A mi hivatásunk. IX. évfolyam. 2. szám február

IX. évfolyam.

2. szám.

Szent Ferenc H arm adik Rendjének lapja, a katholikus valiáserkölcsi és társadalm i élet ápolására.

M e g je le n ik

1911. február.

m in d e n h ó n a p n a p ja ib a n .

e lső

B écsi V a z u l és Z a d ra v e c z Is tv á n ferencrendi áldozópapok, m in t társszerkesztők közre­ működésével szerkeszti és kiadja: T r é fá n L e o n a rd ferencrendi áldozópap Kolozsvárt X l l l. Leó Pápa Ó s z e n ts é g e 1903. jú n iu s 17-én Z ic h y G y u la g r ó f p. t. k a m a rá s p é c s i p ü s p ö k Ú r Ö m é ltó s á g a á lta l a p o s t o li á ld á s á t k ü l d ö t t e f o l y ó ' ir a t u n k n a k .

.M e g á ld o m S z e n t F e r e n c H í r n ö k é t , s z e r k e s z tő it és m u n k a tá r s a it, s m in d a z o k a t, k ik e la p o t o lv a s sák. K> (X. P ius pápa szavai 1904. o k t ó b e r 6 -á n a s z e r k e s z tő h ö z ) .

D ile c to f ilio P a tr i L e o n a r d o T r é fá n O. F. M. R e d a c to r! e t c e te ris p a r i t e r d ile c t is S c r ip t o r ib u s e t L e c t o q ib u s P e r io d ic i . S z e n t F e r e n c H ir n ö k e " in b o n u m f r a t r u m T e r t ii O r d in is in H u n g a r ia e d iti, fa u s ta q u a e p u e e t s a lu ta r ia a D o m in o a d p re c a n te s , g r a ti e t b e n e v o le n tis a n im i te s te m , a p o s to lic a m B e n e d ic t io n e m r e r a m a n t e r im p e r t im u s . — Ex A e d ib u s V a tic a n is d ie 28. F e b r. 1909. P IU S PP. X.

A mi hivatásunk. éltudatosan és ügyszeretettel végzem ezt a munkát, m ikor itt az első helyen gondolatokat rögzítek meg. Tudom , hogy m it akarok. Nem stílusgyakorlatot tartok, sem a gondolatok erőltetett légtornászását. Nem érnék vele semmit, mert még az öntudatom sem hagyna nekem nyugodalmat. E nnyit az énről a cél érdekében, m ert azt tartom , hogy az írás nem mesterség m int a favágás. Itt fölényes, nagy gondolatok és eszmék uralkodnak fölöttünk. És érez­ zük, hogy alárendelt viszonyban á llu n k velük szemben ; tehát szolgálatukba kell szegődnünk. Isten és a lelkek ugye áll előttünk. És a küzdelmes, szeszélyes élet, ezerféle szövevényeivel. M illió k vívódását 4

50

látjuk az emelkedés és esés legkülönbözőbb változataiban. Az érvényesülés törekvése és az élni vágyás hatalm as össztöne hozzák lázas izgalomba a szíveket. Szédítő kapkodás és kínos határozatlanság csigázzák tú l az erőket, s minden szerv kim erül a tusakodásban. Hiába keresünk eredményeket az emberboldogítás m unkájában. Pedig kü ­ lönböző irányzatoknak különböző eszközökkel ez a célja. 4

S hogy ezt a célt nem é rjü k el, kiá ltó jele annak, hogy vegyük a történelem által szentesített eszközöket alkalmazásba. Csak egyedül a megváltás isteni m u n ká ja lehet az igazi boldogság tőkéje. Ha megnemesíteni a k a rju k az embert, ezt csak a krisztusi igazságok erejével tehetjük meg. Vére, szíve, agya és idegzete akkor lesz m unkabíró és szívós a jóban, ha ez evangélium isteni ta rta lm á t a d ju k neki. Az általános, kom oly erkölcsi élet elveszítette m ár jelentőségét. A Jézus vérével tisztára m osott isteni ember közönséges állatem berré sülyedt le. Nincs érzékünk ahhoz, hogy a természetes élet ösztönös rabszolgaságát le kell ráznunk, s a lelki élet kegyelmi ajándékait kell keresnünk. A hitbeli élet önuralm at kíván, s ezért az nem tetszik nekünk. A kom oly elmélyedő életet nem m űveljük, inkább a léha fölületesség felel meg ízlésünknek. Föltám ad le l­ kűnkben néha az undor m inden irá n t am i bűn, de a másik pillanatban ismét ölelő k a rja i között ta lá lju k m agunkat. Mélyíteni kell az érzéseket, fin o m íta n i a vágyakat, nemesíteni az igényeket I Az á lla t igényei nem felelhetnek meg az eszes ember lelkületének. Jézus élete az evangélium. Em berré azért lett, hogy Benne m egtaláljuk a tökéletes ember eszményképét. Élete g y a k o rla t: szegénységben, engedelmességben, tiszta­ ságban. Eleven gyakorlása az evangélium i tanácsoknak. Tökéletes, szerzetesi élet isteni kiadásban.

51

Á kiváltsága. A kolostori élet keletkezése arra vezethető vissza, hogy sokan elvonultak a világ lárm ás zajától, mert úgy gondolták, hogy a magányban jobban átadhatják magukat az evangéliumi tanácsok gyakorlásának. Ebből azonban nem következik az, hogy a tökéletességre csak azok vannak meghíva, kik az evangéliumi tanácsok megtartására a kolostorokban vállalkoznak. Sőt azt m ondom , hogy a szegénység, engedelmesség és tiszta élet szeretete nélkül egyáltalán nem képzelhető el tökéletesebb, jobb, nemesebb élet. Ez a hárm as erény képezi minden jónak a gyökerét. Minden lelki fejlődés ezen az alapon nyugszik. Ha tehát m élyíteni akarjuk a vallásos érzést, akkor tanítsuk az embereket alázatra az engedelmesség, egy­ szerűségre a szegénység és önmegtagadásra a tisztaság szeretete által Ha finom ítani akarjuk az erkölcsi fölfogást, akkor az evangéliumi erények gyakorlására van szükség. A tfitb e li vallásos élet nem puszta elmélet, nem is okoskodás, tudomány, szóbeszéd, gerjedelem vagy ólyajtozás, tfanem cselekedet, tett, gyakorlat. Ennek a gyakorlati cselekvésnek pedig nem lehet más útja, m in t az, melyen maga az Ú r Jézus já rt, s nem lehet más törvénye, m in t amelyet isteni életével szen­ tesített. A szegénység, engedelmesség és tiszta élet a vi­ lágnak legnagyobb és legszükségesebb gyakorlati értékei. Az aszkézis ta rta lm a tla n lesz gyakorlati élet n é lk ü l; a pietizmus kim erül és érzelgőséggé fa ju l; hinni, remény­ leni és szeretni nem lehet, ha hozzá az átélés művészete nem n yú jt szükséges tápanyagot. Erőt és támasztékot a szebb élethez csak a Krisztusi élet gazdagságából m erít­ hetünk.

É 4*

52 ♦

t

Sok egyesület volt és van az Egyházban. S tények bizonyítják, hogy ezeknek iegtöbbjere az ellaposodas, el* szintelenedés szomorú sorsa várakozott. Különösen akkor, ha a fejlődő idővel és igényekkel nem ta rto tt lépést benső tartalmasságuk. Szent Ferenc nagyon jó l ismerte az ember gyöngéit. Jól tudta, hogy tökéletesebb lelki élet el sem képzelhető átélések, küzdelmek és győzedelmek nélkül. És hogy ezeken épül föl a nemesebb és szebb ember boldog élete. A sze­ génység, engedelmesség és tiszta élet ú tjá n m inden nap újabb küzdelemre és újabb eredményekre van k ilá tá s ; a változatosabb, elevenebb életnek gyönyörűséges perspek­ tívái nyílnak meg szemeink előtt. Ez az élet le fo g la lja magának a hűtlen tékozlásban pusztuló energiákat; nemcsak leköti azokat, hanem egytől-egyigvalóságos értékekre váltja. A világ megreformálása és a szociális em ber megnemesítése csak szent Ferenc nyom ában lehetséges. Me­ résznek látszó állítás, pedig nem az. Az anyagi sülyedés, testi és lelki gőg, s az e lfa ju lt állatösztönös élet a mi időnknek legundokabb fekélyei. Ezeket meggyógyítani csak az evangélium csodáival lehet: a szegénység, engedelmesség és tisztaság gyógyító erejével. Ezért akarta szent Ferenc atyánk, hogy h a rm a d ik Rendjével ezek az erények d ia d a lú tra in d u lja n a k a vilá g ­ ban. A küzdelem mezője óriási tér, a hivatás magasztos, mert Jézus szent Nevében és erejével emberek m egváltá­ sáról van szó. Előre hát, te rc iá riu s o k !! Aureus.

Dalok az oltárnál. III. D rá g a kincsem^ Jézusom, K cII-e a szívem ? N e m akarom ím ien én H a z a v in n i, — nem* V is s z a ta rto tt szent kegyed A d d ig it t m arasztt M íg k e ttő n k k ö z ö tt szívet Cserél a m alaszt ♦ • ♦ IV * B oldog v a g y o k , ha E lőtted T é rd e im re roskadok ; A szívemre égi tűz h u ll, S kö zre fo g n a k a n g ya lo k . . • Szól az a jka m , szép beszéddel. Jézusom becézgetem, S le lke m andalogva méláz Bájos, égi éneken . • . M a jd az a jk a m a t lezárja M ézzel ö m lö ^ á h ita t; Csak a lelkem szól • ♦ • s a m ennyek Üdvössége rám k ih a t . • ♦

h

A

*

1

!•!

✓

r

54

%

%

♦ 4

4

3

tö r k i le lke m .

Ó h , ragadj f ö l ! N é lk ü le d m it ér a lé t? H a d d k a ro lja m , hadd öleljem ,

■

«

í

S b írja m tid v ó m Is te n é t! !

%

Z ö ld pl3.iánnak

Joda g yö n g ye .

Zsenge ága.

F ö ld rem énye.

Bús olajfa Szép virága. Édes Jézus, áldva légyJf

Szúz A n y á n a k Szemefénye, r

Édes Isten, m e n n yb e vé g y ? Földes Z oltán

r.TíSJTC

Keresztény elvek a társadalomban. N em zeti m unka. zent hitünk mellett, melyet legnagyobb kincsünknek ismerünk, második nagy érték, a nemzeti munkával fölem elt magyarság. Hő óhajunk, hogy a közélet összes ágait, s a nemzeti hatalom forrásait: a gondolatot, a műveltséget, a művészetet, az ipart, a kereskedelmet magyarrá tegyük. Kis nemzetek erkölcsi erejükben, s az erkölcsi erők által megszentelt munkában találják fel jövőjüket. A nemzeti fölbuzdulás és lelkesedés harci virágait elfagyasztotta a sikertelenség és lemondás burjánzik fel. Sokan vannak, akik a letűnt évtizedek kudarcát, társadalmi osztályharcok ádáz tusáját, a szellemi s anyagi elszegényedést a nemzet gyöngeségének rójják^föl, sőt felvetődik bennük az a feltevés is, hogy a magyar erŐ elhanyatlott, elernyedt s élhetetlen népség lévén, nem tud boldogulni a magyar. Emeljük fel a kétkedés ködéből a nemzeti boldogulás gondolatát. Nekünk elsősorban az erkölcsi erőkre kell súlyt fektetnünk, s így megóvni az egészséges, tiszta fajmagyarságot. Az ezeréves magyar jogállamban az utolsó évtized folyamán elég kedvezően alakult a magyar nemzet számbeli erejének mérlege, mivel a magyar fajnak a természetes szaporodásban való részesedése, az utolsó években meg%

,v ^

55 üti az 56— 58 százalékot. Egyrészt a tiz m illió t meghaladó számunk­ kal a kis fajok sorából fölemelkedtünk a középnagyságú népek rangjára, másrészt a kettős monarkiában a politikailag szervezett fajok között az első helyre nyom ultunk előre. Így tehát a magyar nemzeti fejlődés útján győzelmesen nyomulnánk előre annál is inkább, mert felénk hangzik az Úrnak dörgő szava : Magyar küzdj és bizva-bizzál! Mi az mégis mi e díszesen előrenyomuló sorokban kérlelhetet­ lenül nagy rendet vág s nyomában pusztul a magyar? Az alkohol, a kivándorlás és az egyke ! Az első az alkohol, a szesz, ez az ölő méreg, mely egy évben több m int százezer embert taszít a korai sirba, s mennyit kerget a kórházakba, fegyházakba s a bolondokházába. Magyarországon több mint ezer m illió koronát csal ki egy évben az alkohol az emberek zsebéből; csupán a pálinka ötszáz m illió koronát követel adóba. A bűnözések útján a legnagyobb százalékkal a szeszes italok élvezése által találkozunk. A megromlott vér, idegrendszer, a hülyék egész serege a jövendő nemzedékekbe átültetve, mintegy óriási vesz­ teségét a nemzet erőkészleteinek állítja elénk. Pusztul a magyar! Mi a teendő? Állam és társadalom küzdjön teljes erővel a szesz kor­ látlan használata ellen. Legyenek jó példaadók a szülők, kik fölértik ésszel az alkohol romboló hatását, s óvják, védelmezik ettől a varázsméregtől egész kérlelhetetlen szigorral a gyermeket. Vegyék kezükbe e népmentő munkát a társadalmi intézmények s a józan, megengedett szórakozások ne fúljanak bele a borgőzbe és a mámorba. Kérjük kér­ lelhetetlen állami ellenőrzés és rendszabályozás alá venni a szesz árusítását és használatát. Micsoda óriási tőkét rakna félre a magyar társadalom a szolid mértékletes élet árán, s micsoda emberanyagot mentene meg a pusztulástól. Második a kivándorlás. A bő Istenáldás gyümölcseit a magyar nemzet teljességében nem élvezheti. Egy szörnyű kórság, a kivándor­ lás láza mintegy hétszázezer emberrel apasztotta meg az utolsó évtized alatt a magyar nemzet erőkészletét. Baja van a magyarnak a megél­ hetés tekintetében. S a jobb jövőbe vetett hit, csillogó, kihímezett jövő viszi őt vágyainak sólyomszárnyain a képzelt jobb hazába; honnan az igaz, sokszor kissé megrakodva, s magát agyondolgozvá, sokszor rongyosan, javait eltékozolva, reményvesztetten, hajótörötten jön vissza, hogy keblére Ölelje ezt az anyaföldet. Mi az igazság? M éltányoljuk az alsóbb néprétegeknek jogos, törvényes igényeit, s emelkedését s helyes mederbe tereljük mindazon tulkövetelést, melyet panaszos szavuk hallat. Á lljon az állam, a munkaadó és munkás az

1 *•.

