank Hungary Zrt.
Globális hitel környezetvédelmi, energia-megtakarítási, infrastruktúra (mely magába foglalja az egészségügyet, oktatást, városfelújítást), ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
80
2004. 05. 07.
K&H Bank Zrt.
Globális hitel környezetvédelmi, energia-megtakarítási, infrastruktúra (mely magába foglalja az egészségügyet, oktatást, városfelújítást), ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
100
2004. 05. 07.
MKB Zrt.
Globális hitel környezetvédelmi, energia-megtakarítási, infrastruktúra (mely magába foglalja az egészségügyet, oktatást, városfelújítást), ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
50
2004. 10. 29.
ECE Gmbh
Pécs és Győr városokban építendő üzletközpontok finanszírozására
81
2004. 11. 26.
VolksBank Hungary Zrt.
Globális hitel a környezetvédelem, az infrastruktúra, a tudásalapú társadalom, az ipar, a szolgáltatás és a turizmus területén megvalósuló kis- és középméretű projektek továbbfinanszírozására
60
2005. 02. 02.
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
Önkormányzati Infrastruktúrafejlesztési Hitelprogram refinanszírozására
100
2005. 05. 23.
Magyar Telekom Nyrt.
Magyarországi hálózatának, finanszírozására
200
2005. 08. 04.
Budapest Főváros Önkormányzata
A budapesti 2-es metróvonalon üzemeltetni kívánt, 22 új metrókocsi beszerzésének finanszírozására
85
2005. 08.18.
Állami Autópálya Kezelő Zrt.
Az M3 autópálya egyes szakaszai építésének finanszírozására
850
2005. 08. 19.
valamint
a
szélessávú
szolgáltatásainak
fejlesztésének
183
Hitelfelvevő
Program célja
Hitel összege Egyetértő nyilatkozat (M EUR) kiadásának dátuma
Voestalpine AG
Lengyelországban új acélmű központ létesítése (53%), a fennmaradó keretből pedig a raktár-, illetve elosztói kapacitás fejlesztése Csehországban (23%), Romániában (8%), Horvátországban (7%), valamint Magyarországon (9%)
25
2005. 11. 16.
Fresenius Medical Care AG
Dialízis központok létrehozása, eszközök felújítása
90
2006. 04. 28.
Raiffeisen Bank Zrt.
Globális hitel környezetvédelem, energia-megtakarítás, infrastruktúra, ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
80
2006. 07. 14.
Erste Bank Zrt.
Globális hitel környezetvédelem, energia-megtakarítás, infrastruktúra, ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
80
2006. 07. 14.
DEXIA Kommunalkredit Bank AG
Regionális hitelkeret az infrastruktúra, a környezetvédelem, az energia-megtakarítás, az egészségügy, az oktatás, a városfelújítás és a tudásalapú gazdaság fejlesztését szolgáló projektek finanszírozására
200
2006. 09. 26.
Hitelgarancia Zrt.
Részleges viszontgarancia keret az önkormányzati hitelekhez nyújtott hitelgaranciaszolgáltatások esetében
50
2006. 11. 13.
RLB Steiermark Cross Border GL
Globális hitelkeret infrastruktúra, környezetvédelem, energia-megtakarítás, vidékfejlesztés, egészségügy, oktatás és K+F célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
80
2006. 12. 22.
Közép-Európai Nemzetközi Bank Zrt.
Globális hitelkeret infrastrukturális (környezetvédelem és fejlesztés, energia-megtakarítás, egészségügy és oktatás, tudásalapú gazdaság és társadalmi infrastruktúrafejlesztés), ipari és szolgáltatási célra a kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
150
2007. 05. 09.
A projekt megvalósításáért felelős M6 PPP projekt II. szakasza, M6 Szekszárd-Bóly és M6 Bóly-Pécs szakaszok építésének konzorciummal tárgyal a Bank finanszírozása
450
2007. 06. 07.
184
Hitelfelvevő Raiffeisen Bank Zrt.
Program célja Globális hitelkeret, melyet a hitelfelvevő a közepes tőkeerejű vállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre kíván felhasználni
a projekt megvalósításáért felelős konzorcium (a lefolytatott M6 PPP projekt, Dunaújváros és Szekszárd közötti szakasz építésének finanszírozása közbeszerzési eljárás alapján)
Hitel összege Egyetértő nyilatkozat (M EUR) kiadásának dátuma 40
2007. 10. 02.
max. 300
2008. 01. 24.
Magyar Telekom Távközlési Nyrt.
a Magyar Telekom Távközlési Nyrt. már meglévő gyors sebességű mobilhálózatának fejlesztése és vidéken való kiépítése
200
2008. 02. 19.
Dunapack Zrt.
Dunapack Zrt. dunaújvárosi papírgyára fejlesztésének részbeni finanszírozása
110
2008. 04. 15.
Elektrolux AB
Elektrolux AB magyarországi háztartásigép gyártó vállalatai kutatásainak, termékfejlesztésinek, termelésbővítésinek, illetve gyáregységei fejlesztéseinek finanszírozása
15
2008. 04. 15.
75
2008. 04. 15.
Magyar Államvasutak Zrt./MÁV 50 db kétáramnemű (dual-voltage) mozdony beszerzése Trakció Zrt. Unicredit Bank Hungary Zrt.
Globális hitelkeret energiatakarékosság, infrastruktúra, környezetvédelem, tudásalapú gazdaság, ipar, turizmus és szolgáltatások célra kis- és középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
80
2008. 04. 15.
Medinvest
Orvosi eszközök és technológiák kutatásra és fejlesztésre
30
2008. 05. 07.
MKB Zrt.
Globális hitel környezetvédelmi, energia-megtakarítási, infrastruktúra (mely magába foglalja az egészségügyet, oktatást, szociális lakásfejlesztést), ipar, szolgáltatás és turizmus célra a kisés középvállalkozások részére történő továbbkölcsönzésre
100
2008. 06. 20
8. melléklet: Angol fontban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/gbp-bond-market.htm) Lejárat 2008. október 23. 2008. december 7. 2009. március 6. 2009. december 7. 2010. december 7. 2011. március 7. 2011. december 7. 2012. június 6. 2013. január 14. 2014. április 15. 2015. július 8. 2016. szeptember 7. 2017. augusztus 25. 2018. október 15. 2019. március 7. 2021. június 7. 2025. április 15. 2028. december 7. 2032. június 7. 2039. április 15. 2044. március 7. 2054. október 12.
Első kibocsátás 2002. október 2. 1998. január 6. 2006. március 15. 1998. október 28. 2004. február 12. 2007. március 21. 2000. december 14. 2005. január 31. 2003. május 13. 2005. május 13. 2005. június 30. 2006. november 7. 1995. január 19. 2002. december 18. 2007. május 23. 1998. október 2. 2000. április 7. 1998. március 18. 2000. július 4. 1999. április 6. 2007. április 4. 2004. szeptember 27.
Kibocsátott összeg 3 010 000 000 1 600 000 000 1 550 000 000 3 900 000 000 4 000 000 000 1 300 000 000 2 900 000 000 3 400 000 000 3 200 000 000 2 450 000 000 1 500 000 000 1 450 000 000 1 000 000 000 1 000 000 000 250 000 000 1 875 000 000 1 500 000 000 3 725 000 000 2 375 000 000 1 600 000 000 500 000 000 600 000 000
ISIN kód XS0156020587 XS0083479484 XS0248288838 XS0092084705 XS0162038318 XS0293434626 XS0122271082 XS0211995757 XS0160908249 XS0103080544 XS0223923870 XS0274987873 XS0055498413 XS0160386875 XS0302736219 XS0091457027 XS0110373569 XS0085727559 XS0114126294 XS0096499057 XS0295479983 XS0202407093
186
9. melléklet: Amerikai dollárban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/usd-bond-market.htm) Lejárat 2008. június 16. 2008. augusztus 15. 2008. szeptember 16. 2009. január 12. 2009. február 17. 2009. március 16. 2009. május 12. 2010. február 8. 2010. március 3. 2010. szeptember 15. 2010. szeptember 15. 2011. február 15. 2011. május 16. 2011. június 15. 2011. július 15. 2011. december 15. 2012. március 21. 2012. október 15. 2013. február 14. 2013. március 15. 2013. május 15. 2013. május 15. 2013. június 12. 2013. július 15. 2013. október 15. 2014. április 15. 2014. május 15. 2014. október 15. 2015. április 15. 2015. október 20. 2016. február 16. 2016. szeptember 13. 2017. január 17. 2017. május 30. 2036. február 15.
