SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI A motiváció XXI. századi „r égiúj” kihívásai
1. A tanulói, tanári motiváció jelenlegi ellentmondásai A tanulásra egész életen át szükség van, miközben a tanulásra legfogékonyabb fiatalok világa eltér attól az iskola világától, ami ma még „erőszakos” integráló módszerekkel dolgozik. Eközben a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, módszertani kultúrája is elmarad a kor kihívásaitól. A tanulók motivációjában a család szerepe csökkenő erőt, a kortárscsoport hatása erősödő tendenciát mutat, sőt a tanulók egyéni útkeresése korábban, már 1218 éves korban erőteljesen megindul. 2. A motiváció lényege
A motiváció az egyének törekvéseit, céljait és kielégítésre váró szükségleteit szolgáló belső emberi erőforrás – amit a vezetőnek (pedagógusnak) fel kell ismernie, hogy azt alkotó energiává alakíthassa, hiszen a motiváció erőfeszítésre sarkallja az egyént. A motiváció működésének részei: motivátor = az a dolog, amire a figyelem irányul, motívum = az a viszonyítási alap (érték), ami az érdeklődést meghatározza és megindítja a tanulói, tanári cselekvést, motivációs rendszer = sajátosságai tapasztalati úton sajátíthatók el. Ez az elmúlt 16 év értékváltó rendszerében igen ellentmondásosan alakult. 3. A motiváció eszközr endszere
3.1. Az iskolai nevelésoktatás újrafogalmazása Szükség van világos tanulási célok és teljesítményszintek újrafogalmazására abból a célból, hogy hozzá a tanuló alkalmazkodhasson, illetve ehhez mérten fogalmazhassa meg az önmagával szembeni elvárásokat. Mindez több elégedett tanulót, tanárt, szülőt késztetne együttműködésre. A nevelés közben pedig serkentő hatású egyéni tanulói teljesítményvágyat kell a fiatalokban megerősíteni, tehát nevelni is és motiválni is kell a tanulókat. A társadalomnak, az iskolának és a családnak tudatos felvilágosítással, a helyi pozitív példák és iskolai gyakorlatok tudatos bemutatásával nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermeki igényszint és az ambíció erősítésére. A pedagógusban tudatosítani kell, hogy minden tevékenységével (mint példával, még mindig) motivál. A tanárdiák viszonyban a pozitív kötődést kell erősíteni, hogy az a tanulóban és a tanárban is a védettségvédő és a szeretet érzését legyen képes újra felfedezni. Mindehhez a pedagógus szerep újragondolására, a pedagógusok személyiségének frissítő fejlesztésére volna szükség. Célszerű lenne a tanárok többségének mentálhigiénes, környezettudatos, a tolerancia és a konfliktuskezelés, a fenntartható fejlődés témájú képzésben, továbbképzésben részt vennie. A sokszor hivatkozott – és jelenleg terjedőben lévő – konfliktus ugyanis nemcsak probléma, baj, átok lehet, hanem a fejlődésnek újabb lendületet adó energiaforrásává is változhat. 9
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI A pedagógusokat továbbképzéseken kell felkészíteni újtípusú formatív és segítő értékelésekre annak érdekében, hogy a kellően tisztázott és jól kommunikált értékelés pozitíven hasson a tanulók teljesítményére.
