m 2
.
s
z
á
S a n c t e
3 1
1
6
V e n i
0 2
C
A
I S Z T E R C I
S
Z E N T
I
M R E
P
L É B Á N I A
mi hitünknek éppen legfontosabb alkotórészeit illetõleg,
egyrészt könnyebb dolog tudni, másrészt veszedelmesebb nem tudni azt, ami nincs bennük, mint azt, ami bennük van. Úgy tûnik fel elõttünk, hogy ugyanez áll a reményre nézve is. Az annyi bajt tapasztalt emberi elme ugyanis könnyebben össze tudja foglalni: mi az, amit nélkülözni akarna, mint azt, amit élvezni szeretne. A hit és a remény édes testvérek: mit az hisz, annak bekövetkezését remélje ez. Ezért méltán határozza meg az apostol is a hitet, hogy az a remélt dolgok valósága. Amiben ugyanis nem hisz valaki, azt nem is tudja remélni, csak üres ábrándkép az számára. Ezt mondja tehát a hit: Nagy és kigondolhatatlan jót készít Isten az õ hívei számára. Erre a remény rámondja: Nekem tartogatja azt. Harmadiknak megszólal a szeretet: Futok utána! S
L
É P C S Õ
/
B
E R N Á T
V e n i
S a n c t e
Z E N T
2 0 1 3
/
(Beszédek 10)
1
fõ
lépcsõ
iskolctól északra, a Sajó és a Bódva folyók találkozási pontjának közelében fekszik Boldva község. A település közepén, rendezett téren, a Bódva partjának enyhe magaslatán áll a református templom, amely eredeti formájában és funkciójában országunk egyik korai bencés apátsági temploma volt. Az apátságról a Pray-kódex néven ismert szertartáskönyvben (régebbi nevén Sacramentarium Boldvense) maradt fenn az elsõ adat. Az úgynevezett Pozsonyi Évkönyvben az 1203-as évszámnál olvashatjuk, hogy
M
A monostort egy 1270-es oklevél említi utoljára. Egy 1300-ban kelt oklevél tatár pusztításról ír. Minden bizonnyal az 1285-ös második tatárjárásról van szó, amikor a mongolok Magyarország északi részére törtek be, és Boldvát is felégették. Megrongálódott a felgyújtott templom, elpusztult a templom mellett álló monostor. A szerzetesek meghaltak vagy elmenekültek. A templomot a monostor melletti falu vette birtokba. Újjáépítették és a továbbiakban a falu plébánia templomaként mûködött.
Ahol a Halotti Beszédet írták A
B O L D V A I
B E N C É S
A P Á T S Á G
Dél-keleti nézet a feltárt körtemplommal
„a Keresztelõ Szent János tiszteletére szentelt monostor a Boldva folyó mellett, leégett.” Úgy tûnik, ezt a csapást kiheverte, amelynek építtetõjérõl nem maradt fenn adat, csupán annyit tudunk, hogy IV. Béla király a Miskolc nembeli Fila prépostnak adta a monostor kegyuraságát, de már 1249 elõtt csere útján visszavette tõle. Ez alátámasztja azon feltevésünket, hogy az apátság királyi alapításként létesült. Az alapító feltehetõen III. Béla király volt.
2
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
A település birtokosai A falu a diósgyõri vár tartozéka volt és mint királyi birtokot, Zsigmond király 1387-ben a Rátót nemzetségbõl származó Kazai Benedek fiainak adta. Ezzel a Rátót nemzetségbõl származó Kazaiak, Lorántffyak és a velük rokon Felediek Boldván is szereztek birtokot, és azt a következõ évszázadban is õk bírták. A 15. század végén a Lorántffyak elzálogosították az ugyancsak Rátót nembeli Putnoky családnak Boldvát, akik 1506ban meg is vették azt. II. Ulászló király udvari emberének, Putnoky Jánosnak adta a tulajdonjogot. Az õ 1512-es halála után Imre fia örökölte Boldvát. Imre ifjú korától a királyi udvarban élt és II. Ulászló halála után II. Lajos bizalmi embere volt. 1531-ben halt meg Zápolyi János király udvarmestereként, Gömör megye fõispánjaként. Ezután fia, Putnoky György birtokolta Boldvát 1552-ben bekövetkezett haláláig. Felesége a gazdag Gömör megyei nemesi családból származó Basó Kára volt. A házasságukból származó ifjabb Putnoky György örökölte Boldvát és holtáig, 1569-ig irányította. Utód nélkül halt meg, ezért Boldva birtokába 1570-ben nagybátyjait: Basó Mihályt és Farkast iktatták. Boldva a Basó családé volt 1727-ig. A templom sorsa A reformáció hamar elterjedt a vidéken. A boldvai templom 1552–1560 között került a reformátusok birtokába. 1755-ben nagy tûzvész pusztított, és fél faluval együtt a templom is leégett. Az ezt követõ helyreállítás teljesen kiforgatta a templomot eredeti formájából, és az 1856-os és 1912-es renoválások sem változtattak ezen. 1976-ra olyan rossz mûszaki állapotba került az épület, hogy indokolt volt tervbe venni mûemléki helyreállítását.
Mûemléki kutatás és helyreállítás 1976–1980 között folyt a régészeti kutatás irányításommal. A falkutatásban részt vett a helyreállítás tervezõje, Harsányiné Vladár Ágnes építészmérnök is. Tisztázódott a teljes építéstörténet, rekonstruálható volt az épület eredeti, román kori formája. A templom háromhajós, keresztház nélküli pilléres bazilika, a fõhajó folytatásában félköríves szentéllyel. Különlegessége, hogy a tornyok nem nyugaton vannak, hanem a mellékhajók végében, a szentély két oldalán helyezkednek el. Ez az un. keleti toronypáros elrendezés a svábbajor román kori építészet sajátossága, a cluny-i bencés reform nyomán a német hirsaui bencés építõmûhelyhez szokás eredetét kötni. Magyarország nem tar-
lyet foglaló szerzetesi kórus a szentélybe láthatott, és az együtt éneklõ kórustagok egymást is figyelhették. A karzatokra a déli és az északi mellékhajó falában vezetett fel a lépcsõ. A déli fal lépcsõje most is megvan, az északi az 1285-ös tatárjáráskor elpusztult. Vladár Ágnes tervei nyomán a helyreállítás visszaadta az eredeti arányokat, kiemelte bazilikális fõhajót, és az eredeti keleti toronypár is érzékelhetõ az északi torony visszaépítésével. A monostor és a körtemplom A templom északi oldalánál feltártuk a 12. század végén épült bencés monostor alapfalait. Téglalap alakú kerengõre felfûzött, nagyméretû teremsorokból álló földszintes épület lehetett. A falak egy romkertben jelzik az elpusztult épület kiterjedését, a monostorudvaron gyógynövények illatoznak. A szerzetesek nem foglalkoztak a világi hívek lelki gondozásával, ezért Boldván is kellett lenni a monostor mellett egy plébániatemplomnak. 1773-as források egy köralakú épület romjairól szólnak, amely hajdani bencés templom déli oldalánál állt. A Pray-kódex leírja, hogy a húsvéti kör-
Alaprajz
A templomhajó déli oldala
A szerzõ (balról a harmadik) és csapat egy része
tozott a hirsaui reformhoz, csupán építészeti hasonlóságról van szó. Tisztázódott a templom bencés liturgiai rendszere. A félköríves fõszentélyben volt a fõoltár, e mögött a tornyok közti tér – a szentélynégyezet – volt a presbitérium, ahol az apát és monostor elöljárói foglaltak helyet. E mögött a fõhajó kétharmad részéig tartott a „chorus monachorum”, a szerzetesek helye, amely szentély rekesztõvel volt elzárva a templom többi részétõl, ide világi hívek nem mehettek. A szentélyrekesztõ külsõ oldalánál megtaláltuk a Szent Kereszt oltár alapját. Ez volt a népoltár, a világi hívek számára itt miséztek. A fõszentély két oldalán álló tornyok elsõ szintjén belül egy-egy oratórium szerû karzat van, melyek egy nagy félköríves nyílással nyitottak a szentélynégyezet felé. E nyíláson át a karzaton heL
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
3
A leányka ruházata szinte teljes épségben elõkerült
menet a szerzetesi templom Szent Kereszt oltárától indulva az e templom melletti Antiochiai Szent Margit kápolnába megy, a „Cum rex gloriae” antifónát énekelve. Megkértem Rajeczky Béni bácsit, énekelje el nekem ezt az antifónát, hogy megtudjam, mennyi ideig tart az éneklés. Elindultunk a templomban megtalált Szent Kereszt oltártól, kimentünk a déli oldalra, és ahol véget ért az ének azon a tájon találtuk meg a nagyméretû kerek templom alapjait, a falu plébánia templomát. Ennek alapfalait felfalazva láthatjuk a mai református templom déli oldalánál.