56 erkölcsi erők szilárd talaján, akkor majd ju t minden magyar ember­ nek munkából, jogból és minden jóból. Juttat a kér. társadalmi szeretet. A harmadik baj, mely a fajmagyarságnak az erejét pusztítja; az egyke. Azok t. i. az óriási erkölcsi eltévelyedések és sötét bűnök, melyek az élet titkos vizeit zavarják, melyek az Isten egyik nagy parancsával jönnek ellenkezésbe, s melyek révén a magyar faj is arra a lejtőre akar jutni, amelyen a francia nép csúszik évtizedről-évtizedre a pusztulás felé. Sötét bűnök, melyeknek indító okai, részint a vallástalanság, a szabados erkölcsök, melyek nem akarják ismerni a felelősség elvét. Mert hisz gyilkolni mindenképen b ű n ; kise m b e rt, vagy nagyot: bűn. Az élet titkos erőit, a természet rendjét zavarni, melyet maga a tér/ mészet Ura állított az életbe — szintén nagy bűn. Oh m ilyen sivár kor, mely feltűnteti homlokán az anyaság átkát s nyomában mennyi pusztulás egész nemzedékekben ! Másrészről e sötét bűnnek oka az anyag, a birtokviszonyok, a szerencsésebb megélhetési vágy. Hamis elvek, mert főkép azt eredményezik, hogy az egy, vagy két agyon­ dédelgetett gyermeket, később tétlenségre, dologtalanságra s így bűnre kárhoztatják. Eminens érdekünk m indnyájunknak ezt a sötét bűnt ostorozni. Kiváló szerep ju t a népmentés munkájában törvénynek, egyháznak, társadalomnak. Látjuk már az óriási arányokban elterjedt fekélyt protestáns testvéreinknél ; legyen tehát okos szó, büntetés, s más gátló eszközök a gyógyszer ezen nemzeti munkában alkalmazva, így leszünk hazánkban nemzeti munkával fölem elt magyarság! Bécsi

V a z u l.

Korszerű ismeretek. Irta : Forschner Károly.

M Á S O D IK RÉSZ.

T IZ E N E G Y E D IK FEJEZET

A munkás felesége és a szakszervezet. 1. Bizonyára mindenki hallotta már a szocialisták eme jellemző mondását; „ M i köze a vallásnak a szakszervezethez? A vallás magánü g y /' Hogy ezalatt m it kell értenünk, megmondja a tapasztalat. A szociáldemokrata szakszervezetek vezérei nem pusztán vallástalanok, hanem egyenesen vallásellenesek. De nemcsak a vezérek ilyenek, hanem a szakszervezetnek minden egyes tagja. Bizonyítják ezt a szociáldemokrata szakszervezet la p ja i és l?ivatalos közlönyei. Nem akarok idézni a Népszóvá'*-bó\ sem a pécsi „M unkás"-hó\t s nem is akarom elmondani, hogyan folynak le a szociáldemokrata szakszerve­ zetek gyűlései. Ezek oly dolgok, melyek eléggé ismerősek s már a verebek is ezt csiripelik a tetőkön. Itt is érvényesül a közmondás: „M o n dd meg ki a barátod s én megmondom^ ki v a g y !" Ha egy munkás ugyanis a szociáldemokrata szakszervezetnek lesz tagja, az egyúttal istentelen lesz, mert szociálistákkal tartani s emellett vallásbeli kötel­ meinek megfelelni ép oly képtelenség, mint vízbe feküdni s nedvessé nem lenni. Ki azonban elrabolja a munkástól a vallást, a b^tet, az elrabolja a munkást is feleségétől, családjától, mert ha elvették tőle azt, am i őt képessé tette arra, b^QV családjá n a k méltó fe je legyen. Sok munkás gondolja ugyan, hogy nem kell elvetnie hitét és vallását, ha az úgynevezett „szabad" szakszervezet­ nek lesz ta g ja ; egy ily szakszervezeti tag csakhamar minden, csak nem — szabad, A szakszervezetben kitanítják a munkást s a jóravaló, tisztességes, derék és becsületes emberből ott csakhamar csirkefogó,

58

naplopó, csaló és sikkasztó „felvilágosult elvtárs" lesz. Hogy az elv­ társak csakugyan ily díszes alakok, azt kissé bizonyítani is óhajtom. 1909-ben 12 sajtóterméket foglalt le a bíróság, mert izgattak, gyaláz­ kodtak. 1909'ben 8 elvtársat kitiltottak különböző területekről. 1909ben kihágásért a budapesti V. kér. kapitányság 9 elvtársat 460 ko ro ­ nára, a VII. kér. kapitányság 42 elvtársat 1740 koronára és a V ili. kér. kapitányság 3 elvtársat 150 koronára Íté lt: a vidéken pedig 82 elvtársat összesen 2500 koronára és 70 napi elzárásra ítéltek. 1909ben a bíróság az elvtársak közül egy jó csomót összesen 8484 napi börtönre és 1410 korona pénzbírságra ítélt a törvényszék.* S vájjon miért történt mindez? Tán mert az elvtársak derék, becsületes és békés emberek? Ilyeneket nem szoktak elítélni, hanem bűntetteseket. Melyik munkás feleségét nem érdekli az, vájjon férje derék, becsü­ letes ember-e, vagy haszontalan ú to n á lló ; m elyik asszony nem törődik azzal, vájjon férje munkában van-e, vagy a börtön falai között ű l? vájjon férje keresetét haza hozza-e családjának, vagy pedig a bírósághoz viszi bűntettért, vétségért? vájjon férje egészséges, épkézlábú ember-e, vagy pedig oly szerencsétlen, kinek erőszakoskodásai m iatt beverték a fejét, leverték a kezét, stb.? Tehát nagyon is érdeke a munkás feleségének, (}ogy fé rje ne a verekedő és csaló, meg sikkasztó elvtár­ sak szQciálista szakszervezetébe lépjen, f}anem (?ogy a keresztény szakszervezetnek legyen tagja, 2. Mondották már azt i s : ,lgaz, hogy a szocialista szakszerveze nem szíveli a vallást, de védi a munkás érdekeit s m i azért és csökis ezért vagyunk a demokrata szakszervezet m ellett''. Ez nem lehet helyes és okos beszéd, mert a keresztény szakszervezetek is védik a munkás érdekeit s emellett még a vallást sem veszélyeztetik. Nem régen tartották a belga szociálisták Liége városában évi nagsgyűlésüket. A tüntető felvonulásban egy vendégként szereplő, 300 főből álló angol munkás csapat jelvénye vonta magára a figyelmet, mely így szólt: „A// azt az Ötszázezer angol szociálista m unkást képviseljük, kik Jézust imádják. ~ Csakhogy ilyenek nálunk nincsenelí. Jézus im ádóit a keresztény szakszervezetekben ke ll keresni. Keresztény szakszerve­ zeteink pedig vannak. A magyarországi keresztény szocialista szakszervezetek tagjainak száma meghaladja máris a 60 ezret. Ha hatvan ezer keresztény munkás összefog, sokat tehetnek anélkül, hogy „Jézus ' A Pecseti megjelenő .K eresztény szociálizm us" 1910. nov. 13. számából. ’ .P écsi U jlap* 1910. nov. 10. * .K eresztény szociálízm us“ 1910. okt. 30.

59 gyalázóinak*' táborába kellene állaniok. Eme szakszervezetek éppen azért alakultak, hogy a hivő keresztények ne legyenek kénytelenek materialista és hitetlen népbolondító vezéreknél keresni anyagi bajaik orvoslását. Ha nékünk nem volnának keresztény szakszervezeteink, akkor még érteném azt, hogy egyesek a demokraták szakszervezetébe lépnek, de még akkor sem volna megengedett. Nékünk vannak keresz­ tény szociális szakszervezeteink, melyekben sokkal jobbon és lelkiisméretesebben gondoskodnak a munkás jólétéről. A keresztény szakszervezet nem nyel el annyit a munkás béréből, mint az elvtársak pártkasszája, S megjegyzendő még az is, hogy a keresztény szociális szakszervezetek pénze soha nincs oly mint a demokrata elvtársak pártkasszája, melynek kezelői igen sokszor elkezelik és eltün­ tetik a munkások „véres fillé re it". Ha kevesebb kiadással, békesség­ ben, becsülettel többet érnek el a keresztény szakszervezetek, mint a demokraták, akkor a munkásnak, de a feleségének is érdeke, bogy a keresztény szakszervezetnek legyen tagja, f}ol becsületes, tisztességes ember, családjának gondozója és eltartója maradhat. 3. Hogy a demokrata szakszervezetek csakugyan nem az embe­ riség legnagyobb jótevői kitűnik abból, hogy a demokrata szakszer­ vezetek t)arci intézmények. M ily könynyelmüen és meggondolatlanul kezdik sokszor a strájkot s m ily szomorú az ilyennek következménye és vége! Hogy nem a levegőből beszélek, példát is mondok. Pécsett 1909-ben öt strájk volt. Az asztalosok jun, 7-től jul. 28-ig strájkoltak 138 férfi elvesztett 7242 munkanapot és — ami a fő — 21.537'50 korona keresetet, S hozzá: a strájk megbukott. A Romeisz-gyári m un­ kások elvesztettek 1824 munkanapot és 3116 korona bért. A strájk aztán — megbukott. A pékstrájk — megbukott. Elvesztettek 171 munkanapot és 728 koronát. Pogácsasajtgyári strájk két napig tar­ tott. Eredménye semmi. A szabómunkások strájkja elvesztett 1920 munkanapot és 7680 koronát, E strájk után a szabómunkások egy jó része kilépett a demokrata szakszervezetből s megalkotta a „keresz­ tény szociálista szakszervezetei*'.^ Van már Pécsett a keresztény épitőmunkások, kér, famunkások, kér. cipészeknek, kér. szabómunkásoknak és kér. fémmunkásoknak szakszervezetük, s ezeknek a tagjai sokkal komolyabbak, józanabbak és megfontoltabbak, mintsem hogy minden percben készek volnának strájkba lépni. Nem Ítéljük el mi sem a strájkot, de annál inkább elitéljük a könnyelmű és meggondolatlan * , Keresztény szocializm us" 1910. nov. 13.

60 strájkot, mely az egész társadalomnak, de különösen a munkásoknak árt. A strájk éles kard, s épp ezért gondosan kell vele bánni, hogy haszon helyett kárt ne okozzon. Minthogy az elvtársak igen sokat strdjkolnak, s a strájk idejét rendszerint a korcsmákban töltik, a munkás kereset és pénz nélkül marad, mi nemcsak őt sú jtja , í?anem feleségét is, miért is m indkettőjük érdeke, bogy a fé r fi a kér, szakszervezetnek legyen tagja. Buzdítsuk a keresztény munkásokat, hogy csak keresztény szakszervezetekbe lépjenek s ha ilyen nem volna, alakítsák meg. K ü lö n ö ­ sen a munkások feleségei ne legyenek közömbösek, hanem b irjá k rá férjeiket, hogy a keresztény szakszervezetekbe és munkásegyletekbe tömörüljenek, bogy így „Jézus im ádása“ m ellett fö ld i jó lé tü k e t is biz­ tosíthassák, Ha netán a demokrata szakszervezetnek lettek volna tagjai, b^Qyj^k ott, mert az m eggyilkolja lelkűket, tönkre teb^ti testü­ ket és fö ld i boldogságukat. Munkások feleségei! Hozzátok szólottam. élvezni fo g já to k Értsétek meg, am it mondtam s tegyétek is meg, m ajd munkátok gyüm ölcsét! G alam b o s K álm án .