3.2. A tananyag mennyisége, megközelítése Olyan tanulási környezet (zöldövezet, tanterem berendezés, informatikai hozzáférés, könyvtár, tábor, szabadidős program, mentálhigiénés segítség stb.) kialakítása célszerű, melyben a tanuló kötetlenebb formában is az ismeretszerzés aktív részesévé válhat. Olyan tanórák kiegészítő megszervezésére is szükség van, ahol a tanuló a maga tempója szerint szerzi az ismeretet, míg a gyorsabbak több vagy bonyolultabb feladatot is meg tudnak oldani. Optimális ismeret mennyiség /kellemesen elvégezhető feladatok, érdekes témák, pozitív ingerkörnyezet stb./ kidolgozása kívánatos. Olyan ismeretkörök kialakítása szükséges, ahol a megértés, az ismeret megjegyzése és az érdeklődés a fogalmak kiterjesztésével /az általánostól az egyedi felé haladva/ egymásra épülve adnak új ismeretet. Eközben a tanuló megtanul gondolkodni és tanulni, a pedagógusok pedig újra strukturált ismeretkörök új módszertani kultúráját sajátítják el. A közepes nehézségű feladatok gyakoroltatása közben a problémák megoldhatók és sikerélményt biztosítanak a feladatban részt vevő tanulók és tanárok számára is. A feladatok típusainak és nehézségének egyéni beállításához azonban az iskoláknak, pedagógusoknak, pályaválasztási tanácsadóknak tipizált feladatbankokkal kell rendelkezni, amely képes az egyéni készség, képesség pillanatnyi állapotának, szintjének mérésére és diagnosztizálására. A tanulói kompetencia fejlesztésének igazi színtere a középiskola, amely megfelelő mennyiségű és minőségű ismeret feldolgozásával /feladatokon keresztül használható alkalmazásával/ probléma és megoldás centrikus, tehát tudásfejlesztő hatású tud lenni. Mindennek érdekében olyan átképzési rendszereket kell kialakítani, amelyek a pedagógusokat a speciális nevelésioktatási feladatok, illetve az iskolai kiegészítő szolgáltatások ellátására, a nevelésioktatási és szakképzési rendszert pedig egész társadalmi funkciójának betöltésére teszik alkalmassá.
3.3. A motivációt erősítő nevelésioktatási módszerek, avagy miben kellene továbbképezni a tanárokat A biztonságos, gondoskodó iskolai közösség kialakítása a motiváció tárháza. Ennek módja a kis létszámú csoportok szervezése, a pedagógusok szemléletének átalakítása /szolgáltató iskola/, a másság és a fenntarthatóság elvének elfogadása és elfogadtatása. A motiváltabb és több ismerettel rendelkező, gyorsabban haladó tanulóknak nagyobb választási szabadság biztosítására van szükségük ahhoz, hogy érdeklődési körüknek megfelelően választhassák meg fakultatív tevékenységeiket. Ezért a pedagógus ismerje és használja a kooperatív, a projekttanítás módszerét és jelenleg kidolgozásra váró mintafeladatait. A tanulók önállóságát növeli, önellenőrzési felelősségét fokozza a tanárszülőtanuló konszenzusán alapuló célirányok meghatározása. A célok megvalósítása tanulói önmenedzseléssel és az egyéni fejlődési út állomásainak negyedévenkénti közös értékelésével képzelhető el. Az iskoláknak ismerni és használni kellene egy új típusú pedagógus felelősséget, az egyéni készség, képességmérő rendszert, a karrier tanácsadás lehetőségeit. Az egyéni tanulási utak kidolgozása és gyakoroltatása, a csoportmunka és a csoportos tanulás szintén sikert hozhat a motiváció területén. Sőt, új típusú egyéniséget az adott problémára egyéni megoldásokat kereső oktatásnevelés alakíthat ki. Ez a szemlélet és megközelítési 10
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI módszer azonban „sebezhetővé” teszi azt a tanári „biztonságot”, amit ma már (a fogyasztó diák, szülő) nem tisztel és nem támogat. (A tanárnak tehát élményszerűen rá kell vezetni a tanulót az „igazságra”, és nem kinyilatkoztatni.) A pedagógusok módszertani kultúrájának megítélésében erősíteni kell a felfedeztető tanítás módszerét, értékelési rendszerükben pedig kapjon helyet a tanulói fejlődés objektív megítélése. Mihamarabb ki kell alakítani a tanulmányokkal, a karrierrel kapcsolatos személyes tanácsadás rendszerét, ami javíthatja az oktatás célszerűségét és hatékonyságát, illetve a ma még hiányos kompetenciák személyes fejlesztését. Ezek szükségessé teszik, hogy minden iskola foglalkozzon helyi programok kidolgozásával, mert csak így szerzik meg a pedagógusok is az egyéni fejlesztő munka motivációját. A pedagógiai műhelyektől a tanárok egyéni szak és segédanyagok összeállításával, módszertani továbbképzéssel kapjanak segítséget. Tehát a tanár, tanuló egyéniségek középiskoláját kell támogatni és megteremteni. 4. A minőségi oktatást biztosító eljárások A tanári munka felkészülési fázisában a következőket ajánlatos átgondolni:
4.1. A tanulók egyéni különbségei · Eltérő képességek, aktuális tudásszint. · Tantárgyi és speciális érdeklődés, motiváció. · Általános kulturális, szociális, érzelmi háttér különbségei.
