A MOKAN-Komité szerepe a kommunista hatalomváltásban Miskolcon (1944-1945)
Készítette: Majzik Dávid, Történelem Szak M.A. Konzulens: PhD Kunt Gergely Miskolc, 2015. 1
Tartalom 1. Bevezetés............................................................................................................................................. 3 1.1. Fontosabb személyek jegyzéke ........................................................................................................ 5 1.2. Diósgyőri Magyar királyi Állami Vas-, és Aczélgyár és az illegális kommunista mozgalom a két világháború között................................................................................................................................... 8 2. MOKAN-Komité létrehozása és működése 1944. december 3-ig ..................................................... 13 2.1. MOKAN-Komité megszervezése.................................................................................................... 17 2. 2. A szervezet kialakítása................................................................................................................... 19 3.
A MOKAN-Komité, mint karhatalmi szervezet és a tagok politikai szerepvállalása...................... 27
3.1. A Nemzetgyűlési képviselők megválasztása................................................................................... 33 3.2. A MOKAN karhatalom működése................................................................................................... 37 3.3. Közigazgatás kiépítése.................................................................................................................... 44 3.4. Törvényhatósági Bizottság ............................................................................................................. 48 4. Befejezés............................................................................................................................................ 51 Irodalomjegyzék .................................................................................................................................... 53 Résumé.................................................................................................................................................. 55
2
1. Bevezetés Szakdolgozatomban a MOKAN-Komité (Magyarországi Antináci Komité), Miskolcon a II. világháború alatt kifejtett ellenállási tevékenységét vizsgálom, majd pedig azt, hogy a szervezet milyen szerepet töltött be a város közigazgatásának felállításában. A vizsgált időszak 1944 augusztusától 1945 májusáig tart, a szervezet létrehozásával kezdődik és a város legfőbb közigazgatási szervének, Városi Törvényhatósági Bizottság, felállításával végződik. Magáról a MOKAN-Komitéről sok tanulmány készült a Pártállami rendszer idején,1 de ezek túlnyomórészt a volt tagok visszaemlékezéseire alapján készültek. A legrészletesebb és legátfogóbb kép a szervezetről; Fekete Mihály: Ellenállók az Avas alján című memoárjában jelent meg elsőként 1955-ben, majd 1974-ben. Az eddigi MOKAN-Komitéról szóló írások a háború alatt véghezvitt ellenállási cselekedetek domborították ki, és akarva, akaratlanul egy MOKAN kultuszteremtés szolgálatába álltak. Én a háború utáni tevékenységét és a tagok politikai szerepét is vizsgálom, ezen keresztül világítva meg, hogy az ellenállási mozgalom nem csak a német és nyilas hatalom felszámolására törekedett, hanem a politikai és közigazgatási szférákban az MKP hegemóniájára is. Eddigi kutatásom során 19 visszaemlékezést sikerült megtalálnom és ezek döntő többsége az 1960-as években keletkezett. Ez abból a forráskészítő tevékenységből adódott, amelyet az 1962-ben a Párttörténeti Intézet keretei között felállított Visszaemlékezés-gyűjtő Csoport (VEGY) végzett.2 Ennek a csoportnak a célja az volt, hogy az írott források hiányát csökkentse és a feldolgozási procedúra után informatív, hiteles, de egyben olvasmányos elbeszélések álljanak a kutatók (és a propaganda) rendelkezésére.3 A visszaemlékezések a korabeli terminus technikus (melyet Petrák Katalin, VEGY igazgatója, módszertani elgondolásai alapján készült) alapján készültek; ezért az általam vizsgált visszaemlékezések is viszonylag rövidek
1
Tanulánylista a teljesség igénye nélkül: Mucs Sándor: A magyar fegyveres ellenállási mozgalom. Hadtörténeti Közlemények. 1957. l—2. sz. Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása. Szikra, 1955. Budapest. Komáromy József: Dokumentumok a MOKAN-komité működéséről. Borsodi Szemle, 1960. IV. évf. 1—2. sz. 2 Lénárt András: „Történetgyűjtés” – Oral history archívumok Magyarországon. 6. old. 3 „Az emlékirat, a visszaemlékezés értékes irodalmi termék. Sokféle műfajhoz hasonlít, de egyikkel sem azonos: politikai célzatú, tanító szándékú; mondanivalója a történeti publicisztikához közelíti, színes ábrázolásmódja, életközelsége a szépirodalomhoz. Szemtanúk vallomása, tehát történeti forrás, de mert szubjektív, olykor egyoldalú, néha felületes is, felhasználóitól a szokottnál is alaposabb kritikát kíván. Legnagyobb értéke, hogy éppen azt nyújtja, amit a történetíró még a beleélés nagy készségével, a művész ihletettségével sem rekonstruálhat teljesen: a régmúlt kor levegőjét, embereinek érzés- és gondolatvilágát, életmódját és mindennapi szokásait.” In: Lénárt András: „Történetgyűjtés” – Oral history archívumok Magyarországon. 7-8. old.
3
és az egyén rövid, tömör és száraz életrajzán kívül egy-egy kiemelkedően fontos eseményre koncentrálódnak (MOKAN-Komité ellenállási harca és a kommunista pártszervezés Miskolcon). Tisztában vagyok azzal, hogy az általam felhasznált visszaemlékezések, az egyéni emlékezet konstrukcióján felül, átestek egy ideológiai ellenőrző procedúrán is, ennek ellenére egyáltalán nem értéktelenek. Gyáni Gábor gondolatai mentén,4 a visszaemlékezések elemzései során figyelembe vettem a retrospektivitást, valamint azt a szempontot, hogy az emlékező célja; énje kontinuitásának és egységének a biztosítása. A visszaemlékezők önként vállalkoztak emlékezetük feltárására, ezért elsősorban azt tudjuk meg, hogy a II. világháborút követő évtizedekben kik számára volt fontos a MOKAN-Komitéban való részvétel. Másodsorban, mivel egy-egy fontosabb eseményt emelnek ki, azt, hogy a szervezeten belül milyen feladat elvégzése vált identitáserősítő tényezővé. Fontos szempont volt számomra, hogy az emlékezést a múlttól való távolság és az utótörténet alakulása együtt határozza meg, ezért megfigyelhető az a tendencia, hogy azok a tagok készítettek visszaemlékezéseket, akik az 1960-1970-es években magasabb (legalább Megyei Pártbizottsági) pozíciót töltöttek be, valamint azok a volt tagok emlékezetkiesése is megfigyelhető, akik nem kerülték el az 1950es évek állami erőszakhullámát. A legértékesebb alkotórésze ezen visszaemlékezéseknek, hogy megfigyelhető benne egy kultuszteremtés, amely azt igazolta a résztvevők identitásában, hogy a városvezetést és azon belül az MKP hegemóniájának megteremtését teljesen jogosan érdemelték ki. Forrásként használtam továbbá a Századunk című dokumentumfilm sorozat 1984-ben a MOKAN-Komitéről készített riportfilmjét.5 A tanulmányom második felében a városi közigazgatás kiépítésének fontosabb eseményeire koncentrálok. Ezek rekonstrukciójához a megyei levéltárban őrzött „hivatalos” forrásokat használtam. Miskolc Nemzeti- és Törvényhatósági bizottságainak üléseiről rendszeresen vezetett jegyzőkönyvek, beérkezett panaszok és válaszok, rendeletek és jelentések álltak a rendelkezésemre. Ezek elemzése során tisztán kirajzolódott, hogy a MOKAN-Komité a miskolci MKP elődszervezetéként szolgált, és a szovjet városparancsnokság által fegyveres karhatalommá előléptetett MOKAN biztosította a kommunista párt számára a város újjáépítésében a kizárólagosságot.
4
Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. In: Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest. 2000. 129-144. old. 5 Hanák Péter és Ránki György nevével fémjelzett dokumentumfilm sorozat a 20. századi magyar történelem fordulópontjait mutatta be. A műsor munkálatai 1963-ban kezdődtek, az utolsó adás pedig 1988-ban került képernyőre. A szerkesztők a MOKAN-ról szóló 50 perces részt történelmi forráspublikációnak szánták, ezért 17 volt taggal készítettek terjedelmes interjút, majd ezekből kiemelt részletekből vágták össze a műsort, amelyet 1984 december 12-én vetítettek le. Az MTVA Archívumából beszerzett másolat a szerző birtokában.
4
A karhatalmi szervezet működését taglaló fejezetben szeretnék rávilágítani arra a cselekedetre, amit a Pártállami történelempolitika tabusított; a magyar kommunisták részvétele a civil lakosság Szovjetunióba való hurcolásban.
1.1. Fontosabb személyek jegyzéke
A következőkben, a szakdolgozatban szereplő fontosabb személyekről adok rövid életrajzi leírást, valamint a közöttük lévő kapcsolatokat is ismertetem. Ennek célja, hogy a szakdolgozat további fejezetei olvasása közben ne terelődjön el az olvasó figyelme a fő gondolatmenettől, de tisztában legyen a felmerülő személyek társadalmi hátterével. A soron következő emberekről az adatokat több helyről gyűjtöttem össze, ezzel magyarzáható a hivatkozások rendhagyó jellege. Szabó Lajos (Miskolc, 1913. december 17. Budapest, 1956. október 30.): Miskolci munkáscsaládban született. A II. világháború idején a városban szolgáló leventék oktatóparancsnoka volt. 1944. október 16. után leventeszázadának néhány tagjával önként állt be a MOKAN-Komité soraiba. 1945 után a miskolci Államrendőrség politikai osztályán dolgozott, majd az MKP szerencsi járásának titkára volt. 1947-től a Magyar Néphadsereg csapattisztje lett, egy időben ezredparancsnokként szolgált Mezőtúron. 1956. október 23-tól részt vett a forradalom elleni harcban Budapesten. 1956. október 30-án a Budapesti Pártbizottság elfoglalása után végezték ki a forradalmárok.6 Tóth Béla (Miskolc, 1888. április 17. Budapest, 1966. július 12.): Szabómesterként dolgozott. A Tanácsköztársaság ideje alatt vörösőrként szolgált. A diktatúra bukása után a bíróság 15 évi fegyházra ítélte. Itt ismerkedett meg Alpár Mihállyal, aki később a miskolci kommunisták Békepárti összekötője volt. 1944 nyarán kezdte szervezni a miskolci ellenállási mozgalom szervezetét, a MOKAN Komitét. 1946-től az Iparügyi- és Külügyminisztérium munkatársa volt.7 Barbay Ferenc (Nagybecskerek, 1908. december 6. – Miskolc, 1944. december 3.): Apja gépészlakatos segéd volt és részt vett a debreceni illegális kommunista mozgalomban. Hárman voltak testvérek. Ferenc Debrecenben a Felső Fémipari Szakiskolát végezett, majd 6
HOM. 81.120.1. Ideiglenes Nemzetgyűlés Almanachja 1944-1945. Elérhető az interneten http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/almanach_1944-45/1944_ngy_a_t465.htm 7
5
vasesztergályosként helyezkedett el a Debreceni Vagongyárban. 1927-ben lett az SZDP tagja. 1935-től
Diósgyőrben
a
DIMÁVAG-ban
dolgozott.
A
Fém-
és
Vasmunkások
Szakszervezetében ismerkedett meg Fekete Mihállyal, Urbancsok Mihállyal és Oszip Istvánnal. Fekete Mihállyal később a MOKAN-Komité főszervezője lett. 1944. december 3án a bevonuló Vörös Hadsereg katonái ölték meg.8 Pődör László (Csorna, 1911. február 5. Budapest., 1984. október 23.): A Pázmány Péter egyetemen tanult, tanulmányainak egy részét a párizsi École Normale Supérieure-ben végezte. Az egyetem befejezése után, 1936-ban került Miskolcra, ahol Fráter György gimnázium francia nyelvtanáraként dolgozott. A II. világháború alatt, Fekete Mihály fiát is tanította, így került kapcsolatba a MOKAN-Komitéval, melynek tagjai is lett. 1945 után a Külügyminisztériumban dolgozott, majd követségi tanácsos volt Rómában. Az 1950-ben a kistarcsai internálótáborba került. Büntetése letöltése után, 1955-től a Corvina Kiadónál volt szerkesztő.9 Barla Anna (Miskolc, 1911. november 5.) 8-an voltak testvérek. Apja a diósgyőri vasgyárban dolgozott, mint kovács. 1940-től 1949-ig fodrászként dolgozott. Egyik nővére (Barla Lújza) Fekete Mihály felesége volt, így került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. „Anci cég” nevű fodrászüzlete találkozóhelyként szolgált a MOKAN-Komité számára (Andrássy Gyula utca 23.). A háború után a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének egyik szervezője,
agitátora
és
vezetőségi
tagja.
1950-ig
a
Megyei
Párt
Bizottság
propagandistája,1950-1953. BAZ Megyei Békebizottság titkára, 1953-1956 Borsod megyei Tanács sajtóelőadó, 1957-1965 Megyei Tanács Munkaügyi Osztályán szociálpolitikai előadó.10 Mráz Ferenc (Miskolc, 1901. február 12. Miskolc, 1991. május 24.) Megyaszón végezte az elemi iskola 6 osztályát. Apja műhelyében dolgozott kovácssegédként, azonban apja elesett az I. világháborúban. Fiatal korában bekapcsolódott az ifjúsági és szakszervezeti mozgalomba, és 1919-ben már a KIMSZ vezetőségi tagja volt, majd 1923-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1923-ban a Vasgyárban helyezkedett el. 1948-tól 1950-ig a miskolci Szakmaközi Bizottság elnöke volt, 1953-ban pedig a frissen létrehozott vasgyári 100. sz. Iparitanuló Intézet (MTH – Munkaerőtartalékok Hivatala) igazgatója lett (1956-ig). 8
HOM. 81.120.1. MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga, XXXV. 133/a 24. dob. ÁBTL. K-424. Ideiglenes Nemzetgyűlés Almanachja 1944-1945. Elérhető az interneten http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/almanach_1944-45/1944_ngy_a_t359.htm 10 HOM. 81.120.1. PIL. 867.f.1/b-77m. MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga XXXV. 133/a 29. dob. 9
6
Ugyanebben az időszakban vezette a megyei tanács munkaerő-gazdálkodási osztályát is. 1950-től 1971-ig városi tanácstag volt. 1956-tól 1961-ig a Moziüzemi Vállalat igazgatója volt, majd nyugdíjba ment. Ekkor lett a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanácsának elnöke, és élete végéig tevékenykedett a szakszervezetben.11 Oszip István (Mezőhegyes, 1897. április 11. Miskolc, 1973. március 7.) 1914-től
tagja
a
Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének. ahol baráti kapcsolatba került id. Urbancsok Mihállyal és Barbay Ferenccel. A háború után 1945 márciusától 1947 novemberében történt nyugdíjba vonulásáig B.A.Z. megye főispánja volt.12 Id. Urbancsok Mihály (Szarvas, 1901. október 24. Miskolc, 1968. február 21.). 1919-ben vöröskatonaként harcolt. 1939 áprilisától kezdett el dolgozni a MÁVAG-ban, mint vasesztergályos. A Vas- és Fémmunkások Szakszervezetében ismerkedett meg Oszip Istvánnal.
1945.
január l8-án
a
Miskolci
Nemzeti
Bizottsága
Diósgyőr-vasgyári
munkásellátást irányító bizottságba delegálta. Január végén a szakszervezetek képviseletében tagja lett a városi törvényhatósági bizottságnak. 1945 és 1946 között a MÁVAG beruházási osztályának a vezetője volt. 1950 és 1954 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnökhelyettesének pozícióját töltötte be, majd ezután 1964. évi nyugdíjba vonulásáig a Miskolci Közútüzemi Vállalat igazgatója volt.13 Fekete Mihály (Mezőkövesd, 1906. február 3. Budapest, 1986. május 7.) Apja molnársegéd volt. Mihály a helyi elemi iskola után Miskolcon tanult tovább az I. számú polgári iskolában. Ezt követően inasnak állt és kitanulta a géplakatos szakmát, majd a MÁVAG-nál helyezkedett el. 1927-ben került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. 1941-től a MÁVAG diósgyőri ágyúgyárában id. Urbancsok Mihállyal, Oszip Istvánnal és Barbay Ferenccel együtt az illegális kommunista, majd a békepárti mozgalom, 1943-tól a háborúellenes szervezkedés egyik helyi vezetője volt. 1944 nyarán került kapcsolatba Alpár Mihályon keresztül Tóth Bélával és a MOKAN-Komité egyik vezetője lett. 1944 decemberében Tóth Bélával alakították meg az MKP miskolci szervezetét. Ugyan ez év decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyik képviselője és Miskolc Nemzeti Bizottságának vezetőségi tagja volt. 1945. január 29-től a miskolci törvényhatósági bizottság tagjává választották egyben az MKP észak-magyarországi területi bizottságának is tagja volt. 1946 augusztusában lemondott párttitkári állásáról, szakmájában helyezkedett el, a diósgyőri szakszervezeti bizottság elnöke 11
HOM. 81.120.1. MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga, XXXV. 133/a 28 dob. PIL. 867.f.1/m-244 HOM. 81.120.1. PIL. 867.f.1/o-32 13 HOM. 81.120.1. 12
7
lett. Oszip István főispánt követte pozíciójában 1947. november 14-én. 1949. október 22-én állásából felmentették, majd november 15-én Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjává nevezték ki. A következő évben a Pest Megyei Tanács elnöke volt. 1956 novemberében tiltakozott a szovjet intervenció ellen és tiltakozását kifejezvén lemondott pártpozícióiról és nem lépett be az MSZMP-be. Fia Fekete Sándor, aki szintén tagja volt a MOKANKomitének, 1956-os forradalom és szabadságharc idején írt röplapjaiért 9 évi börtönre ítélték. Fekete Mihály nyugdíjazása után éjjeliőr volt.14
1.2. Diósgyőri Magyar királyi Állami Vas-, és Aczélgyár15 és az illegális kommunista mozgalom a két világháború között
Az I. világháborút követő területi veszteségek érzékenyen érintették a hazai kohóipart is, mivel a nyersanyag lelőhelyek 70%-a az országhatárokon kívülre került. A diósgyőri (MÁVAG) vasgyár helyzetét tovább súlyosbította, hogy a megszálló román csapatok jelentős mennyiségű rakományt szállítottak el hadisarcként (köztük olyan megmunkálógépeket, amelyeket még fel sem szereltek). A gyár termelési mutatói azt jelzik, hogy 1921-ben a gyár elérte, történetének legmélyebb pontját. De a Bethlen-kormány gazdasági programjában kedvező feltételeket biztosított a hazai vasgyárak fejlesztésére és felfuttatására. 1925 áprilisában egy népszövetségi főbiztos jelentésében a gyár helyzetéről igen lesújtó képet kaphatunk: „állandóan csökken a gyár megrendelése, már hónapok óta készletre dolgozik, bevételei reménytelenek. Amíg az 1913-hoz viszonyítva a termelés 70-75%-kal csökkent, az alkalmazottak mindössze 20%-kal. 4917 munkásra 400 tisztviselő és 70 mérnök van… Elavult adminisztráció, valósággal kilószámra folyik az aktagyártás.”16 Tovább folytatódott a háború előtt megkezdett acélöntödei fejlesztés, amelynek az lett az eredménye, hogy 1929-re a diósgyőri vasgyár a legkorszerűbb technológiával üzemelt. Ebben az évben készült termelési világranglista szerint a hazai nyersvas termelés terén a 19. az acéltermelés terén pedig a 17. helyet foglalta el.17 Azonban a gazdasági világválság hatása következtében a felvásárló piacok 14
Ideiglenes Nemeztgyűlés Almanachja 1944-1945. Elérhető az interneten: http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/almanach_1944-45/1944_ngy_a_t132.htm 15 1943-tól volt a hivatalos elnevezése ez a gyárnak, előtte egészen 1880-tól Diósgyőri Magyar kir. Vas- és Aczélgyár néven működött. 1945-ben Diósgyőri Vas-, Acél- és Gépgyár nevet kapta. Szakdolgozatomban a köznyelvben meghonosodott „vasgyár” és „diósgyőri vasgyár” elnevezést fogom használni. 16 Dobrossy István (szerk.): Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. kötet. 2006. (továbbiakban: D. I. 2006.) 16. old. 17 Dobrossy István- Sziklavári János (szerk.): Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. kötet. 2004. (továbbiakban: D. I. 2004.) 81. old.