Egy a sok közül. Szeitz

ferences szellem, mely a X III, században irányítólag hatott Cimabue, Qiottó és Michelangelo művészetére s így létrehozta a renaissancet, — a mai modern korban is irányítólag hat több művész munkásságára, kik közül jelen alkalom ­ mal a két év előtt elhunyt Seitz, római festőt * akarom említeni. Seitz Lajos, a keresztény művészek mestere Rómában, mindenek előtt mélyen vallásos férfiú, az imádság embere volt. M in t szent Ferencnek igazi fia már kora ifjúságában lépett a b^f*rnadik rendbe egész életében valódi mintakép volt a keresztény kötelességek te l­ jesítésében. Nem volt nap, hogy a szent misét elmulasztotta, vagy pedig az elmélkedést elhagyta volna. Rendünk szabályait pontosan

61 betartotta, ami a hires és szívesen látott embernek nem csekély fáradtságába került. Összes műveiből lángoló buzgóság és igazi jám ­ borság sugárzik; különösen áhítatra gerjesztők a lorettói dóm karká­ polnájának, meg a páduai székesegyház kápolnájának freskói. Negwer azt mondta ró la : „K i a mestert ismeri, tudja, hogy Loretóban Mária életét imádkozva fe s te tte ; benső és mégis oly férfias jámborsága nagyon rányomódott képeire, minők a kereszt. Mater Dolorosa, a pátriarchák és próféták, meg a Fr. Angelicora emlékeztető angyalok". A bűnbánat övét viselő művész német családból származott, de Rómában született, s itt is töltötte egész életét, kivéve amaz éveket, melyeket Loretóban és Páduában, továbbá művészi körúton töltött, A „nazarenus iskolában^ és kőrútján, mely leginkább Németországra terjedt ki, megismerte és megkedvelte a német gótikát. Az ónémet, mélyen vallásos gótika és a szeretet melegétől áthatott renaissance talaján épült fel művészete, mely őt katholikus vallása szerint élő művésznek mutatta. Szeitz már fiatal korában részesült kitüntető megbizatásokban. Stroszmair, djakovári püspök reábizta újonnan épült székesegyháza díszítését. Eme remek munkája, továbbá prágai, trevisói és sarajevói alkotásai folytán XIII. Leó pápa a vatikáni képtár igazgatójává, a hires di San Lucca akadémia pedig rendes tagjává választotta. Rómában leginkább a Vatikánban dolgozott, hol régi művészek képeit restaurálta. De emellett csodálatos szépségű freskókkal díszítette a Santa M aria d e li’ /ín//T7a-templom nepomuki Szent János kápolnáját és az A ra coeli^ templom Szent Bonaventura kápolnáját. Midőn XIII. Leó pápa aquinói Szent Tamást a theologiai iskolák pártfogójává nevezte ki, Szeitz a „G aléria dei Candelabri^'-hen a gyönyörű Tamás-ciklust alkotta meg. Leghiresebb alkotásai azonban rr\ég\s a páduai székesegyház és Loretói dóm kápolnájának képei. A magyar Szoldatics és több német festővel az úgynevezett „nazarenus'‘ festőiskolát alkotta, melynek célja a keresztény szellemben való munkálkodás volt, s igy ő a keresztény művészet újjáalkotóinak egyike. Szent Ferencnek eme nagy fia 1908 szept. 11-én hunyta le örök álomra szemét s hagyta itt Mária-képeit, hogy a valóságos Máriaarcot szemlélhesse. Ha évszázadok viharjai el is pusztítják majd műveit, rendünk sosem fo g ja őt elfeledni, l^isz — a mienk volt. T h a le r— Galambos.

FÉNY, L Á N G .

T IS Z T U L Á S . .

(GVERTyASZENTELŐ B. A. ÜNNEPÉRE.)

Gyertyával kézben Láng- és fényözönben Örvendve ünnepiünk ma ünnepet. Midőn szűz ölben A nyai kezekben M u ta tja be a Kisdedet Szálemnek fényes templomában. És áldozat már, önmagában A Szűzanya és áldott gyermeke. — Orom és bánat ily vegyülete — Mások szíve dús áldással tele Örömmel fa g y ja itt a fö ld i létet, M ert látta m ár az Isten-gyermeket A k it már itt megsejtett S örömmel ölbe vett, A z t birni vágyik szüntelen — — Óf) boldog szép szemeknek S sziveknek vágya, te lje : Is te n ! ••

%

#

63 Hitünkben fénnyel Szivünkben égő lánggal Csak úgy ünnepiünk boldog ünnepet, Ha földön élve De égi lángolással Keressük itt az Isten-kisdedet . . . A Jóság megjelent nekünk, A z Á ldozat m utatja sok sebét . . . O ly boldogság ott megpil)ennünk H ol ily sok áldás tá rja dús ke lyifét. . . Hisz' égi láng lövel ma is a szívbe, S fény, láng nyomán a tisztulás . . . 5 az üdvöt nyújtó Élet-étke Az élvezet . . . 5 jutalm azás . . . Gyertyával kézben, láng és fényözöntől Övezve ünnepiek ma ünnepet. . . Jézus szerelme, lángsugára, fénye Hevítse, gyújtsa lángra keblemet. S A k it szívem m ár itt megizlelt . . . Örökre boldogítsa lelkemet. D esidero

S7Z i-

r

a —

64

A

¥

W

I'

«

K M it beszél ez a k é p ? K i lesz az az ügyes ke zű . szép le lk ű e m b e r, a k i versben, vagy p ró z á b a n m e g s z ó la lta tja a H í r n ö k tá b o r á n a k g y ö n y ö r ű ­ ií* f:*

sé g é re ? ! V á rju k a k a r c o la to k a t f e b r u á r 15.-ig. A k é t le g s ik e r ü lt e b b e t ju ta lo m b a n ré s z e s ítjü k . N é z n i, e lm é lk e d n i és ú g y í r n i a k is J é z u s k a já té k á r ó l.

«^

•í’

«

v#=

i:

A viaszgyertya. (Csevegés.)

A viaszgyertya szelíd életét a bölcsőtől a sírig.

fénye végigkíséri

a

keresztény

ember

A keresztelés végén égő gyertyát adnak a keresztszülő kezébe. - (ak, a csecsemőt helyettesíti) azon figyelmeztetéssel : tartsa meg az u) kereszteny az isten pyancsolatait, őrizze meg sértetlenül a hit v.lagat, hogyha majdan az Ur eljő, hadd mehessen a szentekkel eléje

65 és kövesse őt a mennyek országába. Emlékeztető ez a gyertya az okos szüzekre, kik az erények olaját készen tartották, figyelmeztető Jézus szavaira: (Máté 5. 16.) „Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon!" A gyermek minduntalan találkozik a gyertya beszédes fényével. Eljön a szent Karácsony; ott pompázik a barátságos, meleg szobá­ ban az aranyalmával, dióval, cukorral, szent János kenyerével dúsan felcifrázott karácsonyfa; tarka viaszgyertyái tündéri csillogással égnek. Örömsugárzó arccal gyönyörködik az apró fiú vagy leány e mesés látványban. Naiv hitében azt hiszi, hogy a jó Jézuska hozta ezt a nagyszerű fát, melynek sistergő gyertyácskái szinte a mennyország boldogságáról látszanak regélni. A m ikor gyermek voltam, egy-egy gyertyát karácsonyfámon úgy tekintettem, mintha tündöklő csillag volna az ég boltozatán; — ma pedig csillagmesszeségben látom ifjúságommal együtt a kará­ csonyfát is. Nemcsak a szeretet ünnepén ragyogja be a gyermek lelkét a bájos gyertyaláng. Sok vidéken úgy ünnepük a családban a gyermek születésnapját, hogy az ebéd végén nagyszerű torta kerül az asztalra; a tortán annyi gyertyácska ég, ahány éves a nap kis hőse. Csillog a gyertyafény a tortán, csillog a gyermek szeme az örömtől, csillog a szülő szemében a könny, mert saját ifjúkorára és jó szülőire gon­ dol, akik valaha őneki is gyertyafényes tortával kedveskedtek és most a fekete földben nyugszanak. Közeledik a halottak napja; papa, mama elvezetik gyermeküket a szomorú tem etőbe; ott ragyog az elhunyt családtagok sírján a sok gyertya; mindegyike a fÖltámadás jelkipe. Nem hiába teszik oda a kedvesek sírjára a gyertyát, hiszen életet jelent. Égő gyertyával megy a gyermek első ízben az oltárhoz, amidőn Jézussal az Oltáriszentségben egyesül; ez az égő gyertya az imádás, az áhitat jelképe és talán emlékeztető az Üdvözítőre is, aki előtt viaszgyertya éghetett, amidőn tanítványaival utoljára vacsoráit. M int jó keresztény szorgalmasan jár a serdülő gyermek misére. „Sursum corda" — így szól a pap a misében és ezt mondják az égő gyertyák is az oltáron. Az égő gyertya önmagát emészti föl, de van ott az oltáron más is, ki irántunk való szeretetből önmagát emészti, önmagát áldozza föl, — Krisztus Urunk a szent mise áldo­ zatban — tehát neki az „ö rö k világosságnak" is szimbóluma a gyertya, 5

4^

V i ¥

$

■l?í

66

. i

vegyünk példát Őróla, emésszünk föl magunkban mindent, ami anyagi és gyulladjon föl bennünk a szellemi világosság lángja. Ha a gyermek ifjúvá serdűl és hivatása az Isten szolgálatába vonja, még kispap korában is találkozik a gyertya beszédjével; fö l­ adják neki a negyedik, kisebb rendet, az akolythusok rendjét. Akolythus, vagy „gyertyás" lesz; ő viszi a gyertyatartót, ő gyújtja meg a templomban a gyertyákat. A felavatáskor így szól hozzá a püspök: „A gonosz és elvetemült nemzetségek közepette, m in t világítók fényeskedjetek e világon, tartsatok égó gyertyát kezetekben, hogy a világosság gyermekei legyetek." A jó pap legyen is hasonló a gyertyaszálhoz,

mely másnak vi­

lágít és magát emészti föl. Ha valakinek nincs hivatása a papi pályára, de bensőséges hitéletet akar élni, felvéteti magát sz. Ferenc harmadik rendjébe. Be­ öltözéskor gyertyát kap kezébe, melynek itt még szebb jelentősége van. Emlékeztetni akarja a gyertya sz. Ferenc atyánkra is, aki a tisz­ telet nagy fokával nézett minden világító eszközre, — mert m in d ­ egyikben Krisztus jelképét látta, annak a jelképét, Aki azt m ondta: „Én vagyok a világ világossága!* Szent Ferenc nem szeretett gyertyát e lo lta n i; tiszteljük is a templomból kiáradó gyertya fényét! Ez a fény vezet bennünket az igazi világossághoz, az oltáron rejtőzködő Istenhez! A templomi gyertya a biztos révparthoz vezető, világító torony, ő vezet az igazi boldogsághoz és világossághoz! A szabadkőműves pá­ holyok , világossága" csak amolyan csalárd lidércfény, melynek nincs magva és melege, — követőit nemcsak az erkölcstelenség, hanem a boldogtalanság lejtőjére is viszi. Ha esküt kell tennünk, akkor is ott van a gyertya, figyelmeztet az aktus fontosságára, ünnepélyességére. A hit világosságát és a szeretet melegségét hirdeti mindennap az egész világon az a sok-sok százezer viaszgyertya az oltárokon. Mind az a sok gyertya apró méhecskék műve. A hálás méhecskék visszaajándékozzák az Istennek majdnem mindazt, amit az illatos és tarka virágoktól kapnak. — Ők gyújtják meg azt a m illió gyertyát naponként ezer és ezer templomban. Fehér és sárga viaszt készítenek ők a gyertyákhoz; ők a világosság igazi bajnokai, terjesztői; felveszik a versenyt a csillagokkal is. Azok a esi agok fényessé teszik az Isten p a lo tá já t: az eget, a méhecskék pedig az Isten házát: a templomot. A szorgalmas méhek tisztelik a tisztasag erenyét, szennyt és bűzt nem tűrnek celláikban, tehát nagy-

67 ban hasonlítanak a jó szerzetesekhez. Tisztaságuk teszi lehetővé, hogy viaszukból gyertya készüljön, mert hiszen a tiszta viasz jelenti Krisz­ tus tiszta testét. Ép ezért nagyon szerette szent Ferenc a méhecs­ kéket. Ha a tél soká tart, kiürül a méhek éléskamrája; éhen hal­ nak, ha magukra maradnak. Szent Ferenc nagylelkű volt a szorgal­ mas gyertyakészítők irá n t; — a cellája melletti méheknek, mivel egy reménytelen éhínségtől szenvedtek, édes mézet és finom bort koldult össze. Újjongva vitte nekik az alamizsnái, „f^add melegedjenek és l)add gyűjtsenek erőt." A gyertya az oltáron tehát nemcsak az emberek, hanem még az állatok háláját is hirdeti. (F o lyta tju k).

L á m F rig y e s.

A kenyér. rege szerint egyszer egy különös parancsot adott egy hindu fejedelem udvari embereinek. Meghagyta nekik nagy jutalom igérése mellett, hogy gyűjtsék össze a föld összes lényeit az udvarába. És valamennyien azt mondották a hatalmas úrnak: „Az nem lehet, oh fejedelem . . Az udvari emberek között pedig volt egy bölcs, ki merész elhatározással a fejedelem elé lépett. — En összegyűjtöm ... Aztán sok keresés, kutatás meg több gondolkodás után egy marék turkesztáni földdel tért vissza a fejedelem udvarába. — „ Itt van, uram a föld összes lénye. Ez a marék f ö l d . . . Ebből lett minden élő lény és ide tér vissza mindenik egykor. Egy egész világot teszek a lábadhoz, m ikor e marék földet elédbe s z ó r o m ../' Ha énnekem a világ hatalmasai, az élet bölcsei egy ilyen természetű parancsot adnának, hogy a világ Összes életkérdéseit a társadalom összes bajait tárjam eléjük — akkor egy darab kenyeret tennék az asztalra. A magyarázatom is ilyen formán szó lna : A világ összes életkérclései. a társadalom összes bajai ebből lettek és ide tér viszsza, idevezet az élet labirintusának minden ariadne-fonala. Minden életkérdésnek minden szociális mozgalomnak gyökerénél, valamint a lombkoronáján ott van a kenyér. A mindennapi élet örökös aktuáÜtással tartja napirenden ezt a kérdést, melynek gondolatkörébe a kérdések ezrei foglaltatnak! Nem szükséges egy-egy esemény alkalomszerüsége, hogy annak kapcsán rajta tépelődjünk, róla gondolkozzunk. A minden5*