4.2. A különbségekből adódó speciális feladatok · Különféle feladatok a tehetséges és a speciális érdeklődésű tanulók számára. · Speciális fejlesztő eljárások. · Hiányok, elmaradások pótlása. · Kompenzáció a szorongással, belső bizonytalansággal, negatív énképpel szemben. · A különböző csoportosítási elvek (képesség, érdeklődés stb.) átgondolása. · A tanulócsoportok közötti munka felosztása, választási lehetőségek biztosítása. · A tanulóközpontú, nyitott munkaformák arányának megválasztása. · A tanári visszajelzések, értékelési módok, megerősítési formák változatainak meggondolása.
4.3. A tanulók ösztönzésének lehetőségei · Az egyéni aktivizálás módja. · A társak közötti együttműködés, a kooperáció, a kölcsönös segítség. · A tanulás megtanításának formái. · Csoportnormák elfogadtatása. · A kötelességtudat, felelősség, önállóság fejlesztése. · Élmények biztosítása, nyitott demokratikus légkör, hangnem, konfliktusmegoldás.
11
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI · A tanítási anyag, amely ösztönözhet a feladat struktúrájával, pl. változatosság, nehézségi fok, ütemterv stb.; a tananyag vonzerejének kiaknázásával; a kíváncsiság, érdeklődés felkeltésének módjával; a tanulandó ismeretek használhatóságának tudatosításával; a várható tanulási, tanítási nehézségek számbavételével; a különböző munkaformáknak megfelelő feladatok elkészítésével.
A hatékony és befolyásoló motiválást minden esetben a tanítás fő szempontjának kell tekinteni. A konkrét tanítási órákon a minőségi tanítás kritériumai: · A tanulásra kész lelkiállapot, amely kialakítható a tanítás tartalma iránti figyelem, érdeklődés, aktivitás, kíváncsiság felébresztésével; stresszmentes, oldott légkör garantálásával, az elfogadó, önbizalom növelő, egymás iránt nyitott légkör kialakításával; a tanulási célok folyamatos tudatosításával; a közeli célok pontos, konkrét, megfelelő nehézségű és problémafelvető megfogalmazásával. · Az eredményes tanuláshoz szükséges pszichológiai, pedagógiai előfeltételek, a hangulatkeltés, érdeklődés, kíváncsiság, figyelemfelkeltés. · A tanulási célok tudatosítása, a szükséges előismeretek garantálása. · Az oktatási folyamat motiváló modelljeinek tanulóktól, tananyagtól függő differenciált alkalmazása (egyéni, páros, csoportos, kooperatív, alternatív pedagógiai eljárások). · A tanulók tanulási tevékenységének tudatos formálása (a tanulás megtanítása). · A tanártanuló viszonyában az empátia, a hatékony konfliktuskezelés érvényesülése. · A differenciált, kritériumra orientált teljesítmény értékelés. 5. J ó tanácsok az eredményes motivációhoz
5.1. Motivációs modellek tudatos alkalmazása Az alkalmazott pedagógiai eljárásokat általában három csoportba sorolhatjuk: · Javító, orvosló eljárások, amíg a hiányosságok meg nem szűnnek (pl. növelve a tanítási időt, meghatározott segítséget nyújtva stb.). · Kompenzáló eljárás, mikor speciális pedagógiai eljárással semlegesítjük egyes kedvezőtlen pszichés állapot hatását (pl. szorongó tanulók mentesítése a választási, sürgetési, versengési szituációk alól stb.). · Preferáló eljárás, ha a tanulók egyes pozitív személyiségjegyeit, meglevő többlettudását részesítjük előnyben (pl. a jó tornász mutassa be a gyakorlatot stb.). A különböző teljesítmény és szorongásszintű tanulók másmás szervezeti formákban, módon tudnak a leghatékonyabban tanulni. A teljesítményszorongó diák pl. megosztja a figyelmét a 12