Első kibocsátás 2003. április 1. 2005. május 11. 1998. szeptember 9. 1998. november 24. 2006. január 10. 2004. január 6. 1999. május 6. 2007. január 30. 2005. február 24. 2005. augusztus 31. 2007. augusztus 29. 2008. január 7. 2008. április 7. 2006. május 16. 2008. május 19. 2004. október 28. 2007. március 14. 2005. július 19. 2008. január 28. 2008. január 23. 2006. április 21. 2008. március 11. 2003. június 3. 2008. június 16. 2006. október 11. 2007. február 13. 2004. április 26. 2007. szeptember 19. 2008. február 14. 2005. október 13. 2006. február 7. 2006. szeptember 6. 2007. január 9. 2007. május 22. 2006. február 24.
Kibocsátott összeg 3 000 000 000 3 000 000 000 2 500 000 000 1 100 000 000 3 000 000 000 3 000 000 000 1 500 000 000 3 000 000 000 3 000 000 000 3 000 000 000 3 000 000 000 4 000 000 000 4 000 000 000 3 000 000 000 4 000 000 000 1 000 000 000 3 000 000 000 1 000 000 000 433 188 664 3 000 000 000 1 000 000 000 3 000 000 000 1 000 000 000 3 000 000 000 1 500 000 000 1 250 000 000 1 500 000 000 1 000 000 000 1 750 000 000 1 000 000 000 2 000 000 000 3 000 000 000 3 000 000 000 3 000 000 000 1 000 000 000
ISIN kód US298785CW43 US298785DM51 XS0090848275 XS0092787299 US298785DS22 US298785CZ73 XS0097560600 US298785EC60 US298785DJ23 US298785DP82 US298785EH57 US298785EJ14 US298785EP73 US298785DX17 US298785EQ56 XS0204937394 US298785EE27 XS0225513703 US298785EL69 US298785EK86 XS0252479497 US298785EN26 US298785CX26 US298785ER30 XS0271449000 XS0287792914 US298785DD52 XS0322956490 XS0347750365 US298785DR49 US298785DU77 US298785DY99 US298785EA05 US298785EG74 US298785DV50
10. melléklet: Magyar forintban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/huf-issues.htm) Lejárat 2008. szeptember 29. 2009. január 27. 2009. május 5. 2010. január 8. 2010. április 12. 2010. augusztus 10. 2011. március 1. 2012. január 25. 2012. október 15. 2015. január 5.
Első kibocsátás 2004. szeptember 13. 2005. május 9. 2004. március 25. 2004. május 10. 2007. december 4. 2004. november 10. 2006. február 14. 2008. január 4. 2002. január 28. 2004. november 30.
Kibocsátott összeg 13 000 000 000 38 500 000 000 50 000 000 000 30 500 000 000 10 000 000 000 19 000 000 000 10 000 000 000 6 000 000 000 10 000 000 000 21 000 000 000
ISIN kód XS0201379244 XS0209773612 XS0189763823 XS0192648318 XS0335106752 XS0205865834 XS0245035422 XS0339229063 XS0151095568 XS0207459594
187 11. melléklet: Cseh koronában denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/czk-issues.htm) Lejárat 2009. március 23. 2013. február 12. 2013. február 25. 2013. március 15. 2013. június 15. 2015. március 15. 2015. április 17. 2017. november 27. 2018. február 27. 2018. március 15. 2018. március 31. 2019. április 30. 2022. október 25. 2023. február 20. 2028. február 21. 2030. augusztus 18.
Első kibocsátás 1999. február 26. 2003. január 30. 1998. január 28. 2003. február 6. 2003. március 26. 2003. február 12. 2000. március 28. 2002. november 6. 2003. február 18. 2003. február 20. 2003. február 26. 2008. április 16. 2002. október 15. 2003. január 30. 2003. február 5. 2006. július 25.
Kibocsátott összeg 6 000 000 000 500 000 000 923 100 000 1 500 000 000 750 000 000 2 000 000 000 2 000 000 000 364 650 000 1 038 382 400 2 100 000 000 1 500 000 000 1 000 000 000 1 000 000 000 1 398 155 000 317 500 000 500 000 000
ISIN kód CZ0000000021 XS0162443500 XS0084174316 CZ0000000112 CZ0000000153 XS0163289795 CZ0000000054 XS0157886234 XS0163681561 CZ0000000120 CZ0000000138 XS0359851077 XS0156693730 CZ0000000104 XS0162727878 XS0263023409
12. melléklet: Lengyel zlotyban denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/pln-issues.htm) Lejárat 2008. szeptember 15. 2008. október 10. 2008. október 21. 2008. október 24. 2009. január 15. 2009. február 18. 2010. július 21. 2011. december 15. 2012. január 30. 2014. augusztus 12.
Első kibocsátás 2003. augusztus 6. 2003. szeptember 11. 2003. szeptember 19. 2003. szeptember 26. 2003. december 8. 2004. január 20. 2005. január 7. 2001. november 9. 2007. november 29. 2004. július 29.
Kibocsátott összeg 180 000 000 110 000 000 90 000 000 120 000 000 90 000 000 800 000 000 100 000 000 429 575 582 100 000 000 240 000 000
ISIN kód PL0000400032 PL0000400057 PL0000400065 PL0000400073 PL0000400081 XS0184782265 XS0210021431 PL0000400016 XS0334596458 XS0198120734
13. melléklet: Török lírában denominált kötvénykibocsátások (Forrás: http://www.eib.org/investor_info/markets/try-issues.htm) Lejárat 2008. június 12. 2008. augusztus 29. 2009. március 20. 2009. április 1. 2009. július 13. 2010. február 10. 2010. május 21. 2010. október 27. 2011. január 28. 2011. február 15. 2011. szeptember 27. 2012. január 18. 2012. október 9. 2013. március 13. 2015. március 2. 2015. április 1. 2016. március 30. 2016. július 5. 2022. szeptember 5.
Első kibocsátás 2005. november 24. 2006. augusztus 7. 2007. január 11. 2005. március 9. 2006. június 27. 2005. január 27. 2007. április 25. 2006. október 12. 2005. október 19. 2008. január 31. 2006. június 8. 2007. január 4. 2007. szeptember 21. 2008. január 31. 2005. február 15. 2005. március 11. 2006. február 24. 2006. június 19. 2007. augusztus 22.
Kibocsátott összeg 200 000 000 175 000 000 1 000 000 000 330 000 000 275 000 000 750 000 000 200 000 000 50 000 000 450 000 000 100 000 000 250 000 000 125 000 000 100 000 000 100 000 000 334 521 500 150 000 000 225 996 250 500 000 000 29 737 500
ISIN kód XS0236955703 XS0264314096 XS0282939767 XS0215087643 XS0259829595 XS0211759278 XS0298914606 XS0271888934 XS0233609691 XS0345281280 XS0257897842 XS0281988765 XS0323323823 XS0344971766 XS0213151920 XS0215301580 XS0246516149 XS0258970051 XS0318345971
188
Irodalomjegyzék A döglődő aknák. Heti Világgazdaság, 2008. január 9. A Közösségi Támogatási Keret intézményrendszerének félidei értékelése. Ex Ante Tanácsadó Iroda, 2006 (http://www.fejlesztespolitika.gov.hu) Alagút a Boszporusz alatt: Vízalatti vasút. Heti Világgazdaság, 2006. július 5. Alario, M. [2007]: EU policy objectives and energy investment decisions. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 1. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Global and European policy perspectives Alexa Noémi [2002]: Strukturális Alapok. Európai Tükör, Kutatások az integrációérettség témaköréből, 86. A Magyar Telekom 47,4 milliárdos hitelből fejleszt. Figyelő, 2006. január 12. A Montanunió is kölcsönöz Magyarországnak és Lengyelországnak. Heti Világgazdaság, 1989. november 25. Andasol Solar Thermal Power Project (http://www.eib.org/projects/loans/2004/20040358.htm) Andasol – The World’s Largest Solar Thermal Power Plant Project Development in Andalucia (Spain). 2008. april (http://www.solarmillennium.de/upload/Download/Technologie/eng/Andasol1-3engl.pdf) Andor László (szerk.) [2006]: 21. századi enciklopédia. Világgazdaság, Pannonica Kiadó Antalóczy Katalin – Sass Magdolna [2005]: A külföldi működőtőke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. május, 494-520. o. A strukturális alapok közbenső értékelése. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2006 Awerbuch, S. – Yang, S. [2007]: Efficient electricity portfolios for Europe: maximising energy security and climate change mitigation. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 2. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Meeting the challenge, pp. 8-37. Az állam garantálja az önkormányzati hiteleket. Figyelő, 2006. január 26. Az EIB lesz a mi bankunk? Népszabadság, 1997. május 6. 12. o. Az EU bankja keletre figyel. Népszabadság, 1996. november 18. 14 o. Az Európai Beruházási Bank: Alapvető tények. EIB Tények 2. (http://www.mtvsz.hu/dynamic/eib2.pdf) Az Európai Beruházási Bank és a környezet. EIB Tények 4. (http://www.mtvsz.hu/dynamic/eib4.pdf) Az Európai Beruházási Bank szerepe a fejlesztéspolitikában. EIB Tények 5. (http://www.mtvsz.hu/dynamic/eib5.pdf) Az Európai Beruházási Bank újabb fejlesztéseket finanszíroz Magyarországon. Pénzügyminisztérium, 2005. május 12. (http://www2.pm.gov.hu/web/home.nsf/(PortalArticles)/E1777F7C8270BE52C1256FFF00544C20) Az Európai Unió gazdasága, a strukturális politika reformja az Agenda 2000 keretében [2005] HVG Kiadó Rt., Budapest Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv forráselosztási mechanizmusai. Települések és kistérségek a területfejlesztési versenyben. HBF Hungaricum Kft., Kutatási összefoglaló. 2006. március 30. Az MFB az ISPA programok finanszírozásában – Egyelőre ismeretlen feladat. Világgazdaság, 2001. január 15.