8
elviselhetetlen mértékűre szűkültek, és ez érzékenyen érintette a diósgyőri vasgyártást is. Nagyarányú üzemleállások elbocsájtások kezdődtek. A válság kezelésére a gyár vezetősége bővítette a termékválasztékot, valamint nemzetközi kapcsolatok kiépítésén munkálkodott. Ez hozta meg az eredményt, mivel az 1930-as évek második felében a MÁVAG Mozdonygyár termékei útján számos exportlehetőség adódott. Az export főbb irányai a következő országok voltak: Románai, Jugoszlávia, Törökország, Olaszország, Egyiptom, Dél-afrikai Unió, Kína és a Szovjetunió.18 Nagyarányú fejlődés bontakozhatott volna ki, de azonban ezek túl nagy költségeket emésztettek volna fel, ezért a fejlődés csak kisebb ütemű volt. Nagyarányú beruházások és fejlődés indult meg a hazai acélgyártás területén a „Győri program” (1938. március 5.) meghirdetését követően. Azonban a diósgyőri vasgyár termelését csak újabb bővítésekkel lehetett volna megvalósítani, azonban a gyár területe már így is zsúfolt volt a korábbi rossz telepítési megoldások következtében. A gyárhoz köthető életekre azonban pozitív hatással volt a gyár soha nem látott mennyiségű megrendeléshez jutása. A munkások jól kerestek, de a többségüknek napi 12 órát kellett dolgoznia. A munkás és tisztségviselő állomány folyamatosan emelkedett, mint ahogy a gyár bevétele is (a bevétel az 1932-es évi 12 millió pengőről 100 millió pengőre emelkedett).19 A háborús évek alatt kiemelt fontosságú vált a vasgyár ágyúgyár részlege és a golyóscsapágy gyártó üzemrészleg. A termelés zavartalanul folyt egészen 1944. szeptember 12-ig, amikor a gyárat súlyos bombatámadás érte. A támadás során súlyos károk érték a villany- és vízvezeték hálózatot, ami azt jelentette, hogy a gyártás leállt. A dolgozók már ezt megelőzően elkezdtek a légi veszélytől kevésbé érintett környező falvakba települni. 1944 november 15-én rendelte el a katonai vezetés a vasgyár lebénítását és az épen maradt nagyobb gépek felrobbantását.20 A két világháború közötti illegális kommunista mozgalom részletes feltárása további kutatásokat
igényel.
visszaemlékezésekre
Jelen
dolgozatban
támaszkodva
csak
próbálom
az
általam
meg
fellelt
vázlatosan
forrásokra
és
rekonstruálni
a
munkásmozgalmat. Az illegalitásból adódóan a kommunista gondolkodású személyek az MSZDP (csak 1939-től SZDP) szakszervezeti keretébe épültek be és a különböző dal-, és kirándulóegyletek
eseményeit
felhasználva
fejtették
ki
agitációjukat.
Barla
Anna
kamaszkorától részt vett a Vas- és Fémmunkás szakszervezet által szervezett kirándulásokon; „Ugyanis a munkásmozgalomnak ezek a kirándulások egyik takaró szervei voltak.”21 18
D. I. 2004. 84. old. D. I. 2006. 39. old. 20 D. I. 2004. 93. old. 21 Barla Anna visszaemlékezése. MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga, XXXV. 133/a 29. dob. 19
9
Elmondása szerint május 1-jéket ünnepelték meg rendszeresen a kirándulások alkalmával, mert az erdőben nem zavarhatták meg őket a csendőrök. A Vas- és Fémmunkás szakszervezetet, mint takaró szervet több visszaemlékező is megemlítette. A másik visszatérő motívum a rendőrségi vallatás során alkalmazott fizikai kényszer. 1924-ig nem volt szervezett kommunista tevékenység a fehérterror miatt, amit Szim Lőrinc főhadnagy 1919 őszétől, a 7. honvéd kerület katonai nyomozó osztályának vezetője testesített meg a visszaemlékezőkben. Utána sikerül valamiféle szervezkedést megvalósítani a MSZDP-n belül, főleg agitációt. 1930-ban kezdődött el egy erősebb kommunista sejt működése Miskolcon, amelyben olyan „öreg harcosok” vettek részt, mint például Alpár Mihály, de hamar lebuknak. Folyamatos megfigyelés alatt tartották őket, razziák, letartóztatások és internálások miatt nem tudtak szervezetten működni így egyéni cselekvés volt gyakorlatban. 1938-1939-ben nagy letartóztatási hullám vette kezdetét, ezzel megbénult a szervezett kommunista agitáció.22 „A
kommunisták
igen
ügyes
módszerekkel
dolgoznak
Diósgyőrben.
A
miskolci
rendőrkapitányság jelentése szerint a kommunista mozgalomban az emberek egymást nem ismerik. Minden tagnak álneve van. A mozgalomnak aktív és szimpatizáló tagjai vannak, a tagdíj havi 50 fillér, de többet is adhatnak. Az aktív tagok röpcéduláznak, az intelligensebbek megfigyelik az arcokon a röpcédulák hatását s igyekeznek meggyőzni az arra alkalmas embereket. Egymás közt a legnagyobb szolidaritás áll fenn. Akik „lebuknak”, azt a Vörös Segély segíti, amelynek összege havi 15 pengő, élelmiszer és ügyvéd. A szimpatizáló tagok időként adnak pénzt. Ha valaki lebukik, beárulnia senkit sem szabad, mindent tagadnia kell. Jobb, ha hat pofonnal többet kap a vallatásnál, mintha esetleg hat hónapra ítélik. A bíróság ha egy ember felett ítélkezik, enyhébben ítél, mintha többen állnak előtte. A kommunisták valami láthatatlan tintával, egész finom fehér vászonpapíron leveleznek, az írás előhívás útján válik láthatóvá.”23 Ez a rendőrségi jelentés 1934 áprilisában keletkezett és jól mutatja, hogy ebben az időszakban már szervezett mozgalom volt, mivel az KMP országos stratégiáját követve a Vörös Segély akció működött Miskolcon is. Ennek fenntartására szedtek tagdíjat a vezetők, tehát létezett támogató tábor. Ez a jelentés és a hatékony munkásmozgalom ellene fellépés annak az eredménye, hogy a nagy létszámú dolgozóval rendelkező állami tulajdonban lévő gyár kiemelt figyelmet kapott az államvezetéstől is. Hadiüzem révén a honvédelem kém- és 22
Frank Miklós és Rossmann Lajos visszaemlékezése, MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga, XXXV. 133/a 25. dob. 23 D. I. 2006. 36. old.
10
szabotázselhárító osztálya aktívan működött a gyárban és kiterjedt besúgóhálózatot tartott fent.24 A Horthy-korszak katonai kémelhárító és hírszerző szerveinek felépítését az 1938. március 2án keletkezett 6000/Elnökség A-1938. számú rendelete egységesítette.25 Az offenzív és defenzív hírszolgálatot teljesítő HM VI-2. osztály ettől kezdve 2. Vkf. osztály, vagy közismertebb nevén VKF-2 néven működött tovább. Az osztály feladatai között volt a kémés szabotázs-elhárítás, és hozzárendelték az addigi 5. VKF sajtó- és propaganda alosztályát is, melynek elődje az 1920-as évek elején alakult meg a baloldali mozgalmak elleni fellépés céljából. A tevékenység során folyamatos kapcsolatban kellett lennie a közbiztonsági és rendvédelmi szervekkel. Természetesen nem 1938-tól működött a VKF-2, szervezeti felépítése már 1934-ben létezett, a rendelet csak komolyabb szervezeti formát biztosított, többek között az alá- és fölérendeltségi szinteket is tisztázta. A kommunista szervezkedése figyelemmel kísérése, a postacenzúra és az ipari kémelhárítás a Defenzív alosztályhoz tartozott, ezen belül is a „K” (kommunista) alcsoporthoz. A hadiüzemekben 3-400 fős tiszti állomány teljesített szolgálatot, mint gyári titkárok és fizetésüket az egyes ipari cégektől kapták. Az alosztály rendelkezett saját nyilvántartóval és kétféle kartotékrendszer alapján működtették; az egyik egy igen részletes név szerint, a másik a helyszínek és tettek alapján csoportosította az adatokat. A VKF-2 beszervezési módszerei, a rendelkezésre álló minimális pénzösszeg miatt, szerint átlagos életet élő, kis beosztású emberek megnyerésére törekedtek és ezektől minimális pénzösszeg ellenében információkat kértek. Az adatok kiértékelése után az ügynökök jelentést tettek az osztályok vezetőinek. A VKF Külön Bíróság a világháború alatt napvilágra került problémák kezelésére jött létre. A 7650/1941-es miniszteri rendelet, amely a hűtlenség bűntettében (a kommunista szervezkedés annak minősült) való eljárást a honvédség jogkörébe utalta, tehát katonai bíróság ítélkezett a háború idején a kommunista egyének felett. Nem titkolt célja volt a bíróságnak, hogy a háborús időkben gyorsan és elrettentő példával járjon el az elítéltekkel szemben. De a VKF-2 történetéről mai napig kevés tudunk, mivel a háború végéhez közeledve módszeresen semmisítette meg iratait. Állománya szinte teljesen nyugatra települt az utolsó hónapokban és a tisztek és a polgári alkalmazottak döntő többsége családostól maradt Nyugat-Európában a háborút követően. A legtöbb forrással a szervezetben szolgált tisztek ellen az 1940-es évek végén indított büntetőperek vallomásai
24
Böll Gábor: A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében. In: Okváth Imre (szerk): Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában 1945-1958. Történeti Hivatal, Budapest, 2001. (továbbiakban: B. G.) 99. old. 25 B. G. 73. old.
11
szolgálnak.26 A hazatért VKF-2 tisztek sorsa Böll Gábor megfogalmazásában: „A szervezet működésével összekapcsolt valós vagy vélt értékítéletek, egykori túlkapások felnagyítása és általánosítása miatt az az egyetlen tény, hogy valakinek bármilyen köze is volt a VKF-2-höz, elég ok volt arra, hogy internálják, majd háborús és népellenes bűntettek miatt kiiktassák az újraszerveződő társadalom vérkeringéséből.”27 A vasgyárban működő VKF-2-re vonatkozóan is egy 1951 januárárjában keletkezett vallomásból kaphatunk képet. Somogyi Károly János 1929-ben került be a HM. Vezérkari Főnökség II. osztályára, mint kémelhárító. 1938-ban került a diósgyőri vasgyárba, mint üzemi titkár. Vallomásában azt olvashatjuk, hogy a szociáldemokrata pártban és a különböző szakszervezetekben is voltak besúgói, akik rendszeresen jelentettek a munkásmozgalom aktív tagjairól.28 A szociáldemokrata párt több vezetőjének a nevét is olvashatjuk a jegyzőkönyvben (akiket most szándékosan nem nevezek meg), bár ennek az is lehet a magyarázata, hogy a vallomást az ÁVO úgy alakította, hogy az, a későbbiekben alapot szolgáltasson további perekhez.
26
B. G. 71-102. old. B. G. 102. old. 28 ÁBTL. 3.1.9.V-103435. 27
12
2. MOKAN-Komité létrehozása és működése 1944. december 3-ig
Ebben a fejezetben a MOKAN-Komité létrejöttének körülményeit, és az azt követő tevékenységét ismertetem. Az események leírásánál nem törekszem szigorú kronológiai sorrendre, mivel a rekonstrukció alapját a volt tagok visszaemlékezései adják. Az emlékezet természetéből is fakad az, hogy nem konkrét időpontokra, hanem meghatározó eseményekre és cselekményekre épül fel a visszaemlékezés. Ebben a fejezetben nem célom az eseménysorozat pontos felállítása, sokkal inkább a tagok motivációira keresem a választ, ehhez a Századunk című dokumentumfilm videó interjú anyagát használom forrásul. Továbbá az sem cél számomra, hogy a részletesen feltárjak minden olyan cselekedetet, amit a MOKAN-tagok vittek véghez, és az sem célom, hogy a tagok által tényként elénk tárt események hitelességét leellenőrizzem, vagy megkérdőjelezzem, hiszen a résztvevő, megfigyelő és cselekvő statusnál autentikusabb forrás nincs. Ezért a cáfolat erősen megkérdőjelezhető lenne.29 Fekete Mihály által írt „Ellenállók az Avas alján című memoárt könyv formájában 1974-ben adták ki, és erősen retrospektív, de ezen oknál fogva nem értéktelen.
Memoárját,
K.
Horvát
Zsolt
nyomán,
fikcióként
kezelem
és
nem
tényirodalomként. Ebből kifolyólag nem az elmesélt események hitelessége, vagy megtörténtsége a fontos, hanem a műben rejlő történetfelfogás, személyes történetkép és az emlékezés idejének politika-kultúrája.30 A tárgyalt időszak történéseinek felvázolása elengedhetetlen, mert ezekből kifolyólag jutottak politikai szerephez és hatalomhoz a MOKAN tagok a front átvonulását követően. A Békepárt 1944 márciusában kezdett új stratégiájával kapcsolatot keresni a miskolci munkásság körében. Alpár Mihály létesített kapcsolatot a miskolci elvtársaival. A Békepárt akkori tevékenységének és módszerének megfelelően megbízható, kommunista gondolkodású személyek levelezési címeit próbálták összegyűjteni, hogy azok részére „sajtótermékeket” küldhessenek postai úton. Alpár Mihály ekkor már illegalitásban élt, így kockázatos volt számára elutazni Miskolcra. Egy összekötőt használt fel erre a célra, Tóth Bélát, akinek a feladata volt felkeresni Fekete Mihályt, akit Alpár gyermekkorától barátjaként tartott számon, Az összekötő feladata volt megteremteni a kapcsolatot Miskolc és Budapest között. Tóth Béla
29
K. Horvát Zsolt: Önarcképcsarnok. A személyes emlékezés mint történeti probléma. In: Szekeres András (szerk.) A történész szerszámos ládája, L’Harmattan Kiadó, 2003. (továbbiakban: K. H. Zs.) 98. old. 30 K.H.Zs.. 98. old
13
megjelenése Fekete Mihály Hejőcsabai lakásán azonban nem hozott eredményt, mivel a besúgóhálózat és a provokátorok működése alapvetően bizalmatlanná tette Fekete Mihályt. Április első hetében jött létre egy találkozó Alpár és Fekete között Budapesten. A megbeszélés egy szabóműhelyben történt, amely Tóth Béla üzlethelyisége volt. A találkozón Fekete megtudta, hogy a Kommunista Párt feloszlott és helyére a Békepárt lépett, majd megkapta feladatát: megbízható személyek levelezési címeinek összeszedése és a miskolci Békepárt létrehozása. Fekete Mihály elsősorban közvetlen ismerőseinek és kommunista gondolkodású munkatársainak címeit adta meg. A címlistát Tóth Béla vitte Budapestre, így április végére közel 50 ember kapott a Békapárttól levelet. Ez a misszió egyfajta felderítő szerepet is betöltött, mivel annak a két személynek, akik létrehozták a MOKAN-Komitét (Fekete Mihály és Tóth Béla), közvetlen rálátásuk volt a Vasgyár munkásainak politikai meggyőződésére. A mozgalom kiszélesítésén dolgozott tovább Fekete Mihály, de be kellett vonnia Barbai Ferencet (kell, hogy honnan ismeri), és Barla Annát, hogy hatékonyabban szerveződjön a Békepárt. Az azt követő hónapokban Fekete mind több közeli ismerősét avatta be békepárti szervezkedésébe (Tirpák János, Szaladnya Ferenc, Mazuch József, Oszip István) és segítségükkel munkába menet és jövet, vagy munka közbeni beszélgetések során mérték fel az adott személy politikai beállítottságát. Ennek eredménye lett, hogy az akkor külön álló települések (Miskolc, Diósgyőr, Hejőcsaba, Görömböly, Tapolca) munkásnegyedeibe is megérkeztek a Békepárt levelei. Valamint fontosnak tartom előrebocsájtani, hogy ebben az időszakban Fekete Mihály köré tömörülő agitátorok a hónapokkal később létrehozott MOKAN-Komité gerincét adták. Tehát a békepárti megbízatás egyfajta csoportkohéziót alakított ki az addig csak laza kapcsolatban álló, és a Szociáldemokrata szakszervezetben rejtőzködő kommunisták körében. Persze felelőtlenség lenne túlbecsülni az agitációs munkájuk sikereit. A Békepártnak nem alakult ki tömegbázisa a vasgyári munkásság körében. Az 1944. szeptember 29-én megszervezett béketüntetés, amely a visszaemlékezésekben úgy jelenik meg, mint a MOKAN első akciója, nem feltétlenül a kommunista egyének szervezkedésének hatékonyságát jelzi. Véleményem szerint erre az időre ment végbe a város lakosságában a háború fizikai megtapasztalásának folyamata. Tehát a következőkben felsorolt események fizikailag tették érzékelhetővé a háborút a hátországi lakosság számára amelyek a propaganda demagóg állításai következtében feszültséget és frusztrációt keltettek. Első tapasztalatként a miskolci gettó felállítását tartom fontosnak megemlíteni, mivel a város lakossága elsőként ekkor 14
tapasztalta meg a németek bevonulását követően a nyílt erőszak alkalmazását. 1944. május 9én jelent meg az a polgármesteri rendelet, amely elrendelte a miskolci zsidók gettóba zárását, amelyet a belvárosban alakítottak ki; Szemere, Margit és Zrínyi utca, valamint a Szirma, Petőfi és Gillányi utcák határolta területen, ebben a városrészben élt a városi zsidó lakosságának többsége.31 „A gettósítás végrehajtásával párhuzamosan a megfélemlítés és megtorlás egyéb eszközei ugyancsak szaporodtak, s az antiszemita propaganda egyre durvábbá vált. A miskolci rendőrség figyelmeztette „a keresztény magyar közösséget, hogy bizonyos egyének a házak kapujába mérgezett kockacukrokat helyeztek el, amelyekkel veszélyeztetni akarják a keresztény magyar gyermekek életét és egészségét". A diszkriminatív rendeletek megszegése (a sárga csillag nem viselése, vagyonrejtegetés stb.), valamint szökési kísérletek vádjával 131 embert internáltak (a névsort a Magyar Élet közölte); s a lap május 24-ei közlése szerint az elzárások mellett, néhány nap alatt 192 izraelitát köteleztek 60 000 pengő bírság kifizetésére különböző „kihágások": pl. keresztény cselédek alkalmazása, adatszolgáltatás megtagadása vagy közveszélyes munkakerülés (!) miatt. (…)A „passzív ellenállás" jeleként több városi, illetve megyei tisztviselő és egyszerű alkalmazott ment április végétől, május elejétől betegszabadságra, hogy semmilyen módon se váljanak a látott intézkedések részeseivé; emellett néhányan az izraeliták értékeinek elrejtésében vagy akár szökésükben és iratokkal való ellátásukban is segédkeztek.”32 A következő behatás a szövetséges bombázások magyarországi megindulásához kapcsolódik. Miskolcot 1944. június 2-án érte az első bombatámadás. A Szövetséges Légierő „FRANTIC” hadművelet megkezdése során (június 2.-szeptember 19.) bombázta Budapestet, Debrecent, Nagyváradot, Kolozsvárt, Szegedet, Balmazújvárost, Szolnokot és Miskolcot. A Szövetséges légierő gépeit olasz támaszpontokról indították. A légitámadás legfőképpen a Tiszai pályaudvar és a Búza-tér közötti rész ellen irányult. A támadó repülőgépek bombázták a pályaudvar és a tér között lévő gyalogsági, a tüzérségi, a lovassági laktanyát, a vasúti csomópontot, a helyőrségi kórházat, a vásárcsarnokot, a Szilágyi Diskant gépgyárat, és az ebben a sávban elhelyezkedő lakóházakat. Elpusztult a Búza-téri vásárcsarnok 60%-a, a járványkórház 70%-a, az Erzsébet kórház 20%-a és a Tiszai pályaudvar 20%-a.33 Ezt követően szeptember 13-án következett be a város háborús életében a legnagyobb 31
Csíki Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve (szerk.: Veres László-Viga Gyula) XL. évf. 2001.(továbbiakban: Cs. T.) 339. old. 32 Cs. T. 341. old. 33 MNL. BAZMLt. IV.1903. 37. kötet.