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI feladat szempontjából fontos tevékenységek, az aggodalomba, önkritikába menekülés között. Így a feladat megoldására kevesebb figyelme jut és teljesítménye is csökken. A választási szituáció a szorongó tanulók számára alkalmatlan pedagógiai eljárás. Ők ugyanis a megemelkedő szorongás szint miatt képtelenek a választásra, vagy túl könnyű, vagy túl nehéz feladatot választanak. Ugyanakkor a szorongó tanulók eredményesen tanulhatnak a csoportmunka keretei között, ahol is megoszlik a felelősség, így felszabadultan dolgozhatnak. A szorongó tanulók önbizalmát, öntevékenységét a közösség előtti konkrét teljesítménnyel és elismeréssel kell növelni. Azok a pedagógiai eljárások, amelyek megfigyelésre, a részletek közötti differenciálásra ösztönöznek, a gyengébb képességekkel rendelkező tanulók számára hatékonyabbak. A függőségre hajlamos tanulók pedig jobb eredményeket érnek el a direktebb tanári vezetés mellett. Másmás motiváló szerepet tölthet be a frontális, a csoport, a páros, a kooperatív, valamint az egyéni munka váltakozása, esetenként párhuzamos, együttes alkalmazása. E munkaformák megválasztása a tanulók aktuális érdeklődésétől, ismeretszintjétől, személyiségjegyeitől, valamint a tanítási anyag nehézségi fokától függ. A napjainkban legeredményesebbnek tűnő kooperatív tanulás legnagyobb előnye, hogy a diákok segítik egymást iskolai sikereik elérésében. E siker eléréséhez a csoport minden egyes tagjának az anyagot teljes mértékben el kell sajátítani, vagy a csoportfeladat végrehajtásában kell közreműködnie. E munkaforma az osztályon belüli együttműködést segíti, hiszen a diákok nemcsak a saját, hanem egymás tanulásában is érdekeltek. A tanulók megosztják egymással ötleteiket, elmagyarázzák egymásnak gondolatmenetüket. E munkaforma növeli a diák tanulási részvételét, felelősségvállalását, aktivitását, önbizalmát.
5.2. Differenciált tanítási módszer használata Fontos a tanulási feladatok nehézségi fokának differenciálása. Közepesen nehéz feladat esetén a tanuló ugyanis átéli, hogy az eredmény saját ráteremettségétől függ. Így előmozdítja a teljesítmény motivációt, és ezáltal aktivizálja a tanulási tevékenységet. Tanórán a gyengébb tanulók számára az alacsonyabb rizikóval járó tanulási lehetőségek megteremtése a célszerű, mert ezt a „kockázatnélküliség” és a „fenyegetés nélküliség” jellemzi. A hatékony tanítás azt feltételezi, hogy a csoportszerkezet lehetővé teszi a tartós együttdolgozást, egymás jobb megismerését. Mindez olyan magatartásmódot kíván a tanártól, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók megbecsüljék az egymástól való tanulást és annak gyakorlatát. Pl. a gyenge motiváltságú tanulók szép sikereket érhetnek el a gyűjtőmunkában, szemléltető anyagok, képek, cikkek összegyűjtésében, bemutatásában, a csoport és a páros munka során. Sőt, jól aktivizálhatók rajzos beszámolók készítésével, „játékosabb” tevékenység során. A tanulási motiváltság magasabb (közepes) fokán a tanulók számára több önálló gondolkodásra, következtetésre, alkalmazásra épülő feladatot kell biztosítani.
5.3. Megtanítani tanulni a diákot Tanulni emocionális biztonságérzet nélkül nem lehet, különösen akkor nem, amikor valami újat kell elsajátítani. Meg kell tanítani · a cselekvés, a motiváció és a feladat kontrollját, · a kívánt cél eléréséhez szükséges erőfeszítés és célirányosság mérlegelését, valamint kontrollját, · a folyamat közbeni szükséges változtatások beiktatását.