68 napi élet harca, a betevő falatért vívott küzdelme ezerszínü, ezer­ változatú ábra minden időben. Ha pedig az a maga megszokottságával, egyhangú menetével nem elég szemléltető, úgy az egész lapot mellé kelem ábrának. A hét, a nap majdnem minden eseménye gyökerénél ott van termőtalajnak a — k e n y é r... Ha nem is az éppen am it e tejbe aprítunk, de az a fogalom amit kenyérharcnak, megélhetésnek nevezünk. Nem is egyes emberek, egyes társadalmi osztályok létharce csúcsosodik ki e fogalomban, hanem az egész világ küzdelme, élet­ h a rca ... A k e n y é r... Gyermekkoromban odahaza arra tanítottak min két, hogy égbekiáltó bűn a kenyeret elmorzsálni. Az szent dolog, az a i ég áldása. Most már tudom mi volt a tanítás célja. Megakartál menteni a kenyérhéját véle. A kenyér bizony szó szerint nem szen‘ dolog, el lehet morzsolni, de azért én is a kis leányom arra tanítom Nem szabad a kenyeret elmorzsolni mert égbekiáltó bűn — velen: szem ben... A kenyér sokkal több valami m int am it jelent a mindennapi értelemben. Az emberek nagy sokasága csak a pék remekét látja benne és aszerint értékeli, hogy búzából vagy rozsból készült a megszegett kenyér. A szine is érdekli. Ha pedig ilyenkor kenyeret emlegetünk, mindjárt arra gondol az emberek legtöbbje, hogy most aratás után lévén az egész országban csépelnek. A gazdák pedig a gabonatőzsde hirei, árjegyzései után érdeklődnek. A földművelésügyi minisztérium termésbecslése az újságok közgazdászainak okoz fejtörést, mert hát annak száraz adataiból legalább egy két hasábos cikket kell Írni. A kenyér neve mellett rejtőzködő szellemi erőket csak azok vesszük észre, kik egy-egy kenyérmorzsáért életre, halálra verekedünk . . . A kenyér fogalma annak a harcnak adott jellemző nevet, amelyet minden szellemi és fizikai erőnkkel a létért, a megélhetésért folytatunk. Nemcsak a mindennapi kenyeret jelenti, hanem a mindennapi gondot, az örökös harcot érette. A szellemi és fizikai erőnknek egész sorát visszük a harcba mig egy-egy darab kenyeret meg tudunk szerezni. A megélhetésért folytatott küzdelemben a testet-lelket emésztő kenyérharcban a szellem drága kincseit pazarolja el az ember, hogy a megélhetés feltételeit megszerezhesse a maga és ovei szamara. Sajatjarsadalmi állása és életviszonyai szerint, anyagi eszközének mege e oen mindenki küzd a létért, amivel más-más változatban a kenyérarcot arcolja a saját életkörében, A műveltség, az értelmiség magas n a o em ernek mások az életszükségletei, m in t a nép egyszerű ^ legalsó fokán levő embernek. A lelki berendezés mellett a kulso életkörülmények is döntő szóval szólanak bele a ke­ II

69 nyér harcába. Más célt más tartalmat adnak annak a küzdelemnek, amelyet az élet szükségleteinek, az élet feltételeinek megszerzéséért folytatunk. Mig az egyik embert száraz kenyér, a szalmafödél is kielégíti, addig a másik palotába vágyik gazdag lakomára. Az egyik kevéssel is beéri, a másik sokkal sem képes betelni. Azért a végső értelemben mindenik ugyanegy harcot harcol a mindennapi szükségletei kielégitéseért, bár a kenyérharc fogalma nagyobb területet foglal el az egyik ember életében. A kenyérharc — a lét harca . . . A társadalom a létharc ereje, iránya szerint tagozódik vagyis a belső osztályozódásnak a ke­ nyérharc az alapja. A lelki berendezéstől függő életigények az irányi­ tói, szervezői a társadalmi gazdasági életnek. Azért a megélhetési vi­ szonyok szülte szociális bajokat, szociális kérdéseket nem lehet gazdasági úton megoldani. A világ kenyérharca mögött szellemi erők rejlenek. Azért a kenyérharcot nem lehet szabályozni azzal, hogy a kenyeret egyenlő részekre osszuk. A minden néven nevezendő szociálizmus erőfeszítése — céltalan, hiába való, mig a társadalom-reformáló munkáját gazgasági alapokra fektetik. Az ember lelki berendezését meg kell változtatni, hogy a megélhetési viszonyok szülte társadalmi bajok megszűnjenek . . . A testet lelket emésztő kenyérharc csak akkor terelődik a kiegyenlítés, a közboldogulás irányába, ha a minden­ napi kenyérre ráüti szellemi bélyegét az ^ „angyali kenyér" . , . M ikor Jézus az utolsó vacsorán kenyeret vett a kezébe és megszegte azt, a messze jövendő leikébe látott. A kenyér megszentelésével, annak az oltárra helyezésével, azt az erőt fogta meg az emberiség életéből, mely a társadalom életében a hindu bölcs marék földjének szerepét játsza. Az Istenember ezen cselekedete a világ történelmét irányitó szel­ lemkéznek újjmutatása. Nemcsak egy Szentséget akart hagyni egyhá­ zának, hanem erőforrást nyitott, iránytűt adott a mindennapi életnek. Az oltár legfölségesebb Szentségének szociális hivatása van . . . A kenyér tartja fenn a társadalmat azzal a zsarnokerővel, mely az embert a munkára, harcra kényszeríti. A kenyér mindenható szüksége a lege­ rősebb támasza az államoknak. Nem szuronyerdő biztosítja fennmara­ dásukat hanem a kenyérkereső ember . . . Azért a kenyér sokkal több valami mint a mindennapi használatban. A Gondviselés különös cél­ jának az eszköze. Munkára, harcra kényszerítő erejével a szellemi erőket, lelki tulajdonságokat váltja ki az emberből . . . Az élet zsarnok szavával kényszeríti arra hogy természetfölötti adományával éljen . . . Itt értjük megfáz „angyali kenyér" szociális hivatását ha a kenyérkereső

70 ember leikébe tekintünk. Az a testet táplálván a lelket is táplálja . . A kegyelem erejével ezt az életszellemet, ezt az életm ódot ömleszti át az ember a kenyérharcába . . . A megélhetésért folytatott küzdelem az ember egésí szellemerejét igénybe veszi. A lelki tulajdonságok egész sokaságát váltja ki belőle Az életviharban megfeszül a lélek minden húrja. Aztán akkor a létharc kellős közepén érezzük meg, hogy mit adott Jézus az utolsó vacsorán. Mig a hitetlen emberben állati in d u ­ latokat ébreszt fel a testet lelket emésztő kenyérharc, addig a keresz­ ténység életvizéből merítő embernek az az erények iskolája. A gyöngy termő kagyló sorsa az élete. Azért sebzi meg a sors, hogy lelke gyön­ gyöt teremjen. A szentek, a vértanuk hitét állhatatosságát erényét növeszti a kenyérkereső emberben az életharc, ha a kereszténység életútján jár. Saját megélhetéséért, saját egyéni boldogságáért vívott küzdelme része az emberiség nagy küzdelmének, amellyel a boldogsá­ got kergeti születése óta. Akkor a lelket is táplálja a kenyér . . . A nka János.

i

Alverna. mint egy darabig így szótlanul mentek, a szegény ember így szólította meg sz. F erencet: »Mondd csak, te vagy az asszízi Ferenc ?

\

Sz. Ferenc igennel felelt. Hát akkor csak igyekezzél igazán oly jónak lenni, m in t a milyennek tart a nép ! folytatá a munkás. — Sokan nagyon is isznek tebenned, azért figyelmeztetlek, hogy benned ne legyen más, mint amit a nép tőled elvár. 1

^

^

^

j

^

^

Hallván sz, Ferenc ezt a figyelmeztetést nem boszankodott, hogy gy paraszt ember figyelmezteti; azt sem mondta magában: Micsoda hitvány ember ez, hogy így mer engem leckéztetni ahogy mondaI

-

•

V II •

JllUilUU'

^ y* ^ évé yei, hanem azo-inal leszállt a szamárról, a figyelmezO ele terdelt. s lábait csókolgatva meghálálta, hogy oly szeretettel-

71 jesen figyelmeztette. A meglepődött ember pedig három társ segítsé­ gével nagy áhítattal fölemelte sz. Ferencet, s visszaültette a szamárra; erre folytatták útjukat. Am int a nagy hőségben fele útjukat megtették, a paraszt a nagy hőség, fáradság és szomjúságtól agyongyötörve kiáltozni kezdett a szent után : — Oh én szegény, meghalok a szomjúságtól ! ha nem kapok italt, rögtön összeroskadok ! Sz. Ferenc leszállt a szamárról, térdeire vetette magát, égre emelte széttárt karjait, s addig ostromolta az eget, mig imája meghall­ gatást nyert . . . Végre igy szólt a szomjúhozóhoz : — Menj, lökd félre azt a követ, s találsz ott vizet, amelyet Krisztus végtelen irgalma készített számodra. Odavánszorgott a paraszt, ahová sz. Ferenc küldte, s talált kristálytiszta friss vizet, melyet sz. Ferenc imája fakasztott a sziklából, ivott belőle és megerősödött. Világos, hogy Isten csoda útján, sz. Ferenc imájára fakasztotta a forrást, annál is inkább, mert sem azelőtt, sem azután nem volt látható vizforrás az egész környéken. Ezután sz. Ferenc és társai, meg a szegény ember Istennek hálát adtak a csodás segítségért és foly­ tatták útjukat. A m int az Alverna hegy lábához értek, sz. Ferenc az egyik tölgyfa árnyékában pihenru tért társaival, hogy onnan szeműgyre vehesse a hegyet és a környéket. De alig, hogy leült, s gyönyörködni kezdett a hegy és a környék szépségében, a hegy erdejéből nagy sereg különféle madárka jött, szárnycsattogva s fütyörészve. A vig tarka-barka társaság nagy örömben látszott úszni. Egyesek a fejére, mások a vállaira, némelyek az ölébe szálltak, a többiek meg körülötte ugráltak csicseregve. Az ámuló kíséretéhez lelkendezve igy s z ó lt: Azt hiszem kedves Testvéreim, hogy az U r Jézus akarata, miszerint e hegyen lakjunk, mert jöttünkre kedves madár nővérkéink és testvér­ kéink ily nagy ünnepet csaptak. Ezeket mondva a hegynek indult . . . Mentek-mentek, mig végre arra a helyre értek ahol az előbb küldött két testvér elfoglalta a hegyet. Szent Ferenc tartózkodása a hegyen. (56, fe j\) Midőn Orlandó úr meghallotta, hogy sz. Ferenc s három társa a hegyen vannak, nagyon megörült, s rögtön másnap nagy kísérettel, s élelmiszerekkel megrakodva látogatásukra indult. A hegyre érve imába merülve találta őket. Sz. Ferenc nagy szerettei és örömmel fogadta Orlandó urat és kíséretét, — majd Orlandóval félre vonult tárgyalni. Beszélgetésük után sz. Ferenc nyilvánosan megköszönte

72 Oriandó úr ajándékát, s még csak arra a szívességre kérte, hogy a társai kunyhójától egy kőhajításnyira fekvő gyönyörű bükkfa árnyé­ kában, — amely hely neki nagyon tetszett, — számára egy külön kunyhót tákoltasson. Oriandó úr rögtön teljesítette óhaját. Midőn esteledni kezdett, s már visszatérésre gondolt a gróf, sz. Ferenc egy rövid beszédet intézett Oriandó kiséretéhez, végre áldását adva rájuk, elbocsájtotta őket. A gróf félre hivta Ferencet és testvéreit és ezeket mondta nekik: Kedves testvéreim! semmi szin alatt sem engedhetem meg, hogy ti e zord hegyen bármiféle testi szükséget avagy n é lkü lö ­ zést szenvedjetek. Amiért is egyszer s mindenkorra m ondom néktek, hogy bármiféle szükségben bizalommal forduljatok hozzám, ha ezt nem tennétek, nagyon fájna nékem . . . Ezeket mondva kíséretével együtt Chiusi kastélyába távozott . . . Midőn egyedül maradt sz. Ferenc társaival, ezeket maga elé ültette a gyöpre, s oktatni kezdte őket a remete életre. A többek közt leginkább szívükre kötötte a szent szegénységet, mondván : — Ne adjatok sokat Oriandó úr szeretetteljes kínálására, nehogy megsértsé­ tek úrnőnket a szegénységet. Legyetek meggyőződve, hogy amennyire mi feledjük a szegénységet, annyira megfelejtkezík ró lun k a világ, s annál nagyobb szükséget kell majd szenvednünk — de m inél szoro­ sabban öleljük magunkhoz a szegénységet, annál bőségesebben jön táplálásunkra a világ. Isten a világ üdvének előmozdításáért hívott meg bennünket a szerzetesi életre, és mintegy szerződést kötöttünk a világgal, hogy mi jó példát adunk neki, Ő meg táplál bennünket. Legyünk tehát állhatatosak a sz. szegénységben, mert ez a tökéletes­ ség útja, s az örök javak záloga . . . Szép s istenes oktatását így fejezte be : Ez az az életmód, amelyet önmagam és tielétek tűzök. És hogy minél jobban készül­ hessek a halálra, magányosan akarok le n n i; csak Leó testvér jö jjö n hozzám amikor jónak látja egy darabka kenyérrel és vízzel. Más em ­ bert, különösen pedig világit ne eresszetek hozzám. Ha valaki keres, ti feleljetek neki az én nevemben. Ezekután a bükkfa árnyékában épült kunyhócskájába ment', tarsa. pedig helyükön maradtak, erősen föltéve magukban, hogy kö­ vetni fogjak tanácsait, Midőn nehány nap múlva sz. Ferenc bámulva csodálta a hegy S i a U S í 1^7-

-

- i - i - i k l á k rémséget k e lt' kinyilatkoztatta neki, hogy e

risztus Urunk keserves szenvedése alkalmából keletkeztek

73 abban az időben, antelyben az Evangélista mondja, s ezt azért akarta az Isten, mert Alvernán, sz. Fia szenvedését elhatározta n\egújítani az ő lelkében, a sz. sebhelyek adományozása által. E kinyilatkoztatás után sz. Ferenc a kunyhójába ment elmélkedve a hallottak felől. Ez időtől fogva még jobban átadta magát az imának, s az elmélkedés isteni édességének. Többször látták testvérei ima közben a légbe emelkedni. (F olytatju k).