15
bombatámadás, melynek célpontja a Vasgyár volt. Ahogy egy visszaemlékezőtől megtudhatjuk ez a támadás azért hagyott mély nyomot a lakosságban, mert egy szerdai emberektől zsúfolt piaci napra esett: „Mint általában a szerdai piaci napokra, mindenfelőről - még abban az időben szekerekkel, meg batyukkal, meg mivel hozták a portékát be ide a városba. Hát nagyon sok minden volt ottan, főleg ezekkel a szekerekkel volt baj, szekerekkel, lovakkal volt a baj, mert mikor megszólalt a sziréna ugye, hát bizony általános pánik tört ki. El lehet képzelni mikor megjelentek a gépek és hozzá kezdték szórni a bombát, hogy akkor aztán mekkora pánik tört ki ugye. Lovak… megbokrosodtak ottan taposta az ember egymást … és bizony szomorú, hogy a legtöbb bomba éppen oda pergett le, úgyhogy nagyon sok halott volt. (…) Na most ez főleg ezek a dolgok - na meg a másik (!) amikor a Vasgyárat bombázták- hát ezek a dolgok váltották ki aztán az emberből ezt a … ellenállási, mármint ezt a komoly ellenállási dolgot.”34 Ez a fajta tapasztalás megfelelő helyzetet teremtett a MOKAN számára, „hogy a viszonylag szűk körben végzett, kevés szervezés ellenére, szeptember 21-én nagy tüntetés robbant ki.”35 A demonstráció megszervezésének kisajátítása - mint ahogy az előző évinél is tette Fekete Mihály- bizonyítási vágyat feltételez. Ez a bizonyítási vágy tetten érhető az elbeszélésében és egyben érthető is, ha figyelembe vesszük azt, hogy egy frissen megalakított ellenálló csoportról van szó, aminek vezetői bizonyítani akarták rátermettségüket a Pártnak. „Nem ismerve a reális helyzetet, azt hittük, hogy a párt összes szervezetei megelőznek, s mi hátul fogunk kullogni. Arra számítottunk, hogy Budapesten a Vörös Hadsereg közeledtére nagyméretű felkelés fog kibontakozni a fasiszták ellen, s éjt nappá téve dolgoztunk azon, hogy ezt a budapesti felkelést egy diósgyőrivel egészítsük ki.”36
34
Orosz Kálmán interjú: A Századunk -sorozat archívumából – A „MOKAN”. Első adás: 1984.12.12. (továbbiakban: Századunk) 35 Fekete Mihály: Ellenállók az Avas alján, Egy diósgyőri munkás visszaemlékezései. Kossuth Könyvkiadó, 1974. (továbbiakban: F. M.) 108. old. 36 F. M. 94. old.
16
2.1. MOKAN-Komité megszervezése Ságvári Endre lebukásától, illetve halálától37 számítja Fekete Mihály a budapesti párttal a kapcsolat teljes megszakadását38 és ebből az elszigeteltségből következik a MOKAN-Komité megalakításának körülménye is! A szervezet vezetőinek aposztrofálható Barbai Ferenc és Fekete Mihály a pesti kapcsolatok megszűnésével fegyveres ellenálló csoport megszervezését kezdték fontolgatni. Amikor Tóth Béla a fővárosból visszatért, azt az utasítást adta, hogy a párt megbízta egy fegyveres ellenálló csoport megszervezésével, melynek neve; MOKANKomité. Erről az eseményről Fekete Sándor visszaemlékezésében azt írja: „Nem tudtuk akkor, hogy Béla bácsinak semmiféle megbízatása nincs a párttól. Ettől a perctől kezdve egészen a felszabadulás első hónapjáig abban a hitben éltünk, hogy Tóth Béla személyében a párt vezetőinek küldötte fordult a diósgyőri munkásokhoz.”39 Megpróbált magyarázatot találni „Béla bácsi” valótlan állításainak okaira önéletrajzában (amit sajnos eddig nem sikerült felkutatnom), de érdemleges magyarázatot nem tudott találni: „Tulajdonképpen mi vezette: hajthatatlan antifasiszta meggyőződése, hűsége a munkásosztályhoz, a vágy, hogy segítsen a németellenes harcban, s ugyanakkor személyes érdek is, hogy a mozgalomban elkövetett hibáit „nagy harci cselekményekkel” tegye jóvá.”40 Talán az idézett szöveg utolsó része árulkodó, miszerint valamilyen hibáját akarta kijavítani a „Párt” előtt valami nagyszabású tettel. Az ő visszaemlékezésének hiányában csak találgatni tudunk azzal kapcsolatban, hogy mi lehetett ez a hiba. Talán a Tanácsköztársaság bukását követő börtönéveiben árulta el egyik elvtársát? Vagy talán a halála után (1966. július 12.) keletkezett visszaemlékezésekben akartak a még élő MOKAN tagok valamit jóvátenni? Fekete Mihály visszaemlékezését 1974-ben adta ki másodjára, az első megjelenésének éve; 1955 volt és második kiadásban árulkodó „emlékretusálás” történt: „Partizánok az Avas alján című, 1955-ös füzetem írásokat úgy emlékeztem, hogy Tóth Béla a beszélgetés további részébe is velünk maradt. Vagyis, hogy Alpár őt is beavatta közlendőibe. 37
1944. július 27. In: Svéd László: Ságvári Endre mártíriumának körülményei dokumentumok tükrében. In: Múltunk, 2008/1. szám. Ságvári Endre személyére előszeretettel hivatkoztak a Pártállami időszakban, mivel a munkásmozgalom mártírjának tekintették. 38 „1944 márciusában Alpár Mihály a 30-as évek elején a K.M.P. kerületi titkára volt- felhívott Budapestre és megbízott a Békepárti mozgalom Miskolc és környékére kiterjedő megszervezésével. A Budapestről érkező illegális sajtótermékek postán érkeztek a kiválogatott baloldali munkások- konspiratív úton- megszerzett címére. Ez a tevékenység Ságvári hősi halála után megszakadt.” Fekete Mihály visszaemlékezése, PIL. 867.f.1/f178. 39 F. M. 84. old. 40 F. M. 90. old.
17
Most viszont, amikor alkalmam volt erről is tárgyalni Alpár Mihállyal, ő határozottan azt állította, hogy Tóthot csupán első üzenete továbbítására kérte meg és nem avatta be azokba a bizalmas természetű, illegális közlésekbe, amelyekről a későbbiekben szó esett közöttünk. Őszintén szólva már nem emlékszem erre a részletre határozottan; lehetséges, hogy mivel a továbbiak során Tóthal szoros kapcsolatba kerültem, első pesti találkozásunkra is visszavetítem az ő szereplését.” 41 A „szoros kapcsolat” visszavetítése retrospektivitás legárulkodóbb jele. A korrekció hátterében két dolog állhat, hogy az első kiadás idején Tóth Béla még élt (1966. július 12. hunyt el) és még nem történt meg a kádári hatalomváltás, amely önigazolását a Rákosi Mátyás által megtestesített túlzott személyi kultusz elítéléséből nyerte. De a második kötet megjelenésekor már nem élt Tóth Béla és Kádár János hatalmát már régen konszolidálta, tehát a visszaemlékezőnek is meg kellett tennie a politikai önigazolását az új politikai retorika állása szerint. Ahogy K. Horváth Zsolt írja tanulmányában: „Nem feltétlenül egy koherens élettörténet konstruálhat „narratív identitást”, úgy gondolom, hogy egy, a későbbi történeti beszédmódban, illetve a társadalmi-politikai kultuszok szintjén kiemelt történeti eseményként tételeződő mozzanat, mely generációk gondolkodását, politikai-kulturális identitását határozza meg, akkor is képes önazonosító elbeszélésként megjelenni, ha elbeszélt önazonossága nem egy élettörténetben, tehát egy életpálya megrajzolásának szándékával valósul meg, hanem mutatis mutandis, egy politikai memoárban ölt testet. Az identitás tehát ez esetben politikai önazonosságkeresést – nota bene: retrospektív önigazolást- is jelenthet (…).”42 Jelen esetben nem generációkon átívelő politikai-kulturális gondolkodásról van szó, hanem arról, hogy a visszaemlékező életében következett be egy politikai-kulturális gondolkodásváltás. De Fekete Mihálynak nem volt szüksége átírnia a teljes visszaemlékezését, élettörténetét, hogy önigazolást nyerhessen az új politikai szóhasználat eszköztárának megfelelően, elég volt csak Tóth Béla személyére hárítani a kádári retorika által elítélt túlzott személyi kultusz gyakorlását. Ennek alátámasztására a legkiválóbb példa: „Láttuk mi már azon az 1944-es őszön is, hogy nincs minden rendben Béla bácsi körül. Utólag visszanézve tudjuk, hogy hibái, gyengeségei akadályoztak is olykor, zavart okoztak a munkában.”43 „Fel is merültek bennünk kételyek a Tóth Béla által javasolt szöveggel kapcsolatban, de sajnos nem voltunk elég képzettek ahhoz, hogy világosan felismerjük a hibákat. Különben is Béla bácsi tudott a legjobban fogalmazni közülünk. (…) Első röpcéduláink és felhívásaink [melyeket Tóth Béla 41
F. M. 69. old. K. H. Zs. 88. old. 43 F. M. 90. old 42
18
fogalmazott, a szerz.] néhány balos kisiklástól eltekintve, egészében véve mégis igen pozitív dolognak tartom.” Vagy másik helyen: (…) a jó szándék kivitelezése közben ki-kiütköztek még belőlünk a politikai szektásságok.”44 A fordulat éveit (értsd 1947-1948) követően a politikai nyelvezet megváltozott. Ugyan ez történt 1956-ot követő időszakban is, és a kommunista ideológia totalitárius jellege a múlt kisajátítását is lényegesnek tartotta, hiszen társadalmi legitimációjának fontos eleme volt e törekvés, mivel a párttal való azonosulás így mehetett végbe a leghatékonyabban. Ennek érdekében a visszaemlékezésekre a felejtés politikájával hatott a diktatúra.45 „Az önéletrajzokból nyilvánvalóan „kifelejtett” elemek vagy példának okáért a sután eltorzított származás jelensége, az ún. „káder-episztemológia”, nem is szimplán felejtést jelent, hanem egy olyan rítust, melynek során az –mondjuk most már így- az „emlékező” személy tagadja saját, ismeretelméleti értelemben vett, faktuális élettörténetét azért, hogy benne maradhasson egy zárt ideológiai rendszer által konstruált kollektív társadalomképben.”46
2. 2. A szervezet kialakítása
Bármilyen motiváció is vezette azt a három személyt, akik megszervezték augusztus végén, szeptember elején a MOKAN-Komitét, sikerrel jártak. A miskolci alapítók - a Vas- és Fémmunkás Szakszervezeti tagságuknál fogva- több éves baráti és családi kapcsolataikat használták fel az első lépések megtételénél. Négy szervezeti lépcsőt hoztak létre: az u.n. A/1 kategóriába tartoztak azok a szűk családi és baráti körbe tartozó személyek, akik kommunisták voltak. Ők adták az ellenállás gerincét, mivel az ő feladatuk volt kialakítani és vezetni az u.n. A/2 kategóriát, amely 4-5 főből álló „harci csoportot” jelentett. A harmadik és negyed kategóriában (B/1 és B/2) szervezték „a munkássággal szimpatizáló szegényebb polgárokat, és a németellenes gazdagabb polgárokat”.47 Az „A” csoporthoz tartozó személyek hajtották végre az összes ellenállásnak minősülő cselekményt, amelyekről később lesz szó, a „B” kategóriát alkotóknak a feladata az „A” csoport tagjait élelemmel, pénzzel, szállással, vagy bármilyen más segítséggel való támogatása volt. A „B kategóriába” való beszervezést nagymértékben elősegítette az, hogy a MOKAN a megalakulást követően igazolvánnyal látta el tagjait. „A négy kategóriának megfelelően, négyféle kétnyelvű 44
F. M. 99-100. old K. H. Zs. 92. old. 46 K. H. Zs. 93. old. 47 F. M. 96. old. 45
19
igazolványt készítettünk. Az A/1 tagjainak igazolványán például oroszul és magyarul a következő szöveg állott: X. Y. a MOKAN-Komité aktív k. (kommunista) tagja. Az igazolványokat a MOKAN-Komité ötágú csillag alakú pecsétjével bélyegeztük le.”48 Az igazolvány kibocsátásban rejlő sikert valószínűleg a Vörös Hadseregtől való félelem adta, hiszen 1944. augusztus 23-án Románia kiugrásával a szovjet hadsereg veszélyes közelségbe került, és mint a visszaemlékezésben is olvasható: „ilyen papírokért még hétpróbás horthysta ügyvédektől, köztisztviselőktől is kaptunk viszontszolgálatot”.49 Fekete Sándor, Barbai Ferenc, Tóth Béla, id. Urbancsok Mihály, Kopácsi Sándor és Nyírő Sándor voltak azok a személyek, akik köré elkezdett felépülni az ellenállási mozgalom. A MOKAN kezdeti megnyilvánulásai röpcédulák terjesztésében merültek ki. Az első röpirat – melyet Tóth Béla fogalmazott megígy szól: „Katonák, magyarok, ne hagyjátok falvainkat, városainkat romhalmazzá ó, kifosztottá tenni!...Fordítsátok a kezetekben lévő fegyvert ősi ellenségetek a németek ellen… Fegyverre magyar! Be a városok romjai közé, ahol szervezetten vesszük fel a harcot mindaddig, amíg egyetlen német él szeretett, vérrel áztatott, drága szép hazánkban! Ezt kívánja, ezt várja tőletek a MOKAN-komité elszánt vezérkara! Halál az árulókra! Vesszenek a németek! Éljen a szabadság! Harcos, hazafias üdvözlettel: A MOKAN-KOMITÉ”50
Az ellenpropaganda terjesztésén túl a szűktagú vezetésnek a célja az volt, hogy minél több megbízható embert szervezzenek be, lehetőleg úgy, hogy minél szélesebb körben legyenek reprezentálva a társadalmi rétegek. Legfőbb célkitűzésként az értelmiségi és a katonatiszti réteg támogatásának megnyerését tartották fontosnak. Ezeknek a rétegeknek szólt a következő röpcédula is, amelyet szintén Tóth Béla fogalmazott meg, és ebben is „látnoki” képességéről tesz tanúbizonyságot, mint a fentebb idézetben is (lásd: „Be a városok romjai közé…”): „Magyar polgárok! Van egy utolsó szavunk azokhoz is, akik osztályhelyzetüknél fogva és az adott körülmények folytán eddig csak vállveregetés közben, olykor-olykor a választások alatt mosolygó kézszorítások közben szálltak le a dolgozók tömegeihez. A dolgozó társadalom napjai közelednek. A szellemi és a fizikai munkások sorsa fordulóponthoz ért. (…)Az utolsó óra rendelkezésre áll. A MOKAN-komité lehetővé teszi mindenkinek az átállást- Átállani minden 48
F. M. 96. old. F. M. 96. old. 50 F. M. 94. old. 49
20
jó hazafinak lehet, sőt kell is. Hiszen tudjuk jól, hogy vannak sokan polgárok, tisztet Önök között, akiket csak a kényszer sodort a nácizmus karjai közé. (…)Mindenkit figyelünk, számon tartunk. Az utolsó órában még javíthatnak helyzetükön azok is, akik eddig másként gondolkodtak. (…)”51
A fenyegető hangvétel, mellett szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a MOKAN-Komité első óráiban a fogalmazás már az utolsó órákról szólt! A szervezkedés következő fontos mozzanata Pődör László beszervezése volt. Pődör László a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium francia-olasz nyelvtanára volt és így Fekete Mihály fia, Sándor is a tanítványa volt. Az ő személye azért volt fontos, mert jó ismeretsége volt katonatisztekkel, akikre a mozgalomnak feltétlen szüksége volt a felfegyverkezésben.52 Ez a csatorna megnyitása lehetővé tette olyan tisztek bekapcsolását az ellenállásba, akik már nem értettek egyet az ország vezetés politikai irányvonalával, de nem is voltak kommunista beállítottságúak. Egyszerű kiábrándultság, a háború folytatásának értelmetlensége vezethette őket a MOKANKomitéval való együttműködésre, vagy reálisan látva a hadi helyzetet, feltételezték, hogy a MOKAN igazolvány adhat valami féle biztosítékot arra az eshetőségre, ha a Vörös Hadsereg bevonul Miskolcra. Az így beszervezett katonatisztek visszaemlékezéseinek hiányában ezek csak feltételezése maradnak, de bármiféle személyes motiváció vezérelte őket, az ellenállókkal való kollaborálás egyáltalán nem volt kockázatmentes. A MOKAN szerveződésének ezt a mozzanatát mindenképp a mozgalom kiszélesítésének kell tekintenünk, mivel már nem a közvetlen baráti és ismerősi körből szerveztek be kommunista gondolkodású emberek Fekete Mihályék, mint ahogy Pődör László interjújában rámutat erre: „Megmondta egészen világosan, hogy kommunistának vallja magát (Fekete Mihály). Ő azt mondta; nincs már mód, mint a munkásságra támaszkodni és szerinte a diósgyőri munkásságnak van egy olyan rétege, amelyik alkalmas arra, hogy adott esetben akár fegyverrel is ezeknek az eszméknek a szolgálatába álljon. De rögtön kifejezte azt az óhaját is, hogy kellene, szükség lenne értelmes polgáriakra, értelmiségiekre akik ennek az ellenállási mozgalomnak, mert akkor már elhangzott ez a szó is, hogy ellenállási mozgalom, ennek az ellenállási mozgalomnak a szolgálatába állnának.”53
51
F. M. 98. old. Pődör Lászlót később, az 1950-ben meginduló koncepciós katona perek egyikében összefüggésbe hozták kémelhárító tisztekkel és emiatt 1951. október 2-án Kistarcsára internálták. ÁBTL. K-424. ÁBTL. 2.1.II/7-a 53 Pődör László interjú: Századunk 52
21
Elsőként Petrássy Miklós orvos alezredes 546. számú hadikórház főorvos parancsnokát kereste fel Pődör, akitől azoknak a katonatiszteknek a nevéről érdeklődött, akik egyáltalán nem értettek egyet a német szövetséggel és a háború folytatásával. Az egykori MOKAN tagok visszaemlékezéseikben négy tiszt nevét említik meg: a fentebb nevezett Petrássy orvosalezredes, Ginzery Sándor ezredes a Vasgyár katonai parancsnoka, Szalay Tibor tüzér őrnagy és Szabó Lajos őrmester leventeoktató. A négy tiszt szerepének kidomborítása minden bizonnyal abból fakadt, hogy a Komité életképességét ezen tisztek segítsége biztosította. Petrássy orvos-alezredes például hamis orvosi igazolásokat bocsájtott ki azon tagok részére, akik katonai behívót kaptak, Ginzery ezredes szerepe a gyárőrség megszervezésében volt fontos, mivel főleg MOKAN tagokat osztott be az őrszolgálatokba. Szalay őrnagy a csoport harcparancsnoka lett, Szabó őrmester pedig a Nemzetőrségbe54 olvasztott levente századát irányította a MOKAN-on belül, a Nemzetőrség berkein belül tevékenykedő MOKAN tagoknak kiváló álca volt ez a szervezet, és a karszalagos egyenruhás fiatal leventék szabadabb mozgása remek szolgálatot tett az üzenetek továbbításában és a kézifegyverek szállításánál. Az ellenállók tehát a szeptemberi hónapot a mozgalom kiterjesztésével és fegyverkezéssel töltötték. A mozgalom fejlődésének következő fontos állomása a Magyar Jövő nevű újság nyomdájának megszerzése volt. Ezt Fekete Pál vezette. Vajda Gábor nyomdász segítségével (akit Barbai Ferenc szervezett be) kezdték meg a legjelentősebb tevékenységüket; röpcédulák, falragaszok és plakátok nagymennyiségű előállítását. Vajda Gábor visszaemlékezésében kitért arra, hogy a beszervezett nyomdászoknak is nagy szerepe volt az értelmiségiek megnyerésében, köztük volt Kozma Ferenc a Kisgazda Párt tagja, a Magyar Jövő sajtó tulajdonosa. Kezdetben Vajda Gábor egyedül készítette a kisebb röpcédulákat a szovjet repülőgépekből ledobott propagandaanyag mintájára. A nyomda kiemelkedő fontosságát jelzi az, hogy a MOKAN-hoz csatlakozott felfegyverzett leventékből egy 8-10 fős csoportot folyamatos őrzésre rendelt ki a vezetősség.55 Vajda Gábor írásos visszaemlékezésében október 15. jelöli meg a MOKAN megalakulásának időpontjául.56 Ez az új datálás, amely minden bizonnyal késői, két dologból eredhet; az első, hogy ő ekkor találkozott az ellenállási mozgalommal, vagy azért köti ehhez a dátumhoz a MOKAN-Komité megalakulását, mert ezen a napon hangzott el Horthy Miklós proklamációja. Ez az esemény a MOKAN vezetőiben megdöbbenést és reményteljes örömet 54
Honvédelmi Minisztérium 229503/1944. sz. rendeletében a leventék és a sportegyesületi tagok nemzetőri egységekbe szervezéséről intézkedett. 55 Vajda Gábor interjú: Századunk 56 MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga, XXXV. 133/a 31. dob.