13
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI A tanulni tudás megtanítása közben a legfontosabb lépés mindenki számára a saját tanulási mód, forma, stílus, szokás elemzése, a megfelelő önismeret elsajátítása. Ezt követi a tanulás helyének, idejének, kezdésének, sorrendjének, a szünetek idejének, hosszának és a tanulási módok elemzése (pl. szorgalmi idő 23 hetében hogyan kell és lehet felkészülni az érettségire).
5.4. A tanári, tanulói elvárások motiváló ereje Ha optimálisan folynak az órák, akkor nemcsak a tanulók tanulnak a tanároktól, hanem a tanárok is a tanulóktól és a tanulók is egymástól. Azonban legfontosabb a személyesség, az egyéni és közösségi élmények együttese, a szociális kapcsolatok, az érzelmek, a felelősségvállalás és a kritikai érzék nevelő ereje. Növelhető a tanulók teljesítménye, ha a tanártól megértést, biztonságot, szeretetet kapnak, ha pozitív érzelmi légkörben merik jelezni, ha valamit nem vagy rosszul értettek. Ilyenkor a tanár is könnyebben megérzi, hogy hol és miért nem volt világos az, amit mondott vagy tett. Egy mosoly vagy szemöldökráncolás bátorítást, elismerést vagy figyelmeztetést fejez ki. A nem verbális kommunikáció (a hangsúly, hangszín, ritmus, hangerő, tekintet, gesztus, testtartás stb.) szabályozására azért kell ügyelni, mert ezek őszintén elárulják a dolgokról alkotott tanári véleményeket. A humorral átszőtt tanári előadásmód a tananyag megjegyzését, az előadóval, a tárggyal kapcsolatos pozitív attitűdök kialakulását, a konfliktusok eredményesebb megoldását segítheti. Abból, hogy a tanár a tanuló sikereit, illetve kudarcait hogyan magyarázza, a tanuló megtanulja, hogyan értékelje saját magát, minek tulajdonítsa sikereit, illetve kudarcait. A tanulók tehát kezdetben elfogadják, amit a tanár gondol, és e szerint teljesítenek a továbbiakban. Megfigyelések szerint a tanárban a tanulók erőfeszítésének hiánya dühöt vált ki, míg a gyenge képességek együttérzést és vigasztalást. Az első esetben a tanár dühe a tanulóban a bűnösség érzetét keltheti, a bűntudat pedig pozitívan is motivál. Az együttérzés, a túlzott dicséret, a túlméretezett segítségnyújtás visszafelé is elsülhet. A tanárnak tehát nagy a felelőssége a tanulók értékrendjének alakításában, megváltoztatásában. Sőt, kudarc esetén is sikermotiválttá kell tenni a tanulót, fokozatosan nehezedő feladatok adagolásával, a hibára, a javítás módjára utaló instrukciók nyújtásával, a hibák kijavításának lehetőségével. Ez ellen hat, hogy a tanár „sikeres” tanításra törekszik, ezért kevéssé támogatja az alacsony teljesítményű tanulókat, mert tőlük nem várható azonnali, az oktatás menetét segítő válaszreakció. A tanár elvárásainak függvényében tehát különbözőképpen kezeli tanítványait, s erre a tanítványok is különbözőképpen válaszolnak. Minden tanuló olyan viselkedést igyekszik produkálni, amely megerősíti a tanár vele szembeni szűk körű elvárását. A visszajelzéseket elemezve megállapítható, hogy míg a jobb képességű tanulók több dicséretet, megerősítést kapnak, addig a gyengébbek több kritikát, feddést és csak kevés dicséretet. A tanár a tanulókkal szembeni pozitív várakozása általában növeli a tanulói teljesítményt. Az is előfordulhat, hogy az adott tanuló nem szereti, ha dicsérik, mert ezáltal kiemelkedik az osztályközösségből, ahol esetleg más norma uralkodik, így el akarja kerülni a jó tanuló „bélyegét”, s szándékosan rosszabbul teljesít.