Írásunk szerzõje Sárospatakon született, ott érettségizett 1957-ben, majd 1962-ben az ELTE Bölcsészkarán, László Gyula professzor növendékeként szerzett régésztörténelem szakos tanári diplomát . Rövid Zala megyei kitérõ után 1964tol dolgozott a Mûemléki Felügyelõségen, 2000tõl nyugdíjasként is folytatta a jáki bencés apátság feltárását. 2002 óta a Mûemlékvédelem címû folyóirat fõszerkesztõje. Számos feltárás, kb. 30 templom kutatásán kívül egy középkori mezõváros – Pásztó – feltárása a bencés-ciszterci apátsággal, 11. századi üveghutával, gótikus iskolamesteri házzal kötõdik nevéhez. Kisdoktori disszertációja a Bodrogköz településtörténetérõl szólt, kandidátusi disszertációját a Nyugat-Dunántúl (Vas-Zala-Somogy megye Árpád-kori templomairól készítette. Szentimrevárosi kötõdése – a Ménesi úti Eötvös Kollégium lakójaként – az egyetemi évekbõl ered. Évtizedek óta a kerületben él.
Reneszánsz öltözetû, 1567 körül eltemetett leányka sírja A templom belsejében 68 sírt tártunk fel. A 12–13. században a szerzetesek temetkeztek ide, a késõbbiekben a kegyúri család tagjai, a falu birtokosai. Lengyel Imre orvos professzor kémiai szerológiai módszerrel szét tudta választani az 1387–1569 között birtokos Rátót nembeli családok, majd az 1570–1727 között itt kegyúr Basó család tagjait. A legérdekesebb sír a 21. számú volt, amely a két torony közötti szentélynégyezetben, igen mélyen feküdt. Benne egy 13-14 év körüli kislányt találtunk, akit a kor fõúri temetkezési szokása szerint virágszirommal bélelt koporsóban, „virágágyban” helyeztek a sírba. A kislány ruházata szinte teljes épségben elõkerült. Botticelli képeket idéz az itt feltárt és Nagy Katalin által restaurált viselet, amelyet az Iparmûvészeti Múzeum õriz. A fején lévõ selyem vendéghajfonatot aranyozott ezüstbõl és skófiumból szõtt paszománt és virágkoszorú díszítette. Aranybogláros, igazgyöngy betétes párta szorította le a kislány haját és a homlokát övezõ hímzett fátylat. Ruhája egykor vörös színû atlaszselyembõl készült. A szoknya alját és négyszögû vállfûzõ szegélyét bársony szalagra varrt aranyozott ezüst csipke díszítette. A kislány derekán aranyozott ezüst pénzekbõl álló pártaöv volt. A pénzek római érmek utánzatai, az öv végén 1563-as
4
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
évszámú nagyméretû érem függött, Miksa császár és felesége, Mária képével az egyik, Ferdinánd képével a másik oldalon. A fõúri viseletû kislány a vércsoport vizsgálatok és a történeti adatok szerint az idõsebb Putnoky György leánya volt, anyja Basó Klára, nagyapja Putnoky Imre, II. Lajos pohárnokmestere, majd 1531-ben János király udvarmestere. Az õ hagyatékából tellett erre a drága viseletre, amelyben 1567 körül eltemették a Lengyel professzor szerint tüdõgyulladásban meghalt gyermeket. 2013. július 5-én, a falu ünnepén Madas Edit akadémikus asszonnyal elõadást tartottunk Boldván. A helyiek nagy örömére a kódexek európai hírû kutatója kijelentette, hogy a legújabb kutatások szerint valóban Boldván írták a Pray-kódexben megmaradt „Sacramentárium Boldvense” néven ismert szertartáskönyvet, a benne fennmaradt Halotti Beszéddel együtt. Boldva falu nagy becsben tartja örökségét. A Bódva völgy polgármesterei összefogva „História Völgy” címen pályázati pénzbõl turista útvonalon mutatják be kincseiket: néprajzi, mûemléki ritkaságokat ezen a szegénynek kikiáltott vidéken. A boldvai faluközpont is megújult, most már csak a református egyháznak kellene ismét restauráltatnia az idõközben megint rossz mûszaki állapotba került templomot, amely az egyik legkorábbi, királyi alapítású bencés apátságunk temploma volt. VALTER ILONA
Vonzó magyar adottságok A termõföld és az édesvíz, ebben az esetben az öntözõ víz is szûk keresztmetszetet képez ma a világban, így gazdag országnak tarthatja magát az, amelyik bõvelkedik ezekben a természeti kincsekben. Mi ilyen szerencsés helyzetben vagyunk! Az ökológiai potenciálunk kihasználtsága mégis kritikán aluli. Tendenciájában csökkenõ állatállomány, 1 millió hektárt is meghaladó, kihasználatlan gyepterület, a termõföld, városiasodás és infrastruktúra építés miatti pazarló használata, a természet adta öntözési lehetõségek alacsony hasznosítási szintje jellemzi évtizedek óta a magyar mezõgazdaságot.
kedik és a döntéshozó nem honi, hanem idegen érdekeket szolgál. Magyarország természeti kincsekben gazdag, sõt természeti értékekben bõvelkedõ országnak számít világviszonylatban is. Természeti kincseink megõrzésére hivatottak az ország területének 10 %-án létesített Nemzeti Parkok. Munkájuk eredményét egyre nagyobb elismerés övezi itthon és külföldön egyaránt. Emellett azonban más típusú, az uniós csatlakozáshoz köthetõ, gazdálkodást nehezítõ, költségszintet emelõ, versenyképességet csökkentõ környezetvédelmi és állatjóléti hivatkozású beavatkozások is szép számmal léteznek, sõt szigorodó feltételrendszerrõl és egyes korlátozó in-
Természeti értékekben bõvelkedõ ország O
L Y A N
P Á S Z T O R O K
L E G Y E N E K
,
A K I K
Adottságainkhoz viszonyítva és a foglalkoztatási elképzeléseinkhez, vidékfejlesztési céljainkhoz képest termelési szerkezetünk erõs kritikával illethetõ. A tömegtermékek termelésére épülõ növénytermelési szerkezet ellenére elmaradott agrárgazdasági infrastrukturális háttérrel rendelkezünk, agrárlogisztikai rendszereink fejletlenek, a környezetbarát szállítási módok (vízi út és vasúti útvonalak) mélyen alulhasznosítottak, tábla szintû versenyelõnyünk elkopik a szállítási útvonalakon. Exportképességünk ennek ellenére jó, sõt egyre javuló, jóllehet exportszerkezetünk sok kívánni valót hagy maga után. A 10 évvel ezelõtti agrár- és élelmiszer exportunk 2,8 milliárd eurós szintjéhez képest 2010-ben már 3 milliárd euróval nagyobb, összességében 5,8 milliárd euróhoz közelítõ exportot bonyolítottunk, ami duplája a korábbi szintnek. A 2012-es kiviteli szint pedig már meghaladta a 8 milliárd eurót, ami az uniós csatlakozás elõtti mérték mintegy háromszorosa. Jóllehet az agrár- és élelmiszeripari export az ország kivitelének „csak” a 10%-át adja, de az export-import szaldó ma már az ország külkereskedelmi mérlegének a felét biztosítja. Agrárexportunk dinamikus fejlõdése a bizonyíték arra, hogy nem csak itthon, de külföldön is kelendõk a magyar termékek. Exportunk túlnyomó hányada, 80 % fölötti nagyságrendje az EU belpiacán talál rendszeresen vevõre. Mi akkor a gond? A jó adottságok láttán elgondolkodtató, hogy a „jó tanuló” effektus hova vezet, ha egy-egy szakma túlterjesz-
B Í R J Á K
A
J U H O K
S Z A G Á T
/
2 .