189 Az Új Magyarország programja / fejlesztési terve (NSRK, 2. NFT). Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2006 Állami forrásbevonások. Heti Világgazdaság, 2008. június 11. Állami Támogatási Cselekvési Terv. Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005-2009 közötti reformjához. COM (2005)107, Brüsszel, 2005. június 7. Balla Antal [1926]: A liberalizmus története. Légrády Nyomda és Könyvkiadó Rt., Budapest Báger Gusztáv – Örlős László [2004]: Az Európai Beruházási Bank és Magyarország együttműködésének újszerű megközelítése. Európai Tükör, 2004/7, október, 17-49. o. Baráth Etele [2003]: A Nemzeti Fejlesztési Terv hatása és a magyar gazdaság fejlődése. Fejlesztés és Finanszírozás, 2003/1. 73-74. o. Berend T. Iván [2007]: Az Európai Unió hatása Közép- és Kelet-Európa átalakulására. Európai Tükör, 2007/3. március, 3-13. o. Berend T. Iván [2003]: Az Európai Unió a globalizált világgazdaságban. Ezredforuló, 2003/1. 3-8. o. Berend T. Iván – Ránki György [1979]: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Berend T. Iván – Ránki György [1969]: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Bereznay Gábor [2006]: Gondolatok a magyar regionalizmus szervezeti hátteréről. Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. 171-189. o. Bernek Ágnes (szerk.) [2003]: Az Európai Unió. Cartographia Kiadó Kft., Budapest Biacs Rita [2004]: Az EU regionális politikája által támasztott fenntartható fejlődés követelményrendszerébe illeszkedő értékelések. Megjelent: EU-tanulmányok I. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport, 993-1065. o. Blahó András (szerk.) [2007]: Európai integrációs alapismeretek. Bologna – tankönyvsorozat, Aula Kiadó, Budapest Blahó András – Prandler Árpád [2005]: Nemzetközi szervezetek és intézmények. Második, átdolgozott kiadás, Aula Kiadó, Budapest Bogár László [2003]: Magyarország és a globalizáció. Osiris Kiadó, Budapest Bővíti tevékenységét az Európai Beruházási Bank. Napi Gazdaság, 1997. augusztus 23. 4. o. Brüll Mária [1993]: Nemzetközi pénzügyi intézmények és magyarországi kapcsolataik. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest Council of the European Union [2006]: A Tanács határozata (2006. október 6.) a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról. 2006/702/EK. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 291 pp. 1132., 21 October 2006 Council of the European Union [2002]: Agenda 2000 – Report to the Copenhagen European Council. 11 December 2002 Council of the European Union [2002]: Agenda 2002 – Overall Final Agreement. 13 December 2002 Council of the European Union [1999]: Agenda 2000 – Basic elements for an overall compromise. 18 March 1999 Council of the European Union [1998]: Agenda 2000 – Draft Report to the Vienna European Council. 4 December 1998
190 Council of the European Union [1998]: Agenda 2000 – Progress Report, Structural Funds. 5 November 1998 Council of the European Union [1998]: Agenda 2000 – Draft Progress Report to the Cardiff European Council. 5 June 1998 Crescenzi, R. – Rodríguez-Pose, A. [2008]: Infrastructure endowment and investment as determinants of regional growth in the European Union. EIB Papers 2008. Volume 13, Number 2. Infrastructure investment, growth and cohesion – The economics of regional transport investment, pp. 62-101. Csak egy vágányon. Figyelő, 2006. november 16. Csökken a diákhitel kamata. Figyelő, 2005. augusztus 19. Czuczai Jenő – Ficzere Lajos (szerk.) [1997]: Európa A-tól Z-ig. Az Európai Integráció kézikönyve. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest Csikós-Nagy Béla [2002]: Közgazdaságtan a globalizálódó világban I. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Csikós-Nagy Béla [2002]: Közgazdaságtan a globalizálódó világban II. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Davies, N. [2001]: Európa története. Osiris Kiadó Demszky már látja az alagút elejét. Figyelő, 2007. április 3. Egyre aktívabb térségünkben az Európai Beruházási Bank – Hitelkeret az Európai csatlakozáshoz. Világgazdaság, 1997. szeptember 19. 3. o. EIB-hitel a fővárosnak – Infrastruktúrára 110 millió ECU. Világgazdaság, 1998. október 16. EIB: Uniós bankhitel fővárosi kórházak rekonstrukciójára. Heti Világgazdaság, 2006. március 31. Elmarad az ÁAK 3 milliárd eurós kötvénykibocsátása. Figyelő, 2005. szeptember 28. Előcsatlakozási hitel az EIB-től. Napi Gazdaság, 1997. június 7. 12. o. Előtérbe kerül az EIB – Csökken a nemzetközi fejlesztési intézmények szerepe. Világgazdaság, 1996. október 28., 1., 4. o. EU-pénzek az Unió szomszédjainak: Kicentizve. Heti Világgazdaság, 2007. január 24. Európai hitel fővárosi kórházaknak. Figyelő, 2006. március 31. Európai Unió Regionális politika – A kohéziós politika válasza az energiaproblémára. Inforegio News. Hírek, 166. 2008. március European Commission [2007]: Kohéziós politika 2007-2013. Kommentárok és hivatalos szövegek – Európai Unió Regionális Politika. Belgium European Commission [2005]: A Bizottság közleménye. Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi startégiai iránymutatások a 2007-2013 közötti időszakra. COM(2005)0299. Brüsszel, 2005. július 5. European Commission [2004]: Financial Perspective 2007-2013. COM(2004) 487 final, 14 July 2004 European Commission [2004]: Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: „Building our common Future: Policy challenges and Budgetary means of the Enlarged Union 2007-2013”. 10 February 2004 European Commission [2004]: Új partnerség a kohézió érdekében – Konvergencia, versenyképesség, együttműködés. Harmadik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról. 2004. február European Commission [2004]: Third Report on Cohesion
191
European Commission [2004]: Agenda 2000. For a Stronger and Wider Union. Bruxelles European Commission [2000]: Fenntartható fejlődés Európában egy jobb világért: az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája. 2001. június European Commission [1998]: Communication on the Establishment of a New Financial Perspective for the Period 2000-2006. COM(1998) 164 final, 18 March 1998 European Commission [1998]: Financing the European Union. Report, 7 October 1998 European Commission [1997]: Agenda 2000. COM(97) 2000 final, 15 July 1997 European Communities [2004]: Facing the challenge The Lisbon strategy for growth and employment Report from the High Level Group chaired by Wim Kok. November 2004 (http://europa.eu.int/growthandjobs/pdf/2004-1866-EN-complet.pdf) European Investment Bank [2008]: The European Investment Bank's operations in Latin America. 7 augustus 2008 European Investment Bank [2008]: EIB in the water sector: financing water supply and sanitation. 30 July 2008 European Investment Bank [2008]: Climate Change and Energy in the Mediterranean. 2 July 2008 European Investment Bank [2008]: Annual Report 2007. 3 June 2008 European Investment Bank [2008]: EIB Board of Governors' meeting 2008 - EIB Group broadens its support for small businesses. Press Release, 3 June 2008 European Investment Bank [2008]: Hungary: EUR 440 million in support of RDI, regional accessibility and health system infrastructure. Press Release, 3 June 2008 European Investment Bank [2008]: The intermediary bank for global loans. 20 May 2008 European Investment Bank [2008]: Financing Europe's Future. 8 May 2008 European Investment Bank [2008]: Helping protect the Mediterranean Sea from pollution. Press Release, 20 April 2008 European Investment Bank [2008]: EIB renewable energy loans top EUR 2 billion in 2007. Press Release, 28 February 2008 European Investment Bank [2008]: EIB and KfW sign Risk Sharing Framework Agreement for SMEs. Press Release, 4 February 2008 European Investment Bank [2008]: Corporate Operational Plan 2008-2010. 2 February 2008 European Investment Bank [2008]: Spain increases its contribution to the MCCF to participate in Green Investment Schemes. Press Release, 22 January 2008 European Investment Bank [2008]: EIB launches its first international Philippine peso bond. Press Release, 16 January 2008 European Investment Bank [2007]: Hungary: EUR 400 Million to Support Environment, Transport, Education and RDI Projects. Press Release, 14 December 2007 European Investment Bank [2007]: Evaluation of Economic and Social Cohesion. 30 October 2007 European Investment Bank [2007]: Jessica: A new way of using EU funding to promote sustainable investments and growth in urban areas. 18 October 2007 European Investment Bank [2007]: European Investment Bank loans in Bulgaria. 17 October 2007 European Investment Bank [2007]: Financing provided by the European Investment Bank in Romania. 17 October 2007
192