14
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI 5.5. A motiváló tanítási anyagok és eszközök A tanulók a tananyaggal elsődlegesen a tanulási feladatokon keresztül szembesülnek. Ezek a feladatok akkor motiválnak, ha · az újdonság erejével hatnak; · többértelműek, megmozgatják a tanulók fantáziáját és problémát képeznek; · provokatívak és alternatív megoldást hordoznak; · kevéssé strukturáltak, módot adnak az autonóm megoldásra; · lehetőség szerint izgalmasak, érdekesek, humorosak, a mindennapi életben előfordulók; · kreativitásra adnak lehetőséget, szokatlan megoldási módokat garantálnak és vitára késztetők.
5.6. Differenciált teljesítményértékelés Az értékelés funkciói lehetnek: megerősítés, visszacsatolás, motiválás, informálás, orientálás, szabályozás, korrigálás, diagnosztizálás, szelektálás. A szelektálás maga az osztályozás. · Szociális viszonyítási alapú értékelésről akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményét a csoport, az osztály átlagához viszonyítva értékeljük. · Individuális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményének értékelését korábbi teljesítményükhöz viszonyítva, az egyéni fejlődés eredményéből végzik a tanárok. E szerint nemcsak a jó teljesítményt dicsérik, hanem észrevesznek minden javulást és azt dicsérettel honorálják. A teljesítmény motivációjában megzavart negatív énképű tanulók optimális fejlesztéséhez az utóbbi értékelés a leghatékonyabb.
5.7. A jutalmazás és a büntetés motiváló hatása A megfelelő időben megfelelő mértékű és formájú büntetés tartós, pozitív magatartás változást eredményezhet. A büntetés hatékonysága függ az időzítéstől, a büntetés gyakoriságától és a büntető személyhez fűződő érzelmi kapcsolattól. Összegezve megállapítható, hogy · a motiválást a tanulás megkezdésétől a végéig minden egyes további tanulási mozzanatnál, egyénre szabottan, újból és újból tudatosan kell alkalmazni; · a pedagógusnak pedig több tudatos motivációs eszközhasználatra van szüksége az eredményes nevelésoktatás érdekében. Ez kellene, hogy legyen a társadalom egyik legfontosabb pedagógusokkal szembeni elvárása. Ajánlott irodalom: www.oki.hu Réthy Endréné: Motiváció, tanulás, tanítás Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2003.
Dr. Majoros Anna FPI igazgatóhelyettes 15
SZENIOROK ALKOTÓ KÖRE SzAK HÍREI
KONZULTÁCIÓS LEHETŐSÉGEK
A SzAk tagjai felajánlják Önöknek, hogy az alábbi témákban kiscsoportos (egytől öt főig lehet jelentkezni) kötetlen konzultációkat szerveznek szeptember hónaptól folyamatosan. Óra és témaelemzések történelem tanárok és szaktanácsadók számára (Bíró Ibolya) Óra és témaelemzések matematika tanárok és szaktanácsadók számára (Somfai Zsuzsa) Beszélgetés a vezetési munka szervezéséről (Majoros Anna) Sajátos nevelési igényű gyerekek a középfokon (Gergely András) A mechatronika oktatás diagnózisa Magyarországon (Rónai Miklós) Új OKJ a közgazdasági szakképzésben (Hegedűs Oszkárné) Raoul Wallenberg szelleme a XX. században (dr. Kovácsné dr. Papp Mária) J elentkezni lehet telefonon: Bíró Ibolya
318 44 41
Somfai Zsuzsa
337 55 08
Papp Mária
210 45 56
0630921 99 11
Hegedűs Oszkárné
369 35 05
0630638 52 69
Gergely András
0622470 809
Rónai Miklós
246 13 64/65/66/67
Bernáth Lászlóné
[email protected]
Dr. Xantusz László
[email protected]
Majoros Anna
0620514 62 98
0630402 97 24
A találkozások megbeszélés szerint zajlanak az FPI (1088 Budapest, Vas u. 10.) 101. termében.
16