R É S Z
tézkedések hatályának kiterjesztésérõl is polémia zajlik. Az intézkedések homlokterében a nitrát-érzékeny területi státus, a Natura 2000 intézkedéscsomag, az AKG programok és az ún. „kereszt-megfelelési elõírások” találhatók. Az úniós csatlakozást követõen ilyen környezetvédelmi jellegû, a fejlesztési forrásokat improduktív beruházásokba csatornázó, az állattartást megdrágító intézkedésként értékelhetõ a nitrát-érzékeny területi státusnak a fél országra történõ kiterjesztése, majd 2 millió hektár termõterület, élõhely-védelmi és madárvédelmi irányelveknek való megfelelés biztosítása végett 2004ben, Natura 2000 címén történõ, az agrárgazdasági érdekeket negligáló döntés született a termõterület mintegy 20 %-ának a versenyképes gazdálkodási lehetõségek alóli kivonását eredményezve. Mindemellett uniós kompenzáció mellett ugyan, de a korábbi agrárirányítás 1,2 millió hektár mezõgazdasági területet Agrárkörnyezet-gazdálkodási Programok (AKG) alá sorolt, mondván a termõföld védelme, az ott honos élõlények szaporodási lehetõségeinek biztosítása minden gazdasági megfontolást és technológiai szükségletet megelõz. Hab a tortán az ún. „cross compliance” (kereszt megfelelési) intézkedések sora, melyek a fentieken túli területekre is támogatásmegvonási dresszúrát helyez kilátásba, ha a csomagban szereplõ 19, környezettel kapcsolatos intézkedéseket a földhasználó megszegi. Még, ha átfedésektõl sem mentes ez korlátozás halom, akkor is felvetõdik a kérdés, hol lehet csak tisztán gazdálkodási törvényszerûségek szerint gazdálkodni ma Magyarországon? L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
5
6
Ez a termõföld problematikája, de mi van az édesvíz készletünkkel? Több víz folyik el az országból ma, mint amennyi bejön. Amellett, hogy gazdag felszíni és felszín alatti édesvíz készlettel rendelkezünk a környezetvédelmi hozzáállás szerint felszíni vizeink klorofillal, foszfáttal, a talajvíz pedig kommunális szennyezõdések miatt és a mûtrágyahasználat folytán nitrittel, nitráttal, egyes területeken, más okoknál fogva arzénnal szennyezettek, így öntözésre – a környezetvédõk (egykori KvVM) szerint – jórészt alkalmatlanok. A 2004-ben, az EU Bizottságnak leadott kormányzati jelentés szerint a fel-
korlátozásról van szó akkor, amikor köztudott, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti arány végletesen megbomlott és az állatállomány fejlesztése, a rét-legelõ bázisunk állattal való hasznosítása a foglalkoztatás bõvítésben érdekelt agrár- és vidékfejlesztési stratégia egyik kitörési pontja lenne. Ha már a kitörési pontoknál tartunk, ugyancsak a termelésfejlesztés egyik fontos, munka-intenzív lehetõségének a jövõjét homályosítja el a termálvíz hasznosítást megdrágító azon intézkedés, mely visszasajtolási kötelezettséggel terheli a termálvizet hasznosító zöldségtermelõt. A napokban a 75. születésnapját ünneplõ Sándor
színi vizeink 8 %-a alkalmas csak öntözésre. Így aztán az 5,3 millió hektárnyi mezõgazdaságilag hasznosított területbõl alig 70-80 ezer hektárt, azaz a mezõgazdasági terület alig 1,3 %-át öntözzük, illetve öntözhetjük (meg is látszik ez a korlátozás a termésátlagok alakulásában), legelõink pedig a nyári aszályos hónapokban kisülnek, mert a „Natura 2000-es” besorolás miatt öntözni, a gyep természetes állapotát vízpótlással befolyásolni, netalántán legelõgazdálkodást folytatni tilos. Ha kisül a legelõ, pusztuljon az állat is. Ez a természetes, nem igaz? Nem ma történt az öntözési lehetõségeink elmeszelése, talán nem kellene kõbe vésettnek tekinteni. Ma is napirenden van ugyanakkor a nitrátérzékeny területek egész országra történõ kiterjesztésének terve. Márpedig egy ilyen intézkedés végletesen ellehetetlenítené a kis- és közepes állattenyésztõ gazdaságokat, hiszen az adaptált uniós jogszabály az önellátáson felül termelõkre 6 havi trágyamennyiség zárt, szivárgásmentes trágyatárolókban (betonsilókban) történõ tárolásának kényszerét írja elõ, sõt az elõírás a szerves trágya kiszórás idõszakát is kemény idõbeli, technológiailag abszurd korlátok közé szorítja. A foglalkoztatás bõvítése ellen ható környezetvédelmi
György humoralista szavaival élve „Egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek! Én biciklivel megyek!” A wellness központokra, gyógyfürdõkre ez az elõírás, – ki tudja miért – nem vonatkozik. Hozzá kell tenni, hogy az OECD 2007-ben, tehát az uniós csatlakozást követõ negyedik évben, az ország Környezetpolitikai Felülvizsgálata során egészen más következtetésekre jutott a magyar agrárgazdasággal kapcsolatban. Idézve a jelentésbõl: „Magyarországon a mûtrágya felhasználás csökkenésével párhuzamosan a vízbázisok nitrát szennyezettsége érzékelhetõen csökkent és a mérséklõdõ növényvédõszer-használat is pozitívan hatott a környezet állapotára. E két területen Magyarország messze a legjelentõsebb eredményeket könyvelhette el az OECD tagországok között. Pozitívum továbbá, hogy látványosan csökkent a mezõgazdasághoz köthetõ légszennyezés mértéke, nevezetesen a mezõgazdasági eredetû üvegház hatású gázok kibocsátása. A mezõgazdaság, a gazdaságokon belüli energiafelhasználás jelentõs csökkentése és a bõvülõ megújuló energiaforrások révén számottevõen javított a károsanyag kibocsátási mérlegen, sõt a biomassza hasznosítás terén ma is jelentõs bõvítések zajlanak. Pozitívum továbbá az is, hogy a
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
terményféleségek és a termelésben használt állatfajok változatossága növekedett, az õshonos állatok termelésben tartására szervezett programok széleskörûvé váltak. Kedvezett a madárfajok fennmaradásának is az extenzivitás irányába mozduló mezõgazdasági modell. A mezõgazdaság környezetterhelése csökkent, az agrárkörnyezet politika a csatlakozást követõ idõszakban megerõsödött.” Vállalható alapvetés, hogy csak a fenntartható gazdálkodásnak legyen jövõje, de a fogyasztóban Magyarországon is tudatosítani kellene, hogy a termelés „zöldebbé tételének” ára van, amit – ár, vagy támogatás formájában – neki kell megfizetnie. Vásárlásával tehát, ha teheti, ne preferálja olyan országok termékeit, ahol nincs semmiféle hiteles információ és garancia arra, hogy az itthonihoz hasonló környezetvédelmi és állatjóléti költségek és intézkedések mellett állították elõ az adott terméket. Az import élelmiszer ne azzal váljon versenyképesebbé a hazainál, hogy megspórolják az unióban kötelezõ környezetvédelmi és állatjóléti többletköltségeket, és akár több ezer kilométerrõl idehozva gyermek munkaerõt. Az sem bizalomerõsítõ lépés és erkölcsös magatartás, ha mondjuk kínai származású, lugosító hatású hajdinát az erre illetékes magyar hatóság igazolásával forgalmaz biotermékként egy közelünkben lévõ XI. kerületi natúra bolt. Volna persze más megoldás is a hazai termelés versenyképességének javítására, hiszen a kényszer nagy úr. Amíg a gazdasági recesszió okozta életszínvonal csökkenés nem