P. Z ad ra ve cz István.

A Szűz Máriáról nevezett szentferencrendi Tartomány kolostorainak ismertetése. 6. A galgóczi kolostor. A galgóczi kolostor alapítása 1492-re tehető. Alapköveit bizonyos Lőrinc herceg tétette le. A jám bor alapító halála után, örököse — az Ugnodi báró — el­ hagyván a katholikus vallást, lutheránussá lett. Qalgócz urának e lépése szomorú következményekkel járt a kolostorra nézve. A dühös eretnek, a katholikus vallás iránti gyűlöletből, 1567.-ben felperzselte a kolostort és templomot. Ettől az időtől fogva 1603.-ig romokban hevert a kolostor; m ikor nehány testvér bevonult a helyreállított épületbe. Azonban rö­ vid ideig volt békés maradásuk, mert a következő években már Bocskay és Bethlen lázadó seregei lepték el a felvidéket, kik a szerzeteseket elűzték, a kolostort és templomot pedig jó részben lerombolták. Ily állapotban maradt évtizedeken keresztül. A lázadók leveretése után, 1630.-ban, Tresztyánszky Gáspár ki­ rályi tanácsos sürgetésére, II. Ferdinánd elrendelte, hogy Galgócz akkori birtokosa, Thurzó Ádám, haladék nélkül építtesse föl a kolos­ tort és a ferencrendieknek adja át. De — miként a tapasztalat igazolja — a kényszermunka ritkán szokott tökéletes és dicséretreméltó le nn i; így volt a kolostor építésével is. Tettek ugyan valamit, de kevés kö­ szönet volt benne. Végre Forgách Zsigmond gróf özvegye, született Erdődi Pálffy grófnő, vallásos érzülettől indíttatva, saját költségén építtette föl a ko-

74 lostort. M ielőtt azon­ ban művét befejezve láthatta volna, a haléi elragadta a nemeslelki't grófnét. De az isteni gondviselés nem en gedhette, hogy a meg kezdett mű félbenma radjon. A jám bor gróf­ né nemes szivét örö­ költe fia, Forgách Ádám gróf, ki édes anyja művét folytatta A galgóci kolostor. (N yitram .) és be is fejezte. E lké­ szülve a kolostor és templom, 1648. május 3-án kelt iratával a ferencrendieknek ajándékozta. A kolostort több ízben kényszerültek elhagyni testvéreink, kik midannyiszor Léván találtak menedéket, honnan parasztruhába öltözve titokban látogatták az árván maradt, galgóczi hiveket, erősítve hitüket és részesítve őket az egyház kegyszereiben. 1870-ben volt a kolostor és templom megújítva. Azóta az idő viszontagsága már nemcsak külsőleg, de tagjaiban is eléggé megviselte. Gondviselő kezek után vágyakozik, melyek sebeit orvosolnák. Majd ez az idő is elérkezik! A galgóczi kolostor szintén a legszentebb Üdvözitőről nevezett Rendtartományhoz tartozott, s 1900-ban lett a szűz Máriáról nevezett tartományhoz csatolva. A 111. rend 1858. április hó 11-én lett megalapítva és szervezve. Azóta megszakítás nélkül működik. (Adatok az 1 9 0 8 - 9. névtárból és magán értesítésekből.) V e rita s .

n%■

. 1

V.

3 .♦ t x/

% ♦

Franciskánus misszionáriusok lakása Hakodateban. Mellékelt képünk a ferencrendiek lakását mutatja be a mikádó birodalmában, Japánnak Hakodate nevű kikötő városában. E várost szerencsés helyzete Jesszó-sziget kikötő városává avatta. Itt bonyolódik le az egész sziget külkereskedelme, a szárított és friss halak meg tengeri algák, melyekből Japán és Kina keresett zselatin­ ját készíti. A város egy missziótelep képét mutatja. Körülbelül 60 -65000 lakósa van, akik szétszórt apró házikókban laknak. Az európaiak 1859 óta szabad bemenetelt nyertek. Ezután telepedtek meg a franciskánusok is. A műveletlen népet önfeláldozással tanítják, s a kultura vívmányaiban részesítik, s védik a csapatokban beözönlő „koftdnos csapat” üzelmeivel szemben, ahogy P. Vergott apostoli misszionárius mondani szokta. Hogy munkájuk sikere érdekében mi nyomort és hőslelkűséget képviselnek a távolban élő missziópáterek, e nyomorúságos kis vityiló mellett, — különösen a J ó pásztor^' hangjától, s az apostoli nyom ­ tól fölmelegedett, megtermékenyült kiránduló helyek tudnának sokatsokat mondani. Mert ők is kirándulásokat szoktak tenni. Nem megy nyomukban banda, s még itókát sem visznek stb. mint mi boldog európaiak!! Reggel sovány batyuval oldalukon, melyben talán gusztusra több, de fajsúlyra alig van több a pusztában kiáltó prófétának, János­ nak eledelénél, útnak indúlnak, keresni az Égből szakadt lelkeket. gemma pretiosa. egyet keresnek: A materialis részt elfeledték

76

Franciskánus m isszionáriusok lakása Hakodateban.

Az Isten koronájának földre hullott gyöngyeit; a lelkeket. Érdékés, amikor elhagyják saját területüket, s elérik a szomszéd miszsziók határát, s ott találkoznak egy más, szintén a lelkek végső p ó lu ­ sait kereső expedícióval. Ilyenkor vitatják meg a lelkek megmenté­ sének célszerű eszközeit, itt cserélik ki gondolataikat, tapasztala­ taikat. A japánok, kínaiak is eljönnek hozzánk, hogy itt egyetmást elles­ senek, s otthon értékesítsék! így hódít a világ. A misszionáriusok is világhódítók . . az Isten országának visszahódítói a földön. Terv, gon­ dolatcsere, mindezt szolgálják; Isten harcosainak haditerve az ilyen beszélgetés . . . Isten és ember előtt nagy az ő érdemük, mert Isten és ember szeretetből dolgoznak. Semmi másért! Nem hiába mondja az írás = „Quam speciosi sunt pedes evangeUsantium^' Kedves, illatos rózsák, a kultura, a boldogság rózsái teremnek nyomukban. Ezért szokták meg­ csókolni lábukat, mielőtt misszióba engedik. Imádkozzunk érettük . . . Kérjünk missziónárisokat számunkra, ookat . . . sokat . . . magunkból-magunk k ö r ü l!!

4 ♦♦

s. )

Magyarországi Szent Erzsébet. Irta és a kolozsvári te rciá riu sok „S zen t Erzsébet em lékünnepély“ -én felolvasta dr. Papp József. ft

(Folytatás.)

A I

apsugaras volt tehát szent Erzsébet hitvesi boldogsága, de rövid ideig tartott a fény, s a napsugaras derült égre borús fellegek vonultak fel. Hűséges férje Lajos keresztes hadba indult, s nemsokára Otrantóban meghalt. 1227 szeptember 11-én Elképzelhetjük az özvegyen maradt szerető és hűséges fiatal hitves vigasztalan, szomorú bánatát. De Erzsébet nemcsak gyöngéden szerető, önfeláldozó hitves, hanem a Mindenható véghetetlen, s emberi ésszel föl nem fogható bölcs intézkedéseiben is megnyugvást kereső türelmes szent volt. Türelmes szent maradt akkor is, midőn a szerető hitves, a fen­ séges férj eltávozását követő lelki fájdalmat az emberek rosszindulatú gonoszsága, s keményszivüsége is súlyosbította. Nem zúgolódott akkor sem, midőn az uralkodó hercegi trónon férjét követő sógora Raspa Henrik őrgróf vagyonát lefoglalta, sőt az elhagyatott özvegyet s gyermekeit is elűzte. Békés megnyugvást keresett a sors minden csapásaival szemben, s talált előbb a kisemberek irgalmasságában, majd nagybátyja Eckbert püspök udvarában. S a nyomorúság, az üldöztetés e kálváriája alatt is méltó maradt önmagához s hűséges — az ujabbi kérők minden ostromával szemben

78 elhalt férjéhez ; bár fonással tengette életét, szegényeit még akkor is segí­ tette, s ajka — mindenek követendő példájaképpen - csak hálaadó imádságra nyilt meg: Óh U ram ! nem hálálhatom meg eléggé, hogy alkalmat adtál nekem fölkeresni a szegényeket, kik legdrágább barátaim s megengedted, hogy magam szolgálhassak nekik. A kor legnagyobb szentje asszízi szent Ferenc méltán mondhatta el tehát ró la : „Szegény volt e fejedelemné gazdagságában és mérhetetlen gazdag volt szegény­ ségében." Végre azonban Henrik őrgróf is belátta Erzsébettel szemben tanúsított eljárásának igazságtalanságát, s visszavonta üldöztetését és biztosította részére örökségét. Erzsébet azonban nem vágyott a világba, Margburgba költözött s miután gyermekei jövőjét biztosította, maoát és életét egyedül Istennek, s az irgalmasság cselekedeteinek szentelte. Jövedelmét állandóan a szegények között osztotta szét s önm a­ gának a sz. ferencrendi szerzetesek temploma m ellett épített egy kis házikót s csak abból éldegélt szegényesen, amit két keze nehéz m u n ­ kájával fonással keresett. Így élt? le önsanyargatás, áhitatos visszavonulás s irgalmaskodás között a szent fejedelemmé szegényes életét, midőn 1231-ben novem­ ber 18-án a legenda szerint: „Lágyan zsongottak M urburg környékén a harangok . . . temettek. Meghalt a kedves Szent Erzsébet s halála hirére sirás, zokogás hallattszott mindenfelé. Keseregtek a szegények, árv'ák s betegek, kik édes anyjukat vesztették el benne." Hiszen mint a költő mondja: »Te a szerénység királynéja voltál, Kopott szegénység volt a környezet, Az irgalmasság magasán trónoltál 5 letöriéd arcát, aki könnyezett . .

Szent Erzsébetet 1235-ben IX. Gergely pápa avatta szentté, mely boldog allapotot gyermeki s majd anyai szeretetévei, igaz nőiességé­ vel vallásos, bensóségteljes, áhitatos életével s a szegények iránt mindig tanusitoM önfeláldozó szeretetévei s Isten kegyelmét tanúsító csodateteleivel érdemelte ki. isten véghetetlen kegyelmét a kiválasztott lény, ugyanis — sokszor tanúsította.

Erzsébet

iránt

melyet mindannyian ismerünk, a drága pa'le v i,„a ,é ré s e „ e l y ielenefe, oly - az é l í t í ' - ' " " " ' “ ver Sándor meshatóan s.ép festménye az elő fanak Isten sz.retetét t.nusitö csodás .ándorlása, halálának

7Ö látományszerű, Jézus megjelenése által történt bejelentése, holttesté­ nek csodás gyógyító hatásai, s még számtalan más, az emberi elmének megfoghatatlan csodák bizonyítják ezt. Szent Erzsébet élete magasztos és követésre méltó példát nyújt nekünk. Példát ad a szegények szeretetére, az önfeláldozó munkás életré, embertársaink Önzetlen szeretetére, a lemondásra, az önmegtagadó türelmes életre, az Isten véghetetlen kegyelmének hálás elfogadására s még a csapásnak látszó nehéz helyzeteknek is békés elviselésére. M int egy világító fáklya lobog előttünk, melynek hő fénye vezet bennünket az élet sokszor sötét, s nehéz ösvényein. S lobogjon is fennen ez a fáklya s világítson különösen a szent Ferenc harmadik rendjének tagjai előtt, hisz X. Pius szentséges atyánk szavai szerint szent Erzsébet ezen harmadik rendnek leghathatósabb pártfogója, s közbenjárója. S most, midón szent Erzsébetnek ünnepet szenteltünk, fohász­ kodjunk a költővel (Jánossy Béla) mi is e hatalmas közbenjárónkhoz, így szólván : „K é rd ránk az égből Istenünk kegyelmét Hogy élve éljen még soká a hon S hogy a kereszt szem lélje gyózedelmét A hősi vértől szentelt halm okon 1 Dicső magyar s z e n t! Rózsa s ibolyára Váltván fohászunk, ügy szórjuk fe lé d ! Oh kéri sok áldást a magyar hazára S esdje felénk szent ajkad hő imája A magyarok hatalmas Istenét."

i

GONDOLATOK. A m a d á rn a k to lla t és szárnyat a d o tt az Isten, h o g ^ rendeltetésé­ n e k m egfelelően magasabb rétegekben m ozogjon, A sas magas, hozzá­ férhetetlen sziklán ra k ja fészkét^ erősen és merészen beletekint a napba, hatalm as röptében tú le m e lk e d ík a fe lh ő k ö n és ínnen csap le zsákm ányára. H asonlóképen Isten gyerm ekei is, k ik e t term észetük a földhöz lá n co l, k ib o n ta k o z n a k term észetük bilincseiből, s a h it, a remény^ s a szeretet szárnyain Istenhez em elkednek. N á la ü tik fö l ta n y á ju k a t és csak azért szállnak le ism ét a földre, h o g y az ördögöt zsákm ányától tosszák, fe le b a rá tu kn a k épülésére szolgáljanak, őt m egtéritsék, s e v ilá ­ gon a bünbánat és szeretet m ü v e it végezzék. Egy hitíudós.

Gyakorlati

keresztény.