22
keltett. Ekkorra már a vezető tagok illegalitásban éltek és a fegyveres harcok lehetőségeit fontolgatták. Horthy Miklós fegyverszüneti kérelmének elhangzása után az ellenállók a nyílt pártalapítást kezdték el megszervezni, ezért létrehozták a Borsod Vidéki Munkásbizottságok, melynek vezetői: Barbai Ferenc, Fekete Mihály, Koncz István, Oszip István és id. Urbancsok Mihály voltak.57 Nyílt politikai fellépésre készültek: „A munkásbizottságot arra a nem kis feladatra hoztuk létre, hogy a balratolódott szervezett munkásság vezetését kivegyük a jobboldali vezetők kezéből, vagy legalább is nyomást gyakoroljunk rájuk.”58 Ezen felül a Miskolcon állomásozó német alakulatok lefegyverzését tervezték. amikor bekövetkezett a Nyilaskeresztes Párt hatalomátvétele, melynek híre megbénította a MOKAN vezetőket. Tóth Béla még az események előtt Budapestre utazott. Barbai Ferencet október 16-án letartóztatták és csak november 10. szabadult, kihasználva azt, hogy ezen a napon gyakorlatilag megszűnt a közigazgatás.59 Fekete Mihály pedig Miskolci környéki településeken bujkált. De ez csak átmeneti bénultságot okozott a szervezetben és Barbai kiszabadulását követően a MOKANKomité már teljesen más környezetben találta magát. A front közeledett, a polgári közigazgatás megszűnt, Miskolcon a német és magyar alakulatok védelemre rendezkedtek be és a város hadműveleti terület lett. A katonai városvezetés elrendelte a város kiürítését és az ipari berendezések hátországba való elszállítását és a stratégiailag fontos épületeket, hidakat és gyárakat aláaknázták.60 A MOKAN-Komité működése ekkor érkezett el történetének legfontosabb időszakához, mivel minden igyekezetük arra összpontosult, hogy a védelmi előkészületeket lassítsák, bénítsák. „Arra törekedett minden miskolci nemzetőr fiatal – és most neveket nem mondok, mert mindegyiket alá szeretném húzni, aki ebben a munkában részt vett. Vagdalták nyakló nélkül a német kábeleket és vezetékeket, tehát megszakították a hírösszeköttetést.”61 Röpcéduláikkal, falragaszaikkal dezertálásra szólították fel a honvédség tagjait, a lakosságot arra buzdították, hogy ne hagyják el a várost, a gyári munkásokat pedig arra, hogy rejtsék el az elszállítandó ipari berendezéseket. Az A/1 és A/2 csoportok a hírösszeköttetés megszakítása mellett az aláaknázott hidak és épületek robbanószereit hatástalanították. November 17-én Diósgyőr területére benyomult egy szovjet harci felderítő egység. A MOKAN-Komité azonnal felvette a kapcsolatot az osztag vezetőjével - Usztyinov kapitány - aki viszont parancsba adta az ellenállóknak, hogy semmilyen nyílt fegyveres harcot
57
F. M. 117. old. F. M. 117. old. 59 Dobrossy István : Miskolc írásban és képekben 4. Kötet, Miskolc, 1997. 55. old. 60 Dobrossy István : Miskolc írásban és képekben 4. Kötet, Miskolc, 1997. 55. old 61 Antal Ferenc interjú: Századunk 58
23
ne kezdeményezzenek, ahelyett derítsék fel a német és magyar harcálláspontokat és tüzérségi ütegeket. Ezeket adják át neki térképre rajzolva.62 „Az első vonal után volt ott megint egy ilyen kis házikó és abban volt egy parancsnok, egy ilyen kisebb parancsnokság, hát oda vittek be először. Ott igazoltuk magunkat, elővettük az igazolványainkat, mármint a MOKAN igazolványunkat, a magyart, ami hát orosz szöveggel is meg volt. Kérdezték, hogy van-e fegyverünk, mit akarunk, hogy van az egész szervezet felépítve, szóval kikérdeztek a legapróbb részletekig. Hát mi aztán elmondtuk, hogy van fegyverünk is, akciót is akarunk kezdeményezni. Na hát ők határozottan ellenezték. Ne csináljuk. Mán olyan akciót, hogy nem tudom, hogy úgy mondjam frontálisan kerüljünk velük szembe a németekkel. Felmorzsolnak bennünket és vége az egész társaságnak. És különösen azt mondja, hogy ha bennünket felmorzsolnak, akkor ki lesz ott a fej? Kivel fog megindulni az élet? ”63 A felderítő feladatot rövid időn belül teljesítették. A frontvonalon való veszélyes átjutást Barla Anna, Fekete Mihály, Nemes Éva és Orosz Kálmán vállalták. A felderített ütegállásokat pontosan be tudta lőni az szovjet tüzérség és valószínűleg ennek köszönhető az, hogy Miskolc városa nem szenvedett súlyos ostromkárokat.64 A szovjet előőrs azonban nem sokáig tartózkodott Diósgyőrben, mivel november 20. egy német támadás kivetette őket állásaikból és visszavonulásra kényszerültek. Diósgyőr községbe visszatérő német alakulatok miatt a diósgyőri MOKAN bázis, elszakadt a miskolci vezetőktől és tagjainak önállóan kellett tevékenykednie. A front egyre közelebb került a városhoz és ebből kifolyólag a szabad mozgás is egyre veszélyesebbé vált. A MOKAN-Komité kezdett széthullani; „Sajnos, éppen a legutolsó napokban szűkülni kezdett a mozgalom, egyre kevesebben lettünk. (…) Most lett volna itt az ideje, most kellett volna szervezetten fellépni és hátba támadni a beszorított fasisztákat! Ám ezt nem tehettük, mert a mozgalom –még mielőtt teljesen kibontakozott volnaösszeszűkült, meggyengült. Ahogyan október 15-e után, úgy most, a szovjet csapatok ideiglenes visszavonulása láttán is alábbhagyott mozgalmunk lendülete.”65
62
F. M. 161-162. old. Orosz Kálmán interjú: Századunk 64 A városban található 14278 lakóház közül 7152 sérült meg. Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben. In: Borsodi levéltári évkönyv / szerk. Román János Miskolc : Borsod-Abaúj-Zemplén M. Lvt., 1977. 229. old. 65 F. M. 186. old. 63
24
Az ellenállási mozgalom szerencséjére 1944. december 3-án a Vörös Hadsereg megkezdte a bevonulást Miskolcra.66 A MOKAN vezetők elkezdték összeszedni azokat az ellenállókat, akikkel még meg volt a kapcsolatuk. Barbai Ferenc az Újgyőr városrészről indult útnak. „1944. december 3-án reggel a Győri kapuban lévő illegális szállásáról a felszabadulás hírére kerékpáron elindult a város központ irányába. Az úttesten vonultak a szovjet csapatok, s közben valahonnan lövés hallatszott. A menet ekkor leállt és az úton tartózkodó civil lakosságot a járőr igazoltatta és megmotozta. Barbai Ferenc – feltehetően- MOKAN igazolványáért akart a zsebébe nyúlni, illetve olyan mozdulatot tett, mintha a zsebbe akarna nyúlni, s ez a mozdulat végzetessé vált. A járőr megtalálta pisztolyát, amelyet az ellenállás idején mindig magánál hordott. A járőr két tagja beküldte egy kertes udvarba, egyikük géppisztoly sorozatot küldött utána. A tragédia színhelye: kb. 200 méterre a Szt. Anna templomtól, a Stamberger-féle fakereskedés udvarán.”67 Barbai Ferenc halála a „történelemi groteszk”: a Szovjet felszabadításért küzdött és balszerencsés módon a szovjet katonák végezték ki. Családtagjai sem akarták elhinni a történteket: „Egész családunkat egész őszintén megmondom az a híresztelés bántja, hogy bátyámat állítólag egy orosz katona lőtte le. Sem én, s akkor még élő apám, anyám és két öcsém ezt nem hittük el és ma sem hisszük el. 1944. december 14 és 15-e között Miskolcról egy szovjet katonai gépkocsival 3 szovjet tiszt keresett fel bennünket és kívántak őszinte részvétet bátyám halála miatt. Közölték, hogy bátyám mint a MOKÁN Comité tagja velük kapcsolatban volt és sokat segített a Vöröshadsereg felszabadítási harcában. Mélyen sajnálják bátyám halálát. A szovjet tisztek magasrangúak voltak. Az egyik ezredes volt. Ezen tény ismeretében el sem tudjuk képzelni, hogy bátyámat egy szovjet katona lőtte volna le. Annak idején a mi családunk a Miskolci Államvédelmi Hatóságot megkereste bátyám halálának kivizsgálása ügyében, azonban érdemleges választ nem kaptunk.”68 Miskolc belvárosában, a Városháztéren akartak összegyűlni a MOKAN-tagok, hogy fogadják a Vörös Hadsereget, erre az alkalomra készítettek, több szovjet zászlót is, de a fogadás egyáltalán nem ment zökkenőmentesen. A szovjet hadsereg –mivel ellenségként tekintett
66
November 6-11 között a szovjetek (2. és részben a 4. ukrán front) elfoglalták a megye déli részeit. Második szakaszban (november 12-december 3.) a középső részek és Miskolcot szállták meg, majd a harmadik szakaszban (december 3-24.) a keleti területeket. Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben. In: Borsodi levéltári évkönyv / szerk. Román János Miskolc : Borsod-Abaúj-Zemplén M. Lvt., 1977. (továbbiakban: Ú. P.) 199. old. 67 Nemes Éva visszaemlékezése. PIL. 867.f.1/b-303. 68 Barbay Ferencről visszaemlékezés feleségétől és testvérétől, MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga. XXXV. 133/a 24. dob.
25
Magyarországra- egész egyszerűen bizalmatlan volt a fegyvert viselő ellenállókkal. Antal Ferenc vezette nyomdai őrség is a Városháztérre készült csoportjával és majdnem Barabai Ferenc sorsára jutottak: „Tudtuk, hogy most már itt vannak a szovjetek. Hát ugye nagy boldogan, örömmel ugye, az egész csoport, amit tudott egy ilyen kétkerekű taligára raktuk és irány a Városháztér, hogy ott fogjuk a szovjet csapatokat üdvözölni. (…) Hát amikor odaértünk nagy boldogan, hát rögtön belebotlottunk egy ilyen szovjet járőrbe. Egyből becsuktak bennünket. Rögtön elvittek valahova egy ilyen épületbe, egy pincébe és lesitteltek.”69 Szerencséjükre pár órával később tisztázták őket a MOKAN vezetők a szovjet parancsnokságon és szabadon engedték a fogva tartott ellenállókat. A MOKAN-Komité életben maradt vezetői–Fekete Mihály és Tóth Béla- még december 3-án tárgyalásokat kezdtek a szovjet parancsnoksággal. A MOKAN-Komité életének elkövetkező két hónapját azok a feladatok határozták meg, amelyeket ezen a korai tárgyalásokon megbeszéltek. Felkészülve és naprakészen álltak a MOKAN vezetők a szovjet városparancsnokság elé és elfogadásukat nagymértékben elősegítette kommunista beállítottságuk. Hamarosan Fekete és Tóth hozzáláttak a kommunista párt megszervezéséhez és gyorsaságuk segítségének köszönhetően a városvezetésben is nagy szerephez jutottak. „A város lakosságához! A Vörös Hadsereg megbízásából a MOKAN komité az alábbiakat közli a város lakosságával: A munkások és parasztok Vörös Hadserege nem rabol, nem fosztogat és nem erőszakoskodik az általa megszállott területeken. A Vörös Hadsereg katonái nem követnek el semmi olyan visszaélést, amilyet a német fasiszta gyilkosok és szövetségeseik a nácibérenc nyilas háborús bűnösök követtek el napról-napra ebben a városban is a lakosság szemeláttára.A Vörös Hadsereg hosszú és fáradságos küzdelmet harcolt végi, amíg végre most falaink közül is kiüldözik a gyűlölt német megszállókat. Fogadjátok tehát barátságosan a vörös katonákat, ha éhesek osszátok meg velük kenyereteket és ne feledjétek el, hogy nem fasiszta tömeggyilkosok fosztogató hordáival, hanem egy felszabadító hadsereg tagjaival álltok szemben. A Vörös Hadsereg nem kíván egyebet a város lakosságától csak rendet. A rend fenntartását a szabadságharcos magyarok szervezete, a MOKAN komité látja el. Mindenki figyelje, adja tovább, és kövesse a MOKAN komité utasításait! Pusztuljanak a fasiszta gyilkosok! Halál a háborús bűnösökre!”70
69 70
Antal Ferenc interjú: Századunk A MOKAN-Komité első plakátja a Szovjet hadsereg bevonulását követően. HOM. 76.62.1.