oldódik, addig a gazdák és a társadalom érdekeinek egyidejû figyelembe vételével, a gazdasági racionalitás szem elõtt tartásával kellene a környezeti paraméterek kérdését is kezelni. Nem mi találnánk fel a spanyolviaszt ezen a téren sem, hiszen a franciák már évek óta szorgalmazzák az ideiglenes felfüggesztés intézményét. Az EU-n belüli szélsõséges (pl. a holland, belga 3-szoros, a máltai 5-szörös) állatállomány sûrûségi adatokból arra a következtetésre juthatunk, hogy harmonizálni lehetne és kellene is az EU-n belül a nemzeti környezetterhelési határértékeket. Az önkorlátozó jellegû, átlagnál szigorúbb elõírások betartatása, a korlátozási elõírások önkéntes túlteljesítése, pestiesen szólva túllihegése ugyanis az 500 milliós, vámhatárok nélküli uniós belpiacon egyértelmû versenyhátrányt, piacvesztést, importnyomást, a hazai termelés visszaszorulását eredményezi. Visszatérve a Natura 2000 programra, a cél nemes voltát nem megkérdõjelezve, el kellene gondolkodni azon is, hogy a kataszteri nyilvántartásban szereplõ helyrajzi számok tagolásával nem kellene-e pontosítani a valóban védendõ élõhelyet, ha az a helyrajzi számmal jelölt területnek csak egy kis töredékére szorítkozik. Hitelesebb lenne maga a program is. A valósághoz persze az is hozzátartozik, hogy vidéken és a termelésnek terepet adó külterületeken nincs va-
gyonbiztonság, ami extra védelmi költségekbe hajszolja a termelõt. Kérdés az is, hogy a piacra jutást megdrágító, egyértelmû versenyhátrányt jelentõ, a feketegazdaságnak tág teret kínáló 27 %-os ÁFA szint mikor csökkenthetõ a német, a lengyel 4–7 %-os szintre, annak érdekében, hogy csökkenthetõ legyen a piacainkat nagymértékben uraló, a termelõi árakat leverõ élelmiszerimport. Gúzsba kötve A mûvészet kategóriájába tartozik adottságainkkal ilyen körülmények között gazdálkodni, és ilyen az esetek nem kis hányadában önként vállalt vagy ránk kényszerített mesterséges korlátok közé szorítva piacképessé válni. Aki nyitott szemmel jár a világban az tudja, hogy a verseny könyörtelen a lemaradókkal szemben. Annak a terméke kerül a fogyasztó asztalára, aki versenyképesebb. Márpedig a fogyasztó dönt, de sok esetben nem a szándékai, hanem a pénztárcája alapján. Kérdés, hogy az emberiség, közép- és hosszú távon egyértelmûen növekvõ, sõt mint látható, drasztikusan emelkedõ élelmiszerszükségletét látva szabad-e ilyen mértékben korlátozni az adottságaink kihasználását, rombolni a kapott tálentummal való élés lehetõségét? Az emberiség demográfiai jövõképe az élelmiszerszükséglet hosszú távú növekedését vetíti elõre és mivel számottevõ termõterület bevonásra, különösen Európában már nincs lehetõség, ezért a rendelkezésre álló mezõgazdasági területek védelmére és intenzívebb használatára óhatatlanul szükség lesz. Bele sem érdemes gondolni abba a politikai, társadalmi zûrzavarba, és a már napjaink gondjává is váló migrációs nyomásba, hogy a mezõgazdaság és a ráépülõ élelmiszeripar ne tudná a szükségletek alakulásával felvenni a versenyt. Kevesen tudják, de erre a lehetõségre is gondol ma már a spekulációs tõke. A FAO jelentések szerint már megindult a termõterületek felvásárlása. Egyedül Kína, az önellátási kényszerektõl vezéreltetve mintegy 2 millió hektár termõterületet vásárolt fel Ázsiában és Afrikában. Mi sem kerülhetjük ki ezt az áramlatot, ezért lenne fontos a hazai földvagyont minél elõbb magyar földhasználók tulajdonában tudni. Ha valakinek mégis kétségei támadnának a magyar termõföld és édesvíz készlet értékeit illetõen, az 2014 áprilisát követõen, a termõföld vásárlási moratórium feloldás után megbizonyosodhat arról, hogy végzetes tévedés áldozata lett. A versenyképességünket ma romboló, unión belül is túllihegett környezetvédelmi és állatjóléti intézkedéseket az új tulajdonosok nem fogják olyan békésen tûrni, mint ahogy azt ma a mostani tulajdonosok, illetve földhasználók teszik. DR
Az írás elsõ része letölthetõ szip.hu oldalról.
. SZABÓ JENÕ L
É P C S Õ
/
Cikkünk szerzõje a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen 1974-ben végzett üzemszervezõ agrármérnökként, ahol a mezõgazdaság-tudományi doktori címet is elnyerte. Másoddiplomáját az akkori Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, majd a franciaországi, Angers-i Mezõgazdasági Akadémián tanult tovább. Mérnök-közgazdász. A Földmûvelésügyi Minisztériumban tevékenykedett 34 évet, ahol több nemzetközi szervezet tagjaként kiváló franciatudását is hasznosíthatta. Három évig dolgozott Algériában. Publikációs tevékenysége kiterjedt. Felesége szintén agrármérnök, két felnõtt leánygyermekük van. Foci, cselgáncs, lovaglás, evezés, síelés, úszás, biciklizés tartották és tartják karban. A család évtizedek óta kötõdik a Szent Imretemplomhoz, de elsõsorban gyermekeik révén váltak a közösség aktív tagjaivá.
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
7
Az 1182-ben alapított Zirci Apátság mai épületegyüttese több fázisban épült ki a XVIII. századtól a XX. század elsõ feléig. A jelenleg a templom déli oldalához csatlakozó, zárt belsõ udvarral kialakított, kétszintes barokk kori tömb építése 1727. március 6-án kezdõdött el, lakhatóvá 1733-ban vált az épület. A monostor bõvítésére az 1830-as évek végén került sor: a déli szárnyat kétemeletes magasságban bõvítették kelet felé, ez az épületrész 1842-re vált használhatóvá. 1844ben tették le a fõhomlokzattól délre építendõ kétemeletes új szárny alapkövét, amely 1845-re el is készült. 1847-ben készült el a középrizalit, a könyvtár nagyterme és a vörös torony. 1866-ban a déli és keleti szárnyra felhúzták a második emeletet. 1911-ben a keleti szárnyat teljesen újjáépítették. A
Z i r c i
8
C i s z t e r c i
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
A p á t s á g
V e n i
S a n c t e
kivitelezõ: Pazirik Kft.
nagy kvadrum keleti szárnyát 1925–27-ben bõvítették kétemeletessé. Az 1920-as években a középrizalit második emeleti oszlopos galériáját statikai okokból elbontották; a második világháború végén egy repülõszerencsétlenség következtében a könyvtárterem szenvedett kisebb károsodásokat. Az apátság igen értékes építészeti részletét képezi a fõhomlokzat középrizalitja, valamint a nagy kvadrum fõhomlokzati szárnyának déli, arborétum felõli homlokzata. A legigényesebben kialakított belsõ terek a könyvtárterem, az egykori fõapáti lakosztály földszinti termei – a klasszicizmuskori bõvítések tehát kiemelt figyelmet érdemelnek. A régi épület néhány színvonalas barokk-kori kõfaragványt is rejt.
a
L
gótikus
É P C S Õ
/
és a
2 0 1 3
barokk
/
V e n i
idõszak látványterve
S a n c t e
9
névadásnak mindig önmagán túlmutató jelentõsége van. Az is sokatmondó, ha megváltoztatnak egy nevet. Nyolc esztendeje keresztelték el szûkebb pátriámat, Budapest XI. kerületét. A nekem idegen és megszokhatatlan az Újbuda titulussal azóta sem tudtam azonosulni. Megosztónak érzem, az õk és a mi, a régi és az új Buda szembeállását sugallja.