A csodáról. Azt mondottuk volt’ utoljára, hogy Jézus .cselekedetei"-bő\ akarja bizonyítani Istenségét (Ján. 24— 39.) Keresztelő sz. János tanítványai előtt is cselekedeteire hivatkozott, m ikor kiléte felől kérdezték. •— „Jerazsálemben pedig sokan fjivének, látván a csodákat, melyeket cselek­ szik vala" — mondja sz. János evangélista. (Ján. II. 23.) Végig akartam menni Jézus csodáin, melyeket h itü n k megerősí­ tése végett tanítása mellett művelt, de kedves olvasóim engedélyéből egy körutat teszek. Nem luxusból, jórészt olvasóim érdekében. Hogy s hogy nem egy darabka papirt hozott kezembe a véletlen. Mintha valaki belekényszerítene a pontos munkába . . . Fokról-fokra. Hát ezen a papirka darabon ránk nézve sértő dolgok voltak megszörkesztve. Refrainje ez volt: .Csodára mi szükségünk van? M it akarnak vele bizonyítani? Merényletet látunk benne a természettudomány ellen, mészárszékre vonszolja az észt, anélkül, hogy azután megnyugtatni tudná.* Régi hang, régi akcentussal! Vergődés hit ellen, felületes gondolkozás szülte. Majd meglátjuk, csak türelem. Kedves olvasóim, annyit biztosan tudnak, hogy a hithez segítség kell. A hit tárgya az ész előtt titok. Ebből a biztos talajból in d u lju n k ki. Ha az nem tudja fölfogni a hittitkot, valami olyan bizonyíték kell, mely a toprengő észt megnyugtassa akkor is, am ikor nem érti meg az Igazságot. Mi legyen ez? Az emberek bizonyítéka? Oh hiszen a hittitok minden emberre nézve titok. Azt egyik sem érti meg . . . ^.^ / " > " ^ a r t volnának olyan kiváltságolt szellemek, akik a titkot eszükkel foltudjak fogni, vájjon szavukra elhinnék-e mások azt ? ! Nagy kérdés, különösen ma, amikor kisebb dolgoknál ^is alig m erünk az

81 emberek véleményében, bizonyításában megnyugodni. A hithez, hogy erős legyen minden emberi kételyt kizáró bizonyítékok kellenek. Addig ne nyugodjunk meg, am ig vallási problémáink, t)itünk támogatására nincs abszolút bizonyítékunk! Sz. Pál is azt mondja, ehhez jogunk van. S ezt nagyon-nagyon hangsúlyozom, mert ellenségeink folyton szemünkre vetik, hogy mi fölfoghatatlan dolgok elhivését követeljük a katholikus hivőtól . . . Igen, de nem ok nélkül követeljük a hitet. Az Isten jelekkel, lát(;ató csodákkal segíti át az észt a végtelen sza­ kadékon, amely a hit és ész közt van. Szemünk előtt, a történelem által igaznak elismert csodákkal biztosít, hogy az a hittitok, amely mellett csodát művelt, igaz. A csodák úgy szerepelnek, mint isteni pecsétek. Ha egy igazságot csodával hitelesít az Isten, nem vakon hiszünk többé az illető igazságban, hanem okosan. Bizton hihetünk, akár az Isten maga, akár közvetve valamelyik szentje által műveli a csodát, mert ha egyszer csodát művelt az Isten valamelyik igazság mellett, ez azt jelenti, hogy igaz ; föltétlenül igaz. S éppen azért fö l­ tétlenül kell h in n ü n k !! A csoda a hittitoknak szükséges folyománya mondja Zeller. S m eri a kereszténységben legtöbb hittitok van, tehát föltétlenül csodá­ val kellett megnyugtasson az U r Jézus. Minden vallásban van valami természetfölötti, valami titok, melyet az emberek nem értettek, s azért minden vallás elismerte a csoda szükségességét. A csodában van valami a természetfölöttiből és ter­ mészetiből is. Azért az Isten kezében egy ránk nézve föltétlenül szük­ séges eszköz, mellyel a hittitokba fényt szór. Élénkbe tolakodott a kérdés: „ M i a csoda ? “ Lefoglalja az utun­ kat s elkerülnünk nem szabad. Descartes óta a bölcselet folytonosan lázad a csoda ellen. A racionálisták, materialisták tévedése a csodá­ nál kezdődik. Nem akarják elismerni a természetfölötti világ alakító erejét a természetivel szemben. Dehát a hitetlenség csak pszichologiáját követi, amikor tagadja a csodát! Tőle nem is várhatunk mást. Persze kinek tűnik föl, ha a tudomány nevében hadonázik a csoda ellen. Ez is divat nála, mellyel senkit sem tud már meglepni. É rtjük a kis hamist . . . huncut a zúzája. De sajnáljuk, ha a katholikusok behódolnak nekik. Ha a katholikusok elpirulnak, m ikor csodáról van szó, m ikor elsompolyognak onnan, ahol a kereszténység babonájáról, a XX. század szégyenéről: a csodáról tarta­ nak előadást ellenségeink. S ha megkérdjük miért e gyávaság, azt mond­ já k : Ja kérem, nem tehetem ki magam a nevetésnek, mikor a csoda %

6

82 ellenkezik a józan ésszel, s a természettudomány újabb vívmányaival szemben nincs létjogosultsága! Hát már igazán nem csodálkozom, ha az ilyen modern, de ne­ veletlen katholikusok nem tudnak hinni, ha a hitben a józan ész ellenségét kontemplálják. Hát miért is higyjen, mire támaszkodjék az ilyen kathoÜkus ember h ite !? Támasz nélkül áll, de olyan i s ! ! ! Pfleiderer rácionálista theologus ezekről mondja, hogy nem a csodák kedvéért, hanem ezek dacára hisznek. A csodák rájuk nem birnak meggyőző erővel. (Wesen des Religion 396 1.) Csak szülőink ö rö k ­ ségén tengődünk, abból amit jó anyánk térdén eltanultunk ! ! (Folyt, köv.)

P. P iu s .

T emplomomróL Szegényes az én tem plom om . Istennek nem m éltó háza, Betlehem i kis barlanginak Egészen hú képemása* És itt van k irá ly i tró n ja T erem töm nek, Iste n e m n e k! Sokszor a m in t elgondolom , P illá m o n k ö n n y e k rezegnek

♦

♦

♦

De ha lá to k benne le lke t, B uzgót, m in t Ferenc a ty á n k v o lt, S a szívekben szent tűz lobog, M ily e n tő l szent A ty á n k lá ng o lt. H a szegénység és alázat Lesz a fő o ltá rn a k képe, Es gyerm ekded h itte l néznek Szegény híveim az égbe: A k k o r m osolyognak felém O tt á rta tla n angyalorcák, A k k o r az a szegény tem plom Földre szállott kis m ennyország!

Paksy Gáspár.

• -

A munka rovata. Kézügyesség. (1. rajz.) M ellé­ kelt rajz síma fe­ lületre való, igen szép kis asztal­ kára, doboz tetejérestb.Szépen elkészített síma lapra rajzoljuk, azután kivéssük a széleit és ki­ dolgozzuk. Bele­ het vonni sötét és világosabbra, úgy néz ki, m in t­ (I. rajz). Kézügyesség. ha berakott len­ ne — ez nehe­ zebb munka. Kézügyesség. (2. rajz). Könyvtartó állvány nem nehéz munka, a cifra részeket kivágjuk és azután illesztjük össze az egészet tetszés szerint. Egy szép jelmondat vagy fej elhelyezhető a szalagon és azon belül. H uszár. P o in t-la ce m unka (folytatás) (3. rajz). Jelen számunkban közlök egy pár a point-lace munkához való öltésmintát. A felső négyzetekben levő öltésekkel inkább apróbb helyeket szoktak kitölteni, mig a hosszúkás zsinorközökben varrt mintákkal guirlandokat stb. hímezünk. A felső sarokban kereszttel jelölt póknál a szálakat kifeszítjük, közepét egyszerűen beszőjjük, de az ugyanazon sorban, a másik sarok­ ban levő pók készítésmódja már valamivel komplikáltabb. Ennél ugyanis, midőn már a szálakat kifeszítettük, a fonalat a központon kihúzzuk, majd körülvarrjuk olyanformán, hogy a tűre mindig két kifeszített szálat veszünk, az egyiket hátraöltéssel, fonallal körülfogj^uk, s tovább menve a másik szálat vesszük a tűre, majd azt fogjuk körül a fonallal és így tovább. Ez az úgynevezett — bordás-pók.

84 A többi minták készítés módja igen egyszerű. A kifeszített szá­ lakat hurkolóöltéssel összefogjuk vagy pók alakjában körülszőjjük stb., amint az képünkön látható. Pendl Margit. Vászonhimzés. (4. rajz). Am int minden cselekedetből vagy e l­ végzett munkából többé-kevésbbé kiolvashatjuk készítőjének sok lelki tulajdonságát, úgy a női kézimunka kivitele: pontossága, csinossága, tisztasága — különösen sok mindent beszélhet készítőjének szorgal­ máról, ízlésének finomságáról, készségéről, s azon szeretet nagyságá­ ról, amelyet az iránt érez, akinek a munka szánva volt. Az Isten házá­ nak díszítésére készült ruhák varrásánál, hímzésénél mindenesetre fődolog az előírt szabály, de azért saját ízlésünket, egyéniségünket itt is érvényesíthetjük. Pld. a fehérnemüek: kehelyfelszerelések, albák stb. díszítésére tudtommal meg van engedve a piros és aranysárga hímzés. Saját szerény véleményem és ízlésem szerint, legszebb a z : ha tiszta fehér; de mivel a tapasztalat azt bizonyítja, hogy igen sokan vannak a/ ellenkező nézeten és ízlésen, e célból, s különösen albák, karingek ékítésére ajánlom a vászonhimzést. Anyagául olyan lenvász­ nat választunk, amelynek szálai könnyen olvashatók, s piros vagy aranysárga lenfonalat több árnyalatban. A mintarajz tetszés szerint választható, vagy lehet saját tervezetünk. E hímzésnél érvényesül legjobb hatással a magyar ornamentika. Ha a rajz készen van, átvisszük a rámába kifeszített vászonra. Leg­ célszerűbb egészen áttetsző fehér kopirpapirra a mintát nagyon finom tűvel sűrűén kiszurkálni. Miután a kiszurkált papirt a vászonra pontosan ráigazítottuk, s vékony gom bostűk­ kel odatűztük, finom ra tört szénporba m ártott vattával többször át­ dörzsöljük, a kopirpapirt óvatosan levéve az ily módon átvitt mintát a vásznon meg­ rögzítjük, vagyis szesz­ ben feloldott fehérsellakkal befujjuk — (fixirozzuk). Ha a rajz megszáradt, a minta határvonalait száröltássel vagy lapos hím ­ zéssel kívarrjuk, s az egyes alakokat k ü lö n ­ böző díszöltésekkel emeljük ki. (2. cájzj. Kézügyesség. L ászló E lla .

85 J

Az id e g tá p lá lé k ró l•.. A napilapok hasábjain hangzatos reklámokat olvashatunk az idegbajt megszüntető orvosszerekről... „Ideges Ön? Van-e fejfájása? No ha van, akkor irjon erre és erre a cimre, akkor dijmentesen kap egy próbadobozt az általánosan elterjedt vértápsómból, s egy roppant érdekes könyvecskét is mellékelek hozzája." Találkozik olyan ember, aki kiváncsiságból meghozatja, s a kúra befejeztével azt tapasz­ talja, hogy alaposan felült a hangzatos reklámoknak. Legyen az „Viratogén“ , „Renascin", „V isnervin“ , Neocithin" vagy „Kola-D ultz", az — egy se képes teljes gyógyulást létrehozni. E hangzatos nevű gyógyszerek

Ifi

$

2!

\t i\ *hTT7

*>4

\s

2l

#•

'n r- ét i * í 4

'A*# I

«•«

£,

u ••

%» <«li' if.UUt.f V^lLíié

K ... '

A i t i . r M t U H t M t . t i t 9 r.

(3. rajz). Point-lace munka.

értéktelen alkatrészeket tartalmaznak . . . H. a Kola. Dultz vaniliaval illatosított tablettákból áll, kolaport, cukrot foszforsavas ,” ^eszet s kevés kakaoport tartalmaz . . . Egy doboz belőle 6 Félre azzal a kotyvasztott praeparatumokkal vadásznak, s vájjon egézséges leszel-e, arro ® idpotáDlálékot legjobb idegtáplálékot a szép természet a n i ' a patikából szerezzük be, hanem a z o l d s e g e ^ ^ ^ ^ piacról. Tej, főzelék, barnakenyer, gyümölcs, szollo, ,saj ,

86

az egyszerű házias koszt a legjobb idegtáplálék. Azonkívül tartózkod­ junk a friss levegőn, dolgozzunk, ne lustálkodjunk, a dohányzástól és a szeszes italoktól tartózkodjunk amint csak lehet . . . Bocsánat, még egyet elhagytam, járuljunk hetenként a szentáldozáshoz, ez az idegtáplálékok királya . . . Modern korunkban azért dühöng az idegA

]

«

. * s

«

%

-t

•-M )I

é 1

y

^

—

(4. rajz). Vászonhímzés.

betegség, mert a szent áldozást semmibe se tekintik Föl te pettyhudt emberiség, elromlott idegzetü ifjúság, ne „Sanatogént" ^ orvoságot vegyél, hanem kúráld magad látni Oltanszentseggel, az angyalok kenyerével, s megfogod látni, hogy a lelek gyogyitasaval a betegség ereje is lejebb száll . . . Klaus H u g o lín .