European Investment Bank [2007]: EU energy policy and the EIB. 12 October 2007 European Investment Bank [2007]: EUR 25 million EIB financing to support renewable energy projects in Central and South-Eastern Europe. Press Release, 28 September 2007 European Investment Bank [2007]: EUR 25 million for Renewable Energy Projects in North-West Europe. Press Release, 28 September 2007 European Investment Bank [2007]: EIB reinforces financial support for cleaner energy. Press Release, 27 September 2007 European Investment Bank [2007]: Impressive start for new EC-EIB financial instrument: Risk Sharing Finance Facility (RSFF) contributes EUR 359 million to research and innovation, with strong focus on renewable energy technologies. Press Release, 27 September 2007 European Investment Bank [2007]: EIB Group support for SMEs. 10 September 2007 European Investment Bank [2007]: Clean Energy for Europe: A Reinforced EIB Contribution. 7 Augustus 2007 European Investment Bank [2007]: EIB and Financing of Nuclear Energy. 23 July 2007 European Investment Bank [2007]: Annual Report 2006. 5 July 2007 European Investment Bank [2007]: Hungary: HUF 13 billion counter-guarantee to Hitelgarancia for Municipalities' Projects and EUR 165 Million Loan to Support Research and Innovation. Press Release, 28 June 2007 European Investment Bank [2007]: Risk-Sharing Finance Facility (RSFF). 5 June 2007 European Investment Bank [2007]: European Commission and EIB launch new instrument to finance research and innovation. Press Release, 5 June 2007 European Investment Bank [2007]: Summary of a Joint Evaluation Report – Wastewater Treatment Plant. 31 March 2007 European Investment Bank [2007]: EIB is first issuer to combine new market standards in short-term euro debt. Press Release, 20 March 2007 European Investment Bank [2007]: EIB and World Bank join forces to tackle climate change. Press Release, 20 March 2007 European Investment Bank [2007]: Guide to Financing Projects from European Technology Platforms. 16 February 2007 European Investment Bank [2007]: The EIB Group in 2006: Supporting the modernisation of the European economy. Press Release, 8 February 2007 European Investment Bank [2007]: EIB provides EUR 10 million long term finance for SMEs. Press Release, 2 February 2007 European Investment Bank [2007]: Technical Assistance for Project Preparation - JASPERS. 1 February 2007 European Investment Bank [2007]: EIB's Statute. 1 January 2007 European Investment Bank [2007]: JASPERS, an instrument serving the European Union's cohesion policy. 28 December 2006 European Investment Bank [2006]: The European Investment Bank (EIB) provides EUR 520 million in support of Hungarian projects. Press Release, 30 November 2006 European Investment Bank [2006]: European Investment Bank and EBRD will co-manage EU-supported projects in Eastern Europe and Central Asia. Press Release, 28 November 2006
193
European Investment Bank [2006]: Largest ever EIB renewable energy financing operation in Spain. Press Release, 27 October 2006 European Investment Bank [2006]: EIB Energy Review. 25 October 2006 European Investment Bank [2006]: Helping SMEs to access finance in the European Union. 13 October 2006 European Investment Bank [2006]: EIB financing of the Trans-European Networks. 13 October 2006 European Investment Bank [2006]: The Social Assessment of Projects outside the European Union: the Approach of the European Investment Bank. 2 October 2006 European Investment Bank [2006]: The European Investment Bank and the water and sanitation sector. 12 September 2006 European Investment Bank [2006]: Spain: EIB Loan for First European Solar Thermal Power Plant. Press Release, 29 June 2006 European Investment Bank [2006]: How to face the energy challenge in the Mediterranean. 26 June 2006 European Investment Bank [2006]: Hungary: EUR 85 million for new Budapest metro trains. Press Release, 20 June 2006 European Investment Bank [2006]: Annual Report 2005. 7 June 2006 European Investment Bank [2006]: The European Principles for the Environment adopted by five European Multilateral Financing Institutions. Press Release, 30 May 2006 European Investment Bank [2006]: EUR 37 million for modernisation of Budapest's health care services. Press Release, 31 March 2006 European Investment Bank [2006]: Hungary: EUR 190 million for modernisation of telecommunication services. Press Release, 12 January 2006 European Investment Bank [2005]: Social and Economic Cohesion. 7 December 2005 European Investment Bank [2005]: EIB Group / European Commission "Jaspers & Jeremie" Initiatives. Press Release, 2 December 2005 European Investment Bank [2005]: Technical assistance in the Mediterranean partner countries. 27 November 2005 European Investment Bank [2005]: Environment and sustainable development in the Mediterranean partner countries. 27 November 2005 European Investment Bank [2005]: Energy in the Mediterranean partner countries. 27 November 2005 European Investment Bank [2005]: Innovation 2010 Initiative. 7 November 2005 European Investment Bank [2005]: Environmental Report 2004. 2 September 2005 European Investment Bank [2005]: The task of the EIB in the ACP countries and OCT. 23 Augustus 2005 European Investment Bank [2005]: EIB Lends EUR 20m for Small to Medium-Scale Projects in the Private Sector. Press Release, 2 Augustus 2005 European Investment Bank [2005]: Evaluation of SME Global Loans in the Enlarged Union. 2 July 2005 European Investment Bank [2005]: EIB provides loans in Hungary exceeding EUR 1 billion. Press Release, 18 July 2005 European Investment Bank [2005]: Towards a new strategy for the EIB Group. 20 June 2005 European Investment Bank [2005]: Annual Report 2004. 7 June 2005
194
European Investment Bank [2005]: EIB renews presence in CHF market with CHF 300m 5-yr issue. Press Release, 25 January 2005 European Investment Bank [2004]: The EIB's role in Public-Private Partnerships (PPPs). 10 November 2004 European Investment Bank [2004]: EUR 30 mio global loan to Citigroup Hungary. Press Release, 22 July 2004 European Investment Bank [2004]: EUR 30 mio global loan to finance small and medium-scale projects in Hungary. Press Release, 17 June 2004 European Investment Bank [2004]: EIB's challenging new renewable energy action plan. Press Release, 4 June 2004 European Investment Bank [2004]: Annual Report 2003. 2 June 2004 European Investment Bank [2004]: EIB Group Activity Report 2003 European Investment Bank [2004]: The EIB and Renewable Energy. 1 June 2004 European Investment Bank [2004]: Environmental Report 2003. 15 May 2004 European Investment Bank [2004]: Changes in EIB's capital effective 1 May 2004 after joining of the new member states. Press Release, 13 May 2004 European Investment Bank [2004]: EIB Conference on Hungary's economic development after EU accession. Sajtóközlemény, 11 May 2004 European Investment Bank [2004]: EIB provides loans in Hungary exceeding EUR 650 million. Press Release, 6 May 2004 European Investment Bank [2004]: New Member States join the European Investment Bank. Press Release, 5 May 2004 European Investment Bank [2004]: Memorandum of Understanding between the EC, the EIB and the World Bank. 4 May 2004 European Investment Bank [2004]: Signature of a Memorandum of Understanding between the EC, the EIB and the World Bank. Press Release, 4 May 2004 European Investment Bank [2004]: USD 50 mio for the second bridge over the Panama Canal. Press Release, 28 March 2004 European Investment Bank [2004]: EIB prices 3-year US$ 3bn Global bond. Press Release, 27 February 2004 European Investment Bank [2004]: EIB launches GBP 250 million tap of 2010 retail-targeted issue. Press Release, 13 February 2004 European Investment Bank [2004]: More than EUR 42 billion total lending of the EIB Group in 2003. Press Release, 5 February 2004 European Investment Bank [2004]: EIB promotes private sector investment in the Mediterranean region. Press Release, 22 January 2004 European Investment Bank [2004]: The intermediary banks and financial institutions for global loans European Investment Bank [2004]: Corporate Operational Plan (2004-2006) European Investment Bank [2003]: EUR 500 mio initiative to support the Climate Change policy of the EU. Press Release, 11 December 2003 European Investment Bank [2003]: EUR 50 mio for a global to CIB in Hungary. Press Release, 10 December 2003
195