26
3. A MOKAN-Komité, mint karhatalmi szervezet és a tagok politikai szerepvállalása
Szakdolgozatom
soron
következő
fejezetében
a legális
politikai
életbe
meglepő
szervezetséggel, és befolyással belépő MOKAN-Komitét vizsgálom. Mivel a vezető személyek alakították meg a miskolci MKP-t, amely szorosan együttműködött a volt földalatti mozgalommal, megkezdte a város háború alatt elszenvedett károk helyrehozatalát. Az eseményeket
inkább
ok-okozati
összefüggésben
vizsgálom,
mintsem
kronologikus
sorrendben, mivel közigazgatási és politikai téren a volt MOKAN tagok egymást támogatva az újjáépülő Miskolc városvezetésének gerincét adták. Itt a bevezetőben szeretném felvázolni a közigazgatási szervek hierarchiáját. A front átvonulását követően 1944. december 3-án fogadta el az MNFF azt az országos programot amelyben célul tűzték ki a nemzeti bizottságok felállítását. Ezek az MNFF helyi képviseleti szervei voltak, amelyeket a 14/1945. M.E. sz. rendelet alapján kellett létrehozni. Ez az ideiglenes szerv az önkormányzati testületek közigazgatási szerepét töltötték be, tehát hatalmi és közigazgatási funkciójuk volt. Felettes hatóság a Belügyminisztérium volt. A nemzeti bizottságok legfőbb feladata az újjáépítés megkezdése, a közigazgatás szerveinek helyreállítása volt. Szerepük 1945 nyarától fokozatosan
csökkent,
1949-ben
pedig
véglegesen
beszüntették
tevékenységüket
(megszűnésről az 1100/1949. Komr. sz. rendelet szól). Miskolc thj. Törvényhatósági Bizottság: A háború előtt az 1929. évi XXX. tc. alapján működött. Hatásköre és szervezete azonos volt a vármegyei Törvényhatósági Bizottságéval. A háború után az 1030/1945. M.E. sz. rendelet hívta újból életre ezt az önkormányzati szervezet és csak formai eltérések voltak a vármegyei Törvényhatósági Bizottságtól. Feladatköre is megegyezett: szabályrendelet alkotása, választás alá eső tisztviselők választása, politikai és közigazgatási bíróság panaszjog gyakorlása, költségvetés megállapítása, a törvényhatóság vagyonának kezelése, középületek, közintézetek és közüzemek létesítése és az önkormányzati szervek felügyelete. A Törvényhatósági Bizottságok választás nélkül működtek egészen megszüntetésükig. Taglétszámát a Nemzeti Bizottságok állapították meg, és ezekre a helyekre a tagokat a demokratikusan működő helyi pártok delegálták. A törvényhatósági bizottságok felállításával megszűnt a nemzeti bizottságok közigazgatási hatásköre. A Törvényhatósági Bizottság szervezetét az 1949. évi Alkotmány, illetve a helyi tanácsokról szóló 1950. évi első tanácstörvény szüntették meg. Törvényhatósági Kisgyűlés: A háborút követően ezt a testületet is az 1030/1945. ME. sz. rendelet állította fel, melynek nem tisztviselő tagjainak számát 1627
ban határozta meg, akiket a Törvényhatósági Bizottság választott meg saját soraiból. Feladatkörébe tartozott 100 000 pengőnél nem nagyobb értékű kiadások megtétele, községi szabályrendeletek felül bírálata, továbbá a Törvényhatósági Bizottság elé terjesztendő ügyek előkészítése. Mivel a Törvényhatósági Bizottság volt a háborút követő legfőbb, stabil közigazgatási szerv volt, jelen dolgozatban vizsgálatom a Miskolc thj. város Törvényhatósági Bizottságának megalakulásáig terjed. December 3-án Tóth Béla kezdte meg a tárgyalásokat a szovjet parancsnoksággal. Ezeken a megbeszéléseken tisztázta a MOKAN szervezet háború alatti tevékenységét és politikai nézeteit. A kommunista eszmék követésével magyarázható, hogy a Vörös Hadsereg miskolci városparancsnoksága nem fegyverezte le a szervezetet (mint ahogy tette a rendőrséggel), hanem rendfenntartási célokkal elismerte, mint magyar karhatalmi szervet, melynek vezetője Szalay Tibor alezredes lett. Helyettesének Szabó Lajos őrmestert nevezték ki. A MOKAN politikai részlegének irányítója, akinek feladata a sorozás során bekerülő tagok „megfelelő” politikai beállítottságának ellenőrzése volt, Jekkel Géza lett. A bűnügyi csoport vezetését Orosz Kálmán végezte, az egészségügy irányítója dr. Petrássy Miklós orvos alezredes lett. A szervezet gazdasági ügyeit Czapáry Miklós végezte.71 A MOKAN által elindított újságban minden fontos tudnivalót közöltek a tagok; így azt is megtudhatjuk, hogy a szovjet katonai vezetéssel december 3-án, vasárnap, délután négy órakor kezdődtek meg a tárgyalások és ez a vezetés nevezte ki Szalay Tibort a karhatalmi alakulat vezetőjének, valamint az ellátandó feladatköröket is megszabták, melyek a következők voltak: „Együttműködni a szovjet csapatokkal az általános rend helyreállítása érdekében. Állami értékek megőrzése. Minden fasiszta
elemnek:
németek,
terroristák
és
ellenszegülők
letartóztatása
és
a
városparancsnokságnak való átadása.”72 A Vörös Hadsereg által karhatalmi alakulattá előléptetett földalatti mozgalom tehát igen fontos kulcspozíciót szerzett meg közvetlenül a front átvonulása után. Innentől kezdve két síkon (közigazgatási és politikai) kezdtek el tevékenykedni a tagok. A megalakuló MKP gerincét a MOKAN-Komité vezető egyéniségei adták, és igen nagy befolyásra (hatalomra) tettek szert a MOKAN karhatalom kézbentartásával. Gyakorlatilag irányításuk alá vonták azokat a stratégiailag fontos szegmenseit az infrastruktúrának, amely elengedhetetlenek voltak egy háborús pusztításokat elszenvedett város rendbehozatalához. Ezáltal vált megkerülhetetlenné Miskolcon az addig
71 72
F. M. 201. old. Szabad Magyarország, 1944. december 9. HOM. Könyvtár
28
csak erőtlen kommunista mozgalom és kerültek politikai és közigazgatási kulcspozíciókba azok a személyek, akiket addig a hatalom nemkívánatos elemeknek nevezett. A MOKAN másik fontos lépése a nyomtatott sajtó megindítása volt Szabad Magyarország elnevezéssel, mivel nyíltan politizálhattak a kommunisták a „felszabadulást” követően, ebből a napilapból értékes információkat nyerhetünk az olvasóközönségnek szánt cikkekből és felhívásokból. Már december 3-án elkezdték az első szám összeállítását, amely december 9-án jelent meg, így a Szabad Magyarország volt az első újság, amelyet olvashatott a város lakossága. Ennek a sajtóorgánumnak a segítségével rekonstruálhatjuk, hogy a miskolci Nemzeti Bizottság megalakulásáig milyen politikai és közigazgatási lépések történtek, mivel a szervezett polgári közigazgatás még nem kezdődött meg. Tehát december 3-án, vasárnap délután négy órakor a városháza tanácstermében fogadta a bevonuló Vörös Hadsereg parancsnoka, Mihajlov tábornok, a városi hivatalok-, az egyházi-, valamint a pártok képviselőit. Dr. Gállfy Imrét nevezik ki polgármesterré (ő volt a város polgármestere 1944. október 16-ig), ezen kívül biztosította az egyházak képviselőit a szabad vallásgyakorlásról, valamint a megjelent pártokat a szabad politizálásról. Ebben a korai időpontban két párt jelent meg: „ A Szociáldemokrata Párt három vezetőjének nevét diktálta be: Rónai Sándor, Pléh Sándor és Poprádi Pált. A Kommunista Párt vezetője: Tóth Béla. A vasgyárak munkásságának képviseletében Fekete Mihály jelent meg.” 73 A MOKAN-Komité befolyását, mint a baloldali pártok (SzDP, MKP) gyűjtőszerv szerepét betöltő csoportosulás, jól példázzák a felsorolt nevek, mivel mindegyik személy (lazább, vagy szorosabb) kapcsolatban állt a szervezettel. Hiszen, mint szervezett politikai pártok képviselői jelentek meg a városparancsnokságon, holott a hivatalos pártalakításokra később került sor.74 A politikai ambíciókat azonban jól tükrözi ez az esemény. A MOKAN-Komité vezetői és tagjai rendkívül gyorsan hozták létre a miskolci MKP-t, de maga a szervezet is politikai erőt kezdett el képviselni (ezt később kifejtem bővebben). A miskolci MKP 1944. december 16-án alakult meg, de ez valójában csak egy névváltoztatás volt. Már említettem az előző fejezetben, hogy a miskolci kommunisták már 1944 júliusában elvesztették a kapcsolatot a Békepárttal. Nem volt tudomásuk arról, hogy a párt újjáalakult MKP néven 1944. november 7. Szegeden. Ebből adódott az, hogy a december 7-én megjelent Szabad Magyarország a következőket közölte: „MEGALAKÍTJUK TEHÁT az osztálytudatos magyar munkásság minden becsületes haladó rétegét, csoportot és egyént maga köré tömörítő, fasizmus és háború ellen küzdő alakulatát, a 73
Szabad Magyarország, 1944. december 9. HOM. Könyvtár A miskolci MKP 1944. december 16-án alakult meg. Az SzDP miskolci szervezete 1945. január 3-án az FKgP pedig 1945. január 11-én hozta létre miskolci kirendeltségét. In: Ú.P. 199-201. old. 74
29
KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁNAK MISKOLCI SZERVEZETÉT. (…) A pártszervezet helyisége Erzsébet tér 3. szám alatt, a Kereskedelmi- és Iparkamara épületének első emeletén van.”75 Fekete Mihályék tehát a pártalapításkor az 1919-es Tanácsköztársaságot irányító KMP nevét vették fel és ez a későbbi politikai rendszer függvényében a pártszervezők gondolkodásának árulkodó jele. Fekete visszaemlékezésében is írja, hogy: „Minderről nem tudva [a Magyar Kommunista Párt 1944. november 7. megalakulásáról, a szerz.] Miskolcon is sokan számítottak arra, hogy hazánkban újra proletárdiktatúra lesz, mégpedig igazi – vagyis szociáldemokraták nélkül.”76 Persze nem állítom azt, hogy a MOKAN tagok előre látták a jövőt, hanem arra hívnám fel a figyelmet, hogy az MKP Központi Vezetőségétől függetlenül cselekvő miskolci kommunisták emlékezetében milyen erőteljesen élt a Tanácsköztársaság, mint áhított cél, és legális tevékenységükkel elejétől kezdve erre törekedhettek, ha el hisszük azt az állítást, hogy a cselekvés a gondolat fizikai manifesztációja. Visszatérve a „hivatalos” pártalakítási időpontra Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben című tanulmányában77 december 14. vagy 16. jelöli meg a megalapítás dátumául. Ez az adat azonban valószínűleg téves! Fekete Mihály 1974-ben megjelent memoárjában is sérelmezi az időpontot: „A helyi szervezetet tehát nem Farkas Mihály hozta létre, mint ahol azt néhol olvashatjuk, Farkas csupán a megalakult szervezetnevének megváltoztatását javasolta.”78 Farkas Mihály említése fontos, ennél a problémánál. 1944. december 16-án ült össze a városházán a miskolci Nemzeti Bizottság alakuló ülése, amelyen jelen volt Farkas Mihály a Szegeden megalakított MKP részéről úgyis, mint az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottság küldöttje, valamint dr. Juhász Géza debreceni FKgP részéről úgyis, mint az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottság kiküldöttje.79 Erre az időpontra már a miskolci párt is korrigálta a névadási hibát, de a hierarchikus alapokon létező kommunista pártszervezet számára a későbbi időszakokban Farkas Mihály személyéhez köthető mozzanat vált fontossá. Pontosan nem tudni, hogy mikor érkezett Miskolcra a moszkovita társaság egyik fontos tagja, de december hónap jelentősebb 75
Szabad Magyarország, 1944. december 7. De a két nappal később megjelent lapszámban a következő felhívást olvashatjuk: „Megalakult az osztályöntudatos dolgozók felszabadulásáért munkáló harcos szervezet, a KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJA” In: Szabad Magyarország, 1944. december 9. HOM Könyvtár. A legelső dátum tehát, a megalakulás kezdetének kihirdetése volt, de már akkor rendelkeztek helyiséggel, amikor hivatalosan még meg se alakultak. 76 F. M. 204-205. old. 77 Ú. P. 199. old. 78 F. M. 207. old. 79 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/1.
30
részében itt tartózkodott és instrukciókkal láthatta el a formálódó pártot. Mráz Ferenc, SZDP párttag így emlékszik a Farkas Mihállyal való találkozásra: „Farkas Mihály odajött hozzám és megkérdezte, mióta vagyok párttag. Mondom, hogy 1923-tól. Azt mondja; akkor maga nem léphet be a kommunista pártba, mert Rónai elvtárs nemsokára hazajön – még akkor nem jött haza a bujkálásból – és akkor kettőjüknek meg kell alakítani a szociáldemokrata pártot. Elmagyarázta, hogy miért. A szocdem. pártnak nagy tábora van, és ha maguk nem alakítják meg, azok nem jönnek a kommunista pártba máról holnapra, mert a két párt szembeáll, és akkor az emberek elmennek a kisgazdapártba vagy a Polgári Demokrata Pártba, vagy nem mennek sehová. Maguk maradjanak ott a két párt egyesüléséig. Engem úgy kezeltek első perctől kezdve a kommunisták, hogy velük vagyok. Úgyhogy én, Nógrádi Sándor és Fekete Mihály, az akkori kommunista párttitkár, hetenként találkoztunk a Déryné u. 16. sz. alatt és ott megbeszéltük a két párt közös dolgait. Ha nekik volt valami problémájuk, akkor mi segítsünk, ha nekünk volt, ők segítenek. Se a kommunista párt, se a szocdem párt többi tagjai ezt nem tudták. Ez titokban ment.”80 Ezt az állítást sajnos más forrással nem tudom megerősíteni, de érdemes jobban megvizsgálni ezt a visszaemlékezést. A januárban megalakult miskolci SZDP elnöke valóban Rónai Sándor volt, Mráz Ferenc pedig a párt propaganda osztályának vezetője lett. Mráz Ferenc kapcsolatban állhatott Rónai Sándorral, mivel amikor az 1945. március 14-én lemondott a Nemzeti Bizottság alelnöki posztjáról, helyére Mráz Ferencet javasolta.81 A Farkassal történt megbeszélés időpontjában valóban nem alakult még meg a Szociál Demokrata Párt. Ez minden, amit tényekre alapozottan meg lehet állapítani a visszaemlékezésből, valamint Mráz Ferenc életrajzából kiderül, hogy 1961-ben történt nyugdíjazásáig szép politikai karriert futott be.82 Ha azonban Rónai Sándor személyéből indulunk ki, akkor egy olyan eshetőséggel találjuk magunkat szembe, amely szerint ez a titkos tárgyalás nem csupán „káder-episztemológiai” jelenség. Hiszen Rónai Sándort 1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvételkor letartóztatták, de megszökött. December 19-én tért vissza Miskolcra. 1944. december 21-től a Szociáldemokrata Párt miskolci ideiglenes pártvezetőségi tagja lett. 1945. január 24-től a miskolci pártszervezet 80
MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga XXXV. 133/a 28 dob. MNL. BAZMLt. XVII-2.1945/1730. 82 1945. május 1-től a Miskolci Törvhényhatósági Bizottság tagja. 1948. júniusától 1950 január 31-ig Szakszervezeti Tanácsnál, mint Miskolc város szakmaközi titkára dolgozott. Országos Szakszervezeti Tanács Választmányának is a tagja volt ez idő tájt. Megyei Szakszervezeti Tanács Elnökségi tagjaként is dolgozott nyugdíjig. 1950. februárjában 1. M.T.H. Miskolc-Diósgyőr 100-as iskolaintézetének lett az igazgatója. 1952. szeptemberétől politikai és tömegnevelési igazgató lett 1953. március 31-ig. 1950. október 22-én a Miskolc város I. ker. Tanács tagja lett, ahol az ipari állandóbizottság elnöke lett. 1953. márc. 19-én a megyei Tanács VB megbízta a Munkaerőgazdálkodási Osztály vezetésével. 1955. január 15-től 1961-ben történt nyugdíjaztatásáig a megyei Moziüzem igazgatója. MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga XXXV. 133/a 28 dob. 81
31
titkára, két nappal később a városi Nemzeti Bizottság alelnöke lett.83 1945. január 29-től a Törvényhatósági Bizottságának kisgyűlési tagjává választották.84 1945. augusztus 18-20-án, az SZDP XXXIV. kongresszusán pártvezetőségi és a politikai bizottsági taggá választották.85 1945. július 21-től közellátásügyi miniszterré nevezték ki.86 1945. november 15-étől kereskedelem- és szövetkezetügyi, 1949. július 11-től 1950. május 8-ig külkereskedelmi miniszter. 1949–1950-ben a Népgazdasági Tanács tagja volt. Az MKP-val való együttműködés híve volt, ebből kifolyólag a két munkáspárt egyesítését megelőzően az SZDP képviseletében részt vett az összekötő bizottság tárgyalásain; bekerült a március 10-én létrehozott közös politikai bizottságba. Szakasits Árpád letartóztatását követően az Elnöki Tanács elnökévé választották és ezt a tisztséget töltötte be 1952. augusztus 14-én történt felmentéséig.87 Tehát jelentős szerepe volt a két párt egyesülésében, amely azt engedi feltételezni, hogy az SZDP-n belül kriptokommunista volt. Mráz Ferenc visszaemlékezése tehát nem teljesen fikció, hanem inkább saját szerepének kidomborítása egy titkos megbeszélés során (ennél fogva ellenőrizhetetlen). A két személy politikai pályáját összevetve tagadhatatlanul Rónai Sándor futotta be a nagyobb jelentőségű karriert, az pedig köztudott, hogy az MKP-hez lojális SZDP tagokat magas tisztségekkel honorálta Rákosi Mátyás (gondoljunk csak Szakasits Árpádra). Nagyobb a valószínűsége annak, hogy Mráz Ferenc inkább állította be magát, annak a későbbi évtizedek megítélése szerint hálás feladatnak a középpontjába, melynek a végeredménye úgy vonult be a magyar történelembe, mint a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt Egyesülési Kongresszusa. Miskolci vonatkozásban Farkas Mihály által kiadott feladat azt jelenti, hogy az MKP már a megalakulásától kezdve figyelte politikai ellenfelét, és annak befolyását a saját érdekek szélesítésére használta fel. A város reálpolitikai helyzetét a helyi kommunista vezetők jól ismerhették. Eszerint a több évtizedes hagyományokkal rendelkező SZDP párttagjai nem fognak önként átlépni az MKP-ba, mivel alapvetően bizalmatlanok voltak azzal szemben. Ennek oka az lehetett, hogy a megszállóként viselkedő Vörös Hadsereg és az általa képviselt sztálini diktatúra hazai képviselőjeként tekintettek az emberek a hazai MKP-ra. A Szovjetunió nagyhatalmi törekvéseinek egy részét Farkas Mihály ismerte. A moszkovita pártszervezők tudták, hogy a II. világháború vége Magyarországon a diktatúra kiépítésének kezdetét jelenti. 83
65: A Miskolci Nemzeti Bizottság ülésének jegyzőkönyv, Miskolc, 1944. dec. 26. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3591. 85 Országgyűlési Almanach 86 MNL. BAZMLt. IV.1903. 37. kötet. A miskolci Törvényhatósági Bizottság ülésén négy nappal később üdvözölték kinvezését. 87 Országgyűlés Almanachja 1947-1949. 84
32
Ennek tükrében szervezték a „felszabadított” területeken az MKP tagok tevékenységét és ez alól Miskolc sem volt kivétel. Farkas Mihály még többször ellátogatott Miskolcra és nem csak a Nemzeti Bizottság ülésein szólalt fel, hanem részletes instrukciókkal segítette a városi kommunisták törekvéseit. Ez magyarázza azt, hogy a politika múlttal nem rendelkező, a közigazgatás terén járatlan, volt MOKAN tagokat, amely egyet jelent a helyi MKP-val, találjuk azokon a fontos pozíciókon, amelyek létfontosságúak voltak a háború utáni újraépítéshez.
3.1. A Nemzetgyűlési képviselők megválasztása
1944. december 16-án 11 órakor ültek össze a városháza egyik tanácstermében azok az emberek akik pár órával később, mint nemzetgyűlési képviselőkként és városi Nemzeti Bizottsági tagokként távoztak. A jegyzőkönyv alapján jelen volt 37 szavazati joggal bíró személy, akik a különböző politikai pártokat, egyházakat, szakszervezetek és a MOKANKomitét képviselték. Már az ülést megnyitó sorok is a miskolci MKP és a MOKAN-Komité befolyását bizonyítja: „A Kommunista Párt és Mokan Szervezet megbízása folytán dr. Gállfy Imre Misk. thj. város polgármesterének elnöklete alatt (…)”88 Ez a nyitó mondat arra enged következtetni, hogy a nemzetgyűlési képviselők megválasztását az MKP kezdeményezte, és ezt a feladatot csakis Farkas Mihály adhatta. Ő is jelen volt, mint az Ideiglenes Nemzetgyűlést előkészítő bizottság küldöttje, és ugyanezt a bizottságot képviselte az FKgP részéről dr. Juhász Géza is. A MOKAN-Komitét Tóth Béla, Szalay Tibor alezredes, dr. Petrássy Miklós orvos alezredes, Blach János és Szabó Lajos képviselték. De Tóth Béla titulusa szerint a miskolci MKP-t is képviselte, mint annak vezetője. Magát a pártot Poprádi Pál, Vajda Gábor, Rácz Zoltán és Rácz Zoltánné reprezentálták, helyet kaptak az ülésen a helyi görög katolikus, az evangélikus és a református egyházak küldöttei is. Az FKgP-t egyetlen „gazdálkodó” képviselte. Az SZDP ülnökei Mráz Ferenc, Csacsovszki József, Juhász István, Csengeri Sándor voltak. Az MDP-t képviselték dr. Zsedényi Béla, Novotny Zoltán, dr. Dálnoky Nagy Zoltán, Demeter László és Demeter Géza, valamint szavazati joggal bírt a különböző szakszervezetek képviselő négy személy, akik közül csak Kopácsi Józsefet emelném ki, mivel ő is MOKAN tag volt (akkor kamaszkorú fiával együtt) tehát a szervezet érdekeit képviselte.89 A vármegyét dr. Bónis Bertalan alispán és dr. Balogh Ferenc árvaszéki elnök 88 89
BAZMLt. XVII.-2.1944/1. PIL. 867.f.2/k-132.
33
reprezentálta és Pődör László (szintén volt MOKAN tag) is döntési joggal bírt. Leadta szavazatát még egy kamarai igazgató, egy ügyvéd egy laptulajdonos90 és egy volt országgyűlési képviselő. „Valamint képviseltette magát szavazati jog nélkül a Diósgyőr Vagyár munkásága is és pedig Nyirő Sándor, Dancza Lajos, a MOKAN szerv részéről Oszip István, Szaladnya Ferenc, Mazogh József a Diósgyőr Vas Munkások szakszervezete. részéről.”91 A szavazati jog nélkül megjelenteket csak azért emeltem ki, mivel mindegyikük MOKAN-Komité tag volt. Jelenlétük oka lehetett a nyomásgyakorlás, vagy az erőfitogtatás. Az ülésnek két fontos tárgya volt; a nemzetgyűlést előkészítő bizottság megalakulásának kimondása és a képviselők megválasztása. Az első pontot Farkas Mihály ismertette, valamint beszédében hivatkozott arra is, hogy a MKP „nem tör politikai monopóliumra” valamint arra is, hogy a párt dolgozta ki az az országos helyreállító programot „amit kisebb nagyobb módosításokkal országszerte elfogadtak.” A program része volt, hogy községenként és városonként létre kell hozni a Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezeteit, amelyek a nemzeti bizottságok néven vonultak be a köztudatba. A nemzeti bizottságok feladata volt megválasztani az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe küldendő képviselőket. Farkas Mihály felszólalása után a polgármester, mint az ülés elnöke feltette a kérdést, hogy a bizottság az előterjesztett
javaslatot
elfogadja-e.