Harc a szerzetesek ellen. A magyar közéletben is bebizonyosodott a Madách szavának igazsága, amit világhírű művében a L u c ife r szájába adott. Az úgynevezett földalatti Magyarország is odakiáltotta a kereszténységnek, a magyar katholicizm usnak a Lucifer kevély m on­ dását, am ellyel a sötétség hatalm ai nevében hadat üzent az Urnák. — Csak egy talpalatnyi fö ld e t adj az édenkertben, hová megvessem a lábam és meghódítom, m egrontom az egész világot . . . A magyar nemzet is a liberalizm us jelszavaitól megtévesztve csak egy-egy talpalatnyi fö ld e t adott a destruktív szellemnek, a vallástalan gondolkozásnak és már bebizonyosodott rajta a — L u cife r jövendölése. Az emberi haladás, a társadalm i fejlődés fönséges elvei nevében menlevelet adott az országpusztitó, a nemzetrontó szellem i áram latoknak. M ár o d a ju to ttu n k egypár évtized alatt, hogy egészen elöntötte a magyar közéletet a destruktív szellem irlandi mocsara. M ár a sötétség hatalmai hangosan beszélnek nemzetsorvasztó céljaikról, a sajtóban, a forum on. Legújabban a szerzetesek ellen h ird e tik a harcot. A magyarországi szabadkőművesek egyik gyűlésén elhatározták, hogy tatárhadat vezetnek a szerzetesek ellen. Ez a sötétszándékű hadüzenet pedig a k u ltú rh a rc kezdete. Azért legyünk résen valamennyien» á llju n k csatasorba e lle n ü k mindnyájan, kik a keresztény ideálok, a nemzeti esz­ mények diadalát ó h a jtju k Magyarországon, Bizonyára azt gondolják nagyon sokan, hogy ok n é lk ü l verem fé lre a harangot. Ha van is veszély, nem olyan nagy, amely ellen általános népfölkelést kellene hirdetni. A magyar szabadkőművesség fészkelődése — niég nem a francia k u ltú rh a rc kezdete . . . Ezt csak az mondhatja, ki a magyar közélet lélektanát nem ism eri. N álunk a szabadkőművesek gyúrják és da­ gasztják azt a sarat, amelyből a sötétség hatalm ai kenyeret sütnek a nép számáraA magyar szabadkőművesség a zsidósajtó elhatalmasodása, a destruktív szellem elterjedése folytán, a szellem i és erkölcsi anarkia közepette annyira elhatalmasodott, hogy titko s szervezetei útján döntöleg szól bele szent István országának sorsába . . . A zért a hadüzenetre népfelkeléssel feleljünk. Sokka! nagyobb, sokkal vesze­ delmesebb dolgot akar az alvüág hada, m in t amilyennek a szerzetesek elleni harcot a közönyös szem lélő gondolja. A kereszt országának életében a szerzetesek védik legyőzhetetlen erővel azt az utolsó talpalatnyi földet, amelyet a destruktív szellem irlandi mocsara még el nem öntött. A nem zetrontó szellemi áramlatok Luciferjenek azt fe le lik e m b e rfe le tti m unkájukkal, k u ltu rá lis törekvéseikkel, hogy hiába vetette meg

88 a lábát százhelyen is Magyarországon, azért szent István országát nem fogja igájába hajtani. A gonoszság xerxesi hadai ellenében a keresztény szellem, a k ris z tu s i igaz­ ságok LeonidaS'hada áll csatasorba. A kicsiny Dávid — az óriás G ó liá t ellen . . . A m i közönségünknek nem kell magyarázni, hogy m it köszönhet Magyarország a szerzeteseknek. Nemcsak fáklyavivői, zászlóhordozói voltak a nem zeti ku ltú rá n a k ,h a n e m sokszor egyedüli ápolói, egyedüli fönntartói. Hiszen egészen közhely a művelődés tö rté n e ­ tében a kodexiró, a könyvmásoló szerzetes, ki egész életét áldozza fel a tudom ány oltárán. A nemzeti történet ragyogó lapjain is lépten-nyom on találkozunk egy-egy szerzetes nevével, sőt volt idő, am ikor tö rté nelm et csinált egy-egy szerzetes vaskeze. A Pázmány Péterek, a Kapisztrán Jánosok em berfeletti alakja a zárda magányából, a névtelen szerzetesek sorából lépett nemzeti m ú ltú n k nagyjai sorába. Aztán ki tudná előso­ rolni azoknak a neveit, kik a korállok m unkáját végezték a nemzeti k u ltu ra te rületé n. A szerzetesek voltak a nemzeti közművelődés napszámosai . . . Az iskolában, a szószéken mindenkor a krisztusi igazságok szolgálata m ellett, a nem zeti ku ltú rá n a k, az ország egyetemes érdekeinek tettek szolgálatot. A zért az ellenük in d ito tt küzdelem a legvadabb ku ltú rh a rco t jelenti . . . Nemzeti érdekek, k u ltu rá lis szem pontok köve­ telik azt, hogy megvédelmezük a szerzeteseket a szabadkőművesek által m egkezdett harcban. Nemcsak nem tudja a helyűket senki sem betölteni a nem zeti kultúrában, hanem az ő önfeláldozó m unkájuk nélkül m indent elönt a vallástalan szellem irla n d i mocsara. Szent István országának létérdeke az, hogy a szerzeteseket megvédelmezze a szabadkőművesség Luciferjei ellen. Azért á llju n k a védelm ükre m indnyájan, kik a keresztény ideálok győzelmét óhajtju k Magyaroszágon . . . ^ j

p

Hangok az olvasók táborából. 1. „Alszunk, vagy m eghaltunk?" „Igazán lesújtó gondolat élő em berre a tespedés tu d a ta ". Ezen szavakat olvastam a Sz. F. Hírnöke 1910. novemberi szá­ mában, amelyben a Hírnök ébredésre hivja fel a harmadik rendi testvéreket. Én a Hírnök néhány szavából nagyon sokat kiolvastam Azt olvastam ki hogy a Hírnök azt akarja, hogy nrí, harm adik rendiek, hasonloan a Mana-kongregánistákhoz, szervezkedjünk, je le n ­ tünk meg a nyüvánosság előtt, vegyünk részt és ta rts u n k k ü lö n h a rmadrendi nagygyűlést a kath. n a g yg yű lé se n !!! Helyesen van I Igenis, legyen a harmadik rend az az eszköz í H t 7 : Z ' előbbre és előbbre haladunk, de legyen h.ü,,a a társadalmi éleiben, a polilikában is I

89 meg ország-világ előtt, m in t a tevékeny katholicizm us fenséges eszméjét egészében megvalósító szervezet! Mutatkozzék be minden jóravaló embernek, mint olyan tényező, amely az élkorcsosult, hitvány, léha, világias szellemet átalakítja, teljesen megvál­ toztatja ! Mutassa be igen nagy erejét, számlálja el kiváló tagjainak ezrekre menő számát! Hozza fel a felebaráti szeretet, — vagy, ha úgy te ts z ik : — a szociális tevékenykedés legszebb példáit, mint saját neveltjeit, értem a magyarországi sz. Erzsébeteket, istenes sz. Jánosokat, Lellis sz. Kamillokat, stb., s tb .! Olvassa fel hangosan a nagy pápának, X III. Leónak szavait: „A f}armadik rend a legjobb eszköz, f^a a világot az evangélium pontos és tartós betartására akarjuk vezetni!"Uangoztassö dicsőségesen uralkodó X. Pius pápánk ajánlatát, amelyben azon óhajának ad kifejezést, hogy bárcsak minél jobban elterjedne a harmadik rend! Beszéljen rendaiapítójáról, a nagy as5z/z/ szent Ferencről, s mondja el, miképen csöndesítette le az ő idejében a társadalmi hullámcsapkodásokat! Bizonyítsa be, hogy a harmadik rend szerafikus alapítójától elörökölte ezt a lecsöndesítő erőt, amely még ma is nagyon sikeresen m űködik! Ezt olvastam én ki abból a néhány szóból. Szeretnék még valamit hozzá tenni . . . Nagyon jó l tudjuk, hogy a jó, de meg a rossz példa is vonz. A jó példa tanít, oktat, jobban, m int száz és ezer szó. A rossz péld pedig lerontja teljesen, amit sikerült sok-sok fáradozással fölépí­ J e le n jé k

t

tenünk. Természetes dolog, hogy mi egymásnak csakis jó példát adha­ tunk. És hogyha „adl)atunk*\ miért nem „adunk ? Miért tagadjuk meg egymástól azt az élvezetet, amelyet egy-egy lelkes harmadik rendi gyűlés, szépen sikerült ünnepély, a harmadik rend működése, vagy más ehhez hasonló dolog leírásával nyújthatunk? Miért nem lelke­ sítjük egymást példánkkal? M iért nem akarjuk tudomására adni test­ véreinknek, hogy mi a harmadik rend szellemében m űködünk? Ne (?anyagoljuk el tebdt a „R e n d i é le t" rovatot! Töltsük azt meg szorgalm asan! Hisz így lesz eleven a tiirnök, így lelkesítjük egymást, így buzdítunk másokat példánk követésére. S különben is a testvéri összetartózandóságot csakis így sikerül ébren tartanunk. ... Rajta tehát, harmadik rendi testvéreim ! Terjesszük a fjarmadik rend szellem ét; ju tta ssuk tudomására összes kat^olikus testvéreinknek a m i rendünk üdvös v o ltá t! Legyen eleven bennünk a testven egy e-

90 tartózandóság tudata! S végűi tegyünk meg mindent, hogy a harmadik rend mimagunk közt és az egész országban, s világban üdvösen m ű ­ ködhessék !! F öl! Munkára! Szent Ferenc atyánk szellemében! Istenért! Egy m u n k a tá rs .

2. Hozzászólás a novem beri szám szom orú k érd é sé h ez: „Élünk, vagy m eghaltunk?! Élni szeretnénk Főtisztelendó A ty á m ! Erre tanított m inket a Hírnök nyolc év leforgása alatt. Sok-sok energiát röpített szét. A fölvilágosítás által az öntudatosság és elmélyedésnek abba a stádiumába juttatta a lelkeket, hogy most tettekben kívánnak nyilvánulni. S ki szólítsa tettekbe ? Mindazok, akik erre hivatottak állásuknál, képzettségüknél fogva. M ert egy-két ember fáidba mozog, t}a más ölhetett kezekkel nézi a lázas munkát, s kritizál . . . Ne feledjük el a harmadik rend hivatását, s-tanuljuk úgy kezelni, mint a m ie n k e t!! Hús a f)usunkból, — vér a vérünkből. Ezt éreznünk kell, ha igazán sz. Ferencé vagyunk. Mozogni, dolgozni szép, de a munka lelkét sz. Ferenc szelleme képezze. A legelső mindenek közt a harmadik rend! Értsük meg e z t ! ! Világi vagyok, s tudom, miért mondom. Ismerem szociális és vallásos hiá­ nyait népünknek, s tudom elóbb-utóbb csak a harmadik rend fog segíteni!! Hogy mi lehet a harmadik rend célszerű vezetés mellett, meg­ mondja a történelem, a pápák, s talán legjobban fölism erik ellensé­ geink, a szabadkőművesek, akik kimondották, hogy sz. Ferenc har­ madik rendjének mintájára megalkotják szervezetükben a harmadik rendet. 1. Sürgős teendőink közt a legeslegelső, amit Caritas a H irnök novemberi számában proponált. Egy h a rm a d ik re n d i K a te kizm u s kiadasa, olyanforma beosztással, ahogy proponálva volt. Ha Főtisztelendoseged sok dolga miatt önmaga el nem vállalhatja, adja ki munkara ahhoz értő embernek. P'opozlciów

..fH

la , H

“

abban állana, hogy m I S I ] , évben

- szintén ahhoz értó e m b írtlil ™leményadá, végett a H i M e n leközölni

mMté™ rrf r ^ megteve, referálhassanak a hozzászólásokról.

észrevételüket

91 3. Harmadszor, méltóztassék megtalálni a módját, hogy a Hírnök olvasói évenkint, vagy évnegyedenkint változtatva avatott to lib ó l olyan cikksorozathoz jussanak, mely céltudatosan küzd ellenségeinkkel. Pld.: az iskolakérdésről, autonómiáról, szabadkőmivességről, szekularizáció­ ról stb. A szabadkőművesek így készítik a közvéleményt programmjuk mellett. Tegyünk így mi i s ! Ha pénzbe kerül a cikksorozat, a harmadik rend tagjai szellemiekért sohasem sajnálták az anyagiakat!! F iz e tjü k !! 4. Továbbá kivánatos, hogy a testvérek mindenütt célszerűen, p ro g ra m m a l dolgozzanak. M inden helyi szervezetnek legyen a helyi viszonyoknak m egfelelő külső működése. Pld. Egyik helyen az iszákosság, más helyen a szegény-űgy, cselédoktatás stb. — mutatják meg a harmadik rend kötelességét. S szemmeltartás, lelkesítés céljából a helyi programmot a Hirnök útján lehetne köztudomásra hozni. Talpra kell állítani minden embert!! Egy-kettő nem elég. Nemsokára szóval többet A n ta l te rc iá rlu s .

3, Főtisztelendő Szerkesztő ű r! Egy belső hang ösztönzésének engedve, bátor vagyok indítvá­ nyommal Főtisztelendőséged elé járulni. 1. Nem vehetné-e föl a harmadik rend működésének keretébe a szegényebb osztály, s az utca népének valláserkölcsös oktatását? Hát a pályaudvari m issziót?! A részletkérdéseket hagyjuk most! M indenütt megindult az üdvös áramlat. A szabadkőművesek a filantropia hamis cégére alatt vették kezükbe a munkát. Katholikus részről is mozogni kezdettek. Illő, hogy sz. Ferenc atyánk szelleme megtalálja a lelkek missziójának a módozatait. Szent Ferenc a szegények apostola, miért ne lehetnének gyer­ mekei is azok. így lesz a harmadik rend társadalmi misszióvá. 2. Nem lehetne a Hírnökben a „Hasznos tudnivalók^' számára rovatot vezetni? Vagy mondókáinkat elvégezhetjük-e a „Hírnök'^ címére kül­ dött levelünkben?! 2. Hát ártatlan játékokról lehetne-e csevegni? Nem ártana vallaserkölcsi, neveléstan! irányban is egy-egy cikkecskét megírni a Hírnök­ nek . . . Hiszen a katholikus családban, sz. Ferenc harmadik rendjenek gyermekeinél jól fölfogott érdek. Munkát kérünk, s benne irányítást . . . Buzgó imáiba ajánlottan vagyok a Főtisztelendő urnák mély tisztelettel: M argit testvér.