European Investment Bank [2003]: EUR 45.9 mio to the environmental sector in Hungary. Press Release, 9 December 2003 European Investment Bank [2003]: EUR 30 mio for a global loan to Erste Bank in Hungary. Press Release, 31 October 2003 European Investment Bank [2003]: EUR 100 mio to support SMES in Hungary, Romania and Slovenia. Press Release, 30 October 2003 European Investment Bank [2003]: EUR 360 mio for transport projects in Hungary. Press Release, 1 September 2003 European Investment Bank [2003]: EUR 40 mio for freight terminal and logistic centre in Austria. Press Release, 28 August 2003 European Investment Bank [2003]: EIB Financing of Urban Development Projects in the EU. 7 August 2003 European Investment Bank [2003]: Evaluation of the impact of EIB financing on Regional Development in Greece. 1 August 2003 European Investment Bank [2003]: EUR 40 mio for a global loan to Volksbank in Hungary. Press Release, 7 July 2003 European Investment Bank [2003]: Annual Report 2002. 3 June 2003 European Investment Bank [2003]: The Bank’s operations in the Accession countries of Central and Eastern Europe. Review of current status and update on lending strategy European Investment Bank [2003]: Environmental Lending in Central and Eastern Europe. 2 June 2003 European Investment Bank [2003]: EIB launches the Cotonou Agreement Investment Facility. Press Release, 2 June 2003 European Investment Bank [2003]: Investing in Sustainable Development in the Mediterranean. Press Release, 25 April 2003 European Investment Bank [2003]: Euro-Mediterranean Partnership: the continued European Investment Bank's Support. Press Release, 3 April 2003 European Investment Bank [2003]: The EIB prices a new 5-year US$ 3bn Global Bond. Press Release, 2 April 2003 European Investment Bank [2003]: Tripartite Cooperation between EIB, EU and HVB to support SMEs in Hungary. Press Release, 19 March 2003 European Investment Bank [2003]: Environmental Report 2001-2002. 18 February 2003 European Investment Bank [2003]: Statue and other Provisions European Investment Bank [2003]: The Bank’s operations in the Accession countries of Central and Eastern Europe. Review of current status and update on lending strategy European Investment Bank [2002]: EUR 395 million for transport and environmental projects in Hungary. Press Release, 16 December 2002 European Investment Bank [2002]: EUR 120 mio for global loans in Hungary. Press Release, 18 November 2002 European Investment Bank [2002]: Innovation 2000 Initiative - 2 years after its launch. 24 October 2002 European Investment Bank [2002]: EIB strengthens the Euro-Mediterranean Financial Partnership. Press Release, 18 October 2002
196
European Investment Bank [2002]: Emergency support for flood reconstruction in Central Europe. Press Release, 19 August 2002 European Investment Bank [2002]: The Project Cycle at the European Investment Bank. 1 July 2002 European Investment Bank [2002]: The EIB and its contribution to Sustainable Development. July 2002 European Investment Bank [2002]: EIB launches Hungarian Forint (HUF) Step-Down Euro-Tributary Notes. Press Release, 28 June 2002 European Investment Bank [2002]: Annual Report 2001. 4 June 2002 European Investment Bank [2002]: EIB Support to Renewable Energies. 1 June 2002 European Investment Bank [2002]: EIB and Climate Change. 1 June 2002 European Investment Bank [2002]: Implementation of i2i: Results as at end 2001. 30 May 2002 European Investment Bank [2002]: The EIB prices a new 5-year US$ 3bn Global Bond. Press Release, 22 February 2002 European Investment Bank [2002]: EIB Group strengthens support for EU policies. Press Release, 7 February 2002 European Investment Bank [2001]: EUR 43 mio to finance environmental schemes in Hungary. Press Release, 27 December 2001 European Investment Bank [2001]: EUR 185 mio for urban development and earthquake reconstruction. Press Release, 14 December 2001 European Investment Bank [2001]: EIB Financing of Corporate Projects in the Accession Countries: Foreign Direct Investment. 5 December 2001 European Investment Bank [2001]: Sterling Bond launch for institutional and retail investors. Press Release, 22 November 2001 European Investment Bank [2001]: EIB prices its EUR 5 billion global EARN. Press Release, 15 November 2001 European Investment Bank [2001]: EIB Financing of Energy Projects in the EU and in CEE countries. 31 October 2001 European Investment Bank [2001]: EUR 190 mio for railway modernisation in Hungary. Press Release, 3 September 2001 European Investment Bank [2001]: EUR 134 mio to support technological upgrades in public sector. Press Release, 27 June 2001 European Investment Bank [2001]: EUR 215 mio to support SMEs in Accession Countries. Press Release, 27 June 2001 European Investment Bank [2001]: Agreement with the European Commission to boost European research and innovation. Press Release, 7 June 2001 European Investment Bank [2001]: Launch of debut SEK 30 bn "ELK" programme. Press Release, 7 June 2001 European Investment Bank [2001]: Annual Report 2000. 5 June 2001 European Investment Bank [2001]: EUR 400 mio for SME leasing projects. Press Release, 1 June 2001 European Investment Bank [2001]: EIB Contribution to Regional Development. 28 February 2001 European Investment Bank [2001]: Financing Innovative Firms through Venture Capital. 28 February 2001
197 European Investment Bank [2001]: EIB: Annual Conference on 2000 activities – EIB Group focuses on a Europe based on knowledge and innovation. Press Release, 8 February 2001 European Investment Bank [2001]: EUR 7 billion for EIB loans in 2000. Press Release, 29 January 2001 European Investment Bank: [2000]: EIB Group Supports Europe’s audiovisual industry. Press Release, 19 December 2000 European Investment Bank [2000]: EUR 70 mio to the development institutions of EU Member States. Press Release, 7 December 2000 European Investment Bank [2000]: Innovation 2000 Initiative : Actively promoting a European economy based on knowledge and innovation. 30 November 2000 European Investment Bank [2000]: EUR 100 million for the Hungarian oil and gas company MOL. Press Release, 26 October 2000 European Investment Bank [2000]: EUR 14.6 mio to participate in venture capital fund. Press Release, 21 June 2000 European Investment Bank [2000]: EU-ACP Partnership Cotonou Agreement of 23 June 2000. 30 June 2000 European Investment Bank [2000]: Annual Report 1999. 5 June 2000 European Investment Bank [2000]: The EIB’s Board of Governors: the Bank launches its „Innovation 2000 Initiative” and steps up its preparation for enlargement of the Union. Press Release, 5 June 2000 European Investment Bank [2000]: The Innovation 2000 Initiative: Framework and Implementation guidelines. 5 June 2000 European Investment Bank [2000]: EIB increases to EUR 194 mio domestic Debt Issuance Programme in Hungary. Press Release, 7 April 2000 European Investment Bank [2000]: EIB focused on regional development, enlargement and the euro in 1999. Press Release, 3 February 2000 European Investment Bank [2000]: Agreement with Commission in favour of European Union structural action. Press Release, 19 January 2000 European Investment Bank [1999]: EUR 110 mio for global loans to the new EU candidates countries. Press Release, 15 December 1999 European Investment Bank [1999]: EU candidates: EIB funds small private and public sector projects. Press Release, 15 December 1999 European Investment Bank [1999]: The impact of EIB borrowing operations on the integration of new Capital Markets. 30 November 1999 European Investment Bank [1999]: EUR 20 mio for a venture capital fund to promote high-tech projects. Press Release, 25 November 1999 European Investment Bank [1999]: Evaluation of EIB floated bond issues in emerging capital markets. Press Release, 21 October 1999 European Investment Bank [1999]: Support for PFI partnership. Press Release, 22 July 1999 European Investment Bank [1999]: EUR 50 mio loan to MATAV (Hungary) guaranteed by an international syndicate. Press Release, 22 June 1999 European Investment Bank [1999]: Annual Report 1998. 5 June 1999 European Investment Bank [1999]: EU enlargement: EIB increases lending to small private and public projects in the candidate countries. Press Release, 2 June 1999
198