Egyhangúlag
minden
jelenlévő
akceptálta
az
előterjesztést, így dr. Gállfy Imre határozatilag kijelentette, az ideiglenes országgyűlést egybehívó nemzeti bizottság megalakult. Tagja párt szerinti megoszlás szerint: • MKP: 5 tag • MOKAN: 5 tag • FKgP: 5 tag • MDP: 5 tag • SZDP: 4 tag • Értelmiségiek: 6 tag • Szakszervezetek: 5 tag Ez a megoszlás első ránézésre teljesen kiegyenlített és demokratikus. Azonban Beránné Nemes Éva és Román János által 1970-ben összeállított forrásközlésben92 fontos lábjegyzetet találunk az ülés jegyzőkönyvének értelmezéséhez. Beránné Nemes Éva maga is MOKAN tag 90
Az a Kozma Ferenc, aki annak a nyomdának volt a tulajdonosa, ahol a háború alatt a MOKAN-Komité a röplapjait és plakátjait nyomtatta, valamint a háború után a Szabad Magyarország című napilapját. 91 BAZMLt. XVII.-2.1944/1. 92 Beránné Nemes Éva, Román János (szerk.): Az élet meginulása Miskolcon és Borsodban a felszabadulás után. Miskolc, 1970. (a továbbiakban: B. N. É.)
34
volt, később egyetemi docensként több tanulmányban is foglalkozott a szervezettel. A következő megjegyzést fűzte hozzá az irathoz: „Fenti névsorban a jelölés szerinti csoportosításban találjuk a nemzeti bizottsági tagokat, a pártállás szerinti megoszlás ettől némiképp eltér, ugyanis a MOKAN, az értelmiségiek, valamint a szakszervezetek jelöltjei között különböző pártállásúek, illetve pártonkívüliek vannak. A pártok szerinti valóságos megoszlás számokba: MKP 11; Kisgazda: 5; SzDP: 6; Demokrata Párt: 5; pártonkívüli: 8.”93 Az ülésen jelenlévők felsorolásakor igyekeztem felhívni a figyelmet azokra a tagokra, akik volt ellenállók voltak, mivel az ő pártállásuk egyértelműen az MKP volt, Beránné Nemes Éva is az összes MOKAN tagot a kommunista párthoz sorolta, és Kopácsi József a Fém- és Vasmunkás Szakszervezet képviselőjét is az MKP-hoz sorolta. Ez a megoszlás így már egyáltalán nem kiegyenlített és azt is jól példázza, hogy erre az időre gyakorlatilag a MOKAN egyet jelentett az MKP-val, közjogilag azonban külön szervezetként kezelték. Ez óriási előnyt adott Fekete Mihálynak. Azt sajnos nem sikerült megfejtenem, hogy az öt demokrata képviselőt, melyik kategóriákba osztotta be a szerző. A második fontos napirendi pont a képviselők megválasztása volt. Az előterjesztést dr. Juhász Géza tette meg: „Miskolc eredetileg 10 képviselő megválasztására kapott jogot. Ezen 10 képviselőn keresztül képviseletet nyer a vármegye is. Azonban Miskolc hősies magatartása, őket, mint küldötteket arra bírta, hogy ezt a számot 12-re emeljék fel. Meg vannak győződve arról, hogy ehhez a kibővítéshez meg fogják nyerni az előkészítő bizottság hozzájárulását, illetőleg ezt jóvá fogják hagyni.”94 Ezt követően Tóth Béla a MOKAN ellenállási küzdelmére hivatkozva javaslatot tett a képviselők pártonkénti megoszlására: 2 mandátum az MKP-nak, 1 az SZDP-nek, 2 a MOKAN-Komitének, 2 az FKgP-nek, 1 az MDP-nek, 2 a szakszervezeteknek, 1 az „értelmiségnek” és egy mandátumot javasolt a Miskolcért harcoló Nógrádi Sándornak. Az FKgP és az MDP képviselői ezt a javaslatot nem fogadták el érthető módon és nagyobb részesedést kértek. Farkas Mihály és dr. Juhász Géza ezek után arra kérték a bizottságot, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés minél gyorsabb összehívása érdekében nem áll mód arra, hogy vármegyében található községeket nem lehet bevonni a választásba, így a vármegyét is ez a 12 meghatalmazott képviseli majd Debrecenben. Az ülés záró szakaszában Tóth Béla felszólalásában arra kérte a jelenlévőket, hogy válasszanak a miskolci Nemzeti Bizottság élére elnököt és egy titkárt. A pozíciókat betöltők nevét Vajda Gábor javaslata alapján elfogadták, így lett az elnök Tóth Béla, titkára pedig Pődör László. Az ülést lezáró
93 94
B. N. É. 56. old. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/1.
35
aktus, a felvett jegyzőkönyv hitelesítése, előtt azonban Rácz Zoltánné (aki a férjével együtt volt tagja a MOKAN-Komiténak) kérte, hogy Barbai Ferenc hősi halott nevét foglalják bele a jegyzőkönyvbe, majd néma felállással emlékezzenek meg róla. Ezeket teljesítvén a bizottság berekesztette ülését.95 A megválasztott képviselőket a következő napra egybehívott népgyűlésen ismertették: Fekete Mihály, Fülöp József, Kopácsi József, Nógrádi Sándor, dr. Petrássy Miklós, Pődör László, dr. Rácz Gábor, Rácz Zoltánné, Rónai Sándor, Tóth Béla, dr. Váczy József és dr. Zsedényi Béla. A népgyűlésen beszédet tartott dr. Zsedényi Béla, aki az MKP programjának megvalósulását reméli, mivel az egy „demokratikus Nagy-Magyarország96” létrejöttéhez vezet. A beszédeket tartók sorrendjét előzetesen megtárgyalták.97 Azonban az első szónoklat elhangzása után Farkas Mihály kért és kapott szót. Bevezetésként elmondta, hogy nem kívánt felszólalni, mert úgy állapodtak meg, hogy csak a miskolciak beszélnek majd, de a hallgatóságból olyan kijelentések hangzottak el, amelyeket nem hagyhat kommentár nélkül (a jegyzőkönyv nem tartalmazza ezeket a közbekiáltásokat)! Beszédét nem szóról szóra rögzítette a jegyzőkönyv, de így is érdekesnek tartom idézni! „A Kommunista Párt célja visszaszerezni a nemzet önállóságát és ezért harcol a Kommunista Párt. (…) A Kommunista Párt nem akar monopóliumot, hanem együtt akar dolgozni az összes párttal. Kijelenti, hogy a Kommunista Párt Magyarországon nem akarja a proletár diktatúrát végrehajtani. (…) Azért nem lehet a szovjet rendszert bevezetni, mert a nép nagy része ezt nem akarja. Ő arról beszél, hogy mi a helyes és mi a nem helyes. Az a program, amelyet a Nemzeti Bizottság elfogadott, az lényegében a Kommunista Pártté is. A Kommunista Párt terjesztette be ezt a programot. A Kommunista Párt büszke arra, hogy programjukat a Nemzeti Bizottság elfogadta. A Kommunista Párt nem le végcéljairól. Reálpolitikusok és azon az úton haladnak amely a kitűzött programban van.”98 Farkas Mihály reflektálásából arra lehet következtetni, hogy a közbekiáltások vagy arra vonatkoztak, hogy az MKP diktatúrát akar kiépíteni, vagy arra, hogy a közbeszólók proletárdiktatúrát akartak! Persze egy népgyűlésen nem szokatlan a bekiáltás, de ha vádló szavak voltak, akkor feltételezhető, hogy a jelenlévők közül az MKP-ban a Tanácsköztársaság örökösét látták. Azonban a következő beszédek szóhasználata alapján valóban ez a kép 95
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/1. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/2. 97 Első: dr. Zsedényi Béla, második: Fülöp József, harmadik: Rácz Zoltánné és a záróbeszédet Tóth Béla tartotta volna a megbeszéltek szerint. 98 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/2. 96
36
alakulhatott ki! Fülöp József aki az előző napi ülésen, mint a Nyomdász Szakszervezet képviselője jelent meg, az újjáépítési munkálatok hangsúlyozása közben azt mondta hogy: „A marxista munkásság követeli a munkát, a részvételt. Teendőiknek három alapelve van: először munka, másodszor is munka és végül harmadszor is munka. Cselekvésre szólítja fel az elvtársait és pedig egységes cselekvésre, az egységes boldog Nagy-Magyarország felé.”99 Persze egy háborús pusztításokat elszenvedett városban a munkában való részvétel fontossága nem meglepő, ellenben az elvtárs megszólítás árulkodó lehet a politikai gondolkodásról. Rácz Zoltánné is kommunista hegvételű beszédet intézett a hallgatósághoz: „A 25 éves reakciós elnyomás, német és Szálasi bukás után ütött az óra, hogy a Kommunista Párt részt vehessen a demokratikus Magyarország felépítésében. (…) Bejelentette, hogy a Kommunista Párt harcolt a fasiszták ellen már a német megszállás alatt is, ha nem is fegyverrel, hanem szellemi fegyverekkel.”100 Tóth Béla a MOKAN-Komité érdemeit hangsúlyozta záróbeszédében: „Négy hónappal ezelőtt szervezte meg a Mokán kis csapatot. Tettek emberei voltak. (…) Már nem kell a föld alatt dolgozni, ezért felhívja a Mokán tagjait, hogy a célokat hajtsák végre, de a kitűzött programtól soha ne térjenek el és akkor hiszi a boldog Magyarország feltámadását.”101 Az elhangzottak alapján a hallgatóság inkább érezhette megát egy MKP kongresszuson, mintsem egy demokratikus népgyűlésen. Az, hogy a jegyzőkönyvvezető nem szó szerint jegyzett fel minden az azzal magyarázható, hogy a beszédek alatt csak jegyzetelt, majd pedig azt a kézírást gépelte le később (több ilyen jegyzetet találtam a jegyzőkönyveket tartalmazó levéltári mappákban). A városvezetése tehát megalakult, a Nemzeti Bizottság jogkörét pár nappal később a tagok állapították meg (országos rendelet nem lévén): amíg az Ideiglenes Nemzeti Kormány nem rendezi a közigazgatást, addig az állami szuverenitást a Nemzeti Bizottság gyakorolja, ennél fogva minden közigazgatási hatóság annak van alárendelve.102
3.2. A MOKAN karhatalom működése Első lépésként őrszolgálatot hoztak létre a lakosság számára fontos épületeknél, mint például gyógyszertárak, különböző orvosok rendelői, Erdőkincstári fatelep, pékségek, berekaljai és perecesi szénbányák, vágóhidak és iskolák.103 Rendszeresen járőröztek az utcákon a fegyverrel és karszalaggal ellátott tagok. De legális működésük során a miskolci és a 99
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/2. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/2. 101 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/2. 102 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/11. 103 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/5764. 100
37
diósgyőri MOKAN szerv különvált. A miskolcit Tóth Béla irányította, rendeleteit rendszeresen így írta alá: „Tóth Béla A MOKAN Komité teljhatalmú megbízottja.” A diósgyőri szervezet irányítóját nem lehet egyértelműen megállapítani, mivel több személy neve áll a kiadott rendeleteken és különböző visszaemlékezések különböző személyeket neveznek meg, mint parancsnokot. A fellelt levéltári források alapján a lakosság is egyfajta teljhatalmú szervezetként tekintett a karhatalmistákra. Kérvényeikkel közvetlenül a MOKAN-hoz fordultak.
Például:
Egy
diósgyőri
patika
tetőszerkezetének
és
nyílászáróinak
rendbehozatalával fordult a községi jegyző a MOKAN-hoz december 21-én, amelyben a helyreállítást kérvényezi, vagy egy új helyiségbe való átköltöztetést, valamint nemi betegség elleni „védőszerek kerüljenek községünk részére kiutalásra.”104 Ez egy közvetett utalás lehet a katonák által elkövetett nemi erőszakra. Akadt olyan eset is, amikor nagyobb mennyiségű ablaküveg lerakatot, ismeretlen tulajdonos, foglalt le a szervezet, mert azt a lakosság elkezdte széthordani. Továbbá a megmaradt készleteket a Vasgyár egyik részlegének utalta ki. Az addig eltulajdonított üvegeket felkutatták és lefoglalták a mokanisták.105 Lefoglaltak olyan ingóságokat, amelyeknek nem volt meg a tulajuk (és ez a front átvonulását követő hetekben igen gyakran előfordult); „(…) a diósgyőri MOKAN szervezet által lefoglalt 2000 drb. tetőcserepet őrizni tartozik, mindez ideig, míg felhasználásáról intézkedés nem történik.”106 A szabd mozgást biztosító engedélyeket adtak ki107 és akadt olyan eset is, hogy a Diósgyőr Szénbánya Rt. igazgatójának meghatározták a vájároknak és a segédmunkásoknak fizetendő minimum napidíjat.108 De visszaemlékezésekből is képet kaphatunk a diósgyőri MOKAN működési módszereire: „Hogy a közellátás súlyos nehézségeit áthidaljuk, ebben az időben diktatórikus rendelkezéseket tettünk Diósgyőr anyaközségben, de ez abban az időben szükséges volt. A közellátás érdekében elrendeltük, hogy össze kell írni Diósgyőr területén mindazokat a jól szituált gazdákat, akik tehenekkel vagy más egyéb gazdasági lehetőségekkel rendelkeztek. Rekvirálásokat hajtottunk végre azoknál, akiknél bejelentések alapján nagyobb élelmiszer volt felhalmozva. Ezeket elkoboztuk és ezeket azok között osztottuk ki. akik a legjobban rá voltak szorulva.”109
104
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/5793. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/5084. 106 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/5846. 107 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/5841. 108 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/2633. 109 Nyírő Sándor visszaemlékezése PIL. 867.f.1/n-67. 105
38
Nyírő Sándor visszaemlékezésében olvashatjuk a fenti sorokat, amelyet a 1959-ben írt, és az önkényes rekvirálások említése az első olyan negatív cselekmény, amelyet a MOKAN történetét feldolgozók egyáltalán nem hangsúlyozták. Önkényesen hajtották végre ezeket, mivel az 1978 májusában írt rövidebb visszaemlékezében, amelyben magyarázatot ad arra, hogy miért tartottak házkutatásokat (hiszen bejelentések alapján csak feltételezhették, hogy az adott személy bármilyen „felesleges” ingósággal rendelkezett) és lefoglalásokat. „A felszabadulási időszakban hosszú időn keresztül a MOKAN volt az egyetlen szervezet, amely a közellátást szervezte és a rendőrség szerepét is betöltötte a kommunisták vezetésével. Ezt az időszakot diktatórikus rendelkezéseink jellemezték és ezt minden központi direktíva nélkül csináltuk a termelés és közellátás érdekében.”110 A háború sújtotta területeken a szükség mindennél előbbre való volt. A rekvirálások jogosságát Nyírő Sándor emlékezetében azzal igazolja, hogy közösség, a lakosság érdekében hajtották végre. Ellenben az „elrendeltük, hogy össze kell írni Diósgyőr területén mindazokat a jól szituált gazdákat” mondatrész arra enged következtetni, hogy más cselekedet is meghúzódhat a háttérben. A többes szám használata azt a feltételezést támasztja alá, hogy több vezető egyén irányította a diósgyőri karhatalmat. „Végezetül el kell még mondanom azt, hogy nagy gondot fordítottunk a párt és a Mokán fegyveres testület erkölcsi tekintélyének a biztosítására. Akadtak a fegyveres testületben olyan személyek, akik erkölcsi magatartásukkal beszennyezték a mi nagy és nemes munkánkat, ezeket könyörtelenül eltávolítottuk sorainkból és ezt nyilvánosságra hoztuk a dolgozók előtt. Ezen intézkedéseink és munkánk eredménye volt az, hogy tömegbefolyásunk valamint erkölcsi tekintélye a kommunista pártnak állandóan nőtt.”111 Egy korai nyomozása, a frissen megalakított miskolci Államrendőrség112 politikai nyomozó osztályának, melyet Kecskés Ferenc113 (szintén volt MOKAN tag) vezetett, rávilágíthat arra a homályosan megfogalmazott „erkölcsi tekintélyromboló” tettre.114
110
Nyírő Sándor visszaemlékezése MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga. XXXV. 133. 28. dob. Nyírő Sándor visszaemlékezése PIL. 867.f.1/n-67. Valamint Barla Anna visszaemlékezésében is utal olyan cselekedetekre, amelyek morálisan megkérdőjelezhetőek voltak: „Tekintettel arra, hogy a Mokány csoport 300 taggal nem rendelkezett, akkor kénytelen volt felhigítani csoportunkat. Igen sokan akadtak nagyon becsületes és valóban az ügyet szolgáló dolgozók, azonban akadtak olyanok is, akik ezzel visszaéltek. Olyan tényeket akartak maguknak formálni, illetve jogokat amit a Mokány csoport nem is engedett meg magának.” Barla Anna visszaemlékezése MNL. BAZMLt. Alsózsolcai Fióklevéltár pártanyaga XXXV. 133/a 29. dob. 112 XVII. 2-1945/84. 1945. jan. 7-én A miskolci Államrendőrség működési szabályzatát 1945. január 11-én adták ki, tehát ekkora áltt össze szervezetileg. MNL. BAZMLt. XVII.-2. 1945/96. 111
39
Dancza Lajost (volt MOKAN tag) a miskolci Államrendőrség vette őrizetbe 1945. április 24én azzal az indokkal, hogy a Diósgyőri „C” gyár kémelhárító irodájának aktív tagja volt. Feladata a baloldali munkások megfigyelése. Jelentéseiért cserébe pénzösszegeket vett át a kémelhárító tiszttől, Somogyi Károly Jánostól.115 Somogyi Károly János VKF-2-es kém- és szabotázselhárító tiszt vasgyári tevékenységéből kiindulva több koncepciós per is született 1950-től kezdve. Magát a tisztet 1951. január 5-én az ÁVO letartóztatta, tevékenységéért 6 év börtönbüntetésre ítélték.116 Tevékenységéről a hatóságok onnan szereztek tudomást, hogy „1946 tavaszán Magyarországon a mahócai internálótáborban hallottam az egyik internálttól, hogy Somogyi Károly íróasztala fiókjában megtalálták a „B” általány füzet egyik lapját, melynek több besúgó (…) neve szerepelt.”117 Nem tudni, hogy mikor és ki találta meg a füzetlapot (!). Az internáló tábori élményeiről az ÁVO-nak „Birtokos” fedőnév118 alatt jelentő ügynök tett említést az 1950-ben megindított nyomozás során. 1962. november 9-én keletkezett anyag alapján (BM. III/2. osztály) megtalálták (hogy mikor azt nem tudni) az a szóban forgó átalány elszámolási könyvének 1942. januári és 1943. márciusi kimutatását is, ahol elsőként névvel, majd a második dátumnál fedőnévvel szerepelt.119 Dancza Lajos fedőneve:„Uj. 111”.120 Egy másik dokumentum szerint már 1945 januárjában meg lett (vagy kész lett) Dancza Lajos besúgó múltjáról szóló jelentés.121 De ez a dokumentum sokkal többet tartalmaz ennél! Szó szerinti idézet következik: „Munkásságát a legradikálisabb eszmék meghirdetésével kezdte meg (t.i. a N B-ben), de ezen túlmenően, hogy magának több hitelt szerezzen és magának nagyobb befolyást, diktatórikus uralmi rendszert teremtett meg Diósgyőr községben, melynek, mint képviselője egyben kényura is lett. Hogy hatalmi tébolyát kitölthesse rémuralmának első gyümölcsét ott termelte ki, amikor a felszabadító vöröshadsereg megbízottai a német állampolgárok összeszedését Diósgyőrben is megkezdte. Dancza Lajos a maga köré gyűjtött egyrészt jellemtelen, másrészt elvakult uszályhordozókkal egyetemben Diósgyőrből 433 egyént szolgáltatott ki német állampolgárként, kiknek kiadott névsorát saját maga írta alá, hogy a kiadott személyek mind 113
1945. január 21-én tett jelentést Fodor János rendőrkapitány a Nemzeti Bizottságnak a rendőrség személyzeti beosztásáról. MNL. BAZMLt. XVII.-2. 1945/829. 114 Az Államrendőrség felállítását később fejtem ki részletesen. 115 ÁBTL. 3.1.9.V-146214. 116 ÁBTL. 3.1.9.V-103435. 117 ÁBTL. 3.1.9.V-103435 118 Az ügynök nevét nem sikerült felfedni, mivel az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt megsemmisültek az ügynöklisták. 119 ÁBTL. 3.1.9.V-146091. 120 ÁBTL. 3.1.5.O-15988/1 121 ÁBTL. 3.1.9.V-146091.