A magyar katholicizmus nagy halottai. (D r, Városy Gyula. Báró Kaas Ivor). Az elmúlt év nagy gyászt hozott a magyar katholicizmusra. Meghalt Városy Gyula . . . Nem kell elmondanunk, hogy ki volt ez a kiválók között is kiváló ember. A megboldogult kalocsai érsek nevét mindenütt ismerték széles e hazában. Nagy képességének, tündöklő erényeinek, gloriás életének bámulója volt az egész ország, még az ellenfelei, a más valláson levők is levették kalapjukat — Városy Gyula előtt. Az igazi magyar főpap példaképe volt ő, akinek munkásságáról, áldozatkészségéről legendák szólanak. Lelkes harcosa volt ő minden igaz nemzeti ügynek, minden megtámadott krisztusi igazságnak. Bőkezű mecenása volt a katholikus mozgalmaknak, köztük a katholikus saj­ tónak. Nekünk is a végtelen hála érzetével kell megemlékeznünk róla. Kalocsa néhai nagynevű érseke a Hírnöknek is jótevője volt. Nemcsak erkölcsileg támogatta, hanem anyagilag is. Több száz szegény ember részére fizetett elő minden évben. Azért, mikor a magyar katholiciz­ mus nagy halottjáról megemlékezünk, a mi hálánknak virágát is letesszük a koporsójára, ahová m illiók elismeréseképpen egy egész babérerdő hullott . . . A legnagyobb magyar keresztény publicista is egy harccal, küzdelemmel tele élet után elpihent az Úrban. Báró Kaas Ivor az örökké­ valóságba költözött. Az 6 halálával összetörött az a fényes toll, mely a keresztény igazságokat az apostolok buzgalmával hirdette. Már meg­ állapították szóval és írásban, hogy Kaas ivornak a legelsők között van a helye a magyar sajtóirodalom történetében. Publicisztikus mun-

93 kásságával örök emléket állított magának. Mi is meghajtott zászlóval beszélünk a nagy publicistáról, de a mi szívünkhöz az ember áll a legközelebb . . . Kaas Ivor halálában az igazi embert siratjuk, aki egyre ritkább lesz a mai haszonleső világban. 0 életének minden körülménye között az igazságot szolgálta, a meggyőződését hirdette. Úgyszólván átélte azt, amit hirdetett, amit tanított. Az életét adta arra bizonyságul . . . Azért maradt egész életében szegény ember, mikor a lába alatt nyüzsgő tehetségtelenek hangyatábora palotákat épített. És igaz volta a magyarázata annak, hogy a lutheránus Kaas Ivor a magyar katholicizmus félelmetes tollú bajnoka lett. Az igaz ember eljutott az igazsághoz, az igazságért folytatott küzdelemben. Ez a tény a legszebb jellemzése Kaas Ivor dicsőséges pályájának, tanulságos életének . . . (a)

Rendi élet. S z o m b a th e ly . Rég elhallgatott köteles­

Szent Ferenc hazánkban. N ik h á z á n

örvendetesen

haladunk sz.

Ferenc atyánk meleg nyomain. Kis közsé­ günkben okt. 4-óta 8. öltöztek be s két testvér te tt esküt zászlónkra. Havonkint m e g ta rtju k a közös szentáldozást és rendi gyűlést . . . Testvéreink különösen jó pél­ dával halnak a közvélemény kialakulására. Rendünk keretében m egalakult a 111. rend énekkara. A szeplőtelen fogantatás (dec. 8.) alkalm ából ta rto tt ünnepélyen szép éne­ kekkel szerepelt. T e r c iá r iu s . B u d a p e s t. A jó Jézus nevében kérem a H írnök kedves olvasóit, hogy szívesked­ nének ké rn i érettem a legszentebb Szívet és bold. Szűzanyát, hogy imám meghallga­ tásra ta lá l’on, s óhajtásom tel;esüljön. Ha im ám meghallgatást talál nyilvánosan fogok hálás köszönetét mondani. C s illa g A n n u s k a . N a g y k ö rö s . Igen kérem szent Ferenc atyánk tiszte lő it és a H irn ö k kedves o l­ vasóit, imádkozzanak egy rósz környezetbe ju to tt család ügyének jobbrafordulasaert. M. J.

ségemnek teszek eleget, midőn e helyen nyilvánosan mondok köszönetét az U r Jézus szent Szivének, a szeplőtelen Szűz­ anyának, szent Józsefnek és szent Ferenc atyánknak, hogy kegyes védelmeik által többszöri súlyos betegségemben meghall­ gatást nyertem. M ár többször tartottam szent kilencedet, s mindig tapasztaltam a legszentebb Szív kegyességét. Hála és dicséret legyen érette !! K o lo z s v á r. Imádás és hála a szent­ ségi Jézusnak, Nagyasszonyunk és szent Ferenc atyánk közbenjárásával imádságunk meghallgatásáért! Egy haldokló, M vona­ kodott papot hívatni, meggyónt, felvette a szentségeket, s nyugodtan m últ ki e világ­ ból

Pázsi I. K lá ra terciárius. K a p u vá r. Régi kötelességemnek teszek

eleget, midőn hálás szívvel mondok kö­ szönetét Jézus legszentebb Szívének hogy a bold. Szűzanya, Páduai szent Antal és szent Ferenc atyánk hathatós közbenjárása által, egy pár kilenced elvégzése után a mennyei jó Atya hosszas és nehéz be­

94 tegségből a feleségemet meggyógyította. Pedig m ár az orvosok lemondtak a gyógy­ kezelésről, s csakis a végtelenül irgalmas Isten kegyelmének köszönhetem, hogy meg­ gyógyult. Dicséret és hála legyen érette ! F ű z i A n d rá s . Pécs. A rendi tagok és az olvasóközönség buzgó im ájáért esedezik egy fiatal leány, hogy őt fölötte fontos és jelentőségteljes perceiben, élethivatásának megismerésében segítsék. Egy M á ria — leány.

H a lo tta ín k . J a k a b Lajos alespereá, csikszentmihályi plébános m eghalt január 8.-án életének 67.-ik évében. — P. L a k a to s K o rn é l brassói ferencrendi házfőnők meg­ halt január 15.-én életének 65.-ik évében. — Nyugodjanak b é k é b e n ! Im ádkozzunk érettük. — Az elhunyt rendi tagok és e lő ­ fizetők neveit m indig szívesen leközöljük, ha gyászlapot, vagy akárm ilyen más é rte ­ sítést kapunk.

Tsír.s».

&

Különfélék. Tiszteletteljesen szó lítjuk fö l hátralékos e lő fize tő in ke t, hogy azt a csekély 2 korona összeget talán a m ú lt é vről és előfizetésüket a megkezdett esztendőre — szíveskedjenek beküldeni. A m e lle tt a sok jóakarat m ellett, amelyet lapunk szerkesztésében k ife jtü n k , n ekü n k még anyagi kötelezettségeink is vannak. És hogyan tu d ju n k azok­ nak megfelelni, ha velünk szemben sokan hanyagok . . . Visszhang — azokra a mélyből feltörő hangokra, amelyeknek most és mindenkor szívesen adunk teret folyóiratunk lapjain. Tehát; 1. Egy munkatársnak. Igaza van. Tartsunk kü lö n te rc iá riu s nagygyűlést az évi kath. nagygyűlésen. Csakhogy ezt a nagygyűlést, mely a világi kath. hívők részére szólna, a terciárius igazgatók szervezkedő értekez­ letének kell megelőznie. Máskülönben fej nélkül megyünk neki nagy dolgoknak. Az általános terciárius élet sokkal élénkebb, amilyenről folyóiratunkban a Rendi Élet rovata tesz időről-időre tanúbizonyságot. Az évek előtt 1909.-ben tartott húsvéti összejövetelünknek megvolt valamelyes eredménye, de azóta mintha kissé álomba szenderűltünk volna . . . Tehát föltesszük ismét a kérdést:

Ez évben h o l és m ik o r ta r th a tn á n k m i r e n d i igaz^ gatók, a v ilá g i k lé ru s b e vo n á sá va l összejövetelt^ a ter^> c iá riu s re n d vezetőinek é rte k e z le té t? Szépen k é r ü n k e rre m in d e n o ld a lró l v é le m é n y t! ! Ezt mi föltétlenül szükségesnek találjuk, részben azért, hogy előkészítsük egy nagy terciárius gyűlés sikerét a kath. nagygyűlés keretében, részben azért, hogy bizalmas módon megbeszéljük a har­

95 madik Rend föllendítésének módozatait, részben azért, hogy tanuljunk, okuljunk, s egymás példájából tapasztalatokat szerezzünk. 2. A n ta l tercidriusnak. Am it fönnebb mondottunk, az visszhang az Ön érces hangjára is. Mert ezen az igazgatói értekezleten bátran lehetne tárgyalni a rendi Katekizmus ügyéről és a szervezés módo­ zatairól is. Az ellenségeink magatartásával szembeszálló okosságra évek során át tanítgatja a Hírnök olvasóit. Szívesen helyet adunk mindig apologetikus irányú közleményeknek is, csak irja meg azokat valaki. 3. M a rg it testvérnek. A m it rendünk hivatásáról ír, a szociális munka tízparancsolatja természetszerűen benne van szent Ferenc atyánk szellemében. Csak munkások kellenek hozzá. Hasznos tudnivalók számára szívesen nyitunk új rovatot, de ki fogja azt állandóan és szívósan vezetni? Mindenről beszélhetünk sőt beszélni óhajtunk, ami lelket nevel, nemesít, csak legyen aki tollat vegyen a kezébe. Röviden ennyi volna a visszhang. S mi szívesen állunk elébe, h allju nk még több hangot. Legyen a sok hangból vihar, a vihar zenéje, zúgjon m in t az orkán, s rázzuk föl eleven munkára azokat is, akik a teljes szélcsönd édes nyugalmát élvezik. Pedig nagy-nagy vihar tom bol körülöttünk . . , Persze, hogy szinte lehetetlen ilyenkor a lu d n i!! X. Pius „ M o t u p ro p r io “ -ja. (1910. szept. 8.) Szentséges atyánk minden alkalmat fölhasznált, hogy Rendünk 700 éves jubileumát em­ lékezetessé tegye, s kimútattá a Szentferencrend iránt táplált szeretetét. Méltányolva szent Ferenc és Rendjének a b. Szúz Mária iránt századokon át tettekben nyilvánuló gyermeki tiszteletét, megparancsolta, boyy első- második- és f)armadik rend tag jai templomaik­ ban j körmeneteiken és egyéb á j tatosságokon a lorettói litániába „Leg­ szentebb rózsafűzér királynője k. é “ után illesszék be „R endünk Nagyasszonya k, é.“ fohászt is. Köszönjük szépen szentséges atyánk figyelmét s Ígérjük, hogy amikor „Rendünk Nagyasszonyát'' emleget­ jük, Rendünk jóakaróiról, barátairól sem feledkezünk meg. H a rc a szerzetesek ellen. Legyünk résen! Imádkozzunk és szí­ vósan m u nká lko dju n k! Nem vaklárma az, ami kívülről hallatszik. A napokban adták hirül lapjaink, a Demokrácia-\iá\\o\y ama december 12-én kelt határozatát, hogy a szerzetesrendek és apácák ellen harcot fognak indítani. A Demokrácia-páholy ebbeli határozatát már meg is küldötte a többi páholyoknak, hol azt vakolás alá vették. Természe­ tes, hogy a zsidóktól telített páholyok örömmel üdvözlik az átiratot. Temesvárott pedig a zsidó hitközség elnöke mindjárt 2000^ koronát tett a szabadkőműves oltárra a szerzetesek elleni harc viselésére. Valóban arcpiritó, hogy egy hitközségi elnök a hit és szeretet munkájában az összeroskadásig fáradó apácák elleni küzdelemre

96 pénzt ajánl fel, az ilyen barbarizmus és pogány eljárás talán majd vért kerget azoknak arcába is, kik eddig tétlenül nézik a szabadkőmű­ vesek harci szervezkedését. A budapesti .Demokrácia" szabadkőmüves-páholy körlevelet (táblát) intézett az összes magyarországi szabadkőműves páholyokhoz, hogy a magyarországi összes szerzetesrendek, de különösen a női szer­ zetesrendek ellen vegyék fel teljes erővel a küzdelmet minden vona­ lon. Megindult e felhívás nyomán minden páholyban, így a temesvári Losonczy-pábolyban is, a vakoló „m unka". Adom ányok a H írn ö k nyom dája javára 1910. december végéig. Hálás köszönettel nyugtázzuk a következő kegyes adom ányokat: Keresz­ tes Katalin Fáncs-puszta 1 kor., Wéger Bála BuzásbessenyŐ 1 kor., Bárczay Sándorné Borosjenő 2 kor., Páska Mária Bpest 3 kor,. Komá­ romi Katalin Bpest 50 fill., Merráth Károly Bpest W fill.. Rajki Jolán Péterréve 40 fill., Elisz Ferencné Pozsony 1 kor., Kiss Mihály ny. pleb. Pozsony 2 kor 40 fill., Mikoss Hedvig Bpest 2 kor. 40 fill.. Borbély Ignácné Szt,-Mihályfalva 2 kor. 40 fül.. Pápay Ignácné Pozsony 2 kor., özv. Korányi Józsefné Margitsziget 40 fill., Vizier Elekné Csorna 1 kor., Derfinyák Béla Parnó 3 kor., Barabás Lajos Kőrösbánya 1 kor., MIinkó Jánosné Bessenyőtelek 1 kor., Greffer Lajos Balozsamegyes 1 kor., Sáfrán Antal Pozsony 1 íror., Kuna Erzsébet Kunszentmárton 1 kor., Kátai Józsefné Bpest 40 fill., Abrahám Regina ugyákli Anna Szepetk 1 kor., Sturza János Nagy-Károly 40 fill., Bpest 40 fill., Beviz Ferencné Bpest 1 kor, 30 fill., özv, Anda Mártonné Tárkány 40 fill., Nagy Lászlóné Tárkány 20 fill., Horváth Györgyné Tárkány 20 fill., Tóth Mártonné Tárkány 20 fill., Blazovich János theologus gyűjtése Győr 2 kor., Mareczky Józsefné Bpest 5 kor. 80 fill., Borik Izidorné Malacka 1 kor. 36 fill., N. N. Bpest 2 kor. 40 fill., Gulyás Jánosné Pozsony 10 kor., Francz Anna Bpest 1 kor., László Róza Kolozsvár 3 kor 40 fül., Magyar József Nagykőrös 1 kor. (F o lyta tju k.)

Bűcsus napok a harm adrendiek szám ára (T e lje s búcsúk nyerhetők).

1

2.

Február havában :

3. 5.

Szent András hv. 1. r. G y e r t y a s z e n t e l ő Boldojj asszony.

19. 22.

Lapunk a főtiszt, erdélyi egyházmegyei jóváhagyása m ellett jelan ik meg.

O dorik hv. I. r. Japáni vértanuk I., II. és III. r Szent Konrád hv. III. r. Kortonaí sz. M argit III. r.

hatóság és

a rendi elU ljéróság