A
Az egykori kommunistáknak – hatalomra kerülésük óta – szálka volt a szemében e városrész tradíciója, hiszen annak idején a Szabad Nép c. lapban a legreakciósabb kerület díszítõ jelzõt kapta. Való igaz, a XI. kerület a diktatúrával való szembenállásnak számos nagyszerû példáját adta. Újabb históriánk egyik paradoxona, hogy egy történelmi pillanatban konzervatív fõpap lett
„...mindenhonnét Budára érek.” OTTLIK GÉZA
Nem oda ÚjBuda! A
V A G Y
A
H E L Y
S Z E L L E M É R Õ L
A Citadella építése a Gellért-hegyen, 1897 Cikkünk szerzõje mûvelõdéstörténész, a Varsói Egyetem tanára, a közép-európai nemzeti szimbólumok kutatója. Az egykori József Attila (most Szent Imre) Gimnáziumban érettségizett 1963-ban, szûkebb hazája a Szentimreváros. Szenvedélye a csavargás az Adriától a Balti-tengerig. Többek között a József Attila-díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje tulajdonosa.
Eltöprenghet rajta az ember: vajon Óbudára akarna rímelni? Ó és új. Milyen értelemben új a XI. kerület? Talán arra szolgál, hogy eltakarja, elhomályosítsa a hagyományt? Rövid ideig ugyan – (valamikor a XIX. század második felében) kötõjellel írva – így hívták a kelenföldi vasútállomást, de nem terjedt el, az emlékezet nem õrizte meg. A középkori elõzményre hivatkozni folytonosság híján pedig életszerûtlen. Gyanítom, hogy a névadás fontos oka lehetett az egykori Szent Imre város elnevezés elkerülése. 10
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
a demokrácia nagy hatású védelmezõje. 1948-ban, a pálosok Sziklakápolnája elõtt mintegy 200 ezren hallgatták Mindszenty bíboros prédikációját, a tömeg egészen a Körtérig hömpölygött hatalmas folyamként a körmenetben. 1956-ról, a körtéri barikádokról már nem is szólva. A Himfy utca sarkán boldog örömmel tapogattuk gyerekként a kilõtt szovjet tankot. A forradalom egyik budai gócpontja a Körtér: november 4-e hajnalától hõsi harcot vívtak a szabadságharcosok a várost ismét el-
özönlõ, óriási szovjet túlerõvel szemben. December elején a sztrájkolók még földöntöttek egy villamoskocsit a Gombánál és csípõs szél hordta szét a meggyújtott Népszabadság-köteget. Az ellenállás hetei-hónapjai és a forradalom leverése után, egészen 1961 februárjáig élt környékünkön a kiterjedt földalatti katolikus mozgalom (hitoktatás magánlakásokban, önképzõkörök) és az illegális cserkészet. Büszke voltam annak idején, hogy fölvettek a József Attila (egykor s most: Szent Imre) Gimnáziumba, ahol a helyi legenda szerint a díszteremben a diákság kifütyülte Münnich Ferencet, az áruló kormány miniszterelnökét. Város a városban. És a városból, hiszen a XI. az egykori I. kerületbõl született, abból vált ki 1930-ban. A Szent Imre város nevet kapta akkor. 1931-ben emlékeztek
Imre-templom, amely a Feneketlen tóval a kerület emblémája, azután a Medgyasszay István építtette református templom, szemben a helybeliek által csak Kispiacnak mondott mai vásárcsarnokkal, az evangélikusoké pedig kissé odébb, a Bocskai úton. Az izraelita felekezet épületérõl már jó ideje csak múlt idõben beszélhetünk, a Kosztolányi tér szomszédságában a bezárt ház ablakai sokáig csak a tragikus sors sötétbe hajló színeit vetítették, késõbb lett TIT székház belõle. Ennek utódja a Károli Gáspár téren létrehozott imaház. A nagy lakótelepekkel megbomlottak az arányok, sok minden eltûnt a tegnapi kisvárosi világból. Mintha némelyek a kerület metropolis jellegét akarták volna erõsíteni. Nem értem, mire utal például a Skála he-
meg az Árpád-házi királyfi (és szent) halálának 900. évfordulójáról. Emlékmûve az utak keresztezõdésébõl alakult fõtér, a Körtér közepén áll, sértetlenül. A Körtéren nincsenek középületek, de kétségtelenül központ; innen lehet indulni, és ide lehet megérkezni, ahol a város találkozhatott vidékével. Itt volt a Gellért tér után a HÉV végállomása is. A háború után Móricz Zsigmondról nevezték el, bár az író csak rövid ideig lakott errefelé. Néhány éve a tér sarkában szobrot állítottak neki, azután egyszer csak – se szó, se beszéd – eltûnt onnan. Amikor a negyvenes évek végén létrehozták Nagy-Budapestet, a XI. kerület is új területeket kapott, részben bizonyosan azért, hogy föllazítsák az értelmiségi, középosztálybeli környezetet. Hasonló kommunista logikával, mint ahogy Krakkónál tették a „szocialista” gyárváros, Nowa Huta (Újhuta) fölépítésével a város közvetlen szomszédságában. Hátha a megváltozó társadalmi összetétel majd módosít a mentalitáson. Bizonyára az sem volt véletlen, hogy a hatvanas-hetvenes évek nagyszabású lakótelepi építkezései során a lakásprogramot szintén fölhasználták a lokális közösségek megbontására. A helyi folklór szerint a legtöbb XI. kerületi polgár akkoriban Óbudán, Békásmegyeren kapott lakást. Jól látszik a térképen, hogy a központtól, a Körtértõl arányos távolságra rendezõdtek a vallások csarnokai: az errefelé csak nagytemplomként emlegetett Szent
lyén felépült bevásárlóközpont Allee elnevezése. Franciául vagy németül e szó fasorral szegélyezett széles utat jelent. Hol a fasor, hol a széles út? A minden áron újat akaró bölcseink érezhetõen csak a vonóerõt szeretnék növelni; a fogyasztó jobbnak, értékesebbnek gondolja mindazt, ami e falak között található, ha idegen nyelven ejtik. A kisebbrendûségi érzésünkre apellál; nem kell érteni, mit jelent, csak vásároljanak benne. A nagy épülettömb nagy várost kíván mutatni, amihez képest mi kicsik vagyunk. Az ellenállhatatlan modernizálás gõzhengerével igyekeztek fölszámolni az emberléptékû kisvárosi részleteket. Mintha nem volnának például Párizs vagy Prága belsõ kerületeiben ódon, kedves negyedek, vidékies terekkel, utcákkal, sarki sörözõkkel és bisztrókkal, ahol hamisíthatatlan párizsi, illetve prágai a hangulat. A megújított Kopaszi-gát tetszetõs, de a földnyelvre fölhúzott, a skandináv világot idézõ kockaépületek telepítésével sokat veszített régi arculatából, bensõségességébõl. Mi kell ide ? – kérdezi és meg is válaszolja az író – Hát Buda.
A Borostyán étterem a Bartók Béla út és a Lágymányosi utca sarkán 1950-ben valamint a Gellért tér 1910-ben
KISS GY. CSABA
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
11
csiga
lépcsõ enekarként mûködõ együttesekrõl szóló legkorábbi adatokat Sopronból, Gyõrbõl és Pozsonyból – tehát a királyi Magyarországnak a törökök által soha, vagy ekkorra már nem elfoglalt területeirõl – találunk. Sopronban (ahol az evangélikusoknál már a XVI. század végén a tanrend része volt a hangszeroktatás) közvetett adatok alapján már az 1600-as évek elejétõl feltételezhetjük hangszeres együttes mûködését. Az evangélikus templom együttesének létszáma 1632-ben már legalább 8 fõ, melyet alkalmanként toronyzenészek egészítenek ki. A korabeli soproni hangszeres muzsikusoktól elvárt felkészültségrõl Andreas Rauchnak
Z
utóbbiak számbeli túlsúlya az idõszak társadalmi berendezkedésébõl fakadt: a városi és az arisztokratikus reprezentáció igénye a toronyzenészek, illetve a katonazenészek egyelõre nagyobb arányú foglalkoztatásában öltött testet. A XVII. század végének az ország fejlõdését alapvetõen megváltoztató történelmi eseménye – Buda visszafoglalása 1686-ban, majd a törökök fokozatos kiszorítása a teljes, elfoglalt országrészbõl – új fejlõdés elindulásának lehetõségét jelentette ország zenei életében. Ebben a történelmi szituációban a magas zenei kultúra fejlõdésének elsõszámú letéteményese a katolikus egyház volt. A töröktõl visszafoglalt területek egyházi
Zenekari élet Magyarország templomaiban A
K E Z D E T E K T Õ L
A
X V I I I .