European Investment Bank [1999]: EUR 42 mio for environmental improvement works. Press Release, 8 April 1999 European Investment Bank [1998]: ECU 4 500 mio for loans in 1998. Press Release, 18 December 1998 European Investment Bank [1998]: ECU 45 mio for development of venture capital facilities for innovatives SMEs. Press Release, 17 December 1998 European Investment Bank [1998]: First pure euro 1 billion issue. Press Release, 3 December 1998 European Investment Bank [1998]: ECU 30 mio for small and medium-scale ventures in Hungary. Press Release, 16 October 1998 European Investment Bank [1998]: ECU 110 mio to Municipality of Budapest. Press Release, 15 October 1998 European Investment Bank [1998]: ECU 30 million for small and medium scale ventures in Hungary. EIB lends to Municipality of Budapest. Press Release, 15 October 1998 European Investment Bank [1998]: Financing European telecommunications: Facing the challenges of the Information Society. 1 October 1998 European Investment Bank [1998]: First Rand 100 mio Eurobond issue. Press Release, 30 September 1998 European Investment Bank [1998]: ECU 11 mio for first venture capital facility for SMEs. Press Release, 16 September 1998 European Investment Bank [1998]: ECU 200 mio for the new metro line in Budapest. Press Release, 14 April 1998 European Investment Bank [1998]: Support for innovative SMEs and urban renewal schemes. Press Release, 13 March 1998 European Investment Bank [1998]: 1997: European Investment Bank launches job-support action plan and strengthens its commitment to EMU. Press Release, 5 February 1998 European Investment Bank [1998]: First global Euro denominated bond issue. Press Release, 27 January 1998 European Investment Bank [1997]: ECU 35 mio for power plant in Hungary. Press Release, 19 December 1997 European Investment Bank [1997]: More than ECU 4.3 billion for financing in 1997. Press Release, 16 December 1997 European Investment Bank [1997]: Startup of the European Technology Facility (ETF). Press Release, 21 November 1997 European Investment Bank [1997]: ECU 254 mio for infrastructure and R&D facilities. Press Release, 24 October 1997 European Investment Bank [1997]: ECU 6 mio for a waste water plant. Press Release, 24 October 1997 European Investment Bank [1997]: ECU 60 mio for a natural gas distribution network. Press Release, 22 October 1997 European Investment Bank [1997]: International Syndicate to guarantee EIB loans for Hungarian telephones. Press Release, 31 July 1997 European Investment Bank [1997]: ECU 248 mio global loan for SMEs. Press Release, 30 May 1997 European Investment Bank [1997]: ECU 87 mio for a European gas consortium. Press Release, 6 May 1997
199
European Investment Bank [1997]: EIB Board of Directors meets in Budapest. Press Release, 29 April 1997 European Investment Bank [1997]: New borrowing strategy in support of the Euro. Press Release, 25 February 1997 European Investment Bank [1997]: First Euro 1 billion bond issue. Press Release, 31 January 1997 European Investment Bank [1994]: Hungary: EIB finances municipal infrastructure. Press Release, 13 December 1994 European Investment Bank [1991]: Increasing EIB role in Community’s effort to help Hungarian Economy. Press Release, 17 December 1991 European Parliament [2008]: Energy Globe 2008: három kontinens projektjeié a fődíjak. 2008. május 27. (http://www.europarl.europa.eu/news/public/story_page/051-29872-156-06-23-909-20080526STO298472008-04-06-2008/default_hu.htm) European Parliament [2008]: Annan és Gorbacsov az EP elnökével az energiahatékonyságról tartott konferencián. 2008. május 28. (http://www.europarl.europa.eu/news/expert/infopress_page/051-30154148-05-22-909-20080528IPR30153-27-05-2008-2008-false/default_hu.htm) Épül a világ legnagyobb, napenergiával működő erőműve. Infovilág, 2006. július 24. (http://infovilag.hu/hir-5963-epul-vilag-legnagyobb-napenergiaval.html) Faragó Tibor (szerk.) [2002]: Nemzetközi Együttműködés a Fenntartható Fejlődés jegyében és az Európai Unió fenntartható fejlődés stratégiája. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest Felszálló ágban a nemzetközi üvegipar – A szolártechnikáé a jövő. Magyar Üvegipari Szövetség Közhasznú Egyesület, 2008 (http://www.uvegszovetseg.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Itemid=51) Félmilliárd ECU az infrastruktúrára. Világgazdaság, 1994. október 22. 11. o. Félmilliárd ecus hitelkeret – EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANK. Figyelő, 1994. október 27. 7. o. Finon, D. [2007]: Pros and cons of alternative policies aimed at promoting renewables. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 2. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Meeting the challenge, pp. 110-133. Forgács Imre [2008]: Közigazgatás és versenyképesség. Miért nem kicsi és olcsó az állam az Európai Közigazgatási Térben? Európai Tükör, 2008/6. június, 10-17. o. Forintkötvényt tervez az EIB – Először Közép-Európában. Világgazdaság, 1997. április 30. 3. o. Forman Balázs – Nagy Sándor Gyula [2005]: A magyarországi uniós támogatási rendszer és pályáztatási gyakorlat hiányosságai. Magyarország politikai évkönyve 2004-ről. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány, Budapest Forman Balázs [2004]: A visegrádi országok Nemzeti Fejlesztési Tervei. Falu Város Régió, 2004/5 Forman Balázs [2003]: Az Európai Unió Strukturális és Előcsatlakozási Alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Második, bővített kiadás, Interpress Külkereskedelmi Kft. Forman Balázs [2000]: Regionális politika az Európai Unióban. Földművelésügyi és Vidákfejlesztési Minisztérium, Váti Kht. Franciák építik a csepeli szennyvíztisztítót. Figyelő, 2005. december 16. Gács János [2005]: A lisszaboni folyamat: Rejtélyek, elméleti problémák és gyakorlati nehézségek. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet, Discussion Papers, 2005/1. Gács János [2005]: A lisszaboni folyamat – egy hosszú távú stratégia rejtélyei, elméleti problémák és gyakorlati nehézségek. Közgazdasági Szemle, LII. évfolyam, 2005. március, 205-230. o.
200 Gazdasági Versenyképesség Operatív Program. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Program-kiegészítő Dokumentum, 2003, 7-93. o. Glatz Ferenc (szerk.) [1998]: Környezetpolitika és uniós csatlakozás. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Gondok a Nabucco gázvezetékkel: Iránytűz. Heti Világgazdaság, 2006. július 5. Gyulai Iván [2002]: A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlődés feladatai a világban és Magyarországon. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért, Miskolc Halpern László [1997]: A nemzetközi versenyképesség és a külföldi működő tőke-beruházások kapcsolatának vizsgálata. MTA Közgazdaság-tudományi Intézet, Műhelytanulmányok 45, Budapest Hamar Judit – Nagy Ágnes [2001]: A külföldi működőtőke szerepe a magyar gazdaság fejlődésében. Budapest Hargitai Eszter [2003]: Az állami támogatások és a verseny. Európai Füzetek 36., Budapest Hassheider, H. [1999]: Private sector investment as a means of financing Trans-European Networks. Economic and Financial Reports Hayek, F. A. [1995]: Piac és Szabadság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Hároméves program útfelújításra. Népszabadság, 2000. november 24. Hegedűs Ágnes – Horváth József – Tarján Éva [2000]: Együttműködés a nemzetközi fejlesztési intézményekkel. Bankszemle, 2000/1-2. 54-65. o. Helm, D. [2007]: European energy policy: meeting the security of supply and climate change challenges. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 1. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Global and European policy perspectives Hitel és kormánygarancia kell az ISPA-projektekhez – Hiányzik 54,8 millió euró. Világgazdaság, 2000. november 30. Horváth Gyula [2004]: Az Európai Unió strukturális politikájának jövőjét befolyásoló tényezők. Megjelent: EU-tanulmányok I. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport, 835-864. o. Horváth Gyula [2003]: Európai regionális politika. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs Horváth Zoltán [2007]: Kézikönyv az Európai Unióról. Hetedik, átdolgozott, bővített kiadás. Magyar Országgyűlés, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest Hosszú lejáratú: A magyar állam 165 millió euró hitet vesz fel. Heti Világgazdaság, 2007. június 28. Hubert, F. [2007]: Strategic investment in international gas transport systems. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 2. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Meeting the challenge, pp. 62-81. Húsz milliárdos keret – Forintkötvényprogram az EIB-től. Világgazdaság, 1997. november 3. 9. o. Illés Sándor [2001]: Külföldiek az Európai Unióból. Statisztikai Szemle, 79. évfolyam, 2001/2. 162-178. o. Infrastruktúrára fordítják: Magyarország 77 millió eurós hitelt vesz fel. Heti Világgazdaság, 2005. május 12. Inotai András (szerk.) [2001]: A globalizáció kihívásai és Magyarország. Napvilág Kiadó, Budapest Intézmények. EU pályázati portál (http://www.operativprogram.hu/intezmenyek/) Iván Gábor [2003]: Az EU költségvetésének stabilizálása. Fejlesztés és Finanszírozás, 2003/4. Iván Gábor [2001]: A 2006 utáni közös regionális politika. Európai Tükör, 2001/2-3. 106-125. o.