40
német származású állampolgárok. A valóság ebben is az volt, hogy ezek túlnyomó százaléka nem csak, hogy nem német származású, de még nem is német nevű, leginkább egyszerű munkás emberekből tevődött össze, kik között a baloldali munkásság színe java is eltávolítatott Diósgyőr községből. Majd a következő ténykedését azzal kezdte, hogy az újonnan megalakult Államrendőrség Diósgyőri kapitányságának vezetőit az általa szervezett fiatal, elvakult gangster szellemű rendőr legénységgel, hamis vádak alapján pozíciójából eltávolítsa.”122 De az ügy folytatódott tovább és egy 1945. március 22-én keletkezett jelentésben még a következőket hozták fel Dancza Lajos ellen: március 21-én a Nemzeti Bizottság ülésén támadást indított az Államrendőrség vezetői ellen. Nyilaskeresztes jelvényeket festettek falakra az ő megbízásából és március 20-án fegyveres találkozót szervezett, hogy eltávolítsa az Államrendőrség vezetőit. A jelentést aláírták: Kecskés Ferenc (rendőrfőtanácsos a pol. oszt. vezetője) és Fodor János (rendőrfőkapitány). Nem találtam olyan Nemzeti Bizottsági jegyzőkönyvet, ami alátámasztotta volna, hogy március 21-én ülésezett a bizottság. Aligha nem egy korai koncepciós perrel állunk szemben, mint ahogy azt maga Dancza Lajos is állította visszaemlékezésében: „ (…) majd haza jövet[nemzetgyűlési ülésről], 1945 nagy péntekjén „koncepciós” pörök vádján letartóztattak, azóta sem történt meg a rehabilitálásom, így feledkeztek meg az 1918-1919-es régi harcosokról, gyalázat!”123 Ezután a kisebb kitérő után térjünk vissza arra a vádpontra, hogy „Diósgyőrből 433 egyént szolgáltatott ki német állampolgárként”! Az Vörös Hadsereg Miskolcról is hurcolt el civil foglalkozású személyeket (sokuk nem is teljesített katonai szolgálatot) hadifogoly státus alatt GULAG-ra. Tóth Béla rövid főispáni tevékenysége alatt,124 született meg az a rendelet amely szerint: „Borsod vármegye alispánjától Szigorúan bizalmas!
122
ÁBTL. 3.1.9.V-146091. PIL. 867.f.1/d-80. 124 1944. december 26-án lemondott a Nemzeti Bizottság elnökeként betöltött posztjáról. MNL. BAZMLt. XVII.2.1944/13. A kinevezéséről szóló rendelet 1945. január 12-én keletkezett: „Magyar Miniszterelnökség 36/1945. M. E. amellyel Borsod vármegye és Miskolc thj. város főispánjává nevezték ki, valamint csonka Zemplén és Abaúj vármegyék főispáni teendőinek ellátására is megbízatást kapott. Ugyan akkor a közellátási miniszter előterjesztése alapján ugyan ezen törvényhatóságok területein a közellátási kormánybiztos tisztségét is betöltötte. 1945. január 19-től kezdte meg rendeletinek kibocsátását. 1945. március 14. keletkezett miniszteri rendelet (542./1945. M. E.) felmentette tisztségéből és helyette Oszip István lett a főispán. 123
41
Tárgy: Németajkú és nevű egyének igazolása. Tóth Béla vármegyei főispán úr rendeletére felhívom, hogy 3 nap alatt a legsúlyosabb, esetleg halálbüntetés terhe alatt is közölje és pedig nőkre vonatkozólag 18-30 éves korig, férfiakat illetőleg 17-45 évig, hogy a) a legutolsó népszámlálás alkalmával kik vallották magukat német anyanyelvűeknek, német ajkúaknak. b) kik változtatták vissza magyarosított nevüket az eredeti német nyelvre. c) c) kik vallják magukat kifejezetten németnek és kikről tudott tény, hogy németek, vagy németnek vallják magukat d) kiknek van német, vagy némethangzású nevük Megjegyezni kívánom, hogy a d) pont kizárólag informatív jellegű a az illetőknek semmiféle hátrányuk, vagy bántódásuk nem lesz. Jelen rendeletemet rendkívüli futárral megfelelő eljárás, illetve soronkívüli intézkedés végett egyidejűleg a jegyzőknek is átadom s felhívom (…) hogy az idő rövidségére tekintettel jelentéseiket kimutatásba foglalva ugyancsak rendkívüli futárral küldjék be (…).125 A halálbüntetés kilátásba helyezése, a szűk határidő és a soron kívüli intézkedés arról árulkodik, hogy a szovjet városparancsnokság a lehető leggyorsabban akarta elhurcolni a munkára fogható lakosság egy részét. A német, vagy német hangzású nevek tág fogalomkört biztosítottak a város lakossága körében, de ezt a fogalomkört tovább tágította a január 25-én kiadott alispáni rendelet; amely úgy rendelkezik, hogy azokat is össze kell írni, akik bizonyíthatóan szélsőjobboldali, vagy „német irányzatú mozgalomban” vettek részt, akik népellenes álláspontjukat hangoztatták „és akik hangoztatták, hogy a Szovjetekkel és általában a demokratikus elveket valló politikai pártokkal nem értenek egyet” továbbá azokat is számba kellett venni, akik németbarátok, vagy németbarát magatartást tanúsítottak. Az előző rendeletben megadott életkorhatárt a férfiak 17 és 50 évre, nők esetében pedig 18 és 49 évre változtatta az utasítás. A rendelkezés célja (elméletileg) az volt, hogy az ezekbe a kategóriákba eső egyéneket kellett „mindennemű közmunkára” alkalmazni, függetlenül attól, hogy magyar, vagy szovjet hatóságok igényeltek munkát.126 A levéltári források alapján a
125 126
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/389. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/422.
42
városban a január 19. kiadott rendelet után kezdődtek meg az elhurcolások.127 És ebben a MOKAN karhatalom tagjai aktívan részt vállaltak. Az eddig felvázoltak alapján könnyen elképelhető, hogy a város lakossága körében milyen hatást válthattak ki a MOKAN karszalagot és fegyvert viselő „MOKAN rendőrök”. Akik házkutatásokat tartottak, lefoglaltak ingóságokat és elhurcoltak embereket. Egy versidézettel szeretném lezárni ezt a fejezetet, amelyet olyan személy írt, aki a malenkij robot után visszatért a Szovjetunióból. „A „Paradicsom” megcsúfolása Elhurcolásunk évfordulóján 1990. január 17-én Van két nevem: kik elhurcoltak, Azoknak neve lelkembe vésve. „Miképpen mis is megbocsátunk” ám nekik mégse! Gy. Lajos, A. János Diákgyerekként vitt el. Verje meg őket mindhalálig A gonoszokat megverő Isten! Mert az ilyennek nincs bocsánat, Mondjon bár ezer Miatyánkot, De ezer annyi kín gyötörje Mindabból, ami miránk várt ott MOKÁNOK voltak: nevük legyen átok.”128
127
Az elhurcolt személyekről a Nemzeti Bizottsághoz fordult hozzátartozók kérvényeiből kaphatunk képet: MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3885. MNL. BAZMLt. XVII.-2. 1945/388. BAZMLt. XVII-2.1945/4010. Vagy a Külügyminisztérium által küldött utasításból, amely azt kéri a vármegyétől, hogy írják össze pontosan azokat az egyéneket, akiket a szovjet hadsereg “vett igénybe közmunkára”, ezen a dokumentumon a keltezés: 1945. április 24. a válaszlevél, amely a névsort is tartalmazza 3 nappal később készült el. Ez a lsita 121 nevet tartalmaz, és mindegyik személy miskolci lakos volt döntő többségük Diósgyőr városrészben élt, MNL. BAZMLt. IV.1930. 128 Borsodi Gyula: A „Paradicsom” megcsúfolása. In: Zsíros Sándor: A front alatt, 1944 ősze Felsőzsolca-Miskolc. Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány és a Domínium Bt. közös kiadás, 158. old.
43
3.3. Közigazgatás kiépítése 1944 decemberében a miskolci Nemzeti Bizottság munkáját megnehezítette, hogy elnöke (Tóth Béla) és több tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésen vett részt. December 26-án ült össze ismét a bizottság, ahol üdvözölték dr. Zsedényi Béla Ideiglenes Nemzetgyűlési elnökké való kinevezését. Ő pedig megosztotta debreceni tapasztalatait. Mint mondja bizalommal vegyes aggodalommal utazott el, de a gyűlésen eloszlott minden aggodalma, mert látta, hogy a pártok demokratikusan, pártérdekeket félretéve folytatták le az ülést. Aggodalmat az MKP ébresztett benne, mint ahogy az kiderül a jegyzőkönyvből, mert polgári gondolkodású személynek vallotta magát, de be kellett vallania, hogy a kommunista párt felkészültsége, politikai rutinja és nemzeti érzése meglepte. A nemzetgyűlés az elfogadott program alapján működik és „nincsenek pártérdekek, csak egyetemes magyar érdekek vannak, ezekért köteles együtt dolgozni a nemzetgyűlés minden tagja, a baráti érzelmeket tanúsító Szovjetunióval.”129 Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy egy művelt (doktori fokozattal rendelkező ügyvéd és bíró) személyben milyen politikai és államberendezkedési aggodalmak alakultak ki a háború alatt, és az azt követő szűk egy hónapban. Aggodalommal tekintett az MKP tevékenységére, mellyel egyeduralmat alakít ki a szovjet hadsereg segítségével. Felfedezhető az az érzés is, amely szerint az MKP nem nemzeti párt, hanem egy olyan nemzetközi mozgalomnak a hazai képviselője, amely Moszkvából indult ki („milyen mélyen áthatott nemzeti érzést látott megnyilvánulni náluk”).130 Tóth Béla azzal reflektált: Sokan azt hiszik, hogy most ott folytatjuk, ahol 1919-ben megálltak a dolgok, „(…) nem akarunk 1919-et, hanem úgy mint Lenin, harcolunk egyaránt az előre és hátrahaladók ellen.”131 Ezt követően mind a ketten bejelentették lemondásukat a bizottsági vezetői posztjukról, mivel mind a kettőjüket más irányú elfoglaltsággal látott el az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az ülés elfogadta a lemondásokat, és új vezetőséget választottak: elnök: Kozma Ferenc lett, az alelnökök: Rónai Sándor és Országh József lettek. A főtitkári pozíciót Fekete Mihály töltötte be, titkárnak pedig Pődör Lászlót választották. Az öt személyből három részt vett a MOKAN ellenállásában. A következő napirendi pont az igazoló eljárásokat lefolytató bizottságok előkészítése volt. Egy felszólalás hangsúlyozta a „nagytakarítási munka” minél gyorsabb megkezdését, elsősorban a Megye- és a Városházán. Az igazoló bizottságok felállításának elhatározása mellet létrehoztak a képviselők egy közellátási bizottságot, amely nem csak tanácsadó, hanem végrehajtó szervként működjön annak érdekében, hogy a város ellátása minél hamarabb megoldódjon.
129
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/13. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/13. 131 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/13. 130
44
Ebben a kilenctagú bizottságban csak két volt MOKAN tag kapott helyet. Az ülésre ekkor érkezett meg a szovjet városparancsnok és tíz vagonból álló szerelvényt adományozott a városvezetésének. Majd egy rövid beszédben Sztálinra hivatkozva a következőket mondta: „A Sztalin marsall vezetése alatt álló orosz nép a magyarokra nem úgy tekint, mint ellenségre, A marsall utolsó beszédében említette, hogy Magyarországot, mely a hitleri Németország utolsó csatlósa volt, át kell állítani a szövetségesen oldalára.”132 Miután az alezredes elhagyta a termet a következő ülés ügyrendjét állapították meg: Nagy-Miskolc létrehozása, energiagazdálkodás megoldása, mozi jogosítványok revíziója.133 A következő meghatározó ülést 1945. január 7-én tartották. Előzetes megbeszélések alapján a Nemzeti Bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy régi rendőrség és csendőrség nem tudja ellátni feladatát, ezért tisztázni kell a rendfenntartás kérdését. A rendőrség szervezeti felállítását határozták el, melynek két osztálya lesz; politikai és rendészeti. E két részleg felett a rendőrfőkapitány fog állni. Erre a posztra Fodor Jánost javasolták az ülnökök, a politikai osztály élére Kecskés Ferencet, a rendészetire pedig Pintér Istvánt. A jelöltekről Fekete Mihály és Kozma Ferenc adtak információt (nyilvánvalóan a háborús évek alatt tanúsított magatartásukról). Kecskés Ferenc személyéről Fekete Mihálynak megbízható információi voltak, mivel ő is a MOKAN-Komité tagja volt. Az bizottság elnöke utasítja a rendőrség megválasztott vezetőit a munka haladéktalan megkezdésére. A következő pont a város villamos energiai problémájának megoldása volt. Eszerint a miskolci Villamos művek irányítását a város veszi át, erről az Ideiglenes Kormánytól megkapták a felhatalmazást, a tulajdonosok kárpótlásáról pedig majd a kormány gondoskodik. A városban található mozikat is saját kezébe vette a városvezetés.134 A rendőrség vezetőinek kinevezéséről a következő napon értesítették a polgármestert. A miskolci Államrendőrség működési szabályzatát 1945. január 11-én adta ki a főkapitány.135 Majd tíz nappal később a Nemzeti Bizottságnak a rendőrség személyzeti beosztásáról.136 Az új rendfenntartó szerv személyi illetményeinek kimutatásából megtudható, hogy az állomány február 23-án 658 személyből állt.137 Az Államrendőrség működésének megindulásával a MOKAN karhatalom szervezetileg vált feleslegessé. Létezése a város szempontjából csak ideiglenes volt a rendfenntartás érdekében.
132
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/13. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/13. 134 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/84. 135 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/96. 136 MNL. BAZMLt. XVII.-2. 1945/829. 137 462 próbarendőr, 74 rendőr, 48 őrmester, 18 törzsőrmester, 30 tiszthelyettes, 10 alhadnagy, 14 altiszt és 2 tolmács dolgozott. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/2367. 133
45
Megszűnése persze nem egyik pillanatról a másikra történt, de február végére teljesen átadták az össze feladatkört a hivatalos rendőröknek, ezáltal a MOKAN karhatalom megszűnt. Volt tagjai közül többen az új rendőrség szervezetébe nyert felvételt.138 A MOKAN karhatalmi létszáma 1944 decemberében 144 fő volt, megszűnése idején 227 fő dolgozott MOKAN rendőrként.139 Az új Államrendőrség politikai függetlensége megkérdőjelezhető, elég csak arra gondolni, hogy a politikai osztályt egy volt MOKAN tag irányította, aki ennél fogva jó kapcsolatot tartott fent a miskolci MKP vezetőivel. A volt „mokanosok” átszivárgása a rendőrség vezetőségébe és szervezetébe (főleg a politikai rendőrséghez) feltehetően az MKP hatalmát erősítették, mert a MOKAN karhatalom csak ideiglenesen, és a szovjet városparancsnokság
engedélyével,
gyakorolta
a
végrehajtó
hatalmat,
ellenben
az
Államrendőrség a magyar állam törvényes végrehajtó hatalma volt nem ideiglenes statussal. Hasonló személyi összefüggést találhatunk a főispáni pozíció a MOKAN és az MKP között. Már utaltam rá, hogy a MOKAN-Komité kigondolója, és egyik vezetője Tóth Béla töltötte be ezt a posztot, a Magyar Miniszterelnökség 36/1945. M. E. rendelete alapján január 21-től március 29-ig, amikor is, az időközben magalakult, Törvényhatósági Bizottság díszgyűlésén Oszip Istvánt (szintén volt MOKAN tag) iktatták be helyére.140 Tóth Béla beiktatása alkalmából elmondott beszéde, véleményem szerint tükrözi gondolkodás módját: „Meghatva állok itt önök előtt (…) Azt hiszem, hogy a MOKÁN komité szervezésével és harcos áldozatkész munkájával a föld alatt is bebizonyítottuk: a közért élünk, vagy halunk. Ezt fogjuk tenni a föld felett is. Tesszük azt azért, hogy méltók lehessünk a dolgozók elismerésére. (…) E történelmi terem falairól „nagyemberek” szúrós, szikrázó, tiltakozó, gyűlölt kísérteties szemei merednek ránk, mintha csak azt mondanák: Mit kerestek itt, a kiválasztottak, az Istentől predesztinált felső tízezrek, a „Haute volée” között. (…) E történelmi teremben új tekintetek is lövelnek felém: izzó szeretettel telített, bátor, harcos szemek: a dolgozók (…) tekintetei: a feltörő negyedik rend embereié. (…) A felszabadító dicső Vörös Hadsereg, a Szovjet-Unió hős népének és nagy fiának Sztalin marsallnak köszönhetjük, hogy lerázhattuk az évszázados gyűlölt német jármot. A Szovjet-Unió és a Szövetséges államok nagylelkűségének köszönhetjük a méltányos fegyverszüneti szerződést. (…) Ott kell lennünk: Bécsben, Berlinben! Ki kell írtani az utolsó fasiszta-nácista-hitlerista brigantikat és csatlósaikat a nyilasokat. Ez a dolgozók főispánjának és az egész demokratikusan 138
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/829. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/249. 140 542./1945. M. E. miniszteri rendelet alapján Oszip Istvánt nevezte ki a belügyminisztérium erre a pozícióra, kelt.: Debrecen, 1945. márc. 14. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/2484. 139
46
gondolkodó, becsületes magyarság programja. (…) Éljen a Vörös Hadsereg! Éljen Sztalin Marsall! Éljen a szabad, demokratikus Magyarország!”141 A „dolgozók főispánjának” titulálta magát, a háború előtti és alatti városi és vármegyei igazgatás új alapokra való áthelyezőjének marxista „predesztináltjaként” tekintett magára. Harcos, antifasiszta hangvétele megegyezik azzal a kommunikációval, melyet az ellenállási mozgalom során használt (lásd: MOKAN röplapok és plakátok). Közügyek terén tett javaslatai is szélsőséges baloldali gondolkodást feltételeznek. Példa erre, hogy december hónapban a Nemzeti Bizottságnak a sok égető probléma közül az egyik legfontosabb a működéséhez szükséges pénz előteremtése volt. A bizottság első rendeletei között találjuk az adóhátralékok azonnali behajtását és az adófizetés rendszeresítését. Persze egy háború viselt városban nem volt túl sok megtakarítsa a lakosságnak, főleg, hogy az állami szektorhoz tartozó gyárak dolgozói a hatalmi vákuum következtében nem kaptak fizetést hónapokon keresztül. Az égető pénzszükséglet megoldására Tóth Béla érdekes javaslatot tett: szerinte a közellátási szervek működéséhez szükséges anyagi fedezetet a „vagyonos osztálytól” kellene előteremteni, oly módon, hogy a bizottság szólítsa fel a „vagyonos osztály”, hogy a szükséges forgótőkét öt napon belül teremtse elő és bocsássa a Nemzeti Bizottság rendelkezésére. Tanácsadó és végrehajtó funkció a közellátás beindítása érdekében.142 Ez a javaslat nem valósult meg. Ellenben Tóth Béla gondolkodásmódja szerintem itt is tetten érhető: ha valami nem áll a közigazgatás rendelkezésére, akkor azt a „vagyonos osztálytól” kell elvenni. Főispáni jogköre igen nagy befolyást biztosított számára, az 5100/1945. B.M. számú körrendelet alapján (ez a jogkör minden főispánt megilletett az országban) „Az alárendelt tisztviselők kinevezése és elmozdítása az idevágó kormánynyilatkozat elvei szerint egyenlőre a főispán feladata.” A főispán megtekinthetett bármilyen szervhez beérkező rendeletet, beadványt és a végrehajtásokra tett intézkedéseket.143 Tovább szélesítette befolyását a 760/1939. B. M. sz. rendelet, amellyel az internálási és rendőrségi felügyelet alá helyezési ügyek elsőfokú fellebbezési procedúráját az alispáni feladatkörből a főispániba helyezte át. Ez a rendelet a főispánt a járás elsőfokú rendőrhatóságává nevezte ki.144 Tóth Béla kaphatta a szovjet városparancsnoktól azt az utasítást, amely alapján listát készítettek a német származású, vagy német hangzású névvel rendelkező személyekről, akiket később elhurcoltak. A főispán pozícióját azonban nem töltötte be sokáig a MOKAN volt „teljhatalmú 141
MNL. BAZMLt. IV. 1903/a. 37. kötet. 1945. február 1. közgyűlés 24. szám MNL. BAZMLt. XVII.-2.1944/13. 143 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/404 144 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/23. de ez nem pontos 142
47
szervezője”, mivel március elején Oszip István került helyére.145 Ő szintén MOKAN tag volt. Véletlen egybeesés, hogy a vármegye egyik legfontosabb tisztségét egymást követően is „mokanisták” töltötték be? Aligha. Tóth Béla távozásának oka nem tisztázott, az azonban biztos, hogy egy évvel később az Iparügyi Minisztériumnak és a Külügyminisztériumnak is dolgozott.146 Oszip Istvánt, a már megalakult Törvényhatósági Bizottság 1945. március 29-én tartott díszgyűlésén iktatták be.147 A ceremónia alatt elhangzott köszöntőbeszédek egyikében elhangzottak egyértelművé teszik számunkra, hogy melyik politikai párttal szimpatizált az új főispán. „Kedves Oszip Elvtárs! Főispáni beiktatásod alkalmával engedd meg, hogy üdvözöljelek a Nemezti Bizottság és Miskolc városának törvényhatósági bizottsága nevében. Azt hiszem, senki sem veszi rossz néven tőlem, ha még külön üdvözöllek az ipari munkásság részéről, akikhez mindkettőnket hosszú, kemény munkában és harcban szerzett emlékek fűznek. (…) Te, ki a tudományos szocializmus alapján állsz, nagyon jól tudod, hogy az ipari munkásság szeret, becsül Téged. (…) Megköveteljük tőled, hogy elszántan harcolj a reakció és a fasizmus még mindig erős akadálya ellen és vigyáznod kell a közéleti tisztaságra, mert a korrupció már újból kezdi felütni a fejét a közéletben. (…) Tudjuk, hogy a feladat amelyet vállaltál óriási, de megvalósítható. Erősítsen az a tudat, hogy a Magyar Kommunista Párt teljes bizalmával és egész erejével támogat és azt hiszem, a többi demokratikus pártok is.”148
3.4. Törvényhatósági Bizottság A magyar kormány 14./1945. M. E. szám alatt a közigazgatás ideiglenes rendezéséről kiadott rendeletében felhívta az ország lakosságát, hogy önkormányzati úton gondoskodjon a közigazgatás szerveinek helyreállításáról. Ezért a Törvényhatósági Bizottság újjáalakulása a város életében az egyik legfontosabb esemény volt, mivel biztosította az önkormányzati jogfolytonosságot és a közellátás legfőbb szervezetévé vált. Első lépésként január 23-án Miskolc városhoz csatolták a környező községeket (Diósgyőr, Pereces, Újgyőr-Vasgyár,
145
Debrecen, 1945. március 14. 542/1945 M. E. rendelet Tóth Béla főispán felmentéséről és Oszip István kinevezéséről. 146 Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek Napirendi Jegyzékei 1944. December 23.-1947. május 31. 195-197 old. 147 MNL. BAZMLt. IV. 1903/a. 37. kötet. 1945. március 29. közgyűlés 148 MNL. BAZMLt. IV. 1903/a. 37. kötet. 1945. március 29. közgyűlés, 34-35. szám. Oszip István beszédéből is szeretnék kiemelni pár idézetet: „Én, mint a Magyar Kommunista Párt egyik vezető tagja vállalom ezt a szerepet és Miskolc város közellátását a tőlem telhető legmesszebbmenő mértékben segíteni fogom. (…)Azoknak pedig, akik nem tudnak megbarátkozni az új szellemmel [mármint a demokratikus államberendezkedéssel, a szerz.] el kell tűnniük a közélet vezetéséből még pedig gyorsan és ne várják meg, hogy az Igazoló Bizottságok vagy az én egyszerű proletár kezem lesújtson rájuk.”