S Z Á Z A D
V É G É I G
(Sopronban aktív 1629–1656), a legjelentõsebb helyi komponistának a vesztfáliai béke ünneplése alkalmára írt, és 1648-ban Bécsben megjelent Currus Triumphalis Musicus címû mûve legújabb kori elõadásai nyomán immár hangzó élménnyel is rendelkezhetünk. Gyõri, XVII. századi hangszeres muzsikusok templomi közremûködésének közvetett bizonyítéka például a székesegyházi kottatár 1631-bõl származó szólamkottái. 1684-tõl a város zenészeinek megélhetését – Széchényi György püspök jóvoltából – már alapítvány is segíti. Pozsonyban a XVII. század derekán, fejlett hangszeres zenei élet meglétére közvetetten utal Samuel Capricornus itteni mûködése (1651–1657), akinek erre az idõszakra datált mûvei – Opus Musicum Vol. 1, 2. (1655) – alapján magas színvonalú zenekari gyakorlatot feltételezhetünk. Végül a XVII. századi példák között említem Esterházy Pál kismartoni zenészeit, akik az 1678-tól 5 fõvel mûködõ (3 hegedû, orgona, lant) templomi együttessel, és az ennél nagyobb létszámú (4–7 trombita, dob) katonazenész csoporttal már képesek lehettek mai értelemben vett zenekari produkcióra is. A török kori példákat összegezve az instrumentális zene kétségtelenül jelen volt a királyi Magyarország és Erdély zenei életében, hangszerösszeállítása azonban ekkor még meglehetõsen képlékeny – a korszak mûvei is lehetõséget adtak az egyes szólamokat játszó hangszerek bizonyos keretek közötti szabad megválasztására – és egyértelmû a fúvós hangszerek többsége. Ez 12
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
központjaiban – Pécs, Eger, Székesfehérvár, Kalocsa – illetve a nagyobb szabad királyi városokban – Budán és Pesten – a hitélet megerõsödése hamarosan az egyházzene újbóli megindulását is jelentette. A hívekkel benépesülõ közép-magyarországi városokban, valamint az északi és nyugati országrész folytonos zenei tradíciójú központjaiban (Pozsony, Nagyszombat, Gyõr) a katolikus megújulás szelleme az egyházzenei gyakorlat egyre összetettebb formáit hozta létre, mely a templomi zenekarok nagyszámú megjelenéséhez vezetett. A szabad városok az ily módon kialakuló zenei élethez elsõsorban fizetett toronyzenészeiknek egyes jeles napokon a hangszeres templomi együttesek rendelkezésére bocsátásával – tehát fõleg fúvós zenészekkel – járultak hozzá. A fennmaradt adatok tükrében jól látható, hogy a XVIII. század történelmi Magyarországának minden jelentõsebb egyházi központjában és nagyobb városában állandó hangszeres zenei együttesek jöttek létre. Példaképpen vizsgáljuk meg Pest-Buda templomainak zenekarait: Budán a Nagyboldogasszony plébániatemplom zenekarának mûködését a jezsuiták szervezték; egy 1694-es hangszeradomány kapcsán valószínûsíthetõ a zenekari élet megindulása. Az elsõ konkrét adat a hangszeres együttesrõl 1704-bõl származik, fenntartásához 1705tõl a város is hozzájárul. 1726-tól városi muzsikusok is játszanak a plébániatemplomban. A zenekar létszáma 1730-ban 13 fõ (4 hegedû, 1 cselló, 1 bõgõ, 5
trombita, 1 oboa, orgona). Az együttes, mely a mai napig fennáll, hazánk legrégebben mûködõ zenekara. A vizivárosi Szent Anna plébániatemplom zenei együttese az 1740-es években függetlenedett a Nagyboldogasszony plébániatemplom zenekarától, saját hangszerparkkal és kottatárral. Pesten a belvárosi fõplébániatemplom zenekarának mûködése egy hangszervásárlás kapcsán az 1742-es évtõl dokumentálható. Városi zenészek játszottak benne, toronyzenészek közremûködésével. Az együttes létszá-
ma 1751-ben 11 fõ, az 1756-os inventárium nagyszámú hangszere alapján a létszám további bõvülése feltételezhetõ. Az együttes jelentõs formátumú vezetõje volt Joseph Bengraf (1784–1791-ig), akinek néhány kiváló kompozíciója maradt fenn a kottatárban. A szervita templom zenei együttesérõl az elsõ (közvetett) adat 1746-ból származik, egy 1753-as naplóbejegyzés 12-13 zenészt említ a kóruson (talán az énekesekkel együtt értendõ), mely rendszeres zenekari tevékenységre utal saját fizetett zenészekkel – köztük itáliai hangszeresekkel – akiket alkalmanként a belvárosi plébánia és a budai katonaság zenészei egészítettek ki. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a XVIII. század végére zenekarok közremûködése hazánk a katolikus templomaiban a liturgikus élet szerves része volt. A
közösségek áldoztak arra, hogy ünnepi istentiszteleteik fényét megfelelõ módon emelje egy – lehetõleg a kor legjobb zenészei közül, komoly vizsga révén kiválasztott muzsikus által vezetett – saját együttes. Az idõszak repertoárja az utóbbi évtizedek zenetörténeti kutatásai és néhány elhivatott együttes erõfeszítése révén részben újból elérhetõvé vált, így az érdeklõdõ hívek ma egy-egy koncerten meg is hallgathatják, milyen volt az a zene, melyet eleink áhítattal hallgattak a XVII–XVIII. században. Egy-egy nagyobb egyházköz-
ségben talán azon is elgondolkodhatnának, vajon nem volna-e érdemes ezt az immár 300 évesnél is régebbi hagyományt – természetesen a késõbbi korok zenéjének megszólaltatásával együtt – élõ, folyamatos gyakorlatként ápolni és megõrizni magunk és gyermekeink számára. SZEFCSIK ZSOLT DLA
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
A Mátyás-templom a XVIII. század végén
Írásunk szerzõje 1991ben kitüntetéssel diplomázott a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola hegedû tanszakán. 1992-tõl 1994-ig a Freiburgi Zenemûvészeti Fõiskola hallgatója volt, ahol mûvészdiplomát szerzett. 1994tõl a Budapesti Fesztiválzenekar tagja: 2005 óta rendszeresen vezet kamarazenekari produkciókat. 1994-ben megalakította az Erdõdy Kamarazenekart, melynek koncertmestere és mûvészeti vezetõje. Együttese tevékenységének súlypontja a 18–19. századi magyar vonatkozású zenemûvek kutatása, újra elõadása, valamint kortárs hazai zeneszerzõktõl új mûvek rendelése és bemutatása. 2008-ban a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen doktori címet szerzett. Templomunk közösségéhez tartozik.