201 Izikné Hedri Gabriella [2008]: A lisszaboni stratégia 2008-2010-es ciklusa egy konferencia tükrében – Növekedés, foglalkoztatás, energiaellátás. Európai Tükör, 2008/5. május, 92-95. o. Jaccard, M. [2007]: Fossil fuels and clean, plentiful energy int he 21st century: the example of coal. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 1. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Global and European policy perspectives Juhász Ágnes [2008]: Az állami támogatások regionális dimenziója. Európai Tükör, 2008/3. március, 4762. o. Kedvező feltételek: EIB: Hitel budapesti beruházásokra. Heti Világgazdaság, 2005. július 18. Kende Tamás – Szűcs Tamás (szerk.) [2001]: Az Európai Unió politikái. Osiris Kiadó, Budapests Kengyel Ákos [2007]: Európai uniós források a 2007-2013 közötti időszakban – III. rész: A fejlesztési tervek tartalma – a magyar I. és II. NFT. CEO Magazin, 2007/2. 1-12. o. Kengyel Ákos [2004]: Az Európai Unió Regionális politikája. Második, átdolgozott kiadás, Aula Kiadó, Budapest Kerekes Sándor – Kiss Károly [2003]: A megkérdőjelezett sikerágazat: az EU környezetvédelmi követelményeinek teljesítése. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Kerekes Sándor – Kiss Károly (szerk.) [2004]: Környezetpolitikánk európai dimenziói. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Kerényi Attila [2003]: Európa természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Keretmegállapodás az Európai Beruházási Bank és a Magyar Köztársaság közötti pénzügyi együttműködésről. Budapest, 1994. október 21. Keretmegállapodás az Európai Beruházási Bank és a Magyar Nemzeti Bank közötti pénzügyi együttműködésről. Luxemburg, 1990. június 25. Keretmegállapodás a Magyar Köztársaság és az Európai Beruházási Bank között az EIB magyarországi tevékenységének szabályozásáról. Hong Kong, 1997. szeptember 22. Keuchel, M. [2007]: Development of the Supply-Demand Balance in the Hungarian Natural Gas Market. Siófok, 11 October 2007 Kiotói Jegyzőkönyv. 1997. december Kirby, P. [2002]: A Cautionary Tale of Economic Success and Social Failure in a Globalised World. Dublin City Universiti Working Papers, 2002/2. Kjorstad, J. [2007]: Andasol – The return of parabolic thermal solar. June 2007 (http://www.ijonline.com/Pdf/IJ42/54-56_AndaSol.pdf) Kolev, A. – Riess, A. [2007]: Environmental and technology externalities: policy and investment implications. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 2. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Meeting the challenge, pp. 134-162. Kolev, A. – Riess, A. [2007]: Energy – revival of a buming matter. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 1. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Global and European policy perspectives Komplex Programok tartalmi összefoglalója. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Munkaanyag, Budapest, 2006. március 1. Kovács Árpád [2005]: Az állami feladatok meghatározása a modernizáció sarokköve. Ellenőrzési Figyelő, 3. 19-26. o. Kósi Kálmán [1994]: Új irányok az Európai Közösség környezeti politikájában. Környezet és Fejlődés, V. évfolyam, 1994/2. 20-27. o.
202 Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Oktatási Minisztérium – Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Program-kiegészítő Dokumentum, 2003, 29-95. o. Közlekedési projektek ISPA támogatása – Társfinanszírozás hitelből? Világgazdaság, 2000. december 1. Lambertné Katona Mónika [2006]: Strukturális alapok forrásainak szerepe a kistérségek fejlesztésében. EU Working Papers. Gondolatok munka közben, IX. évfolyam, 2006/4. 23-30. o. Láthatatlan hatalom az Európai Unióban: Az Európai Beruházási Bank. EIB Tények 1. (http://www.mtvsz.hu/dynamic/eib1.pdf) Láthatatlan hatalom az Európai Unióban: Az Európai Beruházási Bank és Magyarország. EIB Tények 7. (http://www.mtvsz.hu/dynamic/eib7.pdf) Lehmann Kristóf [2008]: A lisszaboni stratégia megvalósítása az új tagállamokban és Magyarországon. Európai Tükör, 2008/1. január, 121-131. o. Lengyel Gyula – Magyar Dániel [2003]: Az egységes európai piacra és a többi szomszédos országgal kialakított regionális hálózatra való bekapcsolódás fejlesztési igényei az energiaszektorban. Megjelent: EU-tanulmányok, VI. kötet, Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Integrációs és Fejlesztéspolitikai munkacsoport, 615-641. o. Lentner Csaba (szerk.) [2001]: Tudományos értékeink. Tanulmánykötet. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron Leonard, D. [2002]: Európai Unió – Történet, szervezet, működés. Geomédia Szakkönyvek, Budapest Losoncz Miklós [2004]: Európai uniós kihívások és magyar válaszok – Az EU-csatlakozás várható hatásai Magyarország nemzetközi versenyképességére. Osiris Kiadó, Budapest Luxemburgban vezették volna be: Elmarad az ÁAK 3 milliárd eurós kötvénykibocsátása. Heti Világgazdaság, 2005. szeptember 28. Magyar kitüntetett az Energy Globe versenyen. Greenfo, 2008. május 28. (http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=18663&PHPSESSID=5e8cbeb4b548322ed7178b8334 22864f) Magyar Nemzeti Fejlesztési Terv. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2003 Magyarország aktualizált konvergencia programja 2007-2011. A Magyar Köztársaság Kormánya, Budapest, 2007. november Magyarország 4. legnagyobb bankja: Az EIB 50 millió eurós globális kölcsönt nyújt a CIB-nek. Heti Világgazdaság, 2008. július 2. Majdnem 14 kilométeres lesz: Eurómilliók a boszporuszi megaalagút építésére. Heti Világgazdaság, 2004. szeptember 21. Makara Klára [1999]: Harmadik nekifutás – Külföldi pénzintézet forintkötvény-kibocsátása. Heti Világgazdaság, 1999. június 26. 126-131. o. Marján Attila (szerk.) [2005]: Az Európai Unió gazdasága – Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell. HVG Kiadó Rt., Budapest Martin, H-P – Schuman, H. [1998]: A globalizáció csapdája – Támadás a demokrácia és a jólét ellen. Perfekt Kiadó Matolay Réka [1997]: Keleti keretek – EIB-MEGÁLLAPODÁS. Figyelő, 1997. szeptember 4. Megahitelek az EIB-től: Pont a kezdetre. Heti Világgazdaság, 2005. július 20. Merész terveket sző a Hitelgarancia. Figyelő, 2007. április 13. Mit is kell tudni a napelemekről? 2007 (http://www.napenergia.hu/napelem.html)
203 Mulder, M. – Cate, A. – Zwart, G. [2007]: The economics of promoting security of energy supply. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 2. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Meeting the challenge, pp. 38-61. Nagy Viktória [2005]: Európa és Magyarország jövőképe 2007-2013 között. Budapest Napteknő, körhinta. Magyar Demokrata, 2007. szeptember 7. (http://www.demokrata.hu/hetihir/naptekno-korhinta) Nemzeti Fejlesztési Terv 2004-2006. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2004 Nevada Solar One. Kék Bolygó, 2007. július 2. (http://kekbolygo.blog.hu/2007/07/12/nevada_solar_one) Nisbel, R. [1996]: Konzervativizmus: álom és valóság. Tanulmány Kiadó, Pécs Novák Gergely – Veress József [2005]: A „második rendszerváltás” Magyarországon – Tapasztalatok Magyarország I nemzeti fejlesztési tervének (2004-2006) kidolgozása és végrehajtása során. Magyarország politikai évkönyve 2004-ről. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány, Budapest Novotny Gábor [2006]: Határon átnyúló regionális hálózatok Európában. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola – Évkönyv 2006, 387408. o. Nyolcvanmillió ECU az EIB-től. Napi Gazdaság, 1991. december 2. Olajat hevítenek napsugarakkal. Magyar Rádió, 2006. augusztus 9. (http://www.zoldtech.hu/cikkek/20060809napolaj) Olajat hevítenek napsugarakkal. Rednews, 2006. augusztus 9. (http://www.rednews.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=868&Itemid=94) Olcsóbban épül az M6-os. Figyelő, 2006. március 29. Operatív programok. EU pályázati portál (http://www.operativprogram.hu/operativ_programok/) Óriáshitelt vesz fel az MFB. Heti Világgazdaság, 2004. február 3. Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció. Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2006 Országos Területfejlesztési Koncepció. Országos Területfejlesztési Hivatal, Budapest, 2004 Összefoglaló a Magyar Nemzeti Regionális Tervről. Miniszterelnöki Hivatal, 2003 Palánkai Tibor [2005]: Magyarország és a lisszaboni folyamat. Fejlesztés és Finanszírozás, 2005/4. 3-14. o. Palánkai Tibor [2004]: Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó, Budapest Pálvölgyi Tamás (szerk.) [1997]: Klímavédelem a fejlett országokban. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Budapest Pálvölgyi Tamás – Faragó Tibor (szerk.) [1996]: Az éghajlatváltozás kockázata: kiváltó okok, következmények a megelőzés és az alkalmazkodás lehetőségei. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest Pearce, D. W. (szerk.) [1993]: MacMillan Dictionary of Modern Economics – A modern közgazdaságtan ismerettára. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Pécs: Soha nem látott útfelújítási roham kezdődik hitelből. Heti Világgazdaság, 2008. június 16. Piazolo, D. [1999]: The credibility and growth effects of EU institutions on Eastern Europe. Economic and Financial Reports Pomázi István – Szabó Hargitai Eszter [2003]: Az állami támogatások és a verseny. Európai Füzetek 36., Budapest