48
Hejőcsaba, Tapolca), így jött létre az általunk is ismert „Nagy-Miskolc”.149 A Törvényhatósági Bizottság létrehozásának előkészítését a Nemzeti Bizottság Elnöki Tanácsa dolgozta ki, megszabva, hogy a városi kerületek mennyi tagot delegálhatnak és a delegáltak pártonkénti megoszlását is megszabta: Miskolc 60, Diósgyőr 7, Újgyőr-Vasgyár 11, Pereces 2, Hejőcsaba 4, Tapolca 2, az egyházak 8 tagot küldhettek az újonnan megalakuló bizottságba.150 A pártonkénti megoszlás a következőképpen alakult: • MKP: 23 tag • SZDP: 23 tag • FKgP: 13 tag • Értelmiségi: 12 tag • Szakszervezetek: 13 tag • Egyházak 8 tag 151 A szervezet azokból a személyekből állt, akiket a Nemzeti Bizottság választott meg, az egyházak képviselőit a is Nemzeti Bizottság szavazta meg, valamint voltak azok a tagok, akik hivatali állásuknál fogva kerültek be. Az előkészületek és a voksolás le zártával, Miskolc thj. város Törvényhatósági Bizottsága 1945. január 29-én tartotta meg az első rendes közgyűlését, a fent felsorolt arányszámok némiképp más eloszlásban kerültek bele a megalakulást kimondó véghatározatban. • MKP: 23 tag • SZDP: 23 tag • Szakszervezetek: 16 tag • FKgP: 13 tag • MDP: 3 tag • Értelmiség: 9 tag • Egyházak: 8 tag (az izraelita hitközség képviselője csak egy nappal később lett megnevezve) Hivatali állásuknál fogva tagokká vált a polgármester, valamint a helyettese, a főjegyző, a városi tanácsnokok, az árvaszéki elnök és ülnökök, a tiszti főügyész és ügyészek, a városi
149
MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3050. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3050. 151 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3050. 150
49
mérnöki hivatal vezetője, a városi számvevőszék főnöke és a tűzoltóparancsnok.152 A Törvényhatósági Bizottság üléseinek napirendi pontjait egy u.n. Kisgyűlés határozta meg és készítette elő. A baloldali párt tagok ebbe a bizottságba is „felülreprezentáltak” voltak. 1945 március 29-én ült össze a rendkívüli közgyűlés, hogy megválassza, polgármesteri előterjesztés alapján, a Kisgyűlés tagjait. A gyűlésnek, az 1929. évi XXX. tc. 34. §-a B) pontja és a Miskolci Nemzetei Bizottság 2572/1945. számú rendelete alapján, 16 főből kellett állnia. Tagjai voltak hivataluknál fogva a polgármester, a helyettes polgármester, a főjegyző az a két városi tanácsnok, valamint a Törvényhatósági Bizottságból 12 választott képviselő. A megválasztott tagok: Fekete Mihály, Fekete Pál, dr. Kormosi Illés, Mráz Ferenc, Nógrády Sándor, Novotni Zoltán, Országh József, Pártay Tivadar, dr. Rácz Gábor, Rónai Sándor, Szabó József és Virágh Sándor.153 A Nemzeti Bizottság tagösszetételéről az április 10-én készült kimutatás alapján egyszerűen megállapítható a Kisgyűlésben rendes tagként helyet kapó személyek politikai háttere. Eszerint: Fekete Mihály (MKP), Fekete Pál (MKP), dr. Kormosi Illés (ismeretlen), Mráz Ferenc (SZDP), Nógrády Sándor (MKP), Novotny Zoltán (MDP), Országh József (MDP) Pártay Tivadar (FKgP), dr. Rácz Gábor (FKgP), Rónai Sándor (SZDP), Szabó József (MKP) Virágh Sándor (SZDP).154 Ezen a napon a közgyűlés felállította a városi közigazgatás szakbizottságait.155 Miskolc város hivatalos városvezetése ezzel felállt és megkezdte munkáját. Május 11-én keletkezett az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1030/1945. M.E. számú rendelete amely kiegészítette a 14/1945. M.E. számú rendelet (ez rendelkezett a Törvényhatósági
Bizottságok
felállításáról).
Annak
11.
§-a
kimondta,
hogy
„A
törvényhatósági bizottságok, illetőleg képviselőtestületek megalakulásával a Nemzeti Bizottságok közigazgatási hatásköre megszűnik.”156 Természetesen ez nem egyik napról a másikra következett be, a Miskolci Nemzeti Bizottság fokozatosan szorult háttérbe és adta át jogköreit a hivatalos városvezetésnek.
152
MNL. BAZMLt. IV. 1903/a. 37. kötet. 1945. január 29. közgyűlés MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3591. 154 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/4360. 155 1)építési szakbiz. 2) gazdasági szakbiz. 3) jogügyi szakbiz. 4) pénzügyi szakbiz. 5) szociális szakbiz. 6) tanügyi és közművelésügyi szakbiz. 7) javadalmi biz. 8) színügyi biz. 9)vízvezetéki és csatornázási biz. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3588. MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3589. 156 MNL. BAZMLt. XVII.-2.1945/3768. 153
50
4. Befejezés
A kommunisták aktívan, sőt többségben vettek részt az újjáépítésben, a probléma azzal volt, hogy ebben kizárólagosságot akartak kiharcolni és a városvezetésben azért kerültek vezető szerepbe. A kommunista ideológiai mereven ragaszkodott a hatalom kizárólagos birtoklásához, emiatt nem tudták, a magyar kommunisták, másként elképzelni az újjáépítést csak ha ők a kizárólagos vezetők.
Sajnálatos módon azonban a MOKAN karhatalom
működésének a társadalmi tapasztalata nem sokban különbözhetett a nyilas karhatalométól, csak egy másik bevonuló hadsereget szolgált ki. Az MKP az újjáépítés kisajátítására töreked, mert egy részt bizonyítani kívánta, hogy nem a Tanácsköztársaság politikai örököse, másrészt arra számított, hogy (az illegalitásban kihagyott tömegbázis…) ezzel gyorsan a demokratikus elveknek megfelelő tömegtámogatottságra tesz szert. Ellenben az akkori magyar lakosságban ez nem alakulhatott ki oly gyorsan, és oly széleskörűen, mint ahogy azt a szigorú keretek között gondolkodó kommunisták elvárták. Jelen tanulmányomban több helyen is kifejtettem, hogy miért lehetett ellenérzése az MKP-val kapcsolatban Miskolc város lakossága. A háború alatt éveken át hangoztatott szovjetellenes propaganda keveredet a háború fizikai megtapasztalásával. A Vörös Hadsereg egy, hadászati szempontból, totális hadsereg volt, amely minden civil érdeket a katonai érdekek alá helyezett, rémhírét a nők ellen elkövetett nemi erőszak és a malenkij robotra való elhurcolás csak tovább erősítette. A MOKAN karhatalom részt vállalt az elhurcolásokban, rendszeresen tartott razziákat és vezetői azt foglaltak le, ami szerintük a közösséget illetné meg, fegyveresen volt jelen az utcákon a hétköznapi életben, abban az időszakban, amikor minden más magyar fegyveres testületet az orosz hadvezetés betiltott. A város politikai életébe belépő egyes MOKAN tagok tudatosan, vagy tudat alatt, pedig olyan politikai kommunikációs eszközöket használt, amely nem tette kétségessé a közönség számára, hogy az illető igenis a hatalom kisajátítására törekszik, annak ellenére, hogy népi demokráciáról beszélt. A MOKAN-Komité elvitathatatlan érdemeket szerzett azzal, hogy megakadályozta a várost éltető gyár leszerelését és elszállítását, alkalmasint felrobbantását. Abban a front átvonulását követő napokban, amikor semmiféle közellátás nem működött gyógyszertárat tartott fent, a közrend megóvásáért is felelősséget vállalt. Vezető egyéniségei tettre készen, gyorsan és szervezetten kezdték meg a város újjá szervezését. Azonban az ambíció a bizonyítási vágy mellett mindvégig az irányítás kizárólagosságára törekedtek. A MOKAN-Komité több aspektusból való vizsgálata még több lehetőséget kínál, és távlati célom a további kutatás. Az egyéni életutak feltárása és a 51
társadalmi háttér az egyik ilyen lehetséges út, a csoport kultuszteremtési stratégiái is érdekes területre vezethetnek. Tanulmányomat a kor egyik igen éles szemű politika filozófus gondolataival szeretném zárni. Gondolatai 1945 őszén fogalmazódtak meg, a magyar történelem elmúlt évtizedei távlatából véleményem szerint gondolatai helytállóak, azért segítségével közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, milyen tényezők, vágyak, gyötrelmek alakították az 1945-ös év életben maradt magyar lakosságát. „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától, és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják egyik félelmet sem: Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyésző kisebbségben vannak, s külső erők sem néznék szívesen egyik fordulatot sem. A politikai élet végzetes félelmeinek azonban az a tulajdonságuk, hogy tárgyi előfeltételek híján is, pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek. Mindazok ugyanis, akik mértéktelenül félnek a proletárdiktatúrától, hatalmassá erősíthetik a reakció táborát, mindazok pedig, akik mértéktelenül félnek a reakciótól, hatalmassá erősíthetik a proletárdiktatúra vagy legalábbis valamiféle szélsőbaloldali diktatúra táborát. Ha az ország nem tud kiszabadulni a félelemnek ebből a csapdájából, előbb-utóbb óhatatlanul kettészakad egy ostobán feltett alternatíva körül: a nemzeti folytonosság hívei a reakcióval, a radikális változások hívei a baloldali diktatúra ügyével kerülnek egy táborba. A kettő között elsikkad minden nyugodt és biztos reformpolitika, és újból kátyúba jut az ez év elején oly nagy reményekkel megindult magyar demokratikus fejlődés. A szovjet hadsereget magyar földön egy rémhírpropaganda és egy vágykép előzte meg. A rémhírpropaganda szerint ez a hadsereg világnézeténél és neveltetésénél fogva Istentől és minden erkölcsi értéktől elrugaszkodott emberek tömege, és egy olyan hatalmat képvisel, mely nemzetközi beállítottságánál fogva minden országot, melyre hatalma kiterjed, egyaránt tagállammá akar tenni a maga imperialista világbirodalmában. A vágykép szerint az orosz hadsereg a nemzetközi proletariátus fegyveres ereje, mely azért jött Magyarországra, hogy annak régtől elnyomott öntudatos proletárjait felszabadítsa. Magyarországon az emberek többsége, akik az orosz hadsereget várták, erre az alternatívára voltak rákészülve: erre volt beállítva minden reakciójuk és minden várakozásuk. A ferde világnézetesditől évtizedek óta összezavarva, az orosz hadsereget kizárólag valamilyen világnézetnek a sémája szerint képzelték el, s eleven, húsból és vérből való emberek helyett sémákat megtestesítő ördögöket vagy angyalokat vártak.”157
157
Bibó István: A magyar demokrácia válsága.
52
Irodalomjegyzék
Források Beránné Nemes Éva, Román János (szerk.): Az élet megindulása Miskolcon és Borsodban a felszabadulás után. Miskolc, 1970. Bibó István: A magyar demokrácia válsága. http://mek.niif.hu/02000/02043/html/166.html utolsó hozzáférés: 2015. 04. 17. Borsodi Gyula: A „Paradicsom” megcsúfolása. In: Zsíros Sándor: A front alatt, 1944 ősze Felsőzsolca-Miskolc. Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány és a Domínium Bt. közös kiadás, Fekete Mihály: Ellenállók az Avas alján, Egy diósgyőri munkás visszaemlékezései. Kossuth Könyvkiadó, 1974. Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek Napirendi Jegyzékei 1944. December 23.-1947. május 31. http://mnl.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/kiadvanyok/kiadvanyok/segedletek_repertoriumok/ minisztertanacsi_jegyzokonyvek_napirendi_jegyzekei_1944.html utolsó hozzáférés: 2015. 04.13. Ideiglenes
Nemzetgyűlés
Almanachja
1944-1945.
Elérhető
az
interneten:
http://www.ogyk.hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/almanach_1944-45/index.htm
utolsó
hozzáférés: 2015. 04. 19 Országgyűlés
Almanachja,
elérhető
az
interneten:
http://www.ogyk.hu/e-
konyvt/mpgy/alm/almanach_1947- utolsó hozzáférés: 2015. 04.18. Források rövidítései: ÁBTL. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára MNL. BAZMLt. Magyar Nemzeti Levéltár Borsod Abaúj Zemplén Megyei Levéltára PIL. Politikatörténeti Intézet Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltára HOM. Hermann Ottó Múzeum
53
Szakirodalom Böll Gábor: A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében. In: Okváth Imre (szerk): Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában 1945-1958. Történeti Hivatal, Budapest, 2001. Dobrossy István : Miskolc írásban és képekben 4. Kötet, Miskolc, 1997. Csíki Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve (szerk.: Veres László- Viga Gyula) XL. évf. 2001. Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. In: Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest. 2000. K. Horvát Zsolt: Önarcképcsarnok. A személyes emlékezés, mint történeti probléma. In: Szekeres András (szerk.) A történész szerszámos ládája, L’Harmattan Kiadó, 2003. Lénárt András: „Történetgyűjtés” – Oral history archívumok Magyarországon. elérhető az interneten: http://epa.oszk.hu/00800/00861/00037/pdf/005-030.pdf utolsó hozzáférés: 2015. 04.18. Svéd László: Ságvári Endre mártíriumának körülményei dokumentumok tükrében. In: Múltunk, 2008/1. szám Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben. In: Borsodi levéltári évkönyv / szerk. Román János Miskolc : BorsodAbaúj-Zemplén M. Lvt., 1977.
54
Résumé This paper concerns the analysis of the MOKAN-Committee antifascist resistant group of Miskolc between 1944 and 1945. The group was formed by Hungarian Communist in order to help the Soviet Army and free the city from the German Army. The members explicated propaganda against the devastation of the war, ferocity of the Arrow Cross Party and the occupying German Army. The MOKAN-Committee regularly damaged the military phone wires and vehicles. They maintained hiding places for the runaway Jewish people and Hungarian soldiers. They armed themselves, deactivated explosives at strategical places in the city, such as bridges and factories. Their final task was reconnaissance for the Red Army, which marched in easily to the city on third of December in 1944. The MOKAN-Committee got the right from the Soviet military command to act as a police force, and that was a unique act on behalf of the Soviet Army in Hungary at that time. The communist members of the MOKAN-Committee took part in the rebuilding of the city and the newly emerging political life too. They used their police force to help the Red Army in deportation of citizens to the Soviet Union where they were subjected to force labour. The MOKAN police force was also used to strengthen the communist party power in political life and the civil service of Miskolc. In my final thesis I am going to reconstruct the resistance through the reminiscence of the members. I would like to highlight how the MOKAN-Committee served as a pre-communist party and after the II. World War. The newly founded communist party sought the dominance in power. I am also analysing the myth making process which was generated after the post war era by the ex-members. When they tried to denied the MOKAN role in the deportation to Soviet Union and highlighted their merits in the expulsion of the German Army.
55