13
páros
oldal
Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit, a szeretet. (Magyarország Alaptörvénye)
Most érzem igazán, hogy jó tartozni valahova B
E M U T A T K O Z I K
A Z
A
D A M I S
H Á Z A S P Á R
GÉZA: Jutka tõsgyökeres szentimrevárosi. Születésétõl a Tarcali utca nevû „faluban” lakott, ahol mindenki ismert mindenkit. Sõt még a szomszéd „falvakban” lakókat, így az Elek utcaiakat vagy az Ábel Jenõ utcaiakat is. Eljártak a közeli Villányi út, Bocskai út nevû „városokig”, néha távoli vidékekre is (Bartók Béla út, Móricz Zsigmond körtér). Na, azon túl már idegen a világ. Oda tán útlevél is kell... JUTKA: A Szentimrevárosban nõttem fel, a Tarcali utcában, a nagyapám által építtetett családi házban. A XX. századi történelem fordulatainak következtében, a háború és az államosítás után a felsõ szinten édesanyám testvérének három gyerekes családjával laktunk „társbérletben”, így – annak ellenére, hogy nincs testvérem – mindig népes család vett körül. Édesapám hídtervezõ mérnökként szinte mindegyik budapesti híd építésében vagy felújításában közremûködött. Legjelentõsebb munkája a jelenlegi Erzsébet-híd tervezésében való részvétel, ahol néhány kollégájával együtt „elsõkezes” munkatársai lettek a fõtervezõ Sávoly Pálnak. Édesanyám háztartásbeli volt, de valami „bedolgozást” mindig végzett, nagyon tevékeny emberként gyönyörû szõnyegeket szõtt. Otthonunkban klasszikus polgári légkör uralkodott, jelentõs társadalmi élettel. Általános iskolába a „Köbölbe”, gimnáziumba a „Jóskába” kerültem, francia tagozatra. A Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Kara kedvéért azonban pár utcával elhagytam a Szentimrevárost, de a kerület határát nem. A Karolina úti Gyümölcsoltó Boldogasszony kápolnába jártam hittanra is, misére is, ahol Sárváry Feri bácsi „forradalmi újításként” megengedte nekem, hogy lány létemre – úgy emlékszem, elsõként – ministrálhassak. Ez akkoriban nem volt szokás, így nagy megtiszteltetésként ért. Egyetemista társaimmal nagy lelkesedéssel hallgattuk Feri bácsi káplánja, Szabó Zoli atya rövid, de velõs prédikációit. Õ a fiatalokkal szívesen és hozzáértõen 14
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
foglalkozott, még focizni is beállt a fiúkhoz. A Szent Imre-templomhoz való családi kötõdés is hosszú évtizedekre nyúlik vissza, mivel szüleimet itt eskette Schilling Roger ciszterci atya, õ keresztelt, itt voltam elsõáldozó, és a „sátoros ünnepeken” is ide jártunk. A rendszerváltozásig a húsvéti feltámadási körmenet szinte a kommunizmus elleni kiállásnak számított. A pártház elõtt elhaladva izmos torokkal énekeltük: „Gyõzelemrõl énekeljen napkelet és napnyugat”. 1968-tól rendszeresen jártunk Bolberitz Pali atya hétfõ esti bibliaóráira. GÉZA: Gyerekkoromtól szentekkel voltam körülvéve. A Szent István körúton nõttem fel, focizni rendszeresen a Szent István parkba jártunk. (Érdekes, hogy ezek a „szentek” az 50-es években is megmaradhattak…) Másrészt úgy gondoltam, hogy a szentek olyanok, mint imádságos lelkületû, jóságos dédnagymamám. Az én apám is mérnök, anyukám kezdetben otthon maradt, késõbb õ is mûszaki pályán dolgozott. Katolikus családban nõttem fel, bár ma mondhatnám, hogy ökumenikusban; ezt a szót akkor még nem ismertük, nem használtuk. Apám ugyanis keresztelését, apai hagyományait tekintve evangélikus. Katolikus édesanyja városukban a húszas években „egyházteremtõ”, majd templomalapító tevékenységet folytatott. A protestáns alföldi kisvárosban ugyanis nem volt katolikus templom. Kezdetben nagyszüleim házában jöttek össze imádkozni, esetenként odalátogató papok misét is mondtak. Itt a kis evangélikus fiú, apám ministrált, így késõbb már piarista diákként – mint legtapasztaltabb – fõministráns lett. Cserkész is lett, sõt vízicserkész (szerinte a vízicserkészek a cserkészet krémjét alkották). Bátyámmal cserkésznevelést kaptunk, bár mi azt akkor nem tudtuk: szigorú fegyelem, önfegyelem, a felnõttek tisztelete, mások segítése, sok-sok kirándulás, edzettség, kitartás, a természet szeretete és tisztelete. Mind-mind olyan dolog, ami az otthoni élet szerves része és értéke volt. Büszkén gondolok vissza, hogy ifjúkorunkban bátyámmal kétszer is részt vet-
tünk és teljesítettük az evezõs-maraton Margitsziget, Szentendrei sziget együltõben való megkerülésének mintegy 82-84 km-es távját. Az evezési idõ kb. 9 óra. Ennek is eredményeképp 10 évvel ezelõtt megnyertük az Óbudai-szigetkerülõ amatõr evezõsversenyt az 50 év fölöttiek kategóriájában. Templomba a Pozsonyi úti Szent Ágoston kápolnába jártunk, amely szinte katakomba, mert egy bérháztömb belsõ udvaráról megközelíthetõ pincében van. A kicsikkel Horváth József atya, Jóska bácsi foglalkozott példaszerû gyerekmiséket tartva. A tanító néni minden barátságos figyelmeztetése ellenére beirattak minket iskolai hittanra is. Bérmálkozni abban az idõben
csak az adott évben kijelölt templomban lehetett, és ez 1964-ben a tõlünk igen messze lévõ Szent Imretemplom volt. Keresztény felnõtté válásomkor léptem be elõször ezen épületbe. A katonaság után én is a Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Karára kerültem. Idõközben nagyszüleim a Köbölkút utcába költöztek. Negyedévesek voltunk, amikor beteg nagyapám ápolása fizikai segítséget is igényelt, így többször egy irányba indultam csoporttársnõmmel, Jutkával, akivel ezeken a hazafelé sétálásokon jókat beszélgettünk és kiderült, hogy hasonló az értékrendünk, a családunk, így egyre többször látogattam nagyszüleimet, akik ennek nagyon örültek.
EGYÜTT: Egyetemista éveinkben meghatározóak voltak az Örökimádás-templomban Tompa Nándor atya fiataloknak tartott hittanórái. Ott barátkoztunk össze a Matolcsy ikrekkel, akik közül ma egyikük Kálmán atya a Táltos utcából. A Szent Imre-templomban esketett minket Bolberitz Pali atya, akivel azóta is jóban vagyunk. Lassan harminc éve, hogy havi rendszerességgel járunk a baráti körünkben megtartott bibliamagyarázataira. Az egyetem elvégzése után mindketten tervezõ intézetben helyezkedtünk el és a mai napig ezzel foglalkozunk... Egyetlen lányunk, Krisztina születését követõen Jutka Tarcali utcai szobája szûkösnek bizonyult hármunknak (ahol akkor tízen laktunk egy lakásban problémamentesen, de utólag visszagondolva is szép emlékeink maradtak errõl az idõrõl), így a Beregszász útra költöztünk egy kertes társasházba. Kriszti ovis hittanra a Karolina úti kápolnába járt nagy lelkesedéssel, általános iskolás korában azonban pár évig a Farkasréti Mindenszentek-templomba jártunk. A Szent Imre Plébániához azt követõen kerültünk újból közelebb, hogy Kriszti – nagyapai unszolásra – belépett a plébánia cserkészcsapatába, a 433. Szent Bernát Cserkészcsapatba, valamint felvételt nyert a József Attila Gimnázium egyházi beiskolázású osztályába. Onnantól kezdve idejártunk az esti „hetes”-re. Az új osztálytársak, cserkésztársak szüleivel pedig megismerkedtünk a bérmálkozók szüleinek szervezett programokon. A szülõtársakból pedig barátok lettek. Nemzettudatunk további fejlesztését is e közösségnek köszönhetjük. Résztvevõi lettünk a Török Tamásék által szervezett Erdély-járásoknak. Hitünk elmélyítését, megerõsítését jelentik a baráti beszélgetések MÉCS-közösségünkben. Krisztina lányunkból ügyvéd lett, most a Tarcali utcai lakásban rendezte be irodáját. Már említettük a nagy család szeretetét. A családi létszám egyensúlyának helyreállítása Géza bátyjának köszönhetõ, akinek hét gyereke született. Karácsony elsõ napján rendre 40-45 fõ családtaggal találkozunk.