204
Porter, M. E. [2001]: How Government Matters: Influences on Prosperity, Competition and Company Strategy. Akadémiai prezentáció, 2001. augusztus 6., Washington D.C. Porter, M. E. [1990]: The Competitive Advantage of Nations. The Free Press, New York Práger László [2008]: A globális gazdaságon innen és túl. Aula Kiadó, Budapest Práger László [2001]: A magyar nemzeti (gazdasági) fejlődés az EU-csatlakozás és a globalizált világ kereteiben a XXI. század elején. Európai Tükör, 6. 2-22. o. Rechnitzer János [2006]: Hogyan tovább regionális politika? A kohéziós politika és a hazai területfejlesztés lehetséges stratégiái 2006 után. Megjelent: Ágh Attila – Somogyvári István (szerk.) [2006]: A közigazgatási reform új perspektívái. Stratégiai kutatások – Magyarország 2015. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 194-212. o. Regionális Operatív Program 2004-2006. Országos Területfejlesztési Hivatal, Budapest, 2004 Regionális politika, strukturális és kohéziós alapok. EUvonal – Tájékoztató Szolgálat (http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=15) Röpke, W. [2005]: Az Európai Unió gazdasága. HVG Kiadó Rt., Budapest Scheiring Gábor [2002]: A globalizáció és az EU: A neoliberális politikák alkalmazása Európában és a fenntarthatóság. EU Working Papers. Gondolatok munka közben, V. évfolyam, 2002/2. 78-94. o. Schleich, J. [2007]: The economics of energy efficiency: barriers to profitable investments. EIB Papers 2007. Volume 12, Number 2. An efficient, sustainable and secure supply of energy for Europe – Meeting the challenge, pp. 82-109 Scruton, R. [1995]: Mi a konzervativizmus? Osiris Könyvkiadó, Budapest Segítség a felzárkózáshoz – Európai Beruházási Bank. Bank & Tőzsde, 1997. május 9. Siemens to Supply Wind and Steam Turbines for Renewable Energy Projects in Spain (http://www.nema.org/media/ind/20071129a.cfm) Siemens to Supply Wind and Steam Turbines for Renewable Energy Projects in Spain – Order volume more than EUR170 million (http://w1.siemens.com/press/en/pr_cc/2007/11_nov/pg200711006.htm) Solar Steam Generator: Andasol-1. 2007 (http://www.green-planet-solar-energy.com/solar-steamgenerator-2.html) Soós Edit – Fejes Zsuzsanna [2007]: A határon átnyúló együttműködések intézményesültsége Magyarországon I. Európai Tükör, 2007/7-8. július-augusztus, 104-120. o. Soós Edit – Fejes Zsuzsanna [2007]: A határon átnyúló együttműködések intézményesültsége Magyarországon I. Európai Tükör, 2007/9. szeptember, 100-113. o. Spain: EIB Loan for First European Solar Thermal Power Plant (http://www.eib.org/projects/press/2006/2006-077-eib-loan-for-first-european-solar-thermal-power-plantin-spain.htm) Sprenger, C. [1999]: Direct investment and the Eastern enlargement of the EU. Economic and Financial Reports Stanners, D – Bourdeau, P. (ed.) [1995]: Europe’s environment. European Environment Agency, Copenhagen Szél- és gőzturbinák egy spanyolországi megújulóenergia-projekthez. Energiainfó, 2007. november 11. (http://www.energiainfo.hu/index.php?&par=47&option=news&id=12922&pg=) Szemlér Tamás (szerk.) [2004]: EU-költségvetés 2007-2013: érdekek és álláspontok. MTA Világgazdasági Kutatóintézet Szentes Tamás (szerk.) [2005]: Fejlődés, Versenyképesség, Globalizáció I. Akadémia Kiadó, Budapest
205 Szentes Tamás (szerk.) [2006]: Fejlődés, Versenyképesség, Globalizáció II. Akadémia Kiadó, Budapest Támogatott vállalkozói hitelek: Sűrű fillér. Heti Világgazdaság, 2005. május 18. TÁRKI [2007]: Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjainak horizontális ex-ante értékelése. 2/2. Részletes elemzések, 2007. február 20. Tegyük sikeresebbé Magyarországot! Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2005. június Thermal Solar Plant automated by ABB Spain. ABB sajtóközlemény (http://www02.abb.com/global/seitp/seitp202.nsf/c71c66c1f02e6575c125711f004660e6/b5aeeab2db80bd 9fc1257305004da942/$FILE/Andasol%20Press%20Release%20PowerGen.pdf) Tizennyolcezer napteknő. KápátInfo, 2007. július 10. (http://www.karpatinfo.net/art_print45315.html) Tóth Ferenc [2001]: Az Európai Beruházási Bank tevékenysége Magyarországon. Bankszemle, VL. évfolyam, 2001/4-5. 40-57. o. Több hitel a tagjelölteknek az Európai Beruházási Banktól – Nagyobb súlyt kap a környezetvédelem. Napi Gazdaság, 2000. szeptember 6. Török Ádám [2004]: Felzárkózás és versenyképesség. Stratégiai dilemmák az EU Lisszaboni Programjának megvalósításával kapcsolatban – kísérlet egy vitaindítóra. Európai Tükör, 2004/3. 60-77. o. Török Ádám [1999]: Verseny a versenyképességért. Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Budapest Új arcát keresi az Európai Befektetési Bank. Napi Gazdasá, 1992. június 16. 15. o. Újabb MÁV-fejlesztések. Világgazdaság, 2001. január 18. Újabb szerződés az EIB és a K&H között. Napi Gazdaság, 1998. október 16. Új Magyarország Fejlesztési Terv. Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007-2013. Foglalkoztatás és növekedés. A Magyar Köztársaság Kormánya, Budapest, 2007. május Urwin, D. W. (szerk.: Palánkai Tibor): A közös Európa – Az európai integráció 1945-től napjainkig. Corvina Kiadó, Budapest Vargáné Bosnyák Ildikó [2006]: Az új regionális politika mint versenyképességi tényező a piacgazdaságokban. SZE KGK Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola – Évkönyv 2006, 261-270. o. Veress József [1999]: Gazdaságpolitika. Aula Kiadó, Budapest Verseny az EU innovációs központjáért: Miért pont Pest? Heti Világgazdaság, 2008. május 14. Wackernagel, M. – Rees, W. E. [2001]: Ökológiai lábnyomunk. Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön? Föld Napja Alapítvány, Budapest Wallace, H. – Wallace, W. [1997]: Policy-Making in the European Union. Oxford University Press Wells, H. G. [1925]: A világtörténet alapvonalai. Genius Könyvkiadó, Budapest 249 millió euró: Francia vezetésű konzorcium építheti a csepeli szennyvíztisztítót. Heti Világgazdaság, 2005. december 15. 440 millió euró EIB-hitelt kapunk. Figyelő, 2008. június 3. 620 millió euró EIB-hitelt vettünk fel. Figyelő, 2006. november 30. 1083/2000 EK rendelet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999 EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
206 1260/1999 EK rendelet és rendelettervezet a Strukturális Alapokkal kapcsolatos általános rendelkezések megállapításáról 1267/1999. (1999. június 21.) sz. EK Tanácsi rendelet: Establishing an Instrument for Structural Policies for Pre-Accession 130/2006. (VI. 15.) Kormányrendelet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről 85/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásokkl kapcsolatos eljárásról és a regionális támogatási térképről 1076/2004. (VII.22.) Kormányhatározat az Európa-terv (2007-13) kidolgozásának szakmai és szervezeti kereteiről 1/2004 (I. 5.) Kormányrendelet az Európai Unió straukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások hazai felhasználásáért felelős intézményekről 195/2003. (XI. 28.) Kormányrendelet a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalról (OTH) 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról 14/2004 (VIII. 13.) TNM – GKM – FMM – FVM – PM együttes rendelet a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól 1996. évi III. törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Beruházási Bank között, a pénzügyi együttműködésről szóló keretmegállapodás kihirdetéséről 2007-2013-ra vonatkozó Új Magyarország Fejlesztési Terv (NRSK) környezeti szempontú értékelése. Respect Tanácsadó és Szolgáltató Kft. konzorciuma, 3. kiegészített zárójelentés, 2007. június 12. (ÚMFT_korny_ert_3.jelentes_Respect_070612_1.0)