A rendszerváltozás után úgy éreztük, hogy itt a nagy alkalom arra, hogy polgári kört, polgári klubot alakítva összejöhessünk, együtt szórakozhassunk hasonló értékrendet követõ emberekkel. Erre megjelent Makhult Miska barátunk, hogy Emil atya támogatásával valami ilyesmi alakul. Így lett Géza a SZIE alapító tagja. Az egyesület végül több és jobb lett, mint amit elképzeltünk. Géza 10 éven át mûködött az ellenõrzõ bizottságban. Tizenkét évvel ezelõtt kiderült, hogy kellene valaki, akinek van kedve, ideje, türelme a pénzügyekkel foglalkozni. Jutka elvállalta. Most egy legyõzendõ betegség idejére szünetelteti ezt a munkát… JUTKA: Most érzem igazán, hogy jó tartozni valahova, a bajban nincs egyedül az ember. Ha mise után összetalálkozunk és ismerõseim, barátaim hogylétem felõl érdeklõdnek, nem jobbulást kívánnak csak, hanem azt mondják, hogy imádkoznak értem. Van imacsoport, amelyiknek nem is ismertem minden tagját, mégis rendszeresen imádkoznak értem és más betegekért is. Ez hatalmas erõt ad, ezúton is köszönöm mindenkinek. GÉZA: Szüleim leányfalusi nyaralójába járva ismertük meg Puszta Sándor leányfalusi plébánost és költõt. Életre szóló élmény, hogy a templomban vagy otthonában „lába elõtt ülve” hallgathattam tanításait, eseménydús életének emlékeit. A 70-es, 80-as években már sorra jelenhettek meg verseskötetei, amelyeket természetesen mindig dedikáltattunk. Egy alkalommal – miért? – úgy írta: …a hûséges Gézának… Ezt a megjegyzést azóta is pecsétként viselem. A jogi változásoktól eltekintve lényegében 38 éve dolgozom ugyanazon cégnél, ahol apám is 34 évet töltött el. Most szeptemberben ünnepeljük házasságunk 35. évfordulóját. ADAMISNÉ SZÁNTHÓ JUDIT ADAMIS GÉZA
ÉS
vers mindenkinek Hullámzik a fény... Gyenge mámor borítja szívemet; az ablakban állok, elõttem remeg a táj... Figyelem az évszakok váltakozását! Szívemben szétporlad a csend. DENCSIK LÁSZLÓ
L
É P C S Õ
/
2 0 1 3
/
V e n i
S a n c t e
15
hátsó
lépcsõ „Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj el, ne hagyj el, szeptemberi nap,…” – így fohászkodik Kosztolányi, a tanár-gyerek, aki bizonyára emlékezik gazdag éltû édesapja szabadkai évkezdéseire. Az õsz a betakarítás, a szüret ideje. A teljességet idézi. De az indulásra, a kezdetekre is emlékeztet. A nevelõ nemcsak azért tartozik a legboldogabb emberek közé, mert a jövõ szolgálatában áll, hanem azért is, mert minden tanévkezdet a gyümölcsérés idejére esik. Jelképes.
„megszólítható” nevelõk jelenléte az iskolában. Akik a drámai élethelyzetek megoldásán empátikusan fáradoznak. Az „ellentmondások esztelen világának” nevezi Sík Sándor, a tudós piarista, az embert. Ütközések, küzdelem nélkül nincs növekedés. Maga az élet is „hõs harc” (Ady) És ahogyan a költõ felidézi zilahi diákélményeit, arra emlékezik, hogy az iskolában „tüzes szívkohók edzik” a még lágy, kialakulatlan ifjak szíveit a majdani életharchoz. A „tüzes szívkohó” a nevelõ és a növen-
Áhitat és mámor A
K I
M É L Y E N
Írásunk szerzõje gimnáziumi tanár. Budapesten született. A mátyásföldi gimnáziumban tett érettségi után a pesti bölcsészkaron történelem, magyar, mûvészettörténet és könyvtár szakon „nyert jogosítványt”. De „csak” nevelõnek tartja magát – 50 év alatt 5 gimnáziumban mûködött, 40 évig a JAG-ban. Külsõ vezetõtanára volt az ELTE és a PPKE végzõs hallgatóinak. A Szent László Társulat, a Szent Sír Lovagrend és a Ciszterci Diákszövetség (újra)alapító tagja. Az elmúlt években a Köztársasági Elnöktõl, a Szent Imre Gimnázium igazgatójától és Budapest Fõpolgármesterétõl nyert elismerést nevelõmunkájáért.
B E L E N É Z E T T
A
K A M A S Z L É L E K B E
Augusztus végén, Ágoston napja táján átlapozza a nyár folyamán érkezett diákleveleket és lapokat, és új terveit megfogalmazva máris a rábízottak közösségébe lép. Kijelöli a tananyagot kiegészítõ, mélyebb vizekre evezõ szellemi táplálékokat. Különösen, ha osztályfõnök. Növendékei érettségétõl függõen a választék igen széles: Tolsztoj vagy Ágoston, Rilke vagy Guardini, Jókai Anna vagy Makovecz-mester, Prohászka vagy Konrad Lorenz – és így tovább. Ez az igényes készlet, sokszínû kínálat persze elsõsorban a középiskolai nevelõket foglalkoztathatja, hiszen két nemzedéknyi idõvel ezelõtt a hazai oktatásügy irányítói már így jelölték meg a gimnáziumok feladatát: emelkedett szellemiségû, tiszta erkölcsû, céltudatos alkotó ifjúság nevelése. Errõl a pedagógiai célkitûzésrõl ma sem szabad lemondanunk. „Áhitat nélkül nincs kultúra” – tételezi Füst Milán. Iskolakultúra sem. Bizonyos ünnepélyességet, emelkedett légkört, kölcsönös megbecsülést, befogadást és hódolatot nélkülözõ, annak lelkületével át nem itatott emberi kapcsolatok nélkül nincs felelõsségteljes nevelés. Sem otthon, sem az iskolában. Aki mélyen belenézett és beleláthatott a vergõdõ kamaszlélekbe, az ismeri az önfeledt mámor, a csüggesztõ közöny, a gyógyíthatatlannak vélt fájdalom, a zavarodott megnemértés, a legyõzhetetlen életöröm megannyi lélekrezdülését; az az emberi nyomorúság és nagyság szülõföldjén járhat; az felelõsnek fogja érezni magát a fiatal lelkek harmóniájának megteremtéséért. Az önfeledt áhitatot, az életmámor megcsitítását, a nyugalmat, csendet és békét és életbizalmat maga a szenvedve növekedõ ifjú is kívánja. Ezért szükséges a
dék párviadalának tükörképe. Eszmény, ideál, életteli minta nélkül nincs felfelé törõ vágy, nincs szenvedélyes akarás. Az erõs, magabiztos, elszánt (néha kérlelhetetlen) tanítói-tanári jelenlét nyújt segítséget „a nem-emberi küzdelemben” (Mauriac) önmaga megtalálásához a gyermeknek. A nevelés egyáltalán nem a másik elfogadása (hasonlóan az önneveléshez és a társas kapcsolatokhoz, például a házassághoz!) a meglévõ állapota szerint. Az illetõ (önismeret!) adott, meglévõ állapotát, adottságait kell az ideális, a lehetséges, legtökéletesebb felé irányítani. (A nevelés csak akkor érdemes, ha növelés egyben…) Ahogyan Goethe figyelmeztet: „Ha csak olyanoknak fogjuk fel az embereket, amilyenek, rosszabbá tesszük õket; ha úgy bánunk velük, mintha olyanok volnának, aminek lenniük kellene, akkor oda visszük õket, ahová vinni kell.” Ebben a nemes célokhoz, igazi erkölcsi példákhoz igazodó drámai feszültségben, állandó konfliktusban van elrejtve a nevelés fõ feladata. Ez egyben a keret is. Ezért csak a „lélektõl lélekig” ható személyes kapcsolat hozhat eredményt. Értelmezni, elfogadni és szeretni önmagunkat és sorsunkat csak egy kemény életút megvilágosító állomásain, derûs pihenõhelyein tudjuk. Ennek felismerését, szükségességét és elfogadását kell a nevelõnek sugallnia a tanítványok szívéhez. Csak így lehet az iskolai együttlét „jövõ kövén csírázó” (Nagy László), értelmes-érdemes, távlatot teremtõ tanévek egymásra épülõ sora. Mindig új, szeptemberi évnyitó „glóriás napot” ígérõ. VASBÁNYAI FERENC
Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás karnagy
16
E számunk a XI. kerület Újbuda Önkormányzata szíves támogatásával jelent meg.
